Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Ez gyors volt.
Nem kellene, mégis megint meglepődök azon, mennyivel egyszerűbb az élet, ha apám közbenjár. Mikor is történt? Vasárnap. Vasárnap nem tudtam megint, hogy mikor kell befogni, és hagyták el a nagy szavak a szám. Majd én megmutatom. Én mindig megmutatom. Mentségemre legyen mondva, tényleg nem hittem volna, hogy apu felül a vonatra, ráadásul ilyen gyorsan.
Ezt most csak magamnak köszönhetem. Legalább a késésem nem, mert abban a nyomi kávézóban megint nagy a sor. Nem értem az embereket - magamat se -, miért kell ilyen korán kelni, és csinálni bármit is? Afrikában legalább délutáni és esti órák voltak, ott figyelembe vették, hogy az ember lánya tizenegy előtt teljesen életképtelen, kávé ide vagy oda.
Az első két korty után már arcomra is kerül a fintor, ami minden egyes alkalommal az elégedettségemet jelzi, de... igazán kezdem megszokni már, hogy ez a hely... fapados. Mi tagadás, a szüleim nagyon jól tudják, mivel lehet büntetni. Csak kapj fel, és dobj le az Isten háta mögé, én meg még azt is megbánom, amit még el se követtem, de persze sokkal makacsabb vagyok annál, hogy ilyen könnyen fejet hajtsak nekik.
Csak egy nagyon picit sietek, nem fogok loholni, annyit nem ér az egész, és legalább van egy kis időm kitalálni, egyébként miért is kell ez nekem. Ja, tényleg. Mert én megmondtam, hogy életképes vagyok. Meg Dami se csinál semmit, mire kaptam egy kis monológot arról, hogy az ő munkája fontos, én meg ezen jól felhúztam magam. Nem mintha papírok kapcsozása olyan fontos lenne, de munkám ugye nekem is lehet.
- Itt vagyok - még pont elcsípem a nevem a férfi szájából, gyorsan elő is varázsolom a legbájosabb mosolyom, és szabad kezem nyújtom is, amint elé érek.
- Elnézést, hosszú volt a sor a kávézóban - igen, ez egy mentség, még a hangomban is felcsendül némi felháborodás, hogy pont emiatt kell késnem. De ő még nem tudja, nekem mennyire létszükséglet a reggeli kávé. Nem mintha utána sokkal használhatóbb lennék, csak... kevésbé undok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egy ponton a fejembe ötlik, hogy talán rá kellene segítenem a hangulatomra, de hamar elvetem tekintve, hogy ezt az apám intézte. És minden látszat ellenére tudom azt is, hogy még mindig.... csalódott. Teljesen okkal, ha valamit megbántam, az tényleg az, hogy tönkre vágtam valaki életét, és visszagondolva, talán még jobban meg is erőltettem volna magam, és nem csak egy csokor margarétát küldtem volna bocsánatkérésképp. De fiatal voltam... fiatalabb, és még most sem tudom sokszor helyükön kezelni a dolgaim.
Most csak annyit tehetek, hogy több okból kifolyólag sem fürdök be ezen az interjún. Jó, azért nincsenek illúzióim, tudom én, hogy hamar elhajtanak a francba - nincs az az épeszű ember, aki engem venne fel dolgozni -, de csak megerőltetem magam. Csak hogy lássák, én tényleg megpróbáltam. Valahol azért hálás vagyok azért, hogy nekem nem az életem múlik ezen az interjún, meg a jövőm meg minden ilyen nagy szó.
Ó, öltöny ing... a nők többsége elájul ettől a kombótól, hamar nyílik is a lábuk, főleg mert összekötik azzal, hogy pénzes az illető. Rajtam semmi jele nincs az ámulatnak, és ez nem is feltétlenül a férfi ellen szól, csupán bőven elég öltönyös-inges férfi vett körül életem során, hogy én azt redflagnek tekintsem. Az összes a szép máz mögé bújtatja, mekkora rohadék is, és milyen romlott belül. Mit is mondhatnék, hamar kiábrándultam. A pénzzel se lehet megfogni. Persze ezt is elrejtem, kiválóan tudom alkalmazni a családomra jellemző kellemes benyomást, és bennem is megvan az a képesség, hogy megnyerő legyek, és elrejtsem a gondolataim. Nem tanították, egyszerűen a családom hozadéka, úgy ragadt rám, mint az, hogy mikor melyik villát kell kézbe fogni.
Belépek az irodába, körbe se nézek, épp csak leülök az egyik fotelbe. Szépen. Lábak összekulcsolva, egyenes hát, csak ahogy a nagyi is elvárná, hisz idegen. A jó benyomás fontos.
