Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- A reakciója is.
Olcsó poén volt pedig, de ha nem, hát nem, kár is róla többet beszélni, vérzik a szívem ilyenkor. Viszont nem lehet mindenki olyan kis pofátlan, mint én, meg nem lehet mindenkinek ugyanolyan a humora, mert ha így volna, akkor simán csak nem lennénk humorosak, aztán megint ki kellene találni valamit, hogy miért vagyunk mégiscsak viccesebbek, mint mások, de előfordul olyan is, hogy egy idő után már nem lehet ezt fokozni. Tudom, durván hangzik, de én már láttam, sőt tapasztaltam is ilyet. Meg kell állni egy ponton, mert könnyen kínossá válhatunk, és azt senki sem szereti.
- Japp, az vagyok.
Értek vele bölcsen egyet, a bölcsességem jeleként pedig még bólintok is egyet. Milyen okos kislány, aztán mégis azt hitte, hogy majd elég lesz nekem egy könnyű recept. Legalább valami olyat írt volna, amivel szivathatom az asszonyt, hogy márpedig nekem azt meg kell kóstolnom, ami a papírra van írva, de neeeeem. Utálom, ha valaki még csak nem is kreatív.
- Nem. A legilimenciának is van egy egészséges korláta, a legkiválóbbak se tudnak bárhonnan a másik fejébe lenni.
Feladom a sudokut, egyelőre és lapozva egyet látatlanul, inkább egy szókeresőnek esek neki. Tudom, ez nem akkora agytorna, de be kell vallanom, imádom, és nagyon tudok dünnyögni, amikor Alexandra kisajátítja, és csak úgy megfejti. Az kérem szépen apuka rejtvényújságja, vegyen magának a kisasszony, ha annyira fejtegetne. Ezen sokat nevet, kinevet konkrétan, bezzeg, amikor pávát lop és el kell tusolni, akkor jaaaj apuci így meg jaaaaj apuci úgy. Mocsok kölykeim vannak.
- Miért, hangokat hall?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Majd fejlesztem - biccentek, mert egyébként én ezeket le szoktam vágni ám, de szerintem ezt már buktam. Késő van, szét is vagyok esve, meg mostanában faviccekkel nem találkoztam. Meg a családunk nem ilyen poénos család, ahol apuka az ebéd közepén bedob valami baromságot, amin aztán az egész család napokig fogja a fejét. Anyu meg ha poénkodik is komolyan vesszük, és hát... neki sötét a humora, na.
- De valahogy csak tudnak... valami... bűbáj, vagy valami? - nem, én ezt nem akarom feladni. Kell, hogy legyen valami megoldás, de komolyan.
- Nem hangokat... egyet... párszor... mikor baromságra készülök... és olyan, amilyen szokott lenni... ja Madarászét... - mert most már nem kell itt profoznom meg ilyenek, hisz már nincs a kastélyban... nagyon remélem.
- És ez ijesztő, és belőle meg kinézem, hogy csinált valamit, hogy még akkor is frászt kapjak tőle, mikor nincs itt... - sóhajtok fel, bár tudom, ezzel talán a pszichológust, vagy a házvezetőmet kellene felkeresnem, de azok csak felesleges körök, sokkal egyszerűbb ahhoz menni, akinek van köze az ilyesmihez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Nem. Ha nem hiszi el, miért kérdezi?
Türelmet kéne tanulnom, azt hiszem, mert valahogy mindig kicsit felpörgök ezeken a megmagyarázásokon. És akkor még jönnek nekem azzal, hogy nem szép dolog kedvenceket választani. Tényleg nem, de sem Denis, sem Adrian, sem Dia nem cáfol meg, ha egyszer már azt mondtam, hogy nem. Ne ezért ők a kedvenceim, mert normálisan is tudunk kommunikálni. Persze, elméleti kérdéseik, vagy elméleti kutatásaik és határsúrolásaik nekik is vannak, de azok mások. Nem, ezt nem azért mondom, mert a kedvenceim, hanem mert olyan dolgokat kérdeznek, vagy próbálnak, amik az én érdeklődésemet is felkeltik, és itt most elsődlegesen arra gondolok, hogy Dia a könyvtárban kreatív volt, nem arra, hogy az elmémbe tolja a mocskos - és igen hízelgő - gondolatait.
- Legilimenciával nem lehetséges. Varázstárgyakkal igen. Például ikertükrökkel, és mágiával átitatott ékszerekkel. Mondjuk ha mind a kettejüknek van egy-egy gyűrűje, akkor lehetséges ezt a kapcsolatot létrehozni.
Tudom, hogy a Brightmore-ok között is van valami ilyesmi dolog, a két lány között, de annyira nem ismerem a részleteket, csak nagy vonalakban tudom a funkcióját, mert Catherine ennek köszönhetően bármikor kisétálhat bármelyik órájáról, ha úgy van. Engedélyeznem kellett.
- De azt hiszem, jelen kell lennie mind a két félnek a mágikus kötelék megkötésekor. Bár lehet, hogy nem, nem tudom.
De most már kezd érdekelni a dolog, majd utánanézek.
- Madarász? Loool. Akkor ő biztos, hogy elintézte, hogy szemmel tartsa magát. El kéne kezdeni viselkedni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Mert eddig csak anyám hangjától kaptam frászt.. és ha rájövök, ez hogy lehet, akkor utána arra is, hogy lehet megszüntetni... Nem magának nem hiszek, egyszerűen pánikba vagyok esve. Egyébként meg, nem fogok megkárdőjelezni egy aurort, akire apám felnéz - túrok a hajamba idegesen, és fel se fogom, hogy talán olyasmit is mondtam, amit nem kellett volna, de na...
- Köszönöm... akkor ennek utána is fogok járni - felállok, hisz ha nem is sokat, de megtudtam.
- Prof... most olyat fogok tenni, amit itt létem alatt még sose... megyek könyvátrba - vagyis, előbb megtudom valahogy, hol van... utána megyek.
- Óóóó neeeeeem, rájövök, hogy csinálta, megszüntetem, és elmegyek amerikába, megkeresem, és.... és... na jó, előtte még tanulok picit, hogy tudjak vele bármit is kezdeni - sóhajtok fel teljesen elcsüggedve. Aztán odamegyek a nagyapám asztalához, és elveszem a kis dobozt... láttam, hogy kinyitotta.
- Komolyan... csak üvöltene velem, vagy vágná megint a fejemhez, hogy mekkora szemétség az élettől, hogy vagyok, és az apám is egy méretes idióta... azt a Felát szerettem... de a nagyi óta...

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Nos, az ember nem válogathatja meg a családját. Hogy ön fél az anyjától, az egy teljesen természetes dolog, igen durván tud para lenni a nő.
Ismerem, hiszen a férje a tanoncom volt, ahogy most a gyereke is, kedvelem, mert határozott, és mert jó hatással van a férjére is. Nem ismerem persze olyan jól, de amit láttam belőle, kielégítő.
- Reméljük a könyvtár nem omlik össze és a könyvtárosnő nem lesz mentálisan sérült, hogy meglátja magát ott.
Aggódom, annyi minden dőlt már romba itt, ha ez a lány beteszi oda a lábát, talán annak a helynek is vége. Válaszolnék neki valami csípőset, de fogalmam sincs, hogy helyes volna-e, így inkább csak mutatóujjammal megsimogatom a bajszom.
- Elveszítette a társát, ne várja el tőle, hogy a régi legyen.
Csendesen, de határozottan jegyzem meg neki, hogy érezze, ennek komoly súlya van. Ha valaki, én láttam kétségbeesett embereket. Láttam Cath szemében a félelmet mindahányszor úgy volt, hogy Denis nem lesz már többé az élete része, láttam a saját lányomnál a félelmet, hogy mi van, ha elítéljük a választását. Én még nem ismerem a veszteséget, csak azt tudom, hogy egy nap én leszek a veszteség, és a feleségemnek kell ezt elviselnie, mert ő erős, én viszont, bár nem mutatom, de gyengülök.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Tanári szoba

- Ugye? Imádom - a vigyorom őszinte, ahogy az ahogy ezt kiejtem. Soha nem fogom elrejteni azt, amit a családom iránt érzek, hiába lehet gyerekes, hiába röhögnek azon, ha meglátom a folyosón Sebit, úgy ugrok a nyakába, mintha évek óta nem láttam volna, vagy meglátom Lencsit és csak úgy odamegyek, hogy egy puszit adjak neki. Igen, ez teljesen eltér attól, amit eddig láttak belőlem, de a testvéreim nem voltak itt... most meg itt vannak.
- Ha mégis... akkor tudja, kit kell utána keresni - vállat vonok, amennyi minden itt már történt, csoda, hogy még egyben a van a kóceráj.
És a számomra kellemes légkörnek már annyi is. Csak behunyom a szemem.
- Elveszítettem a nőt aki hitt bennem, bármit is tettem, akinek mindenhogy tökéletes voltam, és aki akkor is büszkén mesélt rólam, mikor épp kirúgtak egy iskolából.... - halkan erőtlenül, beszélek, mert nem szoktam. Erről nem, mert gyengeség, mert látszik rajtam, és mert baromira fáj a hiánya.
- De pont ő volt az, aki puhánynak nevezte apámat, és gyengének az öcsémet... ő erős embereket akart, erős lelkeket. Mégis mi hogy legyünk azok, ha ő nem? Hogy tartsam magam minden fotózáson, az összes kérdésnél, amit a nagyiról tesznek fel, ha ő csak elküldi őket a francba? Mi ahogy tudjuk, összeszedjük magunkat, nem engedhetjük meg, hogy szét essünk. Én Lenáék miatt, apu miattunk, és ő? Nem beszél velünk, nem csinál semmit... értem én, hogy elvesztette a világát, tudom, mit érez, de... nem csak a nagyi van... tarthat bunkónak.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Szemeim elkerekednek, ajkaim elválnak egymástól, egészen megállok a mozdulatban, ahogy apró "o" szakad fel belőlem, tekintetem végig Emese arcára ragad.
- Csak nem rátapintottam valamire? - HÁT DEHOGYNEM. Tény, nem vagyok kendőtlen a történetben, de azért éppen ennyire sem..
- Komoly? - elveszem a pénzt, a srác pedig már tér is vissza az asztaltársaságához. - Na és képes lenne ez az ismerősöd probléma nélkül együtt dolgozni velem? Ejjj.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

hétköznap délután tanév második hetében |o
 

Hamarosan újrakezdem a dúdolgatást is, először csak halkan hümmögve, majd picit hangosabban, ahogy egyre jobban beleélem magam a ritmusába. Fejemmel bólogatva, ruganyos léptekkel haladok tovább a folyosón. Határozottan felvillanyoz a gondolat, hogy nemsokára odakinn leszek a szabadban. Mondtam már, hogy az ősz a kedvenc évszakom? Még nem elégszer, igaz?
A folyosó amúgy teljesen kihalt, talán pont azért is merek fennhangon dalolgatni. Na nem mintha a festmények bunyójától bárki is hallhatná a hangom. Maximum akkor, amikor éppen elmegyek mellettük. Maximum. De hát sehol senki, bár ott mintha távolabb mocorogna két ember. Egy kis eldugott zugban, hát jó. Majd gyorsan elsietek mellettük, nehogy megzavarjam őket. Ehhez az elhatározáshoz igazodva kicsit gyorsítok, és hamarosan már ki is tudom venni a nekem háttal lévő srác körvonalait. Még pár lépés és már azt is látom, hogy a velem szemben ücsörgő illető egy férfi. Ó, oké. Ez … fura. Nagyon fura. De hát ugye, semmi közöm sincs hozzá, bármennyire is közel legyenek egymáshoz. Mereven magam elé nézve közelítem meg őket egyre jobban, de nem tudom elkerülni, hogy még több részlet jusson el a tudatomig. A fiú alakja, a kusza haja. Gyorsan megrázom a fejemet, mintha ezzel meg tudnám győzni magam arról, hogy képzelődök. Aztán az események váratlan fordulatot vesznek. Összeölelkeznek a vadidegennel, aki, hogy mi? Mi a fene folyik itt?
Megtorpanok egy pillanatra, a barátom mögött, és teljesen elsápadva figyelem, ahogy a férfi arcához hajol, teljesen láthatóvá téve ezzel a profilját. Ennyit a képzelődésről, ilyen nevetése, ilyen arca csak és kizárólag egy embernek van. Még ha valaki le is koppintaná a testalkatát, meg a haját, de ezeket nem tudná. Pislogok párat, majd felnyögök, hangosabban, mint szeretném, és ettől a hangtól megriadva végre kizökkenek a mozdulatlanság láthatatlan béklyóiból, és szinte futva indulok meg a folyosó vége felé. Csak akkor lassítok, amikor már eléggé messze vagyok tőlük. Ám még ez sem ment meg a gondolataimtól. Kifulladva megtámaszkodom a fal felé fordulva teljesen. Ki ez az ember? És miért, miért viselkedik úgy a barátommal, ahogy … nos, ahogy én szoktam? És ő? Ő miért? Én ezt nem értem. Mi van itt? Az nem lehet, hogy … hogy … nem. Kizárt. Vagy … mégse?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Már csakazértis állom a pillantását, és igyekszem a lehető legközömbösebb arccal ránézni. Majd újra megvonom a vállam.
- Ugyan kérlek... sötétben tapogatózol csupán - kortyolok újabbat, és ha tényleg tudnám hol vannak a határaim, akkor valószínűleg azt is sejteném, hogy ez általában pont az a sör, amit már nem kéne meginni. De hát tehetek én róla, ha még mindig jól esik?
Aztán elhúzom a számat. Nem akarom, de már nem teljesen tudok uralkodni a vonásaimon.
- Lehettek más beosztásban is, nem? Biztos megoldható találkozás nélkül a dolog - pillantok ismét Ábel arcára.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Mágusfalvak és városok → Mágusfalvak

Ha már úgyis...
Hangzik el főnökömtől a bűvös mondat, miután tudom, lesz egy kisebb kitérőm. Nem bánom persze, imádok csak úgy menni, nem csak sulitól suliig, és Korinna erre bőven ad nekem lehetőséget. Most is az egyik kosztümét kell elhoznom, mert valami baromi fontos vacsorára megy. Nem részletezte, nem kérdeztem. Imádok az asszisztense lenni. Nekem jórészt kikapcsolódás, apuéknak megnyugvás, és még ő is a hasznom veszi. Bár így zsúfoltak a napjaim, egészen idáig sose tudtam, milyen az, amikor valaki tényleg úgy beesik az ágyba.
Gondoltam nagy bátran, most kipróbálom a zsupszkulcsot, hát nem kellett volna. Sőt.. nekem kimondottan a mugli közlekedést találták ki, mert vonattól, repülőtől, busztól még sose voltam rosszul, bezzeg most a gyomrom megint vet egy bukfencet.
Ráadásul azt se tudom, hol vagyok. Mindegy, elindulok egy irányba, hátha itt is úgy van, hogy minden út ahhoz a térhez vezet, ahová mennem kell.
Persze ez sem válik be, de akkor meglátok valakit. Ismerem őt, hisz sokszor néztem Lilit próba közben, mikor épp nem volt jobb dolgom. Sokszor néztem, valahogy mégse öntött el a kényszer, hogy belépjek a színjátszóba. Jó, harmadik végén csupán Kolos miatt már majdnem megfontoltam, aztán rájöttem, csak azok a hülye hormonok.
- Kolos, ments meg - ahogy a közelébe érek, nagy szemeimmel pislogok rá.
- Keresem ezt a boltot, de rosszul is vagyok, meg az a hülye zsupszkulcs is nem tudom, hová rakott le... Áldjuk a barmot, aki feltalálta - igen, ez az én számból hangzott, és még a szemem is megforgatom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

LAU
másnap délelőtt a folyosón | az új tanév elején | x



A Rileynál lógás már megint fantasztikus volt. Még annál is fantasztikusabb! Teázgatás, nassolás, Freuddal szerelmeskedés és ráadásul hihetetlen klasszul elbeszélgettünk mindenféléről. El sem tudom mondani, mennyire jól esett. Ezekben a napokban, amikor sajnos még mindig oda kell járuljak olykor egy-egy tanerőhöz a megverésem kapcsán, igazán üdítő volt egy ilyen délután. Meglehetősen vidáman baktatok hát, megint ezen a folyosón áthaladva. Mellettem elesik valak a saját orrában. Ez itt a fejetlenségek birodalmában megszokott. Ettől függetlenül persze odalépek hozzá, segíteni. Megyek aztán tovább, csakhamar összerezzenve egy hirtelen felrikkantó festménytől. Utána nevetve kapok a mellkasomhoz. Őrület, mi van itt folyton. Éppen csak leengedem a kezem, amikor valamivel előrébb meglátom barátnőmet. Sugárzón mosolyodom el, figyelve, amint épp elköszön valakitől.
- Lau! - szólok oda neki, magasan intve, aztán lépdelek is felé lendületesen.
- Szia - állok elé, igazítva egyet táskámon.
- Most van neked is lyukasórád? - kérdezek rá, összeszűkített szemmel, hiszen nekem az van és úgy rémlik, azt beszéltük, neki is. Irtó jó volna, akkor ilyenkor mindig találkozhatnánk ebben a tanévben. Persze, próbálok nem ennyire előre szaladni, hátha nem is így van, vagy ha igen, betervezett ő már más programokat ekkorra. Viszont mivel immáron dolgozó lány és így a héten több délutánja is teljesen foglalt, valószínűleg érdemesebb lesz ilyen alkalmakat is találnunk az összefutásra.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

másnap délelőtt |o
 

Nem tudom tegnap hogy jutottam vissza a hálókörletbe, se azt, hogy mikor. Mintha valamiféle álomba csöppentem volna, egy rémálomba ráadásul, amiből bármennyire is szerettem volna, nem tudtam felébredni. Este meg, bármennyire is szerettem volna képtelen voltam elaludni. Ezerrel pörgött az agyam, próbálta feldolgozni a látottakat, a történteket. Eleinte elkönyveltem magamban, hogy csupán nagyon jóban van a barátom azzal a rejtélyes idegennel és ennyi. Aztán, aztán elkezdtek elkalandozni a gondolataim, visszaidézve beszélgetéseinket. Egészen pontosan egy beszélgetésünket. És ekkor, ami felmerült bennem, már nem hagyott nyugodni. Szóval ugrott az alvás.
Ma pont, hogy hosszú napom van, és magam sem értem, hogy nem aludtam még el egyik órán sem. Mindenesetre nagyon örülök ennek a lyukasórának. Gyorsan el is köszönök a padtársamtól, alig várva, hogy bevetődhessek az ágyamba és egy keveset szunyókáljak a következő óráig. De az is lehet, hogy csak a társalgóig, vagy valami hasonló helyig jutok el. Mindegy, csak le tudjak feküdni egy kicsit.
Ám mielőtt elindulhatnék egy hang hasít keresztül a folyosó hangzavarán. Egy hang, amit bármikor megismernék. Egy hang, ami most összezavar, amivel most nem tudok mit kezdeni.
- Szia – köszönök vissza egy halvány mosolyra húzva a számat. Testsúlyomat áthelyezem a másik lábamra, és úgy nézem őt, nagy szomorkás szemekkel. – Igen, az van.
Bólintok egyet, megerősítve ezzel a felettébb szűkszavú mondatomat. Figyelem a szeretett vonásokat, mialatt várom, hogy mondjon valamit, hogy miért kérdezi. Vagy, hogy elmagyarázza mégis mi volt az tegnap. De hát nem is tudja, hogy tanúja voltam annak, ugye? Várhatnék itt ítéletnapig. Végül sóhajtok egy nagyot.
- Mi újság? Milyen volt a tegnapi napod?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Fő utcza → Őszike néni könyvesboltja

Fontos volt kiemelnem az oldalszámot, hogy Andrejnek mindenképpen leessen miről is van itt szó. Ezek után tényleg nincs már más dolgom, mint, hogy gyönyörködjek a zavart tekintetében, mikor csattan az a bizonyos csattanó. Halljam zakatolni azokat a képzeletbeli fogaskerekeket, ahogy lázasan próbálja megfejteni a titkot, amit nyilván nem fogok csak úgy magamtól elárulni.
Nem is marad el az öröm amire vártam, Andrej valóban meglepődik, egy pillanatra mintha teljesen le is fagyna, belőlem pedig kitör a nevetés. Ezt imádom a bűvészetben. Úgy okozol örömet, úgy lepsz meg embereket, hogy közben nem árulsz el semmit. Nem tudják mit csinálsz, nem tudják, hogyan csinálod, mégis élvezik.
- Na várom az ötleteket - tárom szét a karomat, még mindig nevetgélve. Andrej arca teljesen vörösbe borul, csak úgy pörög az agya jelenleg, feltételezem igyekszik rájönni, hogy mégis hogyan vertem át. Hisz ezt tettem. Mindig ezt teszem. Átverek embereket. Elmondom nekik, hogy átfogom őket verni és akkor meg is teszem.
- Vaagy, az is lehet, hogy ráerőltettem ezt a lapot. Hogy valójában nem akkor állítottál meg amikor akartál, hanem amikor én akartam, hogy megállíts - felelem nemes egyszerűséggel. Ezzel adok neki egy harmadik opciót amin gondolkozhat, s ezzel reményeim szerint végképp összezavarom. Szegény, ha tudná, hogy csak szívatom ezzel. Azt azért hiába reméli, hogy elárulom számára, mit és hogyan csináltam. Még ha valójában ki is találja, akkor se bólinthatok rá, ilyen ez. Viszont egyelőre nem kell ezen aggódni, messze jár a valóságtól.
- Szeretem a narancslét. Frissen facsarva - adom szemtelen válaszomat egy kacsintás kíséretében arra a kérdésre, hogy ki hív meg kit. Úgy néz ki te állod az üdítőt drága barátom.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Fejetlenség Folyosója

LAU
délelőtt a folyosó közepén | az új tanév elején | x



Közelebb érve még egyből ugyan nem, ám válasza után, ahogy már végre túlvagyok az első örömön, hogy megláttam, van érkezésem észrevenni, hogy... nem is tudom. Nincs jó bőrben? Picit végigpillantok rajta.
- És... van kedved mondjuk sétálni? Vagy csak leülni kicsit beszélgetni? -  nézek körbe, ezt az utóbbit hol lehetne megejteni. Valamivel arrébb tudom, hogy van egy ilyen társalgórész féle, már a folyosó végén, amire azt mondják, oda nem mindig jut el a fejetlenség átka. Bárpedig valamiért az a sanda gyanúm, inkább csak láblógatna most a lány, mintsem caplatna.
- Ó, csodás! - kerekedik el a szemem, mint mindig, amikor lázba jövök.
- Átmentem Rileyhoz. Heverésztünk, zenét hallgattunk, cicáztunk... elvoltunk - bólogatok derűsen, aztán elém kúszik, mikről társalogtunk, amitől gyorsan be kell nedvesítenem kiszáradó számat és picit fixíroznom kell a márványlapokat. - Igen, ez... ez volt tegnap - bólogatok, ismét barátnőm szemébe nézve, félszegen zárva kissé a történetet. S míg enyhe zavartságom, izgatott vibrálásom a jámborszarvassal eltöltött idő és a felmerült témák okozzák, másnak is hathat. Viszont mivel nekem sejtésem sincs semmiről, fel sem merül ez bennem.
- És veled? - kérdezek vissza, remélve, hogy ezzel választ kapok arra is, miért tűnik olyan kimerültnek. Igen, azt hiszem, annak tűnik. Kimerültnek. Talán csak amiatt, mert elkezdődött a suli, ő meg még melózik is mellette? Rá kell még állnia?
- Figyelj, ha ilyenkor mindkettőnknek lyukasórája van mindig, talán... ez lehetne valami állandó találka alkalom - csúsztatom zsebembe kezeimet és mosolyogva vállat vonok. - Mit szólsz?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

aaawh, hát ha idelestem volna, megláttam volna, hogy mégis jöhetek éjfélünnepelni, csak ugye nem akartam magamra írni. nade akkor...

boldog éjfélután20perccelt! *-*

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Hát persze. Gondolhattam volna - futó mozdulattal forgatom meg szemeim, közben elmosok egy visszaérkező poharat, s beteszem szépen sorakozó társai mellé.
Szórakozott félmosoly jelenik meg arcomon, ahogy egyértelmű jelét adja a nemtetszésnek. Emese sosem volt képes teljesen uralkodni a vonásai felett.
- Hát persze. Hiszen most is olyan jól el tudta kerülni - kicsit széttárom karjaim, ahogy megingatom fejem. - Nézd Mesi, itt nem én vagyok a főnök, hogy felvegyek valakiket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Nyugati szárny → Első emelet → Könyvtár

Nézem a listát, amit Cath adott, és ehhez kötődően keresek könyveket, olyanokat, melyeknek érdekes a címe. Aztán persze hol bejön a dolog, hol meg nem, mert azért az ajánló sokat elárul, ahogy a random beleolvasás is. Állítólag utóbbit nem szabad csinálni, mert sokszor már kiderül a könyv egyik fő cselekményének későbbi szakasza is. Megértem azokat, akik ezt mondják, de engem meg pont ez kezd el izgatni, hogy megtudjam, hogyan jutottak el idáig.
Viszont abban biztos vagyok, hogy nem akarok sok könyvet vinni, maximum kettőt, mert az idő nagy részében menni fogunk. Igazi csajos nyaralás lesz, csak mi ketten, lányok, amíg Denis Walesben van és sárkányozik. Nagyon várom már, hogy egy párizsi teraszon ülve, kortyolgassak kávét, és hogy vásároljunk, ruhákat, ajándékokat. Sosem nyaraltam még úgy igazán, csak akkor, amikor a Payne birtokra vittek. Mondjuk az egy érdekes nyaralás volt, az is igaz.
Éppen egy újabb borítóról és ajánlóról próbálom eldönteni, hogy kell-e nekem az útra, amikor hirtelen lökést érzek, és valahogy túl nagy a másik fél lendülete, mert mire megállíthatnám a dolgot, már le is fejeltem a könyvespolcot. Fájdalmas nyögéssel kapok a homlokomhoz, és masszírozva azt csúszik ki a számon:
- Szent szalamandra!
Nem szoktam káromkodni, úgy ez a maximum képességem ezen a téren, de ez a kis szösszenet egyre többször bukik ki belőlem, legutóbb az önismeret vizsgán, de legalább a tanárnőt megnevetettem vele. Ez vagyok én, helló. Azt mondják lehetetlen, de léteznek még kedves Brightmore-ok is.
- De, tudok. Nem mintha én mentem volna neki másnak.
Javítom ki, mert én eddig is itt álltam, ő jött nekem. De legalább nem vérzik a homlokom, nagy pozitívum a másik fél számára, hogy egyik rokonom vagy barátom se akarja ezért megölni.
- Odafigyelhetnél egy kicsit jobban, hiszen elég szűkek itt a folyosók.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

Igen, gondolhattad. Hát baszki, nem is tudom kettőnk közül ki cseszte szét az egészet... Ismét megcsóválom a fejem, aztán megint húzok egyet a sörből. Már több mint a fele elfogyott, és valahogy tudom, ha az egész eltűnik, akkor lassan az estémnek is vége.
- Nyilván nem te vagy a főnök.. de nem is tudom. Mióta dolgozol itt? Biztosan számít, ha beajánlasz valakit - mutatok rá a szerintem nyilvánvalóra. - És akkor meg legközelebb légy szíves bagolyban értesíteni a beosztásodról, hogy mikor kerüljem el a kedvenc helyem a faluban - mondom nem kevés feszültséggel a a hangomban és sikerül akkor lendülettel lecsapnom az üveget a pultra, hogy hiába nincs teli, így is kifröccsen belőle pár csepp.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Pár hónapja - vonok egyet vállaimon, igazság szerint nem igazán tartom számon, elvégre valóban meglennék nélküle is. Viszont szeretem a pénzt, és mint olyan, költeni még jobban, ha pedig minél több van, nos.. Az sosem probléma.
- Hogy megcsappanjon az itt tett látogatásaid száma? - rosszalló ciccegéssel ingatom meg fejem, felkapva a törlőrongyot pedig fel is itatom a kifutó sörhabot. - Ugyan, Kedves, mi hasznom lenne nekem abból?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Szóval ez a pár hónap pont elég, hogy már adjanak a szavadra, és esetleg felvegyenek engem - forgatom meg a szemeimet. És, hogy mikor is kezdtem el egy ismerős helyett magamról beszélni? Azt hiszem most, de hát valljuk be, Ábel nem hülye, valószínűleg úgyis tudta miről van szó. Tekintve, hogy üres pénztárcával könyörögtem egy piáért.
- Hát mondjuk nem kéne egymást elviselnünk. Hidd el, mindkettőnknek jobb lenne - megvonom a vállam, mert szerintem azért ez nem utolsó szempont. Éppen elég, hogy egy házban koptatjuk a padokat, legalább szabadidőnkben nem kellene az éles múltdarabkáink között lépkednünk. - Éééééés, mondjuk nem könyörögnék ingyen sörért, mert nem szorulnék rá? Hm?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Bogolyfalva (RT téma)

- Nem lenne egyszerűbb neked, ha ezzel eleve a Santos-t keresnéd meg? Hmm? - De. Nem feltétlen arról van szó, hogy szándékosan ne akarnám hozzásegíteni a nem éhenhaláshoz, de úgysem fogom beajánlani, mert esélyesen el fogom felejteni. Nem bosszúból, az én fejemben eléggé kvittek vagyunk, egyszerűen csak jobb dolgom is van mint miatta rohangálni meg tölteni az időm.
- Nekem nincs problémám veled, Mikecz. Mint mondtad, úgysincs szívem - megvonogatom vállaim, kicsit még szét is tárom karjaim. Helyben is vagyunk. - A sör lehet a legkisebb problémád.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő