Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Az évnyitóknak mindig túl nagy feneket kerítenek. Pedig semmiben sem tér el bármelyik másik tanítási naptól, csak a vezetőség reményteli és általában végtelenül unalmassá nyújtott beszédei teszik kirívóvá. Meg az új diákok érkezése. Nos, ez utóbbi már tartogathat izgalmakat.
És valóban. Egy kimerítő próba után visszaérkezve a kastélyba mást sem hallani, mint egy srácról, akinek az egész arca ki van varrva és olyan gorombán mordul mindenkire, hát hogy engedhetnek be ilyen javítószökevényeket?! Fontos kiemelni, hogy ezek nem a navinés szavai, csak a folyosón és egyéb kis zugokban hallható hüledezés. Olyan pletykás ez az iskola, hogy az nem igaz. Vacsoráját fogyasztva azonban azon kapja magát, hogy időnként a nagyterem bejárata felé les, minekutána az asztaloknál határozottan nincs jele a tetovált arcúnak. Állati kíváncsi a srácra. Aki természetesen nem is olyan sokára megjelenik, léptei nyomán pedig újra elhalkulnak, majd összesúgnak a diákok - és Csongor hazudna, ha azt állítaná, egy meglepett szusszanást sem váltott ki belőle az idegen extrém külleme. Végigköveti tekintetével, amíg leül újdonsült háztársai körébe, és meg kell állapítsa: de hát nem is félelmetes.
Így történhet, hogy igazít talárján, majd tányérjával együtt kel fel, hogy túrjon magának egy kis helyet a sárkányok asztalánál, a frissen beosztott fiú mellett.
- Máris híres vagy, tudtad? - olyan zavartalanul és könnyedén szólítja meg, mintha legalábbis ismernék egymást. Jókedvű görbe ül ajkain. - Az pedig - rámutat az előtte lévő kávéra - ilyenkor már nem túl egészséges.
Bár utóbbi megjegyzését szinte abban a pillanatban megbánja, hogy kimondta, hisz sejtése szerint nem fogja túlságosan lenyűgözni a másikat az azonnali anyáskodás, de… már kijött, nincs mit tenni. Eszik egy falatot.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Mosolya haloványan még szélesebbre rezzen a fiú megrendülésén, már ami a váratlan érkezést és csevegés-kezdeményezést illeti. A méricskélő pillantásra nem reagál különösebben, már megszokta az europidok értetlenségét és az ázsiai vonások felé mutatott kritikus hozzáállást, miszerint mind ugyanolyanok. És őszintén, az időnként elég hangsúlyos sminkeléssel nyilván nem is segít túl sokat. Mintha a fehérek amúgy nem csinálnának ilyesmiket. Na mindegy.
Fesztelenül néz fel, tekintetét elszakítja a másiktól és az arcán lévő tetoválásokat fürkészi. A kíváncsiság és nyitott érdeklődés mellett kontrollálhatatlanul átsuhan vonásain valamiféle… nem is igazán rosszallás, inkább csak meg-nem-értés, még ha láthatóan egyáltalán nem szándékozik ítélkezni. De miért pont arcra?
 - Kétségtelenül - bólint egy aprót. Nem ironizál. Egészen szórakoztatónak találja a tényt, hogy a másik mennyire épít az átlagot elborzasztó külsejére és esze ágában sincs elvitatni terveit vagy azok sikerességét. Márpedig éppenséggel nem tűnik egy visszahúzódó, csendes valakinek. Pedig lehetne. Mekkora plot twist lenne, hah.
 - Nem is iszok. - Közli a teljesen nyilvánvalót, mintha nem értette volna a beszólást.
 - De kicsinálja a keringésedet, felborítja a szervezeted normális körforgását és szorongást idézhet elő. - Szavai valahogy mégsem hangzanak kioktatásnak, vagy tudálékosnak, tiszta jóindulat húzódik meg mögöttük; csak úgy ártatlanul kibuknak a száján anélkül, hogy különösebben átgondolná, mit mond.
 - Oh, szerinted idomítást igényelsz? - összepréseli enyhén ajkait, hogy elnyomjon egy vigyort. Eszik egy újabb falatot. Elveszi az újonc elől a poharát, beleles, majd fejjel lefelé fordítva ráz rajta egyet, és mikor megbizonyosodott róla, hogy nem használta, tölt magának vizet. Felles.  - Mintha tudnék rád hatni bármivel.
A kedvesség nem egyenlő az ostobasággal, hiába hajlamosak valahogy összemosódni.
Aztán letörpézik. Láthatóan elkomorodik a becézés hallatán; a másik anélkül tapintott rá az érzékeny pontra, hogy különösebben tudatában lehetne, hisz ültében kizárt, hogy fel tudja becsülni Csongor magasságát. - Tudok vigyázni magamra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Makacsságban vetélytársára akadt, ezt már ennyiből is határozottan meg tudja állapítani; szusszan. Ismét bólint egyet, megerősítve az újdonsült híresség szavait.
 - Egészségedre. - Belenyugszik, úgysem tudja meggyőzni az igazáról és őszintén szólva esze ágában sincsen így tenni. Amúgy is akkor tanul az ember, ha saját kárán teszi és neki sem lenne túlságosan szimpatikus, ha bárki bevágódna mellé ismeretlenül és elkezdené megmagyarázni, mit hogyan csináljon.
Lesújtó pillantással jutalmazza az újabb becenevet, miközben evőeszköze megáll félúton, aztán a szükségesnél épp egy kicsit hangosabban csörren tányérján.
 - Csongor. A nevem Csongor - mutatkozik be, rákényszerülve a lenyűgöző megnevezések miatt, hátha ezáltal elkerülhetik őket a továbbiakban. Nem is pici! Teljesen átlagos magassággal rendelkezik, még az Európai mércét tekintve sem számít különösen alacsonynak, mégis… Mégis valamiért mindig ide lyukadnak ki.
 - Határozottan - dacos ironizálás, kétségtelen. - Az inszomnia is egy szorongásos tünet egyébként, azt pedig valahogy simán kinézem belőled, hogy éjszakai bagoly vagy. - Azonnal enyhül a hangszíne, gyorsan túltette magát a mérsékelt dúlás-fúláson, bár Dusán még nem tudja, hogy szavai és mozdulatai a tökéletes ellenkezőjét érik el annak, mint amit feltételezhetően szeretne. Csongornak ugyanis most már esze ágában sincsen visszamenni a navinésekhez.
Kíváncsian pillant rá, és várná a folytatást az idomítással kapcsolatban, de nem érkezik, úgyhogy enyhén félrebiccenti fejét érdeklődő pislogás mellett. - És?
