Thomas Middleton
KARANTÉN
cinnamon roll
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
|
nagyon jó hírrel jöttem: vége van már a mai napnak! *-* mármint úgy láttam, erre vártok, gondoltam, akkor megörvendeztetlek titeket
|
|
|
|
|
Alfred Nathan Declaire
INAKTÍV
RPG hsz: 83
Összes hsz: 103
|
L A F A Y E T T E B É L I V E A U
“Give me a way to reach inside
And find the piece of truth”
Budapest, Saint bárMi halandók felérhetünk-e egy istenhez valaha? Vannak olyanok, akik mindenféle magyarázat, mindenféle ok nélkül elhiszik magukról, hogy azok, de mégis… Lehet-e akkora hatalmat adni egy ember kezébe, amely felhatalmazza arra, hogy emberi életek és sorsok felett hozzon döntést? Hogy megölje azt, akit meg kell, hogy életben hagyja azt, akit életben kell, és hagyja elfutni azt, aki megérdemli a második esélyt? Dönteni emberek sorsa és élete felett, mindössze azért, mert te eldöntötted magadról, vagy rólad eldöntötték, hogy felhatalmaznak ekkora emberré. Mert talán nem jár együtt a hatalommal az, hogy isten legyél, hiszen a felelősség, amely azzal jár, hogy a te szavadra bomlanak fel családok, halnak meg családapák és anyák, téged terhel. És nem pár napig, nem ideig-óráig, hanem életed végéig, és tudod mi a legrosszabb? Hogy az istenek örökké élnek. Örökre, az idők végezetéig el kellene viselned a lelkedre nehezedő súlyt és terhet, amely azért nyomja azokat, mert istent játszottál, ember helyett. Nem lehetünk istenek, nem lehetünk megváltók, akik mindent megtesznek, amikor azt kérik tőlük. Nem tudunk csettintésre halálos kórokat gyógyítani, egy apró fújásunkra nem fog virágba borulni a mező, amit a tűz leégetett, bármennyire hiszünk benne.
Halkan nevetek fel. Nos, igen, alapos félelem, amely felütötte fejét vendégem gondolatai között. Ha nem ő csinálja meg, akkor találok mást, aki megcsinálja, csak a másikkal lehetséges, hogy nem lennék ennyire elnéző és vendégszerető. Ki tudja? Ma remek napra ébredtünk, a csillagok állására is foghatjuk felőlem, nem érdekel, ahogy az sem, hogy eredetileg miért mondott igent. A családja miatt? Esetleg a testvére? Vagy valóban a lelkiismerete az, amely nem hagyná, hogy ily’ módon hagyja cserben a férfit, akinek lehetőségért esedezett? Talán valóban nem is fontos az, miért mondott igent, amikor megtette. Ne fejtegessük vissza, nincs rá időnk. Szemöldököm rebben meg az asztalnál, ahogy visszakérdez. Elmosolyodom, majd lehunyom szemeimet. Szólásra nyitom ajkaimat, amikor ismét megszólal, ráncba szalad szemöldököm, kissé oldalra billentett fejjel fürkészem a fotelba rogyót. Minél tovább húzom, annál nagyobb a kockázat. Vajon miért nem állt neki rögvest pörögni az agyam ezen? Miért nem dolgozik automatikusan, ahogy mindig, mikor a kockázat kerül előre? Miért hiszek neki? Pillantásomat kapom az ajtó felé, pár másodperc múlva fordul utána fejem is, értetlen tekintettel rázom meg fejemet, majd előre biccentem azt, amikor megszólalok. – Tudod, hogy nem tehetem meg. Megkért rá, még akkor is, ha ez a halálával jár – jobb kezem mozdul magam mellől. Mutató- és hüvelykujjammal dörzsölöm meg szemeimet fáradtan. Nagyot szusszanok, mielőtt Sébastienre emelném tekintetemet.
- Egy hét – rohadt életbe bele, kellene az a két hét, hogy aki ezt tette, az elhiggye, hogy sikerült megfognia és vígan battyogjon be hozzám, hogy eldicsekedjen vele. Én pedig, mint vendégszerető ember várhassam tárt karokkal, hogy valóban mennyire ügyes és szembesíthessem azzal, hogy még egy ilyen és nem ússza meg. Mert mindig van lehetősége mindenkinek, azonban ha nagyon szűkösre veszem a lehetőségeimet, egy hét is elég lehet. – Ennél lejjebb sajnálatos módon nem vihetem – és ha rosszul is sül el, legalább azt az egy hetet a családjával töltötte. Mélyet sóhajtva kerülöm meg az asztalt és rogyok a székembe. Felcserélődtek a szerepek immár, és meg kell mondanom, hogy hiányzott a saját szerepem.
- Mennyi az esélye annak, hogy belehal? Az egyik legjobb emberemről beszélünk, nem értékelném, ha nélkülöznöm kellene – főleg nem egy örökkévalóságra, hiszen az istenek nem halnak meg.
|
|
|
|
|
Oshiro Noa
Házvezető-helyettes Navine, Tanár, Mestertanonc Tanár, Egyetemi tanár, Bogolyfalvi lakos
astro boy 2.0
RPG hsz: 77
Összes hsz: 100
|
Laura  Úgy tűnik, nem vagyok egyedül a tóparton iszogatós ötletemmel. Ez nem is csoda, hiszen ma gyönyörű időnk van, a táj pedig pedig mesébe illő. Őszinte leszek, láttam ennél szebbet, mégis kellően csendes és néptelen ahhoz, hogy visszataláljak majd önmagamhoz. Elvégre részben ezért is költöztem ide. Merőben más, mint a korábbi lakhelyem, de úgy gondolom, hogy jót tett ez a fajta, drasztikusnak mondható környezetváltozás.
A távolban felbukkanó nőalak hozzám közel, mégis tisztes távolból, a komfortzónámat megtartva telepszik le. Amennyire hunyorogva ellátok odáig, ő bort hozott. Jobban is illik hozzá. Már csak azt nem értem, hogy mit keres itt egyedül, hiszen rövid időn belül a második egyedülálló nyúl piáért ebben a faluban, úgy látszik ez errefelé jellemző, csak még én nem szoktam meg. Persze most sem tartom kizártnak, hogy vár valakire. Elkapom róla a tekintetemet, és inkább a lassan fodrozódó víztükröt bámulom. Veszek egy mély levegőt, majd hörpintek egyet a doboz tartalmából. Már éppen kedvem támad rágyújtani, mikor észreveszem, hogy az imént megbámult hölgyemény mellettem terem. Ami azt illeti, ez elég váratlanul ér, a meglepődöttség ki is ül az arcomra anélkül, hogy gondolkodnék. Előbb végigmérem őt, aztán az üvegre pillantok, amit felmutat. Nehéz megállnom, hogy ne pattanjak fel meghajolni, annyira hozzászoktam már az üdvözlésekhez, de ha már tegeződünk, és a segítségem kéri, jó fej leszek. Miért is tagadnám meg a piát bárkitől, ha úgy kívánja. Én már csak tudom, mennyire jó tud az lenni.
- Fogd meg a söröm - nyújtom ki felé a karomat, benne a dobozzal, ha pedig cserélünk, akkor a palackot az ölembe véve kezdem csavarni a nyakánál. Izmaim megfeszülnek, arcom bevörösödik az erőlködéstől. Nem vagyok a legizmosabb, de pár pillanat múlva azért megadja magát, innentől könnyedén tekerem le. - Parancsolj. Ezt mind te iszod meg? - adom vissza szerényen mosolyogva.
|
|
|
|
|
|
|
Sébastien Lafayette Béliveau
INAKTÍV
#Barázdabillegető
RPG hsz: 96
Összes hsz: 140
|
Nathannak címezveA dohányzóasztalon lévő kiürült whiskys poharat bámulja. Üres. Nem félig teli, nem félig üres, alig egy cseppnyi, ha maradt az alján. Elfogytak a lehetőségek, ahogy az ital az üvegpohárból. De már döntött és nem fog meghátrálni, emelt fővel végzi el azt, amire vállalkozott. Már nincsenek kérdések, dilemmák, ellenérzések. Csak a feladat, amit a tudása legjavával fog megoldani.
Azon elmélkedik, hogy ez vajon egy újabb próbatétel-e. Vajon az élet azért gördítette elé ezt az akadályt, hogy kiderüljön, tényleg megváltozott-e annyira, amennyire elhiszi magáról? Hogy önámítás-e, álszentség amit csinál évek óta vagy a személyisége, tulajdonságai tényleg ennyit változtak? Előtte a hegy, mögötte a szakadék és már csak az lesz a kérdés végül, hogy mászik vagy ugrik. Viszont nem aggódik, hisz mindig a csúcson a legszebb a kilátás.
Tekintete Alfredre siklik, ahogy megszólal. Sebi szemöldöke kissé megemelkedik, ahogy elemzi magában a helyzetet. Szóval legilimentorok. Erre hamarabb is rájöhetett volna, ha képes higgadtan figyelni a környezetére. A felismerés kissé megkeményíti az arcvonásait. Nem kedveli az ilyen tudással rendelkezőket, túl nagy hatalom van a kezükben. Sosem tanult ilyesmit, az okklumenciát is csupán nagyon alap szinten. Pontosan annyira ért az utóbbihoz, hogy erősen koncentrálva egy-két emléket el tud zárni magában. Ezért sem derült ki soha, hogy ki miatt bukott alá anno a seprűről... A gondolat amilyen gyorsan jön, olyan gyorsan válik semmissé, ahogy kihasználva a pillanatnyi csendet, elkezdi állítgatni az elméje védelmében a bástyákat.
Alfred, immár neki intézett szavaira lehunyja a szemét. Szóval nem szabadulhat ilyen könnyen ettől a találkozótól. Egy hét múlva újra idehozzák, újra szembe kell néznie magával, Alfreddal, a családapával. Egy hétig emésztheti és győzködheti magát a döntése miatt.
- Végletek...- mondja fáradtan, baljának ujjaival az orrnyergét dörgölve. Lassan engedi le, hogy kékjeit végül a jegyzeteire, onnan Alfredre emelje.
- Ha nem piszkálja meg valaki úgy, hogy nem ért hozzá... - néz jelentőségteljesen a férfire, majd sóhajtva teríti jegyzeteit az asztalra. - Hogy fájdalmai lesznek-e a héten? Tőle függ. Ha a levezetésem helyes, akkor ez az Imperius átokhoz hasonlóan működik. Viszont nem az elmét befolyásolja, hanem a testet. Ha nem szerzi meg azt, amit akarnak, akkor kínokat fog számára okozni a kötésrúna. Azt nem tudom megmondani, hogy mit és milyen mértékben. Késztetést érez, elemi kényszert, hogy engedelmeskedjen - mondja végig kimérten. Ujjaival beszéd közben a lapokon simít, mutatva a részleteket, hogy épp melyik részletről beszél. Hagy egy kis szünetet, hogy emészthetőbbek legyenek a szavai, majd a jegyzeteit összeszedve áll fel és lép a férfi elé, de távolságot tartva.
- Ne azt keressétek, aki a rúnát rárakta, hanem azt, aki használja. Valószínűleg a mestert kényszerítették, kevésbé... szívélyes fogadtatásban lehetett része, mint nekem - kékjeivel beszéd közben fogva tartja a másikét, közben fel nyújtja a lapokat. Nagyon reméli, hogy igaza van. Bűnt követett el, de ha kényszerítették valahogy... az ember rosszabbra is hajlandó nyomás alatt. Ha viszont téved... akkor megérdemli azt, hogy Alfred elé álljon, bármivel is kelljen szembenéznie. Viszont nem mondd el minden információt, nem fog ennél jobban közreműködni abban, hogy kézre kerítsenek valakit, hisz fogalma sincs, hogy melyik oldalon is áll a történetben.
- Viszont kérném a zsákot. Távoznék, ha megengeded - komolyan néz a férfire, hangja ismét fáradtan cseng. Ma már nem vágyik másra, csak, hogy elnyúlhasson a kanapén és a mennyezetet bámulva rágyújthasson, várva, hogy egy csalfa pillanatra ismét láthassa a színek satnya emlékét.
|
|
|
|
|
Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV
bestiák anyja
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
|
Az ördögöm- Keresünk patanyomokat, karcolásokat a fákon, de azt hiszem, az sem lenne csoda, ha tetemet találnánk - miközben beszél, körbe is néz, hátha meglát bármit, amiből böklencekre következtethet. - Ja és amúgy nagyon agresszívak - úgy teszi hozzá, mintha ez teljesen mellékes lenne. Talán Tobi is tudta, hogy ez a kirándulás sajnos, vagy nem sajnos, nem arról fog szólni, hogy kiskutyákat simogatnak és tanítják őket jutalomfalatkákkal. Halkan nevetgél és engedi, hogy a nyugodtság átjárja. Ha nincs is semmi rendben, legalább most nem gondolkodik semmin és nincsenek zavaró tényezők még a távolban sem. Rövid ideig a férfit nézi, követi kezének mozgását, majd mozdulatlanságát, aztán a feje felett csiripelő madárra emeli tekintetét. Pont így szeretne ő is élni. Szabadon szállva. - Még nem - ingatja meg a fejét. - Eddig sikerült elkerülnöm őket. Bízom benne, hogy gyorsabbak leszünk náluk - vállat von, ebbe nem nagyon gondolt még bele. Valószínűleg az elemével védené meg magukat, előbb használja a terromágiát, mint a pálcás varászlást. Arra itt van a képzett auror, talán több esélyük van, mint holmi bestiagyilkosoknak. - A cél az lenne, hogy visszavigyük őket az élőhelyükre. A hegyekben lenne a helyük, eléggé lejöttek és itt születtek a borjúk - szomorkásan sóhajt fel, hisz szívügye minden állat sorsa.
|
|
|
|
|
Radetzky Médi
Egyetemi hallgató, Világalkotó, Végzett Diák
hercegnő
RPG hsz: 194
Összes hsz: 421
|
MarciMédi ígyNem tudom, ez hogy történt. Egyik pillanatban még a játszótéren felejtett könyvemért sétáltam, a másikban meg már egy idegen fiúval szöktem meg egészen Budapestig. Ha Berci tudná, vagy szobafogságra ítélne anyám helyett is, vagy büszke lenne rám. Nem szoktam hozzá az ilyen helyekhez, ezért igyekszem annak a nyomában maradni, akivel érkeztem. Itt a muglik között már nem érzem helyesnek a döntést, nem tudom, miért akartam ennyire bulizni jönni, de nem mutatom jelét annak, hogy beijednék. Tartom magam és amíg egy méteres távon belül tudom őt, addig nincs is mitől félnem. - Médi - nyújtom a kezem mosolyogva. Egy Radetzkytől ez sem furcsa, bemutatkozni azután, hogy az ember megszökött valakivel. Mit számít, nem igaz? Csupán formalitás. - Nemrég ettem, de ha te ennél, nem mondok nemet - lazán vonok vállat, mintha nem is most először vinnének bulizni. A szülinapi bulik és a zugpezsgőzés nem számít. - Nem. Már téged is - vigyorgok a fiúra. Így van, nem? Már lassan egy órája ismerjük egymást, az számít. - Csak fiúk lesznek? És hányan? - kíváncsiskodok. Kicsit izgulok, mert nem tudom, valójában mire számítsak. Még csak ki sem öltöztem...
|
|
|
|
|
Nikolai Weißling
Független varázsló, Vendéglátós
Csárdavezető
RPG hsz: 304
Összes hsz: 2174
|
Adélvalahogy így- Hogy beszélsz a főnököddel? - nevet fel hangosan. Nem szokott úgy utalni magára, mint főnökre, sosem érezte úgy, hogy attól bárki felett lenne. Viccelődni szabad ezzel, komolyan a beosztottjai fejéhez vágni viszont...hát maga alatt vágná a fát rendesen. Elég, ha a vendégek okot adnak a bosszankodásra, nem kell, hogy még ő is ossza az észt. Aztán a felsorolásra köhögni kezd a félrenyelt bortól. Nevet és köhög egyszerre, néhány percig szóhoz sem jut. - Nem volt más - nem fogja megadni azt az örömet a nőnek, hogy dicsérgetni kezdje a tulajdonságaiért. Gondolhat mást, tudja Niko, hogy kit miért választ maga köré, de ez inkább megérzés. Akit nem ismer, nem tudhatja előre, milyen lesz vele együtt dolgozni. Szerencsére azt elmondhatja, eddig jókat sikerült választania. Félig felvont szemöldökkel fordítja fejét Adél felé. Mosolyra készteti a kis akció, de semmi komolyat nem mozgat meg benne. Persze eljátszik a gondolattal, hogy mi lenne, ha, nincs a közelben senki, és amúgy is csak behívhatná az irodába...de nem, ez a kis szikrázás addig jó, míg jól működik. - Igaz. Nálad jobban még Anna sem tud törölgetni - feleli vigyorogva. Az üveget leteszi, aztán egyet gondolva kinyújtja kezét, át a stég deszkáin, hogy megnézze, milyen a víz. Hűvös, nem lehetne benne még fürdeni, de ettől függetlenül szemöldökét vonogatva néz a szomszédos nőre. - Na, beleugrasz?
|
|
|
|
|
Han Csongor Do-yeon
Mestertanonc Navine (H), Elemi mágus, Másodikos mestertanonc
• babaero •
RPG hsz: 36
Összes hsz: 94
|
hi there, stranger • évnyitó • outfit • gifMosolya haloványan még szélesebbre rezzen a fiú megrendülésén, már ami a váratlan érkezést és csevegés-kezdeményezést illeti. A méricskélő pillantásra nem reagál különösebben, már megszokta az europidok értetlenségét és az ázsiai vonások felé mutatott kritikus hozzáállást, miszerint mind ugyanolyanok. És őszintén, az időnként elég hangsúlyos sminkeléssel nyilván nem is segít túl sokat. Mintha a fehérek amúgy nem csinálnának ilyesmiket. Na mindegy.
Fesztelenül néz fel, tekintetét elszakítja a másiktól és az arcán lévő tetoválásokat fürkészi. A kíváncsiság és nyitott érdeklődés mellett kontrollálhatatlanul átsuhan vonásain valamiféle… nem is igazán rosszallás, inkább csak meg-nem-értés, még ha láthatóan egyáltalán nem szándékozik ítélkezni. De miért pont arcra?
- Kétségtelenül - bólint egy aprót. Nem ironizál. Egészen szórakoztatónak találja a tényt, hogy a másik mennyire épít az átlagot elborzasztó külsejére és esze ágában sincs elvitatni terveit vagy azok sikerességét. Márpedig éppenséggel nem tűnik egy visszahúzódó, csendes valakinek. Pedig lehetne. Mekkora plot twist lenne, hah.
- Nem is iszok. - Közli a teljesen nyilvánvalót, mintha nem értette volna a beszólást.
- De kicsinálja a keringésedet, felborítja a szervezeted normális körforgását és szorongást idézhet elő. - Szavai valahogy mégsem hangzanak kioktatásnak, vagy tudálékosnak, tiszta jóindulat húzódik meg mögöttük; csak úgy ártatlanul kibuknak a száján anélkül, hogy különösebben átgondolná, mit mond.
- Oh, szerinted idomítást igényelsz? - összepréseli enyhén ajkait, hogy elnyomjon egy vigyort. Eszik egy újabb falatot. Elveszi az újonc elől a poharát, beleles, majd fejjel lefelé fordítva ráz rajta egyet, és mikor megbizonyosodott róla, hogy nem használta, tölt magának vizet. Felles. - Mintha tudnék rád hatni bármivel.
A kedvesség nem egyenlő az ostobasággal, hiába hajlamosak valahogy összemosódni.
Aztán letörpézik. Láthatóan elkomorodik a becézés hallatán; a másik anélkül tapintott rá az érzékeny pontra, hogy különösebben tudatában lehetne, hisz ültében kizárt, hogy fel tudja becsülni Csongor magasságát. - Tudok vigyázni magamra.
|
|
|
|
|
Niadra
INAKTÍV
Sarah Sawyer
RPG hsz: 51
Összes hsz: 65
|
what you see | túl koránSzemöldöke megemelkedik, miközben átfut agyán a gondolat, hogy miért volna mit szégyellnie? Ha esetleg kövér vagy púpos lenne, már nem is képezné azonos részét a társadalomnak? Vagy ha kisebb lenne a melle? Mi lenne, ha ez a Zétény rájönne, hogy nem is igazán ember? Noha bóknak szánta, a nő számára abszolút nem akként jön le. A másik probléma, hogy fogalma sincs, hogyan mutatkozzon be. Sajnos nem emlékszik, hogy milyen adatokat adtak meg neki a hivatalban, úgyhogy kettejük közé automatikusan beáll egy kis áramszünet, amíg igyekszik visszaidézni, hogy is hívják.
- Sarah vagyok - biccent egyet, de nem fog kezet. Nem szokás csak úgy érintkezni másokkal... Vagy igen? Az állásinterjún muszáj volt, mert hivatalos berkekben így működik, de ha választhat, a magánéletében nem alkalmazna efféle modoros megoldásokat. De nehéz is embernek lenni az emberek között! Visszavágyik otthonába, főleg akkor, mikor ilyen lehetetlen interakciókba keveredik a helyiekkel.
- Aha, szóval jó fejnek számítasz, ha kedves vagy valakivel? - homlok ráncolva méri végig a fiút, aki azon túl, hogy továbbra is helyes, valamiért felettébb arrogánsnak hat. Olyan érzése van, mintha hálásnak kéne lennie azért, hogy felajánlja szolgálatait. Persze Krisztus koporsóját sem ingyen őrizték, így nyilvánvalóan itt is mindennek ára van, de nehogy már hajbókolnia kelljen pár normális gesztusért... Eközben rengeteg kérdés zúdul rá, amiket igazából fel sem tud fogni, mert mire egyre kitalálja a választ, addigra érkezik három másik. - Túl sokat kérdezel. Mondták már? - egyáltalán nem hat sem bántónak, sem flegmának, egyszerűen csak értetlennek. Fejében közben újrapörgeti a korábban elhangzottakat.
