A Fő utcza egyik vége egy elég nagy kiterjedésű, lapított kör alakú térbe fut bele, melynek közepén egy furcsa alakú szökőkút áll. Nem is kör, nem is szögletes alakzat, inkább hasonlít egy amőbára. Egy nagy bagoly áll a szökőkút közepén és a csőréből vízsugár tör elő. Körülötte sok kis apró bagoly is követi példáját. Még a nagy bagoly egyik vállán is csücsül egy. Durva, szürkés kőből készültek, úgymint maga a szökőkút is. A szökőkút körül padok találhatóak és a padok mögött bokrok, nyurgább fák állnak, hogy a padon ülőknek árnyékot biztosítsanak, ha netán a szökőkút körül szeretnének üldögélni.
A téren főként a fontos, hivatali intézmények állnak, minden egy helyen. A Fő utczával éppen szemben, a tér túloldalán a helyi vasútállomás épülete terpeszkedik el, a sínek mentén egy árnyas sétányra jutunk. De itt van még a Posta, ahol külföldi és belföldi levelezésre is kölcsönözni lehet baglyokat; a könyvtárral egy épületen osztozó Művelődési Ház és Bogolyfalvi Hivatal; és Bogolyfalva előkészítő iskolája is, a közelében kedves játszótérrel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=857167#post857167][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.07. 10:30[/b][/url]

Féloldalas mosollyal ajkaimon forgatom meg szemeimet a rengeteg kérdésre, amit kapok, holott csak választ vártam a sajátomra. Végül csak fejemet ingatom meg nemlegesen, hogy nem, nem kellene sokallnia - és ennyi elég is erről, hiszen évek óta ugyanúgy nézek ki. És bár a rengeteg visszakérdezés egyben válasznak is minősül, de milyen férfi lennék, ha nem várnék egyértelműbb választ? Véletlenül sem azért, hogy lássam zavarba jönni. Dehogyis. Valamint sokkalta jobban leköti a figyelmem, ahogy ismét a hajával kezd babrálni. Fél szemöldököm rebben meg, oldalasan pillantva rá nyúlok ki és fogom meg a kezét. Ezzel egy időben torpanok meg és kezdem el fürkészni az arcát.
- Leengedve jobb - jelentem ki, ahogy lefelé engedem kezeinket, majd engedem el, hogy minimálisan elnyílt ajkakkal engedjek meg magamnak aprócska nevetést. Szőke herceg. Ha tudnád, kedvesem...
- Senki. Te vagy az első - biccentem félre fejemet. - Ez már a sokadik kérdés, amire nem válaszolsz, de igyekszem nem magamra venni - fordulok el tőle, hogy tovább indulhassunk, ám ehelyett - nem is olyan meglepő módon -, de állunk tovább, hogy arcát tenyerébe temesse. Akarom mondani: ő indulna tovább, de én állok ugyanúgy, mert az eddigi tapasztalataim alapján, nem vagyok rá jó hatással, így félő, hogy séta közben orra esik, szóval csak utána nyúlva kényszerítem megállásra. Mellélépve pillantok le rá, csípőmet tolom ki kicsit, ahogy ismét magyarázkodásba kezd.
Mindenki szeret, mégsem szeret senki.
Hirtelen kegyetlenséggel ugranak be apám szavai, azonban ahogy Hargitára nézek, nem tudnak megkapaszkodni gondolataimban. Őszintén mosolyodom el, hangosat sóhajtva pillantok az ég felé, majd vissza rá.
- Ha azt mondom van, akkor csak rontok a helyzeten? - csillannak meg kékjeim szemtelenül, hasonló mosollyal megspékelve. - Viccelek. Nincs lovam. Neked pedig tényleg meg kellene nyugodnod. Nincs semmi baj a külsőddel - bár én biztosan nem lépnék így utcára, és aggódhatnék valóban ezen, de még edzés után is ugyanúgy nézek ki, mint most. Nem mintha az én érdemem lenne. Kiábrándítóan snassz. - Mondani könnyű, tudom, de csak add önmagad. És ha ennyire zavar az, hogy jelenleg milyen a külsőd, mit szólnál, ha lehetőséget adnék arra, hogy megmutasd a másik oldaladat is? Eddig láttam a diáklányt, a káoszt - mutatok végig rajta tartva szemtelen vigyoromat. - Gondolom szeretnéd megmutatni a nőt is. Javíts ki, ha tévedek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=857299#post857299][b]Vizsnyiczky Heléna Sára - 2022.12.10. 15:08[/b][/url]

Alaposan átgondolta, eltervezte mi mindent fog mondani, csak aztán a valóság néha átalakítja az ember terveit. Több forgatókönyvet is gyártott, megpróbált felkészülni minden eshetőségre, de voltak olyan opciók, ami ellen a szíve túl hevesen tiltakozott. Nem akarja elveszíteni Zsombort.
Aprót bólint a göndör kijelentésére, valóban odalett a bizalom - Sára részéről legalábbis biztosan. De azt is érezte, hogy ez a dolog nem végleges. Nem törte össze annyira, mint amennyire inkább feldühítette. Bántotta a dolog, persze, kicsit talán elárulva érezte magát, de hiányzott valami. Valami sokkal elemibb fájdalom, ami azt éreztette volna vele, hogy ennek itt és most tényleg vége.
- Az emberek ritkán akarják bántani azokat, akiket szeretnek. Mégis sokszor sikerül. - Tudja, hogy ő sem volt tökéletes. Hogy ő is okozott fájdalmat, talán többet is, mint képzelni tudná. Most először mer Zsombor szemébe nézni, mióta itt ülnek egymás mellett. Látni és érezni akar mindent.
- Azt hiszem... - kezdi lassan, habozva, mintha maga sem lenne biztos abban, amit mondani akar. - Bocsánatot kell kérnem, amiért akkor úgy elrohantam. Meg amiért olyan... csúnya dolgokat vágtam a fejedhez. Ne haragudj rám. - Valahol el kell kezdeni ugyebár. - De te is nagyon csúnya dolgokat vágtál hozzám. Ami őszintén, még mindig bánt. De nem kell bocsánatot kérned, ne érts félre. Az, hogy nem bíztál bennem, sokkal rosszabb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=857301#post857301][b]Lónyay R. Hargita - 2022.12.10. 15:34[/b][/url]

Nem vagyok túl nagylelkű vele, ami a válaszadást illeti. Bármennyire is nem szép dolog, de csak még több kérdést teszek fel. Nagyon zavarba hoz, úgy tényleg, nagyon, nagyon. Nem tudom, hogy csinálja, vagy csinál-e bármit is, azon kívül, hogy létezik, de olyan érzésem van a közelében, mintha az agyam nem is hozzám tartozna, és anélkül kellene értelmes kommunikációt folytatnom. Az sem szokott érdekelni egyébként, ha madárfészekre jobban emlékeztet a hajam egy hosszú nap után, mint egy rendes kontyra, most mégis nagyon zavar. Sőt, nem is az zavar, hanem, hogy pont Mihail lát így. Komolyan, soha többet nem teszem ki így a lábam sehonnan, ha szemernyi esélye is van, hogy belebotlok.
- Oh... - lepődök meg, amikor megfogja a kezem és közli, hogy leengedve jobb. Ez az, Gitta, csak így tovább. Úristen, mit gondolhat rólam. Abszolút értelmes és életrevaló felnőtt nő benyomását kelthetem. Zavartan tűröm a fülem mögé a hajam. Majd az első kirakatban meg merjem lesni vajon, hogy vetekszik-e egy oroszlán sörényével? Inkább nem merem. Már úgyis mindegy, ennél rosszabb már úgy sem lehet, nem? Ugye nem?
- S-sajnálom - motyogom az ujjaim közül pillantva fel rá. Szeretném elásni magam itt helyben, vagy visszaugrani az időben és elölről kezdeni ezt az egészet. - Ez annyira kíííínos - válaszolok, úgy elnyújtva azt az í hangot benne, hogy már-már nyüszítésnek is beillene. Csapdába esett kisállat. Úgy is érzem kicsit magam, de ez végre nem kérdés legalább. Jó. Mély levegőt veszek, kifújom, aztán még egyszer. Megpróbálok lenyugodni és rávenni az agyamat a működésre. Megrázom a fejem válaszul arra, hogy rontana-e a helyzeten, ha azt mondja van fehér lova is. Ezt már nem is lehet fokozni szerintem.
- Most már biztos hiába mondogatom, hogy nem vagyok ilyen, de te is biztos láttad már magad a tükörben. Hogy lehet valaki ennyire szép? De komolyan, és még csak nem is valami idióta vadbarom, szóval tudom, hogy már mondtam, de tényleg a szőke herceg, és ha nem lennél olyan kedves és segítőkész, hogy cipeled, amiből majd még vacsorát kellene főznöm, akkor már itt se lennék - mondom ki szinte egy szuszra, közben főként a cipőmet bámulva, csak lopva nézek fel rá, és a végén bizonytalanodom el, hogy azt is elmondjam-e, ha nem lenne esetleg evidens már neki, végtére is pszichológus. De már mindegy. Ennél jobban úgyse égethetem magam.
- Neeem tévedsz - vallom be a végére ezt is, mielőtt még ismét megjegyezné, hogy nem válaszolok neki, miközben egyik lábamról a másikra helyezem át a súlyom. - Az órarendem még nem elég indok egy időnyerőre, mint kiderült, pedig most jó lenne visszaugrani úgy öt perccel korábbra. A... aaaa... hamupipőkés átváltozást most nem tudok mutatni, legfeljebb csak piruettet, de... te Bogolyfalván laksz? - kérdezem meg, végtére is múlt alkalommal se mertem megkérdezni. Most viszont már szeretném tudni, hogy mekkora az esélye annak, hogy belebotlok még.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=857309#post857309][b]Gófitz Dániel - 2022.12.10. 22:02[/b][/url]

Bólogatva hallgatja Alíz szavait, tetszik neki, ahogy az életről vélekedik. Nem sokan látják ennyire bölcsen a dolgokat ilyen fiatalon, bizonyosan a korábban említett nehézségek miatt alakult ilyen módon a személyisége, így ez nem tekinthető teljesen pozitívnak. Mindenesetre, ha dolgozik a sebein nagyon sok mindenen fogja átsegíteni az, amit tanult ezekből.
- Érdekes lenne megkérdezni, hogy kinek milyen színűek egyes elemek és hogyan értelmezik a látottakat. - Ilyenekről persze nem lehet levonni egyértelmű következtetéseket a másik személyiségéről, de sokat elárulhat a múltjáról és a korábbi tapasztalásokról néhány embernél. De ezeket nem kezelheti az ember a személyiségelemzésként, nem véletlenül érte annyi kritika a Szondi tesztet is, ami azért ennél jóval összetettebb alapokon nyugszik. Dani egyszerűen csak szereti hallgatni mások elképzeléseit ugyanarról a dologról.
- Nem egyszerű... nincs túl sok szabadidőm, koffeinen élek. - Néha bánja már, hogy az akadémia irányába terelte a karrierjét, azonban egyáltalán nem biztos benne, hogy a klinikum az ő útja. Annak ellenére, hogy úgy tűnik kívülről, hogy megvan az iránya, sokszor kételkedik magában.
Figyelmesen hallgatja, hogy Alíz mit mesél az életéről, az érzéseiről, hogy hogyan éli meg ezt a nem hétköznapi képességet, amit a sorstól kapott.
- Nem kell mindent a saját felelősségednek tekintened. Az életedben te vagy az első ember, akinek meg kell felelj és akiért felelős vagy. Ezt tudom, hogy nehéz kezelni, de ha mindenkinek próbálsz a kedvére tenni és mindenki baját beengeded az életedbe, az hosszútávon nagyon nehéz lesz. - Ezt sokkal inkább magánemberként mondja, mint pszichológusként. Nem dolga megmondani, hogy ki mit és hogyan tegyen, azonban még ha más módon is, de hasonló dolgokon megy át, hiszen az ő életét is átjárja mások problémája, lelki terhei és ez nagyon sokszor nem egy olyan pakk, amit a nap végén lerak, sokszor gyötrődik ő is a kis barátaival és érzi át, hogy min mennek keresztül. És ez hatalmas hiba.
- Szerintem mindenképp sokat segítene egy szakember, aki segítene rendezni ezeket az érzéseket, talán akkor könnyebb lehetne. Mert ez egyáltalán nem hétköznapi szituáció, amiben élned kell az életed, egyedül ez egy nagyon nehéz harc. - Folytatja megértően, száját egy bíztató félmosolyra húzva.
- Ez azt jelenti, hogy nem a megfelelő emberekkel találkoztál. - Nyilván nagy tolerancia kell ahhoz, hogy a másik nehézségeiben partnerként osztozzunk, de ne vegyük túlzottan magunkra. Az empatikusabb emberek ezért szoktak egy-egy problémásabb élettel rendelkező ember mellől, mert a saját érzéseik mellett nem képesek kezelni a másik terheit. Ezt mind a két oldalról lehet támogatni terápiával, az önfejlesztés nagyon sok mindenen tud segíteni.
- Mindenképpen megkérdem és keresni foglak. Tudsz adni egy elérhetőséget? - Kérdi papír meg toll után kutatva a táskájában. Nagyon sokat megtudott Alízról ebben a néhány percben, szemmel láthatóan segítségre szorul, nála pedig van egy lehetséges megoldás, így természetes, hogy segíteni próbál.
- Az auralátás kicsit más, bár vannak olyan színesztéták, akik aurát is látnak. Én csak hangokat látok színekként megjelenítve és egyéni interpretáció, hogy milyen a színed. Lehet, hogy egy másik színesztétának babarózsaszín vagy, a harmadiknak meg királykék, mert nem számít neki, hogy magasabb a hangod. - Magyarázza kezeivel kissé gesztikulálva.
- Az enyém? Zöld... páfrányzöld. - Sokan nem szeretik ezt a színt, valóban nem túl különleges, de Dani sem érzi magát annak különösebben. Ő a mai napig az az egyszerű fiú, aki egy ózdi panelból indította az életét 27 évvel ezelőtt.
Nem mindenki viseli jól a nehéz körülményeket, így ezek a fiatalok sem, akik egy szegény jószággal próbáltak meg keménykedni. Szerencsére könnyen tudtak rájuk hatni, pedig egyiküknek sincs az a fenyegető aurája.
- Ezt átérzem. - Feleli csendesen. Az ő élete sem volt egyszerű, sem a Bagolykőben, sem pedig előtte a mugli általános iskolában, ahol folyamatos céltáblájva volt a többieknek az alkata, a szemüvege vagy épp a különcsége miatt. Dániel inkább befeléforduló lett ezektől az élményektől, az igazat megvallva a mai napig dolgozik önmagán.
- Ha megbocsátasz... én mennék tovább, későre jár. Örülök, hogy megismertelek mindenképp jelentkezni fogok. További szép estét, Alíz! - Biccent kedvesen, majd gondolataiba mélyedve továbbáll. Reméli, hogy fog tudni segíteni abban, hogy könnyebb legyen a fiatal nő élete.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=857444#post857444][b]Rónaky Atala Kamilla - 2022.12.18. 23:36[/b][/url]

