A kérdésre csak hamiskás mosollyal vállat ránt, jelezve, hogy ennél többet egyelőre nem mond, meghagyja Kornélt kérdések között tengődni.
A kérdésre csak elhúzza a száját.
- Sohasem vegyültem különösebben a muglikkal és nem is feltétlen tervezek. Nincs bajom velük de tényleg, de azt hiszem, megmaradok ebben a közegben - újabb vállvonás, mielőtt elnevetné magad az eridonos szituáció miatt. Aztán ahogy jön a következő ajánlat és arra a következő felelet, kicsit elgondolkodik, mert valami idő közbe befúrta magát a fejébe.
- Azt hiszem tudom hová kellene elmennünk - nyugtázza végül, de itt is épp ugyanolyan titokzatos mint a másik éjszakával kapcsolatos kérdésnél és nem mond semmi ennél pontosabbat.
- Igen, igen...mindenkinek vannak titkai. De az bőven elég, hogy így vélekedsz róla..luk. Mármint, hogy nem irtózol, tudod. Jól esik. - köhint - Akkor te valami gyógyító szeretnél lenni ha nagy leszel? - kérdez rá, mert ez jött le neki Kornél mondandójának végéből.
Ezután már sokkal kevésbé komoly témára vonulnak a szerelemmel és a folyosón csókolózós nagy talányokkal, azonban mikor Kornél átnyújtja neki a nyakláncot kicsit meglepődik.
- hűha, hát köszi - elmosolyodva veszi tenyerébe és kezdi nézegetni a kelta motívumot a medálon, majd beledugja bozontos fejét a láncba - hogy áll? - közben lenéz, hogy maga is le tudja csekkolni.
- Hát nem igazán, vannak családi motyók, de sohasem jutott eddig eszembe felvenni őket. - de az amúgy is hivalkodóbb, elegánsabb darab volt mint.
-Figyelj, szóval...ha vérfarkast akarsz tanulmányozni... köhint és csak kicsit feljebb húzza a ruhaujjat, hogy kivillanjon a jó két ökölnyi sebhely.