Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

Ahogy sétálunk Boudica és Florence a két westie meg persze méterekkel előttünk Csöpp a bichonom, egyszerűen csodás látványt nyújthatunk, különösen, hogy egy Augurey köröz kitartóan a magasban, és pont arra halad, amerre mi is. Hogy miért? Bánat már csak ilyen, örülök, hogy most már szabadabb, és talán jó is, hogy szemmel tudom tartani, mert kell neki az, hogy biztonságban érezze magát. Elmegy már egyedül is, de inkább nem, vagy nem olyan messzire. Egy ideje semerre se ment, mintha találkozott volna valakivel vagy valamivel, ami megijesztette volna. Most viszont jött, és ennek csak örültem, különösen azért, mert mér megint Lizzie-t, a szökésre hajlamos crupomat keressük, aki egy jó órája préselte át magát a kerítésen, miután sikerült akkor lyukat rágnia rá, hogy kiférjen. Komolyan, mintha kolbászból lenne, nem mágikus drótból. Nem is értem ezt a kis mocskot. Borzalmas. Ahogy az is, hogy egy kisfiú, láthatóan szülők nélkül csak úgy van az utcán. Komolyan, senki sem figyel erre, csak úgy elmennek mellette?!
- Kisfiú!
Ahogy közeledem felé, és látom, hogy macskával van, ösztönösen kisebbre veszem a kutyák és köztem lévő póráztávolságot, mert bár nem szokásuk rátámadni más állatokra, azért a túlzott barátkozás se éppen szerencsés, nem akarom, hogy a macska megijedjen.
- Minden rendben van? Hol vannak a szüleid? Ha egyedül kószálsz itt, még a végén elkapnak az aurorok!
Nem, nem fogják, de mint ismert, én és a kiváló emberekkel való interakcióim magukért beszélnek, és ahogy mindig, most is eléggé látványosan szerencsétlen vagyok ezzel a dologgal kapcsolatban. Lassan kitüntetés jár azért, mennyire szerencsétlen vagyok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Úgy látom, kicsit ufónak néz. Ami tény, hogy nem vagyok olyan, mint a többiek, annál azért sokkal menőbb és képzettebb vagyok. De azért ez a tekintet egy kicsit mégsincs helyén, mert olyan lenéző. Vagy lehet, hogy zavarban van? Na hát azt biztos nem néztem volna ki szerencsétlenből, hogy zavarban lesz. Ennek a gondolatnak a nyomán szépen el is vigyorodom. Szegényem. Sokkal idősebbnek tűnik nálam, de még nem tudja, hogy én ilyen embereket eszek reggelire.
- Arra gondoltam, pont úgy nézel ki, mint valami kifutófélben lévő rocksztár csávó. De ez nem bók volt, mert tök hülyén néz ki egy rocksztár a tanulószobában ücsörögve. Meg úgy alapból itt a suliban. Nem kellene inkább egy kicsit... nem is tudom, deviánskodnod éppen? - kezdtem el csacsogni. Mert a szűkszavúsága egyből arra ösztökél, hogy minél többet beszéljek neki. Mindenféle hülyeségről, ami az eszembe jut. És mivel olyan kis báránykának tűnik, ezért nem biztos, hogy kétszer át kell gondolnom, mit mondok neki. Ugye?
Szóval, visszafogtam a rajnogási faktort, annyira, amennyire csak lehetett, és visszabuktam a könyvek közé, és tanulgatni kezdtem. A tollam végével vakargattam egy kis ideig a szőke fejem. És én tényleg próbáltam békén hagyni, és nem az idegeire menni és elvenni a kedvét a suliba járástól. De ez igen nehéz feladatnak bizonyult. Az önuralmam, mondjuk úgy, még nem a legjobb. Egy picit közelebb csusszantam hozzá és továbbra is vigyorogva néztem rá.
 - Fájt? - kérdeztem, miközben a tollam végével a fülére böktem. - Sokáig tartott? - adtam hozzá a másik kérdésemet. Mert meg kell vallanom, ez egészen nagyon menőn nézett ki. - Van más testmódosítós izébizéd is? - kérdezem, miközben ismét eluralkodik rajtam az a francos gyerekes lelkesedés. Amikor észreveszem magam, akkor megköszörülöm a torkom, és megemelem a könyvet, ami fölött eddig görnyedtem. - Nem mintha olyan nagy cucc lenne - teszem hozzá, mentem a menthetőt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Ha valamire emlékezni szeretnék, akkor igen. Az emlékek, érzések idővel persze átalakulnak, de a központi érzelmi mag megmarad. Én ezt a magot ültetem átvitt értelemben a fülbevalókba.
Ez talán egy kicsit bonyolult így, de ez a nagy helyzet, így lehet a legjobban leírni azt, hogy mi van köztem és a fülbevalóim között. Én a rossz emlékeket sem tudom rosszként megélni hosszútávon, mert ha valami, akkor a betegségem megtanított arra, hogy nincsen időnk mérgelődni és vádaskodni, hogy egyszerűen a rosszat jóba kell fordítani és gyönyörűt alkotni.
- Nekem elég, hogy annyit mondok, hogy Brightmore a vezetéknevem, egyből mindenki jön Denis-szel, és aki nem tudja, hogy a testvérem, egyből jön, hogy mennyire ismerem jól, meg milyen ember a rokonaival. Furcsa kérdéseket tesznek fel, sőt, volt olyan, aki velem akart jóban lenni, hogy Denis észrevegye őt.