Kicsit azért mindig aggódik, mikor idegenekkel kell kommunikálnia, hiába csinálta már százszor. Azt mondják hogy az emberek sokszor szavakkal is félreértik egymást, hát mi van akkor, ha nem is beszélhetnek? Többségében baj.
De most szerencsére nem ez a helyzet, mert a kedves idegen bizony jelelni kezd a küzdelmes mutogatása után, méghozzá egy számára idegen nyelven, de azt veszi észre magán, hogy hiába idegen a jel, érti mit akar. Segíteni. Egyetlen pillanat alatt söpri félre, hogy ez vajon hogyan lehetséges, mert tulajdonképpen nem fontos. Csak a cicák a fontosak, és hogy együtt tudjanak működni. Az meg úgy tűnik, menni fog.
Látványos megkönnyebbüléssel fúj egyet, ahogy elővarázsolódik a kosár, ez igazán nagy segítség lesz.
A kérdésre egyértelműen bólint, kicsit már kezd elgémberedni, szóval abszolút nem bánja, hogy átvesz tőle legalább egyet. Próbál ügyesen mozdulni Rilye felé, hogy az átadás minél kisebb megrázkódtatással járjon a cicák felé. Nem szeretné felébreszteni őket, amíg nem muszáj.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=857455#post857455][b]Dr. Riley Meyers - 2022.12.19. 19:26[/b][/url]

Úgy tűnik, valamilyen furcsa módon a varázslat nem tesz különbséget a jel- és verbális nyelvek közt. Vagy egy másik csoda pont olyat sodort az utamba, aki ASL-t beszél. Bárhogy is, hála a magasságos Merlinnek és/vagy bármilyen felsőbb hatalomnak, jövök eggyel!
Amint engedélyt kapok, a szélső cica felé nyúlok, tenyerembe kanalazva a szőrös kis krumplit. Olyan négy hetes lehet, kész csoda, hogy az anyjuk ilyen sokáig el tudta őket rejteni. Vérmes, bár apró fújást kapok tőle, amint a szemét és fülét nézem, kivillannak a parányi tejfogak, képtelenség nem megmosolyogni. Elég soványka és bolhás, ahogy vöröses szőrét visszafelé simítom, látom benne bujkálni a rovarokat. Kandúrka, állapítom meg, aztán a kosárba rakom. Pár szóban összefoglalom a lánynak, hogy ne kelljen végig feszülten várnia, aztán folytatom a következő kicsivel. A másik két cicó lányka, az egyik kicsit nagyobb - és bőszen kapálózik - a másik ugyanolyan girhes, ha nem girhesebb a fivérénél. Neki a szeme se nagyon nyílik és taknyos az orra, ami aggaszt. Valami eldugott, koszos helyen jöhettek világra - és még ezt is sajnálták tőlük. A legkisebbet inkább egyenest a blúzomba pakolom, hogy melegben maradjon.
- Ők rendben lesznek fürdetés és pár kiadós evés után, jelelem a kislánynak, amint van szabad kezem, - de neki orvos kell. Itt vannak a szüleid? Akarsz velem jönni?- kérdezem, bár bőven több kérdésem lenne, ám egyelőre tartom magam a legfontosabbakhoz. - Ha nem, akkor hogy érlek el?, fűzöm hozzá, mert ha már megtalálta őket, akkor biztos szeretné tudni, mi lesz velük. Az első ülésemről lehet, elkésem, de majd kárpótolom érte az érintettet... mondjuk egy marék cicával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=857560#post857560][b]Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - 2022.12.22. 15:57[/b][/url]

Egyáltalán nem haragudhatok rá, amiért nemhogy válaszolni nem tud a feltett kérdésekre, de olyan mérhetetlen zavart érez, amit még soha. Bóknak veszem, tudom kezelni, de a legjobban kihasználni szeretem az ilyen alkalmakat. Egy kis szórakozás nekem is kijár a szürke hétköznapokban.
Leengedett kezemet emelem fel, miután elengedtem az övét és igazgatom meg a tényleg csak minimálisan szanaszét álló tincseit, miközben egyszerűen hagyom figyelmen kívül, hogy elbújik előlem. Vállamat vonom meg a sajnálatára és arra is, hogy ez mennyire kínos. Neki valószínűleg, de mint mondtam, én már hozzá vagyok az ilyesmihez szokva, úgyhogy nem érint mélyen - és tényleg aranyosnak tudnám mondani. Ujjaim állnak meg a levegőben, ahogy ömleni kezdenek belőle a szavak, kicsit meglepetten, kikerekedett kékekkel fürkészem az arcát - kezem ereszkedik magam mellé, majd pár másodperc múlva őszinte nevetésem hangzik fel a téren. Szemeim elé húzott kezem alól sandítok ki rá, de nem bírom, és ismét feltör belőlem a nevetés.
- Régen kaptam ennyire hatalmas és őszinte vallomást, megmondom az őszintét - szólalok meg nevetős hangon, kezemet csúsztatom nadrágom zsebébe. - Köszönöm, amiért szépnek tartasz, de gondolom nem mondok újat azzal, ha kijelentem: kölcsönös. Gyönyörű vagy - halvány mosollyal jelentem ki a tényt. Tartva mosolyomat várom a folytatást, ami végre meg is érkezik, és mindenki legnagyobb meglepettségére, választ kapok a kérdésemre. Legalább erre. És igen kielégítőt. Az ég felé fordulva nyammogok kicsit. Végül is, miért ne?
Aprót lépek közelebb hozzá, szabad kezem nyúl fel, behajlított mutatóujjamat teszem álla alá és emelem meg fejét kicsit.
- Igen. Ha szeretnél sem tudnál elmenekülni előlem - szavaim közben lépek még egy aprót közelebb, kettőnk közé búgom szavaimat, így téve sokkal intimebbé a helyzetet, mint az indokolt lenne. Kékjeim villannak pár hosszabb másodpercre ajkaira, majd vissza szemeire - míg az én kékjeimet néhány előreesett tincs teszi még sejtelmesebbé. - Remélem holnap este ráérsz. Délelőtt elküldöm a részleteket üzenetben. Megadom az esélyt, hogy megmutasd a nőt, amit rejtegetsz magadban - hangom minden szóval egyre jobban mélyül, ahogy a kettőnk közti távolság is csökken. Ajkaitól pár centire állok meg, a szatyrot teszem lába mellé, végül lassan egyenesedem fel. Elnyújtott másodpercekig fürkészem így arcát, míg végül elveszem álla alól ujjamat, fordulok sarkon és hagyom a tér közepén, hogy haza induljak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=857686#post857686][b]Lónyay R. Hargita - 2022.12.25. 13:43[/b][/url]

Úgy érzem magam, mint aki már egy főtt rákkal vetekedhetne, hogy melyikünk vörösebb, miközben még a hajamat is megigazítja. Te jóságos Merlin, még hangosan is bevallom, hogy ez mennyire kínos így mindenestől. Legszívesebben én most elásnám magam. Bemásznék az ágy alá otthon. Nem is tudom. Nagy nehezen válaszolok azért a kérdéseire is, főként azért, mert már szóvá is tette, hogy ma csak kérdéseket vagyok képes kipréselni magamból. Már amikor nem egy partra vetett halat játszom, ami csak tátogni bír. Elkerekedik a szemem azért, amikor azt mondja rám, hogy gyönyörű vagyok. Végig is nézek magamon futólag, meg a szemem sarkából felmérem a környezetem, de tényleg hozzám beszél. Azt tudom, hogy nem vagyok csúnya, ez tény, de mindig is megvoltak a magam gyenge pontjai, vagy minek lehet nevezni ezeket. A tény, hogy csak unalmas barna a hajam meg a szemem, nem beszélve arról, hogy mennyire tudok bandzsítani fáradtan, még ha az csak időszakos is, most meg ráadásul különösen furán érzem magam, amiért nem voltam képes átöltözni edzés után. Úgy érzem, hogy cikibb már csak az lehetne, ha a pizsamának használt elnyűtt pólóban látna, amit lassan le kell cserélnem, mielőtt egyszer csak semmivé foszlik.
- Köszönöm - mondom leheletnyit bizonytalanul végül, még mielőtt azt közölné, hogy úgyse tudnék elmenekülni. Visszaköltözhetnék Angliába, apa biztos örülne, ha lenne segítsége, de Esther valószínűleg nem annyira. Vagy Londonba, az öcsém is oda költözött épp, biztos akadna nála hely, de lehet egyszerűbb, ha csak figyelni kezdek arra is, hogy hogyan is nézek ki. Végül anyának igaza lesz, ő mindig mondta, hogy erre oda kellene figyelnem. Megszeppenten pislogok rá, mert nem elég egyébként, hogy már a hangjától is olyan érzésem támad, mintha kiszaladna az összes értelmes gondolat a fejemből, de még közelebb is hajol. Most meg kellene szólalnom?
- Ühümm - motyogom, miközben lefagyva pislogok, a szemébe bámulva. Úristen, de kék. Megkönnyebbülten fújom ki a levegőt, amikor sarkon fordul, a lábamnál hagyva a szatyrot. Még egy fél percig legalább utána pislogok, próbálva feldolgozni, hogy most mi is történt, aztán fogom a szatyrot és hazabotladozom a Macskabagoly utcába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=857701#post857701][b]Czifra Abigél - 2022.12.25. 17:50[/b][/url]

Szerencséje, hogy nem szólította öreganyjának, de méginkább, hogy nem nevette ki a tízpontos esés láttán, Abigél nem nagyon szerette, hogy az ő kárán szórakozik jól valaki. De a férfi igazi lovag volt fehér ló, és páncél híján, és még a hogyléte felől is érdeklődött. Úgy tűnik, nem volt szükséges elvicceskednie a mutatványt, sőt, még vissza is ütött aztán a dolog.
 - Ó, vagy úgy, szóval a karma vagy a sors keze volt a dologban, mi? Direkt behúzta a lábam elé ezt a zsá..molyt. Így mondjuk logikus, meg jobban is hangzik, mint, hogy simán vaksi vagyok.
Megmosolyogta a férfi szavait, és mintha valóban egy hűséges jószág lenne, meg is ütögette a bútort, akár egy csodálattal reá tekintő kutya fejét. Bár szegény állat valószínűleg megnyikkant volna, ha valaki felbukik benne, de ez a nyavalyás zsámoly meg se mukkant. Csak mintha magában kuncogna - vélte Abi gyanakodva húzva össze szemöldökét.
 - Szóval így venne rá, hogy hazavigyem? Ha a bokámat töröm, legfeljebb tüzifa lesz belőle, ezzel nem számolt? Ha már a fa az fa elvét követjük - ugratta a bútorgyárost. De persze nem tett volna ilyesmit. Vagy mégis?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=858305#post858305][b]Hansági Tamás - 2023.01.08. 13:48[/b][/url]

Áll a nő felett, majd vele szemben, miután felsegítette és kedvessége a nyárfa susogásához hasonlóan karcos egy kicsit. Mégis mit várunk egy ekkora embertől, most komolyan? Macis tapaszt és buksi simit? Ugyan már! Hősünk magához képest még igen kedvesnek és barátságosnak is nevezhető. Mert tényleg aggódott a mutatvány láttán és nem azért, mert félt, hogy a hölgyike beír a vásárlók könyvébe. - Ilyet akkor sem mondanék, ha egy szódás szifon talpnyi szemüveg lenne magán - rázza meg busa fejét. A látszat vele kapcsolatban bizony csal. Tény, hogy tahó famunkásnak tűnik, de az illemet azt azért nagyon is jól tudja és még az anyjának nyakon sem kellett vernie, hogy megtanulja. Egy nőt nem bántunk, sem szóval sem tettel. Ha elesik, maximum magunkban kinevetjük, de azonnal segítséget nyújtunk neki. Ez a minimum. - Vannak sokkal kellemesebb vevőcsalogató módszereim is, amikkel szívesen kárpótolom, ha szeretné. A Hansági név mindig a minőségi bánásmód védjegye volt. Apám, Isten nyugosztalja, kávét szolgált fel a komoly vevőknek - ecseteli meséli és egészen ellágyulnak robosztus vonásai - Azzal ugyan most nem szolgálhatok, de odaadom magának féláron a zsámolyát, fájdalomdíj gyanánt - üzletel igen ravasz módon. Felajánlhatta volna ingyen, de mivel azért elég sok munkája áll a leleményes puffban, mégsem herdálhatja el és adakozhat folyton. Hiába kezd egyre szimpatikussá válni a nő, és az, ahogy a helyzetet kezeli. Döntésének fényében alakul a bútor sorsa. Onnantól, hogy az övé, már azt tesz vele, amit csak szeretne. Bár tagbaszakadt Tamásunk bízik benne, hogy nem lesz tűzrevaló belőle.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=858513#post858513][b]Csonka Zsombor - 2023.01.18. 23:46[/b][/url]

