Leendő feleségem, a (bos)Zorka

- Válassz, a jobb, vagy a bal kezem kell - széles vigyorral közelíti meg a nőt, háta mögött tartva két kezét. Mindkettőben egy zacskót tartogat, de a tartalma más. Az egyikben az állatok etetéséhez vásárolt falatok vannak, a másikban karamellás mogyoró. Nyilván utóbbit kettejüknek hozta, ő maga odáig van ezért az édességért. Ha Zorkának nem is fog tetszeni, majd Orion elpusztítja, nem lesz ezzel semmiféle probléma.
Úgy két órája lézengenek az állatkertben, a jó időre való tekintettel sokan családostól használják ki a hétvégét itt. Piknikeznek, andalognak, a gyerekeket fogócskában fárasztják le. Ők pedig beszélgetnek, megismerik egymást, mert ez az első alkalom, hogy nem csak futólag találkoznak. Eljutottak erre a pontra is, a férfi egy igazi randit kért tőle és mivel itt vannak, nagy a valószínűsége, hogy igent mondott.
- Melyik a kedvenc állatod? Rajtam kívül - érdeklődve pillant rá miközben kivesz egy darabot a mogyoróból. Megtorpan egy pillanatra, feldobja és bekapja, most valami hihetetlenül büszke magára a mutatvány miatt. Olyan, mint egy betanított fóka, akinek az orrán kell egyensúlyoznia a labdát és megtapsolhatja magát érte.

Leendő feleségem, a (bos)Zorka

Felhorkant a világot is romba döntő poénra, amit Zorka úgy ad elő, hogy még el is hiszi, tényleg az volt. Azért mosolyog a nőre, csak mert a mosolygásra erre készteti és felé nyújtja a bal kezében levő zacskót. Abban vannak a mogyorók, ráhibázott.
- Hagyj nekem is, nincs kedvem visszafordulni - figyelmezteti, hogy nem fogja hagyni, hogy egyedül tömje magába az összes finomságot. Hát na, lehet irigynek nevezni, de egy férfi pocakja nem játék.
- Persze, persze, Tóbiás mindenek felett. Fogadok, Pumpkin lekörözné - csak azért is hencegni akar a macskájával, a vörös bundással, mert miért ne? A zsiráfokkal csak-csak kiegyezik, a kutya-macska párbajban viszont egyértelműen a nyávogós nyeri a versenyt.
Lassan követi, s hümmögésbe kezd, mert sorra kell vennie, milyen állatok is laknak az állatkertekben. Az összeset imádja, mégis a legtöbb időt a nagymacskák kifutói előtt szereti eltölteni.
- A hópárduc. Macskás bácsi vagyok - széttárja karjait, hát ez van, ez az ő nagy hibája. Sok nő nem bír megbirkózni ezzel a ténnyel, de talán Zorkának menni fog. Idő közben Orion az állatoknak szánt tápból önt valamennyit a tenyerébe és felemeli az egyik zsiráf orrához. Vigyorogva fogadja a hatalmas, nyálas nyelvét.

Leendő feleségem, a (bos)Zorka

- Két kutyatestvére van, nem féltem - még legyint is mellé. Pumpkin az ő gyereke, kismacskaként fogadta örökbe és azóta is imádják egymást, na meg Hyperion két kutyáját. Bátor egy állat az, nem félne Tóbiástól, de az biztos, hogy ha választania kellene, biztos a macska mellett adná le a voksát.
Igen, szereti a macskákat, a nagyokat is, de hogy ez miért jár szemforgatással és ilyen hangnemmel, azt nem érti. Már megint...nők. Néha vesz egy nagy levegőt, mint most is és ráhagyja a másik nemre, nem tesz fel felesleges kérdéseket azért, hogy még jobban belemerüljenek a témába, amiből aztán olyan szálak szövődnek, hogy ember legyen a talpán, aki helyre tudja rakni.
Csak az egyik kezével foglalkozik a zsiráfokkal, a másikkal ellopja a mogyorós zacskót Zorkától. Egyet a zsiráfnak, egyet a papának. Jó ízűen ropogtatja és mosolyog.
- Hát ennek örülök. Legközelebb a rezervátumba viszlek likvidálni - nagyon vigyorog, mert elképzeli, amint a szöszit beengedik a sárkányok közé. Ott mondjuk játszhatna hős lovagosdit, ahogy a tündérmesékben szokás. Na jó, nem kalandozik el, egyébként sem lehetne ezt megcsinálni, nem is beszélve arról, hogy még szóba sem jött a második randi.
- Lefotózhatlak velük? - kérdése közben tenyerét a nadrágjába törli és előveszi a mobilját.

//folytatás RT-ben//

Zorka
Románia

Amikor megkapta a meghívóját a Sárkányvédők Egyesületének éves jótékonysági estjére, még nem sejtette, hogy egy csodálatos szőke hölgy fogja elkísérni. Az első randi igazán jól sikerült, hisz az első csók is elcsattant. Orion nem akar semmit elsietni, kinőtt már abból a korból, hogy minden héten más partnere legyen. Néha előfordul, hogy egy este jól sikerül, ezt nem tagadja, de a mostani más. Zorkára gondol még munka közben is, márpedig ez elég veszélyes játék.
A szmoking és a hófehér ing ujja eltakarja ugyan, de be van kötve alkarja. Épp csak egy pillanatra kalandozott el és egy fiatal, a tojásból csak pár hete kikelt bestia megsebezte. Nem az első és nem is az utolsó eset volt ez, így nagy ügyet nem csinál belőle.
Zorkáért az otthonáig ment, ahonnan hoppanáltak a határig. Harley már ott állt, készen az indulásra, így a további kilométereket a motoron repülve tették meg. A férfi végig remélte, hogy emiatt a nő nem fog haragudni, vagy dühöngeni, mert szétment a haja. Ha mégis, hát legalább hamar rájönnek, hogy nem valók egymáshoz.
- Rendben vagy? Megérkeztünk - mosolyogva állítja le a motort és a hegyekben egy elhagyatott vár udvarán indul meg a bejárat felé, oldalán a nővel.

Zorka
Románia

Van pár dolog, amit imád. A sárkányok, a motorozás és a nők. Mondjuk ez a három a legfontosabb jelen pillanatban, de napestig lehetne sorolni, mennyi minden érdekli még. A nők alatt jelenleg egyetlen egy nőt érthetünk, ő pedig itt áll mellette és Orion végignézi, amint megigazítja a ruháját és a frizuráját. Közelebb lépve besegít, egy tincset óvatosan eltűr az arcából és Zorkára mosolyog.
- Ezt bóknak veszem - egy apró csókot nyom a nő arcára mielőtt mellé lépve a karját ajánlaná. Nem sietnek sehová, de egész hűvös a levegő idekint. Nem úgy, mint belépve a várba, ahol kellemes meleg és díszes parti várja őket. Ízléses, egyáltalán nem csicsás a berendezés. Csinos ruhába öltözött hölgyek és öltönyt viselő férfiak állnak már a folyosón, hogy rendelkezésükre legyenek. Bevezetik őket a bálterembe, ahol fehér, aranyszegésű terítőkkel fedett asztalok sorakoznak, az emberek beszélgetnek és pezsgőznek, az étkészlet csupa ezüst és kristály.
- Nem az én világom, de villognom kell veled - jegyzi meg Zorkának. - Ez a Sárkányvédők Egyesületének éves jótékonysági estje. Előre szólok, ilyen finomat még nem ettél, mint itt fogsz - büszke vigyorral az arcán vezeti partnerét az egyik asztalhoz.
- Nem okoztam azzal, hogy ide hoztalak? - úriemberhez méltón húzza ki Zorka előtt a széket, s csak ezután foglal mellette helyet. Az asztalon átnyúlva kezébe veszi a nőét, melyet hüvelykujjával simogatni kezd.

Zorka
Románia

- Köszönöm, Kedvesem - őszinte mosolyt csal arcára ez a nő, meg kell hagyni. Egyébként is egy jó kedélyű ember, de most más, talán a remény az, amitől csillog a szeme. Nem sok nő van az életében, akivel eljutnak a második randiig és úgy tervezi, lesz még több is, de Zorka talán végre lehet az, akivel elérik még az ötödiket és a tizediket is.
- Szerintem senkit nem zavarna - nevet fel, elképzelve, ahogy ez a csinos nő ebben az elegáns ruhában úgy eszik, mint az állatkertben tették. Nem, még elképzelni sem tudja, de ha mégis így lenne, hát Merlinre, ő felvállalja, hogy a partnere. Kit érdekel?
Nagyon várja, mit válaszol a feltett kérdésre Zorka, mert hát nem mindenkinek jön be ez a bálosdi és kiöltözősdi, főleg egy állatkerti randi után. Nagy kő esik le a szívéről, amiért a válasz pozitív.
- Hát ha lesz harmadik és esetleg további randi, szokj hozzá a sárkányokhoz - vigyorogva simogatja tovább a nő kezét. Nem számít, hogy a választott hölgy szereti-e őket, vagy sem, csak fogadja el, hogy Orion a hivatásának él és sosem fogja lecserélni a sárkányokat semmi másra.
- Én köszönöm, hogy elkísértél. Egy véletlen szerzett nőt hoztam volna kísérőnek, ha te nem vagy. És ezt ne úgy értsd - előre kiköti, nem szeretné, ha félreértés lenne belőle. - Mondtam már, hogy elképesztően gyönyörű vagy? Annyira, hogy épp elképzellek ruha nélkül - és elneveti magát, amint ezt kimondja.

Zorka
Románia

- Meglesz, még több is - már ha hagyja, ugyebár, de ezt már nem teszi hozzá. Most egészen úgy érzi, hogy meg tudná szokni és meg is szeretné szokni Zorka közelségét. Nem tervez nagyon előre, hisz nem lehet tudni, ténylegesen hány randiig fognak eljutni, de igyekszik úgy alakítani a történetet, hogy legalább az öt meglegyen.
A nők néha kiismerhetetlenek és nehéz velük, olyanokat tudnak felhozni, amire az ember csak pislog. Pont, mint most Orion Lorin nevét hallva. Hát tényleg ennyire kicsi ez a falu, vagy máris cikkeztek róluk valamelyik pletykaújságban?
- Igen, múltkor úgyis beígértem neki egy randit, ha a pasija nemet mondana - vállat von végül és talán jobb, ha egyszerűen kezeli a helyzetet. Mindig őszintén, vagy sehogy.
Aztán próbál csak és kizárólag Zorkára fókuszálni, illetve, nagyon próbálkoznia sem kell. Az egóját simogatja, hogy zavarba tudta hozni egy ilyen aprósággal a nőt.
- Ha sokat kísértesz, a végén még elfelejtek úriember maradni - szemöldökét megvonva néz a szép szempárba. Elkalandozik egy rövid időre, míg szóba nem kerül a műsor és a beszédek, meg a körítés.
- Lesznek beszédek, elmondják, mit értünk el ebben az évben és köszöntik az új tagokat. Utána lesz a vacsora, azt követően a licit. Semmit nem kötelező megvárnunk, majd ha már mennél, szólj.

Zorka
Románia

- Tényleg? - felvonja a szemöldökét, őszinte meglepetés tükröződik arcán. - Na, majd gratulálok neki.
Zorka következő szavaira viszont a szemét forgatja, ezek a nők néha bosszantóak tudnak lenni. Azt azért biztosan észrevette már, hogy Orion lesi minden kívánságát és úgy igyekszik, hogy a fejét is elhagyja lassan, nem csak a karját sebezteti meg.
- Rendben, akkor ha látom, hogy unatkozol, indulunk - nevet fel. Talán a sárkányokhoz jobban ért, mint az emberekhez, de azt azért észreveszi, ha a választott hölgynek nem tetszik a helyzet, amibe kerültek.
Egyelőre nincs semmi, ami miatt korábban le akarna lécelni, a vacsorát pedig mindenképp meg akarja várni. Az ízek, amikkel a manók játszanak, utánozhatatlanok.
- Gyerekkoromtól fogva - bólint. - Az öcsém bestiakutató, én sárkánykutató, apánk szintén. A vérünkben van, úgymond. Különleges lények a sárkányok és muszáj őket kordában tartani. Nem mindennap láthat az ember egy kifejlett Mennydörgőt, a minap az egyik kölyök meg is sebzett - valójában büszke minden sérülésére, ami a munkájából fakad. Van egy pár.
- Ha esetleg túljutunk még pár randin, el tudod fogadni ezt? Többször is el tudok utazni a faluba, ha úgy van... - kíváncsi a lényegi részre, mert végülis ez az élete. Ingázik és ahhoz képest elég kevés időt tölt Bogolyfalván. Talán nem véletlen, hogy ennyi időbe telt rávenni Zorkát a randira.

Zorka
Románia

- Szerintem is. Remélem majd megismered őket - utal arra, hogy tényleg mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a randik jól sikerüljenek és akár arra a pontra is eljussanak, amikor hazaviszi vacsorára Hyperionékhoz. Az már nagy szó, ha a gyerekek is megismerik a partnerét.
Ahogy Zorka értetlenül néz rá, Orion épp azzal a tekintettel fordul felé, mintha csak tükörbe néznének. Hát ez elég kellemetlen. Szabad kezével megvakarja a tarkóját és kínosan felnevet.
- Azt hittem, ott laksz a bátyáddal. De ha nem, akkor hová kell utaznom Bogolyfalván kívül? - nem volt betervezve, hogy a látogatásai során több várost is meglátogat, de biztos megoldja majd valahogy.
- A nőkön nehéz kiigazodni. Mi férfiak sokkal egyszerűbbek vagyunk - megrázza a fejét. Tud ám bosszankodni a nők bonyolultságán, de inkább elkerüli a vitákat, mint hogy belemenjen és mélyre ássa magát. Azt már megtanulta, hogy úgysincs semmi esélye a másik nem szava ellen. - Köszönöm - végül mosolyogva hajol közelebb és nyom csókot Zorka arcára. Itt mindenki előtt csak nem csókolja meg.
- Van kedved táncolni? - fejével a táncparkett felé bök és tekintete elidőzik a néhány páron, akik ott andalognak. Ha a nő igent mond, akkor kézen fogva vezeti közéjük és egyik kezét a derekára helyezve, a másikban a kacsóját tartva kezdi el vezetni.
- És a te családod mivel foglalkozik? Művész vér? - teszi fel a kérdést kíváncsian.

Zorka
Románia

Nagyot koppan, amikor Zorka beavatja, miért volt Bogolyfalván eddig. Jobb később megtudni ezt, mint soha, így legalább nem lesz ciki, amikor becsenget Bánkihoz azzal, hogy a testvérét keresi, aki közben nincs is ott. Egyébként az is megnyugtatja, hogy a kutyájával él kettesben és nincs egy harmadik személy, aki elől el kellene lopnia a nőt, hogy az övé lehessen.
- Tudom, igazad van - nevet fel. Persze, nem csak a nők bonyolultak, azért a férfiakkal is akad bőven probléma.
Bár nem látta még Zorka alkotásait, vagy ha igen, akkor arra nem emlékszik, el tudja képzelni, milyen amikor belemerül és lefesti a gondolatait, a képzeletét. Orion csak írásban tudja kifejezni ezt, de abban legalább sikeresen.
- Szeretem a különcöket - mosolyog, és legszívesebben csókokkal halmozná el a nőt. Arcát, a nyakát, ajkait és minden mását, ami csak szóba jöhet. Egy-kettőre elég várnia az est végéig, a többire pedig a sokadik randiig.
Most beéri azzal, hogy hallgathatja a nő meséjét és ölelheti a derekát. Türelmes férfi szerencsére, de ha eljön a pillanat, akkor fejest fog ugrani a dolgokba.
- Bemutatnál a családodnak? - somolyogva hajol közelebb és dönti egy kis időre homlokát a homlokának. - Nem gondoltad te sem, hogy ezt egyszer kimondod, hm?

Zorka
Románia

- Nem lesz nehéz - mosolyogva bólint. A mosolyát egyébként is nehéz levakarni, mióta Zorkával van, ez a nő egyszerűen jobb kedvre deríti. Lehet akármilyen fura, fel sem tűnik a férfinak, hisz kedveli minden kattanásával együtt.
Meglepődik és egyszerre simogatja is a lelkét, hogy van egy nő, aki be akarja mutatni a családjának. Na jó, olyan volt már, aki az első randin ezt meg akarta tenni, hát arra nemet mondott és nem is lett folytatása.
- Örülnék. Csak győzzem megjegyezni a családtagok nevét - nevet fel halkan miközben egy pillanatra lehunyja a szemét és fejét a nőének dönti.Ez a pillanat tarthatna örökké.
Végül a zene is elhalkul és Orion az asztalukhoz kíséri Zorkát. Itt már nincsenek egyedül, most jön az az egy-két óra, amikor a beszédek és vacsora következik. Reméli, hogy ezzel a nő is kibékül és nem fogja azt mondani, hogy ilyen rosszat még sosem evett.
Csak illemből marad a liciten is, de nem szeretné a saját nevében intézni a pénzügyeit, ezért van egy hölgy, aki a kollégája és elvállalta, hogy egy szép összegig elmegy helyette a hebridai fogáért.
- Szerintem ideje indulnunk. Jól érezted magad? - fogja meg a partnere kezét és a füléhez hajolva kérdez. Alig várja, hogy amint a motorhoz érnek, megcsókolhassa.