Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Angelika

Kicsit meglepődtem, hogy itt látom Angelicát.
– Szia! Nem baj. Én épp csak eljöttem a könyvtárba. És te?
Kíváncsi vagyok, hogy mit válaszol.
– Én is épp a könyvemet bújtam, csak akkor jöttem rá hogy te vagy amikor fel néztem a könyvemből. Igen, tényleg elég hideg van! Te mit olvasol? Én csak egy állatos könyvet kerestem, amúgy mihez kell ez a könyv? Nekem nem kell semmihez, csak akartam valamit olvasni. Elmegyünk valahova a kastélyon belül? Mert most nem igazán van jó idő ahhoz, hogy kimenjünk. Vagyis jó idő van, csak nagyon hideg van, te nem fázol?
Lehet, hogy megkérdezem hogy merre menjünk. És ha beleegyezik a sétába, akkor elindulok. – Vagy maradjunk itt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Angelica

Hát igen, nekem is könnyű elveszni a könyvek között.
– Hm. Én épp csak eljöttem ide a könyvtárba nézelődni, és találtam egy ilyet, mi ennek a címe, hm, mi is a címe?
Nem jut eszembe, megkérdeztem, hogy ő tudja-e a címét. És utána jövök rá, hogy rá van írva. És magamban még ekkor se tudtam a címét.
– Mi is a címe? Lehet, nem is ezt akarom. Tudod, én egy kicsit válogatós vagyok a könyveknél. (Ezt kérlek tartsd titokban.) Ez legyen vagy ez? Nem tok dönteni, segítesz? 
Lehet hogy nem értek hozzá, és Angelica se tud majd dönteni, akkor mit csináljak? 

– Jó menjünk el, de mit együnk ott? Tudsz főzni?
Aztán jöttem rá, hogy azt mondta, hogy a manóknak kell megcsinálniuk.
– Jól van, vidd ki, vagyis vedd ki a könyveket. De te. Nem is tudtam, hogy ennyire könyvmoly vagy. Várjunk csak, nem  is mondtad, miért vetted ki ezeket a könyveket. Miért kell ennyi, Angelica?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Angelica
Meglepődtem, hogy felajánlotta a segítségét, elfogadjam, vagy ne?
– Nem kell, de köszönöm. Jó, megyünk a konyhába?

És aztán elgondolkozok, hogy megkérdezzem-e, hogy hol a konyha, azért, mert ugye most jöttem, és ezért nem ismerem nagyon a kastélyt. Végül megkérdezem.

– Te tudod, Angelica, hogy hol a konyha? Én egy kicsit tudok főzni, de nem sokat, csak annyit, amennyit otthon tanultam főzni. De sütni jobban tudok egy kicsivel.

Amikor odaérünk a konyhába, odajön hozzám három ráncos arcú kis izé, biztos ezek a manók, és vagy nyolcféle ennivalót az arcomhoz nyomnak. Angelica figyelmeztet, hogy nem fognak továbbengedeni, amíg nem veszek belőle.
– Értem – mondom Angelicának, és a manókhoz fordulok. – Ezt kérném. De ha nem vagyok annyira éhes? Vagy is ha nem kérem.
Leülök az egyik székre Angelicával szemben.
– Hát jó, de szerintem inkább kérdezz te. Mindig én kérdezek, most te kérdezz, Angelica.

Lehet hogy meglepő neki hogy azt mondtam amit. És akkor most akkor mi legyen?
– Hova menjünk evés után majd, csak kíváncsiságból? Van ötleted hogy hova induljunk? Egy terembe vagy nem tom, kint vagy bent szeretnél lenni?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Angelica

(befejezés)

Persze! Nagyon örülnék. Néhány termet már ismerek. De még nem sokat láttam.
Kérdezzek vagy ne? Nem, nem fogok kérdezni mert tuti már nagyon idegesíti, hogy folyton csak kérdezek, nem, most nem fogok feltenni egyet sem. Hát amikor el… Aztán félbehagytam a mondatot, mert próbáltam visszagondolni az első gondolatomra. Végül úgy döntöttem, hogy nem mondom el. Hát hogy is mondjam…..  Amúgy meg nagyon szeretek a kastélyban lakni. Bár kicsit amikor beléptem a kastélyba, akkor kicsit elkedztem hiányolni az otthonomat meg a cirkuszt. Még elsőnek egy kicsit fura volt itt lenni az órákon, új közösségben lenni, meg hogy itt sok minden más, és hogy itt minden étel más mint a mugliknál, a szokások, meg hogy itt csomó minden lebeg meg… Közben ránézek az órára, és eszembe jut, hogy már el is kezdődött a gyógynövénytanórám. Lehet nem kellett volna elbeszélgetni az időt mert biztos neki is van jobb dolga.
ööö figyi, viszont most órám lesz, mennem kell. Akkor majd talizzunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bűbájtan vizsgáról jövet bemegyek a társalgóba, hogy átnézzem a idei tananyagokat. Hogy jövő tanévre ne felejtsek el semmit. Így bemegyek a beszélgetős zugba. Tudni vélem hogy itt beszélgetni meg játszani lehet, vagyis hogy erre találták ki. De nekem tanulni is megfelel. Meg szerintem nincs kiírva olyan szabály, hogy a társalgóban ne lehetne tanulni. Tovább is megyek a fotelekhez és leülök rá.Észreveszem a lányt a furcsa állattal, de nem foglalkozok vele. Elkezdem átnézni az idéni tananyagot. De valamiért nem tudok koncentrálni. És nem tudok rájönni hogy mi lehet az oka. Nekifutok még egyszer a tananyag átnézésének. És miután úgy negyed óra múlva se tudtam átnézni rendesen, becsapom a könyvet és felrakom a polcra. És miután ezt megtettem, azután felállok, hogy hátha az a gond, hogy túl sokat ültem a könyv felett. Megfordulok, és aztán valami lámpa felgyullad a fejemben. Odamegyek a lányhoz és odaülök hozzá.  Ismerős az arca. De honnan? Tudom már Sáráé ra emlékeztet. A prefektusra. De neki év elején barna volt a haja. Mi történhetett a hajával? Csodálkozok el Sárát látván. De amúgy nem érdekes. Igy is jól néz ki.
– Szia! Remélem nem zavarok. De most nagyon nem megy a tanulás. Szép az állatod!  Milyen állat ez a cukiság? Milyen fajta? Még nem láttam sok varázsállatot ,vagyis még nem láttam egyáltalán csak amit legendás lényeken mutattak.Meg animágust, aki át tudott változni szarkává.
–  És a cirkuszban is láttam már állatokat de mondjuk nem ilyet. Sőt, volt hogy én is előadtam állattal. De persze csak sima egyszerű állattal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Mivel úgy hallottam, hogy azt mondta, hogy nem zavarok, és leülhetek, ezért lehuppanok az egyik kanapéra, és elhelyezkedem, majd Sára megengedő szavai alapján odanyúlok Flynnhez hogy megszokja a jelenlétemet. Furcsa lenne, ha nem tudnám, hogyan kell közeledni egy állathoz, elvégre sok ideig a cirkuszban voltam, és ott azért megtanultam ezt-azt az állatokról.

 Átfordul a hasára. Biztos azt akarja, hogy dörgöljem ott, ezért meg is dörgölöm neki. Hadd örüljön. És aztán abbahagyom a kis Flynn kényeztetését, mert nem tudok egyszere Sárával beszélni és a rókára figyelni. Ezért átadom Sárának.

– Sára nem zavar, ha itt olvasok? Flynn nem fogja szétszedni a könyvemet?
Ha nem, akkor előveszem a könyvemet amit hoztam.

Csak azért kérdeztem meg tőle, hogy nem- e zavarja őt vagy Flynn-t. Aztán felvetődik egy újabb kérdés amit fel is teszek.

– Mostanában nem értem rá olvasni. Egyszer még két hete megvettem ezt a könyvet Bagolyfalván, mert tetszett a címe, hogy Éjszakai cirkusz, de még nem volt időm beleolvasni. Szóval nem tudom, hogy milyen.

Ezt csak azért mondom el neki, hogy ne az legyen az első kérdése hogy „És milyen a könyv?” meg „miről szól?” Inkább jobb elsőre elmondani, hogy ne legyen félreértés. Sóhajtok egyet. És belemélyedek a könyvbe. Végre valahára. Miután már a tizennyolcadik oldalon is túl vagyok, felnézek az olvasott könyvből, és tekintetemmel valamit keresek, amit belerakhatok jelezni, hogy hol tartok.

– Nem láttad a hogyishívjákot? Ja igen! Könyvjelzőt. Az kellene nekem.

Hamar eszembe jut hogy hol lehet a könyvjelző, biztos kiesett a könyvből bele a táskámba. Kotorászok benne egy kicsit, és tényleg abban volt a jelző. Becsukom a könyvet és odafordulok a nagy lányhoz.
Odahajolok, hogy megnézzem hogy mit rajzolt.

– Nagyon szépen rajzolsz! Én nem rajzolok ilyen jól! És mi akar lenni a rajzod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ránézek Flynnre, majd a kis állatot ábrázoló rajzra, és egy mosolyt húzok a számra.
– Nagyon hasonlít vagy is nagyon egyforma. – Javítom ki. – De főleg nagyon szép. – És csak úgy felemelem Flynn-t.
– Hát nekem is a tankönyveket kell bújnom. De én élvezem. De az is igaz hogy néha kissé unalmas. De megéri a jó jegyekért.
Én mondom ezt, aki eddig nem szeretett tanulni?
És egy hirtelen mozdulattal balra fordulok. És lehajolok a földig, hogy a táskámat felemeljem. És belekotrok. És kiveszem azt amit találok benne. Egy makkot, meg egy könyvet stb… És aztán végül megtalálom azt, amit keresek.
– Hát megvagy! – Kihúzom a táskám mélyéből a könyvjelzöt. S kérdezek valamit Sárától, amire már jó ideje kíváncsi voltam. Már első óta. Mosolygok.
– Sára, te hogyan lettél Eridonos patrónus? –  Mondom ki ezeket a szavakat. És egy utolsó kérdést felteszek.
– Neked hogy teltek eddig az éveid a Bagolykőben? Mesélsz egy kicsit?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Már kicsit aggódom, de amikor megszólal a prefektus minden kételyem eloszlik. – Értem, csak tanultam egyet, de nem akartam felkelteni a társaimat, ezért inkább elmentem egy olyan helyre ahol nincs senki – kezdem. – De nem volt nálam óra és ezért nem láttam, hogy már ilyen késő van, és elindultam vissza a körletbe... – mesélem, hátha elhiszi. – De mire végeztem késő lett, de aztán eltévedtem… – mondom. Az ajánlásra, bólintok. – Igen, azt megköszönném és legközelebb, jobban figyelek – elmondom a házam nevét is. – Az eridonba járok. Arra kell menni – mutatok, jobb oldalra, aztán elindulok abba az irányba. – Amúgy, be sem mutatkoztam, Fekete Nonónak hívnak, és negyedikes vagyok. Téged? – kérdezem. És nagyon nagyot sóhajtottam, hogy nem vont le pontot. Mert annak nem örült volna senki: se én, se Rudolf. A körlet felé vesszük az irányt, de a leejtem a táskámat. – Hoppá, ügyetlen vagyok! – felveszem a földről a leesett táskát, a kiesett könyveket és a tintát, ami nem tört össze és nem folyt ki szerencsémre. – Bocsi, akkor menjünk. – mondom a lánynak, akinek még mindig nem tudom a nevét. – Hogy hívnak? – kérdezem a prefit, mert ez nem derült ki róla. De legközelebb jobban figyelek az időre, hogy ez ne forduljon elő, mert nem szeretném, hogy a házam pontott veszítsen… Főleg az én hibámból. Elindulunk az Eridonba vezető úton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Elkezdek magyarázkodni, miért mentem ki.
- Azért nem maradtam ott, mert ott sötét van és lámpát pedig nem olthatok. Szóval, ezért döntöttem úgy, hogy ide kijövők, de aztán…
– Mivel engem szerencsére nem büntettek meg semmiért, ezért nagyon furcsa volt nekem az hogy elkap egy prefektus, ezért a magyarázkodás semm volt egy profi. Folytattam a magyarázatot.  
– Hát, tudod. Én elöszőr eltévedtem aztán ide találtam, de mire itt voltam szerintem már kilenc környékén járt az idő, de nincs nálam óra ezért nem láttam. Aztán elkezdtem tanulni és aztán már tíz után lettünk.
– Mondom a pontos magyarázatot, de lehet ezzel sem tudom meggyőzni.
 – És így történt, hogy most itt vagyok. De igen, annak örülnék ha visszakisérnél. És legközelebb jobban figyelek az időre. Ígérem. – Helyesbítek neki  – Értem. – Válaszolok röviden és kinyitom a táskámat, belle csúsztatom a zsebeibe a könyveket. Elteszem a pálcám.
– Mehetünk, minden megvan. – Mondom gyorsan a lánynak. És az ajtó felé veszem az irányt. A szemem sarkából figyelem a levitást és kisétálok majd megfordulok, hogy megvárjam. Közben azon gondolkodom, hogy úszhatam meg ennyivel. – De a gondolatomat kizökkenti egy tanár csörömpölése. A zaj irányába nézek és látom, ahogy Belián pakolászik a gyógynövénytan teremben. Visszanézzek Bettire és lehajtott fejjel elindulok a prefektus mellet.
– Tudod, én nem akartam kimenni. Este csak nem láttam, hogy mennyi az idő.
– Próbálkozom újra, hátha elhiszi. De biztos nem hiszi el ezt a szörnyűséges mentséget. Már félúton járunk. - Mióta vagy prefektus? – Kérdezem, hogy témát váltsak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Figyelem a prefektus mozdulatait, mert bármikor azt mondhatja, hogy “holnap reggel szólok az igazgatónak és majd ő elmondja mi lesz veled Nonó.” De szerencsére semmi ilyen nem történt. Amikor kiesnek a könyvek összeszedjük és enyhe mosollyal a számon nyugszom meg végleg, mert ezzel látható, hogy nem hazudtam. – Rendben. – Bólitnok. Figyelem a lány történetét. – Az szuper. És azért ebbe előbb utóbb belejön az ember. – A gondolataim megint elkalandoznak. És egy fiú jár a fejemben. Meglepődök én is. A gondolatokban annyira elmélyedtem, hogy nem is veszem észre az előttem lévő oszlopot. Szerencsére gyorsan kapcsolok és kikerülöm. Aztán csak a kezemben tartott könyvekre meredek. Befordulunk. Az eszem megint Jacobon jár pedig már elhatároztam, hogy nem fogok rajta gondolkodni. Mert most csak a VAV-ra szeretnék koncentrálni, vagyis az iskolára. És most nem szeretnék fiút amíg le nem mennek ezek. A lányra meredek és próbálok feltenni egy kérdést. De valahogy nem tudom rávenni magam. Sóhajtok egyet. – Betti, neked… – Köhintek egyet – Öhöm, volt barátod? – Teszem fel a kérdést aztán jövök rá, hogy ez mást is jelenthet. Végül nem fejtem ki, mert ha a kérdés nem érhető majd szól aztán pontosabban felteszem. A nyakamban lévő nyaklánccal babrálok amíg várok és megyünk a körletemhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Olyan hajnali öt óra tájékában járhattunk amikor felhuppantam az ágyból és óvatosan, hogy senki ne ébredjen fel összepakoltam a cuccomat. Egy lánnyal találkozom hajnali 6 órakor, tanulni. Amikor kiértem az eridon elé, osonva elindultam a könyvtár irányába. És a bibircsókos banyánál megálltam és várakozni kezdtem. Hirtelen feltűnt egy lány a láthatáron. Integetni kezdtem neki. – Itt vagyok. – Mikor mellém ért. Megszólítom. – Szia! Örülök, hogy megkaptad a baglyomat. Indulhatunk? – Mikor válaszol, vagy amikor elindul akkor indulok én is. Hogy lássam a tempóját. – Hova menjünk tanulni? – Kérdezem amikor a lány már mellém ér. Séta közben elhalad mellettünk egy prefektus néhány elsős és kettő-három ötödik évfolyamos. – Azért vannak egy jó páran a folyosókon. Ilyen kora reggel. A prefektusok nem is lepnek meg, de az igen, hogy mennyi diák van kint ilyenkor. – Mondom, majd óvatosan közelítek a lány felé. – Milyen a másodév? – Kezdem nyugisan. Aztán csak sétálunk a csendben. Nyugalom van bennem és ennek örülők. Nem kell sietnünk ezért nyugiban lassú tempóban tudunk sétálni. Alig vannak a folyosókon. Csak pár diák. Egyszer-egyszer felbukkan tanár. Mosolygok és próbálok valami kérdést összehozni. – És te mennyire kelsz korán? – Kérdezem, mert ha ilyen korán tudtunk találkozni. Akkor biztosan nagyon korán kelő lehet. Én is korán reggel már topon vagyok és próbálok addig is olvasgatni. Azért, hogy aki még szeretne aludni azt ne keltsem fel. A lányt figyelem. Már rám is felzenézhetnek. Szóval példát kell mutatnom. Kihúzom magamat és úgy sétálok tovább.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Visszagondolom, hogy mit mondtam és javítom
– Ő... Tényleg, rosszul mondtam bocsi. Olvasunk. Itt vannak nálam, amiket fogunk. De akkor menjünk és üljünk le valahol. Te látsz valami helyet arra, hogy leülhessünk? Mert azért állva egyikünk sem szeretne olvasni gondolom.
– Körülnézek, hátha kiszúrok egy zugot vagy egy üres termet. Megpillantok, egy puffokat és asztalokat teli termet, ahol nem ül senki. Ez tökéletes.
– Nézzd az a terem nem jó? nincs itt senki menjünk, szerintem ez jó. – Választ se várva elindulok a szoba irányában. Aztán megtorpanok. – Nem jössz? – Kérdezem a még ott álló Emmától. Megvonom a vállam. Az ajtón befordulok, de visszapillantok az üvegen át. Aztán mivel tudom, hogy utánam jön, ezért a sarokba megyek, és lerakom a táskámat.
– Itt vagyok! – Kiabálom oda a lánynak, amikor meglátom. Leülök, és kiveszem a táskámból a könyveket és egy jegyzetfüzetet. És kinyitom. Megvárom, amíg ő is előkészül, ami neki szükséges azt előveszi. Aztán kezdhetjük is.
– Meg vagy? Legyen az, hogy ha kész vagy egy könyvel akkor kibeszéljük, és én mindent lejegyzetelek. Szóval első lépés: osszuk szét egyenlően a könyveket. Te mennyire vagy gyakorlott olvasó? Tudsz hosszabbat is olvasni? – Kérdezem. Mert az fontos az elosztás szempontjából.
– Amúgy bocsi. Nem is válaszoltam a kérdésedre. Na, szóval. Hát, a VAVra most nagyon szeretnék készülni rá. De amúgy nem annyira izgi. És nem tudom hova szeretnék tovább menni. Még szét kell néznem, mik vannak. Mivel tanácstalan vagyok, hova menjek tovább, ezért én inkább azon izgulok, hogy mit fogok választani, és hogy hol tanulok tovább.
Elmosolyodom. Majd a lányt nézem.
– Hol tartasz? – Kérdezem.
– Mit csináltál a Bagolykőbe jöveteleed ellőt? – Ez a legizgibb. Legalábbis szerintem erről jó, ha beszél. Nekem is jó volt akkoriban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Bibircsókos banya folyosója

Amikor utolér a lány, bólintok. És mosolygok, lehet ő sem bírja a reggel már toppon lévő Nonót. De hát nem tudok vele mit csinálni. De a többsége a barátaimnak jól viseli, már aki tudja.
– Hát, van egy konkrét de bármilyen könyvet szívesen olvasok – mosolygok rá aki éppen elém tesz három könyvet. Megnézem, milyen vastagságúak, és megfogom az elsőt.
– A hobbit egy nagy jó könyv. Régebben olvastam – mesélem a lánynak. – Akkor olvasunk. Csendben.  
Bár amúgy most jövök rá, hogy ezt a könyvtárban is tehetnénk, mert ott amúgy is csendben kell lenni. Mindegy.
– Vannak céljaid az évre? – kérdezem amikor mindketten elolvastunk egy fejezetet. Talán még barátok is lehetünk. Szuper így új ismeretségeket szerezni. Bár Navinés, nem baj, mert ugyanolyan jól lehet mindenkivel beszélni. Tovább olvasok. Végül befejezem. Eléggé gyorsan olvasok, de megértem amit olvastam. Itt ez most egy jó képesség.
– Kész vagyok. – mondom. Jegyzeteltem magamnak a saját kis füzetben amit hoztam.
– Lejegyzeteltem magamnak, majd ha végeztél akkor mondd el röviden a történetet, és hogy miről szól és akkor azt leírom. – adom a feladatot a lánynak.
A válasz elgondolkodtat, de mosolygok a lányra.
– Neked még van időd, nekem már kevesebb. Bár az év végén kell csak dönteni addig van időm gondolkodni. De el vagyok veszve.
Kezdem megint a pánikrohamot a választás miatt, de a könyvbe mélyedek, és az olvasott szöveg lenyugtat. Pont egy nem pörgős könyvet tartok a kezemben. Szerencsémre, mert ilyen témák mellett nehéz is lenne azokra koncentrálni.
– Szóval, tanácstalan vagyok.
– Értem. – Érzek együtt a lánnyal, mert én is folyton utaztam a cirkuszi fellépések miatt így rengeteg helyen voltam, külföldön is jártam egyszer-egyszer.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Sétálunk az Eridon felé, és sehol senki. Teljes a csend. De szerencsére beszélgetünk, így nem kísérteties.
– Hát, igen. Ha valamit huzamosabb ideig csinálsz akkor belejössz. – Mondom, mert én cirkuszozom gyerekkorom óta, és nagyon bellejöttem. És mivel gyakorlok az iskolában is a réten, vagy a kviddicspályán, így nem jövök ki a gyakorlatból.
– És mióta vagy prefektus? – Érdeklődöm. Bólintok. Végül sétálunk. A pálcám ide oda mozog a talárom zsebében. A nyakláncom is himbálózik.
– Igen. – Mondom magabiztosan – És kicsoda? Ha kérdezhetem – Érdeklődöm most már félékebben. Nem tudom eldönteni, ez illetlenség-e. Ami igen érdekes, mert én soha nem voltam az a illedelmesebb típus.
– Nekem is tetszik egy fiú, de ő észre sem vesz. Bár más a házunk és csak egyszer-egyszer találkoztunk. Mégis nagyon bejön. – avatom be egy kicsit. Próbálok úgy játszani ahogy ő. Jacobra gondolok, kicsit elpirulok. Próbálom a helyzethez mérten tenni fel a kérdésimet. Most már megtanultam.
– És milyen a prefektusi pozíció, nehéz? – terelem vissza a témát a prefektusságra. – Milyen feladataid vannak?
Majd elkezd láthatóvá válni az Eridon ház ajtaja. És már csak pár lépésnyire vagyunk a háztól. És mivel még szeretnék beszélni a prefektusal ezért a pálcámat kihúzom a táskámból, nem észrevehetően, és meghosszabbítom az utat egy varázslattal, hogy többet tudjunk beszélni Bettivel, mert nagyon érdekel, hogy mit mond.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Pont az egyik óra vége felle járunk. Azt hiszem svk, de nem vagyok benne biztos, mert a gondolataimba mélyedek. Jacobon gondolkodom. Küldtem neki levelet, de nem válaszolt lehet neki nem tetszem? Van barátnője? Vajon mit gondol rólam? - ezeken a kérdéseken morfondirozom. Szomorúan tekintek a füzetembe amibe semmi sincsen írva csak irka firkák. És aligha figyeltem az órán. Már vége is lett. Vissza térek a gondolataimból a terembe és látom, hogy melletem egy lány ül. Előre pillantok a táblára és felálok. Egy idelyig gondolkodom, hogy zavarjam-e a lányt, mert jó lenne elkérni az órai anyagot, mert hát valjuk be, hogy nincs meg. Kicsit még gondolkodom végül le szolitom.
- Szia, bocsi hogy zavarlak, de elkérhetném az órai anyagot. Nem figyeltem és nem tudtam le írni semmit. - ovastósan kövezelitek a lány fellé. Remélem nem lesz mérges azért, hogy zavartam. Biztos lenne jobb dolga mindt nekem oda adni az anyagot, de se baj. Majd ki derül, hogy reagál. Várok egy idejig és felálok az asztaltól és össze pakolom a holmiaimat addig amíg várok a lány válaszára. Mikor készen vagyok kicsit jobban megnézzem a lány és látom a jelvényén, hogy levitás. Na hát pont jót fogtam ki biztos örömel fog segíteni hiszen a levita a láng elme jelképe. Kicsit merengek és végül rá nézek a lányra aki talán el akarja pakolni a cuccait csak nagyon lassan. Rá nézek a képzelet belli órámra és dobolni kezdek a lábamal. Végül ha benne van song elindulunk és társalgoba ahol elkezdhetünk beszélgetni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Össze pakoltunk és songal át baktattunk a társalgoba. Amikor oda értünk. A cuccaimal együtt le dobtam magamat. Probáltam kicsit vidámabbnak mutattni magamat a levitás ellőt, de nem anyira sikerült. Csak  a szerelmi bajomra és a VAVra tudtam éppenségel gondolni. - vettem egy nagy levegőt és kifujtam.
A tankönyveimre néztem és üres agyal néztem a rakás füzetre.
- Hát… - probálok belle kezdeni, de nem anyira sikerül.
- Érezted már úgy magad, hogy valaki fontos neked, de elérhetettlen? - teszek fel egy ártattlan kérdést – vagy úgy, hogy az illető máshogyan tekint rád mindt te rá? - tanácstalanul érzem magamat. - vellem most ez van. Tudod… - nem merem kimondani. Mi van ha valaki meg hallja? Inkább közelebb hajolok hozzá – Tetszik egy srác. A suliba jár és navines. - Fu, hát nagy nehezen kimondtam. Probálom egyelőre csak körül írni, mert ha elmondom rögtön lehet elmondja valakinek
remélem nem fogja, mert ha kiderül az nagyon égő és cikki lenne. - Nem tudom mit tehetnék, mert fojton rajta agyalok és nem tudok velle anyira beszélni. Ha a közelében vagyok nagyon furcsa érzés fog el. Nem olyan mindt egy barátnál. - kezdek megnyilni a lánynak, de még ovatosan. Az egyik könyvemet kinyitom, hogy ha nagyon meglepödne akkor ne kelljen rá néznem leolvadt és szégyelős fejjel. Nem akarom, hogy lássa, hogy nagyon szégyenlem. Szerencsére magamal szemben már nem kell titkolnom
- Csak az a baj, hogy el kell felejtenem, mert biztos, hogy nem tudok velle beszélni és össze jönni se. Azért, mert két ével allatam jár és idén én elfogok menni. Persze akkor ha át megyek, de az mellékes. Szóval nincs esélyem nála és nem is anyira tudok velle találkozni. Soha nem vagyunk egy órán vagy egy időben egy helyen. - szomorú boci fejel tekintek rá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kicsit nehezen és félénken beszéltem az érzéseimről. De reményiem szerint kicsit meg tudok nyilni a lánynak.
Ha nem az sem baj. Hagynom kell magamnak időt adni. A naplómnak elszoktam mondani mi van bennem, de hát nem tudom.
A lány ötleteire félszegen mosolygok és probálom magamat azzal vidítani, hogy azért nincs minden veszve.
- Hát, sajnálom. - probálom kicsit mind a kettőnket felvidítani.
Elgondolkodom és mindtha adtol tartanék, hogy be fog lépni jacob hátra pillantok az ajtóhoz.
- Nem hiszem, mert mi ugye úgy találkoztunk, hogy amikor én negyedikes és ő volt aszem másodikos, de  már nem tudom. És együtt jelenkeztünk önkénteskedésre, kertészkedni. És amikor beszélgetünk akkor valahogy nem úgy viszonyultam hozzá mindt az egyik barátomhoz. Valami többet éreztem iránta. Nem tudom. - mesélem neki a történett és közben újra át élem a pillanatott.
- Ez ki mutattam fellé, de valahogy elhuzodot vagy nem is tudom. Lehet nem jó ötlet. - szomorkodom
- De megprobálom. - kacsintok. - Neked mik a terveid a jövőre nézve? - hozom fel hamár a tovább tanulásról vagy szó
- Én még fogalmam sincsen. - mondom még mindig szomorkodva. Kezdek egyre jobban lelombozodni.
Felállok és körbe megyek kétszer a kanapék környékén. És úgy teszek mindtha keresnél valamit. Peddig csak gondolkodom
És probálom lenyugtattni magamat. Ezt mantrázom: „nem huzod fel magadat nem kell aggodni. Jacob nincs itt.”
Amikor az utolsó kört is megtettem és kicsit nyugotabb vagyok az ajtó felle tekintek és reménykedem, hogy jacob tényleg nincs itt. Mert akkor tényleg nagyon hülyét csinálnék magamból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Félve bolintok, de még nem szólalok meg, mert egy kicsit le vagyok fagyva. Legalábbis így tünhet, de csak a gondolataiban veszekszem. Mert a gondolataim két írányba szakadnak és veszekednek, hogy elmondjam-e vagyis mind kettő probál meggyőzni az ellenkezöről. Az egyik azt mondja: „igen, mond el nem lehet bellőle semmi baj. Mert ha soha nem mondod el jacobnak mindig azon fogsz gondolkodni, hogy mi lett volna ha… Maximum nem lesz a válasz. Majd lesz másik.” – viszont a másik peddig azt modja „nem, ne mond el. Ha elmondod és nem lesz a válasz csak rosszabb lesz inkább hagyd az egészet.” - így cikáznak a gondolataim és mind két fél probál meggyőzni. Végül kezdek felrobbani.
- ELÉG! - kiáltok egy nagyot. Aztán jövők rá, hogy ezt most hangosan is kimondtam. Baszus
– Sajnálom, csak a fejemben teljesen össze kavarodtak a gondolatok és hangosan álitottam le. - kérek bocsánatott. Kicsit megnyugszik a testi és lelki érzelmeim egy kis időre. - Igen, tudom. Majd túl esek rajta. - válaszolok röviden
– Igen, elhuzodot. Mondtam neki, hogy találkozhatnánk majd másskor is. És én csak jó szándékból közelitettem hozá, de azt mondta nem. Aztán rájöttem, hogy ezzel el is indulhatott volna valami. Szóval kb randira hívtam a saját akaratom ellenére aszem - elmosolyodom – na ja és azt mondta majd máskor. Kicsit szomorú voltam, de nem baj, majd máskor össze jön. Igen, ez egy jó ötlet csak nem annyira ér rá. Mert küldtem neki egy üzenetet, de azt mondta dolga van. - ez az én szerencsém az első fiú aki úgy jobban tetszik és ő se szeret.
- Ez jó terv. Na én nem tudom. Pedig itt a nyakunkon az év vége szóval tenem kéne valamit - Bár előtte át kéne menni. Teljesen megértem, hogy furcsája, hogy ilyen hirtelen felugortam, de tényleg azt hittem, hogy ő jön.
- Ja, nem csak azt hittem… Á, az nem lehet. Mindegy semmi. - nem szeretném elmondani, hogy azt hittem, hogy Ő az. De azért megijedtem és kicsit kihagyott a szívem vagyis… Inkább csak úgy éreztem mintha közel lenne. Nem tudom miért. Furcsa ilyen még nem volt.
- Mindegy csak azt hittem, hogy Jacob az. - Bár az furcsa lenne ha ő itt lenne. Bár miért is lenne furcsa? Hiszen a társalgóba bárki jöhet. Végül csak figyelem a lányt, mert a végén még hülyeséget teszek vagy mondok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Hirtelen felriadtam az érdekes álmomból. Nem akartam vissza feküdni hiszen ha már fény van az azt jelenti, hogy reggel ezért inkább felöltöztem gyorsan. A pálcáért nyúltam, de mintha lába kelt volna. Nem volt ott. Megnéztem minden lehetséges helyet és mindenkit végig kérdeztem. De semmi. Le kullogtam a körletbe és leültem az egyik fotelbe gondolkodni. Amikor hirtelen valami össze hajtogatott papírost láttam meg. Kinyitottam és egy szöveg volt olvasható. “Nyugalomra vágysz? A falak lelked itt ápolják, segítségből kettőt adnak át.” Próbáltam ki silabizálni, hogy hova a francba kéne menni. Elgondolkodtam a szövegen.
– Talán a gyengélkedő. Hiszen ott ápolnak. – le pillantottam oda ahol találtam a cetlit és valamire rá világított a fény. Még egy papír. Viszont ez már sokkal kisebb volt.
– Fú, ez így nehéz lesz – gondoltam
– Olvass – pár pillanatig gondolkodtam – Nem, nem a gyengélkedő. Én hova szoktam menni ha nyugalomra vágyok? vadőrlak – elnevetem magamat
– segítségből kettőt adnak át – visszhangzott a fejemben ez a mondat
– Várjunk csak lehet meg van! a könyvtár. Hiszen ha nyugalomra vágyik az ember akkor oda tud menni hiszen ott csend van, mert csendben kell lenni és segítségből kettőt adnak át, mert a tudás… és az olvass pedig a könyvekre utal. – elindultam az asztalomhoz és összeraktam a dolgaimat és a cetlit (hátha kell) egy váll táskába.
– Akkor irány a könyvtár – kicsit még morfondíroztam
Végül elindultam a felfedező körútra.
Miközben mentem hiányérzetem volt. A pálcám miatt. Rájöttem, hogy elszoktam attól, hogy nem varázsolok. Mert most a legegyszerűbb dolgok is igen nehéznek bizonyultak. Miközben ezeken gondolkodtam oda értem a könyvtárhoz. Benyitottam és megpróbáltam feltűnés nélkül keresgélni. De egyelőre semmit nem találtam. Még párszor át olvastam a cetlit, de nem lettem okosabb.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Pár nappal ezelőtt fogadtunk a barátokkal. És mivel nem sikerült  nekem megcsinálnom azt amit ők adtak feladat ezért ők ki találták nekem a “büntetést”. Nagy nehezen belle mentem. És azt kaptam, hogy egy adott napon végig bekötött szemmel kell közlekednem az egész iskolában. És már előtte este felraktak rám egy fekete-fehér szemkötött. Nagyon furcsa volt benne aludni, mert rajtam soha nem volt még ilyen vagyis volt, de soha nem szeretem őket. Valamiért mindig zavart.

A másnap reggelem igen csak érdekes volt. Már eljutni az ajtóig nagyon furcsa volt. Nem éreztem a földet. És egy könyvet sikeresen a lábamra is ejtettem reggel. Szóval jól indult a nap. Azt nem tudom, hogy de valahogy felöltöztem és megcsináltam mindent. És valahogy kijutottam a folyosóra. Ezt abból következtettem ki, hogy mire eljutottam a következő szakaszra bele ütköztem egy oszlopba. Nem tagadom nagyon fájt. De végül csak feltápászkodtam és tovább mentem. És a következő sarkon bele ütköztem valakibe. Mert éreztem ahogy újra ki esnek a kezeim közül a könyvek és mivel pontosan tudom milyen össze ütközni valakivel ezért gondolom, hogy most is ez történhetett. És hirtelen belle gondoltam “fú vajon mennyire fog hülyének nézni az illető”. Mivel szerintem nem ismerem ezért kicsit félve meredek a sötétségbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Hirtelen nagyon meg ijedek a hangtól. De aztán elkezdek válaszolni.
- Hát... olyasmi. De még sem. Az van, hogy a barátaimmal kitaláltunk egy fogadást és vesztettem és ezért vagyok be csukot szemmel. És sajnálom. - kérek bocsánatot
- nem ált szándékomban össze ütközni veled. És igen tudom. - de tényleg. Nem akarom becsapni
- Amúgy be sem mutatkoztam. Fekete Nonó vagyok. Eridonos, ötödikes. - hadarom el a szokásos szöveget. Egész jól megy beszélni becsukot szemmel - örülök amúgy neki, hogy semmi baja. Nem akartam megsebesíteni. Kicsit azért szégyenlem magamat. Már mint 19 éves korom létére ilyen hülyén megismerkedni valakivel akit nem is látok. Azért nagyon ciki. Ha ennek vége és végre le vehetem ezt a vackot akkor tarkón csapom mindegyik barátomat. Mert ez így nagyon égő. Remélem amikor ezt kitalálták nekem akkor ezt ők is tudták. Bár nyilván azért adták ezt a feladatott, mert tudták, hogy ezzel nagyon megfognak alázni.
- Figyi. Eszembe jutott egy furcsa ötlet. Mi lenne ha elkísérnél. És úgy lennénk mindig együtt, hogy rajtam van ez. És nem mondod el ki vagy. Hanem titok lesz egyenlőre. És nem tudom majd egyszer meglátom te ki vagy. Mit gondolsz? - ajánlom fel neki. Mert akkor nekem egy teljesen ismeretlen ember lesz. És lehet, hogy néha látjuk egymást a folyosókon és lehet órán, de csak ő fogja tudni. Nem tudom ez, hogy jutott eszembe, de valahogyan ez mégis kiforrt a fejemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

A hangja nagyon szép. Amúgy nem szabadott volna elmondani, hogy ki.
– ahm… az a helyzet… hogy… na jó figyelj lehet félreértettél. Én úgy gondoltam legyünk olyan barátok akinél én nem tudom te ki vagy. De így, hogy elmondtad. Hát tudod…. tudom már ki vagy. És így már nem nagy dolog a találkozás. Nem azért tök jó, hogy barátok vagyunk. Csak így ez az ötlet kicsit elszállt. - sóhajtok egyet. - Ki akartam menni egy kicsit a vadőr lakra. Hátha ott kicsit jobban tudok bármit csinálni és annak reményében is, hogy nem lesz különösebb bajom ott. - bár az eredeti ötlet a volt, hogy a könyvtárban olvasok, de hát rá kellet jönnöm, hogy bekötött szemmel kicsit nehéz olvasni.
– Azt nem mondhatom el. És nem, nem gyakran szoktam fogadni a barátaimmal - nem akarom elmondani, hogy egy fiút kellett volna randira hívnom. Vagyis a kiszemeltemet kellet volna. De nem sikerült. És, hogy vissz utasított. - amikor megfogja a kezemet valami furcsa érzés fog el. Megdobban a szívem és nem úgy mint amikor megijed az ember. Hanem egy jóleső érzés. - ok… é… s… - mondom nagyon akadozva. A szívem elkezd gyorsulni és mintha ki akarna ugrani a helyéről. Valami nagyon furcsa érzés fog el. Mint amikor…
- Jacobbal voltam - hangosan fejezem be. Fú nagyon elpirulok. Ránézek Héliára és nagyon furcsa érzés fog el. Hirtelen elengedem a kezét és nagyon elkezdek pirulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Elgondolkodom. Végül is igaz.
– Ez mondjuk nagyon is igaz - mondom
Bólintok - oké ez egy jó ötlet csak ne rakj bele undi dolgokat
– Igen. Egy fiú akit egy önkéntes alkalomkor megismertem jobban és azóta tetszik. De aztán bevallottam neki az érzéseimet, de végül visszautasított. - amúgy erről eszembe jut, hogy nem is mondtam még el neki a történetemet. Talán azért, mert nem látom és nem jött ez az automatikus “mozdulat”. De ki tudja.
- Amúgy magamról még nem is meséltem annyit. - először megkérdezem tőle, hogy szeretné-e hallani a történetemet, mert lehet nem is érdekli.
– Elmeséljem a történetemet? - kérdezem. És közben körülnézek, hogy hol vagyunk. De aztán rájövök, hogy semmit sem látok. - hol vagyunk? - kérdezem, mert annyira nem tudom hol járunk. Honnan is tudnám. Talán ha már kint lennénk akkor lennének növény illatok. Gondolkodom. Várok egy kicsit.
– Ja nem az. - próbálok kitalálni valami hazugságot, de végül csak ennyit felelek - mindegy semmi - még nem állok készen arra, hogy bevalljam a levitásnak, hogy lehet belé szeretem. Több dolog miatt is. Első, hogy még nem tudom mit érzek. És másodszor kisebb nálam így nem is annyira lehetne semmi. És még egy ok az, hogy nem is lehetne belőle semmi, mert ő kiskorú és lány. Az érzelmek miért ilyen nehezek. Hagyjuk. Nem akarom ezt a témát tovább firtatni. Felnézek a lányra. Fülig pirulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Érzem a lányon, hogy kezd ideges lenni. Mivel nem látok ezért a többi érzékszervem sokkal kifinomultabb lett. Ezért nagyon is érzem a lányon, hogy mit érez. Akarom vagy sem. Megpróbálok a lányra nézni. Megnyugtatás képen rá mosolygok. A következő mondata kicsit megbánt.
– Miből gondolod? - kérdezem
– Ez mondjuk nagyon is meglehet. Bocsi kicsit bátrabb vagyok. Valamiért. - mondjuk amúgy is az vagyok. Nagyon durván közvetlen. Ami a legtöbbször nem jó. Ez egy nagyon negatív tulajdonságom, de ezt tudom magamról
– Nagyon közvetlen vagyok. Amiért bocsánat. (Sajnos.) – kicsit szomorúan tekintek rá
– oké. Szóval a szüleim cirkusz vezetők. Gyerekkoromban rengeteget voltam ott és rengeteget adtam is elő. Például tűz zsonglőrködőm, karikával ilyenek. És hát én úgy tudtam meg, hogy boszorkány vagyok, hogy egyszer láttam hogy anyukám varázsolt. Plusz volt egy kis incidens. Az, hogy volt az előadás és a közönség felé ment a tűzkarika - itt egy levegő szünetet tartok - ,de vissza repült a kezembe. Akkor még nem tudtam, hogy boszorkány vagyok. És utána kicsit később megjött a levelem. És akkor elmondta anyukám az igazságot. Aztán elkezdtem az első évemet itt a bagolykőben. – nem tudom mennyi idő volt ezt elmesélni, de remélem nem lett egy órás. Kicsit kuncogok.
Mikor elmondja hol vagyunk, bólintok. És mintha elkezdenék pirulni. Olyan hirtelen jön. Valahogyan elkezdtem kis szünet után érezni a kezét és fülig pirulok új fent.
– oké - felelem kicsit bizonytalanul
– inkább csak az volt, hogy rengeteget beszéltem nekik róla és mindig mondták, hogy mondjam el neki. Mert nem veszthetek semmit. És azért találták ki mert talán ezzel egy kicsit motiváltabb leszek. Ennyi
– Igen, csak ügye onnan indultam. Már mint onnan indultam a legelején is. Szóval az nem lett volna túl igazságot onnan menni. Plusz a lelkemre kötötték, hogy el kell hagynom a körletet. Aztán vissza mehetek, de nem maradhatok végig ott. Pontosan ezért. De szerintem teljesítettem. Szerintem ha a vadőr lakik eljutok plusz ott el vagyok egy fél órát vagy valami és utána vissza téblábolok a klubhelyiségig akkor szerintem bőven teljesítettem. - magyarázom a lánynak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Harsogó portrék folyosója