Újra visszatért belé a sötétség. Elborította a tagjait, és fagyos hitetlenkedést hagyott maga után. Érezte Mártont. Évek óta először olyan volt, mintha újra szét akarna szakadni két emberre, de közben nagyon is jól tudta, hogy csak a pszichéje játszik vele egy ismerősviadalt. Bántani akarta magát azért, amit akkor éjjel tett, pedig visszagondolva is csak ugyanazokat tudná elmondani. Szebben, elfogadhatóbb köntösben, de a gondolatok, amik aggasztották hónapok óta, nem változtak.
Visszaejtette pillantását összekulcsolt kezeire, amelyeket Rara szavainak nyomán tördelni kezdett. Nem akarta, hogy bocsánatot kérjen. Beszélni szeretett volna, csak nem tudta hol kezdje. Rara utolsó mondatai segítették csak kizökkenteni, hogy ne vesszen a gondolatok közé.
- Én mindig megbíztam benned - szögezte le Zsombor azonnal, ideges mozdulatai is stabillá váltak, és lassan visszafordult Sári felé. - Már az első nap a vonaton. Anélkül, hogy tudtam volna ki vagy. És azóta is folyamatosan - fejtette ki még inkább. ideges mozdulattal göndör fürtjei közé túrt, és felegyenesedve nagy levegőt szippantott.
- Nézd, én nem tudom hol siklottunk el ennyire. Sajnálom, amiket mondtam. Főleg a... - egy pillanatra a bocsánatkérésben is megakadt, ahogy visszaidézte az emlékeket. - ...a legrosszabb helyen bántottalak... - suttogta, a mondat végét elnyelte a tenyere, ahogy belesüllyesztette arcát. Nem hitte, hogy innen van kiút. Hogy ő ezek után képes bízni saját magában ahhoz, hogy az eridonos közelébe engedje.
Kiemelte a fejét. Nehéz volt nem elfutni a problémák elől, pedig számára sose volt lehetőség. - Sajnálom azt is, hogy megszegtem az ígéretemet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=860642#post860642][b]Csonka Zsombor - 2023.03.13. 00:01[/b][/url]

Csöndes Bogolyfalvi utca. A sötétben egy fehér macska szalad át két szemetes között az úton. Szőrének alsó felén a sárcsomók úgy ringtak, mintha Hádesz háromfejű kutyáját hívnák keringőzni a fertőzött sikátorba. Aztán hirtelen kivágódott az ajtó, lilára festve egy csíkban a mocskot. A zene kiszűrődött, aminek ritmusára egy ember teste csapódott a sárba. A kidobó még ingatta egy kicsit a fejét, elnézve a dühtől tajtékzó tagot, akinek bal arccsontján vöröslő foltból lehetett sejteni a kidobásnak az okát.
Lassan felállt, dühösen rázta le zakójáról a sarat, miközben még mormogott valamit az orra alatt. Nehézkes, kissé suta léptekkel indult előre, csakhogy a boglyas tér első padjára lezsugorodjon. Egy kicsit pihennie kellett, mielőtt a Prambergerre fordul. Ha így látják meg, kiforgatják mindenéből, mielőtt annyit mondana bu.
- A rohadt életbe... - nyögött fel, ahogy véletlenül keze a foltra tévelyedett.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=860666#post860666][b]Rónaky Atala Kamilla - 2023.03.13. 14:19[/b][/url]

Hálás a mágiának, hogy ennyi mindenre képes. Lássuk be, számos hátránnyal indulna hasonló helyzetben mugliként, és bár a mágia világa pont annyira tönkretette az életét, mint amennyire segíti őt, Tala szereti ezt is, mint mindent, a lehető legpozitívabb oldalról megragadni.
Lelkesen csillogó szemekkel követi nyomon mind az egyszerű vizsgálatot, mind a beszámolókat. Hasonló, ám sokkal felületesebb megállapításokra jut ő maga is, ami sikerélménnyel tölti el - bár látott már életében néhány cicát és hallott már arról, hogy milyen szempontok alapján kell az első következtetéseket levonni róluk.
- Ez kicsit bonyolult, de szívesen elkísérnélek, ha nem bánod. - Ez sokkal izgalmasabb kalandnak hangzik, mint most hazamenni és várni a fejleményeket. És egyébként is, ha ő maga a saját kezében állít haza egy cicával, Erik biztosan kevésbé akad ki, mintha egy random ember bekopog, hogy hozott neki egy állatot. Kellemeset a hasznossal, vagy hogy szokták mondani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=860684#post860684][b]Dr. Riley Meyers - 2023.03.13. 19:30[/b][/url]

- Gyere, csak nem akartalak elrabolni. Nagy segítség lenne, ha hoznád őket,-*gesztikulálok a kosár felé, míg pálcámat elteszem. Így, hogy én a taknyos cicát, ő meg a kosarat szorongatja, útközben nem sok lehetőségünk van beszélgetni, amíg oda nem érünk az állatorvoshoz. Néha ellenőrzöm a picit, de nem igazán tiltakozik vagy kapálózik, ami aggaszt.
Bejelentem magunkat a recepción - Freud miatt ismernek már - aztán odafordulok a lányhoz, megkönnyebbülve, hogy most már csak pár percet kell várni, míg sorra kerülünk.*
- A doki után nálam elférnek, amíg kicsit nagyobbak és egészségesek lesznek. Nem tudom, szeretnél belőlük?-*jelelem kérdő arccal, mert az, hogy a város közepén ücsörgött velük, arra enged következtetni, hogy nem viheti őket csak úgy haza. Még kell legalább négy hét nekik, mert ebben a korban iszonyatosan fontos a szocializáció és az önállósodás, addig nem választanám el őket. Egy trauma untig elég.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=860705#post860705][b]Ivanich R. Benett - 2023.03.14. 01:33[/b][/url]

Volt egy sokáig elhúzódó találkozóm a Bogolyfalvi Pubban. Néhány régi levitás évfolyamtársam meghívott, hogy csatlakozzak hozzájuk egy kis vacsorával egybekötött iszogatásra. Jelenlegi időbeosztásom miatt ritkán érek rá kikapcsolódni, és azt is leginkább Pécsen, az egyetemi hallgatótársaimmal engedem meg magamnak. Gyakorlótanárként különösen odafigyelek arra, hogy hogyan viselkedem a faluban, hiszen itt a falnak is füle van, és mindenki tud mindent.
Szóval nagyon örültem, hogy ez az este végre összejött velük, és jól is sikerül az együttlét. A kiadós vacsora miatt meg sem érzem azt a pár sört, amit legurítottam. Jóllakottan, kissé már álmoskásan indulok meg lakhelyem, a kastély felé. Jó lenne albérletet találni Bogolyfalván, de nagyon elszálltak az árak mostanában, a gyakorlótanárokat pedig nem fizetik agyon... Pedig mennyivel hamarabb hazaérnék! Mindegy, még néhány évig jó nekem a kastélybeli lakosztály, addig is spórolok.
Ahogy utam a Boglyas teret keresztezi, kiszúrok egy ismerős alakot az egyik padon görnyedve. Legalábbis ismerősnek tűnik innét, a haja alapján. Lassítok, szemeim összeszűkítve fókuszálok felé, hogy lássam, tényleg Zsombival van-e dolgom. Végül úgy döntök, hogy teszek egy kitérőt az irányába, maximum továbbsétálok, ha mégsem ő ül ott. A szemem már nem a régi, biztosra akarok menni...
De tényleg ő az! Most, hogy már csak néhány méter választ el minket, a magam szokásos, kellemesen meglepett hangján kiáltok fel örömömben.
- Halihó, hát te? Vársz valakit? Várj... - s ekkor kiszúrom a foltot az arcán. - Haver, minden oké? - rogyasztom be kissé térdeimet, hogy szemügyre vehessem a sérülést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=860708#post860708][b]Rónaky Atala Kamilla - 2023.03.14. 12:57[/b][/url]

