Alex T. Rainbow
INAKTÍV
cicanyelvű halacska
RPG hsz: 25
Összes hsz: 85
|
AlízLedermedt. Újra és újra átfutotta a kapott sorokat, de valahogy mégsem hitte el. Egyszerűen hogy teheti ezt? A saját apja. És most? Hova tovább? Ezernyi ilyen és ehhez hasonló gondolat és kérdés röpült át a tudatán. A kezében szorongatott papír lassan egyre vizenyősebbnek tűnt. Kezei remegni kezdtek. Elsírta magát. Egy ember kevésszer sír olyan keservesen egy életben, mint a kis navinés akkor és ott. Talán az édesanyja halálakor sírt így utoljára. Csak állt és sírt. Megszűnt a külvilág, csak ő volt és a mérhetetlenül nagy érzelmi keverék fájdalomból, félelemből és egy csipet gyűlöletből. Érezte, hogy egyre fogy a levegője. Ki kellett jutnia innen. Futásnak eredt. Hova? Az mindegy volt. El. Ki a kastélyból. El. Az se érdekelte volna, ha út közben esetleg halálra fagy így, egy szál kötött kardigánban. Úgy sincs már senki, akit érdekelne, mi van vele. De valahogy mégsem fázott. Csak zokogott és loholt, ahogy az apró, vékony lábai bírták. Nem törődött senkivel és semmivel, csak futott, mintha muszáj volna. Mintha maga, a helyzet elől menekülne. Mintha a tényt akarná lerázni, hogy az apja kirakta és többet hallani sem akar róla. Tudta, hogy nem rázhatja le, nem futhat el előle. Mégis mintha kicsit gyógyító lenne, hogy lohol. Hogy kopog a lába alatt a hideg kő. De a sós könnyek végeláthatatlan zuhataga csak nem akart abbamaradni.
Ereje a Boglyas téren hagyta el végleg. Lihegve, szipogva, hüppögve vörös, könnyáztatta arccal lerogyott egy padra. Csak meredt maga elé.
- Mi....mit én fo..gok csinh..nálni mosth.huh..huh... - bukott ki a száján, s nem tehetett róla, a krokodilkönnyek megint elkezdtek zúdulni a szeméből. És csak sírt és zokogott, zokogott és sírt.
|
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4909
|
igent, mondtam. a lakótársam
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤Pedig tényleg túl gyors, neki nagyon. Ő az elhúzott, elnapolt és halasztgatott döntések mezején halad mindig, viszont ezt nem lehet elvárni a világtól, hogy ugyanígy tegyenek vele és viseljék is el. Vagy de? Mit tudja ő, hogyan kellene erre reagálni rendesen. De tényleg. Ezt megint meg kell tanulnia, ismét. Vagy azt, hogy minden más, mint amit fejben megszokott. Kicsit talán bele is szédül az egészbe, a sietségbe, mindenbe. Nagy levegő. - Akkor jó – bólogat. Bár majdnem rávágja, hogy a saját életképtelensége igazán zavarhatná, mint ahogy saját magát, viszont lehet, hogy ezzel nem jönne ki jól. Meg eléggé úgy tűnne, mint aki rinyál meg minden. - De ha tinédzser vagyok, akkor a nyakadba kéne ugranom! Mármint mikor a csitrik kocsit kapnak a tévében, mindig az jön meg a sírás – de meg nem moccan, dehogy tervez ilyet. Hálás kis pillantása meg mosolya pont elég, bár az még mindig bátortalan és félénk, de majd... elmúlik. Minden elmúlik, csak az nem, amit akar. Reméli, nem bánja meg Denis, hogy ezt a döntést meghozta, ő csak ettől fél. - Nyakon vághatsz, ha nagyon elcseszem, de jó, így egész jól hangzik. Szoktam vicces is lenni, szóval tényleg nem fogsz unatkozni. És mivel nem halok éhen, még egy konzolt is veszek, azon is lehet mókázni. Tényleg, legalább villanyt tudok kapcsolni meg ilyenek? - mert hát az a jó kérdés, mennyire mugi-barát a hely. A mostanit megoldották, bár nem örültek neki, félő, ahogy kilép onnan, el is tüntetik ennek a nyomait. Nem baj, nincs ezzel gond, megold bármit, azt vágja, hogy a legtöbb dologra ott a mágia, csak zsebben nem hordható számára. Lehet, hogy ez a földhözragadt itteni verziója, de nincsenek nagyon bútorai sem, ami ott van, az a házhoz tartozik, ezért is szerény berendezés, hát talán a matracot elhozhatja. Fú. Most meg ezeken pörög. - Elismerjelek akkor? - nevet fel, mert hát tényleg nem tudja elismerni, nem érzi a jelét, mert általában mindennel elvan csendben és kényelmesen, nem tudja realizálni, hogy olykor jó lenne leülni és kibeszélni. Tette ezt egy ideig az előző és első, normálisabb segítségével, de aztán meg azt érezte, túl nyílt és nyitott könyv lett, nem tetszett neki annyira. Így maradt a jelenlegi, hogy vagy belelöki más valamibe, vagy kihúzza belőle a választ valamely módon. - Óóóó hogy te milyen cseles vagy, de komolyan. Kihasználod a sokkot és, hogy meg se értem a dolgokat csak rábólintok. Na erre vigyázok, mert ha egyszer így veszel rá egy pillangós tetoválásra, akkor lehet bajban leszek – nyomja el ő is a csikket és feltápászkodik. Mennyire most a most? Aludjon rá, vagy már húzzon is és keresse meg a táskáját? - Öhh, akkor menjek vagy jössz, vagy mi?
|
|
|
|
|
Széplaki Alíz
INAKTÍV
° Jövendőmondó | Miss Tragikomédia | Blondie °
RPG hsz: 615
Összes hsz: 2341
|
Alex Taylor Rainbow Úgy döntöttem ezen a szép napon, hogy elindulok sétálgatni kicsit, ennek fényében jó melegen felöltöztem, majd miután megetettem a cicust, bezárva magam mögött az ajtót, elhagytam a lakást. Mostanában nem voltam a topon, szinte semmi sem jött össze, a legjobb barátnőm is távol volt tőlem ahhoz, hogy ki tudjam önteni neki a szívem vagy tanácsot kérhessek tőle. Neki is megvolt a maga élete, mint ahogy nekem is, ráadásul sikerült nem túl jó fényt vetni magamra, mikor múltkor Mikhail elhívott a pubba. Úgy éreztem, hogy kicsúszott a kezeim közül az irányítás, már ami az életemet illette, mostanság elég sűrűn volt búvalbaszott kedvem. Még szerencse, hogy volt félretett pénzem anyám örökségéből, mostanában ugyanis nem ment túl jól a szekér munka terén se. Abban reménykedtem, hogy jönnek majd jobb idők is, addig át kell vészelnem valahogy ezt a szar korszakot. Ezekkel a gondolatokkal a fejemben jártam be a falu egyes részeit, majd egy kis mászkálás után a Boglyas téren kötöttem ki. Épp az egyik pad közelébe értem, amikor megütötte a fülemet, hogy valaki keservesen sírdogál. Nem voltam az a típus, aki letojja az embertársait és szó nélkül arrébb sétál, úgyhogy elindultam a pad felé, ahol az illető ült. Mikor közelebb értem hozzá, rögtön felismertem személyében a háztársamat, Alex-et.
- Szia! Te jó ég! Mi történt? - vettem elő egy zsebkendőt a táskámból, majd feléje nyújtva lehuppantam mellé a padra. Aggódtam miatta, hogy mi vagy ki válthatta ki belőle azt, hogy itt itatta keservesen az egereket, reméltem, hogy tudtam neki segíteni vagy ha nem, mégis meghallgatta valaki, nem maradt magára.
