Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Hogy is volt azon a táblán odakinn? Tilos az Á...? Nem igazán figyelte. Elrobogott mellette. Kellettek a lemezei. Köztük van az is, melyet tavaly szenteste pörgetett. Emlék még akkor is, ha fájdalmas. Vannak dalok, amik felidéznek benne pillanatokat. Egyesek úgy mondanák, nosztalgia. Hősnőnk számára jóval többek ezek a dallamok. Újra élések. Visszatérések. Időnyerők. Csupán ennyije maradt, hát nem engedi el őket. Sarkán ülve lapozgat a bakelitek közt, s közeben dudorászik. Megörül egy-egy viszontlátott korongnak, jó ismerősként üdvözölve borítójukat. Nem hall szokatlan neszeket. A falak hangszigeteltek voltak itt is, hogy ne zavarja meg semmi külső zaj az adásokat. Így mit sem sejtve tovább ténykedik. Kezébe akad a Scorpions, a Nickelback és persze Bryan Adams mellett a Foreigner felvétele. Mennyi emlék, mennyi érzés zúdul rá, amikor felteszi őket majd. Már most megremeg gondolatban tőle. Igazi balladák ezek mind, melyek visszhangot egyenesen szívében vetnek hallgatóiknak. Lesimítja róluk a rájuk ült porréteget és ellenőrzi sértetlenségüket. Szerencsére nem esett egyiknek sem baja. Már emelné felfelé holmiját, hogy kifelé induljon, amikor hirtelen furcsa csattanásra lesz figyelmes. Fejét a hang vélt forrásának irányába kapja, de ekkor már régen késő volna minden mozdulat. Beremeg az egész objektum, s a másodperc tört része alatt omlik össze a teljes mivoltában. Olyan gyorsan történik minden, sőt az idő, amiről úgy tartják relatív, nem hogy megállna, mint inkább elsüvít Elektra mellett. A falon repedések hada inal keresztül. Az egész építmény megrázkódik, majd jajgatva - roppanva - sikoltva váljanak el egymástól a téglák, hogy végül hősnőnkre roskadjon az egykor szebb napokat látott létesítmény. Maga alá temeti tehát Rothstein Elektrát az omladék, s ő ott fekszik valahol alatta. A romok körül pedig hatalmas porfelhő kering kérlelhetetlenül fedve el a kíváncsi szemek elől egy időre a szörnyű látványt. Bárcsak szólt volna valakinek, de senki nem tudta, hogy ide készül. Ugyan kinek is tartozna idejével elszámolni? Miért is kellett volna, hiszen csak egy árva dobozért szaladt be az épületbe, mely munkahelyének egykor otthont adott. Nem számított rá, hogy épp itt éri baleset. Igazi tragédia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A jelenet odakint a piacon tartózkodók számára egyszerre volt érthetetlen, és riasztó, senki sem értette, hogy mi történt, és mire eloszlott a porfelhő, kétszer annyian lettek, mint annak előtte.
- Szegény kislány.
A hang Bözsi nénitől jött, aki mellett Vali és Erzsike bólogatva áll, és egészen addig így is maradnak, míg egy zavarodott férfihang meg nem kérdezi, hogy miért. Felpillantva rá, a nénik azonnal elmosolyodnak, mert hát sosem lehet kihagyni egy mosolygást se, főleg, ha egy férfi két gyerekkel sétál éppen, akiknek olyan csípkednivaló arcuk van.
- Tudja doktor úr, bár nem szabad bemenni oda, mert elbontják, azért amikor éppen Valira néztem, hogy mit gondol a paradicsomról, láttam, ahogy a rádiós kisasszony, Esztella bement. Szegény kis Imolának már csak ő volt, mert tetszik tudni, az édesapj... hová tűnt?
Mire Bözsi feleszmél, a jó doktor úr, név szerint William Payne már a romok mellett áll, nem is áll, pálcát ragadva óvatosan emeli el a köveket, vigyázva, hogy ne okozzon nagyobb bajt. Akár lehet szerencséje is. Azonnal mellé szegődik még két férfi és egy nő is, ilyen a csordaszellem, és ugyanazzal az óvatosággal kezdik el ők is az elpakolást, így alig egy percen belül elő is kerül egy kéz. A tömeg, akik mögöttük gyülekeznek, mintha közelebb csúsztak volna jó pár méterrel, a jobb kilátás reményében, hiszen a katasztrófaturizmus hasonlóan nagyúr. A férfi óvatosan lép a kövek közé, hogy a zúzódott testet megvizsgálja, a nő életben van, ám légzése gyenge. Finom, de határozott mozdulatokkal emeli fel a testet, és fordul meg, kis híján a kövek közé esve, amikor már szinte csak egy lépésre vannak az emberek. Kiváló.
- Kérem, vigyék el őket a Tündérmanóba, a bátyám otthon van.
Választ nem várva, elhoppanál, hiszen ő bárhonnan és bármikor megteheti, és meg is teszi, hiszen emberéletről van szó, egy édesanya életéről. Hasonló esetben képtelen lenne elfogadni, ha Norinát nem mentenék meg. Ha a gyerekeinek úgy kellene felnőnie, hogy nincs anyjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

csak egy kis shoppingolás

A pánik csak erősödik, amikor a levitás lány a segítségemre siet. És ez a legváratlanabb formában mutatkozik meg: a pálcámért nyúlok. Legszívesebben megállítanám az időt, vagy csak Masát, vagy eltüntetném magamat, vagy a gyanús cuccaimat, vagy egy egyszerű bűbáj segítségével bereptetnék mindent újra a csomagba. Csakhogy természetesen egyik varázsige sem jut az eszembe. Mindeközben összevissza locsogok, fejemben kattognak a kerekek, ahogy próbálok valamiféle magyarázatot kicsikarni magamból. Na meg amíg lefejtem valahogy az ujjaimat a pálcámról és egy lazának tűnő görcsös mozdulattal újra a zsebembe lököm. Ha mákom van akkor azt fogja hinni Masa, hogy csak pakolni akartam volna.
- Mit csinálok? – kérdezek vissza teljesen értetlenül, döbbenten. Mit dekorálok? – Jaaaa, hát … hát persze! – kiáltok fel hisztérikusan kacagás közepette. Persze, mi mást csinálnék?! Hisz valami olyasmit mondtam, jaj Lau, szedd már össze magad!
- Ööö, miért, ez mérgező? – csodálkozva pillantok először Masára, majd a virágcsokromra. Egek, azt se tudom, hogy ez milyen növény. Mármint biztos, hogy tudom, csak most nem tudom, értitek. Kezd teljesen összeomlani a nem éppen jól felépített álcám, meg magyarázatom, meg minden. Nem megy ez nekem. Túl sok a kérdés, és én túlontúl is ideges vagyok ahhoz, hogy észben tudjam tartani amit mondok, meg amit mondanak nekem.
- Igen, azokat is. A virágokat viszont gőzöm sincs, hogy hova vettem. Mentaméz – motyogom megsemmisülten egy hatalmas nagy sóhaj kíséretében. Már nem is próbálom elrámolni a dolgaimat minél gyorsabban, már az se érdekel ha Masa beleturkál az egészbe. Egy dolog érdekel jelenleg, hogy az utolsó hozzávalót megszerezzem. Márpedig ha sokáig locsogok itt hülyeségeket, akkor a végén még elfelejtem, és nem élem túl, ha még egyszer le kell jönnöm erre a piacra a mai nap folyamán. – Tudod hol van Pali bácsi bódéja? – kérdezem meg teljesen nyugodt, összeszedett hangon. Na igen, ez már én vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Richárd eldarálta a lényeget, tömören és egyszerűen, hogy egy varázsló aki ráadásul még kopó is képes legyen felfogni. Ezután várt, naivan arra számított, hogy Zalánnak le fog esni az egész, hallani fog egy nagy koppanást, aztán leveszik a sellőről a bilincset és mehet útjára. Ehelyett a férfi újabb kérdést szegezett neki. Richárd arca megnyúlt, szemeit az égre emelte.
- Hát nem egyértelmű, hogy ez volt a csali? Rám akarta terelni a gyanút és félrevezetni titeket is, ő volt a nagy hal és sikerült neki elúsznia. Gratula fiúk - megrovó hangon ecsetelte aztán zárta a kis prédikációját Richárd, közben végig Zalán szemébe nézve. Nem volt semmi rejtegetnivalója, nem volt semmiféle hibája vagy bűne, amit be kellett volna ismernie.
A kérdésre összeszorította állát. Elismerni valamit, amit nehéz még csak fel is fogni nehéz volt. Nem akarta az auror orrára kötni, hogy elbukott. Azt, hogy letaszították, puccsal megfosztották a trónjától és lényegében azért volt a száraz földön, mert száműzetésbe került.
- Valószínűleg úgyis tudják - nyögte végül ki sértetten. Azt gondolta tényleg tudják, Zalán feltevése így meglepte a sellőt. Döbbenten meredt a másikra, aztán az üvegcsére.
- Ne viccelj, szerinted nem tudnám megoldani, hogy betépjek a trónon? - gúnyos vigyor ült ki ajkára, aztán egyszerűen csak megrántotta a vállát.
- De mint már mondtam, nem drogoztam se a trónon, se most. Jó fiú vagyok, legalább is a varázsló törvényeket nem szegtem meg. - emelte fel kezét, mindkettőt, mivel össze volt bilincselve. Unta az egészet. A felesleges kérdéseket, amik kezdtek átcsapni idegesítőbe. Nem akarta hallani egy girhes aurórtól hallani mennyire elbaszta. Tudta jól. Rohadtul elbaszta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Noel

- Úúúút! - kiáltom rekedten, s valahogy nehezen mindhárman lefékeznek a járda szélén, megvárják, hogy odaérjek. Néha erős vágyat érzek, hogy növesszek valamilyen varázslattal egy harmadik kezet is, mert kettővel ebben az életben nem sokra megyek. Megfelelően biztonságos bűbáj híján most két kezemmel megfogom a Bébék praclijait, Panka pedig megfogja Borinak, s így vonulunk át a roppant forgalmas falusi úton. Abszolút senki nem jár erre, meg egyébként sem az a nagyon autóval közlekedő népség a bogolyfalvi. De az elv az elv.
Ahogy átérünk, mintha gurkókat eresztenék ki a ládából, a szélrózsa különböző irányaiba rohannak el. Sóhajtva csukom be a szám; teljesen fölösleges utánuk szólnom.
