Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Na tessék.
Szemöldököm megemelkedik a hirtelen kiélesedő vonások láttán, világos, ám még így is teljesen átlagosnak mondható íriszeimben összeszűkülő pupillám hasonlóan agresszív válaszreakció előszelét sugallhatná, ha egyáltalán képes lenne észrevenni azt. Amíg úgy dönt, ő most inkább elfordul, egy pillanatig pislogás nélkül meredek a széken kihűlő helye nyomára, halántékom támasztó öklöm keményen feszül meg, miközben lehunyva szemeim gördül át kezem homlokom alá.
Az egyszerre fojtott, mégis erőnek erejével feltörni készülő sóhaj megütközik egymásnak feszülő ajkaimban, a forró levegő végül orrlyukaimon keresztül távozik. Ezzel együtt mintha vállaim is eresztenének előbbi erőltetett tartásukból, ám azt távolról sem lehetne megállapítani, hogy ellazulnának. Én ezt nem.
- Nyilván azért kérdeztem vissza, mert nem érdekel - a várt felcsattanás elmarad, helyette nagyon is kimérten, ugyanolyan hangszínen formálom meg a szavakat, tekintetem végig rá szegezve. Utolsót slukkolok a csikkből, jobb híján a cipőm talpán nyomom el azt, a csonkot egyelőre tenyerembe ejtve. - Talán, ha valami más is lefoglalna ezen a felesleges - fél gondolatnyi időre akad fenn a mondat ritmusa, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy a következő kifejezést szeretném használni - hisztérián kívül - túlzás lenne állítani, hogy a fajtám jellemző idegállapot kezdené szétfeszíteni a koponyám, nem vagyok véla, még csak hasonló intenzitásról sem beszélhetünk, a hasonlóság viszont tisztán kirajzolódik. Legszívesebben lekaparnám a képem amikor ezt csinálja.
Arcáról az üstre esik a fókusz, fejem oldalra billen, nyelvemre harapva fogom vissza magam a kikívánkozó mozdulattól, hiszen elég lenne csak kinyújtanom a kezem, és az előbb elhangzó megállapítás máris elvesztené igazságtartalmát.
- Én nem végeztem.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Mielőtt a lányhoz érnék fordul el az ablaktól és kezdd el vitatkozni az egyik festménnyel, valami fura néven hívja, de eléri a kellő hatást pálcáját lobogtatva, mert a festmény bekussol. Irigykedve figyelem, ahogy elrakja a pálcát, ami minduntalan megkönnyíti neki a mindennapi életet, amit tud használni és nem csak a legalapvetőbb és legegyszerűbb bűbájokhoz. Hanem mindenhez. Mindenben segítségére van, mindent megkönnyít neki, én meg nagyra tartom magam, amiért tudok tárgyakat lebegtetni akár húsz percen keresztül is. Na, igen, ez a különbség a legtöbb idejáró diák és köztem. Ők még így is normálisabbak, és az ismerős érzés megint felcsap bennem, de ahelyett, hogy egy sarokban kuporogva kezdeném magam sajnáltatni, inkább a lányhoz lépek, megkocogtatom a vállát. Engedelmesen fordul felém, a meglepődöttségét, ha akarná sem tudná elrejteni, én pedig egy kellemes és talán nem olyan visszafogott mosollyal fogadom köszönését. Szemöldököm csodálatos ívbe emelkedik, amikor közli, hogy tegeződhetünk. Mi az a tegeződ? Jobb keze felém mozdul, ösztönösen lépek egy féllépést hátra, majd amikor kinyújtja felém, pár másodpercig csak értetlen nézek le a kézre. Vállamat kicsit megvonom, majd én is felé nyújtom a jobb kezemet és várok, hogy mégis mi fog történni. Alapvető etikettet nekem nem tanítottak, a magyar nyelv is neccesen megy, de talán hamar belerázódok ebbe.
- Mit jelent teg... tegeződhet? - hunyorgok rá a lányra, mert soha nem szégyen kérdezni, és talán most jött el az ideje annak, hogy egy kis magyar kultúrát is az agyamba véshessek. Biztosra állítom nektek, hogy valami a kinyújtott jobb kézzel lehet, mert a kettő egy időben történt majdnem. Az összefüggésre még nem jöttem rá, lehet szalutálnom kell majd, mert a jó magyar nép mégis egy harcosabb fajtából való, nemde? Ennyit még én is tudok ám, és szerintem már ez is bőven sok.
