Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tudja, amit tudnia kell.
Most pedig azzal az elhatározással áll előtte, hogy ennek a beszélgetésnek két kimenetele lehet: vagy visszaadja neki az ékszert, amit a kabátja zsebében melengetett eddig, vagy helyben felbontja az eljegyzést és tizenöt perc múlva már a birtokon kívül lesz. Ezzel a döntéssel ébredt a Júlia mellett, ezzel szállt be az autóba és ezzel fogta kézen a lányt, hogy kihívja magával. Most találkoztak negyedjére, a karikagyűrűt még rá sem húzta, a viszony azonban már most annyira gennyes, hogy kész befejezni ezt a színjátékot vele.
Látja a tekintetének változását és az arca rezdülését a félhomályban, majd azt, hogy Adél hátrébb lép. Ő nem mozdul meg egészen addig, amíg a lány nem válaszol. Akkor is csak a vállait húzza feljebb fázósan.
Ellopták. A lélegzete fehér párát hagy, ahogy kifújja a levegőt.
   -  És úgy döntöttél, hogy erről ne szólsz nekem, mert...?  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

- Talán kellett volna... Igen. - Minden csepp önuralmára szüksége van, hogy egyenletessé regulázza a hangját, megfelelően vegye a levegőt és ne túl keményen rakjon képzeletbeli pontot a mondatai végére. Hogy tárgyilagosnak hasson, de ne hidegnek és érdektelennek. Hogy racionálisnak tűnjön, ne erősködőnek és bizonygatónak. Nem mondhat se többet, se kevesebbet a tényeknél. Sokat fecsegni mindig halott ügyet jelent.
- Viszont én vesztettem el. A megtalálás felelőssége is az enyém, úgy gondolom. - Milyen nemesen hangzik. Kár, hogy Magda viszi ezt a szálat elsősorban és nem ő. Kár, hogy nem vetette rá magát arra a kis féregre, mikor megtehette volna. Most már késő.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Most először tűnik a lány bizonytalannak, mintha sarokba szorították volna - ó, pedig a közelében sincs annak, hogy ezt megtegye. Nem is igazán érti a változás okát: Adél arca nem húzódik fölényes vigyorra, ha most találkoznának először, nem is feltételezné róla, hogy bármi, amit Júlia mesélt igaz. Hiszen csak tizenhét, ötlik fel benne ismét, csak egy ostoba kislány.
   -  Igen, reméltem, hogy ha elhagyod anyám gyűrűjét, lesz benned annyi, hogy szólsz róla. Mit hittél, hogy nem fog feltűnni?
A Júliáva való találkozása másnapján őszintén számított Adél üzenetére, valójában bármire, amiben legalább elhinti neki, hogy az ékszernek nyoma veszett. Leginkább emiatt nem kereste fel ő maga, úgy érezte, adhat neki egy esélyt a helyzet gerinces tisztázására. Azon az estén kimondhatatlanul dühös volt erre a kis kurvára, legszívesebben megrázta volna, ez másnapra azonban csak bosszantó ellenérzéssé szelídült benne.
Az üzenet azonban nem érkezett meg.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Nem mondom, hogy nincsenek hátrányai, hogy tanárgyerek vagyok, de lássuk be, hogy sokkal inkább előnyökhöz juttat. Az, aki szereti a szüleimet engem is szeret, és ezért kivételes jóindulattal bánik velem, legyen szó beadandóról, vizsgáról vagy bármi ilyesmiről. Jó, persze ennek a fordítottja is igaz, mert jól meg tudnak ám szivatni is, de inkább a mérhetetlen pozitivitást tapasztalom - hála Merlinkének. Na de mondjuk Rudi bácsi pont olyna, akinek a szívébe én magam ástam alagutat. Tudom, hogy az ősz hajszálainak nyolcvan százalékát nekem köszönheti (és ez még csak az első évem!), na de azt is tudom, hogy amúgy rajongva szeret engem, és majdnemhogy a kedvenc diákja vagyok. Egyrészről imádnivaló vagyok és cuki, hogyne szeretne. Másrészről kenem-vágom a tárgyát, és minden tanár szereti azt, aki remekel az óráin. A bájitaltan tipikusan olyan, amihez nem kell sokat tanulni meg ilyenek, így a lustaságom nem akadályoz meg abban, hogy kiteljesedhessek.
Ez a hosszas felvezető az ok egyik fele. Az ok, hogy követtem csóri Zalánt a laborba. A másik fele az, hogy unatkozom, és bízom benne, hogy ez jó buli lesz. Meg amúgy szeretek ám segíteni, csak ez nem mindig látszik.
- Olvasd tovább - tanácsolom az ajtófélfának támaszkodva költői mivan kérdésére. Azt hiszem, ezzel most kicsit a szívbajt hozom rá, de sebaj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Azért jó, hogy ennyire közvetlen vagyok, mert mindenre is van egy emberem. Akármit kell elintéznem, tudom, hogy van valahol a kastélyban valaki, aki a segítségemre siet. Most is ennek a tudatában vágtam neki a falunak, hogy útközben majdcsak összeszedek valakit, aki megment. Én meg a könyvek ugyanis nem vagyunk valami nagy barátságban, ezt szerintem mindenki tudja. De hát nekem is vannak olyan rokonaim, akiket karácsonykor szívesen megajándékoznék valami hozzájuk passzolóval - vagy nem passzolóval, attól függ, hogy szeretem-e őket vagy nem. Na de a lényeg, hogy valakit mindenképp fognom kell magam mellé. És lám, az udvaron épp szembetalálom magam Kristóffal. Van néhány közös óránk, beszéltünk is már néhányszor, és véletlenül tudom róla, hogy tökre otthon van ebben az irodalom témában. Na ő lesz az én emberem!
- Csáó! - szegődök mellé arcomon a szokásos bogis mosolyommal. Tudod, ez az, amiből már mindneki tudja, hogy akarok valamit, és azt a valamit meg is szerzem. - A segítségedre lenne szükségem. Ajándékot szeretnék venni. Könyvet. Nem lenne kedved elkísérni? - pillogok rá legszebb nézésemmel. Tudom, hogy nem fog nemet mondani.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Több hét telt már el azóta az este óta, én viszont még mindig nem hiszem el, hogy vége. Reggelente felébredve mintha érezném a gyűrű súlyát az ujjamon. Felkelve várom, hogy kényelmetlenül feszüljön a bőröm, óvatosan mozdulok, mert fel vagyok készülve a tompa fájdalomra. Végül egyik sem érkezik. Minden fizikai sérülésem makulátlanul eltűnt, újra olyan formában vagyok, mint a Fenyvessyvel való találkozásom előtt. Testileg legalábbis mindenképp...
Kifejezéstelen arccal róvom a kastélytól a kúriáig vezető útszakaszt, a lehető legrövidebb opciót választva. Gyomrom görcsben áll, hiába van nálam az új pálcám, még nem sikerült annyira megszoknom, hogy magabiztosan forgassam. Megalázó bevallanom, de félek. Túlságosan mély nyomott hagyott bennem az aranyvérűek hercege.
Egyedül a pyromágiám megléte ad némi nyugalmat. Ujjaim takarásában apró szikrákat élesztek fel és pukkasztom is el őket egy pillanattal később. Annyira régóta sóvárogtam utána, hogy most, hogy ismét az enyém, nem tudom nem használni. Egyszerűen szükségem van rá, hogy a Fenyvessy ajándékául szolgáló elemi félelem a háttérbe tudjam szorítani. Mert én, Ombozi Boróka - egyértelműen a keresztnevem hangsúlyozva -, nem engedhetem meg, hogy gyengének lássanak. Nem engedhetem meg, hogy annak lássanak, ami nem vagyok. És mégis...
Belül fortyogó dühvel, arcomon negédes mosollyal fordulok Bogolyfalva nagyasszonyai felé. Fogalmam sincs, hogy mikor gyűltek ismét mögém, nem is érdekel, de a már cseppet sem halk megjegyzéseiket akkor sem tudnám figyelmen kívül hagyni, ha akarnám. Mostanra viszont elértem arra a pontra, hogy nem is akarom.
- Bözsi néni, mi lenne, ha a gyilkos némber helyett inkább a lotyónál maradnának, mint régen? Azzal sokkal jobban tudtam azonosulni. - Kékjeim sötéten csillanak, ám hangom és mosolyom annyira pofátlanul tenyérbemászó, hogy öröm nézni a magyasszonyok hitetlenkedő arcát.
- Tényleg nem vagy más lányom, mint egy elmeháborodott hozományvadász! Megboldogult édesapád biztosan forog a sírjában. - Apám említésére egy pillanatra eltorzul a mosolyom. A feszültség egyre nő bennem és az öreglányokat nézve már csak azon gondolkodom, hogy melyiket gyújtsam fel először. Vegülis, miért ne adhatnék alapot a pletykáknak, nem?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Csak bólint, igen az anyámé, miért, ez számít? Ő még nem döntötte el, benne bármit megváltoztat-e a tény. Őszintén és szívből szerette a szüleit, a hiányukon valójában aai napig nincs túl. Az ékszer azonban talán az, ami a legkevésbé emlékeztetni az édesanyjára. Gyermekként sokat forgatta, a kezébe adták, hogy megnyugodjon, most, ahogy a zsebében rászorít, fel tudná idézni minden apró, fényes kő alakját és azt, ahogy megcsillan rajtuk a fény. Érzelmileg azonban kevésbé kötődik hozzá, mint a többi, hétköznapi tárgyához, amik a lakásán hagyott dobozokból kerültek elő. A barna, kockás takarója, régi képeslapok, összefirkált füzetek, kifogyott tollak.
Ismét szusszan egyet, a lány vonásait fürkészve. Valami... valami egészen biztosan nincs rendben. Adél más. Ellenállásra, cinikus marakodásra, konkrét vitára számított, az ellen vértezte fel magát. Helyette azonban egy tizenéves megszeppenésével találkozott. Kelletlenül megforgatja a szemét, a kezét kihúzza a zsebéből. A gyűrű a távoli fényben csillan meg a tenyerén, amikor kinyújtja felé.
   -  Tisztázni akarok veled valamit. Én tisztelni foglak téged, amíg te is engem. Te nem fogsz a barátaimmal még egyszer úgy beszélni, ahogy vele beszéltél, vagy ha igen, legközelebb kirázom a fogaidat a helyéről.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ugyan régen volt már, évek is elteltek, ám én magam bárhol és bármikor hivatkozhatok rá. Utálom, de megtehetem, és néha nagyon jól esik. Csendre van szükségem és nyugalomra. Arra, hogy ne kelljen magamra odafigyelni, hogy mondhatok bármit, nem lesz súlya. Ez akkor van, amikor egyedül vagyok, és gyakran vagyok egymagam. Csodálkozunk? Hiszen egyet várnak tőlem, egyetlen egyet. De nem teszem meg, nem vagyok hajlandó megtenni. Azt az egyet sosem. Labilis. Vannak, akik ezzel a szóval illetnek, és olykor én magam is ezt érzem. Vannak valóban nehezebb napok, olyanok, amikor minden kilátástalanná válik, azt hiszem, olyankor vagyok a legfáradtabb. Annyira fáradt, hogy már nem tudok elaludni. Hogy mit csinálok? Dolgozom. Dolgozom, nem gondolok másra, csak a munkára. Dolgozom reggel, délben, este és éjjel, ájultan fekszem ágyamba, majd újra kezdődik az egész. Ám eljönnek a napok, amikor képtelen vagyok elaludni. Olyankor a levegőn vagyok, sétálunk, aminek két kimenetele van, vagy elálmosodom, vagy felébredek, bármelyik megfelelő.
- Lavi?
Az igen tekintélyes méretekkel rendelkező pireneusi hegyikutya, aki mér kölyökként is méltó volt a Lavina névre, melyet még a húgom adott neki, hirtelen vált irányt, és indul el Bogolyfalva egy olyan részére, melyre amúgy nem mentem volna. Aki hisz benne, nyilván a sorsra fogja majd a történteket, és mindazt, ami jön majd, én magam a kutyát okolom azért, hogy gyakorlatilag belekerülök egy igen forró helyzetbe, ám, mielőtt tovább mehetnék, a kutya dönt helyettem, és szó szerint az asszonyi had és a lány közé ül. Persze, hogy oda. Attól még, hogy én mondhatok nemet, az események nem kerülnek el, a képek, történetek, és elég egyetlen pillantás, hogy felmérjem, ki a másik fél, és nevetni lenne kedvem. Micsoda otromba helyzet, akárcsak a pillantás, ahogy végignéznek rajtam. Ó igen, látom, hogy ismernek.
- Hölgyeim.
Biccentek feléjük, majd a mellettem álló felé fordulok, és esküszöm, hogy nem vagyok eléggé pihent, mégis, józan eszemre kell majd hivatkoznom.
- Kedvesem. Azt hittem, a színház előtt találkozunk. Megtetszett valamelyik ruha?
Biccentek a kirakat felé, mert valami ruhabolt előtt álldogálunk, és hát mi mást is mondhatnék hirtelen. Hallom az elhűlt Rónaky urazást a másik oldalról, ám én magam nem teszek mást, csak mosollyal az arcomon, vidáman pillantok a mellettem állóra. Váratlan fordulat? Mi az hogy!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

