Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Az a hangokból szőtt, folyamatos gubanc ami a fecsegő dámák folyosóján kísért, most is ott van a levegőben. Nem csak hallani lehet, érezni is. Olyanok mint a soklábú bogarak a bőrön, láthatatlan, pici végtagjaikkal emlékeztetik az arra tévedőket, hogy itt nincsenek ám egyedül. Ebben a káoszban, a sok színes, egybeolvadó keret közepette ül a fiúcska. Megtermett alakja most egészen parányinak hat, ahogy összegömbölyödik, felhúzva térdeit. A festmények már rég nem foglalkoznak vele, maguk közé fogadták, érdektelen kis inas ő, néha fel-feltűnik hüppögni pár órát, aztán odébb áll.
Lassan sötétedni kezd, az árnyékok elérték barna, bozótos haját és magasra emelt orrát. Csak az orrára szorított felkarján csillan meg a rozsdás nap fénye és álla csúcsán, ahol lustán csörgedezik le a meleg színű vér. Szabad kezében, amivel térdét fogja át ott hever pálcája. Nemrég még próbálkozott elállítani vele a vérzést, de mióta csak még jobban ömlik miatta úgy döntött kivárja a végét. Örökké csak nem folyhat. Előbb vagy utóbb úgyis megalvad a vér és azt már le tudja kaparni a pálca hegyével. Ha másra nem, erre kifejezetten alkalmas darab, a hegyessége miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Tulajdonképpen nem gondol semmire sem. Nincs a gondolataiba mélyedve, a történteket sem futtatja agyán át újra és újra. Inkább amolyan lebegő fázisban van, a zajtól megnyugodva a semmi közepén fekszik és csak a csorgó vért érzékeli. Biztonságosnak érzi a helyet, a kis sarkot, amibe bekucorodott és egyszerűen csak bele akar veszni a hátát hűtő falba. Eggyé olvadni a tapétával néhány órácskára, üres fejjel, mielőtt visszatámolyogna a körletébe.  
A sok zúgó szóból, ami belevegyül a háttérbe, a hangosabb, nyílt megszólítás azonnal kitűnik. A fiú megdöbbenve engedi le kezét és néz a levitásra. Felismeri az arcot,- még ha sohasem beszéltek igazán -így nem is nézi meg jobban magának, helyette inkább a könyvtornyot, amiről épp lemászik kettő, nagyot puffanva a padlón.
- Én ő...izé, leejtetted a könyveid - hiába töri le a vért kézfejével mielőtt a könyvekre mutat, az utána továbbra is folyik. Azért mintha nem épp egy kilyukasztott málnaszörpös üveg lenne térdére ül és felveszi a könyveket a földről. Úgyis közelebb van hozzájuk. Automatikusan emeli a borítót maga felé, hogy elolvassa a címet, bár a feléig se ér, az is vércseppes lesz.
- Oh baszki, bocsi, letörlöm - és elkezdi inge ujjával elkenni.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Rómeó még törölgetné egy ideig nagy buzgón, teljesen bemocskolva fehér inge ujját, azonban a könyv random úgy nem dönt, hogy kiszáll a kezei közül. Tekintetével követi az elfelé haladó tárgyat, egészen Zalán kezéig aki alaposan végig is méri a borítót. Elvörösödik a feje, tekintetét leszegezve tördeli ujjait.
- Hehe, hát ez egy nagyon vicces történet, hagy töröljem le  - feláll, hogy odalépnek, továbbra is nagy reményekkel, hogy majd megoldja ő a kialakult helyzetet, és megmenti a borítót a barnultság kárhozatától.
- Az orrom miatt. El akartam állítani de a varázsige nem vált be, sőt, még inkább megindította és most ilyen - tenyerét elhúzza orra alatt aztán  nagy bőszen meg is mutatja a vért.
- Látod? Undi mi? - vigyorogva fordítja maga felé, aztán beletörli a nadrágjába. Az amúgy sem kapott még eleget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Ott már kicsit elhallgat, amikor rákérdeznek, hogy mitől lett. Még vörösebb lesz, még inkább nagyon néz mindenhová csak Zalánra nem.
- Hehe, nem...csak néha, de igazából hát... jó ha elmondom nem röhögsz ki légyszi? - torzul arca már már neheztelőbe. Bár azt még ő maga se tudja, hogy pontosan kire neheztel. Magára? Társaira? Az orrára amiért még mindig folyik kifelé a vér, mintha valami kiapadhatatlan tó lenne az agya helyett?
-Csikitől... - nyögi ki végül. Megvakarja kezét és felkészül a röhögésre.
- Ne, ne, nem tudnál inkább a pálcáddal csinálni valamit? Valetudo mondjuk? - már csak a gyengélkedő említésére is pánik árad szét testében. Mostanában mindig mindenki oda akarja elcipelni, mintha valami talált tárgy lenne a lábán a gyengélkedő nevével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Kicsit meglepődik a másik kérdésén. Adtál neki bármi okot rá? Összevonja a szemöldökét értetlenkedve. Nem tudja? Leginkább az aranyvérűek piszkálják őt, a félvérek vagy sárvérűek keveset foglalkoznak ilyesmivel, örülnek, hogy kiestek ezzel a célkeresztből és élik az életüket tovább. Valószínűleg ezzel Zalán is így van.
A zsebkendő láttán hálás mosoly terül szét arcán és hamar orrához is nyomja.
- Semmit sem ér a testi erő a varázslattal szemben - elhúzza száját a mosolyt grimaszba torzítva. Nagyobb darab, magasabb, erősebb. Ha mugli iskolába került volna valószínűleg valami csapatkapitány vagy hasonló kerekedett volna ki belőle, és mindenki az ő vállát veregetné elismerően. Irónikos módon itt viszont senkit sem igazán érdekel egy csökött varázserejű kölyök, legyen akármilyen széles is a válla.
- De a zsebkendőt azért köszi, asszem akkor itt maradok amíg el nem áll - kicsit csalódott, hogy nem kapott varázslatot a pofájába, jó volna már ha abbamaradna.  Kitapintja kezével a falat, hogy ne kelljen hirtelen mozdulatot tennie fejével és lecsúszik vissza a földre.
- De ha mégis megjönne a kedved egy kis gyakorlásra, szerintem még itt leszek egy darabig - teszi hozzá, rámutatva a lassan rózsaszínű zsebkendőre.
- Te tanárnak ne szólj, jó? - néz Zalánra komolyan. Talán most először mióta beszélnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Beharapott ajkakkal néz a Benettre. Egyáltalán nem biztos, hogy tudni akarja. Ez azokban a kölyökszemekből is tökéletesen kiolvashatóak, amik ugyanolyan gyámoltalanul kerekednek el a konyhába menet is. Tudja már mit rontott el, bár akkor fel sem tűnt a hiba. Így viszont aggódva húzza be a nyakát, különösen annál a résznél, ahol felhívja a hím a figyelmet arra, hogy Rómeó jobb ha vigyáz magára. S bár eleinte meg akarta, kérdezni, hogy akkor ezek szerint tanári fizetésből nem jön-e ki a repülő autó, végül azt sem teszi.
- Ne...ne haragud...jon tanár úr - makogja végül, mikor pár perc múlva lassan össze tudja szedni a hangját, bár elég vékonyka és cincogó ez a hangocska, mintha nem is abból  a nagy melákból jönne aki a falat támasztja.

Az út végül mégsem annyira hosszú, mint az ember várná, Rómeó egész jól bírta a sétát, semmi összeesés, vagy padlóra nyúlás nem volt és a szünetekből is csak alig párat kellett tartani. Leginkább azért, mert a fiú úgy érezte, hogy erősnek kell maradnia és ahelyett, hogy újabb szüneteket kérne csak próbált nem tudomást szerezni az enyhe szédülésről és zsibogó fejről. Így akarta lenyűgözni Benettet. Azonban amint meglátja az ajtót felcsillan a szeme, a küszöböt átlépve pedig rögtön szék után kutat izgatott tekintete.
A konyha csendes, a manók közül épp senki se ténykedik ott. Nincsenek bugyogó löttyös lábasok se illatos sütemények az asztalon. Viszont szék van, így Rómeó azonnal ledobja magát és homlokát ráfekteti az asztallapra.
- Ez most felért egy kisebb megváltással - motyogja bele a fába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Rómeó mély szusszanással nyúlt el az asztalon mint lusta diák bűbájtanórán. A zsibongás fejében azonnal csitult és úgy érezte, ebben a pózban tényleg képes lenne bealudni, ahogy azt Benett is megjegyezte csípősen.
Feleletként felemelte a fiú a fejét és széles, cinkos vigyort engedett Beni felé. Kis gödröcskéi édesen rajzolódtak ki arca két oldalán.
- Ami azt illeti, nagyon jól főzök. Otthon gyakran én csináltam a reggeliket. Tükörtojás, tojásrántotta, omlett, buggyantott tojás mind megy -  büszke képpel emelkedett fel lassan, mindkét kezén támaszkodva. Még mindig nehezen mozgott és ahogy érezte, hogy újra két lábon áll teste elnehezedett. A falhoz közel, ujjaival azt súrolva kikerülte a másikat, hogy a hűtőhöz léphessen és szélesre tárhassa azt.
- Kérdezhetek valamit a határokról?- összevont szemöldökkel vett magához minden fontos kelléket egy kiadós ebédhez. Vajat, szalonnát, lilahagymát, sajtot, tojást, paradicsomot, turista szalámit és virslit is. Ezeket utána mind fel is sorakoztatta a pultra, hogy visszanyúljon a majonézért, ketchupért és mustárért. Ezek után folytatta a szövegelést, függetlenül attól, hogy Benett milyen választ adott a kérdésére.
- A repülő autók zavartak, a vajsör, a szabadidőd boncolgatása vagy mindhárom egyszerre, esetleg a stílus amivel feltettem? - komoly tekintettel dőlt neki a pultnak egy virslit bontogatva. A felnőttekkel való kommunikációban sohasem volt biztos, leginkább azért, mert mindenki mást várt el tőle. Belián például nem szidta le, bármit is mondjon, néhány tanár pedig a magázást is megköveteli kőkeményen. Benettről viszont nem volt fogalma, merre vannak azok a bizonyos határok, amikbe néhány perce a folyosón belesétált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

A kifakadásra csak visszahúzza a nyakát, mint aki attól fél, hogy menten tarkón nyasszák, de azért utána csak nem tudja visszafogni magát és elvigyorodik a mókás hápogásra.
A következő tanácsra viszont grimaszba torzul arca.
- Azt hiszem nem igazán érted a helyzetemet. Nem tudom erősnek mutatni magam egyszer sem. Nem megy a varázslat- kezdi rázni a fejét
Az intésre hátrafordul kicsit, és ügyesen beveszi a kanyart.
- Persze, az összeset kipróbálták már rajtam, és mint már mondtam, a csiklandozó átoktól vérzik az orrom - ami után le is engedi a zsepit az orra elől, hogy lecsekkolja ömlik e még. Eléggé vörös, de ahogy ujjával megtapogatja az érintett területet a hegyein csak alvadt, mélybarna váladékot lát.
- Király, nézd, talán elmúlt - mutogat mindkét kezével nagyon lelkesen az orrára és ebben a nagy lelkesedésben sikerül is megbotlania a szőnyeg egy felgyűrődött dudorába és seggre vágódnia. A kezével a nagy hadonászásban sikerül megütnie az orrát, amiből újra elkezd szivárogni a vér.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Értetlen képet vágott.
- Akkor te se tudsz varázsolni? - felcsillan a szeme, valóban egy sorstársba bukkant volna aki épp ugyanannyira tehetségtelen a mágiához mint ő? Tényleg lehet ennyire szerencsés?
- De mondtam, hogy csiki volt - kéri ki magának, hátrafelé tolatva.
Lényegében azért is csinálja ezt, hogy lenyűgözze Zalánt, felvágjon a laza hátrafelé pofázásra is képes skilljével, bár ezt valószínűleg karóba húzza ott helyben amikor parádésan elvágódik.
Alig fogja még fel, hogy a padlón ül Zalán már ott guggol mellette. A pofája felé mutató pálcától kicsit hunyorít, mint aki attól fél, hogy újabb átkot dobnak rá. Viszont elkapni nem kapja el fejét, bízik a másikban. Olyan rendes volt vele az elmúlt tíz percben, hogy bőven kiérdemelte.
Érzi, ahogy az orrát célozza meg a kimondott ige és a csepegés eláll. Akkor fogja fel, hogy valószínűleg újra elkezdett folyni. A gyógyításhoz mellékelt megjegyzésre csak elvigyorodik.
- A gyengélkedőn szinte már az összes nővér megjegyezte már - ismerte be vidáman. Persze ezen kívül még sokan mások is hasonló véleményen vannak.
- Mégis mit tehetnék? Nem vagyok olyan ügyes mint őt, se olyan jó. Másodlagos varázsló vagy inkább kvibliszerűség, az egész életem erről fog szólni a varázsvilágban -  elhúzza a száját és a feje is fancsalivá válik. Rossz belegondolni. Talán az iskola után kevesebben fogják bántani, ha belekezd a munkába, mert elvileg a felnőttek közönyösek és nem izgatják mások.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Korán van, nem annyira korán, hogy még kijárási tilalom legyen, de annyira, hogy a csarnokba lépve csak csend legyen és hullaszag. A fiú beletúr kócos hajába, aztán csípőjére teszi kezét úgy néz körbe. Az órák még nem most fognak kezdődni, a legtöbb diák ébresztője fel sem sikított/csipogott/üvöltött/visított. A fiú vekkere sem fújt még riadót, a szobatársai megtették helyette a vihogásukkal. Először ő is vigyorgott velük, de miután kiderült, hogy a kastélyban szanaszét szórták a nadrágjait már nem volt olyan jó a kedve. Legalább időben szóltak. Ha Rómeó ügyes még az első óra előtt össze fogja tudni gyűjteni a nadrágokat. Persze ahhoz igazán sietnie kell, mert a kastély hatalmas.
Addig is viszont nincs nadrágja, így az ananászos alsójában áll és kapucnis pulcsiban. Ősz van, hűvös az idő, nem akar megfázni.
Elnyom egy ásítást, aztán nekiindul a keresésének.
- Ha mákom van nem rakták kartávolságon kívül... - azért csak felnéz. Odafentiről viszont egyedül a házak színeiben pompázó kövek néznek vissza rá.
- Az'annyát, vezet az eridon - lepődik meg elmosolyodva. Enyhe büszkeség terjed szét mellkasában a felismeréstől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

Az ajtó nyílását nem érzékeli a nagy bámulásban, csak a hangot, ami a háta mögül cincog fel hirtelen.
- Nézd, vezet az eridon, tök menő nem? - mutat a kövekre, miközben a lány felé fordul derűs mosollyal. A háza vezetése eléggé feldobta a reggelét. Ritkán látni vezetni a pirosokat, általában mindig a fránya kékek szoktak elhúzni aztán meg sem állnak a kupáig. Viszont a nadrágok még mindig nincsenek meg. Kellemetlen. Amint ez tudatosul benne a mosolyt leváltja egy zavart szájhúzás.
- Figyi, nem láttál valahol a kastélyban nadrágokat? Mackónadrágot, farmernadrágot meg volt egy ilyen termos nadrág is, ami nem cicanadrág, bármennyire is úgy néz ki - szögezi le. Ezeket a köröket már ezerszer lefutotta a srácokkal, úgyhogy gyors az elején tisztázni szeretné a termoharisnyanadrág hivatalos, boltban kiírt nevét a lánnyal, mielőtt újabb vitába keveredik becsöngetésig.
- Az is elég ha csak az egyiket láttad. Mackónadrágokból mondjuk volt két szürke  egy fehér, egy citromsárga meg egy lila. Várj a lila szennyesben volt, banyek, nem ellenőriztem, hogy a szennyest is elvitték-e vagy csak a tisztákat, jó lehet, hogy volt lila, lehet, hogy nem, a farmerek meg olyan farmer színűek. - lép egy lépést a lány felé, miközben magyaráz, teljesen belelendült a pofázásba, ha nem sietne annyira a ruhadarabok megtalálásával talán estig azt ecsetelné, hogyan is néztek ki az egyes trénerkák és farmerkák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A lány nem röhögi ki. Ez azt jelenti, hogy akkor a bajtársa, mert hiszen aki nincs ellene az máris vele van. Izgatottan bólogat a parkra és kicsit meg is nyugszik, amiért nagy valószínűséggel nem kell kinn is körbe sétálnia. Itt nem vészes az időjárás, odakinn viszont befagyna az a sárga ananásszal fedett bizonyos lyuk.
- Azon a hegyes süveges vénember szobron aki így állni? - kihúzza magát és állához emeli kezét, hogy reprezentálja milyen is az a bizonyos szobor amire ő gondol - Mert ő György bá és mindig is volt nadrágja, meg hidegebb időbe sálat is kap, olyan november környékén, attól függ mikor jönnek a fagyok - valamelyik tréfás kedvű diák kezdte el jóval azelőtt, hogy Rómeó a kastélyba érkezett volna, azóta pedig ez már hagyománnyá volt. Mindenesetre a fiú imádta, jó volt ránézni a kockás nadrágos férfira.
- Ohh az tényleg az enyém - néz fel, még annál is feljebb, mint amennyire az előbb nézett. - Hát nagyon kreatívok voltak a srácok - teszi csípőre kezét elhúzott szájjal.
- Izé, kínos kérdés, de légyszi le tudnád varázsolni? - fordul a lány felé zavart mosollyal. Neki egészen biztosan nem menne, akármennyire is ott lapul a pulcsija zsebében a pálca.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A kérdésre odanéz a lányra. Kicsit elvörösödik a képe, ahogy önkénytelen beletúra hajába.
- Menő lenne, ha a barátaim lennének, de inkább csak a szobatársaim - ad rövid, homályos tájékoztatást a lánynak. Amúgy sem igazán számít számára kik tették, a lényeg, hogy a vége jó legyen, vagyis össze kell gyűjteni a nadrágokat és visszatenni a helyükre.
- Oh nem, az itt van - húzza elő, hogy aztán rámutasson a nadrágra vele - de nem elég hosszú ahhoz, hogy lepiszkáljam vele - mutatja is be, pár bökéssel a nadrág irányába.
Pár perc és az áhított ruhadarab a kezébe kerül, amitől hihetetlen boldogág járja át. Elvigyorodik és ha a lány nem lép el időben azonnal magához is vonja egy nagy ölelésre.
- Köszönöm, ha meglátott volna egy prefektus vagy tanár biztos megint büntetőmunkára küldött volna szeméremsértés miatt - engedi el Emmát, csak, hogy végre bele tudjon bújni a nadrágba.
- Meglepő, mennyire tudja értékelni az ember a hétköznapi tárgyakat, ha mellőznie kell egy darabig - rázza a fejét hitetlenkedve. Az biztos, hogy egy darabig nem felejti el, mennyire fontosak a nadrágok.
Az öröm nagy, kell egy kis idő, még Rómeó fejében tudatosul a lány előző kérdése.
- Oh nem hiszem, hogy bűbájt szórtak rájuk, ők is tudják, hogy nem igazán megy a varázslás. Maximum ha attól féltek valaki majd segít - megvonja a vállát. Lehet biztonság kedvéért kötözgettek rájuk csomókat vagy hasonlók. Kreatívok az eridonosok annyi szent.
- Bár ha nem nagy gond, egy próbát megérne - a lányra pillant a fiú, remélve, hogy ezt a varázslatot is megcsinálja neki. Ha csak egyet vagy kettőt vonz oda, az is haladás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A lesütött tekintetet nem látta, háttal állt éppen, viszont cserébe így Benett se látta azt a kis somolygást, ami a megjegyzésére a fiú ajkára kiült.
- Valóban. Az ehető verziójuk az összesnek könnyű. Viszont ettél e valaha kiválóan elkészített omlettet jó helyett? Bizony nagy a különbség ám - bizonygatta. A fűszerek mennyisége, minősége, a főzés pontos időtartama, a serpenyő hőmérséklete mind mind olyan dolog, amiket ha nagyjából eltalál az ember  remek ételt tud készíteni belőlük, viszont ha pontosan eltalálja, akkor a szájában valami mennyei csodához hasonlatos orgia keletkezik majd.
Felsorakoztatta a kellékeket. Végignézett rajtuk elégedetten, majd Beni felé pillantott, ahogy az magyarázni kezdett. A visszajelzések mindig fontosak voltak, hiszen a fiú nem akart megbántani senkit sem. Az ilyen tisztázásokkal pedig inkább a másikat védte mint önmagát.
A végén bólintott.
- Nem emészteném magam, ha levonnál tőlem pontokat, ezért vagy másért vernek meg tökmindegy, csak nem akarom, hogy rosszul érezd magad miattam - ezek a szavak komolyak voltak és még csak nem is mosolygott közben a meghámozott virslit a pultra tette - Belián bá nem bánja ha közvetlen vagyok vele bármit kimondhatok amit csak gondolok, Seth bá óvó és gondoskodó, viszont magázódunk. Minden tanárnak mások a komfortzónái, csak szeretném kiismerni a tiéd is - a végére csak elmosolyodik, mielőtt visszafordulna, hogy az egyik fiókból vágódeszkát húzzon elő.
- Jut bőven kettőnkre is a szendvicsből, nem kell ide manó. Szereted az omlettes melegszendvicset? - legszívesebben odarohant volna a kanhoz, hogy megfogja a kezét, még közelről a válaszára vár, viszont tudta, hogy ezt nem igazán preferálnák, így visszafogta magát. Csak szemei csillogásán látszik, mennyire nagyon szeretne egy remek ételt csinálni Benettnek.
- Tudsz hagymát vágni? - közben visszafordul, kihúz egy fiókot, nagykés után kutatott. Ujjai végül ráfonódtak a fanyélre és a pengét kezdte ellenőrizni. - Jó lenne megélezni... - állapította meg végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Hunyorítva pillant a fiú pálcájára, aztán újra rá.
- Gondolod a pálca? - kérdez rá, közben elfogadva a segítő kezeket - Beliánbá szerint a vírus, de szerintem csak nincs elég mágia bennem - hiszen a mágiát éreznie kellene, nem? Úgy, ahogy aznap éjjel, amikor megtámadta őt a vérfarkas. Érezte az erőt ami kitőrt belőle és a pálca segített még erősebbé tenni azt. Azelőtt és azután viszont csak olyan ez a mannafolyó benne, mint egy csepegő csap.
- Mondjuk te? Ahogy az előbb az orromat is csak úgy egy mozdulattal sutty, meg ez a sok könyv is, biztos, hogy jó tanuló lehetsz ha ennyire sokkal mászkálsz meg intésre javítasz orrokat - lelkesedik fel a javaslat hallatán. Ugyan foglalkoztak vele magántanárok, a szülei sokat felfogadtak már, ki tudja, talán valaki korban közelebb álló fogja majd kicsalogatni belőle azt a minimális mágiát.
- Ha egyszer meg tudnék lebegtetni mondjuk egy tollat, az már nagyon klassz lenne. De az ujjamat már le tudom venni a helyéről, néézd - mutat be nagy komolyan egy mugli bűvésztrükköt, ahol a hüvelykujját húzogatja le és fel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Égetni a kezet. A sajátjára gondol, majd lepillant az üres kezére. Sok mindenki bántotta már őt életében, de a pálcája nem tartozik ezek közé.
- Engem sohasem égetett meg. Leginkább csak úgy viselkedik mint egy földről felemelt bot. Tudod, sehogy - vonja meg a vállamat. Kicsit meglepődik a hirtelen kitőrt röhögésen de automatikusan vigyorogni kezd a másik jókedve miatt. Viszont ahogy idővel nem csökken már kicsit alábbhagy a mosolygás és inkább kíváncsiság veszi át a helyét. Még a fejét is oldalra billenti, de sehogy sem érti meg mi történik.
- Ohh, de hát tudsz varázsolni - ennél erősebb érve nincs rá, viszont ez bőven elég neki. A mutatványt nem fogadja a másik akkora lelkesedéssel mint ő annak idején amikor megtanulta. Erre kicsit húzza is a száját, milyen dolog nem ugrálva tapsolni egy embernek, aki le-fel feszi a hüvelykujját.
- A szőnyeg volt meggyűrve - kéri ki magának rá is mutatva a dudorra. Ő aztán nem béna, hanem a szőnyeg puklis - ha nem lett volna felgyűrődve akkor én mondom a világból is ki tudtam volna tolatni gond nélkül - bizonygatja de azért megfordul, hogy ha tovább indulnak egymás mellett menjenek előrefelé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

A visszavágás elszórakoztatta. Kekecnek találta Benettet, aki mindig mondott valami szúrósat, mintha csak a határhoz közel kapott volna egy kis emlékeztetőt a fiú, hogy óvatosabban.
- A híres mágus séf nem ezt mondaná - kuncogott. Benett csatlakozását óriási lelkesedéssel fogadta, közösen főzni mindig sokkal izgalmasabb volt mint magában. A másik megállapítására, miszerint furcsa hobbi a tanárok komfortzónájának feszegetése felnevetett.
- És még csak nem is ez a legfurcsább hobbim - rázta meg fejét komisz vigyorral. Mint utólag kiderült gyermekkora óta elég sok olyan szokást és hobbit sikerült felvennie, ami másokat meglepett vagy megdöbbentett.
Lelkesedése az újabb kérdést hallva kicsit elapadt. Egyszerűen megvonta a vállát, mosolya kellemetlen grimasszá nyúlt.
- Ha hagyják - felelt kurtán. Ő tényleg szeretett volna sok barátot, viszont az amilyen képességekkel nem igazán rendelkezik ezt nagyon megnehezítette egy erre szakosodott iskolában.
- Igen, egy iskola. Ahol az udvaron elvarázsolt és különösen agresszív vasgolyókat lehet a másikhoz vágni több méterrel a föld felett, átkokat tanítanak és a mellette fekvő erdőben vérfarkasok rohangálnak. Szerintem egy éles kés nem oszt nem szoroz - kipakolta a vágódeszkát, aztán a tompa kést Benett felé nyújtotta.
- Fel tudod vágni a lilahagymát és a paradicsomot? - kérdezte a másikra pillantva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Bejárati csarnok

A lány nem tudta elkerülni a hatalmas ölelést, azonban nem tart olyan sokáig, Rómeó ellép tőle és máris teljes figyelmét a nadrágja felhúzása köti le. Szinte sugárzik az örömtől, hogy újra nadrágban lehet. Sőt még néhány kis bugis mozdulatot is tesz csípőjével és lábaival, hogy megtáncoltassa a viszont látott ruhadarabot.
A kérdésre, hogy miért ne segítene neki valaki, kicsit úgy néz vissza a lányra, mint aki azt kérdezi, miért segítenének. Viszont szólni csak a következő kérdéskor szól, méghozzá egy zavart mosoly kíséretében megrángatott vállal.
- Csak az átlagos szivatás ami a fiúk között menni szokott - tudja, hogy nem az. Ahogy valószínűleg sokan mások is tudják, mégsem akar úgy tűnni Emma előtt, mint aki panaszkodik. Borzalmasnak találja a sopánkodó embereket akik mások sajnálatából gyűjtenek erőt. Rómeó inkább a mosolyokból szeretne.
A varázsige felvetésre újra lelkesen csillan fel szeme. Szinte látja, ahogy pár pillanaton belül visszatér az összes nadrágja és boldogan átkarolhatja őket.
- Ohm, Rómeó - böki gyors ki, mielőtt újra az ajtó irányába pillantana ahonnan a ruhákat reméli. Most egészen olyan mint egy kutyus aki várja, hogy eldobják a labdát végre. Csak itt épp nem elkapnia kell nem utánafutnia.
- Izé, Gróf- Vinkó Rómeó. Júlia nélkül. Tudod, csak simán, Rómeó. Nincs és - kezd el pofázni mindet mondat végén odaemelve tekintetét az ajtóra, majd mikor eszébe jut az újabb és újabb kitoldás a lányra néz, aztán ismét vissza.
A varázslat végre elhangzik, a fiú pedig már szinte ugrál, annyira várja a ruhákat. Vár és vár, aztán egy kicsi idő után a lányra néz elbizonytalanodva. Nem szól de újfent kiül arcára a kérdés, "Hol vannak a ruháim? "

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → A "Fecsegő Dámák" freskójának folyosója

Az út akármilyen hosszú is, Rómeó lelkesen pofázik tovább mindenről, legyen az a szeme sarkában meglátott festmény, eszébe ötlött mugli varázstrükk vagy a titogriffje tollainak színe. Persze van varázsige ami ezt a lepcses szájat is elcsitítja. Egy 'fogd már be ' hatásos lehet, hatása akár hosszú percekig kitart. Akárhogy is, közben sikeresen nem bukik orra újra, így a tempót legalább nem lassítja. Nem olyan balfasz gyerek ő, mint amilyennek hiszik a legtöbben, csak kurva jól titkolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Ma tényleg nincs igazán jól. Talán ha bevette volna a bájitalt kicsit jobb lenne, de akkor meg gyengének érezné magát, hiszen régebben elég volt napi egy is, most meg már ez lenne a második. Abba nem gondol bele, hogy valószínűleg az anyukája gyógyteái sokat segítették a bájitalt, csak arra tud koncentrálni, hogy gyengül mindenféle értelemben. A farkaskór nem tesz jót a mannaáramlásának. Az egész teste sajog és gyenge. Az óráin borzalmasan szerepelt, aztán meg az sem segített, hogy kifelé el is gáncsolták, ami miatt az állán egy hatalmas fehér ragtapasz csücsül.
Semmi kedve sincs visszamenni a szobájába. Az üresség és a csend most csak még fojtogatóbb lenne számára, viszont a társalgóban folyton hangzavar van. Kisebb-nagyobb csoportok csacsognak, kacagnak vagy próbálnak meg tanulni. Ő kicsit messzebb ül mindenkitől, nincs senki olyan ismerős akihez odaszegődhetne, így csak csendes megfigyelője a nyüzsgésnek. Alibiként ott pihen az ölében egy bájitaltankönyv, de már rég nem nézett a lapjaira, csak kis keserű pofival nézegeti a többieket és elképzeli milyen kellemes lenne ha ott ülne mellettük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kicsit sikerül neki elbambulnia, így a köszönés kicsit meglepi,  ám mosolyogva pillant a hang irányába még mielőtt kideríthetné ki szólt hozzá.