- Látványosság az, amit olyasvalakinek mutatsz, aki még nem járt itt. Egy olyan dolog, amit érdemes megnéznie, mielőtt továbbáll, vagy éppenséggel emlékezetes, kirívó. Van itt ilyen hely? - mivel úgy érzi, hogy a szótárukban teljesen másképp élnek ezek a szavak, így kedvességből inkább kifejti. Érdeklődve dönti oldalra fejét, miközben karjait keresztbe fonja maga előtt. Az a helyzet, hogy szívesen töltene időt Zéténnyel, csak kicsit lassabban. Neki ez a pörgés még nem igazán jött át - kérdésekre pedig utál válaszolni, mivel hazudnia kell. Ha kiegyeznek abban, hogy Niadra kedves lesz és aktív, de cserébe a fiú nem kérdez semmit, még jóba is lehetnek.
|
|
|
|
|
Thomas Middleton
KARANTÉN
cinnamon roll
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
|
én legfeljebb a munkanapok végét szoktam várni igazából. meg oké, nyilván azt, hogy jöjjenek a szabadnapok, csak aztán mindig rájövök, hogy nem jó siettetni ennyire az időt
|
|
|
|
|
Farkas Zétény
INAKTÍV
RPG hsz: 369
Összes hsz: 2234
|
Niadraa faluban - kinézet
Hiába nyújtom a kezemet, nem fogja meg, ezt egy kicsit furcsállom is. Viszont egy névvel gazdagabb leszek, Sarah, azt mondja. Kíváncsi vagyok, hogy valódi-e a név, ha már kezet sem fog, igen, ezt sérelmezem is, de talán túlélem. Olyan sok mindent túléltem már, lehet, hogy nem jövök be neki. Mondjuk az elég lehetetlen, de a kozmikus együttállásokkal nem lehet mit tenni.
- Itt Magyarországon igen, ahonnan te jöttél, ott nem ismerem a szokásokat ezek szerint - vonok vállat, de nem érdekes. Túl jó csaj ahhoz, hogy veszni hagyjam, főleg úgy, hogy még nem küldött el. Talán tudok neki ajánlani olyat, amivel egy kicsit megenyhíthetem a hárításait. Mert azokat nagyon jól csinálja... például nem fog kezet, öcsém! Nem, mintha zavarna!
- Túl sok kérdeznivalóm van egy ismeretlen hölgytől - mosolyodom el nyomban, hát ne higgye már, hogy olyan könnyű engem lekoptatni. - Egyébként nem mondták még, te vagy az első - felelem kedvesen, de Sarah válaszol mégis egy kérdésre... bár nem egészen úgy, ahogy elsőre gondoltam. Kitér, szvsz, mintha kötelező lenne.
- Egy élő értelmező szótár vagy - kuncogok fel, de azért válaszolok is neki, nem akarok bunkónak tűnni. Szerintem rohadt vicces volt amúgy. - Van pár, csak ahhoz tudnom kéne, hogy mit szeretsz. Múzeum? Kutyamenhely? Szép tó? Kajálda? Kis barlang? Az utóbbi nekem például nagyon tetszik - hagyom, hogy válasszon, mégiscsak itt az egész nap és én már teljesen elfejtkeztem a fényképezésről. Persze őt mindenféleképpen meg akarom győzni, legalább egy fotó erejéig.
|
|
|
|
|
Thomas Middleton
KARANTÉN
cinnamon roll
RPG hsz: 800
Összes hsz: 3957
|
PETYA
még a téli szünetben Talároson | #hotchocolatetimeGIF
Máris mondanám neki, hogy jó, persze, menjünk a szobájába majd, nagyon benne vagyok, ám mivel éppen egy adag forrócsoki van a számban, így csak sűrű bólogatásra, szemcsillogtatásra futja, aztán meg megint nyalogathatom ajkaimat. Jaj, szegény, neki meg forró volt? Nem tudom, nekem pont jó. Biztos olyan részről kaptam vagy ilyesmi. Fáraóm aztán akkora elánnal kezdi sorolni lehetőségeinket, hogy a második után rájövök, nem is annyira vár talán választ, mint inkább csak ismerteti velem, mi mindenhez foghatunk. Ennek örülök, mert hirtelen úgysem tudnék dönteni. Csak hallgatom meg figyelem őt, el-elvigyorodva a bögrém fölött. Lepillantok harci sérüléseire és olyan mély érdeklődéssel nézek utána vissza arcára, mintha legalábbis a levágott karjával kérkedne. Már ha azzal szokás. Nem féltem Petyát különben, biztos vagyok benne, hogy akkor is profin veszi a levegőt, amikor olybá tűnik, hogy egyáltalán nem tesz ilyesmit. Biztos csak jól bírja a nagy közöket. Lerakom a bögrémet, hogy ránézzünk Csepreghy anyára, amikor... - Ó - adom az eszembe jutás hangját, hiszen majd' elfelejtettem, hogy mikkel készültem. Úgyis az előszobába megyünk, szóval út közben belenyúlok a széken hagyott táskámba vállig, aztán nagy mosollyal előszerzem, amiket házigazdáimnak szánok. - Ezeket nektek hoztam - közlöm, mert nem nagyon tudom, mit illik pontosan ilyenkor mondani. Mármint elvileg tudom, csak nem akarok fellengzősködni olyanokkal, hogy a ház úrnőjének vagy olyan zavarbaejtő dolgokkal előállni, hogy köszönöm, hogy itt lehetek. Pedig igazán hálás vagyok érte, csak nehéz erre mit válaszolni, nem? Vagy nem az, csak én gondolom túl? Na mindegy is. Egy cserepes mikulásvirágot nyújtok át anyunak, míg az eridonosnak egy angol csokiválogatást adok. Persze, osztozhatnak, cserélhetnek. Ami csak tetszik. A virág eleve mindkettejük örömére lehet az otthonuk díszeként, az édességből meg jut bőven mindkettejüknek.
|
|
|
|
|
Alfred Nathan Declaire
INAKTÍV
RPG hsz: 83
Összes hsz: 103
|
L A F A Y E T T E B É L I V E A U
“Give me a way to reach inside
And find the piece of truth”
Budapest, Saint bárOlykor kényszerből kell megszólalnom hangosan, amikor a fejembe másznak bele, és ott kommunikálunk. Kényszer. Kell. Szükséges. Tartok attól, hogy megbolondulok még idő előtt, amiért állandóan van valaki a gondolataim között, és valamikor már különbséget sem tudok tenni aközött, hogy azt én gondolom-e, avagy az egyik emberem remek ötlete esetleg. Valamikor fáj. Nagyon fáj, amikor egyszerre túl sok minden történik, és néha nem is váltakoznak, hanem egyszerre szabadulnak be a gondolataim közé, mégis tudom, hogy ennyi fájdalmat megéri elviselni, mert így az információk teljesmértékű biztonságot élveznek az agyamban, amelyet véd az okklumencia. A legilimentorok pedig azonnal megérzik, ha valaki motoszkál a fejükben, így dupla védelmünk is van, mégis néha azt kívánom, hogy mindenki szakadjon ki onnan, hogy ne kelljen használnom semmit, csak hadd tárhassam ki az elmém és üljek le meginni nyugalomban egy pohárka whiskyt. Sokat kérnék? Pedig ugyanolyan ember vagyok, mint te, aki munka után hazamegy a családjához és a jól megérdemelt pihenését tölti egy fárasztóbb nap után. Nekem nem jár, igaz? Tudom, hogy nem. Vannak olyan emberek, akiknek a nyugodalom és a semmittevés kiváltsága nem adatik meg. Elfogadom, végül is, évek óta ebben és ezzel élek, talán ha el is múlna, már hiányozna.
