Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Odett

Mondtam már, hogy hihetetlen szerencsés vagyok, amiért irtó jófej főnököm van? Biztosan említettem. Elég sokszor megbizonyosodtam már erről a tényről. Most is neki köszönhetem, hogy nem kellett sokat gondolkodnom, hova is hívjam Odettet randira. Igen, randira. Mindig elönt a kellemes bizsergés, amikor csak rá gondolok. A randinkra. És Odettre. Az ünnepekben szerencsére volt időnk találkozni párszor, de nem sokszor maradhattunk kettesben, meg olyan igazi romantikázós dolgokban sem volt részünk. Emiatt is gondoltam úgy, itt az ideje valami szuper dolgot szervezni a kislánynak.
Zoey persze, ahogy tudomást szerzett, hogy randizgatok valakivel - jó érzéke volt ahhoz, hogy ilyeneket megtudjon, anélkül, hogy én akár egy szót is szóltam volna -, nem telt el úgy nap, hogy ne kérdezgetett volna tőlem mindenféléket. Így kiszedte azt is belőlem, mire készülök, és nyomban felajánlotta a Pillangóvarázs teaház részlegét. Én pedig némi "jajj, nem kell ám" és hasonló ellenkezések után elfogadtam az ajánlatot.
A mai nap tehát korábban zárt a teaház, én pedig már jóval Odett érkezése előtt elkezdtem a készülődést. Odett persze nem egészen tudta, mi is lesz ma este, csak annyit ígértettem meg neki, hogy idejön hozzám a munkaidőm leteltével, és majd lesz egy meglepim számára.
A készülődést nem tudtam teljes mértékben magam végezni, néha felbukkant Zoey is, és megigazított egy-egy általam már elhelyezett gyertyát, vagy titokban elhelyezett egy váza virágot az egyik asztalon, aztán mégis levette onnan, hogy az már túlzás lenne. Pedig sietnie kellett volna, mert épp színházba készülődött a férjével, vagy ilyesmi. Szerencsére a hatodik "el fogsz késni, Jonathan mérges lesz!" kijelentésem után, mosolyogva belátta, hogy boldogulok egyedül is. Azért annyit még megtett, hogy egy pálcasuhintással tűzre lobbantotta az összes gyertyát.
Mosolyogva figyeltem a nagy művet. Sok-sok kisebb-nagyobb gyertya, egy alacsony asztal középen, körülötte párnák, az asztalon mindenféle friss gyümölcsök, meg egy kisebb edény, amiben olvasztott belga csoki volt. Szerencsére némi varázslatnak köszönhetően a csoki a megfelelő állagú maradt, hosszú ideig, és így nem kellett újraolvasztással meg kavargatással bajlódni. Gondoltam, hogy beszerzek egy csoki-szökőkutat, de azt a hirtelen ötletet követő következő percben már túlzásnak gondoltam, így maradt a tálka.
Sóhajtottam egy nagyot, végignéztem minden részleten, majd gyorsan felsuhantam az öltözőbe, hogy valami elegánsat húzzak magamra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

- Ennek örülök, nem szeretnék ilyen fiatalon börtönbe kerülni azért, mert kicsinállak egy szendviccsel.
Miközben beszél, persze dolgozik is, ezt a képességet már az évek alatt ügyesen begyakorolta, így most már rutinszerűen mozog. A különbség csak annyi, hogy most többet kell dolgoznia.
- Nem baj, ha béna vagy.  Szeretem a kihívásokat. Tudod, a probléma csak addig probléma, amíg nem kihívásként tekintesz rá. Utána átalakul, és a kihívás elindít bennünk valamit, ami azzal jár, hogy elkezdünk dolgozni a megoldásán. Szóval most szépen búcsút intünk a problémának, köszöntjük a kihívást és szépen elkezdjük a korcsolyaoktatásodat. Szerencsére ugyanakkora a lábunk, így menni fog a dolog.
Örül neki, hogy ezzel sem lesz probléma. Gyakorlásnak kiváló lesz a régi korija. Nincs vele semmi probléma, csak Adorján nem emlékezett rá, hogy van már korija, így karácsonyra vett neki. A másikat előtte csak néhányszor használta, ez meg mégiscsak Adorjántól van. Örül neki, hogy tényleg ízlik a lánynak a szendvics. Ez még jobb kedvre deríti. Örömmel adja ingyen a szendvicset, hiszen ő az, aki leteszteli a szendvicseit.
- A próféta szóljon belőled. Örülnék neki, ha őszintén jól érezné magát mellettem és, ha ez tényleg… hosszan tartana.
Ennél több kívánsága jelenleg nincs is. Szeretne boldog lenni, de csak úgy, ha Áron is az. Ezért ment el Franciaországba is, hogy Áron boldog legyen és összetört a szíve, amikor hazaküldte. Nem maga miatt, az másodlagos volt, inkább azért, hogy a férfi élete boldog legyen, de valahogy nem sült el jól a dolog, reméli, hogy azzal, hogy most vele van tényleg boldog.
- Végeztem mára. Gyorsan átöltözöm és jövök is. Két perc.
Sietve elindul hátra, amikor a vörös lány besétál, hogy megmossa a kezeit, kicsit kijavítsa a sminkjét, megfésülködjön, felhúzza a csizmáját, kabátját, sálját és sapkáját, kifelé menet pedig a kesztyűjét is.
- Na akkor irány hozzánk a korikért. Szia.
Int még a vörös lánynak, és Maryvel kisétál a cukrászdából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Szőkésbarna haja lófarokba kötve. Nagy, fehér, pamacsos fülvédői körül arca már piroslik a hidegtől, amikor belép a cukrászdába. Nem szeretne semmi mást, csak valami nagyon forrót inni, ami átmelegíti az egész testét. A kesztyűit kék kabátjába rejti, és a kedves vörös hajú lánytól, aki a pultba áll rendel egy kókuszos forró csokit, természetesen fehér csokiból.  A kedvenc helyére, azaz az ajtó melletti első boxba ül be, az ablakhoz, hogy lássa, kik járkálnak az utcán és kik jöhetnek be. Amíg a csokijára vár előpakolja a rajzfelszerelését. Nem volt kedve otthon unatkozni, így inkább eljött ide rajzolni. A fehér lap a csoki fogyásával arányosan telik meg színekkel. A kint járkáló emberek ruháit rajzolja le, valamint az utcát, de az alakok közül sok embernek nincs arca, mert éppen elfordul, lehajol vagy eltakarja a haja.
- Bocsi kérhetek még egy fagyi kelyhet? Hat gombócot szeretnék. Csokit, vaníliát, citromot, banánt, kiwit és madártejet sok epres öntettel és három csokis rolóval. Köszi.
Fiatal kora ellenére magabiztosan mozog a világban, könnyedén rendel, sokan, akik csak átutazóban vagy éppen ritkán járnak erre és kerülik a pletykákat simán elhiszik ránézésre, hogy egy elsős diákról van szó, pedig évekre van még tőle. Jó géneket örökölt, ha leszámítjuk a zsarolást, betörési kísérleteket, tényfeltárói vágyat és a megszállottságra való hajlamát. Emellett klausztrofóbiás és közepesen hiperaktív. A figyelme gyakran elterelődik, ha talál valami érdekesebbet. Az érdekesebb lehet akár a légy is a falon. Borzalmas jellemet hoztak össze a szülei, ő pedig erre egyáltalán nem büszke.
