A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni. Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni. A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük. Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva) A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai WeißlingAlkalmazottak:
- Endrédy Patrik
- Gombos Eszter - NJK
- Hortobágyi János „Samu” - NJK
- South West
- Anna Weißling
- Szendrey Adél
|
|
|
Győri Barbara INAKTÍV
Mother of Dragons offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 631
|
Írta: 2013. január 6. 18:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=38670#post38670][b]Győri Barbara - 2013.01.06. 18:35[/b][/url] Dobrai Vanda. Az Istvánnal való találkozásom óta pár óra telt csak el. Felkavart, ez az igazság. Annyi idő után újra látni, és még mindig azt érezni, mint tizennyolc évesen... Nem túl jó. Igaz, utána egyszer sikerült csak hasonló érzéseket táplálnom férfi iránt, az egy fél évig tartó kapcsolat volt. Ez az esemény feljegyzésre került a lila kemény kötéses naplómban. Elfogott az az érzés, hogy tegyek ellene, ideiglenesen legalább. Sosem ittam túl sokat, már egy pohárka is a fejembe tud szállni. Ez kellett nekem, ezt követően pedig egy kiadós alvás. Másodszori tusolás következett, főként időhúzás céljával. Mit akarok én itt, egyedül egy ekkora házban? Titkon reméltem, hogy majd legalább Ákos bekopog így az első itt töltött napom estéjén, hogy pezsgőt bontsunk, de őt már lefoglalja a családja. Számomra a munkám volt egészen idáig az első, ezekben az időpontokban is legtöbbször a kapkodás volt porondon, mintsem a csárdába készülődés. Lassan de biztosan felkészültem az első bepillantásomra a kocsmába. Amíg még itt éltünk, édesanyámék nem engedték, hogy bemenjek a sötét alakok közé. Még Ákosnak sem örültek, ha kiderült hol járt. Fekete ruhákat öltöttem, mindössze a nadrágom volt méregzöld szaténanyagból. Bokacsizmában, sállal és kesztyűvel léptem ki a kis birtokom kapuján. Lassan haladtam, elméláztam a szomszédaim házain. Minden bizonnyal alig lakik a régiek közül ott már valaki. Talán egy nap, amikor lesz kedvem, átmegyek párukhoz süteménnyel, mint a filmekben. Az jó pont, igaz? Ez a Máguscsárda semmi olyannal nem szolgált, ami meggyőzött volna róla, hogy itt a helyem és törzshellyé fog válni. Elhúztam a számat a töménytelen mennyiségű kosz és piszok láttán. Ha nem teszem az ujjam az orrom alá, száz százalékig eltüsszentettem volna magam. Na de ha egyszer bejöttem, nem kellene kifordulni egy az egyben az ajtón. Odaléptem a pulthoz, és megvártam, hogy a kiszolgáló felfigyeljen rám. - Egy vajsört kérek - hangom annak ellenére, hogy korántsem voltam biztos a hosszú ideig tartó ital elfogyasztásában, határozott volt. A közelben leültem egy szabad asztalhoz, lassan pedig levettem a meleg kabátot, és a kesztyűt.
|
|
|
|
Dobrai Vanda INAKTÍV
Vélavérű offline RPG hsz: 75 Összes hsz: 732
|
Írta: 2013. január 6. 19:35
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=38734#post38734][b]Dobrai Vanda - 2013.01.06. 19:35[/b][/url] [Barbara]Ez ma nem igazán az én napom volt. Reggel eltörtem a kedvenc bögrémet, ami ha boszorkány lennék, fél perc alatt helyre tudnék hozni. De nem vagyok, így mély búcsút kellett vennem tőle, miközben a kukába dobtam. A bögrét még az exemtől kaptam, mint ahogy a kutyámat is. Délelőtt folyamán nem csak a bögre, hanem sok más dolog is kipottyant a kezemből. Szerencsére ezek nem voltak törékenyek. Ebédre kutyultam magamnak egy adag wellington pulykamellet, de túlzottan sós lett. Ennek ellenére megettem, mivel nem olcsó étel, de vagy egy liter teát megittam mellé. Délután jobbnak láttam nem csinálni semmit, így egész nap csak hevertem a kanapén, olvasgattam, Dongóval játszottam, majd elszaladtam a postámért. Teljesen kiborultam amikor megláttam az a flancos borítékot. Nem mertem kinyitni, nem akartam látni, hogy mi van benne. De kénytelen voltam. Legrosszabb rémálmom beteljesült. Egy esküvői meghívó díszelgett benne, mellette pedig egy levél. Dávid kézírása, és az ő neve állt a meghívón. Megnősül. A levél kiesett a kezemből miután elolvastam, majd szépen csendesen elsírtam magam. Most tudatosult bennem, hogy tényleg, végleg vége. Valahol legbelül még reménykedtem, hogy mi majd kibékülünk, és minden úgy lesz, mint régen. De nem! Tévedtem! Letöröltem a könnyeim, majd még egyszer átfutottam a levelet, melyben Dávid megírta, hogy nagyon sajnálja, de ő most boldog, és nekem is ezt kívánja, és nagyon reméli, hogy nem haragszok rá, és elmegyek az esküvőre. Nos nem rosszból, de azt lesheti. Nem fogom végignézni, ahogy elveszi azt a nőt. Úgy döntöttem, hogy erre inni kell egyet, szóval letusoltam, tettem vettem, majd kabátomat felhúzva indultam meg a csárda felé. A mai ruhaválasztásom egy bordó denevér ujjú pulcsira esett, alá egy fekete pántos topp került, ehhez egy fekete, bőrhatású cicanacit társítottam, végül egy fekete szögecses bokacsizmával zártam az öltözetemet. Szintén szögecses táskám lóg az oldalamon. Így lépkedek be a csárdába, majd azonnal a pulthoz lépek. - 2x2 cent Bacardit kérek és egy korsó vajsört. -A pultos biccent, majd hamarosan érkezik a két rövid, majd a sör is. Az egyik adag rumot ott helyben lehúzom, majd megfogom a másik két italt, és asztal után nézek. Az egyiknél egy fiatal lányt pillantok meg, akiben az új szomszédot vélem felfedezni. Odalépkedek hozzá, majd megállok az asztal mellett. - Szia! Gond lenne ha csatlakoznék? Te költöztél be abba a hatalmas házba, ugye? -
|
|
|
|
Bánfai Odett Zoé INAKTÍV
offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 548
|
Írta: 2013. január 6. 20:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=38785#post38785][b]Bánfai Odett Zoé - 2013.01.06. 20:06[/b][/url] A kis bumburnyák csak nem bírt magával. A bokarugdosást megbosszulta, és én jártam rosszabbul. A drága az asztal alatt elővette a pálcáját és „megátkozott”. Hirtelen elkap a röhögés, mivel olyan érzésem támad, mintha csiklandoznának mindenhol. Szörnyű érzés és nem tudok ellene semmi sem tenni. Csak röhögök, és már mindenki engem figyel. De egyszerűen nem tudom abbahagyni. Már folynak a könnyeim és a hasam is elkezdett fájni. Szinte már visítok, mivel képtelen vagyok kulturáltan röhögni. - Fejezd be!!!! -Nagy nehezen kinyögöm ezt a két szót, de alig lehet érteni a nevetéstől. Bár nem kell megerőltetnie magát, hogy rájöjjön, mit akarok, vagyis mit nem akarok. Ha végre megenyhül a szíve, és befejezi a kínzásomat, akkor rátérünk az edictumra. Megtudom, hogy félti a kapcsolatát. Igazat megvallva meg is értem. Majd egy kérdést intéz felém. Ennek hallatán egy széles mosoly fut végig arcomon. A szám a fülemig ér a mosolygás közben. - Semmi extrát. Összejöttem az étterem szakácsával, Csongival. Kapcsolatom lett, amit megemlítettek az újságba. Vagyis akkor még csak ismerkedtünk, de már látszott, hogy lesz valami. -Röviden és hosszan is ennyi a történetem, és van egy érzésem, hogy Endre sem fogja megúszni a népszerűséget, mint ahogy egyik párocska sem. A nagy nyugtatás közben a kezem Endréére téved, amit eléggé kellemetlenül élek meg, és ez látszik is rajtam. A fiúnak se nyeri el túlzottan a tetszését, ő is elhúzza a kezét és hátradől, de nem haragszik rám. Szerencsére ezen gyorsan túllépünk a ki hova tartozik dologgal. Én kitörök magamból, mint koszos malac az ólból, mikor meghallom, hogy rellonosnak hitt. - Nincs rellonos stílusom! Nagyon is messze állok tőlük! …… Az igaz. –Rendesen visszaülök a székbe, de duzzogóra fogom a dolgot. Karjaimat összefonom, ajkaimmal csücsörítek, és duzzogó arcot vágok. - De miért?! -Remélem Endre érti a kérdést, és rájön, hogy az érdekel, hogy miért hitt rellonosnak. Mit látott bennem, ami rellonos? Nem értem, egyszerűen nem értem! Megkapom a választ, majd még egy kicsit beszélgetünk. De nekem megárt az egyszerre lehúzott rengeteg sör. Elkezdek csuklani, és picit szédülni. Szóval megkérem Endrét, hogy segítsen visszajutnom a suliba. Szerencsére készségesen felgyalogol velem.
|
|
|
|
Molly Jefkins INAKTÍV
sok nyelven beszélő, zenész :D offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 25
|
Írta: 2013. január 6. 20:07
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=38788#post38788][b]Molly Jefkins - 2013.01.06. 20:07[/b][/url] Mary GlotterA vajsörömet kortyolgattam, amikor jött valaki. Hallottam, hogy köszön, de azt hittem, hogy másnak. Ezért nem nagyon figyeltem rá. Az utána következő kérdésnél azonban biztos lettem benne, hogy nekem szól. - Szia! –köszöntem én is viszonozva a mosolyt. – Persze, ülj le nyugodtan! –Válaszoltam egy bólintás közepette. A mosoly nem hervadt le az arcomról. Örültem, hogy valaki idejött. - Én pedig Molly Jefkins vagyok. –Feleltem továbbra is boldogan. –Igen, én is a Bagolykőbe járok, 16 éves vagyok, és elsős. A navinébe lettem beosztva, ami illik is rám, és a suliban lakok. És te? Próbáltam minden kérdésére válaszolni, de ez kicsit nehéz volt. Ennyi kérdés egyszerre! Azért, remélem sikerült mindenre választ adnom. Megvártam, amíg mindenre válaszolt, aztán új kérdést tettem fel. - Merről jöttél ide tanulni? Az egész családod varázsló? A választ hallgatva belekortyoltam a vajsörömbe. Emlékszem, amikor először ittam ilyet. Robert bácsinál, titokban. Akkor nem ízlett, de most ezt kívántam. És már egészen ízlik… bár azért nem ez lesz a kedvenc italom. Hosszú hullámos hajamat előrehúztam a bal vállamra, és megigazítottam a kékvirágos csatot. Végignéztem magamon. Különös, nem mindennapi látványt nyújtottam. Egy olyan lány, aki törődik a külsejével, és vidám, színes és egy kicsit elegánsabb ruhákban jár, sört iszogatva… Fura. De ez most így jött ki. Majd legközelebb figyelmeztetem magam, hogy a helyhez illően öltözzek fel. Cipőm orrával halkan a pultot rugdostam, mert nem ért a lábam, és ez zavart. A koromhoz képest elég alacsony vagyok, de ez általában nem zavar. A legtöbb esetben leér a lábam, csak itt nem. Miért kell a bárszéknek ilyen magasnak lennie? Miközben ezen gondolkodtam, figyeltem Mary válaszára.
|
|
|
|
Mary Glotter INAKTÍV
Gyermeklelkű Terrorgombóc offline RPG hsz: 168 Összes hsz: 7361
|
Írta: 2013. január 8. 02:41
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=39658#post39658][b]Mary Glotter - 2013.01.08. 02:41[/b][/url] Molly Örültem, hogy a lány mosolyog. Ezek szerint nem kíván elküldeni melegebb éghajlatra, ami igen csak megnyugtató volt számomra. Valami okból kifolyólag főképp idegesíteni szoktam az embereket, és bár idő kérdése volt, hogy a mellettem ülő lánnyal is hasonlóképp legyen, örültem, hogy eddig sikerült ezt elkerülnöm. - Igen, én is a suliban lakom! És képzeld, én is Navinés elsős vagyok! Bár én csak 14 éves. - tűnődtem el. Biztos csak egy évvel később, azaz 15 évesen kapta meg a levelet, mint anno Veronika. - Pákozdi vagyok. Ott nőttem fel. Nem, a családomból senki sem varázsló. Én vagyok az egyedüli. Tudtommal. Legalább is eddig. Persze mi is titkoljuk, csak a szüleim, a nővérem, és édesanyám szülei tudnak róla, senki más. Pedig igazán népes család vagyunk... Még az unokahúgom sem tudja, pedig neki mindig mindent elmondhattam. De ezt nem lehet. Tiltja a törvény. Viszont reménykedek, hogy jövőre neki is megjön a levél, hogy felveszik, és akkor majd nem kell tovább titkolnom! - mosolyodtam el önkéntelenül. Belekortyoltam a vajsörömbe, ami nagyon finom volt, majd én is megkérdeztem: - Na és a te hova valósi vagy? És a családod? Nálatok vannak varázslók, esetleg az egész család az? Idő közben észrevettem, hogy végigmérte magát, és valamiért én is. Először őt. Igazán csinos lány volt. A kisugárzása, meg viselkedése alapján is nagyon kedves, aranyos. Aztán én is lenéztem magamra. Rajtam csak egy egyszerű sportcipő, egy farmer - nem csőfarmer, mert azt ki nem állhatom -, és egy világoskék, elöl cipzáros pulcsi. Meg egy kabát is, de azt idő közben levettem, mivel odabent meleg volt ahhoz. A hajam egyenes volt, de ez nálam mindig változó. Nem szántszándékkal persze. Olyan mintha a hajam maga döntené el, mikor milyen... Vagy egyenes, vagy hullámos, vagy göndör. Amikor egyenes, mindig derékig érő, csak mikor göndör, akkor rövidebbnek látszik, és fel is szoktam kötni lófarokba. Most is így volt. Bár alapvetően nem szoktam túl sokat törődni a külsőmmel. Belekortyoltam a vajsörömbe, és közben a lányt hallgattam. Igazán szimpatikus volt, reméltem, én is neki.
|
|
|
|
Győri Barbara INAKTÍV
Mother of Dragons offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 631
|
Írta: 2013. január 8. 20:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=40119#post40119][b]Győri Barbara - 2013.01.08. 20:25[/b][/url] Dobrai Vanda. A franciatanárnőm már réges-régen megmondta; Barbi, tündérmesék nincsenek. Meg kell dolgoznod azért, ami az álmod. Nem adtam fel, én el is értem minden álmomat, és a magam elé kitűzött céljaimat. Boldog vagyok, jól élek, nem tagadom, hogy el vagyok kényeztetve. És hogy ez hogy jött a képbe? Tündérmese és elkényeztetett szőke hercegnő. A tündérmese az én kis fejemben annak idején a csárdáról más volt, nagyban más. A díszes berendezés és tisztaság mellett tökéletesen csillogóra törölgetett poharak és az idő múlását nem megmutató berendezések kaptak helyet. Ehhez képest ahogy ott ültem a koszfészekben, előttem az asztalon egy pohárral, amin még látszódtak az előző használatkor rajtamaradt ujjnyomok, azt éreztem, a kislánykori tündérmese egy bazi nagy csalódás. Puff, ennyi volt a csárdáról alkotott tökéletes kis képzeletem. Habár nem mondom, lehet én vagyok a kényes és elkényeztetett. Ettől függetlenül azt elvárnám, hogy legalább a kosz mellett arra adjanak, hogy a poharakat nem csak hébe-hóba öblítik le. Elő kellett vennem a vadi új hófehér zsebkendőmet, valamivel kénytelen voltam letörölgetni a DNS mintákat. Ami alatt ezen ügyeskedtem, megjelent az asztalom mellett egy nőnemű lény. Felpillantottam rá, majd vissza a pohárra. Az egytized másodperc alatt amíg ránéztem, fel sem tűnt, hogy nem akar tovább menni, hanem megszólít. - Heló! Csak nyugodtan - kedvesen rámosolyogtam a lányra. Körülbelül annyi idősnek tűnt, mint én. Bólintottam, ezzel felelve a kérdésre. Gondolom híre ment, és nem olyan kis lakásba költöztem, hogy ne vették volna észre. - Itt laksz Te is? - megvártam, hogy leüljön, csak ezt követően kérdeztem vissza. Tekintetemet nem különösebben vettem le róla, csak amíg felemeltem a fényesre törölgetett szélű poharamat. Párat kortyoltam a vajsörből, és meg kell hagyni, az ital kárpótolt a hely mocskosságával szemben. Nagyon eltalálták, tetszésemnek rövid hümmögéssel hangot is adtam. - Mellesleg Győri Barbara vagyok, kihez van szerencsém? - kezemet a lány felé nyújtottam. Valamelyest megörültem, hogy sikeres volt az első találkozás eddig.
|
|
|
|
Molly Jefkins INAKTÍV
sok nyelven beszélő, zenész :D offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 25
|
Írta: 2013. január 9. 15:00
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=40466#post40466][b]Molly Jefkins - 2013.01.09. 15:00[/b][/url] Mary
Maryval néhány dologban hasonlítottunk. Persze csak ilyen külsőségekben, minthogy melyik házba vagyunk. A koromon egy kicsit meglepődött, amin annyira nem csodálkozok. Tényleg fura, hogy 16 évesen vagyok elsős. - Igen, mert csak 15 évesen kaptam meg a levelet, hogy felvettek, aztán most a vizsgaidőszakban hazautaztam, mert meghalt egy nevelőnőm, akit nagyon szerettem, és ott akartam lenni a temetésén. Csak az utolsó vizsgámra értem haza, és így nem lehettem másodikos. –Megvontam a vállam, mintha nem lenne olyan rossz, hogy megbuktam, de a szívem mélyén azért sajnáltam egy kicsit. Bár van egy jó oldala… -De legalább idén nem kell annyit tanulnom idén! –Nevettem fel. Tényleg mindennek van jó oldala. Bár sokkal jobb lett volna, ha nem hal meg ezért Kate néni. Nyugodjon békében! - Én Németországból jöttem, egy kicsi faluból, ahol nagyrészt magyarok laknak. A szüleimet nem ismerem, születésemkor elhagytak, pontosabban letettek az árvaház ajtaja elé, és otthagytak az ikertesómmal együtt. Ott nőttem fel az árvaházban, ahol, amikor megtudták, hogy varázsló vagyok testvéremmel együtt, akkor megutáltak minket, és onnantól kezdve rossz életünk volt. Csak az egyik ápolónő szeretett minket, gondolom neki is van egy varázsló rokona, és az egyik falusi, Robert bácsi. Ő olyan nekem, mintha az apukám lenne. –Amíg ezeket elmondtam nem mosolyogtam. Nem olyan szép történet, hogy vidáman beszéljek róla, de már hozzászoktam. Ezért csak megvontam a vállam, és inkább elmosolyodtam. –De nem baj. Biztos megvolt a szüleimnek a megfelelő okuk, hogy magunkra hagytak minket. Azért köszönöm nekik, hogy az árvaházig elvittek, és nem egy sötét utcában tettek le. Arcomon már őszinte mosoly volt. Az érzésimre figyeltem. Akartam tudni, hogy miket érzek, hogy szeretem e a szüleimet. Nem tudom. Ha megkérdeznék, nem tudom, mit válaszolnék. Valamilyen szinten biztos szeretem őket, hiszen a vérszerinti szüleim… Másrészt viszont magamra hagytak, ráadásul még csak pár napos voltam. Ez pedig nem a legkönnyebben megbocsájtható dolog. - De legalább amíg magányosan ültem a szobámba volt időm megtanulni egy csomó dolgot. –Mosolyodtam el a gondolatra, hogy nincs túl sok olyan ember, aki beszél annyi nyelven, mint én. - Mit szoktál csinálni a szabadidődben? –Mosolyogtam továbbra is. Egyre szimpatikusabb a lány.
|
|
|
|
Mary Glotter INAKTÍV
Gyermeklelkű Terrorgombóc offline RPG hsz: 168 Összes hsz: 7361
|
Írta: 2013. január 9. 23:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=41006#post41006][b]Mary Glotter - 2013.01.09. 23:06[/b][/url] MollyMolly igazán aranyos lány volt. Jó volt hallgatni. Örülök, hogy bejöttem ide, és leültem hozzá. Arra a kérdésemre, hogy miért 16 éves, igencsak hamar megkaptam a választ, pedig még csak fel sem tettem. De nem baj. - Ó, őszinte részvétem. Isten nyugosztalja! - mondtam a lánynak. Szegény. Biztos rémes érzés lehetett. Aztán én is elmosolyodtam, mikor felnevetett. Tovább hallgattam Mollyt. Nagyon szép, és még is szomorú a története. De az biztosan megkönnyítette a helyzetét, hogy van egy ikertestvére. - Hogyhogy most nincs itt a testvéred? - érdeklődtem. Mondjuk így is biztos mindig sülve-főve együtt vannak, biztos el-el kell szakadniuk néha... - És miket tanultál? - folytattam az érdeklődést. Majd én is válaszoltam a kérdésére. - Hát... - kezdek bele. - Sok mindent... Rajzolok, mert imádok rajzolni, vagy lejövök ide a faluba. Meg a Navinés kastélyszárnyban szoktam föl-le járkálni... Tudod, ismerkedni a helyzettel, szokni a területet. Igazából ennyi... Ha végre kiképeznek, akkor kviddicsezni is fogok. Na és te? - teszi fel a sokadik kérdését. Szeret érdeklődni az emberek felől. Főleg azok felől, akiket kedvel. És ezt a lányt megkedvelte. Nagyon kedves, és aranyos volt, mint azt már sokszor megállapította magában. És erre itt is egy jót, a vajsöréből...
|
|
|
|
Molly Jefkins INAKTÍV
sok nyelven beszélő, zenész :D offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 25
|
Írta: 2013. január 10. 12:37
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=41150#post41150][b]Molly Jefkins - 2013.01.10. 12:37[/b][/url] Mary-Köszönöm! -Mosolyodtam el kicsit, amikor a részvétét fejezte ki. - Az ikertesóm, Austin elájult a nevelőnőnk temetésén, és ezért elvitték a kórházba. Amikor már úgy nézett ki, hogy jól van és hazajöhet, akkor pedig összeesett, és azóta kómában van. Nem tudják még, hogy miért, de mindent megtesznek érte. -A monológ végére egy kicsit könnyes lett a szemem, ezért gyorsan elfordultam, és letöröltem, hogy ne lássa. Ilyen hatással vagyok az emberekre? Mindenkivel, akit szerettem történik valami rossz. De remélem, hogy Austin felépül. Nem tudom mi lenne velem nélküle. Markomba temettem a csuklómon lévő karkötő Eiffel tornyot ábrázoló medálját. Ezt tőle kaptam, mert tudta, hogy minden álmom elmenni Franciaországba. Megígérte, hogy egyszer el fog vinni, bármi áron. De erről is lemondanék, csak gyógyuljon meg. Ha nem is jöhet vissza ide, akkor is legyen egészséges. Ezek után mosolyt erőltettem az arcomra. Hiányzik bátyus, de meg kell tanulnom, hogy nem lehet mindig velem. Ilyenkor arra gondolok, hogy valahol, valakivel boldog. És ez engem is jobb kedvre derít. - Megtanultam 6 nyelven, a jelbeszédet, táncolni és gitározni. Táncolni Austin tanított, neki nagyon jó a mozgása. -Mosolyodtam el. Felidéztem magamban az első "táncóráinkat". Sokat nevettünk, mert mindig bénáztam. De az évek alatt sikerült megtanulnom pár táncot. A válaszom után ő válaszolt hosszabban az én kérdésemre. - De jó! Kviddicsezel? Én is! Most már csak csere őrző vagyok, mert sok meccsre nem tudtam elmenni, de elég sokáig rendes őrző voltam. Te milyen poszton játszol? -Kérdeztem mosolyogva. Még valami, ami közös bennünk. - Én futni szoktam a faluban, vagy valahol... Szinte bárhol. Csak néha kicsit hiperaktív vagyok, és olyankor le kell vezetnem valahogy a fölösleges energiákat. Amúgy meg nyelvet tanulok, minél többet, meg gitározgatok. És a suli színjátszócsoportjában is benne vagyok.
|
|
|
|
Dobrai Vanda INAKTÍV
Vélavérű offline RPG hsz: 75 Összes hsz: 732
|
Írta: 2013. január 11. 12:57
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=41805#post41805][b]Dobrai Vanda - 2013.01.11. 12:57[/b][/url] [Barbara]A lány belement, hogy helyet foglaljak az asztalánál. - Köszönöm. - Letettem a két italt az asztalra, majd levettem a kabátomat. A szék támlájára akasztom, majd a sálamat belegyűröm a kabát ujjába. Ezután foglalok csak helyet újdonsült beszélgetőpartneremmel szemben. Miután leülök egy kérdést intéz felém, ami egyben az én kérdésemre egy válasz is. Ezek szerint jól sejtettem, hogy ő költözött be abba a házba. - Igen itt. De kissé szerényebb körülmények között. - Hát valóban van némi különbség az ő hatalmas háza, és az én padlástéri lakásom között. Bár nem panaszkodom. Teljesen jól elvagyok ott. Na meg nem is tudom mit kezdenék egyedül egy akkora épületbe, amibe most ő lakik. Ha nagy családom lenne, akkor természetesen nagyobb házban élnék. De egyelőre se pasi, se férj, se gyerek, se semmi. Élem az egyedülállók olykor boldog, olykor pedig boldogtalan életét. Hamarosan megtudom, hogy a lány a Barbara névre hallgat. - Nagyon örülök Barbara. Én Dobrai Vanda vagyok. - Elfogadom a kézfogást, kissé "megrázom" Barbi kezét, majd egy kedves mosolyt küldök felé. - Barbarának vagy inkább Barbinak szoktak szólítani? - Valami oknál fogva szeretem becézni az embereket. Az olyan, mintha sokkal közvetlenebb lenne a viszony közöttünk. De ha ő jobban szereti, ha a teljes nevén hívják, akkor, hogy jövök én ahhoz, hogy becézgessem. A válasza után felemelem az apró poharat és elhúzom a második adag rumot. Érzem, ahogy az alkohol okozta forróság szétterjed bennem. Lehet nem ez a legjobb módja a felejtésnek, de legalább a ma estére jobb kedvre derít. A rum után a korsóért nyúlok és iszok egy kortyot belőle. Ezután szemügyre veszem a korsót, és végre megértem miért törölgette az előbb Barbi a sajátját. - Hát mit ne mondjak, eléggé... igénytelen?! - Nem találtam jobb szót rá. A pohár széle koszos volt. Simán lehetett volna róla ujjlenyomatot venni. A korsó másik oldalán egy rúzsnyom díszelgett erőteljesen rászáradva. Kezem a magasba emelkedik, amit a pultos észre is vesz. Intek neki, hogy jöjjön ide. Értetlenül bámul rám, de azért kimászik a pultja mögül, és hamarosan ott áll mellettem. - Elnézést, de nagyon koszos a korsó. Hozna nekem egy másikat, tiszta, rúzsfoltmentesbe? -A pultos horkant egyet, de elveszi a korsót és távozik, ezután ismét Barbira pillantok. - Amúgy mi szél hozott a faluba? -
|
|
|
|
Mary Glotter INAKTÍV
Gyermeklelkű Terrorgombóc offline RPG hsz: 168 Összes hsz: 7361
|
Írta: 2013. január 11. 18:42
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=41966#post41966][b]Mary Glotter - 2013.01.11. 18:42[/b][/url] MollyMollyt hallgattam, és nagyon sajnáltam, ami a testvérével történt. Szegény lány most nagyon szomorú. Reméltem, hogy a testvére minél előbb felépül, hogy újra együtt lehessenek. Nagyon sajnáltam szegényeket. Szerencsések, hogy ilyen összetartóak, mert ez nem túl gyakori. Mindig, amikor ilyet látok hallok, ez jut eszembe. És így, hogy ők nem lehetnek együtt, ez nagyon rossz lehet. - Nagyon szép. - mondtam a medálra nézve. - Megértem, hogy lemondanál róla. - mondtam eltűnődve. Majd tovább hallgattam Mollyt, miközben ittam egy kortyot. - Hű! Hat nyelv!? Plusz jelbeszéd?? Az igen! Nagyon jó vagy! Gratulálok! - mosolyogtam rá. Lehet, hogy egy picikét lelkesebb voltam a kelleténél, de már mindegy... Furcsa nekem, hogy ilyen fiatalon valaki ennyi nyelven tudjon. - Egyedül tanultad meg, vagy volt segítséged is? - érdeklődtem. Mondjuk biztos volt segítsége. Ami persze nem baj, sőt! - És gratulálok a tánchoz, és gitározáshoz is! - mondtam. Ez után kérdezett ő is. - Hát, még nem úgy, mert még képzés alatt állok, ami még nem igen történt meg, de ha meg fog, akkor csere hajtó leszek. - mosolyogtam. - Egyszerűen imádom a kviddicset... Mikor először láttam, teljesen magával ragadott. Így úgy döntöttem, én is játszani fogok. Még ha csak csereként is. - miután ő is elmondta, miket szokott csinálni, ismét kérdeztem. - Még több nyelvet? - mosolyogtam. - Hűha! Nyelvész lesz belőled, azt hiszem. És milyen nyelveken tudsz? - kérdeztem.
|
|
|
|
Molly Jefkins INAKTÍV
sok nyelven beszélő, zenész :D offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 25
|
Írta: 2013. január 11. 19:24
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=41988#post41988][b]Molly Jefkins - 2013.01.11. 19:24[/b][/url] MaryElmosolyodtam, amikor megdicsérte a karkötőmet. Szerintem is szép, de az eszmei értéke ennél is nagyobb. Ha csúnya lenne, akkor is hordanám, hiszen az egyetlen vér szerinti rokonomtól kaptam, akit ismerek. Amikor megemlítettem, hogy hat nyelven megtanultam kicsit meglepődött, aztán nagyon lelkes lett. Igen általában ilyen reakciót szoktam kiváltani az emberekből amikor ezt mondom. Széles mosoly került az arcomra. - Köszönöm-Mondtam, amikor gratulált. -Sok volt a szabadidőm. Felnevettem. Más lányok ha van egy kis idejük, akkor játszanak (ha kicsik) vagy a barátaival vannak, vagy bármit csinálnak, de a tanulás nem hiszem, hogy olyan sokaknál szóba szokott jönni. De egy biztos; más vagyok mint a többi lány. - Én is nagyon szeretem! Olyan izgalmas! Bár néha fáj, ha eltalál egy gurkó, meg veszélyes is, de annyira izgalmas! A legjobb sport! -Egyre jobban kezdtem belelkesedni. Visszaemlékeztem a meccsekre, amiken játszottam, meg az edzésekre, a sérülésekre, meg mindenre. Olyan jó volt! Imádom! - Hát igen... Megtanultam németül, mivel Németországban volt a falu, ahol laktunk, ezért ezt kötelezően kellett tanulnunk, és sokszor kellett ezt használnunk. Ha elmentünk egy másik városba, akkor németül kellett beszélnünk. És így már magyarul is megtanultam, mert ezt mondom az anyanyelvemnek. Franciául, mert egyszer ki szeretnék menni Franciaországba, és nem szeretnék majd éhen halni. Angolul, mert az világnyelv, sokan beszélik, gondoltam miért ne tanuljam meg?! Svédül, mert tetszett. És olaszul, mert szeretnék Olaszországba járni síelni. Egyelőre ennyi. De szeretnék még megtanulni spanyolul, oroszul meg mondjuk kínaiul. Meg ki tudja, ami jön! -Nevettem fel újra. Mostanában nem használom nagyon a nyelveket, mert nincsen kivel. Angolul és németül sokan tudnak, de svédül alig beszél valaki. Talán tartok majd napokat, amikor csak egy nyelven beszélek. Akivel találkozok annak mondok pár mondtatot valahogy. Biztos örülni fognak nekem. - Te beszélsz valamilyen nyelven?
|
|
|
|
Mary Glotter INAKTÍV
Gyermeklelkű Terrorgombóc offline RPG hsz: 168 Összes hsz: 7361
|
Írta: 2013. január 12. 01:12
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=42324#post42324][b]Mary Glotter - 2013.01.12. 01:12[/b][/url] Molly- Jó jó, na de ennyire sok? Mondjuk ha gyorsan tanulsz, akkor jogos... - teljesen meg voltam döbbenve, bár pozitív értelemben. Viszont abban biztos voltam: Én sose fogok tudni ennyi nyelven megtanulni. Ekkor Molly a kviddicsről áradozott. És mindenben egyet értettem, és ennek hangot is adtam. - Igen, tényleg olyan izgalmas! És látványos! Ha kviddics a legjobb sport az egész világon! Én sem tudok mást mondani. Ilyen szempontból sajnálom a muglikat. Lemaradnak minderről... Pedig olyan jó ide oda cikázni a levegőben, meg minden. És valamilyen szinten az a kis veszélyérzet is pozitívan hat... Jajj, annyira várom, hogy kiképezzenek! - én is nagyon lelkes voltam. Kimondhatatlanul szerettem volna bekerülni a csapatba... Kimondhatatlanul... Ez után ismét Mollyra szegeztem tekintetem, és figyelmem is neki szenteltem, hogy megtudjam, hány nyelven, mi okból tanult meg. Mary elismerése a lány felé egyre nőtt. Miután a lány kérdezett, Mary ismét megszólalt. - Hm. Értem. Én csak Magyarul tudok. Meg egy-két mondatot angolul... Nincs valami jó nyelvérzékem, sőt... Viszont ha megtanultam angolul, vagy akár előbb, szeretnék megtanulni én is spanyolul, mert olyan szép, és hangzatos nyelv... Bár eddig csak két szónak a jelentését tudom. De sok spanyol dalt hallgattam, és énekeltem, úgyhogy a kiejtés egész jól megy szerintem. - ez így is volt. Bár kicsit szégyelltem, hogy csak az anyanyelvemen tudok, viszont tényleg nem volt nyelv érzékem. Nagyon nehezen tanultam meg azt a keveset is angolul, amit megtanultam. De ez van. Idővel majd csak sikerül többet megtanulni.
|
|
|
|
Molly Jefkins INAKTÍV
sok nyelven beszélő, zenész :D offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 25
|
Írta: 2013. január 12. 11:18
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=42368#post42368][b]Molly Jefkins - 2013.01.12. 11:18[/b][/url] Mary-Hát 15 évet voltam az árvaházban, és ott már ahogy tudtunk beszélni elkezdtek németül tanítani, aztán 5 évesen olvasni, és onnantól kezdve elkezdtem tanulni nyelveket. Volt időm bőven -vontam meg a vállam. Ha ilyen szempontból nézem, akkor jó, hogy nem játszottak velünk. Ha ezekből a nyelvekből lerakom a nyelvvizsgát, mondjuk mindegyikből felső fokút, nem lesz gondom a munkakereséssel, amennyiben mugliként fogok élni. Ha itt maradok nem tudom, hogy kell e majd nyelvvizsga, bár nem hiszem. Ez majd eldől. Egyelőre azt se tudom, hogy itt maradok e, vagy elmegyek valahova. Ahogy a sors hozza. - Az is nagyon jó, amikor ilyen "mutatványokat" csinálok a levegőben, mint mondjuk lefelé száguldva pörögni. Áhh... kimondhatatlanul imádom! Ekkor elhatároztam magamban, hogy ha lesz újra szabadidőm elmegyek a kviddicspályára. Repülni akarok! Élvezni, ahogy a széllel szembe szállok, úgy érezni, hogy teljesen szabad vagyok, és senki nem állíthat meg! Felemelő érzés. Sajnálom a muglikat, hogy ők nem ismerik ezt a sportot, nem tudják, hogy milyen érzés repülni. Ez is egy indok volt arra, hogy eljöjjek az árvaházból. Mindig repülni akartam, de amikor ezt elmondtam egy nevelőnek, akkor egyszerűen megbüntetett, és azt mondta, hogy ne gondoljak ilyenekre. A normális emberek nem repülnek. Csak én nem vagyok teljesen normális. Mosolyogva hallgattam, amikor az ő nyelvtudásáról beszélt. - Ha gondolod segíthetek majd megtanulni angolul. Nem olyan nehéz, ha rájössz a titkára. Spanyolul meg esetleg tanulhatnánk együtt. Úgy izgalmasabb, mint egyedül egy lap fölé görnyedni és próbálkozni. -Ajánlottam fel segítségem, és ajánlatom. Austinnak is segítettem a nyelvtanulásban, mert neki se ment, de a segítségemmel egész gyorsan megtanulta.
|
|
|
|
Mary Glotter INAKTÍV
Gyermeklelkű Terrorgombóc offline RPG hsz: 168 Összes hsz: 7361
|
Írta: 2013. január 12. 13:53
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=42418#post42418][b]Mary Glotter - 2013.01.12. 13:53[/b][/url] Molly- Na az biztos... Erre nem gondoltam. Tizenöt év alatt tényleg sokat meg lehet tanulni. De hogy tanultad meg a többit? A németen és magyaron kívül. Hogy szerezted be a könyveket, meg minden? És kellett külön segítség, vagy teljesen egyedül megértetted? - érdeklődtem. Kíváncsi voltam, hogy lehet így tanulni. Én segítség, magyarázás nélkül nem tudok, ő mégis kiskorától megtanult hat nyelven, plusz a jelbeszéd, tánc, és gitározás, meg ki tudja még mi? Ez a lány egyre érdekesebbnek bizonyult számomra. Természetesen csupa jó értelemben. - Jajj, alig várom, hogy kiképezzenek engem is... Tényleg, majd ha ez meglesz, kviddicsezünk együtt? - csillant fel a szemem. Jó lett volna egy közös meccs. Bár ahhoz előbb ki kell képezni. Habár nem is szükséges... Elvégre megmaradok a seprűn simán, úgyhogy nem baj. Már kipróbáltam, a kviddicsezést is egyszer, és ment... Na meg külön gyakorlásnak is teljesen jó lenne. Mikor felajánlotta, hogy segít angolul tanulni, és ketten spanyolozhatnánk, azt hittem rosszul hallok, ellenben nagyon megörültem. - Komolyan? Segítenél? - csillant fel a szemem. - És tanulhatnánk közösen spanyolul? Tényleg!? Az nagyszerű lenne! - azt hittem kiugrom a bőrömből örömömben. Szuper lett volna, ha segít az angolban, és közösen tanulunk spanyolul. Egyszerűen szuper!
|
|
|
|
Molly Jefkins INAKTÍV
sok nyelven beszélő, zenész :D offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 25
|
Írta: 2013. január 12. 14:39
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=42425#post42425][b]Molly Jefkins - 2013.01.12. 14:39[/b][/url] Mary- A háznak volt egy könyvtára, és abban volt pár nyelvkönyv. Abból tanultam angolul. Az nagyon jó volt, könnyen és érthetően írta le a dolgokat. Azt megtanultam, utána pedig megtudtam, hogy a nevelőnőm beszél angolul, és vele beszélgettem így. De ez inkább csak gyakorlás volt, mert akkor már tudtam. Az egyik falusi bácsi, Robert bácsi néha elvitt magához, ő tanított könnyebb varázslatokat, és egyszer az ő polcán találtam egy francia nyelvtankönyv hatrészes sorozatot. Abba belenéztem, és mivel megtetszett elkértem tőle. Abból is könnyen lehetett tanulni, ha meg nem értettem, akkor Robert bácsi mondott pár dolgot, de ilyen talán csak egyszer fordult elő. Svédül egy internetes oldalról tanultam. Az árvaházban lévő számítógépen. Abban senki nem segített, mert senki sem tudott svédül, de egyszer elkezdtem levelezni egy svéd fiúval, és ő mondta, hogy nagyon jól beszélem. Olaszul pedig egy könyvtári könyvsorozatból tanultam. És mindegyik nyelven olvastam regényeket. És amikor eljöttem, akkor egy könyvesboltban megvettem egy spanyol tankönyvsorozatot, ami most fent van a szobámba. És a könyvtárból is megvettem a könyveket, amikből tanultam, azok is nálam vannak. –fejeztem be a kicsit hosszúra sikerült szövegem. Belegondolva jó, hogy elhoztam ezeket a könyveket, így tudok gyakorolni. –A jelbeszédet meg egy süket-néma lány tanította meg, aki szintén az árvaházban lakott. –tettem hozzá. Ez után a kviddicsre került a szó. Mosolyogva hallgattam, ahogy áradozik róla. Mindenben egyetértettem. Amikor felajánlotta, hogy kviddicsezzünk együtt még nagyobb mosoly került az arcomra. - Igen! Igen! Igen! Olyan jó lenne! Úgyis gyakorolnom kell, hogy elkapjam a kvaffokat, meg ilyenek! Az nagyon jó lenne! -Néztem a lányra. És biztos, hogy jó hangulatban telnének az "edzések". - Persze, segítek ha szeretnéd! És a spanyolnak is örülnék, mert szerintem hha ketten tanulunk akkor izgalmasabb lesz! -Mosolyogtam továbbra is.
|
|
|
|
Elizabeth Charlotte Vane INAKTÍV
'I come back.' offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 453
|
Írta: 2013. január 12. 18:04
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=42614#post42614][b]Elizabeth Charlotte Vane - 2013.01.12. 18:04[/b][/url] Sharlotte-Bocsi.- Most már magam sem tudom,mi volt az igazi oka annak, hogy én ide jöttem. Kezdek kételkedni abban, hogy csak az az egy célom volt ezzel az egésszel, hogy ki akarok rúgni a hámból. Ha azt tenném, akkor nem vajsörrel a kezemben üldögélnék itt az asztalnál, egy lánnyal szemben. Nem bizony. Sőt, akkor tényleg mindent megtennék azért, hogy kijöjjek a szokásos figurából. Az ellenkezője lennék saját magamnak, de lehet, hogy csak elő bújna az az oldalam, amit még senki sem ismer, még én magam sem. Szilveszter van. Mégis mi a fenét keresek én itt? Ráadásul pont itt? Most már teljesen mindegy. Nem menekülhetek el fület, farkat behúzva, ha már idejöttem, akkor itt is maradok, amíg meg nem unom, vagy amíg el nem fogy a vajsöröm. De mivel, itt van Sharlotte, ezért elég bunkó húzás lenne tőlem, ha csak úgy szó nélkül itt hagynám, nem igaz? De igen, szóval maradok. Igazándiból, most kinek is akarok én megfelelni? Egyáltalán miért teszem ezt? És a legfontosabb, miért akartam én ide jönni? Mert már tényleg nem tudom az igazságot. Mintha elbújt volna előlem és egyszerűen azt akarná, hogy én magam keressem meg. igen, én is tudom, hogy ez őrültség, de mit tehetnék? Talán... nem, egyszerűen be kéne fejeznem azt, hogy saját magammal társalgok. Azért mégis csak van társaságom, szóval egy rossz szavam sem lehet. Nem lepődtem meg, amikor a Navine házat ejtette ki a száján, de mégis valahogy úgy hangzott az egész, mintha Ő maga sem hinné el, hogy odavaló. De ha nem odavaló, akkor miért oda osztották be? Nálam ez a kérdés nem vitatott, hiszen én tényleg olyan vagyok, mint a többi Eridonos és egyszerűen imádom a háztársaimat, meg a HV-t és HVH-t is. Ők az én családom, szó szerint. Soha nem tudnék másik házba menni, ha akarnék sem. Én odatartozom és kész. - Ühüm - nyögtem ki, mikor épp kortyoltam az italomból. Igazából, elég lassan fogy, de ez azért van, mert csak néha-néha kortyolok bele, de az sem valami nagy mennyiség. Valamiért, nincs kedvem gyorsan meginni és most már felállni sem, innen. - Hogy én? Nem tudom. Nem volt kedvem az iskolába maradni és nem akartam senkit sem elráncigálni, így inkább egyedül bóklásztam és itt kötöttem ki. Na igen, ha meggyanúsítanának valamivel, ez nem jó alibi, igaz? - nevettem el magam. Úgy látszik, ma valahogy a szokásosnál is őszintébb és szókimondóbb vagyok. Pedig jó lenne, ha végre be tudnám fogni egy fél pillanatra és akkor a lány sem fog hülyének nézni. Bár, már megszoktam az ilyesmit. Nincs olyan nap, amikor én magam nem nevezném magamat őrültnek. Igaz, a kettő együtt nem ugyanaz. - Egyébként, a bátyáddal a faluban laktok? - a kérdés igen egyszerű volt, bár arról fogalmam sincs, hogy honnan vettem ezt. Az igaz, hogy csak egyszer-kétszer láttam a lányt, de aztán valahogy mindig eltűnt a kastélyból, így született meg bennem a kérdés. Lehet, hogy tényleg kezdenek elmenni otthonról? Az nem jó, nagyon nem jó.
|
"Menj, éld világod, mondd, ha kérdenek: egy jámbor őrült futni engedett."
