Nyitva tartás: H-V - 0-24 (ünnepnapokon zárva)

A bolt jelenlegi tulajdonosa: Nikolai Weißling

Alkalmazottak:

• Endrédy Patrik
• Gombos Eszter - NJK
• Hortobágyi János „Samu” - NJK
• South West
• Anna Weißling
• Szendrey Adél

Beu és Zoé

Emma igazán boldogságosan ébredt fel ma reggel, hétvége van, nincsenek órák, pihenhet. Ennek ellenére, mikor körbenéz, egy órára pillantva tapasztalja, hogy reggel 7 óra van. Visszahuppan az ágyba és körbenéz. Látja, hogy nem csak ő van még benn, nyilván senki nem kel 5 órakor és teper le a pályára edzeni, egyik lány se ilyen elvetemült, pedig mindegyik kviddicses. Na igen, ez az ami annyira nem áll hozzá közel. Valószínűleg egyszer próbálná, annak is kék zöld foltok és valami komolyabb sérülés lenne a vége. Mára viszont nem ez a terv. Úgy gondolta sétál egyet aztán este meg lemegy bogolyfalvára császkálni egyet. Ezt meg is osztotta szobatársnőjével, aki nem véletlenül volt neki olyan ismerős. Mint a bálon kiderült, volt már egy kisebb afférjuk, egy kis leves kíséretében. De Emma nem haragtartó, így ezen mosolyogva túllépet. Viszont ami ezután következett, na arra nem számított. Órákig kellett győzködni, még egy talánt mondva végre lógva hagyták. Bea és egy barátnője lehívták őt a Csárdába. Ő nem az a fajta lány, aki oda jár, sőt, soha nem is járt kocsmában. Arról nem beszélve, hogy alkoholt is csak jó mélyen elzárva egy üvegben látott. Kicsit rémülten és félve állt a dologhoz, de nem akarta őket megbántani. Maximum elmegy, és mikor odaért megmondja nekik, hogy nem érzi jól magát, inkább visszamegy és lepihen egy kicsit. Felöltözik, egy farmert kap fel barackszínű felsővel, aztán pulcsi és kabát kerül rá. Felkapja a cipőjét majd sálat és sapkát húz. Kilép a szobájukból és a Navine szárny felől, elindul kifelé. A kastélyt elhagyva, a kapuban már egyszer megtorpan, de innét még tovább viszi a lendület. Mosolyog, de az ijedtség ott van az arcán. Végigballag a kissé latyakos úton majd a fő utczán keresztül sikeresen eléri a megbeszélt célt. Megáll a kocsma ajtajában és habozva nyúl a kilincs felé. Aztán vissza is húzza kezét. Egy rossz külsejű illető lép oda hozzá, aki elöl félreáll, és beengedi. ~ Na tessék, pont az ilyen emberek miatt nem járok ilyen helyekre. Sokkal jobb lenne nekem ott fenn a szobámban, elolvasok egy könyvet, vagy valamit kitalálok, inkább, mint, hogy ilyen emberek társaságát élvezzem… Komolyan, mit gondoltam? Mire ideérek, beleszeretek? Vagy esetleg, jobban fog kinézni, mint elképzeltem?~ Tovább gondolkodik az ajtóban, elég sok grimaszt vágva a gondolatmenet közben, mikor már hangokat hall maga mögött, elsőre csak léptek, aztán egy lány hangja. Megrémül, hogy itt aztán elvágták a dolgot, ha ez az, akire gondol, nem menekülhet. Pedig most aztán rohanna haza.  

Beu és Zoé

Egy lánynak nagyon nem a Csárdában van a helye. Ennek a lánynak meg pláne nem. Arról nem beszélve, hogy két lánynak sem igazán, ők meg ráadásul hárman lesznek. Morcosan gondolkodik, ám arcát inkább az ijedség tölti be. Hezitál. Mikor már éppen arra jutna, hogy na jó, felejtsük el, visszatér a kastélyba, akkor valaki megszólítja. Amire még egy kicsit fel is szökken. Mini szívroham mára is megvolt, remek. A kérdésre már éppen készül egy határozott igennel válaszolni, és mondaná, hogy távozik is, mikor se szó, se beszéd, szó szerint magával viszi őt befelé, vélhetően Zoé. Na tessék, már jó társaságnak néz elébe. Értékeli ő a bátorító hangnemet és arckifejezést mégsem tudja magát odabent, azaz most már ide bent, elképzelni. Ez a hely, enyhén szólva sem üti meg a színvonalát és még taszítja is. Kosz van, szaglik a hely. Magától biztos, hogy soha az életben meg nem közelítette volna, még csak távolról sem. Tágra nyílt szemekkel néz körbe, közben a védelmező szavakra, kissé megtorpanva azért reagál.
- Mért, itt bajom lehetne? – Elkerekednek a szemei és kérdően néz a lányra. Igen képzeli, mit hisznek róla, de ő akkor is elsőre jár itt, és ahogy jelen pillanatban kinéz utoljára is. - Szerintem ebben az esetben sokkal biztonságosabb nekem ott, a kastélyban.
Fordul kissé hátra és mutat kifelé az ajtón. A kacsintásra valami mosolyféleséget mutat, aztán kiszúrják Beát, így láthatóan a megfelelő ember és nem valami még idegenebb ráncigálta idáig. Mondjuk úgy kisebb noszogatás után helyet foglalnak és levetik a kabátokat, sálat meg sapkát. Közben fel sem eszmél még és egy korsó sör? vagy olyasmi kerül elé. Bátortalanul inkább némi vicsorítás, mint mosolygás kíséretében nézegeti eléggé furcsán az italt. nézi jobbról aztán meg balról, majd a két jóízűen kortyoló lányra tekint.
- Itt nem lehet mondjuk narancslevet kapni? Persze az se gond, ha nincs, ha visszamegyek a szobába, ott van.
Kérdezi egy mosollyal, amivel próbálja kifejezni, hogy ő ugyan ilyet még nem ivott, de nem is úgy tűnik, hogy szeretne. Mondjuk itt lenni se nagyon. De ez eléggé tiszta sor a belépésük óta. Ám a két lány igencsak rosszalló tekintetére csak lesüti a szemeit és az italhoz közeledni kezd. Már a korsó a kezébe van, és az arcához is emelte.
- Szia Zoé, örülök, hogy megismertelek.
Legalábbis most még biztosan örül, aztán meglátjuk pár óra múlva. Úr isten! Most mi lesz, vajon mit hoz ki belőle? Milyen íze lesz? Ízleni fog neki egyáltalán? Mi van, ha valami borzalmas és beteg lesz tőle? Vagy mi van akkor, ha ízlik neki? Na jó, az utolsót kellően ironikusan mondta magában ahhoz, hogy tisztában legyen ez a lehetőség egyelőre nem áll fent. Belekortyol, majd elég érdekes grimaszok kíséretében még egyszer. Leteszi maga elé, és akkor látja, hogy a két lánynak már csak kortyai vannak vissza. Megint tágra nyílt szemekkel.
- Ennek ilyen furcsa ízének kell lennie, vagy csak az enyém rossz?
Érdeklődik kellően naiv énje, nem mintha lenne neki olyan, amiben ez nem nyilvánul meg. Kedvesen mosolyog a lányokra és látva rajtuk, hogy márpedig, ha kell neki, ha nem ezt most meg kell igya megpróbál küzdeni az itallal. Még iszik egy vagy két kortyot. Hamarosan egy kis pír jelenik meg az arcán, körülbelül a korsó felénél járhat. Lehúzza a pulóvere cipzárját, majd a két lányra tekint. Tovább nem megy, eltolja magától, és úgy gondolja neki ez mára elég volt.
- Ti sokat jártok amúgy ide?
Érdeklődik, közben Bea valamit intézkedik, és újabb poharak érkeznek, a régi korsók meg eltűnnek. Nem nagyon tudja hová tenni most mi is a helyzet ezért csak pásztázik a tekintete Zoé és Bea szemei között.
- És ez micsoda?

Beu és Zoé

Szende Emma? Az meg milyen? Kérdések cikáznak a fejecskéjében, számtalan. Mióta ideért többet gondolkodik, mint tanórákon. Ilyet se mondott még biztos senki, de ezt a lányt a Csárda sarkallta erre a kis észtornáztatásra. Ez gyönyörű, más lazítani jár ide, ő meg ide se járna, ha tehetné, most meg itt kombinál már fejben. Ez a környezet, ezek a szagok… az alakokról nem is beszélve, akik a helyen tanyáznak, most és általában. A cserére csak elhúzza egy picit a száját. Igazándiból annak örülne a leginkább, ha valami alkoholmentesre cserélhetné ezt a dolgot itt maga előtt. Ők vajsörnek hívják, Emmus inkább valami agyzsibbasztó löttynek nevezné el és jó messze kerülne tőle. Legalább annyira, mint amennyire messze van egymástól Budapest és New York, ha az elég messze van. Mosolyra derül elsőre, mikor meglátja a pincért közeledni és érdeklődve kérdezi mi is jön. Megint előjött a naiva belőle, hiszen Zoé válasza előtt, meg mert volna esküdni rá, hogy legalább egy kicsit meghatotta őket, és kikértek neki valami üdítőt. Mikor megtudja mi az, még inkább meghátrál, mint eddig.
- Erről már hallottam, aputól, ilyet csak a férfiak isznak, nem?
Kérdezi félve, és ez az arcára is kiült. Zoé vallomása most nem nagyon nyugtatta meg, és a koccintásig se nagyon akar eljutni. A szék támlájába kapaszkodik és már pár centivel hátrébb is csusszant. Rajtra készen van, ha kell, rohan is kifelé. Valahogy nem tudja elképzelni, hogy ő abból az általa félelmetesnek titulált italból akár csak egy kortyot is legurítson a torkán. Bea ízlése ide vagy oda. Elhangzok a jelige, majd a másik két lány megemeli a poharat. Itt az idő, most vagy soha! Tehát nézzük a lehetőségeit, vagy lejjebb ad az igényeiből, vagy szépen és gyorsan felpattan és elhúzza a csíkot. Zoé illetőleg Bea szeméből nem azt mondatja az elszántság, hogy ő innen szabadon távozhat. Így a megszoksz vagy megszöksz páros közül előbbi maradt számára. Felemeli a poharát, előveszi legszebb mosolyát, majd ugyan azzal a lendülettel, visszateszi az asztalra. Azon gondolkodik melyik jobb kifogás, a „nem is vagyok olyan szomjas” vagy az „allergiás vagyok az összetevőire”… Nem drága lányom, te a szórakozásra vagy allergiás. Mondja a belső hangja, aminek túl nagy lett a szája hirtelen. Nem igazán tudja elfojtani, így úgy negyed óra itallap böngészést követően arra jut miért ne.
- Az estére.
A lányok szemébe néz, előbb Bea aztán Zoé tekintetét kapva el, majd kóstolgatás nélkül húzza meg a poharat, nem törődve ízzel, erővel és hatással. Lecsapja az asztalra a poharat, majd mosolyogva tekint a lányokra. Nem, szó az nem jön ki a száján, de az első sokk után a whisky ereje már ki kellett, hogy mutatkozzon a pofiján. Az első élménye itt, most az agya még küzd, hogy erre büszkének kell-e lennie majd, avagy sem, de ez a jövő titka, ő meg most kihasználja a pillanatot. Legalábbis küzd még a belső énjével, de már nyerésre áll a szólongatott Emma. Magához húzza ismét az itallapot, majd a lányok elé tolva rámutat egy számára ismeretlen valami koktélszerű italra.
- Az olyan szépnek néz ki, meg olyan ártatlannak. Nem lehetne valami ilyesmi?