36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Vendéglátó negyed - Széles Veronika összes hozzászólása (22 darab)

Oldalak: [1] Le
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. október 8. 12:56 Ugrás a poszthoz

A végzősséggel járó legjobb dolog, hogy kevesebb órája van, csak azok, melyekből vizsgát is kíván tenni, így hirtelen rengeteg szabadideje lett. Az egyik nagy előnye ennek, hogy van szabadideje, a másik, hogy ezt munkára fordíthatja, így, amikor éppen nincs sok órája korábban is bejöhet dolgozni, ez pedig azt eredményezi, hogy az unikornisos perselye, hamar meg fog hízni, hiszen sokkal több pénzt eszik majd meg, és sokkal gömbölydedebbé válik majd ez által. Most, amikor nincs sok vevő, vagy aki van, az is már fogyasztja a rendelését a pult alatt rejtegetett illúziómágiáról szóló könyvét forgatja, és igyekszik minden lényeges dolgot megjegyezni. Egy kicsit le van maradva, így pótolnia kell, ha még a félév előtt szeretne eredményeket elérni a témában.
- Szép napot!
Köszön ő is a belépőnek, gyorsan behelyezi a könyvjelzőt, majd a könyvet becsukva, kis jegyzetfüzetét és tollát magához véve indul el a sarokban helyet foglaló, nagyon göndör hajú srác felé, aki - éppen emiatt - kicsit hasonlít is az unokatesójára, Adorjánra. Odaérve kihúzza magát, és mosolyogva végignéz a betérőn.
- Ajánlhatom a napi ajánlatot, vagy esetleg határozott elképzeléseid vannak, hogy mit szeretnél ma fogyasztani?
Érdeklődik a fiútól, akit igyekszik belőni korban. Biztos, hogy felette van, de nem biztos, hogy mestertanonc. Nem jár ő annyit a kastélyba, hogy mindenkit ismerjen, néha még a navinéseket is nehezen ismeri fel, nemhogy egyéb házba járókat. Viszont a faluban már lehet, hogy látta, kis gondolkodási idő azért még kell neki, mondjuk amíg elkészíti a rendelést. Most először van egyedül az egész cukrászdában. Mindenki beteg, most aztán igazán övé a felelősség. Ez pedig nagyon érdekessé teszi az egészet.
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. október 9. 09:22 Ugrás a poszthoz

Bálint ^^

Aranyos, ahogy ott ül, a fején a sapkával és amikor eljut a tudatáig, hogy még fent van, de lehet, hogy csak a lány nézte meg túl sokáig, akkor leveszi és oldalra dobja. Muszáj, hogy elrejtsen egy halvány mosolyt. Csak egy egészen picit, hiszen nem illendő szórakozni a vendégeken, de nagyon aranyosan viselkedett. Amikor aztán nincs döntés, akkor jön ő vagyis a napi ajánlat, mert hát mégsem a lányt lehet hazavinni, hanem az ajánlatot meginni és megenni.
- A mai napon a mogyorónak hódol a cukrászda, így a mogyorós macchiato mellé bármilyen süteményt lehet választani ajándékba. Emellett még tudom ajánlani, hogy ha csak desszertre vágysz, akkor egy nagy adag somlóit kérsz, igaz jár hozzá forrócsoki, de ha nem kéred, én alkuképes vagyok és beválthatod másra is.
Nem is olyan rossz dolog, hogy most ő van itt egyedül, hiszen így övé az egész bolt, övé a felelősség, ő az, aki alkuképes lehet, ő szabhatja meg, hogy mit mivel és ki és merre. Ez nagyon tetszik neki. Ha így folytatja, még a végén lemond az első és a második álmáról is, és inkább átáll a cukrászdatulajdonosok táborába, hogy ő is kialakítsa a saját vevőkörét, cukrászdáját, szokásait, csak éppen azt nem tudja, hogy hol, hiszen jószerével csak ezt a helyet ismeri azóta, hogy az eszét tudja, ami felvet némi problémát.
- Bagolyköves vagy ugye? Mestertanonc. Ha ráérsz nem szeretnél nekem mesélni a mestertanoncságról? Végzős vagyok, és nem nagyon tudom, hogy mit csináljak, nem tudom, hogy megéri-e tanulni.
Közben persze meghallgatja a rendelést is, és fel is írja, hogy mit szeretne a fiú, majd elröppen, hogy elkészítse, szépen összepakolja egy tálcára, és visszasétáljon a fiúhoz. Közben persze nagyon agyalt, hogy ki is lehet ő, de valahogy nem jutott el a tudatáig, egészen addig, amíg eszébe nem jutott, hogy ma otthon is egyedül lesz, az otthonról az utca, az utcáról a ház. Az a bizonyos ház.
- Húúú, te laksz abban a fura, kocka alakú, nagyon üveges házban, ugye? Nagyon király az a ház, de komolyan. Nagyon jól néz ki.
Persze, mielőtt elejteni nagy örömében a rendelést lepakolja a fiú elé, hiszen nem lenne szerencsés, hogyha éppen most kezdene el romlani a teljesítménye.
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. október 9. 10:12 Ugrás a poszthoz

Szendrődy professzor úr
Valamikor estefelé, de még aznap

Este mindig pörögni szokott az élet, kivéve, amikor hétköznap van, olyankor nem pörög az élet, sőt, ami azt illeti sok mindent nem csinál még. Nem mintha bántani kellene szegényt, de történhetne valami. Még négy óra van a zárásig, ami azt jelenti, hogy mivel most minden az ő nyakában van, legalább öt és fél-hat óra, mire ténylegesen el is jut odáig, hogy bezárhat. Egy órája nincs nagyon forgalom, így a kész sütiket vagdossa szépen és díszíti tovább, hogy aztán tálcára pakolva szépen a helyükre csúsztassa őket, hátha látja valaki a kirakatból, hogy milyen szépen néznek ki az új sütik és betér, hogy elfogyasszon néhányat. Jó lenne, ha tényleg így lenne, az egyetlen érdekesség ma Karsa Bé Bálint volt személyesen, aki nem mostanában volt itt, így kezd kicsit leereszteni és az új keletű vágyát, mely szerint egy nap cukrászdája lesz, hátrébb sorolni, hogy a minisztériumi szóvivő és a fotográfus visszatérjenek az első két helyre.
Épp a gyümölcsös sütiket pakolja befelé, amikor aztán megtörténik az első - és valószínűleg utolsó nagyobb áttörés, ahogy az óra lassan eléri a fél nyolcat. Sosem lesz vége a napnak. Mindenesetre Völgyessy bácsi, a talárszabászatos betért hozzá, hogy süteményt vegyen, de mivel egy óra múlva itt vannak a gyerekek és az unokák, de még a dédunokák is, hogy Völgyessy néni sokadik szülinapján megköszöntsék, így most gyorsan beosont, hogy amíg a néni az új iskolai talárokhoz vesz méretet egy halom elsőéves Levitástól, addig ő megvegye és hazavigye a sütiket, aztán visszaoson, bólogat néhány sort, majd megint ki, hogy beengedje a rokonságot a házba, majd megint vissza, hogy hazakísérje a nénit. Nem semmi az öreg, szép dolog a szerelem, meg a kitartás, hiszen a néni sokszor próba elé állította a bácsit. A lényeg azonban, hogy gyakorlatilag a fél készletet megvette, így többet kaszált, mint amennyit egész nap, és persze még adott egy kis ajándékot, az egyik pici, szép virágokkal díszített tortát is becsomagolta. Teljesen az ő munkája, így ő ezt adja a néninek szülinapja alkalmából. Örült neki, hogy Völgyessy bácsi bejött, mert olyan szépeket tud mondani ilyenkor, és fel is szabadult egy nagy hely, így a többi süteményt is bepakolhatja.
Amikor végre készen van, elégedetten szusszan egyet, és előre sétál, hogy megnézze, ami hátulról jól néz ki, az elől is király-e. Hát nem. Nagyon nem, sőt annyira nem, hogy ijedten néz végig az elrendezésen. Nem talál benne semmi szépet vagy jót. Ez így nagyon, de nagyon nem király. Három süteményt kicserél, de még úgy sem jó. Valami egyszerűen nem jó az elrendezésbe, csak arra nem jött rá, hogy mi. A pult előtt áll, karjait idegesen összefonva, alsó ajka szélét harapdálva, zavartan egyik lábáról a másikra helyezve a súlyt. Minden kis apróságra figyelnie kell, de ez így szerinte nem vendégcsalogató. De mi lehet benne a rossz?
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. október 11. 21:45 Ugrás a poszthoz

Árcsu prof. - Sajnálom <3

Próbálja kitalálni, hogy mi éppen a rossz, de nagyon nem akar neki sikerülni. Csak ne most toppanjon be valaki, aki felette van és szúrja le nagyon, amiért nem olyan szép a dolog. Nagyon kétségbe van esve és naná, hogy ilyenkor szólal meg egy hang a háta mögül, akit majdnem fel is pofoz, pedig nem szándékosan tette. Nyílván nem hitte, hogy a lány ennyire el van merülve.
- Jó.
Szólal meg csendesen, nem kell, hogy a férfi meghallja, hogy kis híján kifutott a szíve az üzletből. Hülye szokás az ember háta mögé lopózni, akkor is, ha történetesen onnan nyílik az ajtó. Gépiesen elindul, hogy a rendelést legyártsa és csak amikor a süteményekhez fordul, akkor gondol bele abba, hogy mit is mondott a férfi.
~ Egy kávét kérnék, és téged, ha lehet.~
Milyen édes,őt akarja, ez olyan szép. Ilyet se mondott még neki senki. Felpillant rá és elmosolyodik, majd vissza a kávé szép díszítéséhez. Ha már egyedül oldja meg az üzletet, akkor lehet egy kis plusz benne. Egy szépen formázott feliratot kap ugyanis a tetejére, semmi extra, csak annyi, hogy "Vercsutól" és ha már ilyen "romantikus" a hangulata, akkor még egy nagyobb süteményt is tesz mellé, ami szivárványszínű krémmel van töltve, a tetején pedig egy kiskutya fekszik. Ezeket, két villával - mert a forgalom ilyenkor már semmi - tálcára teszi és a férfi asztalához viszi. Ahogy lehúzza maga mellé, a beszélnünk kell kijelentés, és, hogy őt akarja egy nagyon furcsa és nagyon téves folyamatot kezd elindítani a lány fejében, melyre a pontot a csoki teszi fel. Szegény lány egy pillanat alatt válik rákvörössé, ahogy a csoki és a férfi között jár a tekintete, kikerekedett szemekkel újra és újra lejátszva magában az elmúlt két percet.
- Ez nagyon kedves tőled.
Nem tudja, hogy elvegye-e a csokit, vagy sem, de a férfi a kezébe nyomja egyből, amire zavartan lehajtja a fejét. Ez egy elég kínos pillanat, a csomagolással játszik egy picit, összeszedi a gondolatait. Nem hitte volna, hogy ma még ilyen nos ajánlatot kap. Ez ma nagyon nem az ő napja.
- De… én nem…vagyok…olyan lány.
Esdeklőn néz fel végül a férfire, azon agyalva, hogy vajon mit ronthatott el ennyire, hogy a férfi totálisan félreérti őt. Pedig nem csinált semmit, legalábbis szerinte nem, sőt azt se tudja, hogy az ilyet hogyan kell csinálni.
- Sajnálom, ha más jött le. Én nem akartam, hogy mást gondolj, de én ilyet nem szoktam csinálni.
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. november 15. 23:52 Ugrás a poszthoz

Endre

- Szívás…szívás…szívás.
Ez a mai nap nem megy neki. Az órákon el akart aludni, mivel éjjel nem volt képes aludni szinte egy percet sem. Van egy beadandó, amit el kellene készíteni, de egyszerűen nem tudja rendesen megcsinálni. Csakhogy, ilyenkor kattog az ember agya, alvás helyett is azon agyal, hogy mit kéne írnia. Aztán elteltek az órák. Az utolsó elhúzódott, így az ebéd kimaradt az életéből, egyből sietett ide, hogy munkába álljon.
Szeret dolgozni. Ez az egy, amit igazán szeret csinálni, így az elején magához is tért, miután átesett a holtponton, de azóta megint órák teltek el. Kétóránként bedobott egy kávét, tisztán, ami azért is nagy szó, mert életében nem ivott még kávét, épp elég energiája volt mindig, de úgy tűnik, ahogy közeledik a záróvizsgája úgy lesz egyre fáradékonyabb.
Mostanra eljutott odáig, hogy mosogatás közben sikeresen eltört egy tányért és két csészét, de ahelyett, hogy összeragasztotta volna őket, simán kidobta, majd eszébe jutott, hogy boszorkány, így kikereste a darabokat, amivel sikeresen elvágta a tenyerét kétszer is, de ezzel nem foglalkozott. Összeragasztotta őket, majd elmosta, de az egyik megint széttört, így őt konkrétan a pulton hagyta, hogy majd egy fittebb ember elintézi. Ezek után a kezéhez már nem mert hozzányúlni, inkább csak bekötötte. Majd megkéri az apukáját, hogy gyógyítsa meg. A kötés sikeresen átvérzett, így átköti, mellyel addigra végez, mire a fiú benyit. Szerencsére már csak néhány turbékoló van, akik egymással vannak leginkább elfoglalva, így nem zavarja őket, hogy a lány éppen átköti a kezét.
- Szia.
Lelkesen köszön neki, kicsit kihúzza magát, ez szokott segíteni, ha éppen elfáradt, mert a teste jelzést kap, hogy újra aktívkodni kell. Furcsának hathat, ahogy fekete nadrágban, fehér kötényben és türkizkék I <3 gossip feliratú pólóban áll, várva, hogy a vendég közelebb sétáljon. A haját, mint mindig, ha dolgozik most is feltűzte, hogy ne zavarja munka közben, így egész emberien fest.
- Mit adhatok?
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. november 16. 00:36 Ugrás a poszthoz

Endre

- Azért vagyunk, hogy elvarázsoljunk. Vagyis a sütemények, meg a barátságos, őszi színek, amivel ki van festve a hely.
Igen, a fiút nyilván a meleg színek érdeklik, melyek még vonzóbbá teszik a helyet. Biztos ezért is jött be, hogy a tulaj színszeretetéről ejtsen néhány percet ezen a késői órán. Ez elég vadul hangzik. Gyorsan meg is köszörüli a torkát. Nem, ennél már nem nagyon lehet cikisebb a helyzet, bár Veronikát ismerve, ebből még bármit ki lehet hozni.
- Csak akkor ha Mugliismeretből három tekercses beadandót kérnek tőled holnap éjfélig. Tegnap reggel tűnt fel, hogy valamit elfelejtettem.
Annyira, hogy a sok agyalással is csak másfél tekercsig jutott, ami édeskevés lesz, főleg úgy, hogy még mindig évfolyamelső szeretne lenni, így az utolsó alapképzéses tanévében. Nagyon szép álomnak tűnik jelenleg az, ami egy hete még teljesen elérhető cél volt. Ez nagyon kemény változás nála.
- Mondjuk, ha már ilyen szépen kérted, kapsz egy muffint, és egyet a kedvencemből. A kettő együtt nagyon jó páros lesz. Te a csokisat szereted vaníliával töltve, és a vaníliásat csokival töltve.
Vesz is egyet a friss muffinok közül, a tányérra és a fiú elé teszi, majd egy másikra egy vaníliakockát, mely folyékony csokoládéval van töltve és melynek megvan az a remek plusz képessége, hogy a csoki nem kenődik szét, hanem a süteménnyel marad, amíg az ember szájába nem ér.
- Ha nagyon vad szeretnél lenni, még forró csokizhatsz is, viszont akkor egy hétig csak mosolyogni szeretnélek látni.
Különben is jól áll neki, mert amikor bejött, akkor is elmosolyodott, ami kifejezetten tetszett Veronikának, így szimpatizál a gondolattal, hogy a fiú sokat mosolyogjon az elkövetkezendő időben is.
- Az jó lenne, kétbalkezes vagyok leginkább. Mondjuk az én kedvenc sütimet adom érte cserébe.
Igaz, már a pulton van, de úgy érti, hogy akkor az az ajándéka. Kedves mosollyal kinyújtja a kezét, engedve, hogy a fiú megcsinálja a kötését.
- Remélem nem veszi el az étvágyadat a vágás, kár lenne a sütikért.

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. november 16. 16:48 Ugrás a poszthoz

Endre

- Megfelelési kényszerem van.
Vallja be egy apró vállvonással a fiúnak. Sosem titkolta, hogy meg akar felelni mindenkinek, aki számít, azt akarja, hogy ha rá gondolnak, csak pozitívan gondoljanak rá. Azt mondják, igen, ez a lány mindent megtett, amit meg lehetett, hogy jó eredményeket érjen el.
- Késő gyerek vagyok, egyke,az unokatesóim már dolgoznak, sikeresek. Hm. A családom tönkretesz.
A végére még egy színpadias sóhajt is megenged magának. Persze nem gondolja komolyan, ezt el is árulja széles mosolyával, vidám hangjával. Ennek a fiúnak már a munkakezdésekor itt kellett volna lennie, és akkor nem kellett volna annyi mérget a testébe öntenie. Jobb lenne, de most már mindegy a dolog. Majd legközelebb megrendeli magának a fiút társaságnak, ha előtte éjjel beadandóval szórakozik.
- Mindent a vendégért.
A kötényét oldalra megemelve, kicsit pukedlizik is, hogy érezze a fiú a törődést. Az egyik párocska int, hogy fizetnének, így, egy pillanatra kiesik a szerepéből, de utána összeszedve magát kér egy percet a fiútól, amíg odasiet a párocskához, hogy rendezzék a számlát. Elégedettek, így mindenki boldog. Az ajtó csukódik utánuk és a lány máris ott terem a fiú előtt ismét, hogy a pénzt a kasszába juttassa, a borravalót pedig a saját, citromsárga-fekete pénztárcájába. Minden sarló jól jön, ha az ember gyűjtöget az álmai megvalósításához.
- Köszönöm a kötést.
Nem biztos, hogy már megköszönte, kicsit össze van zavarodva, amíg a párost kikísérte megszámolta, hogy még három páros van bent. A lényeg a lényeg, ha meg is köszönte, megköszöni még egyszer. Nem szeretne bunkónak tűnni, mert nagyon hálás a segítségért, magának nem tudta volna ilyen jól megcsinálni.
- Örülök, hogy ízlett. A frissebbekből kaptál, mert szimpatikus a mosolyod. Jól indítottál, még a végén jóban leszünk.
Ez hasznos, ha mondjuk az embernek jegyzetek kellenek, egy kis forrócsoki, vagy egy jó beszélgetés. Neki nincs sok barátja, ami meglepő lehet ezzel a csacsogó stílussal. Kicsit rossz is neki, de célirányosan élte eddig az életét, a szociális része kicsit háttérbe szorult, melynek hiányát mostanában kezdi el érzékelni, de szerencsére igyekszik tenni ellene.
- Az első tanévem utáni nyáron kezdtem, szóval lassan négy éve. Ha nagy leszek nekem is lesz egy ilyenem, vagy megveszem ezt. A tulajdonos lánya nemsokára férjhez megy és elköltözik az ország másik felébe, nem szeretné megörökölni a helyet.
Furcsa, hogy ennyi mindent elmesél egy fiúnak, akit most látott először, de jól esik beszélgetni vele, olyan kellemes.
- Most már mindent tudsz rólam, viszont én semmit rólad. A suliba jársz, gondolom, de még nem láttalak itt. Új vagy, vagy mufurc? Melyik ház?
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. november 17. 18:20 Ugrás a poszthoz

Endre

- Miért, mi mást jelentene egy cukrászdában?
Kérdezi ártatlanul, és az ártatlan tudatlanságát igyekszik mosolya mögé. Tényleg nem esik le neki, hogy mi mást is érthetnek a mondat alatt. Oké, csókolózott már életében, és most ettől kiszabadultak a hormonjai, de semmi másban nem tapasztalt, így ezt az egész rész teljesen ismeretlen még számára. Elméletileg tud sok mindent, de ez gyakorlatban annyi, hogy reménykedik, hogy Adorjánnak minimális időn belül sok gyereke lesz, akikkel játszhat.
- Ez kedves tőled. Otthon van egy hatalmas unikornisos perselyem. Nem hagyományos, minél több pénz van benne, annál kövérebb. Áron a múltkor azt hitte malac.
Amire ő aztán jól megsértődött és szóba se állt a férfivel, vagy két teljes percig, utána is csak duzzogva, hiszen megsértette a drága lovacskáját, aki tény, hogy az utóbbi években kiszélesedett egy kicsit.
- Talán azért mert sokat játszok a gondolattal, és olyan kisugárzásom lesz tőle, mintha már vén róka lennék itt, pedig csak nyár óta bízzák rám a zárást, mármint, hogy egyedül vagyok itt. Délután előkészítem a sütiket, meg sütöm őket főleg, és este egyedül maradok, ez izgalmas és felnőttes.
A végét büszkén jelenti ki, szeret felnőttes dolgokat csinálni és mostanában hozzá is segítik ehhez. A tanársegédség, a munkában való feljebblépés, mind azt mutatják, hogy megérett a komoly viselkedésre, a bizalomra. Ez pedig nagyon az ínyére van. Már csak az öltözködésén kellene, hogy mindez meglátsszon.
- Tényleg? Hát ez remek!
A navinés szó, ha lehet, még jobb kedvre deríti. Szereti a navinéseket, mert ők cukik és tudja, hogy a kedves, és aranyos emberekkel ő maga is jól érzi magát. Nem csoda, ő teljesen közéjük való, ha fent élne, nyílván nagyon sok navinés barátja lenne.
- Akkor háztársak vagyunk. Szóval kizárt, hogy mufurc légy. Biztos, csak az időjárás az oka. Igen az lehet. Mindenkinek elveszi a kedvét.
Az övét is el szokta, ilyenkor pedig a legjobb ötlet a tea. Gyorsan el is kezdi készíteni, anélkül, hogy a fiút megkérdezte volna, de mivel látja, hogy még nem készül menni, biztos, hogy szívesen iszik vele egyet. Amíg a víz forr, elköszön az indulóktól, begyűjti a pénzt és egy másik párostól felveszi a rendelést. Ők a legkitartóbbak, már vagy nyitás óta itt vannak, teljesen egymásba feledkezve. Vigyorogva tér vissza, a pultnál kicsit kuncog is.
- Szép dolog a szerelem.
A használt tányérokat hátra viszi, és a mosogatóba teszi, ahol azonnal munkába áll a mosogatószer és a szivacs, hogy tisztává varázsolják a tányérokat és evőeszközöket. Közben a lány új tányérokat vesz elő, amire hatalmas kókuszos süteményeket pakol, közben a fiúnak magyarázva.
- Biztos valami különleges alkalmat ünnepelnek. Ma már megették az egész heti süti adagom, pedig engem sem kell ám félteni.
Ezzel pedig tovább is libben, hogy kivigye a sütiket, majd visszatérve két bögrét vesz elő, az egyiket a fiú elé téve. Cukrot, citromot és egy nagy dobozt, melybe sokféle tea van. Magának mézeskalácsosat vesz elő, de a fiúra rábízza a döntést.  
- Szóval szerencsét próbálni. Ez érdekesen hangzik. Vannak terveid is? Mondjuk, hogy mi szeretnél lenni, ha felnősz? A legtöbb korombeli kviddicsezni akar vagy auror lenni. Téged mi vonz?
A filtert emelgetve, elszórakozik azzal, ahogy időnként erősebb színfoltok és csíkok jelennek meg. Elvan a gyerek, ha játszik. Naponta rengeteg teát meg szokott inni, mégis ma még csak az elsőt issza. Nyáron a limonádé fogy literszámra, télen a tea.
- Furcsa, hogy milyen kétszínűek az emberek. Mindenkit csak a pénz meg a hatalom érdekel, pedig a házasság komoly dolog. Engem nem érdekel a másik vagyoni állapota, csak, hogy szeressen. Különben nem ér semmit a "gazdagságban, szegénységben" rész. A tesód meg gondolom teljesen szerelmes és el van vakulva. A szüleid is? Mert akkor lehet, hogy negyed-vagy félvér véla. Inkább negyed, nekik, ha jól tudom, nem dől be mindenki. Le kéne buktatni valahogy, tudod, mint régen, meg a mesékben. Mindig a jó győz. Lehetnénk mi a jók és győzedelmeskedhetnénk. Mondjuk kevesebb szenvedéssel, mint amennyit a hősök átélnek, de attól még győzhetnénk. Jó lenne.
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. november 20. 22:50 Ugrás a poszthoz

- Példát?
Még senki se mondta, hogy példát kéne venni róla. Neki ez olyan természetes, hogy így kell viselkedni, persze tudja, hogy van, akinek nem, de ide mondjuk sok nagyon gazdag diák kell, nekik még jó, hogy nem kell, de biztos benne, hogy akinek kell, azok dolgoznak is, csak mondjuk nem olyan  régóta, mint ő.
- A bordái is? Szegény. Olyan kis szánni való lehet. Nem gondoltál még rá, hogy legalább alap kinézetére felhizlalod?
Ő ezért is kezdte el. Az elején olyan kis vékony volt, ez motiválta, hogy az aprót beledobja, és amíg a paci elkezdett jobb színben lennie, ő is hozzászokott, hogy minden munkanap után betegyen egy részt az aznapi fizetéséből, majd ez átalakult, és onnantól már a borravalót és a fizetése egy részét is oda teszi. Kialakult, hogy mi szeretne lenni, hogy ehhez mennyi kell, és bár egy ideig számolta, mennyi van benne, most már ez is elmarad. Nem érdekli, majd ha szüksége lesz rá, kiderül.
- Barátom, mármint a legjobb barátom.
~ Azt hiszem, mostanra már mondhatom ezt róla. ~
Ez a gondolat örömmel tölti el. Sose volt még legjobb barátja, erre itt van most Áron, akivel meg tudja beszélni a dolgokat, aki ott van mellette, akinek tényleg elmondhat bármit, legfeljebb kiröhögi, de utána foglalkozik vele. Szeret vele lenni és, ahogy megtapasztalta a férfi is így gondol a vele töltött időre.
- Ez nem olyan vészes dolog, mármint nekem nem probléma, hogy beszélek róla. Ha a párom lenne, akkor se lenne, de nem. Áron tanár a suliban, fotográfiát tanít, én a segédje vagyok. Az iskolában hivataloskodunk, iskolán kívül barátkozunk. Sok diákjával van így. A tanári kar idősebb tagjainak biztos furcsa lenne. Ha érdekel a fotózás érdemes felvenni, ötödévtől lehet és én vagyok a tanársegéd.
Egy kicsit ki is húzza magát. Szereti ajánlgatni a tárgyat, mert szerinte remek, könnyű belőle jó jegyet szerezni, ha az embernek egy kis érzéke van hozzá. Néha nagyon jól jönnek a könnyed tantárgyak is, melyek felnyomják az ember átlagát.
- Igen, én és egy másik lány, felváltva, ő van reggel - délelőtt, amíg én suliban vagyok, aztán a délután - este az enyém. A tulaj nem szereti a manókat, szerinte az iskolában oké, mert ott nagy adagok készülnek, de itt a minőség, az egyediség számít, amiben igaza van, hiszen fent kell tartani a jó hírnevet. Ehhez pedig emberek kellenek, mert mi a részletekben is könnyen elveszünk és ide pont ez kell. Szerintem érződik is, hogy más, mint a kastélyban.
Arra, hogy finomabbak voltak feljebb kúszik a szája széle, igazán örül neki, hogy így gondolja a fiú. Szereti az elismeréseket, szebbé teszik a napját.
- Délután kezd fellendülni igazán. Délelőtt olyan kis átlagos, elmegy kategória, délután viszont, ahogy mindenki ebédelt, jön a desszert és akkor itt ragadnak. Hétvégén dugig van, olyankor van, hogy sorba állnak asztalért. Meg várakozás közben rendelnek mindenféle italt, mire bejutnak, addigra tele vannak, aztán rosszul érzik magukat és rendelnek valamit, ülnek felette, várják, hogy beléjük férjen. Érdekesek az emberek.
Ő kifejezetten az a kutató fajta, aki vizsgálja az embereket. Néha már belépéskor tudja, hogy mikor fog egy pár szakítani, melyik az  első randi, ki az aki többet akar a másiktól, de feleslegesen. Egyszóval az itt történő események alapján az elméletet már nagyon tudja, csak a gyakorlattal van lemaradva.
- Hét végére kétszer több navinést fogsz ismerni, mint én az elmúlt négy évben. Ez az előnye, ha a kastélyban laksz és nem csak órahallgató vagy.
Na igen, neki például szobája sincs, ha esetleg fent ragad, mert elnézi az időt, rendszerint a kandalló előtt, vagy a gólyalakban húzza meg magát, attól függ, hogy éppen hol vannak kevesebben. Nem akar pletykától kipirosodott elsős kislányokat zavarni, de azt sem, hogy furcsán nézzenek rá, amikor a kandallónál reggel egy szuszogó alakot találnak.
- Komolyan? Tényleg az állatok vonzanak? Ez csodás. Imádom az állatokat, ha gondolod, egyszer megmutatom, hogy hol lehet közelebb osonni hozzájuk. De vigyázni kell. Nemrég egy lány meghalt, mert véletlenül kiengedtek egy steelert, elég csúnyán elbánt vele, pedig kedves volt, a háztársunk, meg nekem az évfolyamtársam is. Csak ő olyan csendes, magának való ember volt. De segítőkész.
Egy kicsit megáll a gondolatban. Nem tudja, hogy azt a kis apró információt, ami még a fejében van, hozzátegye-e. Nem olyan kellemes ez a téma, de úgy érzi, illendő lenne megemlíteni.  
- A lány szellem lett és ő lett a házszellemünk. Borbást senki se találta jó ideig, a kislány pedig nem tudott elmenni, mármint a túlvilágra, így Goldman professzor és Adorján úgy gondolták, hogy lehetne ő a házszellemünk, így maradhatott a házában. Szerintem kedves tőlük.
Amikor még friss volt az élmény, olykor eszébe jutott a lány, és olyankor mindig nagyon szomorú lett, főleg, miután megjelent újra a kastély falai között. Olyan rossz belegondolni, hogy ő is ott szokott bemászni, hogy megetesse az unikornisokat, és ha nem figyel nagyon, akkor ő is járhatott volna így, abba pedig tudja, hogy a szülei belehalnának.
- Volt más is? Vagy csak ő? Mert ha volt más is, akkor neki kéne mondani, hogy hátha tud még valamit tenni. Tudod, véletlenül minden beszélgetésben rá terelni a szót, képeket látható helyre tenni róla, ilyesmi. Hatni a tudatalattijára, hátha ráeszmél, hogy neki a lány kell. Akkor mindenki boldog lenne. Oké, a mostanit kivéve, de a jó ügyért történne.
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. november 21. 23:18 Ugrás a poszthoz

Endre

- Udvarol is? De jó! Az enyém ilyet nem csinál, csak megrázza a sörényét, amikor pénzt kap.  Egyszer szívesen megnézném.
Szereti az ilyen kis mágikus dolgokat, amik megmosolyogtatják. Sok mindent összegyűjtött már élete során, tele van az egyik szobája magától pattogó-mozgó dolgokkal, melyeket mind mágia működtet. Van olyan tükre, ami megmondja a véleményét, füzete, amiben mindig lesz egy plusz lap, ha írni szeretne. Ezek a dolgok szerinte nagyon helyesek és nagyon szereti is őket. Jó, hogy vannak ilyenek, néha órákra leköti például, amikor amikor a tükör beszél neki, vagy, amikor az egyik festmény pletykálkodik. A másik képe a minisztériumban van, a szülei szoktak vele általában üzenni, ha mondjuk, nem tudnak hazajönni. Olyankor a lány egyedül vacsorázik és ágyba bújik, legalábbis a szülők ezt tudják. Ilyenkor szokott Áronnak írni és átbeszélgetni vele az éjszakát a tetőn, mely számára az igazi menedéket jelenti.
- Nem. Péntektől hétfőig igen, a keddtől csütörtökig változó, van, amikor szabad vagyok, van, amikor csak délután dolgozom. Azt mondták tanulnom is kellene valamikor, de igazából komolyan felkészültem erre az egész záróvizsgára. Fotográfiából üres vizsgalapra is kiválót kapok, mert tanársegéd vagyok, Mugliismeretből kétszáz pont után ugyanez a helyzet, így csak a varázstani alapismeretek vizsga marad. Mondjuk az elég nagy szívás, de szerintem menni fog, a lényeg persze, hogy átcsusszanjak, de azért remélem büszkék lesznek a szüleim a végén rám.
Jó lenne, mert nem szeretne lebőgni. Elég sokat küzdött azért, hogy mindenkinek megfeleljen, szóval most, itt a végjátékban már nem kellene leszerepelnie. Az azért nagyon megviselné. Sok terve van, mondjuk az első az, hogy továbbtanuljon. Három szak is tetszik neki, de tudja, hogy hármat nem lehet. Még nem döntött. A fotográfia biztos, de a minisztériumi szóvivő és a bestiakutató még versenyeznek. Előbbivel a szülei útját követné, mint egy családi hagyományt, utóbbival meg az állatokkal lehetne, akiket imád.
- Nem mindenkiről. Vannak, akik nagyon ügyesen leplezik magukat. Ilyen például az unokatesóm menyasszonya is. Oké, nem a menyasszonya még, de tuti az lesz. Adorján szárnyal, ha  vele van és Ali szeme csillog, amikor beszél róla. Őszinte emberek, na szóval Ali például mindig önmegtartóztató volt, meg szolid. A családja, meg a vallása a fő oka, de aztán megismerkedtek, egymásba szerettek és Alit mintha kicserélték volna. Olyan más lett, felszabadult, önmaga.
Az most más kérdés, hogy mi a helyzet Adorjánnal, de erről inkább nem szeretne sokat mondani, mert minden téves információ lenne. Majd, ha egy nap találkozik Adorjánnal, akkor ki fog derülni, hogy mi is a helyzet, addig még csak tippelni se szeretne, mert ha parázik, akkor kiderül, hogy alaptalanul, ha meg laza, akkor tuti a fejét veszti, mert leordítják. Azért reméli, hogy minden szép és jó lesz. Már nagyon szeretne kisbabázni.
- A lényeg, hogy vannak felismerhető mozdulatok, például, ha zavarban van valaki.
Látja ő is a szalvétapiszkálást, de igyekszik úgy tenni, mintha épp csak eszébe jutott volna a zavar. Magában csodálkozik rajta, a kipirult arcon is, mivel szerinte nincs oka arra, hogy a fiú zavarban legyen, de nem lát a fejébe, így nem tudja, hogy mi is zajlik le ott.
- Ez igaz, szerintem simán. A navinésekkel kezd, ők cukik, szívesen a körükbe fogadnak, de nem barátkozósak, befelé fordulóak, inkább vizsgálják az embereket. Az őszinte barátságokat az Eridonosokkal érdemes kötni, igaz ők sokat beszélnek, néha többet, mint én, de őszinték és szeretni valóak. A rellonosok szövetségeseket gyűjtenek inkább, nem barátokat, nekik a céljaik a legfontosabbak, de érdeklődnek. A Levitások szintén magányosabbnak tűnnek, akik ilyen elvont művészek, néha nehéz őket megérteni.
Nem is tudja ezt miért mondja el, de reméli, hogy valamennyire segített a fiúnak, hogy ha mondjuk találkozik valamelyik ház tagjával, be tudja lőni, hogy ők milyenek nagyjából. Mondjuk, ott van például Yarista, aki totálisan nem rellonos, és a süveg mégis inkább oda sorolta, ki tudja miért. A Kittina témára csak biccent egyet. Kedves tőle, amit mond. Mondjuk ő annyira nem ismerte, de úgy volt vele, hogy jobb, ha ezt a fiú tudja, nehogy fél információkkal maradjon el és amikor szembejön a lány szelleme, nehogy meglepődjön és Kittina nehogy szomorú legyen emiatt.
- Akkor nincs mit tenni, tényleg teljesen elcsábította.
Kicsit el is húzza a száját. Ez nem olyan jó, szeretne segíteni, de úgy tűnik, nem lehet semmit sem tenni, ez már elég rendesen bevégeztetett, legalábbis addig, amíg a lány el nem szúr valamit és le nem bukik. Éppen válaszolna a fiúnak, hogy örülne neki, amikor az utolsó pár is felkel, majd a fiú fizet, és egy intéssel távoznak. Csak most jön rá, hogy van közös órájuk. Ez ciki, de aranyos is egyben, mert ezek szerint ők emlékeznek rá.
- Azt hiszem a kívánságod teljesült. Azon gondolkoztam, hogy a kastélyban jó kis büntetést kapnál, mert vagy fél órája takarodó van és vannak tanárok, akik imádnak büntetni. Szóval, mivel a szüleim úgyis dolgoznak, arra gondoltam, hogy jöhetnél hozzánk, úgyis egyedül lennék otthon holnap délig és van egy vendégszobánk, ahol alhatsz, meg van otthon rendes vacsora is. Szóval szívesen látlak, ha van hozzá kedved.

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. november 23. 00:46 Ugrás a poszthoz

Endre

- Akkor ezt megbeszéltük. Úgyis rég mozdultam már ki Bogolyfalváról.
Legalábbis úgy, hogy nem rokonokhoz ment, így máris elkezd tervezni, hogy egyszer, az elkövetkezendő években meglátogatja majd a fiú csont sovány sárkányát. Reméli, hogy a látvány nem lesz annyira ijesztő, mint, ahogy el tudja képzelni. Nem szereti, ha egy állat rosszul néz ki, még akkor sem, ha az csak mű és nem igazi.
- Köszönöm.
Ezt mind a kettőre tudja, kicsit zavartan lehajtja a fejét. Nem tudja annyira jól elrejteni a zavarodottságát, hiszen ilyen szépeket nem nagyon mondtak még neki, aki igen, nos róla meg nem tudja eldönteni, hogy csak ugratja, vagy komolyan is gondolja-e a dolgokat. Olyan furcsa dolog ez az egész, így inkább nem is gondol bele, mert az összezavarna mindent. Persze, egyszer majd nyílván engednie kell, hogy mindent végiggondoljon, de jelenleg ezt még hanyagolja. Ráér teljesen és nem szeretne semmi nem létezőt bemagyarázni magának. Egy kósza tincset a füle mögé tűr, a fiú kérdésére csodálkozva pillantva rá. Nem hitte volna, hogy ezt tényleg felteszi.
- Hogy van benned valami, a kisugárzásodban, ami vonzó, mármint bizalomgerjesztő. Ha azt mondanák, hogy tömeggyilkos vagy, kinevetném őket, mert nehezen hinném el nekik. Azt hiszem te navinés vagy egy cseppnyi eridonnal fűszerezve. De ez lehet, hogy csak most így elsőre tűnik így, és a következő találkozásunkkor baltával akarsz majd végigüldözni a kastélyon, de elárulom, én ismerek néhány titkos utat, hogy meglépjek előled.
A végére halványan el is mosolyodik, végig a fiút nézte, amíg beszélt, kutató tekintettel, néha megállva, hümmögve egy kicsit, kezeivel segítve a beszédét mutogat. Imád mutogatni, számára hatalmas segítség a kommunikáció során.
- Nem, a szüleimmel. Adorján főleg a kastélyban él, mint a legtöbb tanár. Persze vannak kivételek. Nemeskürti professzor például a faluban lakik, mert ott él a családja, mármint a felesége és a gyermeke, Felagund professzorral szintén ez a helyzet. Mind a kettejüknek van fent is szobája, de a munka végeztével hazatérnek. Szerintem Adorjánnal is ez lesz a helyzet hamarosan, amikor összeköltözik Alival.
Ebben az egyben száz százalékig biztos. Ők egymásnak vannak teremtve, hiszen Ali visszaszökött hozzá, szembeszállt a családjával, a vallásával, a kötelességeivel, csakhogy Adorjánnal legyen, Adorján pedig eddig nagyon rossz bőrben van, de egyesek szerint egyre többet látni a kastélyban és a faluban is. Reméli, hogy a pletyka igaz, és mindent sikerül rendezniük. Szeretné, ha a családtagjai boldogok lennének.
- Elutasító. Ez jogos. Meg legyenek egyenrangúak a felek. Nem szeretem az uralkodó férfiakat, akik azt hiszik, bármit mondhatnak, vagy tehetnek, mert ők az urak a háznál.
Kicsit el is húzza a száját. Mindig olyan keserű szájízzel gondolt emiatt Ali helyzetére is, aki parancsra cselekedett mindig, és aki képes lett volna parancsra férjhez is menni, ha nincs Dorján, ha nem jön ide egy évre cserediákként, ha nem találkoznak össze. Imádja a sorsot emiatt. Olyan aranyos, hogy azért ment el hozzá az első alkalommal, mert az ötödikesek szokása szerint kihúzták a tanárok közül, hogy kik a házastársuk. Neki az igazgató úr jutott, de nem hiszi, hogy ez most azt jelenti, hogy ő lesz a következő Wicklerné, különben is, ha - ismét - igazak a pletykák, akkor az igazgató bácsi Saci néni kegyei felé orientálódna szívesebben.
- Akkor neked a levitásokat mindenképpen kerülnöd kell. Ők olyan furcsák, meg a rellonosok is kicsit, bár vannak helyes emberek ott is. Mint például Yarista Palarn. Róla hamar hallani fogsz, elég híres. Több barátnője volt, mint amennyit én ma kerestem. Ezt se szeretném, mármint, ha a pasi, aki velem van, más lányokkal is van. Olyan furcsa lenne nem? Van egy ismerősünk, akinek három felesége van. Vagyis, törvényesen nem házasok, de mind a három nő tud a másikról, barátnők, együtt nevelik a gyerekeket, akiknek ugyanaz az apja. Minden nap másik nőnél van. Elég furcsa, hogy nincs ott mindig. Én ehhez nem tudnék jó képet vágni.
Tényleg furcsa lenne, főleg, ha a másik teherbe esik, akkor ott van az, hogy jesszus, vele is olyan dolgokat csinál, mint a másik féllel. Ez számára nagyon vad és nem szeretné komolyabban átélni sosem. Neki egy egész fiú kell majd, akinek ő és csak ő a fontos.
- Öcsibogár. Aranyosan hangzik. Tényleg olyan vagy, mint egy öcsibogár. Jól eltalálta a becenevedet. Az esküvőért hatalmas gratuláció jár. Nagyon vad lehetett, hogy ennyi ugráltál neki, meg nagyon fárasztó is.
Ő sok esküvőn volt, most is lesz egy, amire megy. Ha végre eljön persze. A ruhája már a szekrényben lóg, már csak napok kérdése és meg is történik a dolog. Nagyon várja már, szereti látni a szerelem beteljesülését. Közben az utolsó páros is távozik, így elmegy a tányérokért, és poharakért, melyeket a mosogató mosogatni kezd, visszafelé pedig mágikusan lezárja a pénztárat.
- A házig még meggondolhatod magad. Nagyon vad büntetéseket tudnak kitalálni, de akkor lassan indulhatunk is.
A magával hozott kabátot fel is veszi, a kötényét pedig le, a könyveit a táskába rejti, melyet átemel a fején és készen is van, részéről mehetnek is, már csak a sálat kell a nyakába tenni, és a sapkát a fejére. Meg persze a kulcsokat elővenni, hogy be tudja zárni az ajtót maguk után.

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 9. 21:53 Ugrás a poszthoz

Professzor úr és Endre

Cecília váratlan megbetegedése elég volt ahhoz, hogy ő újra itt legyen. Ennek kifejezetten örült, főleg, hogy életében először szobafogságra ítélték, ami alól csak a munka és az iskola érez kivételt. Persze ezzel még nem igen dicsekedett el, és igyekszik nem is nagydobra verni a dolgot.
Éppen egy pár fizet és távozik, amikor megjelenik Endre, társaságában Carnage professzorral. Mosolyogva figyeli a párost, ahogy egy hátsó rész felé igyekeznek. Nem akar azonnal odarobbanni, először inkább leszedi a távozó pár után az asztalt és a mosogatóba helyezi a tányérokat és bögréket, melyeket azonnal el is kezd mosogatni a megbűvölt szivacs. Az asztalt letakarítja, új asztaldíszt tesz, a másiknál már eléggé leégett a gyertya
Mikor mindennel végzett elindul a professzor és Endre felé, hogy felvegye a rendelésüket, hiszen biztos benne, hogy ennyi idő alatt kitalálták már mit szeretnének, ha nem, akkor mindenképpen ajánlj nekik valamit a karácsonyi menüről, mert az ünnep már ide is elért.
- Szép napot kívánok! Hogy érzi magát professzor úr?
Köszönti a párost, tollat a kezébe véve, kis jegyzettömbjét fellapozva. Közben érdeklődik is, szereti a professzor óráit, hasznosnak is tartja őket. Fontos, hogy az emberek minél pontosabban legyenek tájékoztatva. Őt nem érdekli az, ha valaki vámpír vagy vérfarkas például és ez azért van főként, mert belegondolt a helyzetükbe az órán elhangzottak után.
- Kíván idén záróvizsgáztatni?
Nem árt felmérni már most a terepet, év eleje óta számol. Ha minden jól megy, év végére lesz két üres vizsgalapos K-ja, egy VAV vizsgája. A többi azonban még rejtély. Lepillant a jegyzetlapra és rájön, hogy nem épp jó helyen érdeklődik.
- Elnézést, mit hozhatok? Esetleg ajánlhatok valamit? Nagyon finom és friss muffinjaink vannak, a forrócsokoládé újra kapható karácsonyi, meggyes és kókuszos ízesítéssel is.
Sikerült elhárítani a hibát, így szerencsére minden újra, rendesen működik, ő pedig végre gyakorlatilag is bármivel tud szolgálni az étlapról.


Ruha: http://pbs.twimg.com/media/A9s28fVCMAAeITU.jpg
Utoljára módosította:Széles Veronika, 2012. december 9. 21:59
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2012. december 11. 18:17 Ugrás a poszthoz

Endre és a professzor

- Sajnálom, pedig szeretem a tárgyát, hasznos és érdekes.
Eldicsekedne neki azzal is, hogy tavaly óta még az írásképe is szebb lett, de ez most nem nagyon illene ide. Persze nem is szeretne zavarogni sokáig és vannak még szorgalmi feladatok, melyeket elkészíthet az év vissza lévő részében. Arra azonban, hogy lehet lesz kirándulás egyből felcsillan a szeme.
- Nagyon jól hangzik, én mindenképpen mennék rá.
Már látja is maga előtt, ahogy tanulmányi kirándulásra mennek. Nagyon izgalmasan hangzik a dolog. Lehet, hogy a szülei annyira nem lelkesednének a dologért, de akkor is meg tudná győzni őket, hogy szüksége van rá. Mindene a tudás és szeretné még jobban tágítani a tudását.
- Biztos meg tudja oldani a professzor úr. Igaz engem az izgalom sem zavar.
Mondjuk az biztos, hogy nem szeretne közelebbi ismeretségbe kerülni vámpírfogakkal, illetve nem szeretné ilyen gyorsan befejezni az életét. Szeretne családot, gyerekeket, befejezni az iskolát, dolgozni, még a ráncokat is szeretné megtapasztalni a bőrén.
- Egy meggyes forrócsoki, egy sima forrócsoki és egy dupla csokis muffin. A muffinra egy kicsit várni kell.
Teszi még hozzá mielőtt egy halvány mosoly kíséretében távozna, megsimítva szinte észrevétlenül Endre vállát. A másik asztalnál távoznak, így a pult felé menet leszedi az asztalt, az ott ülő diákok fizetnek, és ki is lépnek a hidegbe. Hátra sétálva elkezdi készíteni a két forrócsokit. A muffinokat is ellenőrzi, de mivel csak akkor tette be, amikor a professzorék beléptek, így arra még tényleg várni kell. Közben újabb emberek érkeznek, egy nagyobb asztaltársaság, akiknél úgy saccolja a döntés addigra születik meg, amire kiviszi a két forrócsokit.
- Egy meggyes, egy sima. Máris kész a muffin is.
Kacsint Endrére, majd a nemrég belépőktől is felveszi a rendelést. Ők gyorsabban teljesíthetőt kértek, így a hatféle süteményt a tálcára pakolja, valamint a muffint is, amit a fiú kért és szépen ki is osztja őket.
- Remélem most is ízleni fog. Ha bármit szeretnének még, csak szóljanak.
Mosolyodik el, majd ellépve elindul, hogy újabb rendeléseket vegyen fel.

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 3. 10:56 Ugrás a poszthoz

Ma egészen nyugodt nap van a cukrászdában. Vannak vendégek, de nem kell rohangálnia, tud figyelni a tanulmányaira. Egyre jobban közeledik a vizsgaidőszak, ő pedig egyre kevésbé érzi magát felkészültnek a dologra. Tudja, és tudja, hogy tudja, de ez bizony nem elég. Nagyon nem elég, ahhoz, hogy tudja az is kell, hogy magabiztosan és ne remegő lábakkal sétáljon be a terembe a vizsga kezdete előtt néhány perccel.
A falnak dőlve olvas, minden második mondat után felpillantva, nem kér-e valaki valamit. Nem szép dolog, hogy így megosztja a figyelmét, de nem teheti meg, hogy csak az egyik dologgal foglalkozik, míg a másikat elhanyagolja.
Az újabb ajtónyitódásra felpillant és elmosolyodva tapasztalja, hogy ismerős érkezik. A kérdésre csak bólint egyet, a könyvet becsukva pedig a pulthoz lép, melynek másik felén Mary foglal helyet.
- Vannak mini tortáink, aranyos mintákkal, nagyon finomak, laktatóak és sokféle ízben kaphatóak. Szerintem a mézeskalácsos a legfinomabb, ha valami sósabbra vágysz, akkor vannak pogácsák, meg mindenféle bagettek, amiket össze lehet állítani, hogy mit kérsz beléjük. Ez most ilyen újdonság, a főnökasszony ki akarja próbálni, hogy mennyire lenne kelendő a dolog. Szerintem azt is érdemes megkóstolni.
Büszke magára, hogy eszébe jutottak a szendvicsek, az előző párosnak elfelejtette ajánlani őket, pedig a lelkére kötötték. Sokkal egyszerűbb lenne pedig kiírni a táblára, hogy ez az újdonság, jöjjenek, egyenek, mint, hogy rajta múlik a dolog, és ha elfelejti, esélyes, hogy a nyakát szegi.
- Szeretném elkerülni a vizsgaidőszakot, de nagyon. Nem érzem még magam elég felkészültnek a dologhoz.
Ezen kívül nincs vele sok, illetve egyetlen apróság mégiscsak, de ez nem esemény, inkább egy hatalmas nagy bocsánatkérés.
- Sajnálom, hogy a múltkor otthagytalak a bálon, de mire észbe kaptam már a folyosón voltam, és valahogy nem is tudom, teljesen összezavarodtam.
A bűntudatos arc mellé, halvány pír is jár, mely inkább Áronnak szól, aki még mindig képes nagyon erős érzelmeket kiváltani belőle. Lesüti egy pillanatra a szemét, majd felpillantva a lányra elmosolyodik.
- Szóval, mit adhatok?


Ruci: http://www.polyvore.com/cgi/set?.svc=twitter&id=67758616
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 3. 10:57 Ugrás a poszthoz

Mesélő bácsi

A mai nap elég unalmasan telik, olyan furcsán zavaró ez a nagy tér. Ma már háromszor cserélte le az asztaldíszeket, kijavította azt, amelyik valamiért hibásnak mondott volt. Mindegyikben kicserélte a gyertyákat újakra, a régieket pedig dobozba rakta, hogy később - ha még kellenek - tudják őket használni.
Valamikor kettő felé történt az első komolyabb változás. Nyílt az ajtó és egy férfi jelent meg. Első pillantásra szélesen elmosolyodott, és már indult volna felé, ám amikor a férfi arcát teljesen meglátta megtorpant. Egy fél pillanatra azt hitte Áron az, de nem lehet Áron, hiszen ez a férfi jóval idősebb és mégis úgy hasonlít rá, mintha a rokona lenne. Hirtelen köszönni is elfelejtett, de aztán kinyögött egy csenevész "jó napot!"-ot. A férfi helyet foglal, ő pedig két perc múlva követi, hogy felvegye a rendelést.
~ Még a hangja is olyan, mint Ároné.~
Zavart mosollyal lép vissza, hogy elkészítse a kért dolgokat. Kicsit zavarban van, mert akárhányszor Áronra gondol beleremeg az egész teste és gyorsabban kezd el verni a szíve. Tálcára pakolva a dolgokat vesz egy mély levegőt, és elindulva igyekszik nem megbotlani a dolgokban. Szépen lapakol, majd elindul vissza, azonban három lépés után megtorpan és visszalépve lehuppan a férfival szemben lévő helyre, kicsit összehúzva a szemeit, tüzetesebben megvizsgálja.
- Láttam önt néhány fényképen. Ön Szendrődy professzor édesapja ugye?
Mondaná, hogy Márton és hívná Áront is a saját nevén, a professzorozás nélkül, de fogalma sincs, hogy a férfi mennyire akarja felfedni a családja előtt, hogy ők egy párt alkotnak. Ha semennyire, akkor nem kellene veszekedést vagy bármit szítani, ha meg igen, akkor majd biztos sort kerít rá. Mindenesetre illetlenség lenne, csak így, mindenféle bemutatkozás nélkül a férfire törni, így gyorsan hozzáteszi.
- Széles Veronika vagyok, a tanársegédje.


Ruci: http://www.polyvore.com/cgi/set?.svc=twitter&id=67758857
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 6. 12:57 Ugrás a poszthoz

Mary

- Akkor legyen egy szendvics? Mit kérsz bele?
Ez lesz az első szendvics, amit ő készít, és nagyon örül neki, hogy olyan embernek csinálhatja, akit nagyon megszeretett. Miközben készül a finom ebéd felvetik, hogy a műszak végén elmehetnének korcsolyázni. Imád korcsolyázni és ez remekül hangzik. Nagyon szívesen elmegy bárkivel, bármikor. Jégre termett lány. Nem zavarja olyankor se a hideg, se a szél. Amikor korcsolyázik az ember, akkor valahogy minden más háttérbe szorul.
- Még legalább egy óra, mire végzek, ha ráérsz nekem teljesen jó. Nagyon szeretek korcsolyázni és idén még csak egyszer jutottam el.
Ami hatalmas hiba, hiszen a korcsolyapálya ott van a szülei munkahelye előtt, ezen kívül már majdnem a fele elment a télnek, és ha így folytatja, idén nem fogja kiélvezni a pálya adta lehetőségeket. Sajnálná, mert tényleg ezzel csempészne valami kis sportot az életébe.
- Huh…jó. De ígérd meg, hogy nem fogsz kiakadni.
Mary az első, akinek beszélni fog Áronról és ez nagyon meghatározó a későbbiekben is. Tudja, hogy számíthat előítéletekre, nem is kevésre. A szendvics kész, így a lány elé teszi, majd egy kis hezitálás után bele is fog a mondókájába. Nem olyan nehéz az.
- Áron, mármint így hívják, Áron, ő három évvel idősebb nálam. Ide járt ő is a Bagolykőbe, levitás volt. Nem is nagyon vettem róla tudomást, tudod, ő is csak egy fiú volt, akinek nem volt jó hírneve sosem, de tényleg nem fogott meg. Annyi rémlik, hogy egyszer kiütött az első kviddicsmeccsemen. Elegem is volt belőle, meg a kviddicsből is.
Miközben beszél, ujjaival akaratlanul is a pult márványmintázatát rajzolja át, többször is. Zavarban van, de ez most mégis, valahogy jól esik neki. Jó érzés beszélni róla, végre valaki megtudja a történetet, rendesen.
- Majdnem egy éve találkoztunk újra. Nem tudtam ki ő. Beszélgettünk, említette, hogy szeret fotózni és egyből lelkes lettem, mert én is nagyon szeretek. Mesélte, hogy ő fotográfus és kértem, hogy tanítson meg. Ebből lett az, hogy beadta a pályázatát az iskolába később, hátha alkalmazzák és tanár lehet itt. Közben elég jó barátok lettünk. Sokat találkoztunk, beszélgettünk és nekem mesélte el először, hogy tanár lett, és felkért a tanársegédjének. Nagyon élveztem, csak közben valahogy megváltoztak az érzéseim. Áronról tényleg azt érzem, hogy olyan, mintha a másik felem lenne. Ha valamit nem értek nem néz teljesen hülyének, legalábbis nyaltan nem. Tényleg nagyon sokáig ő volt a legjobb barátom és a barátság valamilyen formában meg is maradt, csak, nála is több lett. Egy ideje már együtt vagyunk, csak senkinek nem mondtuk. Ő szerette volna nyíltan, de én féltem a dologtól, de azt hiszem, már nem félek. Csak a szüleimtől…és Adorjántól. Azt hiszem ő még nem fogta fel teljesen, viszont haragudni nem haragudhat, és nem mondhat rólam csúnyákat, mert ő is beleesett a diákjába. Az sokkal durvább is volt, mert a lánynak már vőlegénye volt, de elhagyta miatta. A családja meg szépen kitagadta. Tudod a lány indiai és ott ez nem annyira szokás.  

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 9. 01:28 Ugrás a poszthoz

Mary

- Rendben, ha van valami, amire allergiás vagy, még most szólj. Nem akarlak egy szendviccsel kinyírni.
Elég rosszul is jönne ki a dolog, ha most fogná magát, és ő lenne bogolyfalva szendvicses gyilkosa. Előtte még szeretne élni, szeretne családot, gyerekeket, ki tudja, később talán még alakulhat olyan furcsán az élete, hogy ezzel keresi majd a kenyerét. Reméli persze, hogy nem így alakul majd. Most, hogy már nem titkos a szerelme, nem remél szöktetést, titkos esküvőt, de, mint minden lány, ő is álmodozik az esküvőjéről, gyermekeiről most is. Kék szemű szőke fiúcskákról és lánykákról. Persze ezeket nem közölte még Áronnal, tudja, hogy emiatt nagyon könnyen megfutamodhat.
- Tényleg? Nos, kedves Mary, akkor ma addig nem jövünk le a pályáról, amíg meg nem tanulsz koricipővel korizni. Hányas a lábad? Hátha jó rád valamelyik cipőm, vagy az anyukámé.
Elmosolyodik azon, ahogy a lány megígéri, így aztán egy kis bátorságot is nyer. Reméli, hogy tényleg nem lesz annyira vészes, hiszen nagyon sok mindennel védekezik, persze Mary nem biztos, hogy tudja, ki is Ali, Adorján oké, mert a házvezető-helyettesük, de az Alis sztori a tavalyi év szenzációja, és mostanra egészen elfelejtették az emberek.
- Tényleg ízlik? Na, ez remek! Akkor már bátran merem készíteni. Ajándék. Te vagy az első kóstolóm, szóval ez az ajándék szendvicsed.
Örül neki, hogy ízlik, még egy kis bíztatás, amivel rá tudja venni magát, hogy beszéljen és szerencséjére. Nem tudja, hogy mit mondott volna akkor, ha a lány negatívan állt volna hozzá. Akkor lehet, hogy egy kicsit összeomlott volna. Most fontos számára minden támogatás. Ilyen helyzetben még nem nagyon volt.
- Szerintem hamar fel fog tűnni nekik. Apukám szerintem sejti. Van valami furcsa a viselkedésében. Mostanában akármikor bejön hozzám körbenéz, mintha a szekrényben bújtatnám a szeretőmet, pedig csak egyszer fordult elő.
Az egy vicces jelenet volt. Nem számított rá, hogy bárki hazajön és szegény Áron a szekrényben landolt, a szerencsétlen mozdulatoknak köszönhetően felhasadt szemöldökkel, amit utána ápolgathatott.
- Furcsa, hogy nyíltan szeretné. Tudod, neki nagyon sok lánnyal volt már dolga…úgy.
Erre nem igazán tud jó szót, de reméli, hogy Mary érti a dolgot. Közben nyílik az ajtó, amin besétál egy vörös hajú, szeplős, magas lány. Nem ül le, hanem mosolyogva elindul feléjük.
- Sziasztok. Én váltalak ma. Megyek is öltözni.
- Remek. Köszi.
Kap egy puszit az elhaladó vöröskétől, majd mosolyogva visszafordul a lány felé.
- Ő Kincső, eridonos, én szereztem neki a munkát. Ez azt jelenti, hogy húsz perc múlva szabad vagyok. Áronra visszatérve, én… remélem, hogy nem lesz más. Tudom, ő az első és még annyi mindenki jöhet, de ez olyan különleges, már az első találkozásunkkor éreztem, hogy valami más, valahogy már akkor közel éreztem magamhoz és nem tudom elképzelni azt, hogy ne így legyen. Furcsa lenne, ha egyszer vége lenne, azt hiszem.


Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 16. 00:00 Ugrás a poszthoz

Mary

- Ennek örülök, nem szeretnék ilyen fiatalon börtönbe kerülni azért, mert kicsinállak egy szendviccsel.
Miközben beszél, persze dolgozik is, ezt a képességet már az évek alatt ügyesen begyakorolta, így most már rutinszerűen mozog. A különbség csak annyi, hogy most többet kell dolgoznia.
- Nem baj, ha béna vagy.  Szeretem a kihívásokat. Tudod, a probléma csak addig probléma, amíg nem kihívásként tekintesz rá. Utána átalakul, és a kihívás elindít bennünk valamit, ami azzal jár, hogy elkezdünk dolgozni a megoldásán. Szóval most szépen búcsút intünk a problémának, köszöntjük a kihívást és szépen elkezdjük a korcsolyaoktatásodat. Szerencsére ugyanakkora a lábunk, így menni fog a dolog.
Örül neki, hogy ezzel sem lesz probléma. Gyakorlásnak kiváló lesz a régi korija. Nincs vele semmi probléma, csak Adorján nem emlékezett rá, hogy van már korija, így karácsonyra vett neki. A másikat előtte csak néhányszor használta, ez meg mégiscsak Adorjántól van. Örül neki, hogy tényleg ízlik a lánynak a szendvics. Ez még jobb kedvre deríti. Örömmel adja ingyen a szendvicset, hiszen ő az, aki leteszteli a szendvicseit.
- A próféta szóljon belőled. Örülnék neki, ha őszintén jól érezné magát mellettem és, ha ez tényleg… hosszan tartana.
Ennél több kívánsága jelenleg nincs is. Szeretne boldog lenni, de csak úgy, ha Áron is az. Ezért ment el Franciaországba is, hogy Áron boldog legyen és összetört a szíve, amikor hazaküldte. Nem maga miatt, az másodlagos volt, inkább azért, hogy a férfi élete boldog legyen, de valahogy nem sült el jól a dolog, reméli, hogy azzal, hogy most vele van tényleg boldog.
- Végeztem mára. Gyorsan átöltözöm és jövök is. Két perc.
Sietve elindul hátra, amikor a vörös lány besétál, hogy megmossa a kezeit, kicsit kijavítsa a sminkjét, megfésülködjön, felhúzza a csizmáját, kabátját, sálját és sapkáját, kifelé menet pedig a kesztyűjét is.
- Na akkor irány hozzánk a korikért. Szia.
Int még a vörös lánynak, és Maryvel kisétál a cukrászdából.
Utoljára módosította:Széles Veronika, 2013. január 16. 00:01
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 21. 02:20 Ugrás a poszthoz

Endre és Ágota <3

Ma elméletileg nem dolgozna. Ma úgy volt, hogy a tanársegédi feladatait látja el, emellett pedig, természetesen Áronnal tölt egy kis időt. Olyan régen sikerült már összeegyeztetni, hogy a mai napnak már muszáj volt összejönnie. Sok mindent szeretett volna elmesélni neki és arra is kíváncsi lett volna, hogy neki milyen napja van. Ehelyett útközben kapták el, hogy több mint a fele társaság beteg, így nincsenek elegen, vagyis nagyon nagy szükség lenne rá is. Dupla pénzért. A dupla pénz nagyon jól jönne, elkezdett még aktívabban gyűjtögetni, hiszen az ember sohasem tudhatja. Lassan itt az év vége. Persze nem hozta fel a dolgot, de Áron azt mondta együtt fognak élni, és ha ez igaz, akkor kell egy kis alap ahhoz, hogy el tudjon indulni.
Ez valahogy túl kényes téma számára. Nem merje elmondani, hogy egy kicsit elbizonytalanodott a dolgot illetően. Nem érzi még készen magát az elköteleződésre. Ezen kattog az agya akkor is, amikor próbál ruhát keresni magában, amiben felszolgálhat ma. A munkát választotta, Áron helyett, megint. Magának se tetszik ez a döntés, mégis így döntött. Vesz egy mély levegőt, mikor rájön, hogy nincs semmi a szekrényében, csak a kötényei, és, hogy a szeméből már vagy egy perce megállíthatatlanul folynak a könnyek. Ostobának és gyerekesnek érzi magát. Leül egy pillanatra, hogy egy zsebkendővel felitassa a könnyeit és kicsit összeszedve magát lefirkantsa Áronnak, hogy nem fog összejönni a mai nap, mert dolgoznia kell. Van egy olyan érzése, hogy ez nem fog jól kijönni. Mindenesetre leveszi a piros kis felsőjét, mert itt bent nagyon meleg van és egy nagy levegővel kisétál, hogy mosolyogva beálljon a pultba, illetve, ha valaki kér valakit, akkor felvegye a rendelést.
Még csak pár perce volt bent, amikor nyílt az ajtó és két ismerős lépett be a cukrászdába. Egyszerre örült is nekik, és nem is, mert nem tudta, hogy mennyire jó színész ilyen témában. Mindenesetre egy nagy mosollyal int Endrének, majd összeszedi magát és a mosolyt megtartva kisétál az asztalukhoz néhány perccel a megérkezésük után.
- Üdv nálunk fiatalok.
Mivel hármuk közül ő a legidősebb és ismeri őket, köszöntheti ilyen kedvesen és barátiasan őket. Jó látni őket, tényleg örül, hogy itt vannak. Kicsit rákötelezik arra, hogy mosolyogjon, és a mosolygás által meg is nyugszik egy kicsit.
- Mit hozhatok? A ház ajánlata a mini muffin kosárka, amibe összesen tizenhat muffin van, nyolc féle ízzel, és hozzá ajándékba lehet választani limonádét, forrócsokoládét, teát. Az ízek az étlapon megtalálhatóak. Szerintem nagyon jó választás és a kosárkát meg lehet tartani utána, illetve olyan színekkel díszítem, amilyenekkel a kedves vendég szeretné. Szóval? Én a helyetekben igent mondanék, épp sülnek a muffinok.


Ruci
Utoljára módosította:Szakács Ágota-Beáta, 2013. január 21. 16:27
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. január 29. 15:31 Ugrás a poszthoz

Endre és Ágota

- Köszönöm.
Igaz nem ide készült, de ez most mellékes, a lényeg, hogy itt van és most már tudja, hogy célszerű hozni egy másik pólót és talán nadrágot is, hogy a váratlan alkalmakkor is legyen mit felhúznia, ne pedig a kinti ruhája lássa kárát annak, hogy nem tud nemet mondani.
- Persze, minden.
Válaszol, még mielőtt Endre kimondaná a teljes kérdést. Most még egyszerűbb kimondani, mert, amikor rendesen rákérdeznek, akkor már nehezebb a dolog. Persze a szemkontaktus nem olyan őszinte, hiszen inkább a fiú orrát nézi és nem a szemeit, de most erre szükség van ahhoz, hogy mosolyogni tudjon.
- Remélem veled is.
Ez őszinte mondat, nagyon reméli, hogy a barát, aki számára nagyon fontos, teljesen jól érzi magát, és összejön neki az élet, meg minden, amit szeretne. Meghallgatja az italokat, és egy apró bólintássorozat kíséretében felírja, hogy miket szeretnének.
- Szóval egy forró csoki, egy kakaó és muffinkosár, ami zöld. Nagyon jó választás, szerintem az a legszebb szín most a készletben. Máris hozom őket.
Egy aprómosollyal el is fordul, és elsiet, hogy elkészítse a muffin kosarat. Szépen összeválogatja a méreteket, hogy mindenhol át tudja fűzni és ne legyen valamely része kisebb a többinél, vagy az utolsó mozdulatnál derüljön ki, hogy kisebb, mint a többi. Közben elkészülnek a muffinok, melyeket kivesz. A nagyobbakat veszi ki előbb, hogy kivigye a pultba, majd visszatérve a kakaóval kezd el foglalatoskodni, addig, amíg a többi muffin el nem készül. Szépen kibéleli a kosarat is, zöld bársonnyal, majd a mujffinokat kezdi el belepakolni párosával, hogy mind a két fél megkóstolhassa őket. Tálcára teszi a forró csokit és a kakaót, melyet jobb kézbe vesz, balba pedig a kosárkát, és ezekkel együtt sétál vissza a pároshoz. A munka mindig megnyugtatja és elfeledteti vele a dolgokat.
- Remélem ízleni fog.
Letéve mindent kacsint egyet és hagyja is őket, hiszen még sok feladat vár rá ma.

Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. június 19. 02:04 Ugrás a poszthoz

Kiscsapatom

Mivel a korábbi munkaerő nagy része felnőtt, elköltözött vagy csak simán visszament tanulni, ezért Vera szinte egyedül maradt. Egyedül az a kedves, vörös hajú lányka, Lucy maradt itt, aki viszont idén végzős, így sok más dolga is akad a felszolgálás mellett. Ismerős ez az érzés, emlékszik rá, hogy ő anno el is menekült innen, mert túl sok volt a tanulás, az élet, a munka együtt. Azonban az akadályokat sikeresen leküzdötte, a vizsgák meglettek, a munka meglett, az élet meglett, annyira, hogy a meglepetésbabák már megélték az első fél évüket.
A hely viszont tulaj nélkül maradt, mert ő inkább élete utolsó éveit az unokái mellett szeretné tölteni, amit teljesen megért, hiszen nagyon nagymama típus volt a néni, neki is olyan volt, mintha a harmadik nagyija lenne. A gyűlést, mármint az új emberkéknek délután ötre szervezte. Akkor már nincsenek annyian, illetve még nincsenek annyian, egy amolyan holtidőről van szó. A babáit is ellátta, az apjukkal is összefutott - akit amúgy imád, csak most a szervezkedés leköti - szóval minden sínen van.
A bolt hátsó részében, a konyha mögött, az öltöző mellett van az irodája, ahol szabadidejében pakolászik. Még nem rendezkedett be teljesen, csak néhány képet tett ki a családjáról, néhány tucat papír borítja az asztalt és tollak hevernek rajtuk. Amíg nincs meg az új személyzet, addig ezt nem is fejezi e, hiszen egyelőre félig felszolgáló, félig cukrász. Reméli gyorsan átadhatja majd a tudását és utána átnézheti a papírokat. Most egyelőre kicsit csak kupacokba rendezi őket és szoknyáját piszkálgatva türelmesen vár, hogy jöjjenek a delikvensek, akiket jól betaníthat.
Egészen négy ötvenötig tud nyugton lenni, utána kisétál, hogy legalább amíg megérkeznek, addig besegítsen a rendelésekben szegény Lucynak, aki egyedül viszi kint az üzletet. Van egy olyan érzése, hogy a lány se marad sokáig, ha nem jön valami hiperszuper erősítés.


Ruha
Széles Veronika
INAKTÍV


Gyakorló anyuka ^^Áron <3
RPG hsz: 69
Összes hsz: 1087
Írta: 2013. június 22. 00:24 Ugrás a poszthoz

Kis csapatom <3


Egészen jól elfoglalja magát, amikor is megszólítják. Felpillant a lányra, és bár Áron elmesélte, hogy a jelentkezők hogyan néznek ki, de nem tudná belőni, hogy ő éppen kicsoda. Neki helyzeti előnye van, mert a pótapukájuk, vagyis, ahogy magát hívja "anyukájuk", szóval ilyen módon előnyben van. Mondta neki, hogy jöjjön el, és súgja oda a neveket neki, mert nem fogja megjegyezni, de akkor az ikrek egyedül maradtak volna, a napi rutint pedig egyikük se szeretné felborítani.
- Szia, azt hiszem, engem keresel, Vera vagyok.
Kinyújtja a kezét, hogy kezet fogjon Kivával, majd az órájára pillant. Öt óra van, és még csak ő van itt. Na szép.
- A többiek úgy néz ki késnek egy kicsit, addig ha van kedved fogyassz valamit, mivel itt fogsz dolgozni, ez ingyen van teljesen.
Ezt elöljáróban elmondja, jobb a pozitív lényeget tudni, majd visszasétál ő is a pulthoz, hogy a rendelést még kivigye. Jó sokan jönnek még, így reméli, hogy fellendül a kiszolgálás is, mert ketten kicsit kevesen vannak. Tíz felé aztán megelégeli a dolgot és odasétál Kivához, ha csak ő, akkor sincs semmi probléma, ám ekkora érkezik két másik ember. Leonie-t egyből felismeri, mert Áron elmesélte milyen cuki lányka.
- Óóó virág!
Egészen meghatódik, amíg ki nem derül, hogy a polgármestertől van, ez nem olyan vicces így.
- Cssss. Ezt ne verjétek nagy dobra. A szüleim a minisztériumban dolgoznak, és nem biztos, hogy most szeretnék elveszíteni az állásukat…de a virág, az gyönyörű.
Kihúz egy szálat a sok közül és Kiva felé nyújtja, elvégre ő is megérdemel egyet, főleg őt várakoztatták meg. Épp megszólalna megint, amikor Sharlotte is megérkezik. Őt mondjuk negyedre mondta, mert más lesz a szerepe, mint a többieknek.
- Dobjátok le magatok, hozok nektek valamit inni.
Mutat az asztalhoz, ahol Kiva ül, majd elsiet, hogy egy perc alatt szivárványszínű jégkását hozzon az érkezőknek és magának is, megérdemli mindenki, mivel itt dolgozni nem könnyű. Persze annyira nem is nehéz, de jó indok a jégkására.
- Kivának már mondtam, hogy ami itt fogyasztotok, az ingyen van, nem azt mondom, hogy egyétek végig a pultot, de ha megkívántok valamit, akkor nyugodtan. Az órabér hét sarló, ez mugli forintban olyan hatszáznyolcvan óránként. Ha valaki forintban kéri a fizetését, az is megoldható, csak szóljatok előtte. Fizetés kéthetente vagy havonta, ezt meg kéne szavazni, hogy nektek melyik tetszik jobban. Szóval?
Közben persze jegyzetel, mert nem árt észben tartani a dolgokat, hogy ki mit és hogyan kér.
- Vannak állandó és idényakcióink, termékeink, legalább egy héttel előtte szólok mindenkinek, hogy mire számíthatunk. Figyelünk az évszakokra, nyáron jégkása, télen forrócsoki az alap akció, mindegyik vagy tíz féle ízben kapható. Ha nagyobb süteményeket vesztek, mondjuk egy tálcával, akkor csak a negyven százalékát kell kifizetnetek, aki záráskor van, az elviheti a maradék sütit, persze a többiekkel osztozva.
Kicsit megáll, belegondolva, hogy mit kellene még elmondania a többieknek.
- Oh igen, Sharlotte a tanoncom, ő hátul lesz, sütni fog. Mindenkinek van köténye, nem csipkés-fodros, sima egyszerű fekete, a logóval a sarkában. Célszerű viselnetek, mert szoktak lenni balesetek. Hirtelen kihúzott székekből, rossz fordulásokból. Jön még egy lány biztosan, Mary, ő is Navinés, még nem tudom, hogy ő pontosan mit csinál, illetve lehet valaki még szeretne itt dolgozni, ti vagytok az első kör, és most el kéne mesélnetek, hogy ki mikor ér rá, illetve, ha van kérdésetek, feltehetitek.

Vendéglátó negyed - Széles Veronika összes hozzászólása (22 darab)

Oldalak: [1] Fel