Nyaklánc| Jack tulaj | Gin nővére | David <3
|
|
|
Lasch Gergely INAKTÍV
Elhagyott a Dzsházmin offline RPG hsz: 136 Összes hsz: 1955
|
Írta: 2013. január 13. 20:10
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=43947#post43947][b]Lasch Gergely - 2013.01.13. 20:10[/b][/url] Maxie bátyus ^^Mostanában nagyon fellendült az életem, bizony ám. Endrével levelezünk, ugyanis nem mindig tud lejönni a faluba velem beszélgetni, hisz’ tanulnia kell. Meg ott van neki a barátnője Bea akit szívesen megismernék. És hát őt sem hanyagolhatja el. Hellával sajnos nem sikerült újra találkoznom, pedig szívesen beszélnék még vele, de már nem gondolok annyit rá, mint pár héttel ezelőtt. Mostanában a fejemben csakis Bianca jár. Annyira kedves és szép is volt. Nagyon jól éreztem vele magam, többet játszanék vele. És azt hiszem, tetszik, de ez titok, nem tudom, hogy neki én bejövök-e. Bár mikor ott voltunk a játszótéren bókolt nekem, vagy mi a szösz, szóval azért nem utálhat engem. Meg olyan jól elvoltunk. Ezt még nem mondtam el Woodnak, de majd feltétlen el kell neki mesélnem. Mert múltkor is ő hallgatta meg a gondjaimat és ez is rátartozik. De lehet, hogy már unja a mondandóimat, mert mindig csak rólam van szó. Ő szinte sosem beszél. Na, majd legközelebb én is kérdezgetem őt. Mert neki is biztos van problémája, mint minden embernek. Mellesleg arról, hogy én találkoztam Biancával, még senki sem tud. De lehet, hogy Vincentnek mesélnem kéne róla, mert ő biztos ellátna jó tanácsokkal és most meg megbízok benne. Karácsony óta úgy érzem, mintha tényleg az apukám lenne. Azt hiszem ő a példaképem. A hegedűn – amit tőle kaptam – minden nap gyakorlok. Szeretnék nagyon ügyes lenni, mert szerintem én zenész leszek. Ugyanis Endrével pedig néha-néha zongorázok, amit ugyanúgy szeretek, mint a hegedűt. Amúgy azt hallottam, hogy a suliban van egy melodimágia nevű tantárgy, ami ugyebár biztos a zenével foglalkozik. Az tuti, hogy fel fogom venni és remélem, hogy a tanár bácsi majd meglátja, hogy milyen tehetséges vagyok. Mivel semmi kedvem tovább ücsörögnöm az ágyamon, felkelek és leballagok a lépcsőről. Már sötétedik, szóval nem kéne nekem elhagyni a házat, de itt nem tudom, mit csináljak. Tehát felveszem a kabátomat, a sapkámat és a sálamat, meg persze a bakancsomat. Mielőtt elindulnék, megmondom Vincentnek, hogy elmentem és nem sokára jövök. Mikor kilépek, megcsapja az arcomat a hideg. Kezeimet rögtön a kabátzsebébe mélyesztem, hogy ne fázzon. Ilyenkor már tényleg nem jó mászkálni, de hátha találkozok Biancával, vagy Hellával. Vagy csak egy új emberrel, akivel még barátok is lehetnénk. Ekkor meg is érkezem a falu központjába, és meg pillantom a kocsmát. Azt a helyet, ahol először találkoztam Endrével. Talán most is ott van, csak nem szólt nekem. De nem mehetek be, Janey nagyon mérges lenne. De ha ott van Endre, akkor újra tudnék vele beszélni… A franc, megint a kisördögre hallgatok! Ugyanis belépek a kocsmába. Megint sok alkoholista embert pillantok meg, de Endrét nem látom köztük.
|
Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
|
|
|
Maximilian Loveguard INAKTÍV
Vadítóan Izgató Pasi offline RPG hsz: 22 Összes hsz: 966
|
Írta: 2013. január 13. 21:21
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=44022#post44022][b]Maximilian Loveguard - 2013.01.13. 21:21[/b][/url] Öcsi! ^^Egész délelőtt sétáltam vagy kocogtam a kastély körül. Annyira elszoktam az emberektől, hogy szinte már beszélgetni sem tudok senkivel egy normális mondatot sem. Mondjuk nem meglepő, hogy elszoktam tőlük. Az emberek többsége untat és nem tudok velük miről beszélni. Olyan primitív néhány ember, hogy örülhet, hogy egyáltalán még létezik, vagy, hogy szóba állnak egyáltalán vele. Nos… én is ilyen primitív ember vagyok, ugyanis direkt kerülöm az embereket. Inkább vagyok egyedül, mint társaságban. Ha az ember társaságban van, akkor logikusan következik, hogy beszélgetnie kell olyan személyekkel is, akikkel lehet, hogy nem akar. Ezért vagyok elutasító és rideg. Általában ez be szokott jönni, hiszen az emberek nem küzdenek sok mindenért. Legalábbis nem az a kitartó faj vagyunk. Amint van valami kibúvó a nehéz feladatok alól rögtön kapva-kapunk a lehetőségen és már ott sem vagyunk. Nos, igen. Ezek vagyunk, mi emberek. És, hogy őszinte legyek szeretek ember lenni, annak ellenére, hogy nem kedvelem a fajunkat még jó, hogy létezem. Még egy kört lefutottam a kastély körül, majd levegő után kapkodva beestem a szobámba. Egy gyors zuhany és átöltözés után elindultam ismét kifelé. A célom pontos volt. Tudtam, hogy egy kis vajsörre van szükségem, és ehhez a legalkalmasabb hely a Mátra Máguscsárda. Egy egyszerű fekete nadrágot, hozzá pedig azt a pólót vettem fel, amit az ágyamon találtam, és viszonylag hordható állapotban volt. Lassan sétáltam a kastély kapujától le a faluba. Kapucnimat felhúztam a fejemre, evvel üzenve az embereknek, hogy nem szeretnék beszélgetni senkivel. Kezeimet a hideg ellen a zsebeim mélyére süllyesztettem és komótosan sétálgattam a cél felé. A csárda előtt megtorpantam. Egy számomra idegen kisfiú állt az ajtóban és ide oda pillantgatott. Kereshetett valakit, de nem hiszem, hogy megtalálta, mert akkor nem lenne ennyire csalódott - talán - a tekintete. Semmi kedvem nem volt beszélgetni, de kénytelen voltam szóba elegyedni a fiúval, ha beakartam jutni a csárdába. Mögé léptem és a legkedvesebb mosolyomat felvéve megkocogtattam a vállát. - Ne haragudj, de arrébb tudnál menni, hogy beférjek? - egy nagyon hamis mosoly tűnt fel a szám szegletében, majd jobban megnéztem magamnak a kis srácot. A tekintet őszinte a mosolyával együtt. Túl fiatal. Szerencsére ő még nem tapasztalta meg az emberek kegyetlen oldalát. Legalábbis, ahogy elnézem ilyesmiről lehet szó. Besurranok a kis krapek mellett és leülök egy üres asztalhoz. Visszapillantok a bejárathoz, ahol a fiú még mindig ott áll. Ismét végig mértem, majd odaintettem magamhoz, hogyha gondolja csatlakozhat hozzám. Meglepő, hogy ilyen tettre vetemedek, de megfordult a fejemben a gondolat néhányszor, hogy újra szocializálódnom kéne. És nem csak kéne..., hanem kell is. Az ember társas lény. Én se bírom ki sokáig társaság nélkül, nemde?
|
|
|
|
Mary Glotter INAKTÍV
Gyermeklelkű Terrorgombóc offline RPG hsz: 168 Összes hsz: 7361
|
Írta: 2013. január 13. 22:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=44112#post44112][b]Mary Glotter - 2013.01.13. 22:52[/b][/url] MollyÉrdeklődve hallgattam, és raktároztam el információ tartalmát annak, amit Molly mesélt. Mikor végzett, nem tudtam, mit mondjak. Mit is lehet erre? Ha azt mondom, "gratulálok", meg hogy "de ügyes vagy", a felét se fejezem ki annak, hogy mennyire ügyes. De mivel mást nem tudtam volna mondani, így ezt mondtam. - Gratulálok! Nagyon ügyes vagy! Eszméletlen. Gratulálok. - ennél többet tényleg nem tudtam volna mondani, ami ki is fejezné, amit ki szerettem volna. Ez után a kviddicsről kezdtünk beszélgetni, és nagy örömömre, egy véleményen voltunk. Aztán egyet gondoltam, és felajánlottam, hogy játszhatnánk együtt, minek hallatára, nagyon belelkesült, és ennek nagyon örültem. Kicsit kínosan éreztem volna magam, ha nemet mond. - Örülök, hogy így belelkesültél! - mosolyogtam. - Nekem is gyakorolnom kell, hogy bedobjam a karikán a kvaffot... Jajj, már nagyon-nagyon várom! Majd megbeszélhetnénk egy időpontot, hogy mikor legyen. Nagyon szépen köszönöm! - vigyorogtam rá. Nagyon boldog voltam, hogy elfogadta az ajánlatot. - Jajj, nagyon hálás vagyok! De most szólok, hogy nagyon nehézkesen tanulok. - húztam el egy kicsit a szám. Tényleg nagyon nehezen tanultam, és nem szerettem volna, ha Molly megbánja, hogy felajánlotta a segítségét. - Viszont a Spanyol könnyebben is menne, ha eleve közösen tanulnánk. - mosolyogtam ismét. - Tényleg nagyon izgalmas lenne!
|
|
|
|
Győri Barbara INAKTÍV
Mother of Dragons offline RPG hsz: 43 Összes hsz: 631
|
Írta: 2013. január 14. 16:49
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=44331#post44331][b]Győri Barbara - 2013.01.14. 16:49[/b][/url] Dobrai Vanda.A poharamra pillantva mosolyodtam el. Megfordult a fejemben egyszerre két dolog is; hogy igazándiból eléggé fényűző otthonom van, és hogy jobban tettem volna ha nyáron költözöm, amikor a fák teljes egészében eltakarják a Barbiházat. Sohasem szerettem volna villogni a vagyonommal, de ha már keményen megdolgoztam érte, elvárom a jó körülményeket. Hiszen az otthon a legfontosabb az életben. - Melyik házban laksz? Régóta vagy itt? - egyből két kérdést szegeztem neki. A sok szomszédház közül tippem sem lett volna rá, hogy melyikben lakhat. Lassacskán, hogy ne név nélkül folytassuk a csevejt, bemutatkoztam neki. Megörültem a magyar nevének, mostanság olyanokkal voltam körülvéve, akik egy szót nem beszéltek magyarul. Rossz lett volna abba a hibába esnem, amit már annyi helyről hallottam, hogy sokak elfelejtenek a saját anyanyelvükön beszélni. Az én beszédemben akcentus sem észrevehető, hála az égnek. - Jobban szeretem a Barbit, a Barbara olyan hivatalos – vontam meg a vállam finoman felnevetve. Őt azonban nem igen lehetne becézni, erre a következtetésre jutottam pár másodperc gondolkodás után. Vanda. Vandus? Kissé...babás, és nem öt perc ismertség után kellene így hívnom. Egyelőre hagytam. - Pontosan – bólintottam. Arckifejezésem a lány korsóján éktelenkedő undorító nyomok láttán hamar elváltozott, az övé rosszabb volt, mint az enyém. Azon legalább csak ujjlenyomatok voltak. Tetszett, ahogy szólt a pultosnak. Én feleslegesnek tartottam az első betérésem alkalmával máris elkezdeni a kötözködést, és a kis praktikák, amik még csak nem is olyan feltűnőek, mindig beválnak. Apró kortyok akartak csak fogyni a vajsörömből, rá kellett jönnöm, hogy az íze nem minden. Ha nem kívánja az ember, akkor hiába. Megvártam amíg a férfi mogorván teljesítette Vanda kérését, közben körbepillantottam a helyiségben. - A Bagolykőben fogok tanulni. Ereklyekutatónak tanulok majd, és amúgy itt nőttem fel a faluban, tehát visszatérő vagyok. Bejártam a fél világot - válaszoltam semmit nem várva. -Annyi csodás hely van! Neked van kedvenc városod, vagy országod?
|
|
|
|
Dobrai Vanda INAKTÍV
Vélavérű offline RPG hsz: 75 Összes hsz: 732
|
Írta: 2013. január 15. 13:47
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=44763#post44763][b]Dobrai Vanda - 2013.01.15. 13:47[/b][/url] [Barbara]Barbi újabb kérdéseire először elmosolyodom, majd egy választ is kinyögök. - A társasház, padlástéri lakásában. Annyira régóta nem. Nagyjából egy tanítási éve. Szóval még én is félig meddig új vagyok a környéken. - A mosolyom oka nem volt más, mint a két épület közötti különbség. Nem tudom mennyire foglalkozik Barbi az ilyen külsőségekkel. Az ő házát elnézve igen pénzes. A gazdagokra pedig jellemző, hogy lenézik a kevésbé módosabbakat. Majd most kiderül, hogy ő is tucat e, avagy sem. Félreértések elkerülése végett: én nem szégyellem a lakást. Nekem tökéletesen megfelel, és ahogy be van rendezve, azt egyszerűen imádom. Valamin ami még praktikus benne az az, hogy minden a kezem alatt van. A takarításról már nem is beszélve. Kíváncsi lennék, hogy Barbi házát hányan takarítják. Kérdésemre miszerint, melyik nevét szokta használni, hamar megkapta a választ. A Barbi valóban sokkal barátságosabb. A Barbara olyan kemény hangzású. Ő pedig így elnézve egy törékeny fiatal lánynak tűnik. A pultos odahívása, majd új rendelés leadása után, én intézek egy kérdést Barbi felé. Érdeklődve hallgatom a választ, majd egy kedves mosoly jelenik meg az arcomon. Ez nem fagy le róla válaszadás közben sem. - Ereklyekutató. Az nagyon érdekes lehet. Ha jól tudom akkor ezt mestertanoncok tanulhatják. Ha nem így van akkor kérlek javíts ki. Még nem vagyok tisztába vele. De reményeim szerint majd 1 év múlva tudni fogom, hogy mi hogyan működik. – Egy kisebb hatásszünet következik ezután, mivel a pultos meghozza a sört. Lecsapja elém az asztalra, ismét horkant egyet, majd távozik. - Köszönöm! – kiabálok utána szúrós szemekkel, majd ezután újra a világutazó lányra koncentrálok. - Ahogy mondod! Csodálatos helyek vannak a Földön. Kedvenc város vagy ország.. hmm.. nem igazán tudok róla. Annyira sok helyre nem jutottam még el, így nem tudok erről nyilatkozni. -Az én és a családom anyagi helyzete nem engedte meg, hogy világutazó legyek. Eljutottam már pár helyre, de leginkább Magyarországgal sikerült rendesen megismerkednem. Ezen kívül pedig csak a környező országok jutottak számomra. - Te minek köszönheted azt, hogy bejártad a fél világot? -
|
|
|
|
Leroy Lasch Gergely INAKTÍV
Elhagyott a Dzsházmin offline RPG hsz: 136 Összes hsz: 1955
|
Írta: 2013. január 18. 22:29
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=46864#post46864][b]Leroy Lasch Gergely - 2013.01.18. 22:29[/b][/url] Max bátyó ^^Nagyon szeretem a telet, tényleg, olyan jókat lehet ilyenkor játszani, meg hóangyalkát csinálni, meg minden, csak az a baj, hogy hideg van. Azt nem szeretem, nagyon nem. Akkor mindig rétegesen fel kel öltözni, pedig én ki nem állhatom, ha sok ruhát kell magamra húznom. Akkor inkább nyár, mert ott elég csak egy rövidnadrágot meg egy pólót felvenni és kész. Ilyenkor meg fagyoskodhat az ember és nagy esély van arra, hogy meg is fázzunk. Ami nem jó, mert akkor nem tudok játszani Biancával. Bianca. Már megint ő jut eszembe, szinte mindig rágondolok, ami nagyon furi, mert eddig nem volt velem még ilyen. És jó érzés, vagyis… nem tudom. Furcsán jó. A lényeg, hogy alig várom, hogy újra találkozhassak vele. Azt beszéltük, hogy akkor fogunk az életünkről mesélni egymásnak, amint iszonyúan várok. Bár remélem, nem fogok könnyezni, mikor a szüleim, a nagymamám és Loveday haláláról fogok mesélni. Tudjátok, mindig a sírás kerülget, ha róluk van szó, mert fáj az, hogy már nincsenek többé, csak az emlékezetemben. Mert nagyon szerettem őket és nagyon hiányoznak. Na, inkább most nem gondolok rájuk, mert a végén még most is kicsordul a szememből egy két könnycsepp. Inkább haladok tovább a macskaköves, havas úton. A talpam alatt ropog a hó, aminek tök jó hangja van. Útközben nem találkozom egy ismerős arccal sem, ezért nem álltam le beszélgetni. Ám mikor a falu központjába érek, akkor megállok egy pillanatra, ugyanis meglátom a kocsmát, ahol ott lehet Endre. Igaz, azt mondtam Janey-nek, hogy nem nagyon fogok odajárni, de most az egyszer még benézhetek, nem? Lehet, szerencsével járok. Tehát a kocsma bejárata elé lépek, ahol leverem a cipőmről a havat, mert nem akarom bevinni a fehér cuccot. Mikor belépek, megcsap a jellegzetes büdös szag. Odabenn a férfiak hangoskodnak, egy-egy pohár pedig még össze is törik. Szemeimmel Endrét kutatom, ám nem veszem észre, hogy valaki be akar jönni, de nem tud, ugyanis én elállom a bejáratot. Én hülye. Kicsit elvörösödök, mikor arrébb állok. - Bocsánat. – azért ennyit kinyögök. Kicsit beljebb lépek, hogy másnak ne kelljen megkocogtatni a vállam. Egy pillanatra ránézek a fiúra és megállapítom, hogy ő nem az a beszédes fajta lehet. A fején ott van a kapucni, ami azt is jelentheti, hogy „ne ülj mellém, nincs kedvem hozzád”, vagy csak egyszerűen ez a mai divat. Ekkor látom meg, hogy a fiú felém int, tehát azt akarja, hogy menjek oda hozzá. Én így is teszek. Bele sem gondolok abba, hogy talán ez a fiú valami rosszat akar velem csinálni. Igen, ezt Wooddal már megállapítottuk. És sosem gondolkodom, csak cselekszem. Bár azt mondtam neki, hogy én azért megyek oda vadidegen emberekhez, mert látom bennük a jót, a jóindulatot. De egyszer pofára is eshetek. Nos, remélhetőleg ez nem pont most fog eljönni. Szóval leülök elé és megszólalok. - Khm... - köszörülöm meg a torkom. – H át... köszi, hogy magad mellé hívtál, tudod megint elveszettnek éreztem itt magam. Képzeld, egyszer már jártam itt és tök jó volt, mert... - egy pillanatra elhallgatok. – B ocsi, én mindig ennyit beszélek. Az sem biztos, hogy ez téged érdekel. Lasch Gergő vagyok, téged hogy hívnak? – a kezemet felé nyújtom, hogy kezet rázhassunk, mint férfi a férifival.
|
Puha haj ~ Varázslatos tábor 2013 <3
|
|
|
Sharlotte Johanson INAKTÍV
offline RPG hsz: 395 Összes hsz: 6540
|
Írta: 2013. január 19. 14:44
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=47223#post47223][b]Sharlotte Johanson - 2013.01.19. 14:44[/b][/url] ElizabethEgyre jobban kételkedett benne, hogy jó helyen van ott. Kezdte sajnálni, hogy nem testvérével szilveszterezik, és akkor feleszmélt, hogy nincs egyedül. Hirtelen, de ok nélküli boldogság öntötte el, aminek hatására mosoly ült ki arcára. Hogy miért, azt nem tudta, csak egyszerűen boldog volt. Talán elkezdett hatni a whiskey, az volt a legvalószínűbb. A lányra nézve hallgatta a válaszát, majd ahogy a végén felnevetett, ős is ezt tette. - Nem túl jó - mondta közben, majd kortyolt még egyet az italából. Fel sem fogta, hogy mit csinál akkor, mi lehet a következménye, vagy éppen hány szabályt szeg meg. Akkor semmi sem érdekelte, csak a jókedve, amit legalább az év utolsó napján, annak is utolsó pár órájában élvezni tudott. Imádta, ha nem kezelik kisgyermekként, de sokszor nem látta át, hogy miért teszik. Azért, mert leginkább arra hasonlít viselkedése. Felelőtlenül, mindenbe belevág, és nem érdeklik a következmények. Lelkiismerete természetesen van, de sokszor az is kikapcsol, és csak későn lép újra üzembe. Pont gondolatmenete végére érve hallotta Elizabeth hangját, és a feltett kérdést. - Igen, egy pár hónapja - mosolyodott el. Visszakérdezett volna szívesen, de tudta, hogy a másik a kastélyban lakik, így erre nem volt lehetősége. Biztos volt benne, hogy akkor talál majd valami beszédtémát, hiszen nem volt nehéz, akkor már kezdtek rátörni jobbnál jobb ötletei. Ezt teszi vele az alkohol, de saját magának érte el ezt, nem szólhat egy szót sem. Ez pedig csak a kezdet, ki tudja, mi lesz, ha folytatja. Akkor, abban a pillanatban állt meg benne valami. Hirtelen kissé megrázta fejét, és vett egy mély levegőt. Mintha csak kijózanodott volna, de mégsem. Csupán gondolkodásmódja vett egy másik irányt. Ránézett a poharára, melyben már nem volt semmi. Elképedt egy kissé, hogy mi lett belőle. Azonnal letette az üvegpoharat az asztalra. A lányra pillantott idegesen, majd, hogy a változás ne tűnjön fel Neki, villantott egy félmosolyt, és a pulthoz sietve kért inkább egy korsó vajsört. Rájött, hogy nem igazán kellene leinnia magát, így inkább valami lightosabb mellett döntött. Egy vajsörtől még biztosan nem jut el arra a pontra, hogy igazán 'boldog' legyen. Visszasétált hát az asztalhoz, majd leült, és vetett egy pillantást a lányra. Szinte biztos volt benne, hogy vagy hülyének nézi, vagy várhat egy olyan kérdést, hogy: 'Ez mi volt?'. De nem baj, minden egyes egyedül az ő hibája. Már ott elkezdte a sorozatot, hogy eljött. Aztán a kért ital, majd hogy többször is ivott. Most pedig észrevette magát, aminek valahol belül örült is. Mivel már megvásárolta, így azt az üveg Jack Daniel's-t szépen elrakta, majd visszatért a korsóhoz. Kortyolt belőle egyet, majd egy aprócska grimasszal vette tudomásul, hogy teljesen más íze van, mint a másik fajta alkoholnak. Azután már mindent olyan természetességgel csinált, mintha nem történt volna semmi. Valami beszédtémát keresett közben, hogy még inkább terelje a szót. - Hogy-hogy pont itt kötöttél ki? Nem lett volna jobb megenni egy sütit, vagy csak sétálgatni? - teszi fel a kérdést, amit magának is címezhetett volna. Persze ezt kedvesen mosolyogva tette, nem számon kérő hangsúllyal, ahogy azt a szülők szokták tenni. Ha visszakapja a kérdést, valószínűleg nem tud majd rá válaszolni, csak sok gondolkodás után, mert a akár saját magának is feltehető kérdést sem gondolta át.
|
|
|
|
Molly Jefkins INAKTÍV
sok nyelven beszélő, zenész :D offline RPG hsz: 16 Összes hsz: 25
|
Írta: 2013. január 20. 13:15
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=48115#post48115][b]Molly Jefkins - 2013.01.20. 13:15[/b][/url] Mary - Köszönöm! -Mondtam mosolyogva, amikor többször is gratulációját fejezte ki. Ennyiszer még összesen nem gratuláltak, bár nem is mondtam el szinte senkinek, hogy miket tudok. Csak a bátyámnak dicsekedtem el, aki néha megdicsért, néha meg csak röhögve megvonta a vállát, és közölte, hogy sejtette, hogy meg fogom tanulni. Néha túl jól ismer az ikrem. Ezután a kviddicsről esett szó. Az ötlet, hogy játszunk együtt mindkettőnknek tetszett. - Mikor érsz rá? -Kérdeztem nevetve. Végre gyakorolhatok. Már jó ideje nem játszottam. Remélem, azért nem felejtettem el, hogy kell. Bár ez is olyan, hogy nem könnyű elfelejteni. Maximum kicsit lassabb lesz a reakcióm, ami mondjuk egy őrzőnél elég nagy baj. Gyakorolnom kell! - Az nem baj, ha lassan tanulsz. Türelmes vagyok, ha kell ezerszer elmondok valamit ahhoz, hogy megjegyezd. De nem lesz olyan nehéz. Megpróbálok a lehető legérthetőbben magyarázni! -Mosolyogtam. Tényleg türelmes vagyok, enélkül most én se tudnám azt, amit tudok. Svédül sokáig tartott megtanulnom, de nem adtam fel, így sikerült. Csak akkor vagyok türelmetlen, ha késésben vagyok valahonnan. Ezen kívül annyit tudok várni, amennyit csak kell. Gondolataim a spanyol könyvem felé terelődtek. Hova is tettem? Emlékszem, hogy elhoztam, de nem tudom, hogy amikor kipakoltam, akkor hova tettem. Ha felmegyek majd megkeresem. Megittam a maradék vajsörömet, aztán kinéztem az ablakon. Kint kezdett sötétedni. Elég rég óta voltam már itt, épp ideje lenne menni. Bocsánatkérően néztem a lányra. - Szerintem én lassan visszaindulok az iskolába. Elég sötét van már kint. -Húztam el a számat. Felálltam, és elkezdtem felöltözni. Amikor elkészültem újra a lányra néztem, hogy ő is jön e, aztán a reakciója után elindultam.
|
|
|
|
Mary Glotter INAKTÍV
Gyermeklelkű Terrorgombóc offline RPG hsz: 168 Összes hsz: 7361
|
Írta: 2013. január 22. 14:32
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=49973#post49973][b]Mary Glotter - 2013.01.22. 14:32[/b][/url] Molly- Ugyan nincs mit! - legyintettem a kezemmel. Nagyon örültem, hogy megismerhettem ezt a lányt. Olyan kedves és barátságos volt, ráadásul még azt is felajánlotta, hogy segít angolul tanulni, meg spanyolul is. Na meg hogy még kviddicsezni is fogunk együtt, na annak meg pláne örültem. Ritka, hogy az ember egy ilyen kedves emberrel találkozik, akivel már az első tizenöt percben ilyen jóban lesz. De ha találkozik, annak nagyon örül, amennyire most én is örültem. - Mikor érek rá? - kérdeztem vissza. - Hát... - tűnődtem. - Igazából bármikor... Nekem bármikor jó. Mondj te időpontot. - mosolyogtam rá. - Örülök, ha türelmes vagy, viszont hozzám legalább háromszor annyi kell. Nagyon lassan, nehézkesen, és sok hibával tanulok. - igen, ez így volt. Alapvetően nem voltam buta, illetve, mihez képest, de nagyon lassan tanultam mindig is, nehézkesen, és döcögősen. A másik pedig, hogy lusta is voltam. Legalábbis abban, ami nem érdekelt. Ami érdekel, azt szorgalmasan csinálom. Gondolatmenetem végére Molly megállapította, hogy sötétedik, így visszamegy a suliba. - Várj, jövök veled! - mondtam, kihörpintettem vajsöröm maradékát, kaptam sapkám, sálam, s kabátom, majd Molly nyomában kiindultam az utcára.
|
|
|
|
Szakács Ágota-Beáta INAKTÍV
offline RPG hsz: 87 Összes hsz: 5015
|
Írta: 2013. január 26. 23:17
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=53378#post53378][b]Szakács Ágota-Beáta - 2013.01.26. 23:17[/b][/url] Emma és Zoé Ma esteCsapjuk szét magunkat este kezdetét veszi mikor besétálok a csárdába. Eszembe jut a drága és az, hogy nem éppen a legjobban teszem amit teszek, ám tökéletesen mindegy. Itt vagyok, megbeszéltük a lányokkal a dolgot. Igaz egyiket több órán keresztül győzködtem, nem akartam durva lenni vele, ennyi az egész. Másikkal egész könnyen boldogultam, elég volt elmondanom és már jött is. Vagyis engem küldtek előre szépen leellenőrizni a terepet. Nem tudom mire vártak itt, de semmi különös nincs. Kétszer is körbenézek. Semmi gyanús ami esetleg a szórakozásunkba zavarhat be. Egyetlen fura kinézetű ember sincs itt. Sőt a kétes kinézetű alakok is jócskán megfogytak, az egész kocsmára két darab jut. Azok is a sarokba húzódtak be, italukat kortyolva. Jó lesz elkerülni azt a sarkot ott, mindannyiunk érdekében. Nem szívügyem az ilyen emberek megismerése, akárki akármit is mond. Magabiztosan foglalok helyet az egyik bárszéken. A kocsmáros végig néz rajtam látványosan, azt az érzést keltve, hogy valami nincs rendben. Pedig egészen rendben van minden, öltözékemet tekintve. Fekete dzseki, egy hosszabb pulóver, leggings, kis bokacsizma. Hajammal sincs semmi gond. Szóval mi a fenét is nézhetett rajtam? Áh, mindegy. Amennyiben valamit észrevett volna rajtam, azonnal szóvá tenné. Gondolom, vagyis remélem. Remélni szabad, ugye? Hiába sorolja itt nekem mit is ihatnék, én egyenlőre csak egy vajsört rendeltem. Az elég lesz ahhoz, hogy bevárjam a többieket. Melegen ajánlom nekik, hogy hamar essenek be. Kezdem magam kissé egyedül érezni. Sok a rám szegeződő szem, amikből nem valami jó szándékot olvasok ki. Nem félek, mielőtt valakinek ez az ötlet jutna eszemben. Csak tartok tőlük. Az mindenképpen sokkal jobb! Kifizetve a kikért italt kászálódom le a bárszékről. Megelégeltem a temérdek szempárt, emiatt az egyik asztalhoz ülök le. Kabátomat levetem, a szék karfájára kerül. Belekortyolok a korsóba, az ajtót nézve. Jöhetnének már. Nem férjhez menni készülünk, szóval hanyagolandó a temérdek festék hanyagolandó a tűsarkúval együtt. Illetve én ilyet nem tervezek bele a mai estébe. Aztán ők tudják a többit. Bár Emma ilyet nem fog tenni, csoda lesz ha tényleg véghez tudjuk vinni a tervünket Zoéval. Sikerülnie kell, elvégre nem feleslegesen mondtam le a mai őrjáratot, beszerezve helyette kettőt. Nem ezt hívják éppen fair üzletnek, de a lányok miatt sokkal többet is elvállaltam volna. Az ajtó lassan attól is kinyílhatna, mert annyit nézem. Ám sehogy sem akarnak feltűnni, emiatt az asztalon kezdek dobolni ujjaimmal. Kezdek türelmetlen lenni. Előre küldtek itt vagyok, ellenben ha felültetnek és csak itt várok rájuk mindkettőre nagyon megharagszom. Ami egyiknek se lesz jó, tekintve, hogy nem tudnak kikerülni. Zoéval egy csapatba játszom, már amikor mindketten ott vagyunk, Emma pedig a szobatársam a múltban történek ellenére. Abban az esetben ha kerülni szeretném őket a csapat és szobaváltás lesz a megoldás.
|
|
|
|
Emma McNeilly INAKTÍV
zsiráfmami ¤ emmus offline RPG hsz: 266 Összes hsz: 15046
|
Írta: 2013. január 27. 00:25
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=53423#post53423][b]Emma McNeilly - 2013.01.27. 00:25[/b][/url] Beu és Zoé Ma este Emma igazán boldogságosan ébredt fel ma reggel, hétvége van, nincsenek órák, pihenhet. Ennek ellenére, mikor körbenéz, egy órára pillantva tapasztalja, hogy reggel 7 óra van. Visszahuppan az ágyba és körbenéz. Látja, hogy nem csak ő van még benn, nyilván senki nem kel 5 órakor és teper le a pályára edzeni, egyik lány se ilyen elvetemült, pedig mindegyik kviddicses. Na igen, ez az ami annyira nem áll hozzá közel. Valószínűleg egyszer próbálná, annak is kék zöld foltok és valami komolyabb sérülés lenne a vége. Mára viszont nem ez a terv. Úgy gondolta sétál egyet aztán este meg lemegy bogolyfalvára császkálni egyet. Ezt meg is osztotta szobatársnőjével, aki nem véletlenül volt neki olyan ismerős. Mint a bálon kiderült, volt már egy kisebb afférjuk, egy kis leves kíséretében. De Emma nem haragtartó, így ezen mosolyogva túllépet. Viszont ami ezután következett, na arra nem számított. Órákig kellett győzködni, még egy talánt mondva végre lógva hagyták. Bea és egy barátnője lehívták őt a Csárdába. Ő nem az a fajta lány, aki oda jár, sőt, soha nem is járt kocsmában. Arról nem beszélve, hogy alkoholt is csak jó mélyen elzárva egy üvegben látott. Kicsit rémülten és félve állt a dologhoz, de nem akarta őket megbántani. Maximum elmegy, és mikor odaért megmondja nekik, hogy nem érzi jól magát, inkább visszamegy és lepihen egy kicsit. Felöltözik, egy farmert kap fel barackszínű felsővel, aztán pulcsi és kabát kerül rá. Felkapja a cipőjét majd sálat és sapkát húz. Kilép a szobájukból és a Navine szárny felől, elindul kifelé. A kastélyt elhagyva, a kapuban már egyszer megtorpan, de innét még tovább viszi a lendület. Mosolyog, de az ijedtség ott van az arcán. Végigballag a kissé latyakos úton majd a fő utczán keresztül sikeresen eléri a megbeszélt célt. Megáll a kocsma ajtajában és habozva nyúl a kilincs felé. Aztán vissza is húzza kezét. Egy rossz külsejű illető lép oda hozzá, aki elöl félreáll, és beengedi. ~ Na tessék, pont az ilyen emberek miatt nem járok ilyen helyekre. Sokkal jobb lenne nekem ott fenn a szobámban, elolvasok egy könyvet, vagy valamit kitalálok, inkább, mint, hogy ilyen emberek társaságát élvezzem… Komolyan, mit gondoltam? Mire ideérek, beleszeretek? Vagy esetleg, jobban fog kinézni, mint elképzeltem?~ Tovább gondolkodik az ajtóban, elég sok grimaszt vágva a gondolatmenet közben, mikor már hangokat hall maga mögött, elsőre csak léptek, aztán egy lány hangja. Megrémül, hogy itt aztán elvágták a dolgot, ha ez az, akire gondol, nem menekülhet. Pedig most aztán rohanna haza.
|
|
|
|
Czettner L. Zoé INAKTÍV
offline RPG hsz: 456 Összes hsz: 7582
|
Írta: 2013. január 27. 00:52
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=53441#post53441][b]Czettner L. Zoé - 2013.01.27. 00:52[/b][/url] Beus, Emci
Ma este Meg kell mondjam az igazat, én nem vagyok rossz lány. Igaz, nem vagyok épp makulátlan kislány sem, csinálok olyan dolgokat, amiket később megbánok, vagy épp a belső kis hang a fejemben arra utasít, hogy ne tegyem, mert baj lesz, de én nem foglalkozom vele. A mai este viszont más, egyenlőre még nem tudom, hogy megfogom-e bánni a dolgot, vagy elkönyvelem úgy, mint egy jó estét. Talán van olyan -például a húgom- aki nem nem helyeselné ezt a dolgot, de én egyenlőre még nem döntöttem el, hogy ez jó vagy nem. Bea meggyőzött. Amikor a segítségét kértem, akkor megkaptam, most pedig, amikor ő kért meg valamire..nos, nem mondhattam nemet. Maximum beszélgetünk egyet, iszunk egy kicsit...de semmi olyasmi amivel esetleg áthágnám a magam alkotta szabályokat. Elviekben. Nem sietem el a készülődést és nem verem nagy dobra a dolgot. Senkinek nem akarok tetszeni. A hajamat féloldalra tűzőm, felveszek egy kék színű felsőt, meg egy fekete csőszárú farmert, bokacsizmát húzok, sálat tereket a nyakam köré, felveszem a kedvenc fehér szövegkabátomat is és már indulhat is a menet. Lassan sétálok, minden lépést kétszer meggondolva. Nem szeretnék elesni, a kabátom és talán a testi épségem bánná. Ha elkések, akkor bizony el leszek késve, engem ugyan nem fog zavarni. A csárdában meleg van, le tudnak ülni, kétlem, hogy belehalnának abba a néhány percbe. Biztonságban leérek a faluba és lassan kezd kibontakozni előttem a csárda sziluettje. Jobb lesz ha kapkodom egy kicsit magamat, már ha nem akarok megfagyni. Viszont amint közelebb érek, egy kissé érdekes látvány tárul a szemem elé. Egy lányka áll az ajtóban, tétovázva, mintha félne bemenni. - Hát ebbe meg mi ütött?
Suttogom magam elé, majd mikor odaérek felfékezek mellette. Biztosra veszem, hogy ő a mi emberünk. Bea mesélt nekem róla egy kicsit, megemlítette, hogy nem lesz könnyű dolgunk vele. Ám már láttam olyan lányt aki az első ereszd el a hajam után kissé elszállt. Nos, a mellettem állóról jelen pillanatban ezt nem tudnám elképzelni. - Csak nem félsz bemenni?
Bátorítólag rámosolyogok. Majd a jobb kezemmel lenyomom a csárda kilincsét a másikkal pedig megfogom a lány kabátját és behúzom magam mögött. Rögtön megcsap a kellemes meleg, emellett az alkohol ismerős szaga is, de nem zavar túlságosan. - Ne aggódj, ha bármi bajod lesz, megvédelek.
Továbbra is mosollyal próbálom bátorítani, na meg, a tetejébe még rá is kacsintok, hogy szerencsétlen érezze a törődést. Nem biztos, hogy tudja, hogy én a védelemmel nem csak a levegőbe beszélek, hanem halál komolyan gondolom, de mindegy is, ez a történet szempontjából teljesen lényegtelen. Mikor megpillantok Beust odaintegetek neki, majd továbbra is fogva tartva a lányt odahúzom az asztalhoz, lekapom kabátomat és a pulthoz megyek, hogy rendeljek még két vajsört. - Remélem jó lány hoztam Bea...különben most nagyon nagy bajban vagyok.
Lerakom Emma elé az egyik korsó vajsört, az üres szék elé a másikat amire én magam telepszem, majd jóízűt kortyolok az italból.
|
|
|
|
Szakács Ágota-Beáta INAKTÍV
offline RPG hsz: 87 Összes hsz: 5015
|
Írta: 2013. január 27. 18:06
|
| Link
|
[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=53753#post53753][b]Szakács Ágota-Beáta - 2013.01.27. 18:06[/b][/url] Emma, Zoé 01.26.Talán mégsem volt a legjobb ötlet velük jönni. Vagyis az egyikkel. Belőle az este végére ki tudja mi lesz. Én tudni fogom, Zoé is. Más pedig ne legyen kíváncsi rá. Újra körbenézek, újságíró után kutatva. Végérvényesen megutáltam őket a legutóbbi számuk óta. Túlságosan sokat szerepelek benne, három darab cikkben is. És valahogy az igazságot pont elfelejtették megírni. Igaz egy nagyon kevés jutott bele, mint mondjuk az eljövetelem a karácsonyi bálról a rellonossal. Most meg itt vagyok, emiatt nézelődöm annyira az Edictumosok. Nem akarok hibát hibára halmozni. Utoljára az ajtóra szegezem csokoládébarnáimat. Megjelennek. Ez nagyon költői túlzás volt részemről. Pontosabban Zoé lép be maga után ráncigálva Emmát. Jól kezdődik minden esetre. Rángatni kell, vajon dolgunk végeztével is rángatni kell? Akkor nem az idegesség miatt, az biztos. Vissza integetek mikor Zoé felém int. Csak nem fog kereket oldani Emma, mégse kéne a kabátját annyira erősen fognia. Levágódna nagyon hamar a székekre. Kabáttól mind a kettő megszabadul. A kis konnektor egyből elszelel a pult felé, van pár percem Emmára. - Jól fogod magad érezni, hidd el. - Mosolygok rá, biztosítva az este alakulásáról. Egyáltalán nem fog velük olyan történni amit nem akarunk, hisz itt van Zoé aki bárkiből kirázza az utolsó élő sejtet is. Megtapasztaltam ezt az ajándékát, tudom milyen érzés, ám én ugyan annyira kedvelem őt. Semmit se változtatott ez a plusz rajta. - Jó lányt hoztál, meg kell vele ismertessük mire jó a csárda. - Pillantok fel rá miközben kiossza a korsókat. Őt aztán nem kell nógatni, iszik is egyből. Emmára nézek majd a korsóra. Innia kell. Vagyis remélem nem kell megfogjam a kezét, rá illesszem az ujjait és mondanom mikor nyeljen. Amúgy meg ne próbáljon ellenkezni, mert megkérdem Zoét, hogy adjon egy keveset neki abból ami sok van neki. Elektromosságból. Az emberi test vezeti, remélem Emma nem akarja kipróbálni hogyan is vezetné. - Emma Zoé, Zoé Emma. - Amennyiben eddig nem mutatkoztak be egymásnak, megtettem én. Ők mindketten ismernek, különböző helyekről és helyzetekből amit jobb nem részletezni. Egymást tudnák túllicitálni a rossz időzítéseimről, tetteimről. Eddig bele kellett kortyolnia abba a korsóba, semmilyen ellenállást el nem fogadunk. Zoéra felé pillantok, jelezve, hogy ha nem megy akkor erőltetni kell. - Végezzünk ezekkel hamar, nekem valami jobb kell. - A korsóm vészesen kezd kiürülni, Zoé is hasonló helyzetben van. Nem látok el az Emmáiéig, de őszintén annyira nem is izgat mennyit ivott meg. Az asztalunkhoz intem a pincért aki készségesen jelenik meg, felvéve rendelésemet. A korsókkal együtt tűnik el a férfi, nem foglalkozva azzal, hogy mennyi is hiányzik belőlük. Pár perc múlva újra megjelenik a színen, kezében a tálcával. Három poharat rak le mindegyikünk elé, kitöltve a megrendelt lángnyelv whiskeyt. Na ennek örülj Emma, direkt neked találtam ki az egészet. Ebből aztán innia kell, ha törik, ha szakad. Nem engedünk Zoéval, akármennyire is vissza akar szaladni a kastélyba.
|
|
|
|