A mágusok által létrehozott ispotály 1930-ban nyitotta meg kapuit a Budai vár alatt. Az ország legnagyobb hasonló létesítményeként kifejezetten a nem fertőző jellegű mágikus nyavalyák, balesetek és rontások kezelésére szakosodott.

Megnyitását követően alig egy évtizeddel azonban a Magyar Mágiaügyi Minisztérium a mugli kormánnyal való együttműködés jegyében, a háború idejére az intézmény kisebb, 2000 m2-es területét átengedte a varázstalan betegek és orvosaik számára. A két intézmény, a muglik által üzemeltetett Szükségkórház és a mágusok által látogatott Ispotály összesen két alkalommal, évekig működött békében egymás mellett, a rejtettséget bűbájokkal biztosítva.

A béke rég beköszöntött már, ám a mugliknak adományozott területet az Ispotály máig nem vette vissza. Az egykori szükségkórházban jelenleg Magyarország legnagyobb viaszfigura-kiállítása várja a varázstalan érdeklődőket, egyáltalán nem zavarva a mellette továbbra is működő Ispotályt.

A látogatók a Budai várban található Vörös Sün fogadó előterében álló kandallón keresztül juthatnak az intézménybe.

A hely jelentősége ma:
Magyarország legnagyobb Ispotálya, a súlyosabb betegek az ország minden pontáról idekerülnek. Leginkább ambuláns ellátásra szakosodott, a hosszasabb kezelést igénylő, elfekvő betegeket az Északi- Középhegységben található intézmények egyikébe küldik tovább.

Érdekességek:
Az aurorok, sárkánykutatók és egyéb veszélyes munkát végzők számára külön kórtermek állnak rendelkezésre, leginkább azért, mert az említett betegek a sebeikkel való hencegés miatt túlságosan zavarják más sérültek nyugalmát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=872136#post872136][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.17. 15:43[/b][/url]

Mióta megkezdtük a mentor programot a lány igen jól teljesít. Ezt tőlem nem hallja ugyan, de éreztetem vele. Nem kiabálok. Nem nézem lótifutinak. Kikérdezem a tanult dolgokat. A véleményét meghallgatom és ha gondja van azt közösen orvosoljuk. Az első hetet a betegellátás legaljáról kezdtük. Előbb betegszállítók voltunk egy napig, azután segédápolók, majd a laborban dolgoztunk, aztán kimentünk trázsolni és voltunk az itón is egy-egy napot. Végül ápolókként vittünk egy teljes osztályt ketten. Ezekre mind kikértem az Ispotály Igazgatójának külön engedélyét. A személyzet pedig nyitottan és segítőkészen fogadott bennünket. Nekem ezek szabadnapból mentek el, de nem bánom. Gréta miatt nem. Mert lelkes volt a kezdetektől. Azt akartam viszont, hogy tudja kik azok és mit csinálnak, akik nélkül mi gyógyítók hiába lennénk. Mert igenis ez egy olyan gépezet, amiben minden kis alkatrész ugyanolyan fontos. Ponnt mint a muglik kütyüjei. Viszont lennie kell bennünk ennek megértéséhez elegendő alázatnak a szakmánk iránt. Nem! Nem megalázkodásnak! Alázatnak. Az nagyon nem ugyanaz. Tehát végigjártuk a lépcsőfokokat, hogy ma belevágjunk a gyógyítók életének javába. Húzós napot fogtunk ki itt a varázsbaleseti sebészeten. - Készen áll Gréta? - kérdezem egy papírpohárnyi kávét nnyomva a lány kezébe. Nálam is van egy így reggel hatkor. Korán benn vagyok és mindig hozok neki valami napindítót. Igen én így vagyok kedves. Nem babusgatom, nem fényezem, nem tutujgatom. Simán csak hozok neki minden reggel valamit. A munkánk kemény, itt nem lehetünk bojtos papucsok. Tanulni jött, hát tanítom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=872228#post872228][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.18. 12:11[/b][/url]

