Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Már nem is emlékszem, hová tartottam, hogy őszinte legyek. Persze semmibe nem kerülne felidézni, de mivel biztosan tudom, hogy nem volt fontos, nem is vesződöm vele. Elvégre igen ritkán kezdeményezek beszélgetést, nagy kár lenne ettől megfosztanom magam.
- Nos, éppen ebben a reményben bátorkodtam megszólítani önt - mondom, és úgy látom, nincs ellenére a társaságom, hiszen az olvasnivalója kikerül a keze ügyéből. - Meghívnám szívesen egy kávéra is, ha nem volna már felszerelkezve eggyel.
Persze akár tea is lehetne a poharában, csakhogy az feltűnne nekem, így a következtetésem helyesnek tűnik. És talán azon is sikerült túllendülni, hogy azt gondolja rólam, csak a legfelső rétegét szemlélem, és mélyebben nem ismerném meg.
- Igazán kedves - hálálkodom egy mosollyal, mielőtt rövid összefoglalót tartanék az életemből. - Jó pár éve nem dolgoztam már aktívan, de annak idején auror voltam, egy kisebb, különleges csapatban. Túl sok mindent erről nem mesélhetek, mert akkor attól tartok, órákon belül felkeresné kegyed egy amneziátor. - Sejtelmes mosolyt kanyarítok a végére, nehogy túl komolyan vegyen. Még ha valóban így is történne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ohridszki-Füst Marfa
- Engedje meg, kérem, csak a hangulatom miatt -

Hogy biztos-e? Ajkai elnyílnak a kérdésre, mert bár rögvest rávághatná, amit lelkének minden porcikája harsog, és kijelenthetné, hogy igen, a lehető legteljesebb mértékben az vagyok, e szavakat azonban sem illendőnek, sem korrektnek nem érezné. Nem volna illő a kisasszonnyal szemben, és nem volna korrekt egy másik hölgy miatt.
Válasz helyett aztán tétován alsóajkát harapja be. Kékeket fürkésző pillantásában vágy csillan, mégis latolgatja magában, mit is feleljen, hiszen tudja, hogy ő másként értette az érintés tényét, mint a kisasszony, akinek ártatlansága egészen magával ragadja.
- Valóban - mosolyodik el ő is, tekintete közben a másik szájára esik. Képtelen betelni azzal a mosollyal. Őrületesen szép. - Kegyednek ismét igaza van - mondja, és egy drámaian elnyújtott sóhajjal folytatja. - Haj-jaj. Ideje lesz lassan előrukkolnom egy-két okossággal, mielőtt valami hibbant féleszűként könyvel el.
Mosolyából előbb vásott vigyor, csakhamar azután nevetés fakad. Megpróbálja elviccelni az előző félreértést, majd már a kisasszonnyal kéz a kézben sétálva a következő kérdésen tűnődik.
- Legerősebben, talán... felszabadultságot - szólal meg kisvártatva, fejét a boszorkány felé fordítva. Barnái komolyak, ugyanakkor tele vannak élettel. - Érzelem ez egyáltalán? Nem tudom, de nehéz felidéznem, mikor voltam ilyen jól utoljára. Feltételezhetően még a doktori képzés előtt, úgy három-négy éve.
Itt már maga elé néz, gondolkodik, visszaemlékszik. Lelki szemei előtt peregnek az események és a képek; könyvtárak váltják egymást, angol, bolgár, afrikai tájak, magyar erdők, skót hegyek és Norwich, a szülői otthon. Olyanfajta nevetésre, amit a kisasszonnyal most fedez fel újra, aligha találkozni bennük. Mégsem boldogtalan egyik sem. Csak normális. Számára hétköznapi, átlagos és megszokott.
A merengésből a gyümölcsösstand hozza vissza. Széles mosollyal fordul a nőhöz, pillantását le sem tudja venni ajkairól. A málnát lassú, óvatos mozdulattal engedi fogai közé, majd ő is ráharap a sajátjára.
- Mmmm - hümment egy nagyot, és az elégedettség jegyében egy futó pillanatra ő is lehunyja a szemét. - Elvinnénk két... - sandít hátra az eladóra, majd hunyorogva vissza a boszorkányra. - Vajon megfizetem bűneimet egyetlen doboznyi málnával, még ha nagy is, vagy többet szeretne a kisasszony? Legyen három, négy... öt doboz?
És John rendületlenül vigyorog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Előítéletes sosem volt, hiszen épp ő volt az, akit mások tettek ilyen vagy olyan skatulyákba. Ezért csak csendesen ingatja a fejét. Különösen viselkedik az alak, de ettől még biztosan nem hibbant féleszű. Érezné azt is, ha az volna. Volt nyomozás, amiben kénytelen volt lekövetni egy mentális zavarral küzdő fiatalt. Azok a riasztó színek, az a kaotikus lenyomat össze sem hasonlítható ennek a férfinak a tiszta ragyogásával. - Igen, az is egy érzés - feleli szelíden. Megannyi emoció létezik és él az emberekben, olykor egyszerre, de ez az egyik, amit elég ritkán lát ilyen elevenen, főleg egy felnőtt férfiban. Közben tovább sétálnak, kéz a kézben. Az idegen pedig beszélni kezd, felfedve néhány részletet kilétéről. - Ezek szerint diplomás. Vigyázzon mert még túl sokat árul el magáról - mondja titkokkal teli kékjeiben némi vidám fénnyel. Kezdi átvenni véletlen hozta kísérőjének hangulatát. Ezután elérnek a gyümölcsös standhoz, ahol megkóstolják a málnát. Marfa számára ez is egy igazán különleges élmény. Hiszen sohasem került még ilyen érzéki helyzetbe. A férfi tekintete, a belőle áradó érzések fénye, az a lassú és óvatos mozdulat, ahogyan azt az egy szem rubinvörös és bársonypuha málnát az ajkához érintette. Mintha az egész világ lángba borult volna abban a pillanatban. Sajátjai újfent eggyé váltak a vele szemben álló érzéseivel. Teljesen összekapcsolódott vele és senki mást nem érzékelt. - Ez az egy szem is elég fizetség, mert félek, ha többet kérek, az már az én bűnömmé válna - sóhajtja kettejük közé, hogy ezután pillantása újra a másik tekintetét keresse. Közel kerültek egymáshoz, s ezt az árus is láthatja, mert ahelyett, hogy megróná őket, amiért csentek a portékájából diszkréten elfordul egy másik vevőhöz. Ki tudja mi járhat a fejében, de annyi bizonyos, hogy lemér egy nagy doboz málnát, majd odakészíti a kettős közelébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

- Ó, igen, jobb is, hogy idejében figyelmeztetett - húzza össze szemöldökeit, és aprókat bólint, álla éppen csak mozdul. Ha komolyságot kívánt volna magára ölteni, nem járt sikerrel, vonásaiból ugyanis leplezetlen jókedv árad. - Még véletlenül elárultam volna kegyednek, hogy a Minisztérium szolgálatában állok, a legtitkosabb titkos-titkos szinten dolgozom, - hangját egészen elcsendesíti - nemzetközi hírszerzésből - létezik egyáltalán ilyen szak? - diplomáztam, és azért vagyok itt, hogy megtaláljam Bogolyfalva legszebb mosolyú kisasszonyát - mondja megtorpanás nélkül, noha azt már most belátja, hogy akármennyire is unta a politikát húszévesen, jobban kellett volna figyelnie a nemzetközi tanulmányokat választó barátjára, mert akkor valószínűleg most kicsit jártasabb lenne kémelhárítás fronton, és talán szavai is hihetőbben csengenének. Még sajnálkozva von egyet vállain, és a folytatás előtt vesz egy nagy levegőt. - Hogy a cél érdekében azután, tudja, hogy szóba elegyedhessek vele, jól megtapossam. Szánom-bánom - a padlizsános zacskóval együtt emeli jobbját, tenyerét mellkasára simítja. - De így legalább kiderült, hogy a Minisztérium hibájából okoztam fájdalmat. Rémes politikát folytatnak odafent, nem tudom elégszer kihangsúlyozni.