Ahogy a fagyi megérkezik, úgy vesz magához egy újabb lapot. Most nem a kinti embereket kezdi el rajzolni, hanem a bentieket, akik nem messze ülnek tőle. Természetesen nekik sincs arcuk, azzal még nem mert megpróbálkozni egyrészt, másrészt jobb, ha nem ismerik fel az alakokat, lehet ez olyan titkos randi és nekik nem is lenne szabad találkozni. Nem kellene idő előtt bajba kerülnie. Közben persze fogy a fagyi is, örül neki, hogy ennyire sok epret kapott. Ha ezzel végez, akkor talán még egy sütit is bevállal. Imádja az édességeket.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Kitörni dühünk, kétségbeesésünk és saját korlátaink láncai alól nem a legegyszerűbb feladat, és bár délelőttjét, s kora délutánját is azzal tölti a navinés, hogy megtalálja a módot feszültségének helyes, másokra ártalmatlan levezetésére, mégis érzi tagjaiban áramolni a kitörni nem tudó indulatainak árnyát. Az idegen belépte, ha nem is azonnal, de annál erőteljesebben változtat a fiú érzésein, gondolatain; mintha csak a lány képében megjelenő fény oszlatta volna fel a fiatalra szálló végzetes köd súlyát. A kései feleszmélés sem kelt zavart a hasonló lelkületű levitásban, és Endre ezt csupán bizalomkeltő mosolyával tudja viszonozni. Örül, hogy a lány szívesen tölt el vele egy kis időt, hogy kizökkenti letargikusnak bizonyuló kedvéből, és még egy finom forró csokoládét, vagy egy – akár több – szelet süteményt is hajlandó társaságában elfogyasztani. Úgy tűnik, mintha Ágota hamar jókedvre derülne a cukrászda hallatán, és azonnal beavatja a navinést gyorsan szőtt terveibe, majd el is indul a kastély levitás zegzugát felkeresni, hogy kabátba bújhasson. Endre a hirtelen kapott, lelkes válaszra csak bólint, és széles mosolyra húzza ajkait, ám ezt a tengelyén megpördülő lány biztosan nem láthatja. A fiú nem sieti el lépteit, reméli, hogy van egy-két szabad perce egyedül lenni, és rendezni sorait ebben az aprócska, poros szertárban, a magány borongós társaságában. Visszaül a székre, és csendesen hátravetve hátát a támlára, fejét is elengedve behunyja szemeit. Hangosan veszi a levegőt, majd ’o’ betűt formálva ajkaiból, engedi szabadon távozni az előzőleg bekapkodott oxigén maradványait. Kinyújtóztatja tagjait miután feláll, és körbepillantva a félhomályban, ő is kilép az ajtón. A sárga házba betérve senki nincs a klubhelyiségben, amit ugyan furcsáll a fiatal, ugyanakkor meg is könnyebbül szíve, és lépteit mozgósítva hamar a fekete bőrdzsekijének nyakát igazgatja a tükör előtt. Ellenőrzi, hogy a galleonokat rejtő erszénye a helyén legyen, még egy pillantást vet a tükörbe, és pár hajszálat megigazítva, komoly tekintettel indul el a kastély bejárati ajtajának irányába. Valószínűleg abba már nem fog vállal belerohanni, és sanszos az is, hogy hiába is tenné, az a hatalmas, erős faszerkezet meg sem érezné próbálkozásait. Endre bakancsa hangosan jelzi gazdája közeledtét, így várható, hogy a lazának mutatkozó levitás hamarabb sejti meg a navinés érkeztét, és gyorsabban észre is veszi az egyre nagyobbodó alakot, mint fordítva.
- Megérkeztem – jelenti a mosolygó száj, és meglepődve látja, hogy a lányt egy egészen vadóc, zöldszínű bőrdzseki melegíti. – Milyen jól összeöltöztünk!
Felnevet magára pillantva, majd kinyitja a nyikorgó ajtót, és maga elé engedve Ágotát, ő is kilép a hűvös, ködös télbe. A faluba vezető sétányon elég hamar közös nevezőre és hullámhosszra kerülnek, és gyorsan túljutva a házak, és évfolyamok kérdéskörén, a komolyabb témák felé kalandoznak. Endre a lány családja felől kérdezősködik, majd pedig a saját – új – életéről mesél. Az út felénél sem járnak, mikor az angliai képzésébe kezd bele.
- A bátyám esküvőjére tértem haza Londonból, de vissza már nem vezetett út – mondja előre nézve, jobbjával hadonászva, azt gondolván, hogy ezzel előrébb lendíti mondandójának megértését. – Nemrég jöttem ide, és nagy szerencsém van, hogy a gróf úr ennyire rugalmasan kezelte a helyzetem. Egy kisebb beszélgetés után már költözhettem is egyenesen a Navinébe.
Nem fél ilyenről beszélni a lány előtt, és bár másokkal odáig sem jut a beszélgetés fonala, hogy mégis hogy hívják, most egészen másról van szó. A faluba leérvén jó érzés keríti hatalmába a fiút, és hamar a kocsma ajtajára pillant, de esze ágában sincs oda bevinni Ágotát. A cukrászdáig sétálnak, ahonnan a meleg színek és fények boldogságot sugároznak, kedves csalétekkel hívogatják a faluba betévedőket. Endre természetesen engedi, hogy a lány lépjen be először Veronika birodalmába, de Ágota feje fölött nem kell sok idő, hogy kiszúrja kedvenc muffin-készítő kisiparosát.
- Hejhó! - köszön vigyorogva, és vidám mosollyal int a barnaság felé, majd az egyik ablak melletti asztalhoz vezeti a levitás társaságot. Dzsekijét levéve egy közeli fogasra akasztja azt, és beletúr vágásra szoruló hajába, miközben helyet foglal a rá váró széken. - Voltál már itt?
Talán butaságot kérdez, hiszen ez a hely levonzza a kastély legvisszahúzódóbb tanoncát is, a legveszélyesebb tanítóegységét, és biztos, hogy a legboldogtalanabb falulakó is szívesen tér be ide, ha másért nem is, akkor egy kellemes beszélgetésre a kiszolgáló leányzóval.
- Azt választasz, amit szeretnél, annyit amennyit szeretnél - mondja Ágotára irányítva szürke szempárját, és már nézi is a kínálatot hirdető lapokat. - Én biztos, hogy muffint fogok kérni. A muffin az egyik elmaradhatatlan kelléke a hely varázsának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megkönnyebbülten lép be az ajtón Lucy után. A kinti időjárás, és a benti között Ég és Föld a különbség, melyet lassacskán kezein is kezd érezni. Kissé elvörösödött a meleg hatására, de jó volt számára, ahogy átjárja a kellemes érzés. Hamar a kiszemelt asztalhoz lépdel ő is, és hamar megszabadul kabátjától. Mivel csak ennyi volt, amit le kellett vetnie, nem is csoda, hogy rendesen fázott. Bár nem szokott, így ez mellékes is.
- Én buktam, nem szépítem - nézett ismét újdonsült ismerősére. Szinte teljesen kötetlenül beszélt, mint gyerekkori barátaival. Semmi feszültség nem volt hangjában, pedig nem szerette beismerni, hogy bukott. A család nézetei szerint aranyos, kitűnő tanuló sem mindig jó. Inkább rossz, és ez nehezen, de el kell fogadniuk. Ahogy leültek, hamar megjelent egy pincér is, aki felvette a rendelést. Előbb a lány, majd ő is elmondta, mit kér.
- Nekem pedig egy szelet csokitorta lesz - vágott hozzá egy kedves mosolyt is, mint mindenhez, és szinte elmélyülten hallgatta a beszámolót. Ahogy a másik megnyílt előtte, elmesélt dolgokat magáról, valamiért úgy érezte, hogy ezt neki is meg kellene tenni. Ezt is ritkán teszi, nem sűrűn mesél múltjáról, főleg nem olyanoknak, akiket nem ismer régebb óta, de akkor mindent félre tett valami miatt.
- Mi a szakmád? Úgy értem, ami révén ilyen sok helyre eljutottál - teszi fel első kérdését, majd folytatja - Én Londonban születtem, 17, lassan 18 éve. Az ahhoz közeli birtokunkon éltem szüleimmel és testvéremmel egészen addig, amíg ide nem kerültem. Egészen pontosan a Navinéba, ahol első évem szinte csak a tanulással telt, de azt még a kastélyban töltöttem. Idén jöttek óriási változások. Leköltöztem a faluba a bátyámmal, és egy családi tragédia hatására elkezdtem mindent máshogy látni. Szinte 180°-os fordulatot vett minden elvem, vele együtt az Életem. Még most is minden Angliához köt, de félek hazamenni, mert talán nem lenne erőm visszajönni. Jó nekem itt, a barátaimmal és... - elhallgatott. Megérkezett a rendelés, de nem is emiatt, hanem azért, mert az 'és' után már nem akart semmit mondani. Nyitva hagyta a mondatot, mert bármi lehetséges még. A jövő zenéje, hogy mi lesz az azután következő szó. Lassan kezdett el falatozni. Imádja az ottani csokitortát, amikor csak betér, mindig ilyet eszik. Ezért biztos is volt benne, hogy nem szakítja meg a sort.
- Itt nincsen bolti süti. Minden itt készül, és nagyon finom is - mosolyodott el a megállapításra, majd ismét visszatért az édességéhez. Igazán furcsa volt neki, hogy kötetlenül tud beszélni a lánnyal, és felszabadultan. Pedig alig szűk negyed órája ismerték egymást. Mégis volt benne valami, ami miatt Sharlotte is megnyílt.
- Miért jöttél vissza tulajdonképpen? - érdeklődött fel-fel nézve a tányérról. Nem igazán értette, hogy ha ezek után miért is jött vissza. Pusztán az ide kötődés miatt nem tartotta valószínűnek, hogy valaki otthagyja a munkáját, és mindenét, aztán fogja magát, és megy. De ez is lehetséges, mindenesetre biztosabb úgy, hogy megkérdezte. Tapintatlan sem akart lenni, de nem tudta, milyen típusú lehet az ok. Valami szomorú, vagy valami spontán. Mivel bármelyik lehetséges volt, így magabiztosan tette fel a kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A viszonylag zárkózott szóváltás nem tartott sokáig, majd a beszélgetés váratlanul alakult. Általában egy átlagos ismerkedés szokott ilyenkor végbemenni, de az más volt. Szinte a legelejétõl másképpen beszéltek, meg másról is. Nyitottan, és olyan dolgokról, amit nem osztana meg mindenki a másikkal. De akkor így lett. Nem bànta, hogy így alakult az este, valamiért még talán örült is a váratlan fordulatnak. Ahogy a 'gyerekkori álom' elhangzott, nem furcsálkodott. Sokszor alakulnak másképpen a dolgok, mint szeretnénk, vagy nem is lesz olyan jó dolog elérni vágyainkat. A modellkedésen sem lepõdött meg, hiszen tökéletes is hozzá. Akkor jött a 'Happy End'-es dolog, ami sajnos Neki sem jött össze. Azt már megtanulta, hogy sosem lesz úgy, ahogy eltervezzük. A másik beszámolóját hallgatva meg is bizonyosodott errõl. Nem szôlt, valami részvétet és megértést nyilvánítva lesütötte a szemét, és egy pillanatra a mosolya is eltûnt. Azzal a lendülettel vissza is tért azonban, ahogy õ is mesélt. Megnyílt úgy is, hogy nem tudott róla. Csupán késõbb vette ezt észre, de nem sajnálta, nem bánta meg. Kötetlenül beszélt, akkor is, mikor a tragédiára kérdezett rá.
- Szép kis történet, és ha nem lennék ilyen kíváncsi, nem is tudnék róla - nevette el magát kissé szemeit lesütve - Szóval, nem rég történt, még az õsszel, hogy Alex, a bátyám hazautazott valami hivatalos okból kifolyólag. Én maradtam, nem hagyhattam kis idõre sem abba a tanulást. Egy darabig el is voltam, felszabadultam, nem szabályozott, és nem kezelt végre senki óvodásként. Itt jött képbe a kíváncsiságom, már nem bírtam ki, hogy ne menjek utána. Ezt egy pénteki napon meg is tettem. Bár ne tettem volna. Hazaértem, senki sehol. Megtaláltam õket természetesen, de ott a szüleim szobájában olyan dologgal szembesültem, amivel sohasem akartam. Anyám rákos, vagyis csak volt. Nem tudtam elhinni, de kérésének eleget téve még szombat este elindultam vissza. Pár nappal késõbb kaptam levelet, hogy már nem él - mosolyodott el a végén. Nem telt el sok idõ, de mondhatni jól feldolgozta a történteket. Könnyû sem volt, de itt van, nincsenek problémái, vagyis ilyenek nem. Egy ideje érzéseivel is küszködik, ami új és furcsa számára. Ennek is el kellett jönnie, még ha érthetetlen is számára, hogy miért pont akkor, vagy hogy tud szimpla barátságon kívül bárki iránt bármit érezni. A körülmények ott pedig... enyhén szólva furcsák voltak.
- Szerettél modellkedni, ha jól gondolom. Csinálnád még? Vagy túl sok emlék köt a võlegényedhez? - kérdezi végül egy mosoly keretében, miután lenyelt egy falat tortát. Abból sem maradt már sok, ahogyan beszélgettek.