- Te vagy Dana, én Mihail Vladiszlav Sztravinszkij - mosolygok rá még szélesebben, és tudom, hogy nem kellene, de annyira aranyos arca van, hogy majdnem az első gondolatom az volt; akarom. De nem tehetem meg, megígértem mindenkinek, hogy kedves és jól nevelt véla-fiú leszek, ráadásul nem ezért szívtam ennyit az RJ-ben, hogy most és itt elbasszam az egészet.
- Új, igen - bólintok egy aprót felé, vélamágiámat teljesen visszafogva, még ha tudom, hogy ez egyenlő a lehetetlennel. - Kell nekem másik szoba, mostani nagyon büdös - még a gondolatba is beleborzongok, pedig a szag talán már kimehetett az orromból, ahogy a nyitott ablakoknak hála a tömény alkohol szag is távozott a folyosóról. - Neked jó illat van - szívom be mélyebben a levegőt, hogy még jobban érezhessem az előttem álló körül lengő illat-felhőt. Kellemes.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Czukorvarázs Cukrászda

Nem elég, hogy nem értem mindig, amit nekem beszélnek, de azt sem tudom hol vagyok néha. Mint nemrég kiderült számomra, én, mint Mestertanonc, és mint felnőtt - vóá - simán elhagyhatom a kastély területét. Mivel az a szag egyre elviselhetetlenebb a szobában, így ha nem muszáj ott tartózkodnom, akkor nem teszem. Bejártam az egész kastélyt, és nem önszántamból, nehogy félreértsetek, mert egyszerűen eltévedtem, de végül csak sikerült kikeverednem valahogy. És mindennek örömére döntöttem úgy, hogy na én most vagy így vagy úgy, nyelvi nehézségek ide vagy oda, de bizony enni fogok egy vörösáfonyás csodát, és leszarom, hogy meddig kell szenvednem a pincérrel azért, hogy megértse.
Ilyen elhatározások mellett robbantam be a cukrászdába, aminek ajtó fölötti csengője jelezte érkeztemet, nem mintha alapvetően ne fordult volna felém minden tekintet így is, pedig most emlékszem, hogy betettem a kontaktlencsét is, így világító kék szemem helyett mindenkire egy kedves, mélybarna szempár figyel vissza, ami fura külsőt kölcsönözhet nekem, majdnem fehér hajam mellé, de engedjük el a részleteket, nem szívesen akadnék fenn ezen, amikor a sütemény gondolatára összefolyik a nyál a számban. Pavlov-kutyája vagyok, főleg, ha származásom országának különlegességeit nézzük. Örömömre szolgál, hogy van egy kétszemélyes szabad asztal az ablak mellett, ha jól látom az utolsó, így gondolkodás nélkül rontok rá, nehogy valaki elhappolja előlem és véletlen én maradjak hoppon. Na, nem. Ennek most nincs itt a helye, teljes mértékben kizárt, hogy én itt ma ne az ablak melletti asztalnál egyem meg a süteményemet.
Formás fenekem huppan a széken, majd pillanatok alatt terem mellettem a pincér, pedig még az választékot sem tudtam átböngészni. Baszki, még az étlap sincs a kezemben, hát miért kell ezt csinálni? Szemének csillogása és érdeklődő tekintete nyilvánvalóan válasz a fel nem tett kérdésre, de akkor is. Be fogok durcázni... A gondolatot hamar elhessegetem, és az étlappal továbbra sem törődve emelem tekintetem a mellettem toporgóra.
- Helló - kezdek bele, amíg magamban összerakom a mondatot. - Én szeretnék vörösáfonyás sütemény és fekete kávé - legnagyobb megdöbbenésemre nem kérdez vissza, nincs értetlenség a tekintetében, csak lefirkantja, bólint egyet, meredten néz rám pár másodpercig, majd sarkon fordul és elmegy. Így kell ezt.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Nem vagyok a tanárod, hogy köteles legyek bármit kétszer elmagyarázni. - Megáll az ész, még Ábel van felháborodva, holott ki vette teljesen semmisnek az előző magyarázatát? Szabad kezével hátratúrja a haját. Nem remegősen ideges mozdulat, közelről sem arról van szó, hogy majd felrobbanna vagy szétfeszítené a düh. Ugyanakkor az előbbi sürgetés annyira tőle idegen volt, hogy muszáj volt kivonnia magát az irracionalitás vonzásköréből, térben is. Merthogy annál, minthogy kinyúljon Ábel felé (mert ez futott át a fején - több, mint kósza gondolatként).. nos, ennél az opciónál még magának az alkimistának a jelenlétét is sokkal inkább magáénak érezte. Azt legalább ismerte. Ezt nem.
De nem is ez a lényeg. Nyilván. A lényeg, hogy feleslegesen rabolták az idejét ezzel az egésszel itt.
Mintha nem lenne pokolian sok időd, kölyök. - Gúnyos megjegyzés, olyan pillanatban, amikor a legkevésbé sem igényli azt, természetesen.  Féloldalasan látni rá csak az arcára, ahogy összehúzza a szemeit erre. Mindegy. Arra biztosan nincs ideje, hogy a bolondját járassák vele.
- Ábel - épp csak néhány századmásodpercnyi szünetet tart, míg ízlelgeti az első alkalommal kimondott nevet, még ha az most szigorú feszességgel ejtett is. Meglepő, milyen könnyen jött a szájára, könnyebben, mint a Machay, de meglepő módon Dante egyébként tartja szokásai közt számon mások családnevének használatát. Nem az anyjára, apjára, testvérére, rokonára gondol az illetőnek, akit megszólít, hanem egyenesen rá, miért járná körbe bármilyen módon? Akár csak megszólításban is.
- ... nem érdekel a véleményed. Kérdeztél - válaszoltam, eredetileg sem közös tanulókörre ültünk le. - Igaz, az "én verzióm" zárás valóban magában foglalta a folytatás lehetőségét, implikálva a kérdést "mi a tiéd?", de pillanatnyilag ez már kevésbé érdekli. Az még azelőtt a szótlan, néma akármi előtt volt. Beszéd közben a zsebéből előveszi a cigarettatárcáját, rövid körmének élével kettőt koppant rajta, mielőtt kinyitná, s ezúttal nem a különböző szálakat rejtő rekesz nyílik ki, hanem az a mágikus második, amelybe teljes nyugalommal elnyomhatja és bennhagyhatja a csikket. A mozdulatsor akkurátus, s már csak Ábel felé néző testtartása árulkodik arról, hogy még mindig tudatában van a másik jelenlétének a teremben. Halk kattanással záródik vissza a tenyérnyi tároló a kezében; ezzel a hanggal együtt néz is ő fel.
- .. Hogy te mit gondolsz erről, a te dolgod. - Maradhat elméleteket gyártani akár, de azt Dante már nem tervezi kivárni; pont az a problémája, hogy Ábel láthatóan nem végzett még, mert amíg a fiú barna íriszei ezzel az intenzitással keresik az övét, addig benne is ott fog mocogorni valami számára kényelmetlen és nagyon erőszakosnak érződő késztetés, amit nem akar megfejteni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Pillangó-varázs Étterem és Teaház

Laura
Én

Belevetettem magam a munkába. A kaszinóban annyi plusz műszakot vállalok amennyit csak engednek, ha hazamegyek akkor pedig az óráimra készülök. Hugi napközben az előkészítőben van, mikor hazaér általában vidám és mosolygós - de csak addig amíg vissza nem csöppen a valóságba, abba  alakásba ahol hárman kéne élnünk, de a harmadik szoba érintetlenül áll már mióta. Egyre csak azon kattogok hol rontottam el ezt ennyire, hol fordíthattam volna vissza, mit tehettem volna ellene, éjjel nappal ezen jár az agyam, de néma szavaimra nem kapok válaszokat. Mióta már, hogy Jun elköltözött? Nem is hívott, nem is keresett. Hugival beszélnek, azt tudom, miközben átadtam a telefont, végig süket csönd volt a vonal másik végén.
Most is éppen telefonálnak, így inkább jobbnak láttam kiszellőztetni kicsit a fejem. Önostorozásom nem marad abba ennyitől, a hűvös levegő haragospirosra csípi arcomat, ahogy céltalanul vonulok előre, egyik embert kerülve meg a másik után.
Még hogy minden rendben lesz - bukkan fel megint gondolataim között a délután amit a kívánságok termében töltöttem Ellie-vel. Azt mondta minden rendbe fog jönni, és megoldjuk a problémáinkat, és én őszintén kívántam, hogy így legyen... Miféle kívánságok terme az ilyen?
Döbbenten tántorodok meg és borulok el, szinte felocsúdni sincs időm, már a karjaimon támaszkodom. Fogalmam sincs hirtelen mi történt, azt sem látom hol vagyok, beletelik pár pillanatra mire feltűnik, hogy hozzám beszél valaki, majd még egybe mire fel is emelem rá tekintetem.
Bocsánatkérésére automatikusan megrázom a fejem, majd már húzom is magam alá végtagjaimat, részben azért nehogy mások rámlépjenek, részben pedig azért, hogy így feltápászkodhassak. A bal csuklóm, amire estem kicsit kellemetlenül fezül, de nem fordítok rá különösebb figyelmet, így nem is látszik meg rajtam.
- Jól, persze - állok fel és nyújtom felé jobb kezemet, hogy felsegíthessem. - Ne haragudj, nem figyeltem, nem esett bajod?
Ajkaimon halvány mosoly játszik, szinte észre sem veszem, fel sem dolgoztam még a helyzetet. Annyira szürreális, hogy amíg Hugi valószínűleg otthon sír a telefonban, én itt karambolozok egy diákommal... Csak sóhajtok egyet, s közben körbefordulok, hogy azt is felmérjem hol van az az itt. Pillangóvarázs?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

- Ja! - ugyan nem felkiáltásnak indult, sokkal inkább egy válaszmondat kezdetének, az abszolút gyerekes, makacs, csökönyös - ez most nem egy felsorolás a tulajdonságaimról - reakciója kurta, éles, a fülnek teljesen kényelmetlen és kellemetlen nevetésre késztet. Kinyújtom ujjaim homlokom alatt, gyenge fejrázással gurul ki mosolyra húzódó ajkaim közül. Végigsimítva arcomon nézek újra vissza rá, az előbbi gesztus nyomai felszívódnak vonásaimból. Nem szórakoztató. - Végül is, nekem teljesen mindegy, te miért hallgatsz a párszaszóra - hátradőlve húzom oldalra szám, könyököm megtámasztva a szék támláján tárom szét karjaim, ezzel is a tudtára adva szavaim jelentését.
- Dante? - nyelvem hegyével nyalok végig alsó ajkamon, felszegem állam, tekintetem fel-le siklik alakján, ahogy várom, hogy folytassa. Talán egy másik szituációban, egy másik helyen, miközben épp nem az ő teljes, más emberi lényekhez abszolút inkapacitásáról megy a téma, esélyesen megütné a fülem az, amilyen otthonossággal ejti ki a nevem - holott a családom maga alig használja az Ábelt, sokkal kényelmesebb a másik -, most viszont nincs időm ilyenekkel foglalkozni.
- Ha nem érdekelne a véleményem, akkor nem mentél volna bele abba, hogy beszéljünk róla - hát persze, hogy megcáfolom. Nem vagyok pszichológus, nem látok a fejébe, különösebben még csak ismerni sem ismerem, az viszont,hogy az előbb elhangzott csupán egyszerű kifogás, világosabb még a napnál is. Teljes figyelemmel követem végig a mozdulatait - nem különösebben értem a belőlük áradó flancolást, de ezen a ponton minden már csak irritál, és nem kicsit szeretném kiverni a kezéből a hülye burzsoá cigarettatartóját, hogy rám figyeljen - bár ezt sokkal, sokkal egyszerűbb úton is el tudnám érni.
- Az az én dolgom - bólogatok párat, ahogy tudomásul veszem, tekintetem arcáról a bájitalra ugrik, majd vissza, tenyeremben egyre jobban kezd viszketni az elnyomott csikk helye. Nagyon, nagyon szeretném elrontani az egészet csak azért, hogy legalább annyira feltoljam benne a vérnyomást, mint amennyire azt ő teszi épp a végtelenül flegma gesztusaival, de azzal első sorban magamnak is ártanék.
Mi lehet végül is a legrosszabb? Majd megkérnek, hogy függesszem fel a felesleges politika tanulmányaimat? Megér ez nekem ennyit?
Hát persze, hogy meg.
- Jó, valóban az én dolgom - szabad kezeim ujjaim beleegyezően szántanak végig hajamon, hosszan kifújva a levegőt nézek újra rá, ahogy asztal lapjának szélén megtámasztva tenyereim élét kelek fel, majd dőlök előre. - Tudod, mi lesz a te dolgod, Dante? - szemöldököm kérdőn emelkedik meg, végig az arcát figyelve. - Helyrehozni ezt a szart. Az lesz a te dolgod - miközben beszélek, megemelem a csikket tartó kezem, azt viszont én magam sem tudnám pontosan megmondani, melyik szegmensnél csúszik ki a kezemből a kis, szilárd tárgy, hogy átszakítsa a füst ellen húzott bűbáj határait. - Sok sikert.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → Magyar Mágiaügyi Minisztérium

Idegesen szelte át a minisztérium csarnokát öles lépteivel. Megint nem kellett sok az apjának ahhoz, hogy kihozza a sodrából, pedig olyan jól begyakorolta már az iskolában hogyan tartsa kordában az érzéseit. De mégis, minden egyes alkalommal felment a cukra ha vele kellett beszélnie. Pláne, ha Léda is szóba került. Az egyetlen menedéke az egész világ elől Roxy volt, de a suli mellett vele is egyre kevesebbet találkozott. A húgával meg még inkább, amiért természetesen az apró teremtés csak még jobban zaklatta.
Nagyot sóhajtott, és hosszan behunyta a szemét, hogy egy kicsit lenyugodjon. Éppen mikor újra kinyitotta volna, egyenesen nekiütközött valakinek. Vagy neki ütköztek. Teljesen mindegy. A lényeg, hogy a leányzó - mert bizony az volt -, rendesen nekiütközött Zalán mellkasának, mire a férfi reflexből elkapta a másikat a vállánál. Így biztos volt, hogy ha a másik annyira meg is tántorodik, hogy abból akár esés is lehetett volna, mégse legyen.
- Hello Gerda - köszönt vissza egy mosoly kíséretében a férfi. Nem tetszett neki, hogy itt találkoztak össze, de ugyanolyan lazasággal nézett rá, mint mindig, miközben agyában kutatta a lehetőségeket, milyen áltörténettel álljon elő.
- Pontosan! - rukkolt elő a világ leghülyébb válaszával, hátha ezzel sikerül összezavarnia a lányt. - És te? - folytatta a csevelyt, mintha mi sem történt volna. Még csak az kéne, hogy valaki megtudja ki is az apja. Vagy hogy utána visszahallja valahonnan. No nem mintha Gerdát valami pletykásnak ismerné, de jobb volt nem próbálkozni.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Boglyas tér → Bogolyfalvi Hivatal és Művelődési Ház → Bogolyfalva Hivatala

A polgármester békésen hallgat és figyel amíg beszélek. Talán túl nyugodtan is, ami ugyan nem baj, de kételyeket ébreszt bennem. Lehet már le is buktam, csak nem mutatja jelét? Lehet, amikor kilépek az épületből Károly egyik fogdmegje vár majd rám? Őrlődöm a köztünk beállt csendben. Politikus, emlékeztetem magam végül, még mielőtt bepánikolnék és kiszaladnék az irodából. Azt mondják az államigazgatásban dolgozók mind ilyenek. Nyájasak és pókerarcúak. Ekkor a férfi megszólal, ismét egy kérdést téve fel. - Az élet hozta így. Munkára volt szükségem és elvállaltam ami jött - felelek megint az igazsághoz közelítő hazugságot. Csak azután dolgoztam, miután elszöktem és mindig olyasmit, amivel be tudtam olvadni. Semmi különleges, semmi presztízzsel járó, csak mosogatás, takarítás és hasonlók. - És talán azért sem, mert az iratokhoz jobban értek. Azokhoz nem kell szív, csak precizitás - csúszik ki a a számon a válasz folytatása és egy pillanatra megdermedek. Való igaz ezt őszintén mondtam. Nem vagyok undok vagy rideg másokkal. Már nem. Kegyetlen sem vagyok. Igazság szerint az soha nem is voltam. Csak egyszerűen zárkózott vagyok és a felmosó vagy a konyharuha érintésétől nem rázkódik meg a belsőm, míg az emberekétől, különösen a férfiakétól igen. Jobb szeretem messze elkerülni az ilyesmit. Amíg válaszolok úgy érzem leendő munkaadóm megint méreget engem. Lehet feltalálták a metamorf mágia visszaállítására szolgáló bűbájt? Az ajtajába bűvölték és a valódi arcomat látja mióta csak átléptem a küszöbén? Talán még ismerős is vagyok neki? Megint mélyet kell lélegeznem, hogy lecsillapodjak. Közben szerencsére elmeséli, hogy mire számíthatok, ha felvételt nyerek az állásra. Halvány mosoly árnyéka suhan át ajkamon a gyermekek említésére. Emlékszem mennyire szerettem volna régen anya lenni. De akkor most a kicsivel kellene bujkálnom, ami minden lenne számára, csak megfelelő életkörülmény nem. Szóval összességében jobb, hogy nem maradt hús-vér kötelékem Károllyal. A sors kegyes volt hozzám. - Értem - bólintok, amikor kijelenti, hogy főleg az ő ügyeit kellene intéznem és csak másodsorban mindenki másét. Ennek örülök, mert ez azt jelenti, hogy sok dolgom lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastélyt körülvevő vidék → A kastély → Tantermek

Annyira igyekszik kizárni Ábel jelenlétének élénkségét, hogy az apróságokra nem is figyel - mint a fiú arckifejezései és egyre baljósabb gesztusai. Pedig a macskáknál is feltűnik az embernek előbb-utóbb (sajnos abban az esetben is inkább utóbb), hogy az ember figyelmetlenségét készülnek büntetni. Ha mással nem, az asztalról leverődő poharakkal, elrágott számítógép kábelekkel, töltőkkel.
Dante az a hanyag gazda most, aki hiába hallja a puha lépteket és motozást a háta mögött, valami mégiscsak fontosabb, minthogy oda figyeljen, így tökéletesen ignorálja az "az az én dolgom"-ból kiérződő egyre növekvő idegességet és irritáltságot.
Szeme sarkából látja aztán a bájital felé mozdulni a másikat, de effektíven fellépni az események ellen már nincs ideje, mindössze annyit mondani..
- Mégis mi a f*szt csinálsz? - Költői kérdés, mert pontosan látja, hogyan emeli meg a kezét Ábel, illetve a szertárban tapasztalt eset után azt is tudja, hogy képes beledobni, és képes lesz elengedni a csikket. Nincs semmi drámai abban a lagymatag plöttyenésben, amivel először a csikk csak a sűrű főzet tetején landol majd lassan beissza a folyadékot és elmerül benne.
- Te kib*szottul nem vagy eszednél, mi a k*rvaisten bajod van? - Ábelnek van néhány másodperce kiélvezni a látványt, mert valóban sikeresen felvitte a vérnyomását a másiknak, látszik minden tagján, hogy csak nagyon kevés választha el, hogy nemes egyszerűséggel nekirontson. Mindenki életében vannak pillanatok, mikor felhúzza valami, akár a tömegközelekedésen, akár egy koncerten, tömött utcán, meglök egy idegen, még elkapod a jellegzetes "ch" hangot is - a te fejeden pedig átfut, milyen lenne megfogni a hajánál fogva, hátrarántaná, aztán nekicsapni valami kemény felületnek. Nos, jó, lehet, nem mindenkivel fordult elő, az viszont biztos, hogy többeknél ez általában megmarad fantázia szintjén. Mentségére legyen mondva, Dante is így van ezzel - azt viszont nem mondhatja el magáról, hogy még sosem valósította meg, helyezte át a gyakorlatba ezt a mentális képet. Most is nagyon közel áll hozzá, és talán most is így történik majd...

A teremben lassan terjedni kezd valami Ábel számára valószínűleg merőben ismeretlen szag. Enyhén fojtó, arcot összerántóan kesernyés ammóniához hasonlító odőr, mégsem teljesen ugyan.. keveredik egyfajta áporodott, dohos, leginkább a penészre emlékeztető aromával - a kettő keveréke, ha mély levegőt vesz olyan érzést kelt, mintha vastag moharéteg telepedne a tüdejére. Ki tudja egy pillanatra vagy hosszú másodpercekre, de bele is szédül, ebből azonban egy szájára tapadó kéz rántja ki, ébersége és eszmélete visszatér, tisztán érzékeli maga körül a környezetét és azt is, ahogy Dante tenyere befedi az egész alsó arcát; mutatóujjának első perce és hüvelykujja pedig az orrát fogja be. Hátulról nyúl előre a válla fölött, így felső testének és karjának satujába tudja fogni a testét is, így kezdve cseppet sem gyengéden húzni és rántani az ajtó felé. Másik kezében varázspálca van, amit  Ábel kieső percepciójának rövid periódusában vehetett elő.
- K*rvára megérdemelnéd, hogy hagyjalak még párszor letüdőzni ezt a szart, hátha teljesen leég a tüdőd... - fogai közt szűri a szavakat halkan, pózuk miatt közvetlenül Ábel füle mellett. Nem mintha neki olyan sok múlt volna rajta. Csak azért tudta a szája elé feltenni még viszonylag (és sajnos még így is lesz egy köre a gyengélkedőn, elvégre még így sem volt elég gyors) hamar a légszűrő bűbájt, mert felismerte, hogy a penészes ammónia szag valami végletesen rosszat jelent. A hangsúly a valamin van, mert még sosem látta, hogy nikotin került volna ebbe a főzetbe, ki tudja, milyen kémiai reakciót indított el. Sajnos, ha már érzed a szagot, azt jelenti, hogy be is lélegezted, így mindössze mennyiségekről és mértékekről van szó igen vagy nem helyett.
A vérnyomása az egekben a dühtől és természetes módon - bár ezt sosem ismerné el hangosan - a hirtelen ijedtségtől. A vére a fülében dobol, egész tartásából süt ez a nagymértékű feszültség, melyet az előbbiek egyvelege alkot, szívverése gyors, mintha rohant volna. Kilöki az ajtót, mikor odaérnek és konkrétan kilöki, kipengeríti rajta Ábelt, az sem érdekli, ha a lendület miatt a földön köt ki az idióta macskája, mert most olyan üveget lökött le, amiben sósav volt. Parázsló dühvel és némi pánikra emlékeztető kapkodással néz rá az ajtóból.
- Takarodj le a gyengélkedőbe, szólj valamelyik tanárnak, aztán rohadtul ne kerülj a szemeim elé. - Azzal felhúz egy bűbájt az ajtóra, hogy a szobában keringő gázok ne szivároghassanak ki a folyosóra, végül az ajtó hangos dörrenéssel csapódik be a háta mögött, ahogy feszültséglevezetésként teljes erőből vágja be maga mögött. Merthogy valóban úgy tesz, ahogy pár perce Ábel is mondta - "helyrehozza ezt a szart".

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Keleti szárny → Első emelet → "Vigadófreskó" folyosója

Elcsodálkoztam, mikor a fiú hátralépett bemutatkozásnál, még hezitált is, hirtelen azt hittem, hogy nem szeretné viszonozni a kézfogást, de kezdtem rájönni, hogy valószínűleg nem ismeri ezt a formaiságot. Mikor ő is kinyújtotta a jobb kezét, óvatosan közelebb léptem hozzá, majd jobbommal megfogtam, aztán kezet ráztam vele.
- Nos, így szoktuk üdvözölni egymást, ha még nem találkoztunk. Ha valakivel többször találkozol, aztán a barátod lesz, akkor üdvözölheted pacsival is, olyankor felemelitek az egyik kezeitek és belecsaptok egymáséba. Vagy akkor puszit adtok egymásnak arcra, változó... a férfiak inkább pacsit szoktak adni, fiú és lány meg akár pacsit és puszit is adhat egymásnak, lány és lány felállásban meg főként a puszi játszik - magyaráztam neki nagy bőszen. Nem tudom, mennyit értett meg belőle, mert elég sok információt zúdítottam rá, azért még egy bátorító mosolyt küldtem felé, hogy rendben van, ha sok neki ez így, majd kialakul. Azzal már nem akartam szegényt traktálni, hogy ott a testbeszéd is, nem mindegy, hogy gyengén, markánsan vagy túl erősen szorítja meg valaki a másik kezét, mert arról is sok mindent le lehet olvasni jellemileg. Feltűnően puha volt a keze, lehet aranyvérű családból való és házimanókat tartanak? Nem akartam abba se belemenni, hogy aki sokat dolgozott, annak érdesebb volt, hiszen egyáltalán nem ismertem a kilétét, egyrészt ez az ő dolga volt, másrészt nem szerettem ítélkezni. Azt így kinézetre rögtön megállapítottam magamban viszont, hogy nem csupán jó kiállású, hanem nagyon ápolt volt, ez pedig egy külön plusz pont volt részemről számára.
- Nos, a tegeződni azt jelenti, hogy nem magázod a másikat. Magázódva szólítottál meg, de ha tegeződünk más lesz a nyelvezet, meg akkor közvetlenebbnek érzi magát az ember a másikkal. Személtetem, például magázva úgy kérdezed a másiktól: Tudja, merre találom a Rellon házvezetőt? Tegeződve pedig így mondod: Tudod, hol találom a Rellon házvezetőt? Magázódva: Maga nagyon kedves. Tegeződve: Nagyon kedves vagy. Érzed a különbséget? - csacsogtam neki, bár szerintem vágta már, hogy miről is van szó. A magyar nyelv valóban nem volt könnyű, rengeteget szenvedtem vele, mire használható tudást szereztem vele kapcsolatban. Anyámék mindig is figyeltek a taníttatásomra, és mivel magyar nyelvű iskolába írattak be, így különórákra jártam magyarból. Persze tudtuk, hogy él a fordítás lehetőség is, de azért az alapokkal nem ártott tisztában lenni, úgy volt vele a család, és milyen igazuk volt...
- Mondd csak, honnan jöttél? Én Izlandról származom - érdeklődtem tőle, mert ő is elég északinak nézett ki a megjelenése alapján.
- Örvendek, Mihail Vladiszlav Sztravinszkij. Elég hosszú neved van, hogy hívhatlak? Mihail? - kérdeztem tőle széles mosollyal, majd folytattam:
- A teljes nevem Dana Straw Berry, de általában Dana-nak vagy Eperkének hívnak.
Beigazolódott a sejtésem, hogy srác még új itt, ráadásul megtudtam, hogy a szoba, ahova beosztották rém büdös.
- Az nem jó, utálom a büdös szagot. Szerintem, ha jelzed a házvezetődnek, biztosan fog találni valami megoldást erre. Vagy rászól a többiekre, hogy takarítsanak rendesen vagy tisztálkodjanak - gondolkodtam hangosan, hiszen nem tudhattam, mi volt a bűz forrása -, vagy ha szerencséd van, beoszt egy másik szobába - folytattam elgondolkodva. Szerencsére nálunk nem volt ilyen gond, mindannyian szerettük a tisztaságot a szobánkban és mindannyiunk adott a higiéniára, el sem tudtam volna képzelni, hogy egy büdi helyiségben éljek.
- Köszönöm - feleltem neki pironkodva, ez milyen cuki megjegyzés volt részéről. Parfümöt nem igazán használtam, tusfürdőkből pedig megválogattam, hogy mit használok. Azokat szerettem, amelyek nem volt émelyítőek, hanem kellemes volt az illatuk, plusz még lehetett érezni kicsit őket fürdés után is. Beszélgetés közben örömmel tapasztaltam, hogy kezdett végre elpárologni a levegőből a festményekből áradó piaszag, ráadásul Lagzi Lajcsi a fenyetésem óta halkabbra fogta a mulatozást.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Átrium → Igazgatói iroda

Cameron  Blanc
délután az irodában
Izgul rendesen a fiatalember. Igyekszem ezen enyhíteni szokásos, kedves viselkedésemmel. Hálás bólintással veszem át az iratokat, amelyek egyébként emlékeztetőnek is jók. Szörnyen össze tudom keverni a különféle megkereséseket, kérvényeket, viszont ha tudok hozzájuk társítani még pár dolgot, lassan összeáll a kép. Nála a név mellé az iskolája meg a berezeltsége, ezekből jön össze, ő melyik delikvens is. Elismerően bólogatok, miután átvettem a bizonyítványokat és nekiálltam fellapozni. Szép eredmények.
- Azokat is nekem szánod? - bökök aztán fejemmel arra a néhány papírosra, amit tovább szorongat. Szívesen veszem, ha van még mit mutatnia nekem.
- Igazából kapóra is jön ez az év vége neked. Úgy értem, a vizsgaidőszak miatt elég hamar kiderülhet, mit tudsz - magyarázom meg, miért mondom ezt. Bár az is igaz, mint azt a mellékelt ábra mutatja, nem tanulási gondjai voltak sohasem. Egészen más jellegűek. Igen, tudomásom van róluk.
- Mondjuk nem pont attól félek, hogy ne mennél át jó eredményekkel - árulom is el, mi jár a fejemben, miközben visszacsúsztatom neki a bemutatott okmányokat, majd hátradőlök és mélyen a szemébe nézek.
- Inkább mesélj arról, mi változott? Miért nem fogsz többé muglik előtt varázsolni? - érdeklődök indokairól, arcomon nyugodt mosollyal, miközben tényként kezelem, hogy nem fog többé ilyesmit tenni. Hiszen, ha nem így lenne, nem lenne miről beszélnünk. Ugye van miről beszélnünk?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

Bagolykő Mágustanoda Fórum → OFF csevegő

lebuktál, Theon. nem szép dolog ilyen ronda valótlanságokat állítani, főleg nem újságon át híresztelni, miközben itt meg egyértelműen repetáért áhítozol. na jó, arról már ne is beszéljünk, hogy úgy egyáltalán nem volt szép dolog ez az egész...