Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Fővárosi Mágikus Baleseti és Rontáskúráló Ispotály

- Ez így igaz, mindenkinek meg van a maga keresztje - egyetértően bólintottam, Tamás nagyon is átlátta a helyzetet, gondolkodásában egy kicsit hasonszőrű volt hozzám, már csak ezért is értettük meg egymást félszavakból. Látszott rajta az aggodalom, át is éreztem a helyzetét, rossz lehetett látni egy közeli rokont ilyen állapotban, de ezért is igyekeztem támogatni, így vállon veregettem, biztatva, hogy minden megoldódik majd. S hogy ne csak a szomorú esetről váltsunk szót, a munka is felmerült, elégedett is voltam Tamás munkásságával, olyannyira, hogy ajánlani is akartam másoknak.  -  Rendben van, akkor megadom neki a neved, szerintem majd felkeres. Illetve, ami azt illeti, az étteremben is lenne egy kis munka, a bárpult belső polcai nem úgy funkcionálnak, ahogyan kellene. Ha lenne időd, beugorhatnál majd a Noéba, és ránézhetnél - bíztam a szakértelmében, kicsit már bántam is, hogy azt a pultot nem vele csináltattam, de ki gondolta volna, hogy egy másik ács rossz bútort készít nekem?
Pillantásom aztán visszatévedt az ágyon fekvő betegre, rossz volt egy életerős nőt ilyen állapotban látni, főleg annak tudatában, hogy egy kislány várta őt odahaza. - Rémisztgetik? Ejj, nem szabadna előre ilyesmit mondaniuk. Persze sok minden megtörténhet, de én még hiszek a csodákban, a gyógyuláshoz idő kell - ezt teljesen komolyan is gondoltam.  - Ez nem lehet könnyű Tamás, de most neked kell összefogni a családot és szerintem képes vagy rá - biztattam továbbra is barátian, majd ismét a nőre néztem, s vissza Tamásra.
- Kitartást, és térj be majd a Noéba, várlak szeretettel - ezt már nem csak a munka végett mondtam, ha kedve lett volna beszélgetni, tudhatta így, hogy számíthat rám. - Nekem most mennem kell, jobbulást Elektrának! - köszöntem el, majd mentem tovább a dolgomra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

A nőknek mindig is jobb volt a szépérzékük, és ez most is bebizonyosodott, nem beszélve arról, hogy a doboz praktikusabbnak is bizonyult, s a környezet kímélésének szempontjából is jobb választás volt. Már ezért megérte, hogy nem egyedül kellett szerveznem az adományozást, mert ilyenkor hajlamos voltam kapkodni, s rossz döntéseket hozni. - Jó ötlet, van is dobozunk bőven, kartondobozok - persze egyik sem volt túl szép, némelyik össze volt firkálva, de még mielőtt feltettem volna a kérdést, mintha a polgármester neje a gondolataim közt mászkálna, úgy adta a következő javaslatot. - Elizabet, csak nem a fejemben turkálsz? - kérdeztem egy mosollyal, aztán bólintottam.
- Ragasztóra is szükségünk lesz, hacsak nem oldjuk meg valamilyen bűbájjal - ezekben a varázslatokban annyira nem voltam otthon, ezért a dekoráció részét úgy döntöttem, hogy rábízom a nőre. Közben felmerült részéről egy gondolat, és még ebben is egyetértettünk. - Külön látogassuk meg őket, az egy dolog, ha egy vacsorával kisegítjük őket, de ha megtudjuk, kinél mi okozza a fő problémát, úgy már tudunk intézkedni. Neked vannak kapcsolataid a férjed révén, ha a munkanélküliség a gond, teremthetnénk új munkahelyeket. Össze is írhatnánk, hogy hol mi okozza a gondot - javasoltam a nőnek, közben feltűnt két lány a közelben, intettem feléjük. - Sziasztok, gyertek csak közelebb - nem tudtam, hogy csak érdeklődők, véletlenül tévedtek erre, netán adományt hoztak, de előbb-utóbb úgyis kiderül. - Egyébként megfordult a fejemben, hogy létrehozhatnánk egy egyesületet a rászorulók részére, és lehetnél az elnöke. Mit gondolsz, - fordultam közben vissza a nő felé, míg vártuk a lányokat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Pedig olyan finom, szinte eteti magát. Persze, jól van, hagyok. De ezt a második szeletet már megeszem - feleltem neki, majd nagy lendülettel elkezdem betolni a második számú sütit is. Már nem volt belőle túl sok, ugyanis a nagy részét már percekkel ezelőtt megettem. Közben kezdtem egyre felszabadultabban és boldogabban érezni magam.
- Ó, dehogynem! Milyen remek lenne a felhők között szálldosni! Tudod mit? Szálljunk együtt, repüljünk el jó messzire! Az csúcsszuper lenne! - válaszoltam a lánynak lelkesen, majd átvettem tőle a teát, amelybe belekortyoltam, és leraktam az asztalra.
- Rendben, rendben... Olyan vagy így külsőre, mint egy angyal. Lehet, hogy már a felhők között szárnyalok, csak még nem tudok róla! - folytattam a kommunikációt széles mosollyal, nagyokat gesztikulálva jókedvűen.
- Hű, akkor valóban rendkívül rugalmas vagy. Igazi kis légtornász lehetsz - válaszoltam Júliának lenyűgöző arccal. Én sajnos ezt nem mondhattam el magamról, mert szerintem elég merev voltam mindenféle mozgás terén.
- Azért nem vagyunk barlanglakók, de azért lehetne vidámabb a diákság. Nem sütnél nekik? Szerintem akkor mindenki boldogabb lenne. Sőt, még a tanárok is... - közöltem vele a jelenlegi álláspontomat, miközben befaltam a maradék sütit.
- Azta! Át tudtok változni unikornissá? - kérdeztem Júliától hüledezve.  Erre sosem gondoltam, azt sejtettem csak idáig, hogy van egy saját unikornisuk. Nem tudtam, hogy nálunk mi a helyzet...van egy saját sárkányunk vagy akkor mi is át tudunk változni sárkánnyá? - normál helyzetben ez meg sem fordult volna a fejemben, de most más szellemi állapotban voltam, mint ami a megszokott.
- Akkor mi magunk vagyunk a sárkányok? - kérdeztem vissza hüledezve.
- Akkor elkövetek a barátaimmal valami csínytettet, öhm... Ennyi. A szüleim keményen fognak, szigorú szabályok szerint élek. Csakis a célok számítanak, hogy elérjem őket, minden más megvan tervezve. Nem igazán van alkalmam úgymond kihágás elkövetésére. Szeretem a szüleimet, megvan, hogy kell élnem az életem, minden előre meg van írva, de ezt követni időnként nagyon nehéz. Nem egyszerű megfelelni az adott szabályoknak, de nem is szabadna most panaszkodnom. Tudom, hogy mindenki a lehető legjobbat akarja számomra, így csúnya dolog elégedetlenkedni. Az érzelmek csupán másodlagosak, de most nagyon előtérbe kerültek. Biztos nem megyünk el bulizni? - ittam egy újabb kortyot a teámból, majd átváltottam lelkizősbe, aztán pedig el akartam terelni a szót az egészről. Egyszerre lett rajtam úrrá a lelkiismeretfurdalás és a megkönnyebbülés egyaránt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Nem hallja az apja üres szavait. Mosolyog. Mosolyognia kell, automatikusan összekoccintania a poharát másokkal... kell. Szükséges. Már megírta neki  hírt és az ultimátumot. Újból csak vár és vár és már elege van! Már nem lüktetnek a karcolások, nem is voltak komolyak. A mögöttük húzódó üzenet annál érthetőbb: vigyázz magadra, ne feszítsd túl a türelmem. Szóval... Will számára talán az a lány olyan, mint számára Jean-Paul? Vagy tényleg csak barátok? Nem érti, nem tudja, csak az biztos, hogy átlépett egy képzeletbeli határt. Kellemesen zsibbadt az agya, miután egy kis nyugtató bájitalt kevert az anyja a vizébe, hogy a dühe legjavát eltüntesse.


Magda felment hozzá, miután magára hagyta Ilyát és Willt a könyvtárszobában, és megölelte végre a még mindig dühtől reszkető gyerekét. Ő megpróbálta összekarmolni a gyűlöletes anyát, de Magda állta a sarat- egy nyikkanással sem adta tudtára, hogy fájnának a felkarjába vájódó hosszú karmok. Suttogott a fülébe egy ideig, és lassanként a makacs, kezelhetetlen lánya megadta magát, a tomboló dühe átfolyt elkeseredett kétségbeesésbe.
’Tudom, hogy haragszol ránk. Tudok mindent. Azt is, amit nem mondtál el. Kérlek, hogy ne tedd ezt magaddal, ne engedj a makacsságodnak és ne ásd el magad végleg. Légy okos! Nem erre neveltelek mindvégig? Nem azért könyörögtem, hogy mindig előbb gondolkodj, aztán cselekedj? Tedd most meg a kedvemért. Még nem ismered Williamet, de ő sem téged. Nem támadhatod meg azonnal, drágám. Nem szabad. Várd meg, míg kiérdemli, de ha alaptalanul elidegeníted magadtól, felbonthatja az eljegyzést. Ezt akarod? Ezt akarjátok?’
Adél megmerevedett. Tudta, hogy az anyja tudja. Tudta, hogy nincs értelme tagadni. Lassan megrázta hát a fejét, visszanyelve a dühös könnyeit.
’Nem kell boldogtalannak lennetek, szívem. Sem neki... de neked sem. A boldog házasság titka nem mindig... a házasságon belül keresendő. De azon belül kell tartani, mert egy közös titok a szövetségeseddel.’ Magda szeretetteljesen simított végig az immáron kezelt, újból ép arcán és karján. ’Mindketten rossz helyzetben vagytok, és ő a te kiutad. Te pedig az övé. Ne fordítsd magad ellen a segítséged, Adél.’
A dühe pedig lassanként elcsitult, főleg a megnyugtató gondolattal az agya mélyén, hogy a levele már úton van Jean-Paulhoz.

Will hangja téríti magához, az ujjainak érintése. A szemei szinte azonnal az arcára ugranak a defókuszált állapotukból. Először fel sem fogja, mit hall, csak lassan szivárog be a tudatába a bocsánatkérés. Valami, amit soha senkitől nem kapott. Nem tartották rá érdemesnek, féltek a kirohanásaitól, levegőnek nézték a konfliktus után.
Talán hosszabban néz Willre, mint illene. Talán most először gyűlölet, harag, undor nélkül, inkább enyhén elképedve. Aztán eszébe jut újból becsuknia az enyhén elnyílt száját, és zavartan lepillantania a tányérjába némi gyermeki durcássággal a csücsörítő száján. Nem viszonozza egyelőre a verbális részt, helyette felfordítja a tenyerét, és ha Will engedi, összefűzi az ujjaikat egyetlen szó nélkül, aztán lehúzza a kezeiket az ölébe, röviden kissé megszorítva a nálánál nagyobb kezet. Egyfajta bocsánatkérés... kezdemény. Annyira kezdemény, hogy a vőlegényének valószínűleg ez le sem fog esni. Néma gyereknek az anyja sem érti a szavát.
Többször kinyitja újból a száját, mintha mondani akarna valamit, aztán újból becsukja, zavartan piszkálgatja a frissen felszolgált főételt, de végül nem bírja tovább a saját nyomorult viselkedését. Még mindig nem engedi Will kezét (bár valljuk be, a vőlegénye gond nélkül lerázhatná magáról Adél ujjait, ha akarná), helyette a legközelebbi boros kancsó után nyúl, és tölt egy keveset a szomszédos pohárba. A sajátjában csak víz van most.
- Igyál. Azt mondták a szobalányok, hogy finom. – A suttogása kifejezetten zavarban levő és ügyetlen; szerencsére a csivitelés közepette valószínűleg csak Will érti meg, mert közelebb hajolt hozzá. Őszintén? Még mindig azon jár az agya, hogy a lehető legvalószínűtlenebb ember kért tőle elnézést az imént teljesen magától. Hihetetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Máskor is öleltem már magamhoz, most mégis intenzívebben hatott, mint korábban. Ez biztos amiatt lehetett, mert egy ideje már külön utakon jártunk, s az utóbbi hónapokban megromlott a viszonyunk. De talán még sem, mert akkor nem hatott volna rám így a közelsége. - Ezt most mégis hogy érted, hogy a többi gyerekért? - a döntését még megértettem volna, ha azért teszi, mert megszerette a családot, így viszont egy kissé zavarossá vált számomra a történet. Ha nem Borbélyék miatt akarta, akkor miért volt szüksége rá a kisebbeknek? Baljós gondolataim támadtak emiatt, de egyelőre nem kérdeztem rá, hogy mennyire szegény az a család, vagy vajon gyerekeket dolgoztatnak-e pénzért, vártam, hogy Leila mondja el, ha ilyesmi történne. Pillantásom is a tekintetébe fúrtam, de meglepő mód, most rólunk beszélt.
- De…már is utállak, és amúgy sem csak Bori miatt haragudtam…de fátylat rá - nem akartam belemenni abba, ami a moziteremben történt kettőnk között, nem akartam újra feltépni a sebeimet, már elfogadtam, hogy Leilának csak egy barát lehetek, semmi több. Amúgy is, összejöttem Marinával, aki a gödör széléről rántott vissza, meg Leilát sem tudtam volna gyűlölni hosszútávon, már csak azért sem, mert szerettem.
- Szerintem meg,  még mindig te vagy az, aki beszólhat, ha béna az alsógatyám - mosolyogva pillantottam rá, ezzel is jelezve, hogy fátylat mindenre, aztán megint magamhoz öleltem. - Bármi is van, megoldódik, ha a nevelőszüleidnél gond van, szólj csak és segítek. Miben kéne segítened nekik? Ha pénz kell, tudok adni, anya is segít. Meg hozzánk is költözhettek szerintem ideiglenesen, csak mond, hogy tudok segíteni?- reméltem, hogy megosztja, mi a gáz, mert tényleg mindenre volt megoldás, és támogatni akartam ebben az ügyben.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Zippzhar-család alias Zippzhárka (zárka, érted)
Egyikünk sem siettette a találkozás dolgot különösebben. Henrik valószínűleg nem szerette volna erőltetni, én biztos, hogy nem szerettem volna erőltetni, meg hát aztán naptártól szokatlan gyorsasággal telt az idő, mialatt mi technikailag még mindig csak ismerkedtünk és csiszolódtunk össze, úgyhogy nem hiszem, hogy bárkin is túl nagy lett volna a nyomás. Kísérlet, ó, kísérlet volt rá, és talán ez a legröhejesebb: valamilyen rajtunk kívül álló ok miatt mindig meghiúsult az otthoni látogatás. Egyszer anya hívott, hogy benyaltak valami jó kis hányós hasmenős vírust, mi lenne ha nem mennénk, ha egyszer két wc-re nem jobb az öt ember három helyett; másszor én kaptam büntetőmunkát (TUDOM, hogy ez valahol azért mégiscsak az én hibám, de elaludtam na); harmadszor... lassan nem is emlékszem. Ja, de, akkor volt az, hogy elindultunk, de valami zavargásba keveredtünk a budanekeresdi hopponton, és az aurorok hazaküldtek? Azt hiszem. Egy ami száz és száz ami egy: most már a célegyenesben vagyunk. Talán. Az előzmények ismeretében nem merek inni a medve bőrére.
- Írtam anyának, hogy pár perc és érkezünk - zárom le mobilomat, ahogy kifordulunk a hosszú utcából. Innen már csak pár rövid perc a házig, de azért kényelmes tempóban fűzöm felszabaduló ujjaimat Henrik tenyerébe, ráérősen lóbálva meg magunk között. - Márk majd csak holnap jön, együtt karácsonyoznak valahol a városban.
Ez sem volt eddig teljesen egyértelmű, az utolsó pillanatban ismét egy betegség volt az, ami változtatott a dolgokon, de meglep ez már az eddigiek után? Nem, valóban, a legkevésbé sem. Meg sem próbálom elrejteni, tenyerem azért kicsit síkosabb az idegességtől a szokásosnál, de próbálom nem túlaggódni. Úgyis mindenki cuki lesz és a végén tök jól sül el, de na. Fontos, mivel fontos. Ezt jól megaszondtam. - Remélem elhoztam mindent amit akartam - fújok ki egy meleg párafelhőt magam elé, ahogy mélázva tekintek az égre. Mindent becsomagoltam, az biztos, de végül eljutottak a táskáig? Rejtély, ami csak akkor oldódik majd meg, amikor már úgyis túl késő lenne javítani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

A legtöbb kapcsolatom felszínes volt. Vízszintes. Alig volt olyan, akivel nem azért tartózkodtam egy légtérbe, hogy a végén egymásnak essünk. És Ádám egyike volt a különleges kivételeknek. Mégis millió és egy titok juttatott kilométer messzire tőle. Napról napra lejjebb süllyedtem, mert nem volt velem, és úgy éreztem az égvilágon nincs semmi, amiért még küldhetek a felém csapó hullámok ellen. De most ott volt. Magához vont, és minden ellenére megbocsátott. Mert a legjobb barátok már csak ilyenek. Nem hagyják ott a szarban a másikat, ahogy én se tettem volna soha ellenkező esetben.
- Édes istenem, azokat az alsókat valamelyik eldugottabb fiókodba kell száműzni, nehogy valaki meglássa és megijedjen - ingattam a fejemet, és arcomra kiült a mosoly. Pár pillanat elég volt, hogy Ádám feledtesse velem az összes félelmem.
- Nem, nem erről van szó. Vagyis persze, szoktam hazaküldeni egy kicsit a fizumból, de nem.... - ingattam a fejemet, és összevontam a szemöldököm. Hogy is lehetne ezt szépen megfogalmazni. - Ebben nem tudsz segíteni. Rám van szükségük - mosolyogtam rá biztatóan. - De megjegyeztem, bármi van, hozzád fordulok - jelentettem ki, mint aki tényleg elhiszi, hogy Fellnerék képesek bármit megoldani. Pedig ezt nem.
- Mi lenne, ha néznénk egy filmet? Kicsit el kell terelnem a gondolataimat. Múltkor láttam egy jó trailert - tereltem el a témát, és Ádámmal együtt visszaindultam a klubhelyiségünk felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Adél felpillant, a tekintetük pedig végre találkozik az ezüst evőeszközök és kristálypoharak fölött; neki pedig az a bizarr, megmagyarázhatatlan érzése támad, mintha most látná először a lányt. A gőg, megvetés és aranyvérű színjáték sminkje alól valami egészen más néz vissza rá, ami alig egy órával korábban a hátsókert bokrai között. Egy zavarban lévő tizenhét éves lány, aki most először hasonlít arra, aki Dominik esküvőjén megszólította őt.
Pillanatnyi zavart megilletődöttséggel pislog párat - őszintén a dacos szempárra számított, egy vállvonásra, csípős megjegyzésre tőle. Helyette ujjaik összefonódnak  terítőn majd az asztal alatt, ő pedig némán hagyja ezt. Adél keze az övére szórít, és bár beszélgetés hangja veszi  őket körül, érzi, ahogy a maguk kétszemélyes buborékjára kínos csend telepszik. Kénytelen elfordítani az arcát róla.
Megmondták neki, hogy nem lesz egyszerű, mi több, elvárások nélkül sétált bele az eljegyzésbe. Az élete fonalán pedig még enyhe kellemetlenségként sem regisztrálja, ami vele történik. Elvenni egy csinos, fiatal lányt, igazán nem panaszkodhat és különben nem is teszi, a hátköznapjain nem is gondol erre a komédiára. Azonban ahányszor a zöld szemekbe néz, elfogja egy furcsa, bocsánatkérő szomorúság. Olyasmi, amit valahol mélyen egész életében érzett.
Sajnálom, hogy élet. Sajnálom, hogy el kell viselned engem.
   -  Hmmm? - a tekintete a borospohárra siklik. Szabad kezével nyúl utána, de egyelőre csak ráfog annak karcsú kristálynyakára - Adél, nézz rám. Sajnálom. És anyád elmondta, mi történt veled, és... én nem akarok az ellenséged lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Tömény félelemmel a szemében kapja fel a fejét, és a keze olyan gyorsan szalad fel Will vállán, majd torkán át a szájához, hogy letapassza két ujjal, mint még soha. Érzi, hogy nagyon de nagyon klisés mozdulat, ahogy a közelebb hajolása is, hogy Will arca pont elfedje az övét, ő viszont nyugodt szívvel suttoghasson a fülébe.
- Nem leszel az, csak kérlek, kérlek, halkabban! Nem tudhatja meg senki, Will, kérlek szépen! - Mikor elhúzódik, ugyan vékony, de ott egy kirakati mosoly az arcán, csak a szemei néznek esdeklően a férfire, továbbra sem engedve a kezét az övéből. Az ujjai forrón tapadnak a markánsabb bőrhöz, a szépen manikűrözött körmök úgy simulnak az erős kézfejre, mintha mindig is ott lett volna a helyük.
- Én... én... a gyűrű... - Keresi a szavakat. Az anyja ráparancsolt, hogy muszáj bocsánatot kérnie, nincs apelláta. Tudja, hogy Magda figyeli a szeme sarkából most is. Noha mások előtt nem szokott megalázkodni és bocsánatot kérni, pár hónapja a helyzete nem megszokott. Muszáj engednie most az anyjának.
- Sajnálom. Az én hibám volt. - De már nem mondhatja ki hangosan, hogy még mindig kiütné annak a kis tolvajnak a szemét. Nem akar nagyobb fenyegetést kapni, nem szeretne további összetűzéseket a családjával, amik megfojthatnák.
Újból közelebb hajol, de nem azért, hogy a másik fülébe suttogjon. A szabad kezével finoman az ujjai közé csippenti Will állát, tűnődve vizsgálgatja az arckifejezését.
- Haza tudsz így majd menni? Nem akarsz inkább itt maradni? - Mostanra elfelejtette, hogy csivitelés megy körülöttük. Az is lehet, hogy róluk is susmorognak csendben, de jelen pillanatban több dolog is foglalkoztatja: egyrészt reméli, hogy a bocsánatkérést jól ejtette meg. Még mindig haragszik, hazugság lenne azt állítani, valóban megbánta. Az egyetlen dolog, ami löketet és hitelt ad a szavainak az, hogy nyomát sem látja Will arcán az őszintétlenségnek. Másfelől jobb lenne csendes körülmények között beszélni vele, hogy véletlenül se terjessze ezt az egészet, noha nem tűnik a pletykálkodó típusnak. Sosem lehet tudni, de nem szeretne felébredni teleharsogott napilapokkal a terhességét illetően.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

Kristóf
Az nem sütőpor volt... |
______________________________________________________

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A lány ujjai váratlanul gyorsan mozdulnak és kúsznak az ajkaira, belefojtva a szavait. Megrökönyödve rezzen össze, hagyja, hogy a lány közelebb hajoljon hozzá és a beszélgetések moraján át a fülébe suttogja esdeklő szavait. Csodálkozva vonja össze a szemöldökét kissé, ez a tekintet találkozik a lányéval, ahogy az elhúzódik tőle, bár ő a lélegzetének bizsergető melegségét tovább érzi a saját bőrén.
Nem tudhatja meg senki - bár van egy csöndes gyanúja, eleve mindenki tisztában van a formálódó botránnyal az asztalnál, így elsőre nem érti a lány szavait és riadt tekintetét. Végül azonban csak beleegyezőleg biccent egy aprót: ő tartani fogja a száját Adéllal és a volt tanárával kapcsolatban. Ennyit tud ugyanis és semmi mást, ám számára ez bőven elég magyarázat hozzá, hogy beigazolni érezze a gyanúját és ne is sejtsen többet.
Az ujja tétován matat a pohár nyakán tovább, Adél keze pedig az álla alá téved. Ő bizalmatlanul fogadja a gesztust és zsibbadtan állja a lány fürkésző tekintetét pár pillanatig, mielőtt a fejét megrázva szabaddá küzdené magát. A mozdulattól a kép a szeme sarkában cseppet imbolyog, de a beszéde és viselkedése egyelőre tiszta, legfeljebb az érezheti a megtorpanásokat, aki nagyon közelről figyeli őt.
   -  Én? Nincs semmi bajom. Nem fogok itt aludni. - közelebb húzza a poharat és iszik bele, végül ő az, aki a másik kezével elengedi a lányét. Zavarja ez a közelség; pontosabban azok a gondolatok, amik az érintésétől felébrednek benne. Nem kérdés, hogy akarja őt, hiszen ki ne tenné - A gyűrűt visszaadom vacsora után, rendben?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

A félreértés végül is egy újabb arcát hozza elő Will előtt. A család csak a tanár-botrányról tud éppen eleget ahhoz, hogy mérgesek legyenek Adél felelőtlenségéért. Magda az, aki most már a másik résszel is tisztában van, de hogy ezt elmondta rögtön Willnek... ? Nem engedheti, hogy ez kitudódjon.
Azonban úgy fest, lehet, kicsit túltolta a szekeret. Szó nélkül hagyja, hogy lerázzák a kezét udvariasan. Csak maga mellé fekteti az asztalra, de nem tesz különösebb epés megjegyzést érte. A gyűrűvel kapcsolatban viszont tartozik még egy utolsó gesztussal.
- Köszönöm. - Ennyiben hagyja a dolgot, hisz Will másik asztalszomszédja, egy fiatal magigenetikus (dr. Maróti Krisztof) megragadja az alkalmat, hogy eszmecserét nyisson a mutációkról, genetikai változatosság kutatásáról, és különböző egyéb témákban tartsa szóval Will. Eközben valahányszor alkalma nyílik, és Will végre kiissza a pohara tartalmát, diszkréten újratölti azt. Csak egyszer akad össze a tekintete Magdáéval, de a halvány mosoly és az egyetértő biccentés erőt öntenek az ingatag teljesítményű végtagjaiba. Nincs Willnek semmi baja? tesz róla, hogy ne álljon meg a két lábán. Tudnia kell, mit tud.

Az este a végéhez közeledik, társasági szempontból mindenképp, ugyanis a vendégek nagy része távozik, a családi körből pedig Dominik sem veszi ki a részét Zsófiával együtt, ugyanis az apósa és anyósa szintén számítanak még ma a társaságukra. Adél egyetlen, jeges pillantással nyugtázza a tényt, nem is köszönnek el a testvérével. Csak Zsófiával nyomnak egymás arcára egy-egy rideg, formális csókot, mint holmi jó sógornők.
Már csak néhányan maradtak: Galina, de ő elmélyülten beszélget az egyik fiával, talán pont Ivánnal. A fiatalabb generáció nem tette tiszteletét, kivéve Adélt, akinek most szüksége van a pozitív megítélésre, de már nem törekszik a szerepe túljátszására, mióta összeakaszkodott a téli kertben Willel. Most is csendben, elmélyedve, begubózva ül a kandalló előtti puha, süppedős szőnyegben, mialatt Magda tölt még egy pohárka rumot Willnek, hogy koccintsanak a karácsony szépségére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda

A fenti világ ünnepeit sohasem felejtette el. Először nehéz volt megértenie, utána viszont imádta őket. A lényeget azóta se vette le, viszont az ajándékokat és a dekorációkat nagyon kedvelte. Ez így tíz év elteltével sem változott. Ugyan a hangulata nem túl sziporkázó mégis a kocsmák helyett a csárdát választotta, csak, hogy egy napra hangulatba jöjjön. Az ablakkereten végigfutó girlandok mellett foglalt helyet. Az asztalon gömbökkel díszített, fenyőágas gyertya csücsült, a háttérben ment az All I want for Christmas is you. Ő maga mégis búsan nézett ki az ablakon töltött káposztája felett, amihez hozzá sem ért. Tényleg megpróbált mindent, mégse érezte azt, amit anno, régebben érzett. Azt a boldogságot, nemhogy egészében nem találta, de morzsákat sem sikerült kisajtolnia belőle. Lassan menni készült, átülni egy kocsmába vagy valahova, hogy részegre igya magát, mert tulajdonképpen azon ritka esték egyike volt az aznapi, amikor egy sörnél több nem volt megtalálható a szervezetében.
A hangra rémülten kapta oda a fejét. Ilyenkor szokott jönni a testőre és elrángatni haza, miközben alapos fejmosást tart. A szőrös, nagydarab férfi helyett azonban egy vékony, édes arcú nő csücsült.
- Anne? - kérdezte őszinte döbbenettel. A férfi nem változott, hiszen ez egy varázsalak, esetleg a borosta ami új, az is csak mert nem borotválkozott pár napja. A nő viszont más. Nem öregebb, inkább megváltozott. Mégis a szemei, a tekintete minden ugyanolyan. Lelkesen állt fel Richárd, arcán gyermeki vigyorral intett a nőnek, hogy ő is tegyen így, hogy aztán magához tudja ölelni szorosan.
- Hónapok óta bolyongok és nem botlottam régi arcba, annyira örülök, hogy látlak! - motyogta a hajába mielőtt elengedné, hogy vissza tudjanak ülni.
- Hol voltál eddig? - izgatott ez tagadhatatlan, az ismerős arc nagyon feldobta a kedvét, az elé letett ital pedig csak hab volt a tortán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nehezére esik követnie az idő múlását. Belemerül a beszélgetésbe, az egymást követő fogásokba, a díszekbe, az asztalokon vibráló gyertyákba, Adél nevetésébe, ahányszor felé pillant. Hamarosan pedig minden sokkal könnyebb, szórakoztatóbb és homályosabb lesz. A pohara pedig sosem üres sokáig.

   -  Ne, ne... na jó...
A jókora, antik könyvespolc mellett nem messze állva, végül egy beleegyező és csöppet kába vigyorral nyugtázza, hogy a pohara rummal telik meg. Kissé megemeli a nő felé azt, a poharaik csilingelve összekoccannak, a mozdulattól az övének egy pár cseppje a kézfejére löttyen. Szórakozottan rázogatja meg a kezét, majd süllyeszti a zsebébe - eztán azonban összevont szemöldökkel pillant le és húzza ki azt onnan. A zöld köves gyűrű csillog még mindig rumtól nedves ujjai között. Ah, persze.
   -  Bocsáss meg egy pillanatra - dünnyögi Magda felé, szavaiból már bántón cseng ki az erős akcentusa. Anélkül lép el a nőtől, hogy megvárná annak válaszát, bár a vacsora óta közvetlenül nem szólt a lányhoz, nem rég a kandalló felé pillantva kiszúrta annak árnyékokkal megfestett, sápadt arcát.
És lám, ott ül elmélázva a szőnyegen, a tekergő tűzbe mered, szótlan és csodaszép, mint ahogy legelőször találkozott vele. A rummal az egyikben gyűrűvel a másik tenyerében lép hozzá közelebb, óvatosan érinti meg a vállát, hogy az fölnézhessen rá.
   -  Ez a tiéd. Kérlek, ne hagyd el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Magda nem veszi zokon a hirtelen távozást, mi több, elégedett mosoly játszik a szája szegletében, miközben fél szemmel Adélék felé pillant, és csatlakozik a férjéhez.

Mélázásából Will hangja rázza felé, aztán a vállához érő keze mentén fordul meg félig és pillant felé, hogy aztán észrevegye a tenyerén pihenő gyűrűt. Ez a gyűrű kezd olyan súlyos lenni számára, mint egy vizsga, csak ez a sorsát jelképezi. Enélkül élete sem lesz.
Vékony félmosoly költözik az arcára, miközben feltápászkodik a földről, de még így is legalább húsz centivel alacsonyabb Willnél. Ráfonja ujjait a gyűrűt tartalmazó tenyérre, szinte cirógatva, és olyan mozdulatot tesz, mintha a tenyereik összesimulásába akarná bezárni a gyűrűt.
- Lehet, hogy be kellene vétessünk belőle. - Jegyzi meg vicces hangnemben.- Tudod... hogy biztos ne essen le többé az ujjamról. - Valóban lifegett egy kicsit. Most, ahogy végül begörbíti az ujjait, közben szándékosan végigcirógatva a körmei hegyével Will tenyerét, felcsúsztatja ismét az ékszert eredeti helyére. És lám, tényleg bő egy hangyányit, épp csak egy kicsit. Még nem dagadt az ujja annyit, hogy beleilleszkedjen a karika részbe.
Noha attól, hogy felhúzta a gyűrűt, még nem hátrál el a férfi elől, inkább hagyja a kíváncsiságot végigterülni az arcán. Megeshet, talán a vonásai is szebbek egy paraszthajszálnyival.
- Még mindig nem tudom, ki vagy igazán... és mégis egy hajóban rekedtünk... - Majdnem kicsúszott a száján a 'miért'. Miért nem hagyja a fenébe Will ezt az egészet, ha ennyit veszekednek? Nem találna tőle szebb aranyvérűt, de birkalelkűbbet biztosan. Aztán rájön, hogy nem biztos, hogy akarja hallani az őszinte választ erre a klisé, romantikus jelenetre emlékeztető kérdésre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

Követi a tekintetével, ahogy a csaj egyenesen a háta mögé rejtőzik vissza, mert épp odafent kicsit elszakad a húr a portréalaknál, aki nem kedvesen tudatja épp ezt.
- Nem fog megharapni – pislog hátra, persze vigyorogva, mert miért ne mulasson ezen. Csak egy kicsit. Nem néz ki olyannak aki ezen most halálra fog sértődni. Ha igen, akkor majd megbékél.
- Vagy valami ilyesmi, az a lényeg, hogy majd valaki ezt okosabban is elmondja ám neked – bólogat, igazából pedig ezt bárki más szebben elmondja, csak ne ő. De ezzel biztosan mély nyomot hagyott benne csak-csak. Mindegy. Lapoz is tovább, mert nem az a lényeg, hanem, hogy haladjanak előre.
- Hja, csak valszeg rád is furán néznének. De ők mindenkire, szóval nem is releváns. Vedd úgy, hogy nem is mondtam semmi – legyintget is párat, mintha mi se történt volna, vagy épp csak magának magyarázna, mintsem a világnak. Tény és való, hogy valahol azért tökre jól esik neki, hogy nem emiatt veszik elő és bélyegzik meg, hogy semmire sem való. Aztán persze valami abból is van benne, a lényeg most megint nem ez. Azért valahol mégis elmondaná ezt ott is, a többieknek, már csak azért is alapon, de tudja, mire odaér majd, semmi nem marad belőle. Abból se nagyon, hogy őt valaki majd jól nyakon csócsálja, viszont a csaj nevet, az pedig külön öröm, mert addig sem parázik valami láthatatlan dologtól, hanem mulat és elfelejtődik a baj. A figyelemelterelés mestere, mondhatni.
- Ki tudja, ki tudja. Én itt a varázsvilágban már semmiben se vagyok biztos – vallja meg ezt most teljesen őszintén, mert mindig talál valami olyat, vagy az találja meg, amire rácsodálkozik. Egy önálló árnyék? A legkisebb lenne.
- Ahha. Ahogy leszívod tüdőre. Egy pár után megszokod, az eleje kellemetlen csupán. Aztán meg ja… füstös – von vállat. Nem tudja elmagyarázni miért jó vagy rossz, nem ment utána, hogy mi miért van. - Áhháá. Ami benne van, az ilyen cucc, amitől rákattansz. Olyan mint a pia. Azok is hülyék lesznek meg összepisálják magukat, mégis isszák, mert jó nekik. Ez is valami olyasmi, csak húgy nélkül. Mer’ jó. Most akarod, vagy majd egyszer? - semminek nem az elrontója, csak a helyes útnak. Megállva néz körbe és hümmög párat. Merre is? - Ööö.. na várj – les ki az elágazásba, majd fordul párat, keresve valami kapaszkodót. - Arra lesz, ja – mutat előre végül, fogalma sincs, hogy helyes irány-e, de a mondóka amit annak idején tanult a fejében cseng és ezt mondja.
- Haladjunk, mert nem az árnyék kap el, hanem egy prefike.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Kviddicspálya

repül a punk

Ha ezt valaki mondja neki, hogy ma még át is esnek rajta, nemcsak leesik egy seprűről, lehet a pufók kabátját veszi fel, hogy legalább ne fájjon annyira. Hallotta, hogy az élet kemény, de a jó anyaföld még jobban, így aztán nem lehet panasza. Vagyis van, hangos is, a másik meg nevet rajta. Ez egyben jó, mert akkor Zalánnak se fáj annyira, hogy inkább üvöltsön, a másik kínján tök egyszerű nevetni. Vigyorog is egy sort két „jajj” között, majd összeszedi magát.
- Az királyságos – porolja le a karját, hogy akkor ez ennyivel el van intézve. A többi majd később. - Aha, asszem. Nem törött el semmim, szóval igen – néz le magára, még horzsolást se lát, bár azért tenyere ég, amivel valamit tompított az egészen, de amint a nadrágba törli azt, nem is lát semmit. Maximum kicsit piros. Tessék, ő lesz a ház kabalája az év végére.
- Mesterien tudok esni, tudom – vágta rá gyorsan, most ő nevet, mert tudja, nem erre irányult a dolog. Kicsit még fura neki ez a dicséret, visszacsatolás dolog, így a füvet kezdi el tépdesni, mint aki zavarban van vagy csak éppen nem tudja kezelni azt, hogy valaki nem lehurrogja, hanem épp ellenkezőleg.
- Köszi, köszi. De volt aki mutatta, az a menő és így könnyű volt – mutat a másik felé, mintha rá akarná kenni, hogy ez az ő „hibája”, érdeme. Valahol amúgy tényleg. - Áááh, én nem gondolkodok semmin. Csak láttam múltkor, hogy valakik repkedtek és ki akartam próbálni. Miért, kéne? - fordul felé, még ő is a földön elkényelmesedve. - Mert, te? Komolyan csinálod majd később?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Ühhüm, Westminsterbe - mondom halvány mosolyom fölött pillantva át az asztal túloldalára, és látva a szőke zavarát bennem is elindul valami. Valami idegen, előzmény nélküli érzés, amire hirtelen nem is találok magyarázatot, csak azt tudom róla, hogy futótűzként terjed a testemben. Mintha vizsgadrukkom volna, görcsöt szül a gyomromban a gondolat, hogy hazaviszem ezt a lányt, pedig nem kérdés, hogy odáig lesz érte a nagyi, és a találkozás utáni első közös szombatunkon ragyogó szemekkel áradozik majd nekem róla. Kisfiam, hát én olyan nagyon boldog vagyok! Végre! És az egészben a legjobb, hogy Zorkának még csak másnak sem kell mutatnia magát ahhoz, hogy elnyerje az öreglány szívét. - Majd a versenyszellem meghozza a kedved hozzá - kiszélesedő ajkakkal fordulok felé, és míg beszélek, eszembe jut, mennyit játszottunk vele gyerekkorunkban. Apa elhúzódó időhiánya miatt sakkozni is ő tanított bennünket, pedig állította, hogy az a férfiak és így a családfő reszortja. Nagyon szerettem. Nem számított, hogy az előző pillanatban még a zongora mellett ült Arianával, a következőben már nyúlt is a seprűért, kérnem sem kellett. Egyetlen olyan alkalomra sem emlékszem, mikor kifogást keresett volna, ő mindig, minden szentségtörésben partner volt, sőt, olykor megesett az is, hogy a felbujtó szerepében tetszelgett. - Előre szólok, nem árt ha figyelsz, mert a nagyi kemény ellenfél. Az összes mágusjátékot prímán ismeri, de szó nélkül elnyeri rólad a bugyit kártyában is. Persze csal rendesen, és még büszke is rá.
A gondolatot nevetősen fejezem be, merthát tagadhatatlan, hogy nagy franc az öreglány, mégis olyan ártatlanul adja elő, hogy képtelenség rá haragudni emiatt. Nekem már attól mosolyog a szívem, ha rágondolok, milyen nagyon szeret játszani. Akár egy kisgyerek.
Míg az ebédünk megérkezik, és az asztalunk egyik pillanatról a másikra illatozni kezd, én derűs kuncogással hallgatom Sunshine-t meg az ötleteit.
- Konyak, Zorcsi. A megfejtés a konyak - mondom ki a mágikus szót, majd a késemmel élesen nyakon szúrom az előttem tornyosuló burgert. Egy forró falattal a számban, aranyvérűhöz kicsit sem illő csámcsogással folytatom. - Amúgy... csak ha már így szóbahoztad, egy rólam készült faltól-falig portrénak biztos nagyon örülne a mammer. Úgy emlékszem, idén töltötte a hetvenhatot - elgondolkodva húzom össze a szemöldököm. - vagy ötöt. Négyet? Hm. Mindenesetre frappáns ajándék lenne, amit cipelhetne magával a kizárólag klasszikusokkal foglalkozó könyvklubba.
Én legalábbis bírnám, és ez az érzés az arcomra is kiül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

A mai nap különleges jelentőségű, és egyáltalán nem úgy alakult, mint, ahogy annak idején el lett tervezve. A húgom érett személyiség volt, pontosan tudta már gyerekként, is, hogy mit szeretne. Most pedig eljött az idő, hogy megvalósuljon. Őszinte leszek, nem emlékeztem erre, sem arra, hogy már ennyi idő eltelt. De emlékeztettek rá.  
Az elmúlt héten az ünnepi időszak közeledtével megkeresett az ügyvédünk, hiszen a különleges évforduló közeleg, úgy jelentette be, mintha valami csodálatos várna ránk. Az lett volna, abban az esetben, ha életünk története másként alakul. Így azonban, csak csendesen hallgattam, ahogy közölte velem a tényeket. Kedvem nem sok volt ehhez, de ellent semmiképpen sem szerettem volna szegülni az akaratának, így hát időpontot egyeztettem, majd eljöttem. A portáshölgy nehezen engedett ugyan be, de szerencsémre a tűréshatáromon belül engedett tovább, így most az igazgatói iroda előtti titkárságon állok, és nyugodtan várakozom. Karjaimat magam előtt keresztezve, a hosszú, szürke szövetkabát előtt, ujjaimat egymásba fonva, tekintetem egy festményre szegezve, mintha azon valami rendkívüli volna. Kiváló taktika a beszélgetés kerülésére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Talán túlzás nélkül mondhatom azt, hogy mind Flórián, mind Teodor nagyon meglepődtek, mikor megkereste őket a tehetős Rónaky család sarja, a még igencsak ifjúnak számító Erik. Időpontot kért, hogy egyeztethessenek néhány fontos üggyel kapcsolatban, ők pedig mindent számba véve úgy határoztak, hogy mielőbb meg kell ejtsék a találkozót.
A sors fintora, hogy Keserűnek épp most kellett elrohannia, mivel egyik gyermeke rosszul lett és haza kellett vigye. Sajnos a felesége nem tudott elmenni a gyermekért, de azt ígérte, siet haza és utána már majd ő vigyáz rá. Ebből kifolyólag egyedül várakozik irodájában, hogy az asszisztens egyszer csak bekopogjon és jelentse, vendégük megérkezett. Pszichoterapeutaként sok esettel találkozott, így a napilapokban olvasottak alapján nagyjából biztos abban, hogy egy zárkózott, magának való emberrel lesz dolga, aki inkább introvertált, semmint kimondottan élénk társasági személyiség. Erre készült, amikor megtudta, hogy érkezik, s talán ezért is van az, hogy teljesen szerényen lép ki irodájából egy halvány mosollyal arcán.
- Üdvözlöm Rónaky úr, Farkasházy Teodor vagyok, az előkészítő igazgatóhelyettese. Flórián sajnos késik egy keveset családi okok miatt, de hamarosan ő is megérkezik. Kérem, fáradjon beljebb - nem fecsérli a szót feleslegesen. Nem kérdezi meg, milyen napja van, hogyan vélekedik az időjárásról, s ezeken túl sem tartja szóval feleslegesen. Minden olyan információt megoszt, amire szükségük lehet, ennél sem többet, sem kevesebbet nem mond. - Foglaljon helyet, miben segíthetek? - szobájába érve behajtja az ajtót maguk mögött, s a székébe ülve keresztbe teszi bokáját lábán, maga előtt éppcsak összekulcsolva kezeit, könyökeit a támlán nyugtatva. Minden figyelme a férfié.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Nem ismerem az urat, aki kilép az irodából, de ismerem a Farkasházy családot, a kisebbikkel találkoztam is, hiszen volt időszak, amikor ő maga is vizsgálta a húgom állapotát. De, ha most előttem állna, nem biztos, hogy meg tudnám mondani, hogy ő az.
- Köszönöm szépen, uram. - Biccentek egyet felé, és belépek az irodába. Kedvelem az olyan embereket, akik nem fecsérlik az időt, a csendet mindennél jobban értékelem, és itt is próbáltam arra törekedni, hogy olyan időbe jöjjek, amikor oktatás van.
- Köszönöm. A húgom miatt jöttem. - Ez így némiképp groteszk lehet, de éppen ezért folytatom egy rövid levegővétel után. - A húgom ma tölti be a tizenhetedik életévét. Ön is tudja, hogy egy ideje már kómában van, azonban a mi családunkban, amikor tíz évesek vagyunk, a szüleink létrehoznak egy jótékonysági alapot, amit a nagykorúvá válásunkkal adunk át. Esztella az Önök intézményét jelölte meg, szeretett ide járni. Emellett azt javasolták, hogy a gyermekkori játékait is ajándékozzam el. Ha esetleg igényt tartanának rá, szívesen Önöknek ajándékoznám őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Figyelmesen hallgatja a férfi beszámolóját jöttének okáról, néha biccent egyet, s bár igyekszik leplezni meglepettségét, nehezen sikerül csak palástolnia azt. Talán azért van ez így, mert ez minden bizonnyal azt jelenti, a Shanes jelentős összeget fog kapni fejlesztésre, oktatásra, felújításra, ráadásul a gyermekek körülményein is javíthatnak, amire már jelenleg sem lehet panasz, hála Konrádnak. Nem sok jót tud róla elmondani, Elizabet őrlődését látva, de az szent igaz, hogy jól csinálja, amit csinál.
- Nagyon köszönjük. Úgy vélem, nem a sajnálatom miatt érkezett, de szeretném, ha tudná, hogy reménykedünk húga felépülésében - érzékeny terület ez, nem szabad bolygatni, már csak azért sem, mert biztos abban, hogy a rideg, kemény külső mögött gyász és aggodalom húzódik meg. Mégis csak a családjáról, a testvéréről van szó. - Viszont, ami az üzleti részét illeti a dolognak, hálásan fogadjuk az adományt, ahhoz viszont szeretnénk ragaszkodni, hogy Önök is belefolyjanak ennek felhasználásába. Úgy vélem, a Shanes hatalmas változásokon esett át, mióta a város új polgármestert tudhat magáénak, de rengeteg dolog van, amin még lehetne fejleszteni. Ezekről ki fogjuk kérni az Ön véleményét is, amennyiben nem jelent túlságosan nagy terhet - több oka is van e felajánlásnak. Egyrészt fontos, hogy tudják, nem elherdálni szándékozik a vezetőség ezt a bizonyára szemérmetlenül nagy összeget. Másrészt azzal, hogy bevonódik, tulajdonképpen terápiás jelleggel gyógyul is. Hiába Teodor még ott is segíteni akar, ahol nem áll módjában.
- A játékokat nagyon megköszönjük, sajnos ezek fogyóeszközök a gyermekek kezében, bármennyire is igyekeznek vigyázni rájuk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

– Szóval nálatok nem a perverz nagybácsitól kell tartani egy-egy családi összejövetel során, hanem a rafkós mamitól? – neveti el magát halkan, ami nem is biztos, hogy Jason mondanivalójának szól, hanem inkább annak, ahogy elképzeli, hogy a néni mindenkit elver mindenben és közben kárörvendően közli velük, hogy de bénák vagytok már megint, Merlin áldjon meg titeket. – Most akkor bugyi nélkül menjek a nagymamádhoz, hogy nehogy elnyerje tőlem? – igen, ez egy olyan igazi, meggondolatlan, Bánki Zorka féle kérdés, melynek tartalma csak akkor jut el a szőke agyáig, mikor már késő. El is vörösödik nyomban, összehúzza magát, s tekintetével keres valamit, amit gyorsan maga elé tarhat, hogy mögé bújjon, de hiába. – Mármint, izé.. nyilván nem – és kezeit tartja arca elé, miközben rázza a fejét, s magában jól leszidja magát.
Az étel a legjobbkor jön, mert ez talán kimentheti őt. Zorkának még helyre kell tennie magában, hogy nem feltétlen előnyös mindenbe gondolkodás nélkül belerohanni, bár azért reméli, hogy Jason is tisztában van azzal, hogy ő belőle az ilyen hülyeségek ösztönösen jönnek, elég nehéz lenne kiirtani.
– Konyak? – néz egy kissé még mindig zavartan a másikra. – Nem igazán vagyok jó a konyakokban, segítesz majd választani? – listát fog írni. Első pontban a bugyi, másodikban meg majd a konyak lesz.. Ez a kettő tuti lesz nála a hétvégén.
Nézi, ahogy a másik nem zavartatja magát és ugyanazt a formát mutatja, akit az elmúlt évek során. Ettől pedig olyasfajta boldogság járja át, melyet még soha nem érzett. Eddig sem kételkedett, de a mackót nézve, hallgatva, tudja jól, hogy a legjobb helyen van most.
– Hahh! – emeli fel mutatóujját, mintha Jason Payne a világot megváltó legjobb ötlettel állt volna elő. – Milyen szerencse, hogy a pincémben éppen van egy faltól-falig kép rólad – szélesednek ajkai mosolygásra. –Tudod az előtt áll az évek óta épülő szentély, néhány hajszál, egy-egy hajgumi, póló, stb.. a woodoobabádtól meg egyenesen elájulna a nagyi – bólogat mondanivalójához serényen, mint valami eszelős liba. – Most érted.. valahogy el kellett érnem, hogy ennyi ideig elviselj – ad magyarázatot még mielőtt a kérdést feltenné a másik, hogy ugyan erre meg mi szüksége volt eddig. Az egész kis történet végére arca és mozdulatai nem árulják el, hogy amit most mondott az valóban igaz-e vagy sem. Jason talán sosem fogja megtudni, hogy van-e ennyire őrült a nő.
– Ahh ez tök jó választás volt, már csak ránézek és érzem, hogy az ereim sírva könyörögnek, hogy ne tegyem ezt velük – ő elég proli evés terén, s ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a hamburgert kétfelé választja, ha már dupla húsos, legalább a zsömle aljára és tetejére is jut belőle. Szór egy kis hagymát rá, s míg egyik kezében a hamburger fele pihen, másikkal pár szem krumplit is felszed és úgy áll neki enni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Adél fölpillant rá majd föláll, ő ezalatt az idő alatt üríti ki a poharát. Úgy két-három itallal ezelőtt érezte már, hogy hibát vétett ezzel, amikor a falak először moccantak meg a látóterében, ő pedig legelőször nyúlt a pohár mellé. Feszengését azonban nyomtalanul kioltotta az alkohol, a hangulata pedig kellemesen zsibbadttá vált. Magasan funkcionáló alkoholistaként pedig ismét alkalmazta a logikát: ha ennyi rumtól ennyire jól érzi magát, még többtől ez csakis fokozódhat.
A poharat az ujjaival a szája körül tartva ereszti le az oldala mellé, a rum édes-kesernyés ízével a szájában pillant le összekulcsolódó kezeikre. Mennyire vicces, állapítja meg, alig egy hónapon túl a felesége lesz a lány, mégis ez az érintés a legközelebbi és legintimebb, ami köztük történt. Egy pillanatra egy ismeretlen, lefüggönyözött szoba képe dereng fel előtte, egy fenyegetően vörös takaróval fedett franciaágy, egy meztelen test, amit legelőször a nászéjszakán lát. Egy groteszk lidércnyomás.
   -  Anyám egy nyakláncon hordta.
A semmiből jut eszébe, ködös arckifejezése félmosolyra húzódik. Hagyja, hogy a lány keze kicsússzon az övéből, de ő sem lép hátrébb.
Miért. Nem kell kimondania, érzi a mondat végén elharapott kérdést. Az őszinte válasza egyszerű lenne: mert így a helyes. Nem szeretlek téged, még csak nem is kedvellek, de semmiképp sem ismerlek. Nem akarom, hogy a feleségem legyél. De ez a dolgunk. Ha pedig ezzel visszakapom az életem egy részét, akkor az oltár elé rángatlak, ha kell.
   -  Semmi baj, Cielito, remek kapitánya leszek ennek a süllyedő hajónak - állva megtántorodik cseppet - És megismerni lesz elég időd. Holtomiglan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

- Köszönöm. - Senki sem tanácsolja, hogy Esztella ennyi év után felébredjen, én viszont képtelen vagyok elengedni, mert mi van, ha a következő napon mégis megtenné. Tizenéves kislány volt, amikor megmérgezték, ma pedig felnőtté vált. Átaludta a tinédzser éveit, és ha fel is kelne, fogalmam sincs, hogy mit tudnék neki mondani, de még él, még nem adta fel. Még most sem adta fel.
- Csak én vagyok. - Akaratlan köhintek egyet, furcsa, hogy ennyi idő után el kell mondanom ezt, valahogy megszoktam már, hogy a környezetem tudja, és most újra el kell mondanom. - A szüleimet és a feleségemet is elveszítettem az eset során, és nem házasodtam újra, gyermekem pedig nem született. Esetleg egy általános összefoglalót ha kérhetek, az tökéletesen megfelelő lenne. - Elvinném a húgomnak, elmesélném neki, hogy teljesült a kívánsága, és örültek annak, amit adott az iskolának, amibe olyan nagyon szeretett járni. A mérgezéskor utolsóéves volt itt, és bár várta a Bagolyköves éveket, szeretett volna önkéntesként visszatérni. - Természetesen, ha valamiben tudok segíteni, akkor mindenképpen megteszem. A húgomnak kedves intézmény volt, szeretett itt tanulni. Esetleg, ha lenne olyan nevelőjük, aki jól ért a gyermekekhez, eljöhetne Budanekeresdre, megnézhetné, hogy mi az, aminek örülnének. A szállítást megoldom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Udvar

Boldizsár már a múltkor is érezte ezt, mikor még csak távolról figyelte az élénkvörös hajzuhatagot és visszhangozva hallotta a lány nevetését, majd rendre intő, éles szavait. Érezte, hogy a lányka biztonságot és szeretetet áraszt, még akkor is, mikor felfújt, piros arccal hirdeti a maga igazságát. Fiatal, fiatalabb Boldizsárnál, de a bátorsága még a felnőttekét is lekörözi. Kivéve az édesanyjáét. Az édesanyja a legbátrabb és a legszeretteljesebb ember a világon. Kár, hogy Boldizsár nem lett bátor.
Ha bátor lenne, talán nem csak apró fejét fordítaná az előkészítő épülete felé. Ha bátor lenne, akkor visszaváltozna emberfiúvá és megmondaná Eriknek, hogy ne bántsa a vörös hajú lánykát. A kis erdőelveit. Boldizsár nem érti a lányka minden szavát, de elnézve a bosszús arcocskát és véres térdét, sajnos pontosan ki tudja következtetni, hogy mi történhetett. Mikor még ide járt, neki is volt egy Erike, aki elpitiszkálta. Mert kisebb volt és gyengébb, mint ő. Mert lányosabb a hangja és lányos a hangja. Az édesanyja szerint Boldizsár egy igen szép és nemes fiú és olyankor neki el is hiszi. Ám a világ egészen másképp vélekedik róla. Egyedül Artemis néz rá ugyanúgy. Mellette mindig férfinak érzi magát.
Makogva bújik a lányka kezéhez, apró fejecskéjével dörzsöli a puha bőrt. Igaz, csak hermelin alakban van jelen, így szavakkal nem tudja bátorítani a lánykát, de mindent meg fog tenni, hogy jobb kedvre derítse őt. Az édesanyja is ezt várná most ezt tőle és ő most is büszkévé fogja őt tenni.
Apró gombszemeit a lánykára emeli és boldogan makkan egyet. Pán. Sosem próbálta még senki elnevezni a hermelin alakját. Mindig csak egy kis névtelen szőrgombócként szaladgált, pár percre boldog mosolyt csalva az emberek arcára. Ha valamit elnevezel, akkor felelősséget is vállalsz érte. Az édesanyja mindig ezt mondja és ha ő mondja, akkor úgy is van. A lányka nem csak pár perces mosolyforrásként tekint rá. Hanem létező apró lényként.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Fénylő Lelkek Udvara

Boldizsár már hozzászokott, hogy a gúny tárgya legyen. Az előkészítőben gyakran piszkálták. Meg se kellett szólalnia ahhoz, hogy felfigyeljenek rá és csúfnevekkel illessék. Olykor a hosszú haja miatt. Olykor a nyüzüge testalkata miatt. Olykor a lányos arca miatt. Előfordult, hogy otthon sírva vallotta meg édesanyjának, hogy épp mivel cukkolták, hogy épp milyen viccesnek vélt csínnyel alázták meg őt. Az édesanyja megértő kedvességgel simította ilyenkor hosszú haját és arra kérte Boldizsárt, hogy legyen jó fiú. Legyen okosabb és kedvesebb, mint azok, akik őt piszkálják. Nagyon nehéz volt, de mindig így cselekedett és azóta is folyamatosan erre törekszik.
Ám azta bővült a lista. Megkapta az amulettjét és ezzel egy új életet nyert vele. Egy sokkal szabadabb és boldogabb életet, de a szabályok bővültek. Már nem volt elég, hogy csendben tűrje a gúnyolódást, hogy segítsen még akkor is, ha inkább az ellenkező irányba szaladna. Ő már bagolyköves diák, már nem az az előkészítős kisfiú, aki volt. Bizony bármennyire is nehéz, neki már ki kell állnia mindamellett, amiben hisz. Mert hiába cselekszik jól, ha más rossz tettei felett szemet huny. Az édesanyja most biztosan nagyon büszke lenne rá, ha látná.
- Akkor... szólok egy tanárnak vagy egy prefektusnak - vékony hangja majdnem elveszik a körülöttük lévők zsivajába. Szíve a torkában dobog, ujjai már elfehéredtek, ahogy a könyveit szorongatja, védve őket a felsőbb évestől. Barnáit a fiún tartja, véletlen se néz az őt gúnyolókra, mert tudja, hogy akkor inkába szállna a bátorsága.
- Oltsd el, kérlek. Megsebesíthetsz másokat - kéri újra, kissé magabiztosabb hangon. A cigarettafüst ilyen közel ár marja az orrát, de megállja, hogy fintorogjon miatta. Ő nem elég ahhoz, hogy hasson a fiúra és ezt nagyon is jól tudja. Épp csak egy pillanatra néz vissza a kastély felé, hátha meglát egy tanárt, aki segítségére siethetne, hasztalan. Mielőtt barnái ismét elkapnák a fiút, hirtelen forróságot érez a karján. Szemei elkerekednek, könyvei kiesnek a kezéből és Boldizsár torkából rövid, lányos sikkantás tör fel. Ijedten kezdi csapkodni inge ujját, ami a láng gyors csókjától elszineződött ám, de nem égett ki.Barnái fátyolossá válnak, ajka lebiggyen, ahogy a fiúra néz, majd remegő kézzel húzza elő a pálcáját és szegezi a még mindig lángoló könyvnek.
- Wasser! - mondja remegős hangon és ha nem gátolják meg benne, végre eloltja szegény, meggyalázott könyvet, hogy utána felszedje némán a saját elhujjajtott tankönyveit.