Tekintetében szinte láthatóan csillan az izgatottság, el is mosolyodik; kihívás elfogadva. A fiú szavai hallatán közvetlenül eztán elneveti magát, a vonásairól leolvasható elhatározás olyan gyorsan tűnik el, mint ahogy megjelent.
 - Intelligensen érveltem annak kapcsán, miért nem a legmegfontoltabb dolog vacsora mellé kávét inni - jókedvűen emlékezteti a másikat, hogy pontosan az történt, amit Dusán felhozott. Valószínűleg kap pár teljesen megrökönyödött pillantást a saját asztaluk felől, amiért láthatóan tök jól érzi magát a nagy és félelmetes tetovált taggal. Mosolya pedig kiszélesedik, nagyon elégedetté válik a soron következő megnevezést hallva, és hogy nem kérdőjelezik meg rátermettségét. Végre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Valamiért nem számít arra, hogy nevet is kap válaszul így kapásból, azt gondolta, a fiú majd fenn szeretné még egy ideig tartani a misztikusságot. Bár ha hírhedtségre gyúr, ahhoz valóban nem árt mielőbb megalapozni a helyzetet, az első alapkő pedig a név.
 - Örvendek a szerencsének - kedvesen elmosolyodik és kezet fog a fiúval; Dusán hosszú ujjai közt elég aprónak hat keze, szinte elveszik benne, fogása ennek ellenére meglepően határozott. A sok becenévnek köszönhetően eléggé tudatában van a különbségnek, egy pillanattal sem húzza hát tovább a kontaktot a szükségesnél, hátha kevésbé tűnik fel a másiknak, de nem is kapja el sietősen. Még véletlenül sem akarja azt a látszatot kelteni, hogy tart tőle, mert nem teszi.
Nyitja a száját, majd inkább becsukja és megvonja a vállát. Nem azért ült ide, hogy azonnal leírja magát az újonc szemében és valamiért az az érzése, hogy jelenleg ez a legbölcsebb, amit tehet. Egyértelműbb nem is lehetne, hogy nem akart rosszat, alig láthatóan beharapja ajkát zavartan - most bocsánatot kéne kérnie?
A legtöbben ezt mondják. Szóval már akad reputációja. Vagy csak szeretné, hogy ezt higgyék, tulajdonképpen mondhatna bármit, senki nem fog utánajárni.
 - Mások mondhatnak bármit - általánosságban érti, igazándiból nem is gondolja túl a dolgot, mégis sokat elárul róla ez a félvállról tett megjegyzés, jelezvén, hogy nem hisz az ilyesmikben, míg meg nem győződött a hitelességükről. Nem szeret ítélkezni, és bár az ember ösztönösen megteszi, próbál sosem ebből kiindulni. Az viszont, hogy róla mit gondolnak mások, nos, az nagyon is fontos. Kicsit ellentmondásos, igen. Kiérzi a figyelmeztetést, a már-már fenyegető hangnemet Dusán szavaiból; bólint. - Nekem biztosan nem célom ilyesmi, ezt garantálhatom.
A hirtelen felindulásra megilletődik, enyhén elnyílnak ajkai, ahogy felnéz a másikra, és pislog néhányat, amíg alkalmazkodik a változáshoz, végül megcsóválja fejét.
 - Nem akartam tolakodó lenni, ne haragudj - csak a szükséges mennyiségű szabadkozás, mivel ezek szerint átlépett egy olyan határt, amit nem érzékelt. Megesik időnként. Egyébként nem különösebben zavartatja magát, és ijedtnek sem tűnik, úgy pedig, mint aki távozni készül, végképp nem. Egy újabb másodperc telik el csupán csendben, majd további magyarázkodást mellőzve, mintha nem is förmedtek volna rá, vagy adták volna ki az útját, felles. - Hogyhogy a Bagolykő? Vagy, ha kényes téma, akkor felejtsd el. Hányadikos leszel? - óvatosabbra váltott, ami az érintett területet illeti, de fesztelen nyugalma és érdeklődése újra a régi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Nem… - a szóvégi mássalhangzó képzés közben félúton elveszik, meglétét csak összezáródó és újra elnyíló ajkai sejtetik. Ezen felül nem is vág közbe a dorgálásnak azért jóindulattal nevezhető monológba, jó gyerekként végighallgatja, tekintetében zavarodottság tükröződik, némi megbántott makacssággal vegyülve és egy pillanatra lesüti szemeit. Nem tehet róla, először ösztönösen a közelben ülőkre les lopva, csak aztán Dusánra, ahogy végül bólint egyet, jelezve, hogy felfogta. – Nem állt szándékomban ezt a benyomást kelteni, sajnálom. – Diplomatikusra vált és elfogadja, hogy valahol hiba csúszott a számításaiba, még ha valóban egyáltalán nem akart kritikusnak hangzani, sőt. Életmódja miatt tud a táplálkozás és egészség kapcsolatáról a szükségesnél jóval többet is, habár maga sem ragaszkodik olyan szigorúan a követendő sémához, azt gondolta, talán… segíthet?
Néha túl sok. A jelenléte, a fecsegése. Tisztában van vele, ahogy azzal is, hogy ezt nem mindenki tudja vagy akarja tolerálni, és ez rendben is van. Megértette. Ezek után pedig okosabb annál, minthogy azonnal egy miérttel nyisson a kirúgás említésére, habár egyértelműen érdekelnék a részletek. Nem kifejezetten azért, hogy a vacsora után azonnal útnak indíthasson egy pletykafonalat, egyszerűen csak kíváncsi.
Ráérős szúrásokkal pakolgatja villájára az ételt, ahogy hallgatja és bólogat mellé, megjegyzi magának az elcsepegtetett infókat, de különösebben nem tud mit hozzászólni, hiszen még csak egy évfolyamba sem járnak, faggatózni már nincs kedve.
- Vagy mondhatnám azt is, hogy pontosan ezt tetted, hiszen azt szeretnéd, hogy gyorsan terjedjen a híred – épp utánpótlást szed sült krumpliból, mert évnyitó van és majd ezt még párszor elismétli, hátha meggyőzi magát arról, hogy teljesen belefért a bűnözés. Csak a mondat végére néz fel Dusánra, és lassan, majdhogynem cinkosan elmosolyodik. Szíves-örömest hint el légbőlkapott alaptéziseket a hollandról, eljátszva a teljesen megrettent és összetört báránykát. – Nem tudom, mennyit tudsz erről az iskoláról, de… a közbenjárásommal, vagy anélkül… készülj a pletykákra. Itt mindenki mintha éhezné az idióta szóbeszédet, ja, és a falnak is füle van. Persze általában teljesen félreért és kicsavar mindent.
Már csak saját neve tisztázásából kiindulva is tájékoztatja Dusánt azzal kapcsolatban, mire számíthat főleg így a kezdetekben, amíg még friss és ropogós újdonság.
- És senkinek sem vagyok a nagykövete, hogy folyamatosan a pajtásaim kapcsán figyelmeztess – jegyzi meg szinte mellékesen. Jobb tisztázni, hogy ő aztán nem vállalja másért a felelősséget és nem is küldték ide böködni az ismeretlent.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ahogy a mellette ülő is láthatóan lenyugszik és a felé intézett szavak éle is lényegesen enyhül, Csongor feszélyezettsége is alábbhagy lassanként. Felles Dusánra, majd picit előrehajolva a tanárok asztala felé pillant.
– Elsőtől, igen, bár az előző évem nagy részét külföldön töltöttem és a tanári kar viszonylag gyakran frissül. Volkov vezeti az iskolai kviddicset és elvileg a Durmstrangban is edzősködik. Edzősködött? Most, hogy házvezető lett, nem tudom. – Kezdi az alapvetőkkel, hiszen nem tudhatja, hogy az új fiú mennyire tájékozott; és őszintén szólva iskolai vonatkozásban körülbelül ennyiben ki is merülnek az információk, lévén a bolgár jelenléte eddig teljes mértékben a kviddicsre korlátozódott. – A helyettese, a hosszú nevű nőci… ő is idén érkezett, és elég tudományos tárgyai vannak, úgyhogy talán nem minden a látszat. Mutatós páros, az tuti – szórakozottan mosolyogva vonja meg a vállát. Karizmában nem szenvednek hiányt a rellonos vezetők, ez vitathatatlan.
Mosolya elégedetten szélesedik ki Dusán szavaira és a maradék feszültsége is elpárolog; talán nem indult zökkenőmentesen az ismeretségük, de amint az látható, bárkivel jól szót tud érteni, ha egy kicsit is megerőlteti magát.
- Nem is csoda, hogy kirúgták – kezd bele hápogva a színjátékba, aggodalmasan összevonva szemöldökét. – Kényszerített a maradásra, megfenyegetett és láttátok már közelről? Édes Merlin, hát azt hittem, meg fog harapni! – Egy dramatikus szusszanással aztán rendeződnek vonásai az általánosnak tűnő nyitott, mosolygós állapotba. Kétségtelenül véletlenszerűen összehordott bullshit ez csak, pontosan olyasmi, amire a BK-sok vevőek és megfelelő alapként szolgálhatnak kicsit kiszínezett és továbbköltött sztorikhoz a későbbiekben.
A pletyis pizsiparti említésére felnevet, arcán jól láthatóan megjelennek gödröcskéi, szemei összeszűkülnek, az összhatás pedig… csak még fiatalabbnak tűnik.
- Ha tudnád, mit hagysz ki! – csettint nyelvével lemondóan. Már a hamisítatlan kibeszélős körülmények meg nem létére utal. – Bár legalább nassolnivaló bőségesen akad. Szóval… - lopva körbefuttatja tekintetét a helyiségen anélkül, hogy különösebben forgolódna. Épp ihletet merít, kiről beszéljen, a választást követően feltűnésmentesen leheletnyit közelebb húzódik Dusánhoz, mégsem akar a zöldek asztalánál fennhangon híresztelni kétes hitelességű dolgokat. – Úgyis érdekelnek a házvezetőid, nos, azt rebesgetik, egyikük sem veti meg a diákokkal való khm… közvetlenebb kapcsolatot. Állítólag Volkovnak több itteni tanonccal is viszonya van. És még mielőtt nagyon beleélnéd magad a dologba, az a hír járja, hogy Eleanora …néni? Szóval, hogy amikor ráunt, megmérgezte a vőlegényét. Pedig aztán egy „szakítsunk” mennyivel egyszerűbb már… Nők. - Csóválja meg fejét mosolyogva. Könnyed hangneméből egyértelmű, hogy ezeket a szóbeszédeket tényleg pontosan aként kezeli, amik… Persze elsők közt van, akik megrendülten hallgatják az aktuális helyzetjelentéseket, nem alapoz rájuk, már csak annak tudatában sem, milyen rosszindulatúak itt egynéhányan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

- Aha, meg ragálytan – erősíti meg a fiú szavait és jókedvű kuncogás kíséri a fejcsóválást, amit a kávéval nyomatékosított kijelentés vált ki belőle. Hogy miért is van képben a nénivel, mikor az évnyitó beszéden való figyelés nem feltétlenül kiemelkedő erőssége? Nos, maradjunk annyiban, hogy valósággal mellbe vágta az a meglehetősen szomorú információ, miszerint a tárgyat előzőleg oktató – fiatal és eléggé nagyon jóképű – tanerő leváltásra került…
- Az igazgató úr auror, a lánya az iskola diákja és… igazándiból rosszat nem nagyon hallottam róla. Persze biztosan van, aki nem kedveli, de nem túl gyakoriak a magasröptű pletykák a nevéhez kötötten – megvonja a vállát. Már önmagában a pozíciójával jár a megkérdőjelezhetőség, nyilvánvalóan akadnak, akik élből negatív véleménnyel viseltetnek felé. – A helyettese, Várffy-Zoller viszont egy élő legenda. Nem hallottál még róla? Rellonos volt, és millió történet kering róla, valószínűleg a fele sem igaz. Elég nagyra tartják, nem mintha szüksége lenne az egofényezésre… Nem előnyös nála kihúzni a gyufát. – Személyes tapasztalata egyik férfi kapcsán sincsen, előbbivel is csak egyéni tanrendje egyeztetése kapcsán konzultált néhányszor. Ha pedig esetlegesen kihágáson kapják, az megáll a házvezetők vagy a prefektusok szintjén, de amúgy is ritkán jut büntetésig.
A javaslatra felnéz, és már épp kezdene bele az ellenkezésbe, hogy ugyan már, mégis hogyan lehetne aranyos, ha valaki megharapja az embert, aztán… Nos, nevermind.
- Erősen kétlem, hogy kedves kis csócsálásra asszociálnának veled kapcsolatban, de rendben, széttép – védi meg az általa használt, egyébként ilyen mélységekig aztán végképp át nem gondolt szavakat, aztán bólogat mosolygósan, ahogy feljegyzi magának fejben a kívánt kifejezést.
- És állítólag van egy kínzókamra az alagsorban, amit aurorok zártak el teljes titokban és rejtélyes körülmények közt – kontráz rá egy kicsit szándékosan rájátszva az erősen ködösített és gyanúsat feltételező kifejezésekre égnek emelt tekintettel. Valaki nagyon utálhatja ezt az iskolát, hogy ilyen pletykák kapnak szárnyra és terjednek még évek múltán is. A gyilkosokkal való találkozás említésére abbahagyja a rágást is, ahogy felnéz Dusánra és pár pillanatig csak bámulja, próbálja leolvasni az arcáról, hogy most… tényleg? Csak szórakozik. Biztosan így van. Ugye?
- Öhm – az újabb kérdés rántja vissza. – Az iskolaújság lényegében mindenkit összeboronált már mindenkivel, úgyhogy ha a szóbeszédekből akarsz kiindulni, igen, a Bagolykő valójában egy jól álcázott hatalmas orgia. – Bár úgy lenne. Mármint mi? – Nem tudom. Próbálj szerencsét, és kiderül? – vonja meg vállát finoman, miközben a főételeket lassacskán leváltó desszertekre pislog. – De nem én mondtam, ha valami rosszul sül el és kirúgnak miatta! – szögezi le mutatóujját feltartva.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Megtervezni az akciót sokkal gördülékenyebb volt, mint túllendülni a megvalósítás legnehezebb fázisán: felkelni hajnalok hajnalán. Nagyot szippant a párás, hűvös levegőbe mintegy sóhajtva, és kezeit mélyen dzsekije zsebébe süllyeszti, ahogy álmosan hunyorogva körülnéz. Sehol egy árva lélek, csak a madarak fáradhatatlan csiripelése hallatszik; a kastély lakóinak többsége bőségesen átalussza majd az időt, amit Edittel gyakorlással töltenek. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy miért szükséges ilyen embertelenül korán foglalkozniuk elemeikkel, hisz alapvetően napközben is nekieshetnének ugyebár, de úgy gondolták, a reggeli nyirkos, ködös állapot talán elősegítheti a sikert. Talán valamennyit balanszolhat Csongor abszolút tapasztalatlanságán, ha van mivel dolgoznia és nem nulláról kell megteremteni a megfelelő körülményeket. Ugyanis esőt fognak gerjeszteni. Felhőből. Bizony.
Ujjait ökölbe szorítva húzza össze magán még jobban a szövetet, majd ráeszmél, hogy pakolt egy kis termoszban kávét, szóval fél válláról lelöki táskáját, hogy előkutassa, még mielőtt leeshetne neki, hogy… hőtartó edény lévén nem melegedett át. Ajka morcosan biggyed le; akkor már belekortyol.
 - Mm? – nyújtja háztársa felé a hordozható bögrét, ajánlata inkább csak a gesztusból egyértelmű. Még nem tért magához eléggé ahhoz, hogy jól megszokott önmagaként csacsogjon. Persze ez jelenhetné azt, hogy legalább értelmes szavakat formál hümmögés helyett, de ha másik anyanyelvén szólal meg, nincsenek előrébb.
 - Ah! – arca felderül némiképp a látképre és szaporázza is valamelyest lépteit, hogy a tavacska fölé belógó kis mólón törökülésbe vágja magát. – Oké, hogyan – összedörgöli tenyereit, közben konstatálja a csuklóját körülölelő ékszert, ami félbeszakítja kérdését. Hogyan kezdjük? Mondjuk azzal, hogy leveszed a képességblokkolót. Egy szusszanással kicsatolja és zsebre vágja az eszközt. – Szóval, hogy álljunk neki?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Hát, a valahogyra vonatkozott leginkább a kérdésem, igen – pontosít halkan kuncogva. Egy picit megnyugtatja a tény, hogy láthatóan Edit sem maximálisan biztos a dolgában, így máris kevésbé érzi magát teljesen haszontalannak. Sóhajt egy nagyot, ahogy igyekszik fókuszálni, összehangolódni elemével – ami hülyén hangzik, mert tulajdonképpen ők egyek, de többnyire képességblokkolót használ. Amíg nem bízik magában eléggé, hogy kontroll alatt tudja tartani, addig mindenképpen.
Az, hogy a mellette guggoló lány verbálisan próbálja meg koordinálni a helyzetet, egy újabb jókedvű nevetést eredményez, aztán megköszörüli torkát. Több komolyságot, Csongor! Fészkelődik kicsit, térdelő pozícióra vált és sarkaira ül, közben rákészül a feladatra. Izgul. Mint a legtöbb alkalommal, amikor kísérletezget a képességével.
 - Elméletileg nincs más dolgom, mint megfelelő hőmérsékletet előidézni, hogy a vízgőz kicsapódhasson, ugye? – Utánajárt valamelyest a felhőképződés általános fizikai alapjainak, de hát, ott szó sincs mágiáról és lehet, hogy máris túlbonyolítja, és egyébként csettintésre sikerülne. Végtére is, annyira sok elemi mágus sem rohangál a világon, és mivel még nem igazán van tisztában erejével, simán meglehetne, hogy amúgy a legalapvetőbb feladatot gondolja máris túl. Hisz az aeromágusok vihart is tudnak idézni, nem? – Vagy a sűrűséggel kéne játszani? – Már épp emeli kezeit, hogy akkor uccu, amikor elbizonytalanítja saját magát. Kis frusztrált szusszanás. – Ez így kimondva végül is abszolút nem hangzik nehéznek. – Ironizál. Nem baj, megoldják.
Nem véletlenül választották az időpontot, ugyebár, szóval még mielőtt bármin változtatni próbálna, lehunyja szemeit és már-már meditálva néhány pillanatig, tenyereit a térdein felfelé fordítva igyekszik a körülöttük lévő, nyirkos tóparti levegő állapotát felmérni, elemezni. Ha ténylegesen felfogja, minden porcikájával érzékeli, miből indulnak ki, talán megérti, mit is kellene pontosan csinálnia.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

A lényeg, hogy tudják, mit csinálnak. Mondjuk egyikük sem számított arra, hogy minden azonnal az elgondolás szerint működni is fog, sőt, mivel csak elméletben biztosak abban, hogy ez a kis trükk megvalósítható, lehet, hogy felhőcske nélkül maradnak a végén. Bár, ha Csongoron múlik, akkor addig próbálkoznak, míg ki nem merítik energiakészletüket. Nem szereti feladni a küzdelmet.
A frusztrált szusszanás rövidke kuncogásba fullad; az egymással karöltve bizonytalankodásban már nagyon profik. Pedig milyen határozottan álltak neki! Bólogatni kezd, ahogy Edit ismételten vázolja a tervet.
 - Jó. Igen, az menni fog – ad hangot meggyőződésének, és amíg háztársa a vízcseppek eloszlatásával foglalatoskodik, a fiú lehunyt szemmel összpontosít. Igyekszik nem az érzékeire hagyatkozni, csak a finom légmozgásra, ahogy eleme körülöleli és minden lélegzetvételnél beáramlik. Ösztönösen visszafogja, lassít a kilégzésen, mintha nem akarná a szükségesnél jobban felkavarni a levegőt, és a hidegre kezd koncentrálni, amit elő akar idézni. Amikor megbizonyosodik arról, hogy nem csak elméje játéka a vágyott lehűlés, szinte maguktól mozdulnak ujjai, hogy ezt a hideget majd a megfelelő helyre tudja irányítani. Csak az aprócska vízszemcsék a célzott terület, de nem kizárt, hogy elsőre az egész közvetlen környezetük, és ezáltal legfőképp Edit is megsínyli a dolgot, mert bár nyilvánvalóan Csongort is ugyanúgy éri, és tökéletesen érzékeli is a hideget, nem fázik. Ez is egyike az elemével járó szokatlan kettősségeknek, amikkel azóta próbál dűlőre jutni, amióta megjelent – ha már a magyarázat általában annyi, hogy mert így van, kész pont. A megszökés nem opció, úgyhogy szokj hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

No, és most ahelyett, hogy szép lassan a fiú körül néhány méteres rádiuszban minden az amúgy is hűvös kora reggeli hőmérséklet alá hűlne, egy adott területre kellene ezt koncentrálni. És bár elméletben ez rendkívül alapvetőnek és egyszerűnek tűnik, nem birtokolja olyan régóta a képességet, hogy olyan gördülékenyen sikerüljön átültetni a gyakorlatba. Szemöldökei enyhén összeszaladnak, ajkait is egymásnak préseli a nagy összpontosítás közepette, ám amikor ez tudatosul benne, mélyen belélegez és lassan ki, ahogy igyekszik ellazulni és nem túlságosan görcsösen próbálkozni. Az elemével való békés kapcsolat eddig szerencsésebb együttműködést eredményezett, mint a fogcsikorgatós erőlködés. Szélesebben helyezi el tenyereit, és szeretné mintegy megragadni a hideg részecskéket, vagy legalábbis kezei felé fókuszálni azokat, hogy ne egész testéből áramoljon a mágia, hisz a következő lépés az lenne, hogy a vízcseppek köré sűríti, és jobb esetben nem saját magukat fagyasztja jégkockává.
Annyira a maga dolgával van elfoglalva, hogy egy picit zavarodottan néz a kérdés tárgyára, a köztük lévő apró szemcsékre, és kell két pislogásnyi idő, mire értelmezni tudja a szituációt, végül azonban megcsóválja a fejét.
 - M-mm – nemleges hümmögés támogatja meg a gesztust. – Nem hiszem, hogy szükséges, innentől rajtam múlik – szerintem. Erre izgatottan liftezik is egy minimálisat gyomra, mintha legalábbis világot váltani igyekeznének és annak sikere függne tőle, nem csak egy ártatlan elemis kísérletről lenne szó. Nagy levegő! Annyira rákoncentrált már a dologra, nem most kellene hagyni elkószálni a figyelmét; a kezeit lassan közelebb emeli a szétterített vízcseppekhez, és igyekszik tovább hűteni köztük a levegőt. Bár amikor azok elkezdenek megfagyni, gyanússá válik, hogy tényleg kezdeni kéne valamit a sűrűséggel is – hisz a magasban, ahol alapvetően a felhők volnának, teljesen más a légnyomás. Ugyanakkor ott mágia sincs… Hm.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Szinte pislogás nélkül mered a cseppekre, mintha csak attól tartana, hogy bármelyik pillanatban megtörhet a varázs, ahogy kézfejeit tovább emeli, tenyerei befelé fordítva, mintha közrefogni szándékozna őket. Enyhe fáziskéséssel ugyan, de érzékeli a saját mágiáját tulajdonképp lassan semlegesítő melegítést, és tudattalanul bólint egy aprót elégedettsége kifejezéseképp a kialakult összhangra. A hűtés mellett megpróbálja a nyomást is növelni, remélve, hogy nem haladnak teljes tévúton és most már bármelyik mozzanat beindíthatja a megfelelő kölcsönhatásokat. Nem szükségesek a látványos kézmozdulatok, amiknek köszönhetően legalábbis úgy festhetnek kívülről, mintha valami rendkívül komoly rituálét végeznének a legendás tavi szörny feltámasztására, holott csupán home-made felhőt szeretnének, az esőfakasztás már abszolút hab lenne azon a bizonyos tortán! Mindenesetre kifejezetten sokat segít a fizikai asszisztálás a kívánt hatás elérésében. És egyébként tök menőn néz ki, na.
Valószínűleg jócskán megnehezíti a dolgát a fókuszálásban, hogy elég sokat tartja blokk alatt képességét, hisz nyilván nehezebben hangolódik rá és lassabban is fog összeszokni vele, de ha amúgy engednék is tapasztalatlan elemistaként szabadon kóricálni, sem tenné. Sokszor erős érzelmeket kíván meg a tánc, az ilyesfajta ingadozás eredményét az elemet érintőlegesen pedig… senkinek sem kell bemutatni.
Nem tudná behatárolni, melyik folyamat indítja be a láncreakciót, de úgy fest, működik a terv, egészen felhőszerű képződmény kezd kialakulni köztük, mire még kislábujját is befeszíti a sikerélménytől támadt eksztázisban. Vigyora hamar elhalványul, ahogy a nagy lelkendezésben láthatóan bizonytalanabbá válik a szitu, úgyhogy beharapja ajkát és koncentrál, még mielőtt kezdhetik nulláról az egészet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Elbűvölten, de koncentrációját meg nem törten figyeli az elemeik fúziójaként felhővé sűrűsödő képződményt. A lány kérdését meghallva megrázza fejét finoman, lassan és enyhén akadozva; egyértelműen annyira benne van a szituációban, hogy a gesztus koordinálására nem jut akkor tér.
- Még ne – jegyzi meg hangosan jó pár pillanat elteltével, amikor tudatosul benne, hogy már nem látják egymást és az elemi mágusok közti megfoghatatlan kapocs a nonverbális kommunikációig nem terjed. Shame.
Még nem áll készen elengedni a sikerüket. A megérzése alapján pedig – mert tudatosan átgondolni jelen helyzetben egyelőre nincs kapacitása – nem csodálhatnák sokáig felhőtlenül. Mármint úgy pont igen, de ez most… Hagyjuk.
Nem is a jelenség mágikusan létrehozott mivolta a kérdéses tényező, mert a körforgás beindult és valószínűleg képes is lenne fenntartani magát… Az ehhez megfelelő körülmények biztosította jópárszáz méteres magaslatokban. Szóval feltételezhetően a beavatkozás megszűnését követően villámgyorsan szertefoszlik majd csodás kreációjuk, Felhőcske. Még utoljára megpróbálja feljebb lebegtetni, ujjai a cél megtámogatásaként finoman hullámzanak, nagyjából mintha legyezgetné, csak sokkal lágyabbak és jóval elenyészőbbek is a mozdulatok, de segítenek valahogy fizikailag érzékelhetőbbé tenni a benne rejlő mágiát, magát az elemét. Megtáncoltatja a köztük elterülő szép, sűrű felleget picit, majd nagy sóhajjal kísérve rogynak meg vállai, ahogy hirtelen elengedi kemény munkájuk gyümölcsét és megtörik a varázs.
- Legközelebb megpróbálhatnánk esőt fakasztani – motyogja ahhoz épp elég hangosan, hogy a hajnali csendben minden gond nélkül érteni lehessen. – És szivárványt! – Érkezik a kiegészítés egy fokkal lelkesebben, ahogy háta mögött tenyerein támaszkodva figyeli, ahogy Edit lassacskán ismét láthatóvá válik. Csak hogy a következő pillanatban az első nadrágjára ülő permetet észrevéve hirtelenebb üljön fel, és próbáljon meg a levegő sűrítésével tulajdonképpen egy kis elvezető csatornácskát csinálni az ismét folyékony halmazállapotúvá váló víznek – nyilván némileg megkésve. Irritáltan csücsörít, ahogy legalább csak részben elázott ruháira néz és pislog.
- És akkor most azt hiszem, megyek, átöltözöm – bólint egyet magának megerősítésképp és feltápászkodik. Hacsak Edit nem tervez még kicsit a tóparton ücsörögni, bevárja, mindenesetre búcsúzáskor Iridis fejét finoman megvakargatja, háztársának pedig jókedvűen integet. Persze csak miután ösztönösen elindult a kastély irányába beszéd közben, és pár lépést követően jön rá, hogy itt bizony útjaik elválnak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Nagy sóhajjal konstatálja, hogy ismét véget ért a kis köszöntő dalocska, bólint egyet és jókedvűen a lányra mosolyog. - Köszönöm! - Az egyik mászókán ül, két kezébe fogva a likőrös üveget, mintha csak forralt boros bögrét szorongatna, és sokadszor is beleszimatol, hogy aztán elégedetten szusszanjon a tiramisu illatra. - Ugyanakkor továbbra is több mint egy héttel elsietted, de értékelem, cuki vagy - bólogat aprókat, és a kérdéshalommal párhuzamosan kortyol is egy aprót. - Határozott nyami! Olyan, mint a süti, kóstold meg - nyújtja át ezzel az italt. Örömest megnézné, milyen Masa pityókásan. Vajon még hiperaktívabb, vagy pont, hogy bechillel tőle? Challange accepted.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szóval azt mondod, idén egy nappal korábban kezdődik a szülihetem? - les vigyorogva a lányra, közben kényelmesen lóbálja fél lábát. A másikon az üveg támasztódik, azt nem lenne szerencsés. - Ezzel ki tudnék egyezni - bólint beletörődőn. Meg kell adni a módját, az utolsó tizennyolc éves napjai ezek.
Elmereng azon, hogy visszalebegtesse eleme segítségével az üveget, de a sikertelen próbálkozás kínosan gyorsan vetne véget a murinak. Úgyhogy inkább csak lecsusszan helyéről, hogy egy, a levitáshoz közelebbi játékot sajátítson ki időlegesen. - Ugyan már, miféle előszülinapozás az, ahol csak az ünnepelt iszik? Ez nem így működik - megcsóválja fejét. Ha ennek a löttynek el kell fogynia, hát ketten lesznek részegek, és ebből az elképzelésből nem enged.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Visszafogja ördögi kuncogását, ahogy a masterplan egy lépéssel közelebb kerül a megvalósításhoz Masa beleegyezésével. Ez eddig könnyen ment, pedig már kezdte felépíteni fejben az ultimátumokat, amivel ráveszi majd az újabb kortyokra. Sebaj, lehet, hogy még szükség lesz rájuk. - Amúgy választhattunk volna egy budanekeresdi játszóteret is és akkor tudnánk nálam aludni - fejti ki gondolatait hangosan, aztán ahogy a szájához emeli az üveget, megtorpan. - Meg igazából inni is. - Nos, igen, a mélységeiben átgondolt cselekvés egyiküknek sem erőssége, de semmi gond, ez így igazán fiatalos és aesthetic, egy játszótér közepén. - Támogatom - bólogat, majd beleiszik végre, és átnyújtja. Az olyan technikai részletek pedig, hogy a számolás nem tökéletes, kit érdekelnek?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Az okfejtés hallatán jókedvűen nevet fel, és legyint. - Utólag könnyű csak igazán okosnak lenni - és nem kizárt, hogy azért is alkalmazkodik könnyebben az adott körülményekhez, mert teljesen általános jelenség, hogy valamit elfelejt. Mint például... tervezni. - Hát, bizony, ez egy remek ötlet. Lehetne, ha tudnál hoppanálni. - Tudálékosan préseli össze ajkait, ahogy megerősíti az elég komoly sebből vérző felvetést, aztán unamused fejjel csettint nyelvével. - Hogy ez miért nem jutott eddig eszembe! - morgolódik. Amióta kiderült, hogy aeromágus, az hagyján, hogy Masa az értelmi szerzője az összes a legtöbb rendkívül intelligens és abszolút veszélytelen -szarkazmus lvl végtelen- elméletnek, amit feltétlenül ki is kell próbálniuk, de nem elég makiként Csongor vállát utazásra kisajátítania, folyamatosan lebegtettetni akarja a lusta sejhaját. - Még az üveget sem mertem kockára tenni, nem ám magunkat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Inkább nem fűz kommentárt az újabb fenomenális megoldáshoz, mert ha Masa úgy érzi, bármilyen aprócska mértékben ellenzi, tuti biztos meg akarja csinálni. A navinésnek pedig semmi kedve a seprűüzlet kirakatát kifizetni. A véletlenül eltulajdonított seprűről már nem is beszélve.
Az időzítés tökéletes, a dalocskára kortyol egyet és jóízűen elnyammog a sütis likőrön, a kérdésre pedig odasandít. Nehéz megállapítani, hogy az ittas filozofálás küszöbén ácsorognak- e, vagy csak szimplán... Masa. - Tavasszal - vágja rá ennek ellenére gondolkodás nélkül. - Az a legszebb évszak. - Felles a sötét égboltra és elmerengve nézegeti a csillagokat. - Annyi minden történt, fura, hogy csak egy év telt el. - Már az előző szülinapja óta. Nyilvánvalóan.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Igen, biztosan ezért - az ártatlan köntösbe bújtatott szavak mintha rejtenének némi iróniát. Semmiképp nem csöpög belőlük, legfeljebb olyan mézszerűen viszkózus folydogál gyök kettővel. Inkább van szó arról, mekkora változást hozott az életében Passzát - az eleme - megjelenése, insecurityk végtelen sokaságával dobálva változó időközönként a fiút. A csuklóján lévő képességkorlátozó karkötő állandó jelenlétén kívül egyébként a mindennapok dinamikája túl sokban nem változott.
 - Nem tudod, mikor született Ambróz-... Henrik? - azért nem megy ez a keresztnévre való átállás így hipp-hopp, csak mert a barátnőnk az említett barátnője lett végre hivatalosan is.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Hmm - végül is, valóban. Nem valószínű, hogy sok randi kezdődne pontos születési dátummal és még levélcímmel is, ahova az ajándékot küldeni lehet. Ha Csongor eddigi randijaiból indulunk ki, még a névcsere sem esszenciális. Mármint, khm. - Ha már volt, akkor majd megköszöntöd a következőn. Vagy kicsit extrább ajit kap névnapjára, nem tudom - megvonja a vállát. Egyébként imád ajándékozni, és nagy gonddal is szerzi be minden érintett egyén meglepetéseit, de -és talán pont azért, mert amúgy szíves örömest csinálja- nem csinál belőle élet-halál kérdést. Kortyol egyet, és lerakja maguk közé az üveget, biztos távolságba ahhoz, hogy Masa esetleges kapálózását legyen esélye túlélni. - Hmm - adja a lány tudtára, hogy amúgy igenis gondolkodik, majd... - Hihi. - Sejtelmesen mosolyog.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Esze ágában nem volt megkerülni a választ, hiszen felvállaltan remekül szórakozik, ahányszor aprócska karcolatot tesz Masa naiv buborékán. A fejében furcsa visszhangként elhangzó kérdésre tovább kuncog; leheletnyit összerezzen a jelenlétre, épp tompult már annyit az alkoholtól, hogy az amúgy teljesen megszokott kapocs váratlanul érje, de semmiképp sem kellemetlenül. - Húha, a helyedben gyorsan menekülnék innen - a halántékára patpatol finoman. - Mi hihi, hát mi lehetne hihi. - Széles, csintalan vigyor. - Meglephetnéd mondjuuuuk... - egy szexi fehérneművel; gondolatai közt fel is sejlik a kép egy kirakatban lévő csipkeszettes próbababáról. Hihi.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Akadnak odabent ennél a kis ötletecskénél jóval veszélyesebb képek is, de Csongor csak megvonja a vállát. A figyelmeztetés elhangzott, innentől kezdve, ha egy életre traumatizálja magát a lány a kíváncsiságával, így járt.
A kérdést követően szüksége van egy pillanatra, hogy tudatosuljon, valóban az hangzott el, ami, nem félrehallotta, nem az alkohol jótékony -és egyelőre nagyon enyhe- bizsergése játszadozik vele. És kirobban belőle a röhögés. De az igazi, egész testes, ide-oda görnyedős és bekönnyezős röhögés. Hogy rövid úton lezúgjon a játékról - na már most, aeromágus mivoltát némiképp meghazudtolja ez az egyensúlyvesztés, ugyanakkor a nevetésben való megszakadás jókora kihívásérték-növekedéssel jár karöltve, illetőleg... Vitathatatlanul a legkecsesebb földet érést láthattuk szerte e világon. - Te húznád fel, te lökött - kinyögi, amint képes rá, feltámaszkodva előző ülőhelyére; még mindig nevet.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Meglepve koncentrál ismét a ruhadarabra, továbbra is fel-felkuncogva az előző jeleneten. Arra számított, hogy amint bármiféle erotikus irányt vesz a téma, a levitás azon nyomban kihátrál és inkább folytatják az évszakokkal kapcsolatos elmélkedést a tiramisu likőr társaságában, de ez egy határozottan izgalmas fordulat. - Online katalógus és Kámaszútra, párkapcsolati tanácsadás ingyen - vigyorog a lányra, és illusztrációképp megjelenik egy hagyományos indiai stílusú ábrázolása egy nevetségesen kicsavart pozitúrának Csongor fejében. Na, és ez valóban állati kényelmetlen. - Amúgy sem kell, hogy sokáig rajtad legyen - sejtelmes mosoly kettő pont nulla. Vajon Masának mikor esik le, miről is van épp szó?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Jókedvűen kuncog az előtte landoló pókemb-... makiemberen? Egy röpke pillanatra átfut agyán, mégis milyen szuperhős-jelmez társulna ehhez a kreatúrához, és valahogy Masa maki- és emberalakjának nem túl idilli fúziója lebeg lelki szemei elég, úgyhogy hagyja, hogy amilyen gyorsan jött a semmiből, olyan sebesen és maradéktalanul tovább is ússzon. - Hiába rivallsz rám, te kis rúnakígyó - nem most volt, de azért lelkesen vigyorog az egybeesésre. - Tudod, ez egy teljesen természetes dolog - igen, a szex. Persze az megint más kérdés, hogy megéri- e a költekezést. Kinek mi. - Henriknek tuti tetszene, akkor is, ha csak két percre látja rajtad. - És vajon most? Sikerül a megfelelő kirakós darabokat egymáshoz illeszteni végre?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Legnagyobb szerencséjükre Masa mégsem nyel félre, hogy aztán egy tragikomikus elsősegélynyújtási kísérletnek is szemtanúi lehessünk - állj. Vajon... ha bárki fuldokolni kezdene, tudna rajta segíteni az eleme segítségével? Hm. Elvileg képes lehet a légutak megtisztítására. Majd kideríti (na, nem gyakorlatban, nyugi), most fontosabb dolgok vannak terítéken, mégpedig Masa és Henrik future intim percei! Felszisszen a nem túl kíméletes kapcsolatmegszakításon, csak hogy aztán homlokát masszírozgatva ismét kedélyes kuncogásba kezdjen. - Mit teszek veled? Egy rossz szót sem szóltam. - Egy szadista veszett el a gyerekben azok alapján, amilyen szórakozottan pillant a likőrt szorongató levitásra. - Te kérdezted, mivel lepd meg. - Megvonja vállát.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Hát, ha ennyitől kiakadtál, örülj a hihizős cenzúrának - néz egy nagyot, szája sarkai lebiggyednek a grimaszban. - Ez tökre megvalósítható. - Bólint nagy komolyan, és az alkoholért nyúl közben, ha kell, kihalássza a lány karmai közül. - De ha biztonságosabb terepen akarsz maradni, akkor, nem tudom, főzz neki. Nem, ne főzz neki. Hívd el öööhm... vidámparkba? Az cuki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Figyi, a sütés is jó ötlet, de ragaszkodom ahhoz, hogy segíthessek - nem akarja Masa kedvét szegni, de ha senki nem kontrollálja, hogy mi kerül végül a receptbe ízlés szerint, nos, ember legyen a talpán, aki kihordja lábon a mosdóig azt a gyomorrontást. Iszik egy keveset, a random témaváltást pedig szinte már várta, jót derül rajta. - Szeretnéd, hogy lökjelek a hintán, te mestertanoncok legLLGtlenebbike? - Tessék, tud ilyet ő is. - De! Csak ha megígéred, hogy szólsz, ha rosszul vagy. - Miért van az, hogy néha Csongor érzi magát a nagytesónak?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Olyan vagy - megcsóválja fejét, de nem forszírozza a dolgot. Ismeri már annyira  Masát, hogy tudja, innen már nincs megenyhülés, minél inkább próbálná rávenni, annál kevésbé hajlana rá. Makacs egy nőszemély. Sok sikert, Henrik!
Nevetve tápászkodik fel, hogy kövesse a levitást, biztos távolban törökülésbe helyezkedik mögötte, és zsebre vágja a képességét korlátozó karkötőt. Nem ivott annyit, hogy a mámor teljesen elködösítse fejét, így bízik benne, hogy nem abszolút lehetetlen küldetésre vállalkozott, ellenben legalább annyira tompult állapotban van már, hogy különösebb veszélyt ne jelenthessen. Idilli kép; Masával karöltve dudorászik, ahogy a lágy szellő borzolja finoman tincseit, és játékosan eltúlzott léghajlítós mozdulatokkal igyekszik hintáztatni a túlcsorduló lelkesedéstől időnként sürgetőn rápirító lányt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ha valaki azt mondja Csongornak, hogy délután a Navine asztalánál ülve a nyári hőséget enyhítendő sárgadinnye szelet majszolása okozta szörnyű kínok közepette éri a vég, nos… Nem állítjuk azt, hogy túl vehemensen kampányolnánk az ellenkezőjét bizonygatva, hiszen a legjobbakkal is megeshet. De ne szaladjunk ennyire előre!
Azon kevés napok egyike a mai, melyet a kastélyban tölthet kényelmesen, anélkül, hogy próbára kellene rohannia a művészetibe vagy a színházba. Elméleti elemi mágia óra után tökéletes harmóniában elemével, ahogy azt illik; lusta kört tesz mutatóujjával a jegeskávéja felett, melyre egyáltalán nem lenne szükség ahhoz, hogy a benne lévő hosszú nyelű kanalat mozgásra bírja, de! A külcsín fontos. És ezek a nüansznyi kézmozdulatok végtelenül fel tudják dobni a mágiát (amit amúgy senki nem látna másképp, mert, yaknow, levegő). Majd egy újabb, táncoshoz méltóan kecses kis pöccintéssel cukrot juttat az italba, melytől a nap további részének túléléséhez várja a megváltást. Épp bámul tulajdonképpen maga elé, teljesen autopilot-üzemmódban emeli szájához a villára szúrt gyümölcsöt, amit tényleg inkább csak majszol, semmint érdemben energiaforráshoz juttatná szervezetét, amikor is valamilyen rejtélyes módon a tudata mélyéről előkerül egykori crusha. A tökéletesen belőtt szőke tincsek és a ragyogó kék szemek, az a lehengerlő mosoly… Ábrándosan sóhajt egyet, a maszkabálon történt megbotlós incidenst pedig nem csak gondolatban hessegeti el, tesz egy apró legyezgető mozdulatot, mintha csak egy idegesítő kis muslicát kergetne arrébb.
Még mielőtt azon az eszeveszettül érdekfeszítő kérdésen elmélázhatna, hogy miért bukkant elő az ex-rellonos a fejében a semmiből, pislog kettőt, hogy ismét fókuszba kerüljön a világ aktuális történéseivel, és… Lassított felvételként látja Mihailt végighaladni az asztalok közt, mintha félig még mindig a kis álomvilágában lenne, de pár súlyos másodperc elteltével a gyomra hullámvasutat megszégyenítő szabadesést produkál, majd a hirtelen vetett bal hurok a szívét célozva egy mini infarktuson is átsegíti – minek eredményeképp majdnem megfullad a kis darabka sárgadinnyétől. És nem, nem erre gondoltam szörnyű kínok alatt, hanem az eshetőségen, hogy mindennek Mihail még szemtanúja is. Azt a katasztrófát nem élné túl szerencsétlen gyerek – aki egyébiránt a helyzethez mérten lehető legméltóságteljesebb kis köhintéssel leplezvén a fiaskót, épp a magas falú pohárért nyúl, jegeskávéjának fedezékébe bújva igyekszik úgy tenni, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Ez élete legrosszabb napja. Legszörnyűségesebb rémálma válik valóra…
A jelenet, amiben teljes szívéből bízott, hogy elkerülhető, fénysebességgel eszkalálódik, és még mielőtt végtelensokadszorra is megpróbálhatna eleme segítségével elszublimálni a színről, Mihail tenyere paskol finoman a hátára, és kerül ezáltal hirtelen ismét megmentő karjaiba. Jól vagy? Hű, de ismerősen cseng… Az újabb kis köhintés kísértetiesen hajazhatna jellegében egy keserű, lemondó, kurta nevetésre is, ha nem tudnák pontosan mindketten, hogy valójában félrenyelt, mindezt pedig sikeresen a(z egyik) tinédzserkori álompasija szeme láttára. Vet egy kósza pillantást lefelé, hogy megnyílni látszik-e már a föld, hogy elnyelje, s szégyenében örökre száműzetésbe vonulhasson – de legalábbis arra az időre, míg Mihail a kastélyban tartózkodik.
Kezét szája elé emelve köszörül még egyet torkán, majd óvatosan felpillant, s ha eddig nem lett volna pipacsvörös – természetesen csak a pillanatnyi oxigénhiánytól –, hát a férfi közelségétől egész biztosan jól látható pír ül orcáira. Mégis mit vétett, hogy ilyen kegyetlenül elbánik vele a sors? Az egyetlen és utolsó reménye, hogy az ex-rellonosnak foggggalma sincs arról, hogy ki ő, nem emlékszik rá és nem is most fogja megjegyezni.
Szóra nyitja ajkait, de egy fél pillanatra megakad, ahogy tudatosan regisztrálja az elé táruló képet, a férfi szemébe hulló tincseket, és úgy önmagában a tényt, hogy ennyire közelről… is nagyon jóképű. – Most már remekül, köszönöm – bukik ki csak félig szándékosan és legfőképp kicsit sem átgondoltan, a helyzethez mérten meglepő – de nem lehengerlő – határozottsággal a kis flörti megjegyzés, amivel elütni igyekszik, hogy milyen komoly belső krízisen megy keresztül, a külvilág számára remélhetőleg csak mérsékelten rohadt feltűnően. Egy halvány mosollyal is megspékeli az elhangzottakat a további elterelés érdekében, bár az arcán kitartóan terpeszkedő rózsás árnyalat némiképp megnehezíti a hitelességet – vagy pont, hogy teljessé teszi?