- Újságírónak tanulok. Ezzel pedig a családom nincs kibékülve, és szeretnék, ha komolyabb pálya felé is kacsintgatnék, ezért tartotta édesapám jó ötletnek, hogy jelentkezzek ide - ne mondja senki, hogy én nem készültem. Élek a gyanúval, mindketten tökéletesen tisztában vagyunk vele, én nem jelentkeztem...
- Emellett imádok papírokat kapcsozni, és mappákat rendezgetni, meg növényeket locsolni - és itt jön a probléma, hogy nem tudom, mikor kell befogni. Ez vezetett ide is, és itt is rezzenéstelenül közlöm... Atlassal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem mondanám, hogy annyira feszült vagyok. Épp csak nem értem, hogy miért szükséges ez. Jó, sok mindent nem értek, ami másoknak teljesen normális, ez igazán nem az én hibám.
- Igen - egyetértek vele, hisz ezért választottam. Ha valamit közel érzek magamhoz, akkor az az írás, persze ezt sem fogom senki orrára kötni, még a családoméra se. Jó, meg a pénzköltés, abban is verhetetlen vagyok.
- Felvettem a mágusjogot, a családom pedig szoros kapcsolatot ápol különböző ügyvédekkel, nem fogok pánikba esni egy paragrafus jel láttán - ebben is valahogy biztos vagyok. Alapjáraton nincs gond az eszemmel, az érdeklődésem az, amit nehéz megragadni, és biztos hogy nem a jog világában fogok kiteljesedni, de mint mondtam, ezt apu intézte, és fontos, hogy jó benyomást keltsek. Amúgy is... az alapvető dolog, nekem is tökéletesen megy. Minden ügyvéd hazudik.
- Pozitív tulajdonságaim nincsenek, negatív meg jóval több mint három. Viszont a családom az identitásom, Krise vagyok, annak minden negatív és pozitív hozadékával - és még szépen ki is emelem. Most először. Mert nem szoktam. Mert a nevem valójában inkább átok, vagy mostanság szitok, de... nem tehetem, és nem is akarom megtenni, hogy szemet hunyok afelett, amit az a család elért. Amiért tényleg egy név lett.
- Róhatjuk itt a köröket, tényleg. De üres kérdésekből nem fog rájönni arra, ki vagyok, és mind a ketten tudjuk, hogy itt fogok dolgozni - jó, lehet odaírni a negatív tulajdonságokhoz azt, hogy türelmetlen. Kicsit még előrébb is dőlök, a bájos mosolyom is inkább válik magabiztossá, ahogy még a fejem is oldalra biccentem.
- Inkább térjünk át a fontos dolgokra. Hogy issza a kávét? - ne, ne röhögj, ez tényleg fontos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A levél nem ért váratlanul. Azért lőttem róla egy képet, és elküldtem apámnak, aki mindazt egy lájk jellel láttamozta. Olybá tűnik, tényleg csak Atlas nem tudta, hogy az a levél valószínűleg már azelőtt megvolt írva, mielőtt én beléptem volna az ajtón.
Nem mondom, hogy nem érzek némi elégtételt, és nem esik jól, hogy rajtam keresztül tapasztalhatta meg a férfi, hogy itt még mindig nem az eredmények, meg az önéletrajz, ami számít. Szomorú, kétségtelenül, de általános igazság.
Viszont nekem ne mondja meg egy noname ügyvédi iroda, hogy mit vehetek fel, szóval a levélnek azt a részét, szépen letéptem, és hasznosítottam. Ezért van az, hogy a saját dizájner ruhámban libbenek be, teljesen magabiztosan, kezemben a jól megérdemelt papírpohárral.
- Jó reggelt. Hoztam volna önnek is, de hát kérette magát... - pislogok rá bűnbánóan, kortyolva a még mindig borzalmas italból. Komolyan. Fájna itt egy Starbucks? Nem hiszem el, hogy nincs rá igény. Még gyorsan Aidennek is megírom, hogy tök izgi első munkanapom lesz.
- Szóval, mit csináljak? - azért annyira provokálni nem szeretném, sejtem bőven elég neki az én ártatlanul mosolygó, bájos arcom nézni. Esküszöm, csak akkor rúgok bele, ha erre okot ad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Talán ha tudnám, hogy a férfi igazságérzetét bántják a történtek... Nem, valószínűleg akkor is ugyanígy mosolyognék, és szemeimbe is ugyanúgy beköltözne az értetlenség. Nekem is van sok minden, ami nem tetszik, mégis tesz rá mindenki, bármennyire is hisztizek. Ha nem így lenne, a bátyám se készülne élete legnagyobb baromságát elkövetni.
- Valóban - adok neki igazat. Biztos, így van ha már így kijelentette. Mint mondtam, rá se néztem, mert majd én azt tudom, mit hordok. Nem azért vagyok jóban a tervezőkkel, hogy aztán belekényszerítsem magam valami ceruza szoknyába meg undi blúzba.
- Akkor ezt most gyorsan tisztázzuk. Sem Ön, de még a főnökei se fogják nekem megmondani, mit vehetek fel - egy pillanatra eltűnik arcomról a kislányos báj, ami rendszerint rajta van, és amitől általában képtelenek rám haragudni. A tekintetem is megvillan, noha a hangom teljesen nyugodt, és vad csapkodásba meg toporzékolásba se kezdek. Ez tény. Úgyis közlöm vele tudva, hogy tudom kinek kell és milyen szavakat megejtenem ahhoz, hogy az előttem álló szarva le legyen törve. Aztán hamar visszarázódok az én kis bájos énembe, mert egyébként lehet velem beszélni, határozottan kompromisszum kész tudok én lenni.
Mikor feltettem ártatlanul a kérdést, nem számítottam ekkora pörgésre. Már az első két mondatnál elvesztettem a fonalat, szóval nyugodtan kortyolom azt a borzalmat, minden egyes kortynál bízva abban, hogy most majd jobb lesz, de újra és újra csalódok.
A székre azért felcsillan a szemem, gyorsan le is pattanok rá, és pörgök vele egyet vidáman, mert tudom, hogy azt határozottan élvezni fogom. Felőlem aztán duruzsolhat a férfi, amit csak akar, én már közben szelfit lövök a bátyámnak, hogy lássa csak, én tökre dolgozok. Már csak arra kapom fel a fejem, hogy a nevemet hallom.
- Ön szerint ezt, vagy ezt küldjem el a bátyámnak? Melyik olyan komoly dolgozós? - szinte egyforma a két kép, épp csak a filter, és a mosoly különbözik. Na meg az egyiken ott a férfi feneke, mert pont behajolt a szelfimbe.
- Ahh hagyjuk, elküldöm ezt - teszek le arról, hogy tőle kaphatnék egy épkézláb tanácsot. Még legyintek is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem élek akkora buborékban, hogy ne tudjam, a férfinak miként csapódhatnak le a szavaim, de eszembe sincs megváltoztatni őket, vagy elnézést kérni miattuk. Egyrészt, ő egy idegen, aki biztos, hogy nem ismeri Damit, hogy tudjon neki panaszkodni, másrészt a főnökeinek meg hiába teszi, mert azok előbb vágnák ki a hangszálaikat, minthogy felhívják az apám, és panaszkodjanak neki... rólam. Akárhogy is nézzük, elég szomorú a helyzete.
A lelkesedés tényleg pillanatok alatt áramlik szét bennem, és nem érdekel, mit mormog, mert úgyis feltalálom majd magam, én ettől nem tartok, de saját asztal, saját szék... hirtelen tiszta fontos embernek érzem magam tőle, azt meg muszáj a bátyám orra alá dörgölni, ugye.
- Nocsak. Perspektívát váltunk hirtelen? Férfiak... és még azt mondják, mi nők vagyunk kiszámíthatatlanok - forgatom meg a szemem mosolyogva, mikor is érzékelem a hirtelen váltást. Most vagy beletörődött a sorsába, vagy rájött arra, hogy az ellenségeskedéssel nálam nem igazán ér el semmit. Tudniillik, még mindig többen utálnak, mint amennyien szeretnek, és a legtöbbjére még csak okot se adtam... már azon túl, hogy bemutatkoztam.
- Azt hittem, ezen a kérdez-feleleken már túl vagyunk. És tökre nem fair, hogy mindig csak én kapom a kérdés részét. Szeretné, hogy én is nekiálljak faggatózni? - vonom fel a szemöldököm, mert kezd idegesíteni. Hát, honnan tudjam, mit szeretnék. Már azon túl, hogy inkább egy másik földrészen és egy normális helyen lenni.
- C..c..c.. alulértékeli a szelfizést. Nagyon szórakoztató, és van egy csomó filter - jó persze, ezt már csak azért is alapon teszem hozzá, csak hogy kicsit húzzam az agyát, mert ezt... ezt kimondottan szeretem, mikor foglalkoznak velem.
Kivételesen az utolsó kérdésére nem válaszolok azonnal, csak nézem. Szegény. Biztos nagy szüksége lehet erre a munkára, ha képes ennyire meghunyászkodni. Noha kétségkívül élvezem -mert a helyemben ki nem élvezné - nagyot sóhajtva, fordulok a székkel, és gurulok a szekrényben lévő mappákhoz. Kiveszek egyet, és a fintor egyből kiül az arcomra. Unalmas. Miért kell itt mindennek ennyire szürkének, és unalmasnak lennie? De szó nélkül kezdem rendezgetni, talán úgyis ez a legfontosabb.
- Honnan tudjam? Még sose dolgoztam - és ezzel talán semmi újat nem mondok Atlasnak. És nem, azért sem fogom rosszul érezni magam, mert nekem nem is kell.
- Apu felhúzott, aztán a bátyám is... azok nem nézik ki belőlem, hogy képes vagyok rá - talán mert ők ismernek, de ne ragadjunk le a részleteknél.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Elnyomom a horkantást, tényleg magamra parancsolok. Persze, hogy nem célja... Gondolom, ő szereti csinálni ezt az... akármit is. Szóval a munkája bizonyára fontos neki, így el kell, hogy viseljen.
- Mindig hasznosan töltöm az időm. Az más kérdés, hogy kinek mi a hasznos. Nyugodjon meg, a családom valószínűleg az Ön pártjára állna - forgatom meg a szemem, de akkor elteszem a telefonom, na. Hagyjon már békén. Tudom, mit kell itt csinálni. Apuhoz is sokszor jártam be az irodába, mikor még kicsi voltam, nem ismeretlenek nekem az ilyen helyek.
- Miért ugrál nekik? Akik felvesznek engem egy telefonhívás után, nem fogják magát sokra becsülni. Lehúzzák majd az utolsó bőrt is, a hála legapróbb jele nélkül. Ezeknek csak a pénz a fontos, meg a jó hírnév - még a kezeim is összefonom a mellkasom előtt. Sőt. Most először látszódik rajtam némi érdeklődés, ahogy Atlast nézem. Még a fejem is oldalra biccentem picit. Én ezt tényleg ismerem. Nem tapasztaltam, de láttam már.
- Szeretnék rájönni, mikor van az a pont, mikor az ember egyszer csak befásul... Tuti Ön se ilyen volt pár éve, szóval korán elérte - én ennek ellenére vigyorgok, nem törődve azzal, mennyire idegesítheti ez a férfit. Eszembe sincs nem szórakozásnak tekinteni ezt a karriert. Ha komolyan venném, már rég ajtón túl lennék, kikérve magamnak, hogy mégis miféle Mancikának néznek engem, így elkönyvelhetjük, hogy a sajátos nézetemmel mindenki jobban jár. Valahogy aztán csak megmutatom neki, lehet velem beszélni. Bár semmi kedvem, mégis odagurulok a hülye mappákhoz. El is döntöm, hogy első dolgom lesz lecserélni őket, mert ez.... unalom. Szörnyű. Jó, tudom, hogy ez a standard, de akkor is.
A horkantás meg mégis kicsúszik, mikor jön a kérdés, nem akarok-e bizonyítani. Nem. Nem akarok. Volt idő, mikor akartam, de rájöttem, hogy teljesen felesleges. Ha tótágast állok sem fognak többre becsülni, mint most. Nálam az a hajó már elúszott.
- Csak ennyi? - pislogok sűrűn az újabb éles váltás során. Most akkor mi van? Már ne mappákat rendezzek? Előléptettek? Hát ez kurva jó! Még Dami se érte el ilyen hamar. Na tessék, mondtam én, hogy tök jó.... akármi is vagyok, csak senki nem hisz nekem.
Nem mondok semmit, épp csak megnyitom az egyik panaszlevelet, és bekamuzom oda a szokásos szöveget, elnézést kérve, mi egymás. Nem egy ilyet kaptam már, mikor kiakadtam, hogy Diort nem engedték be velem valamelyik bevásárlóközpontba. Mielőtt még elküldeném, azért leokéztatom a főnökkel, szóval szépen arrébb gurulok, hogy meg tudja nézni.
- Jó lesz? - mondtam én... ahhoz, hogy jó ügyvéd légy csak hazudni kell, és jól bánni a szavakkal. Nem is értem, minek ehhez évek. Meg tanulás. A telefonom közben a kezembe kerül megint, mert csak meg kell nézni, mi van instán.
- URAMISTEN!!!!!!!!!!!!!! - sikítok fel, még fel is pattanok, mintha csak egeret láttam volna, vagy valami nagyon undit.
- Hailey Bieber terhes!!!!!!!!! - még tellegetek is, teljesen extázisba esve, mutatom is a férfinek, hisz nemrég posztolta.