- Hmmm? - A barátaival... A mijeivel? Azzal a kis akasztanivaló gyíkkal? Hiszen jól viselkedett eddig, de miért, miért muszáj előhúzni belőle fenyegetésekkel az idegtépő, cinikus picsát?
- Szóval az a kis fojtani való, mocskos tolvaj hozzád tartozik. - És ím, megjelenik a valószínűleg Júlia által is körvonalazott undorító vigyor. Megnedvesíti az ajkait a nyelve hegyével, miközben megingatja a fejét.
- Tényleg azt gondolod, hogy szó nélkül hagynám, hogy egy ujjal is hozzám érj? - Mordul fel a torka mélyéből, mintha valami vadállat lenne, pedig se animágiája, se egyéb, állatokhoz fűződő jó tulajdonsága nincs, csak ő maga egy hisztérikus vadorzó, ha elpattan az agya. A vigyor is szinte azonnal leolvad az arcáról. Erőviszonyokat tekintve nyilvánvalóan Will lenne túlsúlyban jelenleg bármely helyzetben, de ez nem jelenti azt, hogy ne próbálná kikaparni a férfi szemeit, ha az tényleg be akarná váltani a fenyegetését.
Ha volna rendes önuralma, ráült volna a szájára. Nincs ilyesmije.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A fojtani való, mocskos tolvaj.
Az ujjai ismét ráfonódnak a gyűrűre, ami után a lány nem mozdul, a keze visszahull az oldala mellé. És íme... Adél szemébe látja, ahogy ismét visszaköltözik az a mérgező tűz, amit legutóbb látott. A tiszta undor. Az a felsőbbrendű, gőgös arckifejezés.
Tényleg azt gondolod, hogy szó nélkül hagynám, hogy egy ujjal is hozzám érj?
Szinte látni véli a pillanatot, amikor Adél felismeri, mekkora taktikai baklövést vétett; azonban, már rég késő. A hangsúly: ez az, ami ledobja az agyáról a láncot. Az aranyvérű kis ribanc. Gyűlöletes, másrészt rémesen izgató, ahogy a törékeny kislány beleáll a fenyegetésébe - pont úgy, ahogy szereti. És pontosan úgy, ahogy most, ebben a pillanatban, itt a  hátsó kertben állva ezt nem fogja elviselni tőle. Pillanatok töredéke, amíg az arckifejezése megváltozik, tekintete elsötétül, az agya pedig egészen kiürül. A gyűrű körül ökölbe szorult kezének alkarja taszít egyet a lányon, egyetlen lendülettel borítva őt hátra az ösvényen át formára nyírt, alacsony bokrok közé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Ideje sincs meglepődni jóformán, mert az események túl gyorsan követik egymást: egy másodpercre rávillan a tekintete Will arcára, még épp elkapja, ahogy megváltozik az a borzasztóan izgató arc, és már repül is hátra a szúrós bokrok közé össze-vissza vágva a kezeit és az arcát. Egy abszolút ronda nyekkenéssel ér földet, még a ruhája is megsínyli: felhasad a combja mentén egészen az alsóneműig, ahogy megpróbál feltápászkodni lángoló tekintettel.
- MEGÖ -
- Jézusom, drágám, jól vagy? - A semmiből villámgyorsan mellette terem Magda, ujjai szakszerűen tapadnak Adél eljárni készülő szájára. Nyilvánvalóan követte az eseményeket. Magda szinte mindig megneszeli, ha baj van készülőben; ez most is így történt, mikor látta a fiatalokat távozni a hátsó kert irányába. Hallott minden egyes szót és magában eldöntötte, hogy ha Will nem lökött volna egy kifejezetten finomat a lányán, ő maga adott volna két jókora anyai pofont a gyerekének később. Nem elég, hogy Adél elvesztette a jegygyűrűjét, még Williamnél is kellett kikössön, és szégyenszemre a lánya meg kiprovokálta ezt az atrocitást is.
Az arca feszült, mosolyra sem akarja húzni a száját most, annyira haragszik az egy szem lányára.
- Menj és cserélj ruhát, drágám. És szedd magad rendbe. Na gyorsan gyorsan! -
- Mégis hogy képzeled, hogy-
- Adél! - Magda hanghordozásában benne van, hogy ha még egy szót szól Adél, ő maga üti meg itt helyben.

