Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Will ______________________________________________________ A magyarázatára tekintetemben düh villan. - Már ne is haragudj, de épp próbáltam felhívni a figyelmed valamire azzal a pofonnal és ha azt a pofont nem bírod akkor ne kezdj alvilágiakkal mert ott csak ennyit kapsz ha rossz lépést teszel - mordulok rá karba font kezekkel. Egy aprócska női pofon, hát komolyan emiatt volt a hiszti? Kaptam én már istenes tenyereseket, úgyhogy tudom, hogy az enyém csak alig volt valami. - Azt mondtad keressek más hülyét akiért aggódhatok - legalábbis valami hasonlót. Elég frusztrált reggel volt ahhoz, hogy minden szót megjegyezzek szó szerint, de a lényeg szinte biztos vagyok benne, hogy ez volt. - Honnan veszed, hogy nem találtam máris valaki mást? - egy kis kegyetlen csipkelődés, mert megérdemli, úgyhogy csak állok karba font kézzel és kihívóan mosolygok rá. Mint akinek tényleg férfiakból szőtték a szőnyegét meg cipője talpát. Kezd eltűnni az előbbi higgadt, hideg Júlia és megvillanni az a kígyó aki mindig is voltam, bár az a furcsa srác óta ez a hasonlat még számomra is rossz értelembe varázsol libabőrt testemre. Remélem nem érdeklem őt annyira, mint amennyire Will és az akkor pálinkától barackos illatú ajkai.
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide RPG hsz: 1863 Összes hsz: 1914
|
The sweet spot. Júlia hangjában ingerültség villan végre. Ismerősebb terep - puhább és hívogató. Adj csak ki magadból mindent, vetkőzd le ezt a kislányos miliőt, ereszd ki a karmaidat és mutass valamit. A közöny rettenetesen fáj, de ahogy a lány összefonja a karjait maga előtt, itt már könnyebb megvetnie a lábát. Nem fog vitatkozni, az teljesen felesleges. - Igen, és igazad is van, de mondtam, hogy nem üzletelek semmiféle alvilággal - az egyik kezét védekezőn maga elé emeli, utóbbinál a hangját épp, hogy lehalkítja - nem akarok visszamenni a Zengőbe, csak egy receptet kapott tőlem, ennyi. Igen, sajnálom, felhúztam magam. Különös dőja vu érzése támad - persze, hiszen nem ez az első alkalom, hogy a lány után koslat és bocsánatot kér tőle. Pedig nem a barátnője, még csak nem is barátok, jószerével azt sem tudja, hány éves. Eddig azonban kettőből kettő alkalommal nála szakadt el a cérna, ő tette valamit, amit nem kellett volna és tessék, vezekel. Az anyja biztos leköpné ezért az akaratgyenge viselkedésért. Júlia ismét odamar - az ő szája széle épp, hogy megrándul. Sosem titkolja, ha féltékeny, nem is tudná, az érzés az arcára ül, megmérgezi az agyát és olyasmire kényszeríti, amit máskor nem tenne meg. - Szabad vagy, azt csinálsz, amit akarsz - válaszol épp egy leheletnyit ridegen - Csak azt akartam, hogy tudd. Sajnálom.
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Will ______________________________________________________ És még mindig fogyatékos. Legszívesebben újból megütném, de úgy azzal inkább az ellenkezőjét érném el. Lehet újra eldurranna a feje. Akkor pedig nem lehetne értelmesen beszélni vele. Kifújom a levegőt. - Igen ma még csak egy aprócska szívesség, holnap kicsit nagyobb, holnap után még nagyobb aztán amire kettőt pislogsz már a markukban vagy. Rendelkeznek feletted. Mond, nem láttál gyerekkorába maffia filmeket? - forgatom meg a szemeimet. Miért kell naivnak lennie? Börtönben volt, ott csak megtanították neki, hogy nem szabad felvenni a szappant és hasonlók. Látom, ahogy megremeg a szája, az a kevés, ocsmánysárga fény ideálisan előhozza az ilyen kis semmiségeket. Szélesedő vigyorral lépek hozzá közelebb és hajolok is előrébb. - Valóban? Akárkivel lefekhetek és egyáltalán nem érdekelne? - kérdezem élvezve a helyzetet. Ez az a Will akit lehet baszogatni, amíg el nem szakad a cérna megint és vagy elküld a picsába vagy megdug a főtér közepén. - De akkor mégis mond mi ez a hangél? És ez az arc? Olyan kis durcás lettél hirtelen - kuncogok.
|
|
|
|
Kasza Fanni Stefánia Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi RPG hsz: 482 Összes hsz: 3441
|
#pillantsrám #zenebene #elménkívüliállapotokA múltkori Tányához hirtelen betoppanás az elején jó ötletnek tűnt ugyan, de lehet Zsombira nem kellene ráhozni a szívgörcsöt, mégha stram kiscsávó is. Mi? Hogy mi? Hát igazából az ELME-ben eltöltött időkről ismertük egymást, illetve akkor volt alsós akárhanyadikos, mikor én már mestertanonc. Be kell vallanom, akkor még csak nem is tudtunk egymásról, mert nem nagyon mozogtam a Navine környékén egy ember miatt... Nem is értem, miért bújkáltunk egymás elől. Ha nem megy valami, nem kell erőltetni. Hát na, megesik, hogy a ló megbotlik. Szóval a lényeg a lényeg, Zsomborunknak küldtem egy kecses tollast, természetesen névvel ellátva, mert tényleg nem akartam megkockáztatni, hogy ne jöjjön el. DEEE!!!! Mivel nem mehetek be az iskola területére hivatalos indok nélkül -mert nem fognak beengedni szerintem-, ha odaállítok azzal a szöveggel, hogy: "Hali! Kasza Fanni vagyok, az Eridon egykori mindenlében kanala, tanárok és diákok réme!" Még lehet, örülnek is annak, hogy megszabadultak tőlem. Úgyhogy ezt a helyet adtam meg találkozópontnak, innen hamar visszaér, ha dolgaakadna. Sajnos a napokban rengeteg inger ért, amin nem baj, de a gyógyszereim szedésének rendszertelenségét okozta és... ki is maradt pár nap és lassan kezdem érezni a hatását. Eléggé lehangolt állapotban másztam fel a faházba és onnét lógatva le lábaimat támaszkodtam a szélén ücsörögve, úgy vártam a kedves régi barátomat. Reménykedtem, hogy eljön. Kezdett egyre hűvös lenni és igyekeztem felmelegíteni a faházat pyromágiával, hogy ha meg nem is, de fel se fázzunk. Nem hiányzik a hólyaghurut, köszi.
|
|
|
|
Kasza Fanni Stefánia Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi RPG hsz: 482 Összes hsz: 3441
|
#harámnézel #zenebona #temégélsz?- És unatkoztál is nélkülem rendesen! Olyan pánik kapott el, inkább megnősültél! - tűz ellen tűzzel! Hallhatóan csak visszavágásának szántam a beszólásom, ezért egy gyerekes nyelv öltéssel koronáztam meg frappáns megjegyzésemet, pláne a szemtelen vigyora láttán. Ez volt ő. Denis, a komisz. Én meg Fanni, a merész. Nyilván nem sértődtem vérig, mert minden viccnek a fele igaz, szóval mit hisztizzek az igazságon? Tényleg nem számítottam sose mindennapinak. Erre azért dagadt a mellem, bocs. Még egy közös pont, szinte egymást utánoztuk állandóan. Ott volt az elemi mágia, furiság, a tetoválások…. , prefibubusok is voltunk, de nem egy időben. A legeridonosabb és legrellonosabbat inkább nem is mondooom. És most? Tanárnak készültünk, vagyis én igen, elvileg ő már tanított. Gondolom. Ha levelezőn volt, akkor csak tanított, nem? - De csak akkor megyek vissza, ha leszel a szobatársam. Legalább nem leszek egyedül és halálra idegesíthetjük a másikat. Jó lesz - széles vigyorral a képemen jelentettem ki teljes természetességgel, mintha mi visszamenőleg is ekkora cimbik lettünk volna. Szerettem volna a barátja lenni, de mint mondtam, nem mertem odamenni hozzá. Túl menő volt én meg túl nyomi. Beleegyezett a kávéba! Király! Már csak meg kellett találni. Ő biztos tudni fogja, merre lesz. Aprókat tapsoltam kezeimmel és felkapva Sparklet egy gyors mancs sika-mika után már az állatot ölelgetve követtem Denist, bármerre is indult el. Hagytam, hogy vezessen, legalább nem én esek el először a jégen. - Én nem tudom melyikre gondolok, de tudom, hogy bazi nagy betűkkel ki volt írva a KÁVÉ szó, szóval engem megvettek - mindezt úgy hadartam el, hogy a lehető legokoskodóbb testtartással, mutatóujjal az égbe, lehunyt szemekkel, duruzsolva haladtam mellette. Pontosabban addig, amíg meg nem botlottam, de nem estem. Merő szerencsétlenség voltam egész életembe. - Nem nevet együtt érez! - jelentettem ki, megelőzvén a bajt, orrom alatt húzódó mosollyal. Tényleg egy világi hülye vagyok.
|
|
|
|
Kasza Fanni Stefánia Házvezető-helyettes Levita, Tanár, Elemi mágus, Végzett Hallgató, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Lil' Bi†ch | MosolygósGyilkos | CsicskaPixi RPG hsz: 482 Összes hsz: 3441
|
Én nem olvasnám, ha 18 alatt lennék...
