Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Hercegh Kriszpin

Míg Hercegh úr az elé tett papírokat ellenőrzi bőven van időm körülnézni a szobán. Úgy vélem a helyiség rendkívül jól leírja milyen ember a "tulajdonosa". Rengeteg könyvespolc, irdatlan mennyiségű könyvvel megpakolva, sötét, fa bútorok, pár festmény a szoba falain. Le se tudná tagadni ennek láttán az úr, hogy egy viszonylag fontos szerepet tölt be valahol. Jelen esetben egy iskolában. Emellett talán bátran kimondhatom, hogy empatikus is, abból adódóan, ahogy próbálja fenntartani egy minden problémától mentes, nyugodt beszélgetés látszatát. Csak én nem vagyok partner ebben az enyhén remegő kezemmel, kiszáradt ajkaimmal és verejtékező arcommal. Még mindig izgulok, igen.
- Khm, igen - köszörülöm meg a torkomat és nyújtom felé az igazolványomat. - Ez nem tudom mennyire releváns - mutatom fel a kezemben tartott borítékot is, aminek egyik éle már jócskán gyűrött, köszönhetően kezeimnek amik nem találtak jobb célpontot feszültségem levezetésére. - Csak egy levél egy korábbi tanáromtól. Néhány túlzottan elfogult szó rólam és, hogy miért éri meg magának ha a diákjai közt tudhat. - Igen, ez egy vicc akart lenni. Legalább a humorérzékem kezd vissza jönni, ki tudja, hogy szerencsémre, vagy sem. Leteszem azt is az asztalra, így amennyiben az igazgató úr szeretné, el tudja venni és átfutni annak sorait.
Két heves bólintással adom tudtára, hogy egyetértek mindkét állításával. Elsősorban ha most megbuknék, akkor fény derül arra, hogy mennyire jó döntés megtartani engem. Másodsorban viszont mindketten tudjuk, hogy őneki nem feltétlen az eredményeimről kell aggódnia. Jól tudja mi miatt vagyok itt, és jól tudja mi a véleménye rólam a Francia Minisztériumnak.
- Tudja nem szeretném eldobni a jövőmet. Tanulni szeretnék, később talán tanítani. Átváltoztatástant - adom elő jól betanult és remélhetőleg meggyőző szövegemet. Habár valójában nem áll tőlem távol maga a tantárgy, nem hiszem, hogy szeretnék több időt tölteni egy tanintézményben a kelleténél. Márpedig tanárként ez aligha kivitelezhető.
- Ezt az egész... - kezeimmel gesztikulálva jelzem, hogy keresem a megfelelő szót a mondatom folytatásához - ...mizériát szeretném már a hátam mögött tudni. Szeretném ha már csak a múlt lenne. És úgy gondolom a Bagolykő az első lépés ehhez.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Cameron  Blanc
délután az irodában
Megkapom a többi irományt is. Megemelem a szemöldököm. Már hogy ne lenne releváns egy tanárkolléga ajánlólevele? Engem sokkal jobban érdekel ez, mint a vizsgaeredmények betűjelzései. Kinyitom és közben egy játékbe belemenően elismerő, viccet értő mosoly erősődik meg arcomon. Na lássuk csak! Belefeledkezem kicsit a helyes, magasztaló sorokba.
Lerakom aztán, visszaadva neki ezt is, hallgatva válaszát. Picikét összeszűkítem a szemem a kis beszéde közben. Nem mondhatnám, hogy hiszek neki. Simlisnek tűnik nekem. Már csak a tipikus szavai miatt is. Viszont én nem vagyok a testbeszéd tudora, mint a hamarosan engem váltó utódom. Vele bajban lesz, ha ez most tényleg csak valami előadás. Velem viszont szerencséje van. Mert ugyan megvannak a kételyeim, viszont mindig győz bennem az, hogy esélyt adjak, ha módomban áll. Most abban áll.
- Úgy legyen - bólintok egy nagyot, elszélesedő mosollyal.
- Üdvözöllek a Bagolykő Mágustanoda diákjai közt! - emelkedem fel a székemből és kezet nyújtok neki. Magamhoz veszek egy papírt, pennát ragadok és írok egy keveset rá. Engedélyezem a felvételi eljárás megkezdését.
- Ezt add oda a hölgynek! - intek irodavezetőm asztala felé odakint.
- Vele mindent elintéztek - kacsintok rá, miközben átnyújtom neki a dokumentumot, aztán visszaegyenesedem az asztal fölé hajoltságból és már állva is maradok. Ha nincsen egyéb, én elengedem őt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Teljesen jogos kérdés lenne, hogy mégis mit csinálok egy alig ismert ember motorjával egy egyáltalán nem ismert, kétes hírnevű autófényezőnél egy teljesen másik városban. A legjobb az egészben, hogy B kategóriás jogosítványom van, még csak vezetni sem tudom ezt a vérgépet. Elég komplikált mese lenne, és remélem, hogy soha senkinek nem kell elmesélnem.
Az ajkamba haraptam, ahogy toltam a motort előre, az ujjaimmal idegesen doboltam a kormány részén. Mi van, ha azt mondja, hogy csak autókkal dolgozik? Vagy ha nem is találom éppen itt? Már megígértem Haru exkollégájának, hogy kifényeztetem.
De igazából jobban izgatott, hogy mi van, ha felismer? Igyekeztem diszkréten és titokban nyomozni utána, eleinte csak véletlen egybeesések voltak. Az utóbbi hetekben nem tagadom, hogy szándékosan próbáltam követni, már amikor időm engedte.
Megráztam a fejemet, aztán begurítottam a motort oda, ahol reményeim szerint nem lesz útban. Kitámasztottam, majd az ujjaimat a hátam mögött összekulcsolva néztem körbe, hátha meglátom őt. Kódnevén Riot, vagyis Rafaelt.
- Helló - köszöntem kicsit hangosabban is, hátha úgy hamarabb érek el sikereket.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

oké, szomorú, hogy ez a Travolta nem vagy, de örülj, hogy ez sem KATT



ezzel a boldog gondolattal kívánok szép jó éjszakát

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Hercegh Kriszpin

Talán mégsem fogtam annyira mellé az enyhén erőltetett viccemmel, legalábbis ezt tudom levonni vendéglátóm mosolyából. Az elmúlt néhány perc során most először érzem úgy, hogy jól áll a szénám. Viszonylag. Meglep, hogy érdekli egy ilyen levél, hisz a történetem feketén-fehéren le volt írva több lapban is, ő is tudja, ki ül előtte. Bár nem látok a fejébe, ki tudja mi érdekli őt ilyenkor.
Hatalmas nagy megkönnyebbülést érzek, mikor Hercegh úr rábólint a dologra. Hirtelen megszólalni sem tudok, csak szélesre húzom a mosolyomat, úgy állok fel a székemből és rázok kezet vele immáron másodszor. Ez a kézfogás sokkal több életet, örömöt és még inkább felszabadultságot tükrözött, mint amelyikkel a beszélgetést kezdeményeztem. Egyszerre szállt le a vállamról minden teher és hirtelen már csak azon járt a fejem mit kezdek ezután. Már ma aludjak itt, vagy még menjek vissza Budanekeresdre apám lakásába, elújságolni neki a jó hírt?
- Köszönöm - bököm ki végül, miközben szedem össze a papírjaimat. Megigazítom arcomba zúdult hajtincseimet, míg ő nekilát írni valamit egy darab papírra. Figyelmesen nézek rá, mikor feltekint a keze ügyéből és fejemmel követem amerre a kezével mutat.
- Rendben - bólintok, s veszem el az általa nyújtott papírlapot. Mosolyom még mindig nem tűnt el az arcomról, nem is bánom, az ég világon semmit sem bánok most már. Az igazgató bizonyára még nem látott valakit aki tényleg ennyire örülhetett, hogy az ő tanintézményébe járhat.
- Köszönöm még egyszer. Viszlát! - Intek és azzal a mozdulattal lépek is az ajtó irányába. Kint ismételten mosollyal köszöntöm a titkárságvezető hölgyet s nyújtom felé az immáron igazgatóm által írt jegyzetet. Veszek egy mély levegőt, szóval mostantól itt, Magyarországon tanulok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Éreztem az egyre növekvő eret a homlokomon, ami már lassú csitulásba esett volna, ám nem volt erre alkalma. Nem különösebben szoktak érdekelni a rendbontások, most mégis felfigyeltem. Leginkább mert az éppen tulajdonomba eső kert világítódott ki a mozgástól. Az ablakon nézve ki egyértelművé vált számomra az alak, bár a ruháin nem tértem napirendre. Igazából semmin. Se a napszak, se a mód, se a történések nem voltak indokoltak kicsit sem.
- Balra - mondtam kicsit erőteljesebben, ahogy a kanapéról kihajolva néztem a bejárat felé, majd visszabillenve lazítottam a nyakamnál pár gombon az ingen, de egyelőre csak vártam nem estem túlzásokba. Kellett egy kis idő mindig, hogy valami kirázzon az aktuális idegességből, de most az egész lány által teremtett helyzet olyannyira meglepett és elterelt, hogy egy pillanatig szóhoz se jutottam, még le is néztem magamra.
- Ez csak a hétvégi - nevettem is fel egy pillanatra, aztán intettem a fejemmel, hogy üljön le, láthatóan nem az álldogálás lenne most a legmegfelelőbb. - Ilyenkor mondják, hogy megtalál a szerencse?
A kérdés talán piszkáló, talán nem, de egyelőre rengeteg dolog van, ami nem volt egyértelmű, viszont ez elé kellett tennem, amit láttam. Síró nő. Síró és egyedül támolygó nő. Ezek a létező legabszurdabb és legszarabb dolgok, amik történhetnek. Még pár percre a türelmét is kellett kérnem, még megcsörrent a telefonom, de csak átléptem a másik szobába, majd visszafelé egy üveg vizet is hoztam neki.
- Hogy kerültél ide, és miről beszéltél? Tudod vagy a zene vagy te, egyszerre a két hang érthetetlen.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Kicsit vehemensebb vagyok az átlagnál; mondták már, sőt, voltak is ebből gondjaim, de lehet, most kicsit túlzásba is estem, legalábbis ami a viselkedésem első benyomását illeti. Kellemetlenül is éreztem magam, mert ha kimondjuk, ha nem, vádaskodtam. Nyilván a rengeteg rossz tapasztalat az oka, gyakorlatilag mindig megnéznek, és olyan szemekkel, azokkal, maik elküldenének, amik idegennek, valami rossznak titulálnak. Jobban ismerem a rasszizmust pillantásból, mint szavakból, és a kommunikációs gát itt most kellő aggodalmat adott, hogy ijedten kezeljem. Talán rosszul, és ezt nem is tagadom, és bár neki kellett kezdeményezni, ez a tiszta lapos dolog jól esett az én lelkemnek is.
- Köszönöm - mosolyogva hajtottam le a fejem egy pillanatra, de aztán utána újra ráemeltem a tekintetem. Nem szeretem kerülni ezt a fajta kontaktust, mert bármennyire is ódivatú bizonyos körökben, én a kultúrámban úgy tanultam, ezzel mondunk és kapunk válaszul a legtöbbet. - Hangozhat ígéretnek is, de az nem csak rajtam múlik.
Mint már sokszor kiderült rólam az évek alatt, szeretem az embereket és kapcsolatokat építeni. Persze ez nem mindig szoros, jó vagy éppen kedvező, de akadt már olyan is, hogy jól indult és ment a kukába. Voltunk riválisok lányokkal, buta dolgokon is. Voltak fiúk, akik engem nem kezeltek nőként, és olyanok is, akiket én nem tudtam más szerepbe tenni mint egy haver. Ezen felül a felületes emberek, vagy azok, akikkel tényleg amolyan társak voltunk tanulásban vagy edzésen, de semmi egyéb. Na, ez, mióta idejöttem gyér. Lehetőségeim lesznek és vannak is, viszont élni velük csak akkor tudok, ha nem zárkózom el. Nem szeretnék, most sem léptem semerre. Pedig én is kapargattam már magamban, hogy ez most olyan kezdeti szöveg akart lenni, amibe a fordítóm és én is eléggé belegabalyodtunk.
- Sajnálom - vontam végül vállat kicsit el is nézve oldalra, nem szép a vádaskodás, be kell látnom, és komolyan gondoltam az elnézéskérést, nem várom el egyoldalúan, pláne így, hogy akkor kezdtük elejéről az egészet. Már amennyire lehet, bár ettől még nem hiszem hogy a személyiséges joghurtom elfelejti. Ez valahol azt hiszem aranyos, de azért vérciki is. Mindegy- Engedjük szabadjára.
- Egy kicsit... félrement - nevettem el magam, és igazából éreztem amit ő is, nekem így jött ki a feszültség, nála úgy láttam a mozdulat a kezével tükrözte ezt, de nem bántam, valahogy így volt természetes, hogy nem is akarta másra kenni vagy elmacsózni. - Ő a hibás, kiesett, mikor megszólítottál - mutattam a fülemben lévő kis köves darabra. Ezt használom általában fordítónak, viszonylag pontos, de csak ha a pár mindkét darabja egyszerre van rajtam. Különben így járok, mint most.
- Jóga. Nem kell nagy háttér - közöltem egyszerűen, de persze kivártam, még ő is levezeti, amire én is jutottam. Mondatrészenként aprókat bólintottam, majd cinkos félmosollyal billentettem oldalra a fejem, még vártam, hogy mire is jut. Nem kellett azt hiszem érvelni, ha komolyan gondolja, belemegy ebbe, legalábbis így gondoltam. És...
- Rendben - nyújtottam a kezem, aztán megszorítva az övét finoman ráztam párat a kezén, kicsit idegen volt tőlem, de jobb most belejönni, mint később nem érteni. - Küldök egy baglyot a helyről és az időpontról, időben, hogy ne lehessen gond, de általában pénteken van hat után, itt nem messze - mutattam is el a megfelelő irányba aztán a táskát a vállamra akasztva néztem még a lábainkra majd egy mosollyal felemeltem a jobb kezem és integetni kezdtem, hiába állt pár centire. ÉN SEM ÉRTEM MIÉRT. Én is kínos vagyok.
- Akkor később látjuk egymást, Zlatan - majd kikerülve őt visszaindultam az egyetemre a dolgaim elintézni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Budapest és környéke

Az ajtón belépve megtorpanok egy pillanatra, a falra csúszik a kezem, miközben leteszem a rádiót. Nem akarom, hogy elázzon, vagy baja legyen odakint, nagyon jól tud jönni, mikor újítok ezt-azt a ház körül. Kicsit odébb is piszkálom a lábammal, aztán meghallom és szót fogadok, nincs kedvem további negyven percet még a házban is bolyongani, ki tudja mekkora és kikerülnék-e valaha!
Még motyorgok magam elé kicsit, miközben odakerülök, de aztán csak bámulok le rá, valahogy elég abszurd, hogy alacsonyabban van, mint én. Még ha nem is sokkal. Pedig éppen ül.
- Csinos - csuklok talán nagyobbat is mint illene, mély levegő veszek, bent tartom, leszegve a fejemet, miközben bámulom a padlót pár pillanatig. Nem tudom, hogy jó ötlet volt-e egyáltalán idejönni ma este. Végül féloldalasan, szinte leroskadok a kanapé másik felére, a fejem a háttámlának döntve, felé bámulva, az arcomba hulló hajammal. - A legváratlanabb pillanatokban.
Bólogatok is mellé párat, még egy féloldalas mosolyt is megengedve magamnak, mielőtt feljebb húznám a lábaim, de a cipőm nem ér a kárpithoz, rendes vagyok. És szédülök. Nagyon.
A szemeim le is hunyom, talán még az álom is elnyom, nem érzem jól magam, ez egész biztos, még valamennyire érzékelem is a telefoncsörgést, de nem szólok rá semmit. Már épp kellemesen elbágyadok, mikor ismét megszólal, nekem meg felpattannak a szemeim.
- Hm? Vonattal. Meg gyalog. Mi az a sárga? Villamos. Azon is ültem - bólogatok újabb párat bizonytalanul, de visszadőlök a párnára, fáradt és rossz ez az egész. Elpárolgott az adrenalinom. - Csak bocsánatot kértem. Mert beszóltam. A cipőre is. Meg mert sok vagyok. Most is. És a komfortzónád is eléggé megcibáltam.
Felé pillantok kicsit, mielőtt egy nagyobb levegőt vennék. Inkább megtörlöm az arcomat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

- Ez becsülendő.
Bólintok is a kimondott szavakhoz, mert valóban így gondolom. Vannak ismerőseim, akiknek tudom, hogy kell a pénz, de mégsem képesek elmenni dolgozni. Akiknek minden munka valamiért nem felel meg, és mindegy, hogy az mosogatás vagy irodai munka lenne. Amit pedig szeretnének, az a munka egyszerűen nem létezik. Ezek az emberek azok, akiken bármennyire is szeretnék segíteni, nem tudok, hiszen tudom, hogy semmi sem lesz jó, és csak saját magamat hozom kellemetlen helyzetbe, ha beajánlom őket.
- A szív sem árt, de valóban a precizitás az első.
Megint nem tudok vitatkozni, hiszen ez a nagy helyzet. Itt az elsődleges szempont az, hogy tudja mi merre van, az iratok rendbe legyenek, tudjunk mihez nyúlni bármelyik napszakban, és ha kérdésem van, meg tudja válaszolni. Más kívánalmam nincs, csupán csak ennyit szeretnék tökéletesíteni a hivatalomban. Úgy érzem, hogy a hozzáállása nagyon elhivatott lesz, hogy jó segítségem lesz, hogy könnyen és precízen tudunk majd együtt dolgozni.
- Adok egy listát azokról, akik soron kívül jöhetnek be, ilyenek az iskolaigazgatók, a titkáraik, titkárnőik, illetve a gyermekeim, akik meg vannak nevelve, csak nem nagyon szeretnek ezzel a ténnyel élni.
Bár mostanában inkább szétesett a családunk és nem is tudom, hogy össze lehet-e egyáltalán még szedni, mégis szeretném azt hinni, hogy igen. Csak nem találom az a pontot, ahol ez az egész elkezdődhetne, de meg fogom találni, csak legalább életem egy része legyen rendben, hogy figyelmet tudjak fordítani mindenki másra.
- A fizetés száznegyvennyolc galleon, tizenkét sarló és huszonegy knút. Van természetesen túlóra pénz is, illetve a tanácstagi segítésért huszonöt galleont fizetünk még. Van esetleg kérdése?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Boglyas tér

- Nem? Nincs senki, aki ilyen kedves dolgokat tegyen veled?
Komolyan elcsodálkoztat, hogy egy ilyen kivételes és bájos nőnek nincs párja, aki elhalmozza mindennel, amivel egy nőt csak el lehet halmozni. Én megtenném, ha ő lenne a párom, hiszen látszik rajta, hogy olyan nő, aki igazán igényli és megérdemli, hogy sok törődést kapjon, és nem azért, mert elvárja, éppen ellenkezőleg. Mindig csodálom az ennyire ártatlan hölgyeket. A finom nőket, akik ízlésesek és természetesek. Tudom, én minden nőt istenítek valamiért, de ez így helyes, a nők csodálatosak, különlegesek és imádni valóak.  
- Mindenképpen neked szeretném adni őket, mert az egész faluban te érdemled meg a leginkább, hogy a rózsák hozzád kerüljenek.
Ebben biztos vagyok, hiszen ilyen kivételes nő itt nincs másik, és ha valaki igazán és őszintén fog örülni a rózsáknak, akkor az ő. A lényeg annyi lenne a fogadásban, hogy osztogassam el a rózsákat, de azt nem mondták, hogy egyetlen nőnek nem adhatok akár egy tucat rózsát is. Gondolom Vajda Ricsi nem így csinálta, hiszen tanácstag lett, aki több szavazatot kapott, mint a polgármester, szóval nyilván valamit nagyon tud a fiú. De én nem akarok már másokat kergetni a rózsával, ha a rózsák gazdáját egyetlen személyben megtaláltam. Ez a személy pedig az előttem álló, zavarban lévő lány, akinek komolyan olyan szemei vannak, hogy simán elhiszem neki, korábbi életében angyal volt.
- Különleges rózsák, ha földbe teszed őket, megerednek, és csodás és erős rózsává válnak, koratavasszal nyílnak, a tavasz hírnökeként, és egészen az ősz utolsó napjáig virágoznak. Legalábbis az idős néni, akitől vettem, ezt mondta.
Hogy valóban így van-e nem tudom, de tesztelés alatt van, mert vettem hatot magamnak is, és mér ki is ültettem őket a kertbe, azóta pedig új kedcvenc helye van Chleonak is.
- Nem hiszem, ha csak nem voltál Bagolyköves.
Velem nem sok helyen találkozhatott egy ilyen lány. Kizártnak tartom, hogy egy kaszinóba dolgozott volna, ahol megfordultam, látszik rajt, hogy ez nem az ő asztala.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Külföldi helyszínek → Európa

Két nap. Két nap telt el mióta elküldtem Arie-nak Niamey-t a levéllel, hogy legyen már szíves kitolni Walesbe a seggét, mert unatkozom - és ez nagyon fontos szempont - és lássa már hogy miféle fán terem is ez a Walesi rezervátum. Úgy tudom, nem olyan jól felszerelt, mint a Romániai, de az elemi mágusok nagyon értik a dolgukat, úgyhogy én nyugodt szívvel mondhatnám azt, hogy egy szinten vannak.
Tehát két nap. Két napja ülök a seggemen, csinálom a magizoológus helyett a kibaszott papírmunkáját, mert mint mindenhol itt is van ilyen, és nagyon is szükséges megírni őket, mert ha nem, jön a Minisztérium és bekopog, hogy mi a pálya? Különleges alkalom amiért megengedték, hogy egy ismerősöm és/vagy barátom kijöjjön hozzám. Nem meglepő, az igazgató élne-halna azért, ha itt maradnék, mint dimágus és segíteném a rezervátum működését, ám meg kell mondanom egyelőre, nincs különösebb oka annak, hogy itt maradjak. A szobatársam kurva idegesítő, nem véletlen beszéltem meg az igazgatóval, hogy amíg Arie itt lesz, addig mi a városban leszünk, maximum mutogatni jövök ide, mint egy turistacsoport vezető. Rábólintott, és meglepődtem, de megkönnyebbülést éreztem, amikor tisztázva lett. Azért ott már tényleg kell lennie valaminek, ha egy olyan ember, akit majdnem mindenki ki nem állhat, simán rábólint arra, hogy az egyik tanonckája lelép pár napra. Mert sajnos - és gyűlölöm ezt, utálom bevallani, gusztustalan -, de én itt senki nem vagyok, hiába vagyok legiliemntor, hiába tudok még ezzel is segíteni a dolgozóknak; ülj le, és írd meg a beszámolót. Megírom, te fasz... majd.
Mosolyogva, a pennát a papírlapokra hányva tolom hátra a széket, ami hangosan csúszik a kemény fapadlón. Cortez rögtön felemeli a fejét, majd lábam mellett csusszan ki boldogan a folyosóra.
- Takarodjunk, mert ha jól számolok Frank mindjárt itt lehet - karórámra sandítok, ahogy becsukom magam mögött az ajtót. - Niamey ennyire nem türelmes típus, úgyhogy bármikor betoppanhat a haverunk - vigyorgok rá Cortezre, aki összeszűkülő macskaszemeit emeli rám, és tudom, hogy tudja mire gondolok. Bizony Chleo is jönni fog Arie-val, aminek Cortez nem örül, Niamey főleg nem fog örülni, ha visszaér, én meg imádom ezeket a helyzeteket.
Komótosan lépkedve indulok el a szobánk felé, ahol összeszedek pár cuccot, egy táskába gyűröm azokat, majd sietős léptekkel indulok el a rezervátum hopp-pontja felé. Közöltem Frankkel, hogy ide jöjjön, és ez a leggyorsabb megoldás. A kandallóval szemben támasztom hátamat az egyik tartóoszlopnak, cigarettámat türelmesen meggyújtom, fejemet hátradöntöm, az oszlopnak támasztom, amíg várom haverom érkeztét.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Mátra Máguscsárda