Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → A szfinx portréja előtt

  Mióta itt vagyok a Bagolykő falai közt, elég szépen, fokozatosan levetkőztem a gátlásaimat. Illetve inkább fogalmazhatnék jelenidőben is, hisz ez a folyamat még nem zárult le, sőt, közel sincs hozzá! Viszont elég sokat fejlődtem ahhoz képest a kis tizennégy éves sráchoz képest, aki még a saját tükörképétől is megijed. Mondjuk ez lehet annak is betudható, hogy a szüleim megtartottál a kiselőadást arról, hogy milyen is egy bentlakásos iskola, közös szobák, fürdőhelyiségek, meg egyebek. Mondjuk ebből még hála istennek nem nagyon volt problémám. Egyrészt azért, mert még nem volt rá példa. Másodszor viszont ha esetleg, mit t'om én, rám nyit valaki, habár kissé értetlenül, de nyugodtan viszonyulnék a szituációhoz. Például régebben egy sikítás után, tégla-vörös fejjel kapkodnám a levegőt, miközben minden erőmmel lettem volna, hogy letakarjam magam. Végül is ez csak hús és bőr, mindenkinek van olyan, full természetes dolog. Ezért szállingózott el egyre inkább a félelmem amiatt, hogy Benett esetleg meglát valamit a galériámban. Tekintve, hogy ezeket magamnak csináltam, nincs okom arra, hogy szégyenkezzek.
  Az adonisz-pózaim kis kínos nevetést és egy nyelvöltést csikarnak ki belőle. Ha az ez után következő mondatához érzelmet kéne társítanom, valahol a pimasz és a flegma között gondolkodnék. Vajon kissé felkeltettem volna a kíváncsiságát? Vajon ez virágnyelven a "Kíváncsi vagyok, de ezzel együtt túl félénk, hogy rákérdezzek."? Meglátjuk.
- Hát, annyira mégsem akarhattad látni, lehetőséged lett volna "véletlenül" megnyitni. Te te ilyen kis őszinte-féle vagy. - eresztek el egy ravasz félmosolyt. Hangomon azért érződik egy kisebb játékosság, de csak az apró betűk között.Így utólag koránt sem biztos, hogy komolyan gondolja, de azért érdeklődve várom, hogy esetlegesen megcáfol-e és konkrétabb érdeklődést mutat.
- Jaj, hagyd már, elég, ha csak együtt lógunk néha. Az épp elég hála, ha elviselsz. - török ki nevetésben. De kis aranyos, próbálja édességgel megköszönni. De az elfogy. Az én esetemben elég gyorsan. Viszont egy barátság, vagy az elején nevezzük inkább közös programnak. Az sokkal többet ér számomra. Reméljük ebben is benne van.
- Hát... ezzel nem vagyunk sokkal közelebb. - húzom a számat tanácstalanul, majd hirtelen, mintha hátulról fejbe csaptak volna egy serpenyővel, egy bohókás ötletem támad, ami kis nevetést is előhoz belőlem. - Hallod, mekkora poén lenne már, ha a mugli Harry Potter filmeket néznénk. Eléggé ironikus lenne. - hajtom le kissé a fejem mosolyogva - De komolyra fordítvaaa... I.D.K. - fonom össze a karjaimat még mindig a padlót nézve, próbálva az iménti, bohókás ötletet elhessegetni a fejemből. Több-kevesebb sikerrel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Alagsor → Bájital-labor

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Viccelődnék azzal, hogy csak okosan gondolja át a feltételeket, de van egy olyan érzésem, hogy már az alapoknál félreértett, legalábbis az állásából arra következtetek, hogy ezt nem úgy értelmezte, ahogy mondtam, mert ha valamire, akkor arra nem nagyon szeretek felvágni, hogy Radetzky vagyok. Szóval inkább a nagy humoromat most visszafogom, és ha ő még egyéb feltételek akar szabni, akkor rendben van, szabjon. Nekem mindegy igazából, ez is csak egy büntetőmunka lesz, olyan, mint a többi, és azt jeleníti meg, hogy szívok, mint egy torkosborz, pedig ez a monokli most nem is az én hibám volt.
- Visszajövök holnap.
Nekem rendben van ez így, egyelőre annyi volt a lényeg, hogy legyen hol ledolgoznom, és ne kelljen megint cukkancs kis szíveket ráillesztegetnem agyon cukormázazott süteményekre. Minden büntetőmunkám közül azt utáltam a legjobban, mert folyton jöttek nekem azzal, hogy “UGYE MILYEN CUKI?!?!”, én meg álltam ott, hogy nem, nagyon giccses és ízléstelen, de azért bólogattam, hogy hát persze, hogyne, nagyon kis cukcsi.
- Nem, rendelek pizzát a sráctól.
Bökök a fejemmel a szokásos haver irányába, majd ellépve tőle azért még hozzáteszem, hogy:
- Maga tök jó főnök, megértem, hogy miért szeretik.
Nem olyan, mint a többi, és ez tetszik is, így hát tényleg áttérek a sráchoz, hogy a ma esti vacsorát még bónuszba én álljam a száz tagú családomnak. Remek kis este lesz ez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

- Gondolod? Erre nem is gondoltam még.
Ugyan, akkor, amikor nem csak barátok voltunk, sétálgattunk a testőr helyére képzelt szerelmemmel nagyon sokat, de sosem úgy, hogy azt gondolhassák, más is van közöttünk, mint csak barátság, hiszen még hónapokon át a tanárom volt az egyetemen, és nem vetett volna jó fényt egyikünkre se, ha kiderült volna a szerelmünk. Meg aztán úgysem szerelemként tekintettek volna rá, hanem úgy, mint egy jobb jegyért kész lány és tanára románcára. Senki se hitte volna el, hogy nem ott találkoztunk, hanem a falu egyik rendezvényén, és, hogy történetesen az exbarátom szomszédja. De arra, hogy inkognitóban sétálgassunk, sosem gondoltam, most pedig már nem kéne inkognitónak lennie, csak ugye most a haragszom rád korszakunkat éljük. Sosem könnyű egy olasszal az élet, tudom. Ezért is kezdtem el jógázni.
- Nem könnyű, de nem lehetetlen, itt leginkább a mesélő személye és a hangja dönt, hogy meglehető-e ennyire tág korosztály. Ha én mesélnék rémtörténetet, az rém hiteltelen történet lenne inkább, mert nekem aztán senki sem hiszi el, hogy ijesztő, én meg annyira félnék attól, hogy ijesztő, hogy inkább nem is tudnám elmesélni.
Nem vagyok valami nagy horroros, szóval én a durvább akciójelenetet tátott szájjal, izgatottan nézem, de az ilyen kaszabolós fajtát elfordulva, a másik vállába fúródva, úgy, hogy gyakorlatilag esélyem se legyen egy kicsit se látni, és közben pillangókat meg szivárványt képzelek magam elé.  
- Szuperül hangzik, én vigyázok rád végig, ha kell a házvezetőiddel is elintézem a dolgot.
Sima liba, mondhatjuk így is, még legyintenék is egyet, de azért nem biztos, mert ez házfüggő is. Nyilván a legnagyobb befolyásom az Eridonban van, Ophelia amúgy is itt lesz, Niconál pedig jó a meggyőzőkém, hogy adja nekem a lányt egy délutánra, sőt, jöjjön ő is, mert este tábortűz lesz, meg mályvacukor sütés, és aztán, kint alszunk a szabadban. Tudom, hogy élvezné. Még a Rellonnal is jó a viszony, és talán a navine HVH-ra is van némi ráhatásom, szóval nem állok rosszul, de engem ismerve, odállok a Levita vezetősége elé is könnyűszerrel.
- Eléggé elgondolkodtató, hogy te a gyerekkorom kivetülése vagy.
Felelem vigyorogva, bár az igazság az, hogy az én gyerekkoromat az ellenségeimnek sem kívánom. Nem is nagyon beszélek róla, sok minden miatt. Leginkább azért, mert nem akarom, hogy máshogy nézzenek rám. Azt akarom, hogy azt az Emily-t ismerjék meg, akik előtte állnak, és ne azt, aki egy mérgező családban élt nagyon hosszan. A legtöbben úgy tudják, hogy csak egy testvérem van, Cole. Azok, akik gyerekként is ismertek, tudják, hogy van Rosie, páran hallottak már Valery-ről, és még kevesebben, talán csak Adrian Sydney-ről. Összességében a mai napon a legtöbbet, amit elmondok magamról, hogy az egyre elismertebb festő, Allan Colton Fisher a bátyám. Hogy boldog vagyok, érettségizett, halmozottan diplomás, gyerek centrikus, vidám tanárnő. Ezt az életet szerettem volna elérni, és most benne vagyok, boldogan.
- Ne is, én sem tudom, hogy hogyan csináltam. Először párhuzamosan volt a Bagolykő meg a gimi, aztán azonnal elmentem egyetemre, így a bagolykő és a tanárképzés, aztán meg hogy kijártam a bagolykövet, az AMSen is elkezdtem tanulni, mellette ott volt a tanári és felvételiztem még óvodapedagógusnak is. Nem tudom, hogy hogyan csináltam végig az egészet, őszintén, fogalmam sincs.
Azt meg inkább csak engedjük el, hogy van okj-s papírom is, hogy a legkisebbekkel is foglalkozhassak. Szóval igazi tanulás-terminátor funkción voltam az elmúlt öt-hat évben, és bár nagyon csábít a mesterképzés gondolata, most inkább tényleg csak a tanításra és az életre szeretnék koncentrálni. Volt pár káoszos pillanatom, mit helyre hoznék.
- Vagy lehet külföldi is, de szívesen éljen itt. Az iskola nemzetközisége miatt eléggé vegyes ma már az itt élők köre, sok a külföldi, de vannak fordítógyűrűk, mivel az ember szerencsére megérti a többieket.
Nekem ugyan nincs az ujjamon, de ennek annyi az oka, hogy beesett az éjjeliszekrény mögé, és még lusta voltam elhúzni. Beszélek magyarul és angolul, valamint kiváló vagyok konyhanyelvi jelelésben, vagyis abban a tudományban, amikor egy külföldivel megpróbálsz a kezeddel meg a testeddel kommunikálni, és végül totálisan rossz irányba küldöd.
- Mondjuk az biztos, mert akkor később is, amikor régész leszel, segíthet bejutni a legszűkebb, legkisebb helyekre is. Szóval ez onnantól nem is igazán lenne átok. Apukád nem aggódik, hogy ebbe az irányba indulnál el?
Mert azért egy olyan trauma után, ahol az egyik fél feladja a hivatását is azért, ami a másikkal történt, biztos, hogy érdemes lenne elgondolkodni, milyen hatást is vált ki a gondolat, hogy a másik nem megijedt, hanem éppen ebben az irányban tervezi a jövőjét folytatni. Szegény apukája nem nagyon repeshet a boldogságtól, de nyilván támogató, hiszen arról nem esett szó, hogy ne így lenne.
- Igaz is, meg hát még annyira nem vesznek észre a többiek. A legszuperebb hely a házban amúgy az erkély, főleg alkonyatkor, gyönyörű szép, nyáron pedig csak jó kiülni oda, mert hiába van magasan, nagyon kellemes az időjárás.
Én nagyon szerettem legalábbis ott lenni, de ami engem illet, inkább a természet gyereke vagyok, szóval, amikor csak tehettem az erdőben bóklásztam, vagy a vízesésnél voltam, ami örök életemre a legcsodálatosabb helyszín marad. Az összes ottani emlékem gyönyörű, és sosem szeretném őket elfelejteni.
- Nem, még nem, csak azt tudom, hogy tíz állomást szeretnék. Pontosabban kilenc állomást, mert a tizedik lenne az indulás. A csapatnév választás, a közös induló írása, az egyenruhájuk, amit arra a napra választanak. Örülnék, ha segítenél nekem.
Elő is veszem a tollam és a jegyzetfüzetem, és fellapozva figyelmesen fordulok a lány felé, hogy meghallgassam, mit agyalt ki.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Nagyterem

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

Már kezdem irigyelni a lányt, mikor azt mondja tartalmas volt az eddigi időszaka az iskolában. Én is örülnél annak, ha ezt így kitudnám jelenteni, mint ő. Megragad a stégnél, amit én is felhoztam neki. Elmondása szerint télen is szép, főleg, amikor befagy. Ennek hallatára, felhúzom a szemöldökömet. Erre nem is gondoltam, remélem lehet rajta korcsolyázni. Tudom, hogy van korcsolyapálya itt a faluban, de nem tudom a tónál lehet e űzni.
- Szerinted ott is lehet korcsolyázni a tónál? Tudok a pályáról itt a Boglyas téren. Te voltál már ott? -
 Teszem fel neki a kérdéseimet, de nem akarom untatni ezekkel az unalmas felvetéseimmel. Ezért is evezek át arra a témára, amit felvetett. Nem tudom, véletlen tapintott rá, vagy olvasta az első cikkemet, de az írással kapcsolatban kérdez. Nem tér ki pontosan mit is ért alatta. Házak blogjaira gondol, vagy vers és egyéb irodalmi írásra, nem tudom.
- Igen, érdekel. Bevettek a navine ház bloggerjei közé. Egy cikkem is megjelent. Szerinte, elég cudarul sikerült, a téma sem az a nagyon közkedvelt: Kezdésnek szárnypróbálgatásnak megteszi. Most van egy komplexebb téma, amit körül járok. EZ hosszabb időt vesz igénybe, míg lesz belőle valami, nem is biztos megjelentetem. Ez titok, nem szeretnék még róla beszélni. Tudom, jogos a kérdés, miért hoztam fe ezt, miért kezdtem bele, amennyiben nem mondhatok el róla semmit. Majd meglátod. Közben is írogatok majd, szeretnék könnyedebb témákról írni. Most ez a terv, aztán majd kiderül mi alakul ki belőle. Próbálkoztam a versírással is, de nem éreztem az, hogy tehetséges lennék, így maradt a nagyok olvasása a szépirodalom minden területén. Azért nem vetem meg a könnyedebb, úgymond ponyvaregények olvasását sem. Téged mióta érdekel az írás? Olvastam a cikked az Edictumban. Remélem jók lettek a válaszok, megjelent, így nem lehet rossz. -
 Tudom, hogy meglehet tekinteni a többi ház lakóinak is a másik ház lapjait, lehet onnan jött fel neki a kérdés. Még nem jutottam el odáig, hogy szemügyre vegyem a másik három ház bloggját. Az edictumot is futólag olvastam el, mert megkeresett Angelica a vizsgaidőszakkal kapcsolatos kérdéseivel. Kíváncsi voltam tényleg beteszi, vagy csak szívatott az egésszel, de nem. Benne voltam, olvasható a véleményem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Látványosan pillant a plafon felé, mintha várná, hogy leszakadjon vagy égi áldás hulljon, de aztán csak szórakozott mimikával fordítja vissza felé arcát, mint aki épp nagyon átérzi, hogy mennyire meg van kötve és mégsem. Teljesen mindegy igazából, mindenki úgy van, hogy lapulni kell és asszimilálódni, eladni valamit, ami nem igaz és ebben a nemrég még gyermeki testben ücsörgő az egyik legjobb. Talán kicsit önzően magát rakja oda még, mert illúzióval elérhetné és el is tudja, de az sem teljesen ugyan az és az igazi sem. De a játékok most kellenek, nem mintha amúgy nem élvezné, csak... mert nem.
- Várjál, várjál, ha lesz időm, sajnállak. Ó, van bőven, nekem sem tanácsbéli rang, semmi nem jutott. Csak az unatkozó idegen, akinek sok pénze van. Nem tudsz valami módszert, hogy elverjem? Az időt és a pénzt, természetesen – persze, nagyon is vannak ötletei, de való igaz, ez a közeg eléggé szegényes ebben. Hallott már tagokat arról beszélni erre, milyen hatalmas, milyen színes, de hát ez az unalmasok életében az csak. Csillogásra vágynak mind a ketten, az egyik csecsebecsére, a másik egy világváros fényeire. De míg tart a szabadidő, az is megoldható, azonban a jó lelke – annak maradéka – nem fogja egyedül hagyni őt, ha már kimászott az utált pofika mögül. Tessék, máris van jó tulajdonsága.
- Mássz be abba az iskolába, ott degeszre tömöd magad vele – mintha amúgy csak ez lenne a módja, meg a megoldás, de hát had húzza kicsit az agyát, ki tudja, lehet tényleg meglépi, bár arra nem emlékszik, mennyire lett tabunak kikiáltva az a hely. Lehet nem figyelt, amikor a hely szóba jött. Mindegy is. Kényelmesen elhelyezkedik, oldalát immáron combok ölelik körbe, való igaz, ez már egy kedvenc beállás, kényelembe vágja magát ő is, vagy épp ujjai játszadoznak, amikre nem is figyel, mintha önálló életük lennének.
- Komolyabb? Melyik kellene? Ma ügyes voltál, választhatsz is – virág helyett? Úgymond. Bár semmi kedve nem volt ehhez, de az sem jobb, ha az ujjak, amik most a vállára simulnak, végül a szemét akarnák kikaparni és akkor ösztönös lenne bárminemű mágia, mint védekezés. De egyelőre csak aprót feszülnek az izmok az érintésre, majd szép lassan el is ernyednek, ajkai közül hangos sóhaj tör ki, egy kicsit lejjebb csusszanva támaszkodik meg végül, hogy minden olyat elérjen, amit csak kell.
- Már egy ideje tart. Sehol máshol nem húzódott el eddig. Biztos van valami gebasz, amit nekünk „nem kellene” tudni, amely miatt nyugodt seggen kell ücsörögni – tény, ő maga is kicsit késve érkezett, utolsóként, mert hát volt elég dolog, amit el kellett intézni, de nos, azt hitte, a közepébe ér ide. Fejét hátradönti, onnan néz fel rá, kicsit nyakatekert, de épp elég.
- Csináljunk valamit...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Második emelet → Társalgó

"Én játszok az egyik iskolai csapatban." Nah erre Joy nem igazán tudott túl témához kapcsolódót mondani, de mivel a focimániája felülkerekedett rajta - mint mindig - muszáj volt feltennie a kérdést:
- Véletlenül focicsapat nincsen? - és persze ezen a kérdésen, ahogy eljutott az agyáig hogy hoppá, ez egy varázslóiskola, ő maga kezdett el nevetni. - Ne haragudj, elfelejtettem, tudom, ez nem mugli iskola. Amúgy itt ismerik a focit? - komolyan nem tudta. Nyilván nem szaladt körbe (még) a kastélyon és kérdezett meg mindenkit arról, tudja-e mi az a foci. Bár most ezt így a fejébe vette, és amint tudja meg fogja valósítani. Még mindig nem fél attól hogy hülyének nézik.
És sulis kérdések. Jajj szegény Joy. Mindig megfogják az ilyen kérdések.
- Hát... eddig tetszik, nem is olyan nehéz. De fogalmam nincsen igazából mi lesz később. Barátokat nem nagyon, ott van az tesóm, akiről fogalmam nincs épp mit csinál, de eddig ő az egyetlen barátom... aki az ikrem is egyben. Ellenségeket sem, de biztos vannak már most akik nem kedvelnek. Tudod nem mindenkinek van ízlése. - dobja hátra a barna haját. Ő állt be először a sorba ahol egot osztogattak. Meg abba is, ahol a hangerőt adták, a környezete hatalmas nagy örömére. De persze az erő sorba kicsit elkésett. Hupszika.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Északi szárny → Északi Torony → Bagolyház

Ha nem néztem volna farkasszemet egy bagollyal, talán el is nevetem magam. Hallottam, ahogy a mögöttem levő is hasonló véleménnyel osztja a kialakult helyzetet, de legalább megtudtam, hogy az illető férfi.
- Egészségedre! Remélem nem vagy allergiás - húztam el a számat, mert az elég kellemetlen is tud lenni. Pláne, ha nem tudunk gyorsan elhúzni innen. És bármennyire is szerettünk volna, nem úgy tűnt, hogy sikerül.
- Darya, és ez nem fog menni. Túl szoros ahhoz, hogy magunktól ki tudjunk belőle bújni. Az kéne, hogy egyszerre nyomjuk egymás hátát és próbálunk felállni - jegyeztem meg. - Szóval..öhmm... fiú... legyen háromra - osztottam meg vele a véleményemet. Tesiórán régen sokat gyakoroltatták ezt velünk, még anno általánosban. Mielőtt ez az egész varázsos dolog elkezdődött.
- Nálad sincs pálca mi? - kérdeztem közben, mert az azért nem lett volna hátrány egy ilyen helyen.
- Semmi különösebb nem rémlik. Állunk, nevetünk, a felét nem értem a szóvicceknek a hülye fordítóm miatt, iszunk, és ez - tartottam nagy összegzést, miközben újra felmértem a helyet. - Látok valami hegyesebbet - igaz, hogy csak fa volt, de talán segíthetett. - Próbáljunk meg odajutni, hátha az elvágja majd. - adtam újabb ötletet. Teljesen ráfókuszáltam a feladatra, nem szerettem ismeretlen emberekkel ennyire "együtt" lenni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Ha ennyire frusztráló itt, csinálhatok ajtót Amerikába. Tulajdonképpen logikus lenne...
Onnan hoppanálni vagy zsupszkulcsot használni pedig már nem olyan vészes, mintha egy óceán választaná el őket az úticéltól. Villás farka egyik oldalról széles mozdulattal átlibben a másik oldalra, míg elgondolkodik. Sajnos egy ilyen ajtó egyben kockázatos is lenne, ha valaha óvatlanok lennének, bár fene tudja addigra nem lesz-e már mindegy? Elsősorban nem az Ifrit az, akit ez a leginkább érdekel, talán még Dominik, de még Ruben is meglepődnének, mennyire érdektelen is számára mindez. Szórakoztatónak szórakoztató, míg a szereplők a színpadon táncolnak, míg van mit nézni, míg van mit várnia. A szerződés más megköttetett, nem szükséges még csak jelen lennie sem a végén, ha pedig úgy alakulna, hogy az ő hosszú, évszázados élete ér véget.. nos, a létezés túlértékelt. Minden és mindenki, aki megszületik vagy létrejön ezen a világon, előbb-utóbb elkerülhetetlenül végetér. Ki előbb, ki utóbb.
Ezért is nem Yezebel tisztje lesz dönteni az ajtó felől, rábízza a halandókra a választást, elvégre őket befolyásolja súlyosabban egy-egy jól vagy rosszul meghozott ítélet.
- De van egy kaszinó is itt Bogolyfalva szélén, ha érdekel, egész nagy, elnézhetünk. - Szélesen elvigyorodik, hegyeskésebb szemfogai (melyek még így is távol állnak egy vámpír funkcionálisan hosszabb fogaiétól) kivillannak.
- Nem, az iskola kizárva, túl sok, túl bonyolult módon egymásba fonódó védelmi mágia, oda csak úgy nem akarok bemászkálni. - Lehet, hogy meg tudná oldani, ha meg akarná, de ahhoz képest, hogy mennyire kockázatos, túlzottan fárasztónak hangzik a sok előkészület és utánajárás.
- Oh, my little thing.. - Van a lemondó sóhajában valami furcsán feminin, egyben mintha egyszerre gondolná komolyan és sajnálná valóban és mégis mintha lenne valami emberekre nem jellemző leereszkedés ebben az egyetlen megszólításban. Nehéz eldönteni, hogy pozitív vagy inkább sértő vagy ponthogy mindkettőn kívül álló, puszta megszokásból eredő frázis. Belesimít Ruben hajába.
- Ha tudnád, milyen csekély ez az idő, amit most előkészítéssel töltünk. Csak egy szempillantás ez a kellemetlenség, de jön majd még a lakoma, megéri várni, csak egy kicsit kell még kitartani.
Magabiztosan áll ehhez, amennyiben lenne valami, ami akadályozza őket, felső utasításra, valószínűleg tudna róla, mert bár ugyan már nem Ő a gazdája, de még mindig bizalmas a viszonyuk. A férfi közelről hallhatja a dorombolóan dallamos hangot rezonálni, ahogy lassan hümment a követelésére.
- Mit szeretnél? Nézzünk el a kaszinóba? Állítsam be a zsupszkulcsomat Amerikára? Vagy inkább itt maradnál valami elérhetőbb szórakozás kedvéért? - Az utolsó mondat végére szája szegletébe alattomos, pajzás mosoly húzódik, körme hegyével karcolva végigrajzol egy egyenes vonalat Ruben tarkóján.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Fő utcza

- Megígérem, ha rosszabbul leszek, akkor megkérlek, hogy vigyél el a gyengélkedőre, de tényleg ne aggódj - kedves mosollyal próbáltam megnyugtatni Danát, hisz annyira nem fájt az a sérülés, mint amilyennek tűnt, és amúgy sem voltam oda a gyógyítókért, sem a betegágyakért, így ha lehet, kerültem őket mindenféle módon.
- Nem kétlem, hogy elkaptad volna, de hidd el, jobb ha feljelentjük, mert ha téged kirabolt, akkor szerintem ő ebből élhet, és lehet hogy másokra is veszélyt jelenthet - javasoltam barátnőmnek, hisz az ilyen alakok képesek voltak akár többször is hasonló bűncselekményeket elkövetni. Szerencsére a kihelyezett auror parancsnokság sem volt tőlünk túl messze, így azonnal megindulhattunk az irányába, miközben tovább beszélgettünk a történtekről. Hála az égnek, Danának sem lett baja, őt csak anyagi veszteség érte.
- Szerintem is jobban járt, hogy nem te kaptad el, szegénynek most nagyon fájna - jegyeztem meg, majd felnevettem.
- Ne aggódj, biztosan megtalálják majd, és akkor visszakapod a tárcádat és az irataidat is, reméljük - próbáltam őt nyugtatgatni, hisz fontos volt, hogy ne idegeskedjen ezek miatt. Hogy eltereljem a figyelmét, próbáltam más dolgokról kérdezgetni, s szerencsére úgy tűnt, hogy ez is bejött.
- A futás tényleg klassz dolog, néha én is szoktam futni, meg mostanában próbálkozom más dolgokkal is - egy kicsit meséltem a lánynak arról, hogy miket szoktam csinálni, aztán csak visszakanyarodtunk az aurorsághoz, s izgatottan váltottunk erről is néhány szót.
- Tényleg? Hm, végül is, most hogy mondod, szerintem remek auror lenne belőled. Meg van hozzá a kellő bátorságod, meg a reakcióid is jók, szeretsz sportolni is, szerintem is jó pálya lehet ez neked - vele együtt gondolkodtam a lehetőségen, közben odaértünk a kirendeltségre, ahol végre Dana bejelenthette a bűntényt. Azután tértünk csak vissza a kastélyba, ott elköszöntünk egymástól, s végre kipihenhettem a nap fáradalmait, karomon egy borogatással. Egy héttel később jó hír érkezett, örültem is annak, hogy Dana visszakapta az iratait.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Nagyon vártam már az óra végét, ennek több oka is volt, leginkább mondjuk az, hogy már rettentően untam ezt az unalmas anyagrészt, másrészt meg az, hogy kíváncsivá tett Beni az üzenetével. Általában levélben írta le nekem órán, ha valami közlendője akadt, s talán még soha nem lengte körbe ilyen titokzatosság őt, és a szándékait. Nem is tudtam elképzelni, hogy mi történhetett, leginkább a családi gondjaira tudtam gondolna, vagy valami nagyon személyes dologra, amit szóban akart velem megbeszélni. S bár az elmúlt időszakban tényleg ritkábban találkoztunk, továbbra is a legjobb barátom volt, és nagyon is érdekelt az, hogy mi történik vele. Hallottam is egy-két pletykát, meg olvasgattam az Edictumot is, de az efféle dolgokban nem igazán hittem. Szóval, leginkább arra tudtam gondolni, hogy valami a családjában történhetett.
Miután vége lett az órának, és kiürült a terem, végre kettesben maradhattunk Benivel, s így senki sem zavarhatta meg a beszélgetésünket. Igaz, ettől még nem könnyebbültem meg, továbbra is féltettem őt, így némi aggodalommal pillantottam a szemeibe.
- Huh, jól van, örülök, hogy ezt mondtad, mert azt hittem, hogy már megint beszólt az a hülye bátyád...már bocs - kértem tőle elnézést a kifejezésért, nem akartam sértegetni a családtagjait, de ha arra gondoltam, hogy a legutóbb miket is vágott a fiú fejéhez az idősebbik Ivanich, annak már a gondolatától is haragos lettem.  
- Hm? - meglepetten figyeltem, ahogy felemelkedve felém tart, egy kicsit gyanús volt a viselkedése, mert általában mindig olyan természetesen viselkedett velem, most viszont nem tudtam meghatározni, hogy miért, de valamiért egy csöppet feszültnek éreztem. Igaz, lehet hogy csak én gondoltam ezt, ettől függetlenül még furán pillantottam rá.
- Dehogy nem, ez jó ötlet, már úgyis rég voltunk a cukorkaboltban - feleltem egy mosollyal, de nem hagyott nyugodni a gondolat, s nem is bírtam magamban tartani.
- De Beni, olyan fura vagy ma...mond csak, minden okés? - kíváncsian pillantottam a fiúra, miközben kedvesen rámosolyogtam, remélve, hogy ha valami van, azt majd megosztja velem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Szertárak

Kegyetlenül nehéz lehetett feldolgoznia Somának azt, hogy a legjobb barátjának hitt ember így hátba döfte őt. Az pedig még rátett egy lapáttal az egészre, hogy a srác elmondása alapján az exek is benne voltak a játékban.
- Semmi gond, végül is még azért időben ideértél, mielőtt még jobban elragadtatta volna magát Benedek - feleltem neki, egyáltalán nem voltam már ideges, miután lecsillapodtam, és a másik is megkapta azt, ami járt neki. Nagyon jól esett Soma közelsége, az ölelése, megnyugtatott a jelenléte.
- A körülményekhez képest jól - tekintettem rá vissza, miközben a szemébe néztem, majd lágyan visszacsókoltam. Szerencsém volt, hogy a fiú még időben ideért, és nem történt nagyobb gond, így utólag visszagondolva veszélyes vállalkozásra adtam a fejem. Tudtam, hogy kell egy kis idő Somának arra, hogy feldolgozza a történteket, ez pedig nem megy csak úgy egyik napról a másikra. Biztos voltam benne, hogyha velem történt volna meg ez az egész, akkor ezek után sosem bocsátottam volna meg a másiknak. Nem is hozakodtam elő a témával, csak magamban morfondíroztam rajta, az pedig csakis Somán múlt, hogy a későbbiekben hogyan fog viszonyulni Benedekhez, már ha egyáltalán szóba állnak még egymással. Mindenesetre nálam teljesen leírta magát ez a srác, már az elején sem volt szimpatikus a viselkedése, most pedig, hogy kimutatta a foga fehérjét, egyenesen taszított az egész lénye. Soma egyáltalán nem ezt érdemelte, nagyon félreismerte a barátját, de legalább most fény derült rá, hogy milyen undorító egy alak.
- Rendben, benne vagyok, ránk fér egy ital! - válaszoltam határozottan, majd visszamosolyogtam rá, és elindultunk a faluba egyenesen a pub felé.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Nem kell kétszer mondani, hogy ne törődjek valamivel. Amúgy sem vagyok hajlandó több figyelmet fordítani, mint amennyi valóban szükséges, olyan dolgokra, amik cseppet sem érdekelnek. A srác meghívása, bár valóban indokolatlan, mert évek óta nem találkoztam a nővel, de az egómat simogatja, és ha már így alakult illik letenni a tiszteletemet, hogy a megjelent lányok éhesen és vágytól csillogó tekintettel nézzenek végig rajtam. Nem mondom, néhány lány a képzeletemben nagyon is jól nézne ki, ahogy kipirosodott arccal, kéjesen, suttogva nyögdécseli a nevemet, mert még többet akar belőlem. Majd később, majd máskor, most nem ezt a játékot játsszuk.
Mert pillanatok alatt kerül le rólam is, és Blackburnről is a ruha. Az összes valahol a földön landol, nem törődöm vele, csak az foglalkoztat kissé, ahogy az összes tekintet ránk szegeződik. Ellenállhatatlan mosoly kerül ajkaimra, miközben a minket stírölő tömegről esik vissza pillantásom a nőre, akinek tekintetében a várakozás minden mást elnyom. Ahogy eltávolodom tőle kapom fel rögtön karjaimba, a következő pillanatban hatalmas csobbanással érkezünk a vízbe. Széles vigyorral lököm fel magam a medence aljáról, fejemet felfelé fordítva dugom ki a vízből, hajamat hátra simítom, és amíg barnáimmal Myrát keresem, egy diszkrét kacsintást megengedek a még mindig minket szuggeráló barmoknak. Lehet nincs jobb dolguk, lehet csak féltékenyek, de ahogy látom a lányok alig várják, hogy átázott alsónadrágban kiszálljak a medencéből. Na, kérem, az Ombozi ékszer mindenkit érdekel, nem csoda, nem meglepő, az érdeklődést mindig bóknak kell venni. Óvatosan elmosolyodva fordítom hátra fejemet a nőre, hogy legalább valamennyire láthassam arcát, miközben halkan felnevetek és karjánál megfogva rántom magam elé, miután elhúzódik fülemtől.
- Ha én most innen kiszállok, a barátnőid elájulnak - intek fejemmel a lányok felé levakarhatatlan, hamiskás mosollyal. - De szívesen megteszem, ha ez a cél - biccentem oldalra a fejemet, ahogy a nő karját vállamra teszem, majd a másikat ugyanúgy, hogy kényelmesen tudjon helyezkedni. Nem tartom bilincsben. Még nem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Kis tavacska

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Logikus és szuper, kiváló menekülőút, ha Lacika arcával akarsz megölelni – hümmög párat, őszintén, tényleg imádná azt az ajtót, de hát, túl nagy csábítás és persze, rizikó. A döntések feljebb születnek és bár tény és való, hogy van, amiben szabad kezet kapnak, ha ő eltivornyázna, mikor szükség lenne rá... megnézhetné magát. Van egy apró, de kötelességtudó fele is, amely nemet mond, logikusan gondolkodik. Nagyot sóhajt, olyat, mint akinek ez most a legnagyobb fájdalma.
- Nem tudom a drága mesterünk mennyire rajongana az ötletért. Majd egyszer felvetem – dörmög egy sort, vannak tényezők, amelyek le tudják úgymond állítani a vad kicsapongásokat. Van az a fájdalom, ami már valós és úgymond ijesztő, kevesek érték el, és talán senki más nem fogja sosem, de ameddig egy van, addig van fék is. Majd megoldja, Pest is tud élni, ha olyan napja van, az meg csak egy köpés. De szinte már megmelengeti a dolog, hogy érte ilyesmit is tenne. Cirógató ujjai azok, amelyek ezt mutatják ki, a köszönöm szó néha, sokszor elmarad. Azonban, ha azt nézzük, mi és ki ő, már fel se tűnik.
- Ahh, kaszinó! Arra pont nem jártam még, vagy ha igen, figyelt a fene. Miket nem látsz te. Van még ilyesmi meglepi hely? Ez sztripp-klub, vagy valami aljasság? - hátha az ő szeme már messzebb látott, bár, ha jól képzeli el és Lacika arcával nézegette a kaszinót, röhögni támad kedve. Bár a gyerekek kíváncsiak, épp ezért nem oly feltűnő. Ahha, érti a logikát, még ha nem is szereti.
- Sejtettem. Az összeset levédik, óvják, nehogy a ronda, gonosz akárkik ellepjék. Nincs is benne érdek, nekem nem lenne kedvem hittérítőt játszani diákokkal, szóval megértem. Akkor maradok én, nassolnivalónak vagy ha nem találok mást, akit tálcára dobhatok – mert nem rest és nem fél ilyesmit megtenni, odalökni és felhasználni. Más kérdés, ki kér ebből és mikor. Lelketlen dög, mondhatni, semmi sem szent. Az más, hogy idő közben faragják, visszafogják, de ha rajta múlna...
Szemöldöke ismét megemelkedik a szavaira, szinte már kérdő, miközben ujjait érzi meg tincsei között. Fejbőre bizsereg, aprót szusszanva rá hagyja, hogy folytassa. Horkant egyet, szemeit körbeforgatva húzza vissza a pökhendi vonásokat, amiket ott tart és ujjai türelmetlen kopognak.
- Mondod ezt te, aki már olyan rég létezel, hogy nem számít neked az idő. Úgy könnyű a szempillantás, ami lényegében az én életem is a te szemedben, bármelyikőnké. Várok és kitartok, mert ezt várják el, de nem kell az ámítás. Még a végén túl hihető lesz az, hogy unalmas alak vagyok – nem, még véletlen sem azt mondja ki, hogy felette bizony eljár az idő és nem lehet évekig egy helyben tárolni. Nem erre lett tervezve, de, mint az előbb is, van egy része, amely bólogat. Igen. Lesz lakoma, lesz tor, lesz ünneplés. Csak győzni kell idővel.
- Mmmm... - fújja ki a levegőt elsőnek, tekintetét a lakás egy pontjára függeszti. Mit szeretne. Túl tág kérdés, de opciókat ad. - A kaszinót. Az mókásan hangzik – vigyorodik végül el, kinek nem az, ha tudja, van mit kipakolni a zsebből. - De az se rossz, ha maradok a szórakozás kedvéért, bár, nem tudom az mit takar, viszont ha a várakozásnál tartalmasabb... nos, akkor hajlandó vagyok lemondani még kicsit Amerikáról – keresi meg az arcot, a tekintetet, már amennyire ebből a helyzetből lehet, aztán feltornázza magát és szembefordul vele, de a táv nem csökken. - Attól függ, öltözzek ki, vagy le?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Földszint → Konyha

- Áh, akkor tudom már, honnan is vagy ismerős. Te nyerted el a legjobb férfi főszereplőnek járó Oscar-díjat. Gratulálok! - álltam fel színpadiasan megtapsolva őt, majd egy széles vigyort elejtve felé visszaültem a helyemre. Közben a fiú leült hozzám, én pedig vígan toltam be az arcomba a finom bolognait.
- Hmmmm... mexikói étel, remek választás - sandítottam rá, miután lenyeltem a számban lévő falatkát, melyet aztán ásványvízzel öblítettem le. Anyámtól megtanultam, hogy teli szájjal nem beszélünk.
- Ezt örömmel hallom, akkor nincs még szükséged arra a bizonyos mugli gyógyszerre. Hogy is hívják? Cavinton? Egyszer hallottam az egyik barátnőmtől, hogy az egyik ismerősének ezt kell szednie, uhhhh, szegény - ugrattam a fiút vidoran, reméltem, hogy nem vette személyes sértésnek a humoromat, és értette a viccet. Már, ha egyáltalán ismerte azt a gyógyszert...
- Örvendek, Matt! Milyen zenében utazol? - kérdeztem tőle mosolyogva, majd egy újabb adag tésztát vettem magamhoz, aztán elégedetten eszegettem. Nagyon finom volt a kaja, azon gondolkodtam, hogy talán még valami nasi is belém férne a végén.
- Mondhatjuk úgy is. Kell az energia a jó munkához, éhesen azért mégsem róhatom a folyosókat - néztem a srácra, majd elnevettem magam. Végül is rátapintott a lényegre a kérdésével... valóban a folyosókat kellett volna rónom, de semmi kedvem nem volt hozzá, inkább úgy döntöttem, hogy eszem valami finomat. Ez azért mégiscsak jobb időtöltés.
- Na, és te mi járatban errefelé? Megéheztél így estére? Vagy csak unatkoztál? Megértem, én is unaloműzés gyanánt csináltam magamnak programokat anno esténként - közöltem vele, majd eszembe jutottak azok az idők, mikor még nem voltam prefi. Ó, azok a régi szép idők, mikor még résen kellett lennem nagyon, nehogy lebukjak a tilosban járás miatt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Egy laza csípőmozdulattal löki el maguktól a kocsit, amelybe annyira bele akarta pakolni a giccses vacakokat nem is olyan rég, hogy lenyűgözzön vele valakit, és amely most lazán gurul el tőlük, apró koccanással állítja meg egy polc széle és megáll. Senkit sem érdekel és jelenleg azt is elfelejtette, minek volt nála és ki miatt. Fejében eddig is a nő volt, de hogy nem azért, amiért most, ez biztos. Megfojtani, felpofozni, bármit, ami fáj, addig savazni, ameddig sírva nem fakad, faképnél hagyni és minden más. Ezek mintha sose lettek volna. Most őt akarja lenyűgözni, őt akarja kényeztetni, szép szavakkal, mindennel, amije csak akad. Ahogy a kezére fog, úgy erősödik benne az érzés és a vágy, úgy issza át a babona, amelyről alapesetben ódzkodna és tudja, mennyire veszélyes, mert tanult ember ő, de az is ismert, hogy miután elkap, nem ereszt addig, ameddig a másik nem akarja. És az igazság jelenleg az, hogy nem is akarja ereszteni. Nem érdekli, hogy a takarító, amely nemrég itt söprögetett, kis kocsiját tolva feléjük pillant és nem érti, hol vannak az indulatok. Mert ő közelebb húzza magához, finoman és gyengéden, óvatosan, mintha törékenyebb lenne a vázáknál. Hogy nem érdeklik valóban a virágok, amik elhervadnak, mert most csak a pillanat számít. És a vágyak. Szabad keze a törékeny derékra simul, ujjaival még így is magához láncolja, bőre belebizsereg a közelségbe. Olyasmi varázs ez, amit gyűlöl, mert nem ő műveli. Az illúziók mások, az elme irányítása főleg, ha ő csak az alapok ellen védekezik.
- Hova kívánsz indulni? - mintha csak arra vágyna, és vágyik is, hogy bárhova mehet, ameddig vele teszi. Mert őrjítő a táv, ajkaival a bőrét csókolni kívánja, akarja, nem bírja tartani magát sokáig. Nem, ez most nem AZ a vágy, nem teljesen. Ha tudná, ha ép esze, amely most mélyen sikítozik, időt kapna és teret, de nem, ez a lényege. Ő most teljesen más, ami. Egy más ember, akit nem ő alkotott. És ez rossz, még ha nem is tud róla. És jelenleg nem is akar.
- Ezer örömmel, a világ végére is – mosoly nyúlik ajkaira, gusztustalan vonásokkal, arcának talán nem idegen, de aki ismeri, meglepődne. Mi több. Nem. Ez nem ő, nem lehet ő. És mégis. Ahogy a nő nyújtózik, úgy kap merszet ő is, ujjai, amelyek derekát tartják, szorosabban fonódnak rá, közelsége – az erő – még jobban megcsapja és elszalad vele a ló.
- Ha kibírom addig... - szinte már üvölt a fejében a hang, hogy akarja, lehessen az övé. Menni fognak, de nem rest ajkaihoz hajolva csókot lopni, szinte már-már mohón kapni rá és kóstolni, bensője szinte felrobban rá, mintha sose érzett volna ilyet. És valóban, ennyire talán nem. Halk sóhaj, ahogy elválik, ha nem löki el, ha nem húzza vissza, ellép, hoz kézfejét finoman tartva teljesítse az akaratot, hogy kísérje. Lassú lépések, hogy ha repetázna, ha bármi mást kívánna, legyen idő rá. Vagy neki kell egy kis tér, mert még mindig mást akar. Teret, mindenre.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Félszemű Kukorica Pizzéria

- Az én házamat puccosozod, amikor te így járkálsz az utcán? - mutatok végig rajta nem éppen diszkréten, miközben kicsit oldalra biccentem a fejemet. Bánkinak vajon csak ilyen ismerősei vannak? Arról nem is beszélve, hogy elég szemtelen a csaj, mert az én házam tökéletes, és egyáltalán nem puccos. Pontosan megy a tökéletes személyiségemhez, így legalább mindenki tudja a nevem, ami nem azért fontos, amiért mindenki hiszi, hanem azért, mert legalább senki nem kopog be valami baromság miatt. Na ja. Sokszor eszembe jutott már, hogy inkább visszamegyek Székesfehérvárra, vagy Pesten keresek valami házat, de mit csinálna nélkülem Bánki? Ugye, hogy szarrá unná magát, főleg, ha ilyen idegesítő és borzalmasan sokat beszélő pi... lányok járnak hozzá. Bár valamiért nagyon örömködve rontott be ide a nő, lehet tényleg spanok, vagy a fasz sem tudja, de valamiért nem akarja megérteni, hogy én nem Barnabás vagyok, velem nem szükségszerű beszélgetnie, nem vágyom a társaságát, sőt! Jobban örülnék, ha fogná a pizzáját és simán elsétálna, mintha egyikünk sem lett volna itt, de természetesen nincs ekkora mázlim. Miért is lenne? Akkor beszélgessünk, de nem vállalok érte felelősséget.
- Ah! - csettintek nyelvemmel rögtön, lábaimat is leveszem az asztalról, ahogy rákönyökölök, mert így máris érdekesebb a történet. - Szóval te vagy az, aki úgy kipucolta magát valami kajálásra, mint egy rossz ku... lány - nem megy ez ma nekem. - Így már értem! Miattad akarták megölni az olaszok Bánkit! - röhögök fel hangosan. Ha akarnám sem tudnám elfelejteni azt a napot, mert Barnabás úgy dörömbölt az ajtómon, mintha az élete múlna rajta, aztán kiderült, hogy félig-meddig valóban erről van itt szó kérem. Vigyorogva fogom meg a felém nyújtott kezet, amit határozottan megrázok, majd útjára engedem. Nincs kedvem játszani, szóval megúszta, de ez a szerkó akkor is para, szóval majd legközelebb, ha találkozunk, akkor lehet elkapom egy játékra. Talán még bele is menne.
- Pedig arra gondoltam, hogy amint visszaadja a megtestesült tökéletességet - utalok itt nem feltétlen finomat a testemre. A saját testemre. - Rögtön az arcába vágom az infót - arcomra biztosan kiül a "hülye vagy?" kérdés, de kimondani nem mondom ki, mert úriember vagyok. Komolyan az vagyok, szóval csak diszkréten tárom szét a kezemet értetlenül, miközben megrázom a fejemet.
- Ahogy mondod - sóhajtok egy mélyet, miközben ajkaimhoz emelem a poharat, hogy kortyoljak belőle. - És nagyon remélem, hogy nem éppen tényleg valami nemi betegséget szed össze - dörzsölöm meg arcomat, csak egy pillanatra ül ki fejemre a kétségbeesés, inkább lehúzom a whisky maradékát, és visszapakolom a lábaimat az asztalra, miután újratöltöttem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Neki sincs most éppen nagy affinitása arra, hogy bárkit is itt nevelgessen, meg semmi, de úgy néz ki, az élet vele nem kegyes. Mert miért is lenne minden egyszerű. Társaságban lenni, emberek között, az év elején ódzkodott tőle, most egészen megszokott dolog, még ha neki nem is a természetes. Na az meg főleg nem, hogy valakivel így andalogna egy folyosón, valahogy se ingerenciája, se az ő korosztálya nem erre leledzik. Mert lehet azt mondani, hogy a kor csak egy szám, azért mégis vannak határok, meg ez neki inkább egy amolyan második munkahely, ott pedig nem a lamúrra koncentrál, hanem a dologra. Így is van elég, vagy elég gondja, vagy bármi, amit időt igényel. Ingázik eleget, és lehet inkább azt tette volna most is, mind a kettejüknek jobb lenne, neki nem kellene a komoly felét élesztgetni, a srácnak meg nem szakadna senki a nyakába, aki épp nem valamit akarna épp tőle, hanem csak a szája jár és papol. Pech. De van az a pillanat, amikor ha már ő szív, szívjon mindenki? Valahogy úgy.
- Nem mintha a hangulat itt érdekelne bárkit is – emelkedik meg a szemöldöke, majd aztán persze nem hülye, érti ő, mire céloz, amire, őszinte röhögés tör ki belőle. Ahha. Pont arra vágyik, hogy a pénzt erre költse, ilyenre. Ha eddig nem tette, nem most fogja elkezdeni, nem miatta és főleg nem itt. Nem tudja, hogy komoly-e, vagy sem, nem is érdekli. Kezével legyintget párat. - Rossz a házszám, én pénzt nem adok neked és nem is foglak felkeresni. Sajnálom – nem, de hát komolyan, mit hitt? Hogy majd beáll a sorba? Jó vicc. Ahogy ez az egész is. Belekezdett, de már elment a kedve. Főleg, ahogy szinte süketet tolva szarik arra, amit az előbb mondott. Fáradt nyögése is ezt mondja, meg a „kellett ez nekem?” pillantása, hogy oké, érti ő, helyi menő gyerek aki azt csinál, amit akar és tesz mindenre. Érti ő. érti. A füstfújásra fapofával válaszol, nem ettől fog most megfulladni, egy-két legyintéssel tünteti el onnan a felleget.
- Oké, értelek. Teszel te mindenre és mindenkire, blablabla. Unalmas – persze tényleg ingere van arra, hogy megetesse vele a dekket, de megint csak azt műveli, amit az előtt. Ellopja, de most már pöfékel, nem nyomja el azonnal. Addig agyal, hogy mit véssen fel neki, mert még mindig nincs kedve hozzá és idegeli. Pedig nincs feszült napok alatt. Bár ki tudja.
- Segíthetsz azzal, hogy visszaveszel az arcodból. Vagy befogod és elhúzol a dolgodra. De én mást biztos nem kérek – veti oda, sőt mi több, arca most már olyan semmis, hogy az sértő. Sehol a rá jellemző mosoly, vidám pillantás. Semmi. És ez rossz. Nem szeret ilyen lenni.
- Értem én, hogy te mindenkivel csak szórakozol, meg játszadozol, úgy, ahogy nem szégyelled. Lehet sokak szerint ez baaaromi menő. De ritka magányos vagy te valójában, biztosan, szóval valahol sajnállak is – megint elnyomja a dekket, mielőtt vissza akarna vágni és egy kiszögellés rejtekébe dobja. Aztán megáll, neki ennyi elég is volt. Vagy végképp viszketni fog a tenyere.
- Nem fogok neked itt feleslegesen litániát tartani, úgyis süket és túl hülye vagy hozzá.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Örültem, hogy végül a lány személyében lett egy lakótársam, úgy éreztem, hogy remekül ki fogunk jönni. Az jött le róla így elsőre, hogy jóindulatú volt és jól el lehetett beszélgetni vele, arra gondoltam, hogy lakhatás szempontjából se lesz vele gond. Neki is áldás lesz, hogy megszabadulhat az apjától, aki elég unfair volt vele, nekem pedig társaság szempontjából mindenképp tökéletes lesz, hiszen végre lesz kihez szólnom, elütnöm valakivel a szabadidőmet.
- Hát, ahogy apádról meséltél, minden eszembe jutna róla, csak a szivárvány szócska nem... inkább olyan, mint a fekete lyuk az űrben, kártékony és mindent magába szippant - feleltem Alex-nek elgondolkodva. Tényleg nem tudtam máshoz hasonlítani a férfit az elmondása alapján.
- Szuper! Ó, remek, akkor nem kell majd fodrászhoz járnom. Megvan a kedvenc márkám, festék típusom, akkor majd rád bízom ezt a műveletet. A lényeg, hogy világosszőkére szoktam festeni a hajamat. Mondjuk mostanság eljátszottam a gondolattal, hogy talán halovány rózsaszín csíkokat is beletehetnék a tincseimbe - néztem mosolyogva a lányra. Végül is, ha már saját fodrászom lesz, akkor kipróbálhatnánk együtt valami újat, erre gondoltam.
- Ha gondolod, megpróbálhatom neked is befesteni a hajadat, csak majd menjünk el együtt festéket venni hozzá - kacsintottam rá vidáman, máris feldobott az, hogy máris megvolt a közös témánk.
- Na, szuper! Mit szólnál egy akváriumhoz? Lehet akár tengeri is - néztem kérdő tekintettel a másikra, arra gondoltam, hogy valószínűleg díjazná az ötletet, ha már szereti a vízi világot. Sellőket persze nem tudtam biztosítani neki, maximum annyiban, hogy megnézzük majd a kis hableány mesét, de tengeri élőlényeket simán el tudtam képzelni egy aksiban a szobájában.
- Van ám! Igaz, a nap nagy részét átalussza, de irtó cuki, na meg persze barátságos is. A neve Kloé, majd megismered, szerintem sűrűn fogtok együtt aludni, nagyon társas lény, ott fog dorombolni melletted. Annyira kis édes! - mondtam neki olvadozva, miközben a cicusomra gondoltam. Úgy éreztem, hogy amilyen szomorúan indult a találkozásunk, annál vidámabban alakultak a dolgok, főleg, hogy egészen egy hullámhosszon pendültünk a lánnyal.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → A falu határa → Csónakház

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Te csinálod itt a zombiapokalipszist...

Boldog? BOLDOG? Hogy lenne már boldog?!