A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=876486#post876486][b]Tóth E. Krisztián - 2024.04.07. 18:50[/b][/url]

- Számíthatsz rám. - Alaposan meg fogja nézni, az biztos, főleg, ha alkalom kínálkozik rá. Mióta szétmentek Nayával, egyedül Médi bizonyult elég érdekesnek, hogy huzamos ideig lekösse a figyelmét. Úgy látszik, van egy fétise a hideg, elutasító nők iránt.
- Van a napodnak olyan pillanata, amikor nem akarsz seggekben turkálni orvosi céllal? Munkamániás, én se megyek körbe-körbe mindenki agyát tisztára pucolni. - A puszta hitetlenkedés készteti arra, hogy elröhögje magát Naya ajánlatán, mert nem, nem akarja a fenekét megnézetni, köszöni, ő pont így értette.
- Szeretnéd, mi? De semmi extra, mocskosul unalmas a meló. Habár elgondolkodtam, hogy visszakérjen magam az aurorokhoz, de még mindig nem bírom a pofájukat. - Vagy inkább ő egy kiállhatatlan ember viselkedésre.
- Milyen ku- ... JAAAA! - Úgy a homlokára csap, mintha nagy felfedezést tett volna. - Nem tudom, miről beszélsz. - Pedig a memóriája egy aranyhalé sokszor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=876516#post876516][b]Asteria Naya Saint-Venant - 2024.04.07. 21:25[/b][/url]

- Csak a te seggedben szeretnék - ártatlan, már-már angyali mosolyt villant az exre. Félreértés ne essék, sosem tette, nem is szeretné, de vicces bosszantani vele a másikat. Azért majd egyszer beajánlja az urológián.
- Most akkor semmi érdekessel nem tudsz szolgálni, ezét hívtál? - csalódottan húzza el a száját, legalább valami kis morzsában reménykedett. Mondjuk kijavíthatná, mindenki tudja, aki kicsit is ismeri Krisztiánt, hogy nem a többi auror jelenti a problémát. Ő maga a probléma.
- A húgom is mindig ezt mondja, ha a szobájában széthagyott szennyesről kérdezem. Jóban lennétek - már ha bemutatná őket egymásnak, ami nem fog megtörténni. Ezek ketten külön-külön is veszélyesek, hát még együtt.
- Miért kínzod magad még mindig a minisztériumban? Világgá vágtál, hova tűnt a lelkesedésed? Nem való ez neked. Mintha engem akarnának rávenni mondjuk a pincérkedésre. Nincs az a pénz, amiért megérné utálni az életem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=876527#post876527][b]Tóth E. Krisztián - 2024.04.07. 21:59[/b][/url]

- Te perverz nő. - Oda és vissza van mai napig Naya hideg, távolságtartó természetéért, mert voltaképp addig érdekes a játék, amíg be nem hódolnak egymásnak, és Naya sosem hódolt be. Végül visszament Olaszországba, és ez mindenkinek így volt jobb.
- Az egyetlen érdekes dolog, hogy fűzöm a miniszterünk unokáját, aki házas. Na, elég jó pletyka? - Utálatosan pletykás, nem is tagadta soha, Nárcisszal is folyton információt cserélnek, mint két vén térfigyelő kamera, akiknek semmi jobb dolguk nincs az égvilágon.
- Mutass be neki, úgyis mindig dugdosod a kiscsajt előlem. - Nem hiába. Olyan perverz, gyerekrontó megjegyzései vannak néha, hogy senki nem engedné a gyerekét a közelébe, sem a testvérét.
- Hmmm, jó kérdés. Meg kell élni valamiből, nem? És a világjárás nem fizeti ki a számláim. Plusz, elég fun törölni néha a legelbaszottabb emlékeket. Mint mikor az egyik gyerek falhoz ragasztotta az anyját mérgében. Csóró muglik ördögűzőt akartak hívni a gyerekhez, cifra volt. - Vannak néha olyan esetek is, amik elgondolkodtatják, de ez inkább mulatságos volt, semmi igazán durva, "csak" elszabadult vadmágia. Ők már kicsit másként mérik a durvaságot, mint az átlagember.
- Egy darabig még csinálom, aztán váltok majd. Tudod, kell a tapasztalat. Én legalább máris dolgozhatok, téged meg szívatnak a rezidensivel még. - Akárhogy nézi, gyógyítónak lenni nagyon mélytorkos, mint aurornak vagy amneziátornak állni.
- Olvastam, hogy lecsuktak valakit a családodból? Már, ha a faszinak köze van hozzátok. - Ez is régi sztori már, tavalyi vagy tavalyelőtti, de a jog malmai szokás szerint lassan őrölnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=876553#post876553][b]Asteria Naya Saint-Venant - 2024.04.08. 09:35[/b][/url]

Majdnem a torkán akad a bukta, olyan meglepetésként éri A pletyka. Néhány másodpercig mereven nézi exét, hátha az majd azt mondja, áprilisi tréfa.
- Mutasd a nőt. Megmondom megéri-e - az asztalt csapkodja követelőzve. Cseppet sem féltékeny, kizárólag kíváncsi, mibe nyúlt bele ez az őrült. Eddie-nek különleges képessége van hozzá, hogy a legrosszabb döntéseket hozza meg. Miniszter unokája még csak-csak, de férjezett is? Hjaj.
- Nem véletlenül. - Nem, ha nem muszáj, nem fogja bemutatni Ginának. Hát még az kéne, hogy utána az a kis szaros meg Atlasszal terrorizálja és faggassa Eddie-ről.
- Ne is mondd, alig, hogy visszajöttem, behoztak egy nőt, aki a sátánnak képzelte magát - megereszt egy nevetést is, az a nő szegény nem volt százas. - Mondtam én neked, dolgozz függetlenül. Lehetnél menő influenszer - Naya a húgától tanulja az internet használatát. Kár, hogy őt nem szórakoztatják a magukat bolonddá tevő emberek és aktuális trendek.
- De én legalább menő szívsebész leszek hamarosan. Te mi leszel? A miniszter unokájának szeretője? - vág vissza. A szemöldöke emelkedik csak, különben rezzenéstelen arccal eszik tovább. Ez az arckifejezés marad is rajta, miközben belül úgy érzi, egy vödör jeges vízzel öntötték nyakon.
- Valami rokon apám ágáról, nem ismerem. Így jár aki minden szarba belekeveri magát. - Esze ágában sincs elmondani, hogy az a gyökér, akit lecsuktak, az édesapja. Mihael pusztán a nevével is bele tudná keverni gyerekeit a buliba, jobb, ha megtartják maguknak az infót.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=876563#post876563][b]Tóth E. Krisztián - 2024.04.08. 11:58[/b][/url]

Igen, ez a fajta összejátszás kellett neki, nem hiába nevet fel Naya lelkesedését látva. Máris előkotorja a telefonját, és noha annyira még nem molesztálta Médi agyát, hogy selfiezzenek együtt, eljön majd annak az ideje is. Most csak az esküvői, újságban megjelent fotót tudja Naya elé tolni.
- Egy tünemény. Szemmel verne, ha volna rá lehetősége, de azt még nem tanulta meg az átoktörőin. - Bár mostanság már majdnem barátok, tényleg. Az a múltkor gyerekestől kávézás mondjuk kizökkentette, de nem olyasmi volt, amin ne tudott volna felülkerekedni.
- Nem hinném, az a mostohahúgom lehetne. - Még a száját is elhúzza a gondolatra, hogy ő mint valami pózoló majom videókat posztolgasson a netre. Nahh, meghagyja Nárcisznak ezt a kiváltságot.
- Te mekkora ritka méretes fasz vagy velem. Nem tervezek dísz lenni a polcán. - Csak egy rést keres a pajzson, aztán továbbáll, mint aki jól végezte dolgát. A végén még olvadozni kezdene a Radetzky-lány, ha ennyi idő után végre figyel rá valaki, na ne.
- Hát, nem mostanában fogják kiengedni, az biztos. Angliában már megkapta volna a dementorcsókot. - Ezek az elmebetegek tegyék össze a kezüket, hogy nincs már konkrét halálbüntetés, csak járkáló, vegetáló, lelketlen zöldséget csinálnak belőlük legrosszabb esetben. Ja, sorry, az rosszabb, mint a halál.
- Tényleg, hogyhogy áthoztad ide a húgod? Gyerünk, mesélj végre. - Nyilván fogalma sincs, mekkora méhkast piszkálgat az érzéketlen, tolakodó kérdéseivel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=876589#post876589][b]Asteria Naya Saint-Venant - 2024.04.08. 17:32[/b][/url]

Kiveszi a kezéből a telefont és hümmentve veszi szemügyre a lányt. Rá is nagyít, kicsit elemzi és a végén bólint egyet amolyan áldásom rátok módon. Nem az anyja, hogy beleszóljon, kivel és mit csinál.
- Csak akarat kell - lazán von vállat, na nem mintha Naya az életben rávenné magát ilyesmire. Instagramon is kevés fotót oszt meg.
- Nem ezért szeretsz? - borzasztó, mennyire élvezi az Eddie-val való kötekedést. Közben pedig komolyan gondolja, van annyi önbizalma, hogy magáról tudja, miért dolgozik évek óta, na de az aurorból lett amneziátor, akinek a szórakozása kimerül kollégái basztatásában? Naya hamar kiismerte, főleg mivel mindketten ugyanazt akarták. Kötöttségek és barátság nélküli extrákat. Végülis majdnem bejött.
Eddie oda meg vissza van a pletykákért, szaftosabbnál szaftosabb sztorikat mesélt anno a nőnek az ágyban egymást átkarolva, de ez a mostani téma jobb lenne, ha rövidre lenne zárva. Mihael úgy tűnik, egész jól megúszta...
- Meghalt az anyánk - tessék Krisztián, ezzel kezdj amit akarsz. Valószínűleg elég lesz egy mondat és nem kell hosszasan taglalnia, miért döntött amellett, hogy Pécsről Bogolyfalvára költözik és a húgát is rángatja magával. - Én meg férjhez fogok menni. Mármint jelölt még nincs, de elhatároztam magam - dobja be inkább ezt a bombát, hadd robbanjon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=876637#post876637][b]Tóth E. Krisztián - 2024.04.09. 01:34[/b][/url]

- Ki mondta, hogy szeretlek? - Izgatja a fantáziáját? Abszolút. Most helyben bemenne vele az orvosi pihenőbe, de van egy olyan érzése, hogy vagy nagyon jó menetet tolnának, vagy Naya felnyitná és megnézné a szívét közelebbről. Ennél a nőnél ötven-ötven százalék, épp milyen kedve van, hogy meghúzható, vagy megöl.
Most valószínűleg egyik sem; egy pillanatra megáll a kezében a villa, a tekintete viszont szilárdan tapad Naya arcára. Nincs az arcán sajnálat vagy részvétnyilvánítás, mert nem az ő dolga. Nagyon tudatosan távol tartja magát más magánéletétől, főleg a fájdalmaitól. Ha nyitna, azt jelentené, hogy egy adott ponton szolidaritania kellene a helyzettel, azt pedig nem akar.
- Akkor a tesód újrakezdheti itt. A Bagolykő amúgy is egy állatkert, minden szemetet oda hord mostanság a szél. Képzeld, a falu még botrányos is. Nem olyan rég bevittek onnan egy őrjöngő faszit, a nyílt utcán támadott neki a feleségének és a szeretőjének. És állítólag már ült a pasas, majdnem emberölésért. Majdnem, ha érted, mire gondolok. - Persze, hogy majdnem, ha végül olyan ügyvédeket toltak be a pasashoz, akik a bírót is lemagyarázták volna a pódiumról. Azok sem mindenhatóak, de kihozták a maximumot az ügyből, ha a pali végül ilyen hamar kijöhetett levegőzni.
És valahol itt vágják el a gondolatai fonalát, ugyanis Naya csak úgy ledobja a bombát, belőle meg kitör a kendőzetlen röhögés, hogy még meg is bámulják őket.
- Te. Férjhez. Hahahaha.... Ki az a hülye, aki elvenne téged? Hát látni se fogja az arcod, legfeljebb kéthetente egyszer, ha hazajársz ruhát cserélni. Sok sikert így férjet fogni, cicám. - A legtöbb majom nem azért házasodik, hogy legyen eggyel több papírja, hanem mert szentimentálisan le akar horgonyozni valaki mellett. Naya és a sebészi karriere egyből megtorpedózza a nagy ideálokat. A természetéről meg akkor még nem is szólt, mert beleállítják itt mindjárt a műanyag kiskést.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=876667#post876667][b]Asteria Naya Saint-Venant - 2024.04.09. 15:05[/b][/url]

- Te. - Vagy mondta, vagy nem, Naya arckifejezéséből ezt nem lehet eldönteni. Kellett hozzá egy üveg whisky és két falakat rengető... Na tehát, kimondta.
- Remek, hiányzott az életemből a dráma, főleg családi botrányok - a szemforgatását szinte hallani lehet. Ha pedig családi botrányok, tessék, itt van egy, amin a férfi röhöghet - és meg is teszi. Exe pedig összefonja maga előtt két karját már-már sértődötten.
- Kiröhögted magad? Egészen komolyan mondtam. Azt mondjuk már látom, kit nem fogok meghívni az esküvőre. - Legszívesebben hozzávágna egy darab buktát, ha nem lenne körülöttük a kórház java. Fanni, a jelenlegi mentora még valami "hallani akarom" szerűséget is eltátog három asztallal odébb.
- Nem tudsz amúgy diákmunkát ajánlani a húgomnak? Online akar szórakozni, de mielőtt onlyfansezni kezd, szívesebben látnám ott, ahol szem előtt van. - Ebbe Séraphine nem biztos, hogy belemenne, de hátha Eddie-nek vannak olyan kapcsolatai, amiből még valami jó is kisülhet. Na meg elkerülheti a falu őrültjeit, mint a feleségének támadó gyökeret.
- Sokat dicsérték Bogolyfalvát, de miért? Ha tényleg ennyi dráma van, az iskolába pedig az utolsó trollivadékot is felveszik, miért költöznek egyre többen oda? - őszintén érdekli ennek miértje. Naya nagyon szerette Olaszországot, a Beauxbatonst, de Pécset is. Bogolyfalvával még ideje sem volt összebarátkozni, máris az előítéletek vezérlik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877038#post877038][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.16. 19:46[/b][/url]

Gréti
- az ispotály menzáján -

Éppen sorba áll a tálcájával, és minduntalan összefut a nyál a szájában a rántott hús meg a mellé kimért krumpli láttán. A menzás nénik mindig mosolyogva tesznek kicsit többet a tányérjára a szokásos adagnál, főleg, amikor még a rájuk is mosolyog, vagy éppen megjegyzi, milyen jól áll az a körömlakk, netán a szemfesték, elvégre a hajháló mégsem tipikusan az, amit az ember megdicsér. Két lánytestvérrel nőtt fel, pontosan tudja, mire érdemes odafigyelni. Próbálna nem észrevenni egy frissen készített frizurát, körmöket, ne adja Merlin, egy új ruhát. Nyel egy nagyot, aztán gyorsan felméri, hányan is lehetnek még előtte, meddig araszolhat még ez a sor. Általában korábban szokott jönni ebédet vadászni, hogy elkerülje a déli dömpinget, de most kicsit megcsúszott. Sárika komoly fájdalmakra panaszkodott, mégsem hagyhatta ott szegény kislányt, hogy majd ebéd után megnézi. Hangosan korgó gyomra türelmetlenebb azért, mint ő. Úgy tűnik, a helyek is kezdenek megtelni lassan, veszi tudomásul aztán, ismét lepillantva a kajára egy kisebb sóhajt hallatva. Elvitelre is kérhette volna, hogy majd magába tömi az egyik üres sarokban gyorsan, de már késő bánat. Ekkor pillant meg a szeme sarkából egy ismerős arcot, aki már túljutott a kasszán is, s kiválva az addig kígyózó sor elejéről a még üresen maradt asztalok felé indul, ehhez pedig kénytelen mellette elhaladni. Kicsit oldalra lép, hogy félig-meddig útjában legyen a lánynak, és szívélyesen rámosolyog.
- Gréti - szólal meg, amint a lány már csak pár lépésnyi távolságra van tőle. - De csinos vagy ma. Ha szépen kérlek, meg nem zavarlak, nem foglalnál nekem is egy helyet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877073#post877073][b]Tóth E. Krisztián - 2024.04.17. 00:02[/b][/url]

- Óh, ha az a csinos szád nem hazudna ilyeneket. - Ő soha, ő képtelen, ő nem mond ilyeneket, hogy szeret másokat, maximum az anyját, apját, kezét csókolom, ennyi. Micsoda füllentések egy felnőtt nőtől, skandallum, legfeljebb az ágybeli teljesítményét szerette.
- Ja igen, ha bármire szükségetek van, ott lakik a faluban a... majdnem mostohahúgaim és az -öcsém. Felírom neked Nárcisz számát, keresd, ha bármi segítség kellene. Normális és nem kötekszik túl sokat, csak velem. - Beszéd közben tényleg előkotor egy írószert, meg egy darab papírt, és ráfirkálja Mérey Nárcisz számát névvel kiegészítve. Ez a segítség még visszaforgatható a saját hasznára, már ha Naya valaha is élne vele.
- Hmmm... megkérdezem az adminisztrációt. Talán tudnak neki adni valami aktatologatást, vagy recepciós munkát, semmi komolyat, de tudod, hogy van ez. A legtöbb, ami a húgodnak jó lenne, 8-16 közötti meló, ő meg iskolába jár még. Miért nem raksz gyerekzárat a gépére? Lazán letilthatod adminként a gázos oldalakat. - Utánanézett egyszer-kétszer hasonló tippeknek és trükköknek a mugli technikát illetően, de mélyebben sosem merült el ebben, csak tippet ad.
- Egyrészt, nézd meg a kínálatukat: melodimágiát, elemi mágiát, animágiát, illúziómágiát, patrónusbűbájt oktatnak extra curriculumként. Nézd meg, hány iskola csinálja ezt Európában? Akármennyire putri ez az ország, egyvalamiben meglepő módon előrébb járnak még a három legrégebbinél is: a speciális kategóriák fejlesztésében. Ha a gyereked elemi mágusnak születik, nem a Herzbergbe, vagy a Beauxbatonsba fogod küldeni nagy eséllyel, hanem olyan helyre, ahol megtanulja irányítani azt. Évente sorra jegyzik be ezeket a hókuszpókokat, mintha futószalagon jönnének ki. Én mondom neked, ha szar is a környék alaprétege, feljavítják a betelepülők. - Ezt persze tovább lehetne görgetni, hogy mennyire veszélyes így az iskola, milyen óvintézkedéseket tesznek meg a hagyományos tanulók védelme érdekében, stb.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877108#post877108][b]Salamon Gréta - 2024.04.17. 17:51[/b][/url]

Ez egy viszonylag nyugis napnak számított, éppen nem ért senkit durva átok, nem is robbant fel sehol bájitallabor, hogy tömegesen hozzák a sérülteket, leginkább csak tipikus, apró balesetekkel estek be, volt aki a létráról esett egy nagyot és a karja ficamodott ki, más meg véletlenül rosszul használt egy varázslatot és az visszaütött rá. Mondhatni egész sikeres délelőttöt tudtam magam mögött, sikerült megnéznem mindenkit, akit rám bíztak, még egy kötözést is megcsináltam, utána pedig úgy döntöttem, hogy kiveszem a jól megérdemelt ebédszünetemet. Általában a Dokival szoktam ebédelni is, mert többnyire egymás mellé vagyunk beosztva, hisz a mentorom, most viszont valami dolga akadt, meg amúgy sem volt kedvem túl sokat a közelében tartózkodnom a történtek után. Emiatt egyedül álltam ma sorba, került is a tálcámra minden finomság, rántott szelet burgonyapürével és uborkasalátával, sőt, még egy szelet almás pite is desszertként. Nem sűrűn ettem édességet, de ennek nem tudtam ellenállni, olyan guszta volt az üvegfalon túl, hogy szabály szerint megkívántam. A fizetésnél kihasználtam a dolgozói kedvezményt, így tíz százalékkal kevesebbet húztak le a kártyámról, és már fordultam vissza, hogy a sor mellett elhaladva helyet keressek magamnak, amikor észrevettem Jácintot. - Nahát, szia! - mosolyogva köszöntem, ritkán láttam őt, és annyira nem ismertem jól, csupán pár napot voltam azon az osztályon, ahol ő is dolgozik, de azt megjegyeztem vele kapcsolatban, hogy imádják a gyerekek. - Tényleg? - meglepett a bókjával, egy kicsit talán el is pirultam, mert mostanában nem éreztem magam kicsattanó formában. Ez viszont most jól esett és persze, hogy szívesen foglaltam neki is helyet. - Persze - biccentettem egy mosollyal, aztán az ablak mellett éppen megürült az egyik asztal, így gyorsan le is csaptam rá. Letettem a tálcámat, szemügyre vettem a tálalást, majd kibontottam a vizemet és egy picit kortyoltam belőle, miközben figyeltem a kasszánál fizető fiatal gyógyítót, aztán ha elkaptam a pillantását, intettem is neki, hogy megtaláljon.
- Látom, neked is a rántotthúsra esett a választásod. Én majd éhen halok - jegyeztem meg neki egy mosollyal, csak azután nyúltam az evőeszköz után, hogy ő is helyet foglalt. - Jó étvágyat! Mi újság a gyerekosztályon? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877111#post877111][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.17. 18:07[/b][/url]