Fáradt pillantásomat emelem vendégemre. Szavai hallattán fejemet is felemelem, tekintetemben őszinte érdeklődés és kíváncsiság költözik, ami már régóta nem tűnt fel kékjeimben. Minden szavát úgy iszom, mint szomjazó az első korty vizet, füleimet simogatja a hang, amely az opciókat adja nekem. Ironikus, nemde? Nekem osztják a lehetőségeket, és nem én adom a kezébe valakinek azokat. Akkor most ki is az isten? Én, aki elindítottam ezt, vagy Sébastien, aki be fogja fejezni? Halvány mosoly kerül ajkaimra, ahogy a gondolat megfogalmazódik bennem, hirtelen lökök ki mindent és mindenkit a fejemből, hogy csak és kizárólag az előttem ülőre tudjak koncentrálni. Minden szava az agyamba furakszik, azzal a lendülettel rejtem el őket egy hátsó zugban, ahol reményeim szerint soha, senki nem érheti el. Ez lesz a mi kis titkunk, Sébastien, mit szólsz hozzá? Észre sem veszem, hogy miközben elvesztem szavai között, akaratlan lököm el magam az asztaltól és lépkedek hozzá közelebb, hogy láthassam a képeket, a levezetést, amelyeket a szavakhoz társít.
- Teljesítenie kell, amit elvárnak tőle, különben kínok között fog fetrengeni. Fantasztikus – hirtelen mozdulattal dörzsölöm meg orrnyergemet, nagyot szusszanok, miközben vendégem mozgolódik. Mikor tekintettem kinyitom, már előttem áll, jegyzetei a kezében, kékjeimbe fúrja az övéit. Elmosolyodom.
- Ha meg van az, aki a rárakta, meg van az is, aki ezt kérte a készítőtől. Egyelőre sokkal könnyebben indulok el a készítő nyomvonalán, mintsem egy fantomén – mélyet szusszanok, óvatosan hátrálok az asztalig, derekamat ismételten neki döntöm, fejemet előre biccentve fonom kezeimet mellkasom előtt keresztbe. Szívélyes fogadtatás. Tekintetem akaratlan villan az üres tányérokra, majd a pohárra, végül vissza rá. Aprót biccentek csupán felé, a követkető pillanatban lép be a kettő, akik hozták is, majd mielőtt a csuklya rákerülhetne, emelem fel kezemet, hogy várjanak egy pillanatot.
- Egy hét múlva találkozunk, Sébastien – kezemet leeresztem, a csuklya felkerül, én pedig elégedett mosollyal ajkaimon követem végig, ahogy az opciómat éppen az ajtó felé viszik. – Csendben vigyétek vissza – ez nem kérés, ez nem szívesség, ez parancs, amely a két fejben is pontosan úgy csattan, mintha kimondtam volna. Mert szükségem van rá, a tudására, hogy megoldja azt, amit én nem tudok.
Egy isten ilyet mikor vallana be?
|
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV
bastard
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
|
Alfred - Saint bár, privát részleg ❝When He broke the second seal, I heard the second living creature saying, "Come." And another, a red horse, went out; and to him who sat on it, it was granted to take peace from Earth, and that men would slay one another; and a great sword was given to him.❞
A következő képi sorok vulgaritás, erőszakot, szexualitást és annak kendőzetlen megjelenítését tartalmazzák. Érzékeny lelkű olvasók, mélyen vallásos lelkek számára felkavaró lehet, nem ajánlott, mindenki más azt tesz, amit akar. Ha mégis kíváncsi vagy rá, kattints és élvezd a műsort. |
 |
Talán rossz lóra tett és nem azért, mert az sánta és lassú, hanem mert túl gyors és vad. Talán. Talán sosem voltak a döntések lényegi részei a kezében, olyan mértékben, ahogy azt hitte. Mit számít, hiszen akaratossága az erősebb, mindig is. Ruben talán sosem volt olyannyira okos ebben, mint akarta. Nem fontos, hiszen ő másban jó, másban kell jónak lenni, másban remekelni. Mondhatni, egyszerűnek indult minden, az ő indíttatásai azok voltak és mégis, mivé váltak? Egy olyan megbeszéléssé, amelyben sokkal több minden van, mint egy lebuj, ami a fejében él. Újra és újra elfogja az, hogy lehetségesen túl mély vízbe akart gázolni és a ladik, amely megtetszett neki, nem a kikötőbe fogja vinni. Ó nem. A viharba bele, egyenesen.
De úgy véli, ennek már mindegy. Tudta, hogy van ebben az emberben valami és most ha apró szeletet is, de lát és kap. Még mindig mérlegel magában és idejük ugyan lesz, szeret megfogalmazni egy első, apró véleményt, hogy aztán vagy változzon, vagy nem. Lehet ő is mindent lát, míg saját szemei be vannak csapva vagy épp másra terelve. Szereti a veszélyt, az izgalmat, minden, ami a sötéttel jár, túlságosan nyakig benne van, hogy mást is lásson.
- Rendben van – bólintva egyezik bele, bár továbbra sem szereti a titkokat. Sőt. Itt azonban most nem engedik úgy szóhoz, ahogy szokás, ahogy eddig hangja kiszakadt belőle és folyamatosan mondta, mikor áttelepedtek ide. Mennyire és sokszor, bár semmit sem ért, de mondhatta. Itt viszont elnyomás van, apró és finom szinten, amely kicsit, ha nem is láthatóan, de felkavarja. Ilyen az, ha valaki nem kapja meg azonnal azt, amit, mert hozzá van szokva. Vajon tudja a másik, hogy a valódi mindenség mögött, az elkényeztetett ficsúr elhiszi, hogy bármi a kezében van? Hogy hibás gépezet? Vajon mennyit tud abból, amit előadott? Mert neki előadás volt, hogy közelebb férkőzzön.
Talán ez volt a rossz ló.
Nevetése furán tölti meg a helyet, egy éle van, amelytől talán a hideg is rázhatná, de aztán csak aprót érez. Nem lép azonban hátra tőle, pedig lehetségesen ez lett volna az a pillanat, amikor a harmadik opcióval kellett volna élnie. Mert neki van már egy olyan élete, amelyben fürödhet és cselekedhet, amelyet csak színesíteni akart. De Alfred kezében ott van egy ecset, amely a vöröset most a saját színeire kezdi el pingálni kissé. És ő ebbe az absztrakt, szürreális művészetbe nyújtja bele a kezét, önszántából, szinte már-már baráti mosollyal...
Közelebb lép, ahogy érzi vállában a húzást, amit intéz. Tegye csak, hiszen ennek ez a módja, tekintetét állja közben, nem sejt semmit, semmi olyat, amelytől megrándulhatna ujja. Lazán pihennek azok, mintha sosem lennének képesek bántani senkit sem. Fel van készülve az apró fájdalomra, tartása nyugodt, levegővételei puhák. Így kell elaltatni a bárányt, hogy aztán a kés előkerülhessen, mert nem szennyezi be semmi majd az ízt, mielőtt...
Szinte darabokra törik a pillanat, ahogy az előbb, úgy tűnik el minden a másik íriszeiből. Hideg, és végül hirtelen mozdul. Arcából a pillanat hevében és a felismerés percében tűnik el minden, ami barátságos, ami eddig lágy volt. Egy éles fájdalom tör fel benne, kézfejét egy mozdulattal szegezi az asztalhoz. Egy ordítás. Egy rövid, de állatias hang, amely kitör belőle, amely tükrözi, mi fortyog odabent valójában. Nem a kedves szavak, nem a nőket hajtó, nem az apja fia. Egy vadállat. Hangja elhal, izmai feszülnek és akaratlanul dől előrébb, hogy a kezében lévő feszültséget csökkentse. Mellkasa szaporán süllyed és emelkedik, de nem a vágytól, az más. Egy pillanatra önti el minden és sodorja egy vérvörös mezőre, ahol puhán lépkedve markolnak ujjai a kardra, amely lesújtja a világot. Valódi tagjai szinte már-már mereven hajlanak meg, az éles fájdalom az, amely a jelenben tartja. Lépked, aprókat lépked, mindenhol csak csend és mégis hall mindent. Nyöszörgés, könyörgés, egy késztetés, hogy kirántsa magából a pengét és lesújtson. De nem lehet. Ösztönös reakció, ahogy fogait összeszorítva zihál és állatias tekintetét a férfire emeli, aki könnyedén ül le. Ez a ló veszett és egyelőre nem tetszik neki a kimenetel. Viszont döntött. Újabb hullám zúg végig rajta, ahogy lassan lüktet a seb, amely egyelőre nem mozdul. Lassan húz le mindent, ami a téboly, mert nem az az, amit nyitni akar. Hanem ő. De néma marad, tekintete csak rá szegeződik. És meglátja. Megvan a plusz, megvan az, amely miatt felfigyelt. Hogy ez tetszik-e? Nem. Akarja-e. Most talán nem. Meg fogja tenni? Igen. Hibás. Szabad keze ujjai szorulnak ökölbe, majd támaszkodik meg vele az asztal lapján. Fáj, persze hogy fáj neki és most tiporták össze azt, amit eddig a kezében hitt. Sejti, hogy mindvégig tudta, mivel kell a valódi őszinteségre bírni. A valódi felére, amely még mindig ott feszíti elméjét. Lassan távolodva lépked el, ő, a tökéletesség, messzi távolba húzódik, mert mindig ott lesz a sorok között.
Tényleg őt kérte. Tényleg őt kapja. Ez meg egy ár.
Fájdalmas nyögés, már csak arra, ahogy a pengéhez ér. Szemeit lehunyva várja a pillanatot, amikor ereszti, üvöltése azonban most elmarad. A sebből azonnal szivárogni kezd a vér, egy folyam indul, az élet folyama, amely lassan terebélyesedik az asztal lapján. Remegő, szinte erőtlen és ernyedt kezét emeli meg, lassan, láthatóan fájó mozdulattal. Megsebezni nem érdemes a vadállatot, azonban, talán most tudja először, sok idő után ismét, hogy nem haraphat. Nincsenek könnyek, nincsenek könyörgő pillantások. Másik keze csúszik meg a saját maga okozta tócsán, piszkolja be tiszta ujjait vele. Szinte már beteges vonzalom a vörös, ahogy megborzong tőle, keveset nyúl a sajátjába. Keveset kell. Megsebezte, de vajon ez mennyit ér?
Végül keze mozdul, előre tolja a levegőben. A folyam, a cseppek azonnal a pergamenre hullanak, a lap szélét is eléri egy kicsi abból, amit ott hagyott. Nem veszi le róla szemeit, felegyenesedve, csapzott tincseit túrtja hátra, mintha azt mutatná, minden rendben. Homlokát keni össze, de minden olyan természetes, mintha csak víz lenne.
- Nem fogsz csalódni bennem – hangja halkabb, másabban cseng. Nem meghunyászkodó, nem félelemmel teli, hanem valódi. A sajátja, az igazi. Halk, elszánt és tettre kész. De akkor használja is. Csuklójára fogva igyekszik elszorítani valamelyest a keringést, ha már egyelőre más nem fontos. Szemeit lehunyja ismét, mintha ítéletre várna, mély levegővel szívja magába a fémes illatot, amely a sajátja.
- Mindenestül – ez valahogy ijesztőbben cseng, mint annak a ténye, hogy mit tettek vele.
|
|
|
|
|
Dr. Riley Meyers
Iskolapszichológus, Edictum lektor, Független varázsló
jámborszarvas | non-binary metamorf/animágus
RPG hsz: 469
Összes hsz: 615
|
AntonA kedves szinte dorombol, a kezdeti értetlen pillantásokat követően gyorsan elengedve magát és rám bízva sajgó fejét. Tényleg nagyon fájhat, ha ennyire belekábul, ritkán látom ilyen törődöttnek. Lehajolok, hogy puhán homlokon csókolhassam, előrehulló hajam alighanem csiklandozza, hiába is próbálom elkerülni - amikor frissen mosott, legfeljebb varázslattal lehet rögzíteni. Fel is egyenesedek hát, hogy folytassam az izmok lazítgatását, figyelve, hol nyöszörög és hol érzek görcsöt, feszültséget. Nevetnem kell, ahogy gyakorlatilag rongybábuvá avanzsál kezeim között, de csak mert eleve majdnem lefolyt a kanapéról és most leguggolva fonom karjaim hátulról nyaka köré, hogy megtartsam.*
- Spoil, mint elrontani. Például, amikor meglepetést tervezel és aztán elszólod magad; vagy amikor valaki másnak direkt idő előtt mondod el a poént,-*mesézek, arcom övéhez simítva, még hozzá is dörgölve az enyhe borostához és mosolyogva a sercegő hangon.*- Például, hogy hoztam bort és teamécsest is. Mert bármennyire is lényegtelen, szívesen emlékszem rá, hogy ezen az estén találkoztunk először,-*tényleg nem érzem annak jelentőségét, hogy megteszünk egy vagy több kört a Nap körül, sosem kérek ilyesmit számon; s esetünkben inkább az furcsa, hogy még csak.
- Segít vagy hozzak főzetet?-*kérdezem aztán, mert szívesen masszírozom tovább, de nem mindegyik fejfájáshoz elég ennyi. Jobb a fájdalom nélkül, akkor is, ha esetleg utána csak alszik vállamra biccenő fejjel.
|
|
|
|
|
Weiss Arion Ruben
INAKTÍV
bastard
RPG hsz: 297
Összes hsz: 423
|
Niadra - a fürdő előtt ténferegveKelletlenül mozgatja át ujjait, immáron már csak egy biztonsági kötés fedi tenyerén éktelenkedő sebét. Vagy szándékos volt a hely, vagy egy piszok mázli, hogy nem ért olyan eret, ideget, amely miatt most csak azért kell aggódnia, mert a hosszas pihenés miatt el vannak gémberedve. Szüksége van a kezére, és bár ez a mágia világa, a gyógyulásnak is van folyamata, főleg, ha átszakad. Elégedett szusszanás, hogy a legapróbb ujj is akaratának hajlik meg, noha a tudat, amely ebbe és ide sorolta, még mindig nem nyugtatja. Most egyedül van, eleresztheti a kételyeket, a veszély érzetét, mert elég nagy árat adott egy csekélységért, mert így tulajdon. De sosem volt opció, hogy olyan legyen, amely miatt gödörbe kellene kerülnie. Elválik. Egyelőre ez egy piszkos és feszült játszma, de azóta csend. Ismét. Várakoznia kell, nyugodt, mint az állóvíz. Többnyire. Elengedi a kételyeit, mert a rohadt kíváncsiság.
Azonban, az élet ezen oldala az egyszerűség. Sétál, nézelődik, olyan idegen a nyugalom és az egész, szinte lúdbőrzik tőle. Kényelmes, sötét darabokban van, mintha el akarna veszni majd az éjszakában, pedig semmit sem tervez. Az előbb enni volt, mintha csak egy rendes ember lenne, rendes élettel. Csak hát, nem éppen. Sóhajtva húz elő egy cigarettát és gyújtja meg, már haladni is tovább, valamit kezdeni a nap hátralevő részével, hogy az idő teljen, mert mindig telik, nem sietteti ugyan, de a nyugalom lassú, míg a köd heves és napok is eltelnek, mire rájön, hogy nem két óra volt csupán. Lépne, de a telefonja pittyen egyet, elfelejti, hogy ebben a városban a térerő nem mindenhol él és ha igen is, nem egy pesti álom, de arra tökéletes, amire használja. Mordulva tűzi ajkai közé a szálat, mert a másik kéz még pihen és előbányássza zsebe mélyéről. Ez az egyszerű, földieknek fenntartott vonal, a nyilvános, amit mindenki ismerhet is, amelyet nem sajnál eldobni a tó mélyére, ha tovább kell állni. A másik bonyolultabb, csendesebb és védett attól, hogy megleljék, akik keresik. A mágia és a modern technika olykor annyira csodás...
Jelenleg azonban annyira nem. Csendben bámulja a kijelzőt, amelyre azok üzenetei érkeznek, akiket barangolása során megismert az éjszakában. Egyszerű emberek, csak a szórakozáshoz kellenek, nincsenek igények és lépcsők. Egy közeg, amely csak kellék, mint a bábú a színházban, de legalább viccesek. Van köztük olyan, aki a rossz felé nyúl és él benne, vannak olyanok, akik abban sem, csak szeretnek pörögni. Talán meg is van, estére mit csinál. Kikapcsol kicsit, ennyi meg bőven belefér. Csak veszett lassan tudja lepötyögni.
|
|
|
|
|
Warren Mina
INAKTÍV
CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
|
Mr. Kens Nyugalmi állapot. Hagyjuk egymást, ki-ki a maga érzéseivel, gondolataival van elfoglalva. Ismerem magam, napokig fogom még boncolgatni az itt átélteket, és hol mosolyogva, hol komoran jutok majd egy-egy korszakalkotó megállapításra. Én ilyen vagyok. Akkor is emésztek dolgokat, amikor azt mondom, már nem teszem. De nem szeretem, ha tudják, hogy igen.
Most is inkább a macskákkal játszom, még mindig kissé talán szürreális az élmény, hogy macskákkal vagyunk körbevéve itt az erdő szélén, de valahol rém aranyosnak találom, hogy itt vannak ez a kis puhák. Viszont illetlenség lenne az illőnél tovább maradni, így hát fogom magam, és egy idő után búcsút veszek a férfitól, aki jelen pillanatban talán az egyetlen biztos pontnak mondható az itteni életemben.
Fogalmam sincs, hogy akarok-e majd másokat kialakítani, hogy vágyok-e arra, hogy több emberhez is kötődjek érzelmileg. Úgy tűnik az a tíz év annyira nyomot hagyott a szívemben és a lelkemben, hogy az elköteleződés minden formájától rettegek jelenleg. És igen, a rettegek egy tökéletesen jó szó, mert olyan szinten kerülöm az esetleges mélyebb összefonódásokat, amennyire csak lehet.
- Szép estét.
Köszönök el egy bájos mosollyal, olyannal, amiben nincs egyéb szándék, és amit csak nagyon kevés embernek mutatok meg, mert nem akarom, hogy úgy érezzék, kihasználható a bizalmam. Mr. Kens más, őt ismerem egészen kicsi korom óta. Mindig is meghatározó része volt az életemnek, és szeretném, ha az is maradna. Ő sosem ártana nekem, talán felé van a legnagyobb bizalmam, ezért is adtam a vérem kétféle módon is neki. A bizalom ritka kincs, és egyedül nála nem félek, hogy ez elveszhet. 
|
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess
RPG hsz: 997
Összes hsz: 4919
|
A munkanapok vége is szép dolog, de a hétvége az igazi :3
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess
RPG hsz: 997
Összes hsz: 4919
|
Jaj, olló, szabás. Bleeeh  elég az minden nap XDDD
|
|
|
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess
RPG hsz: 997
Összes hsz: 4919
|
azt tanultam, igen. Ugyan nem pont a ruhaiparban vagyok, de igen, abban melózók az is elég, abban is lehet tanulni és tapasztalni
|
|
|
|
|
Warren Mina
INAKTÍV
CsöppWarren | Kávéslány
RPG hsz: 470
Összes hsz: 963
|
Lacika- Ez egy nagyon hasznos szuperképesség!
Lelkesedem egy sort, mert valljuk be, van az úgy, hogy egy kisgyereken meglátszik, hogy nem teljesen van rendben a lelki világa, de Lacika, ő a megtestesült angyali ártatlanság. Nem hiszem, hogy valaha oda lyukadok ki, hogy nekem gyerek kell, de ha mégis, akkor egy ennyire bölcs és mégis kedves kiskölyköt szeretnék a magaménak tudni. Fel van adva a lecke rendesen, mert ilyenkor mindig rengeteg múlik a szülői hozzáálláson. Én a saját szüleimtől nagyon sokat tanultam, és valószínűleg ezért nem tudok bízni az emberekben, nem alakítok ki mély kapcsolatokat, veszem körül magam ijesztően kevés emberrel, és nem állapodom meg, túl azon, hogy százhúsz százalékot nyomok bele a munkába. Köszi anyu és apu, kitettetek magatokért.
- Simán. Az én apukám nagyon gyengén tud varázsolni, viszont kiváló a helyzetfelismerő képessége, eléggé szabadelvű, és hát nem riad vissza attól, hogy piszkos legyen. Eléggé sok bevetésen van, tele van sebekkel a teste, nagyon menőn néz ki, és szerintem azt, hogy te is bevetésre mehess, ma már meg tudják oldani. Meg aztán ott van egy csomó menő munkakör még. Lehet kihallgatótiszt, meg nyomozó, meg mondjuk az egyik ismerősöm muglimagyarázat-szerkesztő. Az is király.
- Na gyere.
Nyújtom ki felé a kezem, mert bár nagy fiú, tudom én, de azért jobb az óvatosság, és ha elfogadja, játékosan még egy kicsit megcsikálom a kezét a vízzel, nem is sejtve, hogy mennyire jót is teszek valójában neki. Na ez az igazi önzetlenség kérem szépen.
|
|
|
|
|
Anastasia Strakhova
INAKTÍV
Gyógyító ¤ Angyal
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
|
Oh, ez azért jó lehet. Szereted csinálni? :3 (Most épp egy bélelt téli öltözetet és csuklyát csinálok és egy terror! Tegnap azt álmodtam üldöz a bélés XD Iszonyat XD )
|
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess
RPG hsz: 997
Összes hsz: 4919
|
Szeretem, csak a hely nem jó már :/ szóval lehet végül hobbi lesz csak belőle. bélés. nem kell többet mondanod, a rémálmom a szegés után XDDD
|
|
|
|
|
Mesélő
Mesélő
RPG hsz: 812
Összes hsz: 1287
|
Nos, amikor az ember a totemállatával próbál ellenkezni, az többnyire nem végződik jól - ebben az esetben Milan szerencséjére a medve meglepően türelmes, mivel azon túl, hogy lejáratja vele a lábát (tényleg öreg, hogy vannak a combizmaid?), más baja nem esik éjjeli sétái során.
A ház csendes, szinte hallani, ahogy a kora reggeli fényben szuszog, mint egy megfáradt öreg. A csengőre jóformán összerezzen, majd ásítva kitárul a kapu, nosza, kerülj beljebb, idegen. Na, engedd csak el azt a gombot, nem vagy te süket, ugyehogy. Az ajtóig helyen kis ösvény vezet, lapos kövekből kirakva, amiket fényesre koptatott a sok járás; egyik ága viszont a lugas alatt tovább vezet a hátulsó kertbe. A kövek között friss fű ágaskodik, s mindenfelé ágyások bújnak meg a nagyobb bokrok és cserjék árnyékában. A növények mintha meg akarnák nézni maguknak a vendéget, bár lehet, pusztán az érzékek játéka, hogy közelebb hajolnak Milanhoz elhaladtában. A leveleken némi pára csillog, s mindennek orgona és virágzó gyümölcsfa illata van.
Merre indulsz?
|
|
|
|
|
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV
Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
|
Dante Elmosolyodom, amikor észreveszem, hogy mosolyog, de eszemben sincs szóvá tenni, csak éppen kiélvezem a pillanatot, hogy megtisztelt vele. Bármikor is láttam Dantét, ő egy túlontúl komoly fiú volt, akiről az ember azt feltételezné, hogy nem is képes ilyen egyszerű, halandó lépésekre. Az embert mindig aggodalommal tölti el, ha egy tinédzser korú társa érzelemmentes, mert abból sok minden kialakulhat. Elfojtott agresszió, amit nem fojt el egy ponton túl, öngyilkosság, pszichopatává válás, van miből válogatni. Az elején, amikor farkas lettem, én se mosolyogtam túl sűrűn, de az élet nem erről szól, nem a búskomorságról, én az a fajta vagyok, akinek ha az élet citromot kínál, iszik hozzá tequilát. Egy nap mind meghalunk, én meghalhattam volna aznap is, de az Isten azt mondta, hogy még nem, szóval inkább csak megbüntetett. Mondjuk továbbra is eléggé drasztikusnak tartom a dolgot.
- Holdfogyatkozáskor, akár. Nem veszélytelen, annyi a lényeg, hogy amikor visszaváltozom, te is emberré változz, begyűjtesz mindent, majd mire visszaváltozom, te már újra kajmán vagy.
Csak ne ilyen ilyen utolsó pillanatos mániája, mint a filmekben. Órái lesznek mindent megszerezni, viszont azt tényleg nem szeretném, hogy amikor megkezdődik a visszaváltozás, akkor ő még emberként próbáljon megfigyeléseket végezni és jegyzetelni. Nem is biztos, hogy helyes lenne, ha még mindig ott lenne, de ezt majd a helyzet hozza. Kicsit aggódom, mert a két egymást követő hónapban is holdfogyatkozás lesz, és egy is kimerít, mire kipihenjük, jön a következő. Senki se mondta, hogy a farkasoknak olyan könnyű az életük.
- Elég sok minden megvan farkasként. Mármint sok minden felrémlik, hogy mit csinálok, merre járok, merre nem jártam még, de nem minden, csak sok, ezért is nem kockáztatnék, ha ne lennél animágus. Viszont ki kell találnunk valamit, hogy baj esetén legyen megállás, mert én, nem nagyon tudok fékezni.
Na igen. Egy farkasnál nem mondhatod azt, hogy "ül" vagy "fekszik", mert maximum nyerítve vihog egyet. Az én vidám farkasom például olyan, mint egy csokor hiéna részeg dalolása két fuldoklóval. Egy kicsit talán aggódom, mert erről is ellentétesek a feljegyzések. Van, aki azt írja, hogy az áldozat bizonyos részeit eszi meg a farkas, mások azt írják, hogy a teljes testet eltüntetik. Igazából ők sem tudják, csak megpróbálták kettesre kihozni a történetet.
- Velem ritkán jár rosszul az ember.
Vagyis, hát attól függ, hogy kit kérdezel, mert az, hogy szerintem én egy főnyeremény vagyok, az egy dolog. Ha a szüleimet vagy a húgomat kérdezed, ők teljesen mást mondanának erről a helyzetről. Szerintük Isten csapása vagyok, és lássuk be, ez sem áll távol a valóságtól, bár mentségemre szóljon, hogy ők generálták maguknak a szart, amikor Barnit örökbeadták. Szóval ez ilyen.
- Mint például?
Emelem meg érdeklődve kicsit magam, hogy felkönyökölve az asztalra, érdeklődve hallgassam. Dante érdekes, az ember azt hinné, hogy amint megkapta, amit akar, próbálja rövidre zárni az estét, ám a tény, hogy új hely is vonzaná, igencsak ígéretesnek tűnik. Imádom, ha egy férfi tele van meglepetéssel, és még a végén ebből az egészből nem csak egy munkakapcsolat lesz, hanem valami más is.
- Szóval vannak mestereid. Ez bizakodásra ad okot, hogy kisebb az esélye a véletlen mérgezésnek.
Na nem mintha egy kísérleti bájitalánál olyan kicsi lenne az esélye a mérgezésnek, de imádom már most, hogy alany leszek, hogy segíthetem a megfigyeléseket, fejlesztéseket. Tudom, hogy vannak olyanok, akik érzékenyek vagy allergiásak a bájitalra, amit fogyasztunk, és ha lennének alternatívák, akkor mindenki a maga számára megfelelőt fogyaszthatná. Jó lenne, ha élményt jelentene másnak is a farkas lét. Én most élvezem, de jöhetnek nem várt tényezők, szóval szeretném nem csak a többiek, de a magam létét is bebiztosítani. Nézem Dantét, és látom őt, iszom a szavait, érdekel, mert imádom, ha valaki tényleg élvezetet lel az élete egy fontos szegmensében. Ha nem csak csinálja, mert muszáj, hanem csinálja, mert élvezi, hogy csinálhatja, mert többet, jobbat, bővebbet akar, mint ami van. Imádom a lelkes és szenvedélyes emberek, foglalkozzanak bármivel, akár olyannal is, amihez én nem értek.
- A fellépések ellehetetlenítenék, de átléptem jó pár határt, felégettem jó pár hidat, ellene mentem a szüleimnek, az elveknek, amikben nevelkedtem, elhittem, hogy én irányítok, és mire észbe kaptam, itt voltam, láthatatlan béklyók fogságában, egy férfi felügyelte alatt, aki túl rendes ahhoz, hogy kicsesszek vele. Szóval megpróbálom kihozni a maximálisat, úgy, hogy ne bolonduljak meg a ténytől, hogy bezártak. Hivatalosan pihenek és visszavonultam alkotni a túl nagy nyomás miatt. Néha fellépek, de már nem úgy, mint eddig.
|
|
|
|
|
Anastasia Strakhova
INAKTÍV
Gyógyító ¤ Angyal
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
|
Sokaktól hallom, hogy amilyen területen dolgoznak azt szeretik, csak azt nem ahol. Ez olyan elkeserítő nem? Amit szeretünk csinálni inkább lesz hobbi, mert ha munka lenne akkor megutálnánk vagy elfásulnánk tőle. Esetleg ha megmutassam ha kész?
|
|
|
|
|
