Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Kedves professzor úr szavaira Jiyun elhúzta a száját, ahogy belegondolt milyen érzés lehet egy kényszerített visszaváltoztatás. Borsódzott a háta, ha csak belegondolt a tanár által leírt kellemetlen hatásokra. Nála biztosan játszana a legtöbb ilyen esetben. Viszont, ha egyszer aurorrá válhat, és ne adj Merlin olyan animágusokkal találkozik, akik rosszra használják képességüket, hatásos lesz a Homorphus-bűbáj ellenük.
- Nagyon hálás lennék, ha egyszer élőben is láthatnám. De semmiképpen sem szeretnék senkinek kellemetlenséget okozni a tudásszomjammal - felelte kissé félénken. Jiyun próbált mindent úgy csinálni az életben, hogy azzal ne ártson semminek és senkinek. Azonban így is vannak sajnos olyan konfrontációk, amik elkerülhetetlenek. Egyszer, talán tényleg csak egyszer szeretett volna ártani valakinek, akkor is lefagyott a félelemtől.
- A bájital két fő összetevője a mandragóra levél, amit egy hónapon keresztül kell a tanoncnak szájában tartania, anélkül, hogy kivenné evés vagy alvás alkalmával. Illetve egy olyan különleges harmatcsepp, amelyet nem ért napfény és nem is léptek rá egy egész héten át - felelte automatikusan, tényleg szerette volna lenyűgözni a tanerőt, hogy méltó lehessen a képesség megtanulására.
- Ó, értem - bólintott egy nagyot - Tehát, lényegében nincs semmi olyan különleges mágikus erő, ami jelezné, hogy egy hozzájuk hasonlóval találkoztak. Akkor valóban a legjobb, ha nyitott szemmel járnak - zárta le egy mosollyal gondolatmenetét.
- Egy utolsó kérdést még feltehetek? A professzor úr szerint a későbbiekben hol lenne érdemesebb harmatcsepp után kutatni? Én a közeli erdő szélére és mélyére gondoltam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bella sír. Bella talán most fogja fel igazán, Bercinek nősülnie kell. A szemem forgatom, mert tényleg próbálom én ezeket a dolgokat kizárni. Nem elég csak átmennem a nyavalyás VAV-on, minimum VF kell, hogy egyáltalán szóba álljanak velem, de... én a K-ra hajtok természetesen. És mindenki elégedett, tényleg. Nem veszekszem senkivel, csak a betűkkel, amik estére már képesek elmászni a szemem elől a fáradtságtól.
- Dominik dühös rád - elém állnak, mikor épp beenném megint magam a könyvtárba pár nyugodt óra reményében. Ha ez nem lenne elég, a lány hangja még vádló is, nekem meg tényleg el kell gondolkodnom azon, most megint mit ártottam, már azon túl, hogy létezek, de... hamar rájövök, hogy ez még a múltkori utóhatása.
- Örülök neki - reagálom le tényleg értetlen fejet vágva, és már kerülöm is ki, vagyis kerülném, ha nem fogná meg a felkarom, hogy maradásra bírjon.
- A suli legjobb pasija szomorú volt miattad, most meg dühös rád, nem tudom, mit képzelsz magadról...
- Menj, vigasztald meg - sziszegem, miközben határozottan fejtem le magamról a kezét. Komolyan nem értem, mi folyik itt. Mi történik az emberekkel?
- Ó, hogy a létezésedről sem tud... hát... sajnálom, próbálj meg jó hangosan szidni a közelében... az én nevemre bizonyára felkapja a fejét - még egy mosolyt is megeresztek, amolyan "szívesen" jelleggel, és tényleg folytatom az utam.
Egy ponton azonban megtorpanok. Ha most kezdett terjedni, esélytelen, hogy nyugalmam legyen a könyvtárban. Azt se tudom, hány ilyen lány van még, mint az előbbi is, és abszolút nincs nekem sem időm, sem kedvem ilyen jó tanácsokat osztogatni.
Mély sóhaj után változtatom meg az úti célom, már most érezve, mennyire remek ötlet lesz ez részemről, de jobb nincs. Haza nem akarok menni. Farkasék meg Auréllal szenvednek még mindig, hiába mondta, hogy mehetek... mégse akarok kellemetlenkedni.
- Jó napot... én csak... lehetne, hogy? - három darab kopogás után gyorsan fel is tépem az ajtót, mert három lányt is látok felém közeledni, nem túl boldog arccal, így szinte bemenekülök a terembe. Az ajtónál tovább azért mégse lépek, ráadásul a kezem a kilincsen, viszont vágyódva nézek a padom felé.
- Megőrültek az emberek - adok valami magyarázatfélét, de még legyintenék is, ha lenne rá szabad kezem.
- Csak... el szeretnék bújni... - harapok az ajkamba, most már rá is nézve, dr. Lainesre... ami megint nem bizonyul életem ötletének.
- De ígérem, nem fogok zavarni - ha kell még a nagy esküt is leteszem, de komolyan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Az elején még ellen akar mondani a másiknak, bizonygatni, hogy ezek csak tréfák és semmi él nincsen bennük, azonban ahogy előhuzakodik Stephen a saját történetével a fiú csak lekonyuló ajkakkal és nagy szemekkel pislog rá.
- Sajnálom... - Aztán felfogja, hogy egy sötét szertárban ácsorognak, igaz az ajtó valamennyire nyitva maradt de ezek után Rómeó hamar kitárja az ajtót, hogy minden lehetséges fény bejusson. Nem igazán tud szavakkal olyat mondani, aminek lenne értelme, ezért megpróbál gesztusokkal a másik kedvére tenni.
Az ölelésbe teljesen belesüllyed, követi a parancsokat, mélyet szív be és lassan fúj ki. Dohány illat lengi be a sötétségét amit szeme lehunyásával idézett elő. Aztán véget ér az ölelés és már nyugodtabb, kisimultabb pofival pillant a másikra.
- Miket? Hm, hát a pálcatisztító bájitalt akartam megcsinálni - közben nagy érdeklődéssel figyeli, hogy a másik mit mókol a zokniával - volt benne holdpor és kamilla meg ecetvirág szárított szára, citrom moly szárnya... - a másik leveszi a pólóját ami alól kikandikálnak a hegek. Ezek azonnal felkeltik a fiú kíváncsiságát. Ahogy látja sokkal több van, mint neki, hiszen Rómeó lényegében az egész testén egy hosszú de nagyon mély karmolás heget visel, amit össze lehet tenni mint egy puzzlet, meg persze a harapás nyomát a jobb alkarján. Stephennek ehhez képest mindenhol belilultak.
- kékboglárka bibéje, sajthangya kitinpáncélja... Amúgy te is vérfarkas vagy? - a gondolatai a bájital receptről már rég a másik hegekkel tarkított bőrén ténferegnek és a végén képtelen nem rákérdezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Soha nem ringattam magam olyan tévhitekben, minthogy könnyű a tárgyam, csak tanulni kell rá, és mindenki egységesen jó lesz belőle. Nem. Ennél sokkal bonyolultabb, és tudom, hogy akinek nincs hozzá érzéke, vagy nem érdekli egyszerűen, az esélytelenek nyugalmával szokott bejönni a vizsgáimra. Ezért szeretem mindig megadni a lehetőséget, hogy esetleg egy otthon megírt esszével kiválthassák a felsőbb évfolyamok a vizsgát megajánlott jeggyel, de... nem jön be. Így is érthetetlen, ami ide van írva.
A pennát letéve dörzsölöm meg szemeimet és dőlök hátra a székben. Ez így nagyon hosszú lesz, pedig elég sokan megpróbálkoztak vele. Így siklanak barnáim a több tíz pergamenre magam mellett - de nem tudom megfelelően pontozni azt, hogy "két ág van, amiből négy család nő ki, ezek a rómaiak, a kommunisták, a szekták és a szocialisták."
Lehet az igyekezetet kellene osztályoznom? Akkor mindenki K-t kapna, ha rajtam múlik. Fejemet kapom a szinte kicsapódó ajtó felé, arcomon azonnal kedves mosoly villan. Az előző aggodalomnak nyoma sincs.
- Gyere csak - intek az asztala felé, figyelve, hogy ne tartsam rajta a tekintetem tovább, mint az illendő. Az ominózus este óta nem beszéltünk, egyértelműen kerül, én pedig nem loholok a nyomában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Alsóajkát szemei lesütésével egyetemben beharapta és csak bólogatott, hogy érti, és elfogadja. Tisztelte Kedves professzort, abszolút igazat adott neki szinte bármiben, amiben a férfi nála sokkal jártasabb volt. Ezesetben az élettapasztalat is ebbe a halmazba tartozott.
Pironkodva mosolygott, büszke volt magára, amiért lenyűgözhette szorgalmával és tudásszomjával. Ugyan nem volt fotografikus memóriája, de valahogy jobban ragadt rá a tudás szorgalma miatt, mint a kosz. Ennek persze volt egy hátulütője, ugyanis szociális kapcsolatait képtelen volt egészségesen felépíteni és legtöbbet csak a sarokban meghúzódva, külső szemlélője volt egy-egy társaságnak. Furának érezte magát, UFO-nak. Gyakran ki is nézték ázsiai vonásai miatt. Sokszor tapasztalta a magyarok egy-egy rasszista megjegyzését, még ha azt a legtöbb esetben akaratlanul vágták fejéhez véletlenül sem Jiyun szándékos megbántása érdekében.
- Rendben - bólintott és jól elraktározta fejében ezt az információt is, ha esetleg a különóra után akadna még fel nem tett kérdése, nyugodtan merje zaklatni a professzort. Ami azért is kényelmesebb volt, mert különben így nem kell a tanári előtt ácsorognia vagy egy-egy hebrencs eridonost Kedves professzor hollétéről könnyek közt faggatni. Nem tudja helyesen kezelni mások hevességét. Ideje lenne kicsit megedződnie, ha auror akar lenni egyszer.
- Értem, köszönöm szépen a jótanácsokat - meghajolt tiszteletét kifejezve, majd felegyenesedett és elmosolyodott. Akkor végül működhet az erdő mélye is, nem bízott a kastély elfeledett zugaiban. Annyi felelőtlen diák szaladgált fel s alá, képtelenség lenne megvédenie a harmatcseppet egy héten keresztül, arról nem is beszélve, hogy nem mindenki jószándékú s benne van a pakliban, hogy direkt szabotáljanak egy strébert, mert az jó buli.
- Hasonlóan pajzsbűbájokon gondolkodtam, de ha ezt a professzor úr is ajánlja, nem lőttem annyira mellé. Esetleg... van még valami, amiről nem tudok vagy... mindent.. mindent átbeszéltünk? Nem... nem mintha sürgős dolgom lenne vagy valami, csak nem tudom, kimaradt-e esetlegesen valami az animágiával kapcsolatban - hangja aggodalommal volt teli, ami mondandója végére érve egyre bizonytalanabbá vált és elvékonyodott. Véletlenül sem szerette volna sürgetni vagy diktálni az iramot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Már egy ideje elkönyveltem, hogy ez egyetlen biztos pont az órája. Mikor nyugodtan lehetek vele egy légtérben, mert Bálint mellettem ül, és ezért esett meg már a múltkor is, hogy ránk szólt.
Mégis úgy szelem a folyosókat, és tépem fel az ajtót, mintha tényleg a világ legbiztonságosabb helyére mennék, csak... csak átgondolni nincs túl sok időm, így a döbbenet kiül az arcomra, mikor szembesülök vele, tényleg egyedül ül egy halom pergamen felett.
Pedig hányszor elgondolkodtam már rajta, hogy lehet van a kastélyban még valaki, aki ugyanígy menekül hozzá, de sose tudtam megfejteni az érzésem ezzel kapcsolatban. Megnyugtató lenne mindenképp, de most is parányira zsugorodik a gyomrom miatta, pedig... pedig csak gondoltam rá.
- Köszönöm - hálás mosolyt engedek meg, és el is foglalom a helyem. Mi sem bizonyítja jobban, hogy stréber vagyok, hogy mindig a tanári asztallal szemben ülök. Nem csak az ő óráján, mindenkién, mert... ha bejárok, figyelni szoktam általában.
- Ohh... Bálint beadandójához semmi közöm. Tényleg egyedül írta - bűvölöm cinkossá a mosolyom, és nyitom is fel a jegyzeteim. Nem hazudok. Miután elmagyaráztam neki, mit és hogyan írjon ahhoz, hogy ne húzzák meg... tényleg egyedül írta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Mindössze biccentek egyet. Meglepő lehet, de sokan kéretőznek be a terembe, ha itt vagyok, ha nem, hogy egyedül lehessenek. Amélia a mai napig használja előszeretettel, hiszen ez egy olyan hely, ahova csak azok járnak, akiket tényleg érdekel a tárgyam, nyugalomra vágynak, vagy éppen a szülei pálcát tartanak a fejéhez, hogy könyörögjön ki egy javítási lehetőséget. Túl gyakran van ilyen, pedig ennél jószívűbben már nem tudok osztályozni.
- Még nem találkoztam az övével, de észben tartom - pillantok a lányra egy pillanatra, végül vissza a pergamenre. Kezem nyúl ki, hogy a teámat fogjam magamhoz, apró kortyok után teszem vissza és váltja fel a penna. És bármilyen hihetetlen legyen is, de nem ér kevesebbet az a dolgozat, mert segítséggel írták: meglepő, de gyakran jönnek hozzám is segítségért, én pedig állok rendelkezésükre.
- A VAV-ra készülsz? - szólalok meg pár perc csend után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Persze most egyszerű. Mert itt van. Vele vagyok. Szinte már el is felejtettem, mellette mennyivel egyszerűbb minden, már ha... nem gondolkodok a dolgaimon, csak végignézem, ahogy a keze a bögréért nyúl, és elmosolyodok azon, mennyire jól el tudja rejteni a tetoválásait. Ilyenkor tényleg nagyon egyszerű minden.
- Igazából nem hülye, csak másra összpontosítja a figyelmét - vonom meg a vállam, mert ha valamit, akkor ezt sikerült elkönyvelnem az eridonosról. Nagyon jól elvagyunk... miután közölte, hogy én tabu vagyok neki. Amíg ez így is marad, semmi gond nem is lesz.
Az már kicsit nagyobb, hogy hiába ülök a jegyzeteim felett, nem fog az agyam szinte semmit. Izgatott vagyok, és megmagyarázhatatlanul boldog, pedig... szinte érzem a távolságot kettőnk között.
- Igen. Most már biztos, hogy gyógyító leszek, legalábbis a családom részét illetően, de... a Mungóban irreálisan nagyok az elvárások. Ahhoz, hogy egyáltalán szóba álljanak velem, VF-et kell írnom minimum bájitaltanból, átváltoztatástanból, bűbájtanból, gyógynövénytanból és SVK-ból - sóhajtok fel, kicsit hagyom is kiülni a pánikot az arcomra.
- Nyilván jó lenne a K, de a VAV mellett még ezek is... Nem fontos. Csak közben épp hogy csak nem lincselnek meg, mert magamra haragítottam Domit... - elhúzom a szám. Nem vagyok büszke magamra, de akkor is átléptem egy határt.
- Otthon meg Bella és Berci felváltva zokognak fel, mert Berci "mindjárt" nősül - talán így legalább megérti, miért is menekülök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Soha nem feltételeztem róla - mosolyodom el. Mint mondtam, valakit vagy érdekel ez a tárgy, vagy nem. Utóbbi esetében igenis jól jön a segítség, amit pedig el kell fogadnunk.
A kérdés közben írok egymás mellé három kérdőjelet egy mondathoz az esszében, mert egyre jobban nincs értelme. Ilyenkor szeretek szabad kezet adni a diákoknak: írjanak arról, amit a legközelebb éreznek magukhoz, de így sem győzhetek. A válasz kezdetén nézek fel, a penna a levegőben áll meg.
Kissé elnyílt ajkakkal, egy idő után veszem észre magamon, hogy még fejem is oldalra billent, ahogy hallgatom.
- Nyugodj meg első körben, az sokat segíthet - eresztem lejjebb a pennát. - Örülök, hogy a családod elfogadta a gyógyítói pályát, tökéletesen illik hozzád, a tárgyak miatt pedig ne aggódj. Eddig is remekül mentek, most sem lesz másképp - hangom lágyan cseng, de éppen elég határozottan ahhoz, hogy egyértelmű legyen mennyire komolyan gondolom szavaimat. Sok olyan diákom van, akik remekelnek majdnem az összes tárgyból, mert igenis odateszik magukat és küzdenek azért, hogy jók legyenek belőlük. Zsolna ezen diákok közé tartozik.
- Áprilisban, igaz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Soha senkiről nem feltételez semmi rosszat, igaz? - kérdezem lágy hangon, kicsit meg is rázva a fejem, aztán észbe kapok, hogy nem tea délutánon vagyok. És még azt is megígértem, nem fogom zavarni.
- Sajnálom, csendben maradok - suttogom magunk közé, visszatérve a jegyzeteim fölé. Előveszem a pennám, és gyorsan kijavítom azt a hülyeséget, amit írtam, még a homlokom is ráncolom. Épp csak nem teszem fel a kérdést, hogy ezt meg honnan  szedtem, de a dátumot nézve - mert persze mindenhez kell a dátum -, megbocsátok magamnak.
Mentségemre legyen mondva, ő kérdezett. Igazán nem tehetek róla, hogy megnyílt a csap, és az arcomon is látszik, mennyire szeretném megbeszélni valakivel. De ez van, ha a családnak megvan a maga problémája, amiben ha segíteni nem is tudok, legalább nem tetézem a sajátjaimmal.
- Magnus Axel miatt... annyira megszerettem, hogy nekem kell rendbe tenni, hogy úgy gondoltam, menni fog az másokkal is. És segíthetek - osztom meg vele halkan, de még mindig mosolyogva. Nyugodt vagyok, már az alap gyomorgörcsöt leszámítva, ami mostanában a legjobb barátom.
- Csak ez mégis más. Most már a jövőm múlik rajta, és nincs senki mögöttem, aki segítene... Vagyis nem lesz. És ha elszúrom, vagy rossz helyre írom a választ, mert... mert túlizgulom? - sejtem, nem a legjobb embert traktálom ezzel. Szerintem a prof sose volt izgulós, és én őket nagyon tudom irigyelni. Nem a tudásomban kételkedem, egyszerűen csak... félelmetes.
- Igen. Zoyával egyébként nincs gond. Rendes lány, a maga módján - pislogok nagyokat, hisz sok kontaktom nem volt vele, épp csak pár szó. De én szimpatikusnak találtam.
- Hiányzott nekem... a terem - nézek körbe gyorsan, hogy valahogyan topítsam a kifakadásom. Csak egyszerűen nem bírtam bent tartani, mert nekem már megint muszáj magam alatt vágnom a fát. Egyszerűen rá se merek nézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Song Jiyun | elméleti óra -

Ha ilyen kérdéseket kap, biztos, hogy még az éjszaka közepén is szívesen bocsátkozik komoly eszmefuttatásba a témáról, bár abban az időpontban inkább csak levél formájában jó eséllyel azért. A napközi időpontokban pedig bármikor szán időt egy tartalmas beszélgetésre, főként, hogy eddig a lány csupa olyan kérdést tett fel, amelyekről ő a doktori disszertációjában értekezett vagy éppenséggel a minisztériumi kollégáival beszélgetett mélyebb és tartalmasabb formában. A legtöbb esetben még a magiantropológus hallgatói sem mutatnak ilyen érdeklődést, végtére is animágiáról főként nekik beszél, inkább csak a kísérleti transzfigurációt tanulók körében akadnak csak hasonló kaliberű kérdések alkalmanként, de azok meg ritkán vonatkoznak animágiára.
- Bármikor - válaszolja meglehetősen lelkesen, végtére is tényleg szívesen ad tanácsot a témával kapcsolatban, s nagyon is örömmel veszi, ha kikérik a véleményét.
- Az remek megoldás tapasztalataim szerint, úgyhogy nem, nem nyúlt mellé. Egyéb pedig jelenleg nem jut eszembe. Talán csak annyi, de ez már nem az elmélet része, hogy amennyiben érdekelné egy látogatás a Minisztériumba, gondolkodjon el rajta. Ha akad még érdeklődő a tanoncok körében, megmutatnám az Animágus Nyilvántartó Irodát egy... nevezzük tanulmányi kirándulásnak. Megkérdezem a többi leendő animágust is, és addig is aludjon rá nyugodtan párat, majd jelezzen és megbeszélhetjük majd a további részleteket - osztja meg az éppen körvonalazódóban lévő tervét, aztán még megvárja, ha a lány valamit mondana, mielőtt berekesztenék ezt az elméleti órát, és mindenki mehet a maga dolgára a mai napra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Nem is tudom... - feleli elgondolkodva. - Mármint biztos nem esznek, csak... attól még ijesztőek - nem szokott első látásra ítélni senkit, még arra a rellonosra sem tud haragudni, aki mindig az őt szekáló csapatot vezeti. Sokan mondják, hogy lenne rá oka, de nem akar. Szerinte nem azért csinálja, hogy bántsa őt, hanem, hogy beilleszkedjen a társaságába. És innen nézve a helyzetet, máris jobban meg lehet érteni miért teszi azt, amit. Legalábbis Kevin megérti, ha más nem is akarja.
Fejét kapja fel a hangra. Premier plánba nézheti végig, ahogy apró toll darabok röpködnek szerteszét, mert az eridonos diszkréten kezd el köpködni. Mármint nem is köpköd, csak... küzd. Ajkai biggyednek le, ahogy próbálja visszatartani a nevetést, köhint egyet, majd még egyet, de végül felnevet. Laza ökölbe szorított kezét emeli szája elé, ahogy nevet.
Még rázkódó vállakkal próbálja meg húzni rendesen azt a nyilat, hogy Aurél megértse, amit mondani próbál.
- Pontosan - szusszan egy nagyot, hogy végül is sikerült elmagyaráznia érthetően, amit akart. A pennát teszi le, meglepetten néz a másikra.
- Hát én... nem. Voltak elképzeléseim még régebben, de egyik sem vonzz már annyira. Ha felvesznek a Művészetire, akkor azzal mennék tovább - piszkálgatja meg a pergamen sarkát. Hangja halkul fokozatosan, ahogy elmondja Aurélnak mégis mit tervez. - Te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nem megyek bele ebbe a témába idő szűkében, hogy én azt gondolom, mindenkiben van valami jó, csak meg kell találni. Biztos a rellonosokban is, csak kicsit legfeljebb tovább kell keresni, viszont nem akarom nagyon rabolni az idejét sem, ami azt illeti, mert nem ezért vagyunk itt. Elkezdem hát feltenni a kérdéseimet, ő meg válaszolgat. Közben még azt is sikerül kiderítenem, hogy mennyire nincs jó íze a tollamnak, ő pedig nevetni kezd a produkciómon. Azt hiszem, ez a nevetés még vissza fog csengeni egy ideig a fülemben. Bár nem csatlakozom be a nevetésbe, azért én is mosolygok, amint sikerül megszabadulni az utolsó pillétől is.
- Akkor már ezt is értem, köszi - mondom az újabb válasz hallatán, amitől mintha csak felkapcsolták volna a villanyt a fejemben, máris minden a helyére került. Ez igazán nagyszerű és megérte. Fel is jegyzem ezt a példát, nehogy elfelejtsem, mint valami rövid eszű aranyhal, aztán meg újfent sikerül eltérnem a témától.
- Ó, és milyen szakra jelentkezel? - érdeklődöm további részletek iránt, amint megosztja, hogy a művészetibe szeretne bejutni. Az mondjuk egészen messze van, valahogy reméltem, hogy marad még itt mestertanoncnak például, de igazság szerint messze van még a VAV szerencsére, addig még bőven változhatnak dolgok. - Én... hát én vacillálok. Elgondolkoztam a botanikán, mert szeretem a növényeket, de a szüleim tolmácsok, és az is vonz, úgyhogy lehet inkább arra adnám a fejem. Az olyan... olyasmi, amivel segíthetek másoknak, hogy jobban megértsék egymást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Pislogok rá, nagyokat. Egy kicsit értetlenül, egy kicsit csalódottan, de a nézésemben ott van minden, ami ahhoz kell, hogy szuggerálni tudjam őt a folytatásra. Most nem adhatja fel. Most, amíg tart a lendület, és felbuzdult a sikertől. Nem is értem, hogy honnan jöhetett ez az elbizonytalanodás. Még meg sem próbálta, és már így áll hozzá, akkor erre szokták mondani, hogy ne csodálkozzon, ha utána nem sikerül valami. Félek, hogy a szorongásai az oka annak, hogy nem tud jól teljesíteni, és magamat is emészteni kezdem, hogy képes leszek-e ezen változtatni.
- Akkor mi van? Még meg sem próbáltad - ingatom a fejem rosszallóan. - Egyébként meg, akkor megpróbálod újra. És újra. Van jobb ötleted? - nem vagyok mérges, hanem inkább nagyon hatásosan akarom őt meggyőzni, hogy márpedig lásson neki, mint egy túlpörgött porszívóügynök, aki éppen most ajánlja a másiknak élete üzletét. Várok, akár perceket is, hogy döntsön, majd annak függvényében folytatom a mondókámat.
- Ugyan... tök ügyes vagy - győzködöm, de kezdem érezni, hogy kezdek erőszakos lenni. A tanulónak, pláne az első alkalmán, egy kicsit több teret szeretnék hagyni. - Na jó, ha úgy érzed, elfáradtál, vagy ma már pihennél inkább, akkor befejezhetjük mára - ajánlom fel, és bár a lelkem mélyén szomorú vagyok, mindezt nem akarom kimutatni neki, mert nem az az érzelmileg zsarolós, manipulatív fajta ember vagyok.
- Vagy beszélgethetünk is - teszem hozzá a végén egy mosollyal. Aztán persze lehet, hogy rohanna ki a teremből a dolgára. Döntsön ő, az ő korrepetálása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Aprót biccent a köszönetre. Végül is, ezért vannak itt, ő pedig szívesen segít. Főleg az eridonosnak, akinek soha nem fogja elfelejteni a mosolyát valószínűleg.
- Kreatív írásra megint - mosolyodik el. Zavartan hajtja le a fejét, meredten nézi a könyvét, pedig nyitva sincs. - Jelentkeztem már, csak nem tudták megfelelőre értékelni a projektmunkámat, pedig a felvételim jól sikerült - vonja meg vállait, mintha nem lenne nagy dolog, pedig emiatt hagyta abba az írást hónapokra. Ha nincs az apja, lehet még most sem írna. Pedig nagyon szereti - és nem akarja elhinni, hogy még mindig ennyire nehezen viseli, hogy akkor nem sikerült neki.
Túllendül a saját rossz szájízén és csillogó tekintettel hallgatja Aurélt.
- Ez igazán kedves tőled. És illene hozzád. Könnyen megtalálod a hangot az emberekkel, ami előnyös lehet... - köszörüli meg torkát, majd pislant inkább az ajtó felé. Az afölött levő órát meglátva nyel egy nagyot, végül halad tovább az anyaggal. Bármi kérdése van Aurélnak, megválaszolja a legjobb tudása szerint, ha más nem, annyit mondd, ezzel menjen a tanár úrhoz, mert rajta is kifogott.
De vele van. És segít neki. Boldogan megy vissza a körletébe a másfél óra után.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tényleg nem érti, és ezt Kakasi pontosan tudja, mert Lafayette figyelme és részlet-lekövetési készsége elég... csapongó a legkedvesebben körbeírva. Ettől függetlenül van valami felemelő abban, hogy Kakasi bizalmat fektet belé, ezt kár volna tagadnia. Nem hiába megy kiskutyaként az öregasszony tanításai után, még ha sokszor az agyát kaparná ki a koponyájából tőle.
Ettől független nyilván megpróbálta az alkudozást, és ő is tudta, hogy ez veszett seprű nyele lesz, de attól még irtó vicces nézni, ahogy Kakasi átmegy keselyűbe a szeme előtt. Akarva-akaratlan is elvigyorodik az újabb leckéztetés hallatán, de már fél lábbal kint is van az ajtón, onnan szól vissza.
- Nem is gondoltam komolyan, tanárnő. Köszönöm a mai órát, tessék vigyázni az egészségre! - És leillan, mielőtt Kakasi tényleg meggondolná magát és újabb büntetést ad neki szemtelenkedésért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Újra, újra és újra. Ahogy egész életében tette, mégis meddig jutott el, a fiú úgy érzi sokáig nem. Csak zavartan bámul maga elé, látszik rajta, hogy elméjében egy egész fiaskó lezajlik és amikor már a tetőfokára hágna a benne tomboló vihar Benett nem is tudva róla megtörti. Egy pihenő. Talán ez volna a legjobb most. Kicsit hagyni, ülepedni a dolgokat. Fordulni egyet, talán még aludni is rá, aztán később újra nekiülni. Van még idejük, nem lesz semmilyen dolgozat vagy felelés a héten. Még csak jövőhéten sem. Ezzel a döntéssel úgy tűnik kiegyezik a fiú.
- Pihenjünk - bólint végül. Kifújja a levegőt, amit kitudja mióta tartott magában, majd felpillant Benettre.
- Van kedved harapni valamit? Mi a kedvenc süteményed mondjuk? Hátha tudnak valamit hasonlót adni a manók - mosolyodik el. Szívesen megsütné ő is, de az sok idő. Könnyebb csak elkapni valamelyik házimanót és kérni, aztán reménykedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Beletörődően bólintok Rómeó szavára. Ha pihenni szeretne, akkor nem erőltethetem tovább a mai korrepetálást. Szerintem nagyon szép teljesítmény így, hogy még teljesen időben vagyunk. És ez csak az első alkalom volt! Nem csak a saját képességeimben hiszek, amit már megalapozott néhány egyetemi év, hanem az ő akaraterejében, kitartásában és nem utolsó sorban tehetségében is. Ugyanakkor borzasztóan izgulok azon, hogy el tudja végezni a sulit, és tudjon találni valami olyan irányt, ami illeszkedik a képességeihez, és jól érzi magát benne, érdekli is. Nekem se volt könnyű diákkoromban, mert rengeteg minden érdekelt, és egy se volt, amiben kimagaslóan jó voltam, hogy csak arra az egyre szűkítsem a fókuszt.
- Rendben - erősítem meg döntését hangosan. Kiegyenesedem, felállok a székből, és az asztal felé indulok, hogy összepakoljak. Az óránk véget ért, de ez nem zárja ki azt, hogy kicsit levezessük a feszültséget. Már, ha nincs elege a gyakorlótanárból.
- Persze, mehetünk. Valami csokis süti most jólesne - vallom be őszintén, mosolyogva. - De ehetjük a te kedvencedet is - intek, hogy ha ő is összepakolt, akkor elhagyhatjuk a helyiséget, és megindulhatunk keresni valami finom falatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Tűpontosan érkezik. Mindenek felett odafigyel arra, hogy soha ne késsen el sehonnan. Néhány pillanatig messzebbről figyeli meg a diákját, aki legfirissebb nyomozásának célszemélye is egyben. Ravasz tervesz hegeszt fejben, melynek megvalósításába nyomban bele is kezd. Úgy határozott ugyanis, hogy késik, majd megnézi erre miként reagál a fiatal és feltűnően szép hölgyemény. Farmert visel és hozzá egy könnyű fekete inget, lábán csizmája. Haja kusza fonatba fogva, enyhe sminkben és szemüvegben várat magára a szó legszorsabb értelmében. Negyed óra, ennyi kell, majd szép ívű ajkát furmányos mosolyra húzva indul el a nebuló felé. - Üdvözlöm! Jöjjön utánam! - szólítja meg és esze ágában sincs elnézést kérni. Ezzel és hangjának arrogáns élével is csak az oroszlán bajszát húzgálja. Átható, sötét tekintetével szenvtelenül néz végig rajta, majd megindul befelé és miután mindketten termen belül vannak, megukra csukja az ajtót. Ez most privát korrepetálás lesz. - Hallgatom. Mondja miben tudok segíteni Önnek? - kérdezi kissé oldalra billentett fejjel és modorából némi lesajnálás hallatszik. Remekül mímeli azt amilyen sosem. Ítélkező, maga lóról beszélő. Mindezt teszi csak annyira, hogy kiváltsa vele a megfigyelni vágyott reakciókat. Előzetes kutatásai alapján ugyanis a kisasszony igen érdekes életutat tudhat mmagáénak, amiben a nemesi vértől a verésen át minden beletartozik. Pletykák ezek, melyek némi igazságot ugyan mindig tartalmaznak, ám Rothstein Elektra nem elégszik meg ennyivel. Neki a teljes való számít. Az őszinte megnyilvánulás. Az őszinte szándék és kinyilatkoztatás. Nem dől be rendnek-rangnak. Az ember számít, nem a cím melyet visel vagy épp hordani kénytelen. Lássuk hát Breagha ennek fényében milyen. Nem így kellene kezdenie? Talán. Mégis ezt az utat választja, ha már a nő önszántából sétált be hősnőnk kíváncsiságból és elkötelezettségből szőtt hálójába? Pontosan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Terve beválni látszik. A fiatal nőn az idegesség mikrojeleit véli felfedezni, melyeket leplez egyfelől nemesi jómodorral, másfelől öntudattal. Abból elég sok juthatott neki, véli hősnőnk. A meghajlás, a hanghordozás, mind árulkodók egyként. Látja menten, hogy nehezen fogja tudni kizökkenteni belénevelt szerepéből, hogy igaz valóját lássa. Mégis ez a kihívás a benne égő kíváncsiság tüzét csak táplálja. - Hiszen olyan könnyű volt ez a vizsga. Ha ezen elperecelt, mi lesz a következőnél? - folytatja a hergelést, s oly becsmérlőn pillant a nőre elhelyezkedve a tanári asztal szélére felülve, hogy azt oktatni illenék. Remekül játsza a szerepét. A lebukásnak csekély az esélye. Elvégre egy tanáráról nem feltételezné, hogy most épp őt teszi elemzés tárgyává. Elektra arrogáns és rátarti, pedig ezen jellemvonások nem sajátjai. Kitanulta azonban, hogyan ölthet álarcot magára és lehet bárki, akinek a helyzet megkívánja. - Az anyag melyik részét nem tudta értelmezni? Meg tudná fogalmazni? - kérdezi meg szemrebbenés nélkül. Diákjai előtt sosem viselkedett könnyeden. A szigorú és következetes tanerő volt ő a kezdetektől, aki követel és nem tudja befolyásolni vagy épp manipulálni semmilyen eszközzel senki. Fenyegetéssel hatást gyakorolni rá pedig még kevésbé lehet. Nem féli a rangot, mivel számára mit sem számít az ilyesmi. Ezért lesz jelenlegi attitűdje teljesen hiteles. Miközben róla is simán hihetné bárki, hogy vére arany, pedig ő épp arra büszke módfelett, hogy mugli anyától született.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Aligha lehetne most koncentráltabb a ravasz, s olykor egyenesen kegyetlen riporternő. Minden idegszála a fiatal hölgy rezdüléseit monitorizálja szüntelen. Meglehet azt hiszi diákja, hogy nem látta amint az imént válla egy pillanatra beesett és összébb húzta magát a feddésre. Pedig nem kerülte el figyelmét. Azonnal ki is értékelte, s úgy találta, hogy az első bíztató jelet megkapta. Bizonyára van ott még, ahonnan ez jött. Tehát úgy dönt, folytatja mesteri színjátékát. Próbára teszi, hogy kiderüljön meddig képes magán tartani Breagha ezt a merev, büszke és rátarti álcát, amit mondhatni azonnal visszavett. - Épp azzal? Egek! Hiszen az a legkönnyebb rész - veti kettejük közé dölyfösen a szavakat. Modora lekicsinylő, stílusa szenvtelen. Magában sajnálja, hogy ezt kell tennie, de ha eredményt akar elérni, akkor kénytelen bevetni efféle fegyvereket. - Gondolom most azt várja, hogy majd én mindent elmondok? Nem fogok. Amíg nem látom mit nem ért addig semmit sem tehetek - beszél foghegyről, majd leszáll az asztalról és odasétál diákja asztalához. Megáll előtte, hogy azután lenézzen a szépségre, mint egy prédára tekintő oroszlán. - Vajon mit jelenthet még a száj? Mire lehet használni? Asszociáljon! - figyeli végig rezzenéstelen vonásokkal. Ha olyan, amilyennek gondolja azok alapján, amiket tud róla, egy ilyen fenyegető és irritáló helyzetben meg fog törni és megmuatkozik valós jelleme. Elektra sötét, kifejező lélektükreiben a fiatal nő saját arcát fürkészheti, és szembe nézhet önmagával. A szó minden értelmében, hiszen tanára úgy viselkedett az utóbbi néhány percben vele, ahogyan megfigyelései alapján ő szokott másokkal. Valóban ilyen volna? Talán. Belenevelték ezt az attitűdőt? Meglehet. Amint megérti mi történik kiderül az igazság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Okklumencia képzés -

Új tanév, új arcok, új kihívások, de a saját, különórás diákjai maradtak a régiek. Az asztalra támaszkodik épp, pörgeti a jegyzeteit, a tantervet, és várja az idei első foglalkozásra Theodore-t. Komolyan elgondolkodott, hogy vigye-e lejjebb a nehézségi szintet? Elvégre tavaly sikerült indokolatlanul megrengetnie a fiú lelki nyugalmát pár "ártatlanabb" fogással a Kívánságok termében, és utána határozottan bűntudata volt, mert olyan zilált állapotban távozott szegény. Aztán ott az a nem túl aprócska tény, hogy úgy hallotta, a fiú nem ment át a VAVon. Lehet, túlhajtotta, és az első mostani órájukat inkább elmélettel kellene töltsék. Nehéz, nehéz dönteni, az az igazság, de majd, ha ideért a fiú, végiggondolja ismét, mi a helyes lépés.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ez az év nem kezdődik a legfényesebben. Altea még mindig kerül, ráadásul egy évfolyamon vagyok vele, nem is beszélve anyámról, aki a legkevésbé sem türelmesen tapossa a sarkam, hogy ha már buktam, ideje részletesebben kiépíteni a kapcsolataim a diáktársaimmal. Zalán még mindig olyan, amilyen, én pedig már most elfáradtam.
Az egyetlen dolog, amiben sikerélményem lehet, az az okklumencia, elvégre tavaly minden ellenére is megugrottam a lépcsőt; igaz, nekifutásból, de sikerült. Így hát most is motiváltan érkezek Abe órájára, finoman kopogok, majd be is engedem magam.
- Theodore vagyok, megjöttem - szólok még előre a férfinek, majd be is lépek a tanterembe. - Jó napot, professzor úr. Hogy van? - Kérdem, majd hamarosan le is ülök, szememmel már kutatva, hátha találok bármi arra utaló jelet, hogy mi fog rám várni a mai órán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bűbájtan terem – Patrónusbűbáj kurzus