Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Szokásos felfedező körét rója a faluban, habár mostmár jónéhányszor grasszált erre, a fő utczán. Még ha ez roppant meglepő tény is. Ismerkedni azért nem volt nehéz, valahogy mindenki könnyen szóbaáll vele, akinek pedig mégis nehézségei lettek volna, azt a kölyök szószátyársága segítette ki. Egy szó mint száz, mostanára már a kis bongyori fejével talán nem nyújt teljesen új látványt a lakosok számára, meg ő is jobban ismeri a település utcáit. Na persze iskolaidőn túl, mert most így egy délutáni időpontot választott arra, hogy a decemberi csípős hidegben, nagy téli kabátban, sálban és sapkában kibattyogjon szétnézni, hátha meglát valamit a fő utczára néző kirakatokban újdonságként, ami felkeltheti az érdeklődését. Aztán egyszer csak szembetalálkozott a "napi programjával"!
Így történhetett meg, hogy pillanatnyilag a főutca jobb oldali járdájának közepén guggol, előtte egy ápoltnak tűnő egyszerű házimacskával, aki bár lehet hogy valakié, de a gazdájának se híre se hamva, csak a kisfiú guggol vele szemben. Egyik kezével egy szárított almachipset tart, amit az állat érdeklődve szagolgat, miközben ő a cica fejét simogatja. Neki rendben van ez a jelenet, jó macskasimogatni, a járójelők némelyike viszont szúrós pillantást vet rá elmenet, amiért kerülgetni kell.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

szia off ^^ itt hó helyett zuhog az eső :c

kis grofo... -_-" ohmy!
ez úton kérnélek meg rá @Charlotte, hogyha felcsendül; KILL ME PLS

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Nem nehéz teljesen fesztelenül és természetesen viselkednie Polo mellett, közelében vagy vele. Alapvetően nem esik nehezére a közvetlenség senkivel, de ehhez hozzátartozik ahhoz, hogy a fiú társasága mondhatni megszokottan otthonos még a nyilvánvaló flörtjeikkel együtt is. Van az a viszony, van az az attitűd, mikor két ember mint a mágnes, vonzza egymást, de túlságosan is ráfeszülnek a megfelelni akarásra vagy úgy egyáltalán az érezhető vonzalomra, ami miatt nyögvenyelőssé és erőltetetté válik egy viszony, az interakciókban lesz valami izzadós muszáj-jelleg, hogy szemsarokból mindig nézi mi a reakció, mert "mi van ha". Diának nincsenek "mi van ha" gondolatai Poloval kapcsolatban, leginkább azért, mert a fiú eddig mindig kifejezte meglehetősen egyértelműen, ha valami nem volt kedvére való. A lánynak meg kényelmesek ezek az apró, lowkey adok-kapok játékok.
- Persze, hogy nem sajnálod, sose sajnálod. Na minnndegy. - Kicsit hangsúlyosabban megnyomja az 'n' és 'gy' hangokat a mindegyben, de a szája mosolyra áll, mert nem mintha valódi megbánást várna.
- Mi? Én vagyok a főnök? Nagy bátorságra vall ám ez az ajánlat. - Ki is húzza magát jobban ültében és a közben elrajtoló lovakról most először irányítja vissza ténylegesen a tekintetét Polora, kiszélesedő vigyorral. Lerakja a poharat maga mellé, és rákészülve összedörzsöli a kezeit.
- Csináljunk egy túrát. Menjünk végig a 66-os úton, Chicagotót Los Angelesig, kocsival. Van egy csomó szállás meg programok - és amúgy meg milyen mood már. - Minden valószínűség szerint egyszerűen arról van szó, hogy látott a napokban egy neki tetsző mugli filmet, amiben megjelent egy-két jellegzetes Route 66 helyszín, meg elkapta az amerikai tájak hangulata.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

akkor te boldog ember vagy, Lau :3 engem elért ez a szenny

nálatok sem éppen karácsonyi
mondjuk, Ausztráliában kenguruk húzzák a Télapó szánját, itt sem muszáj fehérnek lennie a karácsonynak - ja DE!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Nem könnyű lepleznie csalódottságát, keserűségét és boldogtalanságát. Érdemes egyáltalán próbálkoznia? Noha nem tűnik meggyötörtnek, ami talán jobb is most, hogy szemtől szemben találta magát a nővel, azért mélyen belül tudja, mi zajlik benne. Tekintete az ételes dobozokon nyugszik és egyre csak arra gondol, hogy neki ez nem adatik meg. Emily nem fog megállni az ajtójában mosolyogva, ügyetlenül igazgatva szemüvegét, hogy ugyan egész nap nem találkoztak, de ő szívét-lelkét beletette és vacsorázzanak együtt. Nem arra fog hazaérni, ahogy egy kötényben sürög-forog a konyhában, hogy meglepje Nico-t. Nem lesz minden tökéletes és katasztrófába se fullad, hiszen egyetlen eleme máris hiányzik az egyenletnek: Ő.
Épp csak felteszi első kérdését, mikor Fisher meglepi. A felé nyújtott dobozokra bámul üres tekintettel és hirtelen úgy érzi, minden tagja lefagyott. Tulajdonképpen meg is akarja kóstolni, meg nem is. Nem kell neki könyöradomány, vigye csak el annak, akinek akarja, mondjuk kezdésképp Bánkinak, hátha gyakorolni akarják, hogy is volna érdemes ilyesmit csinálni. Igen, mindentől függetlenül, hogy kibékültek, hogy megbeszélték, ez még sokáig tüske lesz a férfiban és szívni fogja Barnabás vérét. Most is majdnem kicsúszik száján ugyanez a mondat, de végül benn tartja, jobb a békesség címszóval.
- Francesca az életét is kifőzi otthon, meg anyáék is meglátogattak, nem tudnánk megenni sajnos - hazudik. Az kéne még, hogy húga a főzőlap közelébe merészkedjen! Az egy dolog, hogy amit ő ételnek titulál, az mennyire az valójában, de amilyen szerencséjük van, ezer százalék, hogy felrobbantja majd a konyhát. Vagy leégeti a házat. Tulajdonképpen bármi megeshet, meg annak ellenkezője is, úgyhogy nincs kedve kísérletezni. Az meg köztudott, hogy Nico nagyon jól főz, a sztereotípiákkal ellentétben pedig nem csupán olasz kajákat. Az más kérdés, hogy szégyennek érezné, ha nem tudna egy hamisítatlan hazait összeállítani, de tudománya nem pusztán ebben merül ki. Egyedül a takarítás az, amiben nem jeleskedik, ezt mindig is testvérére vagy szüleire hagyta. Ha kell, képes elvégezni a házimunka ezen részét, de utálja, meg amúgy is. Ő nagyon szívesen főz és mosogat, csak hagyják békén a többivel.
- Mármint... Szakmát váltasz? - zavartan mosolyodik el, majd ismét a dobozokra pillant. Lehet el kellett volna fogadnia, hogy megkóstolja és megállapíthassa, jó ötlet-e ez vagy sem. De ez már nem az ő dolga, Emily független nő, azt tesz, amit jónak lát. Tulajdonképpen akkor is azt tett, mikor együtt voltak, úgyhogy túl sok különbség nincs. Mielőtt mélyebbre mehetne gondolataiban, a nő ismét szóra nyitja a száját, ekkor pedig képtelen tovább leplezni érzéseit. Arca elkomorodik, tekintete vádlón csillan.
- Ophelia felkért, neki pedig nem mondhattam nemet - halovány mosoly jelenik meg arcán, ahogy eszébe jut a melankóliájába betolakodó szőke. Szinte belerángatta az ügybe, de utólag egész jó ötletnek tűnik, akkor még nem volt az. A kérdésre viszont fogalma sincs, mit feleljen. Őszinte nem akarna lenni, mert akkor kiderülne, mennyire megtört az elmúlt időszak eseményeinek hatására, de közben hazudni sem akar. Vívódik még pár pillanatig, mielőtt sóhajtva kifújná az addig benn tartott levegőt. - Voltam már jobban is. Összeverekedtem Bánkival, próbállak elfelejteni. Haragszom rád - egyenesen Emily szemébe néz, egy pillanatra sem kapja el tekintetét. Hiába tudja, hogy félreértés volt, hiába tudja, hogy az mind a múlt és megbékélhetne, képtelen rá. Még nem érzi késznek magát arra, hogy újra mosolyogjon, teljes szívből. Már csak azért sem, mert eközben mágnesként vonzza a nő. A vágy belülről falja fel, hogy óvatosan hozzáérjen, kisöpörjön egy kósza tincset homlokából, magához ölelje. De nem teszi meg, mert bármennyire is hajtsa az érzés, a józan esze sokkal erősebb, szerelmi bánatáról már nem is beszélve. - Te látom jól érzed magad - hangja ugyan nem szemrehányó, valamiért mégis végigfut tőle az ember hátán a hideg. Mert közönyös és üres. Nincs annál rosszabb, mikor egy ilyen kijelentés mögött nem húzódik meg más, csak a kínzó semmiség.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ó, nagyon értékelem a gesztust - hálás pillantást vetek a férfira, mielőtt halkan felnevetnék, majd cigarettám vége felizzik. Megkönnyebbülten szívok bele a cigarettába, mert enélkül nehezen vettem volna rá magam, hogy visszamenjek a tömegbe megvásárolni olyan ruhákat, amik nem is tetszenek annyira. De, nő vagyok - innen is pucillak Ilián -, szóval bekaphatja mindenki és igenis meg fogom venni.
