Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

csak egy kis shoppingolás

Jelenleg észre sem veszem a körülöttünk lévő tömeget. Pedig hát alap lenne, és teljesen logikus lenne, hogy az zavar meg ennyire. Bárcsak az zavarna meg ennyire! De hát nem erről van szó.
Igyekszem fenntartani a normalitás látszatát – esélyem sincs, tudom – és értelmesen folytatni a társalgást. Tényleg, nagyon igyekszem ám.
- Nekem tudnom kéne, hisz egy elemi lénnyel élek. Tudnom kéne, és mégsem tudom – hangzik a kétségbeesett feleletem. Basszus, mi árthat Beninek? És én eddig erre miért nem figyeltem? Hiba abba a hitbe ringatnom magam, hogy biztos elmondták volna ha lenne olyan. Vagy abba, hogy a cicám nem hülye és tudja. Sajnos csak egy pillanatig tudok erre figyelni, aztán jön a zsigeri vágy, hogy elrántsam a szatyrot a levitás elől, és a hátam mögé dugjam. Ennél feltűnőbb dolgot már nem is tehetnék, igaz? Még jó, hogy csupán szorosabban fogom és kicsit odébb húzom. Aztán széttörik a gondosan felállított kis álcám, kit áltatok? Még a kis pólyásbaba is látja, hogy valami nincs rendben velem. Nem megy ez nekem na. Szóval ismét a feladatra koncentrálok, és ezúttal visszatér az összeszedett, magabiztosabb énem.
- Komolyan mondom, mindig átköltözik valahova máshova – motyogom, ami valószínűleg nem is igaz. Valószínűleg tök ugyanott van, mint ahol szokott lenni, és én próbáltam meg túlságosan is láthatatlan lenni és képtelen voltam arra figyelni, hogy tájékozódjak. Ami amúgy sem mindig az erősségem.
Masa kérdése teljesen logikus, hisz az öreg a legjobb hozzávalókat adja a bájitalokhoz. Mégis mi másért keresném hát fel? Ezer meg egy okot lehetne kitalálni persze, de felhagytam én már azzal, hogy menteni próbáljam a menthetőt.
- Hát … igen, az a terv – felelem szinte szomorkásan, majd gyorsan kapkodva hozzáteszem – de, de csak úgy. Mármint gyakorlásként. Hogy tudod, izé, tök jól menjen és ne vétsek hibákat, mert hát katasztrófa lehet belőle, ha elrontok valamit és nem jó adagot használok. Katasztrófa! – magyarázkodom egyre hangosabban, mintha meg kellene győznöm Masát, hogy tényleg így van, tényleg csak gyakorlok, de tényleg, de komolyan. Mindezt persze közlekedési lámpa piros színben pompázva.
- Izé, te mindenkit tudsz, hogy hol árul? Meg hogy miket? - és vajon össze rakta-e már, hogy mégis mi a szöszért mászkálok én itt és nézek ki úgy, mint akinek hiányzik az összes kerek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bámulom őt és látom, hogy mozog a szája, de az egész amit kiokád magából, hát, hogy mondatokba nem rendeződnek az is biztos. Hordó?
- Szerinted szerinte hordó vagyok?! - kiáltok fel mérgesen. Hát így kell megtudnom William, hogy dagadtnak tartasz?! Komolyan? És ezt mégis mikor akarta közölni velem? Botrányos, egyenesen...egyenesen, mit is?
Zavartan figyelem ahogy meghúzza az üveget. Milyen hülye, hát a gint iszik magába? Nem csoda, hogy ha be fog rúgni tőle.
- Cikk cakk? De ha cikk cakk mi miért ülünk egy kör alakú parkba? - nézek körbe. Az orromnál nem látok tovább, a közvilágítás nem igen ér el hozzánk, pusztán homályos derengés az egész. Mintha valami ködös atmoszférában ülnénk a semmi közepén. Vagy lebegnénk. Baszki de tériszonyos vagyok, ja már nem. Semmi téves riasztás.
- Mit miért? - értetlenkedek, aztán legyintek. Szegény már totál szét van csúszva. Nem csoda, ha itt alkoholra porozik a szentem. Hát ilyet nem szoktak vagy egyik vagy másik. Még szerencse, hogy én csak ittam, ugyan a por után, de csak ittam.
A kabátos kérdésre a válasz megnyugtat. Jó. Ez jó hír, nem tollas a hajam, de sárga. Miért sárga a hajam. Zavartan nyúlok utána és húzok előre egy tincset. Ez a sárga szín? Megesküdtem volna, hogy nem így hívták még pár napja. Aztán érzékelem a mozgást. Fanni feltápászkodik. Beszarás. Akkor csak kör alakú a falu baszki!
A felszólításra hátra nézek.
- Hát nem bánom, keressük meg Juliskát, de én a Jancsit foglalom - vonom össze szemöldököm, abba inkább nem megyek bele, hogy mit keresnek úgy mégis egy madáretetőbe. Gondolom madarat. Feltápászkodok. Aztán megingok de kezeim egy közeli fába megtámasztom így nem esek seggre.
- Na na menjünk. De, de előre ne hátra mert előre - okoskodok. Szerintem Fanni tök részeg, szóval muszáj nekem vezetnem őt, nehogy a végén még hülyeséget csináljon. Közben én is elindulok aztán felröhögök.
- Tiszta jó, mászik a macskakő. Fajon dorombol is ha megsimogatom? Simogasd már meg, én most nem tudok leguggolni, cipő van a lábamon - mutatok rá a nyilvánvalóra de azért megállítom a lányt, hogy márpedig ő most macskakövet fog simogatni mert faszért álltam fel, ha nem ezért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Júlia végül megáll - ő pedig épp, hogy elkerüli, hogy lendülettel nekimenjen, ami valószínűleg csak egyiküknek fájt volna igazán. Ő azonnal hátrébb lép, mintha megégették volna. Bár könnyen átlép személyes tereket, különösen Júliával szemben sosem zavarta ez, a helyzet most más.
Naponta emlékeztetnie kell magát, mégis milyen elbaszott módon kerültek mosolyszünetre, mert ez még előtte sem világos. Egy ideig minden rendben volt, elmerültek a súlytalan evődésben, amikor megjelent a kígyó, az események azonban ezen a ponton válnak igazán ködössé. Határozott emlékei vannak róla, hogy féltékeny volt valami miatt, utána pedig arról, hogy utánament, hogy most azonnal, de istenigazából kibelezi a srácot. Az összefüggések azonban homályba vésznek.
Megvárja, hogy Júlia megforduljon - remek, csak okádj ki minden sértettséget és dühöt, ami benned van, vagy bármi mást, nem számít, végig fogom hallgatni, még úgy is teszek, mint akit érdekel. Arra számít, talán megüti, esetleg leköpi, nem lenne rossz, ha a lány erőszakhoz nyúl, azonnal hozzám kerül az upper hand.
Aztán egyik sem történik meg.
Bizonytalanul lép még egyet hátrébb, az arcára őszinte zavarodottság kúszik. A szavak elakadnak valahol félúton, pedig annyira frappáns, durván visszavágó, mégis megalkuvó és kérlelhetetlen lett volna.
   -  Én... - szedd össze magad - Mert elküldtelek, amit nem érdemeltél meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Bal oldali szárny

Az ebédlőt gyönyörűen átalakítottuk. Olyan fényben ragyogott a helyiség, amiben eddig még soha nem láttam. Emberek is már szép számmal gyülekeztek, néhány kollégám oda is intett, amikor meglátták, hogy megérkeztem. Szerettem ezekkel az emberekkel együtt dolgozni, de talán egy fokkal még inkább imádtam a kis lurkókat, akik a szemem láttára cseperedtek fel. Arról nem is beszélve, hogy az előkészítő után még a Bagolykőben is végigkísérhettem az útjukat. Ez az este is róluk szólt, és arról, hogy minél több diák járhasson hozzánk, minél több ideig.
Először a tanárokhoz mentem oda sorban, gyorsan elvegyültem, és könnyedén beszélgettünk, csak hogy utána egy két komolyabb emberhez is odalépjek, hogy bemutatkozzam. Kicsit ecseteltem nekik milyen kellemes az intézményben dolgozni, hogyan segítjük a gyerekek fejlődését. Valószínűleg, ha nem tudom, hogy rajtuk múlik az iskola támogatottsága, akkor is ugyanezeket a szavakat mondtam volna. Kísérőm az oldalamról közben egy pillanatig nem mozdult el, csak hevesen bólogatott, ezzel elérve, hogy komolyabb benyomást keltsek. És én imádtam érte.
Végül az egyik falhoz közeli képet mutattam meg neki, amin az osztályommal együtt voltam.  
- Hozok neked egy italt - simította meg a karomat Márk, és már a pult felé is sietett. Én tovább néztem a rám mosolygó arcocskákat. Két éve ballagtak el, de sokat közülük még mindig tartok, és fejből mondanám vissza az összes nevét, ha kérdeznék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az adakozás fontos. Nem ringatom magam tévképzetekbe, tudom, hogy sokan csak a saját önérzetük javára vetemednek ilyesmire, de addig amíg megteszik az indíttatás nem fontos. Jusson el azokhoz, akiknek szükségük van rá és a helyzetük lassan, de biztosan váljon jobbá. Szerintem az nagyobb segítség nekik is, ha nem egyszerre rengeteg adomány kerül a kezeik közé, hanem folyamatosan kapnak valamennyit. Praktikusabb és hatékonyabb.
- Igazán nincs mit. Majd közelebb megyünk és megnézzük idén hogyan működik - mert innen semmi rálátásunk arra mi van a tömegen túl, hiába nyújtogatom a nyakamat és Margaréta sem magasabb termet nálam, sőt. Felcsillan a szemem a szavaira. - Szuper. Én közzé tennék egy cikket az Edictumban, hogy felhozzam rá a figyelmet. Meglátjuk, hogy a következő számban mennyire lesz ilyesmiről szó és beszélek a szerkesztőkkel és az atyával - elmélkedem hangosan, mielőtt a navinés lányra vissza pillantok. - Mondjuk több emberre is lesz szükségük akkor, mint önkéntesek - ujjam köröz a tömeg irányába. - Így sincsenek kevesen az adakozók, hála Merlinnek, de ha nagyobb visszhangot kap... - mosolygok szélesen, mert őszintén jó látni, hogy ennyi embert képes megmozgatni ez a kezdeményezés. Annak is örülök, hogy éppen Margarétával futottunk össze. Kíváncsian lesek bele a táskája tartalmába, amikor az a padra kerül.
- Ennek is nagyon fog örülni több rászoruló is - sőt, ha valóban lehet ilyet máskor is, akkor bepótolhatja. Margarétából ki is nézem, hogy nem csak mondja. - Nem is olyan kevés dolgot hoztál - pillantok rá a táskáról, bár tekintetem automatikusan megakad a kezében tartott köteten. - Szereted József Attilát? - nem bírom ki, muszáj rákérdeznem. Ki tudja, lehet éppen azért adja tovább, mert éppen az ellenkezője áll fent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Will
______________________________________________________

Végül megfordulok hirtelen és ahogy ő lép egyet hátra,úgy lépek én egyet előre felé. Figyelem arcán a zavart tekintetet. Valószínűleg élvezném, ha nem lennék ennyire...ennyire más mint általában.
A választ amit nagy nehezen sikerült kinyögnie felvont szemöldökkel fogadom és lépek még egy lépést hátra.