Azért csináltam még egy ablakot.
Biztos vagy benne? #amúgyilyenekvagyunk #amúgyígyöltöztemfel #amúgyezmegegyzeneHAHA #nebántsatokminket #műsorozunk
A csaj konkrétan, hulla részegen előadott egy Rómeó és Júlia részletet. Ennek mennyi por kell, hogy annyira fejre álljon, hogy ne tudjon magáról? Talán nem volt annyi még nála sem. Lehet ez volt a taktikája, hogy ne lehessen leoporztatni. Beporozni.... Bár, ha egy lányt beporoz valaki méhecskéje, abból gyerek lesz. Juj. Akkor inkább ne is. Fiatal még egy porontyhoz. Meg én is. - Te vagy mán egy Shakesespeares. Shakespea.. Shake.. Shézk. AZ! - nem, egyszerűen nem bírtam kimondani, a nyelvem már az első két betű után összegabalyodott és nem volt hajlandó csomómentesen kimondani a Shakespeare nevet. Hogy is jött a képbe? Elfelejtettem. - Sok? Akkor ügyelj rá, ki ne kopjon a szőr rajta. A fű se nő ki ott, ahol folyamatosan járkálnak - nevettem fel hangosan, nem terveztem megsérteni, de azonnal eszembe jutott a sok cicasimiről anyámék udvara, ahol már fű se nőtt már, a kutya úgy kigyalogolta. Bár mi tagadás, ez tök jó gyanta és borotva helyettesítő alternatíva. Kár, hogy ehhez túl prűdnek tartottam magam. Egy lajhár sebességével és egy részeg matróz kecsességével közelítettem meg azt a bizonyos itatót. Én azt valamiért annnnnyira meg akartam nézni magamnak, hogy azt már fájt volna kimondani. De üres volt! Nem is tudtam rajta sajnos mit nézni, se inni belőle, pedig jól esett volna egy kis víz. - Dugd be te! - mondtam neki nevetve, dugja oda a hóhér a fejét, így is majdnem leszaggattam a tetejéről, mert éreztem, hogy a gravitáció szeretett volna közelebbi kontaktba kerülni velem. Olyan hasalósba. Én nem akartam. Amit az egyik fél nem akar, az már erőszaknak számít. Engem aztán csak erőszakolgasson meg senki, még a gravitáció sem! - De én nem akarok madarat enniii, cicákat akarok madarakkal etetni, hogy boldog cicák legyenek. De most egyet se találok - néztem körbe lebiggyesztett ajkakkal a teljesen üres téren. Be kellett valljam, nagyon sűrűn álltak azok a lámpaoszlopok. Nem értettem, miért építettek hármat szorosan egymás mellé, aztán nagy kihagyással még hármat. Buta mérnökök. - HOL!? -rezzentem meg és akárcsak egy ős Spongya Bob, elővettem részeg matróz lépteimet és megrohamoztam azt a csini csákót, ami a valóságban bója volt. Én nem tudom honnan, de volt annyi erőm, hogy kettőt ellopjak és az egyiket Júlia fejére húzzam, a másikat meg az enyémre. - Te leszel a Lancelot és én meg az Arthur és most fejjel kardozunk! Aki elesik... az veszít! - gyorsan felvázoltam a szabályokat, míg a két építkezésről ellopott bójával a fejünkön ügyeskedtünk. Legalábbis én tutira, reméltem, hogy a másik is benne volt a játékba. - Ha nyersz, a következő piát én állom! - hangoztattam ösztönzőleg, ugyan kezdett lassan tisztulni az agyam, az állapotom még mindig elég.... mókás volt. Ennyire még sose poroztam be.
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Lölő Outfit |
______________________________________________________ A művészetek arra vannak, hogy kiadj magadból dolgokat. Hát az akadémikus legtöbbször inkább nem, de lehet a hobbiművészek még megtehetik, hogy elzárkózzanak a fogyasztói társadalom farkának kive...jaj de elkalandoztam. - És te mit akarsz kiadni magadból? - pillantok rá. Zenél is, rajzol is, tiszta művész lélek, aranyos. Talán az élet majd megkegyelmez neki és magában csinálhatja a kis kedves rajzocskákat és írhat szerelmesdalokat a lányoknak. Azzal biztos nagy sikere lesz, bár amilyen arca van tök felesleges, elég egy mosoly is. - Oh és még nem láttál semmit se - tekintetén megjelenik valami ami nagyon imponáló. Amitől azt súgja egy hangocska a fejemben, hogy nyugodtan ronts meg, készen áll rá és meg is teszem, legalábbis ami a bort illeti mindenképpen. - Ajjaj akkor mi lesz később az aktokkal? - kuncogok miközben előkotrom az italt szó szerint a föld alól. Mindig jól el kell rejteni az ilyen dolgokat, mert lehet, hogy a begyöpösödött tanárok nem keresik de azért a szemfüles diákok még mindig nem szégyenlősek elvenni azt, ami nem az övék. Így találtam múltkor egy szenyót a konyhába. A megjegyzésre felnevetek. - Az titok van-e még gyugi motyóm - teszem ujjaimat ajkam elé. Amúgy van pár. De nem sok. Ott se italt rejtegetek, hanem valami annál sokkal izgalmasabbat. Kihúzom hajamból a pálcámat. A konty amit eddig tartott kibomlik és loknikba omlik hajam derekam köré. Megtehetném, hogy a hegyével egyszerűen csak belököm a parafadugót, de ha már tudok erre egy fasza varázslatot akkor ne legyünk parasztok. - Parancsolj- nyújtom elé a kinyitott bort miután én már meghúztam, mert azért kell a kóstoló, nehogy valami szart adjak szegény gyerek szájába. Ez olyan középszar bor, faszább mint a tabis de azért nem volt egy ezres. Rá pillantok, hogyha a lőré lemegy akkor tessen adni az utasításokat mit meg merre kell pózolni.
|
|
|
|
Hollósi Zalán Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1487 Összes hsz: 1803
|
Kornél - Nem, nincsenek lovaik. - vallotta be. Váratlanul is érte az ismeretlen inger. - De nektek vannak - mutatott rá hirtelenjében. Kezdett egy elmélet körvonalazódni a fejében. Hangosan ötletelni kezdett. - Talán ide jöhetnek azok, akiknek honvágyuk van. Ez a szoba sajátossága. Ahogy Zalán aggodalma halványulni kezdett, ismét világosabb lett a helyiségben. - Vagyis nem tudom, neked mennyire van honvágyad - tette hozzá kisvártatva. A maga részéről ezt elég valószínűnek tartotta. Hiszen egész nap más sem járt a fejében, csak az otthona, de tudta, hogy Kornélnak ennél kicsit összetettebb a képlet. - Igen, az. Tényleg otthonos - válaszolt egy halovány mosoly kíséretében. Felfogta, hogy nincs mit szégyelnie, barátja nemhogy nevetségesnek hívta volna, hanem egyenesen érdekelte a jelenség, ami annyi emlékhez fűzte őt. - Most már egyre kevesebbszer szoktunk menni. Nagyapa elég elfoglalt még mindig a seprűműhellyel, szóval nincs sok ideje velünk foglalkozni. Meg aztán én is itt vagyok már, ugye. Ritkábban jutok haza. Hátrébb lépett párat, amikor megütközött egy ülőalkalmatosságban. Most, hogy már biztossá vált, hogy senki nem akarja a bolondját járatni velük és nincs okuk menekülni, óvatosan leült. Végtére is egy helyet keresett, ahol magában lehet. Hát most megtalálta.
|
|
|
|
Hollósi Zalán Prefektus Levita, Jövendőmondó, Másodikos mestertanonc
RPG hsz: 1487 Összes hsz: 1803
|
Dévai Homlokráncolva nézett ismét oldalra. - Nem éppen, ha figyeltél volna, azt magyarázom, hogy jobban járnék, ha nem csak kinézetre lennék idősebb. - Letette a szalvétát és bocsánatkérően pillantott végig mindenkin, akinek kellemetlenséget okozott az előbbi mutatványával. Ambivalens érzések kerülgették, hogy olyasvalaki tekint rá érettebbként, akinek alapjáraton lenne bőr a képén ahhoz, hogy piszkálhassa, amiért fiatalabb. - Szívesen tartanék már ott, hidd el - és tényleg. Mennyi privilégiuma van egy mestertanoncnak hozzá képest. Nem kellene annyit bajlódnia az engedélyekkel, amikor le akar menni hétvégente Bogolyfalvára. Sőt. Akár ott is lakhatna. Messze Augustine-tól. Olyan seprűje lehetne, amilyenről mindig is álmodott és senki nem sipákolna a fülébe, ha mutatványokra adná a fejét. - Sajnos a bociszem és az ígérgetés nem az erősségem. - Nyitott volt ő az emberek felé, de nem gondolta, hogy neki valaha lehet annyi karizmája, hogy bármit megengedjenek neki az emberek. Persze tudta, hogyan kell jó pontokat szerezni másoknál. Sok lányon vette észre, hogy mennyire megváltozik a viselkedésük, amikor dicséri őket. De mögöttes szándék sosem vezérelte őt. Lehet, hogy ez a gond vele. Nem elég rámenős. És akkor ott volt Dévai, aki meg a ló másik fertályán ült. Tényleg nagyon a másik oldalán. Vajon tisztában van vele, vagy még nem sikerült senkinek sem szembesítenie őt ezzel? - Örülök Vince - mondta kurtán s ezzel egy időben úgy tűnt, hogy az asztaltársaság ritkulni kezdett körülöttük. Sokan már végeztek az ebédjükkel.
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide RPG hsz: 1863 Összes hsz: 1914
|
William nem bűnöző. Sosem érezte magát annak, akkor sem, amikor a háta mögé bilincselték a kezeit, amikor az ítélethirdetéskor talpra állították, vagy amikor a Zengőben a cellaajtó bezárult mögötte. Illegális dolgokat tett, ez tény, de a szemében semmi olyasmit, amit bűnként kezelnének. A zsebébe csúsztatja a kezeit, már-már védekezőn. - Megértem, hogy aggódsz, de ne aggódj, tudok vigyázni magamra. mentségére szóljon, semmit sem tud Júlia alvilági kötődéséből, számára mindössze egy tizenhét éves lány, aki feleslegesen aggódik. Valahol persze érzi, hogy könnyelmű, ez azonban egész életét végigkísérte. Épp csak azt felejti el, már nem áll mellette a nagyapja, hogy megvédje őt. Meglehetősen ostobán érzi magát. Terve ugyanis addig volt, hogy megállítja a lányt, ráveszi, hogy legalább szóba álljon vele - azonban ennél tovább sosem jutott gondolatban. Még azt sem tudja, mit akar Júliától: csak legyen vele, lehetőleg az otthonában, hogy ne maradjon egyedül, szóljon hozzá és viselkedjen úgy, ahogy eddig. Ez utóbbit talán elhamarkodva kívánta. A lány közelebb lép hozzá, majd ugyanazzal a mozdulattal gyomorszájon is vágja a büszkeségét egy olyan kérdéssel, amire nem volt felkészülve. Bravó, William, végtére is odajárultál a pofonért. Ne feszítsd a húrt. - Nem, én nem - vág vissza rögtön. Hogy került a sarokba megint? - Azt csinálsz, amit akarsz, csak... - Csak mi? Csak ne tudjak róla?
|
|
|
|
Lőrinczi Zalán INAKTÍV
RPG hsz: 21 Összes hsz: 22
|
Vattai Júlia¤ outfit¤ Nem számított rá, amikor ma elindult antiszockodni, hogy a végén a rajzról és főleg arról fog beszélni, hogy számára mit jelent ez az egész. Megbízott Júliában, de maga sem tudta hogy miért, hiszen nem is ismeri. Igazából semmit sem tud róla. - Hát... Mindig mást. Ezt a rajzot most a kisöcsémnek csinálom karácsonyra. Eredetileg csak egy seprűnek készült, de aztán... Hát, eléggé hiányoznak, és azt hiszem most ezt a hiányt próbáltam valahogy megformálni. -Valószínűleg ettől most nem lesz macsósabb a lány szemében, hogy arról szentimentálkodik, hogy mennyire hiányzik a kistestvére, de hát ő kérdezte, és ha ebben hazudik, akkor minden művészt elárul. - Hmm, egyre érdekesebb vagy! Gondolom nagy rajongótáborod van itt a suliban! -Meg valószínűleg azon kívül is. Zalán egyre jobban elvarázsolódott a lány jelenlététől, de persze ő is érezte, hogy rajongása milyen abszurd és plátói. - Azt hiszem ahhoz egy kicsit több bor, vagy más fog kelleni... Legalábbis eleinte. - Elmosolyodik a kérdésen. Ilyesmin még sosem gondolkozott korábban, de azért eléggé tetszene neki, ha valaha olyan helyzetbe kerülne, hogy azt is lehetősége van kipróbálni. Bár ehhez még egyelőre tuti nem lenne elég bátorsága. Na meg melyik megörökítésre érdemes nő vetkőzne le egy 15 éves fiú előtt?! - Ahhhaaa, értem én! Talán majd később kedved lesz mégis elárulni. Mondjuk ha elég jól sikerül a rajz. Lehet még meg is gazdagodsz belőlem... vagy én belőled. -Zalán idővel egyre oldottabbá válik, szeretné egy kicsit megmutatni Júliának, hogy nem csak egy töketlen kisfiú tud lenni, és nem csak feleslegesen pazarolja a lány rá az idejét. Ahogy Júlia kiengedi a haját, Zalánnak nyelnie kell egy nagyot, majd el is kapja pillantását a lányról. A fenébe! Érzi, ahogy a nyakától felfelé önti el a pír az arcát, és csak remélni tudja, hogy ő nem vette észre. - Köszönöm. - Elveszi az üveget, és először egy óvatosabbat, majd egy nagyobbat is belekortyol. Elfintorodik a kesernyés ital ízétől. Ez azért más, mint amit apa szokott venni. Mindegy, a célnak megfelel.- Na jó, lássunk neki! Válassz kérlek egy szimpatikus babzsákot. Én egy felhúzott lábas pozícióra gondoltam, a könyököddel pedig megtámaszkodhatnál magad mögött. Azt te döntsd el, hogy szemből szeretnéd, hogy rajzoljalak vagy inkább oldalra nézel.-
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Csillagot őrző kisasszony Hát ezkirobbanó
lesz ______________________________________________________ ATTENTION, ATTENTION so much drunk sh*it can be found here Figyelmeztetés!
A hozzászólás nyílt erőszakot, vulgaritást és a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz, így 18-as karikás besorolást kapott. Biztos elolvasod? IGEN!
- Köszönöm, ez jól esett - mosolyodom el, hát mennyire aranyos már, hogy itt egy ilyen kis aprócska szavalástól máris Shakespeare-nek titulál. Egyem meg. Elégedett fejjel követem, talán legközelebb majd még hosszabb verset szavalok akkor talán taps is jár a bók mellé. - Hah, az én füvem elég különleges fű, lehet tégla is vagy virág vagy bármi más amit csak akarok, nem kopik amíg azt nem mondom - vigyorodom el, mert hát milyen menő ez már. Mindenki baszakszik itt a gyantával meg borotvával, nekem meg elég egyetlen gondolat is hozzá, hogy mindenhol babapopsi bőröm legyen mindenféle kellemetlen tényező nélkül. Az itatót elérve a lány közelebbről is megnézi azt, míg én őt nézem és édes tűzoltós fantáziálgatásomból a hülyesége szakít ki. Hát nem akar beszorulni. Csak nem akar. Sehogy se akar. Milyen kedves ember. Legalább egy kicsit próbálná, a kisujjával vagy valami. Nyelve hegyével. De nem. Semmi. - A te fejed? - kérdezem meglepődve, hát ez is egy megoldás, hogy én dugom be az ő fejét, csak az fájni fog neki. Meg nem lesz annak olyan bullingolós feelingje? Jókislányok nem bullingolnak én pedig egy karácsonyi angyal vagyok geci. Egy ártatlan kis szárnyas biszbasz. Mármint nem vagyok kicsi. Nagy szárnyas biszbasz. A lány gondján kicsit elgondolkodok. Ajkam alá helyezem mutatóujjam úgy agyalok. - Tej... - jutok hosszú, bonyolult levezetésem végeredményére. - tej kell ide. Azt szeretik a cicák. Töltsük meg hóval az itatót és azt mondjuk tej. Akkor lesznek cicáink - ennyi, kész, ezért már minimum egy Nobel-díj kijárna. Szólni is kéne a Nobel-díj osztó irodának. - Ott - mutatok továbbra is ujjammal az adott irányba, aztán várom, hogy eltotyogjon oda, meg vissza. Mi a faszt hoz a kezébe? Ezek sokkal kisebbnek tűntek még mikor messze voltak. Faszom, ez nem fog ráférni a macskák fejére. Elveszik benne az egész macska. Ide cipelve döbbenten tapasztalom, hogy rohadt sötét lett. - Oh - nyögöm. Kicsit tapogatózok, a fejemre tette azt a bigyót, de hogy a picsába sikerült neki? - Na na miért én vagyok a rossz arc? Én vagyok a suli legártatlanabb lánya, minimum valami tó hölgye akarok lenni vagy Artúr kurvája - képedek el. Micsoda feltételezés ez, hogy én vagyok aki megdugja más nőit? Mármint inkább mint a felszarvazott fél, de azért mégiscsak, hát már egészen sértő. - Oh úgy más, angard! - az ingyen pia óriási lelkesedést ad, így előre török, bár fingom sincs merre van a csaj, mint fentebb említettem olyan sötét van idebenn, hogy ha egy ufótámadás zajlana odakinn villódzó fényekkel és kísérteties zenével azt se hallanám meg. Végre érzem, hogy koppan valamin a csákó hegye, elkaptam most ki kell végezni és a győzelem az enyém lesz. Meg a nő is, meg a pia is, meg a macskák is.
|
|
|
|
Yezebel Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos
RPG hsz: 191 Összes hsz: 309
|
W.A.R. -otthon- - Akkor milyet? Olyan kis csendben intézed azokat, nem is tudok róluk semmit, pedig biztosan szórakoztató lehet kívülről nézve. - Habár nagyon izgágának és mindenlében kanálnak tűnik, valójában, ha a tényleges cselekedeteket nézzük, Yezebel ténylegesen egyikük életébe sem mászott bele túlzottan soha. Najó, Dominik az egyetlen kivétel, de az elkerülhetetlen volt, elvégre nehéz úgy függetleníteni magad valakitől, hogy tulajdonképpen gyerekkora óta neked kell gondoskodni róla. De ő már kirepült a fészekből, mostanság már kevésbé 'anyáskodhat' felette. Nem mintha bánná, szoros kapcsulatuk nagyon torz és furcsa lenne, ha anyai szerepben tetszelegne Dominik előtt. Illetve annak idején is inkább valakiféle távoli tükörkép volt, inkább volt 'gondviselő'? Tanár? Ezt a bájos gondoskodó, anyai vonalat csak a szórakozás végett vonta be.. annál viccesebb most az egyik arcával konkrétan Dominik kisfiát megformálni. Van az egészben valami nagyon szemtelen, valami nagyon bicskanyitogató - és Yezebel imádja ezt a tényt. Elégedetten hagyja, hogy a haját birizgálják, el sem próbálja játszani, hogy nem pont emiatt helyezkedett így el. - Iiigen, igen ezen én is gondolkodtam, mi lenne a legmulatságosabb? Melyik megközelítés? Ahh - drámaian felsóhajt és a hangban van egyfajta nagyon indecens él, ami az érzékenyebb lelkűeket pirulásra késztetné - .. alig tudok válogatni a lehetőségek közül. Mi legyen, mi legyen... ? Végig lehunyva tartja a szemét, de arcvonásai kifejezően visszaadják izgatott érzelmeit. A kisördög a bal vállon, mindig is odavolt ezért a szerepért, mert a legtöbb embernek vannak olyan jellemvonásai, amelyekre megfelelő módszerekkel, jó időzítéssel oda lehet hatni. - Megpiszkálhatnám a védelmező oldalát, hm? Egy elesett kislány, a csúnya gonosz Ruben bácsi helyben hagyta.. mit gondolsz? Megüthetnél és még csak mérges sem lennék érte! Olyan régen éreztem a vér ízét a számban, egy kis fájdalmas sajgás pedig sosem árt a bordák közt, általában úgysincs semmi bajom. Sicko, legalábbis emberi mértékkel nézve. Kissé árnyalhat talán a dolgokon, hogy ha valaki hozzá hasonló, aki már többszáz éve él és rengeteg inger érte, ez tényleg csupán különleges szín a palettán, elszakadva a fájdalom és egyéb ingerek negatív-pozitív meghatározásától. Ennyi idő elteltével, ennyi tapasztalattal benne nem a jó és rossz skála két oldala között ingadoznak életének eseményei, történései, döntéseinak súlya és jellege vagy morálja. Hanem az érdekes és unalmas között. - Bár olyan kis melankolikusan magányosnak tűnik az élete, nem lehettúl sok emberi kapaszkodó körülötte, akikre támaszkodhat. Nem biztos, hogy a gondoskodó oldala olyan kiforrott, hogy alapozni lehessen rá bármit. Persze, ideig-óráig mindenki szereti magát hős megmentőnek képzelni, nade ez az állapot kitartana, elég szilárd alap lenne akkor is, amikor döntéshelyzet elé lenne állítva? Számíthatna valakitől elhivatott védelemre, aki az olvasott háttéranyag alapján sosem kapott hasonlót? - Naaah. - Hangosan válaszol saját, ki nem mondott gondolataira. - Azért elrakom későbbre, tetszik a gondolat, hogy megüss. Nagyon nem szakadhat el ettől a gondolatmenettől, mert alig néhány másodperc elteltével figyelmeztetés nélkül, hirtelen felül. Boldog, széles vigyorral helyettesíti a farkát két kezével Ruben nyakában, ahogy előredőlve átöleli és úgy dől rá köntösöstül. Állát megtámasztja a vállát, így az ötletét közvetlenül Ruben fülébe duruzsolhatja. - Ha már az én megverésemet elnapoljuk, mi lenne, ha egy kicsikét, egy iiiinduri pindurit őt bántanánk? Csak annyira, hogy nagyon fájjon. Ne törjön össze teljesen, de legyen szörnyű napja. Játsszuk el, hogy kirabolják, hagyjuk ott egy sikátorban, megfosztva az értékeitől, a büszkeségétől és ha volt is aznap bármilyen jó tapasztalata - mindattól? Leszel a segédem? Alattomos ötlet fogalmazódott meg benne, de dallamos hanglejtése alapján Yezebel rendkívül elégedett vele.
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Will ______________________________________________________ Kicsit szkeptikusan állok a kijelentése előtt. Valóban tudna vigyázni magára? Nem egy kigyúrt állat. Nem használhat varázslatot sem. Így nehéz elhinni szavait, de nem szólok. Csendben bólintok. Legyen. Aztán majd úgyis meglátjuk, hogy mennyire igazak. - Csak mi? - billentem oldalra fejemet - csak inkább mégse? - elmosolyodom és ellépek tőle. - Különben jó kislány voltam, nem keltem azóta férfi mellett, ez csak a te kiváltságod - végig őt figyelem, elvégre az olyan nagy birtoklási vágyának ez lehet, hogy egy igen melengető tény lesz nem? Azt nem mondhattam, hogy azóta nem feküdtem le senkivel, de senki olyannal, leginkább Winterrel, de őt egyáltalán nem tartom szeretőnek. Ő inkább csak egy poros játék, az pedig, hogy arról lemondjak olyan mintha azt kérnék szokjak le. Amit mivel nem vagyok függő nem tudnék megtenni, de amúgy sem akarnám, az már totálisan különböző dolog, egészen más vizek, mint amiben most állunk nyakig. - Megígérem, hogy nem ütlek meg többet, ha megígéred, hogy így nem teszel ki többet. Mit szólsz? Áll az alku? - és aztán menjünk és igyuk le magunkat a picsába és felejtsük el az egészet. Nem tudom miért engedem el ennyire gyorsan a haragomat Willel szemben. Talán mert jó volt az együtt töltött idő. Kicsit felemésztjük egymást, kicsit mind a ketten kihasználjuk a másikat, de épp ezért egy olyan kapcsolat, amit addig lehet játszani amíg az ember akarja, úgysem sérül benne senki, mert nincsenek igazi, mélyenszántó érzelmek, mint a szerelem.
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Lölő Outfit |
______________________________________________________ Őt figyelve elmosolyodom. Ahhww a pici elsősnek honvágya van Hát ez mennyire aranyos már. Igazi kis pedigrés kölyök lehet akkor rendes családból apával meg anyával, akik az emberi normáknak megfelelően viselkednek. Biztos jó lehet neki. - Az első években sokaknak van honvágya ez tök normális - felelem végül. Elvégre mit baszogassam vele. Attól, hogy nekem nincs olyan hely, ahova "haza" vágyódnék még tök jó, hogy valakinek igen. Halkan felkuncogok a rajongótábor említésére. - Ugyan dehogy van - legyintek kacagva - a te múzsád lennék egyedül - kacsintok rá. Kis játszadozás belefér, ha más miatt nem is, hát a magam szórakoztatására. Bár rajngó táborról tényleg nem tudok, szerintem nem túl sok ember rajong értem. Néhányan elveszik amit felkínálok nekik, néhánynak meg odaadom amit megkívántak. De ez egyik sem nevezhető rajongásnak. - Mi más? - vonom fel szemöldökömet kíváncsian. Nofene vagy én gondolok rosszra vagy mindketten, hoppácska. Ahogy egyre többet beszélünk úgy jön bele Zalán is ebbe a kis játékba. A megjegyzése pimasz ez pedig tetszik. - Tudod mit? Ha nagyon tetszik a rajz majd elárulok egy titkot, ha pedig gazdaggá teszlek hát akkor hívj meg egy vacsira, úgy fair - vonom meg a vállam vigyorogva. Elvégre ha már belőlem lesz milliomos, minimum, hogy meghív egy jó steakre valami fancy étterembe, ahova úgy kell kiöltözni mintha az angol királynőhöz mennénk pofavizitre. - Neked bármit - csicsergem vidáman. bár az első korty bizonytalan a másodikat rendesen meghúzza. De annyira, hogy mintha kicsit vörösebb is volna az arca mint eddig. Az utasításokra körbenézek és egy vele szembeni babzsákra leültem. A kabáttól előbb megszabadulok, aztán ahogy kéri úgy bepózolok. Hajamat eligazgatom, hogy körbeöleljen. Mégis milyen Júlia portré lenne, ha nincsenek ott a loknik mindenhol? - Szemből. Így jó lesz? - pillantok rá.
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben INAKTÍV
bastard RPG hsz: 297 Összes hsz: 423
|
Yezebel - otthon, kényelmesen, prédát mustrálvaJó kérdés, hogy ebben itt mi számít neki játéknak. Az erőszak vagy éppen teljesen más? Hiszen majdhogynem mondhatni, hogy az egész világ az övék, így aztán színtere van arra, hogy minden egyes formát megtapasztaljon, játszani tudja. Nem is tud választani, vagy ha igen, azt kimondva talán még egy halovány árnyalatot tudna csalni a másik arcára. Az, hogy az épp a zavar, vagy más, mindegy. -Legtöbbször kérik is a csendes módot. Nekem az egész ittlétem egy játék, hogy senki vagyok, mégis valaki, miközben nem látnak semmit sem. A többit pedig ismered. Azt, amikor kegyes vagyok közben és amikor nem – halovány, szinte már-már ragadozóhoz illő vigyorával cirógat végig Yez nyakán, arcának élén, hiszen ki más, ha nem ő látta ezeket a feleket. Visszatér a tincsekhez, újfent azzal játszadozva von vállalt. - Nekem mindegyik szórakoztató. Ezzel is lehetne mit játszani – bök a telefon felé, azonban ez nem az ő terepe, nem az ő játéka. Az persze nem tilos, hogy ihletet adjon, vagy épp bármi megoldást, ebben nem rest, hátha végül mégis kap egy kis koncot vagy ő nézheti végig, mire jut. - Csak ne Lacika. Attól még ez a szerencsétlen is kitépi a haját – ingatja meg a fejét. Bár nem utolsó szempont, hogy el lehetne adni a gyereket, mint vérfarkast, csak épp annyira lenne hihető, mint amúgy egy ál alak lehet. Plusz sok munkával járna, így csendben marad. Közben az ölében bőszen meg a dráma, halkan nevet fel, hogy ennyire mindent akar és még sem tud dönteni. Nem félti, mert tudja, egy ilyen után jönnek a legjobb ötletek. - Lassú vagy gyors játékot akarsz, ezt még ugye mérlegelni kell – mintha amúgy nem tenné, de jobb hangosan beleszállni az ötletekbe, mint csak figyelni és bámulni. Aprót moccan, mintha elzsibbadt volna már a sok ülésben, majd lepillant, amikor hangját hallja. - Akár – hümmög pár sort. Bár gyerekeket nem üt, tudja mit ért kislány alatt. Arcát ugyan nem adná, elvégre még sajnos itt kell élnie egy ideig, de az ötlet alapnak elég. – Milyen kegyes vagy, hogy nem lennél mérges. Én meg nem ütnék nagyot. Annyira – vigyorog. Noha az erőszak nem része életüknek, a fájdalom igen, az a fajta, ami mégis kellemes. – Na ha ennyire hiányzik – tűri fel az inge ujját, hogy itt és most azonnal megejti, ha kell, de ugyan úgy csak a hajtinccsel játszadozik. Tudja, hogy nem most vágyik rá és nem arra, amit ő, nem olyan rég játéknak nevezett. - Vélhetően senki, hacsak itt nem találta be valaki. Talán épp neki kellene egy gondoskodó. Lehetnél a kis barátja, aki segíti – bár általában nehezen van az ilyen kimondva, jelezve. Valahogy abból, amit olvasott, nem az jön le, hogy akkora támasz lehetne. Aztán ki tudja, mások is okoztak már neki meglepetéseket. - Na? – pillant kérdőn, majd vigyorodik el a fejét ingatva. Ha ennyire kívánja, megadja. Nem mintha olyan sűrűn mondana nemet az ötleteire, mert, nos, az ízlésük sok mindenben hasonló, valahogy ez pedig kissé meg bizarrabbá teszi a kapcsolatukat. Egy tincset csavar ujjai köré, majd hullik le, amikor hirtelen ül fel és dől rá. Derekát átkarolva húzza bele ölébe, miközben feje billen minimálisan oldalra, a boldog vigyort látva pedig minden világos. Jutott valamire. Halk szuszogása hallatszik, miközben a másik beszél, derekán pihenő kezével tartva magukat. Végül fejét dönti hátra a támlára, mintha nem dőlt volna már el rég, mi is válasz. - Leszek a segéded, örömmel. Legalább nekem is jut belőle. Talán mégis picit előre hozott karácsony ez – mintha ünnepelne. Persze, majd pont ő. – Elveszem a méltóságát és te leszel a megmentő? Rettentően bájos. És aljas. Ügyes – lehel lágy csókot halántékára, majd dől el vele. – Mikor akarod?
|
|
|
|
Fekete Nonó Mestertanonc Eridon, Színjátszós, Másodikos mestertanonc
Tűzes Főnix RPG hsz: 135 Összes hsz: 749
|
EszterÉpítgetés
A lány jól elterelte a figyelmem a hidegről, örültem, hogy jól fogadta az ötletemet. Az elején mikor elkezdte mondani megijedtem, hogy nem tetszik neki az ötlet, de kár volt aggódnom. – Rendben. – Elkezdem kicsit szétválasztani a havat. – Így ni, kész. Az ott a te részed. – Mutatok egy csúcsosabb kupacra. Elkezdem az egyik részét gyúrni és aztán rá pakolok egy kis havat és rágyúrom. Sokat haladtam, odapillantok a másik térfélre, hogy lássam hogyan halad. Amikor megszólal, elmosolyodok. – Örülök hogy tetszik, még a szünetben tanultam meg, aztán persze tökéletesítettem órán. Neked van valami dolgod órák után? Mert ha nem, akkor a klubhelyiségben beszélgethetünk, hogy megismerjük egymást jobban. Mit szólsz? – Érdeklődve figyeltem az arcát. Közben gyúrom tovább a “hóból készült embert”. – Van valami amit jó ha tudok rólad. Elsőkörben mondjuk iskolai dolgok, és majd akkor beszélgetünk a klubhelyiségben ha szeretnéd. Mivel az építésre koncentráltam ezért nem figyeltem arra, hogy mit mond. Aztán elvesztettem. – Eszter, meg tudnád ismételni kérlek amit mondtál? Nem figyeltem, bocsi. – Kicsit szomorúan lenézek amiért nem figyeltem rá. Aztán eszembejut valami érdekesebb kérdés. – Neked mi a történeted? Milyenek voltak az eddigi éveid? – Furcsa hogy még nem került fel az a téma, hogy “éveink” vagy “életünk” mindegy. – Melyik a kedvenc tantárgyad? Mikor jöttél? Ez az eredeti hajszíned? Nagyon szép. – dicsértem a lányt. – Nagyon örülök, hogy össze találkoztunk és még nagyobb barátok lettünk, szervezünk majd egy eridonos bulit? – csapok fel egy újabb jó ötletel ami jó buli lehetne.
|
|
|
|
Yezebel Speciális karakter, Bogolyfalvi lakos
RPG hsz: 191 Összes hsz: 309
|
W.A.R. -otthon-
A hozzászólás felkavaró 'képeket', korhatáros tartalmat, nyugalom megzavarására alkalmas elemeket tartalmaz, így 18-as besorolást kapott. Csak saját felelősségre olvass tovább! Tényleg. Én szóltam.
Hát ez nem volt elég konkrét válasz, már amit Ruben adott a saját elfoglaltságaira, de nem tudja érte őszintén hibáztatni a másikat. Yezebel az a fajta valaki, aki elől még az alvilágiak is féltik a saját ismeretségeiket. Nem azért, mert sokkal kegyetlenebb lenne másoknál, valójában némelyik ember még a rövid élettartamával együtt is sokkal rosszindulatúbb, mint az ifrit maga. Sosem voltak kétségei azzal szemben, hogy az emberek valójában sokkal inkább tudnak a romlás kvintesszenciájává válni. Neki rengeteg ideje van arra, hogy jóllakassa az igényeit - az emberek élettartama sokkal rövidebb, nekik néhány röpke évtized alatt kell bevégezni, amit akarnak. Ott van például Alhazred, akitől ember létére még Yezebelt is kirázza a hideg, és aki előtt még ő is képes rajtakapott gyerekként viselkedni. - Továbbra sem értem, mi bajod vele. Egy bájos kisfiú, a leghitelesebb mind közül. Tudod, milyen jól jött a salemi boszorkányperek idején? A gyerekeknek mindig hisznek - vagy ha nem is, elkenik annyival, hogy "csak gyerek". Bemész valahova és lebuksz? Jaj, csak eltévedtél. Nem hisznek neked? "A gyerekek olyan kíváncsiak." Nem tud rosszul válaszolni. Tény és való, hogy Rubent akármennyire kirázza a hideg attól az arcától, kétségkívül a kisfiúnak köszönhetik a legtöbb információjukat. Valahol azért megérti, miért is olyan morbid Ruben számára a kisfiú, ő így van bekötve, valószínűleg nehezen vonatkoztat el, miket szoktak csinálni Yezebellel, akkor sem, amikor a gyermeki arccal látja. Ruben néha meglepően emberi a kis társaságukban, de ez nem baj, nem árt, ha ez a perspektíva sem marad ki az életükből, máskülönben könnyen elkapathatnák magukat. - Effektívet, leginkább, de borzasztóan sok időnk nincsen.. - Sok ideje Dominikra volt - és még van is, a telefonban szereplő illetőre.. pár hónap? Alapvetően pár hét, utána pedig csak az a lényeg, hogy bebiztosítsa a férfi helyét a kezeik között. - Ha nem teszed bele a szíved lelked az ütésbe, akkor nem is kell. - Szürreális, de aki legalább csak az ifrit motivációinak és viselkedésének töredékét ismeri, sejthető számára, hogy bár vicceskedve mondja, de a kijelentés tartalma igaz. Viszont most valóban nem ennek az ideje van, kényelmesen, jóllakott, lusta macska módjára terpeszkedik el a másikon - jó kérdés, hogy a fizikai kontaktus tölti el ilyen elégedettséggel vagy a saját ötlete villanyozta fel ennyire. - A fejemben olvasol, pont erre gondoltam! Nagyon rossz lesz neki, fájni fog mindene, elvették a pénzét, egy koszos sikátorban fog feküdni, pálca nélkül.. kihez menjen? Akárkitől kér segítséget, megalázó lenne.. - Olyan szomorú, együttérző hanglejtéssel narrálja a fejében élő jelenetet, hogy az ember már abba a téves következtetésbe ringatná magát, hogy az ifritben valóban fellobbant az együttérzés. - Aztán felkarolnám. Nem éreztetném vele, hogy gyenge vagy elesett, csak kedves jóindulattal segítenék neki. - Hangja dorombolóra vált, mintha teljesen másról beszélne, más gondolatokon élvezkedne. Ha egy külső szemlélő mondjuk számára ismeretlen nyelven hallgatná a párbeszédet, azt gondolná, korhatáros pimaszságokat suttog Ruben fülébe. Lehel is egy csókot az előtte lévő csupasz bőrfelületre a férfi nyakán. - Hazavinném.. - Van egy alibi lakása Bogolyfalvát, amely nem köthető ehhez, pont az ilyen vagy hasonló esetekre. Mégsem hozhatnak ide mindenkit, sőt, ide leginkább senki kívülálló nem teheti be a lábát. Beszéd közben tovább halad a szájával, ezúttal a Ruben füle mögötti pontra. - Bekötözném a sebeit. Védelmet, együttérzést és támogatást kínálnék neki, egy személyt, aki megérti és megbecsüli őt azért, ami. Aki megerősíti benne, hogy amit mások szépséghibának látnak benne, azt ő gyönyörűnek. - Játékosan széthajtja a férfi köntösét két tenyerét a ruhaanyag alá csúsztatva szétteríti a másik mellkasán. Szélesen mosolyogva nyalja meg a száját, ahogy eldőlnek. Saját köntöse is teljesen szétnyílt mostanra, teljesen Ruben fölé magasodik a kanapén vízszintesben, két karjával a férfi fejének két oldalán támaszkodk, arcuk szörnyen közel egymáshoz. A vörös tekintet izgatottan csillog. Derűsen és a kétértelműség csíráját sem próbálva elfojtani a hangjában szólal meg aztán. - Akár most rögtön. - Nem valószínű, hogy ez a válasz már ördögi mestertervükre vonatkozik.
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide RPG hsz: 1863 Összes hsz: 1914
|
Szokatlanul morózus hangulatban mászik be az egyik ablak melletti box műbőr ülésére, egyik kezében a magas pohárba töltött áfonyalevet egyensúlyozva. Az ital az asztalra fröccsen, ahogy leteszi maga elé. Közvetlenül a párás üveg mellé, ül, az ablakra ragasztott karácsonyi matricák árnyékot vetnek rajta a bántóan éles decemberi napfényben. - Ha megint lelépsz, kitépkedem a kis lábaidat. A kukoricalényt figyelmezteti színtelen-rekedt hangon, akit időközben a kabátja zsebéből szintén az asztalra rakott; a mutatóujját is felmutatja felé figyelmeztetőn. Az motyorog valamit, csöpp puffanással ül le a szalvétatartó szélére, majd kezd karácsonyi dúdolgatásba. - Ha még egyszer azt mondom, hogy a long island péntek jó ötlet, kérlek, üss meg. Sose éreztem magam ennyire betegnek. Ezt már a lánynak intézi, arckifejezése pedig aláfestéséül szolgál halk szavainak. Sápadtabb, mint általában, a szeme alatt kialvatlan sötétség. A háttámla helyett az ablaknak dől, hogy kiszorítsa a rajta gúnyolódó szombat délelőtti fényt. A feje minden bizonytalan szívdobbanásával sajdul egyet, a szeme pár percenként könnyekkel gyűlik meg, gyakran vesz mély levegőt, hogy leküzdje hullámzó hányingerét. Szénhidrát kell. Amikor ébredés után javaslatot tett a lánynak, minden annyival könnyebbnek tűnt. Hiszen soha semmi sem volt még jobb, mint a társadalom tevékeny tagjai közé merészkedni úgy, hogy látványosan fos másnapos. A legtöbb erejét össze kell szednie hozzá, hogy emberként viselkedjen. Behunyja a szemét, a halántékát dörzsölgeti. Soha többé nem iszom semmit.
|
|
|
|
Dévai Vince Áron Nyugodjék békében!
RPG hsz: ? Összes hsz: ?
|
Zalán napi viseletFélrenyelem a nyálamat, és heves köhögőroham tőr rám. Olyan mintha valami a torkomból próbálna előjönni, feltörni a mélyből. A kancsó felé nyúlok, és megtöltöm a kupámat félig és lassan kortyolni kezdem a hideg vizet. Felprüsszögök, de csak egy egyszer és éles fájdalmat érzek a torkomban. Szó szerint a nyálam megerőszakolta a torkomat, vagy ilyesmi. Hasonlatos ahhoz, mikor beleesünk egy medencébe, és hirtelen víz vesz körül. Az orrunkon, a fülünkön kezd beáramolni a víz, és amint a felszínre jövünk kapkodni kezdünk a levegő után. Nem nagy dolog, más is fulladozott már de milyen ironikus hogy az előbb valaki bekrepálására gondoltam. Öngól, meg is érdemlem. - Bocs, de ha most nem figyeltem volna akkor lett volna rá magyarázatom – mondom a srácnak, és a vizes számat kezdem törölgetni, amelyből csepeg ki a víz. A tányérra érkeznek a cseppek, az asztalra olyan gusztustalan volna. A velem szemben lévő, másik asztalnál helyet foglaló gyerek már így is borzadozva nézi az eseményeket, de tömi magába a lekváros buktát. Száraz az tesó, lökj le hozzá valami innivalót. Hallom én hogy a Zalán nevezetű playboy vakerálgat néha, de megint nem figyelek oda rá. Az orromat is ki kellene fújni, mert érzem a vizet ott belül. Hogy lenyugodjon a torkom, előkotrom a táskából a narancsmentás cukromat, kiveszek belőle egyet megkínálom a gyereket és leteszem az asztalra. Eléggé gyorsan elolvad az ember szájában, így néhány perc múlva újat kell bevennem. - Aha, én is örülök. Ha nem haragszol, azért annak még jobban hogy nem nyiffantam ki. Jó kis mutatvány volt. Kipróbálod? – kérdezem, majd kacsintok egyet rá hogy vegye az adást. A srácok egyre jobban kezdenek fogyatkozni az asztaloktól, nem tudom ő még miért nem lécelt le. Vagy kevés haverja van, vagy szekálják, vagy nem tud mit kezdeni magával. Ahogy én.
|
|
|
|
Augustine René Meurice INAKTÍV
Au | the Bully RPG hsz: 53 Összes hsz: 73
|
Ő s z i S z é lLepereg róla az érezhetően gúnyos megjegyzés, mely teljesítményét kívánja megkérdőjelezni. - Bármily hihetetlen is, nem én kezdtem a balhét. De gondolom a pici szíved csücske ezt a részletet már nem osztotta meg veled - ez az a helyzet, amikor hülye emberek hülyeségeket csipognak, ám ezt már nem teszi hozzá. Halálos nyugalommal válaszol ellenben, mert tulajdonképpen az akkori eset nem az ő számlájára volt írható. Persze a toll kérdése felvet egy s mást, ám mivel nem bizonyítható, hogy valóban ellopta volna, teljesen esélyes, hogy találta, innentől fogva pedig Zalán támadt, ő védekezett. Jó, talán egy kicsit túlzásba vitte a dolgokat, de hát istenem, megesik, hogy a dolgok néha eldurvulnak. - Nah, a húgomat még pártolom is. Nem is rossz ötlet. Viszont úgy gondolom, hogy túlságosan magasra pozícionálod magad - kárörvendőn nevet fel, majd jobbját kivéve zsebéből megpöcköli a jelvényt. - Ha azt hiszed, hogy ettől hatalmad van, akkor el kell keserítselek. Ez csak egy fém szar, te pedig egy jelentéktelen senki vagy, bár gondolom ezt a testvéreid árnyékában Te magad is pontosan jól tudod - visszamélyeszti szabadon lévő kezét a zsebébe és felvonja fél szemöldökét. Mindenki tudja, hogy Winter a nagymenő, akinek bandája van, aki rellonosként komoly befolyással van dolgokra. Aztán ott a kis ártatlan hugica, a kis angyalka, akit mindenki szeret. Hol marad a képletben Autumn? Ja, hogy sehol! Fantasztikus. - Nincsenek barátaim - félvállról veti oda a választ, ám mielőtt elindulna a folyosón, természetesen nem hagyja ki a megszokott Augustine féle jótanácsot. - Neked viszont kellenének, mert ha így folytatod, sírva fogsz visszamenekülni a pöcegödörbe, amiből a nagyanyátok húzott ki Titeket.
|
|
|
|
Krushnic Dimitri KARANTÉN
Árminné | Lois | dárdás nádtippin RPG hsz: 224 Összes hsz: 2850
|
Belián shoppingolunk | I'm a barbie girl in a barbie wooorld | days like thisEgy kicsit azért átérzem, milyen lehet neki. Nekem is még relatív új ez az apa-szerep. Előbb voltam tanár, aztán lettem örökbefogadott nagybácsi, aki mindig ott lóg Árminéknál. Az mindig más, ha csak vendég vagy, vagy csak tanár. Van benne valami könnyebbség. A nap végén hazamenők szabadsága. És van benne egy kis keserű súly is. A nap végén egyedül hazamenők szívének súlya. Bármennyire is tudom, hogy valamit kívülről látni néha rosszabb, mint egyáltalán nem látni, nem tudom távol tartani Beliánt az életünktől. Meg nem is akarom. Már a családunk része, bármennyire is kívülállónak érzi néha magát. Vendégnek. Idővel remélem megváltozik ez benne. Ahogy elfoglalom a kiszemelt asztalt s lassan kortyolgatok a vizemből, belém hasít valamiféle elégedett nyugalom. Szeretem házam népét, a nyüzsgést és zajt, de ez a tompább nyüzsgés és zaj, amihez abszolút semmi közöm s nem kell folyamatosan résen legyek, felugorjak, fegyelmezzek, etessek - ez azért olyan csodás pillanat, hogy nem tudom nem élvezni. A mellém zöttyenő zsörtölődő Beliánon pedig csak nevetek, a nevetésem inkább az egész helyzetért, napért jött elő, s ilyen vigyorral a képemen lapátolom aztán be az ebédet, s mikor már tálcáinkat a helyükre víve hátrahagyjuk a kajáldát s az egész plázát, még mindig kellemesen zsongok a könnyű nyugalomtól, tovább szőve terveinket. / /
|
|
|
|
Autumn Rue Danvers Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós
A Nemes RPG hsz: 447 Összes hsz: 589
|
Speak your mind even if your voice shakes Írta: 2021. december 11. 21:43
|
Ugrás a poszthoz
|
x Zalán nem mondott semmit. Zalán nem tudott semmiről, és ha rajtam múlik nem is fog. Érte állítottam meg a férfit, és nem miatta. Azt akartam, hogy soha ne történhessen vele ilyesmi, de ahogy ott álltam a levitás előtt, újra kezdtem egyre kisebbnek érezni magamat. Mint mikor kicsiként úszni tanultam. Bedobtak a vízbe, és kapálódzva próbáltam a felszínen maradni, mélyeket szívtam a levegőből, remélve, hogy sokáig kitart, mert újabb és újabb hullámokra megint csak elmerültem. A szívem is olyan hevesen dobogott, csoda volt, hogy a másik nem hallotta. Amilyen közel állt hozzám, akár tehette volna. Megfeszült az állkapcsom, ahogy a szavai elérték tudatomat. Az öklöm is összeszorult a testem mellett, és szememből kiolvashatta az érzelmeimet. Hiába akartam azt üzenni, hogy erős vagyok. Mérges. Ott volt a megalázottság is. Éreztem, ahogy elvesztem a kontrollt a vita felett, és utáltam. - Fogalmad sincs róla miről beszélsz - reagáltam le végül sután. Szemeim mögött az ideg fájdalmasan összeszorult, ahogy lassan üvegessé váltak az íriszeim. Nem sírhattam, még ha a mérgem hevében tenném, akkor se. De elpislogni se tudtam, képtelen voltam elnézni róla. És erre újra megszólalt. Nekem pedig meggondolatlanul, lendületből, gyorsan szántotta végig a levegőt a tenyerem, hogy hatalmasat csattanjon az arcán. Ha meg is lepődött Augustine, talán nem annyira, amennyire én tettem. Elkerekedett a szemem, és ajkaim is elváltak egymástól. Feszesen egyenesen tartott vállaim beestek. Nem értettem. Megütöttem. Soha nem csináltam még ilyet. - Én nem... sajnálom... - motyogtam a szavakat kiszáradt ajkaim között. Félve rávetettem pillantásom. Zsibbadt a bőr a tenyeremen, és nem tudtam, hogy az ütés mértékétől, vagy a hirtelen rám boruló megbánástól. Nem voltam jobb tőle.
|
|
|
|
Augustine René Meurice INAKTÍV
Au | the Bully RPG hsz: 53 Összes hsz: 73
|
Ő s z i S z é lMindig is ínyére való volt, ha elvethette a sulykot, tulajdonképpen létezése céljának tekintette, hogy mások életét megkeserítse, hátha ez enyhít az apjától kapott örökös bűntudaton, fájdalmon és csalódottságon. Látja, ahogy Autumn megtörik, hiszen ez történik. Pillantása üvegessé válik, tehetetlen lesz és nem szól egyetlen szót sem, mert nem tud. Augustine-nak nem is kellett sokáig keresgélnie, hogy megtalálja az egyik gyenge pontot, bár tagadhatatlan tény, hogy volna még mit mondania, amennyiben az eridonos úgy döntene, tovább feszegeti azt a bizonyos húrt. Gúnyos mosolyra ívelnek ajkai: ő ne tudná? Amióta csak a szülei elváltak, egy utolsó szarházi senki, erre pedig nem átallják hol szavakkal, hol tettekkel emlékeztetni. A hátán izzó nyomok még mindig billogként vijjognak és folyamatosan rántják egyre mélyebbre a gennytől bűzölgő mocsokba. Mert a bensője, ami egykor kedvességet, odafigyelést, szeretetet és humort rejtett, valahol eltűnt, megsebezték, az pedig először csak elfertőződött. Megfelelő kezeléssel ott lett volna Augustine teljes valójában, ezt azonban nem kapta meg. Újabb és újabb vágások, szúrások kellettek ahhoz, hogy olyan mélyre ássa el sebezhető és egyben szerethető énjét, amilyen mélyre tán már visszanyúlni sem lehet. Ebből kifolyólag pontosan tudja, mit érez most Autumn, a bezárt kisfiú tükörképét lája az elhomályosuló íriszekben. Mégis, arra nem számít, hogy szavai ilyen mértékban találnak célt. Nincs esélye elhajolni, ám igazság szerint akkor sem tenné, ha lenne. A lány tenyere hangos csattanás kíséretében találkozik arcával, ami szinte rögtön sajogni kezd, tán még feje is kissé oldalra bicsaklik. A falat bámulja pár másodpercig, hogy rideg, jeges tekintetével a lányra nézzen, aki most már nem csak összetörve van, hanem meg is zavarodott és hebegve próbál bocsánatot kérni. - Nincs olyan dolog, ami jobban fájna az igazságnál Danvers. Ez a pofon erre a tökéletes bizonyíték - nem mosolyog, csak érzelemmentesen, kifejezéstelenül néz az eridonos arcába. Ha lehet, ez csak még inkább ront a helyzeten, mert legalább elégtétel lehetne az arcát csípő, égető fájdalom, egy apró könnycsepp szemének sarkában, mely fájdalmat sejtet. Azonban azon kívül, hogy folyamatos sajgás emlékezteti az ütésre, nem adja meg azt az örömet, hogy bármilyen reakciót is kicsikarjanak belőle. - Sajnálhatod. Takarodj innen, mielőtt vissza találom adni. Gyerünk.
|
|
|
|
Augustine René Meurice INAKTÍV
Au | the Bully RPG hsz: 53 Összes hsz: 73
|
É d e s T e s t v é r e mNem biztos abban, miért szólítja meg testvérét, talán nem is kellene, ám a kicsúszott kérdést a száján visszaszívni már nem tudja. Csak ül ott, Auguste arcát fürkészi, mégis közömbösen várja a választ. Nem akarja kimutatni, mennyire fájdalmas számára édesanyja hiánya, mennyire vágyik az anyai ölelésre és jó szavakra. Annyi keménység után lágyságot akar, azokat a kezeket, amik oly sokszor nyugtatták meg. Nem mintha ikre válasza megadhatná neki ezt, főleg annak tudatában, mennyire idegenül csengett az 'anya' szó levitásunk szájából. Mintha nem is ő mondta volna. Valamire bizonyosan várt, ám nem feltétlenül kapta meg. Az apró hümmögésre biccent egyet és visszafordul az üres váró felé. Hallja ugyan a kérdést, de igazság szerint maga sem tudja, mit gondolt. Hova máshova mehetne? Apjukhoz biztosan nem, bár kétség kívül jobban örülne neki a férfi, mint saját fiának. Vajon mit lenne hajlandó megadni azért, hogy végre egyszer tökéletes gyereket kapjon és ne azt a selejtet, aki a nyakán maradt? Valószínűleg mindent. Az élet viszont nem kívánság műsor, így mindenki oda tart, ahová való: a saját poklába, vagy épp mennyországába.
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Will ______________________________________________________ Lustán becsúszok az ablak mellé szabad kezemmel egy istenes ásítást nyomva el. Úgy érzem, mintha legalábbis reggel hat volna vagy még annál is sokkal korábban. Az idő meg csak kontráz erre a verőfényes napsütéssel. Ritkán ennyire derült az ég. Talán csak azért bújt elő a nap bár órára, hogy minket gúnyoljon ki. Velem szemben Will épp a kukoricaizével perel, ez halovány mosolyt csal arcomra. Édes. Mint egy ötéves. A kijelentésére felnevetek. Teljesen megértem, az én fejem is totál tompa. A nevetésbe bele is sajdul így hát inkább abbahagyom. Valószínűleg épp ugyanolyan pocsékul néznék ki mint a férfi. Pár óra alvástól ott volnának a karikák a szemem alatt, a fáradt ráncok, az elszíneződött bőr itt-ott, de ehelyett úgy nézek ki, mint egy rendes ember normális alvási idővel a háta mögött. Mégiscsak emberek között vagyunk, nem lehetek trash. - Megígértem, hogy többé nem ütlek meg - vonom meg a vállamat, aztán szélesedő vigyorral még hozzáteszem - de rúgásról még tárgyalhatunk - Iszok egy kortyot a narancslevemből, közben hátrébb dőlök, neki tehénkedve a háttámlának, az arcmimikám ma használhatatlan úgy tűnik, mert minden rándulásnál azonnal nyilall is a kobakom, mintha rendes muszáj volna neki. Talán jobban jártunk volna ha Willhez rendeljük a pizzát és az ágyban esszük meg. Legalább ez az ocsmány sárga színt nem kéne bámulnom a szemem sarkából.
|
|
|
|
Somogyi Ervin Dominik INAKTÍV
ohgod RPG hsz: 98 Összes hsz: 105
|
Amióta kitalálta, hogy ő bizony bájitalkészítő lesz, az élete még annál is nyugodtabb és unalmasabb, mint addig volt. Korábban legalább csesztethette a családja, hogy kezdjen magával valamit, esetleg veszekedhettek vele a lustasága miatt vagy épp a nem teljesített VAV-ján ment a hercehurca, most viszont totális chill-be van a família. Az egyetlen botrányhős közöttük Viktor az új feleségével, de nekik adott egy mocskosul ronda étkészletet, feltételezvén, hogy jó hasznát veszik még annak. Ám kit érdekel mindez, mikor a levitás Saint-Venant megkereste egy roppant érdekes ötlettel, miszerint változzanak nővé - nyilvánvalóan csak kutatási célból, mi másból? -, aztán ha már ez így felötlött, Ervin főzze már meg hozzá a bájitalt. Meglepődnének az emberek, ha tudnák, milyen könnyű hozzájutni a megfelelő információkhoz. A nemváltó bájital egyébként pontosan a testcsere bájital alatt van, valószínűleg azért, mert néhány apró, ám igen fontos módosítást kivéve ugyanúgy készülnek. Ki gondolná, hogy ebből még akár baj is lehet? - Asszem pár nap, de próbáltam nem túl erősre főzni. Lehetne ez hetekig tartó is, csak minek - vállat von, mely tökéletesen jól elárulja, hogy mennyire vágyik nőnek lenni huzamosabb ideig. Jól mondod, semennyire. Megragadva a két üvegcsét - hozzáteszem, összecserélve őket -, a (rossz) fiolát Lafayette-nek nyújtja. Pedig mintha felcímkézte volna, de legalábbis megjegyezte, melyik a jó... Van egyébként ennél a cserénél nagyobb gond is, de ezt majd csak a hatás után fejteném ki. - Figyelj, háromra húzzuk le, lesz, ami lesz - a jól ismert Ervin mentalitás: ha szar lesz is lesz valahogy, a hídon majd akkor megy át, ha odaért. Csak a kérdés az, hogy milyen hídhoz fog érkezni és mennyire lehet majd átkelni rajta, ugyebár...
|
|
|
|
William Martin Krise Független varázsló, Bogolyfalvi lakos
cyanide RPG hsz: 1863 Összes hsz: 1914
|
- Ja... jogos. Akkor csak rúgj meg, hogy megjöjjön az eszem. A közelebb lévő könyökével az asztalra támaszkodik, a tarkóját az üvegnek dönti, fájó koppanással. Behunyja a szemét. Borzalmas kedve van - ez eleve nem lenne meglepő, de már tegnap is olyan gondterhelt fejjel nyitott ajtót a lány előtt, mintha a behajtókat várná. Általában az estét valamiféle hétköznapi és semleges tevékenységgel kezdi, mintha csak barátok lennének, a hálószobába csak később csábítja át a lányt. Az előző nap azonban érezhetően más volt, a mozdulatai szétszórtak és sürgetők, a szokásosnál is türelmetlenebb. Most nem érdekelte a beszélgetés, feszült volt, a testét akarta, el is vette, ami neki jár. Nyomottsága azonban ettől sem csillapodott, így nyúlt a koktélkeveréshez, amiből először szétcsúszás, egy újabb szédelgős, bizonytalan együttlét, majd nyugtalan alvás született. Most pedig itt ülnek. Szereti a kis visszavágásait, a cinkos vigyorát, amit lát, amikor felé hunyorít. Pontosabban: más napokon szereti. Most inkább tovább rontanak feszült hangulatán. William, eljött ház az ideje, hogy törleszd a családod, közöttük pedig az én személyes és fáradhatatlan támogatásomat, amit az elmúlt években kifogásolható viselkedésed ellenére is biztosítottunk a számodra. A család rangidős tagjaival egyetértésben tehát a következő döntést hoztuk... - Sose kérdeztem, milyen a családod. Anyád-apád is mágusok, vagy...?
|
|
|
|
Vattai Júlia Aurortanonc, Animágus, Világalkotó, Végzett Diák
Porcica RPG hsz: 1175 Összes hsz: 1241
|
Will ______________________________________________________ - Ezer örömmel, de haraphatok is. Olyan isteneset, az is igazán fel tudja ébreszteni az embert - somolygok és néhány pillanatra lehunyom szemeimet. Így picit jobb, de leginkább sehogy sem jó. Furcsa érzés, általában nem jutunk el eddig a pontig. Will sem, pedig ő gyakran részeg, mégis a tegnapi egészen más volt. Nagyon akart látni, aztán nagyon akart dugni, aztán nagyon akart inni. A kérdésre kinyitom pilláim. Néhány pillanatig őt tanulmányozom, hogy tényleg komolyan érdekli-e a dolog, aztán halvány mosollyal felelek. - Nekem nincs családom - nyilván nem ez volt a kérdés. Mégis úgy éreztem, hogy mindenek előtt ezt le szeretném szögezni, mert nem lenne fair velem szemben, hogy néhány faszfejről azt higgye Will, hogy a családom. A nagy büdös francokat. Én a saját családom vagyok, egyedül és ami azt illeti a tizenhét évem alatt így vagyok a legboldogabb és érzem magam a legnagyobb biztonságban. - De amúgy nem vagyok benne biztos. Ez sose volt téma anno. Apám vagy kvibli volt vagy mugli, anyám varázsló lehetett mert rémlik, hogy eltörte a fater a pálcáját, rajta - tényként közlöm őket, nem csuklik el a hangom és nem is vágok szomorú arcot. Ugyanúgy ejtem ki ezeket a szavakat is mint azt, hogy süt a nap vagy épp dörög az ég. Apám tagadásban kívánt élni, erre kényszerített minket is. Aztán jöttem én meg a metamorf mágiám. Hát enyhén szólva sem örült neki. Nem tud már meghatni. Az embernek egy hihetetlenül jó tulajdonsága, hogy könnyen alkalmazkodik, mindenféle szituációba. Sok időm volt megszokni a magamét. - Feltételezem kékvérűéknél se valami boldog szó a család - pillantok rá, hiszen eddig sose találkoztam még kedves családdal aki aranyvérű is volt. Valami baszogatás mindig volt, meg általában erőszak is. Nem lepnék meg ha Will felé is, azért ő is eléggé elbaszott szegény.
|
|
|
|
Draskovich Kristóf INAKTÍV
RPG hsz: 89 Összes hsz: 93
|
Júlia
A sütemény nagyon jó ízű volt, és egyben igazán tömény is. Szép lassan majszoltam el a kiszemelt édességet, épp a felét fogyasztottam el, miközben kezdtem magam egyre jobban érezni. Sosem ettem még olyan édességet, amitől ennyire megváltozott volna a viselkedésem. Egyre jobb hangulatba kerültem, és hirtelen minden gondom, kétségem elszállt. Nem gondolkodtam azon, ami idáig minden nap foglalkoztatott. Olyan érzés töltött el, mintha minden kötelességem elillant volna, és csakis a mának éltem, azaz a jelen pillanatnak. Számomra ez egyben ismeretlen érzés volt, emiatt valamiféle felszabadultságot éreztem, illetve egyfajta aggodalom is elfogott, amely a süti tovább majszolásával egyszerűen tovaszállt. Ahhoz szoktam hozzá, amire a szüleim tanítottak, azaz ne mutassam ki az érzelmeimet, ne mutassam magam sebezhetőnek stb. Viszont most egyáltalán nem tudtam kontrollálni az érzelmeimet, egyre távolabb kerültem önmagamtól. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy egyre felszabadultabb vagyok, és egyre éberebb. Ennek örömére tovább majszoltam a süteményt. A nagy nyugalom pillanatát egy váratlan vendég törte meg, aki amiatt aggódott, hogy mennyi sütit ettem idáig. - Ez az első darabom. Csatlakozol? Van még bőven sütemény - kínáltam fel a lehetőséget a lánynak, aki rendkívül szimpatikus volt számomra, magam sem tudtam, miért. Ez a gesztus egyáltalán nem volt jellemző rám, de most úgy éreztem, hogy remek hangulatban vagyok, és bizony jól jönne egy kis társaság. Azt éreztem, hogy szükségem van valakire, akihez szólhatok, akivel megoszthatom a gondolataimat. Ráadásul süteményből sem volt hiány, úgy tűnt, hogy senki sem állt sorba érte, pedig nagyon finom volt, és bárki vehetett volna belőle, aki a konyhában kötött ki.
|
|
|
|