|
|
Süveges Lili
INAKTÍV
SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
|
Talán félrehallotta, tűnődött még közben Lilkó, és nem fejenként egy galleon a rendelésük, hanem összesen. És mondjuk vacsorával együtt. Vagy persze az is megeshet, hogy hatalmas infláció történt abban a két percben, mialatt Beni megrendelte az italt, és az elkészült. Majd szólni kell a pultosnak, hogy frissítse a kiírt árakat, mert így hamar elvesztik majd a vevőiket.
Mindenesetre megnyugodott, hogy akárhogy is, pénz van nála, csak remélhetőleg azután is fog maradni, hogy távoztak.
- Ajándékra? Hű. Hát.. - nem akarta, hogy Beni rágja magát, és szomorú legyen, de sajnos nem nagyon volt ötlete, elvégre még azt sem tudta, hogy az emlegetett illető egyáltalán kicsoda.
Fiú vagy lány, esetleg házimanó? Vagy a tengerimalaca? Így aztán nehéz volt ajándékötletet mondani, bár alighanem egy nyers répának bárki örült volna az említettek közül.
- Miket szeret? Vagy mivel szeret foglalatoskodni? Valami témába vágó ajándéktól biztos megenyhülne. - És ez lehetett egy kviddics magazin vagy valami jutalomfalat is, annak függvényében, hogy ki az emlegetett illető. Bár azért Lili csak gondolatban bolondozott a témával, azért azt sejtette, hogy nem egy házikedvence sértődött meg rá, amiért nem vele ment bálozni.
A bátyjáról szóló sztorin aztán a kis Süveges is jót kuncogott, próbálva elképzelni az esetet, de aztán összeszedte magát és védelmező üzemmódba kapcsolta magát.
- Jobb lesz, ha vigyázol, mert van még egy Süveges, aki elláthatja a bajod a hóban!
Persze a végére az arcizmai feladták a küzdelmet és elvigyorodott.
- Bárcsak láttam volna! Biztos mókás volt!
|
|
|
|
|
|
|
Süveges Lili
INAKTÍV
SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
|
Szép napot a nem kék embereknek is  Szerintem is klassz volt a tegnapi nap, pont úgy túlélhető volt, mint a tegnap előtti, sőt, még könnyebben is, mert azzal a tudattal telt, hogy hétvége követi 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess
RPG hsz: 997
Összes hsz: 4919
|
kivéve, ha zombiapokalipszist kell túlélni. Az lehet annyira nem
|
|
|
|
|
Süveges Lili
INAKTÍV
SÜVILILI ^_^
RPG hsz: 508
Összes hsz: 1299
|
Szerintem igenis lehet szép börőd zombi apokalipszis idején. Csak meg kell mosni rendszeresen, és vigyázni, hogy ne harapják le
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Bajnóczi Kimoriah
INAKTÍV
Zsákos nőszemély
RPG hsz: 219
Összes hsz: 633
|
Mellettem. Csak mellettem. Ellenem ne, mert Belián zombiktól véd meg, de te nem vagy az, szóval elfutnék inkább...
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs
Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess
RPG hsz: 997
Összes hsz: 4919
|
lovag vagyok, nekem is van kardom 
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Radetzky Bercel
INAKTÍV
RPG hsz: 200
Összes hsz: 558
|
Gerda - Oké.
Mordulok egyet magamban arra, ahogy megérkezik, de nem teszek mást, csak lepillantok rá, majd fel a minket néző lányra, hogy akkor minden rendben van-e, jó emberhez érkezett-e, meg ilyenek. Csak felmutatom a hüvelykujjamat, mjd tátogva kérek két étlapot, és a kérdései közül az elsőre illendően válaszolok is:
- Háromszáztizenkilencezer-ötszáz jó magyar forint.
Bólintottam nyugodtan, miközben én is helyet foglaltam. Az igazság az, hogy szerettem volna megadni a módját, mikor ideér, virággal köszönteni, kihúzni a székét, mondani valami kedveset. De nem. Mert ő már leült, szóval én lassan eresztem ki a levegőmet, míg a neki szánt mosoly szépen, fokozatosan olvad le, és áll vissza az arcom olyanba, amilyen mindig is lenni szokott, egyszerű semlegességgel. Azért még reménykedek, hogy hátha nem lesz ez olyan rossz, mint amilyennek tűnik jelen pillanatban. De nem tudom, hogy mit is vár, hogy mit teszek majd, hogy meddig lesz türelmem ehhez. Türelmes vagyok, de nem mindenben, és a duzzogás valahogy az egyik legrosszabb női tulajdonság, de neki mégsem, mondhatom azt, amit Médinek, mert akkor felképelne, és itt hagyna. Na akkor lenne csak igazán kidobott pénz a mai este.
- Virágot is hoztam, de azt loptam, ha ez megnyugtat.
Nem gondoltam volna, hogy ekkora problémája van a történettel, hogy más is licitált rá, mint a pasija, ráadásul ez az egész a jó ügyre megy, szóval végül is, nem őt vettem meg, hanem adakoztam az állatoknak meg az árváknak, ha jól emlékszem. Nem sok közünk volt amúgy egymáshoz, szóval még csak azt se mondhatom, hogy haragszik rám, mert nem felüdtünk össze anno, vagy lehet, hogy egy barátnője miatt utál? Na, mondjuk az meglehet, kicsit sok egyszerim volt, de én mindegyikkel letisztáztam, hogy csak egyszer leszünk együtt, szóval, ha valamelyik pár óra alatt azt hitte mégis, hogy megfogta velem az Isten lábát, hát nagyon tévedett, de ez meg nem az ő dolga, úgy vélem.
- Házas vagyok.
Bólintok erre a megállapítására is, mert valóban, rendelkezem egy darab Edit keresztnévre hallgató asszonnyal, akinek azt mondtam, hogy “licitálni fogok, licitálj te is”, mondjuk azt is, hogy ameddig kereted van. Ő ezt nem mondta, így lehetett az, hogy négy öt és tizenegy év közötti lányt megloptam.
- Elmondhatom az én verziómat, mielőtt szétvered a fejemen Bözsi néni díjnyertes virágait, a földhöz vágod a whiskey-t, és elviharzol?
Mert jelenleg nagyon úgy néz ki, hogy erre készül. Robbani fog, és mi mind az áldozatai leszünk ennek a ténynek. Én pedig, ha lehetőség van rá, megelőzöm ezt.
|
|
|
|
|
Lóránt Bence
INAKTÍV
MT (marha tehetséges)
RPG hsz: 581
Összes hsz: 1794
|
 Egy valószínűtlenül havas naponMárkóban meg tudunk egyezni, bármilyen elkerülési manőverben benne vagyok. Tényleg csak az zavar, hogy láthatóan nem tetszik neki, hogy Masa mellett vagyok, de most mit tehetnék? Annyira viszont nem zavar, hogy komolyabban érdekeljen erről a véleménye, egyelőre. Masa arca mint egy nyitott könyv, de én is csak mosolygok rá. Arra kíváncsi lennék, ha benéznék a fejébe, mi járna az aranyos kis kobakban, de megfogadtam, hogy nem teszek ilyet vele. Akkor sem, ha ő néha becsászkál, de nem hiszem, hogy ilyet tenne. Amúgy sem találna semmi olyat, amit már eddig ne tudott volna, vagy nem tájékoztatnám az aktuális eseményekről. Általában a Félszeműben úgyis elmondunk egymásnak mindent, szóval senki sem marad le a másik életéről igazán. Sokkal jobban házban bent lenni, igaz, az, hogy nem mozgok, így az itteni melegség párosul azzal, hogy nem melegítem magam, de szerencsére itt van mellettem a szalmaszőke társam, aki minden körülmények között az operában volt segít rajtam, ha mellettem van. Kicsit furcsa is nekem, hogy beváltott komolyabba, és elgondolkodik az egészen. Oké, én kérdeztem, de látom, hogy máshogy járt az agya, nem csak a Masáskodáson.
- Igazad van, mindent meg kell fontolni az életben. Ahogy szoktuk – egy mosolyt villantok felé, majd metakommunikálva szeretném kérni, hogy hozzám bújjon, átölelés célja kivitelezésének tekintetében. Természetesen már jön is, és többet is tesz annál, jó szorosan melegíteni kezd. Na, most mondja nekem valaki, hogy nem cuki, hanem csak hibbant? Lehet, hogy csak nekem jár ez, de akkor meg jól esik. Mindjárt melegebb is lesz, kicsit belepirulok, mégiscsak egy intim dolog ez, bármennyire nem újdonság. Addig elmondom neki az őrült és be nem tartható terveimet vele kapcsolatban, ha munkába kell állnia.
- Hát… arra alkalmatlan vagyok szerintem – de tényleg, nem bírom az erőszakot, és bár a gurkóval örülök, ha eltalálok valakit, meglátom a gyenguszon és én érzem rosszul magam tőle. Fizikailag ő, de értitek. Felfigyelek arra, hogy jól esik neki ez a dolog is – nem a kviddicses, hanem a bevásárlásos -, és ha besütne a Hold, lehet, hogy még én is meghatódnék. Jólesik, hogy jólesik, na.
- Én nem érzem olyan fontos dolognak a pénzt, inkább segítenék másokon, vagy varázslényeken – osztom meg a hirtelen kipattant ötletet vele. Nem igazán tudom, hogy mi szeretnék lenni, de jövőre muszáj lesz már kitalálni legalább nagyjából, hogy mi merre hány méter. Hirtelen feláll a szőr a nyakamon, ahogy beleszuszog, és a gerincem mentén is hideg lesz… jaj, te lány, miért teszed ezt velem? Abba ne hagyd!
- Értem – mosolyodok el, hogyne érteném. Ha én nem érteném, akkor… ja, Márkó még értheti. Na, mindegy, jól esett volna azt gondolnom, hogy őt csak én értem igazán, de ez nem így van. Talán majd egyszer változik a helyzet és én leszek a Masakiismerő kisiparos. Haha, ezt még én sem hiszem el! Hagyom, hogy szórakozzon az ujjaimmal, én pedig már rég piszkálom a haját, most vettem észre. Olyan puha is, meg cuki is, ahogy Masa maga.
- Külföldre? – ismétlem vissza. – Mi célból? Azt hiszem elárultam a választ – kuncogok, majd belenézek azokba a csoda szemekbe. – Kirándulni, más kultúrákat megnézni szívesen mennék. Amúgy pedig fogalmam sincs. Ezek szerint te elmennél innen? – kérdezek vissza, elég kézenfekvő a kérdés. Hirtelen tolom el magamtól és egy hatalmasat tüsszentek, igyekezek nem felé szórni a bacikat. Ismétlés a tudás anyja, így lesz még egy, a zsepivel, amit gyorsan előhalászok, eltüntetem az undormányos dolgokat.
- Van teád? Nekem elfogyott – pislogok rá, majd gyorsan magamhoz szorítom. – Ne haragudj, nem akartalak beteríteni – kérek elnézést a hirtelen mozdulat miatt. – Megyünk? Félek, hogy bármennyire is meleg vagy, már késő - a mutatóujjammal, ami tiszta, cirógatni kezdem az arcát, finom köröket írok vele. – Annyira egy barom vagyok, hogy nem hoztam kabátot. De… nagy pizza lesz a jutalmam – nevetek, majd megvárom, hogy le akarjon szállni rólam, de akkor felkapom, felállok és megpörgetem.
- Mehetünk, hölgyem? – kérdezem és az ujjaimat az övébe fűzbe – nem, nem a nadrágövébe – elindulunk, ha ő is szeretne. //Köszi a játékot  //
|
|
|
|
|
Farkas Piroska Beáta
INAKTÍV
Pirinyó
RPG hsz: 25
Összes hsz: 154
|
Zétény[zárt] - Nem kitalálni kellett volna, csak nem túlgondolni. – mosolygok. Viccesek az emberek, mindig ezt csinálják. Ha mondasz nekik valamit, már azelőtt kikérik maguknak, mielőtt bármi sértő tartalom lenne benne, mert már zsigerből belekombinálják. - Ügyes gyerek vagy te, látom rajtad. Meg fogsz birkózni a feladattal. - felelem némi szarkazmussal a csipkelődésre. Van egy stílusa a szépszeműnek, meg kell hagyni, de ma valahogy pont erre van szükségem. Vagyis, az elmúlt hetekben már erre lett volna. Illetve hónapokban. Így pontosabb. – Ne aggódj, drága, nem rád fogok figyelni. Amíg odavagy, én intézem a többit, te csak várd ki a megfelelő pillanatot. – mondom egy huncut félmosollyal. Ahogy nézem elsétálni, továbbra is ott motoszkál fejemben a gondolat, hogy szívesen megnézném őt bódultabb meg boldogabb állapotban. Van benne valami furcsa, talán a stílusa, vagy a markáns arca teszi, akárhogy is, érdekelne, hogyan hatna rá a bájital. Nem biztos, hogy pont úgy, mint erre az üresfejű csapatra. Minden esetre most az elterelésre vagyok kénytelen koncentrálni, a fiú ráér később. Talán a tesóimnak mégis igazuk volt, tényleg rossz házba keveredtem... Legalábbis ők mindvégig arra fogadtak, hogy velük ellentétben engem a Rellonba osztanak majd. Valamikor bizonyára így is lett volna, még 14-15 éves koromban. Ha akkor kerülök ide, kétségtelenül igazuk lett volna, de az elmúlt pár hónapban túl sok minden változott. Bár így sem az ő házukban kötöttem ki. Megvárom, míg a kékszemű akciója végeztével kellő távolságra kerül a tanári kartól, majd a táncoló párból egy egybefüggő, a tanári asztal feletti egybefüggő spirált kezdek keringetni a szívekből, végül egy rájuk hulló szívesővel fejezem be a műsort. Mint aki jól végezte dolgát, fészkelődni kezdek, kissé kifordítom a székem a másiké felé, így jobban ráláthatok az egész teremre és társaságomra is. Gondolok egyet, és gyorsan, míg a szépszemű a többi Rellonossal van elfoglalva, fogom az üvegcsét, lecsavarom a tetejét és állítva beteszem a széke alá, hogy könnyebben elérhető legyen számomra, ha úgy döntök, használni fogom. Kényelmesen hátra dőlve, már keresztbe tett lábakkal ülve várom őt vissza. - Nos, meg vagy elégedve a műsorommal? – kérdem az uraságtól, közben már a következő akcióra készülve a pálcám az ölembe teszem, hogy megmarkolhassam helyette a poroszacsit. Mikor már majdnem megindítom a mozdulatot, veszem észre, hogy a másik mennyire ügyel poharára, és hogy oda-odasandít az enyémre. Hát így állunk. Azt már megtanultam az évek alatt - magamból és másokból kiindulva is -, hogy ha valaki valami rosszban sántikál, hajlamos abban az időben védekezésbe is fogni. Persze az ilyesmi nem feltűnő, de elég eleven fiatal voltam, igencsak élénk fantáziájú társasággal megáldva. Ráadásul, ha az ember lánya már kijárta a gimit, de nem ám bejárósként, hanem egy igen picuri albérletben, felügyelet nélkül, fiúkkal-lányokkal vegyesen élve, nos, sok érdekességet tapasztal meg az unatkozás ellenszere gyanánt egymás ellen minden létező csínytevést kitaláló fiatalok mellett és –ként. Lényeg a lényeg, az érzékeim igencsak kiélesedtek, ha csínytevésről van szó. Megfogom hát poharam, abban a hitben, hogy ha végig kezemben tartom, nem fog kísérletezni semmivel a sötétben. Így legalább koccintunk is, az úgyis olyan jól illik az összképhez. A sötétség beálltakor feltörő hangok egyre nagyobb zűrzavar beálltára engednek következtetni, főleg, mikor már pár lány sikongatni is elkezd, és székeket hallok felborulni. Megmosolygom a szituációt, de egyelőre másra koncentrálok. Érzetem én, hogy kelleni fog még nekem az a bájital. Még a világosság visszaállta előtt magam elé képzelem az üvegcsét, felé mutatok a pálcámmal, és elmormolom a varázsigét. Feltűnésmentesen lebegtetni kezdem, egyenesen a szépszemű háta mögé. Szerencsémre nagyon magával ragadja a körülmények látványa, és épphogy, de van időm észrevétlen a kezében tartott poharába csurgatni a folyadékot. Majdnem le is bukok, mert mikor éppen vigyorogva ellebegtetem az üvegcsét, felém fordul egy pillanatra, de csak azért, hogy mutasson valamit. A siker örömére és a káoszra én is felszabadultan nevetni kezdek. Nem semmi, el kell ismernem, valóban jó ötlet volt a sráctól a por. A sérülteket látva valahogy nem tudom sajnálni őket, elvégre az én lelkivilágom is határozottan sérült korábbi látványuktól, bármilyen szép dolog is a szerelem. Apropó, szerelem. Odasandítok a tanárok felé, ahol közel sincs akkora zavargás, mint a diákok körében. Nyilván megszokták a hirtelen állapotváltozásokat, mert nyugodtan ülve szemlélik a történteket, míg némelyikük elkezd furcsán viselkedni, és igen mély egymásra figyelő diskurzusba folyni. Valószínűleg a bájital hatása. A kedvencem egy párocska, ahol a fiú épp ölelve csókolná a lányt, a csajszi meg teljesen bepánikolva vinnyog, mert észrevette, hogy eredetileg nem annak a csávónak a társaságában volt, de ezt szerencsétlen képtelen lekommunikálni. Mindeközben a hölgyemény valódi párja a földön fekve simogatja a fejét, csávókám nője pedig hisztérikusan fakad sírva a látványra, hogy kedvese megcsalja, és karjaival össze-vissza csapkod maga körül. Persze mindez egyetlen pillanat alatt leszűrhető a jelenet intenzitásából és a személyek elhelyezkedéséből. - Figyeld azokat a szerencsétleneket. – böködöm meg Zétényt a pálcámmal, majd az illető csoportra mutatok. Szó szerint folyik a könnyem a nevetéstől, láthatóan még a mellettem ülőnél is jobban élvezem a helyzetet. Miután a nép összeszedi magát, és megnyugszik, nekem még mindig beletelik kis időbe, míg be tudom fejezni a nevetést és letörlöm az utolsó könnycseppet is, de nem csoda, ebben a nevetésben nekem hihetetlenül sok feszültségem szabadult fel. - Hú, erre kimondhatatlanul nagy szükségem volt! - válaszolom arcomat fájlalva a még mindig tartó vigyorgástól. - Hónapok óta nem nevettem ilyen jót. Sajnálom, hogy vége, el tudtam volna nézni még egy darabig. - mondom, de tudom, még nincs vége a mókának. Legalábbis részemről. Ahogy koccintásra emelem poharam, egy pillanatra átsuhan az agyamon, hogy talán nem szép ezt tenni azzal, akinek a reggelem ,,jó'', meg egyéb pozitív jelzőit köszönhetem, de hát ez van. Én se gondolhatok mindig másra. Kihasználom a koccintás illemszabályait, és végig kék szemeibe nézve, mit sem sejtve belekortyolok italomba. Közben próbálom szeme kifejezésének minden apró rezdülését elkapni, látni, milyen átmenettel és hová fog vezetni a változás az érzelemvilágában, amit italának hozzáadott tartalma vált majd ki belőle. Még sosem láttam, hogyan jut át az ember ezen a folyamaton, mindig csak a végkifejletet láttam, de igazán még mindig az érdekel, milyen lesz a Rellonos egyéni reakciója az egészre. Ahogy a srác arckifejezését tanulmányozom, hirtelen valamit magamon kezdek érezni. Vagyis magamban. Nem gyors, kimondottan lassú folyamat, de változás, méghozzá markáns, épp annyira, mint a kékszemű arcának vonásai. De bármilyen élesek is, neki kimondottan jól állnak... Ó, tessék, most jól behúzott a csőbe. - állapítom meg kissé kétségbeesetten, de már későn; a folyamat elindult, és csak átvészelni lehet, visszacsinálni már nem. - Te aztán elképesztően sunyi egy srác vagy. - mondom összehúzott szemmel, kihasználva, amíg még tudok neki ,,gonoszakat'' mondani. Nem, nem hagyhatom, hogy legyűrjön ez a fránya bájital!
|
|
|
|
|
Harmat Betti
Egyetemi hallgató, Végzett Diák
Harmatcsepp
RPG hsz: 267
Összes hsz: 533
|
Pataki-Molnár Csenge A bagolyház felé tartva a tenyeremet vizsgálgatom. A tinta jól megfogta, ahogy ujjaimat is. Régen írtam haza, így minél hamarabb el akarok küldeni egy baglyot. Nagyon érdekel, mi folyik otthon, hogy Eliana néni és a testvéreim jól vannak-e. Néha nagyon rosszul viselem, hogy távol vagyok tőlük, hogy nem tudom, minden rendben megy-e. A bagolyházba érve pásztázni kezdem a tollasokat, ám a szemem megakad egy szokatlanul élénk, kék színű madáron. A fehér-barna tollak között szembetűnő az elütő kék, ám ahogy jobban megnézem, rá kell jönnöm, hogy egy lányt néztem az előbb madárnak. Igaz, ruháját kék tollak díszítik, ám ez még nem teszi madárrá. Mikor belépek, éppen pördül egyet seprűjével, majd ismét vízszintes helyzetben ráül. Elképesztő kecsességgel mozog, seprűje pedig éppoly színes és gyönyörű mint ruhája. - Ezt nagyon szépen csináltad! - szólítom meg, amint látom, hogy befejezte mutatványát - Remélem nem zavartalak meg nagyon - miközben a lány tehetségén ámulok, el is felejtem jövetelem valódi célját, s a baglyok keresgélése helyett minden figyelmemet rá fordítom. Csak megszólítása után jövök rá, hogy ismerem őt, hiszen szintén levitás diák. Nem sokat beszéltünk eddig, de talán éppen itt az alkalom. - Mindig is csodáltam azokat, akik így tudnak mozogni a levegőben. Nekem sosem mentek az ilyen dolgok. Hirtelen lehajtom a fejem, nehogy a mellettem elsuhanó bagoly nekem jöjjön. Eszembe jut a levelem, így kezemre nézek, miben a kissé már összegyűrt borítékot tartom. Az egyik ablakhoz lépek, s az ott ücsörgő szárnyas lábához erősítem a levet. A madár azonnal meg is suhogtatja szárnyait, s a rábízott feladattól büszkén röppen fel az égre. Az otthon várakozó családomra gondolok, kik nemsokára kezükben tarthatják majd a levelem. - Mióta gyakorolsz már? - fordulok ismét a lányhoz. Még mindig lenyűgöz Csenge ügyessége, sőt, még az is látszik rajta, mennyire elszánt, és mennyire élvezi azt, amit csinál.
|
|
|
|
|
Angyal Odett Abigél
INAKTÍV
Piroskát is jól megette a Farkas | BOZ team
RPG hsz: 209
Összes hsz: 446
|
Farkaska- Én meg nem vagyok vörös.
Árultam el a magam kis kulisszatitkát, ha már ő bedobta, hogy nem félős. Ah, szeretem a teljesen ember embereket, olyan kis ártatlanok és cukik, nem is sejtik, hogy mit jelent számukra a telihold, vagy az, ha közel kerülnek hozzánk, vérfarkasokhoz. Ez nem olyan, hogy “ugyan, majd elmúlik”, a vágy az vágy, valami olyan, ami miatt később emészt a bűntudat, és jöhetsz a nagy szavakkal, hogy neked nincs lelked, meg téged nem visel meg. Mert de, megvisel, még azt is, aki azt mondja, hogy élvezi a vérfarkas létet. Azért a magamfajtában is benne van az, hogy miért támadnak bennem ilyen gondolatok. De ez természetes velejárója egy tragédiának, ha azt vesszük.
- Uh, ne. Az apám elásna a kertbe mielőtt még szórakoznánk egy jót.
El is képzelem, ahogy beosonunk a Navinébe, már jönne a lényeg, és akkor kirobban az ajtó, Kazi mester elkapja, kiráncigálja, végig a folyosókon, ásóval a másik kezében, és megásatja a sráccal a saját sírját. Azt hiszem, ez lenne az a pont, amikor az a bizonyos “Angyalom” nagyon fenyegetően tud szólni. Szóval nem, köszönöm, de nem szeretném ezt megtapasztalni. A srác fentről jött, szóval tutira itt lakik, és díjaznám, ha hajnalig nyújtana nekem némi szállást, természetesen ellenszolgáltatás fejében.
- Fontos, hogy ne csak a férfi udvaroljon, ha már annyira feminizmus van, akkor én is dobjam be magam ugyanannyira.
Elnevetem magam az udvarlására, de nem vagyok rest lereagálni a dolgot, csak egy kicsit közelebb hajolva, áll alatt megfogva a fejét fordítom kicsit az egészet, finoman, hogy ne engem, hanem a pultos lányt nézze.
- Na, most a jó. Most tényleg a legszebb csajt nézed.
Azért nem vagyok vak, láttam, hogy ezek ketten izzogatnak békésen, pontosan ezért is tudom, hogy semmi sem volt közöttük, és ha a fiú okos, addig nem is lesz, amíg ki nem költözik innen. Az utolsó estéjét viszont zárhatja egy fergeteges dugással, az senkinek sem tilos, sőt, építő jellegű. Addig viszont szabad terep, ezt mind a ketten tudják.
- Piroska. Szerintem ez egy teljesen hozzám illő név. De Odettre kereszteltek a szüleim.
Csak azt inkább most nem hoznám fel, viszont ha tényleg felmegyünk, úgyis felfedem a kinézetemet, szóval nincs mit tenni.
- A kíváncsiság. A pub már megvolt, gondoltam megnézem ezt a helyet is. Na és te? Hiszen életvitelszerűen vagy itt, ha jól tippelem.
|
|
|
|
|
