ZainaAz aula nagy tükrével szemben ácsorog. Billeg előre-hátra a lábán, kilóg a zoknija a bokacsizma és a farmer között. Az egyik rózsaszín, a másik csíkos. Bordó kabátot visel bandás kitűzőkkel és az elmaradhatatlan svájci sapka takarja a feje tetején levő gubancokat. Álmában a párnába dörgölte a fejét, így volt két választási lehetősége; vagy levágja az összerasztásodott részt, vagy sapkát vesz és meglátogatja a fodrászát, aki majd kisegíti a bajból. Utóbbit választotta.
Izgatott, valójában a légzés is nehézkes, hisz nem tudja, a főnök miért hívatja. Erőt vesz magán és a tőle telhető legnagyobb magabiztossággal sétál fel Zaina irodájába. Öt éve dolgozik az újságnál, ebből kettőt főállásban csinált végig és valójában elég büszke magára, amiért látszólag elégedettek vele a felettesei.
A torkában levő gombócot lenyelve, arcára mosolyt erőltetve kopog be az ajtón, majd ha behívják, be is lép abba a kisebb káoszba, ami ott uralkodik.
Így néz ki a fejem is belülről, az tuti.- Szia! Jagger. Hívattál - ha esetleg nem lenne tiszta sor, még a nevét is megemlíti. Ekkora melóban Jag valószínűleg a sajátját is elfelejtené, nem, hogy másét.
- Jó nagy munkában vagy - zavarában olyan megállapítást tesz, ami valljuk be, hát elég egyértelmű. De nem tud mit mondani, amíg csak ott ácsorog és billeg, háta mögött az ujjait tördelve.