A férfi most olyan, mint egy csenevész, rossz gyerek, barna tekintete élénken ragyog, miközben összevissza hadovál. Valójában nem sok fogalma van arról, amit mond, de nem is igazán figyel szavaira, hiszen minden gondolata a kisasszony körül legyeskedik - még úgy is, hogy itt sétálnak egymás mellett, ujjaik összefűzve, karjuk pedig össze-összeér.
- Elegánsabb vagyok annál, minthogy hagyjam, kegyednek bármit is kérnie kelljen - jegyzi meg, és pillantását most először félreérthetetlen tűz árnyalja. Nehezen fordítja el arcát a nőtől, de azután hálás félmosollyal mégiscsak átnéz az eladóra. - Három nagy dobozzal szeretnénk elvinni, köszönjük.
Míg a málnák összekészülnek, addig John a zsebében keresgél. Semmi esetre sem károsítana meg senkit, így már számolja az érméket, hogy köszönetét megfelelő számokban is kifejezhesse.
- Hazakísérhetem? - kérdezi azután, hogy a gyümölcs bekerül a kezében lévő zacskóba, és továbbindulnak. Most nem néz a boszorkányra, így a kérdés valahova maguk közé, a semmibe érkezik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Meglehet külsőre igen törékeny, s a lelke sem épp acélkemény, ám valamiért csak megkapta ő is a maga diplomáját és nem a két szép kék szeméért. Ráadásul újságírásból, amit valljuk be, kevéssé néznénk ki belőle. Mégis ez az igazság. Ezért aztán nem hisz el mindent, amit a férfi mond neki. Azonban nagyra értékeli a komoly, vagyis inkább bohókás próbálkozást. - Valóban? Ez aztán a lehetetlen küldetés Mr. Hunt, vagy inkább Őfelsége jól titkolt ügynökéhez van szerencsém? - kérdezi és ajkát, az eddigiektől eltérő, szemtelen mosolyra húzza. Keveseknek meri megmutatni, hogy humora is akad. Testvérével szokott csak ennyire felszabaultan incselkedni. Viszont, ha már az idegen ennyire szeret játszani, hát belemegy ő is ebbe a különös játékba, amiben egyre jobban érzi magát. - Nem hinném, hogy a Minisztérium arra is utasította volna, hogy letaroljon egy szegény idős hölgyet eme szent küldetés végrehajtása közben - évődik tovább, majd folytatja is gyorsan, mivel egyre jobban élvezi a beszélgetést - Még szerencse, hogy nem csak a mosolyom szép, de gyors is voltam és közbeléptem, igaz? - nevet fel most először könnyed vidámsággal, mert úgy hiszi nincs ebben semmi kivetnivaló. Arra azonban nem számít, ami ezután következik. Attól a pillanattól fogva ugyanis, hogy megkóstolja a málnát valami egészen mássá válik a kialakult helyzet. Szokatlan érzések söpörnek át rajta, akár a futótűz. Minden színük ragyog és nem lát mást csak kettejüket, ami hihetetlen számára egy ilyen zsúfolt helyen. Felkavaró megélése képességének, ami megijeszti. Megszólalni sem tud pár pillanatig. Némán áll míg a férfi kifizeti a három nagy doboz málnát. Az árus széles mosollyal adja át neki és talán még rá is kacsint a férfira. Közben hősnőnk próbálja elválaszani saját magát tőle, sikertelenül. Olyan érzete van, mintha egyenesen a lelke kapcsolódott volna hozzá az ismeretlenéhez. Ilyesmi még sohasem történt vele. Félelmetes élmény. Ugyanakkor valamiért mégis felbátorodik tőle. Ebből az újult erőből merít, amikor végül megszólal. - Igen, annak örülnék - mosolyog az alakra, majd most ő nyúl kezért, hogy ha már ennyire mélyen érzi belsőjében, akkor testének se kelljen távol lennie tőle. Azonnal sóvárgás színezi be auráját, ami példátlanul aranyló az örömtől és a jókedvtől és nem csak a férfi emócióiból származik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Ohridszki-Füst Marfa
- Engedje meg, kérem, csak a hangulatom miatt -

Nem bírja ki, hogy ne nevessen.
- Az Őfelsége jól titkolt ügynökét kissé cirádásnak érzem - feleli nevetés közben, és mint aki valami igazán bensőségeset szeretne megosztani, közelebb hajol a boszorkányhoz. - Csak anyukám szólít így, de tőle - érthető okokból - elfogadom a felesleges flancot, kegyed viszont, kérem, ne fáradjon. Megígérem, hogy a Mr Hunt-ra is figyelni fogok.
A világ több táján ismerős John egyébként is közel mindenre hallgat, hiszen az évek alatt rutint szerzett abban, hogy a különböző nyelvcsaládokból jövő népek kiejtését megfelelően kezelje. A nem angol vidékről származók sokszor még az ő egyszerű nevével is hadilábon állnak. Volt ő már Dzsohi úr, Hari professzor, az a külföldi, tudjátok, de szólították már Jonathannak, Jimnek és még Jaspernek is. Soha, semmilyen gondja nem volt egyikkel sem, hiszen nem tulajdonít jelentőséget valaminek, ami valójában még csak meg sem határoz semmit. Őt legalábbis biztosan nem.
Azon egyébként meglepődött, mikor az egyik itteni tanonca Harrington úrként hivatkozott rá a vizsgaidőszakot megelőző beadandójában. A születési neve ugyanis John Wade William Harris-Harrington, erről azonban csak azok tudnak, akik találkoztak már valamelyik személyes okmányával. A többi szerencsést óvodáskora óta igyekszik megkímélni a fáradtságtól, ami a neve végighallgatásával jár - annak megjegyzését már meg sem említve. Még neki is évekbe telt megtanulnia a helyes sorrendet.
- Utálom kimondani, mert nem értek egyet a szó jelentésének intézményével, mégis vállalom: a néni ebben az esetben a magyar nemzet jövőjét szolgáló járulékos veszteség lett volna, ha kegyed nem oly gyors, így viszont... - ciccegve ingatja meg a fejét, mintha bizony nagyon sajnálkozna a következőkön. - Habár megúszott egy medencetörést, ami áldásos, a magyar nemzet nem ünnepelheti hazája hőseként. Én mindent megtettem, dehát...
Széles vigyorral pillant le a mellette sétáló kisasszonyra, és közben az ujjai közé simuló ujjakra fog. Jól esik neki a közelsége, ez elvitathatatlan, ugyanakkor az a tény, hogy ez a találkozás feltehetőleg mindent megváltoztat, befurakodja magát gondolatai közé.
- Örömmel, csak mutassa az utat - mondja még, és séta közben hüvelykujjával simogatni kezdi a kisasszony kézfejét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Első megdöbbenése kiül az arcára, majd őszintén, csilingelően nevet fel a konklúzió hallatán. Igaza is van, nem tud ezzel vitatkozni.
A kérdésre azt tudná felelni, hogy egy jó könyvvel és végtelen mennyiségű elkortyolgatott mojitóval, de az elég alkoholistán hangozna, így csendben marad és csak fejét ingatja meg. Legyintget is kicsit mellé, hogy nem fontos.
- Nem mintha lennének olyasmi terveim - kortyol a kávéból. - De ha lennének, biztos, hogy veled tárgyalnám ki őket - bólint egyet. A galamb téma felhozásával ismét elérkeztek egy sarkalatos ponthoz a városokban való fellelhetőségükről: a beszélgetés így folyik tovább gördülékenyen még minimum fél órán keresztül, mikor mindketten elindulnak a saját dolgukra.
Ismét úgy, hogy egyikük sem tud semmit a másikról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Liannának eszébe sem ötlik, hogy esetleg feltartja a férfit, mikor ő jött ide hozzá. Talán nem ártana rákérdezni, hogy egyáltalán szeretne-e hozzá hosszabb időre csatlakozni, ám úgy van vele: a mellette ülő, már... nos igen, ül, és kedélyesen beszélgetnek. Aligha siethet bárhova is.
- Ez nagyon kedves öntől, Magor - láthatatlan borzongás fut végig gerince mentén, ahogy kimondja hangosan a nevet. Kevés olyan emberrel találkozott eddig, akit ennyire öltöztetett volna a saját neve, ám Magor - önmagában különleges már - szerinte sokkal többet is rejt, mint egy név csupán. Reméli, nem téved.
- Úgy hangzik, megérné a kockázatot, hogy amneziáljanak - mosolyodik el féloldalasan. Kihúzva magát helyezkedik kicsit jobban a férfi felé ültében. - Ha most rákérdeznék arra, miért nem dolgozott aktívan aurorként, félek, a következő alkalomkor nem lenne miről beszélgetnünk - persze túloz. Sosincs olyan, hogy ne tudna valakivel beszélgetni érdemlegesen. Ebben a mondatban a lényeg inkább a következő alkalom - és ő türelmesen vár, hogy Magor kap-e az alkalmon vagy egyértelműbben kellene fogalmaznia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ugyan csak pár szót váltottunk, mégis mintha szikla volnék egy teljesen sík mezőn; eszem ágában nincs elmozdulni. Nincs az a környezeti katasztrófa, több ezer évnyi időjárási viszontagság, ami meggyőzne róla, hogy máshol jobb lenne nekem.
Tényleg nem csupán gyönyörű, a stílusa, ahogy beszél, ahogy ül, a rezgései. Mind-mind érdemesek a figyelmemre, és meg kell mondjam, ritkán érzek ilyet. És ha még gondolkodás nélkül arra is tudott késztetni, hogy megzavarjam, akkor tényleg itt a helyem - amíg ő is úgy akarja, természetesen.
- Ismerek egy igazán kedves fickót, akit imádnak az alanyai - mesélem, aprót kuncogva. - Sajnálatos módon csak addig, míg nem végez a munkájával, mert utána már nem emlékeznek rá.
Persze nem szeretném elviccelni a beszélgetést, hiszen felém fordul testével is, amit egy jó megfigyelő a szavak nélkül is értelmezni tud, nekem pedig sokáig volt a dolgom, hogy észrevegyek mindent, és defenzorként sem lankadhat a figyelmem.
Lianna szavai azonban a kétséget is eloszlatják, akár a hajnali ködöt a felszálló Nap.
- Ha legközelebb egy meghittebb helyen futnánk össze, teszem azt, egy kávézóban, ott minden bizonnyal tudnánk bármiről beszélgetni - nézek a szemébe, egyelőre várva néhány pillanatot, mielőtt direktebb kérdéssel folytatnám: - Ráérne esetleg valamikor?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Örülök, hogy segít megjavítani a készüléket. Mert ha én próbálnám abból nagy galiba lenne. Ha meg elviszem egy hozzá értöhőz az meg idő mire megjavítja. Szóval ez volt a legjobb megoldás. Így átadtam a csurom vizes lejátszót.
– Örülnék neki. – csak ennyit mondok.
Elsőre nem értem a fiú megszólalását. De azért válaszolok.
– Nem. Miért lenne? – kérdeztem és kínosan elröhögtem magamat. Hirtelen Stephen kezét érzem a vállamon. Összerezzenek. És amikor megfordít kis hiány eldőlök. Amikor vissza nyertem a stabilitásomat figyelek a most már mögöttem lévő fiúra.
Elmagyarázza az utat. De mivel hadar nem pontosan értem. És bele zavarodok.
– Szóval, jobbra fordulunk aztán egyenesen, itt balra megint – mutattok az említett standra – és végig. Oké. Azt hiszem megvan. – mondom bizonytalanul. Elteszi a pálcáját. Zsebre vágom a lejátszót és követem.
Csak bólogatok azokra amiket mond.
– Tudom. Csak érdekelt milyen bogolyfalva. Aztán pedig elvesztem. – mondom. Most már azért bánom, hogy egyedül le merészkedtem. De hát legalább láttam. És teljes mértékben igaza van. De hát ilyen vagyok. Na majd legközelebb megkérek valakit, hogy jöjjön le velem. Úgyse akartam semmi tiltottat csinálni. Csak érdekelt. De hát gondolom nem én vagyok az első előkészítős aki lejön egyedül a faluba. Az előkészítőben ez a jó, hogy még lehet csintalankodni ha akarunk. Bár persze nem tudom milyen következménye van ha lent vagyunk engedély és kíséret nélkül. De ha szerencsém van nem most kell megtudnom. Kaptam eligazítást szóval most már menni fog. Legalábbis remélem.
– Na hát remélem nem tévedek el többször. – bizakodóan tekintek a távolba.
Közben elindulhatunk vissza az iskolába.
– Megyünk? – kérdezem. Vagy lehet azért mondta el az utat, hogy egyedül menjek? Remélhetőleg mindjárt kiderül. Bár az is igaz, hogy biztosan van jobb dolga a mestertanoncnak annál mint, hogy kis elkóborolt gyermekeket kisérgesen vissza az előkészítőbe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Hisz a karmában és ez miatt, minimálisan ugyan, de a sorsban is. Nem hiszi, hogy minden találkozásnak értelme van, és befolyásolja a jövőt, ám abban majdnem biztos, hogy bizonyos találkozások igenis hatással vannak rá. Mindenképpen később derül ki, hogy melyik találkozás, melyik csoportba osztható.
- Ejnye, hát szabad ilyennel viccelni? - érezhető, hogy a kérdés nem komoly, teljesen viccnek fogja fel. Abból is egyértelmű lehet ez, hogy utána, pár másodperccel később már halk kuncogása hallatszik.
Fejét csóválja meg kicsit apró mosollyal, ám mielőtt a másik azt hihetné, éppen elutasítják szólal meg.
- Igazán röstellem, ám azért költöztem ide vissza, hogy kicsit kerüljem az embereket. Azért ülök ki ide kávézni... - pillant is körbe. - Ám nem hagynám ki az alkalmat, hogy ismét lássam. Mit szólna, ha meghívnám vacsorázni, esetleg... péntek este? Jó lehet? - térdére könyökölve, csillogó szemekkel várja a férfi válaszát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem egyszerű az amneziátorok élete, le kell mondaniuk az olyan örömökről, mint emlékezetes belépők, maradandó élmények, de szerencsére a legtöbbük tud nevetni az ilyen vicceken, másként tényleg lélekölő munka volna az övék.
- A nehézségeken nevetni kell, hogy könnyebbé váljanak - osztom meg megannyi kéretlen bölcsességem egyikét, de a mosoly továbbra is ott bujkál az arcomon, hogy csak annyira vegyen komolyan a nő, amennyire szeretne.
Már az idejét sem tudom, mikor hívtam el utoljára randevúra valakit, most mégis leküzdhetetlennek tűnik a késztetés. Nem vagyok az indokoltnál magabiztosabb, az elutasítás ugyanúgy várható kimenetelnek tűnik, ám a válasz, amit kapok, meglepetésként hat.
És nem is az emberektől való idegenkedés megdöbbentő, mert terromágusként én is közelebb érzem magam a természethez, mint fajtársaimhoz, hanem, ha jól értem, hogy egyből az otthonába invitál.
- A péntek este tökéletes - felelem, hisz hogyan is tudnék egy ilyen ragyogó szempárnak ellent mondani? - Ha valóban nem probléma kegyednek. Tudja, vegetáriánus vagyok, szegény édesanyám sosem bocsájtotta meg nekem - kuncogok aprót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egyetértően bólogat a férfi szavaira. Ugyan ő nem ezt tette, amikor boldogságának kulcsát elvették tőle, majd a másikat ő engedte el, de valahol igaza van Magornak.
Ahogy Magor nem tudja mikor hívott el valakit randevúzni utoljára, úgy Lianna sem tudja, mikor hívták el őt. Annak idején volt szerencséje megtapasztalni a randizás minden csodáját és szomorúságát, amíg be nem került a képbe Kelemen. Annak sem lett éppen szép vége, de sokkalta elviselhetőbben alakult, mint az ember gondolta volna.
- Megértem az édesanyját, hogy lehet lemondani a csirkéről? - kuncog fel. - Nyugodjon meg, tudok ilyen feltételek mellett is remek ételt készíteni. Várom akkor péntek este 7-kor. A címem... - a szalvétát veszi el táskájáról, hogy maguk közé tegye le a padra. Tollat halászik ki a végtelen retikülből, végül firkantja le a címét végre. Kedélyesen és visszafogott mosollyal nyújtja a férfinak a szalvétát.
Amint elveszi, kel fel helyéről. Ruháját igazítja meg, végül pillant Magorra.
- Nagyon örültem a találkozásnak, Magor. A következőt még jobban várom - nyújtja jobb kezét neki, hogy elköszönhessenek egymástól, mintha csak két ismerős lennének.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Éppen a Boglyas térről nyílt legújabb munkahelye, ahol még ő maga is újdonságnak számított, alig egy hónapja dolgozott a cégnél. Ez idő alatt sikerült nagyjából megismerkednie a munkafolyamatokkal, az ügyfelekkel és természetesen ő kapta a nemes feladatot, hogy a főnökség idejét megspórolva, kiválasszon és felvegyen egy titkárnőt, aki majd intézni a napi adminisztrációs folyamatokat, fogadja az ügyfeleket és besegít a jogi akták kezelésében. Atlas nem volt ugyan HR-es, de utána nézett a dolgoknak, a főnökei is elmondták nagyjából az elvárásukat és neki is akadtak igényei. Nagyjából tudta azt, hogy mit is keres, ezen a délelőttön már túl volt jó néhány interjún, akadt is esélyes a jelöltek közt és már szinte biztos volt benne, hogy azt a kedves nőt fogja felvenni, akit legutolsóként hallgatott meg. Megkönnyebbült, már közelgett az ebédszünet, mely után éhesen áhítozott, de egy üzenet megakadályozta abban, hogy felálljon és elinduljon. Az egyik főnökétől kapott egy üzenetet, hogy váratlanul akadt még egy jelölt, Elsie Rose Krise, akit meg kellene hallgatni. Ugyan nem volt egyéb utasítás, de az a bizonyos "meg kellene hallgatni" rész két vonallal is alá volt húzva és a szövegezés többi részéből is elég egyértelmű volt, hogy nem ártana a végén majd őt választani. Enyhe grimasszal zárta össze a borítékot, aztán végig futotta a lány önéletrajzát, majd kilépett az ajtón és körbepillantott az előtérben.
- Elsie Rose Krise? - egy-két ügyfél lézengett ott, de mivel nem látta a lányt, már kezdte behajtani maga mögött az ajtót. Ha nem jött el, egyszerűbb lesz ezt kezelni, majd Bauer úrnak is elmondja, hogy sajnos nem jelent meg a jelölt. Így pedig örömmel veheti fel majd Emesét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ez gyors volt.
Nem kellene, mégis megint meglepődök azon, mennyivel egyszerűbb az élet, ha apám közbenjár. Mikor is történt? Vasárnap. Vasárnap nem tudtam megint, hogy mikor kell befogni, és hagyták el a nagy szavak a szám. Majd én megmutatom. Én mindig megmutatom. Mentségemre legyen mondva, tényleg nem hittem volna, hogy apu felül a vonatra, ráadásul ilyen gyorsan.
Ezt most csak magamnak köszönhetem. Legalább a késésem nem, mert abban a nyomi kávézóban megint nagy a sor. Nem értem az embereket - magamat se -, miért kell ilyen korán kelni, és csinálni bármit is? Afrikában legalább délutáni és esti órák voltak, ott figyelembe vették, hogy az ember lánya tizenegy előtt teljesen életképtelen, kávé ide vagy oda.
Az első két korty után már arcomra is kerül a fintor, ami minden egyes alkalommal az elégedettségemet jelzi, de... igazán kezdem megszokni már, hogy ez a hely... fapados. Mi tagadás, a szüleim nagyon jól tudják, mivel lehet büntetni. Csak kapj fel, és dobj le az Isten háta mögé, én meg még azt is megbánom, amit még el se követtem, de persze sokkal makacsabb vagyok annál, hogy ilyen könnyen fejet hajtsak nekik.
Csak egy nagyon picit sietek, nem fogok loholni, annyit nem ér az egész, és legalább van egy kis időm kitalálni, egyébként miért is kell ez nekem. Ja, tényleg. Mert én megmondtam, hogy életképes vagyok. Meg Dami se csinál semmit, mire kaptam egy kis monológot arról, hogy az ő munkája fontos, én meg ezen jól felhúztam magam. Nem mintha papírok kapcsozása olyan fontos lenne, de munkám ugye nekem is lehet.
- Itt vagyok - még pont elcsípem a nevem a férfi szájából, gyorsan elő is varázsolom a legbájosabb mosolyom, és szabad kezem nyújtom is, amint elé érek.
- Elnézést, hosszú volt a sor a kávézóban - igen, ez egy mentség, még a hangomban is felcsendül némi felháborodás, hogy pont emiatt kell késnem. De ő még nem tudja, nekem mennyire létszükséglet a reggeli kávé. Nem mintha utána sokkal használhatóbb lennék, csak... kevésbé undok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Úgy hallotta, hogy a tér mellett megnyílt egy új gyrosos, büféskocsiból árulják egész jó áron és állítólag isteni. Ha másért nem, első keresztnevéhez hűen ma egész biztosan ott fog ebédelni, meg azért is, mert imádja ezt az ételt és már nagyon rég evett utoljára ilyet. Éppen az ízekre gondol, még a nyál is összefut a szájában, gyomra is kezd ébredezni, finoman jelez, hogy indulni kéne már, csak a tárcája hiányzik, de mielőtt még a háta mögött kattanna a zár, női hangot hall. Fordul is, és szembesül azzal, hogy megérkezett az, akit alig tíz másodperce keresgélt odakint. - Oh, értem - kicsit csalódottan hangozhat szájából ez a kis megjegyzés, ami leginkább annak szól, hogy lőttek egyelőre a gyrosnak, mert egy interjú még hátra van. Kárpótlásként azért megjegyzi magában, hogy az utolsó jelölt igazán dekoratív az előzőekhez képest, és ha csak a megjelenést kellene értékelnie, akkor már nem is lenne szükség beszélgetésre a továbbiakban. - Örvendek Ms. Krise, Atlas Desgrange - nyújtja kezét egy kézfogásra, aztán oldalra lép. - Fáradjon beljebb - jobban kitárja az ajtót, hátulról diszkréten éppen csak megnézi, aztán behajtva az ajtót ő is előre sétál, megkerülve az asztalát letelepszik mögé, de csak miután a hölgy helyet foglalt. - Ahová szimpatikus - rábízza a döntést, hogy a két teljesen egyforma fotel közül melyiket is választja. Azután maga is kényelmes pózt vesz fel, újra végig futja a jelentkező lapját, mely meglehetősen szellős és hagy némi kivetni valót maga után.  - Húsz éves, ha jól olvasom, akkor mestertanonc az iskolában, de nincs feltüntetve a szakirány. Szabad megkérdeznem, hogy miért jelentkezett hozzánk erre az állásra? - rögtön a tárgyra is tér, mert most ez a dolga. Mondaná, hogy beszéljék meg egy gyros mellett, hisz farkas éhes, de ez nem lenne fair a többi pályázóval szemben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egy ponton a fejembe ötlik, hogy talán rá kellene segítenem a hangulatomra, de hamar elvetem tekintve, hogy ezt az apám intézte. És minden látszat ellenére tudom azt is, hogy még mindig.... csalódott. Teljesen okkal, ha valamit megbántam, az tényleg az, hogy tönkre vágtam valaki életét, és visszagondolva, talán még jobban meg is erőltettem volna magam, és nem csak egy csokor margarétát küldtem volna bocsánatkérésképp. De fiatal voltam... fiatalabb, és még most sem tudom sokszor helyükön kezelni a dolgaim.
Most csak annyit tehetek, hogy több okból kifolyólag sem fürdök be ezen az interjún. Jó, azért nincsenek illúzióim, tudom én, hogy hamar elhajtanak a francba - nincs az az épeszű ember, aki engem venne fel dolgozni -, de csak megerőltetem magam. Csak hogy lássák, én tényleg megpróbáltam. Valahol azért hálás vagyok azért, hogy nekem nem az életem múlik ezen az interjún, meg a jövőm meg minden ilyen nagy szó.
Ó, öltöny ing... a nők többsége elájul ettől a kombótól, hamar nyílik is a lábuk, főleg mert összekötik azzal, hogy pénzes az illető. Rajtam semmi jele nincs az ámulatnak, és ez nem is feltétlenül a férfi ellen szól, csupán bőven elég öltönyös-inges férfi vett körül életem során, hogy én azt redflagnek tekintsem. Az összes a szép máz mögé bújtatja, mekkora rohadék is, és milyen romlott belül. Mit is mondhatnék, hamar kiábrándultam. A pénzzel se lehet megfogni. Persze ezt is elrejtem, kiválóan tudom alkalmazni a családomra jellemző kellemes benyomást, és bennem is megvan az a képesség, hogy megnyerő legyek, és elrejtsem a gondolataim. Nem tanították, egyszerűen a családom hozadéka, úgy ragadt rám, mint az, hogy mikor melyik villát kell kézbe fogni.
Belépek az irodába, körbe se nézek, épp csak leülök az egyik fotelbe. Szépen. Lábak összekulcsolva, egyenes hát, csak ahogy a nagyi is elvárná, hisz idegen. A jó benyomás fontos.
- Újságírónak tanulok. Ezzel pedig a családom nincs kibékülve, és szeretnék, ha komolyabb pálya felé is kacsintgatnék, ezért tartotta édesapám jó ötletnek, hogy jelentkezzek ide - ne mondja senki, hogy én nem készültem. Élek a gyanúval, mindketten tökéletesen tisztában vagyunk vele, én nem jelentkeztem...
- Emellett imádok papírokat kapcsozni, és mappákat rendezgetni, meg növényeket locsolni - és itt jön a probléma, hogy nem tudom, mikor kell befogni. Ez vezetett ide is, és itt is rezzenéstelenül közlöm... Atlassal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A kezdeti nem túl nagy lelkesedés ellenére igyekszik kedves lenni és mosolyogni, hogy a másik komfortosan érezze magát egy ilyen helyzetben. Emlékszik még Atlas, nem is olyan rég volt az ő interjúja is, izgult elég rendesen, de szerencsére végül jól sikerült a beszélgetés, ezért is ül most itt. Első benyomása a lányról azon túl, hogy a külseje rendben van, látja, hogy a mozdulataiban is elegáns, úgy is ül, ahogyan az elvárható lenne egy kiemelt társaságban. Mondjuk Krise, így nem is lehetne ez nagyon másként, csupán annyi a bökkenő, hogy ez még tényleg nem elég a feladathoz. Emiatt kérdez is Atlas, majd csöndesen figyeli a lányt, közben az állát dörgölve gondolkodik.
- Az újságírás is jó szakma - állapítja meg csak úgy mellékesen, ebből feltételezi is, hogy akkor fogalmazásban és kommunikációban jó lehet a lány. Aztán jön a megjegyzés, ami emlékezteti Atlast arra, hogy ez a lány egy csókosnak a gyereke, biztosan Bauer úr barátjáé.
- A feladatkör azért ennél kicsit bővebb. Itt fogadni kell az ügyfeleket, időpontokat egyeztetni velük, figyelni az igényeikre. Emellett nagyon fontos az is, hogy gyorsan tudj gépelni és tisztában legyél bizonyos jogi fogalmakkal. Van bármilyen jelenlegi vagy korábbi jogi tanulmányod? Mágusjogot például tanultál? Ha mondanod kellene három pozitív és három negatív tulajdonságot magadról, akkor mik lennének azok? - ezeket muszáj megkérdeznie, mert sok mindent leszűrhet egy-egy ilyen válaszból. Nem fontos az, hogy a lány profi legyen, ha Atlas úgy érzi, hogy fejlődőképes és túlmutat azon a képen, mint amit jelenleg lát a lányról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem mondanám, hogy annyira feszült vagyok. Épp csak nem értem, hogy miért szükséges ez. Jó, sok mindent nem értek, ami másoknak teljesen normális, ez igazán nem az én hibám.
- Igen - egyetértek vele, hisz ezért választottam. Ha valamit közel érzek magamhoz, akkor az az írás, persze ezt sem fogom senki orrára kötni, még a családoméra se. Jó, meg a pénzköltés, abban is verhetetlen vagyok.
- Felvettem a mágusjogot, a családom pedig szoros kapcsolatot ápol különböző ügyvédekkel, nem fogok pánikba esni egy paragrafus jel láttán - ebben is valahogy biztos vagyok. Alapjáraton nincs gond az eszemmel, az érdeklődésem az, amit nehéz megragadni, és biztos hogy nem a jog világában fogok kiteljesedni, de mint mondtam, ezt apu intézte, és fontos, hogy jó benyomást keltsek. Amúgy is... az alapvető dolog, nekem is tökéletesen megy. Minden ügyvéd hazudik.
- Pozitív tulajdonságaim nincsenek, negatív meg jóval több mint három. Viszont a családom az identitásom, Krise vagyok, annak minden negatív és pozitív hozadékával - és még szépen ki is emelem. Most először. Mert nem szoktam. Mert a nevem valójában inkább átok, vagy mostanság szitok, de... nem tehetem, és nem is akarom megtenni, hogy szemet hunyok afelett, amit az a család elért. Amiért tényleg egy név lett.
- Róhatjuk itt a köröket, tényleg. De üres kérdésekből nem fog rájönni arra, ki vagyok, és mind a ketten tudjuk, hogy itt fogok dolgozni - jó, lehet odaírni a negatív tulajdonságokhoz azt, hogy türelmetlen. Kicsit még előrébb is dőlök, a bájos mosolyom is inkább válik magabiztossá, ahogy még a fejem is oldalra biccentem.
- Inkább térjünk át a fontos dolgokra. Hogy issza a kávét? - ne, ne röhögj, ez tényleg fontos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Érez bőven határozottságot, amikor az újságírás kerül szóba, emiatt sem érti nagyon, hogy a lány miért is nem az újsághoz jelentkezik gyakorlatra, ott bizonyára a jövőjére nézve is hasznosabb dolgokat tapasztalna. De aztán megint eszébe jut Bauer úr és azok a sorok, bár nem érti, mire megy ez az egész. - Jó, akkor mondhatjuk, hogy van minimális tapasztalat - fel is rajzol egy pipát a jog szó mellé, amit a beszélgetésük alatt firkantott papírra, de őszintén nem érzi a lány oldaláról azt, hogy ő annyira nagyon akarná ezt az állást. Emiatt egy kicsit kellemetlenül is érzi magát, ugyan felteszi a szokásos kérdéseket, mert ez a dolga és nem tehet kivételt, de nem örül most ennek a helyzetnek. Ahogy a válasznak sem, amit kap, amire csak felhúzza a szemöldökét és inkább mélyen hallgat. Lett véleménye, de azt nem kell megosztania a lánnyal. - Aham - bólintva jelzi, hogy figyel, valamit még firkál is, de a bicskanyitogató stílusra már felkapja a fejét. Ahelyett azonban, hogy hirtelen módon adja ki magából az első gondolatokat, inkább csak összepréselt ajkakkal nyugtázza a lány szavait, láthatóan nem zökken ki egy másodpercre sem. - Kedves Elsie Rose, azt hiszem, hogy minden kérdésemre választ is kaptam, köszönöm, hogy befáradt hozzánk - kedves marad, miközben ignorálva a lány kérdését, egy mosollyal emelkedik fel ültéből és kezével finoman jelez a kijárat irányába.  - Hamarosan értesíteni fogjuk, minden jót kívánok! - csupán ennyit mond, mert nem, nincs az a pénz, amiért ő ilyen modorral felvenné ezt a lányt erre a feladatra, miközben ott van Emese, aki teljes mértékben tökéletes lenne erre a pozícióra. Bauer úr ide vagy oda, Atlas ki fog állni a véleménye mellett.

Este el is jött a beszámoló ideje, Atlas kissé fáradtan és elgyűrten ült le Bauer úr irodájába, ahol minden követ megmozgatott, hogy elmagyarázza, a Krise lány nem kompatibilis ehhez a céghez, és ha felveszik, abból csak károk lesznek. Hiába rágta Bauer fülét és mutatta meg neki Emese önéletrajzát, hiába számolt be a másik lány erősségeiről és hozzáállásáról, Bauer ütötte az ebet a karóhoz és végül elég határozottan adta Atlas tudtára, hogy legyen kedves nem ellent mondani, különben kereshet ő is új helyet. Csodálatos. Ennek fényében még késő este, a fogát szívva írta meg tintával a levelet, majd küldött baglyot Elsie Rose Krise részére, miszerint:

A levél még tartalmazta a kezdés időpontját, a gyakornoki szerződéssel kapcsolatos alap információkat, hogy milyen dokumentumokat vigyen magával, illetve a dresscode-ot is, ami a munkakör elvégzésében elvárt.
Atlas ezután tért csak haza, fáradtan, lelombozottan és már előre tartott attól a naptól, amikor majd újra találkoznia kell az újonnan felvett kolléganővel. Kizártnak tartotta azt, hogy helyt fog állni abban a munkakörben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A levél nem ért váratlanul. Azért lőttem róla egy képet, és elküldtem apámnak, aki mindazt egy lájk jellel láttamozta. Olybá tűnik, tényleg csak Atlas nem tudta, hogy az a levél valószínűleg már azelőtt megvolt írva, mielőtt én beléptem volna az ajtón.
Nem mondom, hogy nem érzek némi elégtételt, és nem esik jól, hogy rajtam keresztül tapasztalhatta meg a férfi, hogy itt még mindig nem az eredmények, meg az önéletrajz, ami számít. Szomorú, kétségtelenül, de általános igazság.
Viszont nekem ne mondja meg egy noname ügyvédi iroda, hogy mit vehetek fel, szóval a levélnek azt a részét, szépen letéptem, és hasznosítottam. Ezért van az, hogy a saját dizájner ruhámban libbenek be, teljesen magabiztosan, kezemben a jól megérdemelt papírpohárral.
- Jó reggelt. Hoztam volna önnek is, de hát kérette magát... - pislogok rá bűnbánóan, kortyolva a még mindig borzalmas italból. Komolyan. Fájna itt egy Starbucks? Nem hiszem el, hogy nincs rá igény. Még gyorsan Aidennek is megírom, hogy tök izgi első munkanapom lesz.
- Szóval, mit csináljak? - azért annyira provokálni nem szeretném, sejtem bőven elég neki az én ártatlanul mosolygó, bájos arcom nézni. Esküszöm, csak akkor rúgok bele, ha erre okot ad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Éjszaka nem is aludt túl jól, gyötörte az érzés, amit az igazságérzete diktált. Olyan rossz volt megírnia az elutasító levelet Emesének, annyira nem érezte igazságosnak és fairnek. Ha tehetné, akkor őt is felvette volna a céghez, jelenleg azonban csak egyetlen titkárnőre volt keret, azt pedig Bauer úr nagyon határozottan kikötötte, hogy ki is legyen az. Meg volt kötve Atlas keze, aki nem is értette, hogy akkor miért is kellett ezt az egész folyamatot a nyakába varrni. Ha már előre tudták, hogy úgyis ezt a Krise lányt akarják betolni, akkor mire volt jó ez az egész. Nem igazán értette, de Bauer úrral nem mert szembe menni. Koch pedig még mindig külföldön tartózkodott, bizonyára ő is tudott erről a döntésről.
Reggel Atlas nyúzottan ébredt, ahhoz se volt energiája, hogy elvégezze a reggeli rutint, azt a néhány fekvőtámaszt és húzódzkodást, ami a korai edzéséhez tartozott. Egy vajas croissant rágcsált el félúton, leöblítve az útközben kihűlt kávéval, aminek az íze sem volt jó, és megállapította, hogy mégis csak a Patronumból kéne vennie a feketét.
Beesve reggel sietve szelte át a teret, rengeteg dolga volt még, mielőtt megérkezik az első ügyfél, most egy kicsit sok munka is nehezedett a vállára, úgy érezte, hogy a már tapasztalt ügyvéd urak szívesen tolják rá a kevésbé izgalmas, ám annál húzósabb ügyeket. A nagy pakolászásban egy kis időre sikerült is megfeledkeznie arról, hogy az új kollegina ma érkezik, de aztán meghallva a nő hangját, élesen hasít belé az érzés, hogy ó te jó ég.
- Jó reggelt - köszön egykedvűen, éppen csak felpillantva a lapokból, de aztán kénytelen újra visszavezetni Elsiere a tekintetét. - Ez nem felel meg a dresscode-nak - közli, jelezve ezzel is a nem tetszését, mert abban a levélben le volt írva, hogy világos blúz, térdig érő szoknya az, ami elvárás az irodánál. Ehelyett combközépig érőben érkezett, ami még egy kaszinóban is megállta volna a helyét. Nem kétség, hogy Atlas feszült lesz, nem csak attól, amiért Elsie nem volt képes egy kérésnek eleget tenni, hanem magától a gondolattól is, hogy mostantól erre a nőre van utalva és vele együtt kell dolgoznia. Ez mindennel szembe ment Atlas elképzeléseiben. Gondterhelten meg is dörgölte a homlokát, végül összehajtotta az aktát és felegyenesedett az asztalától.
- Azon túl, hogy holnaptól megpróbál normális ruhában jönni, jöjjön és megmutatom - ma már nyoma sincs a kedvességének, nem tehet róla, sosem szívlelte azokat, akik apuci kedvéért kaptak meg egy állást. Ahhoz előbb bizonyítani is kellene, hogy Atlas elismerje a lányt. Ráadásul nem az a fajta, aki smúzolni fog a két szép szeméért. - Itt van a recepció, ez lesz az asztala. Irodaszereket a jobb oldali szekrényben talál. Ott az a fekete könyv az időpont jegyzék. Ha valaki besétál, fel kell venni az adatait, egyeztetni kell velük időpontot, aszerint, hogy milyen ügyet szeretnének intézni. A már meglévő ügyfelekkel elég csak az időpontot egyeztetni. Az újakhoz kartont kell vezetni, felírja rá a nevüket, kitölti az adataikat és ezt kitölteti velük.  - miközben magyaráz, ide-oda hajol, előhúz sablonokat, mintákat és azokat is megmutatja a lánynak.  -  Bauer és Koch úr utazásait megszervezi, a szállásokat lefoglalja. Kávét főzni nekem nem kell, a vendégeket viszont kínálja meg érkezéskor. Ha semmit nem kérnek, nem kell erőltetni. És mosolyogjon. Az irodaszereket maga fogja rendelni, napi szinten ellenőrzi, hogy az irodákban van-e megfelelő írószer és papírlap. A takarítókkal is maga tartja a kapcsolatot, ha hívás érkezik, bekapcsolja az irodába. Ezeket pedig itt ABC szerint kellene rendezni, mert az elődje egy teljes káoszt hagyott maga után - lép a bal oldali szekrényhez, ami  bizony tele van mappákkal. - Van bármi kérdése Elsie? - elég sok mindent osztott meg hirtelen a lánnyal, ráadásul direkt nem is akar neki komolyabb feladatot adni, pedig volna mit. De inkább belepusztul ő, mint hogy erre a nőre bármi olyat is bízzon, amihez gondolkodni is illik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

Csendben álldogálok amíg megjavítja a lejátszott. Amikor készen van elkezd magyarázni a rúnázásról. Hevesen bólogatok.
– Rendben. – mondom most már határozottan. Nagyon örülök, hogy megjavította a lejátszót.
Aztán megint csak bólogatok. Kezdek egy bólogató baba lenni.
– Oké. – mondom halkan. – Rendben. – fojtatom szűk szavúan. Hát legközelebb biztosan jobban figyelek. Vagyis khm… kísérővel jövők. Hátra pillantok rá és elmosolyodok. “Jó a stílusa” gondolom magamban. Először kicsit furcsának tűnik, de ha már hozzá szokik az ember akkor jó hallgatni. Eleinte feszengek most viszont mintha fellélegeztem volna. Amikor felszólít, hogy menjek megpróbálom előhívni emlékezetemből a mondott útvonalat. Rendben. Megvan. Elindulok Stephenel a hátam mögött. Érzem magamon tekintetét, de megpróbálom figyelmen kívül hagyni és koncentrálni az útra. Elindulok. Nemsokára ott is leszünk az előkészítőben. Aztán ha ott vagyok mit fogok vajon csinálni? – miközben elindulunk ezen gondolkodom.
Talán kimegyek az udvara és sétálok egyet. Ezek után inkább maradnék az iskola falain belül. Biztonságosabb. Ilyen gondolatokkal indulok meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Talán ha tudnám, hogy a férfi igazságérzetét bántják a történtek... Nem, valószínűleg akkor is ugyanígy mosolyognék, és szemeimbe is ugyanúgy beköltözne az értetlenség. Nekem is van sok minden, ami nem tetszik, mégis tesz rá mindenki, bármennyire is hisztizek. Ha nem így lenne, a bátyám se készülne élete legnagyobb baromságát elkövetni.
- Valóban - adok neki igazat. Biztos, így van ha már így kijelentette. Mint mondtam, rá se néztem, mert majd én azt tudom, mit hordok. Nem azért vagyok jóban a tervezőkkel, hogy aztán belekényszerítsem magam valami ceruza szoknyába meg undi blúzba.
- Akkor ezt most gyorsan tisztázzuk. Sem Ön, de még a főnökei se fogják nekem megmondani, mit vehetek fel - egy pillanatra eltűnik arcomról a kislányos báj, ami rendszerint rajta van, és amitől általában képtelenek rám haragudni. A tekintetem is megvillan, noha a hangom teljesen nyugodt, és vad csapkodásba meg toporzékolásba se kezdek. Ez tény. Úgyis közlöm vele tudva, hogy tudom kinek kell és milyen szavakat megejtenem ahhoz, hogy az előttem álló szarva le legyen törve. Aztán hamar visszarázódok az én kis bájos énembe, mert egyébként lehet velem beszélni, határozottan kompromisszum kész tudok én lenni.
Mikor feltettem ártatlanul a kérdést, nem számítottam ekkora pörgésre. Már az első két mondatnál elvesztettem a fonalat, szóval nyugodtan kortyolom azt a borzalmat, minden egyes kortynál bízva abban, hogy most majd jobb lesz, de újra és újra csalódok.
A székre azért felcsillan a szemem, gyorsan le is pattanok rá, és pörgök vele egyet vidáman, mert tudom, hogy azt határozottan élvezni fogom. Felőlem aztán duruzsolhat a férfi, amit csak akar, én már közben szelfit lövök a bátyámnak, hogy lássa csak, én tökre dolgozok. Már csak arra kapom fel a fejem, hogy a nevemet hallom.
- Ön szerint ezt, vagy ezt küldjem el a bátyámnak? Melyik olyan komoly dolgozós? - szinte egyforma a két kép, épp csak a filter, és a mosoly különbözik. Na meg az egyiken ott a férfi feneke, mert pont behajolt a szelfimbe.
- Ahh hagyjuk, elküldöm ezt - teszek le arról, hogy tőle kaphatnék egy épkézláb tanácsot. Még legyintek is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

A műanyag gördeszkakerék nem éppen halkan tapad a vasútállomás kövezetére. Természetesen, a deszkát lovagló, régen eltűnt bongyorság ebből mit sem hall, mert mint minden rendes varázsfelnőttnek; neki is egy mugli fejhallgató tompítja a hallását. Csak stílusosan, mint mindig. Az embereket Tony Hawk-ot megszégyenítő mozdulatokkal kerüli ki, noha olykor mögötte a levegőbe repül egy virágcsokor, egy kisebb táska… ha valami Wes Anderson féle filmben lennénk, akkor egy-egy tyúk vagy kismacska is a levegőben végezné egy halk kotkodával vagy nyávogással. De most legyen ennyi elég. Magasszárú sportcipő segíti az elveszettnek vélt alakot a gördeszkán maradni, amit egy buggyos farmernadrággal és egy jól megszokott D&D-s pólóval kapott ma magára. Van, ami nem változik. Szabadnap van, és ezt megfelelően kell kihasználni, mert aztán jön újra a hétfő, és bele lehet bújni a szürke öltönybe, aztán zsa a Minisztériumba.
Hangosan siklik végig a gumitalp a kövezeten, mire a deszka-lovas megáll. Mind a 165 centiméterével húzza ki magát, hogy egy fejben baromi vagány mozdulattal lekapja magáról sárgás üvegű napszemüvegét. Csorbacsík mosolyával elégedetten néz körül a vasútállomás népén; újra itthon. Az endorfin, oxitocin, szerotonin és dopamin „édesnégyese” feszíti szét mellkasát, ahogyan a friss szellő összeborzolja göndör fürtjeit. Mély sóhaj után egy idős bácsira keveredik égszínkék tekintete. Galambokat etet. Klisésnek tűnhet, de… nem is rossz ötlet. Azonnal az egyik padhoz löki magát, majd lábának segítségével megemeli a deszkát, hogy egy egyszerű mozdulattal a pad mellé támassza, és lehuppan. Zsebéből előkap egy noteszt és egy ceruzát, majd szélsebesen körmölni és rajzolni kezd. Pont ez a klisés karakter hiányzott a történetből. Hamarosan készen lesz ez a képregényvázlat is.
Eltelik egy óra, majd még egy. Elégedettséggel teli vigyorral engedi le az író- rajzeszközt, s így koppan is a ceruza fa teste a pad deszkáját.
Hi! My name is Petya. And my life… is still simple. I’m just a little older.