- Hiszen a te lakásod, akkor és azt küldesz el onnan akit és amikor akarsz- felelem nyugodt, monoton hangon. Ha megint hátrál, hát annyit megyek előre. Ha nem megy sehová akkor csak állok és őt nézem.
- Mondtam valamit ami neked nem tetsző te pedig kitettél. Ennyi történt. Szíved jogod úgy dönteni, hogy már nem kellek - megvonom a vállam. Hiszen sokan döntöttek már így, bár talán Will inkább a beszólásomat nem tolerálta az aggódásos dolognál talán lett volna pár kör veszekedés mielőtt kihajít.
Ha tovább hátrál sem megyek már elébe se semerre, csak állok a lámpák fényénél, mint azon az éjszakán a pub előtt. A ruhám sem különbözik sokban, a hideg, ami lassan beleissza magát bőrömbe is épp ugyanolyan. Mégis mintha több éve történt volna. El se tudnám képzelni, hogy Will előre lépjen úgy, vagy, hogy a falhoz szorítson, akármennyire vagyok kihívó ruhába. Akármennyire is van kiszívva a nyakam, amit most talán göndör fürtjeim takarnak és ha majd jön egy szellő esetleg előtűnnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Az, hogy a lány más, nem kifejezés - ez pedig váratlanul éri és megingatja őt. Rövid és különben nem túl tartalmas ismeretségük során olyannak ismerte, mint akiről lepereg a sértettség és hozzá hasonlóan ösztönből operál. A képbe nem fér bele a gőgtelen, semleges arc. A dühe és cinizmusa izgalmas - ez inkább ijesztő?
A lány felé lép, ő pedig ismét hátra.
   -  Nem, azon basztam fel magam, hogy megütöttél.
Nem bírja ki, hogy egy mély lélegzetvétellel ne mutasson rá erre. Üt nem ütheti meg senki - ilyet csak és kizárólag ő tehet, hogy az erőviszonyok egyensúlyban maradjanak. Nem azért, mert Júlia fizikai fájdalmat okozna vele, de a ezt a domináns viselkedést, ebben a formájában, ő képtelen elviselni. Húzogathatják egymás bajszát, még izgató is lenne, ha a lány megpróbálna kilépni a szubmisszív szerepből - na de arcon ütni közvetlenül ébredés után, miközben teljesen jogos lebaszást kap, azt nem. Különben pedig...
   - És nem mondtam, hogy nem kellesz, mert tudod, hogy de.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A zajos társaság hamar továbbáll. Ha Auguste korábban figyelt volna a hangosbemondóra, most tudná, melyik vonat gördül ki velük éppen az állomásról, de a szavak úgy siklottak el füle mellett, mint házvezetője figyelmeztetései szoktak - legyen ez kínos vagy sem. Nem tudná megnevezni mi is a baja igazán jelenleg, furcsa hangulatban süpped gondolatai közé, ahogy feje lassan normális helyzetébe hanyatlik vissza, s tekintete nem a plafon irányába, hanem az ölébe kulcsolt finom ujjakre mered. Év közben nem egyszer érezte magáénak a vágyat, hogy megszökjön a kastélyból, és felkerekedve maga mögött hagyjon mindenkit, most mégis, ahogy gondolatban a hideg fényű, ezüst gömbökkel feldíszített műfenyő mellett ül... Ahogy anya beszámolóját hallgatja, és kérdéseit, amelyekre csupán kénytelen-kelletlen ejti meg válaszait... Majd megkezdődik a veszekedés, a csapkodás, a sírás, a fenyegetőzés, a szánakozás, elindul egy újabb kör érzelmi zsarolás, a testvére ajnáro-
Ebben a pillanatban rezzen meg kissé a pad, ahogy Augustine megemeli a fejét. Mióta ül ott egyáltalán? A lány nem tudja felidézni, annyira természetes az egész, a jelenléte, hogy csendben ülnek egymás mellett, annyira... egyszerű így. Mint korábban a hóban baktatva, amikor szinte egymásra sem nézve tudták, ugyanaz a célpontjuk, és egymáshoz sem kellett szólniuk ahhoz, hogy útjuk nagy részét közösen, de mégis egyedül tehessék meg. Egy átlagos napon Auguste valószínűleg erre a meglepett, furcsa bizonytalanságra úgy reagálna, hogy az alaptermészetét maximumra csavarva csapja ki a drámát, de nem ma. Nem akkor, amikor lélekben már egy jóval nagyobb drámára készül, amitől csupán pár óra, plusz mínusz a késések választják el. Nem, ilyenkor igazán tudja értékelni azt a semlgességet, ami a fiú szavaiból árad. Vár kicsit a válasszal, a magasra húzott sál takarásában szája résnyire nyílik, szólásra, majd csukódik, célt vesztve. - Mhm - hümmög végül bágyadtan, vállait kicsit összébbhúzva. A szemközti ablak előtt elvitorlázó fekete... madár (a lány igazán nem egy lelkes ornitológus) kecses ívét követve feje kissé oldalra biccen, keresztbe tett lábait megcserélve sarka tompán dobban a pad fémtalapzatán. Csak egy pillanatra sandít a másik irányába, s mint mindneki, aki nem tud mihez kezdeni a helyzettel: hangyányit lejjebb csúszik, nyakát amennyire csak lehet behúzva próbálja még mélyebbre temetni körsálja puha, biztos melegébe. - Hova máshova? - motyogja orra alá, talán halkan is ahhoz, hogy rendesen érthető legyen. Keserű szavak ezek, de nem feszültek; igazak a maguk egyszerűségében, nélkülözve a drámát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Will
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

The sweet spot. Júlia hangjában ingerültség villan végre. Ismerősebb terep - puhább és hívogató. Adj csak ki magadból mindent, vetkőzd le ezt a kislányos miliőt, ereszd ki a karmaidat és mutass valamit. A közöny rettenetesen fáj, de ahogy a lány összefonja a karjait maga előtt, itt már könnyebb megvetnie a lábát. Nem fog vitatkozni, az teljesen felesleges.
   -  Igen, és igazad is van, de mondtam, hogy nem üzletelek semmiféle alvilággal - az egyik kezét védekezőn maga elé emeli, utóbbinál a hangját épp, hogy lehalkítja - nem akarok visszamenni a Zengőbe, csak egy receptet kapott tőlem, ennyi. Igen, sajnálom, felhúztam magam.
Különös dőja vu érzése támad - persze, hiszen nem ez az első alkalom, hogy a lány után koslat és bocsánatot kér tőle. Pedig nem a barátnője, még csak nem is barátok, jószerével azt sem tudja, hány éves. Eddig azonban kettőből kettő alkalommal nála szakadt el a cérna, ő tette valamit, amit nem kellett volna és tessék, vezekel. Az anyja biztos leköpné ezért az akaratgyenge viselkedésért.
Júlia ismét odamar - az ő szája széle épp, hogy megrándul. Sosem titkolja, ha féltékeny, nem is tudná, az érzés az arcára ül, megmérgezi az agyát és olyasmire kényszeríti, amit máskor nem tenne meg.
   -  Szabad vagy, azt csinálsz, amit akarsz - válaszol épp egy leheletnyit ridegen - Csak azt akartam, hogy tudd. Sajnálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Will
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

William nem bűnöző. Sosem érezte magát annak, akkor sem, amikor a háta mögé bilincselték a kezeit, amikor az ítélethirdetéskor talpra állították, vagy amikor a Zengőben a cellaajtó bezárult mögötte. Illegális dolgokat tett, ez tény, de a szemében semmi olyasmit, amit bűnként kezelnének.
A zsebébe csúsztatja a kezeit, már-már védekezőn.
   -  Megértem, hogy aggódsz, de ne aggódj, tudok vigyázni magamra.
mentségére szóljon, semmit sem tud Júlia alvilági kötődéséből, számára mindössze egy tizenhét éves lány, aki feleslegesen aggódik. Valahol persze érzi, hogy könnyelmű, ez azonban egész életét végigkísérte.
Épp csak azt felejti el, már nem áll mellette a nagyapja, hogy megvédje őt.
Meglehetősen ostobán érzi magát. Terve ugyanis addig volt, hogy megállítja a lányt, ráveszi, hogy legalább szóba álljon vele - azonban ennél tovább sosem jutott gondolatban. Még azt sem tudja, mit akar Júliától: csak legyen vele, lehetőleg az otthonában, hogy ne maradjon egyedül, szóljon hozzá és viselkedjen úgy, ahogy eddig.
Ez utóbbit talán elhamarkodva kívánta. A lány közelebb lép hozzá, majd ugyanazzal a mozdulattal gyomorszájon is vágja a büszkeségét egy olyan kérdéssel, amire nem volt felkészülve. Bravó, William, végtére is odajárultál a pofonért.
Ne feszítsd a húrt.
   -  Nem, én nem - vág vissza rögtön. Hogy került a sarokba megint? - Azt csinálsz, amit akarsz, csak... - Csak mi? Csak ne tudjak róla?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Will
______________________________________________________

Kicsit szkeptikusan állok a kijelentése előtt. Valóban tudna vigyázni magára? Nem egy kigyúrt állat. Nem használhat varázslatot sem. Így nehéz elhinni szavait, de nem szólok. Csendben bólintok. Legyen. Aztán majd úgyis meglátjuk, hogy mennyire igazak.
- Csak mi? - billentem oldalra fejemet - csak inkább mégse? - elmosolyodom és ellépek tőle.
- Különben jó kislány voltam, nem keltem azóta férfi mellett, ez csak a te kiváltságod - végig őt figyelem, elvégre az olyan nagy birtoklási vágyának ez lehet, hogy egy igen melengető tény lesz nem? Azt nem mondhattam, hogy azóta nem feküdtem le senkivel, de senki olyannal, leginkább Winterrel, de őt egyáltalán nem tartom szeretőnek. Ő inkább csak egy poros játék, az pedig, hogy arról lemondjak olyan mintha azt kérnék szokjak le. Amit mivel nem vagyok függő nem tudnék megtenni, de amúgy sem akarnám, az már totálisan különböző dolog, egészen más vizek, mint amiben most állunk nyakig.
- Megígérem, hogy nem ütlek meg többet, ha megígéred, hogy így nem teszel ki többet. Mit szólsz? Áll az alku? - és aztán menjünk és igyuk le magunkat a picsába és felejtsük el az egészet. Nem tudom miért engedem el ennyire gyorsan a haragomat Willel szemben. Talán mert jó volt az együtt töltött idő. Kicsit felemésztjük egymást, kicsit mind a ketten kihasználjuk a másikat, de épp ezért egy olyan kapcsolat, amit addig lehet játszani amíg az ember akarja, úgysem sérül benne senki, mert nincsenek igazi, mélyenszántó érzelmek, mint a szerelem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nem biztos abban, miért szólítja meg testvérét, talán nem is kellene, ám a kicsúszott kérdést a száján visszaszívni már nem tudja. Csak ül ott, Auguste arcát fürkészi, mégis közömbösen várja a választ. Nem akarja kimutatni, mennyire fájdalmas számára édesanyja hiánya, mennyire vágyik az anyai ölelésre és jó szavakra. Annyi keménység után lágyságot akar, azokat a kezeket, amik oly sokszor nyugtatták meg. Nem mintha ikre válasza megadhatná neki ezt, főleg annak tudatában, mennyire idegenül csengett az 'anya' szó levitásunk szájából. Mintha nem is ő mondta volna.
Valamire bizonyosan várt, ám nem feltétlenül kapta meg. Az apró hümmögésre biccent egyet és visszafordul az üres váró felé. Hallja ugyan a kérdést, de igazság szerint maga sem tudja, mit gondolt. Hova máshova mehetne? Apjukhoz biztosan nem, bár kétség kívül jobban örülne neki a férfi, mint saját fiának. Vajon mit lenne hajlandó megadni azért, hogy végre egyszer tökéletes gyereket kapjon és ne azt a selejtet, aki a nyakán maradt? Valószínűleg mindent. Az élet viszont nem kívánság műsor, így mindenki oda tart, ahová való: a saját poklába, vagy épp mennyországába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Telnek múlnak a percek, és a váróban nem lesz melegebb; a vonat információi mellett kiírt késést jelző számok pedig egyre csak duzzadnak. Auguste időnként megmoccan, pozíciót vált a kényelmetlen fapadon, vagy épp tenyereit dörgöli össze - bár nem fázik, a mozdulatlanságtól elgémberednek tagjai. Valamikor ebben a hó és fagy alá szorult mozdulatlan időtlenségben leveszi kesztyűjét, és rövid tétovázás után fordítógyűrűjét is lehúzza ujjáról. Talán ez a mozdulat az, ami ismét felébreszti benne azt a keserűséget, amit igyekszik magába fojtani, és ahogy ezzel elvágja magától a tanoda utolsó "védelmét", mielőtt észrevehetné mit tesz, megszólal. - Jobb lenne maradni - hangja rekedtesen cseng, mintha víz alól szólna. Ha a várótermen át is haladtak páran, most nincsenek sokan, a francia szavak vágyakozva koppannak a zengő térben. Mintha zavarba jönne ráébredvén mit mondott, kis késéssel rettentő nőietlen módon megrántja vállát, de nem bánja meg, mert igaznak igaz, ami elhangzott. Nincsenek illúziói, nem remél hirtelen tavaszi melegséget a kapcsolatukban, nem ábrándja a kedélyes társalgás, mégis, a másikra pillant röviden, nem tudván megállni, hogy kapcsolódni próbáljon, amikor egyszer itt ülnek egymás mellett, és már csak ez is, ez a mélázó csend is hatással van rá.
Talán túl büszke is ahhoz, hogy elfogadja a beismerést, hogy ha nem is tudja mi módon, de közeledni szeretne bátyjához - elfojtja, mint oly sok minden mást is. Néha álmodik azokról a napokról, amikor otthon, rendes családként, egymás kezét fogva, szorongatva ültek a kanapén a TV előtt, összebújva és fel-felkiáltottak, amikor a gyerekműsor megijesztette őket hirtelenségével - szüleik pedig jót nevettek rajtuk. A lány szemei elé kapta apró ujjait, rántva Augustine kezét is magával, elfelejtvén természetességében, hogy még mindig kapaszkodik belé. Azokon a napokon úgy ébred, hogy pontosan érzi, elvettek tőle valamit, valami olyat, ami szervesen a része volt, és ami nélkül nem teljes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A némaság ismét rájuk telepszik, nevezhetnénk ezt fagyos csendnek is, bár Augustine bizonyára nem tudná megítélni, mitől rázza jobban a hideg: az időjárástól, vagy a köztük húzódó érzelmi távolságtól. Mikor kezdte azt érezni, hogy a belőle kiszakított darabot vissza akarja kapni? Mikor gondolt először arra, hogy kapcsolódni akar és kérdezni, valami olyat tenni, amit már évek óta nem? Annak idején nem tudtak írni, mikor elszakították őket egymástól, s mire megtanultak, már szívből utálták a másikat. Mert mit láthat a gyermek szívének másik felében, ha a lenyomat, amit maga mögött hagy, csupán fájdalommal és elégtelenséggel társul? Minden nap azzal szembesülni, hogy nem lehetsz olyan tökéletes, mint az ikred, elindít egy apró, ám annál veszélyesebb gondolatot. Talán ketten alkotnátok egy egészet, azzal viszont, hogy elválasztottak benneteket, ösztönösen keletkezett egy jó és egy rossz. Az éteri lény tovaszállt, s nem hagyott maga mögött mást, csak ezt a szárnyaszegett ördögöt.
Kezeire pillant, melyeket nem védenek kesztyűk, tenyerét tanulmányozza, csupán néha pillant fel a kijelzőre, mely minduntalan egyre végeláthatatlanabb késést mutat. A szerelvény tán sohasem érkezik meg, ők pedig itt ragadnak. - Ja - halványan elmosolyodva biccent az elhangzó válasz mellé, ám tekintetét nem emeli meg továbbra sem elfagyott ujjairól. A görbe, mely egy pillanatig megjelent, az a keserédes vonalka el is tűnik, jeges szívét mégis mintha olvasztani kezdené a francia nyelv. Sohasem tudott máshogy beszélni, egyedül a fordítólánc segítette abban, hogy ez másképp legyen.
Felsóhajt, lélegzete ködként száll fel és tűnik el a váróban alig lézengők lehelete között. Minden más lenne, ha most odaülhetne a húga mellé és megfoghatná a kezét, megnyugtatva, hogy hamarosan hazaérnek és újra együtt karácsonyoznak. Azt mondaná neki, a fát már befaragta az apjuk, anyjuk pedig előkészítette a díszeket. Az is biztos, hogy fél évnyi távolmaradás után a lakásba lépve megéreznék a meglepetésből sütött finomságokat. A ház ereszei alatt fényes égők hirdetnék az ünnepet, ők pedig percekig állnának, hogy unásig ismételve nézhessék, amint a négy szín különböző programok szerint villódzik, halványul el, majd jelenik meg ismét, esetleg végigfut a tető alatt. A valóság persze korántsem ilyen idilli: már nem díszítenek ketten fát, már nem rakják fel az anyjuk által róluk mintázott díszt a fára és többé nem kóstolhatják a friss, még égetően forró baguettet, melyet eléjük tesznek az érkezésükkor. - Utálom a szünetet - idegesen teszi keresztbe egyik bokáját a másik lábán és hátradőlve fejét a falnak támasztja. Ki nem állhatja a tényt, hogy szembe kell néznie apjával. Inkább hallgatja napestig Keserű történeteit, csak ne kelljen hátán éreznie a bőrszíjat. Mégis, ezeknél az ütéseknél csak a tudat fáj jobban: úgy istenigazából egyik szülőjének sem kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Olykor mintha kicsit alábbhagynának az összesúgások, máskor megint hangosabbak lesznek. Egy biztos, a tény, hogy itt vagyok, hogy visszaköltöztem, még mindig van, aki megbotránkoztat, ahogy az is, hogy második férjem van, hogy van egy fiam, aki nem beszél velem, egy lányom, akit nem én szültem. Gyerekként én voltam a jó kislány, az, aki énekelt, aki szavalt, aki, ha kellett kiállt és konferált. Egy anya büszkesége, majd csalódása, valaki, akinek nem tud megbocsátani.
Furcsa dolog az anyámmal élni, még, ha az egész kert el is választ tőle. Ő a kisházba költözött, mi a nagyba, de ígéretemhez híven rendszeresen látogatom, és vannak esték, amikor velünk vacsorázik. Nem tudom hova tenni, és most itt, a padon ülve is rajta merengek, meg azon, hogy lesz-e olyan alkalom, amikor nem súgnak össze a hátam mögött. Persze, ha az egész falu, vagyis, város lakossága totálisan kicserélődik, és már nem emlékszik senki arra, hogy az anyám más férjét szerette el, hogy én házas nőként más férfiba szerettem bele. Olykor megesik, hogy úgy érzem, le tudnám kaparni az arcom, vagy rákiabálnék arra, aki zavar. Mégsem teszem, mert a belém nevelt gát erősebb. Fogalmam sincs, hogy Tivadar mit szeretett meg bennem annyira, hogy kitartóan küzdjön azért az egy igenért, ami végül megváltoztatta az egész addigi életünket.
Elmosolyodom az emlékre, és miközben így teszek a szomszédos padnál játszó kisgyerekkel összenézünk. Ő is elmosolyodik, integet, integetek, majd a köszönésre, még mindig mosollyal az arcomon felpillantok.
- Szia Simon, persze.
Még magam mellé is mutatok, hogy foglaljon helyet, és ha megtörténik, felé fordulok, kicsit a testemmel is, nem csak a fejemmel.
- Hogy vagy? Milyen a tanítás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

- A lételemem az aggódás. - Felelem nevetve, mert valljuk be, ez teljesen igaz azóta, hogy anya vagyok, de csakis a férjem és a gyermekem, vagy gyermekemnek tekintett személyek iránt tudok aggódni állandóan. Nem az a fajta görcsölősen aggodalmaskodó vagyok, aki retteg a holnaptól is, ezt nem így kell elképzelni, csak szeretném, hogy minden rendben legyen, hogy az életük rendben haladjon előre, és mindent meg tudjanak valósítani. Éppen ezért szeretném, hogy Will is, akit ennyi megpróbáltatás ért, ebben az új életszakaszban ki tudjon teljesülni, otthonra, barátokra leljen, és elfoglalja a neki megjáró helyet a mágustársadalomban, egy olyan helyet, ami megnyugtató, ahol tudom, hogy jó helyen van.
- Kedvesem. - Azzal a jól ismert, melankólikus mosollyal, amivel szélesebbre húzódnak mindig az ajkaim, felpillantok rá, szememben őszinte mosoly csillan az irányába. Szeretve érintem meg az arcát, finom gondoskodással, ahogy mindig is viseltettem iránta. Tudom, hogy van abban valami, hogy Will volt az elvesztett gyermekem miatt keletkezett űr betöltője, hogy kezdetben az agyam egyfajta pótlékként tekintett rá, azonban a kezdeti érzés el-elhalványult, és átvette a terepét az egészen tiszta, érdek nélküli szeretet. Nem tagadom, sosem tagadtam, hogy a vele való találkozások számomra is terápiásak voltak.
- Amit csak szeretnél. Tudom, hogy ez egy nehéz folyamat lesz, de én itt vagyok neked. Na gyere, menjünk haza. - Intek a fejemmel a ránk váró, rövidke út elé, és belé karolva indítom el újra. Nem is kellene mondania semmit, én akkor is tudom, hogy mit érez, de azért jól esett, ez is egyfajta tény. Rám számíthat, én nem hagyom őt elveszni újra, mert most már itt vagyok és itt is leszek neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Elias
 - du 3 körül (az eljegyzés utáni napokban) -

Jó, hogy nem zárás előttre kérte a találkozót, amikor már senki sincs még a környéken sem. Az éttermek, kávézók, cukrászdák mind kiestek a palettáról a folyamatos hányingere és az intenzív, agresszív okádásainak köszönhetően, így persze a pizzéria is tiltott területté változott.
Kifejezetten nincs jó hangulatában: hetek óta semmi hír a párjától, egyre többet zsigerel ki belőle ez a gyerek, és egyszerűen őrület, milyen hamar kihozták a bulvárlapok az eljegyzése hírét. Ráadásul pusztulat előnytelen képet választottak róla! Nyilvánvalóan meg akarták szégyeníteni, hogy egy két évvel ez előtti fotót használjanak, ahol tényleg gyerekesek a vonásai. Ma már azért sokkalta szebbnek és érettebbnek tűnik (nem, nem érettebb sajnos, még mindig nagyon fiatal lány, pont 17nek néz ki, amennyi a valóságban is), felhasználhatták volna a Dominik esküvőjén készült fotókat. Fontolgatja, hogy eltávolíttatja azt a koszos riportert a pozíciójából ezért a hibáért.
De most ennél sokkal fontosabb dolga van, történetesen találkozni egy ígéretesnek kinéző emberrel. Mivel érdeke nem felfedni az egész rohadt iskola előtt, hogy idő előtt terhes, de sajnos az egész várandóssága eddig arról szólt, hogy hülyére hányja magát naponta (éljen a Hyperemesis gravidarum), alig van ereje, beesett az arca, és ha nem lenne rajta rengeteg smink, úgy nézne ki negyedvéla létére, mint egy darab konszolidált felmosórongy. Vissza akarja kapni a fizikai energiáját, az életét, de nem akarja a gyereket sem elengedni, hiszen ő egy újabb kulcs lehet Jean-Paulhoz. Muszáj áldozatot hoznia, hogy megtartsa élete szerelmét. Így hát engedett a rellonos meg nem rellonos pletykáknak, amiket a női mosdóban csípett el főleg, mikor azt hitték a hülye kis tyúkok, hogy senki nincs bent rajtuk kívül, és kifecsegték, hogy állítólag van egy rellonos, aki... segíthet, ha kell. Ennyit mondtak, sokat sejtetően egymásnak. Tény és való, szüksége volt még némi hallgatózásra napokon keresztül, hogy kiszűrje azt is, valószínűleg milyen természetű ez a segítség, de mivel olyan intenzív a hányingere és agresszív a torkát maró epe most már, képtelen volt tovább várni, és üzent a férfinak, hogy találkozzanak egy kellemesen publikus helyen. A piac maradt mint egyetlen hely, ahol elég sok az ember, és nincs különösebb főtt étel, ami betriggerelje a hányós szenzorait. Az egyik padra veti le magát az előre megbeszélt kabátjában (Keresd a mályvaszínűt.), bár nagyon reméli, nem kell sokat várnia a reménybeli beszerzőjére. A türelme rosszul működik mostanság.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Mi a faszt jelent az, hogy mályvaszínű? Az milyen szín?
- A mályvacukor fehér. Tehát...
Ja, ez nem is hangzik olyan rossz érvelésnek. Akkor fehér színű kabátot kell keresni a gusztustalanul sok ember között? Logikusnak tűnik. Mondjuk a tökömet a logikába, amikor kurva hideg van, én meg a leírt hely felé sétálok, mint valami rángatható kutya. Vágom, kellenek a kuncsaftok, de azért mindennek van egy határa, és maradjunk annyiban, hogy a tündöklő virágszál igenis átlépte ezt a határt, amit nagyon édesen fogok is vele érzékeltetni, csakhogy érezze a szeretetem. Meg azt is, hogy mindennek van ára.
- Hallod, most ült le valami csaj. Milyen a kabátja?
Rózsaszín. Az nem fehér, ha nem tudnád. Zsebemből túrom ki a levelet, átfutom még egyszer, majd felpillantva járatom körbe tekintetem, hátha van valaki más, aki sokkal egyértelműbben lehet a lány, mint az, aki leült. Legalább úgy nézek ki külső szemmel, mint aki listát tart a kezében, és csak gondolkodik azon, hogy előbb a répát vagy az almát vegye meg, mert hát nincsenek egymás közelében, de a logikusságra törekszünk. Jó, maximum rohadtul nem ő lesz az, hát szarom le. Mi a legrosszabb, ami történhet?
- Sikítva elfut?
Ezzel együtt tudok élni - vonom meg vállamat, és ha már így is késtem, nem sietve lépek felé, majd huppanok le mellé, tőle messzebb lévő karomat fektetem a pad támlájára.
- David Jeremy - sandítok rá oldalra. - Ha a megérzésem nem csal, rám vársz - engedek meg magamnak egy féloldalas mosolyt, mintha nem életem legfurcsább helyzetében lennék. Kicsit úgy érzem magam, mint valami elcseszett, muglik által rendezett és nézett filmben, ahogy elképzelik a droggal kereskedőket. Publikus hely, álnevek, kódolt szavak, amiket csak a másik ért, és miegymás felesleges kör. Ha kézfogás közben fogja átadni a pénzt, kettétörve fogok röhögni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Türelmetlenül sóhajt fel, és kezdi a térdét idegesen rángatni. Ezt így szokták, nem? Diszkréten, a lehető legkevesebb ismerős arccal a közeledben, hogy ne adj pletyka alapot másoknak. Csak jön-
A mellé lehuppanó alak tökéletesen illene valami rockbandába a beesett képével (beszél ő), meg a hosszú nyakával. Minden mást elég nehéz megállapítani télen, ha már az emberek majdhogynem menetfelszerelésbe bújnak a hideg elől. Vagy befűtik a ruhájukat bűbájjal, de Adél esetében ez picit nehezebben kivitelezhető a származása okozta manaproblémák miatt. Marad a felöltözés.
- Tökéletes a megérzésed. - Ugyan az enyhe cinizmus ott lappang a hangjában, az arcára kivételesen nem ül ki semmi provokáló. Csak a barnára színezett tincseit kotorja hátrébb az arcából, mert nagyon zavaró egy marék szőrrel a szádban társalogni. Noha vizuálisan érzékelhető, hogy nincs jól (beesett arc, sápadtság a sink alatt, vékonyra préselt ajkak, mintha szenvedne), a hangját próbálja minél szilárdabban és egyenletesebben hallatni, míg az újabb rosszullét rá nem fog törni lassacskán.
- Machay Adél. - Biccent röviden. - Azt rebesgetik, igencsak segítőkész tudsz lenni a megfelelő árért cserébe. Hogy állsz a bájitalokkal? - Egy dolog a pletyka, más dolog biztosra menni. Teljes testtel a srác felé fordul, tartja a szemkontaktust kissé felszegett állal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

A különös hangszín kihallható, így óvatosan megemelkedett szemöldökkel emberelem meg magam és fordulok felé kissé hátra biccentett fejjel. Aztarohadt, de szarul néz ki. A töménytelen smink még hagyján, de ennek nincsenek barátai, hogy elmondják neki, mennyire rosszul fest? Kiábrándító a kép, ami elém tárul, meglehet, még arcomra is kiül, de ez legyen a legkevesebb. Jobb lábamat dobom bal térdemre, szabad kezem nyúl a bokámhoz, hogy ott is tartsam.
Megvárom, amíg fodrászt játszik, csak utána közlöm a nevet, amin szólíthat, bár abban nem reménykedem, hogy ő is elmondja az övét, plusz nem is érdekel… ne. Amíg el nem hangzik. Széles, gusztustalan vigyor terül el arcomon. Machay Adél, akit drága Williamnek szánt a családnak nevezett, és igencsak elbaszott sors. Ördögömre, de gyönyörű a mai nap.
- Az attól függ - vakarom meg államat felemelt fejjel. - Mekkora árat vagy képes érte megfizetni? - lesz szemtelen mosoly ajkaimon, kékjeim jelentőségteljesen csillannak meg, ahogy valami meleg érzés lesz úrrá rajtam, mikor elmélyedek a tekintetében. Nem tudom mi ez, nem tudom miért és hogyan, de belülről melenget, amíg egy, a közelünkben visítva elfutó kölyök ki nem zökkent - arra kapom fejemet, az érzés azonnal elmúlik.
- Mi folyik itt?
Machay a családneve. Mester mesélt róluk, mint a városban fellelhető aranyvérűekről, ők… vélák. A büdös rohadt életbe bele. Bár kékjeimet visszavezetem rá, mégsem nézek a szemébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Valmi átfut az arcán egy másodpercre, nagyjából egy időben a másik mimikájának kisebb változásával. Talán riadalom, talán düh, talán a kettő keveréke, de elég ahhoz, hogy belekapaszkodjon a bőre alatt futkározó mágia egy csekélyke részébe, és elkezdje gyúrni, formálni egy picit az összképet. Az arca egy picit teltebbé válik, de még mindig nem egészségessé, a szemei maradnak ugyanolyan fakófényűek, de a karikák, amik ott halványlottak a korrektor alatt, most teljesen eltűnnek. A haja egy fokkal lágyabb esést kap, a bőre egy kicsike színt. Mindezekhez is nagy erőket kell megmozgasson magában- egy pillanatra azt is elfelejti, hogy ingatag az egészsége, de erre a kavargó gyomra nagyon gyorsan emlékezteti.
Botor módon persze a következő vigyort annak tudja be, hogy a kis vélakozmetikázása sikeres volt, így egy fokkal elégedettebben vág bele újult lendülettel a megbeszélésbe.
- Nevezd meg. Biztos vagyok benne, hogy megengedhetem magamnak. De számold bele a diszkréciód is, vagy nincs üzlet. - Súlyos dolog lehet, ha ennyire fészkelődik és komolyan veszi az egészet. Ebben a pillanatban tényleg majdnem bármekkora árat képes lenne megadni azért, hogy kibírja súlyos gondok nélkül az esküvőig, Will ne tudja meg, hogy úton van egy gyerek, és ne legyen még egy botrány a már tobzódóhoz hozzácsapva.
- De elvárom, hogy valami hatásost kavarj, ami legalább fél napra megszüntesse a tüneteket. - A közelükben elloholó gyerek után néz, de ellentétben az ilyenkor talán sok anyajelöltnél feltűnő, várható ködös, vágyakozó tekintettel, az ő arcán csak egykedvűség ül. Ha nem lenne eltiltva Jean-Paultól, a gyerekre se volna szüksége.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Azt mondja, nincs üzlet. Vágod? Tudod a dolgod.
Lazán ökölbe szorított kezemet emelem szám elé, ahogy fejemet elfordítva köhögök párat. Nos, fogjuk a hidegre jelenlegi állás szerint, de igazából csak a feltörni kívánó röhögést fogom vissza ezzel az aprócska közjátékkal. Túl szép, hogy igaz legyen, főleg, hogy csak nemrég pillantottam meg a képüket a lapokban, de a nő már terhes? Will vagy nem aprózza el a dolgokat, vagy a nő sikerült nagyon termékennyé. Egyelőre másik opcióra nem gondolunk, túl sok információ homályos még.
- Hogyne. Minden úgy lesz, ahogy kívánod - visszafogott mosollyal sütöm le tekintetem, mint aki éppen csak fejet hajt előtte. Képes vagyok úgy tenni, hogy a másik elhiggye, ő van nyeregben, én pedig úgy mozgok, ahogy ő fütyül. Egy ideig szoktam ezt tartani, hogy utána egyetlen szóval billentsem ki őket az olyan biztosnak hitt nyeregből, hiszen… én vagyok képes elkészíteni azt, ami kell neki. A legdiszkrétebben.
- Rohadt ribanc.
A pad támláján szorul ökölbe kezem, majd enged ki. Pár pillanatra hunyom csak le szemeimet, hosszabb pislogásnak hat, amíg szívem egyeletlen dobogását rázom helyre. Elvárja. Azt mondja nekem: elvárja. Ha tudná, hogy én ezért cserébe mit várnék el tőle, sírva térdepelne előttem, hogy ne tegyem meg: fölé tornyosulva hallgatom, ahogy nevemet vágytól túlfűtve lihegi, már könyörög, hogy álljak meg, de én nem teszem, mert a kis kurva, biztosan élvezi. Jól mondtad, rohadt ribanc.
- A legjobb tudásom szerint fogom elkészíteni azt, amit kérsz tőlem - enged ki kezem ismét az ökölből. - Mit szeretnél tőlem? - fordulok felé, fejem biccen félre kíváncsian. - Attól függ az ár, hogy mit kérsz.