Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Tehát kultúrmacska, értem.
Nyilvánvalóan szórakoztatja az előadás, amit a meghajló macska szolgáltat számára. Érdekes ilyen oldalát látni a fiúnak, mert látta már feszülten, látta még végtelenül komolynak, látta már komoran elszántnak. Ez a .. korának valamivel megfelelőbb attitűd új.
A felvetésre érdeklődve összeszűkülnek, mert az implikációk többféleképpen is érdekesek lehetnek. Akkor is, ha azért szúrja ki őket, mert ennyi embert ismer, akár csak látásról. (A kapcsolatos és összeköttetések talán fontosabbak a tényleges erényeknél is.) És akkor is, ha valamiféle trükkel tudna megállapításokat tenni.
- Akkor csak Ön után, művész úr. - Teátrálisan biccent a bejárat felé, ahol bár van némi sor, de rendkívül gyorsan halad a beléptetés. Belépőt néznek és nyilván, hogy eleget tesznek-e a vendégek a dresscode-nak. Azaz hogy hagyjanak idekint minden hétköznapit és megszokottat.

A benti atmoszféra a Moulin Rouge grandiózus belterét idézi, csak több színnel, még több pompával, és jelentősebb szabad térrel. Amellett, hogy nyilvánvalóan készültek elég pihenő és ülőhellyel, kanapékkal, keverőkkel, asztalokkal és székekkel, van nyílt terület is a lézengeni és táncolni vágyóknak. A bárpulton kívül pincérek grasszálnak az emberek közt, megpakolt tálcákkal egyensúlyozva. Minden túlcsordul a mágiától - a berendezés jó része vagy varázstárgy, vagy illúzió vagy megbűvölt dekorációs elem. Az emberek jelmezei is gyakran valami varázslattal vannak feltupírozva.
Beérkezve Yezebel mélyet lélegzik, magába szívva a látványt és ezt a vibráló mágiát. És utóbbit még csak nem is képletesen teszi, a körülöttük bizsergő mana mintha egy pillanatra felé mozdulna, ám ez még a közvetlen mellette álló Damien számára is csak futó képzet.
- Látom itt, Magyarországon is tudják, hogyan kell rendezvényeket hatásosan lebonyolítani. - Farkával kinyúl az egyik mellettük elhaladó pincér tálcája felé, és elvesz egy tetszőleges pezsgős poharat róla - illetve még egyet a kezével is. Utóbbit odanyújta Damiennek, a másikat pedig átpakolja a saját kezébe.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Dia
- Pécs | A „depressziópark” -

- És ne felejtsd el, nekem kell egy Frankenweenie is! De lehet, mégis inkább Edward Scissorhandsre kellene váltsunk? - Nagyon nagy dilemmában vannak, annyi minden közül lehet választani, mert ez csak egy hatalmas cosplay esemény lesz a részükről.
- Vagy... - Megmozgatja a szemöldökeit az alakuló, "csábos" (röhejes, de édes) vigyorával. - ... szeretnéd, ha Astarion venne el? Na? - A statisztikák szerint a nők megőrülnek érte, neki viszont a haja elég bongyor és az alakja tökéletesen szálkás-szikár ahhoz, hogy megugorjon egy remek Astarion-beöltözést.
- Attól még mindig le tud nyűgözni, tudod, nálunk más a divat: nyikorgó, nem túl hurrikán-rezisztens házak és átkozott kórházak. Ez a brutalista-féle építészeti stílus annyira más a miénkhez képest. - Ő azért megmaradna a penthouse-uk madártávlatában, amit jó ideje Diával együtt élvez, de időről időre jó kiszakadni a megszokott környezetből ebbe az elhagyatott, közép-európai közegbe, és felfedezni a saját két szemével, kezével az ország varázsát.
- Rakhatnánk bele side quest taskot vagy easter egget. Fogd be rá Nikitát, teszteljétek le. - Úgyis szeretnek kísérletezni és most a fejébe vette, hogy tűnjenek ki valami frissel, mással a versenytárs játékok közül. Nem árt megragadni a kicsit is ígéretesnek ígérkező ötleteket.
- Mondtam már, hogy lassan elő akarlak léptetni? Brigitte agya a mennyezetre fog robbanni, és alig várom, hogy lássam. - Hiába mocskosul tehetséges a beosztottja, egy akkora áskálódó szemét, hogy párját ritkítja. Solomon csendes élvezkedése, hogy egyáltalán nem próbálja diszkrétre fogni a Diával való kapcsolatát; nem játssza túl, de minimális tapintatot sem gyakorol főleg Brigitte közelében, amikor az irodában vannak és úgy jön ki a lépés, hogy Diával interaktál.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hetek teltek el a hétvége óta, de megvolt a maga baja, a maga programja, és egyébként is lefoglalta az új iskola és közeg megismerése. Szóval Damian létezése és jelenléte egész elhalványult az életében - mindössze az emlékeztette, hogy mégiscsak itt van Magyarországon. A lóversenyre való meghívást is inkább unalomból fogadta el, és mert egyébként.. nem utálja a lóversenyek hangulatát. Érdekes, izgalmas, kicsit közösségi, de nem annyira, hogy nagyon alja embereket sodródjanak arra. Mármint társadalmi tekintetben nem az alsó rétegből kerül ki a merítés. A sajátos hangulathoz hozzátartozik az izgalom, mindenki várja, hogy vajon az fog-e nyerni, akire megtették a tétjeiket, mindez igényes környezetben.
Tavaszi időhöz öltözött, ami azt jelenti, hogy már elmarad a télikabát, de még bőven elég réteget vesz magára, olyan cipővel és kesztyűvel párosítva, ami melegen tartja a fel-feltámadó még hűvösebb szélben. Úgy beszélték meg, hogy itt, a komplexum előtti parkban találkoznak, hogy magára az eseményre már együtt érkezzenek. Mivel nem ismerős a hely, ezért valamivel előbb érkezik, mert.. nos, egyszerűen nem érzi komfortosnak percre pontosan az érkezést olyan helyre, amit először fog látni. Amíg Flaviu befut, addig tértágított táskájából előhúzza aktuális olvasmányát "A varázstárgyak mágikus struktúrája" címmel. Alapvetően nem ez a kedvenc témája, de mostmár nagyon unja, hogy nem mindig érti az Orion és apja közötti beszélgetések egy részét, szóval nekidurálta magát. Legközelebb, ha a családi csevegés alkalmával előkerül, ezúttal ő is elő akar rukkolni valami hozzászólással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Majd bemutatom és megtudod - fenyegetésnek is lehetne akár venni, Eddie nagy valószínűséggel úgysem akarja megismerni a férjet, Médi pedig nem azért jött, hogy róla meséljen.
A szöszi szeme abban a pillanatban felcsillan, ahogy az egyik kedvenc bandáját említik. A Lo Siento bagázzsal gyakran ment ide-oda, fesztiválra, koncertre és a srácok nem csak jó zenét és bulit csinálnak, de nagyon jófejek is.
- Megvettél, megyek - vágja rá gondolkodás nélkül. Ekkor még nem tudja, hogy az a bizonyos testvér olyasvalaki, akinél már meggondolja, megér-e annyit a Phantoms.
- Látod, ilyen ez a burzsuj népség - halkan felnevet, de valójában ezerszer szívesebben eszik akár papírtányérról is. - Ohhohóóó, máris be akarsz mutatni a családodnak? Ez még csak a...harmadik randink, korai, nem? - villant vigyort, ami aztán hamar le is fagy az arcáról. - Nárcisz ugye nem AZ a Nárcisz? - de, kurvára az, melyik másikról lenne szó? El is húzza a száját.
- Így sem fűzhetsz, férjnél vagyok - említi újra, most már szigorú pillantások helyett mosolyogva, szemforgatással. Valljuk be, igazán élvezi ezt, amit most csinálnak. - És ha nem a mugli világban kellett volna kutakodnod? Még csinálhatunk vértesztet. Ha Radetzky vagy, te is ehetsz a porcelánon. - Ha mégis kiderülne, hogy van egy eltitkolt, elpaterolt bátyja, nem repesne az örömtől. Arra pedig nem fogja buzdítani új barátját, hogy így lassan harminc év után kezdjen el kutakodni.
- Én nem fogok, de te sem dobhatsz le útközben - figyelmezteti a hoppanálásra visszagondolva. Még a végén megunja a csicsergését és egy könnyed mozdulattal megszabadul potyautasától. - Kimegyek a mosdóba - és már ott sincs, eltűnik az épületben, ahol előbb fizet, majd csak ezután intézi dolgait. Tíz perccel később pedig már úgy kapaszkodik Eddie-be, mintha hozzá lenne ragadva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Két hetet adott neki. Pontosabban: miután a konkrétumokat kihagyva nagy vonalakban elmesélte a hétvégén történteket, az apja ennyit javasolt, ő pedig betartotta a fentről érkező tanácsot. Hiába élt köztük egész életében, valójában semmit sem tud róla, hogy működnek és gondolkodnak a nők - de ha tudná, a Charonnal való kapcsolata akkor is eléggé összezavarná hozzá, hogy fogalma sincs, mit tegyen. Csak adj neki teret, aztán hívd meg valahová, ahová a barátaiddal mennél, így szólt a szülői intelem, és ha azt akarod, hogy megkedveljen, ne helyezz rá felesleges nyomást.
Akarja, hogy megkedveljék? Persze. Eddig azonban ezért a státuszért sosem kellett dolgoznia. Akiket a személyisége nem, azokat megnyerte a háttere, így gyerekkorától fogva elég népszerű volt hozzá, hogy ne zavarja egy-két tag antipátiája. Azonban ez a tag történetesen a felesége lesz - és ez nem várt komplikáció az életében.
Nem sokkal a megbeszélt tizenegy óra előtt hoppanál a park környéki, erre kijelölt és muglik számára szeméttárolónak álcázott mellékutcába. Ugyan nem koszos, de reflexből porolja le magát és csak aztán indul tovább. A téren rajta kívül többen lézengenek és igyekeznek az épület felé (ami a muglik számára a Korda Filmstúdió része, megmagyarázva az esetenként számukra értelmezhetetlen "jelmezeket", "kellékeket" és "animatronikus állatokat"), így is hamar felismeri a ligetben álldogáló, könyvét olvasó lányt. Az agyában egymástól függetlenül két gondolat születik meg: Az első, hogy Charon legalább tudja, hogy kell felöltöznie. A második, hogy ettől a ténytől nem érzi kevésbé feszültnek magát.
   -  Hey! Örülök, hogy itt vagy. - Annyira közel érve szólítja meg, hogy ne kelljen kiabálnia, de ne rémissze meg, ha Charon esetleg belemélyedt a könyvébe? Mégis ki olvas az utcán könyvet? - Mehetünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyébként sem valószínű, hogy megijedne, elvégre éppen várakozik, számít rá, hogy az a valaki előbb-utóbb meg fog érkezni. Felpillant az olvasmányból, és miután megállapítja, hogy valóban Flaviu érkezett meg, nem pedig valami kéretlen idegen szólongatja, összecsukja az olvasmányt és visszasüllyeszti a táskába.
Mit illik ilyenkor mondani? Hogy "én is"? De nem örül sem annak különösebben, hogy ő itt van, sem annak, hogy Damian itt van. Az érzései inkább semlegesek most, egyelőre, köszönhetően a tétlenségnek, amire ebben az új környezetben most még kárhoztatva van, mielőtt beilleszkedne. Ha egyáltalán be fog illeszkedni, mert még ez is egy jó kérdés.
- Kösz a meghívást. - Ez a leginkább még.. diplomatikus dolog, ami eszébe jut, és amit mondhat viszonzásul. Annyira kellemetlen az egész, nem érez semmi kémiát maguk között (és jobb is, mert nem áll szándékában lecserélni Sebet), persze el vannak jegyezve, de ő már kifejezte kelletlenségét a helyzetükkel kapcsolatban.
Felkel a helyéről, és elpillant az épület felé.
- Mehetünk. - Azzal igazából nem is bonyolít túl semmit, elindul célirányosan. Nem dob fel témát, mert nem érez kényszert arra, hogy mindenképpen beszélgessenek egymással. Persze, tudja, hogy illene, de.. meh.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tehát ő megáll a lánnyal szemben, az egyik kezét a zsebébe ejtve, megvárja, amíg az feláll a padról és még egyet lép is hátra, tiszteletben tartva a személyes terét. Az üdvözlés épp annyira semleges, mint amennyire arra számított, az azt követő beleegyezés pedig szintén tárgyilagos a lánytól. Bólintással nyugtázza és ő is elindul mellette az épület felé.
Percek telnek el. Nem sok - talán egy vagy kettő. A versenypálya felől ritmusos, tradicionális zene szűrődik ki, a téren néha beszélgetésfoszlányokat hord feléjük a fel-feltémadó szél, a lábuk előtt elbukdácsol egy eldobott, öreg újságpapír.
   -  Szóval... milyen az iskola?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Felőle nem lenne az sem gond, ha ilyen csendben végigülnék a versenyt, mert.. csak legyenek túl ezen vagy mi. És itt megint rosszul kalkulál, mert a hétvége után, amikor is a bátyja és Damian beszélgetéséből Damian belilult orral jött vissza. A fennmaradó időben mindenki a saját társaságában töltötte az időt - és végülis élvezetes volt. Külön. Szóval nem hitte, hogy lesz itt bármi kapcsolatfelvétel vagy keresnék egymást.
Kínosan nyilvánvaló, hogy mennyire erőltetett ez a kérdés, és mennyire nem vár választ rá a másik. Nem sértő végülis, mert miért kéne érdekeljék egymást? Ez az házasság amúgy is csak ideiglenes becsípődés a családjaiknál, el lesz ez hamar engedve. És akkor majd nem lesznek egymásnak többek, mint két idegen, akiknek volt pár kínos hete.
- Még nem láttam belőle sokat, átlagos. - Ha őszinte akarna lenni, és nyíltabb lenne, akkor kerek-perec kimondaná, hogy utálja az egészet. Hogy ezt egyszer már végigcsinálta, a házakkal, a vizsgákkal. De Damian senkije sem, hogy bármiféle vigaszt vagy egyetértést várjon tőle. Vagy hogy egyáltalán beszéljenek róla. Nem csattannak a válaszai, nem támad, egész egyszerűen nincs mit mondania. És ez sokkal rosszabb az ő számára is, mintha valami konkrét célkitűzése lenne ezzel a beszélgetéssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ahhoz képest, hogy a nagypapánál mondhatni egy hajszálon függött, valóban szépen kiszélesedett mostanra. Ha egy valamit hajlandó vagyok a nagypapa javára írni, mint érdemet, akkor ezt mindenképp, főleg, hogy nem csak a családot tartotta életben, de minden egyes bővüléssel is csak a kapcsolati tőkénket növelte. Nagyban játszik az öreg. De képességek... igen, igen, hát nem is tudom. Talán nem lenne rossz. Vagy a tökéletes mosolyom esetleg számít? - kérdezi meg nevetve a végére, fehér fogsorát Benettre villantva. A kinézetére amúgy is rendkívül sokat ad, ezt Arabella igazolhatja leginkább, akivel gyakran jár mindenféle kozmetikai kezelésre például manikűrtől a fodrászon át a gyógyfürdőig. Mi tagadás, kifejezetten hiú, és ennek még tudatában is van. Bele is pillant az egyik kirakat üvegébe, futó pillantást vetve a saját tükörképére természetesen, aztán beletúr a hajába, hagyva szabadon omlani le két oldalt ujjai nyomán a válláig érő szőke tincseket. Az eredményről úgy véli, tökéletes, látatlanban is, de futólag még szemügyre veszi azért a következő kirakat előtt elhaladva, mielőtt visszafordulna a másikhoz.
- Valóban érdekes lehetőségek. Ezekről majdhogynem el is feledkeztem, mert gyakorlatilag mindig azok iránt a képességek és állapotok iránt érdeklődtem, amelyek esetében az egyénnek nincs választása. Vagy vannak, vagy nincsenek. Na de... ha már animágia, van elképzelésed, milyen állat lennél? Várj csak... van egy tippem, valami édes kutyafajta, talán egy border collie... - árad belőle a szó, nem is igazán hagyja szegény társát válaszolni hirtelen. Mi tagadás, szereti ő a saját hangját is hallani. Mégis befogja azért a száját végül, mert tulajdonképpen be kell látnia, hogy Benettével sincs semmi baja. Már korábban is megakadt rajta a tekintete, sőt, ha a tónál nem száll el attól a furcsa italtól, szó szerint, lehet, hogy azt is megpróbálta volna kideríteni, hogy vajon mennyire van igaza, amikor úgy véli, hogy Bennet nem vagy legalábbis nem csak a női nem csodálója.
- Írhatok egy listát, ha gondolod - ajánlja fel nagylelkűen. - Ez is, az is - válaszolja aztán fejét ingatva. Nem is emlékszik mindenre pontosan, bár abban biztos, hogy ahol kenguruból készül a steak, az talán nem éppen egy olcsó étterem. Azt azonban sosem tartja számon, hol mennyit fizetett, főként, ha esetleg még csak nem is ő fizetett, hanem valamelyik másik családtagnak jutott az érdem.
- Maradjunk Pécsnél egyelőre, aztán meg talán én is megmutathatom Szalamantont. Vagy jártál már ott? - veti fel cserajánlatként, aztán egyelőre ezt az Elefántot illetően teljesen a másikra bízza magát. Úgy tűnik, azért Benettnek is egészen kifinomult ízlése van, legalábbis ebből a helyből ítélve, így aggodalomra semmi oka. Mégiscsak más lenne a helyzet, ha valahol a város szélén kötöttek volna ki egy talponállóban, vagy minek hívják ezeket a helyeket. Fél füllel hallgatja a beszámolót, már az étlapot böngészve közben. Végül némi töprengést követően a lasagne-re esik a választása és egy bodzás limonádéra, és addig is, amíg azt elkészítik és kihozzák, most már teljes figyelmét Benettnek szenteli. - És hogy fedezted fel ezt a helyet? Igazán kellemes kis étterem. Tetszik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

   -  Az jó.
Charon nem segít a válasszal, ő pedig nem tudja, mit tehetne hozzá. Utoljára akkor látta belülről a kastélyt, amikor három évesen az anyja bevitte és hagyta, hogy összekrétázza a házvezetői iroda padlóját, így a mondat teljesen üres és inkább "how are you doing"- érzetű, mint valódi kérdés.
Hagyja, hogy a csend visszatelepedjen közéjük. Akkor szólal meg leghamarabb, amikor az épületet övező, állatalakokkal díszített kovácsoltvas kerítés előtt megállni kényszerülnek egy pillanatra, ő pedig a pultnál megadja mindkettejük nevét. Futólag a zakója zsebébe nyúl és miután aláírta a regisztrációhoz tartozó papírt, egy galleont csúsztat a pultra, amit a túloldalon teljes természetességgel vesznek át. Ismeri a járást, ismeri az etikettet és nem hiszi, hogy Charonnak magyaráznia kell, hogy ez az első volt csak azoknak a borravalóként odanyújtott érméknek a sorában, amit ezekben a körökben mindenki, akivel interaktálnak, várni fog tőlük.
   -  Jártál már versenyen? - Kérdezi tőle, ahogy továbbindul az épület felé.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Legalább ennek a helynek van némi hangulata, így nézelődni van mit. Annyira nem, hogy meg is álljon vagy elidőzzön, de addig sem csak a semmibe bámul. Igen, úgy fogja felfogni ezt a kis kirándulást, hogy legalább volt alkalma megnézni egy másik ország újabb szegletét. A szokásos szavak nélküli, aranyban mért smúzolás után már mennek is tovább.
- Többször is, bár inkább griff- és agárversenyen.- Utóbbin kifejezetten sokat, a családjának kennele is van, és versenyeztetnek is saját kutyákat.
- Tekintve, hogy milyen otthonosan mozogsz itt, gondolom neked ez gyakori program. - Első alkalom, hogy valamiféle nyitányt ő is visszadob, de inkább csak a kínosságot elkerülendő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Igenre van nemre számít. Ami nem teszi kifejezetten csalódottá, de eldöntötte, hogy ha tényleg ennyit kap viszonzásul, akkor leülteti majd a lányt a lelátón, ő elnézést kér, kimegy a mosdóba és a magának tett ígéretével ellentétben beszedi azt, amit csak a miheztartás végett elhozott.
Azonban most először már majdnem használható mondatot kap válaszul. Az ő arca így most először válik már majdnem derűssé, ahogy oldalra néz a lányra.
   -  Ha van verseny, hétvégente általában kimegyek pár órára. Itt speciel csak kétszer vagy háromszor voltam csak.
Az épület ajtajában, ugyan annak tágassága ezt nem indokolná, mégis megtorpan, hogy előreengedje a lányt. Reflex. A küszöböt átlépve tágas csarnokba érkeznek, a közepén fekete márványból faragott hoppigriff-szoborral. Nem messze tőlük balra arannyal rácsozott ablakok hosszú sora kezdődik, mögöttük a fogadásokat bonyolító varázslókkal, míg a terem túlvégébenn jelenleg szélesre tárt, üvegezett ajtók vezetnek tovább a versenypályára, ahonnan a lelátók lépcsői is kezdődnek.
   -  Ha a griffek érdekelnek - folytatja -, két hét múlva az enyémek is versenyeznek Skóciában. Elkísérhetsz, ha van kedved.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

Kozák
- a folyosón -

Észre sem vette, hogy nem egyedül van a folyosónak ezen a szakaszán, és nem csak szemtanúja akad annak, ahogy eltaknyol, de még mondhatni áldozatul is esik mindennek a másik is, hiszen beterítik a papírok. Jó, hogy nem bájitalokból pakolt fel éppen, a találkozás a fiolákkal ugyanis jóval kellemetlenebb élmény lett volna. Akaratlanul is kiszakad belőle egy fájdalommal vegyes nevetés a kommentár hallatán, a végén újabb szisszenésbe fulladva, ahogy megpróbál feltápászkodni.
- Álmodik a nyomor, mi? Haha... de komolyra fordítva mekkora szerencsém van, hogy épp te vagy itt. Uhhh... marhára fáj. Nem néznéd meg, hogy elég lesz-e rá egy kis borogatás, hogy inkább a Pótcsont rapidot kérjem máris a főnővértől? - kérdezi máris, miután sikerül végre felkelnie. Közben eszébe jut a pálcája is, ezért gyorsan végig is tapogatja a talárját heves, kapkodó mozdulatokkal, majd megkönnyebbülten szusszan fel, amikor a helyén találja épen, egyben. Most már használatba is veszi, a falnak támaszkodva közben, mert nehezére esik a lábára helyezni a teljes testsúlyát. Tényleg szépen beverhette, hogy még mindig hasogat a fájdalomtól. Egy bűbájjal előbb összeinti a szétszóródott kartonokat, majd útnak is indítja őket, hogy a közeli vizsgalóban az asztalon landoljanak. Majd később visszatesz mindent a helyére a szekrénybe, az azonban várhat. Pontosabban várnia kell.
- Esetleg egy mankót is kérhetek? Hívnék, de amiről én tudok, az gyerekméret, nem a száznyolcvanöt centimre találták ki - állapítja meg, most már a saját megállapításán vigyorodva el, amíg újfent rosszat nem mozdul, arca pedig ennek következtében ismét fájdalmas grimaszba torzul. Ezt szépen összehozta mára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szemmel látható a változás, ahogy Damian érdeklődő szurikátaként kezdi nyújtogatni a nyakát. Képletesen. Elismerő tekintettel néz végig a beltéren, különösen a szobot ragadja meg a figyelmét. Tetszenek neki ezek a grandiózus elemek, az anyagválasztás, a látványos prezentáció.
- Igen, emlékszem, hogy említették Franciaországban. - Akkor ugyan csak lovagoltak, de sajnálja, hogy nem ültek fel a griffekre is - igaz, azt elismeri, hogy azért az extrémebb program lett volna.
- Ami azt illeti, tényleg érdekelnek. - Igyekszik minél kifejezetéstelenebbnek hatni, mert szerinte a túlzott lelkesedés gyerekesnek hat. Ő pedig nem akar gyerekes lenni. Ha a szülei szerint ahhoz elég idős, hogy eljegyezzék, akkor illik ehhez mérten viselkednie.
- Mennyire komolyan versenyezteted őket? Vagy csak a részvétel kedvéért tartod? - Sokan nem veszik igazán komolyan, persze azért eléggé ahhoz, hogy a versenyekre kvalifikált példányokat tartsanak, de egy többszörös győztes griff mögött rengeteg munka és idő áll.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

   -  Na, ha érdekelnek, akkor ott a helyed. A kirkwall-i futam messze a legnagyobb, de az egyik kedvencem. Erre különben - teszi hozzá és a kezével mutatja az irányt a rácsos ablakok mentén. A fülkék előtt öt-hat embernyi sorok várakoznak, ők azonban a plebs: a boxok, amik őt érdeklik leghátul, vörös kötélkorláttal elválasztva várakoznak azokra, akik előzetesen regisztráltak és nagyobb tétben fogadnak. Eredetileg nem tervezett igazán nagyot nyerni (és veszíteni) ma, sőt, abban sem volt biztos, hogy fogadni fog. Azonban Charon társasága még mindig érezhetően feszültté teszi, ő pedig csak egyetlen módját ismeri a stresszlevezetésnek.
Ponrosabban, két módját. De a franciaországi hétvége óta jobbnak érzi a másodikhoz nem nyúlni addig, amíg nem feltétlen muszáj.
   -  Inkább papíron az enyémek, de nem én edzem őket, ha erre gondolsz. Úgy öt éve ki akart belezni az egyik, azóta szeretek egy egészséges... három vagy négy országnyi távolságot köztünk. Pont mint minden sikeres házasságban.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Az istállóba érve Zalán most már mosolyogva közelítette meg a régen látott abraxánt.
 - Szia Mountain... - motyogta neki, s bár már bátrabban mert volna hozzáérni az állathoz, hagyta inkább, hogy Kornél inkább előkészítse őt. Kevesebbet szenvedett, amikor fel kellett szállnia rá, mégis látszott rajta, hogy tapasztalatlanul üli meg. Persze ez most az önbizalmán mit sem csorbított.
 - Csináljuk - vágott bele Kornél utolsó szavaiba, és úgy dőlt előre, mintha a Kométát késztetné gyorsulásra. Mountain széttáruló szárnyai láttán úgy vette a levegőt, mintha életében először tölthetné meg a tüdejét éltető oxigénnel. Sajátjainak érezte az ébenfekete tollakat, amik maguk alá parancsolták a szelet.
 Tudta jól, hogy észben kéne tartania, barátja valószínűleg azért volt ennyire engedékeny a repüléssel, hogy ezzel is elnyomhassa kicsit Zalán kíváncsiságát a hülye titkolózását illetően. De nem érdekelte. Akkor és ott, a levegőben mindez nem érdekelte.
 Húzott egyet a kantárszáron, mint aki meg akar bizonyosodni róla, hogy most nem álmodik, s mountain engedelmesen vett egy éles kanyart, ezzel a kifutó felett maradva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A férfi sanda pillantást vetett az íróasztal fiókjára, majd visszafordult az ajtó felé. Zalán egészen addig üresen pislogott ki a fejéből, amíg meg nem hallotta a nevét. Azon a ponton értetlenül emelte égkék tekintetét a rellonosra.
 Rákérdezni nem volt esélye, mert az ajtó mágikus szerkezetének fogaskereki ismét felzörrentek, s újra felbukkant a keresett boszorkány.
 - Én... én megesküdtem volna, hogy... de ott szerepel benne a... - hebegte kissé zilált fejjel. Úgy nézett ki, amikor homokszem került a gépezetbe, még annyira sem volt összeszedett, mint aminek azelőtt akarta láttatni magát. Aztán meglátta a felettesét és Zalán aktáját magához szorítva hangosan levegőt vett a magyarázathoz.
 - Szerepel a neve a nyilvántartásban, de a hozzá kapcsolódó jóslat - itt szégyenlős oldalpillantást vetett Theodore-ra. Mintha rosszul érintette volna, hogy nem tudja munkájával lenyűgözni a fiút. - Nincs a helyén. Nem volt kérvényezve a megfejtése, szóval nincs Józseféknél sem.
 Berzsenyi arca megkeményedett. Magyarázhatott arról Zalánnak, mennyire szánalmas, hogy kézben akarja tartani az saját életét, de úgy tűnt, mégsem különböztek annyira, mint azt a férfi állította. Neki sem voltak ínyére a váratlan dolgok. Mégis a látszattal ellentétesen csengtek szavai.
 - Nos, mindez annyira nem lényeges, ha magának nincs igénye megtekinteni.
 - Hogy ne lenne igényem? - szakadt fel Zalánból a hitetlenkedés. - Meg vagyok már említve egy jóslatban? - Az asszisztens tétován bólintott egyet. - Kiében?
 - A jövendőmondóink személyazonossága sajnos nem nyilvános adat - vékonyodott el a nő hangja. Szorongott Zalán számonkérő hangjától, de Berzsenyi jelenléte nagyobb visszatartó erővel bírt. Mintha akkor döbbent volna rá, hogy ő már egyszer felnyitotta Theodore szeme láttára azt a mappát a benne szereplő névvel, behúzta a nyakát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Szerencsésnek érzem magam, mert mindegyik lovamban tökéletesen bízok. Ezért merem rájuk bízni 100%-osan Zalánt, és nem arcon pörögni aggodalmamban. Mikor a ló is készen áll, szárnyai már nem mereven rebbennek néha, ellépek tőlük és sétálok a kör közepére. Mountain követ a tekintetével, de nem csinál semmit, amíg:
- Up - hallatszik hangom színtisztán és határozottan. Mountain üget még párat, majd löki el magát a talajtól. Az a legjobb ezeknek az állatoknak a mozgásában, hogyha a szemed csukva van, szinte nem is érzed meg, hogy a levegőben vagy. Szélesen mosolyogva követem végig, ahogy a levegőbe kerülnek és Zalán határozottan markolja meg a szárat. Nem is rossz.
- Engedd lejjebb a lábad! - kiabálok fel. - Illeszkedjen a sípcsontodhoz a kitüremkedés, sokkal kényelmesebb lesz! - hunyorgok felfelé. - Ha balra húzod a szárat, balra megy, ha jobbra, akkor jobbra, ha magad felé, lassít! - osztom az észt, mintha muszáj lenne. Elismerően nézem barátomat a robosztus állaton.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Lassítani! - üvöltötte nevetve, mert röhejesnek találta már a feltételezést is, hogy ezek után vissza akarjon venni a tempóból. Nem volt olyan sebes mint a seprű, de őszintén nem izgatta. Csak ne álljanak meg. Az már annál inkább lekötötte, hogy a nap fénye olyan vonzó erővel bírt most neki, mint gyanútlan molylepkének a pálca fénye.
 - Feljebb, Mountain - kiabálta önkívületében az állatnak. Nem számított rá, hogy érteni fogja, de próbált úgy dőlni a nyeregben, hogy egyértelmű legyen, mit szeretne. Feljebb. És még annál is feljebb.
 Teste már olyan régóta könyörgött az adrenalinért, amit most ez felszabadított belőle. Szemébe könnyek szöktek a menetszéltől és egy percig úgy tűnhetett Kornélnak, ha a fiú kitör a felhők fölé, eszében sem lesz leszállni onnan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Egyértelműen forgatom meg szemeimet. Pálcámat torkomhoz téve morgok el egy Sonorust, mielőtt megszólalnék.
- A bűbájok 150 méterig engednek fel - jelentem ki. - Mountain annál feljebb nem repülhet - szerencsére az állatok már tudják a határt, de nem árt, ha a lovas is megtudja, hogy sajnálatos módon még itt is vannak határok. Sokszor repültem már a karámon kívül, és nyilván sokkal nagyobb élmény is, ám Zalánt aligha fogom még kiengedni. Mountain túl nagy. Egyelőre elégedjen meg a fedett pályával megbűvölt tetővel.
Szélesen vigyorogva figyelem őket egy ideig, majd sétálok a karám szélén lévő padhoz, veszek elő egy almát és kezdem el enni teljesen nyugodtan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Emlékszem a helyre, voltunk már ott, bár kevesebbet. Én leginkább csak tanszünetben értem rá. - És ezután is tanszünetben volt, most, hogy belekényszerítették ebbe az új iskolába. Meh. Nem ez az a program, amit családilag a leggyakrabban látogatnak, ugyanakkor nem is teljesen idegen. Azt már észrevette, hogy Damian különösen lelkes, szóval ezek a versenyek úgy tűnik közel állnak hozzá.
Az utolsó mondatra séta közben felvonja a szemöldökét. Az ő olvasatában egy házasság nem sikeres, ha a feleknek országnyi távolságra van szükségre. Kényelmetlen elképzelnie is egy ilyen kirakati kapcsolatot. Íztelen, szagtalan, unalmas és kiüresedett, és már csak az elképzeléstől elmegy az élettől is a kedve.
- .. és nyertél már velük? - Nem, nem hozza fel és nem megy bele a témába, ami valóban foglalkoztatja, mert nem érzi szükségét. Semmi köze igazán, hogy képzeli Damian a házasságot, mivel ennek a vizionált életnek meggyőződése szerint nem ő lesz a része.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Lelkes? Egyáltalán nem. Képes tettetni annak érdekében, hogy ne hallja a tücsökciripelést? Abszolút. Rendben - a verseny említése tényleg jobban felvillanyozza, mint Charon üres és használhatatlan válaszai, pár mondatig pedig tényleg úgy érzi, hogy ezzel akár kezdhet is valamit, de... de nem.
A tanszünet említése ismét kényelmetlenül emlékezteti Charon életkorára és arra, hogy a lány iskolába jár. Ez még mindig olyasmi, amit úgy érzi, nem emésztett meg igazán. Ahogy pedig továbbsétál az előcsarnokban a fogadófülkék felé, ez a gondolat és annak a zavara ki is ül az arcára.
   -  Nem. Nem igazán.
Megáll a fülke előtt. A zsebébe csúsztatja a kezeit. Majd lepillant a karórájára a bal csuklóján. Elbambulhat egy pillanatra, így a bukméker halk köhintésére figyel fel, rendezi a vonásait és lép közelebb, hogy megtegye a tétjeit.
A délután további részében a lelátókon semmi érdemleges nem hangzik el köztük. Ő sokat nyer és sokat veszít - ahogy tervezte, ez azonban nem igazán segít a hangulatán.
Legközelebb akkor enged fel, amikor egy kényelmetlen csenddel felvezetett köszönéssel elszakad a lánytól és megáll ugyanabban a mellékutcában, ahová érkezett. Mély levegővétellel hunyja be a szemét és még sosem volt ennyire hálás a mugli szemeteskukák felszabadító szarszagának.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Égkék szeme eszelősen villant, barátja figyelmeztetése csak arra volt jó, hogy a határt akarja feszegetni. Így a végén a hátas állt meg magától, Zalán lélegzete meg elakadt. Úgy fordította arcát a nap irányába ismételten, mintha egy kedves szerelmétől akarnák távoltartani. Persze, a sebesség éltette, de a magasság átformálta a repülés egész élményét valami csodálatos ideává, amit csak az ostoba volt képes megtagadni. Azt kívánta, bárcsak tényleg hozzá tartoznának az éjsötét szárnyak.
 Talán a légnyomásváltozás miatt lettek ilyen furcsán elvont gondolatai. Percekig repültek így a magasban, mígnem a fiú érezte, hogy fájni kezd a feje. Nem akarta megvárni, hogy kiderüljön, miért is pontosan: mert elszokott a magasságtól, vagy mert az ingergazdag környezet ki akarta provokálni nála a látomást.
 Hagyta inkább, hogy Mountain ereszkedni kezdjen. Persze ez nem jelentette azt, hogy ne használta volna ki még a levegőben töltött idejét maximálisan, de a vakmerő száguldás részéről már letett.
 Ki tudja meddig volt odafent, de nem is számított. Akármennyi is volt, kevésnek bizonyult.
 - Hazajöhet velem? - Mint egy nyafogós gyerek, úgy nézett le Kornélra földetéréskor. Megpaskolta az abraxán oldalát, hogy ezúton is kifejezze neki a háláját.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A kapcsolatok valóban rengeteget számítanak manapság - vetem oda neki némi irigységgel a hangomban, bár továbbra sem célom, hogy valami olyanért hibáztassam, amiről nem tehet. Ha Bánffy lennék, ugyanígy gondolkodnék. Helyette Ivanich vagyok, egy kárpátaljai varázslócsalád sarja, kvibli apától. A rokonsága viszont segítőkész, és azon a környéken befolyásosnak számít. Ottani mércével. - És mondd, nincsenek összetűzések ezekből a kapcsolatokból? Kívülről olyan, mintha egy csomó rokon versengene a hatalomért, bármi áron - nem sokat tudok az aranyvérű családok működéséről, de amit igen, abból ezt szűrtem le. Itt az alkalom, hogy beszélgetni tudjak egy bennfentessel a valóságról. Lefogadom, hogy tele vannak konfliktusokkal egymás iránt, mert egy halom régimódi elvárásnak kell megfelelniük.
- Hát, van benne valami - eleinte habozok, aztán elpirulva igazat adok neki, amint szemügyre veszem az elbűvölő mosolyát. Zavartan figyelem aztán, ahogy megigazítja leomló hajtincseit, amit nagyon ápoltnak tartok. Szégyenemben megpillantom magam a kirakat üvegének visszatükröződéséből, mert megijedek, hogy túl gázul nézek ki mellette, de annyira talán nem vészes a kontraszt. Lehúzom a kapucnit, megigazítom a sapkát, a belőle kilátszó egy-egy hosszabbra hagyott hajtincset eligazgatom, de amúgy mindent rendben találok a tükörképemmel. Csak az zavar, hogy eltörpülök mellette. Néha olyan képzetem támad, hogy úgy magasodik fölém, mintha be akarna temetni a testével... Furcsa gondolat.
- Öhm, bakker, éppenséggel pont az lenne az egyik tippem. A másik talán a kaméleon, mert van egy repülő kaméleonom még, amit a Levita vezetőségétől kaptam annak idején. Egész jó emberismerő lehetsz - vagyok kénytelen beismerni, nem titkolt döbbentséggel a hangomban. Ezzel most meglepett.
Mialatt az étteremhez sétálunk, még a tudtára adom, hogy örülnék annak a listának, egyébként meg leköt az épületek bámészkodása. Amint végre belépek az ajtón, jólesik végre leöltözni, bele is túrok a hajamba.
- Rendben, áll az alku - nyújtok kezet mosolyogva, hogy megerősítsük az ajánlatot. - Még nem, úgyhogy azt hiszem itt az ideje - vallom be neki lelkesen. Annyit tudok, hogy ott van valami bíróság, meg a Balaton, és biztosan szép hely, mert sok a turista. Majd én is egy leszek közülük.
- Hú, örülök, mert azért nagy rajtam a nyomás, hogy jó helyet mutassak neked - nevetek fel, hogy valamennyire feloldjam a bennem felhalmozódott megfelelni akarásból származó stresszt. - Nem is tudom, néhány évfolyamtársam ajánlotta, aztán jó éttermeket kerestem a belvárosban, és ott is feljött a neve. Viszonylag ismert helynek számít amúgy, nem nehéz rálelni. Hogy boldogulsz amúgy az egyetemmel, szeretsz oda járni? - váltok témát hirtelen, miközben még mindig a rendelésünkre várunk, de hamarosan talán meghozzák.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Már az az egy pillantás is elárulja, mi a helyzet. Zalán értetlen tekintete némiképp megemeli a pulzusom, hiszen egy másodpercre megint az az illúzióm támad, hogy az eseményekhez aktívan hozzájárulok, mi több, én is előremozdítom őket. Ám nem sokáig töprenghetek ezen, a nő ismét felbukkan a teremben, olyan lényegi információkat árul el, hogy nem is hiszem el - akármennyire is nem szívlelem a kitudódás ötletét, lehet, hogy mégis a Minisztériummal kellett volna kezdeni.
Nem kérvényezték a megfejtését, tehát ha látjuk is majd a jóslatot, s mi valahogy értjük, a Minisztérium valószínűleg akkor sem biztos benne, hogy mit jelent, ami a kezükben van. Jellemző. Ám ami még furcsább: nincs a helyén, és a boszorkánynak fogalma sincs, hol lehet.
- Nem... nem lényeg? Nem veszélyes az különben is, ha egy jóslatnak csak úgy lába kél a Misztériumügyi Főosztályról? Nem történhetett lopás? Minden tisztelettel - Teszem fel az igenis aggasztó és kellemetlen kérdéseim, mert ezt érzem annyira fontosnak, hogy megtörjem az "itt sem vagyok" kamuflázs hozzáállásom.
Ám akkor a boszorkány ismét elejt egy lényegi információt. Lavovec András, ismétlem el magamban a nevet párszor, hogy biztosan megjegyezzem, és az első másodpercben elmondhassam Hollósinak, amint kilépünk innen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Berzsenyi ajka széle megrándult, de azzal próbálta leplezni, hogy halvány mosolyra húzta azt inkább.
 - Maguknak. Nem lényeg. Az ügyosztályról lehetetlen ellopni bármit is. - Ez utóbbi akármennyire is tűnhetett első hallásra nevetségesnek, olyan bizonyossággal hangzott el, hogy Zalán elhitte. - Valószínűleg adminisztratív hiba lesz. - Itt az asszisztensre nézett, aki késve, de hevesen bólogatni kezdett.
 - Minden bizonnyal.
 - Akkor... - tanakodott Zalán hangosan. - Valahogyan csak utána lehet nézni. Nem igaz?
 - Ha a bejelentett jóslat nem jutott el a minisztériumig, nem sokmindent tudunk tenni - rázta fejét a boszorkány. - Nincsenek rá meg az erőforrásaink, hogy ilyesmiben nyomozást... - elharapta a mondat felét, mintha a felettese pillantása felérne egy némító rontással.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A férfi reakciója az arcomra fagyasztja a rajta ülő kifejezést, majd egy pillanat múlva az már le is olvad az arcomról. Észre sem vettem, de előredőltem a székben; most kihúzom magam, hátam szögegyenes, mégsem merev, ahogy felállok. Érzem ugyanis a nektek taknyosoknak fennhangot, amihez kifejezetten nem vagyok hozzászokva, s nem is szívlelem.
- Gondolom, hogy egy adminisztratív hiba esetén az urat... vagy hölgyet is fel lehet keresni. Vagy esetleg az ügyintézőjét, akit a Minisztérium utalt ki a számára. Hiszen lehet, csak gondatlanság történt a részéről, nem igaz? - Mondom határozott, nyugodt hangon, egyenesen a férfi szemébe nézve. Nem tűnök talán erőszakosnak, de a neveltetésem biztos, hogy érződik kisugárzásomon, hiszen nem erőltetem a dolgot, inkább csak természetes elvárásom az, hogy mindent megtegyenek az ügy érdekében. Zalán sem biztos, hogy valaha látta, mikor bevetem ezt az oldalam, mert a mi ismeretségünk egyáltalán nem ilyen kontextusban zajlik. - Ha kell, természetesen Zalán kitölti a hivatalos kérvényt is a róla szóló jóslat megtekintéséhez.
Mi ugyanis addig innen el nem megyünk, amíg a tisztelt Minisztérium nem intézkedik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Zalánnak be kellett harapnia ajkait, hogy ő most elfojthassa a saját vigyorát, amit Theodore szavai akartak kiváltani belőle. Nem sokáig tarthatott azonban az öröme.
 - Sajnos jóslat híján nincs értelme semmilyen kérvénynek, főleg akkor nem, ha maguk egy minisztériumi közvetítőt terveznének utána zaklatni a diszkréten végzett munkája okán. - Berzsenyi kivette Zalán kezéből a papírjait és átnyújtotta a boszorkánynak azokat, de szemét nem volt hajlandó még aközben sem levenni Theodore-ról. - Legyen kedves lepecsételni Hollósi úr regisztrációját. Bizonyára sok dolga akad még.
 A nő kapkodva állt neki keresgélni az íróasztalán az említett pecsétet. Egy kínos percig tartó papírzörej után adta vissza feszülten, már-már félve a levitásnak az iratokat.
 A fiú megsemmisülten szorított rá a kötegre. Berzsenyi törte meg a csendet végül.
 - A másik dolgot illetően pedig levélben értesítjük. Csak legyen türelemmel. - Zalán lábai ezen végszó hallatán zaklatottan indultak meg a lift felé. Már lassan azon az állásponton volt, hogy mindegy, kap-e levelet vagy sem, csak ne kelljen újra találkoznia ezzel a férfival.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

A férfi szavaira kiül arcomra az a fajta "na ne szórakozz már velem"-kifejezés, melyet a legvadabb ügyfélszolgálatos történetek hallgatása alatt szokás elképzelni, igaz, csak a magam finom módján. De mégis, ez nevetséges, hiszen tudjuk, hogy van egy másik jóslat, s most azonnal letagadják?
Már éppen szólnék, mikor a papírköteg hangos zörejjel ér az asztalra, s utána Zalán kezében landol. A férfi nem szakítja el tekintetét rólam, ám én állom azt: idegességem felvértezett az ehhez szükséges tartással, így emelt fővel viselem a szempárbajt.
A másik dolog? Zalánra pillantok. Annyira elegem van a titkokból, hogy elmondani nem tudom.
Bár most ismét itt van az alkalom, hogy megszólaljak, ellenkezzek, és szólásra is nyitom a szám, Hollósi nemes egyszerűséggel elindul, meg sem várva, hogy azt tegyem, amiért idehozott: határozott legyek és képviseljem az érdekeit. Két hosszan tartó pillanatig még a férfi szemébe nézek, nem engedem el a pillantását, ám utána én is megfordulok, hogy Zalán után siethessek.
Ha ők nem akarják ugyanis elmondani, hogy mi szerepel abban a jóslatban, van más út. Lavovec András. Türelmetlenül nyomom meg a lift megfelelő gombját, hogy aztán gyorslépésben induljak meg egy hopp-pont felé, mikor kinyílik az ajtó.
- Angliába megyünk. Tudok egy helyet, ahol nyugodtan tudunk beszélni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Berzsenyi némán figyelte, ahogy a lift mutatja, épp melyik emeletnél járnak Hollósiék, s csak akkor szólalt meg, mikor már jópárat maguk mögött hagytak.
 - Nézzen utána a kölyöknek, mit tudhatunk róla.
 - De hát... már megírta a...
 - A másiknak.

 Kihasználta, hogy pillanatnyilag nem volt más rajtuk kívül a liftben - nem mintha érdekelte volna különösebben ezek után -, és fejét nem túl erősen, ám jól hallható koppanással verte az ajtóba, miután az rájuk zárult.
 Nem fogta fel, hogy beszélnek hozzá, még képtelen volt a helyén kezelni azt a rengeteg új információt, amivel nyakon borították. Csak akkor fogott rá Theo egyik vállára, mikor érzékelte, hogy nagyon célirányosan lódul meg valamerre. Nem tudta szavakba önteni, de kékjeivel mintha könyörgött volna érte, hogy lassítsanak.