Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Lilla
- Május -

Érthető okokból nem szoktam a vendég bejáraton érkezni, de így, hogy Lillát kísérem, kicsit más a helyzet. Tagadhatatlanul egy okos döntés volt felmondania és külön büszke vagyok rá, hogy segítséget kért a továbblépéshez. Igen, én mondtam neki, hogy jöjjön hozzám, ha szüksége van támaszra, de mindig magán az emberen áll, elfogadja-e a kinyújtott kezet, vagy halad tovább önerőből? Lilla pedig úgy döntött, elfogadja, ez külön megmelengette a szívem.
- Meglátod, Anitáék nagyon kedvesek, és lesz dolgod is bőven, nem fogsz unatkozni. - Az biztos, nem hinné az ember, mennyi teendő akad most a Varázshasználati Főosztályon is. A digitalizációs projekt elindult, de valószínűleg még két-három évünkbe fog telni, hogy mindent töviről-hegyire bevigyünk az adatbázisokba, és például a jóslatfejtő részlegnek lehet, több is lesz az, annyi jóslatot tárolnak odalent állítólag. Kár, hogy sosem láthattam, csak a szóbeszédeket hallottam.
Beterelem Lillát a főbejáraton a magas csarnokba, egészen a biztonságis ellenőrzőpontig. Ferenc, az ügyeletesünk nagyon kedves, vidám ember, mindig örül az új arcoknak.
- Kézcsók a hölgyeknek! - Még a baseball sapkáját is feljebb tolja azon a megkopaszodott fején, mintha attól jobban látna. Talán erősebb szemüveget kellene hordania, de azt elmondja majd otthon neki a felesége. - Mi járatban ma itt nálunk? -
- Jó reggelt neked is, Ferenc. Megcsinálnád a vendégfelvételt Lillának? Ő lesz az egyik új diák a Varázshasználati Főosztályon, első napra jött.-
- Vagy úgy, vagy úgy! - Bősz bólogatással fordul Kamillához kézrázásra, csak hogy nagyon komolyra váltson a vigyorgásból. - És azt tudod, miért terjedt el Magyarországon a póker? - Jajj, Ferenc, kezdi, én pedig máris nem bírom ezt a megrázkódtatást!
- Mert nem tudták Kordában tartani! HAHAHA! - Édes jó lélek, olyan jóízűen tud a saját poénján nevetni, nem tudok rá haragudni ezért a borzalmas humoráért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

- ... aztán képes volt eljönni hozzám vádaskodni, csak mert a rokona elvileg kevert. Na, ott mondtam neki, hogy nekem ehhez semmi közöm, és amúgy sem vagyunk barátok, és nem is akarok a barátja lenni, ezt a hisztit meg inkább a leendő menyasszonyával folytossa le.... aztán kitettem - mesélem nagy büszkén. Mert ez így volt. Jó, talán nem pontosan így, de hasonló volt, csak olyan gyorsan történt minden, az ember agya hajlamos elsiklani a részletek felett.
- Szóval abszolút nem érdekel már. Egy igazi köcsög - és nem, nem a sértettség mondatja ezt velem, nem is nézek rá a telefonomra, hogy nincs-e véletlenül lehalkítva. Istenem, de jól esett ez. Valakinek csak úgy szidni, és úgy, hogy tudom, Karina egyet fog velem érteni, és még büszke is lesz rám. Én is az vagyok magamra.
- Fú de nagy ez a hely - jó, azért megtorpanok, és megint jön a bizonytalanság. Itt se tudom, mi keresnivalóm van. Mármint na. Mégis csak a Minisztérium. Egyszer voltam itt, látogatáskor, de ennyi.
Mosolygok Ferencre, mint kiderült, de kicsit meg vagyok szeppenve. Ez is csak addig tart, míg hitetlenül el nem nevetem magam. Hát ez... nagyon rossz. Imádom.
- És azt tudja-e, hogy miért spirituális állat a macska? - és ezzel főleg az a bajom, hogy belemegyek. Mindig belemegyek, mert a nagyapámmal ez már rituálé. Ha otthon vagyok, még dél sincs, és nagyi már lefárad. Persze kihívóan nézek a férfira.
- Mert kiereszti a karmát - és utána közvetlenül bocsánatkérőn Karinára.
- Ne haragudj, nem bírom megállni, hogy ne... szörnyű, és biztos, hogy lefogom tagadni, de rengeteget ismerek - ennek ellenére teljesen jókedvűen nevetem el magam. Valahogy nincs bennem az első nap okozta feszültség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Örömtelien, ám hazudnék, ha nem vallanám be még magamnak is, hogy kicsit irigykedve figyelem Zalánt az égen. Az ominózus nap óta - mióta az elemem tiszteletét tette -, nem ültem ismét lovon. Hozzá tartozik, hogy Ezra azt mondta ne is tegyem, és egyre rosszabbul vagyok a legkisebb magasságtól is. Nem tudom meddig fogom elviselni még azt, hogy körülöttem az állataim szinte már könyörögnek egy jó repülésért, én pedig csak a fejemet tudom nekik rázni lemondóan és szomorúan.
- Felőlem - vonom meg vállaimat. - Beszéld meg a minisztériummal és a szüleimmel - ez a kettő közül a második a nagyobb kihívás.
- Mit gondolsz,  nyergeljem fel neked Pandát is? - vigyorodom el szélesen, ahogy közeledem feléjük. Mountain automatikusan hajtja lejjebb fejét és nyomja orrát vállamnak, lassan kezdem el simogatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Hiába rángatnám magammal, megérzem érintését a vállamon, ami megállásra késztet. Visszafordulok, és meglátom nagyra nyílt szemeket, a kétségbeesett tekintetet. Ahogy ott szorongatja azt a mappát, izmos alkata ellenére hirtelen kicsinek tűnik, vagy kisebbnek, mint szokott.
- Oké, semmi baj. - Mondom, nyugalmat erőltetve a hangomba. - Túl vagyunk rajta. Túl vagy rajra, oké?
A Minisztérium aulájának zsivalya áll be közénk, és hagyom, hogy vegyen pár levegőt, mielőtt minden elméletemet és pluszinformációmat ráborítom, meg kikérdezem arról, hogy mégis mit látott az ajtó mögött.
- Gyere... menjünk innen. Hova akarsz menni? - Fogalmazom újra a dolgot, meghúzva kissé táskám szíját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Lilla
- Május -

- Nagyon szép, jól tetted! - Mondtam én, hogy ez a lány tud, ha akar, és csak az elcsábulás tudná meggátolni az ésszerű döntések meghozatalában. Milyen jól tette, hogy még idejében számot vetett a helyzetével és döntést hozott! Jó, persze később tudjuk lemérni a döntéseink helyességét, de ha minden tényleg így történt, ahogy előadja, nagyon büszke vagyok rá!
- Ugye? Vendégül kell lásson kilenc emeletet és a pincét. Szükség volt a térre. - És még így is egy merő labirintus ez a hely. Kiliánnal már eltévedtünk itt egyszer-kétszer, de egyik kalandozásunk sem tartott vagy tíz percnél tovább. Még biztos nem láttuk a minisztérium rejtett zugait, pedig...
... itt volna az ideje, hogy megszökjek és eltévedjek, mielőtt ezek ketten még jobban egymásra találnak, ugyanis Ferenc harsogó nevetéssel jutalmazza Lilla még borzasztóbb viccét. Lehet, véletlen olyan arcot vágok, mint akit orrba ütöttek, de ezek ketten kriminálisak. Lehet, rosszul tettem, hogy elkísértem Lillát, de ahelyett, hogy ennek hangot is adnék, inkább csak megrázom a fejem egy elnéző félmosollyal, hogy hagyja csak. Ferenc elemében van legalább, jár a keze, miközben a szája is, elkéri Kamilla pálcáját átnézésre, mivel ez a protokoll.
- Jól van, érted a viccet, ez nagyon fontos! Enélkül az emberek savanyú citromnak néznének ám. És azt tudod, melyik állatnak a legjobb a kedve? Na! Hát persze, hogy a juhé, hahaha! - Na jó, na jó, ez már elég lesz, ideje Ferencnek is tovább vizsgálódnia, mert most pont úgy nézek rá, hogy értsen belőle.
- Ne nézz ilyen csúnyán Karinácska, nem tesz jót az arcodnak. -
- Jajj Ferenc, hidd el, a késés sem tesz jót nekünk. Hogy állsz azzal az űrlappal? -
- De türelmetlen vagy már korán reggel-
- Délelőtt kilenc van, kedvesem. -
- Na akkor pont annyi. Tessék, Kamillácska, írjad csak alá ott a pontozott részen, ha stimmel minden adatod. Úgy ni. - Odarakja az összesítő pergament Lilla elé, rajta a lány alapadataival, látogatásának céljával, a pálcája adataival, és mellette ott egy látogatóknak fenntartott azonosító kártya, nyakba akaszthatós. Ha Lilla tényleg mindent átnézett és aláfirkantotta, mehetünk is. Ferenc ugyan sajnálkozik, végre megtalálná a társát a viccekben, de lesz még alkalmuk együtt kávézni, nem féltem ettől a diákom.
- Nem gondoltam volna, hogy dad joke-szakértő vagy. - Hát lehet, a fél szemöldököm valahol a homlokom közepén van már a meglepettségtől? Nem kizárt, ahogy az sem, hogy beszállunk a liftbe, és irány a Varázshasználati Főosztály, azon belül is Anitáék részlege.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Akkor is jól esik, ha én tisztában vagyok vele, hogy annak a beszélgetésnek így kellett volna zajlanak. Nem, nem így zajlott, és akkor azt hittem, azt legalább annyira jól teszem. Most érzem csak, hogy marhára nem tettem jól.
- El fogok tévedni. Nagyon sokszor elfogok - nyikkanok vékony hangony és magam elé pislogok. Nem tudom palástolni a megszeppentségem, hiába szeretném annyira.
Ferenc valamit segít azonban, Karina feje meg külön megér egy misét. Oké, ezzel én tényleg nem dicsekszem, de még a juhos poénon is nevetek, míg a pálcám nyújtom. A nőre nézek, csak hogy megbizonyosodjak róla, ez teljesen rendben van, és nem most láttam utoljára. Mármint a pálcám.
Genetika, hogy kicsit tovább időzök a papír szemre vételével, mielőtt még aláírnám. Ahogy megtanultam olvasni, megtanultam azt is, hogy mindent el kell. Még az apró betűket is.
Elbúcsúzok a férfitől, hogy aztán a lifthez menjünk.
- A nagyapám. Iszonyú fárasztó ember - forgatom meg a szemem, mint egy magyarázatot adva, de nem tudok rá haragudni. Azt sajnálom, hogy apuból kiveszett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Változó, úgy tűnik, hogy most sikerült belefutnod - rámosolyogtam a doktor úrra, szegényen látszott az, hogy nem felhőtlen a boldogsága ettől a helyzettől. Őszintén egyet tudtam vele érteni, én sem szerettem a tömeget, olykor zavart is a hangzavar, de egy ilyen helyen ha tetszett, ha nem, ehhez hozzá kellett szokni. - Emiatt nem lennék mondjuk Japánban kalauz - nevettem el magam, bár már pontosan nem is emlékeztem arra, hogy vajon a vonatokon, vagy a metróban szokott tumultus lenni.
Elnézést kérésére csak legyintettem, a helyfoglalás pedig nem esett nehezemre és amúgy is szívesen ettem a társaságában, sokkal jobb volt így, mint egyedül, magányosan. - Én a csirkepaprikást is nagyon szeretem, de egy szelet finom, ropogós rántotthúsnak nem lehet ellenállni - na igen, ez volt az egyik kedvencem, ahogyan sok más embernek is. - Köszi! - nagyon kívánnunk sem kellett, láthatóan neki is jól esett a meleg étel, én is rendes falatokat kaptam be belőle, noha reggel még kicsit kavargott a gyomrom, most már jól esett az étel. - Jaj szegény, úgy nem szeretem, ha a gyerekek szenvednek - jó úgy amúgy azt sem szerettem, ha a felnőtteknek kínlódtak, szóval összességében nem rajongtam azért, ha bárkinek bármi baja volt, de azért egy gyerek mégis csak gyerek, nekik még boldognak kellene lenniük, örömmel futkározni, élvezni a szellőt, az esőt és a nap sugarait, addig, amíg tehetik, mert aztán jön a csúf, zord valóság. - Érthető, és jól tetted hogy ott maradtál vele, ilyen a jó hozzáállás - mondtam egy mosollyal, majd egy újabb falat krumplit tömtem a számba, egy kicsit megrágtam, lenyeltem és majd csak ezután sikerült tisztességesen felelnem Jácintnak. - Most épp a balesetin, ott kapok ilyen alap dolgokat, könnyebb eseteket. Ha valami komolyabb van, ott előfordult már, hogy bejutottam, de leginkább csak néztem, vagy tartottam ezt-azt, amit kell - a gyakorlat fontos volt, hisz így tudtam elsajátítani azt, amit az elméletben megtanultunk, de még mindig nem éreztem úgy, hogy mindent is tudnék. Őszintén szólva sokszor csak toporogtam, ha egy komolyabb esetet toltak be az ajtón. - Dr. Kozák a mentorom és ezért általában ott vagyok, ahol ő , bár mondjuk most épp lennék máshol - sóhajtottam egyet, aztán felpillantottam Jácintra. - Tudod most múlt hétvégén volt ez az orvoskonferencia a Balatonnál, nem tudom, hogy ott voltál-e, mert nem láttalak, de ott történt egy félreértés, ami miatt úgy érzem, hogy most az Ispotály fele összesúg a hátam mögött és az is megfordult a fejemben, hogy talán gyakorlati helyet kellene váltanom vagy nem tudom - sóhajtottam. - Teljesen tanácstalan vagyok, Te mit tennél?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Gréti
- az ispotály menzáján -

Elgondolkodva biccent a kijelentés hallatán, jelezve, hogy van a dolognak realitása. Nem tudhatja, nem húzódott-e el ugyanúgy másnak is a munka, mint neki, és csupán véletlenek sokasága, hogy mindenki egyszerre próbál most begyúródni a menzára, hogy táplálékhoz jusson, mielőtt folytatná tovább az életek mentését. Elmosolyodik a lány kijelentésén, bár nem kifejezetten érti, hogyan jön képbe hirtelen Japán, de eszébe sem jut visszakérdezni. Leköti minden gondolatát az éhség ebben a pillanatban. Neki is kezd felszeletelni a húst, igyekezve fenntartani közben egy könnyed, nem kifejezetten sok gondolkodást igénylő beszélgetést éppen, amely szintén az élet körül forog főként.
- Ezzel teljes mértékben egyetértek - helyesel, hiszen a konyhás néni valóban nagyon finom rántotthúst készít. Ilyet otthon sem eszik, szóval kár lenne kihagyni, ha már itt az alkalom, még ha nem is csirkepaprikás lenne a másik opció.
- Én sem - válaszolja, aprót sóhajtva a mondat végén. Ez sajnos elkerülhetetlen, csak megszüntetni tudja az esetek egy részében, megelőzni nem, még ha az is lenne jó. Minden gyerkőc kezét nem tudja fogni akkor sem, ha esetleg szeretné.
- Szerencsére csak kicsit sok befőttet evett, és gyorsan megoldottuk a gondot, amint sikerült rájönni, mi is a forrása. Pedig mondtam az anyukájának, hogy ezzel ráérnek majd otthon, akkor is mértékkel - osztja meg végül, hogy mi is történt pontosan, és mivel sikerül befejezni a kitartó szeletelését a húsnak, leteszi a kést végre, a villát jobb kezébe véve pedig felszúr egy darabot, majd ha már bekapta, a krumplipürét is megkóstolja, és csendben rágva hallgatja a lányt.
- És akkor arrafelé is szeretnél szakosodni? Vagy még csak felméred a terepet, és majd eldöntöd? - érdeklődik tovább, majd újabb falatot kap be, hagyva időt, hogy Gréta nyugodtan elgondolkodhasson a válaszán. Nem számít a folytatásra. Megrázza a fejét, és egyelőre el is feledkezik a villára szúrt falatról, ami most félúton a szája és az asztal között vár a sorsára. - Ügyeletben voltam, de... hát én még nem hallottam semmiről. Nem lehet, hogy csak túlaggódod? Bizonyára van annál mindenkinek fontosabb dolga épp az ispotályban, hogy pletykáljon, szóóóóval... én csak végezném a dolgom, ahogy eddig. Most viszont kíváncsivá tettél. Miről maradtam le? Táncoltál az asztalon? Egyedül takarítottad el a svédasztalt? Ruhástól ugrottál a Balatonba? Vagy épp ruha nélkül?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Magabiztosan húzza ki magát, majd futólag még az egyik kirakat üvegében is szemügyre veszi a tükörképét, megállapítva, hogy valóban minden rendben van, pont ahogyan annak lennie kell nem is annyira szerény véleménye szerint. Újabb mosolyt villantva Benettre már azt fejtegeti a következő pillanatban, hogy beszélgetőtársát leginkább milyen kutyafajtaként tudná elképzelni, amennyiben animágus lenne. Nem tudja, pontosan hogyan is működik az állatalak, mi alapján lesz az majd az animágus, ami, de a border collie az első, ami eszébe jut a másikról. Esze ágában sem állna vitatni a megállapítást, miszerint jó emberismerő lehet, mert még ha nem is feltétlenül az, kizártnak tartja, hogy valamiben ne lenne jó. Ő mindenben jó, amíg fájdalmasan nem szembesül ennek az ellenkezőjével esetleg, és még akkor is nehezen nyeli le, hogy valami történetesen nem megy neki.
- És miért éppen kaméleon? Igazodsz a környezetedhez? - kérdezi meg kissé meglepett pillantást vetve a másikra. Valahogy olyan nyílt természetnek tűnik számára, akiről nem tudja elképzelni, hogy annyira alkalmazkodna, mint ahogyan egy kaméleon képes rá. Még van is némi negatív konnotációja a fejében ennek így emberre vonatkoztatva, de ezt egyelőre szerinte bölcsen inkább megtartja magának, mert ki tudja, milyen indoklással szolgál még Benett. A pécsi idegenvezetésért cserébe nagylelkűen ajánl fel egy szalamantoni túrát, s mint kiderül, van is igény a dologra. Kezet ráz a társával, megerősítve ezzel az éppen megkötetett alkut, majd már helyet foglalva az étteremben elmerül az étlap böngészésében egy kis időre, hogy végül a pincérrel is megoszthassa, mire esett a választása.
- Ó, pedig igazán nincsenek elvárásaim - válaszolja meglepetten pillantva a másikra. Nem is érti, min izgulhatna egyáltalán, bár neki egyébként is ismeretlen a megfelelési kényszer közelebbről. - Lehet, hogy többször kellene kikérnem a csoporttársaim véleményét, hátha javasolnak valami jót. Vagy egyenesen hozzád fordulok. Az egyetem meg érdekes, nem minden tárgy érdekel egyformán, de ez várható volt. Neked sok van még belőle? Vagy hamarosan már végzel is, aztán végképp betársulsz a bagolykő tanári karába? Netán van más terved?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Ez tényleg szerencse, abból hamar helyrejön. Egy kis gyomorrontás néha befigyel. Nekem is szokott mostanában lenni, gondoltam is rá, hogy kivizsgáltatom - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, annak viszont örültem, hogy a kislány ennyivel megúszta. Sok kisgyerek súlyos tünetekkel érkezett, voltak, akiket baleset ért, és olyanok is, akik komolyabb betegséggel küzdöttek. Jácint biztosan tudott volna mesélni ilyen esetekről is, de őszintén nem akartam elvenni az étvágyát erre irányuló kérdésekkel, olyan jóízűen falatozott abból a rántotthúsból. - Még csak felmérem, nem döntöttem még el. Először mentőorvos akartam lenni a SÜVEG-nél, mondjuk még mindig lehetek az, meg persze a sürgősségi is érdekel és a sebészet, de annyi minden más van, és még a felét sem tapasztaltam. Szóval majd még kiderül - megvontam a vállaimat, tényleg volt még időm ezt eldönteni és persze megszerezni hozzá a szükséges tapasztalatokat. A hús és a krumpli közben rohamosan fogyott a tányéromról, akárcsak az a finom uborkasaláta.
- Te anno mi alapján döntötted el, hogy gyerekgyógyász leszel? - kíváncsi voltam, hisz a Jácint korú dokik többnyire az átok okozta sebekre szakosodtak, ragályokra vagy a nőgyógyászatra.
Beszélgetés közben egy kis zajra kaptam fel a fejem, de szerencsére nem történt semmi komoly, csak a mellettünk lévő asztalnál valaki véletlenül beleejtette a kanalát az üres tányérba. - Húh, megijedtem - mosolyogva fordultam vissza felé, de aztán szóba jött az orvoskonferencia, és így a mosolyom is alább hagyott. - Áh, nem - ráztam meg a fejem, sajnos ez több volt, mint némi túlaggódás. Az mondjuk meglepett, hogy nem hallott róla - amennyire pletykásak itt a nővérek - de talán jobb is, mert így akkor tőlem hallhatja az igazat.
- Sokkal rosszabb. Ugye azt mondtam, hogy dr. Kozákkal mentem, jutalomút volt ez nekem, mert gyakornokok nem nagyon mehetnek ilyen konferenciákra. Az előadások amúgy többé-kevésbé jók voltak…na de, a lényeg az, hogy a záróbálon felkért egy táncra, ebben ugye még nincs semmi. De aztán rosszul lett, én meg próbáltam ellátni. Ekkor termett ott a barátnője, csak úgy a semmiből, fogta és telibe öntött pezsgővel és hangosan mindenki előtt leribancozott. Gondolhatod…rettentően kínos volt és utána a közelünkben lévők mind összesúgtak. Mivel fogalmuk sincs róla, hogy mi történt, szerintem néhányan már azt pletykálják, hogy a Doki szeretője vagyok, de ez nincs így, szó sincs erről - nagyvonalakban elmeséltem Jácintnak a sztorit. - Szóval talán jobb lenne, ha emiatt új mentort keresnék vagy átmennék egy új helyre, nem? Te mit tennél a helyemben? Vagy ez nem olyan gáz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Nem, az Ollókezű témakör nem tetszik. Szükségem van az ujjaidra, hogy.. máshogy hozzuk összefüggésbe az ollókkal. - Szélesen elvigyorodik, és úgy dobja be a szégyentelen kis utalgatásait,  minthe egy derűs szombat délelőtt lennének. Ja, hogy derűs szombat délelőtt vannak?
Eltátja a száját a Baldur's Gate utalásra, mert hát véletlenül sincs mostanság mindenféle lementett videókkal tele a tiktokja. Szóval, ha Solomon thirstrapelni akarta, akkor viszonylagos sikerrel járt.
- Oké, halljam, hogyan mondod, hogy.. "Daarling". - Próbálja utánozni a karakter duruzsoló, flamboyant hanglejtését, de már Dia hangjának tónusa miatt is egész lehetetlen. Ilyenkor kicsit sajnálja, hogy "kísérletező korszakában" (ami másokhoz képest elég sokáig tartott és elég intenzív is volt) nem sikerült csípni magának konkrétan egy vámpírt. Mondjuk ha még mindig tartana ez a korszak sem lenne több szerencséje ezzel a dologgal, mert mégsem túl gyakori hook-up partnerek.
Egyáltalán fel tud nekik állni? Vagy vért kell inniuk előtte, hogy.. hja, hogy legyen mi leszálljon oda? Többet kellett volna Vámpírológia órára járni, míg a Bagolykő diákja volt.
- Úú! Amúgy is imádok tesztelni, csóró agyában el fog pattanni egy ér, ha megint lecsapok rá. - Szélesen elmosolyodik, mert mostanában Nikita nyerte meg magának a cégnél Dia lelkesedését és társaságát. Ezzel együtt pedig a megtisztelő szerepet, hogy mindenféle tesztelésekre, amikre nem is lenne alapvetően beosztva, rángatja magával a lány. Mert fun.
- Majd nézzünk rá a main questre, hátha hirtelen megtetszik valami olyan részlet, amiből tudunk mellékküldit kerekíteni. - Általában valahogy vissza kell kanyarodnia a fő történetszálhoz, hogy a játékosok figyelme azért ne terelődjön el teljesen a lényegről. Egy-egy jó melléktörténet sokat árnyal vagy tehet hozzá az alap vázhoz.
Az előléptetés említésére lehetne bűntudata. Felmerülhetne benne, hogy mennyire privilegizált helyzet ez - és hogy a legtöbb cégnél ezt nem is engednék meg különösebben. Tulajdonképpen fel is merül, de... nem érdekli. Ezt most épppen nagyon szereti csinálni, kiélheti benne a kreativitását, hülye lenne azon szenvedni, hogy ne legyen jobb dolga a ranglétrán.
- Teljesen ki fog borulni. Attól a perctől utál, mióta betettem a lábam az irodába, pedig akkor még nem is volt tudvalevő, hogy kik vagyunk mi egymásnak. - Sok verbális nyilat próbált már kilőni felé a nő, sőt, mindenféle kis apró irodai stiklivel próbálkozott. Meetingen számonkérni dolgok miatt, mindenki előtt és egyebek. Dia lelkes mosolyáról azonban ezek a próbálkozások többnyire lepattannak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Gréti
- az ispotály menzáján -

- Nem rossz ötlet megnézetni, ha gyakori - állapítja meg, elvégre látatlanban mégsem tudhatja az ember, hogy nem valami komolyabb probléma tünete-e a dolog vagy csupán jobban oda kellene figyelnie arra, mit eszik, meg mit meddig és hogyan tárol, mielőtt megenné. Érdeklődve hallgatja Gréti eszmefuttatását arról, hogy még történetesen válogat a lehetőségek közül, pontosan ugyanis nem tudja, mit szeretne. Bár kérdést intéz hozzá végül a lány, még ráérősen megrágja a falatot, csupán hümmögve, fejét ingatva válasz gyanánt addig is.
- Megtetszett - szólal meg végül, miután lenyelte az éppen megrágott falatot, közben pedig a felszeletelt húsdarabokat méregeti a tányérján, míg bele nem szúrja egyikbe a villáját. Majd az lesz a következő falat, de előbb választ ad.
- Eredetileg nekem is ilyesmi járt a fejemben, hogy majd sürgősségi ellátásra képzett medimágus vagy hasonló, de amikor gyakorlatozni kezdtem, Aida mellett sikerült helyet találni a bogolyfalvi rendelőben. A nőgyógyászat része a dolognak nem igazán jött be, de a gyerekekkel imádtam foglalkozni. Aztán folytattam Pécsen is, a mugli gyakot újszülöttosztályon végeztem, és hát... alakult. Amúgy is mindig jól kijöttem a gyerekekkel, a húgom szerint egyszer remek nagybácsi lesz belőlem, bár saját gyereket is szeretnék... de na... meghagytam a többieknek az átkokat, amputoportálásokat és seprűbaleseteket - válaszolja, igyekezve követhetően és röviden foglalni össze, hogy hogyan is alakult mindez. Javarészt spontán módon valójában, de visszagondolva nem bánja cseppet sem. Nagyon szereti itt a munkáját, nem adná semmiért. Pontot tesz a mondat végére bekapva a már szó szerint is kiszúrt darab húst, majd a krumplipürének várnia kell azonban kicsit, amíg értetlenül követi, hogyan kapja fel a lány a fejét valamire. Elnéz ő is abba az irányba, amerre Gréti bámul, a rágást is abbahagyva. Csak egy kanál, konstatálja, majd visszafordul végre a tányérja fölé, befalva a pürét is. Nem kommentálja a dolgot inkább. Nem tud mit hozzáfűzni. Folytatja a falatozást, amíg Gréti meg a meséléshez tér vissza a szóba kerülő konferenciáról, s minél tovább halad a történettel, annál meglepettebb, hitetlenkedőbb arcot vág Jácint. Még a szemöldöke is felszalad, és nagyokat pislog. - Ha elég pezsgő volt ott, szerintem a fele társaság már nem is emlékszik arra, hogy mi is történt és kivel, meg... a pletykák jönnek és mennek. Legrosszabb esetben is pár hét, és találnak valami újat, akik ilyesmin szeretnek csámcsogni. Kellemetlen élménynek hangzik mindenesetre, sajnálom. Ha úgy érzed, esetleg beszélj Kozákkal, hogy tisztázza a dolgot, mint fatális félreértést, vagy csak tarts egy kis szünetet. Meghatározott óraszám van még a gyakra? Mert akkor be tudod ám hozni, még ha ki is hagysz egy-két hetet esetleg, amíg leülepednek a dolgok. De mondom, nem hallottam semmit. Kérdezzek rá a főnővérnél? Megnyugtatna? Ha ő valamiről nem hallott, az meg sem történt itt - ajánlja fel az egyetlen dolgot, amit esetleg tenni tud, ha a lány igényt tart a segítségére, és rákacsint. Látja rajta, hogy tényleg aggasztja ez az egész, és bár úgy véli, semmi oka ezen rágódni, azt is tudja, hogy azzal a legkevésbé sem fog segíteni, ha ezt mondja ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem firtatom tovább a család témát. Talán átléptem az imént egy olyan határon, amit már illetlenség feszegetni, és kényelmetlen helyzetbe hozom vele. A családot nem mi választjuk, ő minden bizonnyal büszke a származására, és nem akar olyan információkat megosztani a rokonairól, ami rossz színben tünteti fel őket, még akkor is, ha nem mindenkinek a gondolkodásával ért egyet onnan. Ez teljesen természetes. Megjelenik az arcomon egy kínos mosoly, de aztán szerencsére úgy tűnik, hogy tovább tudunk lépni, lelkileg és fizikailag egyaránt.
- Hát, főként azért, hogy legyen Kamcsinak egy menő játszótársa - mesélem mosolyogva. - Vagy inkább elvegyülök a tömegben, hogy ne legyek feltűnő - helyesbítem finoman az elképzeléseimet. A kaméleon kiválóan alkalmazkodik a környezetéhez, jól viseli a változást, megtanul együtt élni vele. Nem akként látom ezt, mint akinek nem lenne gerince, hanem inkább békét és nyugalmat szeretnék, ahol nem néznek ki, nem bántanak, és élhetem a saját kis életemet. Azt hiszem, ezt jelentené a kaméleon alak. De ennél jobban hogyan is tudnám megmagyarázni neki? Szinte már előre látom a szánakozó nézését, és fölém tornyosuló széles mosolyát. Kíváncsi vagyok, tényleg lesz-e valami a városnézésből, vagy egyáltalán az újbóli találkozásból. Addig, amíg a Médivel közös baráti körünkben váltottunk pár szót, kevésbé mutatkozott meg, hogy melyikünk milyen ember valójában. Most könnyen lehet, hogy csalódik majd bennem, és a válaszaim után nem akar majd újból időt tölteni velem.
- Tényleg? Ez különös... Azt hittem, hogy megszoktál egy adott színvonalat, és idegen tőle minden más, ami attól eltér - osztom meg vele hangosan is a kételkedésem. Elvárás, vagy inkább természetes igény, hogy ugyanazt kapja meg mindenhol, amiben felnőtt, ami neki az alap. Egy attól szokatlan környezetben biztosan kellemetlenül érezném magam. Közben meghozzák nekünk a limonádékat szívószállal, ami szerencsére jó nagy pohárban érkezik, és a jégkockákon kívül egy kis mentalevelet is tartalmaz a teteje.
- Jól kijössz az évfolyamon a hallgatókkal? - érdeklődöm tovább, aztán kortyolok egyet az italból. - Hát ja, ez így szokott lenni, de muszáj letudni azokat is, aztán jöhet a diploma. Neked hány éves is a képzés? Azt hallottam, a jog elég húzós és szenvedős... De talán te nem az az izgulós fajta vagy, még egy vizsgán sem - próbálom őt hangosan fejtegetni, ahogy elgondolkodom. Vajon hogyan viselkedik stresszhelyzetben? Mindig képes megőrizni a nyugalmát, vagy egy hisztis herceg?
- Az utolsókat rúgom, úgyhogy el vagyok havazva a diplomamunkával. Utána jó lenne a Bagolykőben főállásban maradni. A varázslatok érdekelnek elsősorban, de a hoppanálás területén is lennének lehetőségeim, még meglátjuk. A vizsgaközpontnál pont van üresedés, és nagyon érdekes terület, egyelőre tetszik. Neked van elképzelés, mit fogsz csinálni egyetem után? - mesélem önfeledten a terveimet, aztán róla is kérdezek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Felettébb mulatságos gondolat volt elképzelni, hogy a Babona legnagyobb gondja nem a furkász-szaporulat lenne. De Zalánnak még csak baglya sem volt soha. Nem biztos, hogy egy bődületes méretű abraxánnal kéne kezdenie.
 - Mountain-el azt hiszem, már jobban összeszoktunk - legalábbis szerette volna ezt hinni. Ha nem akarja nyomban levetni magáról, az jó jel kéne legyen.
 Még egy utolsót simított végig az állat szárnyain, melyeket akkor húzott vissza. Úgy, hogy meg ne sértse azokat, a levitás megpróbált lekászálódni a nyeregből. A testében még mindig túltengett az adrenalin, nehéz döntés volt talpával újra a földet taposni és nem a kengyelt feszíteni. Már most visszakívánkozott az égbe.
 Nem tudta szavakba önteni, mennyit jelentett neki, hogy ennyi idő után ismét repülhetett, de Kornél észrevehette rajta, hogy elérzékenyült. Hogy ezt leplezze, ismét Mountain tollaival kezdett babrálni.
 - Inkább azt mondd el végre, miért akartad, hogy átjöjjek - motyogta halkan kis idő elteltével.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Érdeklődve hallgattam Jácintot, már egy ilyen beszélgetéssel is hasznos volt ahhoz, hogy a jövőben jól döntsek majd. Ő pedig már megjárta azt az utat, ami előtt én még csak most álltam, így különösen érdekes volt számomra az, hogy végül is, hogyan kötött ki a gyerekgyógyászat mellett.
- Az biztos, hogy jó nagybácsi leszel - bólintotam, ugyan nem ismertem a testvérét, de az alapján, ahogyan itt bánt a gyerekekkel, ezt biztosan mertem állítani. - Aida volt akkor a mentorod? Jól kijöttetek? - ez a része is érdekelt, hogy vajon neki akadtak-e ilyen téren problémái. Azt hiszem, hogy tulajdonképp én sem haragudtam már annyira Dávidra, bár tény az, hogy részben a történtek miatt kerültem. Nem hiányzott ugyanis a nyakamra egy féltékeny barátnő, aki váratlanul rám törhet a semmiből és újra megaláz majd annyi ember előtt. Ahogy feljöttek az emlékek, úgy rá is tértem a témára és elmeséltem Jácintnak a történteket. Fura, de valamiért tőle nem tartottam, hogy ítélkezne, talán ezért is mertem neki mesélni a történtekről.
- Hát nem tudom, őszintén remélem, hogy neked lesz igazad és elfelejtik - sóhajtottam egyet, egyelőre most abba is hagytam az evést, miközben ráfigyeltem.  - Igen, meg van határozva az óraszám, de ettől függetlenül, ha tehetem , akkor jövök, nem is nagyon figyelve erre, mert úgy gondolom, hogy itt tudok tanulni igazán - ekkor ittam egy korty vizet, a poharat visszatettem és újra kezembe vettem az evőeszközöket. - Aranyos vagy, de nem akarlak belerángatni, tényleg. Szerintem megpróbálok ezzel nem foglalkozni, úgy lesz a legjobb - mosolyogva mondtam olyan határozottan, mintha magam is elhinném.  - Rám férne amúgy egy kis szórakozás, úgy értem, hogy olyan igazi, tudod, ahol tényleg kikapcsolódhat az ember. Anno jártam koncertekre, de ma már azt sem tudom, hogy mikor lesz élőben valami fellépés itt Bogolyfalván - közben befejeztem az evést és a szalvétába megtöröltem a számat. Igazán finom volt ez a rántottszelet, főleg ezzel az uborkasalátával.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Ráhagyja végül, Eddie a csillagos égért sem vallana be olyasmit, ami sértheti az egóját és ezzel Naya tökéletesen tisztában van. Somolyogva engedi el a dolgot, majd áttérnek a családi témára és felvonja a szemöldökét.
- Nahát, és mit mondjak ezeknek a testvéreknek? Egy ideig összejártam a tesójukkal és most jó lenne a családdal barátkozni? - enyhe szarkazmus rejlik a kérdés mögött. Elfogadja a számot és ki tudja, talán még élni is fog az ajánlattal. - Ő nem Jácint húga amúgy? Várjál! - kezdi összerakni a kirakóst és leesik neki, mennyi mindenről is maradt le az elmúlt egy évben. Látszik is az arcán, ahogy matekozik fejben.
- Felejtsd el, úgysem érdekelné és kihúzná a gyufát az első órában - legyint könnyedén, ahogy jött az ötlet, úgy múlik is el. - Ciki nem ciki, fogalmam sincs hogy kell. Gyere át megcsinálni - már másodjára tesz ajánlatot a látogatásra, de miért is ne? Csak gyerekzárról van szó...
Nem kis meglepettség van Naya tekintete mögött. Nem jelzi ugyan, de érzi, nem ezt az oldalát ismeri a szemben ülőnek. El is mosolyodik rajta, még egy pillanatig az is eszébe jut, rákérdezzen a keresetére, hátha megállíthatja abban, hogy a miniszter unokája után fusson.
- A Beauxbatons a legjobb iskola, csak mondom. Csőcselékmentes. - Sznob? Nem, de a gyerekét valószínűleg nem abba az iskolába küldené, ahol ilyen vegyes a felhozatal. - Pár hónap múlva térjünk erre vissza és megmondom, egyetértek-e. Most viszont muszáj lesz mennem. - Az órára pillantva feláll az asztaltól és áthajol fölötte, hogy csókot nyomjon a férfi arcára. - Írd meg, hogy mikor érsz rá. Tudod, gyerekzárat tenni a gyerek számítógépére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Lesétált ezen a meredek lépcsőn magassarkúban, enyhén illuminált állapotban - igaz, Damiba kapaszkodva, nevetgélve tette mindezt. Az viszont elmondható, hogy a harmadik feles a harmadik kocsmában nem is tűnik soknak ma este. Színházba indultak, voltak is ott, de a második felvonás helyett egy ideig a büfében üldögéltek egy-egy pohár pezsgő társaságában. Itt vetette fel Médi, hogy miért is nem mennek inkább tovább, ha már felöltöztek és kimozdultak otthonról. Mondjuk a férfi talán nem romkocsmákra és erre a kazamatára számított, amikor barátosnéja kezébe vette az irányítást.
- Még egy kör és táncolnod kell velem - jelenti ki vigyorogva a pulthoz közeledve. Érzi a zenét minden porcikájában, dülöngél a ritmusra. - Ha máshova mennél, nem muszáj itt maradnunk!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az izzadtságot és a büdösséget meghagyta az öltözőnek úgy... fél órával ezelőtt, de az adrenalin még ott bizsereg a bőre alatt nagyon vidáman és harsogva. Félig már megszáradt a haja, és ugyan a pálcája a másik felét is megoldhatná, de az instára nem lehet akármilyen fotókat posztolni! Bálinttal természetesen lőttek egy szokott "istenkirályak voltunk ma is!" posztot, de ma elhajtotta a tesóit és brot is, hogy más dolga van, aztán megkereste Lilit a megbeszélt kijáratnál.
Fél óra múlva már a Pata Negrában ülnek, ugyanis a Mekki egy borzalmas választás lett volna, a Burger szintén, elgondolkodott ugyan még az olaszokon is, de végül elvetette. A Kálvin térről meg négykézláb is hazamásznak már igazán, Budanekeresd csak ide egy hoppanálás mióta megvan a vizsgája és végre nem tetőkön landol a tesóival. Hupszi.
- Egy pillanatra tényleg azt hittem, hogy nem fogom tudni elkapni, de aztán! Na igen... - Említettem már, hogy kicsit nárcisztikus a terelőnk? Épp azt ecseteli Lilinek, hogy majdnem pofán törölte egy gurkó, pedig a lány elég jó helyre kapott invitálást és bizonyára premier plánból nézhette végig Levi majdnem taknyolását.
- Legközelebb tényleg menjünk együtt afterezni, csak most inkább vissza akartalak hívni a múltkori segítségért. Újabban sikerült az az egy nyomorult tojás... bár főve, ja. Lágyat akartunk és kemény lett belőle, de azt mondtuk, nincs rinya, tojás tojás, megettük. - Igaz, hogy majdnem az összes víz lefőtt a tojásokról közben, de azzal nem vagánykodik. Bálint mentette meg a helyzetet.
Ő lehorgonyzott most a sangriánál, kifejezetten jót kevernek itt házilag, persze Lilit nem sietteti, mit kér, mert nagyon ráérnek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Baglyom érkezett, amelyben a kézírás nem, de az aláírás annál ismerősebbnek rémlett. Óvári... Ha jók az értesüléseim, idéntől a Bagolykőben is tanít, de egyébként ő volt az a tehetséges ereklyekutató, aki alattam járt, és aztán úgy éreztem, hogy mindenhova követett. Mert régész- és ereklyekutatónak tanult, a magyarok szűk táborát erősítette a svédeknél, aztán később Pécsett is feltűnt a látókörömben, majd a faluban, és ezek szerint a minisztériumban sem kerülhető meg. Hát, végül is szűk ez a piac. Mindig is tudtam róla, hogy elhivatott, és sokra fogja vinni, de nem gondoltam, hogy a riválisomként kellene rá tekintenem. Én azóta a tárgybűvölésügyin sajátos ügykörökre specializálódtam, és a párkapcsolatom mellett nehezen tehetem meg, hogy alkalmanként a szabadúszó vágyaimnak is élve terepre menjek, de nem mondtam le róla teljesen. Ő meg, ahogy hallom, még maradt az ereklye vonalon. A lényeg, hogy újból keresztezni készültünk egymás életútját, bár úgy sejtettem, hogy a múltkori anyaggal kapcsolatban lesznek kérdései. Az aurorok ugyanis találtak az egyik helyszínelés során egy tárgyat, amit mi vizsgáltunk be, s mint később kiderült, ereklyére bukkantunk, ezért áttettük az ügyet. Nem olyan régen alakult meg az Ereklyegyűjtemény, ők foglalkoznak vele. Fene ebbe a sok átszervezésbe... Így is néha lehetetlen megjegyezni ezt a sok hosszú nevű szervezeti egységet. Egy biztos, a beosztottjaim nem aktakukacok, hanem érdemi munkát végeztetek velük. Nincs helye a lazsálásnak.
Szóval Detti találkozni akart velem. Én a megadott időpontban már az irodámban nyugtalankodva bámultam ki az ablakon. Bekészítettem teát, kávét és vizet, meg egy kis rágcsa is mindig akad, úgyhogy azt is. A poharak a tálcán pihentek. Elhelyeztem az asztalon minden szükséges előzményt, ha kell, s utána gondosan átlapoztam őket, hogy ne érjenek kellemetlen meglepetések.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Három hét telt el és még most is sokszor lézengek a folyosón. Kerülöm az embereket. Kell a fenének az, hogy esetleg összesúgjanak még itt is a hátam mögött. Pont elég volt Manyi fejét látnom, amikor beadtam a felmondásomat. Az a nő ott ujjongott az orrom előtt és tett megjegyzéseket. Végre elküldhettem a büdös francba azt az áskálódó Merlon csapását. Még dúlt bennem a harag, úgyhogy remekül kiviteleztem. Esküszöm, csak hápogott. Erre a másik díszpinty, a drága doktor Rigó jött volna még egy körre, de őt is csírájában elfojtottam. Szóval azóta Bogolyfalván utálnak, hála a némbernek. Géta se beszél velem. Nekem reszeltek társasági fronton. Talán csak Jácint normális még egyedül. Erre pofára esik. - Megnézem én neked, csak jussunk el a kettes kezelőbe - nyújtok támaszt neki és fel is nyalábolom ha már így elém vetette magát. Hogy ez szerencse azon vitatkozhatnék, de nem fogok. Felesleges lenne. Jácint egy nagy gyerek, folyton vicceskedik. Most se bírja megállni. Mondjuk én dobtam fel neki a magas labdát. Kellett nekem. Nem. Na de lapozzunk. Összebűvöli a kartonjait, aztán úgy dönt háttal előzi meg, hogy rádőljön a közfal. - Kérni kérhetsz, de inkább lebegtetnélek. Ha ez törés, behugyálsz mire odadöcögünk - szembesítem a tényekkel, majd ha beleegyezik gyorsan rámondom az áment. Jó nem, csak a megfelelő igét és vagyok olyan jó fej, hogy megőrizze a méltóságát, igen azt, ami nekem már nincs, álló helyzetben lebegtetem be a húsz méterre lévő helyiségbe. - Hinnye bazmeg! Ez nem néz ki jól. Kell egy röntgen - mondom ezt már azután, hogy egy laza csuklómozdulattal bermudát csináltam a gatyájából és megláttam a térdét. Előtte merek így beszélni. Vele lehetek nyers, nem veszi magára. Dagadt és vörös bucival szemezek, amoről még le is horzsolódott a plezúr. Az igen!  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az utolsó lépcsőfokról ledöccenve engedi el a lány belé karoló kezét. Határozottan remek hangulatban van, így a sör párájának keserű szaga és a művészien szedett-vedett bútorzat, ami általában fintort váltana ki belőle, most csak a háttérben regisztrálódik.
Igen, ugyan színházba indultak, azonban a büfében a második pezsgője után egy pillanatot sem akadékoskodott, amikor Médi felajánlotta, hogy távozzanak. Szereti a színházat, pontosabban mindent, ami nem a konkrét színdarab: a formális miliőt, a ruhatárakat, az öltözőket, ahol gyerekkorában a nagyanyja lévén olyan sokat játszott, a túlárazott italokat a büfében, az alakoskodást. Azonban abban a pillanatban, hogy a nézőtér elsötétül, őt óhatatlanul elfogja az unalom - ez pedig hatványozottan igaz, ha balettra hivatalos.
Hogy ő mennyire, jóvátehetetlenül gyűlöli a balettot.
   -  Naaah, a következő kör inkább legyen mentes most, mielőtt a férjed megöl - válaszol nevetve, ahogy a pulthoz érnek. Ugyan Médi egy felületes barátja, most, hogy ketten vannak, felelősnek érzi magát érte és azért, hogy milyen állapotban kíséri majd haza. Azonban azt mondaná hogy tart Damien végtelen haragjától, így ha Médi újabb kör feleseket rendel magának, abban sem fogja megállítani. Ő azonban, mossa kezeit, megtette, ami elvárható.
   -  Mit mondtál, meddig kaptál kimenőt?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Gréti
- az ispotály menzáján -

- Majd kiderül - válaszolja, elvégre most ez még mindenki részéről csak feltételezés, tekintve, hogy egyik húgának sincs még gyereke. Eddig csak azt tudni biztosan, hogy szeret a gyerekosztályon dolgozni, és jól megérti magát a kis betegeivel.
- Aha, szerettem vele dolgozni. Jó mentor volt - mondja Aida kapcsán, bólintva is kettőt-hármat mellé. Aida mégiscsak az az ember, akinek köszönhetően megtalálta a neki igazán tökéletes szakirányt a gyógyítás területén belül, ezért még kifejezetten hálás is neki éppen úgy, mint az anyjának, aki bekönyörögte őt oda még utolsó pillanatban. Figyelmesen hallgatja végig aztán Gréti mondandóját, közben pusztítva a tányérján található ételt is, mert hamarosan mégiscsak vissza kell mennie dolgozni is, így csak alkalmanként hümmög a kitartó rágás közepette, hogy jelezze, még mindig követi.
- Ümm...hm- igyekszik hangot adni annak, hogy mindjárt fog értelmeset is mondani, csak előbb nyelje le az éppen rágott falatot. Iszik még gyorsan egy korty vizet, majd felkönyökölve kicsit előrébb is hajol.
- Azért ne vidd túlzásba az egyetem alatt. Majd úgyis akkor lehet igazán sokat tanulni, amikor bekerülsz élesben és már szakosodsz - osztja meg vele a tapasztalatait, hiszen ezen ő már éppen túl van. Hetek kérdése legfeljebb, hogy végre hivatalosan is szakképzett gyógyítónak minősüljön, a nehezén már túlesett. Gréti lelkesedése irigylésre méltó, de nem tartja érdemesnek túl nagy hévvel ugrani bele ebbe még az elején, mert azzal hamar el is fogy az ember energiája, főleg, amikor még az elméletet elsajátítása is napirendi pont még. Azt azért nem mondja, hogy csinálja másképp, ezt majd eldönti a lány magának, ő csak megosztja azt a szerinte fontos infót, hogy nem kell még most megtanulnia mindent, mert annak is meglesz a megfelelő tere és ideje. A képzés azért rendesen ki van találva.
- Oké, csak mondom, hogy amiről Helga nem tud, az gyakorlatilag meg se történt - válaszolja biztató mosollyal az arcán, és már folytatja is a maradék rántott hús bekebelezését. Meglepetten pillant aztán a lányra, aki éppen megosztja vele, hogy már gyakorlatilag szórakozni se jár. Kérdőn meg is emeli a szemöldökét, és sietősen nyeli le azt az utolsó falatot már, hogy köhint is párat aztán, majd megissza még a poharában maradt vizet is, hogy jobb legyen.
- Na azt pedig nem érdemes kihagyni az egyetemi évek alatt. Utána ugyse nagyon lesz rá időd, nekem elhiheted. Az elmúlt évben épp csak itt nem aludtam, azt is nagyjából azért, mert nem hagyták volna - meséli, majd az órájára pillant. - Ne haragudj, de vissza kell mennem, még rengeteg dolgom van, de hidd el, biztos megoldódik ez is. Tarts egy kis szünetet, nem fog összedőlni a világ. Kitartást. Majd még biztos összefutunk - köszön el, kezét egy pillanatra biztatóan a lány vállára téve, aztán fogja a tálcáját és már siet is a helyére tenni azt, majd pedig vissza a kis betegeihez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- A férjemet nem érdekli - legyintéssel rendezi, zavarja el ennek a gondolatát is. Nem véletlenül mugli kocsmákban és szórakozóhelyeken fordul meg javában, itt nincs ki felfigyeljen rá. Éppen ezért Damian szavait elengedve a füle mellett két visszafogottabb rövidet kér a helyes pultosfiútól. Mármint az áfonyalikőr jobb, mint a hetvenkettes tátratea, nem?
- Kimenőt? Miről beszélsz? Nem vagyok már gyerek - őszinte zavar tükröződik arcán, Médinek valahogy eszébe sem jut, hogy mások engedéllyel mehetnek csak szórakozni. A férjük engedélyével. Még az kéne.
- Egészségünkre! - A kikapott poharak egyikét Damian elé tolja és koccintásra emeli sajátját. - Na, engedd el magad - boci szemeket mereszt a férfira, alsó ajkát lebiggyeszti. Ha ő nem táncol vele, egy óra múlva Médi egyedül fog riszálni a pulton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Kozák
- a folyosón -

Akarva se eshetett volna rosszabbul, és erről az egészről egy kósza cipőfűző tehet ráadásul. Még szerencse, hogy éppen Kozákba botlik bele a folyosón, aki talán még segíteni is tud, ha nincs jobb dolga. Sikerül feltápászkodnia nagy nehezen, majd főleg a falnak támaszkodva meg is maradni fél lábon, mert mint azt be is vallja, ez bizony irdatlanul fáj, akármi baja is van a térdének. Nagyon beverte. A pálcája még megúszta, bár egy egészen kicsit elönti a pánik, amíg nem sikerül megbizonyosodnia arról, hogy az még legalább egyben van, mert szüksége lenne még rá. Ki is próbálhatja, összebűvölve a kartonjait a helyükre küldi azokat egy gyors bűbájjal, majd Kozák vállára támaszkodna, felvetve, hogy ha kap egy mankót, neki az is megteszi, a kollégának azonban más elképzelései vannak a dologról.
- Na ne viccelj, volt már eltörve. Egy mankóval simán eljutok a kettesig, mint valami féllábú kalóz. Óh, már tudom is, minek öltözöm be Halloweenre - jelenti be, mintha ennél semmi nem lenne fontosabb, de a gyerekosztályon azért ennek mégiscsak nagyobb jelentősége tud lenni, mint más részlegeken. Igenis fontos kérdés, éppen csak ráér még úgy félévet alsó hangon. A lebegtetés gondolatáért sem rajong, de Kozák mégis addig erősködik, hogy már azért bólint rá, hogy hagyja végre abba, aztán elröhögi magát már a levegőben libegve. Nagyon viccesnek találja ezt, mert olyan, mintha megszűnt volna a gravitáció alatta, és nem is igazán tud ez ellen tenni semmit, hiszen bűbáj hatása alatt van. A vizsgálóban aztán már ő is hunyorogva méregeti a feltáruló, gyorsan dagadó és vöröslő térdét.
- Fasza - dünnyögi félhangosan, leginkább csak magának, még akkor is, ha itt most aligha hallja gyerek véletlenül is, hogy nem éppen beszél szépen. Megpróbálja felhúzni, ami még úgy, ahogy megy, éppen csak fájdalmas grimaszba torzul az arca. - Azt a rohadt... nekem ma még rengeteg dolgom lenne, szóval remélem, van erre valami gyors mágikus gyógymód. Nem mehetek kényszerpihenőre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Már nem tud a jelzőkön kiakadni, vágjanak hozzá bármit, lepereg és nem érdekli. Tudja, amikor idejött és a minden előtt, mennyire rettegett önmaga lenni, hogy kiderül a farkas-mivolta, hogy minden is vonzza, hogy milyen is ő, azonban ez elmúlt. Már nem érdekli, hogy minek nevezik, kiölte a félelmét az a nagy fekete köd, amely majdnem az életét is elvette, amely végül mikor felszállt, sok mindent vitt magával.  
- Az is amúgy, de nekem speciális kell, ami akkor is velem marad, amikor, nos, szőrösebb vagyok. És ez az egyik fix pont, ami szerintem bent marad… de meglátjuk – mutogat is, hogy fülcimpája most is van és a farkasnak is, maximum menő lesz, az egyetlen, akinek karikás a füle. Egy köldökékszer már sokkalta másabb lenne, az bizony kiszakadna minden alkalommal, ahogy matekozik. Felnevet a kérdésre. - Dehogy félek, annyiszor szúrtak már meg, a tetoválásaim is beleértve, hogy meg se érzem. Csak időpontot voltam lusta kérni – legyint, mert ez a saját baja, hogy mindig halogat ilyen téren, hiszen annyi mindenre koncentrál és tartja fejben, hogy mi, hol, merre, mikor, ezekre már nemigen marad néha kapacitása sem. Azonban nem görcsöl most sem ezen, felnevet csak arra, hogy Regi kissé kiakad az internetes ismeretein. Nos, nem lepődik meg.
- Fogalmam sincs. Görgetek, aztán egyszer csak ott van, valamelyik agyament csoportban. Az idő meg… nos, amikor a holdciklusnak vége és fetrengeni van erőm, akkor van időm nyomkodni azt a vacakot. Szóval ja… - vakarja meg a tarkóját, hogy nem szánt szándékkal keresi ezeket, bármit, csak ha túl sok az ideje és az erő kevés másra, ez történik. Mindegy is, jobb, ha nem megy bele jobban, hogy miket talál néha.
- Megígérem én, becsszó! - bólint, hogy nem fog eljárni a szája, nem lepcses és nem tartozik a városka pletykásai közé, bár hallani ő is szívesen hall mindenről. Itt viszont alapvetően valami olyasmiről van szó, ami nagy hír, amiről nem suttogva kell beszélni. - Szerintem nem fogja bánni, sőt. Előre látom, hogy ő ajánlja fel, hogy ha bármi van, menj csak és kérdezz – ezzel nagyon újdonságot sem mond, ismeri a férfit, meg azt is, hogy mennyire fontos ez Reginek, hogy meglépje, meg is lépheti és benne él. Viktorról sosem kérdez, hallotta azonban, hogy mi történt vele, hogy emléke fontos és ápolandó. - Nekem sosem volt merszem megpályázni ilyesmi pozíciót, felkérni meg úgy sem fognak. De menő lehet – nem kesereg, boldog azzal, amit elért és amiben él, hiszen így is több, mint amit valaha remélni is tudott. A kérdésre fordul felé, miközben válogat és számol fejben, mennyire férne bele. Végül is… egyedül van, idejéből kitelik.
- Simán segítek, persze. Ettől még lehet keresek valamit. Nem tudom mi van velem… mintha hiányozna valami, csak nem tudom – ráncolja a homlokát, mint aki most is keresi a választ, azonban már rég rájött, hogy akkor se leli, ha a falba veri a fejét. Így, mindegy is, elengedi a dolgot. Lehet tényleg csak jobb lesz azzal, hogy lefoglalja magát. Így tér vissza a ruhadarabokhoz, mintha értene hozzá és nem azt venné fel, ami kényelmes és nem szakadt.
- Ha van, ha nincs, ne hagyd itt, ha jól áll, azért nem csak mindig egyenruha és pizsama van rajtunk na – legyintget, miközben elvesz két pólót, ezeket próbálni se kell, a címke alapján jó, a minta meg kellően lökött ahhoz, hogy jó legyen. - Na mindjárt, csak megnézem azokat ott hátul – mutat arra, amerre lép majd mindjárt, az inget addig is a karjára akasztja. - Én is kifogytam, szóval kereshetünk együtt. Ha nem az internet fertőjét lapozom, maradnak a könyvek. Lassan nézhetek polcot is, vagy digitálisan kell olvassak, mert annyi van – húz ki egy pulóvert, aminek nem érti a szabását és úgy semmijét sem. Egyszerre van elnyújtva és mégsem. A fejét rázza meg és keresgél tovább. - Mióta hordanak a srácok ilyen szűk szárú farmereket? - akad meg, mert ebbe még ő sem fér bele, pedig nem egy nagy darab.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A bagolyban ígért időponthoz képest még korán is érkezik. Ez azonban nem csoda, sokkal inkább szokása, mert kevés dolgot utál jobban a késésnél. Haját kócos kontyba fogta a feje tetején, a tincsek ezerfele igyekeznek szabadulni a hajgumi alól, de csak kevés jár belőlük sikerrel. Detti ezúttal is a tőle megszokott módon farmert visel, ezúttal szürkét, és egy fekete-fehér kockás inget egy ujjatlan, testhezálló fekete felső fölött. A kellemesen felmelegedő idővel magyarázható, hogy bakancs helyett már csak sportcipőt húzott ezúttal. Az iroda ajtaja elé érve nem is húzza az időt fölöslegesen. Határozottan kopogtat az ajtón, jó hangosan, háromszor, majd megismétli még egyszer a műveletet, aztán a kilincset is lenyomja. Előre egyeztettek, mikor lesz jó, így ő a maga részéről csak ehhez tartja magát. Talán mégsem találja szembe magát semmivel, amivel nem kellene, ha ilyen előzékenyen előre kommunikált, nem csak berontott szó nélkül, mintha csak otthon érezné itt magát.
- Romberg - szólítja a nevén köszönés helyett a férfit, akire inkább emlékszik a Svédországban töltött évekből, semmint itthonról, noha megvan valahol a fejében a tény, hogy Martin már akkor idekerült mestertanoncként, amikor ő még éppen a VAV előtt állt még. Utána pedig Stockholmban találkoztak a későbbiekben, bár azt nem mondhatja el, hogy különösebben összebarátkoztak volna valaha is, inkább csak ismerősök. Becsukja maga mögött az ajtót, és egyből a téma közepébe is vág, közben kényelmesen elhelyezkedve, mintha csak kínálták volna hellyel is. Bal lábát keresztbe rakja a jobbon, hátra dőlve, olyan magabiztosságot árasztva, mintha legalább a paradicsom kulcsát jött volna átnyújtani.  - Van neked egy ajánlatom, szerintem érdekelni fog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem akar randizni, nem akar idegeneknek mesélni, tele van tagadással és mégis, örülne, ha lenne kivel. Fogalma sincs, hogy mikor fog megjavulni benne ez az elcseszett felfogás, mikor toppan valaki az életébe és mikor érezheti azt, hogy minden tökéletes. Ezért is morog, ezért is agresszívebb, hiszen ünnepelne ő, csak épp, nem lehetséges. Falakba ütközik, pedig a legtöbbet saját magának építi fel, mintha muszáj lenne. Érzett valamit, de valahogy sosem sikerült olyan felé, akivel itt is ülhetne és betegre ehetnék magukat. Szusszant egy nagyot és előveszi a kis mantráit, elkezdi keresni, hogy mi a jó ebben a helyzetben, minek kell örülni és próbál nem összeomlani, elveszíteni a kontrollt.
Az illatok. Nugát, némi gyümölcs, menta, minden van erre. Mint valami parfüm-bolt, csak itt meg is lehet enni az illatokat. Ez jó, kellemes, belekapaszkodik. Az ízek pedig még jobbak, ha csak tippelnie kellene, erre kell fókuszálni és akkor nem fog belesüllyedni semmibe sem. Aztán oda is csapódik valaki mellé, aki aztán végképp elveszettnek tűnik, talán ezért is mellé, nem pedig amellé a csaj mellé áll be, aki épp a száját rúzsozza, hogy aztán a következő falat után leegye azt onnan. Faja. Ennél jobb napja nem is lehetne.
- Ó, vagy úgy. Én eleve észre se vettem, hogy itt csak sima kóstolás van, szóval ne érezd magad kellemetlen, én is beleugrottam ebbe, szóval… - legyint egyet, érzi a zavart a másik felől, hogy valami van, hogy nem kellemes, de igyekszik a lazasággal és minden mással enyhíteni rajta. - Ááá, nem hittem olyat, hogy felültetted, nyugi. A csoki nekem is fontos, szóval, egészségünkre, addig is – nyammog is párat, miközben körbepillant, senkit sem zavarnak ők ketten, így a legjobb. Lassan kell majd víz is, mert akkor igencsak bajban lesz egyhamar, azonban nem lát opciót erre, így majd gondolkodik később. A kérdésre pillant felé, majd le a kis papírtálcára, ami a kezében pihen, majd nyújtja a srác felé, hogy maradt még egy rajta, vegye csak el.
- Krémes. Mármint nem olyan rossz krémes, hanem az a jó fajta, amit szívesen eszik az ember és nem ízetlen valami. Szóval, bejön – nyammogja, majd lenyelve a falatot, vár kicsit, hogy megkóstoljon egy másfélét. Ez legalább megérte. - Amúgy Belián vagyok – jegyzi meg, mint mellékes infót, ha már így ilyen szépen idetaláltunk mások randijára becsokizni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Kamcsi? - kérdez vissza kíváncsian pillantva oldalra, mert nem tudja, kire vagy mire kellene gondolnia éppen. Fejét elgondolkodva ingatja aztán azon, hogy Benett eltűnni szeretne a tömegben. Érdekesnek találja, és némileg különösnek, hogy van ember, aki ezek szerint nem feltétlen szeret a figyelem középpontjában lenni, pedig azért megakad rajta az ember szeme. Az övé legalábbis megakadt már párszor. Mégiscsak vonzó.
- Ó, hát azért szeretném azt hinni magamról, hogy nyitott vagyok és mindenekelőtt kíváncsi. Legfeljebb kiderül, hogy valamit nem szeretek, nem? - kérdezi. Nem mindig volt ez így mondjuk, de mégiscsak hatással volt rá, hogy pár évre kimozdult a szalamantoni buborékból, és még Dorka is hozzáadott ehhez alkalmanként. Az anyja után talán a húga tudja ilyen téren a leginkább befolyásolni, esetleg még Ákos bátyja, vele gyakran vacsorázik új helyeken amúgy is. Legalább havi egyszer összehoznak valamit. Megköszöni közben a limonádét egy futó mosollyal az arcán, biccentve a pincér felé, majd lazán az asztal szélére könyökölve a szívószállal kavargatni kezdi a jégkockákat a pohárban, ismét érdeklődéssel fordulva Benett felé.
- Van pár ember, akivel egész érdekes beszélgetésekbe lehet bocsátkozni, szóval mondhatjuk. A lányokkal meg egyébként is könnyen megtalálom a közös szót többnyire, főleg, ha kicsit is érdekli őket a divat - válaszolja még mindig a jégkockákat zörgetve, olyan lazán, mintha ez abszolút így lenne természetes. Általában egyébként is igyekszik ő mindenkivel megtalálni a közös hangot, mert úgy véli, a kapcsolati tőke mindennél többet ér, főleg, ha tényleg miniszter szeretne lenni egyszer. Szép lassan építgeti maga előtt az utat, lépésről lépésre, hosszútávban gondolkodva. Negyven éves korára már talán lát is elég realitást az egészben, az apja is negyvenhat évesen lett főosztályvezető, a nagyapja ötven is elmúlt, mire főügyész lett, nem siet sehová ő sem.  
- Négy éves a képzés, azaz három plusz egy, aztán még kell a szakvizsga a végére, ha gyakorolni is szeretném, de addig még van egy kis időm. Viszont kifejezetten élvezem, főleg, hogy mellette a Minisztériumban is gyakornokoskodom, még egyelőre a máguskapcsolatok osztályán, de majd szeretnék átkerülni a Varázslény-felügyelő Főosztályra - magyarázza, mit is tervez éppen. Mivel a lények és képességbirtokosok jogaira szeretne szakosodni, mióta csak eldőlt, hogy legalább ebben követi a családi szokásokat és jogi pályára lép, az egy remek lehetőségnek tűnik jelenleg, hogy ott is kapcsolatokat építsen ki. A végén meg zárhatja az egészet az Igazságügyi és Belügyi Főosztályon, de az lenne a dolgok megkoronázása, előtte még fel szeretne mutatni ezt-azt tételesen a lassan bővülgető önéletrajzában, hogy eléggé kompetens jelentkezőnek lehessen tekinteni.
- Azért ennyit rég tanultam, mint itt, de legalább elmondhatom, hogy megkönnyebbülés volt megszabadulni az olyan fölösleges tárgyaktól, mint a bájitaltan vagy különleges varázstárgyak. Nem mondom, hogy nem érdekes, de ha nem olyan irányba haladnék, semmi haszna számomra. - Hagyja végül a másikat is szóhoz jutni, meséljen csak ő is, hogy áll éppen. Ha jól emlékszik, idén már amúgy is végez.
- Óh, és mit kezdesz a hoppanálással? Elemzed a Rejtélyügyi Főosztályon? Vagy tanfolyamot indítasz? Egyszer beszélgethetnénk róla, lenne néhány igazán elméleti kérdésem, amit még mindig nem értek, bár a jogosítványom megvan tizenhét éves korom óta, de azért még akadnak kérdéseim - veti fel, mint hirtelen talált közös témát, majd belekortyol végre a limonádéba. - Mhm, ez jó. Egyébként meg csak a Minisztériumnál tervezek elhelyezkedni, jogászokra mindig van szükség. A családom egy része amúgy is ott van, ez nem titok, szóval betársulok én is majd, ha minden jól megy. Még a végén találkozhatunk ott is. Kicsi a világ, nemde?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Hallottam, amint valaki a folyosón az irodám felé közeledett, majd megállt az ajtaja előtt. Micsoda hatásszünet... Kopogott hármat, először azt hittem, csak kettőt fog, és már nyitják is, mert ugye ki milyen jellem. Itt nagyon nincs mire rányitni, semmi olyat nem csinálok az irodámban, amit titkolnom kellene, talán csak arra vagyok allergiás, ha valaki az irataimat olvasgatja. Na meg, azért ne mászkáljon itt senki, ha nem vagyok bent, de olyankor meg működnek a riasztóbűbájok, mert reflexből szórom ki őket munkaidő után, és meg már azon is elgondolkodtam, hogy rúnáztatnom kellene a szobát, vagy valami időszakosan aktiválódó varázskört keríttetni rá. Aztán már szólni akartam, hogy nyitva, jöjjön, de kopogott még újabb hármat. Fel is mordultam, hogy akkor vajon harkály költözött-e ide, vagy valóban egy belépni készülő látogatóm akadt. Túlságosan sok ideig persze nem tudtam bosszankodni ezen, mert bár éppenséggel erélyes hangon engedélyt adtam a belépésre (magyarán közöltem, hogy szívesen látom, mi másként is tehettem volna, ha már meg volt beszélve az időpont), az ajtó mögül feltűnt Detti, és elterelte a gondolataim a megszólalásával.
- Óvári? - feleltem vissza. Kissé felvittem a hangsúlyt, mert ennyire hivatalos indítással nem számoltam, azt inkább a nagyon formális delegációk érkezése során szoktam meg. Olyan volt, mintha valami halasztást nem tűrő ügyben jött volna. Egy kissé bevallom, feszélyezni is kezdett a viselkedése. Baljósan helyet foglalt az egyik széken, meg se várva, hogy hellyel kínáljam. Nem sértődtem meg ezen, mert nem a dolgozószékemben ült le. Amint az ajánlat szó elhagyta a száját, felcsillantak a szemeim, és a bejáratra néztem, hogy nem maradt-e nyitva az ajtó. Mintha valami titkos és tiltott dolgot hoztunk volna fel, pedig még fogalmam sem volt, hogy mire akart célozni. Érdeklődően leültem vele szemben a dolgozószékemben, s ha már ennyire köntörfalazás nélkül a lényegre tért, nem akartam, hogy tovább tartsa magában az ajánlatát.
- Ezek szerint nem a múltkori ereklyéről lesz szó. Hallgatlak... - ráérősen rendezgetni kezdtem magam előtt a papírokat, elkezdve elpakolni őket a mappájukba, de igen sűrűn pillantottam fel Dettire, jelezve figyelmem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az, hogy a "férjét nem érdekli", történetesen nem új információ. Noha kínosan ügyel rá, hogy ne kérdezzen rá Médi magánéletére, gyakran elejt hasonló megjegyzéseket, amik nem kerülik el a figyelmét. Azonban, mint mindig, most is eldönti, hogy semmi köze hozzá. A köreikben, ahol a házasságok legtöbbje elrendezett frigy, nem kirívó a mosolyszünet, általában pedig nem vezet sehová. Idővel mindenki megbékél és belesimul a helyzetébe.
Szabadkozva felemeli a kezeit. Jól van, na, nem vagy gyerek, ha te mondod. Az áfonyalikőr rendelésének hallatán egy pillanatra elfintorodik. Nem szeret túlságosan lealjasodni a sajá társaságán kívül, erre pedig a legutóbbi hasonló alkalom is emlékezteti, amikor reggel Kamillába gabalyodva találta magát. Ettől függetlenül a férfiassága nem viselné el azt a rúgást, hogy Médi az asztal alá issza, így a fontornak pillanatokkal később már nincs nyoma, ő pedig akadékoskodás nélkül veszi el a poharat és koccintás után lehajtja a tartalmát.
   -  Jezu, kurwa, Chryste - köhög bele az öklébe és teszi vissza a poharat a pultra - Na jól van akkor, gyere - hozza meg a döntését és nyújtja ki a kezét a lány felé, Mivel pedig kellőképp, de még nem vállalhatatlanul részeg, ha az elfogadja, a zsúfolt tánctérre vezeti majd.