Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Talán azért szeretem annyira ezt a termet, mert levitás vagyok és a levitások mind otthon érzik magukat a kék-arany helyiségekben. Ez csúnya általánosítás volna, igaz? Lehet, hogy azért szeretem, mert viszonylag ritkán járják (visszatért mindenki a karácsonyi szünetről és még nem gyötörtnek halálra a tanárok, úgyhogy a nyugis szoba mostanában nagyon felkapott lett). A mai utolsó csillagtant az én csoportomnak tartotta Parszek tanár úr, és van olyan jó fej, hogy nem zavar ki ilyenkor óra után. Még tett-vett valamit, aztán magamra hagyott. Nyitva hagyta az ajtót, hogy ne boruljon rám sötétség, úgyhogy végre elővehettem a gitárt, amit ebéd óta hurcolok magammal, hogy ne kelljen visszacaplatnom érte a klubhelyiségbe órák után.
Kicsit túlvállaltam magam, úgyhogy inkább lopott perceim, mint lopott óráim vannak arra, hogy gyakoroljam a zenélést. Azt hiszem, az a veszély nem fenyeget, hogy kirúgjanak a bandából, de azért nem akarok lemaradni. Előveszem a papíromat, amire sietve levéstem az akkordokat meg a szöveget. Míg hangolok, azt tanulmányozom. Az eredetijét nem ismerem ennek a dalnak, valami mugli darab, de lássunk neki!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Rohamlépésben telt az idő, legalábbis Lilla számára úgy múlt el egy újabb ősz, hogy észre sem vette, és máris nyakán volt a téli szünet. És még rengeteg dolgot szeretett volna elintézni, mielőtt hazamegy, és mindenközben dolgoznia is kellett.
Politikai célkitűzéseit természetesen nem merítette ki annyiban, hogy felkereste Rothstein Elektrát, és egyszeri beszélgetésükkel elintézettnek tekintette a dolgokat. Nem igazán hitt abban, hogy a beadvány, amit a nő írt, elegendő lehet, így szabad idejében annyi levelet megírt különböző minisztériumi, és más, vezető pozícióban lévő mágusoknak, hogy már elvesztette a számolást. Választ persze nem nagyon kapott, de ezzel számolt is. A riporternővel is folytatta persze a levélváltást.
Annyi időt töltött itt, a városi könyvtárban, amennyit csak tudott, és ami nem ment a tanulmányai rovására. Ez persze azt jelentette, hogy valóban szabad szabadideje már nem is igazán maradt. Ami azt jelentette, hogy Sárira sem figyelt mostanában olyannyira, mint szeretett volna, és ez bántotta is. Ugyanakkor próbált neki teret is engedni, hagyni, hogy lecsillapodjon köztük a feszültség, amit jól tudott, a következő alkalommal nagy valószínűséggel ismét fel fog tüzelni. Próbált minél kevesebb gondolni rá, de a bőre alatt volt egy érzés. Egy viszkető, fájó, kitörni készülő katasztrófa. Az a srác veszélyes volt Sárira. Sári pedig veszélyes lehetett mindenki másra. Muszáj volt tennie valamit, de ha megteszi, könnyen lehet, hogy örökre elveszti a testvérét.
Sóhajtott, és becsukta a könyvet, melyben épp kutatott valami után, és épp akkor pillantott fel, mikor odalépett hozzá az a fura lány. Ó ne, csak őt ne, gondolta Lilla, mert a frász kitörte tőle, ahogy nézni szokott. Mintha a lelkébe látna, és fel akarná falni azt.
Mindenesetre megerőltette magát, és a szemébe nézett. Egy kicsit.
- Szia Zsófi! - köszönt neki, magyarul használva a nevét, hátha egy kis kedvességgel jó pontot szerez nála. Igaz, a hangja annyira nem volt kedves, szóval ezt még gyakorolnia kéne.
Átvette a cetlit, és rámeredt. Aztán ismét rápillantott a másik lányra, és visszaadta neki a papírt. Persze, miért is nem lepte meg, hogy nem valami bájitalos kötetet keres, esetleg egy könnyed romantikus lányregényt? Valami totál bizarrt kellett.
- Ez szinte biztosan a zárolt részlegen van, nem adhatom csak úgy ki.
Nem rémlett, hogy látta volna már itt az eredetileg nyugatról jött háztársát, igaz, egyébként sem látta olyan sokat, hiszen gyakran eljárt, és csak éjszaka jött meg valahonnan. Hallott pletykákat arról, hogy mit csinálhatott ilyenkor, de amit rebesgettek, ahhoz aligha kapott volna az iskolától engedélyt, szóval Lilla biztos volt benne, hogy valami másról lehet szó.
- Van könyvtár bérleted?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Egyszerre megtisztelő és leterhelő a számára, hogy mindjárt egy harmadik darabban bíznak majd rá vetítést. A nyári szünettel kezdődött, hogy az őszi új évadban már ő is tudjon szerepelni, aztán nagyon hirtelen jött most ez a harmadik lehetőség. Egyből igent mondott rá, hiszen szenvedélyesen szereti csinálni, amit csinál, azonban abba nem gondolt bele, hogy ez mekkora leterheltséggel fog járni  már rögtön a tervezési fázisban. Nyáron már két előre megtervezett illúziót tanult be, azt alakította a saját szájízére, azonban most minden kreativitását be kell vetnie, hogy megmutassa milyen jó a fantáziája, mert most az ő interpretációja, de legalábbis annak egy része bekerülhet a darabba.
Viszont ahhoz nem kéne elbuknia a nulladik feladatot, miszerint: szerezd meg ezt a könyvet, olvasd ki és tanulmányozd a 14. fejezetet és a benne lévő ábrákat. Bele sem gondolt, hogy ez lesz talán a legnehezebb része az illúziótervezésnek.
Aztán még itt van a suli is, hiába kevesebb a tantárgy, ez az általános mesterképzés ez egyáltalán nem korrepetálás jellegű, ahogy akarta, hogy legyen. Tanulni sosem szeretett igazán semmit, ami nem a látványmágiához kapcsolódik, így úgy gondolta, hogy jó lehetőség volna egy kicsit fejlődni munka mellett, azonban itt is oda kell tennie magát, ha nem akar megint megbukni. Az már látszik, hogy csak Szenteste napján fog pihenni. Nem akarja megkérni az anyukáját, hogy segítsen az illúzióban, egyedül szeretné elvégezni a feladatot, még ha ez a bagolyköves jegyei rovására is fog menni. Már megszokta, vagy mi.
Zavartan elvigyorodik, ahogy Lilla magyarul használja a nevét. Nem mindenki tartja észben, hogy így szokták hívni itthon. Próbálta a suliban is így használni, hátha jobban megy a beilleszkedés, de sokaknak nem sikerült még mindig megjegyeznie. - Nem is tudtam, 'ogy itt dolgozol. - Magyarázza barátságosan, amíg Lilla meglepő gyorsasággal olvassa ki az írását. Az orosz embernek nem ment így. Talán mert nem cirillül van, csak klasszikus vonalvezetéssel. - Óóóó, 'át megvan itt is? - Kérdi felderült arccal. 'a megvan, akkor az csakis jó lehet, ez már csak részletkérdés, hogy miként kerül hozzá. Városi lakos, ez nem ugyanaz, mint a suli. A lényeg, hogy megvan mentve. - Még nem, be is iratkozom akkor. Csak egy 'étre kellene nekem. Nem tudom, sokaknak kell? - Reméli, hogy nem most akarja mindenki kivinni a könyvtárból és tanulmányozni az átkokat meg a régi kínzási módszereket. Soha nem lehet tudni, főleg amennyi auror lett itt hirtelenjében. Valószínűleg ők előnyben vannak részesítve az ilyen műveknél. - Tudsz írni engedélyt, ugye? - Kékjeivel reménykedve mered Lilláéiba nézve. Hiába magas, kicsit úgy fest, mint egy könyörgő kisgyerek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Kívánni se kívánhatott volna jobb gondolatelterelőt az elébe toppanó Zsófinál. Nem mintha kedvelte volna, vagy olyan nagyon örült volna neki, de épp emiatt. És mert ahogy ránézett, Lilla úgy érezte, az a tekintet minden problémájánál vészjóslóbb. Pedig valószínűleg nem tehetett róla a csaj. Valószínűleg.
Vetett még egy pillantást a papírdarabra, de inkább csak azért, hogy addig se Zsófi tekintetét kelljen állnia.
- Igen, erre pont emlékszem is, hogy láttam, szóval meg.
Az udvarias csevegésre szándékosan nem reagált. Mit is mondhatott volna? Hogy ő se tudja, mit csinál Zsófi éjjelente? Nos, ebbe a beszélgetésbe annyira nem akart belefolyni, hiába volt majdnem biztosan meggyőződve róla, hogy nem valami tisztességtelen dolgot művel a másik, mikor nem az iskola területén van.
Ami a könyvet illeti, habár biztos volt benne, hogy látta, és arról is majdnem teljesen meg volt győződve, hogy azok közé az elzárt követek közé kellett eltenni, melyeket nem volt szabad akárkinek kiadni (elvégre jártak ide fiatal- és kiskorú gyerekek is), afelől már nem meggyőződve, hogy pontosan hova is lett eltéve. Csak egy volt belőle, de addig nem is akart nekiállni a keresésnek, míg háztársa csupán betévedő ismeretlenként kívánja a könyvtár tudását használni. Muszáj volt felvezetnie a rendszerbe, hogy nyoma legyen, hogy bizony ő kivette azt a könyvet. Ha később esetleg valaki meg akarná tudakolni, hogy ki szerezhetett inspirációt egy kölönösen kegyetlen gyilkossághoz például.
Miközben elővette a regisztrációs papírokat, tűnődve el is időzött tekintete Zsófi arcán. Vajon csak ránézésre tűnik olyannak, mint aki szemrebbenés nélkül nézne végig egy kizsigerelést?
Kérdését hallva aztán Lilla megrázta a fejét, és elűzte a gondolatokat.
- Nem éppen. Nem néztem ugyan a jegyzékét meg, mikor a kezem ügyébe került, de nem hiszem, hogy sokan kivették volna már.
Néhány pillanatig állta a másik könyörgő tekintetét, mely még így se tetszett neki, aztán tollat nyomott a kezébe.
- Töltsd ez ki, addig elmegyek, megnézem, bent van-e egyáltalán - azzal sarkon fordult, és eltűnt valamerre.
Miután visszaért, kezében a könyvvel, előhalászott egy régi, kopottas jegyzéket, és felnyitotta a legutolsó bejegyzésnél, hogy felvigye oda Zsófit, és az adatait. Előtte főleg aurorok nevei sorakoztak, a legkülönfélébb, betiltott könyvek nevei mellett.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Utálja ezt a helyet. Mindenki annyira mogorva és ellenszenves, a falak penészszagúak és sokkal melegebb van. Hiányoznak a metszően jeges szelek és a hóval borított fenyők. A nagyszülei folyamatosan szemmel tartják, percre pontosan be kell számolnia minden idejéről, és hiába szereti őket néha fontolgatja a szökés gondolatát. Két dolog tartja életben: a faluban felállított aprócska jégpálya illetve a folyamatosan a fülében szóló zene. Áldja a mugli technológiát, amiért feltalálták végre a vezetéknélküli fülhallgatót, illetve azt a kedves otthoni rúnázót, aki meg tudta oldani az aprócska szerkezetek felrúnázását, hogy mágikus körülmények között is tudjon működni. Bízott az apukája barátainak szakértelmében, eddig nem volt oka rá, hogy ne tegye.
A folyosó kihalt, alaposan körülnéz mielőtt ráénekelne a fülében szóló zenére. Hangja halkan, de tisztán csendül a folyosók rideg csendjében, ahogy elhalad a bezárt ajtók sora mellett. Szeretne találni egy termet, ahol kicsit egyedül lehet és kiénekelheti a fájdalmát anélkül, hogy valakivel összefutna, mert az szinte biztos, hogy halálos végkimenetelű lenne számára. Nem hallhatja meg senki más, hogy énekel. Nem és kész.
Naivan megörülve a nyitva lévő ajtónak még mindig énekelve lép be, hogy aztán hirtelen jövő dermedt csendbe temetkezzen, mikor meglátja a bent hangoló évfolyamtársát. Van néhány közös órájuk Hunorral, de ennél alaposabban nem ismeri őt. Ajkai kerek formát öltenek, ahogy áll ott egy helyben és megriadt őzike tekintetét hol a fiúra, hol az ajtóra kapva. Villámgyorsan kapja ki a fülhallgatókat a füléből, hogy nem foglalkozva a tokkal zsebre vágja azokat. Láthatólag nagyot nyel, mert most nem tudja, mihez kellene kezdenie. Ha hátat fordít az rosszabb vagy jobb, mintha itt marad?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

#kellakarácsonyisöröm
#Julebryg
#kiakadok
#Kiscsibe

Szólhatott volna. Úristen mennyi mindent mondhatott volna a lánynak erre a heves reakcióra, de tudta, hogy mivel Csibe az egyetlen lehetősége arra, hogy ténylegesen megízlelhesse azt az isteni sört, így bármennyire is kínozta belülről a gondolatok áradata, visszafogta magát. Meg a második kérdés elvette a rivaldafényt. Hatalmas őrült mosolyt villantott tettes társára.
- Nem is vagy te olyan rossz fej. Örülök, hogy Loki összeszedett a könyvtárban. Háhh... - nevetett fel a lány örömittasan. - Ez volt életem első szóvicce magyarul. Mert hogy szó szerint is, érted - magyarázta meg a totálisan egyértelműt. De jelenleg túlságosan örült magának ahhoz, hogy ez érdekelni tudja. - Hahh, egyre jobb leszek - képedt el saját képességein a lány, hogy nagy nárcisztikus kitörésében az is csak félig tűnt fel neki, hogy a szőke otthagyta a konyhában.
A manók segítségével gyorsabban megvolt a dolgokkal, mint ahogy eleinte képzelte. Azon a kis mütyűrök meg jöttek vissza hozzá, hogy újabb utasításokat kapjanak. Hihetetlen.
Hatalmas mosollyal kezdett el énekelni a lány anyanyelvén, kicsit sem félve, hogy esetleg valaki a volumen miatt megtalálja őket. Mert hát azt a dalt nem lehet csak úúúgy énekelni. Ezt szinte üvölteni kell. Pláne, ha spicces az ember, ami még igaz egyenlőre hiányzott, de csak idő kérdése volt. Legalábbis reményei szerint.
- Guurl - nézett Marina a szőkére, egy kis lenyűgözöttséggel a szemeiben. - It was a good burning. Nem is tudtam, hogy tudsz olyat - képedt el teljesen, és huncut mosolyra húzódott a szája. Eddig nem adtak elég kreditet ennek a lánynak Lokival. Vagyis hát... eddig is felfigyeltek rá, nem azért köröznek körülötte mint a varjak. Csak nem ennyire. Sok rejtett tehetsége lehet.
- Na jó, akkor ha ez nem tetszik, akkor taníts nekem valami magyar dalt. Ismerem a Supernemet, a Honeybeastet meg hallgattam pár Wellhello számot, de nem tetszettek. Valami olyat mondj, amit minden magyar ismer. Mint nálunk a Tuborg Christmas Brew - magyarázott a lány, és közben letette a narancsokat is, hogy koncentrálni tudjon Kiscsibére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Egy egész sor érzelem kavarog benne, ami legszívesebben felszínre törne, de nagyon sokat tanultak arról, hogy nem biztos, hogy a legszerencsésebb társaságban zizegni. Persze azért így is tipeg meg időnként szárnyal kicsit a keze, ahogy a beszélgetés fonala halad, de igyekszik visszafogni magát, annak ellenére, hogy annyira nem figyeli a körülöttük lévő tömeget. Hallja, hogy vonulnak el, érzi a mozgást, ami zavarja, de most csak Panna létezik a számára. A húga vállát átkarolva nézik együtt a kastélyt. - Majd megpróbállak beszöktetni. - Mondja határozottan. - Vagy legalábbis megkérem szépen. Arra nem mondhatnak nemet, nem igaz? - Ha nagyon szépen kéri Pollika, arra ki tudna nemet mondani. Állítólag nagyon szeretik a kastélyban, hát nem nagyszerű lenne, ha egyszerre két Palotás lány lenne bent? Legalább egy kicsit. Elvégre mi galibát is tudna okozni egy ilyen cuki 12 éves, főleg, ha a nővére vigyáz rá. - Be, vagy elhozom Őket, vagy Téged viszlek oda. - Ábrándozik plüssmackóként magához szorítva a nála magasabb húgocskáját, s egy utolsó pillantást vetve a kastélyra elengedi a lányt. Látja eleget az épületet, viszont Pannában mostanában nem tudott eleget gyönyörködni. - Szerintem nagyon fogod szereti őket. - Meggyőződése, hogy mindenkivel kijön, Panna is, akivel ő, és ő is bárkivel kijönne, akivel Panna. Annyi időt töltöttek együtt, bizonyosan egyformán választanak barátokat is. Azt hitte, hogy sokkal nehezebb lesz barátokat találnia, de rájött, hogy több a hozzá hasonló ember itt, mint valaha remélte. - Majd Neked is lesznek az előkészítőben, akiket feltétlen be kell mutatnod. - Hangjában játékos szigorúság van. Persze, hogy vigyázni akar a húgára, de ismeri annyira, hogy nem kell ellenőriznie. Azért az normális, ha ismerik egymás barátait. Azt azért nem tudná elképzelni, hogy az összes-összes barát együtt összejöjjön, mert az már túl nagy tömeg volna, de kis adagokban klassz lehet.
- Én még nem mertem megérinteni. Nem tudom, hogy szabad-e. Szabad? - Sosem jutott eszébe, hogy bármelyik tanára érinthető volna, az igazgatót pedig olyan különösen ritkán látja, hogy fel sem merült benne, hogy lehet. Tudja, hogy nem mindenki szereti a túlzott testi kontaktust, ő sem. Csak azokkal, akiket szeret. - Majd együtt megnézzük a könyveket. De amúgy a matekot lehet jobb lett volna anyuékkal, tudod, hogy ők jobbak... meg az angol... itt van? - Az angollal és a szüleivel mindig nagy hadi lábon állt, mert nagyon erőltették, hogy tanulja már meg, de mindig maradt. Ő kitartott amellett, hogy érteni akarja a Carment, úgyhogy franciául fog tanulni. Aztán rájött, hogy már nem is akarja érteni annyira a Carment. - Angolra lehet be kéne ülnöm. - Ismeri be zavartan a hajába túrva. Csak kéne neki is nyújtania valamit, ha már kapott egy Pannát. Egy hónap angolt mondjuk kibírna, nem?
Örül neki, hogy Áron végül is jó őrző-védő puffskeinnek bizonyult. Reméli, hogy nem harap titokban, mint a kutyák, mert akkor tőle is félnie kell, azt meg nem akar.
Bólogatva kibontja a kapott levelet. Valóban van benne nem  kevés költőpénz, hogy vegyenek Pannának az iskolához dolgokat, amiket kell, meg egy kis ráadás, hogy szórakozzanak valamerre. Meg rengeteg intő szó, hogy vigyázzanak egymásra, el ne hagyja a pénzt, jól tanuljanak, de tényleg vigyázzon a pénzre. És persze sok szeretet. - Bevásárolunk! - Emeli fel a fejét vigyorogva. Nagyon szereti a boltokat, amik a faluban vannak, csak az a baj, amikor emberek is vannak benne. De tök klassz dolgokat lehet kapni. - Pálcát, könyvet, tanszert. Meg amit kér a suli. Igazi shaneses leszel. Senszes? Előkészítős. - Sosem hallotta még kimondva, általában csak az előkészítőként hivatkozik rá mindenki. Valami angolos szó. Lehet tényleg be kéne üljön, mert amúgy franciásan sem tudná már kiejteni. - Jó lenne, ha még nem kéne bejárnod. Sok mindent kéne vennünk, ahogy nézem. Szépen kell megkérnünk, hátha elengednek minket. - Neki is órái vannak, de indokolt esetben csak elengedik. Annyira sokat nem tesz hozzá a jelenléte az esemény fényéhez.
A pályaudvarról a Boglyas térre érkeznek. - Ez itt a nagy tér. Boglyas tér. - Mutat körbe a díszes épületeken. - Az a sulid! - Látványosan nagy mozdulattal mutat át a tér túloldalára, ahol az impozáns épület van elkeritkezve, az udvarán épp gyerekek rohangálnak. - Be is mehetünk. Vaagy... késett a vonat és költhetjük a pénzt? - Fordul cinkos mosollyal Panna irányába. A szülei nem tudják, hogy kiben bíztak.
Majdnem 16 év Pollival.
És még mindig nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Nem gondolta volna, hogy ekkora tervezéssel jár egy illúzió megépítése. Mármint tudta, hogy inspirációt nyerni kell valahonnan, meg hogy nagyon egyformának kell lennie fejben, illetve azt is, hogy elméleti tudással is kell rendelkezniük a témában. Persze ezek amúgy mind érdekes dolgok, amikről szívesen olvas... mondjuk. Talán egy átlagos embert elborzasztanának a dolgok, azonban Zsófi megtanulta már szakmai szemmel szemlélni ezeket és elrugaszkodni attól, hogy ezek valójában megtörténtek.
Zavartan vigyorogva bólogat, amikor Lilla megerősíti, hogy a könyv valóban a könyvtár tulajdonában van. Ennek nagyon örül, mert szinte nem is remélte, hogy itt is felleli. Már gondolatban felkészült, hogy hoppanálnia kell más településekre, vagy akár Franciaországon belül kell több helyre ellátogatnia. Charles mesélt neki egy hatalmas könyvtárról Svájcban, ahol még sosem járt, egy pillanatra még az is átfutott az agyán - bár fogalma nincs, hogy Svájcban hogyan tudna beiratkozni bármilyen könyvtárba magyar meg francia állampolgársággal.
De legalább hozna alpesi csokit.
Érdeklődve figyeli, ahogy háztársa előveszi a regisztrációs papírokat, majd a kezébe nyomja. Minden szépírás készségét összeszedve próbálja nyomtatott betűkkel kitölteni, ami eléggé nehezére esik, de azért összességében a legtöbb esetben nem kézzel írott betű kerül a kis rubrikába. Kellett neki egy kis idő mire megtanulta, hogy hogyan kell leírnia az utcájuk nevét, de az ékezet irányát azért következetesen elrontja rajta. Próbál nem túlzottan kapkodni, így éppen az utolsó sort tölti ki, mire Lilla visszaér a könyvvel a kezében. Sugárzó arccal pillant fel először a régi olvasmányra, majd tekintete átsiklik a szőkeség arcára. - Köszönöm Lillá, én... 'a megyek megint, 'ozok macaront. Vagy amit szeretel. - Valaki a francia sajtokat preferálja, valaki inkább a borokat. Nem ismeri túlzottan Lillát, de nem nézi ki belőle, hogy nagyon inna, de egy kis édesség ráférne. - Finom nálunk a macaron. - Nem lehet azt mondani rá, hogy gyenge a gyomra, de nem érti azokat a nézőket, akik szívesen ropogtatnak mindenfélét előadás közben meg után, míg mások... nos kevésbé bírják a látványt. Sok külföldi szereti kipróbálni a francia különlegességeket a büféből, ezért kellett elkezdeni árusítani ilyeneket is a hagyományos kaják mellett. Eredetileg nem lehetett enni a nézőtéren, de aztán úgy voltak vele, hogy úgyis kell takarítani, akkor a morzsa már mindegy.
Egy kicsit túl sokat beszélt. Ujjaival finoman rámarkol a pennájára, ahogy aláírja a nyilatkozatot és átnyújtja Lillának egy hálás pillantás kíséretében, de tekintetében látszik, hogy egy kicsit zavarban van.
A macaron nem árulkodó, ugye?
- Ez ilye' kutátómunká. Ámbrózy. 'ogy elégedve legyen meg. Megelégedve. - Teszi hozzá halkan. Mindig jobban kezdi törni a magyart, ha ideges lesz, pedig egyébként tud. Nem hazudik, valóban tanulja a férfi tárgyát. Igaz, pont a színház miatt, kiváló inspirációnak.
Kint eddig is erősen esett a hó, azonban valamilyen rejtélyes okból feltűnően süvíteni kezdett, ha kinéznek a lányok a mellettük lévő ablakon.
Nem is mondtak mára hóvihart.
Milyen nálunk kapható macaron?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Messze menni. Fogalmam sincs, hogy merre indulok, csak el, olyan gyorsan, amennyire csak lehet, ám még a gyors sem elég gyors ahhoz, hogy ne érjen utol. Annyira utálom ilyenkor. Miért kellett jönnie? Miért nem ment bárhova, ahova akar, hiszen nagyon úgy néz ki, hogy én nem tudok neki jót tenni. Az, ahogy megváltozott a viselkedése, hogy se a ház nem tetszett neki, sem az, hogy hetek után láthatja a húgát, azt az érzést kelti bennem, hogy rám sincs itt már szüksége, és ez szomorúbbá tesz, mint bármi a világon.
Az ölelésétől, attól, ahogy magához húz olyan keservesen szakad fel belőlem a sírás, mint azon az estén, amikor elmondta, hogy nem engem akar, hanem a másikat. Most megint megtörténik, megint egy másikat választ. El kell őt engednem, be kell látnom, hogy attól még, hogy állandó vagyok, sosem vagyok az egyetlen. És ki tudna a sárkányokkal harcolni? senki. Nincs az az ember, aki rá tudná venni arra, hogy felülírja a rangsorát. Azt hiszem, azért ennek mégiscsak örülhetek egy kicsit. Nem tudom, hogy meddig zokogok, szorosan magamhoz húzva őt, hogy más ne láthassa az arcom. De nyilvánvaló, hogy mi történik. Végül, mikor már a könnyeim kezdenek elfogni, és rajtam is úrrá lesz a bőgés okozta fájdalom, lassan, elengedem, hogy zsebkendőt húzzak elé, és kicsit megpróbáljam rendbe szedni magam.
- Az első hónapokban talán. Aztán túl sok lenne a munkád, megbeszélnénk, hogy mivel én rugalmasabban osztom be az időm, én jövök hozzád, de csak későn érnél haza fáradtan, ingerlékenyen, összevesznénk és eljönnék, te pedig egyszer, talán kétszer utánam jönnél, de mind a ketten tudjuk, hogy egy nap már nem fogsz ráérni arra, hogy elgyere.
A kezeimet a zsebembe dugom, szomorúságtól és egy kevés könnytől csillogó tekintetem zizzen szemei között, finoman megvonom a vállam, majd halványan elmosolyodva elindulok az úton, jobb lenne, ha visszamennénk a szállásra, mert ha már Annie itt van, egyikünknek illendő volna találkozni vele.
- Néhány héttel később, ha addig semmi sem történik, nyilvánvalóan én kezdeményeznék. Küldenék egy vicces képet, te reagálnál, beszélnénk pár szót. Néha ez megismétlődne, amikor van valami az életünkben, amit csak a másik ért meg. De egyikünkben sem merülne fel a gondolat, hogy elmenne a másikhoz, mert mind a ketten félnénk a csalódástól. A sors azonban összehozna minket, mert Annie találkozik egy szerintem édes, szerinted töketlen barom fickóval, akihez feleségül megy, az esküvőn egymás mellé ültetnek minket, sokat iszunk, és szexelünk, mert az alkohol hatására elkezdjük idézgetni a múltat.
Megállva egy nyitott ablakos pékség előtt, gyorsan veszek pár sós péksüteményt, mert émelygek egy kicsit, valószínűleg a sírás utóhatása, de a sós íz mindig helyre ránt. Denis felé nyújtom az apróságokkal teli zacskót, hogy kér-e, majd én is kiveszek egyet, és aprót harapok, hogy azért tudjam folytatni a történetet.
- Mire felkelsz lelépek, elmegyek kávét venni, mint a régi szép időkben, de nem nyitok be a szobádba, mert eszembe jut, hogy ha visszamegyek, el kell köszönnünk egymástól, és mind a ketten tudjuk, hogy gyűlölünk búcsúzkodni, mert bénák vagyunk benne. Eltelik pár hét, és rájövök, hogy terhes vagyok. Mivel nincs senki az életemben, már nem is védekezek, fel sem merül bennem akkor sem, amikor összegabalyodunk, hogy kellene. Nem szólok róla, mert te nem akarsz gyereket, én meg makacs vagyok, szóval úgy gondolom, hogy megleszek egyedül is a gyerekkel. Fiút hiszek, de lányunk születik, egy ördögfajzat lesz, amin nem csodálkozhatunk, hiszen ilyen szülőknek nem lehet angyali gyereke. Egy nap talán kiderül az igazság, tizenhat évesen megszökik, hogy találkozzon veled, újra találkozunk, mert összehoz a gyerek, és őszintén, fogalmam sincs, hogy akkor mit kezdünk egymással. Hát ennyi.
Elégedetten lenyalom a sós ízt az ajkaimról, és most először, amióta elindultunk pillantok fel rá, hogy mondja el a véleményét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Piactér

-Igen,oda járok-közöltem, és bár nagyon lazának akartam tűnni, ez nem igazán sikerült. A kutya viszont bármelyik pillanatan a újra rám cuppanhat.Amit a legkevésbé sem szeretnék. De tényleg. Nagyon nem.A lány-vagy inkább nő- neve Hollóvölgyi Zsófia. Egyébként elég idegesnek tűnt...Mondjuk meg is értem. Felé pillantottam.Nem tudtam segíthetek-e valamiben, így, végső elkeseredésemben mekérdeztem, nincs-e kedve elmenni velem enni valamit-és...őőőő...nem lenne-e kedve elmenni...enni valamit?-ez mondjuk jó furán jöhetett ki...végtére is, az ő kutyája akart megenni(vagy legalábbis megnyalni).Meg én vagyok a gyerek...persze nem azt mondom, meg kéne hívnia mert az természet ellenes. Mondjuk pár másodperc elteltével rájöttem milyen hülyeséget kérdeztem,de már nem lehetett csak úgy visszaszívni...basszus de hülye vagyok. mi van ha mondjuk dolga lenne!?Ez nagyon ciki!!!Pár pillanat alatt viszon fel kéne ocsúdni a bambulásomból,és rendezni aa dolgokat...Na ja. Ez már a nehezebb része.-pe-persze ha ez gond...nem kell- na jó, szerintem csak rontottam a helyzetemen de mindegy.tudom ez az egész nagyon furán hangzik.-Kezdtem-csak lehet hogy az egész lábnyalogatás onnan kezdődött hogy kipróbáltam valami új bio-krémet éééés...igazából ennyi- fejeztem be a vallomásom, a nő válaszára várva

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Volt valami különösen nyugtalanító ebben a lányban, és nem csak a szemei, melyekkel egyébként Lilla meg volt győződve róla, hogy pislogni se szokott. Vagy direkt megvárja, hogy ne lássák, fene tudja. De volt valami különös kisugárzása is, ami miatt annyira nem is sietett vissza hozzá, miután megtalálta a könyvet. De még így is a papírmunkával bíbelődött, mikor letette elé az asztalra a kötetet.
Zsófi láthatóan megörült, és nem győzött hálálkodni, sőt, még azt is kilátásba helyezte, hogy legközelebb hoz valamit Lillának.
- Ugyan, nem fontos - rázta meg a fejét, habár az édességgel nem volt baja. - A könyvet hozd majd vissza, mást nem kell.
És lehetőleg semmit se valósíts meg belőle - tette hozzá gondolatban, és bizonytalan pillantást vetett az irományra. Bele se nézett, de biztos volt benne, hogy illusztrációk is vannak benne, hátha valakinek ne lenne elég jó képzelőereje.
Átvette Zsófitól a papírt, és közben valami újat fedezett fel a hatalmas szemekben. Talán zavart? Mintha bizonytalan lett volna. A macaron ajánlgatását se tudta most már egészen hova tenni. Aztán pedig a francia lány magyarázkodni kezdett, ami végképp homlokráncolásra késztette Lillát.
Rövid időn belül ez volt a második alkalom, hogy valaki Ambrózy-val takarózik. Hogy az ő órájára kell neki egy könyv, ráadásul kicsit sem hétköznapi darab. Persze, a professzor témája sem a legáltalánosabb dolgokat taglalta, de vagy vérszemet kapott a pasas, vagy páran olyan dolgokba másznak bele, amibe nem lett volna indokolt, hacsak nem érintettek valami módon.
Ő mindenesetre nem akart sem vérátkokba, sem semmilyen brutális szörnyűségekbe keveredni, épp elég stressz volt rajta Sári miatt is.
- Biztosan nagyon elégedett lesz. Ő.. - ekkor tekintete elkalandozott, és még a feje is félrebillant kissé, mikor megpillantotta az odakint dúló hóvihart. - Hát ez meg... mi a..?
Nem hogy viharról, hóról sem volt szó. Valóban ennyire megőrült volna az időjárás?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

-rendben ennek örülök.-mosolyogtam rá Bettire.És tényleg örültem. Ezzel az egy(vagy több) mondattal egy nagy kő esett le a szívemről.Sokkal inkább élvezem már így a tanulást...mármint nem sok másodéves mondhatja el, hogy egy nagyobbal tanul.Még akkor is ha az a "nagyobb" körülbelül egy évvel idősebb nálam.a gondolatmenetem közben halványan elmosolyodtam. Ez talán Bettinek is feltűnt, mert mintha vissza mosolygott volna. Kicsit kifáradtam de úgy éreztem, muszáj még gyakorolni. Ebben a pillanatban-mintha csak Betti megértette volna a gondolataim- megkérdezte lenne-e kedvem még gyakorolni.-háát...kicsit fáradt vagyok,de ha neked van még kedved, nagyon szívesen gyakorolnék még egy kicsit-néztem komolyan Bettire.de magamban azt kívántam bárcsak elhívna sütizni...hmm...igen egy jó Fekete-erdő torta...nyammmi. A gondolataimból egy bagoly zökkentett ki. Egyenesen előttem repült be a nyitott ablakon, majd a mellettünk álló lányra szállt. aki nem kis meglepetésemre, elordította magát. Nem mintha megszokott volna az ilyen. Viszont a húgomnál az. De tényleg rendesen fél a baglyoktól. ha létezik ilyen fóbia neki 100 százalékan ilyene van. Persze a lány nem a húgom, és nem is pár régi, bagoly fétises barátom volt. Ekkor Betti szólz hozzám, és erre-mivel nagyon jólnevelt vagyok-(kacc kacc) válaszoltam.-jó, ez a hangosító bűbáj jól hangzik-mondtam, és már indultunk is volna a tökéletesen hangszigetelt hely megkeresésére, mikor a baglyos lány összeesett

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Angelica

(befejezés)

Persze! Nagyon örülnék. Néhány termet már ismerek. De még nem sokat láttam.
Kérdezzek vagy ne? Nem, nem fogok kérdezni mert tuti már nagyon idegesíti, hogy folyton csak kérdezek, nem, most nem fogok feltenni egyet sem. Hát amikor el… Aztán félbehagytam a mondatot, mert próbáltam visszagondolni az első gondolatomra. Végül úgy döntöttem, hogy nem mondom el. Hát hogy is mondjam…..  Amúgy meg nagyon szeretek a kastélyban lakni. Bár kicsit amikor beléptem a kastélyba, akkor kicsit elkedztem hiányolni az otthonomat meg a cirkuszt. Még elsőnek egy kicsit fura volt itt lenni az órákon, új közösségben lenni, meg hogy itt sok minden más, és hogy itt minden étel más mint a mugliknál, a szokások, meg hogy itt csomó minden lebeg meg… Közben ránézek az órára, és eszembe jut, hogy már el is kezdődött a gyógynövénytanórám. Lehet nem kellett volna elbeszélgetni az időt mert biztos neki is van jobb dolga.
ööö figyi, viszont most órám lesz, mennem kell. Akkor majd talizzunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Bocs haver, nem akartam rád hozni a frászt - úgy megugrott a srác ültében, mint akit lidércálom nyomasztana. Valószínűleg nagyon belemerült abba, hogy nyomkodja azt a villogó ketyerét, s emiatt nem figyelt a környezetére, pech. Lehetnék egy vadállat is, aki csak úgy leüti, és kirabolja, tanú sem lenne rá, szóval elszedhetném a pénzét, meg a ruháját. A méret mondjuk nem lenne jó, de ezen kár is volt filózni, mert semmi sem vitt volna rá arra, hogy bántsak egy ártatlant. Elég tré csöves voltam ilyen szempontból, mert bennem nem volt meg az a plusz, ami életben tarthat az utcán. A kunyerálást persze igyekeztem elsajátítani a magam módján, de arra nem lettem volna képes, hogy erőszakkal szerezzem meg magamnak az aznapi betevőt. Inkább éheztem három napon át, mint sem, hogy ilyet tegyek. Ettől függetlenül a srác lehetett volna figyelmesebb is, mert rajtam kívül akadhatnak itt betyárok, akiknek nem kéne kétszer mondani, hogy zsebeljék őt ki. - Mi? Mármint én? Igen, ember vagyok, afféle - jegyeztem meg, miközben megvakartam szakállas államat, mert kissé furának tartottam így elsőre a srácot. - Szóval akkor tudnál adni egy szálat? - kissé talán rámenősebb voltam, mint máskor, de piszkosul megkívántam a cigarettát, hideg is volt és jó lett volna legalább néhány percig olyan tevékenységnek hódolni, mint mondjuk a füst pöfékelése, mert így legalább néhány percig azt érezhettem, hogy úr vagyok. Meg a füst legalább elnyomta a szagomat. - Baszki, ne pazarolj - ejj-ejj, hogy lehet egy ilyen félig elszívott szálat csak úgy eltaposni? Le is guggoltam, s felkaptam a földről a csikket, majd markomba véve felegyenesedtem, jó lesz ez későbbre is alapon, de azért még vártam, hátha kapok egy rendes szálat is.
- Köszi, tüzed is van? - elvettem egy szálat koszos ujjaimmal a dobozból, aztán ha meggyújtotta, mélyet slukkoltam, míg felizzott a parázs, majd oldalra fújtam a füstöt, hogy kiélvezzem a pillanatot. - Khhh, ez erős - vagy a tüdőm krepált be ezekben a hideg napokban, vagy talán nem is dohányoztam, magam sem tudom, kicsit erős volt az anyag, de mégis jól esett, hogy szívhattam. - Kössz, haver...nagyon megijedtél? - nem tudtam, hogy mitől ez a nagy döbbenet, pedig nem volt rajtam semmi extra, csak néhány szakadt, kukából túrt gönc.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Kellemes, nagyon kellemes ott álldogálni vele, és csak nem gondolni semmire.
- Miért néznél ki bénán? - hangom őszinte. Habár az önkritika nekem sem ismeretlen, mégsem értem, neki mi a problémája.
Annak ellenére, hogy én javasoltam a dolgot, a gyomrom mégis össze ugrik, mikor beleegyezik. Ahogy pedig a mozdulataink tovább gördülnek, a szívem egyre hevesebben kalapál. Ám csak elengedem az eseményeket. Megyek az árral, és hagyom, hogy Eli vezessen. Észre se veszem, hogy kicsit kiesik a ritmusból, helyette leveszem a tekintetében, a mosolyában. Visszamosolygok rá, és megyek tovább az árral. Mintha repülnék. A magassarkúimat is elfelejtem, most olyan könnyedén mozgok bennük, mintha nem is lenne semmi a lábamon.
Felnevetek a megjegyzésén. - Ki akarod hagyni a saját végzős bálod? - kérdezem nevetve.
Eddig nem is nagyon gondoltam bele, hogy talán a jövőévi az utolsó bálunk együtt. Hogy mi lesz aztán? Azt talán egyikünk sem tudja. Nincs időm azonban sokat töprengeni, partnerem kiemel a gondolataimból. Ahogy derekamat elengedve megpörget, mintha felemelkednék. Megszűnik körülöttem a világ, eltűnik a sátor, a sátorból kiáramló hangok, a ki-be járkáló diákok... Csak ő és én vagyunk, meg a táncunk. Átkarol, én pedig szélesen mosolygok, és élvezem a meleget, ami szétárad bennem. Lassan mozgunk a zenére, és mintha mindig is ezt csináltuk volna. Mintha évtizedek óta ismernénk egymást.
- Örülök, hogy elhívtál - nézek föl rá, elveszve ismét a szemeiben. - Nagyon - teszem hozzá mosolyogva. - Nagyon jó most itt - szólalok meg ismét, kis hallgatás után. Nem is gondolok rá, hogy egyszer vége lehet, kipukkadhat a buborék. Mi ketten most benne vagyunk ebben a burokban, és ez így van rendjén.
Most én kezdeményezek, és pördülök meg keze alatt. Kettőt is fordulok, majd lendületből ismét közelebb lépek hozzá, két kezemet a vállaira téve. Innen mosolygok rá, és barna szemeimet az övéibe mélyesztem, elmélyesztve tekintetemet az övében.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Fogalma sincs, hogy miért olyan furcsák körülötte az emberek. A Fauxbatonsban már kifejezték, hogy nem szeretik a nagy szemeit, de arról nem tehet. Ott vannak az arcán, odanőttek. Nem mennek sehová, bocsi. Egyébként meg csak próbál beilleszkedni, úgy, hogy nem kelt nagy feltűnést. A Beauxbatonsban is akkor kezdődtek a problémák, amikor mindenki megtudta, hogy miféle helyen is nőtt fel és mivel is foglalkoznak ott.
Pedig az igenis menő.
A finneknél van még egy hasonló, ahol azért eléggé keményben nyomják a metált. De egyébként nagyon egyedi, alaposan kidolgozott munka az övék.
- 'ozom, 'hozom. Időbe'! - Teszi hozzá vékony mutatóujját felmutatva. Ez is fontos egy könyvtár esetében, hogy időben vigye vissza a könyvet. Nem akarja ő lenyúlni az aurorok elől ezt a művet, épp csak tanulna belőle. Biccentve elveszi háztársától a nehéz könyvet. A szíve hevesen ver az örömtől, meg picit az izgalomtól is. Még csak az kéne, hogy kiderüljön, hogy nem macaronokat sütöget esténként és itt is csúfolni kezdjék. Valószínűleg így is meg a pletyka a háta mögött, de ebből vajmi kevés jut vissza hozzá. A füle nem olyan nagy, mint a szeme, azzal nem érzékel úgy. Jó, persze Fofia nem egy groteszk Piroska és a farkas mese, ezt csak szereti hinni, hogy jobban lát, pedig amúgy teljesen átlagosan.
Bizonytalanul kinyitja a könyvet, csontos ujjaival finoman végiglapoz néhányat a viseltesnek mondható lapok közül. Szemmel láthatóan nem fiatal lányoknak való olvasmány. - Legyen is elégedet', 'a ezt én megnézem. - Rázza a fejét, ahogy a száját húzza a borzalmasabbnál borzalmasabb képekre. Őszinte sóhaj hagyja el száját a ráváró feladat miatt. Ez az első komolyabb illúzionista feladata. Meg a képek sem töltik el túlzottan boldog, karácsonyi hangulattal a szívét. Bármennyire is ezzel dolgoznak, azért az illúzió az más, mint az, hogy ezt ténylegesen embereken végezték el. Ezt mindig próbálja kizárni a fejéből, mert különben kilendülne a koncentrációból, miközben vetít. Egyszerre kell valóságszerűnek lennie, de eltolnia a tudatot, hogy ez meg is történhetne.
De most már nála van. Remélhetőleg nem kell Lillával birkóznia érte, mert meggondolja magát. Lehet nem kellett volna ekkora havat csináljon? Csak a többi ablakon ne nézzen ki, mert a távolabbiakra már nem tudta megcsinálni hirtelenjében. - Bolond esz asz idő. A muglik nem vigyásznak a szenyezésse'! - Csóválja ismét a fejét felháborodva, ahogy a táskájába csúsztatja zsákmányát. Sokat hallani a globális felmelegedésről meg arról, hogy mennyire megbolondul az időjárás. Ez nem az, de azért na. Mindenképpen csúnya dolog.  Lassan ideje csillapítani a vihart, ha elegánsan távozni akar. A süvöltés hangjai alább hagynak, a kövér pelyhek tánca pedig ritkulni kezd, de azért még mindig sűrűn hullik a hó. - Mindjár' megyek, csak...- Tekintetét az ablakra emeli. Ezt túltolta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

A nyelvére vonatkozó figyelmeztetés eljut a tudatáig, és már-már gondolkodóba ejtené - elvégre mi lehet felelőtlen a nyelvöltésben, és hogy vajon fenyegetésnek vegye-e Lili megjegyzését, valamint, ha az, mit tervez a lány a nyelvével pontosan -, de a sapkáért nyúló mozdulata, azaz gonosz terve megvalósítása ezt a halomnyi merengést rögtön arrébb is taszítja a fejében.
Lili viccesen néz ki, saját kezei viszont nem örülnek annak, hogy a sapka szettjéhez tartozónak tűnő kesztyűk kerülnek rájuk. Kifejezetten kényelmetlen viseletnek tűnik.
 - Honnan tudod, milyen az, ha összenyalják a fejed? - kérdezi nevetve, de valahogy mégis komoly érdeklődéssel. - Egyáltalán mi tudja összenyalni az egész fejed? Ezen a halsapkán kívül - teszi még hozzá a nyilvánvalót, aztán meghallva Lili felvetését, kezeit hirtelen a magasba emeli. Nem, nem adja meg magát. Épp ellenkezőleg. Azt próbálja elérni, hogy barátnője ne tudja elvenni a pikkelyesnek tűnő ruhadarabokat.
 - Nem adom - teszi még hozzá újabb nyelvöltés kíséretében, elvégre az erre irányuló figyelmeztetés elveszett már a fejében kavargó többi gondolatfoszlány között.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Mire feldolgozom a megjegyzését, folytatja, amit egy visszafogott mosollyal hallgatok. Tényleg baromi vicces, ezért volt értelme egy hétig elviselni a karomban sajgó izomlázat… – Értem, persze. - aprót bólintok és egy pillanattal később már magára is hagyom örömködni. Azt bezzeg nem gondoltam, amikor gyanútlanul visszajöttem, hogy átköltött karácsonyi dalba kezd természetesen az anyanyelvén, ami nem tudom javít vagy ront a helyzeten, de sehogy sem fényes. Várom a visszavágást. Nem ez történik. Szuszogva nevetem el magam a… dicséreten? – Ritkán sziporkáztatom nehogy elkopjon – értetlenül azon töprengek, hogy nem vette magára vagy nevetett ki, ahogy a legtöbben?
- Majd azért egyszer meghallgatom az eredetit – biccentek, habár biztos nem az lesz a kedvencem. – Azt nem csodálom – ráncolom a homlokomat.
– Nekünk Pálinka dalunk van – mosolyodok el szélesen. - Kvázi egy himnusz a kupica pálinkához, ami minden megoldása a búskomor, szedett-vedett sorsú magyaroknak. De, ha az egyenletből kivesszük az alkoholt, akkor bármelyik Republic dal is sokak által ismert és még jók is – fogom a tollat, és kerekded betűimmel az elhangzottakat követően skiccelem:
Bagossy – Van egy ház
Illegál - Örökké
Fish – Ne is figyelj rám
Tankcsapda – válassz régebbi dalokból
- Szerintem ezeknek adhatnál egy esélyt – tépem ki és felé nyújtom. – Így nem felejted el. - én annyit hallottam a libresszió rádiójában őket, hogy a könyökömön jönnek ki. Onnan ismerem a Margaretet is, na de kedvenc magyar bandám annyira nem stimmelt a lányhoz. Ahogy a kastélyhoz sem, hogy legyen itt komló a semmiből, pedig nélküle az egész terv dugába dől. Amíg az nem kerül az orrom elé a víz melegítésén kívül mást nem teszünk. Leg- és annál is nagyobb meglepetésemre a manók egy fonott kosárral térnek vissza, valamilyen raktár szerűségről motyogva, a kosárban ránézésre a megfelelő mennyiségű kenderfélével, meg némi árpával. Bólintok egy kis időt hagyva az államnak az eséshez, miközben csípőre vágom a kezeimet és a füzethez lépek. – Tizenöt és tizenhat évesen cefrézünk – karikázom be az adott lépést, majd Marinara nézek. Sok sikert hogy leolvassa mi van az arcomra írva, mert én magam sem tudom elképzelni. Ami biztos, az egyszerű együttműködésünk közben elkezdtem jól érezni magam. – Lassan meg kell mosni a ribizlit és az édesgyökeret is – mutogatok a hátam mögött, amíg a gázra is vetek egy pillantást és az elcsent péksüteménybe harapok. Utóbbi növényt különben ez idáig sosem láttam élőben, de ezt jobbnak látom elhallgatni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Rét

A hó megjelenése mindig vegyes érzelmeket vált ki Pollikából. Egyrészt szereti nézni a kövér hópelyek táncát az ablakból, a havas táj látványa pedig a meleg kastélyból megbabonázza. Otthon is szép, de ez az első tele a Bagolykőben, és az itteni táj egészen más. Másrészt élvezi, ahogy a friss hó ropog a talpa alatt, valamiért kellemes érzést vált ki belőle a hangja. Azonban a hideget meg a vizes ruhákat gyűlöli. Emiatt jól beöltözött vízlepergetős mugli ruhákba, kabát, orkán nadrág, meleg csizma, kesztyű. Minden, ami kell, hogy ne panaszkodja végig ezt a nagyszerű programot, amit Petyával elterveztek maguknak. - Petya, csupa víz leszel! - Majdnem, minden. Hangja kissé aggodalmaskodó, de elismerősen pillant a hóangyalra. Régen nem csinált már ilyet, mert utálja, ha csurom vizes lesz.
Figyelme azonban hamar elterelődik a nedves ruhákról, amint Petya mutogatni kezdi, hogy milyen klassz dolgokat hozott. - Nem baj, majd... kavi..cs...áh, nem fontos. - Ilyen vastag hórétegben aligha találnak köveket, amiket be tudnának illeszteni gomboknak. Annyira természetes volt a számára, hogy azok mindig találhatóak a természetben, hogy el is felejtette. - Ezek a fogak valami zseniálisak! - Emeli ki Petyus kezéből megbabonázva a játékfogsort. Arcán széles vigyor terül el, ahogy vizsgálja a kis eszközt, alig várja, hogy berakják és működés közeben lássa. - Tudod mi lenne a j..?- Kezd bele, hogy elmesélje elméletét egy vámpírnak öltözött hóemberről, azonban a kiselőadásában megzavarja egy jól irányzott, kemény hógolyó, ami a vállán éri. Döbbent sikoly hagyja el a száját, azonban az első lefagyás után gyorsan reagál. Elhajítja a fogsort, ő maga is a friss hó után nyúl, hogy a vastag kesztyűjével sebtében bénán meggyúrt, esetlen, puhácska hógolyót küldjön válaszul háztársának egy újabb harci visítás kíséretében, hogy aztán félig leguggolva kezeivel lapátolni kezdje a könnyed havat a fiú irányába. - Hóvihar! - Nem nyúl mélyen a réteg alá, épp csak hogy érezze Petya a törődést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Oh, persze, Zsófia! Már vártam, a legjobbkor érkezett - kedves mosolyt villantottam a fiatal hölgy felé, tényleg örültem az érkezésének, már csak azért is, mert igen csak el voltam havazva, s az étteremben bizony nagyon jól jött volna már némi munkaerő. Egyelőre még egyetlen pozíció sem telt meg, első ránézésre és a kezdeti szimpátia alapján viszont úgy éreztem, hogy ez hamarosan majd megváltozik. - Nemes Balázs szolgálatára - kezet is ráztam vele, majd hellyel kínáltam az egyik széken. - Elnézést a felfordulásért, még rengeteg a teendő, mindenütt dobozok vannak. Tessék, foglaljon csak helyet - azzal felmarkoltam a székről a dobozt , így már valóban helyet foglalhatott. Megkerülve az asztalt, magam is letelepedtem a székre, majd a hölgyre pillantottam. - Elnézést, nem emlékszem már, hogy a négy vagy a nyolc órás műszakra jelentkezett, az elmúlt napokban befutott pár jelentkezés. Egyébként átnéztem a levelét, amit bagolyban küldött, az alapján úgy gondolom, hogy megfelel a pozíciókra, mert igazából több is akadna. Lehet pincér, dolgozhat a konyhán is a szakács mellett kisegítőként, és a pultban is lehet. Melyik érdekelné igazán? Oh, bocsánat, a legfontosabbról megfeledkeztem. Mennyi idős is? Már csak amiatt is kérdezem, mert ha 18 év alatti, akkor csak délelőtti vagy délutáni műszakot vállalhatna és csak részmunkaidőben. - Ezt azért jobb volt tisztázni, mert nem volt ráírva, hogy mégis mennyi lehet, de ha tippelnem kellett volna, akkor úgy nagyjából a húgommal egyidősnek tűnt, plusz-mínusz egy-két év.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Áh, értem - egy pillanat erejéig talán feltűnt arcomon a csalódottság, mert bevallom, már nagyon vártam, hogy jelentkezzenek az álláshirdetésre, de nem volt mit tenni, várakozni kellett tovább. Az viszont rögvest jobb kedvre derített, hogy a fiatalember az étterem iránt érdeklődött. - Ha minden jól megy, akkor hétvégén nyitunk, de nézz körül nyugodtan. Kívülről egy bárkát próbáltam megformázni, nem tudom, hogy ez mennyire sikerült, mit gondolsz? - kíváncsi voltam a fiatal srác véleményére, végül is, több szem többet lát, s ha valami észrevétele lenne, azon talán még változtatnék is. Közben feladtam a hálószerelési kísérletet, egy kicsit már fájt a karom, s bántam is, hogy nem a jól bevált pálcát vettem segítségül. Nehéz volt megszokni, hogy nem a muglik közt élek már, hanem olyan helyen, ahol nyugodtan varázsolhatok.
- Micsoda? Naná, a Navinébe! Nekem is van egy ilyen sálam, de már egy kicsit megkopott. Hmmhmm, ismerősen cseng a nevük, de szerintem máshonnét ismerem őket - jegyeztem meg, miközben földet értem, majd jó szokásból leporoltam a tenyereimet. - Meg van még az a jó kis suliújság? Régen írtam bele néhány cikket, jó kis lap volt - az emlékek jó érzéssel töltöttek el, nem is értem, hogy a húgommal miért is nem fecserésztem efféle dolgokról, mindenesetre jó volt összefutni egy navinéssel, aki még ha egy pillanat erejéig is, de a régi önmagamra emlékeztetett. - Én is örvendek Thomas - ráztam meg végül a kezét. - Tudod mivel papként elköteleztem magam a hivatásomnak, úgy gondoltam, megpróbálok bibliai történetekből meríteni ötletet az étteremhez, hogy ezzel is felkeltsem egy picit mások érdeklődését a Biblia iránt. Tudom, hogy ez nem túl népszerű dolog itt, de azért mindig akadnak érdeklődők. Több ötlet is felmerült, de aztán végül emellett döntöttem. Odabent egyébként több festmény is van, amely különböző jeleneteket ábrázol. Ha érdekel, nyugodtan menj csak be , és nézz körül, csak vigyázz, mert még nincs minden a helyén, és kupi van - sosem rejtettem el semmit a kíváncsiskodók elől, büszke is voltam erre a helyre, ezért ha kedve volt, hagytam, hogy nyugodtan benézzen. Ha így döntött, magam is követtem. - Gyere, adok egy menükártyát, ha van kedved, gyere el hétvégén a megnyitóra a barátaiddal - a megbűvölt lapot a kezébe nyújtottam, melyen érintést követően jelent meg az étlap, s a nyitáshoz szánt menülista.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Én is örvendek! Jajj, elnézést a tiszteletlenségemért, máris magamra kapok valamit - nem számítottam ma már arra, hogy még valaki befut az állás kapcsán, pláne nem egy fiatal hölgy, de így már nem akartam atlétában flangálni előtte, mert ez mégis csak illetlen dolognak számított, nekem meg aztán nem hiányzott az, hogy bármiféle pletyka is keringjen, aminek egyébként nem volt semmilyen alapja. Sietve ugrottam az ingem után, amibe gyorsan belebújtam a bemutatkozást követően, majd igyekvően próbáltam visszabújtatni a gombokat a helyükre, közben felpillantottam a kisasszonyra és egy elnézést kérő mosolyt is megengedtem felé. - Egy kávé, máris. Egyébként hogy találtál az állásra, a hirdetés útján, vagy hallottál róla? - kíváncsiskodtam, miközben sietve töltöttem neki egy csésze feketét a frissen főzött kávéból. A tálcára tettem még tejszínt, cukrot és édesítőt, azzal sétáltam vissza az asztalhoz, s el is helyeztem előtte az italt. - Az nem akadály, lesz egy szakácsunk, és én is ott leszek a konyhában, a konyhai kisegítő inkább az alapanyagok elkészítésében és feldolgozásában ténykedik, de ha ez nem tetszik, az sem probléma. A pultos feladata az elsősorban, hogy  kiállítsa a számlákat, és kezelje az italos-süteményes pultot, illetve a kávészekciót. A pincérek feladata az ételrendelések felvétele és a felszolgálás - röviden összefoglaltam, hogy milyen lehetőségei is vannak, kedves lánynak tűnt, bármelyiket is választaná, el tudtam képzelni azt, hogy vele együtt dolgozzak. - Oh, nagyon szépen köszönöm, remélem, hogy másoknak is tetszeni fog a hely, na meg persze az ételek - egy kis büszke mosoly is felütötte a fejét ajkaimon, hisz mégis jó érzéssel töltött el a dicséret, s öröm volt hallani ezeket a kedves szavakat. - Van egyébként valamilyen tapasztalatod a felszolgálásban, számlázásban, raktározásban? - kíváncsian pillantottam rá ismét, jó lett volna tudnom, hogy vajon mivel is bízzam meg őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Művelődési Ház és Könyvtár

Egy kicsit furának tűnt ez a lány, mintha szétszórt lett volna, ennek ellenére mégis kedvesen viselkedett, s még segített is nekem kiosztani a könyveket. Ahogy szorgoskodott, eszembe jutott az otthoni gyülekezetem, hasonlított onnan Rózára, aki minden alkalommal jött, segített és az énekekben is vezette a fiatalságot. Jó lett volna itt is létrehozni egy ilyen kis közösséget, meg is fordult a fejemben, hogy megkérdezzem Lillát, de aztán az is eszembe jutott, hogy a varázslók közt nem mindenki veszi szívesen ezt a témát, s nem akartam olyan lenni, aki csak úgy tukmálja másokra a vallást, mint árusok a pogácsákat. - Szép név, hasonlít a bibliai Delilához - jegyeztem meg bemutatkozására, miközben elhelyeztem az utolsó énekeskönyvet is. Ezután tűnt fel az, hogy a képes bibliából nincs elegendő példány. - Igen, igazad van, megtévedtem - sóhajtottam - tudod, sokáig éltem a muglik közt, és nekem még mindig természetesnek tűnik az, hogy ezek a témák az itteni könyvtárakban is megtalálhatóak. Tényleg megnéznéd? Ezt előre is köszönöm, de jó lesz majd a következő alkalomra, ez a mai úgyis csak egy bemutatkozó lesz, egy kis beszélgetéssel, ismerkedéssel, egy -egy történettel. Köszönöm szépen, hogy ezeket is idehoztad. Tartozom valamivel? - közelebb léptem hozzá, nem tudtam, hogy ez itt hogyan megy, kell-e érte fizetnem, ha igen, volt nálam némi galleon. - Egyébként...mond csak Lilla, nincs kedved részt venni ezen a bemutatkozó délutánon? Hátha kedvet kapsz hozzá, énekelni is fogunk, és elmesélek egy-két érdekes történetet a régmúltból - kedves mosollyal pillantottam rá, de nem akartam túl rámenősnek sem tűnni, mert nem az volt a célom, hogy elijesszem a témától, inkább csak érdekelt az, hogy lenne-e kedve csatlakozni a kis közösséghez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Tényleg nem volt nagy élmény ebben a fura, nedves érzést keltő sapkában álldogálni, és csak azért nem kapta le magáról egyből, mert Csengét láthatóan szórakoztatta, hogy ráadhatta, és figyelhette grimaszait, és Lilinek nagyon tetszett, milyen vidáman kacarászik a másik lány.
Látható érdeklődésére Lilkó is megpróbált komolyságot erőltetni magára, de persze nem győzte vigyorral a választ.
- Nem tudom, egy teve? Vagy egy elefánt! Az tuti - bólogatott. - Nem tudom, milyen lehet amúgy, de gyanítom, hogy.. ilyen érzés.
Kínjában is nevetett már, mert valamit muszáj volt kezdeni ezzel a szörnyen nyálszerű érzéssel a fején. Borzasztó volt, és nem is értette, hogy kapcsolódott össze fejében a hal nyálkássága és az, hogy valami emlős a fél fejét bekapva, körbe-körbe nyalja a kobakját. Pedig ezt vizionizálta maga elé, miközben nyúlt a kesztyűkért. De aztán meglepett pislogásban ért véget a mozdulat, barátnője ugyanis nem akarta odaadni neki azokat.
Egy újabb nyelvöltés és a kesztyűk átadásának verbális megtagadása fogadta Csengu felől, és Lili nem győzött pislogni. Majdnem tátogott is, akár a hal, de ezzel a sapkával a fején valahogy azt már túlzásnak érezte volna.
- Neeem-e? - kérdezte, és elvigyorodva odaugrott közvetlenül a másik elé, nyújtózkodni kezdett kezei felé, hogy elkaparinthassa tőle a kesztyűket. Nem mintha neki lett volna szüksége rájuk, neki sapka se kellett, de már a végére akart járni a kis elméletének.
- Kérem, kérem! - nevetett, ujjait Csenge csuklójára fonva, próbálva lehúzni karjait a magasból.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

Annyira van jól, mint én éber a mai nap folyamán. Amint kimondja szinte már borul is, amit tiszta jelnek vehettek, hogy a labda erősebben csapódott, mint hittem. Aggódom ugyan, de hidegvéremet megtartva odafigyelek rá, miközben beszéltetem. Ahogy a szavak egészen érthetően és megformálva hagyják el száját némileg meg is nyugszom több teret engedve a koncentrációnak. – Akkor jól emlékeztem, mármint a nevedet is hallottam már egyszer kétszer, csak nem tudtam arcot párosítani hozzá – mesélem, közben arcát fürkészem. Mintha a homlokát ráncolná fájdalmában. Nesze nekem könyvtár és olvasás, ha másodikos létemre nem tudok bűbájjal megoldani egy ilyen helyzetet. A nyakamat nyújtogatom, hátha valaki más megnézi mi lett a repülő labda okozta sérülés eredménye, de senkit nem látok közeledni. Lédára ugró pillantásom után el is húzom a számat – Igen, a sebességnél amit a seprűn diktálunk muszáj, és nem is számítottunk rád – nem mondanám, hogy nem volt szemrehányásnak nyoma a hangomban, de szemeim abszolút bocsánatkérően néztek le a lányra. Mert ha ott volt, ha nem, elismerem az én hibám volt és a figyelmetlenségemé. - Hogy érzed, bemenjünk a gyengélkedőre? – ácsorgok ott karomat összefonva. Ahogy elnézem őt, addig még baj nélkül be tudunk botorkálni, ha szükséges, máskülönben már rég bent lennék vele.
Léda kérdésére rövid pillanat után ontani kezdem a választ, hátha a beszéléssel elterelhetem a figyelmét a fájdalomról. – Látod felőlünk a három karikát a magasban, és ott messzebb is van belőle – na ha azt látja és bólint, nincs baj. Főleg, ha három és nem hat vagy netán kilenc az a karika. – Három féle labda repül a levegőben. Azokat őrzők védik, hogy a három hajtó – mutatok az éppen alakzatban repülő ellencsapat tagjaira, mivel mi nélkülem foghíjasan vagyunk éppen – ne dobhassa be a kvaffot - a labdát, ami eltalált – ugyanis azzal pontot szerezhetnek. A terelők az ellenfél hajtóinak feladatát nehezítik és csapattársaikat védik a gurkótól. Abból normál esetben kettő lenne, de mi ma csak egyet engedtünk fel – leguggolok mellé, hogy a gyorsan, de robosztusan suhanó labdát is megtaláljuk – ott megy most. Azokat ütővel ütik el. A harmadik fajta labda az aranycikesz, ami nagyon fürge, tehát a fogó poszton lévő ember ha elkapja, az ér a legtöbbet egy meccsen – magyarázom hosszasan és remélem némileg érhetően össze tudtam foglalni. – Jobban leszel és érdekel, a körletben odaadhatom a könyvemet, ami a kviddicsről szól. – ajánlom fel egy apró mosollyal.
 Meglep a lány köszönete, hiszen miattam kell most itt ülnie – Ne viccelj, ez természetes – biccentek - Én nem viseltem ilyen jól, amikor engem először eltalált repülés közben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Szeretem a kialakult helyzetet. Azt pedig végképp, hogy látom a nemértést Bence arcán. Ilyenek tényleg a lányok? Ilyenné váltam én is? Picit játszanak, picit komolyak és még arra is hajlandóak, hogy ilyen szavak elhagyják pimaszul vöröslő ajkaikat, amikor tisztában sincsenek a szavaknak a következményeivel? Meglehet. Sőt, egyre biztosabb, mert most én magam is ezt csinálom Bence társaságában. A régen introvertáltként azonosított énem krokodilkönnyeket hullat a Levita toronyban, miközben én magam mögött hagyom a csigaházamat, és mérföldekkel távolabb vagyok attól a zárkózott tinédzsertől, aki eddig voltam. Eleinte csak elfogadtam ezt a furcsa érzést. Volt, amikor tiltakoztam is ellene, de az már messze van. Egy távoli galaxisban, ahová már soha nem szeretnék visszalátogatni. Szeretem a felszabadult énemet, amit – ki kell mondanom – Bence hozott ki belőlem, már amikor az első, kissé részeges csókunk elcsattant azon a bizonyos stégen. A mai napig szeretek visszaemlékezni rá, és kellemes bizsergést hagy maga után. Sokkal harmonikusabb érzést, mint amit valaha kiváltott belőlem Ilián. Édes Merlin! Arra az időszakra visszagondolni is égő. Skip.
Figyelem őt. Ugyan már ajkaimat nem harapdálom, de a csintalan tekintet megmaradt. Ő sem fűz többet hozzá a betűzési technikámhoz – ami némi egyenletmegoldással párosul –, ezért maradunk a jelen, igencsak sziklaszilárd talaján, miközben telefonomhoz nyúlok, hogy zsebembe rejthessem, mielőtt még itt felejtem az asztalon indulás előtt. Nem sokat ettünk eddig, pedig ebédre voltunk hivatalosak fejben. Ám amikor ilyen közel vagyunk egymáshoz, akkor minden éhségem elszáll. Ami legalábbis a kaját illeti. Ezért maradok ebben a fülledt tinédzserrománcban, és hagyom törékeny testemet, hogy elvigye magával a szellőszerű érzet. Ám nem sokáig maradunk ebben a kábulatban, hiszen ismét porondon van Masa és Ambrózy tanár úr, ezért fogaimat izgatottan csikorgatva hajolok még közelebb Bencéhez. Furcsa az egész helyzet. Masa, a Levita legérdekesebb jelensége, és a tanári kar egyik legmeghatározóbb alakja. Na, jó. Annyira nem is furcsa, de az én fejemben máshogyan zajlik le a helyzet, hiszen az a fiú, akit ez mélyen érintett, nem más, mint az én szerelmem.
– Ó, baszki – fogok homlokomhoz összehúzott szemöldökkel. Érdekes, hogy mégsem érzek féltékenységet, amikor erről beszélgetünk. Felnőttem volna? Kétlem. Mégis Bence olyan mértékű biztonságot sugároz felém a puszta jelenlétével, hogy nem tudok az lenni. Mint már említettem, láttam őt mással csókolózni, mégis magam mögött tudom – jelenleg – hagyni, mert annyira elvakítanak az iránta táplált érzelmeim. Az „én jártam jobban” mondatfoszlányra csak halványan pirosodik ki arcom, hogy újfent összeérinthessem ajkaimat az övével, és egy mély sóhajt is kipréseljek magamból. – Nekem ezért végképp hálásnak kellene lennem – mondom egy komisz mosollyal, majd felfedezve a helyzet komolyságát, inkább eltávolodok Bencustól. – Vagyis… – kezdem újra, mielőtt megbántva érezné magát. – Tudod – csapok a vállába a megmaradt, kislányos jellegből adódóan, majd elnézek az ajtó irányába. Ekkor jön a következő érdekes téma, miszerint Lóránt Bence legilimentor. Szemeim varangyszerű dülledésre váltanak, de leginkább már csak arra szeretnék választ kapni, hogy mégis hogyan indult nála ez a folyamat. Imádom, hogy mindig meg tud lepni. Ez pedig aztán tényleg egy olyan váratlan fordulat volt, amire egyáltalán nem számítottam.
– Van szakkör? – már a kérdés megfogalmazódásánál érzem a szégyenérzetet, hogy pont én nem tudtam róla, de megpróbálom elhessegetni, és újonnan megtisztult tekintettel fordulok vissza Bence felé. – Brightmore-t valszeg kihagyom – nevetek fel kislányosan már csak a puszta gondolatra. – De… – itt széjjel nézek a teremben, majd karon fogom szerelmemet. – Játszhatunk valami érdekeset a Levitában – csillan fel szemem játékosan, miközben megfogom Bence karját, felpattanok a padról, és elkezdem kihúzni a teremből. Érdekes lesz ez a játék, az biztos.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- A hoppanálás még nekem sem megy, pedig most nagyon jól jönne - sóhajtottam, hisz igen kellemetlen szituációba keveredtünk, amitől nagyon is ideges voltam. Szívem szerint máris visszatértem volna a kastélyba, ám fogalmam sem volt arról, hogy pontosan hol is lehetünk, mert sajnos semmire sem emlékeztem az előző estéből, s csak homályos foltok derengtek előttem. - Jó, de ha mégis szükség lenne rá, akkor teli torokból, és ne sajnáld őket, üss és rúgj, meg harapj - súgtam, próbáltam ellátni instrukciókkal Emmust, már csak azért is, mert egyikünk pálcája sem volt meg, ami kínos, mert így teljesen védtelenek voltunk ezekkel az ismeretlen srácokkal szemben. Nekünk legalábbis annak tűntek, ám ők úgy viselkedtek velünk, mintha nagyon is jóban lennénk. Az egyik zavarba ejtően kacsintott rám, már a gondolattól is kirázott a hideg, de nem menekülhettünk el egyelőre, így kénytelen voltam lehuppanni Emma mellé a székre. - Én nem bírok enni, egy falat sem menne most le a torkomon - súgtam újra, pedig éhes voltam korábban, de az idegességtől képtelen lettem volna akár csak egy szelet kenyeret tis elrágni. Zavart a srácok jelenléte, meg az is, hogy ennyire közvetlenül viselkedtek velünk, egyáltalán nem tudtam hová tenni ezt a dolgot. A fürdőzés hallatán meg egyből elkerekedtek a szemeim, azonnal Emmára pillantottam, nem kellett megszólalnia ahhoz, hogy pontosan tudjam, mi is játszódik le a gondolataiban. Te jó ég, mi ruhátlanul fürödtünk?? Ez biztos??
- Haza akarok menni Emma - suttogtam megint csak, bár nem tudom, hogy hallotta-e, mert nyílt az ajtó, s betoppant rajta az a srác, aki korábban még odafent hevert pucérságában. Arcra nem volt csúnya egyébként, ahogy a másik sem, ennek ellenére továbbra sem éreztem magunkat biztonságban, pláne nem akkor, amikor a srác egyenesen megindult, célba vette Emmát és csak úgy megcsókolta. Megállt ereimben a vér is, riadtan kaptam jobbra-majd balra a pillantásom, közben már azt néztem, hogy hol van egy villa, amit megragadhatok, s védekezhetek, ha az szükséges. Közben éreztem, ahogy az asztal alatt rászorít jobbomra Emma, ez pedig nagyon nem jelentett jót, a szívem a torkomban dobogott, s hirtelen minden szörnyűség lepergett már a fejemben.
- Vizet? Ja persze, kapsz máris - a csókos ellépett, és két másodpercen belül már ott is termett a vízzel, a másik közben már tálalta is a rántottát, én viszont még mindig Emma kezét szorongattam az asztal alatt, mert továbbra sem volt étvágyam. Csak ekkor bántam úgy igazán, hogy nekem nincsen gondolatolvasói készségem, s nem is tudom megosztani a lánnyal azt, hogy éppen mire is gondolok.
- Jaah, mennetek. Tényleg, este Karolíta is folyton azt hajtogatta, hogy jajj el fogtok késni, vissza kell érnetek - jegyezte meg mosolyogva a rövid hajú. - Most épp a velencei tónál vagyunk csajok, de este Pesten találkoztunk. Jót buliztunk, mondtuk, hogy nincs-e kedvetek jönni, ti meg rávágtátok, hogy még szép, hogy jöttök. De tényleg nem emlékeztek? - a Dani nevű srác egyikünkről másikunkra emelte a pillantását. - Azt mondtátok, hogy a koncertre is jönni akartok, az meg majd csak este lesz. Szóval igazán maradhatnátok velünk még - tette még hozzá egy mosollyal, mire a hosszú hajú ledobta magát Emma mellé. - Én nem bánnám szivi - vigyorgott, s próbálta magához ölelni, de tudtam jól, hogy ez mennyire kellemetlen lehet Emmusnak, így hirtelen rögtönöznöm kellett. - Jajjjjj jajjj, te jóóóó ég, elfelejtettem, hogy Pesten hagytuk Bencét! Vissza kell mennünk, mert estére várnak minket vissza, tényleg. Jó volt veletek bulizni, de mi...mi hálásak lennénk, ha megmutatnátok, hogy merre van a vasút, és mehetnénk, mert oda kell érni, Bence meg már biztosan tűkön ülve keres minket mindenhol, még csak üzit sem hagytunk neki - mindent beleadva füllentettem, miközben rászorítottam Emma kezére, hogy vegye a lapot. - Milyen Bence, csak nem a pasid? - meglepődötten nézett Emmusra a hosszú hajú. - Dani, ne faggasd már, és ha a pasija? Mi van, máris szerelembe estél? Csak szórakoztatok - röhögött fel, majd megtörölte a száját. Most vajon mi lesz? Emmára néztem, menekülni akartam már erről a helyről nagyon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nehéz bevallania az embernek, ha döntésképtelen. Sosem voltam az, hiszen nem engedhettem meg magamnak, hogy az legyek. Rengeteg olyan eseményt tudhatok a hátam mögött, mikor gyors döntéseimnek hála a legjobban jöhettem ki egy helyzetből, megmerem kockáztatni, hogy még a másik fél is jól járt vele. De most, hogy Picave sorsa fölött lebeg a kardom, az a kard, ami eldönthet mindent, bizonytalan vagyok. Érzem magamban, hogy a döntés, ami először megfogalmazódott bennem, lassan kovácsolódik át egy olyanná, ami nem nekem lesz kedvező. Sok opcióm lenne arra, hogy megbüntessem, és mindegyikkel olyan súlyos csapást mérnék rá, amit más esetben élvezettel csillogó tekintettel néznék végig, azonban most ő áll előttem. Ő, aki mellettem áll évek óta, akit olyan mélységekig engedtem be életem minden sötét szakaszába - kivéve egybe -, mit még nekem is nehéz elhinnem. A másodpercek telnek, az események előrefele haladnak, ahogy a döntés megszületik, de hiába, hiszen tudom, hogy nem fog beteljesülni. És miért nem? Mert elfogult vagyok. Be kell látnom, hogy elfogult vagyok Jankával. Nehezemre esik beismerni, de kénytelen vagyok belátni, mert ha nem teszem, a vesztemet okozhatja azzal, hogy úgy csattan a lányon, ahogy valóban kellene. Nem engedhetem.
Ahogy azt sem szabadna engednem, hogy érzelmeim üljenek ki arcomra. Mégis megteszik, a legegyértelműbben. Testem merevedik meg attól, amit hallok, amit hallatni enged a fojtott hang, ami úgy vágja át az irodában a levegőt, mintha acélból lenne az. Akaratlan kapom fel fejemet, meredten bámulom az előttem lévő ajtót, mert képtelen vagyok elpillantani róla. A szavak nem engedik, amik elhagyták Janka ajkait. Lassan, Merlinre, kissé szaggatottan fordulok hátra, hogy őszinte meglepettséggel forduljak Picave felé. - Miről beszélsz? - szeretni? Kit? Miért? Hogyan? Mit is jelent ez pontosan? Mi a szeretet? És miért engem? Kérdéseim hada, ahogy megszületnek kerülnek az egyik ajtó mögé azonnal, az okklumencia jótékonyan takarja el őket, véletlen se kerülhessenek napvilágra. Lehunyom szemeimet, felhúzom felső ajkamat, halkan ciccenek fel, miközben igyekszem rendezni vonásaimat, hogy immár tiszta kékjeimet emelhessem Jankára.
- Nem érdekel a múltad, amíg nem beszélsz róla. Engem a srác érdekel, akiért képes voltál ekkora kockázatot vállalni - halovány mosollyal ajkaimon követem, ahogy a tisztuló ablak elé lép. Ismét lehunyom szemeimet, derekamat döntöm az asztallapnak, kezeimet keresztbe fonom magam előtt, mielőtt válaszolnék. - Mert tudom, hogy mindegy mit teszek, mindezek után úgyis el fogsz tűnni. Nem állok az utadba, ahogy eddig sem tettem - a padlóról vezetem rá kékjeimet. - De így megvan a lehetősége annak, hogy visszajössz - elmosolyodom, végül ellököm magam az asztaltól, hogy egy intést megengedve magamnak a könyveim kerüljenek a helyükre, miközben én helyet foglalok az asztalomnál. Magam elé húzom a vastag aktát, könnyed mosollyal ajkaimon kezdek neki dolgozni.
Ezen is túl vagyunk. Vagy így, vagy úgy, de túl vagyunk rajta.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az első egy hétben követtem végig minden lépését, mindössze lelkem megnyugtatásaként, hogy biztos lehessek abban, nem tévedtem. Hazugság lenne azt mondanom, hogy kifogástalan a munka, amit végez, de elvégzi, meglepően precízen és lelkiismeretesen. Egy hét után hívtam vissza emberemet, ne erre fecséreljük azt az időt, ami igencsak ritkásan áll rendelkezésünkre nekünk, halandóknak. Míg Ruben készségesen végezte a rábízott feladatot, úgy én sem voltam rest ezt megtenni, hogy a hőn áhított tébolya megnyithasson úgy, ahogy azt ő szeretné és elképzelte. Ebben az egy hónapban, csak és kizárólag a téboly fontossága lebegett a szemem előtt, minden kapcsolatomat bevetve találtam meg az arany középutat, ami hatalmas segítségünkre lehet.
Vállam felett pillantok a papírhalomra, halovány mosollyal pillantok vissza a hamis ablakba, amiben egy gyermek szalad egy nő után. Kalimpálva, vidáman nevetve, míg a család feje, a férfiakká cseperedett gyermekekkel ül a hatalmas teraszon, hogy eszmecserét folytassanak a politika aznapi állásáról. Rezzenéstelen arccal fogadom, ahogy az ajtó nyílik, majd Ruben lépked be rajta, hogy végül könnyed léptekkel teremjen az asztalnál, majd mint aki otthon van, foglaljon helyet az előtt. Mosolyom lesz szélesebb, ahogy lehunyom szemeimet. Pár másodpercet engedek meg magamnak csendben, míg végül kékjeimet függesztem ismét a hamis ablakra. Óvatosan simítom meg a nő sziluettjét, mielőtt felváltaná a jól megszokott mező, amin a szél lágyan suhan át, megmozgatva mindent, amit ér.
- Mondhatjuk - gombolom ki zakómat, hogy helyet foglalhassak Rubennel szemben. Intésemre kerül elénk egy-egy pohár, majd a kristályba, kellemes csengés kísérete mellett töltődik a whisky. Elégedett mosollyal ajkaimon emelem fel azt, kortyolok egy aprót, majd pillantok végül Rubenre, hogy elkezdhessük. - Hallgatlak - reményeim szerint nem tartjuk fel egymást sokáig. Túlságosan drága az időm ahhoz, hogy apróságok felett kelljen aggodalmaskodnom. Minden rendben van, igaz? Tekintetem siklik vendégem arcára, minden mozzanat és rándulás elárulhat valamit, ami azt engedné feltételezni, hogy probléma adódott.
Ne kelljen csalódnom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke