Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Na már most, bár ugye Ilián megkérdőjelezte - innen is bekaphatja -, de attól még nő vagyok. És mit tesz egy nő, ha hoppon hagyják, szarul van, lekurvázzák, és még sorolhatnám? Bizony ám! Stresszoldó vásárlás körutat szervez magának. Hova? Meglepő, de nem akartam elmenni Olaszországba, hiszen oda csak egyetlen butik miatt járok, így meg nem lett volna sok értelme a stresszoldásnak, ha három perc alatt lezavarok mindent. Úgyhogy összeszedtem magam, majd egyszer csak hopp! Pécsen kötöttem ki teljesen véletlenül. A parkolón átvágva léptem be az Árkádba, ami rettenetesen kicsi. Komolyan. Hogy lehet egy ilyen kis bevásárlóközpontban mindent megtalálni, amit csak szeretnél?
Ez a kérdés fennállt, egészen addig, amikor a második boltból is már egy szatyorral a kezemben léptem ki. Az embertömeg hömpölyög vagy erre, vagy arra, de én céltudatosan a tető felé tartó mozgólépcső felé indulok. Kell egy kis friss levegő. Amióta minden szar, bár szégyellem magam miatta - egyáltalán nem -, de ismét rászoktam a dohányzásra. Évekig bírtam, de amikor utoljára eljöttem Arie-tól vettem egy dobozzal, ami napokig csak állt az asztalomon, végül az ablakomat kitárva huppantam le a párkányra és izzott fel a cigaretta vége. Életem leggyönyörűbb slukkja volt az. Szatyraimat csuklómra húzva, táskámat kicsit jobban rádobva vállamra takarom el az öngyújtót, hogy meggyújthassam a szálat, de az csak kattan egyet, majd semmi nem történik. Még vagy négyszer megpróbálom - kitartó vagyok -, csak a biztonság kedvéért, de amikor már biztos, hogy nem működik, lemondóan sóhajtok egyet és hajítom bele a táskámba. Pillantásomat körbejáratom a dohányzásra kijelölt helyen, de... nos, tinédzserektől csak nem kérek tüzet. Fejemet az ég felé emelem, még egyet sóhajtok, majd szatyraimat feldobva a peremre nézem inkább az embertömeget az ablakon keresztül. Borzalmas látvány.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Nem tudom miért és honnan ömlött belőlem ennyi bölcsesség. Rendesen olyan voltam, mint aki a nagyinál nem csak likőrből, de valami másból is feltankolt. Kicserélték a fejünket még ültünk egymás mellett és arról beszélgettünk... inkább hagyjuk miről. A kedves mamám nagyvilági és szabados, olyan dolgokat is kérdez, amit szerintem még a saját anyukám vagy apám se tenne. Még a lányoknál is van aki belepirulna! Szóval a mama rám ragadt és csak csipogok itt.
- Senkit, ettől lesznek Ők olyanok, mint Ők - vontam picit a vállamon, mert tuti a többiek és én sem hisszük, hogy rossz szándéka lenne, vagy most utálna ott bárkit. De érzem, hogy nem stimmel, és azzal, hogy engem hívott többet mondott, mint kellett volna. Mármint én azért nem vagyok a legjobb emberbaráti szeretetosztó, különösen kedveskedő vagy édes se mindig, mégis itt vagyok. Valamiért. A tequilán túl, ami tényleg nagyon jó és megvett kilóra. Még ha Gabe el is tüntette az ártáblám.
- A bohócoknál csak egy rosszabb van, a bűvészek. Azok tényleg taperolósak - mutogattam is sokatmondóan még a pohárral a kezemben, ami már üres lett. Na azokhoz nekem is volt szerencsém. Voltam vagy 15 és megfogta a fenekem! Na ez molesztálás, de mindegy is, térjünk vissza oda, hogy... gyerekek? Eh. Most nem akarok ünneprontó lenni, de ezen én már átestem, ha a lányok piszkálnák nem leszerelhetetlenek. Nekem is mondtak ezt-azt, de lévén nem akartam beszélni miértekről, elmúlt.
- Gyerekek? - kérdeztem vissza azért, de inkább elhallgatva ittam még egyet, ahogy lassan figyeltem mit is mesél el nekem. Most már nem csak kíváncsi voltam, de olyan rossz érzésem is lett a hangsúlytól, amivel mesélni kezdett nekem. Volt benne valami rossz előjel.
- Mi? Mármint... ez valami rossz matek, nem akarok tökre nagyon lelombozó lenni, de két lánynak nem lesz gyereke, néha még pasinak meg csajnak se - azt hagyjuk ez egyáltalán miért van meg nekem ilyen jól - vagy valahol elvesztettem a fonalat. De wow, volt egy kisbabád?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A leggyomorforgatóbb érzés a decemerben az, hogy mindjárt itt a karácsony, ami azt jelenti, hogy mindjárt itt az év vége, ami azt jelenti, hogy mindjárt itt az új év. Meg persze azt is, hogy venni kell a "szeretteidnek" - és persze a kevésbé szeretteidnek - ajándékot arra a csodás ünnepre, amit egy fiktív bestseller szereplő születésnapja alkalmából tart mindenki. Nálunk ez azért kellemes, mert az öcsémnek van egy komplett alomra való kölke, akik bár aranyosak, el vannak kényeztetve, már ha valaki engem kérdez. Álltam vagy negyven percet a játékosztályon tanácstalanul, mielőtt vettem egy játszós szőnyeget a két kisebbnek, egy pónikastélyt és autókat a középsőnek, társast a nagyobbaknak. Aztán egy nagy üveg Jägert magamnak, mert mégis ki a faszom találta ki ezt az egészet? Még egy cigire is rá kellett gyújtanom, szóval meg sem álltam fizetés után a teraszig, ahol elvileg mindenki füstölgött volna, de az emberek nagy része csak ácsorgott körbe-körbe, meg nevetgéltek, mint akiknek karót dugtak a seggébe. Egy kevésbé népes rész felé vettem az irányt, majd a távolba meredve pattintottam fel a zippom, levágtam a nejlonszatyrot a játékokkal és kikukáztam belőle az alkoholom, mielőtt sírvafakadok itt a teraszon. Nem lenne méltó felnőtt férfihoz. Aztán lenéztem a közelben álló nőre, előbb csak futólag, majd alaposabban is. Lassan felkúszott a bal szemöldököm, miközben mélyet szívtam a cigimből és kifújtam a füstöt az orromon.
- Nem jön a szikra, kiscsillag? Akármilyen tüzes vagy, az a cigi nem gyullad meg magától... - köhhintettem egyet elegánsan a könyékhajlatomba, majd visszatoltam a lábammal a kurvanagy HotWheels feliratú dobozt a szatyiba. Látni sem bírom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Martin Rombergoktóber 31.
A világ újra kerek egész, megtalálta akit keresett, az iratok megmenekültek a harci cipők táncától, és még a bugyija sem döntött úgy, hogy neki bizony meg kéne próbálnia megharapni a nőt. Alsóneműt valamivel kevésbé szívesen tenne közszemlére, mint a cipőit... nem is értem miért.
Kérdésére nem válaszol rögtön, na nem azért mintha olyan nagy titokról lenne szó amit nem hallhat más, egyszerűen épp a papírokat pörgeti át ujjai között, gyorsan megszámolva a tovalibbenő sarkokat. Darabra stimmel, bólint egy nagyon aprót, majd épp mire ezt megállapítja már az asztalhoz is érnek. Biccent a figyelmességre, s leül a számára odahúzott székre. Amíg Martin picit odébb pakol (pedig nem is lesett arrafelé olyan nagyon feltűnően), térdére ütögetve rendezi össze a papírstócot.
- Valóban nem - biccent, majd fürgén egymásra pakolja az oldalakat, immár sorrendben. Lefordítva helyezi az asztalra először az első, majd a második papírt, pillanatokon belül rendszerbe foglalva az információkat. - Kaptunk egy bejelentést egy kertitörpe-problémáról - állja meg sikeresen, hogy maró gúnnyal ejtse ki a lények nevét. Egy elszabadult tincset hátrasimít füle mögé, a mozdulatait követő halvány narancsvirág-illat számára már nem is tűnik fel. Tekintete komótosan szalad át a sorokon - ma nem először -, de nem felejt el fel-felpillantani Martinra, hogy rögtön észrevegye ha a másiknak valamilyen kérdése támadna. Nem szereti ismételni önmagát, egyszer mondja el amit kell, de akkor úgy, hogy az világos is legyen.
- A helyszínre érkezők jelentése alapján, tessék, itt - keresi ki a megfelelő oldalt, majd helyezi fölülre úgy, hogy a jelentés rövid szövege válljon láthatóvá -, valamiért feltűnően vonzódnak a lények a helyhez, nem kizárt, hogy elbűvölt tárgy vagy tárgyak miatt. A házban még nem jártak, elvileg ahhoz nem kaptak engedélyt.
Mindenféle számadatok szerepelnek még a szövegben, hány törpét találtak, mikor, mennyi idő elteltével jelentek meg újak, az épület melyik oldala volt számukra nagyon szimpatikus - szóval csak ilyen alap dolgok, amikkel mostanság jóval többször találkozik, mint szeretne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Éreztem, hogy nem figyel, de nem róttam fel neki, igazából elmesélhettem volna szerintem azt is, hogy elraboltak múlt éjjel a bogolyfalvi mezőségből az idegenek és szülésre kényszerítettek. Most lett nagynéni és még csak nem is tud róla! Igazából én se, mert ha ez is történt, nem emlékszem rá. Ennyire szar élményem se lehetett még, mert amúgy a rosszabbak is mindig megmaradnak. A viccesek és kínosak is. Mint az, akinél kiderült az allergiám, vagy a csávó, aki bizonygatta mekkora nőcsábász és elájult mikor dobtam a felsőm. Szóval azt hiszem vannak gondok a világban, de ez nem érdekel. Igazából már semmi, kicsit olyan szar minden mióta nem csinálhatom a rutinom. Kivettek a saját világomból egy olyanba, amiben sosem fogok semmit találni, ami érdekel. Nem való nekem az élet.
- Gyors? Akkor nem akarsz találkozni az unokatestvéreiddel? Halasszuk el máskorra? - kérdeztem teljesen komolyan beleélve magam az eltitkolt család leleplezős sztoriba. Még meg is torpantam kétségbeesetten és nagy szemeket meresztve a nővéremre. Aztán ahogy elkezdett magyarázni a lelkitársas blabláról tökre elröhögtem magam.
- Jaj, nyunyi, ne legyél már ilyen savanyú - löktem oldalba még mindig nevetgélve mielőtt belé karoltam volna a szabad kezemmel, hiszen a másikban cipeltem az összevásárolt dolgokat. - Nem rendeltem a neten férjet. Feleséget sem, hogy tisztázzuk. Szerintem eleget tudunk rólam, hogy ez nem jön soha a büdös életbe el. De, ettől még van megoldás a gondomra.
Legalábbis én úgy gondolom, hogy megtaláltam azt, ami időlegesen kitölti a szabadidőmet és nem érzem majd úgy magam, mint valami idióta, aki csak lézeng a családja körül, mint valami kolonc. Most pont ez vagyok, de szeretném levedleni.
- Nézd, oda akkor viszlek, ha már nagy lesz a baj veled. Én nem csípem, az egyenruhákon rosszak a felvarrások - forgattam is meg a szemeimet. - Egy új ismerősömhöz megyünk, ez az az időpont, mikor találkozhatok az új lakótársammal, és szeretném, ha jönnél velem. Nem nagy cucc - vontam a vállamon, ahogy húzva magammal be is kanyarodtunk az egyik épületlánc belső udvarára.
- Remélem, de vettem azért mindkettejüknek. Meg a békákat is, sőt, találtam nekik ilyen D.I.Y unikornist. Minden benne van. Ők tömhetik ki meg minden.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Pszichológusi rendelő

Ó. Volt vöri, nincs vöri. Aprót sóhajtok.
- Persze, vagy te olyan bátor - bólintok jelentőset. Ne kíméljen!
- Áh, nem, különben ez tényleg nagy dolog - mondom, szavaimmal ellentétben kissé nyűglődősen, orrnyergemet ujjaim közé fogva, meg aztán megmasszírozva arcomat is. Így már kezdek végre kicsit igazgató formát ölteni. Mármint ezzel a látványos szenvedéssel. Vagy mivel.
- Kriszpin ugye leköszön, szóval keresték a jelölteket és elég sokan rám kezdtek mutogatni. A legmeglepőbb ujjak - állok neki mesélni, hogyan alakult ez így. Közben lendületesen felkelek a székből és folytatom járkálásomat. - Én meg úgy voltam vele, hogy... - tartok egy kis szünetet, és a sétálásban is megrekedek, grimaszok közepette keresve a megfelelő szót. - Persze - teszem szét kezeimet, ahogy rátalálok erre az igen bonyoult kifejezésre.
- Ettől még a Parancsnokságra is besegítek majd továbbra is - tisztázom azért ezt. Nem csapok fel itt non-stop tanárbácsinak. Meg semmilyen tanárbácsinak. Órákat nem fogok adni. Egyelőre biztos nem. Csak dirigálok. Jé, ebben ott a diri! Nem véletlen.
- Igen, őt örvendeztettem meg a hírrel először - felelek a lányomat illetően. - Azt mondta, szerinte csak azért vállaltam, hogy kicsesszek vele, de legnagyobb bánatomra bejelentette, hogy az nem fog menni - taglalom egykedvűen ezt a koránt sem mindennapi párbeszédet, ami számunkra viszont az. Ami meg még jellemzőbb, hogy ő is csak hülyéskedett ezzel, meg nekem sem baj, hogy nem fogom megkeseríteni a döntésemmel az életét. Ezeket pedig mindketten tudjuk. Csak imádunk szemtelenkedni egymással. - Meg gratulált is. Látod, ő mert - mutatok rá a kedvesemre, hogy vegyen csak példát egyszem kölkömről. Utána pedig felhagyva a lődőrgéssel, ledobom magam a kanapé szélére. Hátam a támlának döntve ülök, nem fekszem, lábaim a padlón, karom a karfán, a másik mellettem. Meg kéne mérni a lázam.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

ZSOMBI
kora délután az ELME parkjában | #walkingintheparkGIF



Az a helyzet, barátom ebben téved most kicsit. Egyszerűen tényleg csak arról van szó, hogy én abból értek, amit kristálytisztán kimondanak, megkérdeznek. Igazán ritkán van az, hogy ráérzek valamire, meglátok összefüggéseket, vagy a sorok között tudok olvasni. Úgyhogy az, hogy mit feleltem neki és hogyan, az ég világon semmit nem jelent. Meg az ellenkezőjét sem. Tudom, tök fura lehet, nem csak Zsombinak, bárkinek, hogy egy vele egykorú srácnak nem egyből az jut eszébe, azonban számtalan oka van, amiért ez így van nálam. De talán legyen elég annyi, hogy én ilyen vagyok. Lehet, barátom az utóbbi hónapokban elszokott kicsit tőlem, mentalitásomtól. Más vette körül. Bár az is igaz, eféle témákról még nem beszélgettünk eddig úgy igazán. Oké, utalgatott ő arra, miket csináltak Ainsleyvel, viszont ugyebár nekem az nem jött át.
Tom. Kevesen hívnak Tomnak, de amikor teszik, kicsit olyan zavart vagyok, mert mintha nem is velem, rólam beszélnének. Viszont Zsombinál nincs így. Még el is mosolyodom rá. Hiányzott már, ahogy mondja. Azonban hamar visszafogom derűmet, hiszen a mellettem bandukoló srác kezd magába roskadni. Rossz utakra téved. Szomorúan figyelem őt és kapkodom fejemben a gondolatokat, mi tévő legyek. Kicsiben, de én is megéltem ezeket, őmiatta. Amiatt, hogy akit egy embernek hittem, kettő, aztán mégis kiderült, hogy egy, de mégis kettő. Volt pár borzalmas napom, amikor én is mindent megkérdőjeleztem. Ő pedig mindezt sokszorosan és folyamatosan éli, nyögi. Nem tudom, mivel tennék jót. Mire nekiállnék kiötölni, már látom, mintha nyugtatná le magát, abban meg nem akarom megzavarni.
Hú. Irtóra oda kell figyelnem a továbbiaknál. Mártonról beszél, aki ugye szintén ő, tehát magáról beszél harmadik személyben, közben mégsem. Megpróbálom feldolgozni ezeket és aztán eljutnak hozzám az infók. Ezek szerint Liam bácsi már azóta tudhatta. Jó ég, az nagyon rég volt. Ő akkor szinte már onnantól tudta, hogy megismerte barátomat. Tutira kikövetkeztette, ő hihetetlen okos. Nagyot nyelek, bólogatva, emésztgetve.
- Ó, ezeket már mióta oda akarom adni! - kapok zsebeimhez hirtelen és előtalálok egy ajándákzacskót, amit persze jól átnézett az intézet személyzete, mielőtt behozhattam. - Volt egy-két rendezvény meg ilyesmi - mondom el neki, honnan vannak a benne található dolgok. Két cukorka karkötő, az egyikre pengető, a másikra ceruza formájú kis édességek vannak felfűzve, ezeket Candylandben készítettem neki; van még préselt érme; egy csoki valamelyik bogolyfalvi bolt eseményéről és még egy pár zsombis mütyűr. Kész kis gyűjtemény, melynek az összes darabja annak a tanújele, hogy bárhol jártam, bármit csináltam, mindig gondoltam rá. Így egy kicsit úgy éreztem, ott van. Legalábbis elvihetek neki egy darabkát az élményből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő