Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Vége egy évnek. Hiába is szeretné az ember visszahozni a csodás emlékeket, vagy talán a rosszakat, hogy jóvá változtassa őket, nem lehet. Az idő múlik, és bele kell törődni. Elmúlik sok csodás pillanat, és sok rossz. Meg azok is, amiket nem tudunk minősíteni, átlagosak voltak. Minden elmúlik egyszer, és a véghez is közeledünk minden egyed nappal. Minden héttel, hónappal, évvel és évtizeddel, de még a másodpercek is előrébb hozzák a végünket.
Ezek voltak egy pesszimista gondolatai, de Sharlotte egyáltalán nem mondható annak. Még örül is, ha vége múlik sok rossz dolognak, a csodás emlékekkel pedig úgy van, hogy lesz még jobb is. Ezzel pedig magát biztatja mindenre. Talán kicsit naiv és túl optimista életszemlélet, de ilyennek is kell lenni néha. Akkor, azon a napon pedig túlnyomó boldogságot árasztott magából. Már attól a pillanattól kezdve, hogy reggel kinyitotta a szemeit, tudta hogy ez egy jó nap lesz. Persze, nem volt mindig ennyire optimista, és nem is szokott az lenni, így ez szokatlannak és ritkaságnak számított tőle. Általában a realista jelző illik rá, főleg a tragédia óta. De azt a napot csak a jónak szentelte, kevés nosztalgiázással együtt, természetesen. Egész napját mosolyogva, vagy éppen vigyorogva töltötte el, és mindent boldogan tett. Olyat is, amit addig utált, vagy nem volt kedvére való. Aznap semmi sem számított. Délután kezdett el kicsit gondolkozni azon, hogy ha már ez egy ilyen jó nap volt, és lesz is, akkor ünnepelni kellene. Testvérét kérte, hogy látogasson el vele a csárdába, de nem szívlelte az ötletet, mivel még akkor sem tudta elfogadni, hogy húga szívesebben jár oda, mint iskolába. Így hosszas ruhaválasztás következett, ami után magára is hagyta Alexet a negatív gondolataival. Kezét zsebébe mélyesztette a hideg ellen, és nyakát kicsit visszahúzva sétált a célpontig. Belépve első útja a pulthoz vezetett, ahol kért egy pohár whiskeyt kezdésképpen, majd miután megkapta keresett magának egy asztalt a szemével, és elindult felé. Nem volt túl eldugott, de nem is kellett annak lennie. Kabátját levette, a szék támláján talált neki helyet. Ezt követően ledobta magát arra az ülőalkalmatosságra, és hátradőlve, nagy sóhaj keretében kezdte fogyasztani italát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Nagyon kellemes, vidám hangulatú napja koronázásaként -főleg a Szilveszter alkalmából-, úgy döntött, hogy ellátogat a csárdába. Az idő aznap is múlt ugyanúgy, ezért még délután próbált információkat szerezni testvérétől, aki nemleges választ adott neki. Nem akarta elkísérni, bár egymagában azért ő is szívesen üldögél ott fél napokat. Nem is foglalkozott vele, napját semmi sem árnyékolta le. Ruhát választott magának az alkalomhoz illően, aztán indult is, mert az a momentum elég sokáig tartott neki. Már sötét volt, de annyira késő nem. Ezen elgondolkodott, de sokat nem foglalkoztatta, hiszen huzamos idejű iszogatásra és ünneplésre indult. Hát igen, nagy változás ez számára. Az utóbbi időre ezt az életformát választotta magának, de valószínű, hogy sokáig így is marad. A jó kislányból rossz kislány lett, és ezt a környezete vagy elfogadja, vagy nem. Az a csodálatos napja sem egy tipikus jógyerekes tevékenységgel végződött, de annyira nem akart angyalkát játszani. Csak jó kedve volt, ennyi az egész. Ennek hatására pedig nem akarta hanyagolni az éjszakai tevékenységeket sem, így kocsmázás mellett döntött. Odaérése után rendelt is, és miután talált magának megfelelő asztalt, ledobta magát és inni kezdett. Pont, mint egy alkoholista. Eléggé olyasmi látványt nyújtott, mert rutinosnak mondhatta magát. Vetett egy pillantást az "éltető nedűre" a poharában, aztán le is húzta, nem játszadozott vele. Lerakta az asztalra, majd mikor már elhatározta agyában, hogy kér még egyet, majdnem ráborult egy lány. Hát ilyen szerencsésnek mondhatja magát, hogy legalább a kilöttyenő ital nem őt vette célba. Az az asztalon érte végét. Kedvesen nézett az ismeretlenre, nem volt kedve veszekedni.
- Semmi baj, nem öntöttél le - mosolygott rá őszintén. - Ha van kedved ülj le nyugodtan, én addig rendelek valamit - rendelt is egy újabb kör whiskeyt, majd amíg odaérkezett az ital,addig pedig letörölte a vajsört az asztalról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Szórakozottság, boldogság, ok nélküli vidámság jellemezte napját. Ez inkább az idő múlása iránti öröm és elismerés, mert már várja a következő évet. Azt nem tudta volna megmondani miért, csak hogy inkább szeretett volna a jövőben lenni, és a rossz dolgokra véletlenül sem emlékezni. De akkor ott volt, a jelenben, azon események közepette. Otthonról hamar elszabadult, és lazításra vágyva indult meg a már jól ismert csárda felé. Igen, a kelleténél jobban ismerte a helyet, még kedvenc asztala és széke is volt. A csapos pedig lehet, hogy sok vendéget szolgál ki, de azért emlékszik rá. Ez pedig neki jó, hogy mások mit gondolnak, az meg mindegy, mert csak az ő boldogsága számít. Akkor pedig inni készült. Megszokott helyére ült le, és kis gondolkodás után le is húzta a kezdő pohár whiskeyt. Éppen azon lett volna, hogy rendel egy másikat is, aztán majd még többet, de megakadályozta egy lány. Méghozzá majdnem rádőlt, de valahogy ettől sem tudott elmenni jókedve. Kedvesen mosolygott az ismeretlenre, aki szerencsére nem öntötte le vajsörrel. Akkor nem lett volna ilyen barátságos. De nem így történt, ezért még marasztalta is az asztalánál. Addig kért magának újabb pohár itókát.
- Én Sharlotte vagyok - árulta el nevét a lány után. A megérkezett italt lerakva segített még letörölni a vajsört, aztán azt a pohárnyi nedűt is lehúzta. Vett egy átlagosnál mélyebb levegőt, aztán lecsapta az asztalra a poharat. Nem akarta, hogy alkoholistának nézze Elizabeth, ezért magyarázkodásba is kezd.
- Igen, oda járok - mosolyodott el. - Ez az előbbi lehet, hogy alkoholista, kocsmatöltelékekhez hasonló viselkedés, vagy látvány volt, de hidd el, hogy talán még egy üveg Jack Daniel's után is normális vagyok - furcsa volt neki ezt így kimondani, és elhinni is, de ha az kell, meg is mutatja. Erről jutott eszébe, hogy tényleg kellene egy üveggel.
- Egy pillanat... - felállt, és a pulthoz sétálva kért egy példányt az előbb említett alkoholfajtából. Annyira tényleg nem akart lesújtó képet adni magáról, de arra még szüksége volt. Különben sem egyszerre akarta, mert az kétes volt, hogy sikerülne. Mikor utoljára vetette ennek neki magát, akkor felejtés céljából ivott. Ami aztán olyan jóra sikeredett, hogy azt is elfelejtette, mit csinált. Visszatérve leült, lerakta szerzeményét.
- Melyik ház tagja vagy? - tette fel végül kérdését. Fogalma sem volt. Magáról is tudta, hogy nem igazán hozzá illő házba került. Inkább valami Rellon-Eridon keverék lenne, de a Navinéba került.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A kocsma az a hely, ahol alkoholt lehet találni. Egyszerű megállapítás, mégis nagyon lényegre törő, vagy éppen hasznos. Miért is? Ha már más nincs, az alkohol segít felejteni. Nem feltétlen kell alkoholba fojtani bánatod, de végső esetben megteszi. Ezért volt számára kissé kedvelt hely a csárda. Mert segített neki,mást nem tudott volna mondani. Nem szereti úgy egyébként, mert tele van mindenféle sötét alakokkal, de hogyha más szemszögből nézi, akkor más véleményre jut. Ezen, és sok más gondolat közepette húzza le már második whiskey-ét, ami után kicsit mentegetőzni is kezd. Miután a lány szavait hallgatta, rájött, hogy azért kicsit tényleg túlreagálta, mert az alkoholista az már más fokozat. Ő csak jól bírja az alkoholt. Ezen észrevételét egy mosollyal konstatálta, majd már el is tűnt egy üveg "csodáért". Visszatérve egy szokásos kérdéssel lepte meg a lányt, amire szinte már várt választ kapott. Azután a visszakérdezés, erre is várt.
- Navine - mondta a végére elhalkulva. Már egyáltalán nem volt odaillő. Az a jó tanuló, okos, kedves, mindig pozitív és aranyos gyerekek helye. Ebből ő már csak kedves és talán az intelligenciából sem vesztett. De ki tudja. Mindegy is, a lényeg, hogy nem tartotta már megfelelőnek a helyet, de attól ugyanúgy szerette. Ízig-vérig sárgának érezte magát, még különcsége ellenére is. Egykoron tökéletesen megfelelt annak a képnek, de már nem. Ahogy ezt végigjátszotta fejében, feleszmélésképpen töltött magának egy pohár itókát, és összeszedte gondolatait a következő kérdésre.
- Igazából kértem a bátyámat, de nem akart ide velem jönni - nevetett fel kicsit, és talán már jókedv is volt mögötte. Nevetséges indok, meg kell hagyni, de ha nem akar jönni, nem fogja erőltetni a dolgot. Jó így, talán jobb is lesz. Annyira nagyon tapintatlan nem akart lenni, de muszáj volt visszakérdeznie.
- És Te? - kérdezte meg végül az 'é' betűt elnyújtva, majd belekortyolt az italba. Még mindig ugyanaz az íz, illat, de már összebarátkozott vele, mondhatni, és még egy darabig nem akarta megunni a sajátos ízvilágot. Majd amikor már érzi, hogy elég lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Megkönnyebbülten lép be az ajtón Lucy után. A kinti időjárás, és a benti között Ég és Föld a különbség, melyet lassacskán kezein is kezd érezni. Kissé elvörösödött a meleg hatására, de jó volt számára, ahogy átjárja a kellemes érzés. Hamar a kiszemelt asztalhoz lépdel ő is, és hamar megszabadul kabátjától. Mivel csak ennyi volt, amit le kellett vetnie, nem is csoda, hogy rendesen fázott. Bár nem szokott, így ez mellékes is.
- Én buktam, nem szépítem - nézett ismét újdonsült ismerősére. Szinte teljesen kötetlenül beszélt, mint gyerekkori barátaival. Semmi feszültség nem volt hangjában, pedig nem szerette beismerni, hogy bukott. A család nézetei szerint aranyos, kitűnő tanuló sem mindig jó. Inkább rossz, és ez nehezen, de el kell fogadniuk. Ahogy leültek, hamar megjelent egy pincér is, aki felvette a rendelést. Előbb a lány, majd ő is elmondta, mit kér.
- Nekem pedig egy szelet csokitorta lesz - vágott hozzá egy kedves mosolyt is, mint mindenhez, és szinte elmélyülten hallgatta a beszámolót. Ahogy a másik megnyílt előtte, elmesélt dolgokat magáról, valamiért úgy érezte, hogy ezt neki is meg kellene tenni. Ezt is ritkán teszi, nem sűrűn mesél múltjáról, főleg nem olyanoknak, akiket nem ismer régebb óta, de akkor mindent félre tett valami miatt.
- Mi a szakmád? Úgy értem, ami révén ilyen sok helyre eljutottál - teszi fel első kérdését, majd folytatja - Én Londonban születtem, 17, lassan 18 éve. Az ahhoz közeli birtokunkon éltem szüleimmel és testvéremmel egészen addig, amíg ide nem kerültem. Egészen pontosan a Navinéba, ahol első évem szinte csak a tanulással telt, de azt még a kastélyban töltöttem. Idén jöttek óriási változások. Leköltöztem a faluba a bátyámmal, és egy családi tragédia hatására elkezdtem mindent máshogy látni. Szinte 180°-os fordulatot vett minden elvem, vele együtt az Életem. Még most is minden Angliához köt, de félek hazamenni, mert talán nem lenne erőm visszajönni. Jó nekem itt, a barátaimmal és... - elhallgatott. Megérkezett a rendelés, de nem is emiatt, hanem azért, mert az 'és' után már nem akart semmit mondani. Nyitva hagyta a mondatot, mert bármi lehetséges még. A jövő zenéje, hogy mi lesz az azután következő szó. Lassan kezdett el falatozni. Imádja az ottani csokitortát, amikor csak betér, mindig ilyet eszik. Ezért biztos is volt benne, hogy nem szakítja meg a sort.
- Itt nincsen bolti süti. Minden itt készül, és nagyon finom is - mosolyodott el a megállapításra, majd ismét visszatért az édességéhez. Igazán furcsa volt neki, hogy kötetlenül tud beszélni a lánnyal, és felszabadultan. Pedig alig szűk negyed órája ismerték egymást. Mégis volt benne valami, ami miatt Sharlotte is megnyílt.
- Miért jöttél vissza tulajdonképpen? - érdeklődött fel-fel nézve a tányérról. Nem igazán értette, hogy ha ezek után miért is jött vissza. Pusztán az ide kötődés miatt nem tartotta valószínűnek, hogy valaki otthagyja a munkáját, és mindenét, aztán fogja magát, és megy. De ez is lehetséges, mindenesetre biztosabb úgy, hogy megkérdezte. Tapintatlan sem akart lenni, de nem tudta, milyen típusú lehet az ok. Valami szomorú, vagy valami spontán. Mivel bármelyik lehetséges volt, így magabiztosan tette fel a kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

A viszonylag zárkózott szóváltás nem tartott sokáig, majd a beszélgetés váratlanul alakult. Általában egy átlagos ismerkedés szokott ilyenkor végbemenni, de az más volt. Szinte a legelejétõl másképpen beszéltek, meg másról is. Nyitottan, és olyan dolgokról, amit nem osztana meg mindenki a másikkal. De akkor így lett. Nem bànta, hogy így alakult az este, valamiért még talán örült is a váratlan fordulatnak. Ahogy a 'gyerekkori álom' elhangzott, nem furcsálkodott. Sokszor alakulnak másképpen a dolgok, mint szeretnénk, vagy nem is lesz olyan jó dolog elérni vágyainkat. A modellkedésen sem lepõdött meg, hiszen tökéletes is hozzá. Akkor jött a 'Happy End'-es dolog, ami sajnos Neki sem jött össze. Azt már megtanulta, hogy sosem lesz úgy, ahogy eltervezzük. A másik beszámolóját hallgatva meg is bizonyosodott errõl. Nem szôlt, valami részvétet és megértést nyilvánítva lesütötte a szemét, és egy pillanatra a mosolya is eltûnt. Azzal a lendülettel vissza is tért azonban, ahogy õ is mesélt. Megnyílt úgy is, hogy nem tudott róla. Csupán késõbb vette ezt észre, de nem sajnálta, nem bánta meg. Kötetlenül beszélt, akkor is, mikor a tragédiára kérdezett rá.
- Szép kis történet, és ha nem lennék ilyen kíváncsi, nem is tudnék róla - nevette el magát kissé szemeit lesütve - Szóval, nem rég történt, még az õsszel, hogy Alex, a bátyám hazautazott valami hivatalos okból kifolyólag. Én maradtam, nem hagyhattam kis idõre sem abba a tanulást. Egy darabig el is voltam, felszabadultam, nem szabályozott, és nem kezelt végre senki óvodásként. Itt jött képbe a kíváncsiságom, már nem bírtam ki, hogy ne menjek utána. Ezt egy pénteki napon meg is tettem. Bár ne tettem volna. Hazaértem, senki sehol. Megtaláltam õket természetesen, de ott a szüleim szobájában olyan dologgal szembesültem, amivel sohasem akartam. Anyám rákos, vagyis csak volt. Nem tudtam elhinni, de kérésének eleget téve még szombat este elindultam vissza. Pár nappal késõbb kaptam levelet, hogy már nem él - mosolyodott el a végén. Nem telt el sok idõ, de mondhatni jól feldolgozta a történteket. Könnyû sem volt, de itt van, nincsenek problémái, vagyis ilyenek nem. Egy ideje érzéseivel is küszködik, ami új és furcsa számára. Ennek is el kellett jönnie, még ha érthetetlen is számára, hogy miért pont akkor, vagy hogy tud szimpla barátságon kívül bárki iránt bármit érezni. A körülmények ott pedig... enyhén szólva furcsák voltak.
- Szerettél modellkedni, ha jól gondolom. Csinálnád még? Vagy túl sok emlék köt a võlegényedhez? - kérdezi végül egy mosoly keretében, miután lenyelt egy falat tortát. Abból sem maradt már sok, ahogyan beszélgettek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Anyja elvesztése nagyon felzaklatta. Amit érzett az kifejezhetetlen, de szerencsére azt a szenvedést hamar túllépte. Utána jöttek az őrlő gondolatok, az emlékek, és a sok változás, amik révén eljutott idáig.
- Nagyon jól. Mivel alig 2 évvel idősebb nálam, így mindenben tud segíteni, jobban megért, mint mások. Meg saját akaratomtól függetlenül is megvéd olyan dolgoktól, amitől félt, és sokszor nem is gondolom át, hogy mi mindent köszönhetek neki - pár pillanatra elhallgat, majd tovább folytatja - Apámmal utoljára az utazáskor találkoztam. Akkor meggyötört volt, bár ugyanúgy aggódott értem is, mint haldokló feleségéért. Azóta csak pár levelet váltottunk, nem találkoztunk. Ettől függetlenül azonban mindig nagyon jó volt a viszonyunk - mosolyodik el a végén, majd az evést is lassacskán befejezi. Legyűri még azt a pár falatot, és ismét a lányra néz, ahogy az beszél. Neki is voltak gyerekkori álmai. Először valami hercegnő akart mindig is lenni, aztán a popsztár, a modell, énekesnő és hasonló ideák is jöttek egymás után. Egy ideje azonban nem foglalkozik a jövővel, így minden ilyen gondolatot elhagyott, és csak a pillanatoknak él. Nem töpreng azon, hogy mi lesz majd holnap, vagy esetleg azután. Azon pláne nem, hogy sokkal azután mik fognak történni, vagyis mik történhetnek. Csupán az számít neki, ami akkor, és ott van. Természetesen vannak dolgok, amiket ő is szívesen csinálna később, és ugyan meg is élhetne belőlük, nem tervez semmit. Még vár, mit tartogat neki a sors, és nem vágyakozik semmi iránt, ami talán nem is következik be.
A másik beszámolója után ismételt mosoly jelenik meg arcán. Olyasfajta 'értem' mosoly, mely tekintetével együtt kifejezett mindent, amit akkor gondolt. Ő is a vízért nyúlt, majd a maradékot megitta. Mire tekintete visszatévedt a vele szemben ülőre, addigra az ismét beszélt.
- Dehogy haragszom, én is indulok szerintem - mosolyodott el kedvesen - Remélem, és én köszönöm - nézett rá ismét. Arra, hogy fizet, egy újabb majdnem nevetésbe átnyúló mosoly volt a válasz, és egy, az átlagosnál kicsit halkabb - Lucy számára biztosan hallható - 'Köszi' volt. Ahogy távozott a lány,  ő is visszaintett neki, majd fizetés után, kabátját gyorsan magára kapva távozott a cukrászdából.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Egyre jobban kételkedett benne, hogy jó helyen van ott. Kezdte sajnálni, hogy nem testvérével szilveszterezik, és akkor feleszmélt, hogy nincs egyedül. Hirtelen, de ok nélküli boldogság öntötte el, aminek hatására mosoly ült ki arcára. Hogy miért, azt nem tudta, csak egyszerűen boldog volt. Talán elkezdett hatni a whiskey, az volt a legvalószínűbb. A lányra nézve hallgatta a válaszát, majd ahogy a végén felnevetett, ős is ezt tette.
- Nem túl jó - mondta közben, majd kortyolt még egyet az italából. Fel sem fogta, hogy mit csinál akkor, mi lehet a következménye, vagy éppen hány szabályt szeg meg. Akkor semmi sem érdekelte, csak a jókedve, amit legalább az év utolsó napján, annak is utolsó pár órájában élvezni tudott. Imádta, ha nem kezelik kisgyermekként, de sokszor nem látta át, hogy miért teszik. Azért, mert leginkább arra hasonlít viselkedése. Felelőtlenül, mindenbe belevág, és nem érdeklik a következmények. Lelkiismerete természetesen van, de sokszor az is kikapcsol, és csak későn lép újra üzembe. Pont gondolatmenete végére érve hallotta Elizabeth hangját, és a feltett kérdést.
- Igen, egy pár hónapja - mosolyodott el. Visszakérdezett volna szívesen, de tudta, hogy a másik a kastélyban lakik, így erre nem volt lehetősége. Biztos volt benne, hogy akkor talál majd valami beszédtémát, hiszen nem volt nehéz, akkor már kezdtek rátörni jobbnál jobb ötletei. Ezt teszi vele az alkohol, de saját magának érte el ezt, nem szólhat egy szót sem. Ez pedig csak a kezdet, ki tudja, mi lesz, ha folytatja. Akkor, abban a pillanatban állt meg benne valami. Hirtelen kissé megrázta fejét, és vett egy mély levegőt. Mintha csak kijózanodott volna, de mégsem. Csupán gondolkodásmódja vett egy másik irányt. Ránézett a poharára, melyben már nem volt semmi. Elképedt egy kissé, hogy mi lett belőle. Azonnal letette az üvegpoharat az asztalra. A lányra pillantott idegesen, majd, hogy a változás ne tűnjön fel Neki, villantott egy félmosolyt, és a pulthoz sietve kért inkább egy korsó vajsört. Rájött, hogy nem igazán kellene leinnia magát, így inkább valami lightosabb mellett döntött. Egy vajsörtől még biztosan nem jut el arra a pontra, hogy igazán 'boldog' legyen. Visszasétált hát az asztalhoz, majd leült, és vetett egy pillantást a lányra. Szinte biztos volt benne, hogy vagy hülyének nézi, vagy várhat egy olyan kérdést, hogy: 'Ez mi volt?'. De nem baj, minden egyes egyedül az ő hibája. Már ott elkezdte a sorozatot, hogy eljött. Aztán a kért ital, majd hogy többször is ivott. Most pedig észrevette magát, aminek valahol belül örült is. Mivel már megvásárolta, így azt az üveg Jack Daniel's-t szépen elrakta, majd visszatért a korsóhoz. Kortyolt belőle egyet, majd egy aprócska grimasszal vette tudomásul, hogy teljesen más íze van, mint a másik fajta alkoholnak. Azután már mindent olyan természetességgel csinált, mintha nem történt volna semmi. Valami beszédtémát keresett közben, hogy még inkább terelje a szót.
- Hogy-hogy pont itt kötöttél ki? Nem lett volna jobb megenni egy sütit, vagy csak sétálgatni? - teszi fel a kérdést, amit magának is címezhetett volna. Persze ezt kedvesen mosolyogva tette, nem számon kérő hangsúllyal, ahogy azt a szülők szokták tenni. Ha visszakapja a kérdést, valószínűleg nem tud majd rá válaszolni, csak sok gondolkodás után, mert a akár saját magának is feltehető kérdést sem gondolta át.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Több okból kifolyólag is sietősen akart távozni otthonról. Leginkább azonban bátyja miatt érezte úgy, hogy elég lesz a bemutatkozás és mehetnek is. Nem akart semmi olyat, mint előző esete. Az merőben más volt, mint az akkori, így nem is lett volna a testvérének oka arra, hogy megverje a fiút, de azonnal megnyilatkozó ellenszenve távozásra késztette. Várta, amíg Eric felveszi a gitárját, majd kezét továbbra is fogva léptek ki az ajtón. Előbb ő, majd a fiú is. Ugyanígy sétáltak tovább, bár még nem tudták, hogy hova is mennek, csak mentek. Pár lépés után a levitás kijelentésével egyetértve sóhajtott egyet.
- Nem igazán... tudod, ez hosszú történet. A lényeg, hogy nem igazán szeret fiúkkal látni, főleg nem otthon - fordult felé. Tekintete ismét cikázni kezdett a másik íriszei között. Olyan érzése volt, hogy megint nem tudja majd levenni róla szemét, és ez bizonyos ideig így is lett. Sétáltak így pár percig, semmivel sem foglalkozva, csak agya kattogott. Mindig is jeleskedett a lehetetlen helyzetekben, hetente összehozott egyet-egyet, ez pedig azokhoz képest is sok volt. Egyáltalán nem érdekelték a körülmények, az sem, hogy alig ismerte. Tulajdonképpen a nevét tudta, bár azt is hiányosan, hogy honnan származik és hogy mit szeret tenni szabadidejében, de neki ez is bőven elég volt, sőt. Ennél kevesebb is elég lett volna, csupán igéző tekintete és maximum egy név. Tervezett ugyan ennél többet megtudni róla a nap folyamán, de nem sétálgatás közben. Egyre inkább lejjebb vett a tempón, így lassan, de biztosan értek el a fő utcára. Ott mát nehezen, de levette szemét a fiúról, és körbenézett, hogyan tovább. Valamit csinálni kellene, nem járkálhatnak egész nap fel-alá. Tekintete megakadt egy megfelelőnek bizonyuló helyen, majd ismét a másikéval találkozott, azután a Pillangó-varázs ajtaja felé mutatott vele.
- Na? Bemegyünk? - tette fel a kérdést szóban is, hátha így egyértelműbb. Nem gondolta, hogy nemleges választ kap, meg éhes is volt a reggeli kihagyása miatt, így kissé bizonytalanul ugyan, de elindult abba az irányba. Lassan szedte egymás után lábait, kérdőn, de kedvesen pillantott a mellette haladóra. Kicsit fel is kellett rá néznie, amin elgondolkodva kicsit furcsállta is a dolgot. Ritka, ha bárkire is fel kell néznie magasságából adódóan, de ő még ezt is megelőzte.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Az utcán sétálva elég sokat gondolkodott alapvető dolgokon, és azokat természetesen túlbonyolította, ezért ki is tartott egy gondolatmenet az út végéig. Közben még a fiút figyelte, tekintete az útra is tévedt párszor. Nem tudta leszűrni arckifejezéséből, hogy vajon min gondolkodhat, de nem is nagyon érdekelte akkor a dolog. Végig azon járt az agya, hogy a nap folyamán szeretné jobban megismerni majd Ericet, hiszen az addig összegyűjtött információk nem bizonyultak túl soknak. Ez természetesen semmit sem befolyásolt, de azt a pici szépséghibát mégis ki akarta küszöbölni. Hamar elérték a fő utczát, a lakósortól való távolságot figyelembe véve, még akkor is, ha lassan haladtak. Felvetette, hogy nézzenek be az étterembe,  amire helyeslő válasz érkezett. Ekkor újra a fiúra nézett és elmosolyodott.
Elindultak a bejárat felé, ahol ő előre ment, elsőként lépett be a helyiségbe. Utána a fiú is, akit abban a pár másodpercben kedves pillantásával jutalmazott meg. Szeme azonban nem állt meg ott, tovább vándorolt a teaház összképét keresve. Nem látott sok embert, hiszen korán volt még. Általában nem kel ilyenkor fel, addig alszik, ameddig csak teheti. De vannak a kivételes esetek, amikor is talpon van, olyankor aztán nem lehet megállítani, és az őt körülvevő lustaság sem zavarja. Akkor a tömeg hiányát is figyelmen kívül hagyta, és mivel nem éppen egy kellemes reggeli teázás céljából választotta ezt a helyet, így útjuk az emeletre vezetett tovább.
Felértek a lépcsőn, majd a pincér segítségnyújtása után egy kicsit távolabbi, fal melletti asztalhoz sétáltak. Levetette kabátját, majd a szék támlájára helyezte és le is ült. A levitás tekinteté kereste, mert hosszú kihagyott percek után ismét el akart bennük mélyülni, akár csak egy kis időre is. Ehhez társult a jellegzetes mosolya. A kérdésre vette csak magát észre, vetett egy pillantást az étlapra, majd kicsit komolyabban elmélyedve benne próbált találni valami fogára valót.
- Szerintem baconos-sajtos rántottát – nézett fel, és válaszolta végül. - Te? - kérdezett vissza egy ismételt mosoly kíséretében. Imád mosolyogni, sokszor is csinálja, meg valószínűleg nem is olyan rossz látvány. Azokról a sajátos okokról, amik miatt csak kifejezetten neki is jó, nem is beszélve. Elgondolkodott magában, a sötét íriszekbe meredve, és a külvilágot teljesen hátrahagyva, de nem úgy festett, mint egy idióta, vagyis ezt csak remélte.
Idő közben megérkezett a pincér is, aki készen állt, hogy felvegye a rendelésüket. Még egyszer a fiúra nézett, majd úgy döntött, hogy mondja ő előbb, mit kér, aztán pedig majd Eric.
- Akkor kérnék egy sajtos-baconos rántottát és egy pohár narancslét – nézett a férfire, majd ismét a vele szemben ülőre. Amint ő is rendelt, a pincér eltűnt. Tekintete nem vándorolt tovább, megállt ott. Beszélgetéskezdeményezésben nem volt jó, várt még, hogy eszébe jusson valami. Vagy éppen, hogy a fiú közbeszól. A lényeg, hogy várt, akkor éppen mindenre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Ahhoz képest, hogy tavasz lenne, az időjárás nem ezt mutatja. Pedig neki biztos elhatározása, hogy akkor is megy sétálni. Nem tudja érdekelni sem a hó, sem szél, de még a jeges út sem, ha valamit akar. Azt meg fogja csinálni, bármi áron. Ha sétáról van szó, akkor meg pláne. Éppen ezért gyorsan összeszedte magát és szó nélkül távozott.
Az út annyira nem bizonyult kellemesnek, de esze ágában nem volt visszafordulni, csak ment valamerre. Első ötlete az volt, hogy mászkál csak egyet a faluban, és ha esetleg valaki látja közben, ilyen alapon hadd nézze csak hülyének. Nem olyan ő, hogy nagyon érdekelje mások véleménye. Végül azonban már kezdte unni a fel-alá járkálást, habár kint volt minimum fél órája. Az is rekord, hogy nem fagyott meg, de csinálta volna tovább, ha nem száll el a lelkesedés.
Pont jó helyen állt meg a Fő utczán, nem is gondolkodott sokat, biztos volt benne, hogy akkor ez a kis kiruccanás most a Csárdánál megáll. Sok emlék köti ide. Rossz is, jó is, vagyis eléggé vegyes, de mindig szívesen visszatér. Csak úgy, okkal, vagy bárhogyan. Akár csak nosztalgiázni is, most pedig egy kicsit megállni és feltöltődni, hogy folytathassa útját.
Egy határozott mozdulattal nyitotta ki az ajtót, majd lépett is be. Olyan nagyon sokan nem voltak, bár ez a hely általában - vagyis szinte mindig - tele van sötét alakokkal. Jó, normálisak is járnak ide, de mégis. Az irányt rögtön a pult felé vette, mindig is ez volt az első lépés. Ám most nem szándékozott elsunnyogni egy távoli asztalig, és elmélyülni gondolataiban, mint régen. Csak reméli, hogy annak az időszaknak vége.
- Egy vajsört kérnék - mondja, amint elhelyezkedik az egyik bárszéken. Kabátjától és sapkájától megszabadult, maga mellé helyezte, majd stílusosan a pultra helyezte könyökét és arra támaszkodva nézett ki magából. Hát azt nem tudta meg, miért olyan jó ez, de muszáj volt kipróbálnia, és akkor már úgy is maradt az ital megérkezéséig. Közben nézeget erre-arra, valami olyasmi célzattal, hogy elteljen az a kis idő is, lehetőleg gyorsan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Miután leül és rendel sok idő nem is telik el, hogy megkapja amit rendelt. Abban a pár másodpercben azonban megszabadul kabátjától és a pultra könyökölve vár. Ezt jobb kezével teszi, tekintget körbe, majd lábán pihenő bal kezén akad meg. El is mosolyodik a gondolatra, mivel csupán pár napja van ott az a kör. Meg az egész a nyaralásra emlékezteti, amiből csupán jó néhány órája, valamikor az éjszaka közepén tértek haza. Közeli emlék, de most próbálja kizárni, legalábbis egy kis időre. Egészen meredten bámulta csak kezét, persze mosolyogva, majd egy hang zökkentette csak ki, ami azt jelezte, hogy az ital az bizony ott van, előtte. Abban a pillanatban felnézett, és kicsit a fiú felé is fordult.
- Köszönöm - mosolyodott el, majd kezébe is vette a vajsört. Most volt pár pillanat, amíg meglepődhetett, mivel még sosem látta itt a pultost. Jó, egy ideje nem is tért be a csárdába, de azért elég szembetűnő változás, annyit meg kell hagyni. Eddig itt néhány ismerősén kívül csak magas, kigyúrt, vagy elég sötét megjelenésű embereket látott. Ő pedig egy normális srác. Sőt, nagyjából korabeli is, ez aztán nagy csoda.
- Új vagy itt? Még sohasem láttalak - teszi fel aztán kérdését. Még azt sem tudja, miért akar egyáltalán beszélgetni vele, csak egyszerűen megkérdezi ami foglalkoztatja. Meg aztán a mosolygást nagyon is tudja díjazni. Ő is imád mosolyogni, önkéntelenül is, bármikor. Így pedig elég furcsa látvány egy vigyorgó fiú a pult mögött, fura látvány azokhoz képest, akik itt megszoktak fordulni. De hát ilyen is kell, jó az a bizonyos változatosság.
Most már az eddig csak szorongatott poharat szájához is emelte, hogy igyon belőle, mert végül is ezért rendelte, nem csak dísznek. Addig is csak szépen csendben figyeli az idegent, a könyökölést már abbahagyja, amíg nem jut eszébe valami más is, egy téma, vagy csak kérdés, amivel folytathatná a beszélgetést. Még mindig nem tudja, miért, csak egyszerűen jelen pillanatban ezt akarja. Talán majd rájön.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A fiú meglepődöttsége, hogy szólt hozzá, neki nem volt fura. Tényleg eléggé hihetetlen lehetett, de ő ezt akkor nem látta át, csak örült, hogy azért reagál is rá valamit. Az utolsó szónál felcsillant a szeme, és el is mosolyodott hozzá.
- Az szuper, én ott születtem – mondta egészen közvetlenül. Ha egy sötét alak lenne, akkor sem menne sokra ennyivel, meg kezdjük ott, hogy ezt nem is nézte volna ki belőle, így aztán teljes nyugodtsággal osztotta meg vele az információt. Csak nézett ki magából egy darabig, leginkább a fiút, majd amikor az letette a poharat és kezét felé nyújtotta, ezt ő is megtette, hogy aztán megtörténhessen a legalapvetőbb üdvözlési forma. Ehhez persze fel is állt, majd visszaült helyére és a másikkal egyetemben elárulta nevét, mivel logikusan ez következett a bemutatkozásból meg a kérdésből.
- Sharlotte Johanson – jelentette ki egyszerűen, ebben semmi olyan nem volt, amiért másképp kellett volna. Csupán a mosolya, ami megmaradt. Imádja ezt, és hogy a srác is mosolyog, egyre inkább késztetést érez, hogy csinálja. Közben természetesen tesz azért, hogy a vajsör fogyjon, hiszen nem csak dísznek rendelte. Meg persze Jamie is teszi a dolgát, mert ugye ez egy munkahely, és Sharlotte csak csendben figyeli, ahogy elsétál egy öreghez a rendelést felvenni. Előtte csupán egy kedves mosollyal válaszol, hogy semmi gond, de nem kell sokáig nélkülöznie a társaságát, mert az vissza is tér, elég hamar. Ráadásképpen még egy kérdést is kap, amire szívesen válaszol. Nem csak azért, mert nem akar bunkónak tűnni, hanem tényleg jobbnak érzi úgy, hogy beszélgetnek, mintha egyedül ülne az egyik távoli asztalnál.
- Igen, egy ideje a faluban lakom a bátyámmal. És akkor gondolom te is – vigyorog tovább. Igazán természetes ez nála, nem tud faarccal mondani vagy tenni semmit, csak ha éppen olyan kómás állapotban van, hogy még a neve sem jut eszébe. Na akkor képes eléggé érdekes arckifejezésekkel menni a világnak, de az ritka. Ez most nem olyan. Magában elmélkedik, ahogy kortyolgat az italából és figyeli, ahogy a röviditalok a kis poharakban a tálcára kerülnek. Ezalatt egy újabb kérdésen töpreng, és szinte rögtön eszébe is jut egy eléggé kézenfekvő téma.
- És milyen itt, eddig? - kérdez rá a lehető legnagyobb komolysággal, már ami tőle telik. Az is csak annyit tesz, hogy ugyanúgy vigyorog, és megkülönböztethetetlen a másik nézésétől. Nem tudja, hogy mikor érkezett, de néhány dolgot biztosan láthatott már, akármennyi ideje is tartózkodik a faluban. Ha meg nem tudott véleményt alkotni, majd ő elmondja milyen jó, meg szép. Egyszer biztosan kialakul róla a teljes és saját véleménye, de az se lehet annyira rossz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Hogy lényegében mit keres itt, hát az egy rejtély, még neki is. Rá lehet fogni, hogy a hidegről jött be, de akkor normális esetben nem a pultnál ücsörögne, és valljuk be, ha már ilyen célzattal akart volna bárhova is bemenni, az nem biztos, hogy a csárda lett volna. De itt akár még nosztalgiázni is tudna. Vagyis ez aztán nem került sorra, mivel akadt társasága, de jó elképzelés volt.
Aztán az a bók. Elsőnek sokként érte, zavara biztosan látszódott arckifejezésén is. Nincs ehhez hozzászokva. Akitől kaphatna, azzal szavak nélkül is megértik egymást, de hogy bármivel őt dicsérjék ilyen szempontból, az furcsa.
- Öhm... köszi – mondta már mosolyogva, a másik szemeit fürkészve. Valami furcsát látott benne, de hogy minek tudhatta volna be, azt homály fedte, egyelőre csupán értetlenül állt a tény előtt, hogy bókoltak neki. Persze a beszélgetést tovább folytatták, ő szépen lassan tüntette el italát, a fiú pedig végezte a dolgát, azaz minden ment, ahogy kellett. A kitöltött röviditalok is megérkeztek az öreghez, aki rendelt, majd a feltett kérdésre visszatérése után válaszolt is a srác. Kicsi késéssel ugyan, de ezt Lotte nem is nagyon vette észre, meg akkor sem érdekelte volna.
- Ó, értem – beszélt még mindig kedvesen. Ez megszokott, de ebben a helyzetben ha akarna sem tudna goromba lenni. Miértjét a dolognak továbbra sem tudta, de nem is érdekelte már.
- Ugyanúgy vannak itt boltok, mint máshol. Beleérte az ajándékboltot, van régiségkereskedés, cukorkabolt, meg miegymás. Éttermet és cukrászdát is találsz. Aztán van kísértetház is a lakósor végén. Jól hangzik, de nem hiszem hogy bármi kísértet lenne is ott. Van egy dísztavunk, de egy tök jó sétány is... - magyaráz igazán lelkesen. Igazából a kérdés a jó helyekre vonatkozott, hát ez mind az, már akinek. Ő nem tudja kinek mi számít jónak, neki meg minden az, mivel itt lakik, és a legtöbbet nagyon jól ismeri. Azért még gondolkodó fejet vág, és elmélkedik is, hátha kifelejtett valamit, majd arcán kiütközik, hogy bizony van még. - Ja, és egy hotel is van, nagyon jó hely. Meg persze a csárda, én nagyon imádom – teszi még hozzá, de nem csak kedvességből, vagy bármi szándékkal, csupán ténylegesen szereti ezt a helyet, és a mondathoz fűzött mosolya biztossá tette állítását.
Italából kortyolt, közben gondolkodva, hogyan is folytassa. Nem igazán ugrott be olyan kérdés, ami odaillő lenne, meg elkerüli a sablonosságot is. Leet, hogy aztán valami furcsa dolog jön ki belőle, de ő ilyen, és hozzá kell szokni. Szeretni nem kell, de megváltozni nem fog, csak ha ő akar.
- Na és mondd, hány éves vagy, hogy itt dolgozol? Nem tűnsz nálam idősebbnek... – veti fel végül, ami eszébe jut. Tényleg érdekes a helyzethez képest, nem egy tipikusan olyan kérdés, amit ilyenkor fel szoktak tenni, de őt érdekli.
Közben kissé meglepetten tekint poharára, amiben mondjuk úgy, alig van már valami. Egy laza vállrántás után lehúzta azt is, majd szépen vissza tette az alátétre. Le is csaphatta volna, ahogy azt szokás, de valahogy nem a stílusa, és kedve sem volt igazán hozzá.
- Öhm... akkor kérnék még egy ilyet – mutogat a pohárra, de ugyanazon kedves mosolyával, mert nem akar alkoholistának tűnni, vagy bármivel is rossznak feltüntetni magát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Talán nem is normális, hogy ilyenre vállalkozott. Áh, hogy is lenne az?! Nem, azt a határt már réges-rég átlépte, de azért nem sokan vannak, akik kényszeresen csökkentik a szabadidejüket. Olyankor nincs mit csinálnia, és rendszerint csak gondolkodik, ami nem tesz jót neki.
Mindenesetre ha már húga felügyelete, a tanulás - már amennyire -, Eric, a házimunkák, a Mágustusa, az elemi mágia meg a nonverbális varázslás nem köti le eléggé, akkor kell még valami. Valami hasznos, és ha már akad a faluban álláslehetőség, akkor arra azonnal le is csap, mint jelen esetben volt hajlandó jelentkezni a Cukrászdába.
Napja teljesen megszokottan telt, pont, mint a többi, nagyjából ugyanazt tette, és így is rengeteg ideje akadt még, mielőtt elindult volna. Talán már kicsit késésben is volt, de ez is egy hátulütője a túl sok gondolkodásának. Ettől függetlenül azért a lelkesedést, ami nem csak erőltetett és felszínes érzelemként mutatkozott meg kamatoztatta is rendesen. Ezerwattos vigyorral és csillogó szemekkel indult el.
Az üzletbe beérve először is a másodperc töredékei alatt elcsodálkozott, ahogy tett még pár lépést. Elsőként megállapította, hogy túl sok itt az eridonos, azaz csak három, de talán ahogy így rájuk nézett ők is céllal voltak ott. Ebből továbbindulva vette sorjában az embereket. Kiva. Róla aztán ilyet sohasem gondolt volna, de hát ő sem az, akiből olyan sok elkövetett dolgot kinéztek volna az emberek. Mégis, ha kolléga lesz, az csak jó lesz. A következő mondjuk Keith. Nagyon nem ismeri, de majd ez is változni fog, viszont amennyit látott belőle, az tökéletesen elég valamennyi kis vélemény leszűréséhez. Kedves srác, olyan tipikus cukigyerek. Nagyjából ennyi. Leonie pedig.. őt jellemezni se kell, ha így vannak már biztos, hogy ez érdekes felállás lesz.
- Sziasztok! - köszönt is rögtön, hiszen nem is telt el idő szinte, csak néhány másodperc. - Bocs a késésért - azért ezt még muszáj volt hozzátennie, már csak ténylegesen a hibája miatt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ahogy megérkezik igazából csak biztosabb és határozottabb lesz a mosoly képén, ahogy Vera megszólal, miszerint is csüccsenjenek csak le ahhoz a bizonyos asztalhoz, ő pedig hoz inni. Megszokott tempójában indul is a kijelölt helyhez, és a hozzá legközelebbi széken helyet is foglal, nagyjából amikor a főnök visszatér a szivárványszínű hűsítőkkel.
- Wow.. köszi - ennyivel le is rendezi, de azért ábrázata átrendeződik rendesen, és megállapítható, hogy tényleg örül. A volt navinés beszédét csendben hallgatja, figyel is, ami szokatlan, de néha azért mégis lehet, még ő is képes rá, majd ahogy átgondolta a dolgokat mondja is részéről a választ.
- Tökéletes lesz itteni pénznemben is, és talán... a két hét néhány esetben praktikusabb lehet, ezért első sorban ez mellett szavazok, de persze ha az egy hónap a többieknek jobban tetszik, az se baj - talán így tudja a lehető legtömörebben kifejteni a választ, mert fontosnak tarja megjegyezni, hogy nincs abból probléma, csak elsődlegesen talán így jobb, ez villant fel ott belül a buksijában.
A továbbiakban még ahogy az idényakciókról, meg százalékos kedvezményekről esik szó is csak csendben hallgatja, persze a jégkása eltüntetését folytatja közbe. A kis csend, az a kihagyás, ami a főnökasszony mondandója után letelepedett igazándiból számára nem jelentett semmit, nem is észlelte, csak amikor újra megszólalt. Ehhez társult egy halvány félmosoly is, mivel róla ejtett szót. Igen, a háttérmunka sokkal inkább hozzá illő. Nem az, hogy nem szereti az embereket, bár mondjuk mostanában talán nem a legempatikusabb és kedvesebb mindenkivel, hanem nagyba tesz a környezetére, de a sütést még szereti is csinálni.
Ahogy Mary nevét is említi a lány, egy kicsit talán meglepődök Lotti. Furcsa, hogy mennyi minden közös már bennük, egy csomó helyen összefutnak, de végül is ha már rokonok, ez nem is baj. Ugyancsak egy mosollyal jutalmazza a felismerést, aztán ismét belegondol, hogy mit is kellene mondania.
- Én nagyjából kettőtől minden hétköznap délután is ráérek, akár egészen estig, jó sokáig is, hála a bátyámnak... Hétvégén pedig akármikor, de tényleg. Délelőtt is akár kora reggeltől, meg délután is szintén, akár estig - a dolgok miértjét meg módját nem firtatja, legyen elég ez a pár tényszerű megállapítás, de persze mindezt mosolyogva.
- Kérdésem nincs, jelenleg. Ha lesz, akkor majd szólok - ez is csak egyszerű megállapítás, de kedves hangon és angyali vigyorral, csak most, csak nekik. Ez pedig nem túlzás. Ha már munkatársak, nekik azért kijár. Meg hát barátai is ezen felül, szóval ennyivel is kevesebb felmerülő probléma lehet köztük.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A gondolat már rég megfogant agyában, hogy az uncsitesóval beszélni kéne, de addig is rengeteg ideje akad még, így a faluban sétál még egy ideig, csaknem amíg megint jön egy isteni szikra. Az a szikra sem vezet semmi jóra, vagyis hogyha a kocsmába vezet, az már nem biztos, hogy az. Vagyis relatív, és hozzáállás kérdése; kinek mi a jó? Neki... nehéz lenne megválaszolni, de érzi, hogy mennie kell. Nem is bonyolítja túl a dolgot, nem habozik, habár a falu szélén jár, valahol az erőd mellett, az elhatározás holtbiztos, és a kocsma felé indul el, azaz először is az utat keresve, és akkor onnan a fő utcára; onnan nem nehéz.
Mivel siet, egyértelmű, hogy gyorsan oda is ér, belépve pedig, mint oly sokszor útja a pulthoz vezet, és mit is kérni? Nem kell kérni, csak egy meghatározó pillantást vetni a csaposra, és az már tudja is, hogy vajsör rendel. Ő nem tagadja, hogy elég sokszor van itt, de ha akarná se menne vele semmire, mert nincs láthatatlanná tévő köpenye, meg nem is kell. Az sem ritka, ha mást iszik, de jelen pillanatban nem valami lelki probléma az ittlétének oka, vagy mélypont, egyszerűen csak jött, és így a minimális alkoholmennyiség perfect lesz számára.
Mivel senki ismerőst nem lát, és abban sem biztos, hogy olyan nagyon szocializálódni akar, így egy távoli asztalhoz indul el, csendben, de azért végigtekintve a benn lévőkön, mert nincsenek olyan sokan. A megszokott emberek nagyjából, akik mindig itt vannak. Na hát ő most ezektől szeretne eltávolodni, és nyugiban meginni, amit rendelt magának, na meg rájönni, miért is akart idejönni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Milyen szép is lett, volna, ha nyugiban tud inni és békén hagyják. Bár most nincs rossz kedve, így a fiúcska annyira nem rontotta el a dolgot. Bár ez majd viselkedésétől függ, meg attól, hogy Lottinak éppen milyen pillanatnyi megvilágosodásai lesznek.
- Heló - talán kicsit csodálkozóra sikerül a köszönés, de azért ennyire még képes, hiába tört rá egész egyszerűen a gyerek. Nem is ismeri, de ez úgy látszik nála nem probléma. Kortyol még egyet a sörből, de persze az ismeretlen is folytatja a dumát, így csak csendben figyeli, amíg is rájön, mi ez valójában, és akaratlanul is egy kicsit talán gunyoros félmosolyra húzódik szája.
- Aha.. tehát.. innál, de nem adnak. Ami érthető is, talán elsős lehetsz... És ez a.. büntetést felhasználnád, azaz saját kis hogy is mondjam.. kicsit sem tanárbarát céljaidra kihasználnád. Két kérdésem van; miért segítsek? És.. mit írnék a papírra? Tessék megdicsérni.. nem is tudom kit, mert fizetett nekem egy sört? - talán így elsőre elég érdekesen jön ki a dolog, bár hangja nem olyan, mint tekintete, meg az a mosoly. Sokkal inkább mondható semlegesnek, a kedvesség apró szikrájával. Bár azért nem biztos még abban, hogy mit akar csinálni, vár is egy kicsit, mit reagál erre a másik. Elő tud-e állni valamivel, ami meggyőzi? Neki van pénze, most nem azon múlik, hogy jajj, mert fizeti. Lerí róla, hogy inni akar és kész.
- Ja, és még egy, bocs. Hogy hívnak? - ezt már valahogy olyan szépen nem tudja előadni, mint az előzőeket. Hátradőlve a széken veszi újra kezébe a korsót és iszik is belőle, várva egy nevet, vagy bármit, aztán majd ő is bemutatkozik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Aha.. szóval másodlagos.. értem - azaz nem, de nem lényeg, a komoly nézés elég lesz ehhez. - Tényleg? És ezt te honnan tudod? - mármint, hogy nem elégszik meg vele, mert aztán ki tudja. Ő még nem, hogy mennyit akar inni, de kettőnél több valószínűleg nem lesz, mert még programja van, és az is kocsmában, csak olyan helyen, ahol kevesebb a sötét alak, bizony. És ott az is ritka, hogy csak így odamennek hozzá.
A fiú következő megszólalását csak csendben figyeli, nem szól semmit, a sejtelmes félmosoly pedig még mindig ott virít arcán. Ebből aztán sokat nem tud meg, de még mindig csak gondolkodik a dolgon, így nem is tudna semmi konkrétat kiolvasni a tekintetéből sem.
- Áh, Márk, üdv. Én Sharlotte vagyok, harmadéves, noha végzősnek kéne már lennem, és Navine - ez a tettetett cukiság, annyira mű, és annyira sablonos, de érzi, hogy kell. Az angyali mosoly, az aranyos hang, Jézus... - Hát.. Van egy bátyám. De a hat éves húgomnak még nehezebb téged elképzelni... - csak az igazat mondja, végül is Hanna nem kér sört. Vannak elképesztő gondolatai, de ilyen helyzetbe Lotti is csak remélni tudja, hogy húgával majd nem kerül. Bár neki szó nélkül kérne, és fizetné is, korától függően.
- Na... akkor, add a pénzt... - egyszerűen lerendezi a dolgot, semmi túlbonyolítás, csak egyszerűen feláll, hogy ha végül oda is adja az árát a srác, akkor mehessen kérni neki itókát. Hangja egyáltalán nem megadó, sőt, valami olyasmi is van benne, hogy most aztán örülj magadnak. Már el is tűnik, azaz inkább indul, méghozzá a pulthoz, és két percen belül visszatér a vajsörökkel, letéve őket az asztalra.
- Tessék - még egy angyali mosoly, feje oldalra döntésével, és valami elrettentő képet alkothat magában róla Márk. Ez ugyan nem zavarja, vannak már néhányan rossz véleménnyel róla. Ha többen lesznek, az nem tragédia.
- És akkor most? Ha megfelel, amit írsz arra a papírra, akkor aláfirkálom neked - közömbös kijelentés, de szinte csodaként fogható fel, még ha ezzel nincs is tisztában a levitás. Majd egyszer talán még rájön. Bár remélhetőleg olyan sokáig már Lotti sem tartózkodik itt, a mesterképzés... eléggé kétes dolog, a plusz két év is soknak bizonyul. Azonban, ha nem bukik, akkor nem is olyan szörnyű.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

- Ugyan, nem kell, köszi.. - nem igazán szereti a hálálkodós dolgokat, bár van néhány kivételes ember, de ők tényleg közel állnak hozzá. Meg azok vannak, akik annyira nem, hogy már elfogadja tőlük, és itt véget ér a sor.
A papírra vetett még egy pillantást, elolvasva persze ami rajta van, és csak úgy fogta kezébe a ceruzát, hogy aláírja. Így végül nincs benne semmi konkrétum, csak a lényeg, és valamennyire igaza is van a fiúnak azzal kapcsolatban, hogy mindketten jól jártak. De inkább csak a kékecske járt jól, Lotti egyébként is vett volna magának még egy sört, most azonban kettőt el kell tüntetnie így egyszerre, remek. Nem gond, dehogy.
- Máskor.. hozzá aztán fordulhatsz... Csak attól függ, milyen kedvemben leszek - igen, attól nagyon. Meg hogy él-e majd még, vagy nem-e lesz megint olyan mélyponton, hogy semmi se fogja érdekelni. Nem áll olyan messze tőle, hiszen problémák mindig vannak, nem is kicsik, csak néha napján félrerakja őket.
Végre, hogy egy kicsit nyugiban tud inni pár kortyot, bár még a srác jelenlétében - és kezdi nem zavarni - gondolkodik el, hogyan is tovább, majd kérdés zökkenti ki újra. Más helyzetben ezzel a lépésével mindent elrontott volna, de Lotti is szépen lassan eljut arra a szintre, hogy minden oké, amíg hagyja.
- Nem, nem vagyok az, egy picikét sem. Vagyis egy egészen csöppöcskét talán megeshet, nem követem vissza az őseimet, de amúgy nem - őszintén meglepte a kérdés. Ilyennel még nem álltak elé, bár az iránt már érdeklődtek, hogy metamorfmágus-e. Hát nem az, csak akkoriban eléggé.. lázadó kinézete volt.
- Hallod.. mivel van ez büntetés... milyen csodálatos dolgot követtél el? Meg Rédeyt említettél. Házvezetőbácsi nyakon csípett gondolom - ez édes mosoly a végéről elmaradhatatlan. Igazándiból sok kedve nincs egy beszélgetéshez, de ez még érdekli, aztán majd lesz, ami lesz.