Fogait csikorgatva mered Willre villámokat szóró szemekkel. Remeg az állkapcsa a dühtől, az arca egészen állatias indulatokat közvetít, és a szeme vörösbe fordul át, tiszta jeleként a zaklatottságának. Azonban nem mer szembeszállni sem az anyjával, sem... sem... Szaporán szedi a levegőt. A düh mellett most már tiszta félelem is csillan a szemében. Sosem emelt rá kezet még idegen férfi. Soha. Megremegő ajakkal fordul meg a sarkán és szelel el gyakorlatilag az oldalajtó felé, hogy minél láthatatlanabbul osonjon fel a szobájába végrehajtani az anyja parancsait.

Magda ezzel szemben beinvitálja Willt, mintha mi sem történt volna, és ha odabent lesznek, biztos a kezébe nyom majd egy üveg italt, hogy legalább pár órára eltörölhessék ezt az újabb, undorító incidenst, amit ismét csak Adél okozott. Kezd a migrénje kiújulni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Minden annyira gyorsan történik. Az ő agyára fekete köd borul, Adél hátraesik, a drága ruha pedig elszakad a bokrok között. Indulattal lép közelebb: most meg fogja ütni, de istentelenül megveri, az ujjai a fehér torkára fonódnak majd, a gyűrűt beletömi a szájába, majd pedig végig fogja nézni, ahogy könnyezve, öklendezve felköhögi azt. Mi több, elvégre provokálta ez a vélafatty, le fogja tépni róla a ruhát a hidegben, megalázza, ha kell, hiszen azt akarja ez a kis robanc.
Aztán valami történik. Ő megtorpan a mozdulattal, az anyai kéz a lányára fonódik, őt pedig hűvös rémület fagyasztja mozdulatlanná. Feltételes szabadlábra helyezésének nem meglepő szabálya az erőszakos cselekményekkel szembeni zéró tolerancia; nem csak varázslattal, hanem fizikaila is. A homályban is látja, hogy a karcolások mentén vér serken, ő pedig tudja, hogy a következő útja a Mecsekbe vezet majd.
Újabb öt év. Újabb öt elbaszott év emiatt a lány miatt - hát megérte ez? Ha nem lenne elég sötét hozzá, látható lenne, ahogy az arca pár árnyalatot sápad, miközben bizonytalanul hátrébb lép, ostobán nézve, ahogy Magda felsegíti a dühtől remegő lányt.
Ha mindkettőt elhallgattatná most, még megúszhatná.
Az ujjai erősebben szorulnak össze a gyűrűn.

Végül azonban... Magda oldalán a meleg sárga fényekkel megvilágított előtérbe kerül vissza. Az elhaladó pincér ezüsttálcájáról egy pohár whisky kerül elhűlt ujjai közé, egy közelebb lépő férfi a kabátja után nyúl, hogy lesegítse róla. Ő ekkor rázza fel magát szinte riadt kábulatából.
   -  Nem - rekedt szava egyszerre szól a férfinek és Magdának, akivel szembe fordul - Nekem ez nem kell. Ő nem kell. A lány teljesen elmebeteg, én ebből nem kérek. Hazamegyek, felejtsetek el.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Magda felé fordítja a fejét, de nem mond semmit a kirohanásra egyelőre. A hallba kiszűrődik a vidám csevegés zaja a tágas nappaliból. A hozzájuk lépő inas úgy áll ott, mint egy szobor, de Magda hamar elküldi inkább egy italért ezúttal a saját részére. Ismét visszafordul a teljesen érthetően kiborult Williamhez.
- Megértelek. Adél nem... könnyű eset, ez tagadhatatlan. - Közben finoman, alig érve Willhez, elkezdi kalauzolni bentebb, a könyvtárszoba felé.
- A lányom gyerekkora óta... kicsit izgatottabb a többieknél. Ez mostanában hangsúlyosabbá vált, mióta... nos, ezt nem akartuk feltétlen kiteregetni, de... lépnünk kellett, nehogy az ujja köré csavarja az egyik tanára. - Színpadiasan sóhajt, miközben kinyitja Will előtt a könyvtárszoba ajtaját és betessékeli magukat, amennyiben a férfi hajlandó követni őt egészen eddig. Nagyon ügyel rá, hogy ne zavarja a személyes terét túlzó érintéssel, mi több, azon felül, hogy az elején a könyökénél fogva egy picit irányba állítja, hozzá sem ér. Érzi, hogy pengeélen táncolnak.
Rámutat az egyik fotelre a dohányzóasztal mellett, és amennyiben William elfogadja, helyet foglal vele szemben.
- Az eset igen kínos. - Folytatja a történet kibontását. - A bűbájtan tanára a Beauxbatonsból... illetlenül közeledett felé, és sokáig nem tudtunk róla. Adél még kislány, nézz rá, azt se tudja, mi a szerelem, de azt gondolja, megválthatja a világot és övé a legszebb szerelem a földkerekségen. Az ilyen fiatal lányokkal a legnehezebb, mert nem látnak a saját szemellenzőjüktől. Kénytelenek voltunk lépni a férjemmel és kiragadni abból a toxikus környezetből. - Hagyja megrándulni az arcát, mintha az egész történet emléke is mélyen felzaklatná.
- Adél még mindig szerelmes abba a férfiba, de nyilvánvalóan nem engedhetjük, hogy kihasználják a lányunkat anyagi haszonszerzés céljából. - Végre komolyra vált az arckifejezése. - Ha választanom kell, hogy egy felkapaszkodó, a lányomat esélyesen zsarolásra használó emberhez, vagy hozzád adom Adélt, akkor nem kérdés, hogy rád esik a választásom. Csak annyit kérek, hogy aludj erre még egyet. Igen, vannak negatív tulajdonságai, de kinek nincsenek? Sajnos azt tanulta meg leghamarabb, hogyan kell feleselni és ezt nem tudtam kinevelni belőle. Ez az én anyai mulasztásom. Viszont felnőttek vagyunk mind, még ő is, ha nem is úgy viselkedik. Senki... nem fog megszólni téged, ha teszem azt... másutt is találsz boldogságot. Nem csak egy jól elrendezett házasságon belül. Adél makulátlanul teljesíti a társasági elvárásainkat, és fiatal, lehetnek gyermekeitek. De senki nem kötelez benneteket a boldogtalanságra, William. -  Szusszanva engedi ki a levegőt. Magda jelenleg fél. Fél, hogy William tényleg felbontaná a házasságot, és akkor el kell mondja a férjének a lányuk feltételezhető terhességét. És nem akar belegondolni, milyen mély lesz a szakadék, amibe ez a botrány belelökné őket pár lábbal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A dühtől mélyeket lélegezve, dermedten áll a nővel szemben. Magda mindig nyájas, anyai odaadással fordult felé, és bár pontosan tudja, hogy ez az aranyvérű nők manipulációjának része, hagyja magát elmerülni benne. Jelenleg az egyetlen oka annak, hogy nem hagyja a poharát az ablakpárkányon és tűnik el az éjszakában, a nő: az érintésére nem rezzen össze, készségesen, bár továbbra is feszülten követi a lépteit. Az agyában egymást kergetik meglódult gondolatai: a tiszta megvetés, ami most először fogalmazódott meg benne a menyasszonyával szemben, mellette az undor generálta, bizarr izgalom.
Az a dög.
A könyvtárszoba hűvösebb levegője és maróan hirtelen csöndje hat rá józanítóul, az ajtó kizárja az összejövetel harsány hangjait. Most először érzi, hogy mennyire rámelegedett a kabátja, mégsem veszi le azt, mitha csak menetkész lenne, feszülten ül le a bőr kanapéra. Az itala érintetlenül billen meg a kezében, ahogy zárkózottan, szabad balját a zsebébe süllyesztve hátradől.
Magda pedig beszél. A hangja megnyugtató, meleg de tárgyilagos - és ez az, ami csöndre inti a gondolatait, a figyelmét pedig tényleg a nőre fókuszálja. A tekintete nyíltan ellenségesből valamelyest érdeklődőbbre vált, a feje is oldalra billen cseppet, ahogy a magyarázatot hallgatja. Egy tanár. Egy botrány. A botrány - hát ez az a feszültség, amit érzett, amikor először találkoztak Budapesten. A kapkodó szervezés. Magda Adélra vetett, szigorú pillantásai, amikor azt hitték, ő nem látja.
Hiszen még csak egy gyerek.
Keserűen kortyol bele az italba.
   -  Adél gyűlöl engem - válaszol kisvártatva, a poharat billegtetve az ujjai között - Tudtam, hogy valami nincs rendben, azt hittem, csak nem ismer. Én sem ismerem őt. De legalább tudom, hogy van oka utálni, mert én vagyok az idegen, aki elszakítja őt attól, akit azt hiszi, hogy szeret. Ez... csodás. - a végét leginkább magának mondja, egy szórakozott horkantással - Én megígértem neki, hogy egy ujjal sem fogok hozzáérni, de úgy viselkedik velem, mintha szembeköptem volna. Így legalább világos, miért. És az is, hogy miért választottatok engem. Mert nem volt más választásotok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

William Krise
- Hévíz, Machay birtok, dec. 24. -

Minden rezdülést, minden potenciális visszajelzést árgus szemekkel les. El kell rejtenie a fürkésző tekintetét ugyan egy adag mímelt idegesség, csalódottság mögé, amit a lánya körüli 'botrány' fölött érez, de legalább ennek leple alatt érezhet egy kortynyi megnyugvást, amint Will vállaiban mintha enyhülni látszana a feszültség, tán még az arcvonásai is összeszedettebbé válnak. Nem állja meg egy anyai félmosoly nélkül.
- Nem téged gyűlöl. Minket. Kivetíti rád? Abszolút, de nem a személyed ellen irányul, hanem ellenem, és a férjem ellen, de főként Ilyát érinti. Adél azt hiszi, nem szereti őt az apja, ami teljes képtelenség. A férjem rajong a lányunkért, de korán megfogadta, hogy nem fogja engedni bármiféle botrány kifakadását körülöttünk. Ilya keményen kell fogja Adélt, hogy ne döntsön mindannyiunkat bele a szakadékba. A lányom lázadása... - Itt megáll egy pillanatra, mélázóan feltekint a könyvtárszobájuk ékére, a faliszőttes családfára. Ott van rajta Adél, Dominik, Ilya, de még Zója és a gyermekei is felkerültek. Sőt, Adél mellett ott egy üres, szőtt köröcske, Williamre várva.- ... felér egy öngyilkos merénylettel. Egyrészt valóban nincs választásunk. - Magda szándékosan ad igazat Williamnek, teljesen tudatosan emeli jobb pozícióba őt mint magukat.- Másrészt te idősebb vagy nála. Kell mellé a ráció. Te is láttad, mennyire lehetetlen tud lenni. Óh, természetesen nem történt semmi az imént. Ebben megegyezhetünk, gondolom? - Felemelkedik a fotelből, és még utoljára kecsesen ráteszi a kezét Will kabátba burkolt vállára, hogy együttérzően megszorítsa, amolyan nőiesen.
- Várd meg a férjem, kérlek. Beszélni szeretne veled. És... gondom lesz rá, hogy többé ilyen ne forduljon elő. Remélem, számíthatok a kedvező válaszodra, ha átgondoltad a dolgot. - Hacsak William nem tartóztatja fel, akkor valóban magára hagyja az amfiteátrum méretekkel bíró könyvtár ezen helyiségében, hogy beküldje Ilyát maga helyett. Megtette, amit anyaként és manipulatív nőszemélyként megtehetett: átfabrikálta a lánya csúfos hódítási kísérletét áldozati szerepkörre. Innentől csak William hajlandóságában bízhatnak, és talán a Krise család beleszólásában, de az biztos, hogy a lányát ezért még előveszi ma este.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

- Túlságosan vad vagyok. Önnek olyan nő kell, aki nyugodt, türelmes és kitűnő abban, hogy szemet hunyjon kihágásai felett. Erre én teljes mértékben alkalmatlan vagyok - akár mondhatnánk azt is, hogy önmagát sérti meg ezen szavaival, ám a valóság messze áll ettől. Abigél nem válik rosszabb emberré azzal, hogy nem rendelkezik azon erényekkel, melyekkel más igen. Helyette kapott mást, talán jobbat, talán rosszabbat, de semmiképp sem lesz jelentéktelenebb. Ami azt illeti, többre értékeli a ravaszságot, a függetlenséget és az öntudatosságot, nem is beszélve arról, hogy az érvényesüléshez elengedhetetlen a manipuláció, legalábbis mai napság.
- Bevallom, nem is hallottam még róla - műveletlen lenne tán? Nem valószínű, egyszerűen csak neki másfajta tanmese jutott, sokkal hercegnősebb és sokkal bugyutább, amiket aztán a valóság kegyetlensége rendre szilánkokra tört. Ki hisz ma már Hamupipőkében vagy Csipkerózsikában? Sem hercegek fehér lovon, sem hercegnők csillogó ruhában nincsenek, a gonoszok pedig soha, de soha nem nyerik el méltó büntetésüket. - És mi tetszik bennem magának annyira? - szája széle apró, némiképp magabiztos mosolyba húzódik, s évődőn teszi fel kérdését. Oh, ha tudná, hogy mennyi minden vonzza és taszítja egyszerre, ha látná azt a tüzet, amelyet még önmaga előtt is tagad... Ki tudja, talán ezúttal a nő is érzi azt, amit kellene, ami tökéletes alapja lehetne egy mindent felperzselő szerelemnek, vágynak, házasságnak, azt azonban, amire most készül, nem teheti meg Ballay-val. Erkölcs? Kedvesség? Jóhiszem? Nem feltétlenül erényei a nőnek, mégis, ha erre gondol, hogy tönkreteszi és kisemmizi a férfit, meg kell rázza magát. Nem tenné meg. Vele nem.
- A végzete akarok lenni, Benedek. De nem most. Küzdjön meg értem - tekintetét a férfiéba fúrja, ajkai enyhén elnyílnak, a vágy járja át testét. Most és azonnal akarja magának Őt és a mindent, ám tartása sokkal erősebb annál, minthogy pár édes szónak higgyen. Szegény, reménytelenül dobbanó szíve hullik alá, s törik ripityára a tudattól, hogy az ő szerelmük sohasem teljesülhet be.
A lóhoz lépve finoman kezdi cirógatni, beszél hozzá, dédelgeti, becézi. Az állat jószerével megérzi a gyengédséget, mellyel felé fordulnak, s nem mutat kifogást az ellen, hogy a nő felüljön hátára. Anélkül sohasem érünk állathoz, hogy ezen a bemutatkozón túl ne esnénk, s mivel Abigél gyakorlott lovas - igaz nem szárnyaslovon -, elemi késztetés az, hogy az állat közelébe férkőzzön. Felülve rá finoman paskolja meg az unikornist, majd kihúzza magát: akárha nyeregbe született volna. Emberemlékezet óta nem dobta le magáról négylábú, s ami azt illeti, minden bizonnyal nem is ma fogja. Meghallva a férfi reakcióját, tekintete rárebben, s ezúttal az arcán ívelő mosoly se nem fennhéjázó, se nem magabiztos. Valami egészen más rejlik mögötte, valami megfejthetetlen, valami különleges, olyan ez, amit nem minden férfi tudhat magáénak. Mire ezt az információt feldolgozhatná, Abigél finoman elindul az unikornissal, hogy megtehessen vele pár kört. A lenyugvó nap fényében egészen éterinek hat, ahogy kecsesen, egyenes háttal, lengedező hajtincsekkel és a szabadság különös mámorával lovagol körbe. Az eddigi cserfes, kacér lány tovatűnik, s helyét egy kellemes, finom, törékeny nő veszi át, aki a rengeteg gondot levetve magáról végre valahára az, ami mindig is akart lenni. Szabad.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Te aztán tényleg nagyon kedveled! - óhatatlanul szökik ajkán egy aprócska nevetés, látva a fiú hihetetlen rajongását. Igazság szerint aranyosnak tartja, amit mond, így kuncogása is inkább hat szórakozottnak, semmint bántónak. - Iza is nagyon szereti. Ritkán látni őket együtt mutatkozni, de szerintem Merlin is egymásnak teremtette őket - arcán enyhe pír jelenik meg, hiszen neki sem szokása ám így áradozni másokról. Másrészt viszont tisztában van azzal, hogy neki nem adatik majd meg egy olyan kapcsolat, mint ami nekik van. El sem tudja képzelni, hogy egy férfi közeledjen hozzá, hovatovább előbb rezzen össze, mint érezzen kellemes bizsergést. Ettől a gondolattól egy pillanatra fájdalom suhan át arcán, ám amilyen gyorsan érkezik, oly gyorsan távozik is, mintha csupán délibáb lett volna.
- Pedig csak vicceltem! - kapja szája elé kezét, majd hitetlenül mosolyodik el, ahogy leengedi, talán még ajkai is elnyílnak a hirtelen jött csodálkozástól. Micsoda család! - Valószínűleg abban, hogy olyan őrültségeket is bevállalunk, amit ép eszű ember nem tesz - biccent egyet, részint magának, ahogy emlékképek tolulnak elméjébe a meccseiről. Az biztos, hogy tehetségesnek érezte magát fogó szerepben, ám az is fix, hogy sohasem merne élesben, egy életen át gurkók elől menekülni. - Ha gondolod, kérhetünk majd egy cikeszt Volkovtól és megpróbálhatjuk elkapni egymás elől - megvonja vállát, majd zsebéből előhúzza a saját kis aranylabdáját. Az aranyoska rögvest kinyitja szárnyait és körbe repüli Layla-t. - Remélem nem nevetsz ki, de Ő itt Lise, a cikeszem. Magam kaptam el és, mivel testemlékőrző, örökre velem is lesz - kedvesen mosolyogva figyeli, ahogy a labda elszabadul a helyiségben és körbe-körbe repked. Mintha csak személyisége lenne. Biztosan butaság, de Layla szereti azt képzelni, hogy ő is egy barátja.
- Hááát, indultam néhányan, de nem nagy dolog - kínosan feszengve érzi magát, ha érdemeiről kérdezik. - Megnyertem az ifi bajnokságot utolsó évben, most a felnőtt kategóriában kéne versenyeznem, csak... - megdörzsöli felkarját, ami először csak egy apró mozdulatnak indul, amolyan figyelemelterelésnek, ám a dörzsölés egyre erősebb. Amikor a zuhanyban ült, ugyanígy próbálta lekaparni magáról a szégyent és a mocskot. Aztán felocsúdik a fájdalomra, amit körmei okoznak és zavart mosollyal folytatja. - ...végül ez az évem nem úgy alakult. De jövőre megyek majd és, ha az országos bajnokságon túljutok, mehetek majd világversenyre is, csak nyernem kell - biztató mosollyal arcán ejti ki a szavakat, szemeibe visszaköltözik az élet. Mintha olyan egyszerű feladat lenne az, hogy egy országos válogatót győzelemmel zárjon.
- Óóó, hát azért genetikában nem mozgok otthonosan, leginkább a sport érdekel, úgyhogy abban mondanám magam kiemelkedőnek, de... ha van olyan tárgy, amiben segítség kéne, csak szólj, bár, mivel levitás vagy, biztos ezerszer jobban tudsz dolgokat - milyen butuska kis sztereotípiák ezek! Csupán azért, mert valakit a kékekhez osztottak be, még nem jelenti azt, hogy mindent tud. Persze jobb ezt feltételezni ahelyett, hogy elismernénk, más ház diákja lekörözheti őket. Mint Margaréta! Háztársa minden évben iskolaelső, ami nem véletlen. Azt már meg sem említem, hogy az ő kis mimóza, angyali lelke fel sem ismeri a kacér élt, mely a fiú szavait átitatja.
- Igen, van egy bátyám, de elég ritkán találkozunk. Nagyon szeretem - kedves mosollyal beszél róla, láthatón közel áll a szívéhez. - Neked is vannak tesóid?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Itt az idő hát, hogy megtudjuk, fiú-e vagy lány. A család jól fogadta a tényt, hogy újabb tag érkezik, és Verénát magát, akárcsak Erika férjét, mert, hogy időközben egy gyors váláson, közös felügyelettel, és egy esküvőn is túl vagyunk, elfogadták. Az új férj gyereket is hozott a házasságba, de gondolkoznak sajátban, szóval mostanra már az utánpótlást gyártjuk a kviddics csapathoz. Ahogy azt már korábban is mondtam, az élet szép, és teljesen nyugalomba telik. Nincs harag, semmi rossz érzés, és reményeim szerint az is, aki csendesebb, jól érzi magát ebben az igen hangos kolóniában. A lányok végül úgy döntöttek, hogy szeretnék a szobákat, és több időt töltenének itt, így már nekiálltunk a felső szint beépítésének. Három gyerekszoba, egy vendégszoba, két fürdő. Nem lesznek nagyon nagy szobák, de kényelmesen elfér majd mindenki. Mi lent maradunk, ők fent.
- Szerintem ezek a bézses-barnás színek nem rosszak, semleges, de mégis barátságos. Jó fiúnak is meg lánynak is.
Persze, azt beszéltük, hogy majd az ultrahang határozza meg, hogy milyen lesz a szoba elrendezése, viszont véleményem szerint a túl fehér nagyon steril, én inkább faszínű bútorokban gondolkoznék, hogy a gyerek ne azt érezze, hogy állandó kórházi körülmények között van. Persze nem feltétlenül kellene a színmintákkal foglalkoznom itt, de mivel most van rá időm a felújítás közepén, így, amíg az orvosra várunk, teljesen ideális kihasználnom ezt az időt.
- Mintában gondolkozol a falon? Lehetne valami állatos.
Igen, az ember pont ebben a pózban akar erről beszélgetni, minden bizonnyal. Nem. De ez láthatóan az én érzékenységi szintemet még nem üti meg. Praktikusság, hasznos időtöltés. Édes Merlinre mondom, ennek az embernek még kell némi érzékenyítés.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Könnyebb lett egy kicsit az élet, amióta tudják. Mindenki örült és ez rám is átragadt. Zajos családom lett és hatalmas. Csak kapkodtam a fejemet. Olyan élményekkel gazdagodtam az eltelt idő alatt, amilyenekben például szegény húgomnak Zsófinak biztosan nem volt része. Jókívánságokban, békés estékben, igazi örömteli ünneplésben. Ajándékokkal és őszinte szeretettel. Nagy nevetésekben a terített asztalnál, mert én főztem Gábriel volt feleségének esküvőjén. Ebből nem engedtem, mert valamivel meg szerettem volna hálálni a kedvességüket. Imádtam főzni a menüt. A lányok segítettek mindenben. Ügyesek és viccesek voltak. Ennyit azt hiszem életemben nem kacagtam. Konyhafőnök lehettem mellettük és ez is csodás volt. Lúdgégés marhalábszárból csináltunk levest, rántott hús hegyeket sütöttünk és persze édességek és sós apróságok garmadáját is elkészítettük. Meg a tortát, amit a cukrászunk közreműködésével raktam össze. Ennyi hangos, jó ízűen falatozó embert még sosem láttam. Ott ültem köztük és csak néztem őket. Még mindig én vagyok a leghallgatagabb, de már sokkal természetesebb ez a szótlanság, amit könnyen oldok fel és folyok bele egy-egy beszélgetésbe. Gábriel mellett biztonságban érzem magam. Szeretem őt nagyon. Szerintem nem is tudja, hogy mennyire. - Ezen még nem gondolkoztam. Az árvaházban fehérek voltak a falak. Aztán meg Károly ízlését tükrözte az, ami nála volt berendezve. - fordítom felé arcomat és egyik kezem a mind nagyobbra növő hasamon tartom, a másikkal meg az ő kezét keresem, hogy megfoghassam. Izzad a tenyerem és izgulok. Ma tudjuk meg a babánk nemét és azt, hogy minden rendben van-e vele. - Állatos minta? Lehetnének a patrónusaink, amik védik őt vagy...Merlinre nem tudom!...Ha azt kérdeznéd mit fogok főzni jövő héten, azt simán kitalálnám egy perc alatt, de ezt... - mosolygok zavaromban megilletődötten, majd inkább lesütöm a szememet. Sosem voltak nagy igényeim. Elég volt egy ágy, egy asztal, meg egy szék és egy meleg, biztonságos szoba, hogy boldog legyek. Fejlődnöm kellene ebben is, méghozzá nem is keveset. Talán menni fog az ötletelés nekem is, ha végre biztos leszek abban, hogy a pici egészséges és minden rendben van velünk. Az is sokat fog segíteni, ha tudjuk lányka vagy fiúcska lesz. - Segíts apának és anyának, mutasd meg magad - mondom magamban és simogatni kezdem a hasamat. Jöhetne már a gyógyító, mert ezt az izgalmat nehezen bírom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Légy, ami lenni akarsz. A feleségem mindig ezekkel a szavakkal biztatott engem, és azon a rövid életszakaszon is, melyben a kislányunk édesanyja lehetett fizikailag is. Zsini pedig, bár édesanyját nem ismeri, szavait nem hallhatta, mégis minden egyes nap az, ami lenni akar. Ma például halmozottan zöld tündér. Legalábbis erről uralkodik a tavalyi farsangról megmaradt, de még ki nem nőtt, több rétegű, fényes anyagú szoknya is, mely úgy öleli körül, mint egy virág. Ehhez persze zöld, ujjatlan pólót választott, zöld kardigánt, aminek a gombjai barnák, barna harisnyát zöld levélmintával, és zöld csizmát. Igazi nő, rengeteg csizmája van, olyan sok, hogy az ember azt hihetné, nem is gyerek, csak nem nőtt nagyra. De gyerek, határozottan az.
- Hol van Ubulka? - Mivel egész hadsereget hozunk magunkkal, noha már elsős a gyerek, fontos, hogy hazafelé is megnézzük, mindenki megvan-e. Így esik meg az, hogy Ubulka sorsáról is tudomást szerzek, ő ugyanis a délutánon új otthonba költözött. a Pingvin mostantól a Macskabagoly utcában fog lakni, egy kisfiúnál, aki délután sokat sírt. Az összevont csoportba a gyerekek egy ideig tanulnak, majd ha akkor sem jönnek értük a szüleik, akkor játszhatnak a kisebbekkel, így esett, hogy az én lányom is a kisebbek között talált valakit, akivel jót tehet. Szóval akkor most Ubulka nélkül folytatjuk életünk. Jobb is. Egyszer véletlenül a kutya megszerezte és leszakította a fejét, és mivel nem találtam a pálcámat, kénytelen voltam kézzel visszavarrni. A napjai meg vannak számlálva, de talán ott lesz egy ügyesebb anyuka, aki megmenti az életét.
- Elnézést. Elkérhetem az a zöld csizmát? - A mellettem gyermekét öltöztető anyukára pillantok, szemüvegem egy kicsit feljebb tolva. El kéne már mennem újat csináltatni, csak mikor, ugyebár. A gyerekért is időben ideérhetnék, de jobban szeretem, ha közösségben van, otthon csak én vagyok neki. A nő ismerős, mintha láttam volna már, de annyira nem sokszor, hogy gondolkozni kezdjek, hol is láttam, így nekem a csizma megszerzése most az elsődleges.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Üdvözletem,

Szeretném a gyermekemet - Mihálovics Georginát - Zsinit az 1.B osztályba beíratni.

Köszönöm!

Tisztelettel:

Mihálovics Iván
Szülő/Gondviselő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jár a száj - Csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Teltek-múltak a napok azóta, hogy azon a sorsdöntő Szentestén visszanyerte emlékezetét. Akkor és ott, meghozta élete talán legnehezebb döntését. Senki sem tudhatja... Fogadta meg magának a titoktartást, s tartja is hozzá magát nap-nap után. Életük pedig ennek okán, szép lassan visszatért egy mondhatni új, de megszokottá vált mederbe. Választott hazugságát köntösként öltötte fel, s érzi mind kényelmesebbnek az idő múltával. Egyszerűbbé váltak általa a mindennapok. Akarata szerint nem kell felismernie senkit, mégis láthatja miként reagálnak jelenlétére azok, akik szeretik és azok, akik kevésbé szívlelik. Tudva az igazságot, más figyelni a tettetést. Döbbenetes tapasztalat ez számára minden pillanatban. Ironikus helyzetek sorát szülte már, de nem visszakozik, hogy kibogozza az összekuszálódott szálakat. Meghagyja őket az amnézia mindent elfedő leple alatt. Így legalább képes megvédeni a számára fontos személyeket anélkül, hogy fájdalmat okozna bárkinek, saját magán kívül. Az első néhány nap nehéz volt, szinte gyötrő volt a mímelés, de túlélte ezt is, ahogy az eddigieket is mindig. - Gyere Kicsim, induljunk! - szólítja meg lányát, aki egy másikkal beszélget. A szőke leányzót jól ismeri, mégis úgy néz rá, mintha sosem hallott volna róla semmit. "Cukorka maffiózó". Ezt a nevet adta magában neki annak idején, amikor egykor volt szövetségese mesélt neki örökbefogadott gyermekéről. Jobbja felől ekkor meghall egy alig ismerős hangot, ami kizökkenti gondolatiból. Egy kérést intéz hozzá valaki. Felkap egy csizmát a sok közül, hogy azután úgy nyomja oda, a rá jellemző laza-hanyag mozdulattal, ellenőrzés nélkül a másik felé, hogy rá sem pillant. Sietniük kell. Várja az illusztrálásra felkért fickó. Előtte az aprónépet el kell még vinnie Tamáshoz, aki megígérte, hogy vigyáz rá, míg hősnőnk összeül a férfival. Furcsa körülmények között találta meg, még az ünnepek idején. A rádió tagjaival beültek a pubba, ahol az egyik sör alátéten meglátott egy skiccet. Addig faggatta a csapost Benedeket, akit természetesen direkt nem ismert fel, míg az el nem árulta az alkotó nevét. Felkutatta, elmondta neki az ötletét, megmutatta a kézirat első fejezetét és azóta rendszeresen egyeztetnek. - Imola gyere, mennünk kell! Tomi azt mondta megcsináljátok a kincsesládádat..Ne várassuk! - hívja újra lányát, mire a lányka elköszön, majd felé igyekszik. Egyszerű kék farmerban van és apró gyöngyökkel díszített lila pulóverben. Nagyon felnőttes, talán túl komoly is a korához képest, azonban a vele történtek fényében ez nem is meglepő. Hősnőnk sem épp színes jelenség, már ami a ruházatát illeti. Zöld farmere fölé ma szürke pulóvert húzott és enyhén hullámos haját kiengedte. Orrán ovális, grafit szürke keretes szemüvege pihen, hosszú pilláit spirállal emelte ki, míg ajkait mélyvörös szájfény teszi élénkké. Fakó arcának éles vonásai, fanyar szépsége újra megkapó, ahogyan kisugárzása is figyelemreméltónak mondható.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Hallgatom a mesét a mai napról, hogy mi minden történt, hogy Zorka néni ma milyen csinos volt és milyen vicces, meg, hogy van neki egy nagyon nagy barátja, aki egy másik tanárnak a testvére, és hát az élet mint mindig, most is megmutatja, hogy minden olyan bonyolult a világban, mint, amilyen volt.
- Köszönöm. - A nő a gyereket hívja, az Imola név ismerősen cseng nekem. Nem sok ilyen nevű gyerekkel találkoztam életem során, és a különleges nevek megragadnak. A lányomra pillantok, aki rám néz, mélybarna szemei értelmesen csillognak. Van, hogy szavak nélkül kommunikálunk, ilyen volt az anyjával is, szavak se kellettek hozzá, és én tudtam, hogy mit akar, és viszont. Most is csak bólint, és választ ad a kérdésemre. Szóval ő az. Az amnéziás nő a szomszédból. A húgom a szüleivel beszélt párszor, mielőtt elköltözött volna. A kutya miatt, a helyzet miatt, a kislányok miatt. Bólintok, és részemről nem tulajdonítok neki túl nagy jelentőséget. Többet kellene az utcán járnom ezek szerint, és akkor jobban ismerném, hogy kik laknak a környéken, de csak azt az agresszív férfit tudom, akinek a kutyája is idegbajos, szembe lakik, így sosem megyünk az utcának azon a felén teljesen végig, Vasvárynál mindenképpen átjövünk, de inkább előbb.
- Zsini? - A kislány, akire a zöld szövetkabátot úgy kell felsegíteni, és akit egészen biztos, hogy a húgom rontott el, befejezve az öltözködést ellép tőlem, és ahelyett, hogy az én kezemet fogná meg, ahogy szokás volt ez mindig is, Imola keze után nyúl, és mosolyogva pillant fel rám.
- Úgyis egy helyre megyünk.
Zavartan pillantok fel a nőre, mert fogalmam sincs hirtelen, hogy mit kezdjek a helyzettel. Mármint, tudom, hogy amnéziás, de mi eleve nem is találkoztunk, szóval ha nem is emlékszik rám, jelezhetem neki, hogy ez azért van, mert nem is találkoztunk?
- Szomszédok vagyunk, csak még nem találkoztunk. Önök laknak a lila házban, ha jól sejtem. - Nem találkoztunk. Végül is, csak évek óta élünk egy helyen, egy viszonylag kicsi településen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- A király embereket csak kedvelni lehet. A bunkókkal meg kreatívan kell kiszúrni. - Cinkos vigyorra húzza a száját. Van egy ilyen kis gikszere, hogy ha belekötnek, megpróbál istenesen visszaütni, de leleményes módon. Nem szereti a céltalan ütlegelést és a nyers erőt önmagában- ha van benne cél és fondorlatosság, sokkal messzebb lehet vinni a dolgokat, mint egyetlen agyalással.
Izából amúgy utólag nehezen nézné ki első pillantásra, hogy összeillik az örökké pörgő bolondgomba Norbival, mégis a nagynénje legjobb barátnője sokszor bizonyította, hogy több a szufla és a tökösség benne, mint sok más nőben, és teljesen jó párost alkotnak Norbival.
- Apa halál komolyan gondolta. Rám küldött egy gurkót, aztán a nagynéném elkapott minket gyakorlás közben és megagyalta őt a másik gurkóval. Én is, ő is a porban landoltunk és olyan szidást kaptunk a nénikémtől, mint még soha. Most képzeld el, hogy közben a nagybátyám és az unokatestvéreim balta arccal ültek a reggeliző asztal mellett, és az egyik napilapot olvasott, a másik kettő a reggelijét zabálta. Sütött róluk, hogy megérdemeltük a szidást. - És reggelit sem kaptak. Végül elmentek Mihaellel péksütizni. Olyan jó kávét azóta sem ivott.
- De gondolom, ez nektek nem őrültség, nem? Mármint az ember legtöbbször azért tesz meg valamit, mert hisz benne, hogy meg tudja csinálni, képes rá. És szerintem enélkül a hit nélkül nehéz lenne akár seprűre is ülnötök, vagy úgy bárkinek, aki sportol mondjuk. - El tudja képzelni, hogy Layla csak úgy leugrik a magasból és sziklaszilárd bizonyossággal hiszi, hogy idejében tud majd visszakászálódni a seprűjére a bravúros mutatvány után, másként el se engedné a nyelet.
- Szuper ötlet! Mindenképpen kipróbálnám magam ellened. - Nehéz lenne megmondani, szélesedhet-e tovább a vigyorgása, de a lelkesedése vizuálisan nő percről percre. A lelkesedésén túl pedig a megfigyelési készsége sem lankad- kifejezetten felvillanyozza a figyelmét a lány arcán megjelenő lágyság a cikesze láttán. Basszus, de vonzó... - Nincs miért kinevesselek. Nem mindennapi, de ettől még kedves gesztus, hogy megtartottad. És van egy nagy előnye: rád reagál, kb mint abban az elfuserált regényben a mugliknál, tudod, az a Tvájlájt vagy mi, amiben a póni vérfarkas rákattan a csecsemőre. Elég creep, nem is értem, miért rajonganak érte a nők. Fuh, Szirmai csinált róla egy remek kritikát. Van instád vagy discordod? Átküldöm szívesen. - Nem mondtam még? A gyerek a mugli dömpingen nőtt fel, mint a családja javarésze. Annak ellenére, hogy aranyvérű, mint a sicc, csont nélkül beillene muglinak, és akkor is megállná a helyét, ha örökre elvesztené a varázserejét egy napon.
- Na neeee! Ez komoly? És ezt csak így mondod halkan, hogy ifi bajnok vagy? Hallod, ez eszméletlen! Mennyit edzel egy héten? Jó, ezt ne számoljuk, ez most véletlen, de amúgy? LoL ki hitte volna, hogy ez a suli hírességeket nevel! - Teljesen oda meg vissza van, mert neki ez tényleg nagy dolog, hogy egy híres sportemberrel találkozzon. Most tekintsünk el tőle, hogy nem ismerte a sportágat, de maga a tény, hogy olyan ember ül előtte, aki letett valamit az asztalra, keményen dolgozik a sikerért valószínűleg, és eredményekben mérhető a befektetett energiája, sokat jelent neki, motiváló hatású. - Figyu, nagyon, NAGYON nagy kalappal kívánom neked a sikert. Hozd el a bajnoki címet! - Az a kisfiús, de már férfiasodó arca úgy ragyog, mint égen a Hold. Hihetetlen cuki.
A vicces horkantása már nem annyira édes, inkább pimasz, de úgy érzi, Layla vagy ignorálja ezt benne, vagy nem érti. Akárhogy is, jó ez így.
- Nincs nincs. - Van tesója? Áh, dehogy. Azaz van, de valójában unokatesók, de ő testvéreiként szereti Vincentet és Isabelle-t, amíg világ a világ. - Az a helyzet, hogy a szüleim elváltak röviddel a születésem után, és apám kapta meg a gyámságot fölöttem. Az anyám...nak drogproblémái vannak. Azt hiszem. Ritkán találkoztam vele, nem igazán látogatott, pedig a nagynéném nem tiltotta el tőlem. Megtehette volna, mert rühelli az anyámat azért, mert otthagyta az apám, de jófej volt. - Mindezt abszolút tárgyilagos hangnemben meséli el. Voltaképp annyiszor magyarázta már meg a családi helyzetét, hogy semmiféle érzelmet nem vált ki belőle a darabokra hullott helyzetének felvázolása.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Lábakat a csizmába, karokat a kabátba. Imola magától öltözik fel és áll meg sapkájával a kezében és várja, hogy anyja is felvegye sajátját. Néznek egymásra némán, hősnőnk arcán elsimulnak a vonások, de gondolatai közé beeszi magát a kérdés, miszerint: Mióta ennyire önálló a gyermeke? Összemosolyognak ezután, majd Elektra magára kanyarítja petrolzöld szövetkabátját. Kezét emeli Imola felé, azonban a kislányt elhúzzák előle. Nyomban utánakap, baljával pedig már nyúl is zsebe felé, melyben pálcája rejlik. Védekező ösztöne élesebb, mint bármikor. Megragadja csemetéje karját, hogy maga mögé rántsa, ám ekkor rádöbben, hogy mi is történt valójában. Megrökönyödve néz, sötét szemeit az idegen gyerkőc és a mögötte álló férfi közt ide-oda kapkodva. - Szomszédok? - kérdez vissza gyanakvó éllel hangjában a riporternő, de ezalatt ujjai szorítása némileg enyhül, mind Imola kezén, mind pálcáján - Zsini és a papája ott laknak mellettünk, de sosem jönnek ki a házukból, amikor otthon vannak - jelenti ki Imola, mintha ez teljesen magától értetődő tény volna. Szemeiben, ahogy visszapillant anyjára, ugyanaz a bölcs nyugalom csillan meg, amivel a férfi képes volt egykor lecsendesíteni feleségét, amikor az hurrikánként tombolt. - A türkiz ajtós, viktoriánusban - reagál hősnőnk nyugodtabb stílusban, de még most sem engedi el lánya karját - Van neve is, kedves szomszéd? - kérdezi sötét szemeit a vele szemben levő arcán tartva, mialatt előre nyújtja szabad kezét, melyet amennyiben a másik fél viszonoz, úgy röviden megráz - Az enyém Rothstein Elektra - mutatkozik be hivatalos hangnemben, hangszínét szándékosan sötétebb tónusúvá téve, pont úgy, ahogy a rádióban szokta. Bársonyos ennek ellenére is, azonban érződik belőle valami zsigeri erő és titokzatosság, de bizonytalanságnak még az írmagja sem fedezhető fel benne. Átható tekintettel, kíváncsian kezdi ezután fürkészni a Zsini néven szólított kislányt. Bájos gyermek, különös ízléssel. Valóban nem találkoztak még, annyi szent, mert arra biztosan emlékezne. Ha másra nem, hát a gyerekőcre mindenképp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A bőr kanapéba süppedve hallgatja a nő szavait. Az előző mondatai rémlenek fel benne: ha máshol is találsz boldogságot.
Nagyon fiatal volt, amikor kiszakították a szigorúan aranyvérű közegből, még bőven azelőtt, hogy finoman elkezdhették megismertetni vele egy házasság belső működését. Tudta, hogy a megcsalás mindkét részről elemi része a megrendezett frigyeknek, azonban arra, hogy ez mennyire nyílt, vagy épp mennyire csöndesen megtűrt jelenség, senkitől sem tudott választ kapni. És ez az, ami a legtöbb zavarodottságot okozza számára manapság. Őszintén szeretne hűséges maradni, ez az idealizált kép egész életében benne élt - na de kihez is kellene hűségesnek maradnia? Ahhoz a lányhoz, aki arra se méltatja, hogy emberszámba vegye, a szája széle pedig minduntalan undorba rándul, ha meglátja őt; vagy valaki máshoz?
A tekintete követi Magda sóhaját és ő is a faliszőttes felé pillant. A mélyzöld alkotás a korábbi legfontosabb beszélgetéseik mindegyikének tanúja volt a maga sötét, fenyegető ünnepályességével. Ebben a szobában írta alá az eljegyzési szerződést és tudja, hogy a házassági papírokat is ebben a könyvtárban, ugyanannál az asztalnál fogja majd. Márpedig alá fogja, ezt ő is tudja és valószínűleg Magda is. Az eljegyzés aktusának lezárásával a párnak már nincs sok választása, egy hétköznapi vita miatt pedig ő sem bonthatná fel azt. Hacsak súlyosabb jogi tény nem merül fel a menyasszonnyal kapcsolatban - egy származásával kapcsolatos csúsztatás, netalán be nem vallott terhesség -, az ő kezét is köti a szerződésük.
Másrészt te idősebb vagy nála. Kell mellé a ráció.
Ismét csak iszik, nem válaszol, nem reagál a szavakra. A jóleső anyai érintésre, az ajtó puha zárulására szintén nem mozdul, csak az arca fordul ismét a családfa felé, amint egyedül marad. A kanapén morózus szusszanással csúszik lejjebb ültében.
Fiatal, lehetnek gyermekeitek.
Senki nem kötelez benneteket a boldogtalanságra, William.

   -  ... és legyen mindenkinek áldott, boldog karácsonya.
Ilya szavai végére az asztalnál ülők poharai koccintásra emelkednek, ahogy a férfi visszaül a székébe, a termet ismét vidám beszélgetés és lágy, ünnepi zene hangja tölti be. Az ő borospohara érintetlenül koppan előtte az aranyfonállal díszített abroszon, épp csöppet erősebben, mint azt tervezte, az ital magasan fellöttyen benne.
A leendő apósa egy érlelt rumjának ízét még érzi a szájában. Nem ittas - de józannak sem érzi már magát, kellemes, szinte derűs zsibbadtsággal figyeli, ahogy a felszolgálók a karácsonyi vacsora fő fogásait az asztalokra hordják.
Nem pillantott a lány felé azóta, hogy leültek. Csak érzi, hogy ott van a jobbján, furcsán szótlanul, új ruhában, megigazított sminkkel és hajjal.
Maga előtt sem kell tagadnia, hogy bűntudatot érez a tettei miatt. Még akkor is, ha a könyvében ez nem számít fizikai erőszaknak, érzi, hogy átlépett egy határt - az pedig, hogy ezt Adél anyja szó nélkül hagyta, csak még inkább összezavarja őt.
   - Adél. - elengedi a boros pohara nyakát, kétfeje óvatosan a lányéhoz ér. Fojtott angját a beszélgetések és az evőeszközök csilingelése kereszttüzében csak ő hallhatja - Sajnálom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Elisabeth Shanes Előkészítő Mágusiskola és Óvoda → Jobb oldali szárny

Itt mutatkozik meg igazán, hogy mennyivel másabb életkoronként az ismerkedés. A gyerekeknek nem kell sok, ők teljesen természetesnek veszik, hogy barátok lesznek, együtt játszanak, egymás kezét fogják meg. A felnőttek ennél sokkal bizalmatlanabbak, és valahogy a kettő találkozásánál jön az igazi érdekesség, ahogy a nő elrántja a gyereket, és én magam is ösztönösen magamhoz húzom az enyémet, mielőtt baja esne, két vállán tartva a kezeimet.
- A papám nem szereti az embereket.
Feleli a kislány olyan természetességgel, mintha ez valóban így volna, és ezzel ne lenne semmi baj. Ugyanazt tudom elmondani, mint korábban, ebben a korban sok minden, amin mi, felnőttel megrökönyödünk, természetes, és ahogy közénk mondja az igazságot, úgy döbbenek rá, hogy mennyire furcsa is most minden, hogy Margó elment, kénytelen, kelletlen rám hárult a feladat, hogy elmenjek a gyerekért, vagy bevásároljak.
- Mihálovics Iván. - Viszonzom a kézfogást úgy, mintha mi sem történt volna, mintha ne volna súlyos a tény, melyet Zsini közénk mondott. Pedig igaz, és éppen ezért talán jobb is lenne, ha indulnánk. Nem kedvelem az embereket, egyáltalán nem, és jobb volt nekem addig, amíg a saját világomban élhettem. Fogalmam sincs, hogy milyen szín például az a türkiz, bár hallottam már róla, de ez ilyen női dolog, és ha ráfognám valamire, hogy az, akkor nem találnám el, mert az éppen mentaszín vagy királykék, de biztos vagyok benne, hogy a türkiz az valami zöldes vagy kékes megoldást takar.
- Ne haragudjon, korábban a húgom jött érte, és csak néha kellett ilyen sokáig itt maradnia. Ezért nem találkoztunk még. - Meg persze azért, mert utálom az embereket, mint arra a lányom már rávilágított. A kezem a kezébe csúsztatom, és jelzésértékűen hátrébb lépek egyet. - Jobb, ha indulunk, korán sötétedik. - Valójában már jócskán elkezdődött a folyamat, de a fények még nem gyúltak ki, ellenben tudom, hogy a lányom szeret úgy hazasétálni, hogy követi utunkat a fény, így hát, ha nincs senkinek ellenvetése, biccentek, és ellépek vele a Rothstein családtól.  

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő