Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Úgy érzem magam, mint aki már egy főtt rákkal vetekedhetne, hogy melyikünk vörösebb, miközben még a hajamat is megigazítja. Te jóságos Merlin, még hangosan is bevallom, hogy ez mennyire kínos így mindenestől. Legszívesebben én most elásnám magam. Bemásznék az ágy alá otthon. Nem is tudom. Nagy nehezen válaszolok azért a kérdéseire is, főként azért, mert már szóvá is tette, hogy ma csak kérdéseket vagyok képes kipréselni magamból. Már amikor nem egy partra vetett halat játszom, ami csak tátogni bír. Elkerekedik a szemem azért, amikor azt mondja rám, hogy gyönyörű vagyok. Végig is nézek magamon futólag, meg a szemem sarkából felmérem a környezetem, de tényleg hozzám beszél. Azt tudom, hogy nem vagyok csúnya, ez tény, de mindig is megvoltak a magam gyenge pontjai, vagy minek lehet nevezni ezeket. A tény, hogy csak unalmas barna a hajam meg a szemem, nem beszélve arról, hogy mennyire tudok bandzsítani fáradtan, még ha az csak időszakos is, most meg ráadásul különösen furán érzem magam, amiért nem voltam képes átöltözni edzés után. Úgy érzem, hogy cikibb már csak az lehetne, ha a pizsamának használt elnyűtt pólóban látna, amit lassan le kell cserélnem, mielőtt egyszer csak semmivé foszlik.
- Köszönöm - mondom leheletnyit bizonytalanul végül, még mielőtt azt közölné, hogy úgyse tudnék elmenekülni. Visszaköltözhetnék Angliába, apa biztos örülne, ha lenne segítsége, de Esther valószínűleg nem annyira. Vagy Londonba, az öcsém is oda költözött épp, biztos akadna nála hely, de lehet egyszerűbb, ha csak figyelni kezdek arra is, hogy hogyan is nézek ki. Végül anyának igaza lesz, ő mindig mondta, hogy erre oda kellene figyelnem. Megszeppenten pislogok rá, mert nem elég egyébként, hogy már a hangjától is olyan érzésem támad, mintha kiszaladna az összes értelmes gondolat a fejemből, de még közelebb is hajol. Most meg kellene szólalnom?
- Ühümm - motyogom, miközben lefagyva pislogok, a szemébe bámulva. Úristen, de kék. Megkönnyebbülten fújom ki a levegőt, amikor sarkon fordul, a lábamnál hagyva a szatyrot. Még egy fél percig legalább utána pislogok, próbálva feldolgozni, hogy most mi is történt, aztán fogom a szatyrot és hazabotladozom a Macskabagoly utcába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szerencséje, hogy nem szólította öreganyjának, de méginkább, hogy nem nevette ki a tízpontos esés láttán, Abigél nem nagyon szerette, hogy az ő kárán szórakozik jól valaki. De a férfi igazi lovag volt fehér ló, és páncél híján, és még a hogyléte felől is érdeklődött. Úgy tűnik, nem volt szükséges elvicceskednie a mutatványt, sőt, még vissza is ütött aztán a dolog.
 - Ó, vagy úgy, szóval a karma vagy a sors keze volt a dologban, mi? Direkt behúzta a lábam elé ezt a zsá..molyt. Így mondjuk logikus, meg jobban is hangzik, mint, hogy simán vaksi vagyok.
Megmosolyogta a férfi szavait, és mintha valóban egy hűséges jószág lenne, meg is ütögette a bútort, akár egy csodálattal reá tekintő kutya fejét. Bár szegény állat valószínűleg megnyikkant volna, ha valaki felbukik benne, de ez a nyavalyás zsámoly meg se mukkant. Csak mintha magában kuncogna - vélte Abi gyanakodva húzva össze szemöldökét.
 - Szóval így venne rá, hogy hazavigyem? Ha a bokámat töröm, legfeljebb tüzifa lesz belőle, ezzel nem számolt? Ha már a fa az fa elvét követjük - ugratta a bútorgyárost. De persze nem tett volna ilyesmit. Vagy mégis?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Áll a nő felett, majd vele szemben, miután felsegítette és kedvessége a nyárfa susogásához hasonlóan karcos egy kicsit. Mégis mit várunk egy ekkora embertől, most komolyan? Macis tapaszt és buksi simit? Ugyan már! Hősünk magához képest még igen kedvesnek és barátságosnak is nevezhető. Mert tényleg aggódott a mutatvány láttán és nem azért, mert félt, hogy a hölgyike beír a vásárlók könyvébe. - Ilyet akkor sem mondanék, ha egy szódás szifon talpnyi szemüveg lenne magán - rázza meg busa fejét. A látszat vele kapcsolatban bizony csal. Tény, hogy tahó famunkásnak tűnik, de az illemet azt azért nagyon is jól tudja és még az anyjának nyakon sem kellett vernie, hogy megtanulja. Egy nőt nem bántunk, sem szóval sem tettel. Ha elesik, maximum magunkban kinevetjük, de azonnal segítséget nyújtunk neki. Ez a minimum. - Vannak sokkal kellemesebb vevőcsalogató módszereim is, amikkel szívesen kárpótolom, ha szeretné. A Hansági név mindig a minőségi bánásmód védjegye volt. Apám, Isten nyugosztalja, kávét szolgált fel a komoly vevőknek - ecseteli meséli és egészen ellágyulnak robosztus vonásai - Azzal ugyan most nem szolgálhatok, de odaadom magának féláron a zsámolyát, fájdalomdíj gyanánt - üzletel igen ravasz módon. Felajánlhatta volna ingyen, de mivel azért elég sok munkája áll a leleményes puffban, mégsem herdálhatja el és adakozhat folyton. Hiába kezd egyre szimpatikussá válni a nő, és az, ahogy a helyzetet kezeli. Döntésének fényében alakul a bútor sorsa. Onnantól, hogy az övé, már azt tesz vele, amit csak szeretne. Bár tagbaszakadt Tamásunk bízik benne, hogy nem lesz tűzrevaló belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Újra visszatért belé a sötétség. Elborította a tagjait, és fagyos hitetlenkedést hagyott maga után. Érezte Mártont. Évek óta először olyan volt, mintha újra szét akarna szakadni két emberre, de közben nagyon is jól tudta, hogy csak a pszichéje játszik vele egy ismerősviadalt. Bántani akarta magát azért, amit akkor éjjel tett, pedig visszagondolva is csak ugyanazokat tudná elmondani. Szebben, elfogadhatóbb köntösben, de a gondolatok, amik aggasztották hónapok óta, nem változtak.
Visszaejtette pillantását összekulcsolt kezeire, amelyeket Rara szavainak nyomán tördelni kezdett. Nem akarta, hogy bocsánatot kérjen. Beszélni szeretett volna, csak nem tudta hol kezdje. Rara utolsó mondatai segítették csak kizökkenteni, hogy ne vesszen a gondolatok közé.
- Én mindig megbíztam benned - szögezte le Zsombor azonnal, ideges mozdulatai is stabillá váltak, és lassan visszafordult Sári felé. - Már az első nap a vonaton. Anélkül, hogy tudtam volna ki vagy. És azóta is folyamatosan - fejtette ki még inkább. ideges mozdulattal göndör fürtjei közé túrt, és felegyenesedve nagy levegőt szippantott.
- Nézd, én nem tudom hol siklottunk el ennyire. Sajnálom, amiket mondtam. Főleg a... - egy pillanatra a bocsánatkérésben is megakadt, ahogy visszaidézte az emlékeket. - ...a legrosszabb helyen bántottalak... - suttogta, a mondat végét elnyelte a tenyere, ahogy belesüllyesztette arcát. Nem hitte, hogy innen van kiút. Hogy ő ezek után képes bízni saját magában ahhoz, hogy az eridonos közelébe engedje.
Kiemelte a fejét. Nehéz volt nem elfutni a problémák elől, pedig számára sose volt lehetőség. - Sajnálom azt is, hogy megszegtem az ígéretemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Hogy különös-e újra itt élnem és dolgoznom? Nagyon is. Hiába volt az USA először egy kulturális sokk, az a durva, hogy visszatérve Magyarországra, az itteni falu, közösség, emberi mentalitás újból lesokkol. Mindenhol megvannak a rosszfiúk, a pletykás nénik és a hősködő felnőttek, de valahogy kint más. Itthon a varázslók fejlettebbek a mugliknál és szerencsére sokkal nyitottabbak, elfogadóbbak is, viszont akkor sem lehet összehasonlítani azzal.
Hogy hiányzik-e? Nem vagyok benne biztos. Újból Magyarországon szeretnék-e élni örökké? Abban sem.
Egyelőre nagyon keresem a helyem a világban, azt hittem, hogy könnyebben meglelem azt, ha már több helyet tapasztaltam meg, de nincs így.
A másik, amit nagyon keresek, az a Doxicid. A mester a múlt héten túl keveset rendelt be, így sajnos nem tudjuk elkészíteni a hop-port. Trükkös összetevő, mert frissen kell őrölni, azonban ha bekerül a csillogó porba, akkor nagyon sokáig megőrzi a hatását.
Hangoskodó árusok, kiabáló emberek, és a távolból feltűnő Pramberger szökevények között visz az utam. Nem nagyon jártam még erre korábban, a suli alatt nem különösebben hatott meg a piac zsúfolt, büdös hangulata, igyekeztem elkerülni.
A szükség és a kötelesség azonban nagy úr, így nyitott szemmel járva szemlélem a portékát. Út közben elhaladok egy gyümölcsös standnál, ahol vásárolok egy pár darab igazi, fanyar zöld almát, amit nagyon régen nem ettem.
A gyümölcs ropogását elnyomja a nézelődők és az árusok hangja, én pedig egyre mélyebbre hatolok a rengetegben, amikor is egy ismerős vörös tűnik fel előttem. A számban lévő falatot nagyon gyorsan elmajszolom, kezemben a félig megevett almámmal integetek neki.
- Regi, REGIII! - Jó, meg egy kicsit óbégatok is, mert nagyon sokan állnak közöttünk, nem biztos, hogy észre vesz. Az én hajam nem emel így ki a forgatagból.
Próbálom magam áttörni az oldschool shoppingoló tömegen, hogy meg tudjam közelíteni.
- Hát szia Redzsiná! Rég nem láttalak! - Köszöntöm vigyorogva, ahogy ölelésért tárom a karom. Mind a ketten odavoltunk a seprűkért, így gyakran összefutottunk a pályán és sokat beszélgettünk, hiába alattam járt. Szórakoztató társaság volt, rendszeresen valami hülyeséget csináltunk, amikor már a többiek hazamentek. A kedvencem a csillám csóvát húzó iskolai seprű volt. Aztán én elkerültem egyetemre, majd Amerikába, ő pedig auror lett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Arra gondoltam, hogy az ehető és mérgező növényekről szóló órához mindent szerzek mutatóba, nem csak képekről lássák a diákjaim, hogy mi micsoda. Már egy hete vadászok úton-útfélen mindenfélét a listáról, már csak az ehető gombafélékből hiányzik egy-egy példány, és egy kis mézga, de azt majd szerzek otthon a mi öreg almafánkról, amikor hazamegyek nemsokára. Éppen kihúzom a kis színes papírra írt listámról a rókagombát, már csak galambgombát és őzlábat kell szereznem. A papírt a tenyeremen tartva húzom át többször is a már megszerzett tételt rajta kusza, kanyargós vonallal a golyóstollammal, amikor arra leszek figyelmes, hogy valaki mintha a nevemet kiabálná. Nem mintha nem lehetne itt más Regina is, de azért a papírt a zsebembe gyűrve a golyóstollal együtt a vállamra kanyarítom a hátizsákom és körbenézek, hadd lássam, ki kiabál. Ha nem ismerős, legalább tudom, hogy nem nekem szól. Ezt az arcot azonban nagyon is ismerem. Pislogok is párat, nem csak képzelődöm-e, hiszen már évek óta nem láttam a hülye fejét, amióta elment egyetemre, aztán meg valami ösztöndíjjal Amerikába, ha jól emlékszem. Elmosolyodom, és átfurakszom pár sorban álló vásárló között, és még hallom, ahogy az egyik néni elmorogja, hogy bezzeg ezek a mai fiatalok, pedig még bocsánatot is kérek, amikor az ő gurulós táskája az igazából, ami mindenki másnak is útban van.
- Borcsa - szólítom meg, mielőtt megölelném. - Már azt hittem, hogy kitörted a nyakad valahol. A nagy Amerikában nem találták még fel a telefont és a baglyok is kihaltak? - kérdezem meg, és a vállába bokszolok egy nem túl erős mozdulattal, amikor elengedem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Annak ellenére, hogy nem fekszik nekem túlzottan ez a piacra járogatós kifutófiú szerep, örülök, hogy itt van ez a piac és nem maradtunk nyakig a fekáliában. Kellemetlen lenne, hogy ha nem tudnánk hop-port adni a vevőknek egy közlekedési eszközöket forgalmazó üzletben. Ráfért már az öregre, hogy valaki segítsen a munkában, nem győzi egyedül ezt a forgalmat.
Fiatalabb koromban csak R1-es munkatársnak akart felvenni, hiába volt meg a kellő lelkesedésem és szerintem igenis ment annyira jó a seprűzés, de valahol megértem, hogy nem bízott egy kölyökben. Így közel tíz évvel érettebben én sem feltétlenül tenném. Úgy gondolom, hogy elég sokat változtam az elmúlt tíz évben, összességében előnyömre. De ennek az igazi megmondhatói a régi barátaim, mint a Mókus.
Most is vörös forgószélként söpör végig a tömegen, akik zsémbesebben reagáltak, mint kellett volna. Mosolyogva megrázom a fejem, ahogy a néni házsártoskodik.
Arcomon a vigyor egyre szélesebbre húzódik, ahogy közelítünk egymás felé. A félig megevett almám becsúsztatom a zsebembe, csak útban van.  
- Azok a madarak olyan koszton vannak, hogy az első seprűmön hamarabb hazaértem volna, mint ők. - Felem viccelődve. Nem mindig sikerülnek jól a seprűs poénjaim, de valahogy rendszeresen az jut eszembe mindenről.
Boldogan zárom a karomba a lányt, és az sem érdekel, hogy a háttérben Bözske hangját vélem felfedezni, mi szerint nem az út közepén kéne egymásnak esni.
- Mi újság van veled? Befejezted már a csendőr sulit? - Kérdem érdeklődve kutatva a szemeit. Tudom, hogy hatalmas tervei voltak, amik sikeressége felől nincs is kétségem. Ha csak fele ennyi lelkesedés lenne másokban a cselekvés iránt, ez a világ jobb hely lenne. Feltéve persze, hogy ha nem valami criminal mastermind az illető, mert az gond. Elég nagy gond.
- Képzeld, Sanyi bácsi boltjában segédkezem! - Újságolom izgalommal a hangomban. Kölyökként nagy álmom volt vele dolgozni, így örültem a lehetőségnek, hiába hat furcsán egy ilyen karrier mérnök diplomával. Egyszer akkor is meglesz az a saját seprű márka, de addig még sokat kell tanulnom és nem annyira seprűkről, hanem a kapcsolatépítésről meg persze a vállalkozásról, ezek egyáltalán nem az én világom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Na, jó kifogás - válaszolom nyelvet öltve rá, még mielőtt megölelném. Kuncogok egy sort a kapott kommenten, hogy nem itt kellene egymásnak esni, pedig mi igazán visszafogottan ölelkezünk csupán. Hány évnyi kihagyott ölelést is kellene bepótolni? Arra kevés lenne a délután is, meg igazság szerint úgysem tartom számon ezeket különösebben, legfeljebb saccperkábé tudom megmondani.
- Pff, csendőrsuli... Aurorképző akadémia, kérlek szépen - javítom ki a szememet forgatva, még a fejemet is megrázom egy kissé színpadiasan csalódott sóhaj kíséretében.
- Amúgy be. Még tavaly, azóta meg a varázsbűnüldözésieknél vagyok és a Bagolykőben is én tanítom a túlélési alapismereteket - válaszolok is végül kihúzva magam büszkén. Igaz ugyan, hogy a kommandónál még mindig vagyok inkább titkárnőnek tekintve, mint igazán aurornak, de Rolit legalább már rám merték bízni, meg az iskolában is egész jól alakul ez a tanítás, csak el kellene végeznem a tanárképzést is úgy mellékesen. Már nézelődtem is, távoktatáson mennyi lehetőségem volna erre.
- Ó... tök jó. Gratulálok. Most már fizetett munkatárs vagy? Ha jól viszed, egyszer még a Borlai név is kikerül a végén a cégtáblára - válaszolom megveregetve a vállát mosolyogva, aztán belé karolok vállam fölött pillantva hátra futólag.
- Gyere, menjünk innen, mielőtt még elátkoznak egy életre. Be kellene szereznem még egy kis galambgombát meg őzlábat a következő órámra, ne csak képről mutassam meg, mit lehet megenni - vetem fel, és már húzom is magammal vissza a tömegbe, hogy kikerüljünk Bözsi látóköréből.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Vigyorogva pislogok vissza Regi nyelvnyújtására, majd szorosan a karomba zárom, mondjanak a mamik bármit is. Ez most a mi pillantunk, sok éve nem láttuk egymást, sőt beszélni sem nagyon volt lehetőségünk, mert elvitt minket a tanulás meg a karrier kergetése. Észre sem vettem, hogy mennyire elrepültek az évek, pedig régen mennyit lógtunk együtt. Most itt a lehetőség, hogy újból közel kerülhessünk egymáshoz, úgy érzem sok bepótolni valónk van a másikból.
- Én kérek elnézést, aurorasszony. Remélem nem visz el a balgaságom miatt. - Felelek játékosan a szám elé téve két ujjamat. Az biztos, hogy nagyon jó auror lesz belőle, kevés szenvedélyesebb és fáradhatatlanabb embert ismerek, mint ő. Elismerően vonom fel a szemöldököm és mosolyogva gratulálok a teljesítményéhez.
- Ez igen, két munkahely? Hogy győzöd? Mennyi órát kell adnod? - Kérdezem őszinte érdeklődéssel. Igen, Regi tipikusan az az ember, aki ha bírja a túlvállalást, akkor még egy lapáttal képes rátenni. Ezért mindig is csodáltam, én szerintem nem vagyok elég kitartó ember.
- Én felhagytam a tanítással az előkészítőben. Cukik a kölykök meg minden, de nem vagyok tanító bácsi alkat. - Megvan a végzettségem hozzá, hogy oktassak, hivatalosan bűbájtan tanár a végzettségem, azonban az csak egy kényszermegoldás volt Svédország helyett. Azóta megtaláltam az utam és remélem most már kialakul az életem.
- Igen, bár gyárban jobban kereshetnék. De annyira lélektelen a tömeggyártása a seprűknek. Azok már nem lesznek olyanok, nem véletlenül nem használják a versenyzők őket. - Az emberek általában nem értik, hogy mire gondolok, amikor azt mondom, hogy a seprűnek lelke van. Már feladtam a magyarázatot rá, aki érti érti, aki nem, az nem.
Ajkam mosolyra húzódik, ahogy belém karol a lány, majd futunk a mamik és a gurulós szatyrok között. Még nekem is van mit vásárolnom, de egy picit még ráér.
A zöldségesnél lévő tömegben nehezen tudunk haladni, közelebb is kerülünk egymáshoz, a szellő belefújja az arcomba a vörös loboncot, amit bénázva próbálok kiterelgetni az arcomból, Nagyon megnőtt a haja, igazán jól áll neki.
- Hogy tudsz kezelni ennyi hajat? - Kérdem kihúzva a számból egy szálat, ami valahogy benne maradt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Úgy legyél tiszteletlen, hogy a fogdában végzed, hallod - válaszolom, igyekezve nagyon komolyan nézni rá, de nem bírom sokáig. Már a mondat végére pukkadozom a nevetéstől. Elmesélem aztán, hogy két helyen is dolgozom, amire nagyon is büszke vagyok egyébként.
- A túlélés mindig is bakancslistás volt, mert régen Viktor tanította, de ezt tuti meséltem már. Csak két óra hetente, egy a hatodikos aurortanoncoknak, egy meg a hetedikeseknek, és havi egy terepgyakorlat. Hetedikben kicsit több van mondjuk abból, de még belefér időnyerő nélkül - osztom meg vele lelkesen, majd érdeklődöm én is felőle, hogy most milyen a munka, legalább fizetik-e.
- Nekem is be kellene iratkoznom pedára. Te ugye azt Pécsen végezted? - szúrom közbe a kérdést, ha már szóba kerül, hogy ő egyébként diplomás tanár, csak éppen nem azt űzi. A seprűk kapcsán bólogatok egy sort lelkesen, kénytelen vagyok egyetérteni.
- Meg erről jut eszembe... emlékszel még a bátyám Hullócsillagára? Ráférne egy kis karbantartás, mert makacskodik. Esetleg bevihetném valamikor? - teszek fel újabb kérdést. Gyűjtöm itt neki a munkát, pedig öt perce sincs, hogy találkoztunk néhány évnyi kihagyás után. Hogy a csúnya nézések hatósugarából kikerüljünk, belekarolok végül, és már húzom is magammal. Ha akar, ha nem, jöhet már velem gombát beszerezni a következő tanórámra, aztán ha még nem idegesítem, azt is beszerezhetjük, amiért ő van itt, akármi is legyen az. A szél útközben meg arcába fújja a hajam. Elnevetem magam a kérdésén.
- Boszorkány vagyok - válaszolom rákacsintva, és annyi időre engedem el, hogy összefogjam a loboncom, majd csavarjak rajta néhányat és csuklómról a hajgumit rácsúsztassam erre a hevenyészett kontyra. Ismét belekarolok, amint végeztem.
- Nna, így már nem fog megenni, de ha még mindig szeretnéd befonni, mint régen, akkor csak szólj bármikor. Ó... itt meg is lesz nekem minden - állapítom meg aztán, amint megakad a szemem az egyik pult kínálatán, úgyhogy beállok az előtte kígyózó sorba. - Na és te mit vásárolsz ma?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Az ember a kedves szóra mindig kedvesen reagál, legalábbis én igyekszem így. Lehet, hogy én sem vagyok mindig toppon, olyankor nem sikerül úgy, ahogy, de a gyerek miatt most erősnek kell maradni. Próbálom azzal nyugtatni magam, hogy nincs sok okunk félni és ez igaz is. Nem vagyunk fő célpont, egy álmos kisvárosban vagyunk a semmi földjén, ahol remélhetőleg nem fognak bennünket keresni. Féltem ettől a helytől, részben talán be is igazolódott, amitől tartottam, azonban az, hogy jó emberi kapcsolatokat vagyunk képesek építeni külföldiként igazán pozitív meglepetés ettől a közösségtől.
- Igazán nem traktál. Sajnálom, hogy nem tudok okosat mondani, nemigen értek az ilyen dolgokhoz. De nagyon remélem, hogy minden helyrejön egyszer. - Felelem kedvesen bólintva megerősítve, amit mondtam. Nagyon sok nehéz emberi sorssal találkoztam közvetetten a munkám miatt, ami valahol megterhelő lelkileg, de szinte a napi rutin része lesz a tragédia. Ami kívülről belegondolva egészen szomorú, azonban valakinek muszáj segíteni ezeken az embereken, és ehhez át kell lépni az egyénnek a saját érzésein.
 Mosolyogva pillantok a szlogen kapcsán Elektrára, egy pillanatra lefagyok, majd ujjaimmal csettintve egy rövid gondolkodás után megszólalok:
- Ezt már hallotam az irodában. - Szoktuk zenét meg rádiót hallgatni halkan bent az örsön, hogy jobban menjen az adminisztrációs munka, meg a labormunkánál is jó társa az embernek a muzsika. Annak ellenére, hogy elég jól alkalmazkodom a beszélőpartneremhez, alapvetően introvertált vagyok, így fekszik nekem a labormunka, azonban elég monoton tud lenni egy egész életen át.
Egy másodpercnyi időre megdermedek, amikor a hivatásom kerül szóba, hiszen annyira nem szoktam erről nyíltan beszélni, mégis rejtőzködünk erre. Éppen szólásra nyitnám a számat, amikor a drága gyermekem megelőz. Arcom a tenyerembe temetve nevetek rajta. Üres lenne az életem enélkül a gyerek nélkül, az már biztos. Ő egy olyan dolog az életemben, amiért nagyon hálás vagyok Sabine-nak, még ha okozott is köztünk bonyodalmat ez az egész helyzet, akkor is. Továbbléptem és a kislányom is.
- Megtisztel vele. - Felelem, majd gyorsan megfelelem a kérdést. - Egyébként auror vagyok itt a faluban, néha a fővárosban is intézek ezt-azt. - A település nevét ezúttal kikerülöm, mert ha ütnék a fejem, akkor sem lennék képes kimondani ezeket a bonyolult helyeket.
A lányaink kevésbé vidám témáról társalognak, látom is, ahogy Liliane egy pillanatra elszörnyed azon, amit a kislány mond neki. Nem hallgatózom, majd elmeséli, ha szeretné.
- Ohh, ez... - Mondja Minouch, tőle nem megszokott módon elcsendesül. Kékjeit lesüti a térdére, majd visszanéz Momóra. - Nagyon sajnálom. - Feleli, majd a hintából felpattanva ösztönösen megöleli a kislányt. Őt mindig boldogabbá tette, ha kapott egy szoros ölelést, ezt ő is szeret másokat átkarolni, ha valamiért szomorúak. Miután elengedi habozik pár másodpercet, majd ő is visszaül hallgatni, amit mesél a másik.
- Azta, ez nagyon izgalmas. És szokott mesélni neked? Lehet apukámmal együtt dolgozik és igazából ismerik egymást. - Suttogja sejtelmesen felénk pislogva. Érzem magamon a tekintetét, ezért szemöldököm felvonva szótlanul kérdem meg tőle, hogy mi az, mire huncutul vigyorogva visszafordul a kislányhoz.
- Az apukám bájitalkeverő az auroroknál, tud mérget is keverni. - Kicsit világol, mert az apukája nem szokott mérgeket keverni, bár kétségtelenül tudna, ha akarna.
- Anyu egy bácsival van... azt mondja apa, hogy valamilyen gazdag ember, a pénzét szereti. - Sóhajt fel a fejét csóválva. Nem tudja, hogy hogyan lehet valaki szerelmes a pénzbe és nem egy emberbe, de azt mondták neki, hogy majd megérti. Ő nem akarja a pénzt szeretni, akkor már inkább valamilyen játékot.
- Ennek örülök... Vannak helyek, ahol borzalmas dolgokat követnek el. - Válaszolom csendesen, majd ösztönösen szétnézek, ahogy azokra az emberekre gondolok. Nagyon feszültté tesz ez a helyzet. Én nem értem, hogy hogyan lehetnek a mai napig szabadlábon, remélem nincsenek belsős embereik a Francia Mágiaügyi Minisztériumban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Válaszként huncutul felvonom a szemöldököm és egy pimasz mosolyt engedek meg az irányába.
- Bezárnál? Mmm... megőrjítenélek azzal, hogy a rácsokon húzgálom a fém csészémet és közben tengerésznótákat énekelnék arról, hogy a szirének hogyan húznak csőbe a viharos vizeken. - Magam sem tudom, hogy honnan jött ez a sok bullshit, de én magam is röhögök Regivel. Hihetetlen, hogy ugyanonnan tudjuk folytatni a hülyülést, ahol abbahagytuk.
Arcom némileg elkomolyodik, ahogy Viktort nevét említi. Tragikus, ami vele történt, hiába nem jártam sem az Eridonba, sem a Levitába, a mai napig tisztán emlékszem a pánikra és a gyászra, illetve később Regire és arra, ahogy alakult a barátságunk. Érthető okokból nagyon lesújtotta, én sem tudom hogy térnék magamhoz, ha bármelyik testvéremmel történne valami.
- De ha még a pedát hozzádobod, akkor kelleni fog az időnyerő. - Csóválom meg a fejem. Én egyszerre két szakon voltam, de csak a gyakorlati évemben vállaltam be a mérnökképzőt.
- Neem, annyira nem voltam elszánt. Itt csináltam a Bagolykőben, Pécsen a mérnökit csináltam és csinálom most is levelezőn. Broom Master Studies.- Poénkodom a szak nevén, ami azért közel sem kizárólag a seprűkről szól. Azóta is bánt valahol, hogy nem vettek fel Svédországba egyetemre, amolyan elkeseredett megoldás volt ez a bűbájtan-tanárság az Alma Materben, de a szívem mindig is máshová vágyott, ezért is akartam annyira kimenni az USA-ba.
- Makacskodiiik? Egy Hullócsillag? - Csalódottan csettintek a nyelvemmel, azért a szép darabért igencsak kár lenne, ha tönkremenne.
- Mit érzel rajta? Húz valamerre? Nem jól gyorsul? - Kérdezgetem tovább őszinte érdeklődéssel. Nagyon megszerettem az évek alatt a seprűszerelést, imádom kitalálni, hogy mi baja van. Különösen érdekes, ha a bűvölésén kell korrigálni és nem fizikailag történt valami.
Engedelmesen követem Regit, Ő úgy tűnik jobban ismeri ezt a helyet, mint én. Egyébként egészen szórakoztató a mérges öregek között futkosni, még akkor is, ha arcon csap a valóság - egy köteg haj formájában. Kicsit újra tininek érzem magam, amire nem volt lehetőségem az elmúlt... hány éve nem vagyok tini? Hat évben. Tyűűű.
Hunyorogva mosolyogok a hajfonás emlékére.
- Örömmel. Nagyon szép hajad van. - Dicsérem meg tovább vigyorogva, amikor megérkezünk a standhoz és Regi megveszi, amit szeretett volna.
- Majd felszólok az ablakod alatt, hogy Rézhaj, rézhaj, engedd le a hajad. - Ugratom játékos vigyorral a képemen, ahogy beállunk a sorba. Én hirtelen át kell gondoljam mit is akartam amíg sorakozunk, a zsebemben a félig megrágott zöld alma figyel, mint mai vásár.
- Ööö... Doxicid, igen, azért jöttem. A hop-porhoz kell. Nem tudod merre van? Nem igen ismerem ezt a piacot? A bájitalos összetevőknél kell legyen, ha minden igaz - Felelem fejem kissé oldalra biccentve a társalgás közben. Hogy a fenében telt el ennyi év?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Jó kis terv, de ki mondta, hogy ott lennék? - kérdezem kuncogva, majd hamarosan már azt mesélem, mit is csinálok éppen. A pedával lehet, hogy tényleg időnyerőre lesz a végén szükségem, hogy mindenhová odaérjek, de meglátjuk. Legrosszabb esetben kérvényezem a munkahelyemen. Bólogatok is párat elgondolkodva, tulajdonképpen egyetértek azzal, amit mond.
- Áh, értem. Azt hiszem, fura lenne, ha én viszont egyszerre tanulnék és tanítanék itt - válaszolom. Ugyan magamat nem kellene túlélésre oktatnom, mert csak aurortanoncoknak kötelező tárgy, de azért már csak belegondolni is, hogy délelőtt beüljek a padba, délután meg átvonszoljam magam a katedrához... nem. Egyszerűbb és jobb lesz mindenkinek, ha másik oktatási intézmény után nézek, ahol megtanulhatok tanítani.
- Még a bátyám kapta, amikor nagykorú lett, szóval jó régi, de nekem igazi ereklye. Kicsit rángat viszont utóbb. Lehet vennem kellene egy újabb modellt magamnak, azt meg kiállíthatom otthon relikviaként - tűnődöm hangosan, miután megosztom vele a gond jellegét. Lezuhanni nem nagyon szeretnék vele, mert ha nem anya nyír ki utána, akkor Seth, vagy éppen ketten közös erővel. Attól talán még apa is ideges lenne, ha összetörném magam, pedig alapjáraton ő a nyugalom mintaszobra lehetne. Hurcolom is magammal aztán az első zöldségesig, ahol látok olyan gombát, amit még vennem kell, ő pedig addig is ismerkedhet a hajammal meglehetősen közelről a szélnek hála.
- Naaa... nem méltóztatsz küldeni egy levelet mennyi ideig is? Aztán most egyből engedjem le a hajamat, mert te leszel a szőke... izé, Flynn Rider. A te fejeden is vérdíj van netán? - kérdezem még mindig jól szórakozva. Láttam ám az Aranyhajat, jó kis mese, az egyik örök kedvencem. Fogyogat lassan előttünk a sor is szerencsére, mindjárt meglesz az a gomba. Le is csúsztatom a vállamról a táskámat, előszedve a pénztárcámat.
- Ezt beszerzem, és kiderítjük, jó? - pillantok fel rá, mielőtt rám kerülne a sor. - Csókolom, Zsófi néni. Hogy tetszik lenni? Jaj, most csak ebből kérnék szépen kettőt, meg a vargányából is... körbemutogatom a diákoknak, hogy néznek ki, és megadom Zsófi néni pontos helyét is a piacon. Meglesz a reklám, auror becsületszavamra. Nem tetszik tudni véletlenül, hol szerezhet a seprűjavító barátom doxicidet - csacsogok lelkesen, széles mosollyal, miközben a néni kiválogatja nekem a gombákat és válaszolgat. Az árat hallva ki is fizetem, majd a táskámba süllyesztem a szerzeményemet. Az utasításokra bólogatok lelkesen, ha már némi gondolkodás után megosztja.
- Jaj, nagyon szépen köszönjük. Csókolom - köszönök el integetve, hálásan, hogy újra Artúrba karolok, és mehetünk is a doxicidért. - Na akkor úgy volt, hogy Pista bácsi után balra, majd ha megtaláltuk... csókolom. Szóval itt balra, és akkor azt a standot kell megtalálni, ahol kézműves szappan van főleg, és mellette. Meglesz ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Játékosan felvonom egyszerre mind a két szemöldököm, majd drámaian pislogok néhányat mielőtt szólásra nyitnám a számat.
- Egyedül hagynál? És ha valami bajt csinálok, hogy veszed észre? Én nagyon problémás tudok lenni. - Teljesen komoly hangon mondom, ahogy továbbra is ritkán, nagyokat pislogva meredek rá, mint aki teljesen komolyan beszél. Kékjeink egy pillanatra összeakadnak, mire zavartan elmosolyodom és egy kínos lefagyás után elrántom a tekintetem. Még mindig nagyon szép kékek a szemei.
- Igen, szerintem is jobb lenne külsős helyen, mégis máshogyan néznének rád BK-n a gyerekek. Vagy... fiatal felnőttek. - Mondom finom grimaszra húzva az arcom, ahogy átgondoltam, amit mondtam. Nagyon bennem van az előkészítő miatt, hogy a tanítás, az gyerekekkel kapcsolatos, pedig a bűbájtan tanári szakom felsőbb éveseknek szól.
Ez a része sosem izgatott a bűbájoknak, sokkal inkább a seprűbűvölés miatt kezdtem elmélyedni a területen.
- Megnézem, hátha nincs akkora nagy gond. Legrosszabb esetben ünnepi járgány lesz, azzal repülhetsz el az esküvődre. - Magam sem tudom, hogy miért kezdtem el házassággal húzni, kicsit meg is bánom, ahogy kimondom, mert ez kínosan is kijöhet.
- Remélem meg tudom javítani és biztonságosan tudod majd újból használni. Ha meg kell egy alternatíva, majd együtt nézünk valamit. A gyári seprűk között is vannak egészen jók. - Csak szívük nincs, mert a lehető legkevesebb időt töltött vele egy ember, inkább egy munkafolyamatra, bűbájra vannak szakosodva, nem pedig a járgány egészére.
- Regiii... sajnálom. - Felelem nevetve megsimítva a vállát, hogy érezze, őszintén nem akartam megbántani. Nagyon elrepültek az évek, én magam is meglepődtem, hogy már itt tartok.
- Még nincs vérdíj a fejemen, de úgy érzem, hogy a csendőrasszony nem sokára kitűz egyet. - Mondom félelmet színlelve, de hamar elnevetem. Nem hiába, sosem voltam drámaszakkörös, a kórust pedig hamar lecseréltem a seprűkre.
Hálásan megköszönöm a segítségét, majd csodálva figyelem, ahogy mindenkit ismer és milyen könnyen feltalálja magát. Nem hiába, sokat jelent, ha az ember ezen a településen éli le az egész életét. Remélem egyszer majd engem is elfogadnak itt.
Engedelmesen követem Regit úton az alapanyag felé, én biztosan eltévedtem volna már. Szerintem a mester így is kezd türelmetlen lenni.
- Áh, ott is van! Köszönöm! - Fordulok a vöröshöz, majd gyakorlatilag kifosztom az árust a doxicidjából, éppen csak elég volt a mennyiség, amire szükségünk van. Miután fizetek és megköszönöm az eladó segítségét, újból Reginához fordulok.
- Legalább nem fog ráromlani. - Mosolyogok megpaskolva a zsákom.
- Most viszont, ha nem haragszol vissza kell mennem, a hop-porok nem fogják magukat elkészíteni. A mester nagyon zsémbes a határidőkre. Nagyon örültem, hogy láttatalak. Még kereslek a Hullócsillag miatt...is. Meg amúgy is. Szia, légy jó! - Búcsúzom fél karral átölelve. Kicsit bénázom a zsáktól, de azért sikerül. Ahogy kiérek a tömegből, a pálcámmal a zsákmányt lebegtetve sietős léptekkel és nagyon-nagyon sok gondolattal a fejemben visszaiszkolok a seprűműhelybe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Ugyan, Borcsa. Hát mire van a cellatárs meg a fegyőr? Mondjuk van, ahol az egy dementor, de ha jól viselkedsz, akkor ezt úgyse tudod meg sose - válaszolom biztatóan ütögetve meg a vállát közben, mielőtt még áttérnünk a továbbképzés kérdésére. Bólogatok is egy sort, majd megtalálom a megfelelő képzést előbb vagy utóbb, ebben biztos vagyok. A seprűről is szót ejtünk, ami most az enyém, de valaha Viktoré volt. Öreg darab, rángat már, tényleg örülnék, ha valaki szakértő vetne rá egy pillantást.
- Jah, majd az lesz a valami régi - nevetek fel az ötleten. Nem látom még magam férjhez menni az előrelátható jövőben egyébként, de azért vicces elképzelni a dolgot. Ha anya ruhája nem jönne rám, akkor ott lesz még a Hullócsillag. Az ajánlatra, hogy ha nem sikerülne megjavítani, eljön velem seprűt venni, hálám jeléül puszit nyomok az arcára. Örüljön, hogy nem megszorongatom éppen teljes erőbedobással, hogy levegő után kapkodjon, mert egyébként lehet, hogy megérdemelné. A bocsánatkérésre elmosolyodom azért, mielőtt az orra alá dugnám a mutatóujjam.
- Auror, hallod? A-u-ror - teszem szóvá összevont szemöldökkel, mielőtt nevetősen szusszannék, tudom, hogy csak piszkálni akar, én meg nem hagyom magam. Belekarolva húzom végül magammal, hogy megszerezzem, amiért jöttem, és közben azt is kiderítsük, merre találjuk azt, amit ő keres. Zsófi néni segítőkész szerencsére, elárulja, merre is kell mennünk, így az utasításait követve hamar megtaláljuk azt a standot is, ahol doxicidet kapni.
- Jól van, akkor majd még beszélünk. Örülök, hogy találkoztunk. Szia, szia - köszönök el én is integetve még utána, mielőtt szaladnék tovább minden mást intézni, ha már ritka szabadnapjaim egyike van. Nem haragszom, van még ám nekem is dolgom bőven, meg ha itt lakik ismét, fogunk még találkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Érdekes élmény tanárnak lenni. Hősnőnk nem is gondolta végig mi minden beletartozik ebbe a hivatásba. Átadni a tudást csak egy szegmens a sok közül. Amikor kiadta számára az ukázt a tanulmányis, meg is döbbent. Neki kell bekisérie az egyik új nebulót a vasútállomásról, mert a többi tanár a következő évre készíti fel a kastélyt. Leltároznak, szortíroznak, adminisztrálnak és ehhez hasonlók. Elektra ezeket hallva oldalvást húzva ajkát elmosolyodott. Mert nagy valószínűséggel ő járt jobban. Hiszen ez csak egy séta lesz egy diákkal, ami mindenképpen jobb, mint ezer meg egy papír közt tobzódni, vagy azt számolni hány négyzetcenti bumszalag bőr maradt tavalyról. Imola a nagyszülőkkel elutazott a Galathea Inn-be, így amiatt nem kell aggódnia, hogy lánya jól érzi-e magát. Mivel tegnap amikor beszéltek az aprónép szinte csak a Leoval közös kalandjaikról fecsegett vidáman. Így teljes lelki békével és fejében a feladatával kapcsolatos információklal indult el a Holdfény 33-ból, hogy az állomásról felnyalábolva érkező dikákjuka a Kastélyig meg se álljon. Látott róla képet, tudja a nevét és azt, hogy egy árvaházából érkezik az Igazgatók megbeszélése alapján, külön engedéllyel. Kezében elvieteles bögréjét tartva halad, s közben néha belekortyol a meleg, fahéjas kávéjába. Ismeri az állomást, a menetrendet pedig még előző este megnézte. Firkászkopó énje nem hagyta nyugodni, így a nebuló után is kutatott kicsit, s amit talált amiatt csak még jobban örült, hogy rábízták a kíséretét. Talán pont azért kapta Antontól a feladatot, mert a férfi tudta, rá fog pillantani a tanuló előéletére. A peron mellett, kicsit kíjebb áll meg és fürkész tekintettel nézelődve várja immár a perceken belül befutó szerelvényt. Csendes szemlélődéssel várakozva ezen a számára is sokat jelentő helyen belényilall, hogy gyermeke is hamarosan az iskola diákja lesz. Addigra talán megmutatkozik varázsereje, s ha mégsem, úgy mellette fog állni. Amit nem tehetne majd meg, ha nem élte volna túl az írországi kalandot. Mennyivel eseménytelenebb az élete azóta. Távoli, halvány emléknek tűnik ma már az egész kálváia, s mindazok, akikért egykor oly sokat megtett volna, már lassan szintén mind halvány árnyképekké lesznek életében. Nem része mindennapjainak sem Hege, sem Zsófia, sem Mark. Egy, aki maradt az Rudolf. A bájitalok mestere jobb híján, s magához mérten nagyon rendes lett vele. Ki hitte volna, igaz? Mégis így esett. Elektra bakancsa talpa alá gyűr pár métert ahogy a szerelvény pöfögve begördül az állomásra. A peront elárasztják az érkezők, ám ő egyetlen arcot keres a tömegben. Remek megfigyelő képességére hagyatkozva sorjáz az embereken.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Nem is tudja igazán, hogy miért, de ahogyan ma reggel felébredt, tudta, hogy ez élete hátralévő részének első napja.
Persze, ezt igazából bármelyik napról el lehetne mondani, de a mai nap igazán az. Ma valami nagy dolog történik, ma valami valóban változik... még ha nem is hitte igazán, hogy ez tényleg így lesz majd. Mi más is ez, ha nem egy igazi próba? Most majd elválik, nem?
Olyan örömmel hagyta maga mögött annak a pokoli helynek a kapuját, mint még soha egy alkalommal sem, amikor egyszerűen csak kiszökött. Mondjuk most nem is ez a helyzet. Na jó... igazából maga a hely nem volt pokoli. Közel sem volt az. Inkább csak a benne lévő egyes boszorkányok és varázslók. Még néhol a felnőttek is... de a gyerekek a különösen kegyetlenek. Eddig.
Most itt az esélye rá, hogy másképp menjenek a dolgok, persze egy jó adag szerencsével. Mert hát arra aztán szüksége van. Hogy ne olvassanak újságot. Hogy ne legyenek kíváncsiak a történelemre. Hogy ne csengjen ismerősen a neve. Túl sok a "ha" és a "talán" az egészben, minthogy a remény is... de azért csak ott van az.
Óhatatlanul is ezek járnak a fejében, ahogyan a vonaton ülve kibámul az ablakon a sebes masszává olvadó, suhanó zöld tájra. Hatalmas gurulós kofferja, amely tele van ragasztgatva mindenféle címkével ("Walpurgis Leányai", és "Aki átlépte már, csak az tudja, hol a határ.", meg egy nagy piros V-ben: "A művész azért hazudik, hogy feltárja az igazat" és a többi) mellette pihen a másik ülésen. Sokan valószínűleg ezért nézik meg, mert ez eléggé bunkóság, de nem véletlenül került oda - jelzi, hogy mellette bizony nincs hely.
És előtte sem, ahol a bagolykalickája pihen, benne egy jókora barna fülesbagollyal, amellett meg egy nagy fekete gitártok, valószínűleg nem üresen. A fülébe helyezett mágikus fülhallgató olyan hangosan dübörög, hogy valószínűleg nem egy közelében ülő kihallja még a szöveget is. Hosszú sötét haja az arcába lóg, bőrdzsekije itt hanyagul szétnyitva, szakadt farmeres, bakancsos lábát pedig az ülésnek támasztja. Végig érzi magán a pillantásokat, de már megszokta, nem törődik vele. Igazából nem hinné, hogy itt azért bámulják, mint ott, ahonnan jött. Egyszerűen csak megnézik.
És ugyanezt érzi akkor is, amikor végre elérik Bogolyfalva határát, és felkel, hogy összeszedje a cuccait. A gitár a hátára, a kalitka a kofferra, az meg a kezébe, és húzza is maga után. Nem néz körbe, nem tolakszik, de nem is várja, hogy mindenki beérjen előtte az ajtóhoz. Elsők között szállt le, és már megy is afelé az épület felé, amit mondtak neki, bár azt nem tudja minek. Végül is hamarabb jöhetett, ajándék hippogriffnek meg ne nézd a karmát.
Határozott léptekben sétál, lendületesen, bár nem rohan sehová. Nem is telik bele sok időbe, hogy megpillantsa a kijelölt helyszínt. Egyenesen oda megy hát, behúzza a falhoz a baglyos kofferját, letámasztja a gitárt a lábához, majd nekidől a falnak. És vár. Bármeddig is kell és bármire.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Megpillantva a keresett alakot nem rohanja le azonnal. Kivár és figyeli. A küllemét a mozgását, a mozdulatait és azt is végignézi ahogy megáll a falnál és elkezd várakozni. Gitártok a hátán, bagoly a kofferen egy kalitkában. Éles huhogása türelmetlenségéről tanúskodik. Már csak ilyenek ezek a madarak. Elindul feléjük és megállva előttük rámosolyog a fiúra és állatára. - Hangos egy tollasod van, de a kastélybeliek közt hamar megtalálja majd a helyét - biccenti fejét a kalitka felé, majd folytatja - A nevem Rothstein professzor és azért jöttem, hogy elkísérjelek a Tanodába - kezét nyújtja barátságos gesztusként. Számos dolgot olvasott a fiúról, de ő csak saját tapasztalatainak hisz és megérzéseinek, amik azt súgják ez a fiatalember nem érdemel semmi mást tőle csak megértést, nyílt elfogadást és persze figyelmet. - Gyere! Ha éhes, vagy szomjas vagy megállhatunk venni valamit. Emlékeim szerint a büfékocsin kapható szendviccsel egy hipogriffet is le lehet ütni olyan kemény - beszél megnyugtató és jellegzetesen bársonyos tónusú hangon. Neki is volt szerencséje ezekhez a szendvicsekhez így nem a levegőbe beszél. Abban meg szinte bizonyos, hogy egy árvaházban nem köznek a kirepülő lakó tarisznyájába sem aranyat sem hamuban sült pogácsát. Legalábbis egy fejlődésben lévő kamasz számára elegendőt biztosan nem. Ugyanezt sejti a bagolycsemegéről is így ha kell azt is segít majd szerezni neki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Cassiusnak sejtelme sincs az őt figyelőről. Már csak azért sem, mert egy ideje már megszokta, hogy mindenhol szúrós szempárok kereszttüzében sétál az árvaházban. És bár ösztönös képességévé fejlesztette az évek alatt, hogy azonnal kiszúrja az ilyesmit, már csak a felkészülés miatt is, most a sok új inger, a gyomrában bukfencet vető ismeretlen lény és a saját gondolatai vonják el minderről a figyelmét. Így hát a professzornak bőven van lehetősége kifigyelni.
Cassius viszont cseppet sem olyan érdekes, mint amilyennek az ember egy hasonló hírű valakit várna. Bár komor az arca, nem épp egy megrögzött gyilkosnak hat, habár fiatal, és az apja is elég jóképű volt. Emellett igazából nem csinálj mást, csak áll, zsebre dugott kézzel a falnak támaszkodva. Igaz, nézegeti a díszítést, látványosan kerüli a körötte tébláboló boszorkányok és varázslók tekintetét, és továbbra is kiüvölt a zene a mágikus fülhallgatóból, ezt leszámítva leginkább csak a barna fülesbagoly az, ami ad némi hangot panaszának, miszerint jobb szeretne már valahol szabadon szárnyalni. A kívánsága pedig igazából nyomban teljesül is.
Cassius annyira elmerül épp a gondolataiban, hogy csak akkor veszi észre a nőt, amikor az már előtte áll, és mosolyog. Épp akkor érkezve, amikor a baglya hangosan zsörtölődik egyet. A meglepettségtől néhány pillanatig csak bámul ki a fejéből, mielőtt hátra löki a fülhallgatót, így, ha a professzor nem várja ki, talán meg sem hallja az első mondatát. De bárhogyan is van, a bemutatkozásra már a külvilág nyüzsgő, érdekes, és valahol kellemetlen zajában kerülhet sor.
Viszont nem mutatkozik be elsőre. Inkább csak végig méri a nőt, bár nem túl látványosan, de azért nem is észrevétlenül. Mintha megakarna bizonyosodni róla, hogy tényleg egy tanár van itt, és tényleg őt keresheti. De aztán ellöki magát a faltól és biccent.
- Cassius Corvus.
Mintha megrándulna a szája sarka a családnevének kiejtésekor, de mégis színtelennek tűnik. Bár igazság szerint most nem a bemutatkozás miatt. A nő alighanem tudja kicsoda, ha őt kereste. A nő kezére azért lepislog, mielőtt megfogja azt, de egy óvatos érintéssel végül megteszi, hogy finoman megrázza. Majd olyan gyorsan húzza el, amennyire csak tudja.
Ezután máris megfogja a holmijait. A gitár vissza a hátára, a baglyos koffer a kezébe, és már készen is áll. A professzor könnyed stílusa viszont láthatóan meglepi. Mintha még viccelődni is akarna vele, de mindig óvatos az ilyesmikkel, egyáltalán nem biztos a dolog. És sokszor leginkább csak kínjukban szoktak így viselkedni vele. Így, ahogyan a nő nyomában elindul a mutatott irányba, csak rövid és tömör választ ad, nem is nézve felé.
- Nem vagyok, köszönöm.
Ez igazából nem igaz. Már tegnap este se volt étvágya, de akkor lecsúszott még egy-egy falat, ma reggel óta viszont semmi sem. A gondolatra meg is kordul a gyomra, bár szerencsére nem olyan hangosan, így talán a tanárnő nem hallotta meg. Talán. Viszont jobbnak látta elutasítani az ilyesfajta ajánlatot, több okból kifolyólag is.
De az láthatóan egyelőre nem derül ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Csöndes Bogolyfalvi utca. A sötétben egy fehér macska szalad át két szemetes között az úton. Szőrének alsó felén a sárcsomók úgy ringtak, mintha Hádesz háromfejű kutyáját hívnák keringőzni a fertőzött sikátorba. Aztán hirtelen kivágódott az ajtó, lilára festve egy csíkban a mocskot. A zene kiszűrődött, aminek ritmusára egy ember teste csapódott a sárba. A kidobó még ingatta egy kicsit a fejét, elnézve a dühtől tajtékzó tagot, akinek bal arccsontján vöröslő foltból lehetett sejteni a kidobásnak az okát.
Lassan felállt, dühösen rázta le zakójáról a sarat, miközben még mormogott valamit az orra alatt. Nehézkes, kissé suta léptekkel indult előre, csakhogy a boglyas tér első padjára lezsugorodjon. Egy kicsit pihennie kellett, mielőtt a Prambergerre fordul. Ha így látják meg, kiforgatják mindenéből, mielőtt annyit mondana bu.
- A rohadt életbe... - nyögött fel, ahogy véletlenül keze a foltra tévelyedett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hálás a mágiának, hogy ennyi mindenre képes. Lássuk be, számos hátránnyal indulna hasonló helyzetben mugliként, és bár a mágia világa pont annyira tönkretette az életét, mint amennyire segíti őt, Tala szereti ezt is, mint mindent, a lehető legpozitívabb oldalról megragadni.
Lelkesen csillogó szemekkel követi nyomon mind az egyszerű vizsgálatot, mind a beszámolókat. Hasonló, ám sokkal felületesebb megállapításokra jut ő maga is, ami sikerélménnyel tölti el - bár látott már életében néhány cicát és hallott már arról, hogy milyen szempontok alapján kell az első következtetéseket levonni róluk.
- Ez kicsit bonyolult, de szívesen elkísérnélek, ha nem bánod. - Ez sokkal izgalmasabb kalandnak hangzik, mint most hazamenni és várni a fejleményeket. És egyébként is, ha ő maga a saját kezében állít haza egy cicával, Erik biztosan kevésbé akad ki, mintha egy random ember bekopog, hogy hozott neki egy állatot. Kellemeset a hasznossal, vagy hogy szokták mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Gyere, csak nem akartalak elrabolni. Nagy segítség lenne, ha hoznád őket,-*gesztikulálok a kosár felé, míg pálcámat elteszem. Így, hogy én a taknyos cicát, ő meg a kosarat szorongatja, útközben nem sok lehetőségünk van beszélgetni, amíg oda nem érünk az állatorvoshoz. Néha ellenőrzöm a picit, de nem igazán tiltakozik vagy kapálózik, ami aggaszt.
Bejelentem magunkat a recepción - Freud miatt ismernek már - aztán odafordulok a lányhoz, megkönnyebbülve, hogy most már csak pár percet kell várni, míg sorra kerülünk.*
- A doki után nálam elférnek, amíg kicsit nagyobbak és egészségesek lesznek. Nem tudom, szeretnél belőlük?-*jelelem kérdő arccal, mert az, hogy a város közepén ücsörgött velük, arra enged következtetni, hogy nem viheti őket csak úgy haza. Még kell legalább négy hét nekik, mert ebben a korban iszonyatosan fontos a szocializáció és az önállósodás, addig nem választanám el őket. Egy trauma untig elég.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Volt egy sokáig elhúzódó találkozóm a Bogolyfalvi Pubban. Néhány régi levitás évfolyamtársam meghívott, hogy csatlakozzak hozzájuk egy kis vacsorával egybekötött iszogatásra. Jelenlegi időbeosztásom miatt ritkán érek rá kikapcsolódni, és azt is leginkább Pécsen, az egyetemi hallgatótársaimmal engedem meg magamnak. Gyakorlótanárként különösen odafigyelek arra, hogy hogyan viselkedem a faluban, hiszen itt a falnak is füle van, és mindenki tud mindent.
Szóval nagyon örültem, hogy ez az este végre összejött velük, és jól is sikerül az együttlét. A kiadós vacsora miatt meg sem érzem azt a pár sört, amit legurítottam. Jóllakottan, kissé már álmoskásan indulok meg lakhelyem, a kastély felé. Jó lenne albérletet találni Bogolyfalván, de nagyon elszálltak az árak mostanában, a gyakorlótanárokat pedig nem fizetik agyon... Pedig mennyivel hamarabb hazaérnék! Mindegy, még néhány évig jó nekem a kastélybeli lakosztály, addig is spórolok.
Ahogy utam a Boglyas teret keresztezi, kiszúrok egy ismerős alakot az egyik padon görnyedve. Legalábbis ismerősnek tűnik innét, a haja alapján. Lassítok, szemeim összeszűkítve fókuszálok felé, hogy lássam, tényleg Zsombival van-e dolgom. Végül úgy döntök, hogy teszek egy kitérőt az irányába, maximum továbbsétálok, ha mégsem ő ül ott. A szemem már nem a régi, biztosra akarok menni...
De tényleg ő az! Most, hogy már csak néhány méter választ el minket, a magam szokásos, kellemesen meglepett hangján kiáltok fel örömömben.
- Halihó, hát te? Vársz valakit? Várj... - s ekkor kiszúrom a foltot az arcán. - Haver, minden oké? - rogyasztom be kissé térdeimet, hogy szemügyre vehessem a sérülést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Természetesen ezer örömmel segít, ahol tud. Óvatosan veszi kézbe a kosarat, mintha csak összetörhetné, holott persze szó sincs ilyesmiről. Mindenesetre nagy szeretettel és még nagyobb óvatossággal követi a Riley-t a rendelőig. Az egy percig sem merül fel benne, hogy el akarná rabolni, vagy bármi egyéb rosszat akarna neki. Egész jó emberismerővé vált az idők folyamán, úgy hiszi, megérezné a bajt. És egyébként is, aki az állatokat így szereti, az az emberekkel sem lehet más.
Bólogat, hogy rendben, legyen így, józan belátással rájön ő is, hogy szocializálnia a macskát jelenleg túl nagy feladat lenne az iskola mellett. Az meg nem kérdés, hogy szeretne egyet belőlük, már azt is tudja, melyiket. A kosárban lévő foltos kislányra mutat, első pillantásra beleszeretett. Amúgy is szüksége lenne egy saját kedvencre, akit felvihet magával az iskolába is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Örömmel veszem, hogy egyet megtartana - persze vannak azért kérdéseim, úgyhogy míg a dokira várunk, előhúzom a telefonom, hogy kontaktust cseréljünk és ismerkedjünk kicsit. Felajánlom, hogy ha meg kell győzni a szülőket vagy megtanítani a macskatartás alapjait, akkor szívesen segítek, vannak könyveim is. És persze munkaidőn kívül akármikor benézhet a csöppségekhez.
A vizsgálat maga aztán elég gyors - féregtelenítés, a két egészségesebbnek oltás, a göthösnek gyógyszerek, kenőcs, erősítő. Egyebek iránt csak tisztaság, meleg, etetés és figyelem kell nekik. Megkönnyebbülten fizetem ki a számlát, mert tüdőgyulladástól vagy valami komolyabbtól tartottam. Most hazaviszem és bolhátlanítom őket, Atala pedig velem tarthat, ha szeretné megnézni, merre lakom. Ha nem, a legtöbb helyi ismer, bármikor eligazítják a rendelőm felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A kastélyban lévő konditerembe nem szívesen tért volna vissza, legutóbb is jót röhögtek rajta a csajok, az utolsó folyosói eséséről már nem is beszélve. Éppen eléggé nyomorult volt az élete, nem hiányzott neki az, hogy megint cikizzék vagy gúnyolódjanak azon, hogy megpróbál megemelni egy súlyzót. Azt viszont tudta, hogy valamit kezdeni kellene magával, különben akár a homlokára is véshetné, hogy lúzer. Szóval Jacob úgy döntött, hogy lemegy a faluba és a játszótéren fog majd valami testedzésbe. Kezdetnek futott egy-két kört a sétányon, de jól ki is fulladt, szúrt az oldala, az arca meg bevörösödött, s még a füle is sípolni kezdett. Akárhogy is, a futást nem neki találták ki, ezért battyogott át a játszótérre, ahol először csak az egyik padra ült le, és onnan bámulta a különböző játékokat. Mi tagadás, egyiket se rá méretezték, a fémkarikába talán még be is szorult volna, ezért úgy döntött, hogy azt inkább nem fogja kipróbálni. Lézengett ott pár anyuka, azok néha felé pislogtak, Jake meg elkapta inkább a tekintetét, nem is értette, mit bámulják őt egy játszótéren. Nem volt rajta semmi különös, csupán egy szabadidőruha, aminek kapucniját a fejébe húzta, mert hát, fújdogált egy kicsit a szél. Aztán úgy tűnt, hogy az anyukák jobbnak látnak inkább lécelni a kölykökkel, Jakenek ez kapóra jött, s végre, odamehetett a mászókához. Körbenézett, hogy nem-e bámulja valaki, majd megpróbált húzódzkodni, nem sok sikerrel, mert az egyik keze megcsúszott, s kapálózva próbálta visszahúzni magát, hogy ne essen a földre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A kereskedésből kilépve a vállam felett még hátranézek a kirakatban lévő gitárra, mielőtt elnyújtott léptekkel vágok keresztbe az úton. A tér szélénél ketten a seprűt támasztva méregetnek, rögtön gondolom, hogy nem Oisin rajongók hanem egy újabb pletyka tárgya vagyok. Hibáztathatom őket érte, hogy tudják mindenkinél érdekesebb vagyok? Széles, pofátlan vigyorral intek oda nekik, azt már nem várom meg, hogy a megszeppenés után mit reagálnak.
Nadrágzsebből szedem elő a cigim, rágyújtok, majd elgondolkodva teszem le a seggem az egyik padra. A hangszerboltban szerzett új pengetők közül veszek egyet a kezembe, azt forgatom ujjaim közt. A füst marni kezdi a tüdőmet.
Üres tekintetem emelem magam elé, majd akad meg egy felém közeledő, túlságosan ismerős alakon. Kibaszott gyorsan kizökkent.
Hm. Szóval még a városban van. Érdekes ez.
- Szia - a napsütéstől hunyorogva nézek fel rá, újabbat szívok a szálból. Már nem úgy néz ki, mint akin átment egy vonat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Teljes káosz. Minimum a világvége közeledik, mamuska és papuska mégis olyan büszkeséggel és örömmel vannak, mintha Horognak tanítottam volna meg a szaltózást… pedig csak iskolába kell mennem. Hogy a cúg fújja ki a száját annak, aki kitalálta ezt a szabályt! Eldöntöttem rég, hogy mivé leszek: kém. Ha már megvan a hivatásom minek erőltessem meg magam iskolával?
Lábaim a mászókába akasztva lógok fejjel lefelé, kétségbeesett arcom kezd pirosodni és még duzzogni sem tudok rendesen. Nem az én ötletem volt, ha én dönthetek, lehet jobban viselem. Vörös tincseim söpörnek félre néhány kavicsot, amikor felhúzom magam és a csúszdán lecsúszva annak az alján maradok. Térdeimre támasztom könyököm, és a nadrágomon tátongó lyukat kezdem birizgálni. Nem akarok nagylány lenni még. Nem akarok elszakadni a csapattól. És legfőképpen: nem akarom otthagyni a faházat...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A hirdetés a puszta véletlen okán került elém, tényleg, pedig nem hiszek a véletlenekben. Többek között azért sem, mert a világon a legtöbb dolgot ésszerű magyarázattal lehet jellemezni, akár a kádból kifolyó vizet, akár a villámokat, akár a hoppanálást. Majdnem mindenre van ésszerű, tudományos megközelítés, amire pedig nincs, arra még nincs.
Ez persze mit sem változtat a tényen, hogy az ujjaim közé szorult papíroson egy pályázat részleteit bogarászom épp menet közben, nem kicsit veszélyeztetve a közlekedők épségét ezzel. Igazából ez a lehetőség itt tartana jópár évre, és hogy teljesen őszinte legyek, a gyógyulásom folyamán volt időm gondolkodni egy kicsit. Talán a balesetem intő jel volt arra nézve, hogy érdemes átértékelnem a forrófejű döntéseimet, megéri-e értük vállalni a kockázatot, vagy többet ésszel, mint erővel ezentúl? Nyilván utóbbi, a fejem azért van, hogy gondolkodjak előbb, aztán cselekedjek, és... mi tagadás, ez a lehetőség időt és alkalmat adna lenyugodnom, mégsem akadályozná meg teljesen a további kutatásaimat. Nyilván levennének a jelenlegi projektről teljesen, de több időt tölthetnék Feba közelében például. Mostanság kezdek rájönni, hogy szinte semmit sem tudok a saját öcsémről, és erre a szóban forgó delikvens ügyel is, hogy így maradjon, szeretet ide vagy oda. A titkolózást biztos nem a szüleinktől tanulta, mert ők elég rosszul szerepeltek ebben a műfajban.
- Oh... - Egy pillanatra kizökkenten bámulok lejjebb a szemmagasságomtól, míg realizálom, ki is ül előttem a padon... és rögtön visszakúszik az óvatosság az arcomra. Még nem zárkóztam be, de Winterrel sosem tudni, mikor szeretné azt a szavai mögött rejlő hegyes kést belém mártani. - Mi já... - Majdnem megkérdeztem, de csak majdnem. Előbb elég ránéznem a kezében a cigarettára, majd a pengetőre, hogy rájöjjek, nem, nem tudom, pontosan mi járatban van, úgy hogy ideje befejezni a mondatom. - ... ratban? Kicsi a város, hogy ismét összefutunk. - Ha már kettőn közül én vagyok az idősebb, a békés, barátságos mosoly produkálása is rám marad mint érett felnőttre. Csak tudnom, kit vertek át ezzel a hamis állítással? Én? Felnőtt? Jó vicc. Akkor nem fújnék erre a szerencsétlenre indokolatlanul mai napig.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem mondom, hogy elkapkodja a dolgokat, de megvárom. Úgy emlékeztem ennél gyorsabban pörög az agya, viszont az is benne van a pakliban hogy ezt is túlértékeltem Graceben, mint sok mást. Félrefújom a füstöt miközben hátradőlök és könyökömet a pad támlájára csúsztatom. Cinikus mosoly kerül a képemre, amikor a kicsi a város szarsággal megtoldja az amúgy is kínos kérdését.
Térdemen hagyott kezemre nézek, amiben a pengetőt forgatom, majd onnan a nőre. Fogalma sincs róla hányszor láttam messziről, vagy a múltkor a kocsma kirakatán keresztül, amikor a táskájában kotorászott.
- A hangszerboltban voltam - billen félre a fejem, mielőtt ismét szívok a szálból továbbra is felfelé nézve rá. - Mindjárt kezdődik a műszakom a Leprikónban - hamuzok magam mellé, de a mozdulat közben lezseren a kocsma felé bökök.
- Te mit csinálsz még itt? - mérem végig újra, és bár észreveszem a kezében a papírt úgy csúszik tovább rajta a tekintetem, mintha meg sem történt volna.