A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

Kozák
- a folyosón-

Éppen végére ért a napi körtúrának a rábízott kórtermekben. Ez viszont mindig annyira leszívja az agyát, hogy a végére már azt sem feltétlen tudja, kicsoda is ő. Azt nem szívesen mondaná, hogy fárasztó, mert mégiscsak szereti azt a sok kis gyerkőcöt, akik pár naptól több hétig terjedő időszakokra ragad itt alkalomadtán, attól függően, hogy éppen mit is sikerült elkapnia vagy összeszednie. A kisebbekkel néha a szülők is maradnak, ha a szükség úgy hozza, a körülmények pedig megengedik, de a legtöbb kis páciense mégis egyedül van itt a nap nagy részében, és már csak ezért is gyakori jelenség, hogy végtelenül sok a mondandójuk. Neki meg sosincs szíve ott hagyni őket azzal, hogy sietős dolga van. Általában egyébként sincs, ha éppen nem küld utána senki üzenetet ezt cáfolandó, úgyhogy még jó eséllyel hazudnia is kellene, amit végképp nem szeretne. Marikának és a kis Idának ma pedig annyira sok mondanivalója akadt hirtelen, főleg, hogy látogatóik is voltak délelőtt, hogy nem győzte kapkodni a fejét. Ida hamarosan úgyis hazamehet, és ma még a frissen kapott csokiból is megkínálta, hevesen ragaszkodva ahhoz, hogy mindenképpen törjön belőle. Már csak ezért is megérte gyermekorvosnak szakosodni, állapítja meg gondolatban, el is mosolyodva. Közben pedig tucatnyi kartont szorít magához, mint akinek arról is sikerült elfeledkeznie, hogy varázsló és igazán visszaküldhetné az egészet egy pálcasuhintással a helyükre. Azt épp nem veszi észre, hogy cipőfűzője menetközben meglazul, majd néhány lépés alatt szépen le is bomlik, így meglepetésként éri, amikor sikerül rálépnie. A kartonok kirepülnek a kezéből a lendületnek hála, majd beterítik a folyosó padlóját egy darabon, ő meg szép nagyot esik a nyomukban, ugyan nem pofára szerencsére, a bal térdét azonban mégis szépen beveri. Fel is szisszen, de minden továbbit szája szélét beharapva igyekszik lenyelni, mert nem tűrnék amúgy sem a nyomdafestéket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877111#post877111][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.17. 18:07[/b][/url]

Kozák
- a folyosón-

Éppen végére ért a napi körtúrának a rábízott kórtermekben. Ez viszont mindig annyira leszívja az agyát, hogy a végére már azt sem feltétlen tudja, kicsoda is ő. Azt nem szívesen mondaná, hogy fárasztó, mert mégiscsak szereti azt a sok kis gyerkőcöt, akik pár naptól több hétig terjedő időszakokra ragad itt alkalomadtán, attól függően, hogy éppen mit is sikerült elkapnia vagy összeszednie. A kisebbekkel néha a szülők is maradnak, ha a szükség úgy hozza, a körülmények pedig megengedik, de a legtöbb kis páciense mégis egyedül van itt a nap nagy részében, és már csak ezért is gyakori jelenség, hogy végtelenül sok a mondandójuk. Neki meg sosincs szíve ott hagyni őket azzal, hogy sietős dolga van. Általában egyébként sincs, ha éppen nem küld utána senki üzenetet ezt cáfolandó, úgyhogy még jó eséllyel hazudnia is kellene, amit végképp nem szeretne. Marikának és a kis Idának ma pedig annyira sok mondanivalója akadt hirtelen, főleg, hogy látogatóik is voltak délelőtt, hogy nem győzte kapkodni a fejét. Ida hamarosan úgyis hazamehet, és ma még a frissen kapott csokiból is megkínálta, hevesen ragaszkodva ahhoz, hogy mindenképpen törjön belőle. Már csak ezért is megérte gyermekorvosnak szakosodni, állapítja meg gondolatban, el is mosolyodva. Közben pedig tucatnyi kartont szorít magához, mint akinek arról is sikerült elfeledkeznie, hogy varázsló és igazán visszaküldhetné az egészet egy pálcasuhintással a helyükre. Azt épp nem veszi észre, hogy cipőfűzője menetközben meglazul, majd néhány lépés alatt szépen le is bomlik, így meglepetésként éri, amikor sikerül rálépnie. A kartonok kirepülnek a kezéből a lendületnek hála, majd beterítik a folyosó padlóját egy darabon, ő meg szép nagyot esik a nyomukban, ugyan nem pofára szerencsére, a bal térdét azonban mégis szépen beveri. Fel is szisszen, de minden továbbit szája szélét beharapva igyekszik lenyelni, mert nem tűrnék amúgy sem a nyomdafestéket.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877174#post877174][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.04.18. 20:15[/b][/url]

Morcos képpel ácsorgok, meg egy röntgenképpel a kezemben. Meg kellene néznem. Seprűbalesetben sérült férfi. A bordája eltört és meg kellene állípítanom, hogy műtétileg kell-e helyretenni, vagy elég egy bűbáj. Percek óta nézem a képet, de nem látom. Gréta kerül engem. Alig szól hozzám és azt is csak munka ügyben. Hát köszönjük. Mit szépítsem. Fáj. Mert kedvelem. Igen. Merlinnek hála, még mindig a gyakornokom és elvben olyan, mintha a húgom lenne. Nem az, és ezzel mostanában nem tudok mit kezdeni. Mindegy. Teljesen belemerültem ebbe az érzelmi maszlagba, ami kihatással van a munkámra. Sürgősen abba kell ezt hagynom, még mielőtt megölök egy beteget. Szóval figyeljük csak meg azt a bordát! Meglengetem és még erősebb fénnyel világítom át pálcám segítségével a röntgenképet, hogy kivehetővé váljon a törés vonala. Az a baj, hogy nagyon közel van a beteg szívéhez, aki most gerinc ágyban fekszik, hogy el ne mozduljon a mellkasa. Már éppen szemmel felmérem a szívburok érintettség kockázatát, amikor balról papírok terítenek be és hallom, hogy valaki csattan a padlón. Sokat taknyoltam el rezidens koromban. Megismerem hangról az ilyet. Odafordulok és látom, amit látnom kell. Hinnye bazmeg! Ez szép lehetett. Állapítom meg magamban és a szám vigyorba szalad. - Hujujuj Jácintkám, még a végén azt hiszik megkérsz! Na álljál csak fel gyorsan! - nyújtom segítő balomat az egyetlen olyan kollégám felé, akit képes vagyok néhány percnél tovább elviselni. Fiatal gyerekorvos, aki szereti is a kölyköket. Az igen! Minden elismerésem. Nekem épp elég néha Franco és Nero. Olyanok ők is sokszor, mint a rossz gyerekek. Mire hazamentem, hiába voltak a Cicaszitterem jó kezében, azért csak lekommandózták az egyik távirányítós kisautómat a szekrényről és összetörték. Még az a szerencse, hogy meg tudtam javítíani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877230#post877230][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.19. 22:14[/b][/url]

Kozák
- a folyosón -

Észre sem vette, hogy nem egyedül van a folyosónak ezen a szakaszán, és nem csak szemtanúja akad annak, ahogy eltaknyol, de még mondhatni áldozatul is esik mindennek a másik is, hiszen beterítik a papírok. Jó, hogy nem bájitalokból pakolt fel éppen, a találkozás a fiolákkal ugyanis jóval kellemetlenebb élmény lett volna. Akaratlanul is kiszakad belőle egy fájdalommal vegyes nevetés a kommentár hallatán, a végén újabb szisszenésbe fulladva, ahogy megpróbál feltápászkodni.
- Álmodik a nyomor, mi? Haha... de komolyra fordítva mekkora szerencsém van, hogy épp te vagy itt. Uhhh... marhára fáj. Nem néznéd meg, hogy elég lesz-e rá egy kis borogatás, hogy inkább a Pótcsont rapidot kérjem máris a főnővértől? - kérdezi máris, miután sikerül végre felkelnie. Közben eszébe jut a pálcája is, ezért gyorsan végig is tapogatja a talárját heves, kapkodó mozdulatokkal, majd megkönnyebbülten szusszan fel, amikor a helyén találja épen, egyben. Most már használatba is veszi, a falnak támaszkodva közben, mert nehezére esik a lábára helyezni a teljes testsúlyát. Tényleg szépen beverhette, hogy még mindig hasogat a fájdalomtól. Egy bűbájjal előbb összeinti a szétszóródott kartonokat, majd útnak is indítja őket, hogy a közeli vizsgalóban az asztalon landoljanak. Majd később visszatesz mindent a helyére a szekrénybe, az azonban várhat. Pontosabban várnia kell.
- Esetleg egy mankót is kérhetek? Hívnék, de amiről én tudok, az gyerekméret, nem a száznyolcvanöt centimre találták ki - állapítja meg, most már a saját megállapításán vigyorodva el, amíg újfent rosszat nem mozdul, arca pedig ennek következtében ismét fájdalmas grimaszba torzul. Ezt szépen összehozta mára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877789#post877789][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.04.29. 21:13[/b][/url]

Három hét telt el és még most is sokszor lézengek a folyosón. Kerülöm az embereket. Kell a fenének az, hogy esetleg összesúgjanak még itt is a hátam mögött. Pont elég volt Manyi fejét látnom, amikor beadtam a felmondásomat. Az a nő ott ujjongott az orrom előtt és tett megjegyzéseket. Végre elküldhettem a büdös francba azt az áskálódó Merlon csapását. Még dúlt bennem a harag, úgyhogy remekül kiviteleztem. Esküszöm, csak hápogott. Erre a másik díszpinty, a drága doktor Rigó jött volna még egy körre, de őt is csírájában elfojtottam. Szóval azóta Bogolyfalván utálnak, hála a némbernek. Géta se beszél velem. Nekem reszeltek társasági fronton. Talán csak Jácint normális még egyedül. Erre pofára esik. - Megnézem én neked, csak jussunk el a kettes kezelőbe - nyújtok támaszt neki és fel is nyalábolom ha már így elém vetette magát. Hogy ez szerencse azon vitatkozhatnék, de nem fogok. Felesleges lenne. Jácint egy nagy gyerek, folyton vicceskedik. Most se bírja megállni. Mondjuk én dobtam fel neki a magas labdát. Kellett nekem. Nem. Na de lapozzunk. Összebűvöli a kartonjait, aztán úgy dönt háttal előzi meg, hogy rádőljön a közfal. - Kérni kérhetsz, de inkább lebegtetnélek. Ha ez törés, behugyálsz mire odadöcögünk - szembesítem a tényekkel, majd ha beleegyezik gyorsan rámondom az áment. Jó nem, csak a megfelelő igét és vagyok olyan jó fej, hogy megőrizze a méltóságát, igen azt, ami nekem már nincs, álló helyzetben lebegtetem be a húsz méterre lévő helyiségbe. - Hinnye bazmeg! Ez nem néz ki jól. Kell egy röntgen - mondom ezt már azután, hogy egy laza csuklómozdulattal bermudát csináltam a gatyájából és megláttam a térdét. Előtte merek így beszélni. Vele lehetek nyers, nem veszi magára. Dagadt és vörös bucival szemezek, amoről még le is horzsolódott a plezúr. Az igen!  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877824#post877824][b]Mérey Jácint Noel - 2024.04.30. 10:40[/b][/url]

Kozák
- a folyosón -

Akarva se eshetett volna rosszabbul, és erről az egészről egy kósza cipőfűző tehet ráadásul. Még szerencse, hogy éppen Kozákba botlik bele a folyosón, aki talán még segíteni is tud, ha nincs jobb dolga. Sikerül feltápászkodnia nagy nehezen, majd főleg a falnak támaszkodva meg is maradni fél lábon, mert mint azt be is vallja, ez bizony irdatlanul fáj, akármi baja is van a térdének. Nagyon beverte. A pálcája még megúszta, bár egy egészen kicsit elönti a pánik, amíg nem sikerül megbizonyosodnia arról, hogy az még legalább egyben van, mert szüksége lenne még rá. Ki is próbálhatja, összebűvölve a kartonjait a helyükre küldi azokat egy gyors bűbájjal, majd Kozák vállára támaszkodna, felvetve, hogy ha kap egy mankót, neki az is megteszi, a kollégának azonban más elképzelései vannak a dologról.
- Na ne viccelj, volt már eltörve. Egy mankóval simán eljutok a kettesig, mint valami féllábú kalóz. Óh, már tudom is, minek öltözöm be Halloweenre - jelenti be, mintha ennél semmi nem lenne fontosabb, de a gyerekosztályon azért ennek mégiscsak nagyobb jelentősége tud lenni, mint más részlegeken. Igenis fontos kérdés, éppen csak ráér még úgy félévet alsó hangon. A lebegtetés gondolatáért sem rajong, de Kozák mégis addig erősködik, hogy már azért bólint rá, hogy hagyja végre abba, aztán elröhögi magát már a levegőben libegve. Nagyon viccesnek találja ezt, mert olyan, mintha megszűnt volna a gravitáció alatta, és nem is igazán tud ez ellen tenni semmit, hiszen bűbáj hatása alatt van. A vizsgálóban aztán már ő is hunyorogva méregeti a feltáruló, gyorsan dagadó és vöröslő térdét.
- Fasza - dünnyögi félhangosan, leginkább csak magának, még akkor is, ha itt most aligha hallja gyerek véletlenül is, hogy nem éppen beszél szépen. Megpróbálja felhúzni, ami még úgy, ahogy megy, éppen csak fájdalmas grimaszba torzul az arca. - Azt a rohadt... nekem ma még rengeteg dolgom lenne, szóval remélem, van erre valami gyors mágikus gyógymód. Nem mehetek kényszerpihenőre.