32. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Megjelent az Edictum legújabb száma!

Megnyitotta kapuit a Karácsonyi vásár és a Korcsolyapálya a Boglyas téren!

Kérünk mindenkit, hogy ellenőrizzétek a drive-ban beadott multikarakterek esetén a hozzáférési beállításokat! Akiét nem tudjuk megnyitni vagy elolvasni, azét automatikusan elutasítjuk!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Machay Ábel Alexander összes hozzászólása (83 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Le
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 18:18 Ugrás a poszthoz


Stepping out of body
You can tell everybody
Mama I'm a kamikaze

Egy valakit mégis teljesen felkészületlenül ért a gyomrom összerántó, szétáradó fájdalom: engem.
Alapvetően elég sok terén az életnek túl kellett teljesítenem a többi rokonom - hiába az egyedül bennem fellelhető képesség, a vélamágia abszolút minimális felbukkanásának tekintetében mindig is magasabbra helyezett mércéket ugrottam meg. Én nem hibáztam - legalábbis, akkorát egész biztosan nem, hogy azért képes legyen megütni. Oké, nem vagyok egy bájital zseni, de az átlagom így is magasabb a többségnél, és nem kezdek bele olyan folyamatba, amiről tudom, hogy nincsenek meg a kellő képességeim hozzá, ami, ha úgy vesszük, kifejezetten hasznos jellemvonás.
Persze keveredtem már verekedésbe máskor is, hol részegen, hol teljesen tudatosan, ha valakinek célszerűbb döntés volt beverni a nagy száját. Ha úgy vesszük, ez az elmúlt pár órában is számtalanszor megfordult már a fejemben, amikor teljesen lehetetlen dolgokba kötött bele, vagy egyszerűen csak kivette a kést a kezemből (talán ez volt az alkalom, hogy a foga közé állítsam). De nézd: én nem keresem a bajt. Én nem kezdek erőszakba, nem szólok be a gyengébbeknek és esetlenebbeknek - a dolog megtalál engem. Dante megtalált engem. Én egészen az utolsó pillanatig hittem abban, hogy majd képes lesz a tíz csillagos Kiválója helyett elfogadni csak kilenc és féllel, ugyanakkor, azt sem várhatja el senki tőlem, hogy majd lenyeljem, ahogy mindenki előtt megaláz. Ez már elvi kérdéssé fajult - nekem pedig, saját magammal kapcsolatban, elképesztően megrendíthetetlen elveim vannak.
A teljes megszégyenülés viszont csak ez után következett. Ő érzékeny területre került, én meg… Ennek lényegében nem is kell ésszerű magyarázatot adni. A véremben megemelkedő adrenalin, maga a düh emelkedett indulata, vagy akár a lecseppenő vér látványa is kiválthatta, hogy rosszkor, rossz helyen, rossz időben... megtörténjen.

Állkapcsom roppanva mozdul véglegesen a helyére, ahogy tenyerem éle a bőrnek feszül, fájdalmasan fintorodom el. A gyógyítók kétség kívül jó munkát végeztek rajtam, ez csak amolyan intim dolog köztem és a testem között. Szinte teljes értékű rituálé. Ujjaim végigfutnak tarkómon, a most nyakam köré tekeredő Nairobi engedelmesen hajtja fejét lapockáim közé. Könyökömig gyűröm a néhol még vörös pettyes, egyébként fehér - és mostanra jelentősen gyűrött ing - ujjait. Ennek a megtisztítását már egy iskolai gyógyító sem vállalta. Állkapcsom megfeszül, úgy gondolom, a terem legtávolabbi sarkában talán nem fog semmi kivetni valót lelni bennem, szóval egy tízes pakknyi kémcsővel és egy tisztogató ronggyal foglalok helyet az utolsó padban. Gondolom, ezeket is el kell törölgetni, de ha mégsem, akkor Weiler Úgyis-Jobban-Tudom Dante majd biztosan készségesen szóvá teszi ezt is.

Különben pedig, ki hisz egyáltalán még a közös büntetőfeladatok erejében? Ez az elmebeteg megpróbált agyon verni - de nyilván nem sikerült neki, ezt fontosnak érzem megjegyezni, mielőtt csorba esne a becsületemen - egy teljesen jó bájital miatt, mielőtt annyit mondhattam volna, hogy mondjuk, bocsi. És akkor most mi lesz? Addig leszünk bezárva ide, amíg belátva bűneink (bűnét) bocsánatot nem kérünk egymástól (ő tőlem)? Érzem, ahogy újra megfeszülnek ujjaim a törlőkendőben, még meg is ingatom fejem a gondolataim válaszaként, ahogy súrolni kezdem az egyik karcsú üveget.
Nem fogok foglalkozni vele.
Nem fogok rá nézni.
Pedig szívesen megmondanám, hogy mire lenne szüksége.
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 18:45 Ugrás a poszthoz


Stepping out of body
You can tell everybody
Mama I'm a kamikaze

Szemöldököm finoman megemelkedik, ahogy tekintetem az üvegcsöveről a fiúra villan - félreérthetetlenül és visszavonhatatlanul tükrözve a felajánlása keltette gondolataim. Magadnak nem tudnád megoldani? Eddig jól ment. Ugyan ajkaim már szólásra is nyílnak, hogy meglehetősen előzékenyen emlékeztessem a bájitala sikerességére - elvégre, nyilván egyedül neki köszönhető az is -, amikor Nairobi figyelmeztetés értékűen épp csak megmoccan a bőrömben.
Valahol nagyon is előre látható volt, hogy a bátyámhoz hasonlóan nekem is lesznek majd problémáim a türelmemmel, a nagy számmal, a túlzott önérzetemmel, a család többi tagjáról nem is beszélve. Nem vagyok egy kifejezetten erős véla ivadék, de a jellemvonásaik lekaparhatatlanul tapadtak rám, hiszen köztük nőttem fel. Amíg Iliánt a Minisztérium rúnázta fel - addig én ezt választottam. Nem korlátoz le, nem ad tanácsokat, viszont minden apró mozdulatát képes vagyok érezni, ha szükségem van rá.
Egy újabb üveg után nyúlok, mintha meg se hallottam volna, a teljes passzivitás és annak megjátszása, hogy látszólag teljesen elmerültem abban, hogy nagyon tiszta munkát végezzek, egyelőre teljesen jó tervnek tűnik. Magamnak is tennék egy szívességet azzal, ha segítenék persze, hamarabb a dolog végére érnénk, hamarabb végeznénk, és hamarabb szabadulnék meg a valósággal fojtogató jelenlététől, de jelen pillanatban nekem sokkal nagyobb kielégítést jelentene, ha láthatnám szerencsétlenkedni.
A totális ignorancia, a tény, hogy nem foglalkozom vele, akár maga a felismerés, hogy valaki nem szándékozik az akarata alá hajtani a fejét, akár még irritálhatja is. Szívesen mondanám, hogy ha nem venné magától értetődőnek, hogy majd beszállok az üstsikáló partiba, vagy, ha megfogalmazhatatlan erőfeszítések árán kinyögne egy kérleket, készségesebb lennék, de az igazság az, hogy pontosan ugyanígy reagálnék.
Ha igazán őszinte akarok lenni, valahol még várom is, hogy mikor fog újra nekem esni. Szívesen betörném a másik oldalát is.
- ‘bazmeg - a szándékosnál hangosabban szisszenek fel, ahogy Nairobi ezt a pillanatot választja, hogy az előbbinél valamivel erőszakosabban emlékeztessen rá, nem kell keresnem a bajt. Tenyerem a nyakam oldalára tapad, ujjaim idegesen szorítanak rá tarkómra - aztán hamar észreveszem magam, barna szemeim szinte azonnal a másik alakjára tapadnak. Csak ne figyeljen ide.
- Vagyis, szerintem akkor is menne, ha feltennéd valami padra.
Szép mentés. Se.
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 18:53 Ugrás a poszthoz


Stepping out of body
You can tell everybody
Mama I'm a kamikaze

Szám szegletében már ott bujkál valami, amiről egész biztosan elmondható lenne, hogy semmi jót nem fog jelenteni egyikőnk jövőjére nézve sem, ha teret engednék neki. Viszont ahogy találkozik tekintetünk, már túl késő lenne erre gondolni, a mosoly tenyérbe mászóan, elkerülhetetlenül terpeszkedik szét. Az íriszekben valami egészen más villan, szemeim egészen ártatlanul kerekednek el, fejem finoman oldalra billen, s ha Dante képes bármit is látni a saját dühén kívül, még a hosszú szempillák vetette vékony árnyékokat is felfedezheti az arcomon. Szándékosan csinálom.
- Szeretnél esetleg mondani valamit? - nekem például több kérdésem is lenne hozzá, első sorban az, hogy mégis mi a fasz baja van velem, amikor, tudtommal, nem ártottam neki semmit. Szemöldököm ismét megemelkedik, egyetlen apró, jelentéktelennek induló mozdulat rendezi át egész arcom, az előbbi jókedvű, kölyökállat-hatást keltő mosoly ugyan fokozatosan olvad le, végső hiánya mégis kellően feltűnő. Ujjaim elengedik az eddig tartogatott rongyot, az minimális zajt keltve terül el a padon, alkarommal támaszkodva annak lapján, teljes érdeklődést mutatva dőlök előre.
A megereszkedő vállakra, a túlzott feszültségtől most roppanó ízületekre csak elégedetten bólintok, miközben saját tartásom is jelentősen ellazul. Szívesen hozzátenném, hogy én is így gondoltam - bár a gesztus árnyaiban meghúzódó fölényesség önmagában is szinte a másik képébe ordítja ezt -, ellenben, ismerve a mágikus tetoválás türelmének határait megelégszem a puszta mozdulattal.
Ez után visszafordulok ahhoz a pár, megmaradt üveghez, amivel még nem végeztem - az ő mozdulatsorát ugyan figyelemmel kísérem, egészen addig egy szót sem szólok, amíg kényelembe nem helyezte magát, hogy az után teljes pofátlansággal robbantsam a képébe:
- Ja, nem kell megköszönnöd.
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 18:58 Ugrás a poszthoz


Stepping out of body
You can tell everybody
Mama I'm a kamikaze

- Hát jó. - vonok egyet vállaimon, nem vagyok én a pszichológusa, hogy minden áron ki akarjam húzni belőle, ami a lelkét nyomja. Nem gondolom, hogy valóban ne lenne mit mondania, csak úgy, buliból, egy egész osztály és tanár jelenlétében nem túl ésszerű minden előjel vagy ésszerű ok nélkül a másik torkának ugrani - és akkor ne is térjünk ki arra, hogy a túlbuzgó véleménynyilvánítása hozadékaként mennyi minden történhetett volna egy bájitalokkal teli teremben.
Mindegy.
Ajkaim kissé elbiggyednek, ahogy a várt, látványos reakció elmarad, de egyelőre nem tervezek mást. Helyette, a szövet anyagán keresztül megfogva mindenféle pipetta, üvegcse és kémcső tárolására alkalmas - mi is ez pontosan tulajdonképpen? - tartót emelem meg azt, majd felemelkedve a padtól indulok el a szekrények felé, hogy visszategyem azt rendeltetésszerű helyére. Szándékosan nem tolom hátra magam mögött a széket, elvégre ki tudja, talán a felkarcolódó parketta hangja szakítaná végleg ketté az idegeit, és, tekintve, hogy üvegtől kemény tárgyig elég sokszínűen felhasználható eszközök vannak a kezemben, nem szívesen kezdenék egy újabb verekedésbe.
Elvégre én még képes vagyok tisztán gondolkozni.
Ahogy végül elhelyezem a dolgokat a megfelelő polcon, aprót szusszanva tűröm a törölköző-féle sarkát oldalt a nadrágomba, arra az esetre, ha még szükségem lenne rá valami kapcsán, s így felszabaduló kezeim összefonva magam előtt fordulok a másik felé. Mutató- és középső ujjam hangtalanul, tompán koppan az ing összegyűrődött szövetén, amíg teljes nyugalomban bámulom a másik hátát - teszek egy fél perces pihenőt az elmúlt órák állandó feszültsége után, mert ha még egy fél napot ilyen állapotban kell kibírnom, valószínűleg idegösszeroppanást fogok kapni.
- Van még valami, amit eddig nem csináltál meg? - mert, hogy azt a gejlt nem fogom kivakarni egyetlen lusta, maga után eltakarítani teljesen inkompetens  faszarc javára sem, arra mérget vehetünk.
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 19:02 Ugrás a poszthoz


Stepping out of body
You can tell everybody
Mama I'm a kamikaze

Alapvetően nem a takarítás tényével van a legnagyobb problémám. Ha én hagytam volna ilyen gányul egy üstöt, akkor szó nélkül végezném el - azt az egyet. Hiába a nevem körüli indokolatlan felhajtás, ami az előítéleteket és megítéléseket illeti, nem arról van szó, hogy a számba adták volna az ezüst kiskanalat, és minden lépésem leste volna valaki, a mocsok - bármilyen értelmében - eltüntetése, a más keltette szemét eltüntetése nem az én dolgom.  Nem fogok más után semmit sem kivakarni, mert, az én felfogásomban, az a teljes megalázkodás és önértékelés gyászos temetése lenne. Ezzel pedig neki is muszáj lesz megbarátkoznia.
Fejem félig lehajtom, de azért rajta tartom tekintetem, ahogy válaszol. Ujjaim tovább dobolnak a könyök hajlatában, és bár megakaszt bennem valamit a stílus, amiben válaszol - nem csak ez tulajdonképpen, de most más háttérbe szorul -, nem hozom szóba. Az előbb már bebizonyosodott, hogy a hirtelen kirohanás eredményeképp most képes kitolni a határait. Nem meglepő, az embereket egy ideig kifárasztja annyira a magas lángon égő agresszív indulat, hogy képesek legyenek inkább nem foglalkozni az irritáló tényezőkkel. A megfelelő pillanatban, megfelelő helyzetben érkező csapás azonban egészen biztosan képes lenne kilendíteni.
- Az üstre gondolsz? - megemelve állam támasztom meg koponyám az egyik polc szélén. Megemelve fél szemöldököm, tekintetem először az említett tárgyra, onnan rá vándorol, követi a mozgását, aztán, ha hajlandó rám is figyelni a roppant sok teendője között, meg is ingatom fejem.
- Mert ha arra, akkor ez a dolog nem fog megtörténni.
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 19:08 Ugrás a poszthoz


Stepping out of body
You can tell everybody
Mama I'm a kamikaze

- Akkor van egy rossz hírem - ujjaim abbahagyják a dobolást, karjaim elválnak egymástól, a mozdulattal egybekötve, lazán, könyékből ki is tárom őket - arra azért figyelve, hogy ne verjek le semmit a nagy lendületben. Nem értem, miért nem lehet felfogni, hogy valamit nem fogok megcsinálni? Alapvetően egy rossz szavam nem volt nekem sem, amikor minden mozdulatomba belekötött, nem kezdtem el ellenkezni, meg a késsel hadonászni, hogy már pedig ne vegye el, szóval, ha már úgyis belevágott egy takarító munkájába, akkor akár be is fejezheti…?
- Különben is miattad vagyunk most itt. - Ha nem üt meg, akkor nem ütöttem volna vissza, ha pedig nem ütök vissza, nincs verekedés sem, és egy rövid kitérő után a gyógyítóhoz, nem száműztek volna ide. Ezzel. A gondolatmenet alapján pedig logikus, hogy neki kell elvégeznie a munka oroszlánrészét, hiszen én nem tettem semmilyen kezdeményezést - olyat meg végképp nem, ami ide vezet.
Hosszan fújom ki a levegőt, ahogy elfordulva kezdek a szekrény mentén lépkedni, mutatóujjam végighúzva a fára tapadó, vékony porrétegben, ami épp csak elkezdett visszaülepedni.
- Ja, valóban nem vagyok lány - vonok egyet vállaimon, a szekrény végénél visszafordulok, megállok, s vállam hozzáérintve széléhez helyezem át súlyom egyik lábamról a másikra. Pontosan tudom, hogy amit mondani fogok, az minden épelméjű emberben elindítana valamit, felkaristolná a becsületét, jogosan verne éket a jóakarátban is. Tekintetem végigfut rajta, végül visszaérve arához megállapodik azon. - De nem vagyok cseléd sem.
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 19:11 Ugrás a poszthoz


Stepping out of body
You can tell everybody
Mama I'm a kamikaze

- Akkor akár meg is spórolhatsz magadnak egy kört. - Túlzottan soha nem hatott meg, mit gondolnak rólam számomra teljesen idegen és ismeretlen személyek. Egyrészt, ez egy nyomorult iskola - bármit is építgess a falak közé szorult kaszt centrikus társadalomban, amint a vizsgáid letépve végleg kilépsz a kapun, az egész abszolút semmit nem fog számítani. Másrészt, mindig fog akadni valaki, akinek aztán végképp nem fog tetszeni valami abban amit, és ahogy csinálod - Dante pedig már bizonyította, hogy neki abszolút semmi nem a kedvére való. Akkor minek is törném magam?
Valamiben egészen biztosan tévedhet a másik. Ha egyszer valamire azt mondom, nem, az azt jelenti, nem. Felajánlhat bármit, és megpróbálhat belekényszeríteni bárhogy, távol áll tőlem, hogy megmásítsam ezt a döntésem. A történtek után kifejezetten nagy hibának is érezném, ha mégis leülnék oda, és mégis elkezdeném kaparni a gájlt - ami nem fog megtörténni -, azzal igába hajtanám a fejem, és az egész eddigi ellenkezésem hirtelen értelmét vesztené. Ha ugyan már makacsságból is, de nem fog megtörténni.
Helyette támad egy ötletem - érzem, mennyire idegesítő kezdek válni, de pont ez a célom -, s elfojtva magamban minden árulkodó jelt, türelmesen, lassan lépkedve indulok vissza kiindulási pontomba. Mellé. Ott aztán megállok, ujjaimmal épp csak hozzáérve az előbb feltett üveghez igazítom azt meg, hogy a következő pillanatban a fiúra villanjon tekintetem. Nairobi felébredve mozdul meg, tekergőző mintája az egész bőrfelületen mozdul, mintha csak rá akarna szorítani a fedetlen területre, de a közelgő katasztrófát még ő sem tudja megelőzni. Az előbb érintett üveg zuhanását még láthatja Dante, ám ha mégsem, a padlón szétcsattanó, csilingelő hang annál is árulkodóbb - annak szétterülő tartalmáról nem is beszélve. A kígyó szája elnyílik, éles fogaival mar a vállamba, alkarom a polc szélének támasztva marad.
- Hoppá.
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 19:26 Ugrás a poszthoz


Stepping out of body
You can tell everybody
Mama I'm a kamikaze

Egyetlen múló századmásodperc alatt, amikor tekintetünk találkozik, jövök rá, hogy ezzel talán túl messzire mentem. Ugyan fellobban bennem az életösztön, a menekülési vágy, mire valóban mozdulhatnék, hogy kitérjek előle, már késő.

Tüdőmből fájdalmasan szökik ki a levegő, ahogy bordáim közé beáll egy polc, orrlyukaim kitágulnak, állkapcsom összeszorul, ahogy ujjaim megmarkolják az első dolgot, ami a kezem ügyébe kerül - nem használom. Nem csak vénáim tágulnak ki szorítása alatt, Nairobi védekezőn húzza össze magát a két bőrfelület között, pikkelyei feltűnésmentesen feszülnek a másik tenyerének, az azt átszelő ráncok vonalába simul - ugyan, a gesztus maga teljesen használhatatlan, valahol egészen hálát érzek. Állam engedelmesen emelkedik, tekintetem először az engem tartó karjára tapad, majd némán siklik fel vállán, a nyakán megfeszülő izmokon, végig állkapcsa vonalán, végül megállapodik a zöld tekintetekben. A rideg semlegesség minden bizonnyal képes lenne felismerni az átlagosnál barnább íriszekben tükröződő dacos ellenállást - az ösztönszerű halálfélelem mellett -, ha lenne még mögöttük bármi, ami működik a fiúban. A legmeglepőbb viszont mégsem ez a megvillanó makacsság, vagy a bátorság és rettegés találkozásakor kiütköző éles kontraszt lehet, nem, ha Dante agyában létezne még bármilyen tisztán gondolkodó entitás, az egészen biztosan megdöbbenne a megmagyarázhatatlan, ugyanakkor meghatározhatatlan pillanatban elsimuló hullámokon. A mocsárzöld szín kísérteties ismerettség érzésével tölt el, szinte otthonra lelek benne, s a számomra is ismeretlen nyugalom ereje sokkal hamarabb áll be, mint, hogy a felismerés bekövetkezne.

Ismerem ezeket a szemeket, hiszen nap mint nap találkozom velük.


Ajkaim elnyílnak egymástól, a levegő megremegve áramlik be fogaim között, ahogy lassan lefejtem ujjaim az üveg nyakáról. Tenyerem felé fordítom, tekintetem az övébe kapcsolom, s hiszem, hogy ezzel fogva tartom az övét. Kezem lassan, minden hirtelen mozdulatot elkerülve mozdul, ha hagyja, saját tenyerem az ő kézfejére simítom, ujjaim az ujjaira siklanak, mintha csak hízelegni akarna a gesztus, vagy, mintha a végtag valóban egy kígyó része lenne - lassan, alattomosan, kiszámíthatalanul mozdul. A nyakamban megfeszülő izmok kiengednek, szinte a tartásába dőlök, külső szemlélő számára úgy is hathatna, mintha egy beláthatlan személy kezei közé ereszteném a további sorsom.
Igazság szerint fogalmam sincs, mit csinálok. Tetteim mögött nem húzódnak előre megfontolt tervek, de most még fejben is teljesen üres vagyok, nem gondolkozom, nem látom előre a saját lépéseim. Pontosan tudom, mi dolgozik a felületi öntudatlanság alatt, és, bár ez felett már rég nem uralkodom, kénytelen vagyok minden bizalmam az ösztönre hagyni.
- Tedd csak, amire vágysz - nyelvem lustán mozdul, a szavak kísértés-szerűen ülepednek le közöttünk, szinte érzem őket átivódni a bőrén.
Egy pillanatra néma csend tölti be a fülem, majd hirtelen kezd sípolni, az előbb lelassuló szívverésem hirtelen szökik fel, ahogy tartása enged. Tekintetem újra megtelnek élettel, homlokomon apró cseppekben ver ki a hideg verejték, ahogy fejem az egyik polcnak hajtom, zihálva hunyom le szemeim. Basszameg.
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 19:34 Ugrás a poszthoz


Stepping out of body
You can tell everybody
Mama I'm a kamikaze

A királykobra, ha veszélyben érzi magát, megjátssza, hogy halott. Képes türelmesen, mozdulatlanul feküdni percekig, anélkül, hogy egyetlen akaratlan jelzéssel elárulja magát - hogy, miután a támadó élőlény, kíváncsiságának engedve kellően közel férkőzik hozzá, támadjon. Mérge nem hat azonnal, egy teljesen kifejlett, indiai elefánt testében átlagosan három óra alatt terjed szét - bárhová is próbáljon menekülni, a kígyó követi áldozatát. Ugyan a túlélés lehetősége végig az orra előtt lebeg, soha nem lesz képes elérni azt.
Talán most érzem leginkább a bennem húzódó képesség járulékos lenyomatait. A kezdeti, kétségbeesett pánik helyét átvette valami egészen más. Úgy érzem magam, mint a fonott kosárból előcsalogatott hüllő, lehetetlen lenne meghatározni, végső soron ki függ kitől. Ugyan a kígyóbűvölő képes táncra bírni a ragadozót, elég egyetlen, megszakadó pillanat zenéjében, az állatot lefoglaló varázs azonnal elmúlik -  a fogságban felnevelt egyed viszont képtelen lesz gazdája nélkül túlélni.

Ujjaim izgatott bizsergés futja át a csókot megelőző pillanatban, ajkaim lomha mosolyba futnak, egészen kivillannak hegyes szemfogaim, mielőtt megérezném ajkait az ajkaimon. Lehunyom szemeim, a csalfa engedékenység ajkaim mozdulásával zúzódik porrá. Felébred bennem a kíváncsiság, tudni akarom, értette-e, tudni akarom, miért képes válaszolni rá - ha már az nem ver különösebb éket a fejemben, miért éppen így teszi, ha egyszer a bármit ajánlottam fel neki. Dante belesétált az öntudatlanul épített és dolgozott kis zsákutcámba, és ez képes gyerekes boldogsággal eltölteni, hiszen nyertem. Mire valóban belelendülnék, már vége is szakad. Furcsa hiányérzetem támad, mintha lemaradtam volna valamiről - ezt magam sem tudnám megmagyarázni, hiszen nagyon is itt voltam. Fejem visszaejtem, koponyám tompán, halkan koppan a polc szélén, elengedve kézfejét eresztem le karom, összeszorítom, majd ellazítom ajkaim. Mély levegőt veszek, újra lehunyom szemeim, s egészen addig így maradok, a szekrény mellett állva, amíg távolodó lépteit el nem vágja a csukódó ajtó keltette, folyosóról átszivárgó visszhang. Szemöldököm futó mozdulattal emelkedik meg, felsóhajtok, ellépve veszem kezembe a takarításra váró üstöt, majd az egyik pad szélére ülve állok neki. A többi mellé téve azt távozom.


// Love
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 19:49 Ugrás a poszthoz


Hát jó. Túlzás lenne azt mondani, hogy néma beletörődéssel álltam be az üst mögé, mert a ténytől, hogy már megint Weiler hülyesége miatt szopok már másodjára ezzel az idegbeteggel, határozottan olyan eseménynek számít, amiből próbálom úgy kimagyarázni magam, ahogy csak tudom - ellenben, senkit nem érdekelt igazán, hogy én tulajdonképpen elvégeztem a büntetőmunkát. Enyhe rezignáltsággal kezdem ugyanazokkal a mozdulatokkal, amiket már a bájital első főzésénél is elvégeztem, abban az elképzelésben, hogy akkor majd gy nem is lesz semmi féle összetűzés közöttünk. Hüvelykujjam végighúzom a kés élén, csak, hogy leellenőrizzem, nincs-e szüksége élezésre, majd magam elé húzva a gyökeret és aprító deszkát állok neki annak hasábra vágásának. Összességében, látszólag elég csendben dolgozom, nem is fortyogok magamban, mert úgy sem érnék el vele semmit, de ha bárki - Dante - is elhitte, hogy ez végig így fog működni, akkor… Van egy rossz hírem. Úgy tűnik ez a legalkalmasabb alkalom a dologra, nem verhet el, nem fordíthat hátat, és ha tetszik neki, ha nem, előbb vagy utóbb kénytelen lesz válaszolni a feltett a kérdésre. A vágóeszköz hegye felfelé fordul kezemben, miközben tenyerem élével, mindkét kezem letámasztom az asztal szélén, s felé fordítom fejem. Szándékosan nem kezdem azzal, hogy “figyelj csak”, mert akkor lenne esélye közbe vágni és lekussolni - amit, ugyan nem fogadnék meg, de alapvetően azért sem rajongok, ha valaki félbe szakít.
- Emlékszel arra, amit a szekrénynél mondtam?
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 20:00 Ugrás a poszthoz


Nekem alapvetően nem sok problémám van azzal, hogy megtörtént - nem látok bele a kelleténél többet, ha talán, esetleg, történt volna valami más  is, akkor elkezdenék aggódni amiatt, hogy egy bizonyos szint alá süllyedtem, és minden előzetesség vagy következetesség nélkül, a legyet is röptében, de… Nem történt semmi. Ezért sem erről szeretnék beszélni, mert, ha igazán őszinte akarok lenni, nem ez az, ami különösebben érdekel. Sokkal inkább az azt megelőző pillanat, hogy volt-e bármiféle összekötő elem, hogy valóban azért tette-e, mert beszéltem hozzá. És ha így történt, a legfontosabb kérdés még mindig az orrunk előtt lebeg: miért értette meg?
Arcomon egy futó pillanatig félreérthetetlenül tükröződik a meglepettség, szemöldökeim összefutnak, tekintetemből kiolvasható a válasza keltette zavarodottság, de amilyen gyorsan jön, olyan iramban távozik is. Hogy….mi van vele? Nem is tudom, nagyon sok? Hé Dante, épp párszaszóul beszéltem hozzád, mondd csak, nem tűnt fel véletlenül? Kurtán megrázom fejem, mélyen beszívom a levegőt, az aprítódeszkát, annak tartalmával elé tolom, mint pótcselekvés, majd letéve a kést fordulok felé.
- És nem tűnt fel semmi… szokatlan?
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 20:04 Ugrás a poszthoz


Szemöldököm szemernyit megemelkedik, ahogy végre rám néz. Kifejezetten érdekel, mert a Minisztérium hivatalos, bárki által elérhető listáján nem szerepelt - ez pedig további kérdéseket vet fel. Ha párszaszájú, miért titkolják? Kétlem, hogy köze lenne sötét varázslókhoz, ne adj isten, menekült halálfalókhoz, hiszen akkor nem lézengene ilyen nyugodtan Magyarország legnépszerűbb mágusiskolája közepén - ettől még a lehetőségek száma végtelen. Ha meg eleve nem birtokolja a képességet, a képzeletbeli kérdőjel még nagyobb. Dante nem tűnik úgy semmilyen kígyónak, rögtön számos biológiai buktatóba ütközik a dolog, kezdve azzal, hogy ember. Ha nem értette volna, akkor már egészen biztosan szóba hozta volna, ha az egyértelmű, váratlanság okozta zavarok nem is ütköztek ki az arcán. Nagyon problémás helyzet ez.
- Aha. Jó. - Bólintok, hogy megértettem, és, bár nehezemre esik elfogadni, hogy kvázi egy hatvanas, öntött vas harapófogóval kell kiszednem belőle mindent, különösebben nincs miért panaszkodnom. Egy bármilyen mértékű kommunikációra abszolút képtelen, minden élettől mentes könyvnél minden esetre határozottan jobb társaság. Jobbomba veszem az üveget, közelebb emelem orromhoz - a bájitaltan biztonsági szabályozásain belül -, már csak megszokásból beleszagolok, aztán elfintorodva nyújtom az üst felé, majd öntöm bele.
- Szóval azt mondod teljesen átlagosnak érezted. Olyannak, mint most is.
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 20:06 Ugrás a poszthoz


Apró, futó szusszanás hagyja el tüdőm. Nem érdekel a helyzet, valószínűleg, ha nem csinál olyan érthetetlen dolgot, ami felveti a fejemben a párszaszó értelmezését - és ezzel elvonja olyan fontos dolgokról a figyelmem, mint mondjuk, a szobámban megfejtésre váró könyv -, akkor nem is kezdem el feszegetni. Persze nem okolhatom ezért őt, elvégre, gondolom, nincs honnan tudnia, hogy ennyire rögzötten rá vagyok állva a specifikus témánál maradásra. Ja, biztos tök rossz lehet, hogy úgy érezte meg kell csókolnia egy fiút, ha ennyire tartózkodott eddig a beszélgetéstől, valószínűleg nem csinálta túl sokszor, de alapvetően ez egy olyan dolog, amihez nekem nem sok közöm van az ő lelkében.
- Oké - összeszorítom ajkaim egy kicsit, kezdem úgy érezni magam mint egy bemutatandó esettanulmányban - én vagyok az ügyvéd, ő meg épp most esküdött fel a tanúk padján. Azt nem kérdezhetem meg tőle, hogy tisztán értette-e a szavaim. Nem egy államtitok a képességem, ettől függetlenül nem szeretném, ha bármilyen formába is elterjedne az iskolában. Valószínűleg teljes társadalmi kirekesztéssel járna, ha meg valaki rám szállna - mint minden iskolai selejtre -, rövid idő alatt agresszív reakcióim lennének, esélyesen kicsapnának. Annak senki nem örülne.
- Úgy érzed, hogy amit csináltál, annak a hatására tetted, amit mondtam? - Az sem kizárt, hogy a párszaszó teljesen másképp működik egy ember agyában. Lehet, hogy, bár a tudata nem fogta fel, a tudat alattira hatott. - Értetted a szavakat?
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 20:12 Ugrás a poszthoz


Szóval értette.
- Hát ez érdekes - elgondolkodva, magam elé mormolva fordulok vissza az asztalhoz, a könyvre figyelve igyekszem kikeresni, hol hagytuk abba a lépések folyamatát. A legtöbb esetben szükségem van valami pótcselekvésre, most is. Az asztal lapját nyilván nem kezdhetem el kivájkálni a késemmel. Gombóc nő a torkomban, az izgalom is elönt, olyan dolog ez, amivel eddig még nem találkoztam, kész rejtély, és én nagyon szeretem a rejtélyeket. Alsó ajkamra harapok, egy ideig tényleg úgy nézhetek ki, mint aki képes egyetlen dologra figyelni - egy nagyon, nagyon rövid ideig. Hirtelen fordulok vissza a fiú felé.
- És milyen érzés volt? Mintha valami hatása alá kerültél volna? Utána elkülönböztetted a saját akaratodtól, vagy…? - nem, nem hiszem, hogy a vélamágia lett volna, hiszen egy félvélához képest kifejezetten átlagon aluli, sőt, gyenge, így a hatása is megkérdőjelezhető - főleg az ő akkori állapotában. Minden esetre meglehetősen egyedi az esetem, egy vélának és egy vélaivadéknak nehezen születik ennyire emberi utódja, így a szakirodalom sem taglalja túl tágan a témát, bár tisztában vagyok a határaimmal, biztos vannak... kivételes esetek. Jobb mindenre részletesen kitérni. - Most is érzed? - tekintetem az arcán ragad, ahogy csípőm az asztal szélének támasztom.
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 20:17 Ugrás a poszthoz


- Befolyásolómágiát - megemelkedik jobb szemöldököm, állam kicsit hátra is csúszik a csodálkozástól, amiért ilyet feltételez. - Nem, annak nem lett volna értelme. - Megrázom fejem, elolvasok egy fél sort, mielőtt visszafordulnék felé. - Meg igazából nincs is rá szükségem - akár pökkhendinek is hathatnának a szavak azok tartalmának alapján, mégsincs bennük fennhéjazó él, ahogy azt is erőltetetten kéne belemagyarázni, hogy szándékosan akarom emlékeztetni valamire.
Most nem.
Van ugyanakkor logika a feltételezésében. Az egész rohadt ország tudja hogy a családom megszállottan ráállt a vélavér kitisztítására - én mégsem lettem valami mintapéldány, szóval van értelme, csak… Valahol marha elkeseredett lépés is lenne tőlem. Valahol marhára meg is sértődnék ezen, vehetném akár övön aluli ütésnek is a szertárban történtek miatt, viszont ehhez túlzottan érdekel a párszaszós történet.
Tekintetem végig az arcán ragad, ahogy végigmér, kíváncsian, dőlök leheletnyit előre csípőből, nem mászok az aurájába, és részemről véletlenül sem tolakodó a gesztus - ki tudja, Dante túlérzékeny szervei hogyan fogják ezt felfogni.
- De én ezt - már, hogy ilyen magától értetődően kezeli, hogy nem csak hallgatott, de értette is azt, amit alapvetően, emberi formában, csak egy másik képességbirtokos lenne képes dekódolni -.... nem tudom csak úgy elfelejteni.
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 20:25 Ugrás a poszthoz


Jó. Fogaim egymásnak feszülnek egy pillanatra, állkapcsom mentén észrevehetően kiugrik egy rágóizom a mozdulatra. Tekintetem először lesütöm, ujjaim keményen nyomódnak a falapnak, némán szusszanok egyet, végül elhúzva szám lazul el tartásom.
-Oké, jó, de erről nem szeretném, ha beszélnél bárkinek is - mint mondtam, nem egy hétpecsétes titok, ettől függetlenül tényleg nem örülnék, ha bárhogy is elterjedne rólam. Persze nem azt feltételezem, hogy mint valami pletykás kislány, azonnal rohanna a barátnőihez elújságolni, de igazából nem ismerem őt, hát jobb az ilyet megelőzni. Ez amolyan kölcsönös megállapodás lenne - ő befogja a száját, cserébe az enyém sem fog eljárni másról. Win-win.
Szemem sarkából lesek ki oldalra, karjaim összefonom magam előtt, majd egy diszkrét oldalra lépéssel csúszok hozzá közelebb.
- Párszaszájú vagy? - állam kissé leszegem, fejem finoman oldalra billen, ahogy tekintetét keresem. Hát jó, akkor hagyjuk el a felesleges köröket, ezzel, ez alól, már aligha bújhat ki. Ajkaim összeszorítom, amíg várok tőle bármiféle reakciót, de arra is hamar rájövök, hogy egy ilyen kérdést azért illene megmagyarázni is. - Mert amit mondtam, azt, a jelenlegi ismereteim szerint, csak egy párszaszájúnak kellett volna értenie.
Tessék. Helyben is vagyunk.
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 20:28 Ugrás a poszthoz


Azt hiszem, ezen az egész dolgon jobban fennakadok, mint ő - ezen a ponton pedig elkezdek arra gondolni, hogy tud valamit, amibe engem nem avattak be. Persze nem konkrét információra gondolok, inkább csak kapaszkodó ez a hirtelen felkavarodó ismeretlen érzésében. Nincs semmi okom azt feltételezni, hogy Dante bármilyen kiváltságot élvezne egy olyan dologban, ami közel sem nevezhető hétköznapinak, esetleg a teadélutánokat kitöltő beszélgetéstémának.
- De ha nem akkor miért….? - nem fejezem be a kérdést, egyrészt teljesen egyértelmű, mire gondolok, másrészt félúton rájövök, hogy ezzel talán már olyan dologba mászok, amihez nem feltétlenül van közöm. Szóval inkább befogom a szám a hiányzó átgondoltság jegyében, ha szeretne valamit ezzel kapcsolatban megosztani velem, akkor, gondolom, majd úgyis megteszi - ettől függetlenül érdekel, mégis szorult belém némi tapintat ismeretlenek magándolgainak témájában.
- Hm? - a kellő információk hiányában aligha vagyok képes dekódolni az arcán halványan váltakozó érzéseket - ugyan, ez soha nem akadályozott meg abban, hogy feltételezésekbe bonyolódjak. Ez viszont számomra is újszerű terep, egy ember esetében - főleg Dante esetében -, valamiképp borulnak a kígyókra vonatkozó elméletek. Arra is rákérdeznék, hogy eszébe jutott-e valami, egészen a nyelvem hegyén ül, viszont, az előbbivel együtt, már magamhoz is túl sok tolakodásnak érezném.
Érzem -  meg látom is - magamon a tekintetét. Bár nem mondhatnám el, hogy valaha is igazán komoly támadással kellett volna szembenéznem a képesség miatt - az emberek persze beszélnek, de van különbség egy csökönyös, régimódi megítélés és a full frontál bántalmazás között -, az elgondolkodó szempár nem ébreszt semmilyen fájó emléket, mégis minimális kényelmetlenség érzését kelti.
- Van valami baj?
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 20:36 Ugrás a poszthoz


Azt nem állítanám, hogy nem vet fel kétségeket bennem a válasza, viszont az ilyen dolgok sosem hagynak mély nyomokat bennem, vagy keltenek hosszú távú bizonytalanságot. Nem vagyok legilimentor, amit nem mond ki, azért nem is vagyok felelősségre mondható - olyan mélységekben meg még távolról sincs a kettőnk kapcsolata, hogy olvasnom kelljen a testi jelekben, esetleg a szavak között. Hamar tovább is engedem a témát.
- Oké - vissza is fordulok az asztal-bájital páros felé, közelebb húzva magamhoz a könyvet le is ellenőrzöm, szükségesek-e további összetevők, majd egy pillantást vetve az üstre kezdek el összepakolni - minden esetre a feleslegessé váló elemeket takarítom el az útból. Nem vagyok egy megrögzött mániákus, de ha valahol szükség van a rendre, itt biztosan.
- Nem, nem mondanám, hogy tudatosan tettem - megrázom fejem, miközben áttörlöm az asztalt, vállat vonok. Számomra megszokott és magától értetődő a párszaszáj ösztönös, tudat alattiból felbukó használata, így nem is kell gondolkodnom a válaszon - legalábbis nem ezen a részén.
- Képes vagyok irányítottan használni, a saját akaratomból is, igen, viszont vannak esetek, amikor sokkal… mélyebbről jön. - balom megtámasztom, ahogy újra felé fordulok. - Nem tudnám egészen pontosan hozzáhasonlítani bármihez, leginkább azt mondanám, hogy vannak szituációk, amikor olyan mintha… Mintha lenne egy plusz érzéked. Nem azért veszed elő, mert az illik a stratégiába, csak… megtörténik. - Ennél pontosabban aligha lennék képes jobban elmagyarázni. Nem voltam tudatában vele kapcsolatban semminek, nem gondoltam bele, mit fognak maguk után vonni a szavak, és nem fogalmaztam meg őket előtte a fejemben.
A következő kérdése megmosolyogtat, röviden el is nevetem magam, miközben megrázom fejem.
- Nem, nincs halálvágyam. - Ugyanakkor nem is félem a halált, a maga kiszámíthatatlansága és előreláthatatlanságával teljesen felesleges lenne. Úgysem tudok tenni érte semmit, hát nem is fogom örök rettegésben letölteni az életem - legalábbis így, hogy nem vagyok közvetlen veszélyben, így gondolom. Akkor és ott nagyon is féltettem az életem, ami normális, minden épeszű ember megrettenne.
- De azt nem tudhattam, mit fogsz csinálni. A védelmemre kelt a képességem, leginkább ez történhetett.
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 30. 10:12 Ugrás a poszthoz

