A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

Gréti
- az ispotály menzáján -

Éppen sorba áll a tálcájával, és minduntalan összefut a nyál a szájában a rántott hús meg a mellé kimért krumpli láttán. A menzás nénik mindig mosolyogva tesznek kicsit többet a tányérjára a szokásos adagnál, főleg, amikor még a rájuk is mosolyog, vagy éppen megjegyzi, milyen jól áll az a körömlakk, netán a szemfesték, elvégre a hajháló mégsem tipikusan az, amit az ember megdicsér. Két lánytestvérrel nőtt fel, pontosan tudja, mire érdemes odafigyelni. Próbálna nem észrevenni egy frissen készített frizurát, körmöket, ne adja Merlin, egy új ruhát. Nyel egy nagyot, aztán gyorsan felméri, hányan is lehetnek még előtte, meddig araszolhat még ez a sor. Általában korábban szokott jönni ebédet vadászni, hogy elkerülje a déli dömpinget, de most kicsit megcsúszott. Sárika komoly fájdalmakra panaszkodott, mégsem hagyhatta ott szegény kislányt, hogy majd ebéd után megnézi. Hangosan korgó gyomra türelmetlenebb azért, mint ő. Úgy tűnik, a helyek is kezdenek megtelni lassan, veszi tudomásul aztán, ismét lepillantva a kajára egy kisebb sóhajt hallatva. Elvitelre is kérhette volna, hogy majd magába tömi az egyik üres sarokban gyorsan, de már késő bánat. Ekkor pillant meg a szeme sarkából egy ismerős arcot, aki már túljutott a kasszán is, s kiválva az addig kígyózó sor elejéről a még üresen maradt asztalok felé indul, ehhez pedig kénytelen mellette elhaladni. Kicsit oldalra lép, hogy félig-meddig útjában legyen a lánynak, és szívélyesen rámosolyog.
- Gréti - szólal meg, amint a lány már csak pár lépésnyi távolságra van tőle. - De csinos vagy ma. Ha szépen kérlek, meg nem zavarlak, nem foglalnál nekem is egy helyet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877038#post877038][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.16. 19:46[/b][/url]

Gréti
- az ispotály menzáján -

Éppen sorba áll a tálcájával, és minduntalan összefut a nyál a szájában a rántott hús meg a mellé kimért krumpli láttán. A menzás nénik mindig mosolyogva tesznek kicsit többet a tányérjára a szokásos adagnál, főleg, amikor még a rájuk is mosolyog, vagy éppen megjegyzi, milyen jól áll az a körömlakk, netán a szemfesték, elvégre a hajháló mégsem tipikusan az, amit az ember megdicsér. Két lánytestvérrel nőtt fel, pontosan tudja, mire érdemes odafigyelni. Próbálna nem észrevenni egy frissen készített frizurát, körmöket, ne adja Merlin, egy új ruhát. Nyel egy nagyot, aztán gyorsan felméri, hányan is lehetnek még előtte, meddig araszolhat még ez a sor. Általában korábban szokott jönni ebédet vadászni, hogy elkerülje a déli dömpinget, de most kicsit megcsúszott. Sárika komoly fájdalmakra panaszkodott, mégsem hagyhatta ott szegény kislányt, hogy majd ebéd után megnézi. Hangosan korgó gyomra türelmetlenebb azért, mint ő. Úgy tűnik, a helyek is kezdenek megtelni lassan, veszi tudomásul aztán, ismét lepillantva a kajára egy kisebb sóhajt hallatva. Elvitelre is kérhette volna, hogy majd magába tömi az egyik üres sarokban gyorsan, de már késő bánat. Ekkor pillant meg a szeme sarkából egy ismerős arcot, aki már túljutott a kasszán is, s kiválva az addig kígyózó sor elejéről a még üresen maradt asztalok felé indul, ehhez pedig kénytelen mellette elhaladni. Kicsit oldalra lép, hogy félig-meddig útjában legyen a lánynak, és szívélyesen rámosolyog.
- Gréti - szólal meg, amint a lány már csak pár lépésnyi távolságra van tőle. - De csinos vagy ma. Ha szépen kérlek, meg nem zavarlak, nem foglalnál nekem is egy helyet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877108#post877108][b]Salamon Gréta - 2024.04.17. 17:51[/b][/url]

Ez egy viszonylag nyugis napnak számított, éppen nem ért senkit durva átok, nem is robbant fel sehol bájitallabor, hogy tömegesen hozzák a sérülteket, leginkább csak tipikus, apró balesetekkel estek be, volt aki a létráról esett egy nagyot és a karja ficamodott ki, más meg véletlenül rosszul használt egy varázslatot és az visszaütött rá. Mondhatni egész sikeres délelőttöt tudtam magam mögött, sikerült megnéznem mindenkit, akit rám bíztak, még egy kötözést is megcsináltam, utána pedig úgy döntöttem, hogy kiveszem a jól megérdemelt ebédszünetemet. Általában a Dokival szoktam ebédelni is, mert többnyire egymás mellé vagyunk beosztva, hisz a mentorom, most viszont valami dolga akadt, meg amúgy sem volt kedvem túl sokat a közelében tartózkodnom a történtek után. Emiatt egyedül álltam ma sorba, került is a tálcámra minden finomság, rántott szelet burgonyapürével és uborkasalátával, sőt, még egy szelet almás pite is desszertként. Nem sűrűn ettem édességet, de ennek nem tudtam ellenállni, olyan guszta volt az üvegfalon túl, hogy szabály szerint megkívántam. A fizetésnél kihasználtam a dolgozói kedvezményt, így tíz százalékkal kevesebbet húztak le a kártyámról, és már fordultam vissza, hogy a sor mellett elhaladva helyet keressek magamnak, amikor észrevettem Jácintot. - Nahát, szia! - mosolyogva köszöntem, ritkán láttam őt, és annyira nem ismertem jól, csupán pár napot voltam azon az osztályon, ahol ő is dolgozik, de azt megjegyeztem vele kapcsolatban, hogy imádják a gyerekek. - Tényleg? - meglepett a bókjával, egy kicsit talán el is pirultam, mert mostanában nem éreztem magam kicsattanó formában. Ez viszont most jól esett és persze, hogy szívesen foglaltam neki is helyet. - Persze - biccentettem egy mosollyal, aztán az ablak mellett éppen megürült az egyik asztal, így gyorsan le is csaptam rá. Letettem a tálcámat, szemügyre vettem a tálalást, majd kibontottam a vizemet és egy picit kortyoltam belőle, miközben figyeltem a kasszánál fizető fiatal gyógyítót, aztán ha elkaptam a pillantását, intettem is neki, hogy megtaláljon.
- Látom, neked is a rántotthúsra esett a választásod. Én majd éhen halok - jegyeztem meg neki egy mosollyal, csak azután nyúltam az evőeszköz után, hogy ő is helyet foglalt. - Jó étvágyat! Mi újság a gyerekosztályon? -

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877114#post877114][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.17. 18:36[/b][/url]

Gréti
- az ispotály menzáján -

- Ha mondom - válaszolja, és fejét kissé oldalra biccentve rákacsint a lányra. Akad ugyan némi önös érdek is a bók mögött, de hazudni mégsem hazudna. Túl nagyot legalábbis semmiképp. A lány némileg fáradtnak tűnik ugyan, éppen csak ezt nem teszi szóvá. Azt viszont máris szóba hozza, miért is szólította meg egész pontosan, a válasz hallatán pedig már annyival nyugodtabban ácsorog a lassan araszoló sorban tovább. Így legalább biztosan nem kell majd a menza közepén ácsorognia üres helyre vadászva. Hosszú percek kérdése még, mire ő is eljut a kasszához végül, de csak sikerül az is. Evelin felméri a tálcáján található ételt, kiszámolja az árát, ő pedig gyorsan fizet, ezúttal majdnem elfeledkezve arról is, hogy szép délutánt kívánjon a kassza mögött ücsörgő nőnek. Orvosolva a gondot már sietős léptekkel indul is átvágni a tömegen, egyenesen a lányhoz, aki van olyan kedves inteni neki, hogy könnyebben észre is vegye. Úgy huppan le az üres székre, mint aki nagyon hosszú ideje nem pihent már, és a frusztrált, fáradt sóhaja is csak hozzáad ehhez az összképhez.
- Merlin szakállára... mindig ekkora tömeg van ilyenkor? - kérdezi meg, válla fölül futólag a már valamivel rövidebb, de még mindig nagyon is létező sorra. Megrázkódik, mintha kirázta volna a hideg a tömeg gondolatától is, nemhogy a látványától, és visszafordul a lányhoz.
- Ne haragudj... köszönöm a helyet, egy angyal vagy. És igen, Juli néni hihetetlenül jól főz, de a csirkepaprikás valahogy sose volt a kedvencem, így maradt a mindenkori biztonságos opció, avagy a rántotthús metélőhagymás krumplipürével - magyarázza. Gyomra ismét hangosan mordul egyet végszóra. - Én is. Jó étvágyat! - Neki is lát azonnal falatnyi darabokra szeletelni a húst, mert illő vagy sem, úgy gyorsabban tudja elfogyasztani az egészet. A válaszadást sem akadályozza a dolog, ami csak ráadás.
- Leginkább a szokásos. Sok kis aranyos pöttöm meg nem annyira pöttöm. Ma az egyikük meg komoly fájdalmakra panaszkodott, így megcsúsztam az ebéddel, de mégsem hagyhattam ott, hogy majd jövök. Te melyik osztályon is vagy most?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877532#post877532][b]Salamon Gréta - 2024.04.25. 19:14[/b][/url]

- Változó, úgy tűnik, hogy most sikerült belefutnod - rámosolyogtam a doktor úrra, szegényen látszott az, hogy nem felhőtlen a boldogsága ettől a helyzettől. Őszintén egyet tudtam vele érteni, én sem szerettem a tömeget, olykor zavart is a hangzavar, de egy ilyen helyen ha tetszett, ha nem, ehhez hozzá kellett szokni. - Emiatt nem lennék mondjuk Japánban kalauz - nevettem el magam, bár már pontosan nem is emlékeztem arra, hogy vajon a vonatokon, vagy a metróban szokott tumultus lenni.
Elnézést kérésére csak legyintettem, a helyfoglalás pedig nem esett nehezemre és amúgy is szívesen ettem a társaságában, sokkal jobb volt így, mint egyedül, magányosan. - Én a csirkepaprikást is nagyon szeretem, de egy szelet finom, ropogós rántotthúsnak nem lehet ellenállni - na igen, ez volt az egyik kedvencem, ahogyan sok más embernek is. - Köszi! - nagyon kívánnunk sem kellett, láthatóan neki is jól esett a meleg étel, én is rendes falatokat kaptam be belőle, noha reggel még kicsit kavargott a gyomrom, most már jól esett az étel. - Jaj szegény, úgy nem szeretem, ha a gyerekek szenvednek - jó úgy amúgy azt sem szerettem, ha a felnőtteknek kínlódtak, szóval összességében nem rajongtam azért, ha bárkinek bármi baja volt, de azért egy gyerek mégis csak gyerek, nekik még boldognak kellene lenniük, örömmel futkározni, élvezni a szellőt, az esőt és a nap sugarait, addig, amíg tehetik, mert aztán jön a csúf, zord valóság. - Érthető, és jól tetted hogy ott maradtál vele, ilyen a jó hozzáállás - mondtam egy mosollyal, majd egy újabb falat krumplit tömtem a számba, egy kicsit megrágtam, lenyeltem és majd csak ezután sikerült tisztességesen felelnem Jácintnak. - Most épp a balesetin, ott kapok ilyen alap dolgokat, könnyebb eseteket. Ha valami komolyabb van, ott előfordult már, hogy bejutottam, de leginkább csak néztem, vagy tartottam ezt-azt, amit kell - a gyakorlat fontos volt, hisz így tudtam elsajátítani azt, amit az elméletben megtanultunk, de még mindig nem éreztem úgy, hogy mindent is tudnék. Őszintén szólva sokszor csak toporogtam, ha egy komolyabb esetet toltak be az ajtón. - Dr. Kozák a mentorom és ezért általában ott vagyok, ahol ő , bár mondjuk most épp lennék máshol - sóhajtottam egyet, aztán felpillantottam Jácintra. - Tudod most múlt hétvégén volt ez az orvoskonferencia a Balatonnál, nem tudom, hogy ott voltál-e, mert nem láttalak, de ott történt egy félreértés, ami miatt úgy érzem, hogy most az Ispotály fele összesúg a hátam mögött és az is megfordult a fejemben, hogy talán gyakorlati helyet kellene váltanom vagy nem tudom - sóhajtottam. - Teljesen tanácstalan vagyok, Te mit tennél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877533#post877533][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.25. 19:47[/b][/url]

Gréti
- az ispotály menzáján -

Elgondolkodva biccent a kijelentés hallatán, jelezve, hogy van a dolognak realitása. Nem tudhatja, nem húzódott-e el ugyanúgy másnak is a munka, mint neki, és csupán véletlenek sokasága, hogy mindenki egyszerre próbál most begyúródni a menzára, hogy táplálékhoz jusson, mielőtt folytatná tovább az életek mentését. Elmosolyodik a lány kijelentésén, bár nem kifejezetten érti, hogyan jön képbe hirtelen Japán, de eszébe sem jut visszakérdezni. Leköti minden gondolatát az éhség ebben a pillanatban. Neki is kezd felszeletelni a húst, igyekezve fenntartani közben egy könnyed, nem kifejezetten sok gondolkodást igénylő beszélgetést éppen, amely szintén az élet körül forog főként.
- Ezzel teljes mértékben egyetértek - helyesel, hiszen a konyhás néni valóban nagyon finom rántotthúst készít. Ilyet otthon sem eszik, szóval kár lenne kihagyni, ha már itt az alkalom, még ha nem is csirkepaprikás lenne a másik opció.
- Én sem - válaszolja, aprót sóhajtva a mondat végén. Ez sajnos elkerülhetetlen, csak megszüntetni tudja az esetek egy részében, megelőzni nem, még ha az is lenne jó. Minden gyerkőc kezét nem tudja fogni akkor sem, ha esetleg szeretné.
- Szerencsére csak kicsit sok befőttet evett, és gyorsan megoldottuk a gondot, amint sikerült rájönni, mi is a forrása. Pedig mondtam az anyukájának, hogy ezzel ráérnek majd otthon, akkor is mértékkel - osztja meg végül, hogy mi is történt pontosan, és mivel sikerül befejezni a kitartó szeletelését a húsnak, leteszi a kést végre, a villát jobb kezébe véve pedig felszúr egy darabot, majd ha már bekapta, a krumplipürét is megkóstolja, és csendben rágva hallgatja a lányt.
- És akkor arrafelé is szeretnél szakosodni? Vagy még csak felméred a terepet, és majd eldöntöd? - érdeklődik tovább, majd újabb falatot kap be, hagyva időt, hogy Gréta nyugodtan elgondolkodhasson a válaszán. Nem számít a folytatásra. Megrázza a fejét, és egyelőre el is feledkezik a villára szúrt falatról, ami most félúton a szája és az asztal között vár a sorsára. - Ügyeletben voltam, de... hát én még nem hallottam semmiről. Nem lehet, hogy csak túlaggódod? Bizonyára van annál mindenkinek fontosabb dolga épp az ispotályban, hogy pletykáljon, szóóóóval... én csak végezném a dolgom, ahogy eddig. Most viszont kíváncsivá tettél. Miről maradtam le? Táncoltál az asztalon? Egyedül takarítottad el a svédasztalt? Ruhástól ugrottál a Balatonba? Vagy épp ruha nélkül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877558#post877558][b]Salamon Gréta - 2024.04.26. 19:02[/b][/url]

- Ez tényleg szerencse, abból hamar helyrejön. Egy kis gyomorrontás néha befigyel. Nekem is szokott mostanában lenni, gondoltam is rá, hogy kivizsgáltatom - jegyeztem meg csak úgy mellékesen, annak viszont örültem, hogy a kislány ennyivel megúszta. Sok kisgyerek súlyos tünetekkel érkezett, voltak, akiket baleset ért, és olyanok is, akik komolyabb betegséggel küzdöttek. Jácint biztosan tudott volna mesélni ilyen esetekről is, de őszintén nem akartam elvenni az étvágyát erre irányuló kérdésekkel, olyan jóízűen falatozott abból a rántotthúsból. - Még csak felmérem, nem döntöttem még el. Először mentőorvos akartam lenni a SÜVEG-nél, mondjuk még mindig lehetek az, meg persze a sürgősségi is érdekel és a sebészet, de annyi minden más van, és még a felét sem tapasztaltam. Szóval majd még kiderül - megvontam a vállaimat, tényleg volt még időm ezt eldönteni és persze megszerezni hozzá a szükséges tapasztalatokat. A hús és a krumpli közben rohamosan fogyott a tányéromról, akárcsak az a finom uborkasaláta.
- Te anno mi alapján döntötted el, hogy gyerekgyógyász leszel? - kíváncsi voltam, hisz a Jácint korú dokik többnyire az átok okozta sebekre szakosodtak, ragályokra vagy a nőgyógyászatra.
Beszélgetés közben egy kis zajra kaptam fel a fejem, de szerencsére nem történt semmi komoly, csak a mellettünk lévő asztalnál valaki véletlenül beleejtette a kanalát az üres tányérba. - Húh, megijedtem - mosolyogva fordultam vissza felé, de aztán szóba jött az orvoskonferencia, és így a mosolyom is alább hagyott. - Áh, nem - ráztam meg a fejem, sajnos ez több volt, mint némi túlaggódás. Az mondjuk meglepett, hogy nem hallott róla - amennyire pletykásak itt a nővérek - de talán jobb is, mert így akkor tőlem hallhatja az igazat.
- Sokkal rosszabb. Ugye azt mondtam, hogy dr. Kozákkal mentem, jutalomút volt ez nekem, mert gyakornokok nem nagyon mehetnek ilyen konferenciákra. Az előadások amúgy többé-kevésbé jók voltak…na de, a lényeg az, hogy a záróbálon felkért egy táncra, ebben ugye még nincs semmi. De aztán rosszul lett, én meg próbáltam ellátni. Ekkor termett ott a barátnője, csak úgy a semmiből, fogta és telibe öntött pezsgővel és hangosan mindenki előtt leribancozott. Gondolhatod…rettentően kínos volt és utána a közelünkben lévők mind összesúgtak. Mivel fogalmuk sincs róla, hogy mi történt, szerintem néhányan már azt pletykálják, hogy a Doki szeretője vagyok, de ez nincs így, szó sincs erről - nagyvonalakban elmeséltem Jácintnak a sztorit. - Szóval talán jobb lenne, ha emiatt új mentort keresnék vagy átmennék egy új helyre, nem? Te mit tennél a helyemben? Vagy ez nem olyan gáz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877567#post877567][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.26. 22:40[/b][/url]

Gréti
- az ispotály menzáján -

- Nem rossz ötlet megnézetni, ha gyakori - állapítja meg, elvégre látatlanban mégsem tudhatja az ember, hogy nem valami komolyabb probléma tünete-e a dolog vagy csupán jobban oda kellene figyelnie arra, mit eszik, meg mit meddig és hogyan tárol, mielőtt megenné. Érdeklődve hallgatja Gréti eszmefuttatását arról, hogy még történetesen válogat a lehetőségek közül, pontosan ugyanis nem tudja, mit szeretne. Bár kérdést intéz hozzá végül a lány, még ráérősen megrágja a falatot, csupán hümmögve, fejét ingatva válasz gyanánt addig is.
- Megtetszett - szólal meg végül, miután lenyelte az éppen megrágott falatot, közben pedig a felszeletelt húsdarabokat méregeti a tányérján, míg bele nem szúrja egyikbe a villáját. Majd az lesz a következő falat, de előbb választ ad.
- Eredetileg nekem is ilyesmi járt a fejemben, hogy majd sürgősségi ellátásra képzett medimágus vagy hasonló, de amikor gyakorlatozni kezdtem, Aida mellett sikerült helyet találni a bogolyfalvi rendelőben. A nőgyógyászat része a dolognak nem igazán jött be, de a gyerekekkel imádtam foglalkozni. Aztán folytattam Pécsen is, a mugli gyakot újszülöttosztályon végeztem, és hát... alakult. Amúgy is mindig jól kijöttem a gyerekekkel, a húgom szerint egyszer remek nagybácsi lesz belőlem, bár saját gyereket is szeretnék... de na... meghagytam a többieknek az átkokat, amputoportálásokat és seprűbaleseteket - válaszolja, igyekezve követhetően és röviden foglalni össze, hogy hogyan is alakult mindez. Javarészt spontán módon valójában, de visszagondolva nem bánja cseppet sem. Nagyon szereti itt a munkáját, nem adná semmiért. Pontot tesz a mondat végére bekapva a már szó szerint is kiszúrt darab húst, majd a krumplipürének várnia kell azonban kicsit, amíg értetlenül követi, hogyan kapja fel a lány a fejét valamire. Elnéz ő is abba az irányba, amerre Gréti bámul, a rágást is abbahagyva. Csak egy kanál, konstatálja, majd visszafordul végre a tányérja fölé, befalva a pürét is. Nem kommentálja a dolgot inkább. Nem tud mit hozzáfűzni. Folytatja a falatozást, amíg Gréti meg a meséléshez tér vissza a szóba kerülő konferenciáról, s minél tovább halad a történettel, annál meglepettebb, hitetlenkedőbb arcot vág Jácint. Még a szemöldöke is felszalad, és nagyokat pislog. - Ha elég pezsgő volt ott, szerintem a fele társaság már nem is emlékszik arra, hogy mi is történt és kivel, meg... a pletykák jönnek és mennek. Legrosszabb esetben is pár hét, és találnak valami újat, akik ilyesmin szeretnek csámcsogni. Kellemetlen élménynek hangzik mindenesetre, sajnálom. Ha úgy érzed, esetleg beszélj Kozákkal, hogy tisztázza a dolgot, mint fatális félreértést, vagy csak tarts egy kis szünetet. Meghatározott óraszám van még a gyakra? Mert akkor be tudod ám hozni, még ha ki is hagysz egy-két hetet esetleg, amíg leülepednek a dolgok. De mondom, nem hallottam semmit. Kérdezzek rá a főnővérnél? Megnyugtatna? Ha ő valamiről nem hallott, az meg sem történt itt - ajánlja fel az egyetlen dolgot, amit esetleg tenni tud, ha a lány igényt tart a segítségére, és rákacsint. Látja rajta, hogy tényleg aggasztja ez az egész, és bár úgy véli, semmi oka ezen rágódni, azt is tudja, hogy azzal a legkevésbé sem fog segíteni, ha ezt mondja ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877650#post877650][b]Salamon Gréta - 2024.04.28. 11:04[/b][/url]

Érdeklődve hallgattam Jácintot, már egy ilyen beszélgetéssel is hasznos volt ahhoz, hogy a jövőben jól döntsek majd. Ő pedig már megjárta azt az utat, ami előtt én még csak most álltam, így különösen érdekes volt számomra az, hogy végül is, hogyan kötött ki a gyerekgyógyászat mellett.
- Az biztos, hogy jó nagybácsi leszel - bólintotam, ugyan nem ismertem a testvérét, de az alapján, ahogyan itt bánt a gyerekekkel, ezt biztosan mertem állítani. - Aida volt akkor a mentorod? Jól kijöttetek? - ez a része is érdekelt, hogy vajon neki akadtak-e ilyen téren problémái. Azt hiszem, hogy tulajdonképp én sem haragudtam már annyira Dávidra, bár tény az, hogy részben a történtek miatt kerültem. Nem hiányzott ugyanis a nyakamra egy féltékeny barátnő, aki váratlanul rám törhet a semmiből és újra megaláz majd annyi ember előtt. Ahogy feljöttek az emlékek, úgy rá is tértem a témára és elmeséltem Jácintnak a történteket. Fura, de valamiért tőle nem tartottam, hogy ítélkezne, talán ezért is mertem neki mesélni a történtekről.
- Hát nem tudom, őszintén remélem, hogy neked lesz igazad és elfelejtik - sóhajtottam egyet, egyelőre most abba is hagytam az evést, miközben ráfigyeltem.  - Igen, meg van határozva az óraszám, de ettől függetlenül, ha tehetem , akkor jövök, nem is nagyon figyelve erre, mert úgy gondolom, hogy itt tudok tanulni igazán - ekkor ittam egy korty vizet, a poharat visszatettem és újra kezembe vettem az evőeszközöket. - Aranyos vagy, de nem akarlak belerángatni, tényleg. Szerintem megpróbálok ezzel nem foglalkozni, úgy lesz a legjobb - mosolyogva mondtam olyan határozottan, mintha magam is elhinném.  - Rám férne amúgy egy kis szórakozás, úgy értem, hogy olyan igazi, tudod, ahol tényleg kikapcsolódhat az ember. Anno jártam koncertekre, de ma már azt sem tudom, hogy mikor lesz élőben valami fellépés itt Bogolyfalván - közben befejeztem az evést és a szalvétába megtöröltem a számat. Igazán finom volt ez a rántottszelet, főleg ezzel az uborkasalátával.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877820#post877820][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.30. 10:18[/b][/url]

Gréti
- az ispotály menzáján -

- Majd kiderül - válaszolja, elvégre most ez még mindenki részéről csak feltételezés, tekintve, hogy egyik húgának sincs még gyereke. Eddig csak azt tudni biztosan, hogy szeret a gyerekosztályon dolgozni, és jól megérti magát a kis betegeivel.
- Aha, szerettem vele dolgozni. Jó mentor volt - mondja Aida kapcsán, bólintva is kettőt-hármat mellé. Aida mégiscsak az az ember, akinek köszönhetően megtalálta a neki igazán tökéletes szakirányt a gyógyítás területén belül, ezért még kifejezetten hálás is neki éppen úgy, mint az anyjának, aki bekönyörögte őt oda még utolsó pillanatban. Figyelmesen hallgatja végig aztán Gréti mondandóját, közben pusztítva a tányérján található ételt is, mert hamarosan mégiscsak vissza kell mennie dolgozni is, így csak alkalmanként hümmög a kitartó rágás közepette, hogy jelezze, még mindig követi.
- Ümm...hm- igyekszik hangot adni annak, hogy mindjárt fog értelmeset is mondani, csak előbb nyelje le az éppen rágott falatot. Iszik még gyorsan egy korty vizet, majd felkönyökölve kicsit előrébb is hajol.
- Azért ne vidd túlzásba az egyetem alatt. Majd úgyis akkor lehet igazán sokat tanulni, amikor bekerülsz élesben és már szakosodsz - osztja meg vele a tapasztalatait, hiszen ezen ő már éppen túl van. Hetek kérdése legfeljebb, hogy végre hivatalosan is szakképzett gyógyítónak minősüljön, a nehezén már túlesett. Gréti lelkesedése irigylésre méltó, de nem tartja érdemesnek túl nagy hévvel ugrani bele ebbe még az elején, mert azzal hamar el is fogy az ember energiája, főleg, amikor még az elméletet elsajátítása is napirendi pont még. Azt azért nem mondja, hogy csinálja másképp, ezt majd eldönti a lány magának, ő csak megosztja azt a szerinte fontos infót, hogy nem kell még most megtanulnia mindent, mert annak is meglesz a megfelelő tere és ideje. A képzés azért rendesen ki van találva.
- Oké, csak mondom, hogy amiről Helga nem tud, az gyakorlatilag meg se történt - válaszolja biztató mosollyal az arcán, és már folytatja is a maradék rántott hús bekebelezését. Meglepetten pillant aztán a lányra, aki éppen megosztja vele, hogy már gyakorlatilag szórakozni se jár. Kérdőn meg is emeli a szemöldökét, és sietősen nyeli le azt az utolsó falatot már, hogy köhint is párat aztán, majd megissza még a poharában maradt vizet is, hogy jobb legyen.
- Na azt pedig nem érdemes kihagyni az egyetemi évek alatt. Utána ugyse nagyon lesz rá időd, nekem elhiheted. Az elmúlt évben épp csak itt nem aludtam, azt is nagyjából azért, mert nem hagyták volna - meséli, majd az órájára pillant. - Ne haragudj, de vissza kell mennem, még rengeteg dolgom van, de hidd el, biztos megoldódik ez is. Tarts egy kis szünetet, nem fog összedőlni a világ. Kitartást. Majd még biztos összefutunk - köszön el, kezét egy pillanatra biztatóan a lány vállára téve, aztán fogja a tálcáját és már siet is a helyére tenni azt, majd pedig vissza a kis betegeihez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=878122#post878122][b]Salamon Gréta - 2024.05.04. 19:43[/b][/url]

Nagyon nem akartam lesokkolni Jácintot, mert annyira azért még nem ismertük egymást, és nem tudtam, hogy mennyire előítéletes. Valamiért mégis úgy gondoltam, hogy benne megbízhatok, hisz annyira kedves személynek tűnt, kizártnak tartottam, hogy éppen ő legyen az, aki majd pletykálna tovább. El is meséltem neki végül a történteket nagyvonalakban, néhány részletet kihagyva, hogy azért Kozákot se tüntessem fel rossz színben, aztán halk sóhajjal nyúltam az italomért. Láttam Jácinton, hogy még emészt - szó szerint - intettem is, hogy csak nyugodtan, nyelje le azt a falatot, nem kívánom, hogy azon nyomban reagáljon. Addig is, ittam a vízből, amiből most hiányzott a citromkarika.  
- Legyen igazad, majd finoman rákérdezek Helgánál. Köszi, hogy meghallgattál, jól esett ezt így elmondani valakinek - mosolyogtam rá hálásan, a tanácsai is hasznosnak tűntek, s mivel jóval tapasztaltabb volt nálam, így bólintottam is. Biztosan meg fogom fogadni, előrébb jár, és csak jobban tudja, hogy mi hogyan is működik. Igaza van, nem kellene ennyire túlterhelnem magam, fölösleges. - Durva éved lehetett akkor - szívesen kérdeztem volna még, de neki a beosztásából adódóan is több dolga volt, mint nekem, így nem lepett meg az, hogy az étkezés befejeztével távoznia kellett. Legalábbis csak reméltem, hogy csupán ez az oka ennek, és nem az, hogy unta a társaságom. - Jól van, megértem, menj csak! És köszönöm! Legyen szép napod Jácint - intettem még utána, de addigra már elfordult. Kár, hogy nem maradt több ideje, de ilyen egy elfoglalt orvos, néhány év múlva talán én is hasonló cipőben fogok járni. Ezen gondolkodva, sóhajtva szedtem össze a tálcámra a maradékot, majd elindultam, hogy mindent visszategyek a helyére, aztán folytassam a napom, ami rémes lesz, főleg, ha konzultálnom kell majd Kozákkal.