Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Ismerlek, te már tudod, hogy mit akarsz, segíteni.
A mellkasát simogatva, csillogó szemekkel pillantok fel rá, komolyan hihetetlen, hogy egy ilyen jó ember létezik, ahogy az is, hogy nem értékelték őt eléggé.
- De rendben, ha ez nem jön be, akkor bé tervként lebontjuk és csinálunk ide egy lámafarmot. Viszont, ha lányokat akarnak eladni neked jó áron, akkor kérlek, ne vedd meg őket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Semmit, képzeld el, ha még szívnék is.
Vigyorodom el, mert viccnek szántam, de nem érti, pedig jó kislányként már azt se hozom fel neki, hogy összeállhatnánk mint az a két kicsi legó.
- Szóval, komolyra fordítva a szót. Felmondasz, vagy megtartod a munkád és az estéidet töltöd majd itt?
Nem fogja kérni, hogy segítsek, sem én, sem más, mert makacs. Biztos vagyok benne, hogy azért hozott el, hogy felkészítsen, csak aludni fog hazajárni. El kell fogadnom, hogy ha valamit a fejébe vesz, akkor azt megvalósítja. Nos, inkább egy házfelújítás, mint a sziklamászás.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Mesélj a jövőről.
Magam után húzom a kerítésig, ott elengedve őt, felmászok rá, és keresztbe font lábakkal támasztom meg magam, ahogy leülök. Kedveskedve, kérlelve nézek rá.
- Milyen lesz, amikor működni fog? Álmodozz kicsit nekem is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Tudom, de néha megtehetnéd. Az, hogy álmodozol nem jelenti azt, hogy az nem lehet valóság.
Máshogy állunk a világhoz, ő a földön jár, én nem, és ezt vállalom is.
- Én rólad álmodoztam, tettem érted, és most itt vagyunk.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

- Két ajtóhoz minimum egy ház és egy nyaraló dukál,-*dobom vissza a labdát, csak mert aki másnak vermet ás, annak a pénztárcája legyen kövér. Ez egy ősi kínai közmondás, véletlenül sem most költöttem.
Anton egy szót sem szól, de ahogy ujjai közt forgatva nézegeti az ajándékot, ahogy elmosolyodik, boldog villanás cikáz át rajtam, még mielőtt felém nyúlhatna. Fejjel lefelé csókot kapok, akár egy lusta Pókembertől, s arcomon egyre szélesedik a mosoly, ahogy felnéz rám. Ez minden, amit reméltem, némán ragyogok és megcirógatom tótágast álló görbéjének szélét hüvelykjeimmel. Szeretlek.
- Lefizettem,-*vallom be bűnöm töredelmesen, reménykedve, hogy mivel az imént az auror urat is megvesztegettem egy ajándékkal, szemet huny felette. Freud egyébként is megbarátkozott mostanra Anton jelenlétével, miután egy-egy tárgya tartósan beköltözött otthonomba. Nem mondom, hogy elsőre nem pecázta ki a ruháját a szennyesből, hogy hemperegjen rajta (vastag szőrréteget hagyva hátra) és nem hurcolta végig a házon, hogy eldugja; aztán lassan megbékélt vele. Szóval betáraztam macskamentából és a kedvenc nasijából is, biztos ami biztos.
Amikor a tenyeremen megérzem az üveg hűvösét, meglepetten fordítom magam felé a fiolát, mivel főzet helyett valamiféle finom por van benne. Sosem láttam ilyesmit, azt hiszem; legalábbis kétlem, hogy a laborban használatos alapanyagok bármelyikéről lenne szó. A kérdésre megrázom a fejem, hogy ne szakítsam félbe, az arcom és tartásom pedig egy merő izgatott kíváncsiság, ha eddig nem lihegtem volna a nyakába jóformán, most már kétségtelenül mert a név hallatán ezer és egyféle ötletem lenne, mi is ez a ritkaság. Nem kell kétszer mondani, ügyesen lekapom a fiola dugaszát és Anton arcát figyelve annyit szórok a tenyerébe, amennyit jónak lát. Lélegzet-visszafojtva várom, mi következik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Elnevetem magam arra a gondolatra, hogy bevetve a tudásomat tartom magam mellett.
- Az a jó ebben, hogy ha ilyen tehetséges vagyok, sose derül ki.
A levegőben egy puszit küldök felé, miközben bal kezét az ölembe véve, simogatni kezdem.
- Rendben, én veled vagyok, és segítek, amiben csak kell.
Türelmesen szólalok meg, mert tudom, hogy ez nála mennyire fontos, ha valamit a fejébe vesz. És nem azt jelenti hogy akkor itt lábatlankodok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Vigyorogva konstatálta, hogy Laura is érti a viccet, nem lett olyan nő belőle, aki miután megszületik a gyereke ferde eszemmel néz a fiatalságra és ha valaki viccelődni mer akkor azt rögtön letorkollja kicsit több komolyságot kérve. A hideg futkosott a hátán az ilyen emberektől, mert bár eltudta képzelni, hogy egy gyerek mennyi mindet megváltoztathat, de azt azért nem, hogy ettől valaki teljesen kiforduljon magából. Ő legalábbis olyan anya szeretett volna lenni, aki nem felejti el, hogy nem olyan régen még ő is ebben az életszakaszban volt, nem csak úgy átugrotta ezt a jó tíz évet.
- Szívesen elkísérlek benneteket, hátha ketten könnyeben bírunk velük – engedett meg egy kedves mosolyt magának. Nem volt benne egészen biztos, hogy ez tényleg őszinte invitálás volt, vagy csak nem akarta lerázni, de Sári igazából tényleg ráért és szívesen segített ahol csak tudott ebben az esetben legalábbis. Na nem mintha amúgy probléma lett volna a segítőkészségével, de ha gyerekekről esett szó akkor teljesen fellelkesült.
- Rendben, egyszer mindenképp benézek, ígérem. – Végül is nem hangzott rosszul az ajánlat, egy-egy szép ékszernek sosem tudott ellenállni. Ő is talpra kászálódott, még éppen időben, Dani ugyanis úgy gondolta, hogy amíg az anyukája Lottival van elfoglalva fogócskázna egyet bárkivel aki vevő rá. Futásnak eredt aprócska lábaival, szerencsére Sári hamar utól érte és megmentette egy eséstől. A kisfiú nevetve nézett fel a barnára, aki mosolyogva kapta ölbe, hogy visszavigye Laurához a már megint elkóborolt csemetét.
- Hihetetlen mennyi energiájuk van – csóválta meg a fejét elnéző mosollyal, mintha néha napján ő nem lenne képes ugyanilyen lehengerlő lendülettel pörögni. Pedig ha egyszer sikerült ennyi energiát összegyűjtenie akkor utána megállíthatatlan volt, tett-vett, nevetett, olyan volt, mintha újra élné legszebb óvodás éveit.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Én is érzem a feszültséget a teremben, ami javarészt azért van, mert a bent lévők 89%-a nem akar bent lenni, és igazából az sem zavarná őket, ha csak simán évet kellene ismételniük. Ez azért eléggé kellemetlenül hangzik, valljuk be, mégis szükségszerű valamiféle rendre és fegyelemre nevelni őket, mert ha ebből sem tanulnak, akkor aztán végképp semmiből sem. Muszáj megszokniuk, hogy a tanulás nem ördögtől való, és hogy a javukat szolgálja, hiszen szerencsés, ha az életbe kilépve nem robbantanak azonnal magukra egy házat.
Amikor lendül a kéz, egy kicsit megállok a mozdulatba, hiszen egyrészt, ebből a társaságból ritkán él bárki is a segítség lehetőségével, másrészt meg nem is olyan emberről van szó, akivel éppen küzdenem kellene az elfogadhatóért, de mivel én vagyok itt a tanár most, szóval minden diáknak szólt a felajánlás, így aztán elszakadva a rebellis bandától, Boglárkához lépek.
- Miben segíthetek?
A válaszra elnevetem magam, és bár meg tudom érteni, hogy miért ajánlja fel a lehetőséget, mégsem engedhetem meg, hogy megtegye, azonban, ha már így felmerült benne a dolog, egye fene neki is tanítok valamit. Kihúzva a széket, leülök mellé fordítva, kezeimmel a támlán megpihenve, rákönyökölve, magam előtt összekulcsolva őket.
- Nos, mint tanár, ezt a leghatározottabban meg kell tiltanom önnek kisasszony, mivel ez a folyamat egy oktató-nevelő célzattal létrejött ősi alapokon nyugvó megoldásrendszer. Természetesen teljesen haszontalan, de általánosan alkalmazott. Azonban, mint ex-levitás a levitásnak…
Először magamra mutatok, aztán rá, majd ravasz mosollyal kacsintok egyet.
- … azt tudom mondani, hogy a három oldalnál hosszabb esszéért elkérhet akár egy galleont is. Oldalanként az alatt inkább két sarlót kérjen, feleltválasztósért egyet, tesztért meg válaszonként öt knútot.
Hirtelen jött fejszámolással úgy vélem, ez méltányos ár és igen jutányos is azért, hogy valaki ne bukjon meg, ő pedig elméjét úgy tartja kordában, hogy közben pénzt is keres.
- Ne adja a tudását ingyen, mert akkor kihasználhatják.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Játszótér

Úgy érzem, hogy erőm lassan földöntúlivá válik, és ujjaim között ketté törik a vasrúd. Száraz torkomat folyamatos nyelésre kényszeríti az egyre abszurdabbá váló helyzet. Amikor ez sem segít, halkan meg-megköszörülöm torkomat, s közben Nathaniel tekintetét nem engedem zöldjeimmel. Nem tudom, hogy mitől tartok igazán, de nem tudom mi lenne, hogyha akár egy pillanatra is szem elől téveszteném őt, így csak mereven állok előtte. A világ legerőltetettebb mosolyát varázsolva meggyötört arcomra. Mintha tíz évet öregedtem volna az elmúlt pár órában. Ittam. Nem csak sört, mint a stégen. Hanem valódi, erős alkoholt, amitől még ugyan mindig húz a fejem, most az értetlenségem elnyomja az érzést. Aztán felelőtlenül táncba vittem egy fiút. Nem csak a testét, de az érzelmeit is. Most pedig... Sajnálom. Annyira sajnálom.
Tehetetlen állok vele szemben, szemeimbe könny szökik, ajkam remegni kezd. Nem fogok sírni, de nagyon szorítja valami a mellkasomat, amit nem tudok most megmagyarázni, de tudom, hogy nem jó.
– Tessék? – kérdezek ismét vissza, mintha nem hallanám tisztán, amit kérdez. Jobb kezemmel elengedem a mászókát, és mellkasomat kissé előre döntve, megmeredve figyelem a fiút. Zöldjeim idegesen cikáznak a fekete szemek között. Ha valaki egész életében az áldozat szerepre gyúrt, akkor az én vagyok. A vissza-visszakérdezéssel egyértelmű jelét adom annak, hogy félek. – Te… - mondom végül, azonban valaki köszön, így olyan, mintha folytatni szeretném a mondatot. Hangomat felviszem a végén, nyitva hagyva az elkezdett mondatot. A hang irányába fordítom a fejem olyan sebességgel, akár egy őz, amikor zajt hall a bokrok túloldaláról. Ismerős a hang, de nem látok el olyan messze, mégis megérzem, hogy ki ő.
Szívem hatalmasat dobban, s szabaddá vált jobb kezem ujjainak szorításába veszem a nyakamban lógó aranymedált. Tekintetem segélykérőn fúrnám a kékekbe, azonban úgy tűnik Bence nem szeretne segíteni, nem tudja, hogy mibe is csöppent. Nem merek megszólalni. Babett, találj ki valamit! Figyelem az alakot, ahogyan távozni próbál, ezért teszek felé egy gyengére sikeredett lépést. Mély levegőt veszek, és széles mosolyt varázsolok sápadt arcomra. – Nem úgy volt, hogy hamarabb jössz értem? – kiáltok Bence után, és gyengéd mosollyal tekintek egy pillanatra Nathaniel irányába. Próbálom eljátszani, hogy a Lóránt fiúra vártam itt eddig. Ha visszanéz rám, láthatja zöldjeimben a segélykérést, s testtartásom is kényelmetlen helyzetemről árulkodik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Erre a kijelentésre elmosolyodik, azonban a görbe nem egy vidám, vagy kedves fajta, de nem is szánakozó. Inkább csak szomorkás, hiszen egy embert azért kicsinálni, mert nem hajlandó bemocskolni a kezét, pláne akkor, ha ez az ember egy amúgy remek auror... A legrosszabb döntés, ami meghozható. Ez az apró gesztus inkább szól a Minisztérium hozzáállásának, mint a férfi attitűdjének vagy személyének, bár ez nyilván nincs arcára írva. Csak mondandója végén emeli tekintetét Sándorra, így még van lehetősége elkapni, ahogy ajkát nézi. Különös érzés keríti hatalmába, de nem foglalkozik vele, mondván nem jelent semmit. De vajon valóban így van, vagy csak azt szeretné, ha így lenne? Egyáltalán minek örülne jobban? E gondolatból a kérdés rázza fel.
- Könyvelőirodát üzemeltetünk, amely bér- és TB ügyintézéssel is foglalkozik. Nem vagyunk igazán nagy vállalkozás, kevés alkalmazottunk, de sokszor annyi cégünk van, talán már hallottál is az Ainsley&Co.-ról - megvonja vállát, elvégre akár szépíti, akár nem, Magyarország egyik piacvezető pénzügyi tevékenységet folytató családi cége ez. Sok apró hal úszkál, főleg manapság, de egyik nevet sem tudná az ember kiemelni, az övék mégis ismerősen cseng. Persze azok számára elsősorban, akik ilyen körökben forognak, a gyári munkások valószínűleg akkor sem tudnák beazonosítani, ha kivégzéssel fenyegetnék őket.
- Oh, és milyen tárgyban jártas a tanár úr? - incselkedve húzódik feljebb szája szeglete, miközben enyhén oldalra fordul, íriszeiben pedig pimaszság csillan. Egyértelmű, hogy a mai este legnagyobb hibája, hogy felfedte valódi hivatását, ugyanis innentől Jules ezzel fogja szívni a vérét. Muszáj kimozdítania a komfortzónájából. - Nem szeretnél oktatni? Biztos lesz még lehetőség pályázni a Bagolykőbe, elvégre minden tanév elején hirdetnek állást - ő már csak tudja, neki kell megoldania, hogy mindenkinek megfelelő bérezés jusson végzettsége és tantárgyainak, azon belül az oktatott évfolyamok számának arányában. Az iskola, bár nyilván nem ettől lesz milliomos az ember, idén már korántsem fizet olyan rosszul, ezért lehetséges, hogy olyanok vezetik a kviddicset, mint Volkov vagy épp régi diákok is tanárként térnek vissza, lásd Várnai.
Azonban az immáron fesztelen légkörben hirtelen megáll a levegő, ahogy a férfi felé fordulva megkérdezi azt. Önkéntelenül nedvesíti meg ajkait, miközben azon töpreng, mi lenne a helyes válasz? Egyáltalán milyen jellegű vacsora ez? Elfogadhatja? - Szívesen vacsorázom veled, de van egy feltételem - úgy dönt, hogy figyelmen kívül hagy minden apró kis vészjelzőt, kizárólag arra koncentrál, mihez van jelen időben kedve. Az pedig tagadhatatlan tény, hogy Sándorhoz van. - Utána csinálunk valami őrültséget. Feltett szándékom kimozdítani téged a komfortzónádból, szórakozni fogunk - hamiskás mosollyal tartja a szemkontaktust, miközben pulzusa lassan, fokozatosan emelkedik.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Természetesen látom szemem sarkából a nő keserű mosolyát, amire én is hasonlót engedek meg magamnak, egyenesen a lemenő Nap közepébe bámulva. Eddig nem gondolkodtam, nem moralizáltam, azonban az utóbbi héten sok minden fordult meg a fejemben. Főképpen azóta, hogy ezt a felettébb önpusztító életmódot folytatom. Minden nap éjszakákig dolgozok, közben elfogy egy-két-három… négy sör vagy akár egy fél üveg whisky, vagy annyit próbálok edzeni, hogy annyira elfáradjak, ne akarjak gondolkodni. A mosolyom immáron keserűbb, mint percekkel ezelőtt volt, ezért mélyet sóhajtok, és úgy fordulok ismét Jules felé. Ainsley&Co. Hát, persze.
– A tavalyi évetek után igazán megérdemelnétek egy Év vállalkozása címet – mondom elismerően bólogatva. Noha nem tudom, hogy volt-e már erre precedens, az elnyert díjakat ritkán követem, azonban a pénzügyi dolgok annál inkább érdekelnek.
Szeretek tudni a piac állásáról, cikkekbe bújni vagy éppen azzal a kevéske pénzemmel játszani a megérzések és tapasztalatok alapján. Volt ugyan egyszer egy nagyobb bukásom, még évekkel ezelőtt. Persze azóta sokkal óvatosabban fektetek be.
Egyre sötétedik, kezd élénkülni az esti élet. Nyugtató a tücsökciripelés és a víz csobogása, ahogyan meg-megfújja az éjszakai szellő és a partnak csapódik.
Mosolyomat próbálom elrejteni, miközben ajkamba harapok, mert érzékelem én, hogy Julesnak felkeltette az érdeklődését a tanári végzettségem. Valójában nem is maga a téma, hanem az, hogy bizonyára nem nézte ki belőlem, sőt ez mindig egy olyan terület, amivel lehet a másik vérét szívni. Játékos rosszallással csóválom meg fejemet, és a némiképp felém forduló nő felé kanyarodik az én felsőtestem is. Szólásra nyitom szájamat, de ő folytatja az incselkedést, amire beszívom alsó ajkam és ránézek.
– Ha ennyire tudni szeretné, Miss Ainsley – váltok vissza megjátszott hivatalosságba. – A rúnák és a számmisztika a szakterületem – felelem, majd ismét mosolyra kényszerít a helyzet. Zavartan meredek a közöttünk lévő tíz néhány centire a pad felpattogzott festékrétegén, majd felkapom a fejem Jules javaslatára.
– Nem tudom, hogy van-e szabad pozíció erre a két tárgyra, de… - apám milyen büszke lenne. – Mindenképpen utána nézek – mondom bólogatva.
Aztán felteszem a kérdést. Érzem a levegőben, hogy sok mindenre számított partnerem, csak erre nem. Bevallom férfiasan, hogy többször is eljátszottam a gondolattal, de mindig a szakmai profizmust tartottam a szemem előtt. Ezért a kérdés megváratta magát. S milyen jól tettem, tette ezt. Most már tudom, hogy valóban szeretném.
„Szívesen”, hallom a válasz kezdetét, amire megkönnyebbülten hullik az alattunk elterülő homokos talajra az a bizonyos kő a szívemről. Végül a magasba reppen vastag, kissé bozontos bal szemöldököm. Ismét el kell nevetnem magam. – Őrültséget? – kérdezek vissza hitetlen hanglejtéssel. Ennyi idő alatt már Jules is rájöhetett, hogy nem kifejezetten vagyok az nyitott típus. Bizonyára ezért is kíváncsi. Kölyök koromban is ez a megmagyarázhatatlan merev viselkedés jellemzett, miközben azt próbáltam mutatni a világnak, hogy én vagyok a komolyság mintapéldánya. – Legyen.
Ha ő van olyan őrült, hogy eljön a Minisztérium által kinevezett tanfelügyelővel egy vacsorára, akkor én miért ne próbálhatnék meg felszabadulni egy kicsit?
– Lassan visszakísérlek – mondom a naplemente maradék fényjátékába bámulva, majd visszaemelem tekintetemet a nőre. – Pénteken pedig érted megyek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Késő esti sávban dolgozni számára nem teher. Kávéját asztalán már félig megitta. Egyszerű pulóverben és farmerban, tornacipőben, lófarokba fogott hajjal ül a mikrofon előtt. Vendégére mosolyog.
- Köszönöm, hogy eljött - üdvözli a minisztérium munkatársát - Kér esetleg egy kávét vagy egy kis vizet? - kérdezi miközben az éterben még pár perc erejéig néhány jól megválasztott sláger szól. Van idejük kicsit éteren kívül beszélni pár szót.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Széles vállaimat megfeszítve húzom ki magam a székben. Kissé kényelmetlenül érzem magam, hiszen általában én vagyok az a fél, aki kérdez. Ám a helyzet most igencsak megfordul; velem készítenek interjút. A hölgy, aki felkért laza öltözetben vár engem, míg a szokásos merev túlöltözöttségemben ülök vele szemben.
– Én… - először kissé rekedtesen szólalok meg, ezért torkomat köszörülöm. – Én köszönöm a felkérést – engedek meg egy zavart mosolyt, majd fejet csóválok.
– Nem kávézok, de nagyon kedves – majd a másik lehetőségre bólintok egyet. – Viszont egy pohár víz jól esne – nem tudom, hogy mit várja. Bevallom kissé izgulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Egy pohár víz érkezik Elektra pálcamozdulatára és landol apró koppanással közvetlenül a férfi előtt. Hősnőnk kicsit jobban megnézi magának interjúalanyát. Roppant szigorú öltözetében olyan rideg benyomást kelt, hogy ha nem volna gyakorlott riporter meg is rökönyödne tőle. Ehelyett még inkább felbátorodik. Egy cseppet sem érzi magát kellemetlenül könnyed viselete miatt. Ha valaki egy studióban tölti a fél életét, a másikban pedig egy közel háromévest nevel, akkor csak kivételes alkalmakkor bújik kosztümbe és magassarkúba.
- Első alkalom, hogy akasztják a hóhért? - kérdezi és ujjait álla alatt összekulcsolva kicsit előébb hajol. Lélekbe látó sötét szemeit a vele átellenben ülőre függeszti. Tekintete megértő, de kíváncsiság ragyog benne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ugyan nem beszéltem még szinte semmit sem, mégis érzem, ahogyan cserepesre kezdenek lassan száradni színtelenné vált ajkaim. Emellett a nyelvem is olyan, mintha egy marék szót szopogattam volna cukorka helyett. Természetesen kihúzom magam, és meg sem mozdulok; próbálom a megszokott magabiztosságot sugározni. Így egy visszafogott bólintással köszönöm meg a pohár vizet. Ujjaim szorításába veszem az italos poharat, s három hatalmas korttyal el is tüntetem azt.
– Úgy valahogy – engedek meg egy rejtegetni kívánt félmosolyt. – Az életem eddig úgy hozta, hogy én vagyok az, aki kérdez – dőlök én is előre, állva a nő tekintetét. Semmit nem mondok magamtól; kísért az auror múltam. Csak, ha kérdeznek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

A férfi feszeng. Ehhez még hang és küllem elemző tudományát sem nagyon kell bevetnie, hogy észrevegye. A vizet eltüntette, a hangja kimért és csak arra felel, amit kérdez tőle. Elelktra elmosolyodik. Egy kis kihívás sosem árt, gondolja magában.
- Mit kérdezne tőlem? - kortyol bele kávéjába és a pohár felett nézi a másikat, majd bekészít még két zenét és egy hírblokkot, amik még úgy tíz percet adnak számukra. Fel kell egy kicsit oldania a férfit, hogy gördülékenyebben menjen majd élesben a kérdez-felelek. Bízik magában, hogy megoldja a férfi nyelvét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Én is ujjaimat kulcsolom össze, azonban inkább amolyan imádkozó pozícióban az asztallapon. Fejemet kicsit oldalra döntöm, és várom, hogy kezdjünk. Nem mondom, hogy ez a legkellemesebb módja annak, hogy eltöltsek egy hétköznap estét, de azt a tanácsot kaptam, hogy ki ne hagyjam, ha már az ölembe esik egy ilyen lehetőség. Aztán érkezik a kérdés. Hegyes orrom alatt húzódik meg mosolyom, majd Elektra tekintetébe fúrom zöldszín szempáromat. Ügyes. Nagyon ügyes.
– Mivel kapcsolatos lesz az interjú? – kérdem végül, szemeim az övéi között cikáznak. Feltételezem az iskolai látogatásommal, de mégsem nem teszem hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Az áttörés a küszöbön áll, ez tisztán látszik. Következtet Elektra a féri mosolyából. Interjúalanyának zöld szemei összekapcsolódnak hősnőnk átható tekintetével. Más körülmények között ezt akár szemezésként is lehetne értelmezni, ám erről tudatosan szó sincs.
- Semmi olyannal, ami szorosan a munkájához köthető - dől hátra és arcán látszik, hogy magabiztossága és nyugalma őszinteségén alapszik. Számára nem az az érdekes, hogy vizsgálódása során a férfi mit talált a Bagolykőben, hanem többek közt az, hogy ez rá, mint egykori diákra milyen hatással van. De ez a kérdés maradjon a műsor élő részére.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Magyar Mágus Vasutak - Bogolyfalva Vasútállomása

– Persze, hogy van! – hatalmas mosollyal fogom ölembe a táskát és kezdek el benne eszeveszett mód turkálni, hogy megtaláltam a papírokat. A nagy koncentrálásban dugom ki nyelvem hegyét ajkaim közül, miközben szinte már nyakig vagyok a táskában, de a megfelelő papírok csak nem akadnak ujjaim közé. Szemöldökömet ráncolva hümmögök egyet, bocsánatkérően pillantok fel Laurára. – Bocsáss meg, de most nem tudok adni semmit róluk, mert nincs nálam egyetlen papírfecni sem – zavartan húzom ki jobbomat a táskából és helyezem vissza azt magam mellé. Jobb lábamat vetem át a balon, ahogy a beszélgetés halad tovább, és rendületlenül mosolygok arra is, hogy egyetért. Örülök, hogy egyetértünk ebben, mert így az ember tényleg sokkal könnyebben megy be a munkahelyére, amikor igazából nem is dolgozni megy be, hanem azt csinálni amiért él. Amire született. Olyan csodálatos érzés ez, teljesen feldob a gondolata is, és ha a gondolat nem lenne elég kérem ki magamnak a feketét, amiből aprót kortyolok is.
– Ugyan, semmiről nem maradtál le, amiért nem olvastad – nem vagyok valami promóciós nőcske, hogy másokra tukmáljam az újságot, és bár Laura nem tudhatja, hogy a kiadó és a cég is az enyém lesz pár éven belül – ez így is van jól –, de akkor is zavarba jövök, ha a magazin jön szóba. Sok mindenen átment a lap és valahogy mindig kikászálódott belőle, talán van bennem egy aprócska félsz, hogy az én kezem alatt nem fog ez sikerülni neki? Mondjuk, ha ilyen negatívan megye elébe, akkor ne is várjak csodát, ugye? Fene az elkalandozott gondolataimba, amikből a ruhámra löttyent kávé ébreszt fel. Óvatosan csúsztatom kezemet Lauráéra, majd felnevetek.
– A tied a terep, ha ennyire szeretnéd – engedem el kezét és dőlök vissza a helyemre, jobb kezemmel igazítom úgy a ruhát, hogy könnyen a folthoz férhessen. – Ezek szerint a kis fiad nagyon begyakoroltatta veled a bűbájt. Mondjuk be kell látnom, most kapóra is jön nekem ez – nevetek fel halkan. Na igen, egy gyermek mellett az ilyen bűbájok és varázslatok nagyon is jól jönnek, főleg, ha S.O.S.-ben kell őket használni, mert éppen mentek valahova. Ha meg már így állunk, akkor hadd tüntesse el a foltot. Legalább nem kell magyarázkodnom a stylistnak sem. – Értem én, nincs néni. Vettem. – emelem fel kezemet védekezően, de folyamatosan mosolyogva az előttem elhelyezkedő nőre. Azért az út így sokkal gyorsabban halad, mintha egyedül lennék.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Elektra magabiztossága nyugtatóan hat rám. Néhány másodperc erős „szemezés” után érzem, hogy rosszindulat a kanyarban sincsen. Mégis valahonnan mélyről jövő rossz érzésekkel álltam a mai interjúnak percekkel ezelőtt. Ez csupán az alapvető gyanakvásra hajlamosságom, hiszen ugyan ki lenne kíváncsi az én dolgaimra? Az igazi dolgaimra, amik nem a munkámmal kapcsolatos ínyencségek. Talán ez a nő más, mint amilyennek a riportereket eddig beskatulyáztam a fejemben.
– Mióta dolgozik ebben a szakmában? – teszem fel első érdeklődő kérdésemet, miközben a számomra csak háttérzajként funkcionáló zenéből csípek el néhány akkordot. – És miért? – ez valóban érdekel, habár szerintem tudom a választ.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Kedvenc fotósa, mint várta összerezzen, ahogy egykori főszerkesztőjüket utánozva mögé lépett. Nem akarta a frászt hozni rá, de a helyzet annyira adta magát, hogy hősnőnk nem tudott ellenállni a kísértésnek. Kedvelte a fotós fiút. Mondhatni jóban voltak. A legkiválóbb képeket készítette, mert be tudott olvadni a tömegbe és az eseményekbe. A közös munkáik rendre címoldalon szerepeltek. Ezért most nem csak mint régi ismerősnek, hanem mint egykori kollégájának is egyaránt örül a Nathanielnek.
- Kicsi bizony! - bólint mosolyogva - De jól tájékozott valaki - jegyzi meg hamiskásan, de tréfásan és fejével az asztal felé biccent ami mellett ült mielőtt fotós barátja megjelent. A kínai egy része még mindig ott várakozik és közben megérkezett az a kis tál mézes dió is amit desszert gyanánt kért a hosszú kávéval együtt.
- Magam vagyok, a lányomra a szüleim vigyáznak. Gyere, ülj le hozzám - hívja tehát Nathanielt és némi számítással, de persze csak egészséges riporteri mennyiségűvel, arra bazíroz, hogy talán nem csak látogatóba jött a városba a nagy tudású kolléga és lesz alkalma ismét együtt dolgozni vele. De ennek a vágynak az elővezetése maradjon a beszélgetés végére.
- Mi újság veled? Hallom szép sikereket érsz el mostanában - kezdi el ha mindketten elhelyezkedtek az asztal mellett. Nem követte naprakészen nyomon a fiú sorsát miután elváltak útjaik, de néha rákeresett a nevére és nagyjából képben van a karrierjének felfelé ívelésével kapcsolatban. Úgy sejti, hogy ez viszont is így lehetett, hiszen lányáról is tud a másik valahonnan. Nem titkolta sorsát. Családjának tragédiáját ugyan nem címoldalon hozták le a lapok, de bekerült a borító alá igen előkelő helyre. Így nem meglepő, ha sokan tudnak arról, hogy megözvegyült ilyen fiatalon. Azóta azonban eltelt több mint három év, és Imola léte sem hírértékű már senki számára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

Nagyon helyes! Nem szeretem ha könnyen átlátnak rajtam, nem akarok én nyitott könyv lenni. Egyébként nem vagyok ám nagyon bonyolult, de ezt nem kell tudnia.
- Persze hogy vannak! Sokat kell még tanulnod, ifjú padawan – vágom rá egyből titokzatos arckifejezéssel. Nem lépte túl a határt, dehogy. Tudom, hogy csak szórakozik, ahogy én is. Részben. Mert persze megvannak ezek az úgymond rejtett képességeim, csak éppen eszem ágában sincsen bemutatni, vagy elmondani a lánynak. Talán jobb is ha azt hiszi, hogy csak szórakozom.
Bólintok egyet csupán, hiszen persze, hogy korrekt. Talán pont azért ilyen korrekt, mert Lin érettebb, vele lehet rendesen beszélgetni, és elég érdekes a világnézete ahhoz, hogy még érdemes is legyen efféle véleménycserékbe bonyolódni.
- Így van – válaszolom csendesen, komolyan. Még nem rohant el. A reakciója nem annyira érdekelne, semmint az, hogy mitől ijed meg, mitől fél. Az tud igazán érdekes lenni. A visítva felugrálásban, vagy elsápadva leblokkolásban nincs semmi izgalmas.
- Szokványosabb. Hm – csóválom meg a fejemet – Te sem vagy szokványos, akkor a nevednek miért kéne annak lennie? Aki számít úgy is megjegyzi a teljeset – fűzöm hozzá, majd érdeklődve hallgatom a további szavait. Tehát elég érdekes családja van, kinézetileg mindenképpen. Aztán hirtelen összehúzom a szemem a kifejezést hallva. Ezzel jöttek neki, ezzel szekálják vagy szekálták, hogy ő egy albínó? Legszívesebben visszakérdeznék, de aztán még sem teszem. Hagyom egyelőre a témát.
- Nem is értem, hogy miért nem hiszi el nekem senki – mosolyodom el halványan. Az indián ősökről pont, hogy szeretek beszélni. Az angolokról nem. De nem tudhatja a lány, nem legilimentor, ezek szerint.
- Kösz, Nagymamám ötlete volt – árulom el neki, mintegy jutalomképpen a majdnem tökéletes kiejtésért. Meg mert nem számítottam dicséretre tőle. Kérdőn vonom fel a szemöldököm, ahogy hezitálva felteszi a kérdést, majd félrebiccentett fejjel fürkészem. A kis kíváncsi.
- Esetleg? Ő, aki birkózik. Ezt jelenti – válaszolom majd egy halk sóhaj után úgy döntök kifejtem neki jobban. – Az indiánok nem feltétlenül születésükkor kapják a nevüket, sokkal inkább akkor, amikor már látszik a jelleme valamelyest. Nagyanyám látta, hogy sokat fogok küzdeni az életem során, harcos típus vagyok, aki nem elégszik meg dolgokkal, aki tesz ellenük, értük. A te neved mit jelent? És mond csak, zavarna ha csinálnék rólad pár képet? – érkezik a magyarázat után rögtön két kérdés. Kicsit meg is emelem a fényképezőt, ám a miértjét a dolognak nem fejtem ki. Vajon mit felel, vajon hogy reagál?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Az egyenesség végül megenyhítette a szigor eme kellemes külemű szobrát. Elektra egy mosollyal adózik ennek a ténynek és annak, hogy kérdéseket kap a férfitól. Ráadásul nagyon is jó kérdéseket. Egyikre sincs kész válasza. Ő nem az a fajta, aki csípőből tüzel vissza. Elgondolkozik. Látszik a szemében, hogy visszagondol a múltjára. Pár pillanat után nyitja csak szóra a száját.
- Még az egyetem alatt kezdtem egy lapnál dolgozni, de volt pár év szünet, úgyhogy tíz éve nagyjából - egy korty szünet után folytatja csak - Érdekelt a dolgok miértje és az emberek viselkedése - megvonja a vállát egy kicsit és beharapja alsó ajkát, majd megadóan széttárja kezeit.