Örülök neki, hogy lelkes és megdícséri a kapott kávét. Nem én főztem, nem rajtam múlt, hogy jó. Amúgy tényleg jó. Rajtam már fehér talár van, úgy áll, mintha ebben születtem volna. Pedig pfujj de utáltam az elején viselni. Kényszerből lettem gyógyító, tehát mindent utáltam egy kicsit. Mára már megszoktam és a tudásom pótolja az elhivatottságomat. Felhajtom a magam kávéjét, mintha csak egy kis víz lenne és beledobom úgy hat méterről a poharat a szemetesbe. Csont nélkül. Úgy ám, ez aztán a lazaság. Na ezzel be is fejeztem mára. - Ma már a sürgősségin leszünk, ahol állományban vagyok, mint általános sebész, vagyis hivatalos nevén súlyos-és életveszélyes sebesüléseket ellátó, mágus-mugli módszerekre képesített medimágus - válaszolom és meg is indulok lendületes lépteimmel előre a területünk felé. Nálunk nincsenek úgy különválasztva a szakirányok, mint a mugliknál. Pedig lehet nem ártana. Mert akkor belemélyedhetnék abba, amit szeretek, a szívsebészetbe, de jelenleg mindent kezelek, ha pedig én már nem tehetek semmit, akkor hívjuk a beavatott néhány mugli kollégát, akik szakirányuk legjobbjai. - Hozzánk érkeznek a súlyos égések, az amputoportálások, a tömeges balesetek áldozatai, az olyan törések, amik nagy eret értek, az olyan elemisták, akiknek meggyűlt a bajuk saját vagy az elleloldali elemmel. Mi vagyunk azok, akik ezekre azonnal reagálnak. Mi műtünk, ha nincs más mód. Mi vágunk és varrunk, ha kell és reanimálunk, ha az élet még menthető, de mi is modjuk ki a halál idejét - készítem fel arra, ami várható. Bár itt sosem az történik, amire az ember számít. - Legyen fegyelmezett, figyeljen és most még bármit mondok azt csinálja. Rendben - fordulok hozzá, mielőtt két kezemmel benyomnám a duplaszárnyú ajtót és berobbannánk egy katasztrófasújtotta övezetbe. Itt aztán minden van, mint a búcsúban. Elindulok a pult felé, ahol feljelentkezünk a műszakra. Gyorsan átfutom a műtéti táblát és a személyzeti listát. Ez egy kemény napnak ígérkezik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=872262#post872262][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.18. 19:54[/b][/url]

Megérkezünk a kétszárnyú lengőajtón át a sürgősségi felvételi részlegéhez. Beblokkolom mindkettőnket és Ilona már köszönt is a kedves mosolyával. Előtte még válaszolok gyorsan egy nagyon jó kérdésre. Az ilyenek miatt kedvelem a lányt. Amputoportálás alatt, azt értjük, amikor a beteg egy testrészét elveszíti hoppanálás vagy dehoppanálás közben. Ez a rész szinte mindig a kiindulási helyen marad. Tehát az eredmény ugyanaz, mint az amputációnál, de az addig vezető út egyáltalán nem. Mivel utóbbi esetben a végtagvesztést általában nem mágikus cselekedet okozza - válaszolom egyértelműen és logikusan magyarázva. A legrosszabb dolgok egyike amit láthat. Főleg ha a test nagy százaléka érintett. Láttunk már el derékban amputoportált esetet. Sajnos a páciens nem élte túl. Amúgy azt nem mondtam, de értékelem a pozitív szemléletét, de ez itt most nem lesz sétagalopp. - Veszítünk el betegeket. A mi munkánkkal élet és halál is egyformán jár. A lényeg az lesz, hogy egy veszteség után ismét oda tudjon állni a következő beteg mellé és annak is tudása legjavát adja - beszélek hozzá, miközben szemem a laborokon van, hogy átnézzem őket. - A hatosban lévő beteg kapjon még egy adag rögoldót és mehet fel az osztályra, de figyeljenek rá, hogy kapjon folyadékot, mert elemista - adok utasítást, aztán szignózom a papírokat. Már épp mondanám, hogy akkor irány a ficamos, amikor megérkeznek a SÜVEG-es fiúk az első esetünnkel. - Jöjjön! - intek Grétának, közben a mentősök már sorolják is a beteg vitális paramétereit. Csatlakozom hozzájuk és rohantomban odaszólok még Ilonának - A ficamosnak menjen még egy fájdalomcsillapító és mondják meg neki, hogy jövünk, amint tudunk! - Ezután fejben már állítom is össze a diagnózist a hordágyon fekvőről, ám ez most oktatás is, ezért a lányhoz szólok - Mire következtet a hallottakból? - rontunk be csapatostól a hármas kezelőbe, ahol gyorsan kesztyűt és maszkot húzunk. A sérültet közben átemelik a viszgálóasztalra. Pálcámmal a kezemben kezdem adni az utasításokat. Mákunk van, mert a személyzet tagjai remek munkatársak. Összeszokott csapat vagyunk. Ismernek engem és tudják a mugli módszereket is alkalmazni nem csak a varázslatokat és baájitalokat. Szóval van egy nagy erejű tompa traumánk és mellé egy komoly felkar sérülésünk. Remek alkalom ez az életmentésre. Akkor csapjunk bele!- Kössünk be két liter fizsót! Zubogjon befelé! Jöjjön neki két egység nullás vér! Kérek egy vércsoport meghatározást! Kálium és nátrium szintet! Nézzünk véroxigént és kérek egy EKG-t! Maszkon mehet egyelőre a százas oxigén, míg a szatja nem megy hetvenöt alá nem intubáljuk! - harsogom miközben pálcámmal már szabadítom is megfelé az alakot az esetleges rajat lévő bűbájoktól-átkoktól. Nincs rajta semmi, aminek örülök. Az ápolók vetkőztetik, kötik be neki a branült, de nincs vénája. Ennyi vérveszteség után az várható komplikáció. - Géta szúrjon neki egy centrál vénát, ahogy az itón tanultuk! Aztán jöjjön ide mellém és tartsa a pálcájával szoítás alatt a kart! - Nincs idő, finomkodni, mert a férfiból dől a vér, lüktatve, ahogy a szíve pumpál. Lassul a szívverése. Nagyon sok fluidumot veszített. A bal karjában sérült az arteria brachialis. Ez a szerencsénk. Ha! Mondom: Ha, sikerül elállítanom a vérzést és addig nem áll le a szíve, akkor megússza. Rápillantok a röntgenbűbájra. A feje nem sérült, sem a gerince. Van néhány repedt borda, egy kiugrott térd meg kificamodott boka, de ezt meg a karját leszámítva egész jól fest.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=872302#post872302][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.19. 05:57[/b][/url]

Helybenhagytam a válaszát egy biccentéssel. Talpraesett lány, aki egész jól kezeli ezt a hirtelen jött, még a rutinosaknak is kemény helyzetet. Persze ez neki az első, ezért sem leszek vele túl szigorú. Tanulnia kell és szokni a dolgokat. A következtetése megáll, de mi nem. Az adrenalin élessé teszi az agyam. Mindent kézben tartok. Adom az utasításokat, miközben a kezem is jár nem csak a szám. Érkezik közben az osztályos nővér is segíteni és megjön a kért vér is végre. Be kell kötni a betegnek minél hamarabb. - Mehet még egy liter fizsó! - mondom miközben ellátom a nyílt törést az alkarján. Utána pálcám intésére kiröppennek az övegszilánkok a vállából. Odapillantok Grétára, aki megküzd a centrállal, de végül győz. Ügyes.- Menjen neki a vér és figyeljük az elektrolit szinteket tovább! - adom utasításba, aztán megint odanézek a gyakornokomra. Látom, hogy sápadt és azt is hallottam, hogy az előbb megjegyezte mennyi itt a vér. - Nagyon jól csinálja! Tartsa esősen és akkor megpróbálom elállítani a vérzést. Rendben? - beszélek hozzá, hogy ezzel is támogassam. Kell a kitartása ahhoz, hogy ezt a szerencsétlent megmentsük. - Azt mondtátok bájitalgyári robbanás volt? - nézek a mentősökre, akik bólintanak - Kérek egy toxikológiát, tudni akarom kapott-e belőle! - nézek az osztályos ápolónőre, aki már intézkedik is az ügyben. Ezt szeretem, amikor ilyen összehangoltak vagyunk. Ekkor csipogni kezd a monitor. Sietnem kell! Kauterizálom a kisebb ereket egy tűzalapú varázslattal, majd manaszálat igézek a pálcámra, a végét tűvé hegyezve. - Egy nagyító bűbájt kérek ide a sérült érszakasz fölé! - ejtem ki a számon és már érkezik is az üvegszerű varázslat, ami olyan nagyra növeli az eret, hogy könnyedén tudjam majd varrni. Érfogót mindkét végpont fölé és valaki mérje nekem az időt négy perctől! - beszélek a személyzet tagjaihoz, akik követik az utasítáasimat. Elkezdem összeilleszteni az artériát, majd a manavarrattal nagyon aprólékos és precíz öltéseket használva egybevarrni. Gyorsan dolgozom, amennyire csak tudok, hogy megmaradhasson a férfi karja. Nem akarok amputálást végezni. Ha belül maradok az időkapunk akár még a karjának a teljes funkcionalitását is visszakaphatja. Kell majd hozzá rehab, de esélye lesz rá. Már ez is valami. A vér és a folyadék ezalatt is megy neki, és a szatja is ott lebeg a határon. Kapja az oxigént, ami egyelőre használ.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=872606#post872606][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.23. 11:05[/b][/url]

Igen. Ez egy nagyon komoly helyzet most. Nekem is iszonyatosan kell pörgetnem az agyamat és magamat, hogy helyt tudjak állni. Ezért is tűnhetek robotnak, vagy ingerültnek, talán még tahónak is. Pedig nem vagyok és ezt szerintem a lány is sejti már. Bakizik megint. Kicsit megremeg a keze. De ki ne bénázna az első ilyen eseténél? Na ugye! Ezt a büdös életben nem fogom neki bevallani, de én elsírtam magam az első rezidensi esetemnél. Elvesztettük a beteget. Azóta sem tudom feldolgozni, ha gyereket veszítek el. Mindegy. Ügyes csak izgul. - Jól csinálja, csak tartasa stabilan - pillantok rá és erősítem meg egy kicsit. Semmi tömjénezés, csak ennyi. Összeöltöm az ereket, majd még időablakon éppen belül felengedem az érszorítókat. A varrat tart, a keringés stabil a karban. Jöhetnek az idegek és kisebb erek, de ezekhez már mágiát is használok. Közben a beteg állapota lassan stabilizálódik. Befejezem a kezelést a bőr rétegenkénti zárásával. - Most már nem kell. Ha minden jól megy, egy pár hónapos rehab után akár teljesen helyreállhatnak a motorikus funkciói és a finommotorosak is idővel - felelem neki azt ami elvben várható. A váratlanra úgyis akkor kell megoldást találni, ha ne adj Merlin, bekövetkezik. Ezután odafordulok hozzá és ránézek - Jöjjön, varrja össze. Kiérdemelte - lépek el oldalra egyet. Miközben varr majd, végig figyelni fogom, de amíg előhívja a pálcájából a manaszálat, addig a kollágákra nézek. - A fizsó mehet fél cseppszámmal, oxigént vegyük vissza kilencvenötre, fájdalomcsillapító menjen. Tartsuk egyelőre szedáltan. Kérek az első két órában félóránkénti, aztán még két órán át, óránkénti kontrollt. Ha minden rendben, akkor mehet fel az itóra. Ott majd fokozatosan ébresztik - beszélek még mindig nagyon komolyan, de a tekintetem a többiek felé hálát sugároz. Rajtuk is látom, hogy megkönnyebbültek. Senki nem mond semmit, de ott lebeg a levegőben ez az érzés. Sikerült. Megmentettünk egy életet. Ilyenkor pedig mindig van két szokásom, amit ugye Gréta még nem tud. Na majd most. - Ki a betegünk? - kérdezem a Süveges kollégát. Ismerik az ünneplésemet, szóval nem lepi meg egyiket sem ez a kérdés. Aztán jön a másik dolog. - Kérem a zenét, mehet a kedvenc listáról - ezt az utasítást már az ápolóknak adom ki, az egyikük el is indít egy kellemes lágy dallamot. Zongora darab, könnyed puha futamokkal. Semmi erős ritmus, semmi macskazene. Minőségi muzsika, fülbarát hangerőn. Nem csak engem, nyugtat meg, de a betegeknek is jót tesz. Elvileg már kutatások is bizonyították, de nem néztem utána. Csak alkalmazom, mert szerintem hatásos.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=872685#post872685][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.01.24. 20:46[/b][/url]

Amikor már úgy látom, hogy a beteg állapota ezt megengedi, akkor adom át a folyamatot. Mivel jól állunk már megengedem magamnak az ünneplést. A saját szám íze szerint. Ez abból áll, hogy megkérdezem ki a beteg és zenét kérek. Ezek meg is történnek. Ezután a lánynak csak a bőrt kell összeöltenie, az alatta lévő izmokat és inakat megcsináltam. Azért jobb lett volna, ha kaphatok közben visszakontrolt a betegtől, de ez nagyon nem az az eset. Mark reakcióira még várni kell. Időbe telik majd, mire felébred. Akkor derül ki, hogy valóban sikerült-e az idegek rekonstrukciója és ha igen, mennyire. Minden esetre én bízom magamban. Jól ment, időablakon belül. Nem kellett reanimálni, a folydékot tudtuk pótolni, a szatját is tartotta. Szóval bizakodó vagyok, nagyon. Figyelem Grétát és hagyom önállóan öltögetni. Jól csinálja. Még bizonytalan kicsit, de ezzel semmi baj. - A varrat egész szép - felelem amikor végez, de látom hogy kész van ő is és nem csak a sebellátás. Majd belejön. Mondanám is ezt még neki, amikor kiszalad. Szemmel követem. Nem futok utána. Tudom, hogy most kihányja úgy kb. mindenét. Nálam ilyen az első hullaházban tett látogatáskor volt, szóval meg sem lepődöm. Elrendezem a beteget, kiadok még pár utasítást, majd megköszönöm a kollégák közreműködését. Na ezután tisztítom csak le a taláromat a vértől és sétálok ki a lány után. - Gréta! -szólítom meg és amikor rám figyel, akkor folytatom - Mindent remekül csinált. Most menjen haza. Pihenjen. Holnap reggel írja meg a jelentést az esetről. Nyisson utána neki egy kartont, mert önre bízom a beteg megfigyelését. Kísérje végig az állapota alakulását két hétig. Minden nap írja le a tapasztalatait. Ezalatt csak félműszakokat kell dolgoznia. A második hét végén pedig közösen referálunk az esetről - mondom el a feladatát. Hűvös vagyok és profi, amit megszokott, aztán megenyhülök egy kicsit - Legyen büszke. Most mentette meg annak a férfinak nem csak a karját, de az életét is...Magából jó orvos lesz egyszer - mosolygok rá, aztán sarkon is fordulok, mert meghallom a Süveges kocsi szirénájának hagját. Az élet itt a sürgin sosem áll meg, egy pillanatra sem. Nekem se lehet. Futásnak eredek, hogy lássam kellek-e vagy viszi más az érkező beteget. Viszik. Így nekem végre jut időm helyre tenni annak a betegnek a bokaficamát, akit parkolópályára csaptunk még Mark nevű betegünk érkezésekor.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=873119#post873119][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.02.02. 20:37[/b][/url]

Naná akkor rontanak rám, amikor éppen a zárójelentéseket írom. Ennyi papírmunkától ínhüvely gyulladást fogok egyszer kapni. Mindegy. Mark nevű betegem felébredt. Ezt jelenti a nővér, aki liheg. Futott? Futott. Akkor nekem is azt kellene. - Máris ott vagyok! - menesztem a kolléganőt és már veszem is a nyakamban a fonendoszkópomat, meg a lábaimat. Úgy futok, hogy azt nézni is rossz, de egy kisebb majdnem hasraesést követően egészen kulturáltan robbanok be a kórterembe, Túl nagy a tömeg. Átverekedem magam a beteghez, aki mellett egy sötét hajú nő áll. Biztos ez az a feleség, akiről a személyzet pletykált. Állítólag eltűnt, de megkerült. A baj az, hogy most az utamba sikerült neki. - Nővér kísérje ki az úr feleségét! - adok utasítást, mire betegem csak annyit mond Ő nem a feleségem...Erre összenéznek. Az igen! Akkor ugyan mit keres itt és hogy a picsába maradhatott benn nála? Azért vannak itt hiányosságok. Na lapozzunk. - Engem nem érdekel. Tőlem a boncidai siratóasszony is lehet, csak vigye ki innen! - mordulok rá a hírtől lefagyott nővérre. Tudom kell a szaftos pletyka, mert miről karattyolnának a kávé mellett az éjszakással, de azért mindennek van határa. A személyzet végre teszi a dolgát. A nő zokog, a beteg meg alig van magánál, de annyit még elsuttog, hogy maradjon. Na azt majd én eldöntöm! Szóval a nő megy. Aki marad az meg én leszek. Átnézem a kórlapját, ellenőrzöm a gyógyszerelést és a kötést is lebontom. A sebei szépen gyógyulnak. A karján nekrózisnak nincs jele. Lázmentes volt, jók a vitális paraméterei. Negatív a tenyésztése. Vizeletet is megfelelő mennyiségben ürített a papírok szerint. A szatja is jó és oxigént is már csak negyven százalékon kap. Ekkor megint kicsit felébred. Megnyugtatom, hogy jó helyen van, de aztán csak egy nevet ismételget. Elektra - Elektra. Hát köszönjük. Engem mondjuk Dávidnak hívnak a nővér meg Renáta, de midegy. Ezután ismét elalszik a közben lecsepegő szedatikumoktól. Nem lesz itt baj. Pár nap és már azok sem kellenek. Grétának is el fogom ezt mesélni. Kíváncsi vagyok a lány véleményére, elvégre az első betege.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877174#post877174][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.04.18. 20:15[/b][/url]

Morcos képpel ácsorgok, meg egy röntgenképpel a kezemben. Meg kellene néznem. Seprűbalesetben sérült férfi. A bordája eltört és meg kellene állípítanom, hogy műtétileg kell-e helyretenni, vagy elég egy bűbáj. Percek óta nézem a képet, de nem látom. Gréta kerül engem. Alig szól hozzám és azt is csak munka ügyben. Hát köszönjük. Mit szépítsem. Fáj. Mert kedvelem. Igen. Merlinnek hála, még mindig a gyakornokom és elvben olyan, mintha a húgom lenne. Nem az, és ezzel mostanában nem tudok mit kezdeni. Mindegy. Teljesen belemerültem ebbe az érzelmi maszlagba, ami kihatással van a munkámra. Sürgősen abba kell ezt hagynom, még mielőtt megölök egy beteget. Szóval figyeljük csak meg azt a bordát! Meglengetem és még erősebb fénnyel világítom át pálcám segítségével a röntgenképet, hogy kivehetővé váljon a törés vonala. Az a baj, hogy nagyon közel van a beteg szívéhez, aki most gerinc ágyban fekszik, hogy el ne mozduljon a mellkasa. Már éppen szemmel felmérem a szívburok érintettség kockázatát, amikor balról papírok terítenek be és hallom, hogy valaki csattan a padlón. Sokat taknyoltam el rezidens koromban. Megismerem hangról az ilyet. Odafordulok és látom, amit látnom kell. Hinnye bazmeg! Ez szép lehetett. Állapítom meg magamban és a szám vigyorba szalad. - Hujujuj Jácintkám, még a végén azt hiszik megkérsz! Na álljál csak fel gyorsan! - nyújtom segítő balomat az egyetlen olyan kollégám felé, akit képes vagyok néhány percnél tovább elviselni. Fiatal gyerekorvos, aki szereti is a kölyköket. Az igen! Minden elismerésem. Nekem épp elég néha Franco és Nero. Olyanok ők is sokszor, mint a rossz gyerekek. Mire hazamentem, hiába voltak a Cicaszitterem jó kezében, azért csak lekommandózták az egyik távirányítós kisautómat a szekrényről és összetörték. Még az a szerencse, hogy meg tudtam javítíani.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1585&post=877789#post877789][b]Dr. Kozák Dávid - 2024.04.29. 21:13[/b][/url]

Három hét telt el és még most is sokszor lézengek a folyosón. Kerülöm az embereket. Kell a fenének az, hogy esetleg összesúgjanak még itt is a hátam mögött. Pont elég volt Manyi fejét látnom, amikor beadtam a felmondásomat. Az a nő ott ujjongott az orrom előtt és tett megjegyzéseket. Végre elküldhettem a büdös francba azt az áskálódó Merlon csapását. Még dúlt bennem a harag, úgyhogy remekül kiviteleztem. Esküszöm, csak hápogott. Erre a másik díszpinty, a drága doktor Rigó jött volna még egy körre, de őt is csírájában elfojtottam. Szóval azóta Bogolyfalván utálnak, hála a némbernek. Géta se beszél velem. Nekem reszeltek társasági fronton. Talán csak Jácint normális még egyedül. Erre pofára esik. - Megnézem én neked, csak jussunk el a kettes kezelőbe - nyújtok támaszt neki és fel is nyalábolom ha már így elém vetette magát. Hogy ez szerencse azon vitatkozhatnék, de nem fogok. Felesleges lenne. Jácint egy nagy gyerek, folyton vicceskedik. Most se bírja megállni. Mondjuk én dobtam fel neki a magas labdát. Kellett nekem. Nem. Na de lapozzunk. Összebűvöli a kartonjait, aztán úgy dönt háttal előzi meg, hogy rádőljön a közfal. - Kérni kérhetsz, de inkább lebegtetnélek. Ha ez törés, behugyálsz mire odadöcögünk - szembesítem a tényekkel, majd ha beleegyezik gyorsan rámondom az áment. Jó nem, csak a megfelelő igét és vagyok olyan jó fej, hogy megőrizze a méltóságát, igen azt, ami nekem már nincs, álló helyzetben lebegtetem be a húsz méterre lévő helyiségbe. - Hinnye bazmeg! Ez nem néz ki jól. Kell egy röntgen - mondom ezt már azután, hogy egy laza csuklómozdulattal bermudát csináltam a gatyájából és megláttam a térdét. Előtte merek így beszélni. Vele lehetek nyers, nem veszi magára. Dagadt és vörös bucival szemezek, amoről még le is horzsolódott a plezúr. Az igen!