|
|
|
|
|
Denis A. Brightmore
Tanár, Mestertanonc Tanár, Elemi mágus, Legilimentor, Egyetemi hallgató, Okklumentor, Bogolyfalvi lakos, Végzett Diák
Fél-gyilkos | csattanó maszlag | házas
RPG hsz: 674
Összes hsz: 3838
|
Helvey Belián Balázs - roommate!- Felőlem sírhatsz, de ne ugorj a nyakamba, ha lehet - nevetek fel hangosan. Tekintetem Beliánról madaramra esik, aki türelmesen várja a dolgok végkimenetelét, én pedig elmosolyodom. Vajon Cath, hogy fogja viselni, hogy Niamey engem fog csak felkelteni reggelente a visítozásával? Hogy Cortez velem fog csak aludni? Hogy nem mellette kellek reggel? Hogy nem két főre főz majd kávét, hanem csak magának? Hogy fogom én elviselni ezt? Lehet ezt jobban át kellett volna gondolnom, de ahogy tekintetem ismét a srácra esik, és meglátom hálás tekintetét tudom, hogy jól döntöttem, és nincs is igazából min elgondolkodni.
- Félvér vagyok - mosolyodom el halványan. - Tele vagyok mugli eszközökkel. Tévé nélkül nincs élet - tárom szét karjaimat nevetve. Félvérhez képest erős a mágiám, meg is lepődök néha én is, de attól még mugli körülmények között nőttem fel, tekintettel apámra, aki annyira sem konyít a mágiához, mint Belián. Vagyis... elméleti szinten nagyon is tud mindent az öreg, de ha neki állna használni, akkor a család valószínűleg meghalna sokkban. Még a végén kiderülne, hogy amivel minden aranyvérű családot megbotránkoztattam - lsd. Ombozik vagy a Payne-ek -, az nem is létezik, mert én is aranyvérű vagyok. Vóóó, mekkora fordulat lenne! Kell a fasznak. Jól vagyok én így is.
- Ne bomolj. Két szobás a ház, mind a kettő be van bútorozva, semmit nem kell elhoznod a saját cuccaidon kívül - közelebb lépek hozzájuk, Niamey-nek egy határozott mozdulattal tépek ki mellkasából egy tollat, ami egy nagyon gyönyörű nézést eredményez. - Bocs, de szarul nézett ki - vonom meg vállaimat madaramnak, majd lesimítva a tollakat, elégedetten mérem végig az állatot. - Mennyi cuccod van? Kell segítenem? - sandítok oldalra mosolyogva, miközben még mindig Niamey tollazatával vagyok elfoglalva. Hogy vedlik még mindig? Istenem, nincs madaraknak kitalált kefe?
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4909
|
igent, mondtam. a lakótársam
𝔻𝕖𝕟𝕚𝕤
- Nem tudok én sírni, szóval ugrani fogok. Háááárom... kettőőő... - még meg is emeli magát, de végül csak ő is röhög. Persze, kapjon még sérvet is amellett, hogy ilyen szép ajánlatot hozott neki. A legrövidebb lakótársi mese lenne, az biztos. Ő is a madárra néz megint, hát tényleg ritka jó dolog ez, meg már a tollak érzete is, nem olyan, mint valami bundát vagy pikkelyest tapogatni, bár egyikből sem került keze alá olyan sok, de azt már ki lehet húzni, hogy bármelyiktől is fél. Se a pókok, se férgek, bár ha a kutya harapni akar, annak nagyon nem tud örülni, az egész más dolog, amolyan ösztönös védekezés. De se kutya, se harapás. - Ó várj azt vágom. Vannak aaa... öhm. Tiszta vérűek, ahol mindenki varázsló, meg ahol csak páran. Jól mondom? - mintha csak fel kéne mondani a leckét, de azt levágta már, hogy valaki erre nagyon kényes, és van, aki olyan közegből jött, mint az övé, csak tud varázsolni. Kavarcos, de az angoloknál is ott a felső réteg, meg a csórók, meg az ilyenek. Bár neki mindegy, lehetne negyed, vagy egyhatod, nem ezt nézi senkiben, de ha valaki az orra alá nyomja, legalább nem vág hülye képet. - Oké, akkor rendben leszünk. Esti híradó, olyan öregesen, meg telenovellák és minden. Jó, akkor már nincs is több kérdésem, azt hiszem – vagyis lenne, de az már tényleg nagyon pattogó és kukacoskodó lenne, hát majd meglátja, nem? Tud mikrózni, porszívózni akkor, megetetni a telefonját, mindenki boldog lesz, nem kell vinnyognia, hogy sötét van és hiába tapsol, nem kap fényt. Meg hát ugye a kávét is meg kell főzni valahogy. Micsoda problémák. Határozottan csapong most, ezt elismeri magában, talán elméje is hangosabb és el-el kaphatott onnan valamit. Húh. - Ennyire látszik? - húzza el kezét végül a madártól, figyeli őket, kicsit akkor tényleg rendet is rak a fejében. Legalábbis tényleg felfogja, hogy mibe csöppent. - Ez már luxus. Jó, akkor komolyan. Valamennyit illik fizetnem, mennyi a lakbér? - húzza el a témát, ha akarja, ha nem. Ahogy a tollat kihúzza, ő odanyúl és kicsórja az ujjai közül, aztán immáron sajátjaiban tanulmányozza tovább. Még így is menő. Legalább van mivel babrálni. - Szerintem megleszek két körrel, vagy három, ha nem akarom leszaggatni a vállam. Vagy hát szerzek valami kiskocsit és odahúzom, ezen ne múljon. Biztos menő lennék vele az utcákon, szóval ezzel nem akarlak feltartani, hacsak épp nem unatkozol – nem a kihasználós típus, persze mókásabb társasággal, majd benyom valami kretén zenét még búcsúzónak. Aztán persze mehet beszélni a főbérlővel, hogy kimászik onnan. Csodás, az legalább rövid beszélgetés lesz.
|
|
|
|
|
|
|
Myra Blackburn
Független boszorkány
Magyar Mennydörgő | anya
RPG hsz: 479
Összes hsz: 5688
|
EmirKicsit izgatottan várta ezt a napot, hisz eltelt pár hónap, mióta utoljára találkoztak a férfival, mégis tartották a kapcsolatot. Csodás dolgokra képes ez a mugli világ, belátja Myra is, főleg, ha videochatről és szelfikről van szó, meg csókos emojikról. Mindketten elfoglaltak, ez a valamiféle kapcsolattartás felüdülés volt mindkettejük számára. Vagy hát...Myra így élte meg, de talán a másik fél is, máskülönben nem randiznának most egy kicsit sem bulizós, inkább érdekes és aranyos helyen. Szürke kabátjában, a fülére jól ráhúzott pomponos sapkában lépked egyenesen a cél felé, a világító hóemberhez, ahová megbeszélték a találkát. Nem nehéz kiszúrni őt, tekintve, hogy kicsit sem illik bele a képe. Olyan, mintha oda festették volna. Elmosolyodik és integet, majd átverekszi magát az ovis csoporton, akik megpróbálják elállni az útját. Forró csoki és korcsolyázás, ez a nagy terv. Utóbbival szemben mondjuk vannak kétségei, nem ez az a terep, ahol jól érzi magát. Sőt, nehezen adta be a derekát, de most itt van. Itt, éppen átölelve Emirt. Puszit nyom az arcára és hátrébb lép egy lépést. - Na, hiányoztam? - huncut mosollyal kérdezi és ha erre nemet kapna válaszul, biztosan hátat fordítana, aztán korizzon azzal, akivel akar.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Rothman Anton
Iskolaigazgató, Auror
RPG hsz: 284
Összes hsz: 560
|
Strakhova professzor
az esti betoppanó Elég néhány szó és rögvest tudom, kiről beszél. Hogy kinek a naplóját találta meg. Viszont ez nem látszik rajtam. Csak egykedvűen bólogatok, tenyerembe nyomott állal. Pedig mindazzal, amit elmond, tökéletesen tisztában vagyok. Már ami a szóbeszédet meg a szerkezetet illeti. A többi már új. Az, hogy őt ez miért is érdekli meg mit akar kezdeni vele. Hamarosan aztán végre megkapom azokat a válaszokat, amik igazán érdekeltek. Jelesül, hogy mégis hogy gondolta, hogy egyáltalán beleolvas egy személyes naplóba, amit csak ezután küldene vissza a tulaj özvegyének. Mert a kis bevezetőjéből úgy hatott, mintha csak úgy meglelte volna valahol véletlenül és fel akarná használni. Az meg ugye nem így működik. Csodálkoztam is. Nem ilyennek mutatkozott eddig. Mondjuk felmerült bennem az is, hogy valami iskolai napló, csak nem értettem, azt meg miért kéne bárkinek elküldeni. Azonban így már mindjárt más. Tehát egy könyvtári darab, amit valószínűleg maga a professzornő helyezett el ott. Tehát nyugodtan fellapozható, erre szánta. Így már egészen más jegyzetek fekvése. - Ha Merkovszkynak ez rendben van, csinálsz, amit csak akarsz - legyintgetek, hogy tőlem szabad a pálya és közben könnyeden fedem fel, hogy pontosan tudom, ki is az özvegy. Meg nem csak ő... - Eleve nem értem, miért itt van Arty naplója. Dehát voltak neki izgalmas megoldásai - helyezkedem egy sóhajjal, visszaemlékezve a nőre. Sőt, fel is kelek a székemből lendületesen és odacaplatok a könyvespolcokhoz. Dúdolgatva keresek valamit és hamar leemelek egy kötetet, ami igazából egyfajta évkönyv. Mikor beköltöztem ide szeptemberben, megkerestem azokat a kiadványokat, amik azokról az időkről készültek, mikor óraadó tanár voltam itt meg egyéb ügyek miatt sokat jártam a kastély falai közt meg a környéken. Lapozgatok egy darabig, majd kinyitva a professzor elé csapom azt az oldalt, melyen ott virítunk Rubyával egy iskolai halloweenen. Ő egy fehér ruhakölteményben kirít kismama állapotban, én pedig kalózként jeleskedem. Büszkén vigyorgok, leülve közben az asztal sarkára. Remek kis maskarám volt. Meg az este sem volt utolsó.
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess
RPG hsz: 989
Összes hsz: 4909
|
mondjuk nekem új vagy, de hali 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Bánki Barnabás
Előkészítős igazgató, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós
RPG hsz: 427
Összes hsz: 856
|
Mondjuk aztán te is, amilyen ritka vagy...  . *mondja ezt az, aki eltűnt 2 hétre egy cetlit hagyva*
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ivanich R. Benett
Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive
RPG hsz: 416
Összes hsz: 582
|
 Napról napra kevésbé félek a szfinx rejtvényétől. Először tartottam attól, hogy kinn maradok éjszakára, de ha nagyon nehéz feladványa is van, általában mindig jön valaki, akivel összedugva a fejünket megszüljük a megoldást, és ilyenkor még jól is esik, hogy van kivel beszélgetnem.
Az órák után vidáman slattyogok a körletünk bejárata felé, hogy végre lepakoljam a tankönyveimet és elmehessek enni a nagyterembe. A folyosón azonban egy furcsa figurát pillantok meg. Nem vagyok itt olyan régóta, nem ismerhetek mindenkit. Szent meggyőződésem, hogy a rellonosok felét például még nem is láttam, annyira elbújtak az alagsorban. A srác elég feltűnő jelenség, hogy mit ne mondjak. Az öltözködése, no meg amiket varratott magára... Biztosan nem én vagyok az első, aki ma megbámulja. Aztán a piercingek és fültágítók! Az első gondolatom, hogy a gyereket mégis hogy engedhetik így az iskolában közlekedni, s már el is kezdem darálni magamban a házirendet, az öltözékre vonatkozó passzust keresve.
De mielőtt tovább folytatnám... Ha még nem szekálták szét a külseje miatt, akkor biztosan veszélyes. Ezért állhat a szabályok felett. El is akadok a szöveg felidézésében, mikor meglátom a kezében a lejátszóját. Basszus, hónapok óta nem láttam varázstalan eszközt, még szép, hogy felcsillan rá a szemem. A kastélyban csak a megbűvölt gramofonokon élvezhetem a zenéket. Hallottam persze, hogy rúnázással használható néhány kütyü, de nem sok diák rohangál itt ilyenekkel. Nem divat, de nem is olcsó mulatság.
Így cövekelek a falnak támaszkodva, elfeledkezve arról, hogy mióta is nézem. És hogy ez egy idő után látványos tud lenni, az egészen nyilvánvaló. Lefagyok, ahogy hirtelen rám néz, és csak nagyokat pislogok rá bamba arccal.
|
|
|
|
|
|
|