Kozák
- a folyosón-

Éppen végére ért a napi körtúrának a rábízott kórtermekben. Ez viszont mindig annyira leszívja az agyát, hogy a végére már azt sem feltétlen tudja, kicsoda is ő. Azt nem szívesen mondaná, hogy fárasztó, mert mégiscsak szereti azt a sok kis gyerkőcöt, akik pár naptól több hétig terjedő időszakokra ragad itt alkalomadtán, attól függően, hogy éppen mit is sikerült elkapnia vagy összeszednie. A kisebbekkel néha a szülők is maradnak, ha a szükség úgy hozza, a körülmények pedig megengedik, de a legtöbb kis páciense mégis egyedül van itt a nap nagy részében, és már csak ezért is gyakori jelenség, hogy végtelenül sok a mondandójuk. Neki meg sosincs szíve ott hagyni őket azzal, hogy sietős dolga van. Általában egyébként sincs, ha éppen nem küld utána senki üzenetet ezt cáfolandó, úgyhogy még jó eséllyel hazudnia is kellene, amit végképp nem szeretne. Marikának és a kis Idának ma pedig annyira sok mondanivalója akadt hirtelen, főleg, hogy látogatóik is voltak délelőtt, hogy nem győzte kapkodni a fejét. Ida hamarosan úgyis hazamehet, és ma még a frissen kapott csokiból is megkínálta, hevesen ragaszkodva ahhoz, hogy mindenképpen törjön belőle. Már csak ezért is megérte gyermekorvosnak szakosodni, állapítja meg gondolatban, el is mosolyodva. Közben pedig tucatnyi kartont szorít magához, mint akinek arról is sikerült elfeledkeznie, hogy varázsló és igazán visszaküldhetné az egészet egy pálcasuhintással a helyükre. Azt épp nem veszi észre, hogy cipőfűzője menetközben meglazul, majd néhány lépés alatt szépen le is bomlik, így meglepetésként éri, amikor sikerül rálépnie. A kartonok kirepülnek a kezéből a lendületnek hála, majd beterítik a folyosó padlóját egy darabon, ő meg szép nagyot esik a nyomukban, ugyan nem pofára szerencsére, a bal térdét azonban mégis szépen beveri. Fel is szisszen, de minden továbbit szája szélét beharapva igyekszik lenyelni, mert nem tűrnék amúgy sem a nyomdafestéket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877114#post877114][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.17. 18:36[/b][/url]

Gréti
- az ispotály menzáján -

- Ha mondom - válaszolja, és fejét kissé oldalra biccentve rákacsint a lányra. Akad ugyan némi önös érdek is a bók mögött, de hazudni mégsem hazudna. Túl nagyot legalábbis semmiképp. A lány némileg fáradtnak tűnik ugyan, éppen csak ezt nem teszi szóvá. Azt viszont máris szóba hozza, miért is szólította meg egész pontosan, a válasz hallatán pedig már annyival nyugodtabban ácsorog a lassan araszoló sorban tovább. Így legalább biztosan nem kell majd a menza közepén ácsorognia üres helyre vadászva. Hosszú percek kérdése még, mire ő is eljut a kasszához végül, de csak sikerül az is. Evelin felméri a tálcáján található ételt, kiszámolja az árát, ő pedig gyorsan fizet, ezúttal majdnem elfeledkezve arról is, hogy szép délutánt kívánjon a kassza mögött ücsörgő nőnek. Orvosolva a gondot már sietős léptekkel indul is átvágni a tömegen, egyenesen a lányhoz, aki van olyan kedves inteni neki, hogy könnyebben észre is vegye. Úgy huppan le az üres székre, mint aki nagyon hosszú ideje nem pihent már, és a frusztrált, fáradt sóhaja is csak hozzáad ehhez az összképhez.
- Merlin szakállára... mindig ekkora tömeg van ilyenkor? - kérdezi meg, válla fölül futólag a már valamivel rövidebb, de még mindig nagyon is létező sorra. Megrázkódik, mintha kirázta volna a hideg a tömeg gondolatától is, nemhogy a látványától, és visszafordul a lányhoz.
- Ne haragudj... köszönöm a helyet, egy angyal vagy. És igen, Juli néni hihetetlenül jól főz, de a csirkepaprikás valahogy sose volt a kedvencem, így maradt a mindenkori biztonságos opció, avagy a rántotthús metélőhagymás krumplipürével - magyarázza. Gyomra ismét hangosan mordul egyet végszóra. - Én is. Jó étvágyat! - Neki is lát azonnal falatnyi darabokra szeletelni a húst, mert illő vagy sem, úgy gyorsabban tudja elfogyasztani az egészet. A válaszadást sem akadályozza a dolog, ami csak ráadás.
- Leginkább a szokásos. Sok kis aranyos pöttöm meg nem annyira pöttöm. Ma az egyikük meg komoly fájdalmakra panaszkodott, így megcsúsztam az ebéddel, de mégsem hagyhattam ott, hogy majd jövök. Te melyik osztályon is vagy most?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877174#post877174][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.04.18. 20:15[/b][/url]

Morcos képpel ácsorgok, meg egy röntgenképpel a kezemben. Meg kellene néznem. Seprűbalesetben sérült férfi. A bordája eltört és meg kellene állípítanom, hogy műtétileg kell-e helyretenni, vagy elég egy bűbáj. Percek óta nézem a képet, de nem látom. Gréta kerül engem. Alig szól hozzám és azt is csak munka ügyben. Hát köszönjük. Mit szépítsem. Fáj. Mert kedvelem. Igen. Merlinnek hála, még mindig a gyakornokom és elvben olyan, mintha a húgom lenne. Nem az, és ezzel mostanában nem tudok mit kezdeni. Mindegy. Teljesen belemerültem ebbe az érzelmi maszlagba, ami kihatással van a munkámra. Sürgősen abba kell ezt hagynom, még mielőtt megölök egy beteget. Szóval figyeljük csak meg azt a bordát! Meglengetem és még erősebb fénnyel világítom át pálcám segítségével a röntgenképet, hogy kivehetővé váljon a törés vonala. Az a baj, hogy nagyon közel van a beteg szívéhez, aki most gerinc ágyban fekszik, hogy el ne mozduljon a mellkasa. Már éppen szemmel felmérem a szívburok érintettség kockázatát, amikor balról papírok terítenek be és hallom, hogy valaki csattan a padlón. Sokat taknyoltam el rezidens koromban. Megismerem hangról az ilyet. Odafordulok és látom, amit látnom kell. Hinnye bazmeg! Ez szép lehetett. Állapítom meg magamban és a szám vigyorba szalad. - Hujujuj Jácintkám, még a végén azt hiszik megkérsz! Na álljál csak fel gyorsan! - nyújtom segítő balomat az egyetlen olyan kollégám felé, akit képes vagyok néhány percnél tovább elviselni. Fiatal gyerekorvos, aki szereti is a kölyköket. Az igen! Minden elismerésem. Nekem épp elég néha Franco és Nero. Olyanok ők is sokszor, mint a rossz gyerekek. Mire hazamentem, hiába voltak a Cicaszitterem jó kezében, azért csak lekommandózták az egyik távirányítós kisautómat a szekrényről és összetörték. Még az a szerencse, hogy meg tudtam javítíani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877230#post877230][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.19. 22:14[/b][/url]