- Na nem a praktikusság miatt - fogom mutató és középső ujjam közé a szálat. - Unalomból leginkább - szemeimet kicsit összehúzva gondolkodom el, de hamar lemondok arról, hogy megfejtsem, inkább érdeklődő tekintetem emelem a férfira. - És te? - jelentőségteljes pillantást vetek a lábánál heverő szatyorra, amiből erőteljesen kandikál ki, míg egy visszarúgás után is az autós doboz. Szemeim kikerekednek, ahogy előveszi a jégeres üveget és meghúzza azt. Komolyan pillognom kell párat, mire felfogom, hogy ez valóban megtörtént és nem csak beképzeltem az egészet. Meg a férfit sem. Mert mégiscsak meggyújtotta a cigarettámat, akkor biztosan él. Merlinre, csak nem hibbantam meg a nagy vásárlásaim közepette. Megilletődött tekintetem esik az üvegről a férfi karizmatikus arcára, és akaratlan mosolyodom el. Vállaimat megvonva veszem el tőle az üveget és húzom meg én is.
- Olyanok vagyunk, mint két tini - kuncogok fel halkan, ahogy visszanyújtom neki a nedűt, amiből soha nem ittam este 9 előtt. A kuncogásból nevetés lesz, mert az ötlet valóban nem rossz, de tényleg sajnálnám azért azokat a ruhákat. Majd elajándékozom őket, biztosan vannak olyan szervezetek, amik szívesen vennének két borzalmas karácsonyi pulcsit, amiből az egyik szerintem férfi, de a női osztályon volt, esküszöm, meg pár karácsonyos pólót. - Nem beszélsz rosszat, de inkább odaajándékozom valakinek - biggyesztem ajkaim közé a nikotin rudat, majd a füstfelhőn keresztül fürkészve a férfi arcát nyújtom ki felé a jobb kezem lassan.
- Ophelia - biccentem oldalra a fejemet, miközben másik kezemmel veszem ki a szálat ajkaim közül. Ha már ekkora spanok lettünk, csináljuk legalább névvel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Óóó, értem.
Nem is tudtam, hogy a húga jól főz, de akkor ezek szerint, ha próbálkoztam volna is, mit nyilván nem tettem, mert előbb tanulni szerettem volna valamit, amivel meglephetem, akkor is felesleges lett volna. Visszahúzva magamhoz az edénykollekciót a táskámba nyúlok, előhúzok egy tömb jegyzetpapírt a világ millió színében, és ráragasztva egy nagyobb, mézsárga példányt, fekete filcet veszek el, és gyors üzenetet kanyarítok rá. Nem sok mindent, csak ennyit: "Ha éhes vagy, egyél meg! Egy középszerű szakács alkotása."
- Így azé lesz, akinek szüksége van rá.
Jegyzem meg csendesen, egy bátortalan mosoly kíséretében, és egy nem messze tőlünk lévő padhoz lépve, lehelyezem rá. Nem is tudom, hogy van-e hajléktalan a faluban, de olyan biztos, akinek, ha nem is ez a legjobb vacsorája, de talán egy kicsit hozzájárulok ahhoz, hogy tele legyen a gyomra. Remélem, hogy tényleg jó helyre kerül majd, és bár pont az volt az indokom, hogy nagyon tetszett ez az éthordó készlet, mégis, ez egy pillanat alatt szertefoszlik, ahogy eszembe jut, hogy valakin segíthetek.
- Az még azért odébb van.
Meg leginkább csak viccnek szántam, hogy valamit mondjak, hogy valamire reagálhasson, hogy halljam a hangját, a kezeimet, zavartan, mint iskolás koromban, magam előtt, ujjaimnál összefonom, és minden bátorságomat összeszedve felnézek az arcára, bele a szemeibe, látnom kell, még ha ezzel kínzom is magam.
- Csak légy velük türelmes. Az eridonosok jószívűek, de nagyon sokszor nem gondolnak bele a tetteik következményeibe. Nyíltak és talán egy kicsit hőskomplexusosak, akik mindenkit meg karnak menteni és mindent megoldani, sokszor túl egyedien, és ezzel csak bajt csinálnak.
Hogy ez védőbeszéd lett volna? Talán. Nem hiszem, hogy tudja, hogy eridonos voltam. Talán valahol fellelhető vagyok, egy alkalmas kviddicsezőként vagy talán egyszer voltam évfolyamelső is. Régen volt, és nem nagyon hiszem, hogy Nico szabadidejében az elmúlt korok eridonos krónikáit bogarássza.
- Láttam. A verekedést. Tanítottam aznap. A lányaim fele neked szurkolt, a másik fele Barnabásnak.
Arra, hogy haragszik rám, nem tudok mit mondani, ahogy akkor is, most is elmondhatnám, hogy nem csináltam semmit, és tudom, hogy Barnabás is elmondta ezt. A különbség csak annyi, hogy vele kapcsolatban maradt, rám pedig úgy néz, hogy érzem, hallom, ahogy darabokra törik a szívem, és fogalma sincs, hogy onnan, hogy tudtam, Barnabással meg tudta beszélni, mennyi ideig vártam őt. Néztem, ahogy elhalad, véletlenül időztem bizonyos folyosószakaszokon, reménykedve, hogy azt mondja, szeret, de azt hiszem, nem is a szavai a lényegek, hanem a szeme, ahogy nálam is, hiszen bármennyire is próbálkozom, a szomorúságot nem tudom leplezni. Arra, hogy jól érzem magam, nyögök egyet, és megrázom a fejem.
- Tévedsz, Nico. Heti hat nap reggeltől estig dolgozom vagy képzem magam, hogy ne gondoljak rád, a hetediken pedig tanulok, hogy ne bukjak meg. Ha egyetlen percre is megállnék, és belegondolnék ebbe az egészbe, ha beszélnem kellene erről, összeomlanék. De nem engedhetem ezt meg magamnak. Nem veszíthetek el mindent.
Én vele ellentétben kimondom azt, amit gondolok, ami a helyzet, ami bennem van. Jól, persze. Remekül Nico, egyszerűen olyan csodálatosan vagyok, hogy szárnyalok. Megrázva a fejem, lépek egyet hátra.
- Ne haragudj, ez már nem a te problémád, nincs jogom rád zúdítani, de ne hidd, hogy boldog vagyok, egyszerűen csak nem gondolok bele, én így védem magam.
A kezeimet fázósan a zsebeimbe dugom, és kicsit összehúzom magam, kicsit megrázva még a fejem.
- Talán... majd az új évben, ha kollégák maradunk, megpróbálhatnánk barátok lenni. Nem kötelező, de akár. Jönnek az ünnepek Nico, teljenek békében, elkerülhetetlen, hogy a visszalévő napokban összefussunk az iskolában, és nem akarok úgy elbúcsúzni, hogy így nézel rám. Kérlek. Csak gondold meg. Hátha... működne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Ma vidám napja volt a suliban. Mióta kiderült, hogy Patrik nem akarja ellopni Pánt, és egyébként sincs baja azzal, hogy néha csak a hippogriffel beszélget, egészen jól kijöttek egymással. Még fogócskáztak is valamikor az udvarban.
Szóval mikor jött végre Zalán, hogy hazavigye, és közölte, hogy elmennek a cukrászdába, már nem is lehetett levakarnia vigyort az arcáról. Hát lehet ennél szebb ez a nap?
- Zazaaa, kérhetek olyan sütit, ami múltkor dobolt nekem? Tudod, az a kemény tetejű. Meg forrócsokit is jóóóó sok habbal a tetején. Kaphatsz majd belőle te is - vigyorgott izgatottan a bátyjára, aki ezúttal nem igazán figyelt arra, amit mondott. Lehervadt mosollyal figyelte azt a sok furcsaságot, amit Zalán művelt. Meg akarta kérdezni, hogy tán csak nem Anya csatlakozik majd hozzájuk, mikor belibbent az a lány és a bátyja. Az Ő bátyja már ugrott is üdvözölne.
Ferde szemmel figyelte azt a korántsem szívmelengető mosolyát, a lófarokba kötött haját, majd ahogyan lehajolt hozzá és nyújtotta a kezét.
Léda meg sem szólalt. Összeszorította az ajkait és Zalánra nézett a lány válla felett. A tekintetével üzente, hogy ez itt bizony magyarázatra szolgál. Hol marad a tesós nap?
- Láttalak már a suliban - tért rögtön a lényegre ahelyett, hogy ő is kezet nyújtott volna. Nem tetszett ez neki. Nagyon nem. És már egészen elment a kedve ettől az egész sütizéstől. Pánra sandított, aki Léda táskájából figyelte az eseményeket. Nem. Neki sem tetszett a dolog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

ZSOMBI
kora délután az ELME parkjában | #awhGIF



Mosolyogva figyelem, ahogy átveszi a tasakot és ez a kifejezés csak erősödik arcomon, látva, hogy tetszenek neki a jóságok. Bennem csak még bizonyosabbá válik, hogy tényleg ott volt velem. Ebben a pillanatban válik ez végleg igazzá. Megemelem szemöldököm, mikor megszólít, és amit mond... attól enyhén elnyitott szájjal, megilletődötten pislogok rá. Annyi mindent felelnék, viszont képtelen vagyok kinyögni bármit. Pedig elmondanám, hogy ez természetes, és hogy mindig itt leszek, és hogy milyen boldog vagyok, ha tényleg tudok neki segíteni bármiben. Ölelésétől hirtelen kapok levegő után, ám azonnal beleolvadok, átadom magam neki. Kezeim rögvest hátára kerülnek, szeretettel szorítom magamhoz. Gondolatban minden áldott nap megteszem. Megannyiszor jut eszembe mindenféléről barátom és míg jó ideig, amikor nem sokat tudhattam róla, mi van vele, csak reménykedőn sóhajtottam olyankor, picit aggódva érte; mióta viszont meglátogattam, ez a sóhaj már bizakodó és vidám, hiszen újra együtt vagyunk és ő mintha tényleg mindig valamivel jobban lenne.
Miután nagy nehezen elengedem, ballagunk még picit, ám ideje lassan visszamenni. Az épület felé kanyarodunk hát. Búcsúzkodunk egy sort, én pedig szinte szökellve hagyom magam mögött az intézetet, alig várva, amikor legközelebb jöhetek.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Idáig még nem esett szó komolyabb dolgokról, bár Mihail-ból kinéztem azt, hogy simán letépi annak a fejét, aki komolyabb szándékkal közeledik irányomba vagy csupán játszadozni kíván kedve. Ez azért valamilyen szinten imponált is számomra, hiszen éreztette velem, hogy fontos vagyok számára, másrészt igazi pasi révén kiállt mellettem. Mindig is egy ilyen temperamentumos pasira vágytam, az pedig, hogy mellette még véla is volt, csupán egy plusz kihívásként szoltált számomra.
- Ha komolyan gondolod ezt a dolgot, csakis a tiéd vagyok, senki másé. Eszedbe se jusson, hogy bárki más számára felajánlanám magam. Csakis te érdekelsz - búgtam a kiválasztottam fülébe édesen. Reméltem, hogy megbízik bennem annyira, hogy elhiszi, amit mondtam neki, és nem fog kételkedni bennem. Egyáltalán nem tudtam elképzelni, hogy bárki más irányába is érdeklődést mutassak, hiszen csakis ő érdekelt igazán.
- Amúgy ez igazán imponál nekem, nyaú - mutattam viccesen cicus karmokat az ujjaimmal a fiú felé. Jól esett, hogy valaki ennyire foglalkozott velem, és az is, hogy valamilyen szinten féltékeny volt rám.
- Csakis a tiéd vagyok - suttogtam a fülébe, majd megharaptam azt játékosan, hogy értse, mi a stájsz.
Mindennél jobban kívántam őt, hiszen ki tudna ellenállni egy ilyen helyes, jó kiállású férfinak? Iszonyatosan vissza kellett fogni magam, hogy ne vessem rá magam és normál, emberi módon legyek vele képes viselkedni. Mégis győzött nálam a józan ész, bár igazából pengeélen táncoltam végig, amivel tökéletesen tisztában voltam. A csókja valami eszméletlen jó volt, mikor elmélyítette, nyelvem őrült ritmusban szeretkezett az övével, átadva magam a jelen pillanatának. Még sosem éreztem ilyet, ez volt az első alkalom, mikor ajkunk ennyire összeforrt, és ez iszonyatosan jó érzés volt számomra. Legszívesebben így maradtam volna örökre vele...
- De, bizony az leszek, majd meglátod - feleltem neki elszántan rá nézve. Mindenképp csakis az ő csillaga akartam lenni, erről pedig senki sem tudott volna lebeszélni.
- Talán igazad van, van egy olyan érzésem. A mának kell élni, aztán majd lesz valahogy, igaz? - kérdeztem tőle kissé félénken igéző szemeibe nézve, egy újabb csókot lehelve arcára, majd beletúrtam szőke hajába, aztán közelebb húzódtam hozzá, majd apró csókokkal kezdtem elhalmozni gyönyörű nyakát.
- Hmm.. talán igazad van. Élvezi kell az adott pillanatot, talán ez a gyógyír mindenre - búgtam a fülébe Mihail-nek negédesen. Mi voltunk csak itt ezen az éjszakán a hajón és a csillagos ég...
- Tudod, most teljesen biztos vagyok benne, hogy csakis téged akarlak - csúszott ki a számból ez a gondolat, pedig eredetileg nem kívántam vele megosztani. Rögtön el is pirultam...
- Igazad van, a mának kell élni, ki tudja, mi történik holnap. De az is tény hogy valamilyen szinten szeretek előre tervezni. Ebbe pedig beletartozik az is, hogy  a mi esetünkben legyen meg mindennek a saját menete. Ha most minden megtörténne, amit akarnál, ugyan érdekelnélek-e még? Vagy mennyire észveszejtő lenne még tovább húzni a dolgokat? - kérdeztem tőle egyre közelebb húzódva hozzá úgy, hogy már csak alig volt köztünk valami, ami elválasztott volna egymástól. Egyszerre éltem a helyzetet, és merültem volna mélyebbre benne, és egyszerre vártam volna ki, hogy a későbbiek során hogy alakulnak majd a dolgok... nem volt egy egyszerű szituáció, főleg, mivel ott volt a közelemben az, akit mindennél jobban akartam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

- Neked bizonyára megszokottak, számomra nem, mert még sosem volt ilyen nevű ismerősöm - feleltem neki pironkodva. Az ismeretségi körömben tényleg nem volt ilyen nevű egyén, ezért is találgattam, mely lenne számára a megfelelő becenév, ami nekem is tetszik.
- Bizony, mivel - néztem rá határozottan, szemöldökömet felvonva várva a választ, valamilyen szinten aranyos volt a határozatlansága.
- Főzőcskézni? Na, egyszer engem is megtaníthatnál - kaptam fel a fejem rögtön, mikor a lány elkezdte sorolni a hobbijait. Nem igazán voltam jó ebben a műfajban, de gyorsan tanultam, reméltem, hogy Siggi segít majd fejleszeni ez a hiányosságomat. Rajzolni egész jól tudtam, énekelni kevésbé, táncolni meg egyenesen imádtam. A kirándulást, túrázást sem vetettem meg, mindkét opció élhető volt számomra.
- Felfedezni? - csillant fel a szemem erre a szócskára rögtön.
- Akkor majd elviszlek egy felfedező körútra prefektusként, csak el ne szóld magad senkinek - kacsintottam az Eridonos-ra vidáman.
- Hát, én szeretek kirándulni, izgalmas dolgokat átélni - utaltam ennél a kihágásaimra, olasz nyelvet tanulni, táncolni, sportolni, úszni - soroltam fel, ami épp eszembe jutott. Nem volt semmiféle különleges hobbim, de azért elmondtam neki mindent, ami úgy nagy általánosságban foglalkoztatott.
- Az nagyon hasznos állat és cuki. Na meg a német juhász is az - válaszoltam neki mosolyogva.
- A nővéremnek is van egy kacsája, nagyon édes, rögtön megtetszett, mikor megláttam, aztán elhatároztam, hogy nekem is kell egy kis tollas. Aztán a menhelyről sikerült végül beszerezni - meséltem neki büszkén.
- Bizony, oda, veled - próbáltam követni a lányt és a megfelelő sorrendben válaszolni neki, hogy tisztában legyen vele, tényleg el akarok majd látogatni a társaságában a faluba.
- Remek, akkor épp itt az ideje, hogy eljuss! - néztem rá vigyorogva, bírtam a lelkességét, nagyon jó fej volt így első benyomásra. Úgy látszott, hogy sikeresen fellelkesítettem, ráadásul nagy volt rá az esély, hogy személyében új barátra tegyek szert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Négy? Nem. Sőt, akkor három napod szabad a héten, ha mindenkivel csak egyszer találkozol. Vagy, kidobsz egyet, marad három, vedlük két napokat töltesz együtt, és vasárnap meg pihensz. Azt hiszem, karácsonyra határidőnaplót veszek neked.
Az államat jobb kezem mutatóujjával ütögetve jutok végül erre a nagyszerű következtetésre, hiszen lássuk be, ha már idáig fajult a dolog, akkor nem árt ha van egy tervezője, amiben a bevételeket, kiadásokat, férfiakkal töltött napokat is tudja rendszerezni, hiszen azt mondják, nem túl szerencsés, ha ezek a dolgok nagyon összecsúsznak. Egyrészt mert huszadikán rájössz, hogy éhes vagy, másrészt mert az is kiderül, hogy senki sem fog megetetni, mert összemosódott napjaidban a férfiak megismerték egymás.
- Ili... gondolom az egyik a négyből.
Pontosabban nagyon remélem, hogy nem egy másik nő, akivel előbb beszéli meg a dolgait, mint velem, mert bárki is legyen ez az Ili, ha nőből van, akkor ki kell iktatnom, sajnálom, de Ophelia az enyém, hozzám tartozik, és nem engedhetem egy nőnek sem, hogy elvegye tőlem, legyen bármi is a neve. Nem, ebben a barátságban nincs hely egy harmadik nőnek, sajnálom. Szóval tényleg, az ő érdekében remélem, hogy a négyből az egyik pasas, akinek mondjuk a nevében van egy ilyen szakasz, vagy nagyon megszivatták a haverjai, és Ilinek becézik.
- Ah, remek. Életmentő vagy.
Meg én is, hogy vettem. Arra, hogy azt hitte, többet vettem, csúnyán nézek rá, mert több volt, de megettem, és a testem árnyékában igazából ott van szépen egymásra hajtva egy csomó chipses zacskó, csak éppen nem büszkélkedek vele. Kinyitom az aktuálisat, jó mélyet szippantok belé, és boldogságból mámorosan sóhajtok egyet. Annyira szeretem a mű illatot és a tartósítószert mostanában, hogy szinte kínos vagyok, de persze ezt nem verem nagy dobra. Az elmúlt egy hét maga volt a bűnözés, ha szerintem egész eddigi életemet megnézem. Nem tudom, hogy mi van velem mostanában, de olyan élvezettel tölt el, ha ilyenek vannak a közelemben, hogy az hihetetlen. Ropogva hallgatom a válaszát, és elmosolyodva nézek fel rá.
- Remélem tényleg így lesz. Jacknél semmi baj nincs, szeretem a szüleit, pontosabban az édesapját és Sol anyukáját, de ha a gyerekem olyan lesz, mint anyám, nem fogok tudni együtt élni vele, és ettől rettegek.
Jobban, mint attól, hogy akkora papucs lesz, mint apám. Az még egy kis idegbajjal kezelhető, de anyám nem.
- Mesélj inkább a négy pasiról.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Kedvességed határtalan - forgatom meg szemeimet látványosan. Nehogy szó érje a ház elejét, amiért nem reagálok kellőképpen a felém intézett kedvességre az emberektől. Nem tudok vitatkozni azzal, hogy mennyire nem praktikus egyetlen bevásárlóközpont sem. Emberek vannak emberek hátán, elhagyják a saját gyereküket, majd idegbeteg módon kiabálnak az infó pultos kislánnyal, aki meg néz, mint hal a szatyorban. Szegényt meg is értem. Mi mást tehetne? Elhagytad a kölyköd, de azért, mert kiabálsz még nem lesz meg előbb. Plusz ugye, teljesen mindegy szerintem, hogy hányszor mondják be, hogy milyen külsejű és öltözetű kisgyereket keresnek, a tömeg morajlik, így senki nem hall érdemi információt. Nem úgy van ez, mint a filmekben, hogy hangosbemondó, és mindenki megdermedve csak a hangra figyel. Pf, szép világ lenne.
- Pedig kezdett imponálni, hogy magadnak vettél játékautót - hamiskás mosolyt villantok meg a férfi felé. - Tudod, a férfiak is éreznek, kimutatják azt, nem szégyellnek játékot venni maguknak és a többi... - vonom meg vállaimat kicsit. A mosolyom nem lankad, sőt talán azt is megmerem kockáztatni, hogy szélesebb lesz egy fokkal, de tekintetem bizonyosan elárul; nem gondolom komolyan, egyszerűen egy kis önmagam szórakoztatása talán belefér a mai napba.
Hangosan felnevetek a hasonlaton. - Az az ezer év is eltelik előbb vagy utóbb. Fő a pozitivitás! - emelem fel jobb kezemet az ég felé drámaian. Mosolyogva szívok bele cigarettámba, miután kezet ráztunk, de az a fránya füst majdnem félremegy, amikor beközöl a két név mellé egy harmadikat. Erre nem számít az ember. Meglepődött tekintetemet emelem rá, majd felnevetek.
- Rendben gyereide Ármin, örülök a találkozásnak - az ötlet valóban megfontolandó, hogy az épület tetejéről szanaszét dobálom a gusztustalan darabokat, de ehelyett csak tovább pörögnek agyam fogaskerekei, majd amikor kigyullad fejem felett az égő, gonoszkás mosolyt villantok. Ajkaim közé biggyesztem cigarettámat, miközben már könyékig turkálok az egyik szatyorban. Kikapom a darabot, majd közelebb lépve Árminhoz felsőteste elé tartom.
- Jól állna - igazgatom meg vállánál az anyagot, végül igyekezvén úgy helyzeni a mérhetetlenül undorító pulóvert, hogy ne essen le róla, amíg hátralépek, hogy megszemléljem. - Igen, nagyon is jól áll. Megy a szemed színéhez - vigyorodom el szélesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Igen! Nagyon jól jönne egy határidőnapló - csillannak fel szemeim, akár egy gyereknek, pedig a téma és a határidőnapló oka nem feltétlen gyerekeknek való téma. - Így legalább biztosan nem felejtem el egyikőjüket sem - bólintok egy határozottat, hiszen be kell látnunk sokkal egyszerűbb lenne mindent egyetlen helyen vezetni, így legalább semmi nem felejtődik el, főleg nem az időpontok. Azok a legfontosabbak, anélkül nincs pénz! Nem azért gürizek éjt nappallá téve, hogy ne legyen egy fityingem sem.
- Mi? Dehogyis! Még csak az kellene, mentsen meg Merlin! - hőkölök hátra kicsit, mert a gondolatra is görcsbe rándul a gyomrom. Nem tudom, hogy valaha is képes leszek úgy tekinteni Iliánra, mint egy emberi lényre. Mint egy emberi lényre, aki férfi. Így a pontosabb. Rendben, nem fogom tagadni, hogy a vélasága ellenére is nagyon vonzó férfi ez a fasz, de akkor is a plafonra kerülök tőle tizedmásodpercek alatt, szóval az, hogy mi valaha meg tudnánk lenni egymás mellett egyenlő a lehetetlennel. És én nem tartom magam egy negatív embernek, és Ilián sem cáfol rá az előbb elhangzottakra. A mosdóban történtek, vagy nem történtek, kinek mi, valahogy bennem maradtak, de talán ez annak tudható be, hogy bekerültem azon szerencsés nők közé, akin használta a mágiáját, így nem is voltam tudatomnál nagyjából. Na jó. Elég volt ebből.
- Nem én vettem - mosolyogva nézem végig, ahogy Kori felszakítja a zacskót, majd mintha valami szeánszon lenne szippant mélyet az illatból, ami őt élteti, engem meg undorral tölt el. - Nem kell ilyentől rettegni, mert először is; ne fesd az ördögöt a falra. És másodszor tökéletes szülői lesztek egy tökéletes gyereknek, aki semmit nem örököl majd anyádtól. Ebben biztos vagyok - egy biztató mosolyt küldök a nő felé, mert ennél őszintébb aligha leszek valaha. A világ összes ideje a rendelkezésemre áll, legalábbis ma mindenképpen, így lassan emelem ajkaimhoz a poharat, hogy kiigyam a tartalmát, amikor Kori lezártnak tekinti az előző témát, és visszakanyarodunk életem férfijaihoz. Remek téma.
- Mit meséljek? - nevetek fel hitetlen, miközben újratöltöm a poharamat. - Volt az ex-férjem, mindent tudsz, Arie, Jason, szintén mindent tudsz, végül Barnabás, aki... aki halálian kedves volt, szétszórt, szerencsétlen, de szerintem bele tudtam volna szeretni meglepően rövid időn belül, csak ugye, burkoltan lekurvázott, így már nehezebben engedi a büszkeségem - vonom meg vállamat könnyedén. Iliánról pedig nem is érdemes szót ejteni, mert semmi nem történt, és valószínűleg nem is fog. Neki én egy játék vagyok, akit élvez, és ez kölcsönös. Ebből nehezen lesz bármi komolyabb.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Kincső

- Szerinted örülne az Egy szaxofon bánatának? - olvasom fel nagyjából a huszadik kezembe akadó könyv címét a lánynak. Igazából meg sem várom a válaszát, már bogarászom is tovább a könyvek gerinceit, szabad kezemben lóbálva az - egyelőre - üres kosarat. Tűnődve-dúdolgatva kalandozok a címeken, keresve valamit amin megakad a tekintetem, amiről egyből az jut eszembe, hogy jó ajándék lehet majd valamelyik családtagomnak.
- Te beszereztél már mindent amit akartál karácsonyra? - kezdem kérdezgetni kíváncsian Kincsőt. Szánom bánom, de idén semmi, egyszerűen _semmi_ nem jutott eszembe ami kreatív lett volna, meg tudom csinálni, meg merem csinálni, nem égetem le a körletet miközben megcsinálom,és még az ajándékozottnak is örömet okozok ha elkészül... Felmerült bennem, hogy sütni kéne valamit, de mondom á nem, úgysem találom el soha hogy miből mennyit mikor kelll belerakni, nem kockáztatok. Eszembe jutott, hogy csinálok fürdőbombát, de az illóolajtól tavaly kiütéses lett a bőr a kezemen, szóval nem visz rá a lélek... No meg igen, az a másik, hogy tavaly is olyat adtam, így ez nem lenne most túl nagy meglepetés. Ezután elgondolkoztam rajta, hogy köthetnék mindenkinek valamit, mondjuk egy-egy sálat, de két szem után összehúzott szemöldökkel dobtam félre, hogy ez csak valami vicc lehet. Mérmint, komolyan, ki az aki ennyi energiát feccöl egy sálba? Elég volt elképzelnem, hogy a kész sál mennyivel lenne nagyobb annál a már felvett két szemnél, no meg aztán beszoroztam annyival ahány példában el akarnám, hogy készüljön... Ó, még jó, hogy VHT-n álltam neki, különben sajnáltam volna a megvett alapanyagokat.