Rudolf lemondása
Kicsit még vizslatom Stephent majd megnézem a lépcsőt. Valóban.
Meghökkenek.
– Oké… – Mondom sejtelmesen. Majd, hogy nem kapott tőlem egy teljesen új gitárt, sőt még többet is. És még mindig pikkelt rám. Mindegy. - veszek egy nagy levegőt és kifújom - nem lesz baj. Hagyom őt a francba.
– De voltam. Miért? – Oldalra döntöm a fejemet. És értetlenkedve nézem.
– Hát azt nem mondanám, hogy katasztrofálisak. – Még mindig nem értem.
– Azóta, hogy a házvezetőm. Nem is tudom. Nevezünk mindenkit úgy ahogy hívják.
– Oké. – Mondom neki határozottan és a két szemébe nézzek.
– Nézzük csak… – Gondolkodást színlelek, majd újra megszólalok.
– Szerintem kicsit hülyének tartanálak. De nem t’m. – Vonom meg a vállam. – Még nincs tapasztalatom ilyen téren. – Végig gondolom újra a kérdést.
– Lehet, hogy meglepődnék. Aztán peddig vagy megkérdezném ezt miért kaptam. Vagy elküldenélek a francba. – Elnézek.
– Már bocsánat a kifejezésért. – Nem szoktam így beszélni. Nem ez a megszokott nálam.
– Szóval végső válasz. Fogalmam sincs. Miért? Valakinek zenéltél egy sort a gitároddal? Vagy csak gondoltál rá? – Kérdezem érdeklődve. Mert úgy kérdezte, hogy a mi asztalunknál. Lehet, hogy bejön neki valaki az Eridonból. Ú… Talán az évfolyamomból. Vagy nem is… Az ő évfolyamából. Nem kérdezem még meg ki a kiszemelt illető. Talán elmondja ki az a személy, de lehet nem. Kicsit elmosolyodom majd őt figyelem.
Meghökkenek.
– Oké… – Mondom sejtelmesen. Majd, hogy nem kapott tőlem egy teljesen új gitárt, sőt még többet is. És még mindig pikkelt rám. Mindegy. - veszek egy nagy levegőt és kifújom - nem lesz baj. Hagyom őt a francba.
– De voltam. Miért? – Oldalra döntöm a fejemet. És értetlenkedve nézem.
– Hát azt nem mondanám, hogy katasztrofálisak. – Még mindig nem értem.
– Azóta, hogy a házvezetőm. Nem is tudom. Nevezünk mindenkit úgy ahogy hívják.
– Oké. – Mondom neki határozottan és a két szemébe nézzek.
– Nézzük csak… – Gondolkodást színlelek, majd újra megszólalok.
– Szerintem kicsit hülyének tartanálak. De nem t’m. – Vonom meg a vállam. – Még nincs tapasztalatom ilyen téren. – Végig gondolom újra a kérdést.
– Lehet, hogy meglepődnék. Aztán peddig vagy megkérdezném ezt miért kaptam. Vagy elküldenélek a francba. – Elnézek.
– Már bocsánat a kifejezésért. – Nem szoktam így beszélni. Nem ez a megszokott nálam.
– Szóval végső válasz. Fogalmam sincs. Miért? Valakinek zenéltél egy sort a gitároddal? Vagy csak gondoltál rá? – Kérdezem érdeklődve. Mert úgy kérdezte, hogy a mi asztalunknál. Lehet, hogy bejön neki valaki az Eridonból. Ú… Talán az évfolyamomból. Vagy nem is… Az ő évfolyamából. Nem kérdezem még meg ki a kiszemelt illető. Talán elmondja ki az a személy, de lehet nem. Kicsit elmosolyodom majd őt figyelem.