A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877038#post877038][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.16. 19:46[/b][/url]

Gréti
- az ispotály menzáján -

Éppen sorba áll a tálcájával, és minduntalan összefut a nyál a szájában a rántott hús meg a mellé kimért krumpli láttán. A menzás nénik mindig mosolyogva tesznek kicsit többet a tányérjára a szokásos adagnál, főleg, amikor még a rájuk is mosolyog, vagy éppen megjegyzi, milyen jól áll az a körömlakk, netán a szemfesték, elvégre a hajháló mégsem tipikusan az, amit az ember megdicsér. Két lánytestvérrel nőtt fel, pontosan tudja, mire érdemes odafigyelni. Próbálna nem észrevenni egy frissen készített frizurát, körmöket, ne adja Merlin, egy új ruhát. Nyel egy nagyot, aztán gyorsan felméri, hányan is lehetnek még előtte, meddig araszolhat még ez a sor. Általában korábban szokott jönni ebédet vadászni, hogy elkerülje a déli dömpinget, de most kicsit megcsúszott. Sárika komoly fájdalmakra panaszkodott, mégsem hagyhatta ott szegény kislányt, hogy majd ebéd után megnézi. Hangosan korgó gyomra türelmetlenebb azért, mint ő. Úgy tűnik, a helyek is kezdenek megtelni lassan, veszi tudomásul aztán, ismét lepillantva a kajára egy kisebb sóhajt hallatva. Elvitelre is kérhette volna, hogy majd magába tömi az egyik üres sarokban gyorsan, de már késő bánat. Ekkor pillant meg a szeme sarkából egy ismerős arcot, aki már túljutott a kasszán is, s kiválva az addig kígyózó sor elejéről a még üresen maradt asztalok felé indul, ehhez pedig kénytelen mellette elhaladni. Kicsit oldalra lép, hogy félig-meddig útjában legyen a lánynak, és szívélyesen rámosolyog.
- Gréti - szólal meg, amint a lány már csak pár lépésnyi távolságra van tőle. - De csinos vagy ma. Ha szépen kérlek, meg nem zavarlak, nem foglalnál nekem is egy helyet?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877111#post877111][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.17. 18:07[/b][/url]

Kozák
- a folyosón-

Éppen végére ért a napi körtúrának a rábízott kórtermekben. Ez viszont mindig annyira leszívja az agyát, hogy a végére már azt sem feltétlen tudja, kicsoda is ő. Azt nem szívesen mondaná, hogy fárasztó, mert mégiscsak szereti azt a sok kis gyerkőcöt, akik pár naptól több hétig terjedő időszakokra ragad itt alkalomadtán, attól függően, hogy éppen mit is sikerült elkapnia vagy összeszednie. A kisebbekkel néha a szülők is maradnak, ha a szükség úgy hozza, a körülmények pedig megengedik, de a legtöbb kis páciense mégis egyedül van itt a nap nagy részében, és már csak ezért is gyakori jelenség, hogy végtelenül sok a mondandójuk. Neki meg sosincs szíve ott hagyni őket azzal, hogy sietős dolga van. Általában egyébként sincs, ha éppen nem küld utána senki üzenetet ezt cáfolandó, úgyhogy még jó eséllyel hazudnia is kellene, amit végképp nem szeretne. Marikának és a kis Idának ma pedig annyira sok mondanivalója akadt hirtelen, főleg, hogy látogatóik is voltak délelőtt, hogy nem győzte kapkodni a fejét. Ida hamarosan úgyis hazamehet, és ma még a frissen kapott csokiból is megkínálta, hevesen ragaszkodva ahhoz, hogy mindenképpen törjön belőle. Már csak ezért is megérte gyermekorvosnak szakosodni, állapítja meg gondolatban, el is mosolyodva. Közben pedig tucatnyi kartont szorít magához, mint akinek arról is sikerült elfeledkeznie, hogy varázsló és igazán visszaküldhetné az egészet egy pálcasuhintással a helyükre. Azt épp nem veszi észre, hogy cipőfűzője menetközben meglazul, majd néhány lépés alatt szépen le is bomlik, így meglepetésként éri, amikor sikerül rálépnie. A kartonok kirepülnek a kezéből a lendületnek hála, majd beterítik a folyosó padlóját egy darabon, ő meg szép nagyot esik a nyomukban, ugyan nem pofára szerencsére, a bal térdét azonban mégis szépen beveri. Fel is szisszen, de minden továbbit szája szélét beharapva igyekszik lenyelni, mert nem tűrnék amúgy sem a nyomdafestéket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877114#post877114][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.17. 18:36[/b][/url]

Gréti
- az ispotály menzáján -

- Ha mondom - válaszolja, és fejét kissé oldalra biccentve rákacsint a lányra. Akad ugyan némi önös érdek is a bók mögött, de hazudni mégsem hazudna. Túl nagyot legalábbis semmiképp. A lány némileg fáradtnak tűnik ugyan, éppen csak ezt nem teszi szóvá. Azt viszont máris szóba hozza, miért is szólította meg egész pontosan, a válasz hallatán pedig már annyival nyugodtabban ácsorog a lassan araszoló sorban tovább. Így legalább biztosan nem kell majd a menza közepén ácsorognia üres helyre vadászva. Hosszú percek kérdése még, mire ő is eljut a kasszához végül, de csak sikerül az is. Evelin felméri a tálcáján található ételt, kiszámolja az árát, ő pedig gyorsan fizet, ezúttal majdnem elfeledkezve arról is, hogy szép délutánt kívánjon a kassza mögött ücsörgő nőnek. Orvosolva a gondot már sietős léptekkel indul is átvágni a tömegen, egyenesen a lányhoz, aki van olyan kedves inteni neki, hogy könnyebben észre is vegye. Úgy huppan le az üres székre, mint aki nagyon hosszú ideje nem pihent már, és a frusztrált, fáradt sóhaja is csak hozzáad ehhez az összképhez.
- Merlin szakállára... mindig ekkora tömeg van ilyenkor? - kérdezi meg, válla fölül futólag a már valamivel rövidebb, de még mindig nagyon is létező sorra. Megrázkódik, mintha kirázta volna a hideg a tömeg gondolatától is, nemhogy a látványától, és visszafordul a lányhoz.
- Ne haragudj... köszönöm a helyet, egy angyal vagy. És igen, Juli néni hihetetlenül jól főz, de a csirkepaprikás valahogy sose volt a kedvencem, így maradt a mindenkori biztonságos opció, avagy a rántotthús metélőhagymás krumplipürével - magyarázza. Gyomra ismét hangosan mordul egyet végszóra. - Én is. Jó étvágyat! - Neki is lát azonnal falatnyi darabokra szeletelni a húst, mert illő vagy sem, úgy gyorsabban tudja elfogyasztani az egészet. A válaszadást sem akadályozza a dolog, ami csak ráadás.
- Leginkább a szokásos. Sok kis aranyos pöttöm meg nem annyira pöttöm. Ma az egyikük meg komoly fájdalmakra panaszkodott, így megcsúsztam az ebéddel, de mégsem hagyhattam ott, hogy majd jövök. Te melyik osztályon is vagy most?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877230#post877230][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.19. 22:14[/b][/url]

Kozák
- a folyosón -

Észre sem vette, hogy nem egyedül van a folyosónak ezen a szakaszán, és nem csak szemtanúja akad annak, ahogy eltaknyol, de még mondhatni áldozatul is esik mindennek a másik is, hiszen beterítik a papírok. Jó, hogy nem bájitalokból pakolt fel éppen, a találkozás a fiolákkal ugyanis jóval kellemetlenebb élmény lett volna. Akaratlanul is kiszakad belőle egy fájdalommal vegyes nevetés a kommentár hallatán, a végén újabb szisszenésbe fulladva, ahogy megpróbál feltápászkodni.
- Álmodik a nyomor, mi? Haha... de komolyra fordítva mekkora szerencsém van, hogy épp te vagy itt. Uhhh... marhára fáj. Nem néznéd meg, hogy elég lesz-e rá egy kis borogatás, hogy inkább a Pótcsont rapidot kérjem máris a főnővértől? - kérdezi máris, miután sikerül végre felkelnie. Közben eszébe jut a pálcája is, ezért gyorsan végig is tapogatja a talárját heves, kapkodó mozdulatokkal, majd megkönnyebbülten szusszan fel, amikor a helyén találja épen, egyben. Most már használatba is veszi, a falnak támaszkodva közben, mert nehezére esik a lábára helyezni a teljes testsúlyát. Tényleg szépen beverhette, hogy még mindig hasogat a fájdalomtól. Egy bűbájjal előbb összeinti a szétszóródott kartonokat, majd útnak is indítja őket, hogy a közeli vizsgalóban az asztalon landoljanak. Majd később visszatesz mindent a helyére a szekrénybe, az azonban várhat. Pontosabban várnia kell.
- Esetleg egy mankót is kérhetek? Hívnék, de amiről én tudok, az gyerekméret, nem a száznyolcvanöt centimre találták ki - állapítja meg, most már a saját megállapításán vigyorodva el, amíg újfent rosszat nem mozdul, arca pedig ennek következtében ismét fájdalmas grimaszba torzul. Ezt szépen összehozta mára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877533#post877533][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.25. 19:47[/b][/url]

Gréti
- az ispotály menzáján -

Elgondolkodva biccent a kijelentés hallatán, jelezve, hogy van a dolognak realitása. Nem tudhatja, nem húzódott-e el ugyanúgy másnak is a munka, mint neki, és csupán véletlenek sokasága, hogy mindenki egyszerre próbál most begyúródni a menzára, hogy táplálékhoz jusson, mielőtt folytatná tovább az életek mentését. Elmosolyodik a lány kijelentésén, bár nem kifejezetten érti, hogyan jön képbe hirtelen Japán, de eszébe sem jut visszakérdezni. Leköti minden gondolatát az éhség ebben a pillanatban. Neki is kezd felszeletelni a húst, igyekezve fenntartani közben egy könnyed, nem kifejezetten sok gondolkodást igénylő beszélgetést éppen, amely szintén az élet körül forog főként.
- Ezzel teljes mértékben egyetértek - helyesel, hiszen a konyhás néni valóban nagyon finom rántotthúst készít. Ilyet otthon sem eszik, szóval kár lenne kihagyni, ha már itt az alkalom, még ha nem is csirkepaprikás lenne a másik opció.
- Én sem - válaszolja, aprót sóhajtva a mondat végén. Ez sajnos elkerülhetetlen, csak megszüntetni tudja az esetek egy részében, megelőzni nem, még ha az is lenne jó. Minden gyerkőc kezét nem tudja fogni akkor sem, ha esetleg szeretné.
- Szerencsére csak kicsit sok befőttet evett, és gyorsan megoldottuk a gondot, amint sikerült rájönni, mi is a forrása. Pedig mondtam az anyukájának, hogy ezzel ráérnek majd otthon, akkor is mértékkel - osztja meg végül, hogy mi is történt pontosan, és mivel sikerül befejezni a kitartó szeletelését a húsnak, leteszi a kést végre, a villát jobb kezébe véve pedig felszúr egy darabot, majd ha már bekapta, a krumplipürét is megkóstolja, és csendben rágva hallgatja a lányt.
- És akkor arrafelé is szeretnél szakosodni? Vagy még csak felméred a terepet, és majd eldöntöd? - érdeklődik tovább, majd újabb falatot kap be, hagyva időt, hogy Gréta nyugodtan elgondolkodhasson a válaszán. Nem számít a folytatásra. Megrázza a fejét, és egyelőre el is feledkezik a villára szúrt falatról, ami most félúton a szája és az asztal között vár a sorsára. - Ügyeletben voltam, de... hát én még nem hallottam semmiről. Nem lehet, hogy csak túlaggódod? Bizonyára van annál mindenkinek fontosabb dolga épp az ispotályban, hogy pletykáljon, szóóóóval... én csak végezném a dolgom, ahogy eddig. Most viszont kíváncsivá tettél. Miről maradtam le? Táncoltál az asztalon? Egyedül takarítottad el a svédasztalt? Ruhástól ugrottál a Balatonba? Vagy épp ruha nélkül?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877567#post877567][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.26. 22:40[/b][/url]

Gréti
- az ispotály menzáján -

- Nem rossz ötlet megnézetni, ha gyakori - állapítja meg, elvégre látatlanban mégsem tudhatja az ember, hogy nem valami komolyabb probléma tünete-e a dolog vagy csupán jobban oda kellene figyelnie arra, mit eszik, meg mit meddig és hogyan tárol, mielőtt megenné. Érdeklődve hallgatja Gréti eszmefuttatását arról, hogy még történetesen válogat a lehetőségek közül, pontosan ugyanis nem tudja, mit szeretne. Bár kérdést intéz hozzá végül a lány, még ráérősen megrágja a falatot, csupán hümmögve, fejét ingatva válasz gyanánt addig is.
- Megtetszett - szólal meg végül, miután lenyelte az éppen megrágott falatot, közben pedig a felszeletelt húsdarabokat méregeti a tányérján, míg bele nem szúrja egyikbe a villáját. Majd az lesz a következő falat, de előbb választ ad.
- Eredetileg nekem is ilyesmi járt a fejemben, hogy majd sürgősségi ellátásra képzett medimágus vagy hasonló, de amikor gyakorlatozni kezdtem, Aida mellett sikerült helyet találni a bogolyfalvi rendelőben. A nőgyógyászat része a dolognak nem igazán jött be, de a gyerekekkel imádtam foglalkozni. Aztán folytattam Pécsen is, a mugli gyakot újszülöttosztályon végeztem, és hát... alakult. Amúgy is mindig jól kijöttem a gyerekekkel, a húgom szerint egyszer remek nagybácsi lesz belőlem, bár saját gyereket is szeretnék... de na... meghagytam a többieknek az átkokat, amputoportálásokat és seprűbaleseteket - válaszolja, igyekezve követhetően és röviden foglalni össze, hogy hogyan is alakult mindez. Javarészt spontán módon valójában, de visszagondolva nem bánja cseppet sem. Nagyon szereti itt a munkáját, nem adná semmiért. Pontot tesz a mondat végére bekapva a már szó szerint is kiszúrt darab húst, majd a krumplipürének várnia kell azonban kicsit, amíg értetlenül követi, hogyan kapja fel a lány a fejét valamire. Elnéz ő is abba az irányba, amerre Gréti bámul, a rágást is abbahagyva. Csak egy kanál, konstatálja, majd visszafordul végre a tányérja fölé, befalva a pürét is. Nem kommentálja a dolgot inkább. Nem tud mit hozzáfűzni. Folytatja a falatozást, amíg Gréti meg a meséléshez tér vissza a szóba kerülő konferenciáról, s minél tovább halad a történettel, annál meglepettebb, hitetlenkedőbb arcot vág Jácint. Még a szemöldöke is felszalad, és nagyokat pislog. - Ha elég pezsgő volt ott, szerintem a fele társaság már nem is emlékszik arra, hogy mi is történt és kivel, meg... a pletykák jönnek és mennek. Legrosszabb esetben is pár hét, és találnak valami újat, akik ilyesmin szeretnek csámcsogni. Kellemetlen élménynek hangzik mindenesetre, sajnálom. Ha úgy érzed, esetleg beszélj Kozákkal, hogy tisztázza a dolgot, mint fatális félreértést, vagy csak tarts egy kis szünetet. Meghatározott óraszám van még a gyakra? Mert akkor be tudod ám hozni, még ha ki is hagysz egy-két hetet esetleg, amíg leülepednek a dolgok. De mondom, nem hallottam semmit. Kérdezzek rá a főnővérnél? Megnyugtatna? Ha ő valamiről nem hallott, az meg sem történt itt - ajánlja fel az egyetlen dolgot, amit esetleg tenni tud, ha a lány igényt tart a segítségére, és rákacsint. Látja rajta, hogy tényleg aggasztja ez az egész, és bár úgy véli, semmi oka ezen rágódni, azt is tudja, hogy azzal a legkevésbé sem fog segíteni, ha ezt mondja ki.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877820#post877820][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.30. 10:18[/b][/url]

Gréti
- az ispotály menzáján -

- Majd kiderül - válaszolja, elvégre most ez még mindenki részéről csak feltételezés, tekintve, hogy egyik húgának sincs még gyereke. Eddig csak azt tudni biztosan, hogy szeret a gyerekosztályon dolgozni, és jól megérti magát a kis betegeivel.
- Aha, szerettem vele dolgozni. Jó mentor volt - mondja Aida kapcsán, bólintva is kettőt-hármat mellé. Aida mégiscsak az az ember, akinek köszönhetően megtalálta a neki igazán tökéletes szakirányt a gyógyítás területén belül, ezért még kifejezetten hálás is neki éppen úgy, mint az anyjának, aki bekönyörögte őt oda még utolsó pillanatban. Figyelmesen hallgatja végig aztán Gréti mondandóját, közben pusztítva a tányérján található ételt is, mert hamarosan mégiscsak vissza kell mennie dolgozni is, így csak alkalmanként hümmög a kitartó rágás közepette, hogy jelezze, még mindig követi.
- Ümm...hm- igyekszik hangot adni annak, hogy mindjárt fog értelmeset is mondani, csak előbb nyelje le az éppen rágott falatot. Iszik még gyorsan egy korty vizet, majd felkönyökölve kicsit előrébb is hajol.
- Azért ne vidd túlzásba az egyetem alatt. Majd úgyis akkor lehet igazán sokat tanulni, amikor bekerülsz élesben és már szakosodsz - osztja meg vele a tapasztalatait, hiszen ezen ő már éppen túl van. Hetek kérdése legfeljebb, hogy végre hivatalosan is szakképzett gyógyítónak minősüljön, a nehezén már túlesett. Gréti lelkesedése irigylésre méltó, de nem tartja érdemesnek túl nagy hévvel ugrani bele ebbe még az elején, mert azzal hamar el is fogy az ember energiája, főleg, amikor még az elméletet elsajátítása is napirendi pont még. Azt azért nem mondja, hogy csinálja másképp, ezt majd eldönti a lány magának, ő csak megosztja azt a szerinte fontos infót, hogy nem kell még most megtanulnia mindent, mert annak is meglesz a megfelelő tere és ideje. A képzés azért rendesen ki van találva.
- Oké, csak mondom, hogy amiről Helga nem tud, az gyakorlatilag meg se történt - válaszolja biztató mosollyal az arcán, és már folytatja is a maradék rántott hús bekebelezését. Meglepetten pillant aztán a lányra, aki éppen megosztja vele, hogy már gyakorlatilag szórakozni se jár. Kérdőn meg is emeli a szemöldökét, és sietősen nyeli le azt az utolsó falatot már, hogy köhint is párat aztán, majd megissza még a poharában maradt vizet is, hogy jobb legyen.
- Na azt pedig nem érdemes kihagyni az egyetemi évek alatt. Utána ugyse nagyon lesz rá időd, nekem elhiheted. Az elmúlt évben épp csak itt nem aludtam, azt is nagyjából azért, mert nem hagyták volna - meséli, majd az órájára pillant. - Ne haragudj, de vissza kell mennem, még rengeteg dolgom van, de hidd el, biztos megoldódik ez is. Tarts egy kis szünetet, nem fog összedőlni a világ. Kitartást. Majd még biztos összefutunk - köszön el, kezét egy pillanatra biztatóan a lány vállára téve, aztán fogja a tálcáját és már siet is a helyére tenni azt, majd pedig vissza a kis betegeihez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877824#post877824][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.30. 10:40[/b][/url]

Kozák
- a folyosón -

Akarva se eshetett volna rosszabbul, és erről az egészről egy kósza cipőfűző tehet ráadásul. Még szerencse, hogy éppen Kozákba botlik bele a folyosón, aki talán még segíteni is tud, ha nincs jobb dolga. Sikerül feltápászkodnia nagy nehezen, majd főleg a falnak támaszkodva meg is maradni fél lábon, mert mint azt be is vallja, ez bizony irdatlanul fáj, akármi baja is van a térdének. Nagyon beverte. A pálcája még megúszta, bár egy egészen kicsit elönti a pánik, amíg nem sikerül megbizonyosodnia arról, hogy az még legalább egyben van, mert szüksége lenne még rá. Ki is próbálhatja, összebűvölve a kartonjait a helyükre küldi azokat egy gyors bűbájjal, majd Kozák vállára támaszkodna, felvetve, hogy ha kap egy mankót, neki az is megteszi, a kollégának azonban más elképzelései vannak a dologról.
- Na ne viccelj, volt már eltörve. Egy mankóval simán eljutok a kettesig, mint valami féllábú kalóz. Óh, már tudom is, minek öltözöm be Halloweenre - jelenti be, mintha ennél semmi nem lenne fontosabb, de a gyerekosztályon azért ennek mégiscsak nagyobb jelentősége tud lenni, mint más részlegeken. Igenis fontos kérdés, éppen csak ráér még úgy félévet alsó hangon. A lebegtetés gondolatáért sem rajong, de Kozák mégis addig erősködik, hogy már azért bólint rá, hogy hagyja végre abba, aztán elröhögi magát már a levegőben libegve. Nagyon viccesnek találja ezt, mert olyan, mintha megszűnt volna a gravitáció alatta, és nem is igazán tud ez ellen tenni semmit, hiszen bűbáj hatása alatt van. A vizsgálóban aztán már ő is hunyorogva méregeti a feltáruló, gyorsan dagadó és vöröslő térdét.
- Fasza - dünnyögi félhangosan, leginkább csak magának, még akkor is, ha itt most aligha hallja gyerek véletlenül is, hogy nem éppen beszél szépen. Megpróbálja felhúzni, ami még úgy, ahogy megy, éppen csak fájdalmas grimaszba torzul az arca. - Azt a rohadt... nekem ma még rengeteg dolgom lenne, szóval remélem, van erre valami gyors mágikus gyógymód. Nem mehetek kényszerpihenőre.