Természetesen ezer örömmel segít, ahol tud. Óvatosan veszi kézbe a kosarat, mintha csak összetörhetné, holott persze szó sincs ilyesmiről. Mindenesetre nagy szeretettel és még nagyobb óvatossággal követi a Riley-t a rendelőig. Az egy percig sem merül fel benne, hogy el akarná rabolni, vagy bármi egyéb rosszat akarna neki. Egész jó emberismerővé vált az idők folyamán, úgy hiszi, megérezné a bajt. És egyébként is, aki az állatokat így szereti, az az emberekkel sem lehet más.
Bólogat, hogy rendben, legyen így, józan belátással rájön ő is, hogy szocializálnia a macskát jelenleg túl nagy feladat lenne az iskola mellett. Az meg nem kérdés, hogy szeretne egyet belőlük, már azt is tudja, melyiket. A kosárban lévő foltos kislányra mutat, első pillantásra beleszeretett. Amúgy is szüksége lenne egy saját kedvencre, akit felvihet magával az iskolába is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=860738#post860738][b]Dr. Riley Meyers - 2023.03.14. 20:43[/b][/url]

Örömmel veszem, hogy egyet megtartana - persze vannak azért kérdéseim, úgyhogy míg a dokira várunk, előhúzom a telefonom, hogy kontaktust cseréljünk és ismerkedjünk kicsit. Felajánlom, hogy ha meg kell győzni a szülőket vagy megtanítani a macskatartás alapjait, akkor szívesen segítek, vannak könyveim is. És persze munkaidőn kívül akármikor benézhet a csöppségekhez.
A vizsgálat maga aztán elég gyors - féregtelenítés, a két egészségesebbnek oltás, a göthösnek gyógyszerek, kenőcs, erősítő. Egyebek iránt csak tisztaság, meleg, etetés és figyelem kell nekik. Megkönnyebbülten fizetem ki a számlát, mert tüdőgyulladástól vagy valami komolyabbtól tartottam. Most hazaviszem és bolhátlanítom őket, Atala pedig velem tarthat, ha szeretné megnézni, merre lakom. Ha nem, a legtöbb helyi ismer, bármikor eligazítják a rendelőm felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=860913#post860913][b]Winter Cone Danvers - 2023.03.17. 23:55[/b][/url]

A kereskedésből kilépve a vállam felett még hátranézek a kirakatban lévő gitárra, mielőtt elnyújtott léptekkel vágok keresztbe az úton. A tér szélénél ketten a seprűt támasztva méregetnek, rögtön gondolom, hogy nem Oisin rajongók hanem egy újabb pletyka tárgya vagyok. Hibáztathatom őket érte, hogy tudják mindenkinél érdekesebb vagyok? Széles, pofátlan vigyorral intek oda nekik, azt már nem várom meg, hogy a megszeppenés után mit reagálnak.
Nadrágzsebből szedem elő a cigim, rágyújtok, majd elgondolkodva teszem le a seggem az egyik padra. A hangszerboltban szerzett új pengetők közül veszek egyet a kezembe, azt forgatom ujjaim közt. A füst marni kezdi a tüdőmet.
Üres tekintetem emelem magam elé, majd akad meg egy felém közeledő, túlságosan ismerős alakon. Kibaszott gyorsan kizökkent.
Hm. Szóval még a városban van. Érdekes ez.
- Szia - a napsütéstől hunyorogva nézek fel rá, újabbat szívok a szálból. Már nem úgy néz ki, mint akin átment egy vonat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=860924#post860924][b]Illés Karina Gréta - 2023.03.18. 00:30[/b][/url]

A hirdetés a puszta véletlen okán került elém, tényleg, pedig nem hiszek a véletlenekben. Többek között azért sem, mert a világon a legtöbb dolgot ésszerű magyarázattal lehet jellemezni, akár a kádból kifolyó vizet, akár a villámokat, akár a hoppanálást. Majdnem mindenre van ésszerű, tudományos megközelítés, amire pedig nincs, arra még nincs.
Ez persze mit sem változtat a tényen, hogy az ujjaim közé szorult papíroson egy pályázat részleteit bogarászom épp menet közben, nem kicsit veszélyeztetve a közlekedők épségét ezzel. Igazából ez a lehetőség itt tartana jópár évre, és hogy teljesen őszinte legyek, a gyógyulásom folyamán volt időm gondolkodni egy kicsit. Talán a balesetem intő jel volt arra nézve, hogy érdemes átértékelnem a forrófejű döntéseimet, megéri-e értük vállalni a kockázatot, vagy többet ésszel, mint erővel ezentúl? Nyilván utóbbi, a fejem azért van, hogy gondolkodjak előbb, aztán cselekedjek, és... mi tagadás, ez a lehetőség időt és alkalmat adna lenyugodnom, mégsem akadályozná meg teljesen a további kutatásaimat. Nyilván levennének a jelenlegi projektről teljesen, de több időt tölthetnék Feba közelében például. Mostanság kezdek rájönni, hogy szinte semmit sem tudok a saját öcsémről, és erre a szóban forgó delikvens ügyel is, hogy így maradjon, szeretet ide vagy oda. A titkolózást biztos nem a szüleinktől tanulta, mert ők elég rosszul szerepeltek ebben a műfajban.
- Oh... - Egy pillanatra kizökkenten bámulok lejjebb a szemmagasságomtól, míg realizálom, ki is ül előttem a padon... és rögtön visszakúszik az óvatosság az arcomra. Még nem zárkóztam be, de Winterrel sosem tudni, mikor szeretné azt a szavai mögött rejlő hegyes kést belém mártani. - Mi já... - Majdnem megkérdeztem, de csak majdnem. Előbb elég ránéznem a kezében a cigarettára, majd a pengetőre, hogy rájöjjek, nem, nem tudom, pontosan mi járatban van, úgy hogy ideje befejezni a mondatom. - ... ratban? Kicsi a város, hogy ismét összefutunk. - Ha már kettőn közül én vagyok az idősebb, a békés, barátságos mosoly produkálása is rám marad mint érett felnőttre. Csak tudnom, kit vertek át ezzel a hamis állítással? Én? Felnőtt? Jó vicc. Akkor nem fújnék erre a szerencsétlenre indokolatlanul mai napig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=860968#post860968][b]Winter Cone Danvers - 2023.03.18. 20:41[/b][/url]

Nem mondom, hogy elkapkodja a dolgokat, de megvárom. Úgy emlékeztem ennél gyorsabban pörög az agya, viszont az is benne van a pakliban hogy ezt is túlértékeltem Graceben, mint sok mást. Félrefújom a füstöt miközben hátradőlök és könyökömet a pad támlájára csúsztatom. Cinikus mosoly kerül a képemre, amikor a kicsi a város szarsággal megtoldja az amúgy is kínos kérdését.
Térdemen hagyott kezemre nézek, amiben a pengetőt forgatom, majd onnan a nőre. Fogalma sincs róla hányszor láttam messziről, vagy a múltkor a kocsma kirakatán keresztül, amikor a táskájában kotorászott.
- A hangszerboltban voltam - billen félre a fejem, mielőtt ismét szívok a szálból továbbra is felfelé nézve rá. - Mindjárt kezdődik a műszakom a Leprikónban - hamuzok magam mellé, de a mozdulat közben lezseren a kocsma felé bökök.
- Te mit csinálsz még itt? - mérem végig újra, és bár észreveszem a kezében a papírt úgy csúszik tovább rajta a tekintetem, mintha meg sem történt volna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861127#post861127][b]Gófitz Dániel - 2023.03.21. 22:34[/b][/url]

Az utóbbi hetekben egészen sokszor futottak össze, de most nem azért, mert Dani eltévedt és patrónust küldött volna Gittáért, hogy mentse ki a pácból, hanem tudatosan, előre eltervezett találkák voltak az övéik. Sajnos csak heti két napot tölt a faluban, azonban most hétvégén is eljött a hivatali hop-por állomáson keresztül. Mind a ketten nagyon elfoglaltak, így hétvégente sokkal könnyebb összeegyeztetni akár egy kellemes sétát is, ami ebben a gyönyörű tavaszi időben kiváló programnak ígérkezik.
Egy szál fehér rózsával érkezik meg a megbeszélt célpontra Boglyas téren, ahol mindig is szoktak találkozni. Izgatottan, de mégis boldogan várja a következő találkozót, amit még a múlt héten beszéltek le. Gyorsan megigazítja a nyitott kabátja alatt a zakóját, ami egy kicsit rendezetlenül áll az utazási forma miatt.
- Gitta! - Kapja fel a fejét, ahogy meglátja közeledni, csinosan és dekoratívan, mint mindig. Kezét finoman felemeli, hogy intsen, a rózsát pedig eldugja a háta mögé, bár lehet, hogy már későn cselekedett.
Torka kicsit elszorul, ahogy próbál tovább beszélni, sietős léptei közepette köszörüli meg.
- Sziaa! Hogy vagy? Ezt... Neked hoztam! - Zavart mosoly kíséretében nyújtja át a rózsát, miközben barnáival egy pillanatra elvesz a lány szemeiben.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861129#post861129][b]Lónyay R. Hargita - 2023.03.21. 22:56[/b][/url]

Hajszálon múlik, hogy nem kések el, miután egy fél órán ácsorogtam a ruhásszekrény előtt azon töprengve, hogy a piros ruha túl sok lesz-e vagy vegyem fel inkább a bézst. Végül egy harmadik mellett sikerült dönteni utolsó pillanatban. Sötétszürke és kicsivel a térdem fölött ér véget. Még a piros szövetkabátom is tökéletes választás mellé. A sálat el is felejtem, hiába készítettem ki az ágyra, de ez már csak félúton a Boglyas tér felé jut eszembe. Nincs időm visszamenni, úgyhogy inkább csak tudomásul veszem egy röpke kis grimasszal és szaladok is tovább. Már ott is van, épp a zakóját igazítja, amikor odaérek, igyekezve összeszedni magam gyorsan még kicsit, hogy ne úgy érjek oda, mint akinek mindjárt elfogy a levegője. Lelassítok kicsit, mély levegőt véve, aztán széles mosolyt villantok rá. A zsúfolt mindennapokban szeretem ezeket a kis sétáinkat, amikor főként művészetről beszélgetünk. Mindig érdeklődve hallgatom, hogy áll a disszertációjával, mi a helyzet az egyetemen vagy éppen az előkészítőben, ahogy én is mesélek neki az illúziómágiáról, az ispotályról vagy éppen csak a mindennapokról néha.
- Dani, szia - köszönök vissza, és igazán meglepődöm aztán a szál rózsán. Pislantok is párat a virágra, aztán rá, majd ismét a világra és elmosolyodom ismét. Kicsit talán el is pirulok, legalábbis úgy sejtem abból, hogy forrónak érzem a bőrt az arcomon hirtelen.
- Köszönöm szépen. Nagyon kedves - mondom őszintén, megszagolva a rózsát. Ugyan a magnólia a kedvenc virágom, ezt szerintem még sosem mondtam neki, és én a rózsának is éppen annyira örülök, mint ha magnóliát kaptam volna. Úgy döntök, belekarolok, szabad kezembe meg a virágot fogom. - Van terved, merre sétáljunk ma?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861131#post861131][b]Gófitz Dániel - 2023.03.21. 23:30[/b][/url]

Dani nagyon üdítő társaságnak tartja Gittát, és bár mással foglalkoznak, nagyon jól megértik egymást és szívesen meghallgatják a másik épp aktuális örömét, gondját-baját. A tanév végefelé lehet, hogy több volt inkább a baj, elvégre itt volt a vizsgaidőszak és az amúgy is pörgős események még inkább forogni kezdtek a tengelyük körül.
Arcán őszinte derű ül ki, ahogy közelítenek egymáshoz, Gitta szemmel láthatóan sietett, hogy időben ideérjen. Pedig igazán nem kellene kapkodnia, Dani nem az a türelmetlen típus, főleg, nem, ha néhány percről van szó.
- Nagyon csinos vagy, jól áll a piros! Meg a szürke így együtt. - Elég bénán megy a bókolás, de a szívéből jön, még ha ilyenkor nem is a szavak embere. Megszokta, hogy általában hallgat és inkább kérdez, mint ő meséljen nagyon sok mindenről. Tekintete a ruháról visszasiklik a lány arcára, ami szemmel láthatóan rózsásabb lett, mint az előbb.
Biztatóan hunyorogva bólint egyet, úgy dönt, hogy nem jegyzi meg, hiszen azzal csak még inkább zavarba hozná, amit nem szeretne - főleg, hogy ő magán is érzi a meleget. Neki jó védőruha a szakáll, sok mindent eltakar.
Jó érzéssel tölti el, hogy Gitta magától karolja át, fél lépéssel közelebb is lép, hogy ne kelljen olyan messzire ágaskodnia hozzá, de nem szeretné belemenni a személyes terébe.
- Én a tóra gondoltam, annyira szép időnk van. Neked mihez lenne kedved? - A természet mindig olyan megnyugtató és kellemes hangulatot teremt egy jó beszélgetéshez, emiatt gyakran részesíti előnyben, amikor kiszakad a könyvek felől.
- Útközben pedig mesélj, mi volt ezen a héten? - Fordul oda érdeklődve, miközben felveszi Gitta tempóját. Tudja, hogy még maradt vizsgája a lánynak a végére, de nagyon reméli, hogy nem egyetemi stílusban szórják a hallgatókat és nem volt semmi gond.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861457#post861457][b]Csonka Zsombor - 2023.03.27. 22:32[/b][/url]

A talaj minden fizikai elmélethez képest jobban mozgott, mint kellett volna. A ringatózást pedig eltompult beszélgetések zaja tette még inkább gyomorforgatóvá. Zsombor összeszoratotta szemeit, majd egy grimasszal egyidőben nyitotta fel barnáit, hátha a kép kicsit életszerűbb lesz. A hang irányába fordult, és félszeg mosollyal lesett barátja felé.
- Álmodom - jelentette ki végül egykedvűen, ám ahogy újra előrepillantott az alak nem tűnt el. Sőt, egyenesen beállt elé. Összeszűkített szemekkel latolgatta mennyire hihet a szemének a göndör, és egy kínos másodpercig csak meredt a tekintetbe. Kissé heves, ám annál ingatagabb mozdulattal állt fel végül, és ölelte át Benettet. - Haveeer, rég láttalak. Hogy megy a hopponálgatás? - csapkodta meg jóindulatúan a másik vállát, ám zsibbadt tagjai talán túlon túl erősen markolták a zsenge karokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861586#post861586][b]Radetzky Bercel - 2023.03.30. 19:49[/b][/url]

Lábaimat beakasztva az ikerbabakocsiba, tolom előre majd hátra, miközben a padon ülve, kezemben egy rajzmappával és egy sima grafittal alkotok. A közelben egy csapat előkészítős éppen virágokat ültet az egyik szobor tövébe, én pedig őket rajzolom, meg a szőkésvörös lányt, aki segít nekik, miközben Bánkiné egy babát ringat. Ideális kép, kicsit olyan, mintha Annának lenne húsz gyereke öt-hat apától. Nem mondom, hogy egyedülálló lenne a világban, de van valami bájos az egészben. A padon kicsit helyezkedem, a nap kellemesen meleg sugarati napszemüvegben élvezve. Őket még nem ismerem, túl kicsik ahhoz, hogy tanítsam őket. Ha jól tudom, olyanok, akiknek a szülei sokat dolgoznak, így néhány oktató bevállalta, hogy felügyeli őket napközben. Micsoda ötletek! Nagyon tetszik ez az egész, ahogy az előkészítő működik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861587#post861587][b]Bánki Barnabás - 2023.03.30. 20:00[/b][/url]

Bercel fiam

- Madárcsicsergős szép napot életem egy szem napsugara! - érkezik meg főBánki és jó hangosan köszön, hogy Anna is meg Berci is hallja. Látja ám, hogy a nő szeme felragyog, mire ő mosolyogni kezd. - Nem te asszony, a másik - bök fejével Bercel irányába, akihez oda is sasszézik egy kávéval a kezében.
- Nézd már. Azt hitte, hogy neki beszélek pedig hát nem egyértelmű, hogy neked? - huppan le, miközben vigyorog Annára és a kávét átnyújtja Bercinek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861588#post861588][b]Radetzky Bercel - 2023.03.30. 20:07[/b][/url]

- Nem könnyű az élet veled.
Ciccegem, mert hát szegény nő, milyen szépen terelgeti a kismillió gyereket, meg még mellette elviseli Barni állandó kilengéseit is, bele se merek gondolni egy olyan eshetőségbe, hogy esetleg még csajozzon is, hát tényleg semmi ideje nem jutna a feleségére. A fiamat nem nagyon hatja meg az új érkező, a lányom azonban, aki eddig olyan édesdeden pihent, most kipattanó szemekkel figyel. Hallgatja az érkezőt, majd örömmel azonosítja is: Ba-ba.
- Igen, Baba jött.
Ezt kimondani is vicces, mert hát lássuk be, mégiscsak egy felnőtt férfiról van szó, a lányom pedig úgy néz ki, ezzel meg is elégedett, mert elvan a játékával.
- Ha én vagyok a napsugár, mit kap a nő, aki nem fojt meg álmodban a párnájával?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861590#post861590][b]Bánki Barnabás - 2023.03.30. 20:12[/b][/url]

Bercel fiam

- Senki se állította, hogy az lenne - vonja meg a vállait. Kifejezetten felsorolta minden hibáját és mindent, ami vele jár. De hát a nőt nem érdekelte.
- Jobb, mintha azt mondta volna, hogy papa - neveti el magát kissé zavartan. A helyzet az, hogy ő még mindig nem igazán ért a babák nyelvén, szóval inkább megtartja a két lépés távolságot, ha ez lehetséges.
- A testemet - neveti el magát. - Kell ennél több? - nyilván tudja, hogy igen. De most éppen Bercelt kívánja becserkészni, szóval neki kell szép szavakkal udvarolnia.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861593#post861593][b]Radetzky Bercel - 2023.03.30. 20:22[/b][/url]

- Az felvetne némi problémát. Amióta itthon vagyok, és nem a minisztériumban ülök, hajnalban megyek és este későn érek haza, azt hiszem, javult velük a kapcsolatom, meg persze Edittel is.
Én próbáltam, tényleg próbáltam a feleségem mellett lenni, hiszen ikreket szült, két csodás babát, de szükségünk volt a pénzre, nekem nem adtak szabadságot. Van örökségünk, mind a kettőnknek, sőt, mivel nálunk élünk, az apja azt az összeget, amiért másoknak házat vett is odaadta, persze mi meg lekötöttük, de tényleg annyira belefásultam a munkába és a követelményekbe, hogy Barnabás mentőangyalként érkezett hozzám az Előkészítővel, és azóta sokkal jobb minden.
- Mondjuk igaz, ezt az egyet nekem nem adtad még oda.
Vigyorodom el, ahogy a kávéba kortyolok, és közben elpillantok a szorgoskodók felé.
- Ez egy tök jó ötlet volt, hogy a szünetben is biztosítva van a felügyelet, és örülök, hogy több tanár is lelkes eziránt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=396&post=861594#post861594][b]Bánki Barnabás - 2023.03.30. 20:35[/b][/url]

Bercel fiam

- A varázstalan világban már ezer meg egy éve szokás, hogy az óvoda nem megy teljes szünetre nyáron, hanem összevont csoportok vannak. Gondoltam ezzel mi is tudjuk segíteni a szülőket - vannak hülyeségeik a mugliknak, de ez például nem rossz dolog. Szerinte az, hogy nem tették kötelezővé minden pedagógusnak, hanem totál önkéntes, sikeresebb, mintha katonásan ideállítottak volna mindenkit.
- Na, de. Térjünk a tárgyra, mert nem sok időm van -néz komolyan a másikra. - Nem véletlenül becézgetlek itt, hanem szeretnék veled érett, felnőtt férfiként társalogni, s ha nem lennének itt a gyerekeid, azt kérném, hogy fáradjunk be az irodámba - tényleg komoly az ügy és halaszthatatlan, szóval nem fáradozna azzal, hogy az ikreket betolják, felcipelik és egyebek, jó lesz itt is.