Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Pár napja volt még csak Bogolyfalván, de igazság szerint eléggé megszerette a helyet. Kirill meggyőzte, hogy véletlenül sem fogja elvenni a szüleitől, csak valahol aludnia kell amíg nem jönnek érte. Bár a fiú nehezen hitt neki, de végül megtette. És azóta elkezdte élvezni az itt töltött időt.
Ma volt az első napja az előkészítőbe, és igazán élvezte ahhoz képest, hogy semmi ilyenhez nincsen hozzászokva. Amikor a szüleivel lakott egy házba, akkor ők azt akarták, hogy a legjobb neveltetésben részesüljön, ezért külön dajkát fogadtak neki. Az a nő minden idejét rászánta, és foglalkozott vele. Most nincs ilyen kiváltsága, mégis jól érzi így magát. Ráadásul ez a szőke lányka, akinek a kezét fogta éppen kivitte őt a játszótérre. Semmi panasza nem lehetett.
- És képzeld, még azt is megtanultam ma, hogy az a betűt hogyan kell írni - magyarázta tovább a dolgokat a szöszinek. Amióta elindultak a suliból, szinte be sem állt szája Mártonnak. Folyamatosan a nap eseményeiről beszélt, hiszen ez akkora élmény volt neki. Szinte pontról pontra elmesélte az egészet. Persze az egész nagy katyvasznak tűnt, hiszen össze vissza mondta, kezdve az ebéddel, folytatva a reggellel és most valahol a kora délelőttnél tarthatott. Ráhelnek rendesen figyelnie kellett, hogy el ne veszítse a fonalat.
- Hintázzunk! - csillant fel a szeme, amint megpillantotta az egész játszóteret. Persze azért továbbra és fogta Ráhel kezét, és várta a megerősítést, hogy tényleg odamehet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Mind a ketten nagyon szószátyár módba kapcsoltak, mintha teljesen egymásra hangolódtak volna.
- Azt én is remélem. Majd megkérem őket, hogy ne siessenek értem jönni, de azért meglátogathatnának - mondta mosolyogva. Még a szokásosnál is jobb hangulata lett attól a gondolattól, hogy akkor tud majd beszélni a szüleivel. El is határozta magát fejben, hogy bizony sokat fogja gyakorolni az írást. Elvette a lánytól a gumicukrot, és miközben bekapta egy mosolyt küldött a szöszi felé köszönetképpen.
- Sajnos még nem sok mindenkivel találkoztam, még csak ma volt az első napom. De mindenki nagyon kedves volt. És okos - tette hozzá, és komolyan bólogatott hozzá, hogy bizonyítsa mennyire komolyan is gondolja.
Hagyta, hogy Ráhel bekösse a cipőjét, sőt még egy kicsit előre is nyújtotta a lábát, hogy ezzel is segítsen. A versenyfelhívásra bólintott, és azonnal rohanni kezdett a hinta felé. Úgy érezte ő a leggyorsabb a világon. És láss csodát, ő is ért oda először.
- Én győztem! - ujjongott és a magasba emelte a kezeit és úgy ugrált hozzá. Aztán gyorsan belepattant a hintába. Egy kicsit ugrania kellett hozzá, ugyanis nem ért le a lába. Egy ideig kapálódzott velük, és össze-vissza dülöngélt, hogy beindítsa a szerkezetet, de elég nehezen ment neki.
- Ne segíts, menni fog - mondta a szőke lánykának, és tovább erőlködött, míg végül kilendült a hinta, és egy örömteli mosollyal a kisfiú elkezdte hajtani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

A kisgyerkőc boldogan ad egy pacsit a lánynak, aminek igaz, hogy nincs valami nagy hangja, hiszen nem tud akkorát csapni, de nem is az a lényeg. Aztán percekig próbálkozik a hinta meglökésével, mire sikerül neki. Büszkeség tölti el, amikor a szöszi azt mondja neki, hogy elsőre még neki sem ment ennyire, és bizakodva nézi, hogy most viszont milyen könnyen löki be magát.
- Akkor nekem is ilyen könnyen fog menni, mint most neked - mosolyog a lánykára, miközben továbbra is hajtja a hintát. Ha egyszer megállna vele, akkor valószínűleg nem tudná újra elindítani. Jobb ez így.
- Igen. Azt hiszem senki más nem szeretnék ennyire, hogy vigyázzon rám - jelentette ki egy kis gondolkodás után. - Tudod van saját szobám is. És segít megtanulni gördeszkázni. Igaz, még nem megy annyira, de már csak idő kérdése. És lehet kapok egy kutyust is - mesélte csillogó szemekkel. - Bár ez lehet túlzás. Ezt még szerintem meg kell vele beszélnem... - gondolkodott el, ugyanis a kutya ötlete csak délelőtt ötlött fel benne, egyáltalán nem beszélt még erről vele. De szinte biztos volt benne, hogy meg fogja engedni.
- Milyen a nagysuli? - kérdezte, mert már hallott róla ezt-azt Kirilltől, de még egyszer sem vitte el. És ahogy látta nem is nagyon akarta. Bár az is lehet, hogy nem akarta a kisgyereket egyszerre ennyi változásnak kitenni. Ki tudja?
- Tudod egyszer majd egyszer én is oda szeretnék járni, csak nem tudom hogy anyáék addig nem visznek-e haza - magyarázta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Már egy ideje nem gondolkodott. Élte a napokat egymás után, ott volt az órákon testben - lélekben már kevésbé -, de mindig érezte azt a fojtogató kínt. Élni akart. Mindent megtenni, amit szeretne. A vére folyamatosan hajtotta, állandóan adrenalinra éhezett.
Folyton kijárt a kastélyból, amikor akart, nem érdekelte, hogy ez a házirend ellen van. Eddig soha nem kapták el, és nem is fogják. Túl okosnak tartotta magát, ami valamilyen szinten igaz is volt. A másfél éves kihagyása nem lett semmilyen káros hatással rá, az összes vizsgáján tökéletesen átment anélkül, hogy nagyobb erőfeszítést tett volna.
Egyszerűen unta az életet. Éppen ezen gondolkodott, amikor meghallotta a vonatfüttyöt, ami a hamarosan bekövetkező indulást jelezte. Piszkosan elmosolyodott. Ideje egy kicsit élni. Gyors léptekkel szelte át a fennmaradó részt az állomásig, és anélkül, hogy bárki szemébe nézett volna, fellépett gyorsan. Lassan haladt a szűk folyosón, de mindenhol ültek. Fintorgott egyet a nagyobb tömegekre, végül egy vállvonással kinyitotta a következő fülke ajtaját.
- Szabad lesz? - dugta be fejét Zsombor, és kétszer megemelte szemöldökét. Igenlő válasz esetén kitárta a nyílást, és egy gyors pördüléssel már bent is volt. - Be kell vallanom, nagyon tetszett a játékod. Beethoven? - kérdezte meg, ahogy levágódott elé, mint akinek az ég világon semmi dolga, csakhogy ismeretlenekkel beszélgessen.
- Mondok neked egy titkot. Sokkal jobb lesz, ha nem izgulsz annyira. Ha valamitől félsz, akkor akaratod ellenére megfeszíted az izmaidat, és nem lesz olyan könnyed a játékod. Vizsga lesz? - tette fel a következő kérdést, és felrakta lábát az ülésre, mintha övé lenne a hely.
- Egyébként meg tudnád mondani hová tartunk éppen?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Meglepetésként érte, hogy a lány felajánlotta, hogy náluk aludhat. Még egymás nevét sem tudták, de máris annyira megbízott benne, hogy elvinné Biához, bárki is legyen az. Egyszerre volt megnyugtató a tudat, hogy lesz hova mennie a vonatállomásról, és aggasztó is. Nem nagyon kötött barátságokat az utóbbi időben, csak egy-egy mókára invitált meg pár embert, néha csak úgy belerángatva őket. Ha viszont elmegy hozzá, az már valamiféle kapcsolódást jelent...
- Majd meglátjuk - zárta le a témát.
Belevaló lány volt, ezt el kellett ismernie. Azok után, hogy rávette, hogy félig kilógva az ablakon élvezze a szabadság szelét, még hazudni is képes volt érte. Majdnem el is mosolyodott, ahogy bizonygatta igazát a barna.
Az ellenőr sóhajtott egyet. - És mi van a te jegyeddel? Valami szellem repítette el? - fordult fáradtan a lányhoz. Ha a lány megmutatta neki a saját jegyét, akkor a nő leolvastatta.
- Ő mindig is jobban figyelt mint én, tényleg nagyon sajnálom - vágott bűnbánó fejet Zsombor. Egy picit még méregette a fiút a nő, majd csettintett egyet a nyelvével.
- Sajnálom fiam, de a nevedet és címedet akkor is el kell kérnem - vont vállat, és elővett egy füzetet.
- Persze, megértem - bólintott a srác, és abban a percben eszébe jutott a lehető legjobb ötlet, hogyan úszhatja meg mégis a dolgot. - A nevem Láng Róbert. - Igaz, nem volt a legjobb tükörfordítás, de szóljon, aki egy perc alatt jobb alternatívát talál ki a Robert Langdon névre. - A címem pedig Kiskőrös, Petőfi Sándor utca 6. - Hát de most komolyan, tuti van olyan út a városban, amit a költőről neveztek el, mégiscsak ott született.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Miután leellenőrizte a lány papírjait, újra Zsomborhoz fordult. Feljegyezte a nő az adatokat, aztán még egy utolsó lesújtó pillantást vetett a fiúra, és elindult kifele. Egyértelmű volt, hogy nem hitt neki, viszont azt sem tudta bizonyítani, hogy az ellenkezője élne, így nem akarta a következő állomáson leszállíttatni.
- Még egyszer nagyon sajnálom. Legközelebb jobban figyelek - mondta még a kabinajtóban, mire a kalauz csak intett. Zsombor becsukta az ajtót, nézett maga elé, mint aki tényleg bánkódik, majd egy kacér mosollyal fordult a lány felé.
- Remek alakítás, bravo, bravo - tapsolta meg a barnát, hiszen mégiscsak az ő jelenléte segített neki. - Ezt meg kell ünnepelnünk! - mosolygott rá Zsombi, és benyúlt a kabátja alá, hogy valami titkosat húzzon ki, aztán egy huncutul kihúzott onnan egy csomag kígyós gumicukrot. - Remélem szereted - nyitotta ki egy könnyed mozdulattal, és már le is vetődött a lány oldalára, és odanyújtotta a csomagot. Viszont amit a keze közelíteni kezdett, elhúzta egy picit.
- Szóval hogy is hívnak Rara? - húzta fel egyik szemöldökét a fiú, és amint megkapta a választ, engedte a lánynak, hogy vegyen magának az ünneplős cukorkából. Közben úgy nézte, mintha nem lenne más, csak ő. Lábát feltette a szemben lévő ülésre, és egészen közel helyezkedett hozzá. Nem szándékosan, csak egyszerűen úgy érezte ez a helyes. Vonzotta, mint amennyire csak egy ember tudta. Az az ember sem pont őt. Csak emlékeiben élt az a szőke, aki egyszer elcsavarta Márton fejét. Nem Zsombort. És mégis őt is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Elgondolkodott egy pillanatig. - Mindig? Nem, nem hiszem. Neked például egyetlen szavam sem volt hamis - ismerte el. Nem akarta megjátszani magát a másik előtt. Olyan volt, mintha valami furcsa kapcsolat alakult volna ki köztük már az első pillanattól kezdve. Megértették egymást még azelőtt, hogy a másik nevét tudták volna.
- Nehéz is vetekedni az én zsenialitásommal, de neked talán sikerült - cukkolta a lányt. Igazából meg akarta köszönni neki, hogy nem árulta be, de aztán rájött, hogy azzal elszállna a pillanat. Bízott benne, hogy a barna anélkül is tudná, hogy kimondaná.
- Fogadni mernék, hogy nem annyit, amennyit én... - pillantott oldalasan a lányra, ezzel kekeckedve. Talán veszi a lapot, és egyszer rendeznek egy evő versenyt. Esetleg a nagyteremben. Vagy ha megünneplik a lány meghallgatását. Zsombor biztos volt benne, hogy a lánynak jól fog menni, hiszen látta, hogy tudja. Ő pedig épp azon van, hogy elfeledtesse vele a stresszt.
- Sára? Akkor nem is lőttem mellé azzal, hogy Rara - vigyorgott elégedetten Zsombor. Nem állt szándékában továbbra is ezen a néven emlegetni a másikat, de ha már amúgy is ilyen jól jött ki, akkor talán rajta fog ez maradni.
- Inkább lennék a Da Vinci kód főszereplője... - húzta el a száját a fiú, de aztán egy sóhajtás után elárulta a rendes nevét. - Csonka Zsombor - biccentett hozzá egy aprót. Nem szerette a nevét, túl sokan ismerték fel. A fiú, akit visszaküldtek az ELMÉbe. A fiú, akinek két személyisége volt. Mégsem tudta megváltoztatni. A szülei emléke nem hagyta neki.
- Szóval, hogyan tudnám megköszönni neked ezt a rögtönzött segítséget? - nézett rá egy féloldalas mosollyal Zsombor. Hirtelen rájött, hogy milyen közel is van a másikhoz. Érezte az illatát, mélyen a szemébe nézett. Hirtelen megszólaltak a vészharangok a fejében, és inkább betömött egy gumikukacot a szájába.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Tetszett neki, hogy a lány is ugyanúgy benne van a csipkelődésben, mint ahogy ő. Nem olyan volt, mint a többi, akit megismert.
- Kihívás vagy nem, le foglak győzni - mondta ki egyszerűen egy vállrándítás kíséretében. Alapjáraton nem evett sokat, általában nem volt hozzá kedve, amikor más is ott volt. Gyakrabban járt le a konyhába, ami tudta, hogy teljesen szabályellenes, de mikor csak rágondolt a sok diákra, elfogta a rosszullét. Viszont egy olyan ember társaságában, mint Rara, el tudta képzelni, hogy felfaljon egy jó adag ételt. Csak hogy legyőzze őt, természetesen, semmi más célja nem volt vele.
- Látod, akkor már ez sem volt hazugság. Ha itt vagy, egészen belejövök az igazságba - vigyorgott rá Zsombor, mint a tejbetök. Ez úgy hangzott, mintha annyit hazudott volna életébe, pedig nem. Igazság szerint akkor tanulta meg manipulálni az embereket, amikor először került az intézetbe. Kirill idején többnyire ezt nem gyakorolta, viszont az elmúlt másfél évben Márton tökélyre fejlesztette. Onnan maradt meg ez benne. De ezt nem tudhatta senki. Ahogy azt sem, milyen nehéz is elfogadni, mikor kiderül, hogy soha nem vagy egyedül.
- Nekem bármelyik megfelel, akár adhatsz nekem egyedi nevet is, ha már te is megengedted nekem - ezúttal ő kacsintott egyet. Kíváncsi volt, hogy mégis milyen kreatív dologgal fog előállni a lány.
Egy hosszú másodpercig csak néztek egymásra, érezték, hogy valami akkor ott történt, de nem akarták bevallani. Nem lehet. Tudta, hogy nem szabad semmi ilyesmiben bíznia. Mindig átverik, elhagyják. Az eszére kell hallgatnia.
- Nem tudod? Ez esetben muszáj lesz nekem kitalálnom - kezdte el igazgatni nem létező szakállát, hogy ezzel is bizonyítsa mennyire gondolkodik.
- Megvan! - pattant fel. - Milady? - nyújtotta kezét, hogy felsegítse a lányt. Aztán elengedte. - Oh egy pillanat, a zene - emelte fel mutatóujját, hogy várjon a lány, és az ablakhoz lépve újra zongorázni kezdett. Ezúttal nem egy klasszikust választott, hanem a 'Million Dreams'-t a kedvenc musicaléből. Eljátszott egy refrént, majd a lányhoz lépve először jól megforgatta, és megragadva a kezét elkezdett vele erre-arra dülöngélni, és forogni közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Volt valami abban, ahogy a lány incselkedett vele. Egyre fokozódott benne az a régről ismerős érzés, és ez nem volt így helyén. Voltak lányok, akikkel barátkozott, akikkel hasonló szócsatákat vívtak, de ez mégis különleges volt. Éppen ezért nem tetszett, ahogy a lány azt mondta "aranyos". Nem kellett volna ezen fennakadnia, de mégsem tudta elnyomni a hirtelen jött ellenszenvét.
- Tudod mit, legyen inkább Zsombor - ráncolta az orrát. Valamiért nem akarta, hogy Rara cukinak találja. Inkább egy erős férfiként, még ha nem is volt teljesen az, csak félig.
Ha ez a gondolat nem lett volna elég, az a pár másodpercnyi varázs biztosan meggyőzte Zsombort arról, hogy jobb lesz, ha este nem alszik a lánynál. Amúgy is van mit csinálnia Pesten, ha már úgy is eljut oda. Bár se lelkileg, se sehogyan nem volt felkészülve ARRA. Jobb is volt, ha elterelte a figyelmét. Mondjuk a lánnyal.
Kusza gondolatai után egy pillanatig fel sem fogta, hogy a lány összekulcsolta a kezeiket. Miféle játékot játszottak ők pontosan?
Folyamatosan mosolygott, ahogy a másikat nézte, hogy mit szól a rögtönzött kis köszönetnyilvánításához. Egyre kevésbé hevesen rángatta jobbra balra, mígnem már csak kicsit dülöngéltek.
Hirtelen nagyot fékezett a vonat. Zsombor teljesen elvesztette egyensúlyát, és az ülésre huppant, magával rántva a lányt is.
- Azt hiszen megérkeztünk Pest külvárosi részéhez - nevetett a fiú, továbbra is erősen tartva a lányt. Eleinte azért fogta, nehogy beverje valamijét. Aztán meg... ki tudja miért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Évei alatt sok katasztrófát élt már meg. Nem egyszer maradt már egyedül is. Mondhatni gyakorlata van abban, hogy elhagyják, éppen ezért nem szokása a ragaszkodás. Igazán kevés ember van, akik nélkül képtelen lenne létezni is. Akiknek a legkisebb rezdülését is ismeri, és akiknél tudja, ha baj van. Mondhatjuk különleges képességnek. Megérzésnek. De amint kilépett Legilimenciáról, tudta, hogy a hálókörlet felé kell vennie az irányt. Eddig nem hitte, hogy Domonkos is ilyen ember számára. Hogy fontos, de míg a szíve megakadályozta az érzéseit, az elméje üzente, hogy mit kell tennie. Trükkös. Az agya tudta, pedig épp ő szokta megtréfálni.
Egyetlen pillantás elég volt hozzá, hogy mindent hátrahagyva caplasson a vasút felé. Szólnia kellett volna valakinek. Legalább egy diáknak, hogy tudassa a házvezetőknek, de túl jól ismerte már a sehova tartozás émelyítően édes ízét. Ellenállhatatlan szirup, ami beborítja a testet és senkit nem enged közel.
Ahogy a peronon lépkedett, azonnal kiszúrta az ismerős testtartást. A szőkéllő fürtöket, és a tömény cigaretta szagot. Lassan mellé lépdelt, talán észre sem vette, hogy ő az. Kezeit lazán zsebre vágta, és arra fordult, amerre Domonkos is állt. Ugyanazt nézte, csak épp nem tudta az ő szemén keresztül.
- Hova mész? - kérdezte az első dolgot, ami eszébe jutott. Nem akart vele menni. Ha elmegy, nem is küldet utána. Szimplán csak kezdenie kellett valahol.
- Van elég pénzed? - Olyan volt mint egy szülő. Csak ő épp nem aggodalmasan kérdezett. Arra volt kíváncsi, hogy Domonkosnak van-e terve, vagy csak hirtelen felindulás volt.
- Szólhattál volna. Egy ég veled jól esett volna - jegyezte meg Zsombor egy kis éllel a hangjában.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Távolságtartó, ahogy mindig. A félelem, hogy talán elrontja jobban emészti, mint amennyire egy külső ember meg tudná mondani. Oly sok embert taszított már el magától pontosan ugyanúgy, ahogy most Domonkos is teszi. Az ő indokait nem tudta teljesen csak azt, hogy nem hagyhatta, hogy mással is előforduljon. Nem amíg ő figyelt rá. Hiába nem volt soha testvére, családja, vagy bárki aki igazán gondoskodott volna róla, mégis valami törődésfélét érzett Domonkos irányába. Lehetséges, hogy valaki megtanuljon valamit, amit még soha nem tapasztalt?
Bólintott a válaszokra, és kétkedő mosollyal nézett a cigarettára. A navinés tisztában lehetett vele, hogy soha nem szokott kérni. Nem való neki ilyen drága hobbi.
- Nem. Igazából nem ezért vagyok itt - vallotta be. Sose ment az emberek után, akik elhagyták. Sőt, általában még ő is üldözte el őket egy idő után. Nem szokott könnyes búcsúkat intézni az emberekhez, és sose várja őket vissza sem. Talán Kirill hibája pont az volt, hogy megpróbálta meglátogatni. Most pedig az emlékre is összeszorult Zsombor gyomra.
- Azt akartam megkérdezni, hogy mégis mi a jó büdös fenét csinálsz - szólt egykedvűen, és végre Domonkos felé fordult. Kezei még mindig zsebében bújtak meg, ökölbe szorította őket, hogy a kitörni vágyó érzelmeit vissza tudja szorítani. - De aztán csak tudni akartam, hogy mindenre gondoltál-e. És be kell vallanom, hogy a legkevésbé sem - nézett rá hitetlenkedve. - Miért csinálod ezt magaddal Domonkos? - kérdezte meg, szemében a hitetlenkedés páráján keresztül. A fél karját odaadná, hogy legyen még élő családtagja. Bárki. Hogyha az elméje nem csapta volna be éveken keresztül. Régen sokszor gondolt a halálra, mint valamiféle mentőövre, de azóta... megtalálta az értelmét, hogy éljen. Egy személyben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

Többen is eljöttek mellettük. Nézték a párosukat, mintha csak két fekete rémalakot látnának. Az emberek is annak látták őket, amik. Két besötétült szív, amelyek egymást körözve próbálnak értelmet találni ebben a kegyetlen világban. Igazságtalan események egymásutánja követelte gyermeteg lelküket, hogy helyükön ne maradjon semmi, csak a szín tiszta üresség.
A kérdések lepörögtek ajkáról, mintha semmit nem jelentenének. Azonban a félelem reszketeg szörnyetege a gyomrába költözött. Nem félt tőle, hogy elhagyják. Már nem magáért rettegett, hanem az előtte álló szőkéért. Vajon mi lett volna belőle, ha nem lett volna Big Jim? És mi lenne Domonkosból, ha nem lenne ő?
- Szerintem menekülsz - jelentette ki egyszerűen. Mondhatott volna még szavakat. Nyúl, félős, bátortalan, gyenge. De egyik se volt Domonkos, és ezt ő tudta a legjobban. Mások csak azt látták, hogy elfut. Meghunyászkodik. Zsombor az igazat akarta.
- Mintha te még nem ébredtél volna rám - ingatta a fejét. Ez nem volt válasz. Legtöbbször nem is zavarta, mikor fel kellett keltenie szobatársát. az ELMÉ-ben ennél sokkal rosszabb eseteket tartottak. Mikor csak az üvöltözés közepette tudnál elaludni. De úgy is mindegy, hiszen félsz becsukni a szemed is.
Lehunyta szemeit Zsombor, hogy kiüldözze elméjéből a képet. Nem volt rá szüksége. - Oh, az ég áldjon... - sóhajtott egy hatalmasat, mikor Domonkos végre kibökte az igazságot. Gondolkodás nélkül mozdult, és vállánál fogva húzta magához a fiút. Sose ölelte még meg. Nem volt rá szükség. De ez a helyzet nagyon más volt. Ott kellett lennie. Testileg és lelkileg. Szorítania, ameddig csak Domonkosnak szüksége volt rá. Ő is az eszét vesztette volna, ha Rara elhagyta volna.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A fekete vonat gőze lassan szállt fel az éterbe. Jelezte, hogy nem sokára indulni készül, azonban Domonkos még mindig a peronon ácsorgott szobatársa társaságában. Tekintetük hol összeakadt, hol elveszett a távolba egészen új kalandokra kélve az elme rejtekeiben. Magányos lelkek voltak ők, akiket a szerencse egymás mellé osztott. Mélyebben tudták érteni egymást, mint bárki más, összekapcsolta őket a veszteség láthatatlan fonala, s a pók mely fonta most bizalmatlanul lógott kettejük közt, várva a végkifejletet.
Zsombor anélkül cselekedett, hogy túlgondolta volna. Már kezdte megtanulni, hogyan engedjen magához közelebb másokat. Hogy mennyit jelent egyetlen ember jelenléte, és hogy ez egyáltalán nem gyengeség. Bár még mindig nem bízott magában, most egyetlen porcikája se próbálta eltaszítani magától a másik testét. Domonkosnak rá volt szüksége. Vagy ha nem is rá, de valakire, aki jelenleg ott van mellette amennyire csak egy ember tud.
Várt. Kitartott. Megtartott. Sohase eresztett. És végül megérezte a köré fonódó karokat, a reszketeg légzést, a néma sírást. Nem szólt közbe, csak hallgatta, ahogy végre kiszakadnak az érzelmek a szőke fiúból. Pont annyi idős volt, mint amikor Kirill elhagyta. Zsenge még, és a lehető legsebezhetőbb. Még szorosabban magához vonta a testet, hogy erőt adjon neki. Majd elengedve a vállánál fogva húzta hátrébb Domonkost, hogy a szemébe nézhessen. Megnyugtató barnái csak plusz bizonyítékként szolgáltak, mennyire komolyan gondolja a kimondott szavakat.
- Nem vagy egyedül, Domonkos. Esküszöm neked, amíg épp az elmém, rám számíthatsz - csúsztatta kezét a másik nyakszirtjére, és egy újabb ölelésre húzta magához. A peronon már egyre kevesebben voltak, és a vonat is hatalmas füttyel jelezte, hogy indulás van. Megpaskolta a barna a másik hátát, és bontotta az egymásba karolást.
- Nem mondhatom meg neked mit tegyél. De én most elmegyek meginni egy sört az egészségedre - jelentette ki Zsombor, és göndör fürtjei mögül jelentőségteljes pillantással mérte végig a vonatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Megint nem jön álom a szemére. Lecsukja szemhéját, de mögötte már csak a sivár sötétség köszönti újonnan. Ezek az esték a jobbak. A rémálmok néha visszalátogatnak hozzá, pontosan mint Rara előtt, csak ezúttal már ő is meg szokott jelenni benne. A rémképekben nem egyedül kezelik az ELMÉben. Megtörte. Egymást törték el. Fülében visszhangzik a betegek sikolya, még akkor is, mikor a parkban ül egy padon. Szeme alatt hatalmas karikák hirdetik az utóbbi éjszakák kimenetelét. Minden nap értelmetlennek tűnik Rara nélkül. Számot is írt róla. Egy dühöset aznap este, mikor a lány otthagyta a barátaival, és egy szomorút a napokban. Winter örülni fog. Ő viszont teljesen elveszett.
Lehajtott fejjel gondolkodott az utóbbi heteken. Eleinte azt hitte a levegővétel is nehezen megy Rara nélkül. Nem látta értelmét semminek, az óráit is kihagyta az egyetemen. Csak feküdt egész nap, gondolkodva azon a pár mondaton, amik elhagyták a száját. És a barnáét. A sötétséget ismerős barátként fogta mellkasához egy ölelésre. Egészen addig, míg meg nem jött a levél. Nyugodtabb lett? Nem mondhatni. Már nem voltak olyan pillanatai, csak őrült kirohanásai, és terápiás rajzolásai.
Karjai térdén támaszkodtak, ahogy előre dőlve a földet mustrálta. Nem akarta látni. Félt látni. Vajon jól lesz? Nélküle? Ő nincs jól. Még gubancos haja is gubancosabb, mint szokott. Aztán érezte, hogy megjelenik valaki. Az összes idegszála megfeszült, és habár előre eldöntötte, hogy ő fogja kezdeni, hirtelen a hangszálai mind feldagadtak és megtagadták a parancsot. Csak azt érezte, hogy összetört. Nem volt hova menekülnie a fájdalom elől.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Szemét lehunyta egy pillanatra, befogadva a szemhéja mögötti sötétséget. Nem akarta kinyitni. Sokkal egyszerűbb volt elbújni a problémák elől, hiszen már annyival szembe kellett néznie. És valahogy érezte, hogy ez sem lesz kellemesebb, mint bármelyik előtte. Végül pilláit mégis lassan felnyitotta, és félve oldalra nézett. Csak egy röpke csekkolást szeretett volna, ám barnái ott ragadtak. A meggyötört arcon, testen, elmén. Kemény vonásai ellazultak, és legszívesebben olyan szorosan ölelte volna magához Rarát, hogy elhiggye neki, hogy a világ egy szép hely, és ők mindent megoldanak. De nem lehetett. Olyan üres tér szorult kettejük közé, ami azóta nem furakodott oda, hogy azon a vonatúton segített neki. Bizalom. Ez volt az ő kapcsolatuk rugója már az első pillanattal. Egy kincs, melyet olyannyira féltettek; a mellkasukhoz szorították, és szorongatták, míg...
- Azt hiszem... - kezdte Zsombor kiszáradt ajkakkal. Fájt beszélnie. Utálta magát, amiért ezt tette Rarával. Soha nem akarta bántani. De az olyanok, mint ő sose akarják, csak megteszik, nem igaz? - ...azt hiszem összeroppantottuk az egymásba vetett bizalmunk - szólt halkan, hogy a téren a járókelők akkor se hallhatták volna meg, ha hat fülük van. Újra elhallgatott egy pillanatra, aggódó pillantása végigsiklott a másikon, majd úgy törtek ki a szavak a tüdejéből, mintha belülről égetnék. Talán így is volt.
- Én soha többé nem akarlak bántani Rara. Sose akartalak, de úgy tűnik, képtelen vagyok rá - vallotta meg, és habár teste elfordult a lány irányába, hozzáérni továbbra sem mert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Újra visszatért belé a sötétség. Elborította a tagjait, és fagyos hitetlenkedést hagyott maga után. Érezte Mártont. Évek óta először olyan volt, mintha újra szét akarna szakadni két emberre, de közben nagyon is jól tudta, hogy csak a pszichéje játszik vele egy ismerősviadalt. Bántani akarta magát azért, amit akkor éjjel tett, pedig visszagondolva is csak ugyanazokat tudná elmondani. Szebben, elfogadhatóbb köntösben, de a gondolatok, amik aggasztották hónapok óta, nem változtak.
Visszaejtette pillantását összekulcsolt kezeire, amelyeket Rara szavainak nyomán tördelni kezdett. Nem akarta, hogy bocsánatot kérjen. Beszélni szeretett volna, csak nem tudta hol kezdje. Rara utolsó mondatai segítették csak kizökkenteni, hogy ne vesszen a gondolatok közé.
- Én mindig megbíztam benned - szögezte le Zsombor azonnal, ideges mozdulatai is stabillá váltak, és lassan visszafordult Sári felé. - Már az első nap a vonaton. Anélkül, hogy tudtam volna ki vagy. És azóta is folyamatosan - fejtette ki még inkább. ideges mozdulattal göndör fürtjei közé túrt, és felegyenesedve nagy levegőt szippantott.
- Nézd, én nem tudom hol siklottunk el ennyire. Sajnálom, amiket mondtam. Főleg a... - egy pillanatra a bocsánatkérésben is megakadt, ahogy visszaidézte az emlékeket. - ...a legrosszabb helyen bántottalak... - suttogta, a mondat végét elnyelte a tenyere, ahogy belesüllyesztette arcát. Nem hitte, hogy innen van kiút. Hogy ő ezek után képes bízni saját magában ahhoz, hogy az eridonos közelébe engedje.
Kiemelte a fejét. Nehéz volt nem elfutni a problémák elől, pedig számára sose volt lehetőség. - Sajnálom azt is, hogy megszegtem az ígéretemet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Csöndes Bogolyfalvi utca. A sötétben egy fehér macska szalad át két szemetes között az úton. Szőrének alsó felén a sárcsomók úgy ringtak, mintha Hádesz háromfejű kutyáját hívnák keringőzni a fertőzött sikátorba. Aztán hirtelen kivágódott az ajtó, lilára festve egy csíkban a mocskot. A zene kiszűrődött, aminek ritmusára egy ember teste csapódott a sárba. A kidobó még ingatta egy kicsit a fejét, elnézve a dühtől tajtékzó tagot, akinek bal arccsontján vöröslő foltból lehetett sejteni a kidobásnak az okát.
Lassan felállt, dühösen rázta le zakójáról a sarat, miközben még mormogott valamit az orra alatt. Nehézkes, kissé suta léptekkel indult előre, csakhogy a boglyas tér első padjára lezsugorodjon. Egy kicsit pihennie kellett, mielőtt a Prambergerre fordul. Ha így látják meg, kiforgatják mindenéből, mielőtt annyit mondana bu.
- A rohadt életbe... - nyögött fel, ahogy véletlenül keze a foltra tévelyedett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A talaj minden fizikai elmélethez képest jobban mozgott, mint kellett volna. A ringatózást pedig eltompult beszélgetések zaja tette még inkább gyomorforgatóvá. Zsombor összeszoratotta szemeit, majd egy grimasszal egyidőben nyitotta fel barnáit, hátha a kép kicsit életszerűbb lesz. A hang irányába fordult, és félszeg mosollyal lesett barátja felé.
- Álmodom - jelentette ki végül egykedvűen, ám ahogy újra előrepillantott az alak nem tűnt el. Sőt, egyenesen beállt elé. Összeszűkített szemekkel latolgatta mennyire hihet a szemének a göndör, és egy kínos másodpercig csak meredt a tekintetbe. Kissé heves, ám annál ingatagabb mozdulattal állt fel végül, és ölelte át Benettet. - Haveeer, rég láttalak. Hogy megy a hopponálgatás? - csapkodta meg jóindulatúan a másik vállát, ám zsibbadt tagjai talán túlon túl erősen markolták a zsenge karokat.