Szeretem őket, olyan sokszor belém hasít az érzés, de közben végig ott van egy tompa, gyomor mélyén kapirgáló rettegés. Lehet már soha nem múlik el, vagy csak akkor, ha már olyan vén vagyok, hogy folyton összekeverem a neveiket, amikor beugranak hétvégén az unokákkal. De azért bátor voltam ma, Ármint szépen beterelgettem a hálószobába, elhúztam a sötétítőt, lenyomtam őt az ágyra, levetkőztettem, betakargattam s nyomtam egy puszit a homlokára. Azt hiszem, egy ideig másban reménykedett, ami sokat elmond az önfeláldozó kitartásáról, viszont tényleg szüksége van egy kis pihenésre. Remélem mire hazaérünk, nem fogja kitakarítani az egész házat s puccos vacsorával sem vár, hanem még mindig ott fog horkolni a paplan alatt.
- Panka, vigyázz a fejére! - kiáltok fel az egyik mászókára, abszolút fölöslegesen. Sóhajtva rogyok le egy padra, onnan próbálom szemmel tartani egyszerre mindhárom porontyot. Kaméleonnak kellett volna szülessek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Ritka alkalmak egyike, mikor lehetősége van ellátogatni bárhová – úgymint a Shanes-be. Az edzések, interjúk, fotózások, no meg a tanulás jószerével lefoglalják idejét, nem beszélve jelen pillanatban haldokló párkapcsolatáról. Ami azt illeti, ez kissé lelombozza, de nem enged teret a sötét gondolatoknak, mert megbeszélte Matyi bácsival, hogy ma meglepi a gyerekeket és ő fog rájuk vigyázni. Tudniillik, ha egyszer már túl idős lesz a sporthoz, edző szeretne lenni, ez pedig megköveteli a lurkókkal való gyakorlatozást. Noha maga is gyermek még, szívesen igyekszik magára ölteni az érett felnőtt szerepét. De nem ezen a napon! Megérkezve azok a gyerekek, akikkel már találkozott vagy ismerték valahonnan, rögtön megrohamozzák, ő pedig hatalmas, széles mosollyal ölelgeti meg mindahányat. Alig jutott be az épületbe, de úgy tűnik sohasem ér ki az udvarra, hogy a mára kiosztott csoportjával töltse az időt. Nagy nehezen átverekszi magát a sokaságon, kiérve pedig elégedetten veszi tudomásul, hogy mindenki szépen játszik és elfoglalja magát.
Csípőre vágja kezeit, hogy jobban szemügyre vegye a kicsiket, mikor megakad tekintete egy, a hintánál gyakorló kislányon. A pirouette, amivel próbálkozik, korántsem tökéletes, s Layla figyelmét a megfájduló boka sem kerüli el, mégis igyekszik beleolvadni környezetébe, nehogy a kislány észrevegye, ahogy figyeli. Kecsessége magával ragadó, megszólalni sem kell, hogy leríjon róla, táncol vagy legalábbis közel áll hozzá ez a művészeti ág. Amikor hajtani kezdi magát, a navinés úgy dönt, odamegy hozzá, elvégre most rá nem nagyon van szükség, mindenki szépen játszik.
- Szia! – kedvesen mosolyog, mikor közelebb ér, viszont nem akar egyből a közepébe vágni annak, amit mondani akar. Bár miért is ne? Megvárja, míg a hinta lassul valamelyest, csak aztán kezd bele mondandójába. – Láttam, amikor gyakoroltál. Az a baj, hogy túlságosan görcsös vagy. A vállaid szorosan működjenek együtt a hátaddal és gerinceddel, lefelé kell szorítanod őket, de közben nyitnod kell a mellkasod. A kezeidet későn húzod be, ezért túl hamar nyitod ki és elveszíted az egyensúlyod – oldalra billentett fejjel pásztázza a kislány arcát, megfeledkezve arról, hogy ő maga Layla Robillard. Mert mégis, kicsoda ő? Csak egy lány, aki imádja a seprűakrobatikát, néha versenyekre jár, általában megnyeri őket és kész. De ugyanolyan volt, mint Lenke, egy fikarcnyival se másabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Szemöldökeimet erősen összehúzva, eltúlzott komolysággal nézek a maholnap kétéves gyerekre, aki épp az imént olvasztotta meg a kezébe nyomott 'silento' csokoládét (tudjátok, azt amitől egy szemhunyásnyi időre elcsendesül), és most a fél arcát összemaszatolva rötyög, miközben azért elegánsan úgy tesz, mintha egyébként zavarban lenne. Vállait előrehúzva, alulról nézelődik felém, én meg karjaimat mellkasom előtt összefűzve, szigorúszerű tekintettel viszonzom a pillantását. Az egy dolog, hogy benne is pislákolni kezdett a tűz, de hogy ilyen szemtelenül vissza is éljen vele?! Ráadásul már most?! Hát kire ütött ez a gyerek? Jó kérdés.
- Remélem, akkor is így fogsz nevetni, amikor anya meglát... - jegyzem meg a csúszda tetején terpeszkedő Kornélnak, és alig hallhatóan, a szavakat el-el harapva folytatom. - ...és mindketten kikapunk. Tippelj, vajon melyikünk lesz ezért az igazán hibás, hah?
Jah, valahogy úgy. Mostanában nem sokat látjuk egymást Nádjával, és azt hiszem, ez a jelen helyzetben így is van rendjén. Fogalmam sincs, hogy Kornél felfogta-e már közös életünk ezirányú változását, ahogy arról sincs tudomásom, az édesanyja mennyit és milyen mértékben beszélget vele rólunk.
- Vicci, apa, hihihi - gurgulázik tisztacsoki kis kezét arca elé téve, aztán kinyújtja, hogy mutatóujjával egy távoli pontot célozzon meg. - Csuszi! Csúúú-szíííí!
Ilyenkor persze csak sikoltozva képes szavakat formálni, és mi sem természetesebb, csokis kezével az enyémbe kapaszkodva mocorogni kezd, előre, még egy kicsit, még, még, na?, rajta, izibe lendületet gyűjt, aztán csúszik és visít és boldog, én pedig vele együtt vagyok az. Nem jut eszembe apám vagy Nádja, de még Mina sem. Most csak mi vagyunk: én és a fiam.
Meg...
- Nahát, nézd csak, kik jöttek - vigyorgok le egy, kettő, három felénk (meg hát úgy minden irányba is) szaladó ismerősforma gyerekre, és tekintetemmel nyomban keresni kezdem az apjukat.

- Tegnap felgyújtotta az aranyhörcsög seggét - huppanok le Dimitri mellé a padra, és hátamat a támlának döntve hátraengedem a fejemet. Hirtelen nem tudni, bosszús vagyok-e vagy inkább rettentő büszke, de a következő pillanatban önkéntelen is elárulom magam, hiszen hangos, nyöszörgésben végződő nevetésben török ki, és a hajamba túrva a másik felé fordítom az arcomat. - Badass. Most egy hétig nem ehet csokit - mondom, és vetek egy futó pillantást a csokoládétól ragacsos kezemre, hogy rögtön utána már szánakozva nézzek vissza a másikra. - Kíváncsi vagyok, ezek után nekem milyen büntetést talál ki az anyja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Noel

Figyelem, ahogy a Bébék óvakodva oldalognak közelebb s közelebb Kornélhoz, barátkozási szándékukat még morcos pofijuk sem tudja eltitkolni.
- Öh... gratulálok? - Kijelentésnek induló válaszom a végére kérdéssé formálódik, s felvont szemöldökkel nézek oldalvást a mellém zuttyanó Noelre. Alapjáraton gratulációmat kellene kifejeznem, hogy egy totyogó mellett életben tudtak eddig tartani még egy élőlényt.
- Egy egész hétig? Hmm - bólogatok mélyeket s lepillantok a gyanúsan maszatos kezére. Most megvagyok győzve. - Csak ne emlegessük túl hangosan, Pankát próbáljuk lehozni a... szerről. - Az említett delikvens épp a legkacskaringósabb csúszda tetejéről integet felém, fülig vigyorral. Bátorítóan visszaintegetek s néma hálát rebegek a leesés-gátló bűbáj kitalálójának. Nyugodtan pihentethetem fáradt testemet a padon, főleg hogy most még társaságom is került.
- Lehet, hogy majd egy hétig mindig le kell csukd a vécé tetejét? - vetem fel a borzasztó ötletet. Én már csak akkor csukom le, amikor néha eszembe jut letörölgetni. The perks of being gay.
- Már a kicsik is rákezdték, hogy akarnak egy állatot - sóhajtok drámai hosszút, s megvakargatom öklömmel borostás államat. - Az a szerencse, hogy egyelőre nem tudják eldönteni, milyen állatot is akarnak pontosan. Az unikornist megvétóztam, a macskára allergiás Ármin, a kutya meg olyan snassz Pankának. Komoly dilemmák, hm?
Lehet nekünk is valamilyen low-maintenance állat kéne, komolyabb esélyei lennének a túlélésre. Egy csiga mondjuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

- Ühm, valami olyasmi - sandítok át a mellettem ülőre, és bár kétség sem fér hozzá, hogy a szám sarkában néminemű cinkosság ficereg, kérdő vonásait látva megtalál az érzés, hogy esélyesen idén se én viszem haza az év apja címet. Dehát nincs mit tenni, anyám szerint én is épp ilyen égetően rossz gyerek voltam, aki azért a társasági eseményeken oldalra nyalt hajával meg illendő és természetesen választékos megszólalásaival ünnepélyesen elő tudta adni a jól nevelt aranyvérű porontyot, és kitűnő benyomást keltett bármelyik őt mustrálóban. Nem úgy, mint Nelli, akit már ötévesen sem érdekelt senki és semmi önmagán kívül. Pillantásommal megtalálom Kornélt meg a három muskétást, majd együttérző, oldalra húzott szájjal szólalok meg.
- Sok sikert hozzá - felelem ahelyett, hogy annyit mondanék: ííííhhhh. - Nem tudom, a tieitek milyen szinten tolják a hiszticunamit, de ha Kornélból indulok ki, akkor... részvétem. Nem létezik olyan, amin ne tudna pillanatok alatt megsértődni, ami az elmúlt hetekben nem vezetett semmi jóra. Lásd a pórul járt hörcsögöt.
Mi lesz, ha legközelebb Nádja kezd füstölni, mert brokkolival mert közeledni a visító gyerekhez? Merlinem, már csak a gondolatra is nevetnem kell.
- Hé már, most miért kell egyből az ördögöt a falra festeni? - vigyorgok rá Dimitrire, és közben előhúzom a dzsekim belső zsebéből a pálcámat, hogy egy könnyed gondolattal leszedjem a bőrömre ragadt csokoládét. Nem sokan tudják, legalábbis biztosra aligha vehetik, hogy elköltöztem Nadine-tól, főleg, hogy időm nagyrészében Fehérváron tartózkodom, és ilyenre, hogy Kornéllal a játszón ücsörögjek, már nagyon, nagyon régen volt példa. Akkoriban még nyugodtan alhatott szegény pocok.
- Pedig az unikornis menő. Csak nem annyira legális. A törpegolymók gondolatával hogy álltok? - vetem fel a létező legártalmatlanabb ötletemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Van némi ösztönöm, ami eddig nem volt, de ezzel a csöpp embergyerekkel jócskán megváltozott, ha nyöszörög, ahogy most is, elindul bennem a vágy, hogy mozduljak, hogy megmentsem, hogy ne nyöszörögjön, ne sírjon. Egészen nyugodt gyerek, ami lehet, hogy azért van, mert érzi Erika frusztrált és féltékeny hullámait, amit felé bocsát ki. Még én is érzem, pedig egyáltalán semmi oka nincs. A kislány csak átmenetileg lakik velünk, addig, amíg el nem döntik, hogy kik legyenek a szülei, és még nincs abban a korban, hogy elegye a csokiját. Vagyis, tökéletesen ideális lenne, még akkor is, ha velünk maradna örökre. De nem, én tudom, hogy képtelen lennék egyedül egy ilyen pici babával hosszútávon eredményes lenni, és azt is tudom, hogy nem akarom azt, hogy Riri állandóan frusztrált legyen. Nem látom magam sem terhesen, sem házason, sem picike gyerekesen, szóval nem hiszem, hogy ebből bármi jó kijöhetne.
- Összeírom őket, mert rengeteg van.
Nagyon kellemetlenül érzem magam, mert igent se mondtam igazából, pár pillanatnak tűnő perc alatt megtörtént, és én csak arra eszméltem fel, hogy itt vagyok, hogy nem tudok semmit sem csinálni, mert már benne vagyok a helyzetbe, és nem volt időm gondolkozni és mérlegelni. Ez meg engem frusztrál, elképesztő mértékben. De meg akarom oldani, mert jót akarok ennek a csöppnyi kis nőszemélynek. A sectumsemprára kissé megreszketek, érzem, ahogy védőn elkezd bennem mozdulni a tűz, átjárva hirtelen jött hidegséget, mintha kifutott volna a vér a testemből. Így is van. Hetekkel később még mindig nem varázsolok, nem vagyok képes a pálcámat a kezembe venni, ellenben extra igénybevétellel működik az elemem, hogy megfelelő manaáramlásom legyen. Hogy miért? Na ez megint egy eléggé "vicces" történet.
- Attól tartok, hogy ha megtudja, hogy a volt felesége a rokonom, akartatlanul is elkezd egy falat építeni, elkezd hasonlóságokat keresni. Lia szebb, mint én, sokkal, de a legfőbb jegyeink egyeznek. A hajunk, a szemünk, a szeplőink. Örülnék neki, ha legalább a barátságunk megmaradna. És, én elmondtam neki ezt az egészet, a mágiám felbukkanását, az érzést, és nem váltott ki semmit. Ezt újra elmondani, félek, csak magamnak okoznék szenvedést.
Hűséges lennék, ez kétségtelen, de nem hiszem, hogy Marcell arra vágyik, amit én adhatok. Én rá vágyom, ő meg rá, és tekintve, hogy a mi kettőnk vérmérséklete ég és föld, nem hiszem, hogy más lennék egy adott esetben, mint a maradék, aki akkor jön, ha nem sikerül a tökéletessel. Én pedig nem akarok második lenni, nem tudok úgy élni, hogy elégedett legyek ezzel. Viszont akkor, amikor megvallottam az érzéseimet, és megkaptam, pontosabban nem kaptam meg a visszacsatolást, rájöttem, hogy ennek nincs értelme. Nem is tudom, hogy mit reméltem akkor, semmit talán, csak szerettem volna, ha tudja, és szerettem volna, ha valamit mond. Veszett fejsze nyele. Sosem fedtem volna fel az érzéseimet, ha ő nem kérdez rá. De szeretni valakit egy dolog, az összes többi érzést azonban nem lehet kívül hagyni, és nekem nagyon sok negatív érzésem van.
- Ösztönök. Akkor nem csak a szerencsén múlt, hogy három napnál tovább sikerült életben tartanom.
Egyedül, tegyük hozzá. Eléggé nagy lépés ez tőlem, amire büszke is leszek egy nap, amikor már a kicsi tényleg olyan közegben lesz, ahol vigyázni is tudnak rá. Én egy sikítozó nőszemély vagyok odabent, aki az elmúlt napokban mindent is megtapasztalt.
- Merrefelé mentél? Váratlanul kereszteztük az utad, nem késel el?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Lágy kedvességgel és biztatással mosolyog a sok kérdés hallatán a vörös szépségre. Neki is volt számtalan, amikor a fiát várta majd a ki angyal megszületett. Egek! Egyenesen rettegett, hogy össze fogja törni. A fejecskéjét, a nyakát, mert néha olyan erős és vehemens tud lenni, mint elefánt abban a bizonyos porcelánboltban. Aztán jött az anyja és segített. Ott laktak velük az első hónapban. Zoli is szerette őket. Neki korán meghaltak a szülei, így hősnőnk családja lett a férje famíliája. Megérti tehát a nő helyzetét és igyekszik majd neki érdemben segíteni. A nosztalgia lágy szele azonban tovaszáll, ahogy Zsofia ismét beszélni kezd az őket összekötő személyekhez fűződő viszonyáról. Végighallgatja. Arca rezzenéstelen és békés, tekintete csendes tükör. Mindaz, ami a Pub mögött és után történt, Elektrában valamit tényleg megváltozott. Úgy határozott aznap este, hogy lezárja a múltat. Elmondta mit érez és elbúcsúzott. Aztán áttáncolta magát egy új élet ígéretébe, Mark segítségével, aki megértette, szavak nélkül is, hogy mire volt szüksége. Egy olyan éjre, ahol nincs jelen az a szívszaggató, tehetetlen düh, ami nap-nap után fojtogatta hősnőnk lényét, míg Hege nyomát kutatták, s míg a férfi végül fel nem fedte valódi kilétét előtte. Elengedte és a férfi is el fogja. Számukra nincs közös jövő. Túl sok hibát vétettek. Túl mély sebeket ejtettek, amik begyógyításához a Szerelem nem elég. Ennek dacára Elektra azt szeretné, ha mindannyian boldogok lennének. Hege, Zsófia, sőt még Rudolf és Otílía is, valamint persze ő maga. Megérdemelnék már, nem igaz? Annyi szenvedés kövezte ki útjaikat, hogy a várost körbeérnék. Kétszer. Azonban ha valamit ugyanúgy csinálva más eredményt várunk, az csak az őrületbe vezet.  Ezért inkább hősnőnk elvágta a szálat, mely Hegével kettejük közt feszült, hogy egyként szabaddá váljanak. Mindannyian. - A virágnyelvet a férfiak nem értik. Hege sem kivétel. Szóval, ha nem mondtad ki azt, a két szemébe nézve, hogy "Szeretlek" vagy, hogy "Szerelmes vagyok beléd, te vadbarom" akkor nem mondtál neki semmit - mosolyodik el amolyan bölcs rafinált fehérnép gyanánt. Közben a picurkát simogatja, de az lassan felneszel és nyöszörög megint kicsit. Hősnőnk tovább billeg és ringatja, majd lágy hangon suttog neki pár szót, hogy megnyugodjon.- Mellesleg te sokkal szebb vagy Otíliánál, mert neked a lelked szép, és az sokkal többet ér, mint a pisze orr, meg a rőt loknik - jelenti ki a rá jellemző őszinteséggel meggyőződését. Legalább, egyszer az életben Hege minőségi cserét csinálna. Ez nem a "Ha ló nincs, szamár is jó lesz" helyzete. Így gondolja. Őszintén. Ezen nem változtathat semmi, főleg az nem, hogy a Sors fintorának köszönhetően ő és az ex feleség rokonok. Igen. A vérük és küllemük talán sok tekintetben egyezik, hisz tagadhatatlan a hasonlóság. A két nő ennek ellenére egymástól fényév távolságban van, ami a viselkedésüket és ennek fényében jellemüket illeti. Ez abból is kitűnik, ahogy Zsófia magáról és kvalitásairól beszél. Olyan kevés hittel, hogy az már hősnőnknek fájdalmas.  - Ne beszélj már hülyeségeket...Egek!...Gondolod rád bízták volna, ha nem hinnék, hogy nálad jó helye lesz? - érvel a tőle már megszokottnak mondható kendőzetlenül nyers stílusban, hogy azután ezt még erősítve elemelje a kicsit és finoman visszapakolja szövetségese mellkasához. A művelet most is nagy odafigyelést igényel. Elektra hosszú, csontos ujjai ügyesen hajtogatják a pici végtagokat, hogy tökéletesen és biztonságosan rásimuljanak Zsófia torzójára. Egy utolsó, lágy és gondoskodó puszi még azért jár az angyali aprónépnek, s csak ezután egyensedik ki ismét, az anyaoroszlán énjét közben levető riporternő. - Munkába tartok. Tíztől kezdődöik az Elektra felel, aztán még kicsit előre dolgozom, hogy Legyen pár teljesen szabad napom, amikor Imolának megkezdődik az előkészítő - meséli békés mosollyal, ismét belebújva a lánya és hivatása nyújtotta puha, védelmező gúnyába. Életének két biztos pontja a család és a munka. Talán nem is kell más és újra boldog lehet. Ha pedig még Markot is megnyeri szövetségesének és néhány ügyben közösen igazságot tehetnek...Esetleg még egykor megkezdett képregénye is megjelenne, amire nemrég rátalált...Nos az lenne az igazi, lélekemelő diadal. Természetesen ezek egyelőre csupán vágyálmok, melyek beteljesülése vagy kudarca a jövő titka. Egy azonban az itt és mostban biztos: Hege iránti érzéseit és a vele közös összes emlékét Elektra tudatának mélyén egy szobába zárta, s hogy onnan nem ereszti ki, történjék bármi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Ez nehéz lesz, érzi, látja is. Sóhajtok egy nagyot, mintha csak ezzel könnyíteni lehetne rajta, de sajnos semmi sem működik így. Hiába lapozta át sokszor, nem jött rá, hát nekem vajon talán sikerül valamit meglelnem benne? Reménykedem.
- Vagy úgy. Túl egyszerű lenne – mosolyodom el, de ez inkább kesernyés mosoly, mintsem vidám. Ha elárulta volna bárki, előrébb lenne, sokkal, illetve az, aki ezt műveli, nagyon nagy bajban. Vannak ostoba emberek, akik a bűn útján járnak és hamar el is kapjuk őket, azonban egy szemernyit sem hihetek abban, hogy a jelenlegi esetnél ez a „gond” állna fenn. Ó nem, őt nehéz lesz. Ezért is foglalkoztat annyira. - Elképzelhetőnek tartom az emlékmódosítást, ami után hihetik, hogy odasétáltak és észre sem veszik, hogy betörtek az elméjükbe – dörzsölöm meg orrnyergemet kissé fáradtan. Egyáltalán nem lenne utolsó módszer, sokkal inkább bevált, az áldozatok nagy része nem rendelkezik okklumentori képességekkel vagy bármivel, amivel felismerhetik, hogy éppen mi történik. Ha pedig nincs probléma és tényleg csak odasétálnak, akkor bőven nem fognak elárulni semmit, amit pedig mondanának, nem lenne épp hasznos. Álcát minden magára adó tud alkotni. Illúzió, bűbáj vagy épp bájital segítségével.
- Igen. A tanárok is emberek, még ha megkövetel a szakma egy bizonyos erkölcsösséget. Mondhatjuk azt is, közülünk aurorok közül is emeltek már ki korrupt vagy épp rosszabb arcokat. Nem lehetetlen. A diákok főleg nem. Befolyásolhatóak, kis bevétel mellett főleg – sajnos vagy sem, ki kell mondani, hogy nincsenek mindenhol szentek. Az új módszerben biztos vagyok, mint ahogy itt ülök, ez nem kétség. Csak rá kellene jönni, hogy mit és hogyan alakított át. Ezért is ülünk itt és nézzük egymást és a papírokat. Ahogy hallom, nem elsőnek és utolsónak, de nem bánom. Bennem feléledt a tettvágy, azt akarom, hogy ez az egész ügy le legyen zárva és ne a döglött ügyek között kössön ki. Így is sok van ott már, az ismeretlen támadó farkasnak sem értünk a nyomába.
- Akkor szívesen segítek átnézni azokat. Elmegyek az iskolába és kikérem ott is az iratokat. Amennyiben ma jó neked, vissza is térek ide és egy erős kávé társaságában olvasunk egyet – ajánlom fel, hogy nem kell innentől egyedül küzdenie ezzel. Ha már valamelyest belefolytam, nem úszhat egyedül. Felállva veszem hónom alá az aktákat, ölelem magamhoz és kezet nyújtok neki.
- Nyugodtan keress meg máskor is, ha nem jövök előbb én. Akkor hozom amit tudok, addig pedig, ejtek egy kényelmetlen randevút – pillant le oldalra a halomra, majd rövid kézfogás és köszönés után távozik. Mielőtt az iskolába indulna, az első aktákat átfutva jön rá, hogy ez hosszabb küzdelem lesz, mint azt hitte. De nem adja fel, nem olyan fajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Auror kirendeltség

Talán nem tűnök annyira profinak így, hogy kérdezgetek, mintha én is egy diák lennék és valaki előtt ülve inni szeretném a szavait. Nem bánom, elvégre veterán sem, aki nem engedheti meg, hogy gyengülést lássanak az imázsán. Amúgy se tenném. Érdekes amiről beszél és kérdezni is illik, így működnek a beszélgetések. Már a képzés alatt is megmondták, hogy a kommunikációmmal semmi gond nincs és nem is lesz. Figyelem hát, ahogy végül ugyan eszköz és ellenfél nélkül, de imitálja azt, amit érteni kell a szavai alatt. Kissé nagyobbra is nyílnak a szemeim, ahogy sorolja, mutatja én pedig elképzelem. Ez nem is harc, inkább igényel kreativitást. Bár, hallottam már olyan művekről, ahol a főhős egy szál ceruzával győzi le az ellenséget. Egy kalap még humánusabb is, ezekből kevesebb vér akad, inkább fájdalmas pillanatok dögivel.
- Azta – rázom meg kissé a fejem, mintha most aléltam volna el és egyben fel is keltem volna. Elismerő pillantásommal bólintok egyet felé. - Annyi biztos, hogy nem szeretnék haragban lenni veled. A másik pedig, hogy ez nem épp vad gyilkolászásra való harc, azonban roppant… kreatív módja az önvédelemnek. Hiszen nézzük csak a háztartást. Egy átlagos házban előbb akad esernyő mint harcosnak való bot. Mindenképp érdekes és látványos lehet, amellett, hogy hatásos. Teljesen megértem, hogy magával ragadja az embert. Ha előbb hallottam volna, talán még én is kipróbálom – nem mintha olyan öreg lennék ezekhez, inkább érzem magam ebben ügyetlennek. A pálcával kiválóan boldogulok, az alapvető önvédelmi, lefegyverzési mozdulatok sem állnak oly távol tőlem, de ez egészen más.
- Mindenesetre, én csak további jót kívánok a fejlődéshez. Vannak szintek, gondolom – miért ne lenne, így hát csak támogatni tudom benne. Az apró zavarra, amit okozok, csak mosolygok egyet. Munka közben nem kenyerem a flört, ezek csak igaz szavak, amik ritkábbak, ezért tűnnek fel és érnek oda, ahova kell. Nem fordítok figyelmet a pírnak, csupán azért, hogy ne érezze magát még jobban kényelmetlenül. Kortyolok egyet a kávéból, hagyom, hogy összeszedje magát és folytassuk.
- Ó, vagy úgy. Egy kő, hasznos lehet. Nos, remélem nem meríted ki magad, ma főleg nem. Ez egy nyugis hely – általában. Nem törnek ránk sötét varázslók, inkább csak riasztás idején nyüzsög, mint egy kaptár, de mivel a kastélyban él, ahol ez bőven sokszor megtörténik, nem lenne az sem újdonság neki.
- Értem én értem – mosolygom meg az apró javítását a szavainak. Nem baj az, ha gyakorlatot szeretne, nekem is jól jött, így nem is kérdőjelezem meg azt, hogy mindent megtenne. Szerencsére nem kell csorbát szenvednie semminek sem, így minden kényelmesen elérhető lenne. Újat és okosabbat egyelőre nem is tudnék neki mondani, így tápászkodok fel és az út végét jelző, apró túrát ajánlom fel. Biztos amint vége, eszembe fog jutni még ezer dolog, mindig így van.
- Akkor csak utánad. Mutatom, amit csak tudok – és valóban így teszek. Ajtót nyitva engedem előre és minden teret, amit csak civilként láthat, megmutatok neki. Benyitok pár kollegához, akik nem harapnak, bemutatom nekik is, pár szót váltunk és már nem is zavarunk. Nem nagy hely, mégis tudom, neki mennyire hatalmas élmény. Látom mosolyán, csillogó szemein, hogy mennyire sokat jelentett neki ez a mai nap. Ezért is szeretem csinálni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Noel

Akkor jól sejtettem, hogy ez a hír örömhír, mégha nem is az a fajta, amit rögtön elakarsz újságolni mindenkinek. Vagy csak majdnem mindenkinek. Tragikus felhanggal. Mint amikor Benji először intézte a dolgát peluson kívül s olyan boldog volt, hogy körberohanta csóré seggel a házat, s csak este kezdtük gyanítani, hogy egy második adagot is termelt a hálószobánk sarkába. Összeszorított fogakkal mosolyogtunk s örültünk a sikerének.
Horkantva reagálok a sok sikerre, mert mindketten tudjuk, hogy nekünk már annyi.
- Meglepően... chill gyerekek. Mármint a normalitás határain belül vannak háborúk, de nem az a japán atomreaktor-szintű robbanás. - Magyarázás közben lelkesen mutatok körbe, nagyjából a gyerekek irányába, bár épp csak egyet látok a háromból.
A nagy helyzet az, hogy sokszor érettebbek a két évesek, mint Ármin, de pont ez a harmónia kulcsa. Ha négy Árminnal élnék együtt, szerintem már rég anyámék pincéjében nyalnám a vakolatot. Talán az is a titok, hogy mi is sokat elengedünk. Amit meg nem engedhetünk el, azt úgy csomagoljuk, hogy azt higyjék, ők akarták, amit mi akarunk, s igazából szembeszegülnek velünk, közben francokat. Néha van előnye annak a pszichológus diplomámnak.
- Csak felkészítelek lelkileg - teszem komolyan a vállára a kezem egy pillanatra, s őszinterészvétem-tekintettel nézek rá.
A törpegolymókos felvetésére egy elnyújtott öööönemmm a válaszom. Nekem kutya kéne, ha valakit érdekel (persze senkit se érdekel). Még valahogy lehet fordított pszichológiával átviszem a tervem, pár hónapig jajgatok és mindenkinek tudtára adom, hogy én nem akartam kutyát, aztán az az apa leszek, aki Halloweenkor összeöltözik az ebbel és éjszaka is vele alszik (hah! bárcsak tudnék aludni).
- Rég nem láttalak errefelé - jegyzem meg hirtelen. Ismeretségünk vissanyúlik azokra az időkre, amikor még nem voltam a Ráczhalmi-klán tagja s a szabad délelőttjeimet nem játszótereken töltöttem. De kétségtelenül nagyobb a dad-bonding ereje, mint a ritka kocsmában összefutásoké. Még nem szoktam egészen hozzá, hogy a szülői klub része vagyok, elég self-conscious módon élem ezt meg, viszont az így köttetett barátságok - talán jobb szó rájuk a bajtársiasság - egy nem várt, kellemes bónusz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hiába remeg még a lábam, azt biztos ha nem kopnak le használni fogom a sprayt, vagy akár a földön mellettünk heverő fa ágát felkapom és mehet a durrogtatás. A srác elbánik kettővel, én pedig a harmadikat veszem a gondos kezelésembe. Francnak spray, szerszámkészletet kell magammal hordani, és egy cuki kis kalapács megoldja a helyzetet. Persze én nem szándékozom senkit bántani, de ha egy idegen alak megindul felém, elkezdődik a pofonofon. Érzem a srác kezét a derekamon, és megint annyira elpirosodok hogy akár be is tudnám világítani az egész világot. Más helyzetben nagy letolást kapna, de ha sikerül túljutni a helyzeten elmarad majd. Közben persze örülök hogy egy nagy bivaly srác érkezett a megmentésemre, de máskor inkább a tornyot választanám, nem a három hegyi embert. Úgy látszik, a fiúk már kezdik elveszteni a bátorságukat, hiszen egyre jobban pislákolnak zavarodottan. A pimasz kérdésre, összegyűjtöm minden bátorságomat és már indulnék is meg a srác felé, mint egy törpe az óriás felé. Hallom hogy Roland halkan cicceg egyet, és levágom hogy ez bizony nem lenne tanácsos. A három nagylegény, lehet hogy még meg is verne, de akkor azt hiszem élve nem hagynák el a helyszínt., a ”pasimat” ismerve. A színészkedés miatt szinte megfagy az vér az ereimben, jobban megijedtem mint a szituban. Kedvem volna a jelenlévő összes srácot kicsit megleckéztetni, de ha a szükség megkívánja, mit tudna tenni? Megszorítom a vállát, és a gondolatátvitel reményében erre gondolok: Jól van Rolikám, de pár centire az ajkam van egy kicsit óvatosabban.. Lassan a faragatlan tuskók leveszik az adást, és egy orbitális káromkodás közepette elbillegnek az utunkból. Amíg be nem fordulnak a másik sarokra, addig szorosan a srác mellett állok, majd mikor eltűnnek erősen megölelem.
- Úristen, annyira köszi! Nagyon féltem…. Nagyon jól, te kis barom. – mormogom bele a kabátjába már vidáman.
- Öhm, de tisztában vagy vele, hogy majdnem lesmároltál? – kérdezem tőle még mindig belekarolva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nos azt hiszem, jól mértem fel a helyzetet. A srácok túlgondolták az erejüket... persze, ha nem beszélne belőlük az alkohol, valószínűleg túlerőben lennének, de egy kis mágia, meg muglivérű fifika jól megszívathatná őket, én pedig nem félek ezt használni. Na, meg a helyzetet sem, simán átkarolom Zaycsaj derekát, imádom az ilyeneket. Nem tehet mást ő sem, minthogy belemegy a játékba, de én ezt szeretem feszíteni is tovább, a helyzetet ugyanúgy, mint a húrt.
A srácok végül feladják, ennyit tesz a határozott fellépés és a "csók". Kicsit sajnálom is, hogy nem voltam ma pofátlanabb, de ha lesmárolom, tuti pofánvág és akkor oda az egész színészkedésnek. A cél érdekében feláldoztam magam tulajdonképpen. Mit meg nem teszek egy nőért?!
- Barom? Talán egy hős! - ciccenek mosolyogva, miközben élvezem, ahogy hozzám bújik. Úgy tűnik vonzom a színesbőrű csajokat, meg a többit is, de cssss.
- Tisztában vagy vele, hogy mennyi önuralom kellett ahhoz, hogy ne smároljalak le? Ilyen alkalom ritkán adódik, nem gondolod? - nézek a szemébe pimaszul vidáman, majd elpillantok a srácok felé, de már nem látom őket. Ezt megint szépen csináltam, bár egy kis bunyót sem vetettem volna meg, vagy egy kis varázspárbajt. Érdekes lett volna, ha úgy kenem el a szájukat.
- Amúgy meg ha nem öltöznél ilyen kihívóan, nem gerjednének rád. Vagy mégis - megengedek magamnak egy popsipacsit a jobb kezemmel, persze csak úgy barátian, ha úgy lehet egyáltalán.
- És mielőtt nagyon zokon vennél bármit is, a te ötleted volt, hogy a pasid vagyok. Mondjuk nehéz jobbat találni, de hát te tudod - engedem el végül, nem akarom, hogy engem is zaklatónak nézzen. Egyszerre elég neki három is.
- Amúgy jól vagy most már? Merre sétálsz? Elkísérlek, nehogy megint a gerjedt ifjak társasága betaláljon. Mehetünk kézen fogva is, ha akarod - vigyorgok teleszájjal, majd utat mutatok abba az irányba neki, amerre eredetileg állt. Legalábbis szerintem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Még mindig a srác szorításában vagyok, amit persze egy kis ideig élvezek de azután kiszabadulok. Még mindig közvetlen mellette állok, mert félek hogy a barombanda visszatér. Hálásan tekintek rá, ha nem lett volna itt, nem is tudok belegondolni hogy mi történt volna. Biztos vagyok benne hogy meglógni, vagy megvédeni magamat végső esetben kénytelen lettem volna, amit bár nem örömmel de megtettem volna. Élni és élni hagyni, ez az elv lebeg a szemem előtt miközben felveszem a földről a leesett kistáskámat. Elképesztően bátor volt a srác, én ha fiúnak születtem volna se lettem volna ilyen merész. A békés megoldások híveként elfutnék, de mivel srácok volnának az üldözőim nem jutnék messzire. Egy biztos, jövök Rolandnak egyel csak remélem nem kényszerít majd bele valami kellemetlen szituba. Mint például hogy játszam el a barátnőjét, vagy az ő szavával élve a csaját. Bírom őt, de néha túl szabadszájú. Ebben az egész szituban jól jött, úgyhogy egy pont neki.
- Hős barom. Tényleg köszönöm, és tartozom neked. Majd meghívlak egy kávéra, vagy nem tudom. – hebegek, és megigazítom a táskámban lévő apróságokat, sajnálatos módon a parfümömnek annyi.
- Roland ne bugriskodj már, még komolyan veszem és beléd szeretek… Vagy nem? - mondom színészkedve a fiúra sandítva.
Felkapom a fejemet amikor egy idős boszorka sétál el mellettünk. Kedveskedve végig méri a helyzetet, majd bólogatva végig sétál az utcán. Valamit somolyog, de nem tudom mit. Megcsapja a fülemet a fiatalok szó, és egyből levágom hogy mire gondol. Remek.
- Kihívóan? Én.. Vigyázz mert reccsen egyet. – rántom magamhoz hirtelen a karját, és magamhoz húzom. Hosszan, tigrisként nézek rá majd elengedem. Hozzám még életemben nem értek. Mármint úgy.
- Tudom hogy milyen vagy, és ezt az egyszer elnézem neked. De ne! – emelem fel a mutató ujjam.
- Bakker, abban a szituban mit tudtam volna csinálni? Szerinted élveztem? – kérdezem már szinte mosolyogva, majd megpaskolom a srác vállát és elindulunk.
- Csak egy kis bevásárlást tartottam volna, de most jöttem rá csak már pár bolt van nyitva. – magyarázom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Minden jól alakult, immár kettesben maradhattam a szexi barnával. Ja, úgy tűnik, mégsem az ázsiaiak lesznek a kedvenceim. Pedig minél másabb, annál izgalmasabb, nem igaz? Ezek szerint az ilyen csokilányok a nyerők, ha választani kell. Persze nem kell félni, van egy csomó jó fehér csaj is, például a prefik. Jó, mondjuk az egész Eridon nem, köztük Somogyival, aki elfelejtett mellet növeszteni, Karolina és Harmatos a levitában már okés, de hát szűzikék, ugyebár. Az eridonosoknál Juhász, meg a Berry csaj ott van, de... hát, mindegy is, a Rellonban pedig Borókát ki ne akarná megfektetni, na ugye? Ezek pedig még csak a prefik, van jó pár csaj, akivel lehetne mit kezdeni, mint mondjuk Hudson. Kár, hogy ennyire ismer, de legalább elismeri az egyetlen jócselekedetemet.
- Bugriskodni? Te a középkorból jöttél, hogy ilyen szavakat használsz? Amúgy meg én mindig komolyan mondom a dolgokat, úgyhogy megengedem, hogy belém szeress. Kibírnám, hidd el - azt, hogy meddig, megint más kérdés. Még nem jártam senkivel itt, inkább csak egyik virágról a másikra szálltam, kötöttségek nélkül. Mindenkinek pont elég volt annyi is belőlem, azt mondták. Igaz Leila? A többiek meg szintén nem vesznek komolyan, szóval MaeBae és Reina sem. De azért őket sem rugdosnám ki az ágyból. A kör bezárult.
- Miért reccsen, pukizni fogsz? - röhögök fel, ahogy megrántja a karom. - Ezt nem a legyek hordták össze, kisanyám - mutatok a rántott karra a másikkal. A seggrepacsi után pedig néz engem, csúnyán. Na jó, ez már ismerős!
- Jó, jó, nyugodt lehetsz, nem fogdoslak tovább. Sajnos - emelem fel a kezeimet. Nem azért, mert félnék a következményektől, hanem jó érzés, hogy hálás nekem. Egy kicsit elhihetem, hogy szeret valaki. Pedig csak a családom szeret, hát ez van.
- Jó ötlet volt, szó se róla. Például ha simán segítséget kérsz is odamegyek, de tény, hogy ez hatásosabb volt - tárom szét a kezeimet röviden. - Sajnálom, ha nem élvezted ezt a kis játékot. Nekem tetszett, jó volt a pasidnak lenni egy kicsit - mondom egész komolyan, miközben elindulunk. Amúgy az öreg nyanya motyogása nem piszkált fel, nem figyelek az ilyen okoskodókra. Van egy csomó ilyen a suliban.
- Akkor végeztél, vagy megnézed a pár boltot? Ráérek, bár cipekedni nem fogok. De meg tudom mondani, ha jól áll rajtad egy kihívó ruha - vigyorgok szemtelenül a kávébarna lánykára. Még a végén tetszeni fog a vásárlósdi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem akarok feltartani a srácot, ezért csendesen hallgatom a szövegelését. Még is bennem van az, egy kis revánsot kellene vennem a kis magánakciója miatt. El hívom és vele cipeltetem a szatyrokat, egészen fel a kastélyig. Lebulizom az egyik prefivel, hogy az uraság a hálóig felhozzon mindent. Szerintem nem lesz ellenükre, sőt örülni is fognak vele. Hallottam már ezt-azt rebesgetni a fiúról, igazi rosszfiú. Persze, ezt mutatja de általában ha az ember sokkal jobban megismer egy rosszfiút, akkor megnyílik. Nála is egyszer el fog jönni valaki, aki talán kicsikét is megváltoztatja. Kedves srác meg minden de azért nagyarcú. Jó, persze engem ez nem zavar, meg néha aranyos dolgokat is mondd, de mégis. Ott vannak a srácok a suliból, nagyon cuki arcok meg lehet velük hülyülni de persze minddel csak haverok vagyunk. Sosem éreztem még gyengébb érzelmeket egyikük iránt sem. Viszont az előző nyári szünetben történt valami egy sráccal, de szerencsére semmi komoly. Csak annyi hogy a my first kiss megvan, és kész. Összeráncolom a szemöldökömet, a kezemet karba teszem és rosszallóan ciccegek, és dobbantom a bal lábamat. Mint egy mérges kismacska.
- Középkorból? Nem, én a 20. századból jöttem. Csak most a szép napernyőmet nem hoztam el, de úgy is rosszul járna ő is, meg te is. Lenne itt csetepaté, így már tudod: Amazon vagyok. – nem tudom ismeri ezt a szót. Nagyjából azt jelenti, meseképletesen amikor a hercegnőért nem megy a toronyba a szőke herceg, nem menti meg. Nos, a lány akkor kénytelen megmenteni saját magát, és védeni az erényeit meg a belbecsét.
- Pukk-pukk. Mindjárt elkap a pulykaméreg. Nem a legyek, hanem a szúnyogok. – pimaszkodok az évfolyamtársammal, hiszen imádom ha fel tudom húzni mások agyát. Azét aki megérdemli.
- Rendben, akkor úgy legyen. Egyébként meg, ha ennyire nagyra vagy magaddal, elmondom hogy ha akarnám, simán megszerezhetnélek. Ha olyan lány lennék, úgy forgatnálak az ujjaim között mint a régi kazetták szalagját.. Nem vagyok olyan lány. – kacsintok rá, majd felgyorsítva a lépteimet lehagyom őt, és próbálom elfojtani a kacagásomat.
- Ilyenkor már csak az édességbolt van nyitva, meg a hogyishívják butik. Ne nézz így rám, sok üzlet van itt… Ja, és cipekedni fogsz. – bevárom a srácot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Érdekes ez a csajszi is, meg tényleg szexi. Csak hát úgy gondolom, hogy olyasmi, mint a többi szüzike, vagy csak én nem találkozom a megfelelő Leilákkal, csak eggyel. Na, mindegy, azért próbálom kicsit félreérthetően fűzni, aztán majd meglátjuk mennyire lesz rá vevő. Már az is valami, hogy még nem pofozott meg mondjuk a seggrepacsiért, vagy a szexista megjegyzésekért. Akkor vagy elfogadták már, hogy tőlem ezt kell várni, aminek végül is örülök, mert megvallom, nem szeretem, ha pofozkodnak minden szarért. Az olyan kis béna, persze, nem mintha sok mást lehetne tenni ellenem, meg az elég egyértelmű kinyilatkozás arra vonatkozólag, hogy nem kellett volna azt tennem. De ha még ez nem volt elég a leányzó fura szavakkal bombáz, nem bírom kapkodni a fejemet, meg a röhögőmirigyem visszatartani.
- Én is szeretek amazon lenni - nevetek fel, rápillantva a melleire. - Előbb emezen, aztán amazon - vigyorgok, mert azt meg ráhagyom, amit mondott. Nem értem, hogy hogyan jött az amazon a napernyőhöz és miért járnék vele rosszul. Mindegy, szemtelenkedjünk tovább, mintha mindent értenék.
- Szúnyogok mi? Egyszer megnéznélek az edzőteremben is, hogy lássam a te szúnyogjaid - feszítem be neki a hozzá közelebb lévő karom a miheztartás végett. Nem szoktam ezzel dicsekedni, de elég jól el vagyok látva izommal és bizony, azért jól megszenvedek. Persze már a heti rutinom része és szeretem csinálni, meg jól is nézek ki miatta, úgyhogy dupla öröm.
- És még engem tartanak nagyképűnek. Persze azzal, hogy azt mondod, hogy simán a tiéd lehetnék, csak nem vagy olyan lány. Nos... kényelmes. Na, akkor mesélj, milyen lány vagy, Hudson? - érdeklődve nézek felé, mert komolyan kíváncsi vagyok, hogy neki mi a férfias, vagy mit kéne tenni az ő elhódításáért. Gondolom ő is szüzike, mint Harmatos. csak, hogy tudjam, milyen az ideális férfi, ami én soha a büdös életben nem leszek, tehát el tudom kerülni a nyafkákat. Mármint nagyon remélem ez elég lesz hozzá.
- Mondom nem, de menjünk. A Hogyishívják butik érdekel a legjobban - szemtelenkedek tovább, miközben beérkezünk a negyedbe, ahol a butikok vannak. Az Izé negyedbe, ahol a Hogyishívják butik lehet, ehehehe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

csiribú | csiribá

Igazság szerint érzékelem a zavart, a kapkodást, de nem jövök rá, hogy ezeket én váltottam ki a lányból. Itt vagyunk a nyüzsgő, zsizsegő, élő és szinte már lélegző piactér közepén, ahol úton-útfélen megszólítanak az idegenek, nekedmennek, lökdösődnek, szóval nem csodálkozom, ha ez esetleg frusztrálttá teszi a navinést - nekem ennyi épp elég ahhoz, hogy ne gondoljam, hogy esetleg meg szeretne támadni, vagy hogy nehezményezné a segítő szándékom. Türelmesen várom hát, amíg magában rendezi a kérdőjeleit, a kérdésem feltevése után kissé arrébb is húzódom, hogy inkább én legyek a járókelőkhöz közelebb. Trükkös, visszakérdez, és csak akkor pislogok és nézem meg közelebbről választását. - Nem tudom, nem néztem, csak általánosságban mondtam, hogy lehet olyan ami nem jó - tekintetem közben pásztázza a szatyrot - őszintén szólva megfogtál, nem tudom mi mérgező egy elemi lénynek, vagy mi nem. Tudod, hogy a lénytan... - felhorkanok - sosem volt az erősségem.
Tincseim végét rágcsáló szamarak az állatkertben, talárom ujját lángra lobbantó durrfarkú szurcsókok, rovarok, bogarak, pókok, sáskák, szöcskék, rám bízott csigák, nemnemnem, most is csak azért van még felvéve az LLG, nehogy azon múljon az évfolyamelsőségem. - Micsoda? - kérdezek vissza, ugyanis pont a keresett termék előtt sír fel mellettem egy babuj a kocsiban, ami az egyébként sem túl magas hangerő mellett nem könnyíti meg a dolgom. - Pali bácsi! - bólintok megvilágosodva, és miután két-három gyors pattogással kikukkantok a tömeg fölött, és ellenőrzöm merrefelé állok, karjaimat magam elé lökve indulok meg előre. - Kövess, kövess, itt lesz rögtön - nyugtatom. Megtehetném, hogy itt el is hallgatok, hogy ne kelljen kiabálni, de nem, az nem én lennék, így hát újabb kérdés következik - csak nem főzöl valamit? - félreértés ne essék, itt már bájitalban gondolkodom. Ha máshogy nem is, tudat alatt regisztráltam én azokat a hozzávalókat, így a kis szakirányom jelez, hogy hasznát vehetném - épp csak egyelőre nem jutottam odáig gondoltaban. Ma nem a detektív-agysejtjeim vannak a főparancsnokiban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Győzelem. Mert, ahogy a kislány odakap, tudom, hogy ő is tudja, amit én is, hogy nem csak, hogy nem mondott igazat, de még le is bukott. Lenke, Lenke. Pedig annyival egyszerűbb lett volna, ha simán csak azt mondod, hogy szeretnél elmenni fagyizni. Arra, hogy nem akar bejönni, megemelem a szemöldökeimet, ám a felhúzott orrocska egyből elfeledteti velem, hogy az előbb nagyon tiszteletlenül viselkedett, hiszen az, hogy ő nem akar bejönni, hidegen kellene, hogy hagyjon, és abban a pillanatban, hogy megláttam őt kint, be kellett volna tessékelnem. De, a nagy helyzet az, hogy túlzott vajszívűség jellemez, ami együtt jár azzal, hogy vannak olyan döntések, amiket nem hozok meg helyesen. Ilyen az is, amikor kilépve a kapun, leguggolok elé, hogy egymagasan legyen az arcunk. Tekintetemmel a kislány tekintetét keresem, és aprót szusszanok.
- Van kedved eljönni velem a cukrászdába? Út közben szeretnék beszélgetni veled erről a helyzetről, arról, hogy miért érezted úgy, hogy ez szükséges. Utána eszünk egy nagy szelet sütit, vagy egy fagylaltkelyhet, és az majd meggyógyít minket itt bent.
Szeretném, ha érzékelné, hogy a jelenet, az, hogy csőbe húztam, nem csak neki esett rosszul, hanem nekem is, hiszen meg kellett tennem, pedig nagyon nem szerettem volna. Biztos vagyok benne, hogy sokkal nagyobb dolog húzódik a háttérben, de nem akarom kényszeríteni semmire.
Felegyenesedve becsukom a kaput, úgy, hogy mint a ketten kint legyünk, ezzel is jelezve, hogy komolyan gondoltam azt, hogy elmehetnénk együtt. A kezem nyújtom felé, és reménykedek benne, hogy elfogadja. Istenem, ha egyszer nekem gyerekem lesz, az biztos, hogy olyan férfitól kell lennie, aki képes tartani a határokat, mert én magam alkalmatlan vagyok a rossz zsaru szerepére. De persze ez nem most lesz, szóval lehet, hogy még pár ilyen húzás, és a végén ott tartunk, hogy simán megy majd a fenyítés. Nem, azért nagyon remélem, hogy nem. Nem illik hozzám, és vállalom, hogy igen gyenge tudok lenni ezen a téren.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Szerintem nem volt virágnyelv, de, nem tudom, hogy én alkalmas lennék-e számára. Mi ketten mások vagyunk, és mivel tudom, hogy téged mennyire és milyen mélyen szeret, azt hiszem, már régen elfogadtam, hogy ez a történet egyirányú. Ott a munkám, Erika, most itt van Aina. Az életemet rendbe kell tennem. Amikor Erikát választottam, eldöntöttem, hogy a döntéseimnél őt veszem először figyelembe.
Erika pedig nem egyszer jelentette ki, hogy nem akarja, hogy legyen apja, és noha állandóan az édességkészlete felemésztését hozza fel indoknak, hiszen, engem, az anyját már ismer, tudja, hogy édességet csak akkor eszek, ha éppen egy katasztrófa közepén ülök, vagyis, szinte soha, mégis ez az érve. A pszichológus szerint így fejezi ki az érzéseit, és nem az édességét, hanem engem nem akar megosztani mással, ami melegséggel tölti el a szívem, hiszen az együtt töltött idő során mélyen megszerettem én is a cserfes kis szőkét. A dicséretre lesütöm a szemem, zavarban vagyok, és szeretnék valami helyeset mondani erre, de nem könnyű. Nagyon sok frusztráló gondolatom van ezzel az egész helyzettel kapcsolatban. Kicsit, mintha hazudtam volna, hiszen hosszú évekig nem mondtam ki a nyilvánvalót. De már ténnyé vált, ahogy az is, hogy Otília itt fog élni egy ideig, amíg lábadozik. Még jó, hogy nagy házat vettünk, és, hogy van lehetőségem otthonról is dolgozni. Nem mindig, de pár órát a héten muszáj.
- Mhm.
Valószínűleg nem, ha látnák Erika cukorfogyasztását, és azt, hogy átvette a hatalmat a családban. Inkább csak túl gyorsan mondtam igent, és mire felfogtam, hogy mit tettem, már késő volt. Aztán meg, hogyan kockáztathatnám azt, hogy a gyerekemet, már azt, amelyik az enyém, elvegyék tőlem, mondván, hogy baromira felelőtlen nőszemély vagyok. Naugye. Finoman segítek visszahelyezni a gyereket a kiindulási pozíciójába, és közben olyan érdekes megtapasztalni azt a sok érzést, ami eláraszt. A féltést, a szeretetet, a vágyat, hogy újra az én közelemben legyen. Remélem, hogy gyorsan eldöntik, hova kerüljön, mert még egy kis idő, és már erőszakkal kell majd elvenni tőlem.
- Óóó, máris ennyire elszaladt az idő? Ne aggódj, imádni fogja, amikor nem az igazgatóiba ülök meghallgatni Erika bűnlajstromát, egészen szeretek bejárni az intézménybe. Mindenki nagyon kedves és precíz, és elképesztően rendesek a gyerekekkel. És nagyon tetszik, hogy mindenkiről tudnak mindent. Szóval extrán odafigyelnek arra is, aki nem az ő csoportjukba tartozik.
Lelkesen és megnyugtatón mesélem el a tapasztalataimat. Ki hitte volna, hogy egyszer én, Hollóvölgyi Zsófia arról mesélek, milyen profi az előkészítő. Senki. Ez se véletlen.
- Viszont, ha tíz, akkor lassan el kell engedjünk, mert még a végén elkésel miattunk. De ha van kedved babázni, akkor szívesen látunk bármikor. Akár Imolával is, Erika jobb is, ha megismerkedik vele, így tudja, hogy kit kell majd megvédenie.
Nem rossz az, ha van egy olyan ember a hátad mögött, mint a lányom, de persze az sem baj, ha a lányom tudja, hogy ki az, aki szent és sérthetetlen.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Valóban teljesen mások ők ketten. Homlokegyenest ellentétes jellemmel és érzelemvilággal rendelkeznek. Talán épp emiatt áll úgy a helyzet jelen pillanatban, hogy a halálból álalakban visszatért Hege két szék közül a pad alá esett. Akarva-akaratlan, így lett. Hősnőnk lemondott róla, Zsófia pedig nem fog lépni felé. Van ebben az egész helyzetben, valami hihetetlenül ambivalens szájíz. Amennyiben csak a legszűkebb pátriát tekintjük, három ember eddig szépen felépített életét tette a földel egyenlővé pár tévesen meghozott döntés. Viszont ha tágabbra nyitjuk a kört, már inkább beszélhetünk ötről. A színpadon Hege, Zsófia és Elektra mellett még ott van Rudolf és Otília. Drámájuk shakespeare-i mélységeket és magasságokat élt meg az alatt a pár hónap alatt, míg zajlott. Olyan hatalmas terheket rótt a résztvevők vállára, melyekbe kishíján egyként beleroppantak mindannyian. Épségben nem marad senki sem, erről Elektra szentül meg van győződve. Ezért szállt ki belőle. Majdnem belehalt. Nem testben. Nem az átkok okán, melyeket szövetséges ráolvasott. Lélekben veszett kvázi oda, s csak kevésen múlt, hogy mindez szerettei tudomására jusson. Ott táncolt a szakadék szélén. Azzal a fojtogató haraggal vegyes kétségbeeséssel lényében, amit csak a Pub mögötti sikátorban tudott kiűzni önmagából végérvényesen. Inkább hallgat. Nem forszírozza tovább a dolgot, csak figyeli a vörös szépséget. Áldását adta a kapcsolatra egykor volt szerelme és közte. Innen viszont, már annak szereplőié a döntés, hogy miként fonják sorsuk fonalát tovább. - Köszönjük. Szavadon fogunk! - mosolyodik el, s örömmel jegyzi meg a szíves invitálást. Imolának szüksége lesz kapcsolatokra a saját korosztálya tájáról. Olyanokra, akik megmutatják neki milyen is az élet, amiben nem csak anya, nagyszülők és Rebeka, azaz felnőttek vannak. Meglehet azonban, hogy az igencsak akarnoknak, sőt jócskán önzőnek tűnő, cukorka maffiózó csemete, nem a legtökéletesebb jelölt az őrangyal feladatra, ám az esély mindenkit megillet. Megeshet, hogy mindketten tanulhatnak majd a másiktól, s a végén tényleg barátnők lehetnek. Ki tudja. Előbb még kezdjen el Imola, biztonsági okokból apja nevén, egyáltalán járni az Előkészítőbe. - Akkor én most megyek. Vigyázzatok magatokra! Holnap délelőtt átbűvölöm hozzád a hintaszéket és tényleg, ha bármiben segíthetek, csak küld el a patrónusodat és megyek - búcsúzik majd még utoljára megsimogatja Aina kezecskéjét, hogy azután felnyalábolva immár kihűlt kávéját elinduljon a rádió épülete felé. Lehet még beugrik unokabátyjához is egy kicsit, hogy megnézze min dolgozik mostanság. Legutóbb felugrott, hogy megjavítsa antik ágyát saját kis Magány Erődjében. Amikor tombolt abban is sikerült kárt tennie. Szerencsére javítható mértékűt. Tamás pár mozdulattal és szakigézettel mondhatni újjá varázsolta. Igen. Meglátogatja. Lépteit döntése nyomán felgyorsítja, s kecses alakja lassan eltűnik a míves kandeláberek által vetett fénykörök között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nagyon nagy mázlija van velem ennek a gyereknek, a két kezét összeteheti amiért nem mentem neki. Pedig, egész kedves srác lehetne ha nem hozná állandóan ezt a kötelező rosszfiú stílust. Annyira még nem ismertem ki annyira hogy rájöjjek hogy színjáték-e, vagy minden amit tesz vagy mond az halálosan komoly. Talán tehetnék rá egy kísérletet hogy helyrehozzam valamennyire, de nem fogok mert ha így jól érzi magát a bőrében nem csinálhatok semmit. Leszakad a táska füle és nekicsapódik a mellettem lévő falnak. Talán most a kistükröm is eltört, ami talán a nap fénypontja. Hány év balszerencse is? Megkezdődik a balszerencse áradása, amelynek elején három ork és egy szexista herceg próbált magának megszerezni. Most jut eszembe volt egy boszorkány is, aki nemrég ment el mellettünk. Teljes a mesehősök listája, talán szólok is a színjátszós társaimnak hogy van ötletem a következő darabra. A vastaps garantált az előadás napján, hiszen az ilyen sztorik tarták lázban a népet.
- Tudjuk hogy te mit szeretsz, kérlek a továbbiakat inkább ne nekem mondd el! – szólok a srácra. Képes mindent elviccelni, ami nem ajánlatos mert éppen meglátok az utca szélén egy szakadt esernyőt. Használatba nem tudom venni, mivel csurom sár.
- Na jó így van, de nem jár az elismerés. Hát akkora vagy mint egy bika, még jó hogy egy nagydarab srác erős. Azoknak annak is kell lenni. Rajtam meg ne nézz szúnyogokat, én lány vagyok. Marha szép lennék izompacsirtaként. Így jó vagyok, ahogy te is. – osztom meg az álláspontomat vele, és közben próbálom kikerülni a sártócsát.
- A nőknek vannak praktikái. Tisztességesek, és nem tisztességesek. Én is öltözhetnék úgy mint néhányan a divatlapok oldalain, és én is mutogathatnék sok mindent, de mivel nem akarom nem fogom. Azért nem vagyok olyan lány, mert én nem futok srácok után. Fussanak ők utánam, és különben is még ráérek. Hogy milyen lány vagyok? Átlagos. – szövegelek úgy hogy a földet bámulom, mivel még soha nem beszéltem ilyen témákról srácokkal.
- Majd meglátjuk ki mit cipel. Hékás, stoppolj! Itt vagyunk. – mutatok az üzlet ajtajára és kitárom az ajtaját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Visszafogom a nevetésem, mikor azt mondja, sértésnek szánta. Úgy imádom, olyan gyermekien őszinte még, amilyen sosem lesz akkor, mikor felnő. Vagyis, kis szerencsével megőriz valami ebből az állapotból, és akkor nem lesz olyan sivár és unalmas az élete, mint az átlagos, szürke, begyöpösödött idiótáké. De na, nem szabad nevetni vagy vigyorogni, még a végén nyeregben érezné magát. Elő kell venni kérem a komoly tanárbácsi arcot, ami kicsit kedves, kicsit szigorú, de leginkább mindenféle érzelmektől mentes. Ebben már eskü profi vagyok, a csajokon szoktam gyakorolni, mert mindig megkajálják. Azt mondják, ilyenkor olyan cukin nézek, mint egy kaját kunyeráló kiskutya. Nem tudom, ebből mi az igaz, de ha így van, az csak jó. Legalább majd a kiscsajokat is leveszem a lábukról, és teljesen szerelemesek lesznek Aleksz bácsiba. Legalább ehhez nem kell majd hozzászoknom, hogy milyen ha a nők körülrajongják az embert – még ha ezen a nőszemélyek átlagéletkora öt év is.
- Csak nem rég derült ki. – Aprócska füllentés, de annyi baj legyen. Úgysem veszi észre, elvégre mikor az igazságot hazudom, akkor az sem veszi észre, aki profi ebben. Hát még Lenke, aki jelenleg annyira el van foglalva a saját kis durcájával, hogy az orránál sem lát tovább. Ismerem már, pontosan és nagyon jól tudom, hogy milyen. Engem nem vezet félre. – Igen, a többiek tudták. – Nem kérdezték, de elmondtam nekik, ez már csak így meg mifelénk. – De ez nem jelenti azt, hogy téged kevésbé szeretnélek, vagy ilyesmi. Csak velük többet találkozom, ennyi. – Na hát akkor mentsük ami menhető.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A nap már jócskán a horizont alá bukott, a csillagok bújnak elő, melyeket tépett felhőfoszlányok takargatnak itt-ott. Nem ígér esőt a mai éjszaka, de érezhetően hűvös szellő kúszik be az épületek között a faluba, az utcákra. Az lakosok java már visszahúzódott a kellemesen meleg házaikba, hogy elüssék még a nap utolsó óráit, ki épp mivel. Akik még kint lézengnek, vagy haza, vagy másfelé igyekeznek, hangtalan és mégis hangos forgatag. Vidám, harsány nevetés és énekszó szökik ki a pubból, ahogy elhalad a közelében, az ajtó csapódik és a maroknyi fiatal elindul a falu vége felé, talán a kastélyba. Onnan már órákkal korábban eljött, eddig evéssel és jóféle beszélgetéssel ütötte el az időt pár végzőssel az utolsó évfolyamról. Hallgatta, hogy mik a tervek, álmok, miközben sört kértek és fogyasztottak. Nem leinni akarta magát, ez csak olyan kelléke volt az estének, semmi több, mivel evett, nem is érzi meg. Csak akkor, amikor könnyített magán indulás előtt, majd elköszönve bújt bele a vékony kabátba, amit azért vett fel, mert Hayden már megjegyezte, hogy pólóban nem kellene mászkálnia, mert fáznak azok, akik ránéznek. Kilépve kotor a zsebében, majd battyog vissza, hogy ott maradt öngyújtóját szedje össze a dobozzal együtt. A kor ugyebár. Immáron véglegesen elindulva gyújt rá, ráérősre véve lépteit, egyszeriben kerülővel indul egy körre a faluba. Az idő neki kellemes, az Újhold összetéveszthetetlen energiái járják át és ilyenkor hegyet mászni is tudna, hát még szép, hogy kint tölti az időt, míg lehet. Nem húzza a feszült ciklus idegeit, nem kínozza semmi olyan emlék, kép, amelytől összeszorulna a mellkasa. Akárhogy is nézi, minden nappal egyre könnyebb és egyre haloványabb egy rész, amelyet sokak szerint már ki kellett volna rég dobnia. Nem tudja eldönteni, hogy ez így jó vagy rossz, ugyanis az elfojtás hozott pár, kellemetlen mellékhatást, az ürességet, így erről majd jó lesz, ha előbb vagy utóbb beszél valakinek. Majd. Most szeretné kiélvezni, hogy jó.
Befordul a sarkon és az első kukánál kidobja a csikket. Hall valakit a közelben neszelni, de míg konkrétan nem neki szól, nem foglalkozik vele. Egy pillanatra akad meg rajta a tekintete, úgy néz ki, hogy ő ma már nem szomjas és már rázza is a fejét. Ismerős momentum, de lekopogja, vagy egyre ügyesebb részeg vagy tényleg nem iszik már annyit. Azért kicsit lassabban lép tovább, ha elesne, azért még lelkiismerete akad, felsegítené.
 

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Alig érti, hogy mit akar a kislány. Sok mindent hallott már, sok mindenre rááll a füle, de a kis vörös valami olyan módon formálja a szavakat, hogy rendesen küzd, hogy kihámozza a pontos történetet. Igazából cselekedni sem nagyon van ideje, mert Gertie előbb indul meg, minthogy megérthetné a problémát valóban, így hát nincs más választása, mint utána eredni az osztály belseje felé. Nem tetszik neki ez a helyzet, hogy ennyien vannak szegény kislány ellen, aki ráadásul tényleg csak egy kislány. Ilyenkor annyira tudja utálni a gyerekeket, amiért ilyenek egymással, de aztán rájön, hogy valójában a hozzá hasonló szülők felelnek ezért, hogy ezt teszik egymással az iskolában. Ő mondjuk nagyon odafigyel arra, hogy mit lát tőle Flóri, és hogy milyen gondolatokat nevel belé, de tudja, hogy sokan csak dísznek tartják otthon a gyereket, mint egy társadalmi elvárást kipipálva, aztán hagyják, hogy csak nőjön, mint a dudva.
- Hallottátok a hölgyet, ide az üveget. – Most, hogy ténylegesen látja is a problémát, cselekedni is tud. Előveszi legszigorúbb nézését és legszigorúbb, leghatározottabb hangját, ami úgy tűnik, végre elég, hogy megtörjenek a fiúk is. Egy felnőttnek azért mégsem mernek nemet mondani, tudják, hogy vele nem szemtelenkedhetnek, és tudják, hogyha ő hívja az osztályfőnököt akkor abból baj lesz. Az üveg hát Milánhoz kerül, aki előbb odébb terelgeti Gertiet, és csak utána adja vissza neki. – Tessék, most már a tiéd. Mentsd meg. – Elvégre eddig is ezt szerette volna, nem? Hát most itt a lehetőség rá. Addig is legalább benézhet a tanáriba, és számon kérheti a kedves kollégákat, hogy miért nem figyelnek a porontyokra. Na jó, ez nyilván nem fog megtörténni, addig legalábbis nem, amíg nem látja, hogy mind Gertie, mind az üvegben fickándozó kis lény is biztonságba kerültek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Sejtette, hogy szavai majd valami hasonlót váltanak majd ki a férfiből. Elvégre nem azért jött be, mert van egy kerti szettje, amit nem tud megjavítani, felújítani vagy épp mert mágiátlan, a leeső szekrényajtókat. Igaz, hogy Dimi is felvetette a dolgot és benne is van, nem árt mégis, ha kicsit okosabb lesz a dologban és nem úgy áll oda, hogy csak szálkát szálkára halmoz az ujjaiban és közben azt sem tudja, hogy merre van arccal. Nem tudja, nem ismeri a férfi habitusát, sem azt, hogy mennyire van benne akármiben idegenekkel, ha a munkáról van szó. Tudja, hogy sokan nem osztozkodnak, még tudásban sem, hát még ha munkáról van szó. Nem fog persze sosem pénzt kérni ilyenért, bárkinek is csinál bármit, ha fejlődik a témában, tőle sem kérne. Elvégre nem munkát keresni jött, az van neki bőven. Mégis, amikor akad szabadidő, valamit mindig csinál. Tudja, hogy nem minden pillanata egészséges, és nem is azért jön ide, hogy majd a másiknak ecseteljen közben bármit erről. Nem akar már szót emelni és témázgatni abban, arról ami elmúlt. Lezárta a dobozt és eltette, mélyre. Benne lapul minden és szeretne egy újat nyitni, amibe annyit jót tesz, amennyit csak lehet. A férfi csak nézi közben, már lassan kezdi magát kínosan érezni, mintha gyerek lenne és a tanár állna előtte, aki épp megszidni készül, mert nem teljesített jól. Nem meglepő, hogy amikor megszólal, hirtelen és mégis öblösen, összerezzen akaratlanul. Kicsit nagyobbakat pislogva mereszti rá a tekintetét, hogy akkor most küldik el a francba.
- Igen? - gondolatban már az ajtót keresi, amikor végül nem azt a választ kapja. Fellélegezve sóhajt egyet némán, majd feje már billen is előre, hátra, bólogat aprókat és végig, hogy veszi az adást. Sejtette, hogy nem olyan ember ő, aki csak úgy simogatja az anyagot és majd lesz belőle valami. Ó nem, elég a kezeire, tenyerére nézni, amiben a sajátjai tutira elvesznének, pedig alapvetően nem kicsi kezű ember. Olyan átlagos.
- Igen, inas. Azt hittem ez a szó kiment a divatból – hát ezek szerint nem. Tény és való, hogy nem olyan szakmákban mozgott eddig sem, ahol ezek eleve léteztek, így tudomása sem lehetett róla. Mindegy.
- Értettem, mindent – akkor jöjjön a fekete leves. - A fájdalom és az erő nem gond, azonban nem tudok mindig teljes lenni. Ezért szólok most, hogy amikor közeledik a Telihold, akkor jobb, ha erre sem járok. Utána azonban annál jobban fog menni. Így könnyebb lesz időpontot keresni és nem magyarázkodni, miért nem sikerül vagy épp nincs erőm – nem tartja magát olyan súlyemelőnek sem semminek sem. Átlagos, több nem is kell. Fogalma sincs itt milyen erő kell, így aztán ráhagyja ezt a dolgot. A kinyújtott kézre pillant, majd előretolja a sajátját és kezet fog vele. Tényleg elveszik benne.
- Meg – bólintva engedi el, majd pillant körbe. - Mikor lenne jó kezdeni? Most épp jól áll a Hold – de csak mosolyog, hogy ezt nem gondolta komolyan, viszont örömmel körbe néz, ha arra van idő. - És persze, mit kell szerezzek? A játszós ruha nem akadály, ahogy a szálkák sem, de ha van valami, akkor azt postafordultával be is szerezném.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Évente többször is szerveződtek az országban szegényeket segítő rendezvények, voltak adománygyűjtő estélyek és koncertek, Karácsony környékén használt játékokat és ruhákat gyűjtöttek össze a szegényeknek, s akadtak időszakok, amikor étellel vagy segélycsomagokkal látták el a rászorulókat. Ez nem volt másként Bogolyfalván sem, ahol épp most köszöntött be az ősz, s ezzel együtt a hideg. S míg egyesek a kellemesen fűtött, meleg otthonaikban tölthették el estéiket, sokan odahaza fagyoskodtak és szűkölködtek. Papként kötelességemnek éreztem, hogy beszálljak az elesettek megsegítésébe, fel is kerestem az egyik szervezőt, aki nem más volt, mint a polgármester felesége. Párszor egyeztettünk, hogy , s mint tudnánk segíteni, és el is érkezett a pillanat.
A sátrat már felállították a téren, néhány asztalt is elhelyeztek, meg egy nagy bográcsot, amiben készültünk megfőzni a finom babgulyást. Emellett néhány segítő már ott toporgott, várva az instrukciókat, mert a babgulyás mellett bizony csomagokat is kellett volna készíteni, melybe az énekkarosaim is közreműködtek.
- Várjatok kicsit lányok, esetleg szelektálhatnátok a dobozok tartalmát, hogy miben-mi van, aztán hamarosan érkezik a polgármesterasszony, és majd elmondja, hogy mit is kéne csinálni pontosan - mondtam a lányoknak, majd a nyakamba kötöttem a kötényt, mert a főzést azt bevállaltam. Neki is álltam a hús felkockázásának, közben néha felpillantottam, hogy vajon Lizi hol lehet, reméltem, hogy nem érte őt semmi baj, s időben ideér.