Egy alacsony fiúcska az, könyvvel a kezében. Rómeó alapból a kortársainál is nagyobb szokott lenni, szélesebb is, magasabb is, nemhogy a kisebbeknél, de így valahogy már megszokta, hogy mindenki kisebb nála és emellett olyan könnyen elsiklik, mintha nem is létezne.
- Heló! Oh, persze, naná! - azért arrébb húzódik, hogy legyen helye a másiknak is, míg amaz párnát keresgél.
- Ha? - lepillant a könyvre, egészen megfeledkezett róla, majd vissza a feléje nyújtott kezekre. Majd a vigyorra Somi arcán. Ettől a fáradt, nyúzótt Rómeó is azonnal vigyorogni kezd.
- Rómeó, és nem, nem tudom hol van Júlia - teszi még hozzá egy nevetés kíséretében. Nem zavarja ha ezzel poénkodnak, de mindig mókás másokat megelőzve ezt kijelenteni, mintha valamiféle gondolatolvasó lenne.
- És amúgy aha, tökre bírom a bájitaltant, csak nem megy valami fényesen - a vigyora itt már visszacsúszik egy enyhébb mosolyba, miközben rábök az egyik oldalra, ahol egy régi ábra látható az egyik zöldes bájitalról, amit második vége táján szoktak tanítani.
- Ezt mondjuk legalább hétszer elrontottam már eddig...oh  hányadikos is vagy amúgy? Vettétek már? - pillant oda, mert bár emberismeret téren Rómeó nem a legélesebb kés a fiókba, de még neki is leesett, hogy nem egykorúak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

A nevetésen csak vigyorog, úgy tűnik ez a poén sohasem fog kimenni a divatból.
- Nem a memóriámmal van a gond, az elmélet mindig meg, a gyakorlat nem - túr bele a hajába zavartan.
- Negyedikes, oh de akkor te még csak most barátkozol az egésszel igaz? Hogy tetszik? - emlékszik még arra, milyen borzalmasan izgalmas volt először átlépni Bagolykő kapuját és belekerülni ebbe az eszeveszett de fergeteges kavalkádba amibe a mai nap óta forog folyamatosan mint a ringlispír.
- Majdnem, a folyosón - meg is érinti ujjával a ragtapasz helyét, amiről már teljesen megfeledkezett azóta. Persze arról nagyban hallgat, hogy azért kellett hozzá egy kis segítség, hogy kiterüljön mint a palacsinta, de nem akar leégni a másik előtt.
- Hogy milyen? - pillog rá értetlenül - ez valami mugliság? - ebből ő aranyvérűként eléggé kimaradt. A családja még a mugli városokba se szívesen viszegették el, nemhogy bármi mást megtapasztalt volna elsőkézből. Annyit tud, hogy akik közelebb állnak a muglikhoz azok néha furcsa szavakat használnak és furcsa dolgokat ismernek.
- Fuu, pedig most már én is akarok Hulkos sebtapaszt - nem tudja, hogy eszik-e vagy isszák, de nyilván kell neki. Közben kezd egyre megelevenedni Rómeó is, vigyorog és nevetgél, amitől egy hirtelen pillanatban picit meg is szédül. Csak megrebben a szemhéja, túl sok látható mozdulatot nem tesz, amiből bármire is lehet következtetni.
- Nem, nem tényleg semmi gond, nem fog jönni senki sem - rázza a fejét, ami szintén nem segít az állapotán. Ekkormár kicsit elfintorodva a homlokához ér ujjaival, megmasszírozva a sajgó részt.
- Barátok, oh hát nagyon kevés, nem vagyok valami népszerű alak, veled mi a helyzet? Hogy megy a beilleszkedés? - pillant Kornélra kicsit elvörösödött fejjel. Zavarban van, hogy ilyesmit be kell vallania valakinek aki ennyire...kicsi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Kicsit meglepődik a hirtelen indulatokra. Nagyokat pislog a fiúra, ő a láthatatlan kezeket valahogy egészen máshogy képzelte el.
- Én azt hittem most a szellemekkel viccelődünk - vallja be őszintén, még mindig kicsit megszeppenve. Megfordul a fejében, hogy esetleg Kornél a végén neki is ad egy jobbost annyira belelendül a nagy pofozkodásba. Úgyhogy kicsit hátra is húzódik, biztos ami biztos.
- Juj az szuperkirály lenne, amiket vesztek órán azokat majd gyakorolhatjuk délutánonként, hátha ha eleget kántálom az igéket működni fognak - Hat éve kántálgatja ilyen-olyan módon, de a reményt valahogy még most sem sikerült elvesztenie. Ezzel valószínűleg tudta nélkül valami guinness rekordot is felállíthatott.
A kis mutatvány után, amire a fiú nagyon büszke és vigyorog is rendesen, a kérdésen nem kell különösebben sokat gondolkodnia.
- Biztos vagyok benne, hogy a legnagyobb művészek valójában varázslók is. Néztem pár videót meg dokumentumfilmet az életükről, azok ott biztos, hogy nem muglik - rázza a fejét halál komoly fejjel. Volt bűvészboltba, ott találta ezeket és nem túlzás, az egészen bonyolult trükköktől a szája is tátva maradt.
Kornél idézetére olyan fejet vág, mint akinek nem igazán tetszik a dolog, kicsit túl szomorúnak érzi ezt az egészet.
- Köszi, ha pedig megijeszt a sötét csak szólj és csinálok vele valamit - vigyorodik el. Mondjuk lehozni a napot nem tudja Sominak, de valami más taktika biztos akad.
A negyedikesre bólogat, de a többi részét nem egészen érti.
- Úgy? Hogy? - vonja össze szemöldökeit. Sokszor volt sok úgy meg így, aztán ahogy Kornél kifejti máris újra elvigyorodik.
- Teeetszik valaki?? - kérdez rá azonnal nem is leplezve kíváncsiságát.
- Amúgy nekem nincs, de sok pár van itt. Hallottam már olyanról is, akik összeházasodtak a suli után valamennyivel. Meg hát az aranyvérűek még a suliban, bár azok nem szerelemből... - a diákseregben mindig akad két kezet fogó alak, aztán, hogy azok meddig maradnak együtt más tészta, mégiscsak a legtöbben a tinédzser korukat élik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nagy szemekkel pillog mint aki nem az előbb sziszegett fel. Nem igazán fordult meg a fejébe, hogy esetleg ez is ludas lehet, de mikor végre felfogja halványan elmosolyodik.
- Ezt nem mások okozták, tegnapelőtt tényleg vad éjszakám volt - igyekszik megnyugtatni Kornélt, mielőtt tényleg valakinek elkapja a grabancát. Bár még sohasem volt gyengélkedőn kísérőként és nem betegként. Biztosan egészen új élmény lenne.
A felvetésre csak hümmög, tudni biztos, hogy többet tud, megcsinálni valószínűleg nem.
- Nem különösebben, a varázslóvilág színes, de kötött, a muglik sokkal szabadabban élnek, választanak párt, annyian vannak, hogy az ember beleveszik a tömegbbe. Lehet ezek csak olyan varázslók akik ebből akarnak megszökni és a mugliknál egy ilyen tudomány biztos könnyű pénzkeresési módszer - legalábbis így képzeli el. A nagy varázslóknak biztos könnyebb eltüntetni az érméket, meg előhúzni valaki füléből. Bár az már neki is megy, csak a kézügyességét kell még kiscit fejlesztenie.
Ebbe bele se gondol, így a megjegyzés, hogy Kornél átslattyog hozzá az Eridonba először halk nevetésre készteti. Ő is ellképzeli a jelenetet és határozottan remekül mulat azon, ahogy a fejébe kerekedik a dolog.
- Ebbe nem gondoltam bele - jegyzi meg ahogy nevetése vigyorba fordul. - Esetleg esti bátorság sétákat még tehetünk - ajánl fel egy kicsit kivitelezhetőbb alternatívát. Hétvégente úgyis később van takarodó, bár tekintettel, hogy közeleg a nyár, éjszaka is később van.
A vérfarkasos poénon már nem tud annyira jóízűen mulatni, csak kellemetlenül mosolyog. Az elgondolás valóban fura, bár ő a másik oldalról szemléli a dolgokat. Az összes tanár be van avatva, aki csak szembe jön vele, mint pontosan tudja mi ő, de a diákok előtt nem muszáj felvállalnia magát. Nem mintha nagyon el tudná rejteni az alkarján lévő sebet nyáron, de így is kevés embernek esett le, hogy mi is az.
- Ha egy mégis csak megállna az asztal előtt most ebben a szent pillanatban nem ijednél meg tőle? Sokan úgy kezelik őket mint a replásokat - csak óvatosan próbál puhatolózni, hogy a másik milyen módon vélekedik a vérfarkasok iránt. Elvégre a lelkes megfigyelése is kicsit hajaz arra, mint mikor egy ritka állatot akar valaki szemügyre venni.
A szerelem téma enyhébb vizeire evezve Rómeó izgatottá válik, hátha kiderül, hogy itt nem csak egy Rómeó van hanem esetleg kettő, csak a másik Júliát is talált már.
- Szabályok? Hm, nem hiszem, hogy vannak erre szabályok, ne dugd le a nyelved a folyosón senki torkába mert azért morognak a tanárok. De szerintem csak azért, mert már nem fiatalok - hányszor hallotta rikácsolni egyik-másik zsémbesebb tanárt, ha egy gerlepár kicsit jobban belelendült az enyelgésbe.
- Hm? - A Rómeózásra csak vigyorog, viszont amikor megtudja, hogy ajándékot fog kapni kicsit ledöbben.
- B..biztos vagy benne? Ha a nagymamádtól kaptad tuti fontos neked - pillog. Nem igazán szoktot kapni ajándékot a családján kívül. Különösen nem valakitől, akit alig ismer, így ez annyira új neki, hogy jóformán el se akarja hinni.