Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Úgy tűnik már nem csak ő érzi, hogy gond van, hanem az iskola vezetősége is, annyira, hogy kötelező korrepetálást intéztek neki. Minden héten, heti kétszer, egyelőre, aztán a teljesítmény javulásától vagy romlásától függően a jövőben még meglátják, hogyan tovább. Először azért elszomorította a hír, nem kicsit lehet a béka segge alatt a tudománya, ha már kirendelnek mellé valakit, aki korrepetálja, de az újabb bukása után valahol számított valami hasonlóra. A vérfarkaskór szinte felzabálja azt a kevéske mágiáját is ami benne lappang.
Amikor megtudta, hogy a Benettet rendelték ki mellé, valamivel kevésbé érezte feszélyezve magát. Benit ismeri, kedveli, Beni kedves és rendes. Így talán tényleg juthatnak majd egyről a kettőre, Rómeó pedig a végén még varázsolni is megtanul.
Ezzel az utolsó gondolatmenettel, hogy itt majd esetleg tényleg varázslást fog produkálni indul el végül az első kis magánórácskájára.
Az egyik üres tantermet kapták meg délutánra, így nem lesznek zavaró tényezők sem. Elvileg.
Benyit a tanterembe, pár perccel előbb érkezett, mint ami  le lett egyeztetve, de inkább előbb mint később, nem akarná megvárakoztatni Benit, inkább vár ő. Szépen lecsücsül az egyik székre, táskáját leteszi maga mellé a földre, pálcáját meg nagya reményekkel a padra. Hátha kell majd használni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Beni megérkezik. Rómeó arca rögtön felderül, de a másik arcára pillantva kicsit bizonytalanná válik. Talán valami rosszat tett? Biztos lenne szegény Benettnek is jobb dolga, mint őt istápolnia meg terelgetnie szabadidejében. Fejben már el is gondolja, hogy legközelebb hoz valamit a tanci bácinak, valami finomat amit el tud majd nyammogni óra előtt, közben vagy után.
- Szia! - még most sem biztos hányadán állnak a másik arca miatt, mindenesetre ő nem leplezi az izgatottságát. Lába jár a pad alatt folyton, amikor pedig odalebegnek hozzá az eszközök, mosolyogva fogja meg őket és pakolja egy számára tetsző helyre az asztalon.
- Igen, nagyon hálás vagyok amiért bevállaltál, de tényleg - figyel a másikat ahogy helyezkedik, de akárhogy is iparkodik ránézni Benni valamiért nem viszonozza a pillantásait.
- A nyaram? Hm, jól, képzeld elkezdtem futni. Szeretném növelni kicsit az állóképességemet Belián tanácsára és remélem, hogy ha kicsit figyelmet fordítok a testi egészségemnek a varázserőmre is jó hatással lesz. Lassan két hónapja minden reggel elmegyek kocogni, vagyis, majdnem minden reggel. Az átváltozás után ki szoktam hagyni egy napot. Oh, és megtanultam egy új palacsinta receptet, tudtad, hogy az erdélyieknél teljesen más a palacsinta? Ilyen fánkszerű olajos, kelt tészta nagyon finom különben. Lekvárral meg nutellával a legjobb. Úgy együtt. A tiéd hogy telt? - még tudna pofázni, csak idő közben rájön, hogy hol van. Lehet Beni nem is várt igazán sok választ,  ő meg erre a nyakába zúdított majdnem mindent. Ez kicsit zavarba hozza így csak picit elhallgatva néz fel a tanci bácsikára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Rómeó ezen a szép, őszi, késő délután egy foltos kapucnis pulcsiban épp a szertár ajtaját támasztja. Tekintete a folyosót pásztázza, a egyik csoport elsős, picinek tűnő lánycsoportról egy öregebb, morcos mestertanonc srácra, majd onnan egy navinés, szőke hajú tagra. Mind mennek-jönnek, kicsit sem lassítva a fiú előtt húznak el, a saját dolgukra. Rómeó bár elsőre talán nem tűnhet fel bárkinek, picit le van izzadva. Fogával ajka szélét harapdálja, mindkét kezén nagyujja körmét birizgálja öntudatlanul. Lábával ritmustalanul dobol. Újabb alak, hosszú hajú lány. Rómeó utána pillant, figyeli, ahogy a levitásnak a fenekét verik a loknis tincsek. Lassan tizenöt perce ácsorog itt, az ajtó előtt. Egyáltalán nem véletlenül. Valaki ismerőset keres aki nem tanár, és aki talán nem is dobja fel őt. Benett már figyelmeztette egyszer, hogy nem jó dolog egyedül szórakozni a bájitalokkal, de néhány órája, amikor begubózott a szertárba a kis fazekával és varázsrezsójával úgy érezte, képes lesz rá. Tévedett.
Ahogy fejét balra fordítja meglát egy viszonylag ismerős alakot. Az a fiú, aki a jegyzetégetésen megátkozta, hogy pofára essen, de megmentette a megégéstől. Ajkait összeszorítja pár pillanat erejéig, majd int egyet kedves mosollyal.
- Heló! Mizu? Stefán ugye? A jegyzetégetésről, emlékszel? Rómeó vagyok - nyújtja is a kezét kézfogásra, de az ajtótól nem távolodik el túlzottan. Jobb azt felügyelni, határozottan jobb, mert ami odabenn van, az nagyon gyorsan ki tud mászni. Akkor pedig jaj neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

A pánik miatt, amit az ajtó túloldalán lévő dolog miatt érez kicsit lefoglalja, így annyira nem tud koncentrálni a fiú szavaira a nevével kapcsolatban. Sz-el, f-el, írni.
- Steph, okés - bólint, egyszerűen csak utánozva amit a másik mondott. Rómeó magyar gyerek, világ életében el nem hagyta ezt a csodás kis országot és a külföldi országokkal sem igazán találkozott csak amit a szociálismédia vetített neki, így aztán idegen nevek terén totálisan el van veszve. De ez most nem lényeges.
Amikor a másik végre megismeri, a füléig elvörösödik. Sokan megjegyezték azóta ezt a tankönyvégetős momentumát, valószínűleg el is terjedt pletyka szinten, hogy volt egy állat aki a tankönyveket is rávágta. Azért csak zavartan mosolyog kézrázás közben. Kemény volt. Hát, tényleg az volt.
- Hm, hát ja...a póni... oh igen a könyvek, azokért nagyon hálás vagyok, és ha már a bájitaltankönyvről van szó, szóval, hát, figyelj - általában kapva kapna a helyzeten és leállna trécselni. Hálálkodna hosszan a könyvekért, kifejtené sajnálatát, amiért a másikat mindenki előtt sóbálvánnyá varázsolták, meg, hogy mókásnak tartotta a pónit, de most olyan szituáció áll fenn, amikor még Rómeó is tudja, hogy nem lehet feleslegesen csacsogni. Kicsit zavartan egyik lábáról a másikra lépked és nagyon vörös a feje és a füle. Tekintete cipője koszos orrát pásztázza. Nem annyira ismeri a fiút ahhoz, hogy csak úgy szívességeket kérjen tőle, pláne, hogy még a nevét se tudta jól eddig.
- Szóval, lehet, hogy csináltam valamit, ami pont az ellenkezője a könyvégetésnek... - nyögi ki végül, felpillantva Stephre, hogy lássa a reakcióját. Ha nagyon kibukik a másik még makoghat olyat, hogy Haha, csak viccelt vagy ilyesmi. Talán beveszi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Elkezdi sorolni a tantárgyakat, voltaképp nincs túl nehéz dolga, szinte az összeset felmondja, csak a gyógynövénytant hagyja ki, ott egészen ügyes. Sőt, erősen gondolkodik azon, hogy egy nap növényapuka legyen és beszerezzen egy igazi saját növényt a szobájába.
Amikor Beni elkezdi sorolni a tippeket veszi a füzetét és a tollát és körmölni kezd. Időbeosztás, nagy betűvel, aláhúzva. Ezután jönnek a tippek. A szünetet kell tartanit külön kihangsúlyozza, úgy érzi ez egy fontos rész. Nyugalom, terv készítés, tanagyag felvágás.
- Nem igazán szokott haditervem lenni. A könyvtárba szoktam elbújni a szakácskönyveknél, oda viszem a motyóimat és akkor elolvasom. Aztán még néhányszor és tanulmányozom a mozdulatokat ha vannak. Legtöbbször csak a kezemmel, nehogy elsüljön a pálcám, mert a könyvtáros először nem vette jó néven... - meg a másik nyolc alkalommal sem.
Miután a beszámoló megtörtént tovább lépnek az első tantárgyra. Bűbájtan, az egyik legnehezebb tantárgy Rómeó számára, ha nem a legnehezebb. Viszont egyelőre Beni csak elméletet kérdez.
- Geminio, egy másolatot készít, ami pontos hasonmása az eredetinek de értéktelen - nagyjából úgy mondja, mint ahogy a diákok felelni szoktak. Egy nagy levegővel hadarja el a bemagolt szöveget.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Benett utolsó mondatával nem ért egyet, és ezt vékonyra préselt szája is jól mutatja.
- Egy negyedikes aki hiába hadonászik a pálcával nem működik neki, minden időpontban ciki... -  nem szemrehányásképp gondolja, inkább csak úgy megjegyzi a saját tapasztalatait. Az elsősök is összesúgnak ilyenkor a háta mögött vagy kuncogni kezdenek. Valószínűleg ezért nem is nagyon szeret oda járni, inkább keres rá más helyet, ami kevésbé szabályos, de szempárból sincsen egy se.
Az elmélet megy. Ez a könnyebb rész, mégis Beni elismerésére nem tud nem büszkén vigyorogni. Alapból szereti, ha megdicsérik, de valahogy Benett dicsérete többet jelent számára. Aztán, ahogy jön a következő feladat már kevésbé vigyorog. Lepillant a tollra. Keze enyhén izzadni kezd és egy nagyot nyel.
- Ahm...megpróbálom - enyhe rekedtséggel nyögi ki. Ajkába harap, elsőre semmiféleképpen sem akarja elfogadni a segítséget, sem másik varázslatot választani. Az olyan lenne, mintha erre egyedül nem lenne képes. Beni előtt. Nem akar leszerepelni Benett előtt.
Felnéz a másikra, azokba a kék, várakozó szemekbe. Hát most aztán nem szerepelhet le, mert elássa magát. Megragadja a pálcáját és kicsit hátrébb tolja a széket, hogy kényelmesen tudjon hadonászni.
- Geminio! - mondja ki a hozzá tartozó mozdulattal.  Érez valamit, valami melegséget. Ez mindig jó jel. Talán megtörténik, talán sikerül, de csak megremeg a toll, semmi más nem történik. Rómeó arcára kiül a csalódottság, mégis megpróbálja újra, most már kevésbé türelmesen.
- Geminio, Geminio, geminiooo - egymás után hadarja, a mozdulatsorral. A toll azonban makacsul egyedül marad.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Nem kellemes szituáció és amíg magyaráz, a rányíló ajtó emlékezteti Rómeóit arra, hogy most tényleg nincs itt annak az ideje, hogy hebegjen-habogjon vagy locsogjon-fecsegjen, mert akkor minden csak sokkal e sokkal rosszabb lesz. A másik összefoglalására csak bólogat. Lényegében Zimmermann csodásan össze tudta foglalni a történteket egy mondatban. Megpróbálta, rosszul sült el. Ezek után Rómeó már nem nagyon tud mást tenni, csak várni a csodát a másiktól, és bízni benne, hogy esetleg Stephen kicsit többet konyít a mesterséghez, mint ő.
A bociszemekre az ő szemöldöke is az égbe szalad, de nem kötekedik, bár mindenesetre oda nyúl a szeméhez, mintha bármit is ki tudna tapintani belőle. Figyel rá, hogy ki azért mégse szúrja, csak alatta meg felette nyomogatja meg a bőrt, ő sem tudva mire számít ettől a mozdulatsortól.
- Figyi, nagyon sok a hab... - nyögi figyelmeztetés gyanánt ráfogva a kilincsre. Igaz az előbb a másik is kapott egy kis kóstolót abból, mi vár az ajtó másik oldalán, mégis úgy érzi a fiú, hogy ezt jobb előre elszögezni. Sok, nagyon sok hab van odabenn.
- Oké, nyitom! - megrántja a kilincset és kihúzza az ajtót egészen koppanásik. Csak annyi rés maradt a kilincs és a fal között, amit a keze megtart, mert nem meri elengedni a kilincset, fél, hogy ezt az ajtót ha valami rosszul megy vissza kell majd zárni, akkor pedig gyorsnak kell lennie.
Odabentről abban a pillanatban, hogy az ajtó már nincs az útban kitódul a fehér hab, mintha magába akarná kebelezni a levitást, a folyosót, meg az egész világot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Felpillant Benire amikor a másik megteszi a felajánlást. Nagy reménykedő szemekkel, majd hirtelen megváltozik a tekintete és sután lesüti tekintetét úgy téve, mintha az orrát vakarná meg, csak, hogy elfordíthassa a fejét. Annyira nagyon el akarja fogadni az ajánlatot, de nem csimpaszkodhat Benire ennyire rá. Így is a másik rászánja az idejét a különóráikra, most meg még több percet lopjon el? Biztos meg fogja tudni oldani valahogy máshogy, hogy ne okozzon gondot.
Végül rájön, hogy talán Beni válaszra vár, így csak biccent egyet. Jó-jó majd szól, persze, majd szól.
A szövegben patika, a varázslat viszont nem sikerül. Akármennyire is belead mindent, nem jön meg a várva várt hatás. Pedig tényleg nagyon meg akarta mutatni Beninek. Újra és újra elmondja, egyre összeszedetlenebbül, egyre türelmetlenebbül, mígnem megérzi az ujjakat a csuklón. Ekkor ledermed. Eddig beveszített válla leenged, ő pedig egy csalódott szusszanással leengedi az asztalra a pálcás kezét.
- Sajnálom - suttogja.
A fejéről olyan könnyen le lehet olvasni az érzelmeket mint egy elsős olvasókönyvből a szöveget. A szomorúság, csalódottság és valahol ott csillog benne a düh is, amit annyira ritkán érez.
Beni közelebb ül. Rápillant, majd a kérdésre megvonja a vállát.
- Attól, hogy még csak középszerű varázsló se lesz belőlem, hogy csak egy vérfarkas leszek aki vonyít a holdra és ezért mindenki elhagy és egyedül maradok... - nem számít ő sem ekkora őszinteségre, de kicsúszik belőle, mint szappan a kézből. igaz, nem esik rosszul valakinek elmondani, amit azóta érez, hogy az iskolába került. Azzal, hogy a vérfarkas gyerekként kicsalt belőle varázslatot és felvették haladék a szüleitől, meg mostmár, hogy farkas a távoli mugli rokonhoz se tudják elküldeni, maximum kirakni valahova valami távoli erdőbe. Nem akar egyedül élni egy erdőbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Viszont ő önmagában már kevésbé bízik. Nagyot nyel és lassan bólint azért a válaszra. Legalább nem azt mondta a másik, hogy jogos félelmekről van szó, bár tudja, hogy azok. Csak hallani mástól rosszabb. Az érintés a hátán kellemes komfortérzetet ad neki. Örülne, ha hosszabb ideig tartana, vagy akár egy egész ölelésbe beleringatná magát, de ez is jobb kedvre deríteni. A pulcsin át is érzi a rövid mozdulat után ahogy ott marad az a talán csak fejben létező érzés. Még nincs egyedül.
Azt csinálja amit Beni mond, óriásit szív be a levegőből és hátra dől a székben, sőt még a szemét is lehunyja. A mozdulat közben egy kósza vörösbarna tincse beesik a homlokába, de túlságosan kibillentené a koncentrációból ha hozzáérne, így csak hagyja, hagy randalírozzon.
Beteszi a gondolatait az elképzelt széfbe. Ilyen három oldalút képzel el, mert az sokkal menőbb és olyan zárja van, mint a hajókerék. Belül polcos, hogy könnyebb legyen belepakolni. Aztán becsukja a széfet. Elforgatja rajta a kereket és akkor gyors képzel rá még számkombinációs zárat is, mert kell a feladathoz, de aztán kipattannak a szemei és Benire pillant.
- De eltemetni magadban a gondjaidat ahelyett, hogy feldolgoznád nem káros a mentális egészségedre? - kérdez rá. Mintha hallotta volna valahol, de lehet csak nem akarja elveszíteni a gondjait, mert akkor sohasem oldódnak meg, így aztán hagyja, hogy körülötte lebegjenek éjjel és nappal, mint valami kísértet fehér baglyok amiket csak ő lát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Szeret sokat kérdezni és ez a ködekedés határára is elsodródhat néha anélkül, hogy neki feltűnne. Látja, hogy enyhe csalódottság fut át Beni arcán, bár azt gondolja, hogy talán a másik is épp gyömöszölt be a saját széfjébe valamit és ebben zavarta meg Rómeó. Amikor Beni elmagyarázza, az elég logikus indoknak tűnik ahhoz, hogy Rómeó bólogatni kezdjek.
- Óh értem, igen, kezdjük újra - bólint és lehunyja a szemét. Az egész széfes procedúrát megismétli, kivéve a megtervezést mert azt jónak találja. Aztán végül bezárja a szélfet a kormánykerékkel, nem is gondol a számkombinációra, csak úgy tesz fejben, mint aki bepötyög valamit, majdd erősen kifújja a levegőt. Nem tudja, mennyire működött a dolog, de szeretné hinni, hogy valamennyire igen.
- Jó, oké, akkor most megpróbálom újra - megfogja a pálcáját és kicsit megtornáztatja a csuklóját. Szeretné, hogy sikerüljön de fél is, hogy mi van, ha kiderül, hogy nem ért semmit és a gondjai még mindig körülötte szálldogálnak. Nem, nem, nincsenek gondok...igyekszik magát meggyőzni, majd elkezdi a varázslathoz tartozó mozdulatsort.
- Geminio!- és ekkor valamit érez, a pálcáján, magán a penna pedig megremeg, majd mintha ketté akarna szakadni, úgy ficereg, végül magányosan abbahagyja a mozgást. Rómeó viszont izgatott szemekkel nézi végig a kis ficergést.
- Huha, történt valami - motyogja vidáman, majd rápillant Benire büszkén, hát nézze meg ő is, hogy milyen csodaszépen mozgatta azt a pennát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nagyon boldog, amiért legalább valamit elért, ha a varázslatot ugyan nem is hajtotta végre, de legalább képes volt pici hatással lenni a tollra. Úgy tűnik Beni is boldog, ez pedig Rómeót vigyorgásra készteti. Arra, hogy negyedikes anyag tehát idei, csak mosolyog tovább, nem emlékezteti Benit inkább, hogy neki ez az év már másodjára játszódik le.
A következő felajánlásnál viszont haboz. Necces kérdés, máskor talán élből rávágná, hogy igen, de egy ekkora szintű siker után ha mégsem történik a másik varázslatnál semmi olyan, mintha az elsőt se tudta volna megcsinálni. Az ajkába harap és egyszerűen csak megvonja a vállát.
- És ha elrontom? - kérdez rá végül aggódalmát felszínre emelve, hátha Beni mond rá valami okosat. A csalódottságtól félő tekintetét is a másikra emeli, hogy erőt merítsen a talán biztosabb kék szempártól.
- Lehet csak véletlen volt... - leengedi a pálcáját a padra. Véletlenek gyakran előfordulnak.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Az elején még ellen akar mondani a másiknak, bizonygatni, hogy ezek csak tréfák és semmi él nincsen bennük, azonban ahogy előhuzakodik Stephen a saját történetével a fiú csak lekonyuló ajkakkal és nagy szemekkel pislog rá.
- Sajnálom... - Aztán felfogja, hogy egy sötét szertárban ácsorognak, igaz az ajtó valamennyire nyitva maradt de ezek után Rómeó hamar kitárja az ajtót, hogy minden lehetséges fény bejusson. Nem igazán tud szavakkal olyat mondani, aminek lenne értelme, ezért megpróbál gesztusokkal a másik kedvére tenni.
Az ölelésbe teljesen belesüllyed, követi a parancsokat, mélyet szív be és lassan fúj ki. Dohány illat lengi be a sötétségét amit szeme lehunyásával idézett elő. Aztán véget ér az ölelés és már nyugodtabb, kisimultabb pofival pillant a másikra.
- Miket? Hm, hát a pálcatisztító bájitalt akartam megcsinálni - közben nagy érdeklődéssel figyeli, hogy a másik mit mókol a zokniával - volt benne holdpor és kamilla meg ecetvirág szárított szára, citrom moly szárnya... - a másik leveszi a pólóját ami alól kikandikálnak a hegek. Ezek azonnal felkeltik a fiú kíváncsiságát. Ahogy látja sokkal több van, mint neki, hiszen Rómeó lényegében az egész testén egy hosszú de nagyon mély karmolás heget visel, amit össze lehet tenni mint egy puzzlet, meg persze a harapás nyomát a jobb alkarján. Stephennek ehhez képest mindenhol belilultak.
- kékboglárka bibéje, sajthangya kitinpáncélja... Amúgy te is vérfarkas vagy? - a gondolatai a bájital receptről már rég a másik hegekkel tarkított bőrén ténferegnek és a végén képtelen nem rákérdezni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Újra, újra és újra. Ahogy egész életében tette, mégis meddig jutott el, a fiú úgy érzi sokáig nem. Csak zavartan bámul maga elé, látszik rajta, hogy elméjében egy egész fiaskó lezajlik és amikor már a tetőfokára hágna a benne tomboló vihar Benett nem is tudva róla megtörti. Egy pihenő. Talán ez volna a legjobb most. Kicsit hagyni, ülepedni a dolgokat. Fordulni egyet, talán még aludni is rá, aztán később újra nekiülni. Van még idejük, nem lesz semmilyen dolgozat vagy felelés a héten. Még csak jövőhéten sem. Ezzel a döntéssel úgy tűnik kiegyezik a fiú.
- Pihenjünk - bólint végül. Kifújja a levegőt, amit kitudja mióta tartott magában, majd felpillant Benettre.
- Van kedved harapni valamit? Mi a kedvenc süteményed mondjuk? Hátha tudnak valamit hasonlót adni a manók - mosolyodik el. Szívesen megsütné ő is, de az sok idő. Könnyebb csak elkapni valamelyik házimanót és kérni, aztán reménykedni.