Nagyon igaza van a lánynak. Nem tudom miért, de kezdek egyre jobban bízni benne. Nem tudom. Valahogy két felé húz a szívem, hogy “nem is láttad még ne akarj neki rögtön szerelmet vallani” a másik meg “kicsit beszélgess vele és aztán vallj” próbálok a kettő között találni egy kiskaput. De mintha az a kapu kulcsra lenne zárva és a kulcs pedig elveszett volna.

Túlságosan is igazat tudok adni a lánynak
– Igen sajnos. Néha nagyon nem vagyok meggondolt - miket beszélek?? hogy néha nem vagyok meggondolt???? hiszen soha nem gondolkodom mielőtt beszélek, hiszen mindig ömlenek a szavaim.
– Ő se mondott semmit. Gondolom egyikük se akarta, hogy megtudjam, mert csak rossz sebeket téptek volna fel. Mert… - itt kicsit megakadtam. Elmondjam neki? gondolkodom. Na jó, bízom benne. A fejemet kicsit oda döntöm a fejemet, hogy oda súgjam neki:
- Anyukámat a szülei elítélték, mert a cirkuszban felhasználta a varázslatot. Ezért nem tartják a kapcsolatot. És nem akarta a sebeket feltépni. Fogalmazunk így - na úgy látszik a fogalmazásom is kezd egyre rosszabb lenni. Mi történt velem hat év alatt. Lehet, hogy igaza volt a lánynak… elmosolyodom. A következő mondatára még egy mosoly húzódik a számra
– Hát nem is tudom. Vesztettem… Amúgy meg kicsit magamat is fel akartam mérni mennyi ismerem a sulit… - fel nevetek
– Meg azért illene tudnom csukott szemmel is, hogy mi hol van az iskolában, ha már hat éve itt vagyok. Igen buktam egy évet. Ha érdekel elmondom - nem akarom ezzel untatni, de ha érdekli mesélek. Nincs ellenemre imádok beszélni. Mintha mondtam volna. Lehet, hogy lemaradt. Nevetek egy kicsit a saját gondolatomon. Nem tudom hirtelen mire mondja, hogy csend legyen. Ezért inkább hallgatok. Mert aztán lehet nekem mondja. De aztán elkezdtem hallani a portrékat.
– hallgassatok már el! - szólók rájuk határozottan. Érzem a hatását a szavaimnak. Mert utána olyan csendben voltak, hogy azon még én is meglepődtem, de lehet, hogy csak a saját határozottságomon lepődtem meg ennyire. Ezt nem tudtam eldönteni
– Nem kell őket sajnálni. - mondtam kicsit vigyorogva. Elképzeltem a szemem előtt a portrék arcát (persze a lány arcát is) és tovább vigyorogtam. Végül megszólalt a lány.
Egészen megszoktam a sötétséget. Mert valahogy hirtelen azon kaptam magamat, hogy mintha látnám őt. De aztán bele gondolok, hogy az nem lehet hiszen rajtam van a szemkötő. Csak bólintok egyet az ötletre.
És elindulunk. Közben kicsit beszélgetünk és azon kapom magamat, hogy kint vagyunk a vadőr laknál. (legalábbis nagyon úgy érzem. Valahogy meg csapnak a régi emlékek. Szóval csak megérzés) Nagyon nosztalgikusan tekintek körbe. Még úgyis, hogy semmit nem látok, mégis látom magam előtt az egész tisztást. A házat a füvet a szarkát ahogy rá szegezem a pálcát és A kolbászt, ahogy mozgok, a régi Nonót és a beszélgetésünket is fel tudom idézni ami a mi nap elhangzott. Elmosolyodom és megszólalok.
– Fú, ez nagyon nosztalgikus számomra. Tudod én amikor annyi idős voltam mint te akkor itt voltam. – adom át a tudásomat az elsősnek - És itt találkoztam az első legjobb barátnőmmel. Levitás volt mint te. Angelica Black Wingnek hívták. - kis szünetet tartok
- Azóta ő végzet. – közben vissza gondolok arra a napra.  
Vissza fordultunk. Az utat nem is figyeltem. Hélia néha szólt, hogy éppen merre tartunk vagy éppen figyelmeztettet az előttem lévő akadálypályára. De olyan gyorsan eltelt az idő, hogy az hihetetlen. Közben jól megismertem a lányt. Nem akartam elbúcsúzni tőle, de lehet hamarosan bekövetkezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Sokat keresgélek, de semmit nem találok. Mindig amikor le emelek egy könyvet ugyan az terem ott. Kicsit megnézem az előtte lévő helyet, de semmi furcsát nem találok. "Lehet, hogy ez valami féle utalás?"
 Na nézzük csak meg jobban a cetliket. Talán össze függésben vagy a két furcsaság
- bontsuk szét a mondatott. Talán kiderül valami. Nyugalomra vágysz? ez lehet, hogy amit olvasol az megnyugtat. Szóval valamit nyugtató könyv vagy az a könyvtár. - gondolkodom tovább
Valami hirtelen gondolatól vezérelve elkezdem más szemszögből nézni a szöveget.
- Vagy... Falak lelked itt ápolják. Nem, nem könyvek. Inkább.. egy hely. - kicsit gondolkodom, hogy ismerek-e ilyen helyet. És hirtelen felkiáltok
- Hát persze! Hogy nem gondoltam erre előbb! a lélek szoba. Hiszen ott a falak ápolják a lelked. De vajon mi lehet az olvass... hm... - hirtelen azon kapom magamat, hogy megint ugyan azt a könyvet tartom a kezemben
- Hát ez meg?? - meglepetten meredek a könyv borítójára.
- Ez megint a kezemben van? bele olvasok hátha okkal került a kezembe. - ki is nyitom a vastag könyvet és nagyon leköt. Elszalad az idő.
- ó, mi történt? ja tudom. - hirtelen előveszem a cetliket és gondolkodom
- olvass... lehet, hogy a pálcámmal van össze függésben. - és ezzel a lendülettel el is indulok a könyvtárból kifelé és elindulok a lélek szobához.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Hirtelen felkiáltások biztosan a frászt hozom Songra.
– Na mindegy is. – Elvettem az előbbit. Beszélgetünk még egy kicsit.
– De… – Lesütöttem a szememet.
– Neki az egyik évfolyamtársam tetszik. Legalábbis ezt írta egyszer… Nem tudom ki, de őszintén nem is érdekel. Bár lehet jobb is így. – Kicsit próbálom elterelni a gondolataimat, de bárhogy erőlködöm nem sikerül. Inkább rá hagyom és átadom magamat az érzésnek. Mert ha elfojtom biztos csak rosszabb lesz. Legalábbis azt mondják.
– Nem is tudom. Szerintem csak a fejemben létezik ez az egész. Ha nem utasít vissza lehet rosszabb lett volna... – Itt nyelek egyet és próbálom a könnyeimet vissza szívni.
– Lehet, hogy nem is tudtam volna mit kezdeni egy kapcsolattal. De ki tudja. Felette járok, de akkor is. Bár azt nem tudom, hogy hogyan találjak mást… – Egy kicsit el búsulok. – Vagy, hogyan felejtsem el őt. Valamit megpróbálok kezdeni magammal. Most úgy is jön a vizsgaidőszak szóval talán majd ha arra koncentrálok akkor elfelejtem. – Mosolygok. Végül mivel mindkettőnknek programja van ezért elköszönünk egymástól. Miközben megyek öröm és szomorúság keveredik a szívemben. De amikor beérek a klubhelyiségbe elkezdek szorgalmit írni és elfelejtem egy időre. Az utáni napokban még kicsit rágódom a Songos beszélgetésen, de a tanulás elfeledteti velem az egészet. Végül csak egy jó beszélgetés marad meg a memóriámban.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Már legalább három napja, hogy volt az ünnepély ahol is bejelentették, hogy Farkasházy Rudolf már nincs az Eridon házvezetői poszton. Bár sok pletyka keringett az iskolán belül mégis mindenkit meglepett a hír. Én őszintén nagyon is szomorú voltam. Hiszen sok mindent köszönhetem Rudolfnak és nagyon jó ház vezető volt.
Az Eridon körletből haladok a bejárati csarnok felé. Pont a lépcsőn felfelé igyekszem. Amikor észreveszem, hogy valaki tartózkodik ott. Morgok valami olyasmit, hogy “Miért van ez a lépcsőn”. Aztán felismerem az illetőt és nem leszek egy cseppet sem boldogabb. Köhintek egyet.
– Szia. – Remélem, hogy nem zökkentettem ki semmiből.
– Kicsit arrébb tudsz menni? Útban vagy. – Majd hozzáteszem.
– Min gondolkodtál? – Kérdezem fürkészve a tekintetét. Csak azt látom, hogy valamin gondolkodik, de hogy min azt nem tudom leolvasni. Amikor valamiért furcsa érzésem támad.
– Rudolfon gondolkodtál? – Kérdezem, mert valahogy az a megérzésem, hogy ő a gondolatainak a forrása. Azt, hogy hogyan azt nem tudom… Lehet, hogy a legilimencia órákból valami rám ragad. Kicsit kuncogok.
Majd Stepen arcát kezdem el fürkészni.
– Történt valami? – Kérdezem őszinte aggodalommal és kíváncsisággal. Amivel még magamat is meglepem. Talán kezd eltűnni a Stephen iránt érzett dühöm és félelmem. És ezeket az érzéseket a baráti közeledés és a kedvesség váltja fel. Aminek örülök. Mosolyogva várom válaszát és közben azon gondolkodom mit kell még csinálnom. És végül a fejemben kirajzolódik a bakancslistám és a e-heti teendő lista. Aminek nagyon örülök és ezt az emléket elraktározom. És aztán Stepent figyelem.
– Tudod, mindenkit megrázott a hír. Hiszen nem számítottunk arra, hogy Rudolf annyi munka után lemond a posztról. – Ami bennem akkor felmerült, hogy vajon miért megy el.
– Azt esetleg tudod, hogy miért ment el Rudolf? – Kérdezem, mert ez egy olyan dolog ami nagyon is sok kérdést vetett fel bennem. Lehet, hogy nem tudja, de ha igen az jó.