Kozák
- a folyosón -

Észre sem vette, hogy nem egyedül van a folyosónak ezen a szakaszán, és nem csak szemtanúja akad annak, ahogy eltaknyol, de még mondhatni áldozatul is esik mindennek a másik is, hiszen beterítik a papírok. Jó, hogy nem bájitalokból pakolt fel éppen, a találkozás a fiolákkal ugyanis jóval kellemetlenebb élmény lett volna. Akaratlanul is kiszakad belőle egy fájdalommal vegyes nevetés a kommentár hallatán, a végén újabb szisszenésbe fulladva, ahogy megpróbál feltápászkodni.
- Álmodik a nyomor, mi? Haha... de komolyra fordítva mekkora szerencsém van, hogy épp te vagy itt. Uhhh... marhára fáj. Nem néznéd meg, hogy elég lesz-e rá egy kis borogatás, hogy inkább a Pótcsont rapidot kérjem máris a főnővértől? - kérdezi máris, miután sikerül végre felkelnie. Közben eszébe jut a pálcája is, ezért gyorsan végig is tapogatja a talárját heves, kapkodó mozdulatokkal, majd megkönnyebbülten szusszan fel, amikor a helyén találja épen, egyben. Most már használatba is veszi, a falnak támaszkodva közben, mert nehezére esik a lábára helyezni a teljes testsúlyát. Tényleg szépen beverhette, hogy még mindig hasogat a fájdalomtól. Egy bűbájjal előbb összeinti a szétszóródott kartonokat, majd útnak is indítja őket, hogy a közeli vizsgalóban az asztalon landoljanak. Majd később visszatesz mindent a helyére a szekrénybe, az azonban várhat. Pontosabban várnia kell.
- Esetleg egy mankót is kérhetek? Hívnék, de amiről én tudok, az gyerekméret, nem a száznyolcvanöt centimre találták ki - állapítja meg, most már a saját megállapításán vigyorodva el, amíg újfent rosszat nem mozdul, arca pedig ennek következtében ismét fájdalmas grimaszba torzul. Ezt szépen összehozta mára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877532#post877532][b]Salamon Gréta - 2024.04.25. 19:14[/b][/url]

- Változó, úgy tűnik, hogy most sikerült belefutnod - rámosolyogtam a doktor úrra, szegényen látszott az, hogy nem felhőtlen a boldogsága ettől a helyzettől. Őszintén egyet tudtam vele érteni, én sem szerettem a tömeget, olykor zavart is a hangzavar, de egy ilyen helyen ha tetszett, ha nem, ehhez hozzá kellett szokni. - Emiatt nem lennék mondjuk Japánban kalauz - nevettem el magam, bár már pontosan nem is emlékeztem arra, hogy vajon a vonatokon, vagy a metróban szokott tumultus lenni.
Elnézést kérésére csak legyintettem, a helyfoglalás pedig nem esett nehezemre és amúgy is szívesen ettem a társaságában, sokkal jobb volt így, mint egyedül, magányosan. - Én a csirkepaprikást is nagyon szeretem, de egy szelet finom, ropogós rántotthúsnak nem lehet ellenállni - na igen, ez volt az egyik kedvencem, ahogyan sok más embernek is. - Köszi! - nagyon kívánnunk sem kellett, láthatóan neki is jól esett a meleg étel, én is rendes falatokat kaptam be belőle, noha reggel még kicsit kavargott a gyomrom, most már jól esett az étel. - Jaj szegény, úgy nem szeretem, ha a gyerekek szenvednek - jó úgy amúgy azt sem szerettem, ha a felnőtteknek kínlódtak, szóval összességében nem rajongtam azért, ha bárkinek bármi baja volt, de azért egy gyerek mégis csak gyerek, nekik még boldognak kellene lenniük, örömmel futkározni, élvezni a szellőt, az esőt és a nap sugarait, addig, amíg tehetik, mert aztán jön a csúf, zord valóság. - Érthető, és jól tetted hogy ott maradtál vele, ilyen a jó hozzáállás - mondtam egy mosollyal, majd egy újabb falat krumplit tömtem a számba, egy kicsit megrágtam, lenyeltem és majd csak ezután sikerült tisztességesen felelnem Jácintnak. - Most épp a balesetin, ott kapok ilyen alap dolgokat, könnyebb eseteket. Ha valami komolyabb van, ott előfordult már, hogy bejutottam, de leginkább csak néztem, vagy tartottam ezt-azt, amit kell - a gyakorlat fontos volt, hisz így tudtam elsajátítani azt, amit az elméletben megtanultunk, de még mindig nem éreztem úgy, hogy mindent is tudnék. Őszintén szólva sokszor csak toporogtam, ha egy komolyabb esetet toltak be az ajtón. - Dr. Kozák a mentorom és ezért általában ott vagyok, ahol ő , bár mondjuk most épp lennék máshol - sóhajtottam egyet, aztán felpillantottam Jácintra. - Tudod most múlt hétvégén volt ez az orvoskonferencia a Balatonnál, nem tudom, hogy ott voltál-e, mert nem láttalak, de ott történt egy félreértés, ami miatt úgy érzem, hogy most az Ispotály fele összesúg a hátam mögött és az is megfordult a fejemben, hogy talán gyakorlati helyet kellene váltanom vagy nem tudom - sóhajtottam. - Teljesen tanácstalan vagyok, Te mit tennél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877533#post877533][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.25. 19:47[/b][/url]

Gréti
- az ispotály menzáján -

Elgondolkodva biccent a kijelentés hallatán, jelezve, hogy van a dolognak realitása. Nem tudhatja, nem húzódott-e el ugyanúgy másnak is a munka, mint neki, és csupán véletlenek sokasága, hogy mindenki egyszerre próbál most begyúródni a menzára, hogy táplálékhoz jusson, mielőtt folytatná tovább az életek mentését. Elmosolyodik a lány kijelentésén, bár nem kifejezetten érti, hogyan jön képbe hirtelen Japán, de eszébe sem jut visszakérdezni. Leköti minden gondolatát az éhség ebben a pillanatban. Neki is kezd felszeletelni a húst, igyekezve fenntartani közben egy könnyed, nem kifejezetten sok gondolkodást igénylő beszélgetést éppen, amely szintén az élet körül forog főként.
- Ezzel teljes mértékben egyetértek - helyesel, hiszen a konyhás néni valóban nagyon finom rántotthúst készít. Ilyet otthon sem eszik, szóval kár lenne kihagyni, ha már itt az alkalom, még ha nem is csirkepaprikás lenne a másik opció.
- Én sem - válaszolja, aprót sóhajtva a mondat végén. Ez sajnos elkerülhetetlen, csak megszüntetni tudja az esetek egy részében, megelőzni nem, még ha az is lenne jó. Minden gyerkőc kezét nem tudja fogni akkor sem, ha esetleg szeretné.
- Szerencsére csak kicsit sok befőttet evett, és gyorsan megoldottuk a gondot, amint sikerült rájönni, mi is a forrása. Pedig mondtam az anyukájának, hogy ezzel ráérnek majd otthon, akkor is mértékkel - osztja meg végül, hogy mi is történt pontosan, és mivel sikerül befejezni a kitartó szeletelését a húsnak, leteszi a kést végre, a villát jobb kezébe véve pedig felszúr egy darabot, majd ha már bekapta, a krumplipürét is megkóstolja, és csendben rágva hallgatja a lányt.
- És akkor arrafelé is szeretnél szakosodni? Vagy még csak felméred a terepet, és majd eldöntöd? - érdeklődik tovább, majd újabb falatot kap be, hagyva időt, hogy Gréta nyugodtan elgondolkodhasson a válaszán. Nem számít a folytatásra. Megrázza a fejét, és egyelőre el is feledkezik a villára szúrt falatról, ami most félúton a szája és az asztal között vár a sorsára. - Ügyeletben voltam, de... hát én még nem hallottam semmiről. Nem lehet, hogy csak túlaggódod? Bizonyára van annál mindenkinek fontosabb dolga épp az ispotályban, hogy pletykáljon, szóóóóval... én csak végezném a dolgom, ahogy eddig. Most viszont kíváncsivá tettél. Miről maradtam le? Táncoltál az asztalon? Egyedül takarítottad el a svédasztalt? Ruhástól ugrottál a Balatonba? Vagy épp ruha nélkül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877558#post877558][b]Salamon Gréta - 2024.04.26. 19:02[/b][/url]

- Ez tényleg szerencse, abból hamar helyrejön. Egy kis gyomorrontás néha befigyel. Nekem is szokott mostanában lenni, gondoltam is rá, hogy kivizsgáltatom - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, annak viszont örültem, hogy a kislány ennyivel megúszta. Sok kisgyerek súlyos tünetekkel érkezett, voltak, akiket baleset ért, és olyanok is, akik komolyabb betegséggel küzdöttek. Jácint biztosan tudott volna mesélni ilyen esetekről is, de őszintén nem akartam elvenni az étvágyát erre irányuló kérdésekkel, olyan jóízűen falatozott abból a rántotthúsból. - Még csak felmérem, nem döntöttem még el. Először mentőorvos akartam lenni a SÜVEG-nél, mondjuk még mindig lehetek az, meg persze a sürgősségi is érdekel és a sebészet, de annyi minden más van, és még a felét sem tapasztaltam. Szóval majd még kiderül - megvontam a vállaimat, tényleg volt még időm ezt eldönteni és persze megszerezni hozzá a szükséges tapasztalatokat. A hús és a krumpli közben rohamosan fogyott a tányéromról, akárcsak az a finom uborkasaláta.
- Te anno mi alapján döntötted el, hogy gyerekgyógyász leszel? - kíváncsi voltam, hisz a Jácint korú dokik többnyire az átok okozta sebekre szakosodtak, ragályokra vagy a nőgyógyászatra.
Beszélgetés közben egy kis zajra kaptam fel a fejem, de szerencsére nem történt semmi komoly, csak a mellettünk lévő asztalnál valaki véletlenül beleejtette a kanalát az üres tányérba. - Húh, megijedtem - mosolyogva fordultam vissza felé, de aztán szóba jött az orvoskonferencia, és így a mosolyom is alább hagyott. - Áh, nem - ráztam meg a fejem, sajnos ez több volt, mint némi túlaggódás. Az mondjuk meglepett, hogy nem hallott róla - amennyire pletykásak itt a nővérek - de talán jobb is, mert így akkor tőlem hallhatja az igazat.
- Sokkal rosszabb. Ugye azt mondtam, hogy dr. Kozákkal mentem, jutalomút volt ez nekem, mert gyakornokok nem nagyon mehetnek ilyen konferenciákra. Az előadások amúgy többé-kevésbé jók voltak…na de, a lényeg az, hogy a záróbálon felkért egy táncra, ebben ugye még nincs semmi. De aztán rosszul lett, én meg próbáltam ellátni. Ekkor termett ott a barátnője, csak úgy a semmiből, fogta és telibe öntött pezsgővel és hangosan mindenki előtt leribancozott. Gondolhatod…rettentően kínos volt és utána a közelünkben lévők mind összesúgtak. Mivel fogalmuk sincs róla, hogy mi történt, szerintem néhányan már azt pletykálják, hogy a Doki szeretője vagyok, de ez nincs így, szó sincs erről - nagyvonalakban elmeséltem Jácintnak a sztorit. - Szóval talán jobb lenne, ha emiatt új mentort keresnék vagy átmennék egy új helyre, nem? Te mit tennél a helyemben? Vagy ez nem olyan gáz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877567#post877567][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.26. 22:40[/b][/url]

Gréti
- az ispotály menzáján -

- Nem rossz ötlet megnézetni, ha gyakori - állapítja meg, elvégre látatlanban mégsem tudhatja az ember, hogy nem valami komolyabb probléma tünete-e a dolog vagy csupán jobban oda kellene figyelnie arra, mit eszik, meg mit meddig és hogyan tárol, mielőtt megenné. Érdeklődve hallgatja Gréti eszmefuttatását arról, hogy még történetesen válogat a lehetőségek közül, pontosan ugyanis nem tudja, mit szeretne. Bár kérdést intéz hozzá végül a lány, még ráérősen megrágja a falatot, csupán hümmögve, fejét ingatva válasz gyanánt addig is.
- Megtetszett - szólal meg végül, miután lenyelte az éppen megrágott falatot, közben pedig a felszeletelt húsdarabokat méregeti a tányérján, míg bele nem szúrja egyikbe a villáját. Majd az lesz a következő falat, de előbb választ ad.
- Eredetileg nekem is ilyesmi járt a fejemben, hogy majd sürgősségi ellátásra képzett medimágus vagy hasonló, de amikor gyakorlatozni kezdtem, Aida mellett sikerült helyet találni a bogolyfalvi rendelőben. A nőgyógyászat része a dolognak nem igazán jött be, de a gyerekekkel imádtam foglalkozni. Aztán folytattam Pécsen is, a mugli gyakot újszülöttosztályon végeztem, és hát... alakult. Amúgy is mindig jól kijöttem a gyerekekkel, a húgom szerint egyszer remek nagybácsi lesz belőlem, bár saját gyereket is szeretnék... de na... meghagytam a többieknek az átkokat, amputoportálásokat és seprűbaleseteket - válaszolja, igyekezve követhetően és röviden foglalni össze, hogy hogyan is alakult mindez. Javarészt spontán módon valójában, de visszagondolva nem bánja cseppet sem. Nagyon szereti itt a munkáját, nem adná semmiért. Pontot tesz a mondat végére bekapva a már szó szerint is kiszúrt darab húst, majd a krumplipürének várnia kell azonban kicsit, amíg értetlenül követi, hogyan kapja fel a lány a fejét valamire. Elnéz ő is abba az irányba, amerre Gréti bámul, a rágást is abbahagyva. Csak egy kanál, konstatálja, majd visszafordul végre a tányérja fölé, befalva a pürét is. Nem kommentálja a dolgot inkább. Nem tud mit hozzáfűzni. Folytatja a falatozást, amíg Gréti meg a meséléshez tér vissza a szóba kerülő konferenciáról, s minél tovább halad a történettel, annál meglepettebb, hitetlenkedőbb arcot vág Jácint. Még a szemöldöke is felszalad, és nagyokat pislog. - Ha elég pezsgő volt ott, szerintem a fele társaság már nem is emlékszik arra, hogy mi is történt és kivel, meg... a pletykák jönnek és mennek. Legrosszabb esetben is pár hét, és találnak valami újat, akik ilyesmin szeretnek csámcsogni. Kellemetlen élménynek hangzik mindenesetre, sajnálom. Ha úgy érzed, esetleg beszélj Kozákkal, hogy tisztázza a dolgot, mint fatális félreértést, vagy csak tarts egy kis szünetet. Meghatározott óraszám van még a gyakra? Mert akkor be tudod ám hozni, még ha ki is hagysz egy-két hetet esetleg, amíg leülepednek a dolgok. De mondom, nem hallottam semmit. Kérdezzek rá a főnővérnél? Megnyugtatna? Ha ő valamiről nem hallott, az meg sem történt itt - ajánlja fel az egyetlen dolgot, amit esetleg tenni tud, ha a lány igényt tart a segítségére, és rákacsint. Látja rajta, hogy tényleg aggasztja ez az egész, és bár úgy véli, semmi oka ezen rágódni, azt is tudja, hogy azzal a legkevésbé sem fog segíteni, ha ezt mondja ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877650#post877650][b]Salamon Gréta - 2024.04.28. 11:04[/b][/url]

Érdeklődve hallgattam Jácintot, már egy ilyen beszélgetéssel is hasznos volt ahhoz, hogy a jövőben jól döntsek majd. Ő pedig már megjárta azt az utat, ami előtt én még csak most álltam, így különösen érdekes volt számomra az, hogy végül is, hogyan kötött ki a gyerekgyógyászat mellett.
- Az biztos, hogy jó nagybácsi leszel - bólintotam, ugyan nem ismertem a testvérét, de az alapján, ahogyan itt bánt a gyerekekkel, ezt biztosan mertem állítani. - Aida volt akkor a mentorod? Jól kijöttetek? - ez a része is érdekelt, hogy vajon neki akadtak-e ilyen téren problémái. Azt hiszem, hogy tulajdonképp én sem haragudtam már annyira Dávidra, bár tény az, hogy részben a történtek miatt kerültem. Nem hiányzott ugyanis a nyakamra egy féltékeny barátnő, aki váratlanul rám törhet a semmiből és újra megaláz majd annyi ember előtt. Ahogy feljöttek az emlékek, úgy rá is tértem a témára és elmeséltem Jácintnak a történteket. Fura, de valamiért tőle nem tartottam, hogy ítélkezne, talán ezért is mertem neki mesélni a történtekről.
- Hát nem tudom, őszintén remélem, hogy neked lesz igazad és elfelejtik - sóhajtottam egyet, egyelőre most abba is hagytam az evést, miközben ráfigyeltem.  - Igen, meg van határozva az óraszám, de ettől függetlenül, ha tehetem , akkor jövök, nem is nagyon figyelve erre, mert úgy gondolom, hogy itt tudok tanulni igazán - ekkor ittam egy korty vizet, a poharat visszatettem és újra kezembe vettem az evőeszközöket. - Aranyos vagy, de nem akarlak belerángatni, tényleg. Szerintem megpróbálok ezzel nem foglalkozni, úgy lesz a legjobb - mosolyogva mondtam olyan határozottan, mintha magam is elhinném.  - Rám férne amúgy egy kis szórakozás, úgy értem, hogy olyan igazi, tudod, ahol tényleg kikapcsolódhat az ember. Anno jártam koncertekre, de ma már azt sem tudom, hogy mikor lesz élőben valami fellépés itt Bogolyfalván - közben befejeztem az evést és a szalvétába megtöröltem a számat. Igazán finom volt ez a rántottszelet, főleg ezzel az uborkasalátával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877678#post877678][b]Asteria Naya Saint-Venant - 2024.04.28. 17:05[/b][/url]

Ráhagyja végül, Eddie a csillagos égért sem vallana be olyasmit, ami sértheti az egóját és ezzel Naya tökéletesen tisztában van. Somolyogva engedi el a dolgot, majd áttérnek a családi témára és felvonja a szemöldökét.
- Nahát, és mit mondjak ezeknek a testvéreknek? Egy ideig összejártam a tesójukkal és most jó lenne a családdal barátkozni? - enyhe szarkazmus rejlik a kérdés mögött. Elfogadja a számot és ki tudja, talán még élni is fog az ajánlattal. - Ő nem Jácint húga amúgy? Várjál! - kezdi összerakni a kirakóst és leesik neki, mennyi mindenről is maradt le az elmúlt egy évben. Látszik is az arcán, ahogy matekozik fejben.
- Felejtsd el, úgysem érdekelné és kihúzná a gyufát az első órában - legyint könnyedén, ahogy jött az ötlet, úgy múlik is el. - Ciki nem ciki, fogalmam sincs hogy kell. Gyere át megcsinálni - már másodjára tesz ajánlatot a látogatásra, de miért is ne? Csak gyerekzárról van szó...
Nem kis meglepettség van Naya tekintete mögött. Nem jelzi ugyan, de érzi, nem ezt az oldalát ismeri a szemben ülőnek. El is mosolyodik rajta, még egy pillanatig az is eszébe jut, rákérdezzen a keresetére, hátha megállíthatja abban, hogy a miniszter unokája után fusson.
- A Beauxbatons a legjobb iskola, csak mondom. Csőcselékmentes. - Sznob? Nem, de a gyerekét valószínűleg nem abba az iskolába küldené, ahol ilyen vegyes a felhozatal. - Pár hónap múlva térjünk erre vissza és megmondom, egyetértek-e. Most viszont muszáj lesz mennem. - Az órára pillantva feláll az asztaltól és áthajol fölötte, hogy csókot nyomjon a férfi arcára. - Írd meg, hogy mikor érsz rá. Tudod, gyerekzárat tenni a gyerek számítógépére.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877789#post877789][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.04.29. 21:13[/b][/url]

Három hét telt el és még most is sokszor lézengek a folyosón. Kerülöm az embereket. Kell a fenének az, hogy esetleg összesúgjanak még itt is a hátam mögött. Pont elég volt Manyi fejét látnom, amikor beadtam a felmondásomat. Az a nő ott ujjongott az orrom előtt és tett megjegyzéseket. Végre elküldhettem a büdös francba azt az áskálódó Merlon csapását. Még dúlt bennem a harag, úgyhogy remekül kiviteleztem. Esküszöm, csak hápogott. Erre a másik díszpinty, a drága doktor Rigó jött volna még egy körre, de őt is csírájában elfojtottam. Szóval azóta Bogolyfalván utálnak, hála a némbernek. Géta se beszél velem. Nekem reszeltek társasági fronton. Talán csak Jácint normális még egyedül. Erre pofára esik. - Megnézem én neked, csak jussunk el a kettes kezelőbe - nyújtok támaszt neki és fel is nyalábolom ha már így elém vetette magát. Hogy ez szerencse azon vitatkozhatnék, de nem fogok. Felesleges lenne. Jácint egy nagy gyerek, folyton vicceskedik. Most se bírja megállni. Mondjuk én dobtam fel neki a magas labdát. Kellett nekem. Nem. Na de lapozzunk. Összebűvöli a kartonjait, aztán úgy dönt háttal előzi meg, hogy rádőljön a közfal. - Kérni kérhetsz, de inkább lebegtetnélek. Ha ez törés, behugyálsz mire odadöcögünk - szembesítem a tényekkel, majd ha beleegyezik gyorsan rámondom az áment. Jó nem, csak a megfelelő igét és vagyok olyan jó fej, hogy megőrizze a méltóságát, igen azt, ami nekem már nincs, álló helyzetben lebegtetem be a húsz méterre lévő helyiségbe. - Hinnye bazmeg! Ez nem néz ki jól. Kell egy röntgen - mondom ezt már azután, hogy egy laza csuklómozdulattal bermudát csináltam a gatyájából és megláttam a térdét. Előtte merek így beszélni. Vele lehetek nyers, nem veszi magára. Dagadt és vörös bucival szemezek, amoről még le is horzsolódott a plezúr. Az igen!  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877820#post877820][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.30. 10:18[/b][/url]

Gréti
- az ispotály menzáján -

- Majd kiderül - válaszolja, elvégre most ez még mindenki részéről csak feltételezés, tekintve, hogy egyik húgának sincs még gyereke. Eddig csak azt tudni biztosan, hogy szeret a gyerekosztályon dolgozni, és jól megérti magát a kis betegeivel.
- Aha, szerettem vele dolgozni. Jó mentor volt - mondja Aida kapcsán, bólintva is kettőt-hármat mellé. Aida mégiscsak az az ember, akinek köszönhetően megtalálta a neki igazán tökéletes szakirányt a gyógyítás területén belül, ezért még kifejezetten hálás is neki éppen úgy, mint az anyjának, aki bekönyörögte őt oda még utolsó pillanatban. Figyelmesen hallgatja végig aztán Gréti mondandóját, közben pusztítva a tányérján található ételt is, mert hamarosan mégiscsak vissza kell mennie dolgozni is, így csak alkalmanként hümmög a kitartó rágás közepette, hogy jelezze, még mindig követi.
- Ümm...hm- igyekszik hangot adni annak, hogy mindjárt fog értelmeset is mondani, csak előbb nyelje le az éppen rágott falatot. Iszik még gyorsan egy korty vizet, majd felkönyökölve kicsit előrébb is hajol.
- Azért ne vidd túlzásba az egyetem alatt. Majd úgyis akkor lehet igazán sokat tanulni, amikor bekerülsz élesben és már szakosodsz - osztja meg vele a tapasztalatait, hiszen ezen ő már éppen túl van. Hetek kérdése legfeljebb, hogy végre hivatalosan is szakképzett gyógyítónak minősüljön, a nehezén már túlesett. Gréti lelkesedése irigylésre méltó, de nem tartja érdemesnek túl nagy hévvel ugrani bele ebbe még az elején, mert azzal hamar el is fogy az ember energiája, főleg, amikor még az elméletet elsajátítása is napirendi pont még. Azt azért nem mondja, hogy csinálja másképp, ezt majd eldönti a lány magának, ő csak megosztja azt a szerinte fontos infót, hogy nem kell még most megtanulnia mindent, mert annak is meglesz a megfelelő tere és ideje. A képzés azért rendesen ki van találva.
- Oké, csak mondom, hogy amiről Helga nem tud, az gyakorlatilag meg se történt - válaszolja biztató mosollyal az arcán, és már folytatja is a maradék rántott hús bekebelezését. Meglepetten pillant aztán a lányra, aki éppen megosztja vele, hogy már gyakorlatilag szórakozni se jár. Kérdőn meg is emeli a szemöldökét, és sietősen nyeli le azt az utolsó falatot már, hogy köhint is párat aztán, majd megissza még a poharában maradt vizet is, hogy jobb legyen.
- Na azt pedig nem érdemes kihagyni az egyetemi évek alatt. Utána ugyse nagyon lesz rá időd, nekem elhiheted. Az elmúlt évben épp csak itt nem aludtam, azt is nagyjából azért, mert nem hagyták volna - meséli, majd az órájára pillant. - Ne haragudj, de vissza kell mennem, még rengeteg dolgom van, de hidd el, biztos megoldódik ez is. Tarts egy kis szünetet, nem fog összedőlni a világ. Kitartást. Majd még biztos összefutunk - köszön el, kezét egy pillanatra biztatóan a lány vállára téve, aztán fogja a tálcáját és már siet is a helyére tenni azt, majd pedig vissza a kis betegeihez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877824#post877824][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.30. 10:40[/b][/url]

Kozák
- a folyosón -

Akarva se eshetett volna rosszabbul, és erről az egészről egy kósza cipőfűző tehet ráadásul. Még szerencse, hogy éppen Kozákba botlik bele a folyosón, aki talán még segíteni is tud, ha nincs jobb dolga. Sikerül feltápászkodnia nagy nehezen, majd főleg a falnak támaszkodva meg is maradni fél lábon, mert mint azt be is vallja, ez bizony irdatlanul fáj, akármi baja is van a térdének. Nagyon beverte. A pálcája még megúszta, bár egy egészen kicsit elönti a pánik, amíg nem sikerül megbizonyosodnia arról, hogy az még legalább egyben van, mert szüksége lenne még rá. Ki is próbálhatja, összebűvölve a kartonjait a helyükre küldi azokat egy gyors bűbájjal, majd Kozák vállára támaszkodna, felvetve, hogy ha kap egy mankót, neki az is megteszi, a kollégának azonban más elképzelései vannak a dologról.
- Na ne viccelj, volt már eltörve. Egy mankóval simán eljutok a kettesig, mint valami féllábú kalóz. Óh, már tudom is, minek öltözöm be Halloweenre - jelenti be, mintha ennél semmi nem lenne fontosabb, de a gyerekosztályon azért ennek mégiscsak nagyobb jelentősége tud lenni, mint más részlegeken. Igenis fontos kérdés, éppen csak ráér még úgy félévet alsó hangon. A lebegtetés gondolatáért sem rajong, de Kozák mégis addig erősködik, hogy már azért bólint rá, hogy hagyja végre abba, aztán elröhögi magát már a levegőben libegve. Nagyon viccesnek találja ezt, mert olyan, mintha megszűnt volna a gravitáció alatta, és nem is igazán tud ez ellen tenni semmit, hiszen bűbáj hatása alatt van. A vizsgálóban aztán már ő is hunyorogva méregeti a feltáruló, gyorsan dagadó és vöröslő térdét.
- Fasza - dünnyögi félhangosan, leginkább csak magának, még akkor is, ha itt most aligha hallja gyerek véletlenül is, hogy nem éppen beszél szépen. Megpróbálja felhúzni, ami még úgy, ahogy megy, éppen csak fájdalmas grimaszba torzul az arca. - Azt a rohadt... nekem ma még rengeteg dolgom lenne, szóval remélem, van erre valami gyors mágikus gyógymód. Nem mehetek kényszerpihenőre.