Oké, az volt életem legfurcsább beszélgetése szerintem. Nem is emlékszem a lány nevére, csak arra, hogy el akart jönni hozzánk, hogy találkozzon a bátyámmal, és addig kedves is volt velem, amíg azt nem mondtam, hogy elutazott, csak a felesége van otthon. Oké, ez lehet, hogy nem volt szép dolog, de nem hazudtam, és tudtam, hogy a "feleség" szó annyira nem fogja majd elnyerni a tetszését. Így is lett. Nekem pedig megmaradt a nyugalmam, mert többet a lány hozzám sem szólt. Persze utána páran csúnyán néztek rám, de az még mindig egy kezelhetőbb eset.
- Nehéz dolog prefektusnak lenni?
Ezt már korábban is meg akartam kérdezni, mert nyilván nem könnyű olyankor, amikor nála nagyobb rellonos fiúkat kell megbüntetnie, vagy mondjuk a barátait. Azt gondolná az ember, hogy akinek a legjobb barátja prefektus, az jobban viselkedik, de nem, és szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki nem tud viselkedni. Mondjuk mások szándékosan rosszak, én meg... lehet, hogy én is, csak mindig kidumálom magam, hogy miért is járok éppen tilosban. De hát, Brightmore vagyok, vagy mi a szösz.
- Szimplán? Szerintem eléggé nagy dolog.
Biztatóan rámosolygok, mert tényleg jó dolog pozitív értelemben különlegesnek lenni. Tudom, hogy a testvérem nem mindig rajongott a tényért, hogy ennyi minden van benne. Számomra ő a a minden, és éppen ezért számomra ő a legtehetségesebb ember is kerek-e Földön. De egyetértően bólogatok, amikor azt mondja, hogy nem volt könnyű, az biztos.
- Ennyire rossz? Milyen érzés, ha egy ellentétes elemű ember közelében vagy?
Sosem tapasztaltam még ilyet, Denis közelében leginkább ha volt másik ember, az Cath volt, de ő nem elemi mágus, vagy Jason, aki szintén tűz jegyű, de mondjuk olyan embert, akitől kirázta a hideg, még nem láttam, de tényleg nem tudom, hogy pontosan hogyan kell ezt elképzelni. Milyen nekik ilyenkor.
- A levegőt én is. Sőt, ha választhatnék, azt választanám mindenképpen.
Sok segítséget adna nekem szerintem, de a mostani állapotomban, ha kiderülne, hogy elemi mágus vagyok, szerintem meghalnék. Vagy már halott lennék. Még jó, hogy ez nem valami, ami öröklődik, mert akkor tényleg nem nagyon lennék már életben, így azért jobb, megtapasztalhattam mindent, amit meg lehetett.
- Talán az összes prefektussal és tanárral össze kellene barátkoznom, és akkor mindenki csak kedves büntetéseket adna.
A mosogatás nem rossz büntetés, otthon is szoktam mosogatni, ha ezzel hozzájárulhatok ahhoz, hogy Denis és Cath kicsit együtt legyenek nélkülem. Szeretném, ha nem válnának el, amikor lejár a házassági szerződésük, és ehhez az kell, hogy nélkülem is legyenek. Jó ez a családosdi, de ha nem maradnak együtt, akkor biztos vagyok benne, hogy ennek is befellegzett, és azt nem szeretném, mert nagyon boldog vagyok így. Attól még persze legjobb barátok maradnak, de más lesz minden, és nekem ez annyira nem tetszik.
- Nem hallottam még olyanról, aki nem trauma hatására tette. A bátyám is trauma miatt lett, a barátja, Arie is trauma miatt vált elemi mágussá, vagyis rossz élménnyel jött ki nekik, szóval tényleg, nem ismertem eddig olyat, akinek ez pozitívan indult. De látom rajtad, hogy neked nagyon jó élmény volt, és ez tök jó. Azt hittem, csak negatívan tud előjönni.
De ha nem, akkor tényleg csak jó, mondjuk Denisnek eleve nem volt könnyű élete, talán furcsa is lett volna, ha ez pozitívan történik.
- Nem tudom még, nem szoktam messzire tervezni, de azt hiszem, igen. Olyan helyen kell lennem, ahol a bátyám és a felesége vannak, mert ők vigyáznak rám.
A vízből kiemelve mutatom meg a szivecskés gyűrűt.
- Ha valami bajom van, rosszul vagyok, vagy túlhajtom magam, a gyűrű párja jelez Cathnek, Denis pedig a legilimenciával meg tud találni, és akkor el tudnak látni. De igazából, ha bármi lehetnék, óvónéni lennék, viszont oda nem vennének fel, így még nem tudom, hogy hova jelentkezek. Te mi leszel, kitaláltad már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

ANNIE
délutáni ajándékbeszerző körút | #ohthanksperfectGIF



Egy-két napja megbeszéltük a Brightmore lánnyal, hogy esetleg együtt bevethetnénk magunkat a faluba a héten egy kis karácsonyi bevásárlásra, úgyhogy most ezt tesszük. Egyikünknek sem volt sok órája ma, tökéletes az alkalom. Már lóbálok is pár ajándékos zacskót a kezemben, mire megérkezünk a teházba, tartom neki az ajtót. Részemről ide mindenképpen be akartam ugrani, neki pedig nem volt ellenvetése. Belépve már tekerem le navinés sálam, gombolom ki kabátomat és nemsokára belépünk az elfüggönyözött helyiségbe. Mosolygósan üdvözlöm a pult mögött álló hölgyet.
- Miben segíthetek? - kérdezi is tőlünk, ahogy egyből megállok nála.
- Majd szeretnék vinni néhány teából, de... egyelőre kigondolom. Köszönöm - bólogatok neki, pislogva a mögötte a polcokon ülő széles kínálatra.
- Nézd, így könnyebb lesz! Válogass csak - vesz elő egy dobozkát, amelyben felsorakoznak a különféle füvek kis filterekben.
- Ó, köszönöm. Pompás - mosolygok még szélesebben és már meg is kezdem a tallózásukat, közben Anniere sandítva, ő fog-e itt venni valamit, meg esetleg szeretne-e ő is teákat szaglászni. Kicsit arrébb húzódom minden esetre, hogy kedvére megtehesse velem együtt, ha akarja.
Érdekesen oldjuk meg különben ezt a vásárolgatást különben. Legalábbis legelső aggodalmaim egyike az volt, hogy lehet, nem kéne olyannal ajándékot venni menni, akinek szintén szeretnék készülni valamivel. Végül valahogy úgy történik az egész, hogy mindketten jól megnézegetünk mindent minden boltban, azonban, hogy végül mi kerül a másikunk kosarába, nem lessük meg. Amolyan néma egyezség. Hiszen azt sem tudom, ő számít-e rá, hogy fog kapni tőlem valamit, én pedig egyáltalán nem gondolkozom azon, ő fog-e nekem adni. Vagy hogy bárki fog. Ilyenkor mindig tök elfelejtem, hogy én is kapok majd esetleg ajándékokat, annyira lefoglal a karácsonyra készülődés, a hangulat, a beszerzés, adás öröme.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

  Van, hogy random leszólítanak és/vagy kérdeznek valamit. Általában nem találnak egy adott tantermet, vagy a mosdót, vagy a tanárit, vagy egy adott ház klubhelyiségét. Igazából rengeteg dolog van, amit nem találhatsz meg könnyen itt a Bagolykőben. De ez legalább bátorságot nevel az elsősökbe és megmutatja nekik, hogy egyik... na jó, a legtöbb felsős nem harap. De ez a helyzet más volt. Tekintve, hogy alapból egy helyiségben vagyunk, nem mondjuk egy folyosón. A másik meg az, hogy ez a lány nem éppen úgy viselkedett, mint aki épp indulni készül, csak éppen tétovázik, hisz nem tudja, hova menjek. Amint beszélni kezd, sejtéseim be is igazolódnak.
- Ahm...kösz... - nézek rá zavartan, fejemet kicsit oldalra biccentve. Ilyet se mondott még nekem senki. - Hát, tudod, holnapra meg kéne szüljek egy beadandót és züllés közben az nem igazán szokott sikerülni, szóval... - magyarázok az az asztalon könyökölve, fejemet támasztva a lánynak a semmibe meredve, viszont mikor visszanézek rá, ő már ismét egy könyvbe temetve gubbaszt. "Eh, érdekes..." beletörődve, húzott szájjal fordulok vissza a munkám felé és összekovácsolni a beadandómat.
 Pár perc is eltelt talán, amikor újra a lány hangját hallom. Mi fájt? Mi tartott sokáig? Ez valami "pick-up line"? Mit szeretne? Aztán leesik, hogy a számon virító piercingekre és/vagy a kezeimen lévő tetoválásokra gondol. De kis cuki. Emlékszem, én is ilyen voltam, akárhányszor láttam egy ilyen embert, legszívesebben elárasztottam volna a kérdéseimmel, csakhát engem kicsit félénkebb fából faragtak. Úgy látom, ebben különbözünk.
- Ahm....húúúh... - meredek megint a semmibe, próbálkozva felidézni az élményeket, amik segítenek a kérései megválaszolásában. - Hát, igazából meg is válaszoltad a kérdést. Nem olyan nagy cucc, egy kis szúrás, mintha injekciót kapnál. Mondjuk az kicsit creepy, amikor áthúzzák rajta azt a valamit, hogy az ideigleneset be tudják tenni. De ha jól kezeled utána, nem lesz baj. - magyaráztam neki támaszkodva, remélve, hogy sikerült kielégítenem a tudásszomját.
- Hogy van-e más, egyenlőre nem, max tervben van pár bigyó, de... sajna az pénzbe kerül. - nevetek keserédesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem lehet nem megérteni. Ez jut eszembe arról, amit mond. Bármennyire is minden helyzetben az élet mellet, illetve annak szeretete és védelme mellett vagyok, azt azért én is érzem, hogy húzódhat itt egy nagyon erős fogalmi különbség aközött, amit én hívok életnek, és amit ő.
- Megértem. Az emberek gyakran túlságosan hisznek a képzelőerejükben, azt hiszik tudják milyen valami, aztán amikor ők kerülnek olyan helyzetbe, akkor gyakrabban mondogatják hogy "én nem hittem volna..." minthogy meg tudnád számolni - húzom el a számat kicsit, de aztán beindul a szokásos kis becsípődésem, hogy minden helyzetben igyekszem empátiát és megértést tanúsítani mások iránt, így aztán most sem marad el, mint egy előre beprogramozott, át nem ugorható kód fut le, és hopp, már mentegetem is őket.
- De persze ez is érthető, mindenki annyit tud átérezni, amennyit, és biztosan csak jót akarnak. Sajnálom, hogy rosszul akarnak jót Neked, és nem érzik. - Lebiggyesztem kicsit a számat, közben eszem egy falatot a sütimből. Most hogy kicsit én beszéltem, kijöttem a bambulásból, így újra eszembe jutott a krémes, amely immár kicsit megroggyanva les rám vissza a tányérról, a hab tartása sajnos nehezen viseli ezt a gyorsan elmélyült, hosszadalmasabb gondolatokból álló beszélgetést. Szerencsére azonban megvan azon remek tulajdonsága, hogy a fizikai kinézetével ellentétben az íze ugyanolyan csodálatos marad. Elégedetten nyelem le a falatot, jólesik.
- És hogy érzed, mi lesz utána? - érdeklődöm finoman, mert ezt sajnos nem tudom kihagyni. Végre valaki, akivel lehet beszélgetni ilyen dolgokról, annak ellenére, hogy alig ismerem, máris olyan témák vetődtek fel, amelyek engem nagyon érdekelnek és megérintenek. Ki kell használnom, hogy végre nem az időjárás a téma. Szóval ha már a halál, számomra (nyilván) elengedhetetlenül a része az arról való gondolkodás, hogy mi jön utána. Ha pedig valaki néha még vágyja is a halált, mint ő, akkor végképp. Tudom, hogy sokan nem osztják az ezzel kapcsolatos nézeteim, a mágusok között még a muglikhoz képest is gyér a keresztény populáció - egyesek ez erejük miatt szeretik Istennek hinni magukat és levetkőzni bármiféle alázatot - így erre azért fel vagyok készülve már.
A visszakérdezése meglep, mert annyira rá és a témakörre koncentrálok, hogy eszembe sem jutna a saját problémáimon gondolkodni. Meg hát amúgy sem teszem túl gyakran, vannak nekem nagyon hatékony kis elhárító mechanizmusaim (hatékonyságukról a kényszeres ellenőrizgetésem biztosan máshogyan vélekedne, de ezt inkább hagyjuk), így aztán ritkán tépegetem a sebeket, inkább nem, ha nem muszáj. Elgondolkodom, mit is mondhatnék erre, közben visszadőlök a széken, automatikusan fonom össze a karjaim magam előtt.
- Az én fájdalmaim sora nem túl hosszú. Kicsit bonyolult a családom, de kinek nem? - nevetem el magam, némileg elbagatellizálva a vérfarkas nővérem, vagy a szüleim, akiknek komplett lehetetlenség megfelelni.
- Őszinte leszek, én a hitemből tudok erőt meríteni. Történt velem sok rossz dolog, de semmi olyan, amihez Isten ne tudott volna erőt adni. A tiédhez hasonló helyzetekben már nyilván máshogy működhet az ilyesmi, bár fogalmam sincs. - Tényleg nincs, megvallom őszintén. Nem is akarok úgy tenni, mintha lenne. De hátha segít neki ez a pár szó, ki tudja. Az ember a legváratlanabb helyeken tud segítséget találni, ezt már én is elég jól tudom. Ezért kell mindenkivel jól bánni, sosem tudhatod, hogy egy mosoly vagy egy jó szó, ami neked semmibe sem kerül, kit húz éppen ki a gödörből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Színjátszókör próbaterme

Kissé megrezzenve nyitom ki a szemem, amikor meghallom, hogy a terembe lépett. Az első gondolatom, hogy mennyire csinos. Pedig egyáltalán nem visel semmi extrát, de mégis annyira jó ez a pulcsi, kicsit feldobódom én is, ahogyan végignézek rajta. Elgondolkodom a saját halvány rózsaszín blúzomon, és arra jutok, hogy valószínűleg nem véletlenül tetszik. Hasonlít a stílusunk, én is nagyon tudom értékelni ezeket az "egyszerű de nagyszerű" darabokat. Hasonló a hasonlónak örül, ugyebár. Szóval örömömet kifejezendő egy széles mosolyt varázsolok az arcomra, miközben felcsüccsen mellém.
- Szia! Semmi gond. Kicsit húzós ez a hét, már ami engem illet, szóval átérzem. Hogy vagy? - érdeklődöm meg azért, mielőtt itt belecsapnánk a lecsóba. Látom, hogy ő is elég felkészülten és lelkesen érkezett, aminek nagyon örülök. Szeretek olyan emberekkel együtt dolgozni, akik nem kelletlenek. Ez azonban sok tinédzsernek a sajátja, Dankával pedig azért húzódik közöttünk egy jó 3-4 év korkülönbség, ami alapjáraton nem lenne sok, de talán most pont annyit jelent, hogy ő még nyakig benne van egy olyan folyamatban, amiből én már többé-kevésbé kikecmeregtem. Ennek ellenére remekül szót értünk egymással, úgyhogy ezért nagyon hálás vagyok.
- Persze, hoztam egy-két anyagot - húzok ki egy mappát valahonnan a hátam mögül, amiből így első körben a két felső lapot veszem le, és teszem elé.
- Ők azok, akik alapjáraton a darabban vannak, és nem nyúltam hozzájuk - mutatok a jobboldali lapra, amin egy hosszabb lista olvasható - ők pedig, akiket vagy részben átalakítottam, vagy én tettem bele teljesen - mutatok most a másik, kicsit rövidebb listára. Nekem mindegy, hogy mivel kezdünk, vagy melyikre fektetünk nagyobb hangsúlyt, igazából mindkét garnitúra szereplővel elég rendesen tisztában vagyok, mert akiket nem én alkottam, azoknak is szinte betéve tudom az ügyes-bajos dolgait.
- Kivel szeretnél kezdeni? - hagyom így inkább Dankára a döntést, közben pedig a mappa gumiját csattogtatom picit, készen arra, hogy akit választ, arról a rövid jegyzetemet előszedjem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ha én elhatározásra jutok, akkor az úgy is lesz. Nincs kifogás, nincs apelláta, így általában kész tények elé állítom az embereket, akik pislognak párat, majd rábólintanak. Nos, most sem tervezem ezt másképp, így csak türelmesen várom drága új haveromat, hogy végre megjelenjen. Megfordult a fejemben, hogy lehet nem Niamey-t kellett volna küldenem ezért a szerencsétlenért, de akkor már mindegy volt, csak madaram sziluettjét láttam, aki most vidáman visítva száll le a Boglyas téren található szökőkút tetejére. Ellököm magamat a peremtől, majd arra fordulok, amerre Niamey néz. Mosolyogva várom, amíg ideér. Ez nagyon vicces lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Elnézve az arcát, feleslegesen aggódtam Niamey miatt. Vigyorogva jön felém, mintha nem pár perccel ezelőtt küldtem volna rá egy hárpiát, aki még Arie-ból is kiüldözi a szart a mai napig, pedig ismerik egymást egy ideje. Niamey elégedetten csüccsen le kényelmesebben, én meg csak örülök a fejemnek, mert nem folyamodott drasztikusabb dolgokhoz azért, hogy megsürgesse Beliánt. Na igen.
- Nem érdekel - vonom meg vállamat. - Döntöttem és te is benne vagy a döntésemben - vigyorodom el szélesen. - Nemet nem fogadok el, szóval jól fontold majd meg a válaszod - laza mozdulattal biggyesztek ajkaim közé egy cigarettát. A láng felvillan, cigarettám vége felizzik, én pedig mélyet szívok belőle.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem - rázom meg a fejem nevetve. - Ő él - intek egyet madaramnak, aki készségesen száll le a szökőkút peremére. Lenézően méri végig Beliánt, nem tudom mit vártam tőle mást, de inkább érdeklődőnek tűnik, mint támadónak. - Szereti, ha a tarkóját buzerázod - sejtelmes mosoly kerül fel ajkaimra, ujjaim közép csippentem cigarettámat, majd inkább visszadőlök én is a peremnek.
- Tényleg olyan vagy, mint egy tinédzser - kicsit meglepődök Belián izgatottságán, de hát olyan haláli, hogy lehetne rá haragudni? Mintha most hoztam volna neki a legújabb ájfónt ajcsiba. - Vettem egy házat a Macskabagolyban és kellene egy lakótárs, mert egyedül unalmas - farzsebemből turkálom elő a kulcsot, amit Belián felé dobok. - Üdv nálam - vigyorodom el szélesen a srác felé. Biztos vagyok abban, hogy a nem, mint válasz meg sem fordult a fejében. És hogy miért nem? Halvány lila gőzöm sincs, de valamiért érzem. Nekem ez csak jó...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem haragszom - engedem ki nevetésemet őszintén. Miért tenném? Nem hitte el, hogy élő, és Niamey, amilyen gyönyörű tud lenni, az elviselhetetlen személyiségével ez nem is csoda. - Köszöni - madaram hálásan ereszti le fejét, pár másodpercre lehunyja szemeit. Igen, tud ám ő normálisan viselkedni emberekkel, ha éppen olyanja van. Mázli, hogy Cortez társaságát most nem élvezhetjük, mert Niamey sem lenne ilyen nyugodt. Aham, tényleg mázli.
- Túl gyors? Nem a kezedet kértem meg ember - fogom fejemet, ahogy nevetek. - Mindent megbeszélünk majd, de ő is - mutatok Niamey felé mosolyogva. - Plusz az elemi állatom is velünk fog lakni. Adok időt felkészülni lelkileg, addig a többi dologgal ne törődj, ráérünk még - haláli jó fej vagyok, amiért előre felkészítem Cortezre, nem? Szegény srác, lehet nem tudja mire mondott igent, de már késő bánat. A kulcs a kezében van.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Együtt fogtok élni - vonom meg vállaimat. - Ez a minimum - nem gondoltam volna, hogy valaki még ekkora örömmel fogja fogadni azt, hogy megsimogathatja Niamey-t. Annyira hozzászokott már mindenki a környezetemben, annyira az életem része lett a madár, hogy nekem már fel sem tűnik mennyire különleges is ő valójában. Már magára merem hagyni a húgommal, ami nagy szó, tekintettel arra, hogy milyen nehezen indultunk el ezzel a dívával a közös úton. Végül minden rendben van, és csak segítjük egymást, meg ugye, próbálom megakadályozni, hogy megegye Cortezt. Az élet apró örömei.
- Ahogy én sem - mosolyodom el halványan. Mi leszünk a falu viccei, ha kiderül, hogy összeköltöztünk. A vérfarkas és az elmebajjal küszködő elemi mágus. Ez kérem, az év poénja. - Felőlem azt csinálsz a négy fal között, amit akarsz. A ház az utca legszélén van, mellette van közvetlen az erdő. Nem lesz baj - egy biztató mosolyt küldök Belián felé. Cigarettám vége felizzik, hallom az égő dohány hangját, ahogy beleszívok. A füst orromon távozik, és csak az jár a fejembe, hogy vajon ehhez Payne mit fog szólni. Az még egy remek kör lesz, de ha Lorinnal unikornis palotává akarják alakítani, akkor kifutok a világból.
- Cortez? - emelkedik meg szemöldököm kérdőn. - Egy fasz, majd megszokod. Tipik macska-szerű lény, csak akkor simogathatod, ha ő akarja. Bármit akkor csinálhatsz, ha ő akarja - vonom meg vállaimat kicsit, miután ismét beleszívok blázomba. - Bah, tényleg az - nevetek fel kissé hitetlenül. Ha most neki állunk lelkizni, akkor duplán fennáll a világból kifutás veszélye. - Tudom milyen érzés, amikor szarban vagy egy problémával és senkit nem engedsz közel magadhoz, mert félsz, hogy ártasz nekik. Egész életemben így éltem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem is kell - pöckölöm el cigarettámat, ami gyönyörű ívben kezd a föld felé repülni, de mielőtt földet érhetne tűnik el az aprócska lángoknak köszönhetően. - Ő sem jobb, mint én, de néha értelmesebb - nevetek fel halkan. Hányszor mentette meg az életemet Olaszországban? A harmadik után nem számoltam már, de az biztos, hogy sokat köszönhetek a madárnak, aki éppen rám emeli értelmes tekintetét. Túl sokkal jövök neki, ahogy Salvatore is, és ezt egyikünk sem felejti el soha. Legutóbb is miatta éltem túl azt, hogy meghaljak. Ha már ilyen kegyetlen az élet, pedig az a meccs meg sem volt bundázva, esküszöm, akkor igenis hálás lehetek a madárnak, amiért kiment a szarból. Márpedig Niamey nem először és nem utoljára tette ezt meg. Ebben biztos vagyok.
- Ah, micsoda bók! Azért ne szóld el magad - kapok a szívemhez drámaian, mielőtt kitörne belőlem a nevetés. Valóban jól esne a lelkemnek az, ha nem tudnám milyen vagyok valójában. Mikor leszek megint valaminek a függője? Mikor térek haza ismét úgy, hogy be van verve a képem, el van törve a bordám és a gerincem mentén lévő sebből ömlik a vér? Mikor fog megmenteni megint Cath attól, hogy elvérezzek? Sok kérdés, amikre a válasz még a jövő zenéje, és ezt - egy önző fasz vagyok, tudom én - nem kell tudnia Beliánnak. A következő kérdés meglep, köpni-nyelni nem tudok egy ideig, csak kikerekedett szemekkel nézek a mellettem ülőre. Ez meglepett, hát nem fogom tagadni, meg azért ilyen kérdésre nem is számít az ember. Őszinteség, ugye? - Maradjunk a véletlennél - halvány, féloldalas mosolyt villantok, ahogy visszafordítom fejemet a föld felé, és a macskaköveket kezdem szuggerálni. Eszembe jutott már akkor is a srác, mert mindig is a kellemes a hasznossal elvet vallottam, de végül Niamey volt a mérvadó. Erdő, tele kajával. Kellhet ennél több a madaramnak?
- Az is kiderül majd - ez egyenlő azzal, hogy fogalmam sincs. Cortez nem találkozott más állatokkal, mint Niamey vagy Chloe. Niamey-t imádja már, Chloe-t meg még mindig ki nem állhatja, szóval a farkas kör is lesz még valami.
- Nem kell túl aggódni - kezeimet bőrdzsekim mélyére süllyesztem, mielőtt elpityerednék a történet meghatottságán. - Tényleg nincs. Vannak olyan szarságok az életben, amihez kell egy másik ember, hogy megoldhasd. Nekem ilyenem nem volt egészen... - gyors fejszámolás, pillanat. Hány éves is vagyok? - Tizennyolc éves koromig. Aztán berobbant az életembe és megakadályozta nem tudom hányszor, hogy meghaljak. Nem rossz, mi? - akaratlan pillantok rá a karikagyűrűre, amit ujjamon forgatok egy hálás mosollyal. - Ne hálálkodj, hanem csomagolj és gyere. Macskabagolyban van, biztosan fel fogod ismerni, szóval nem mondok házszámot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Ambrózy Henrik

Nem mosolyog rendesen, amikor rám pillant. Nagyon jól ismerem a mosolyokat, amiket megeresztenek felém. Néha nagyon aranyosak és kedvesek. Néha viszont egészen ijesztően és hajmeresztően furcsán mosolyognak rám. Nem az a jajj, de aranyos kis szőke kislány mosolya van, nem nagymamás rajongást vélek felfedezni rajta. Sokkal picikébb, haloványabb, és valahogy annyira lenézőnek érzem, hogy meg tudnám lendíteni a kezemben lévő könyvet, és arcon csapni. Nos, valószínűleg nem sikerülne. És egyáltalán nem okos ötlet. Amikor egy sokkal felnőttebb, sokkal nagyobb hatalommal lévő emberrel állsz szemben, akkor a legjobb fegyver a kedvesség. Légy kedves, Hanna. Bájold el. Cukiskodj. Akármennyire is undorít még a gondolat is.
 - Semmivel sem vagyok kevesebb, mint egy másodikos - tettem hozzá, miközben elvigyorodtam. Igazából, szerintem az évfolyam rendszer tök hülyeség. Mindenkinek a saját tempójában tanuljon. Szóval hallgatom a kis mondanivalóját, és érzem, hogy nem állok jól. Van egy tény, amit nem igazán tudok megváltoztatni, hazudni meg oly felesleges volna. Szóval, elsős vagyok. Lehet, hogy elsős, de nem akármilyen elsős! Persze, a drága tanár úr ezt még nem tudhatja. Nem hibáztatom. Tényleg elég bugyutának nézhet a szőkeségem miatt, meg a szeplők, meg alacsony is vagyok, de ez tökre mindegy. Itt az ideje a kopogtató ügynököket megszégyenítően eladnom magam.
- Tudja, az az egy év önnek semmit sem számít. Igen biztos vagyok benne, hogy egy év múlva is ugyanígy itt fog tanítani. Az én életemben viszont rengeteget számítana. Persze, a legtöbb tárggyal könnyen van az ember lánya, mert a felsőbb éves tananyagokhoz is egész egyszerű a hozzáférés... de hát persze az Öné, nos, nem annyira hozzáférhető és megfogható, amit persze megértek, de mégsem, mert szerintem totál nem fair, hogy csak azért kell egy évet várnom, mert elsős vagyok - magyaráztam meg a bizonyítványom. És igyekeztem nem túl lelkes és heves lenni. Meg úgy alapvetően könnyed hangnemben csicseregni, és túl sokat beszélni. Az mindig valahogy elcsavarja a felnőttek fejét, és nem is annyira figyelnek arra, amit mondanak. Meg persze indirekt megmondtam neki, hogy milyen jó szakember, és mennyire felsőbbrendű az ő tárgya a többihez képest. Nos, enyhén túlozni nem hazugság. - Szóval, tudunk valamit tenni ellene?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Harsány nevetés hagyja el a szám, amint Benett lereagálja aprócska meglepetésemet. Ha csitítani is próbál, akkor sem halkulok el, hisz vele ellentétben én nem félek a felsőbb erőktől. Mivel én is egy vagyok közülük. Persze ő ezt nem tudhatja, mivel amilyen gyorsan csak tudtam, oly’ gyorsan tüntettem el az fényes kis csecsebecsét mellkasomról, hogy az aztán a feledés és a cukorzacskók homályába merüljön. Lassan mozgok, akárcsak egy macska amely’ épp a vacsorájával játszadozik, mielőtt elnyelné azt. Kisétálok a fotel árnyékából, hogy aztán fejemet félredöntve, hajamat eltüntetve az útból foglaljak helyet az ülőalkalmatosság karfáján.
- Hmm… Ki tudja. Ha egy ilyen csinos kis fiúcskával vagyok, akkor nem bánom, ha meg is hallanak – azzal dominánsabb kezemmel végigsimítok a srác állán, majd hüvelykujjammal feljebb tolom a fejét, hogy tekintete találkozzon az enyémmel. Nem tagadom a pletykákat, tudom, hogy egy kanos kis tinédzser hírébe járok szájról szájra a kastély falai között, hisz már nem egyszer jutott az én fülembe egy-egy pletyka. Ha Benett nem is élvezhette eme szóbeszédek valamelyikét, most majd fogja, mivel percről percre egyre szűkösebb kezd lenni a helyzet a nadrágban. Mégiscsak a Levita egyik leghelyesebb újoncával van dolgom. Aki még nem mellesleg retteg is tőlem. Dögös fiúk plusz a félelem mámorító illata pedig egyenlő… nos… tudjátok mi.
- Jaj, ne mondd, hogy tanulni jöttél ide! - Biggyed le ajkam és az a bizonyos is abban a minutumban, ahogy pupilláim fixálódnak a könyvében szereplő szavakon, majd kisvártatva leesik, hogy ő bizony bűbájtant bújhat vagy valami hasonló, ám ugyanolyan unalmas szemetet. Szóval nem is kell mondanom, mekkora meglepetést kelthetek, mikor megragadom a könyvet, majd egy határozott mozdulattal meglendítem, és eldobom valahova a terem egyik rég nem látogatott sarkába.
- Sokkal izgalmasabb dolgokat tudok én mutatni, mind bármelyik unalmas olvasmányod - fogom meg ismét a másik állát, ám ez alkalommal nem maradok egy helyben, oly' közel araszolok hozzá, hogy orrom már az övét súrolja.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Második emelet → Tanulószoba

Kicsit meglep, hogy válaszol a kérdésemre. És nem tudok mást csinálni, csak elnevetni magamat, hangosan. Le is pisszegnek a hátam mögül, én pedig mérgesen pillantok hátra, aztán visszafordulok a sráchoz, vigyorogva.
- De... nem úgy van, hogy a rocksztárok úgy alapból magasról letojják a beadandókat meg úgy mindent? Főleg a kötelességeket. Tudod, vannak prioritások. A züllés fontosabb, nem? - kérdezem, miközben megvonom kicsit a vállam. Nos, én vagyok a legrosszabb refrencia. Én aztán nem züllök. De csak azért nem, mert túl okos vagyok hozzá. A züllés nem más, mint az idő elpazarlása. Én meg türelmetlen vagyok kicsit, ezért nem vesztegethetem az időm hülyeségekre. Akkor ki fogja kiolvasni az összes könyvet ebben a nagy kastélyban? Szóval gyorsan vissza is térek és próbálok önmegtartóztatni erősen, mert hát, azt is gyakorolni kell. De nem igazán megy, inkább csak úgy kérdezgetni kezdem. Mert ahonnan én jövök, ott ezek a dolgok nem alapok, sőt, nem is elfogadottak. Én is nagyon szerettem volna feketére festeni a hajam. Meg is csináltam, csak aztán annyira kiakasztottam a szüleimet, hogy vissza kellett varázsolnom az eredetire és megígérni, hogy soha többé nem csinálok ilyet. Pedig szerintem sokkal komolyabb és felnőttesebb voltam feketén.
Hallgattam a válaszát a piercingekkel kapcsolatban, és párszor bólintottam. Akármennyire nehéz bevallani, egészen élveztem hallgatni, amit mesélt. Persze ezt igyekeztem minél kevésé kimutatni, úgyhogy a csillogó kiskutya szemeket visszaküldtem az oviba.
- Ja, hát biztosan nem túl olcsó. Szerintem egy évi zsebpénzem nem lenne rá elég - sóhajtottam. Mondjuk nem hiszem, hogy valaha ilyesmire vetemednék. Egyrészt azért, mert akkor lehet a szüleim szívbajt kapnának, másrészt pedig sokkal jobban szeretem másokon nézni. Tökre érdekes. Mint egy múzeumban.
- Segítsek a beadandóval? - kérdezem végül.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Ezt hamarabb megbeszéltük, mint gondoltam. Oké, így is kaptam egy keresztkérdést, ami igencsak meglepett, de ahhoz képest, amire felkészítettem magam lelkileg, sokkal egyszerűbb menet volt. Közöltem a tényt, igent mondott - aj, de romi -, és haladunk tovább, annak ellenére is, hogy nemigen akarja elhinni még mindig. Megértem, én sem hittem el, hogy valaki hátsószándék nélkül segít nekem, ezért voltam bizalmatlan Payne-el is. A kapcsolatunk kimerült egy ideig a szexben, majd jöttek a mélyre menő beszélgetések, de megmerem kockáztatni, hogy így is sokkal kevesebbet tud rólam, mint én róla, és ez így is van rendjén. A nehezén túl vagyunk, elvonatkoztatva továbbra is attól, hogy Belián nemigen akarja elhinni, de végül a kulcs is a zsebébe kerül. Már biztos, hogyha nem is fogta még fel, de elfogadta.
- Nem zavarsz - halvány mosollyal ajkaimon lököm el magam a szökőkút peremétől, majd megállok Belián előtt. - Én viszont nem aggódom. A te dolgod, úgy oldod meg, ahogy akarod, de legalább lesz melletted valaki, ha kell, és így én sem unatkozom - ami fontosabb ugye, hogy ne unatkozzak. Cath is el van a maga kis világában, Lorin készül a VAV vizsgára, engem is leköt az egyetem az előadások idejére, az meg lássuk be, még úgy sem elég, hogy egyszerre két szakot viszek a hátamon.
- Én sem ismertem el egészen addig, amíg tényleg szükségem nem lett rá - az emlékek megrohamoznak, és semmi mást nem érzek csak hálát. Hüvelykujjam folyamatosan a gyűrűsujjamon levő gyűrűt forgatja. Mikor is volt az első? Amikor kiszáradtam, ugye? Az elemi miatti halálom lett volna csak igazán ironikus, de Cath itatta velem a szarját, majd hívta Willt sosben. Két Payne-nek lehetek hálás az életemért, amit megmentettek akkor. És, mint később kiderült, a félig halálos ágyamon fekve találkoztam először a húgommal, amikor még eszméletlen voltam. Láttam Cath fejében hónapokkal később. Lorin bejött a szobába és mellém feküdt. Órákat szövegelt mindenről, kért, könyörgött, hogy ne haljak meg. Én sem akartam meghalni. Fejemet kissé megrázva térek vissza a jelenbe.
- Nos - vonom meg vállaimat ismételten. - De, valóban ezt mondtam. Csak még mindig nem hiszed el, hogy ez megtörtént, így nem adok felkészülési időt, hanem bedoblak a mélyvízbe - mosolyodom el szélesen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → Vadőrlak és környéke

Andrej szaktársa igencsak kellemes figura, nem panaszkodhat, ha arról van szó, hogy úgymond mellé pakolták be, miszerint dugják össze a fejüket. Neki kicsit még szüksége van egy kalauzra, bár szerencsére nem erőltettek eddig semmit rá és még senki nem értette félre, hogy ő nem nem akar, nem tud sok dolgot. Nincs is ezzel gond, ha le van adva a drót a speciális igényekről meg minden, vagy épp csak susmogás, bár ezt annyira nem szereti. Azt sem, ha róla beszélnek, de úgy néz ki, elkerülhetetlen. Ez még a jobbik, a kellemetlen téma még talán annyira nem nyilvánvaló, ha mégis, akkor nem lesz őszinte a mosolya. Nagyon nem. DE eddig nem kellett aggódnia. Vagy már a franc se tudja, hogy mennyire. Még nem sikítottak és futottak el előle az alsóévesek, az már egy jó jel? Nézték egyszer tanárnak is, ami annyira aranyos, hogy az emlékén is mosolyog és amúgy nem, mert mindig rájön, hogy mennyire megy az idő és mennyit dobott ki az ablakon belőle. Mindegy is.
Most azonban ilyenekre nincs idő. A kis tanulmányi dolgait pakolgatja a táskájába, majdnem Petinek érzi magát az iskola előtt és még énekelni is támad kedve, de nem teszi. A lényegi dolog úgyis a srácnál van, ő él a kastélyban, nem lenne egyszerű mindig becipelni a faluból, főleg úgy, hogy ő legtöbbször az órák után a pizzázóba megy a műszakjáért, az otthonában kevesebb időt tölt, és akkor sem azt vizsgálja, amit kellene, vagy ha tanul is, néha belealszik. Meg kell még szoknia az időbeosztást és a teendőket, lévén, hogy évekig csak a saját kínjában fürdött és máshogy kellett boldogulnia, most meg így és még szokatlan. Egyre jobban bírja, szokja az alvási metódusokat és mindig csak akkor nehéz, ha jön a rossz időszak. Most viszont a jó periódusban mozog, kicsit jó is így, hogy erre időzítették, hogy leüljenek és átvegyék a dolgokat. Eredetileg az üvegházat akarta, de hát oda elvileg nem szabad – ha már valakit elkapott onnan és le is tolta érte -, így maradt ez. Nincs olyan rossz idő, meg biztos van rá mágia, neki meg egy vastag pulcsi a kabát alatt, bár sosem volt nagyon fázós, így... gond nincs. Igazít egyet a kósza tincsein, majd kimenetel a lakhoz, amely már elsőnek is tetszett neki, már-már azon volt, hogy menten elkéri a kulcsot és ő ideköltözik, de a vadőrnek biztosan nem hiányzik egy kolonc a nyakára, meg amúgy sem nagyon jár erdőt két lábon, így megint csak a lelkesedés. És most vár, leül egy rönkre és ha már a kutya sincs erre, hát rágyújt. Ezt nem tudja megszokni, hogy még egy kijelölt hely sincs és bújnia kell, mintha az anyja haragjától kéne tartania, így meg most aztán ronda bűnözővé válik. Hát ez van.