Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Odett

Mondtam már, hogy hihetetlen szerencsés vagyok, amiért irtó jófej főnököm van? Biztosan említettem. Elég sokszor megbizonyosodtam már erről a tényről. Most is neki köszönhetem, hogy nem kellett sokat gondolkodnom, hova is hívjam Odettet randira. Igen, randira. Mindig elönt a kellemes bizsergés, amikor csak rá gondolok. A randinkra. És Odettre. Az ünnepekben szerencsére volt időnk találkozni párszor, de nem sokszor maradhattunk kettesben, meg olyan igazi romantikázós dolgokban sem volt részünk. Emiatt is gondoltam úgy, itt az ideje valami szuper dolgot szervezni a kislánynak.
Zoey persze, ahogy tudomást szerzett, hogy randizgatok valakivel - jó érzéke volt ahhoz, hogy ilyeneket megtudjon, anélkül, hogy én akár egy szót is szóltam volna -, nem telt el úgy nap, hogy ne kérdezgetett volna tőlem mindenféléket. Így kiszedte azt is belőlem, mire készülök, és nyomban felajánlotta a Pillangóvarázs teaház részlegét. Én pedig némi "jajj, nem kell ám" és hasonló ellenkezések után elfogadtam az ajánlatot.
A mai nap tehát korábban zárt a teaház, én pedig már jóval Odett érkezése előtt elkezdtem a készülődést. Odett persze nem egészen tudta, mi is lesz ma este, csak annyit ígértettem meg neki, hogy idejön hozzám a munkaidőm leteltével, és majd lesz egy meglepim számára.
A készülődést nem tudtam teljes mértékben magam végezni, néha felbukkant Zoey is, és megigazított egy-egy általam már elhelyezett gyertyát, vagy titokban elhelyezett egy váza virágot az egyik asztalon, aztán mégis levette onnan, hogy az már túlzás lenne. Pedig sietnie kellett volna, mert épp színházba készülődött a férjével, vagy ilyesmi. Szerencsére a hatodik "el fogsz késni, Jonathan mérges lesz!" kijelentésem után, mosolyogva belátta, hogy boldogulok egyedül is. Azért annyit még megtett, hogy egy pálcasuhintással tűzre lobbantotta az összes gyertyát.
Mosolyogva figyeltem a nagy művet. Sok-sok kisebb-nagyobb gyertya, egy alacsony asztal középen, körülötte párnák, az asztalon mindenféle friss gyümölcsök, meg egy kisebb edény, amiben olvasztott belga csoki volt. Szerencsére némi varázslatnak köszönhetően a csoki a megfelelő állagú maradt, hosszú ideig, és így nem kellett újraolvasztással meg kavargatással bajlódni. Gondoltam, hogy beszerzek egy csoki-szökőkutat, de azt a hirtelen ötletet követő következő percben már túlzásnak gondoltam, így maradt a tálka.
Sóhajtottam egy nagyot, végignéztem minden részleten, majd gyorsan felsuhantam az öltözőbe, hogy valami elegánsat húzzak magamra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Odettem

Aprót kuncogtam a kis durcázásán, az pedig újfent örömmel töltött el, hogy tényleg tetszett neki mindez, amivel készültem.
- Megérdemled! - Mosolyodtam el. Ujjaink összefonódtak, a puha bőr érintése áramütésként ért, mintha az eddigi érzéseim: a kellemes izgatottság, a szívdobogás és elvarázsolódás nem lett volna elég, most minden sokkal jobban felerősödött. A csókja pedig csak hab volt a tortán.
Hirtelen fordult velem minden. Egy másik világba csöppentünk. Tudjátok, ezek azok a pillanatok, amikor mindegy mi van körülöttünk, az ember azt érzi, hogy csak ő és a mellette ülő, nevető angyal létezik a földön. Szinte megbűvölve néztem Odettet. A szívem nagyot dobbant minden egyes mosolyán és kacagásán. Arcvonásait most minden eddiginél részletesebben láttam. A mélybarna őzikeszemekben el tudtam volna veszni, s talán most el is vesztem. Tudjátok még mit imádtam nagyon? A kacagását, és a gödröcskéket a szája sarkaiban, amik akkor jelentek meg, mikor mosolygott.
Furcsa volt az egész. Mintha egy filmben lettem volna. Minden lelassult, és valahonnan mintha zenét is hallottam volna. Valami szerelmes számot. Nem igazán tudtam arra figyelni, amit mondott, csupán hangfoszlányok értek el hozzám. Bársonyos hangok, mint valami földöntúli zene.
Végül csak a kérdése jutott el hozzám úgy, hogy kizökkentsen ebből az elvarázsolt állapotomból. Hogy mit terveztem mára? Nos, az jó kérdés. Nem tudom, ez az információ törlődött a gondolataim közül, és az agyam ellenkezett, hogy én most ezen a kérdésen gondolkodjak, pedig azért volt egy forgatókönyvem az estét illetően; a gyümölcsök sem hiába várakoztak az asztalon.
Csak elmosolyodtam, hüvelykujjammal végigsimítottam Odett kézfejének szélét; a keze még mindig az én összezárt tenyeremben pihent. Másik kezemet pedig mindeközben felemeltem, ujjaimmal szórakozottan játszadoztam a lány egyik hajtincsével. Nem sokáig. Próbáltam tűrtőztetni magam, tényleg. De aztán a gondolataimat elöntötte a vágyakozás. Közelebb húzódtam Odetthez. A puha arc hozzásimult az enyémhez. Mélyen magamba szívtam hajának vattacukorra emlékeztető illatát, miközben az előbb a hajtincsével játszó kezemmel végigsimítottam a lány karján. Orrom ezután Odett bőrét célozta meg, hogy kapjon egy keveset a puha arc érintésének élvezetéből.
Bőrömön éreztem a lány meleg lélegzetét. Ahogy én, úgy minden bizonnyal ő sem tudott nyugodtan levegőt venni.
Mikor újra kinyitottam eddig lehunyt szemeimet, és a kicsilány őzikeszemeibe pillantottam, ott volt végem, megint.
Lassan közelítettem a számmal ajkaihoz. Előbb egy kis puszit adtam, majd még egyet, aztán hirtelen magamhoz húztam. A puszi pedig heves csókba váltott át. Kezeim hol a lány nyakát, hol a hátát, hol a karját simogatták. Bennem pedig egyre hangosabb lett, hogy többet, többet és többet akarok! Ahogy tudatosult bennem ez, hirtelen abbahagytam mindent, ellöktem magam Odettől. Győzött a lelkiismeretem, ami azt sugallta, ezt nem szabad.
- Öhm... - Tekintetem az asztalon lévő gyümölcsökre tévedt.
- Mit szólnál egy kis csokihoz és gyümölcshöz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Tiszta hülyének érzem magam, vagyis nem egészen, csak idegesít ez a folyton felmerülő hezitálás bennem. És, hogy ezzel Odettet is bizonytalanná teszem. Na tessék, az iménti kérdése is ezt támasztja alá!
- Nem, nem! - Vágtam közbe amint lehetett, hogy egy percig se gondolja tovább azt, hogy ő tett valami rosszat. Jobb kezemet felemelve, és végigsimítva ujjaimmal arcán, próbáltam nyomatékot adni szavaimnak. Álla alá tettem kezemet, felemelve fejét, hogy a szemembe nézzen, és én is az övébe.
- Te nem csináltál semmi rosszat! Ezt verd is ki a fejedből, rendben? - Határozott voltam, és őszintén beszéltem. S amint valami beleegyező jelet mutatott felém, hogy nem emészti magát a történtek miatt, leeresztettem a kezem, és egy puszit nyomtam az orrára.
Biztosra veszem, hogy a magyarázatom nem volt túl kielégítő a lány számára. Nekem sem lett volna az. Lényegében meg sem indokoltam azt, miért húzódtam el hirtelen, úgyhogy nem lehettem biztos benne, hogy Odettet megnyugtatta az iménti kijelentésem, miszerint ő nem tett semmi rosszat.
Mindenesetre ahelyett, hogy tovább magyarázkodtam volna, kezembe kaptam egy villát az asztalról, beleböktem egy szép piros eperbe, majd jól megforgattam a csokiban. bal tenyeremet a villás kezem alá tartottam, nehogy a csoki Odett ruhájára csöppenjen, a lány felé irányítottam az édességet, és reméltem, el is fogadja ezt tőlem. Ha nem teszi, akkor majd az én számban fog landolni az édesség.
Nem várakoztatom ám sokáig Odettet, főleg nem hagyom kételyek között, úgyhogy az újabb csokis gyümölcs adag elkészítése közben ismét megszólalok.
- Tudod, csak azt akarom, hogy minden jó legyen, neked... - Ez alkalommal egy banán darab kerül a villára.
- Hogy ne csak arra emlékezz, hogy letámadtalak... nem mintha nem szeretném legszívesebben kihagyni a többi eltervezett programot, és rögtön rátérni a lényegre. - Fél szemmel Odettre pillantok, incselkedő mosollyal számon. A banán immáron a csokiban úszkált vidáman.
- Ámde én olyan ember vagyok, aki azt az elvet vallja, hogy egy jó randinak meg kell adni a módját. És különben sem kell sietni, miénk az egész épület, egész éjjel. - Kezemet ismét felemeltem, és az előbbi módon, a lány felé irányítottam a banánt.
Reméltem, hogy most már tényleg látja ő is, miért húzódtam el valójában, és eltűnik az arcáról az a pici csalódott szomorúság, ami még ott bujkált a mosolya mögött.
- Hogy áll a kisasszony a tánccal? - Tettem fel aztán nemsokára a kérdést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Bogolyfalvi temető

Úgy érzem, kicsit jóra sikeredett az éttermes teadélután. Akarom mondani: "teadélután", így idézőjelek között. Minden volt ott, csak tea nem. Alapból nem vagyok az a nagy ivó, néha-néha koccintunk egy-egy sörrel a Pubban a munkatársakkal, vagy baráti estéken... de nagy ritkán jutok el a részegség fázisáig. Mivel ma estére nem voltam beosztva, így a munkatársak úgy gondolták, nem utasíthatom vissza a "na még egy pohárral" kérésüket. S bár tényleg nem ittam sokat, mert idejében eljöttem onnan arra hivatkozva, hogy Rózsa néninek még el kell intéznem valamit... kissé nehézkes volt a hazatalálás.
Kezdjük ott, hogy az első kereszteződésnél kapásból rossz irányba fordultam, de ez igazából fel sem tűnt nekem. Jókedvűen fütyörészve lépkedtem. A macskaköves út aztán egyik-pillanatról a másikra (legalábbis az én érzékelésem szerint) átváltott fehérségbe és ropogásba. Megálltam, és pár percnyi gondolkozás után úgy döntöttem, követem a hóba vájt lábnyomokat. A józan énem megkérdezné tőlem: mi a fenének? Lehet, bennem is van valami családi zizzent-vonás, ami Abigélben is felfedezhető, és amit annyira imádok. Ő még józanon is simán követné idegenek lábnyomait. Remélem, csak józanon teszi. És nem iszik. De nem, Abi nem olyan mint a többi lány. Ő jó.
Én pedig próbálok úgy lépkedni a hóban, mintha józan lennék. Egy kicsit megy, de mindig van egy lépés, amit eltévesztek, és ami félrecsúszik.
Lassan sötét lesz, de azért remélem, van a temetőben közvilágítás. És tényleg, a temetőben vagyok. Átfut az agyamon a felismerés: én még nem jártam itt. Szerencsére. Aztán egy újabb felismerés: egy hógolyó repült el mellettem, súrolva vállamat. Nevetés.
Hunyorítva nézek magam elé, hogy kiderítsem, ki volt az. Az alak távolodóban, amit én nem hagyhatok, így hirtelen ötlettől vezérelve lehajolok, kezembe fogok egy kisebb kupac havat, gyorsan összetapasztgatom kissé a kezemmel, miközben lefagynak az ujjaim, mert a kesztyűm (remélhetőleg) a kabátzsebemben figyel.
- Héééj - hó! - Kiáltok fel, majd nevetve a saját jó kis havas poénomon, eldobom a hógolyót. Vagy célba talál, vagy nem. Vagy megver érte az illető, vagy nem. Egyelőre nem érzem veszélyben magamat. Nem tudom, ez most jó jel vagy sem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Felnevetek.
- Ajj, pedig épp azt terveztem, hogy a következő falatnál brümmögök meg zümmögök... - Jelentem ki, de rögtön hozzácsapom a "ne vedd ám komolyan ezt a kijelentést"-nézést a mondandómhoz. Isten ments, hogy az anyukája jusson eszembe rólam! Főleg most.
A sóhajtástól és a szemforgatástól komolyan megijedek, várom, hogy kitörjön az Odett-hurrikán és leüvöltse a fejem, amiért ilyen szerencsétlenkedős vagyok. Na jó, ez csak költői túlzás volt, nem ennyire vészes a helyzet. Ám azért engedelmesen elengedem a kezemből a villát a lány jelzésére.
- Értettem, főnök! - Jegyzem meg viccesen, mosolyogva. Hiába én vagyok az idősebb, azért most rá kell jönnöm, hogy Odett valamiben felnőttebben viselkedik, mint én. Bár lehet csak amiatt, mert nem ő a pasi, az idősebb pasi, és nem ő van ebben a helyzetben, amiben én. Mindenesetre az tény, hogy néha túlságosan maximalista vagyok dolgokban, és manapság már nem csak a munka terén törekszem arra, hogy minden tökéletes legyen és ne ejtsek hibát. Néha ebből vissza kell venni. Hagyom, hogy puszit adjon a nyakamra, hogy megcsókoljon. Visszacsókolok. Majd még egyszer. Aztán hagyom beszélni.
- A kisasszony ezzel egy világot tört össze bennem. - Szipogok színpadiasan, megbántott fejet vágva. Ám ez az ál-durcázás nem tart sokáig. Felpattanok a helyemről, megfogom Odett kezét, és ha kell, de erőszakkal is talpra állítom.
- Nyugi! Nem kell táncolnod! - Jelentem ki, még mielőtt kinyithatná a száját.
- Csak egy pörgés, na! Nem fog fájni! Egy kicsit... - Emelem fel egyik kezét, hogy tudjon egyet fordulni. A kedvemért ezt igazán megtehetné, aztán tényleg hagyom! Igaz, ha nagyon ellenkezik, egy kicsit csalódva, de leengedem majd a kezem, és a jelenet ugyanúgy folytatódik tovább, mintha mosolyogva pördülne egyet a kedvemért.
A folytatásban pedig: magamhoz húzom, és megcsókolom. Jobb kezemmel közben végigsimítok a hátán, lefelé, egészen addig, míg a kezem elér. Majd óvatosan félretűrőm a haját, hogy hozzáférhessek a nyakához. Apró puszi. Majd még egy. Ám még mielőtt tovább mennék, ott hagyom egy pillanatra Odettet, hogy a teaház bejáratát jelentő függönyhöz lépjek. Azt sokat sejtető mosollyal elhúzom - és ezután már csak találgatni lehet, mi is történt odabent a gyertyafényben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

A mai nagyon nem az én napom, ahogy a tegnapi vagy a tegnapelőtti sem volt az. Már nem is számolom, mióta tart, csak arra az egy napra emlékszem, mikor elkezdődött. Minden alkalommal, mikor csak eszembe jut, kedvem lenne teljes erőmből a falhoz vágni egy tányért. Ám még mindig van bennem annyi önuralom, hogy ne tegyem.
Elvégre, teljességgel érthetetlen ez az egész reagálásom a történtekre. Nem most kellett volna kiborulnom, hanem sokkal-sokkal régebben. Odetthez még nem is kötődtem annyira, mint annak idején... á, nem is akarom még gondolatban sem kimondani a nevét. Lehet csak annyi a magyarázata ennek, hogy a sok minden eddig halmozódott, és most bumm, mindennel együtt zúdult rám.
Kívülről mostanában biztosan sokszor mogorvának tűnhetek, vagy legalábbis tutira nem vagyok lélekben jelen az idő nagy részében. Az még a jobbik eset, ha sikerül elterelnem másfele a gondolataimat, akár így, akár úgy. Mostanában elég gyakran megfordulok a csárdában is például, ahelyett, hogy otthon legyek esténként, és Rózsa nénivel vagy Abigéllel töltsem az időt. Abi miatt is bűntudatom van, hogy ennyire nem foglalkozok vele már. De most egyszerűen nem bírok örülni a kis dolgainak, és türelmem sincs hozzá, hogy eljárogassak vele ide-oda. Nem is érdekel!
A konyhapultra támaszkodva, lehunyt szemekkel azon agyaltam, miért nem lehet egyszerűen kikapcsolni a gondolatokat és az érzéseket. Aztán csak úgy lenni a semmiben, és, ha eleget voltam ott, majd visszakapcsolni mindent.
Gondolataim össze-visszaságába furakodott be valami ismerős hang, s mikor ráeszméltem, mi is történik, villámgyorsasággal zártam el a tűzhelyet az éppen kifutó víz alatt. Óvatlanságomban és szétszórtságomban pedig csupasz kézzel fogtam meg a fedőt, hogy felemelve azt megnézzem, mekkora kárt szenvedett a tészta. Ezt a mozdulatot rögtön megbántam: ahogy megmarkoltam a fedőt, úgy dobtam is ki a kezemből, az pedig hangos csörömpöléssel vágódott a földre.
- A ro... - Csúnya beszéd. Közben pedig bedugtam a kezem a csap alá, hogy egy kis hideg vízzel enyhítsem a fájdalmat. Igen, én továbbra is csak a legszükségesebb esetekben használtam a pálcám, helyette mugli módszerekhez folyamodtam világ életemben. Ennek is megvan a miértje.
És ekkor lépett be Janey, akit rögtön észre is vettem. Tudtam, miért jött, emlékeztem rá, hogy mára beszéltük meg a találkozót.
- Ráérek. - Sóhajtottam, ahogy végignéztem a romokon. Ezzel már nincs mit tenni.
- Gyere, hátrébb megyünk... ott van egy kis szabad tér, ahol most nem dolgoznak. - Mutattam a konyha egy távolabbi része felé, és el is indultam, hogy mutassam az utat a dolgozó szakácsok között.
- Na, és mi a helyzet? Felkészültél? - Mostanra sikerült annyira lehiggadnom, hogy rámosolyogjak Janeyre. Hisz ő tanulni jött ide, ez pedig nekem egy jó alkalom, hogy eltereljem a figyelmem; és - ha csak udvariasságból is, de - derűt erőltessek magamra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Mialatt a konyha hátsó része felé igyekeztünk Janeyvel, azon gondolkodtam, mikor volt utoljára ilyen nehéz magamra erőltetni egy kis mosolyt. Mostanában néha azon kaptam magam, hogy egyszerűen már a főzés sem érdekel. Nem tud lázba hozni, mint régebben. Vagy megnyugtatni. Pedig nekem ez volt az életem, sőt még mindig az! Csak most kicsit elveszett valami, ami én vagyok.
Megint ilyeneken filozofálgattam, amit nem nagyon szerettem magamban. Elvonja a figyelmem minden másról. Igazából most is kedvem lett volna inkább hazamenni, bezárkózni és zenét hallgatni. Fortyogni magamban. De nem akartam megszegni az ígéretemet, és másnap átpasszolni Janey-t. Úgyhogy engedtem, hogy elterelje a gondolataimat.
Megmosolyogtam.
- Láttál az előbb, én is ügyetlen voltam. Megesik. - Válaszoltam, miközben egy ronggyal letakarítottam a konyhapultot, ami előtt megálltunk, és ami a munkaasztalunk lesz az elkövetkezendő órában. Vagy akár többen. Nem beszéltem meg az időtartamot a lánnyal, az úgyis egyénfüggő, kinek mennyi idő kell egy étel elkészítésének a megtanulásához.
- Bár azért a konyha felgyújtását tényleg próbáld elkerülni, az ártalmas az egészségre! - Na jó, ez béna volt. Hagyjuk a viccelődést és társait inkább.
- Meg kell ennem nekem is? Ajjaj. - Néztem aggodalmasan Janey-re, ám valójában nem tartottam attól, hogy valami nagyon ehetetlent sikerül összehoznunk. Szerintem csak egy kis gyakorlás kell neki, az alapok jó elsajátítása, ennyi.
- Akkor jól meg kell gondolnom, mit is főzzünk... - Folytattam, és látszólag a gondolataimba merültem. A fejemben lévő szakácskönyvet lapozgattam. Nagyon egyszerűt nem szerettem volna. Tejbegrízt, rántottát biztos tud készíteni. Inkább valami olyasmi kellett, ami szintén egyszerű, de több lépésből áll, és azért oda is kell rá figyelni.
- Rakott krumpli. Megtanulunk szeletelgetni, hámozgatni... nem bent hagyni a kaját a sütőben, és nem felgyújtani a konyhámat. Mit szólsz? - Vázoltam fel a terveimet, és ha Janeynek is megfelelt, rögtön fel is tettem neki a következő kérdést.
- Akkor...hogyan állnál neki?