én épp szanaszét szenvedem magam, bahh.

hola
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 30. 10:23 Ugrás a poszthoz

Weiler Dante - 2019.08.30. 10:16
PÉNTEK, gondolj erre. Erősítsen ez a tudat, engem csak ez a p betűs szó tart életben.


igyekszem t_t
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 30. 10:29 Ugrás a poszthoz


:(( -virtual hug- (valahogy ez így Dante képével mellette annyira nem hiteles, de feel it)


ayy ez a Dante *insert szemforgatós emoji*
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 30. 10:37 Ugrás a poszthoz

awwwwww Love mindig arra vágytam, hogy Dia.... öleljen meg.

A play frpg and not the drama queen meg az oldal mottója kéne legyen :')))
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 30. 15:02 Ugrás a poszthoz

Zippzhar Mária Stella - 2019.08.30. 14:19
Haikyuuuuuuuuu *totál off, bocsi*

de cukik vagytok itt prooook. :3 mert hogy bro helyett pro mert p. ééééérteeed


ezek után ha akarnék sem tudnám nem érteni
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 30. 19:35 Ugrás a poszthoz


Tekintetemmel követem mozgását, szemeim arcáról kezeire ugranak, figyelemmel követem ahogy kirázza az izmokba maradt feszültséget, majd ugyanazzal a kifejezéssel találok vissza újra arcához.
- Azt aligha hiszem - ugyan a belém rekedt vélamágia mértéke nem szembeütköző, sőt, ha a családom köreiben lennénk, elenyészőnek is mondhatnánk, mégis létezik. Persze nem tudhattam, hogy fog-e hatni Dantéra, abban a pillanatban még csak nem is tudatosan használtam - bár ez a kifejezés aligha helyes, amennyiben azt vesszük, hogy a mágia maga képes önmagában, mindenféle irányítottság nélkül hatni -, amennyiben használtam. Mégis hatott, véletlenül sem haltam meg, az viszont, hogy egészen pontosan a ez vagy a párszaszáj, esetleg a kettőjük keveredése fejtette ki azt, amit... nehéz lenne megmondani. Ez ennél sokkal összetettebb kérdés, ami, ugyan érdekel - ó, de még mennyire -, nem hiszem, hogy nagy eredményeket érnék el, ha egyszerre zúdítanék rá mindent. Majd eljön a maga ideje.
- Nem mondanám, hogy teljesen a kezedbe adtam volna magam - összevonva szemöldökeim rázom meg fejem, karjaim összefonom magam előtt. Vele ellentétben én állva maradok, egyelőre a bájital is másodlagos figyelmet kap csak tőlem, ez a téma sokkal jobban lefoglal. - Nem voltam tehetetlen - ugyan meggyőződésem, hogy az üveg, amihez először nyúltam, egy egészen biztos pont lett volna abban az esetben, ha nem ereszt el, ott volt még a termet felügyelő bűbáj, na meg - Amennyiben tényleg értetted a párszaszót, úgy bármi mást mondhattam volna. - De nem mondtam. Valóban. Vonok egyet vállaimon, fejem most az üst felé fordítom. A mozdulatot hamarosan követi testem is, leeresztve kezeim kezdek rövidre vágott körmömmel felkaparni egy odaszáradt víznyomot.
- Azért - röviden, gyorsan préselődik ki tüdőmből a levegő, ahogy újra rá téved tekintetem. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy ez az egész egyedül az én hibám lenne - nyilván megvan benne a magam része is, de mint minden, ez is két emberen múlik. - Ha nem vágod az öklöd a gyomromba mindenféle érthető ok nélkül, esélyesen nem jutunk odáig.
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 30. 20:07 Ugrás a poszthoz

hát szervusz :3

Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 30. 22:35 Ugrás a poszthoz

van még ott ahonnan ez jött
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. szeptember 1. 19:41 Ugrás a poszthoz


Különösebben nem lep meg a reakciója. Ha látta volna az üveget, egészen biztosan reagált is volna, hogy még csak lehetőségem se legyen, ellenben ez elmaradt - bár nem lennék abban sem biztos, hogy az összefolyó események között nem csúsztam el néhány részlet felett, Dante viselkedésének gondos kielemzése volt az utolsó dolog, amire épp figyelni akartam. Az érlelődő, majd hirtelen kirobbanó düh valóban képes elvakítani, nem csak átvitt értelemben. A környezet csupán másodlagossá válik, a beszűkülő pupillák csupán egyetlen célpontot látnak a leereszkedő vörös ködön keresztül, ez pedig lehet ugyanolyan végzetes, mint a hezitálás, azt viszont kétlem, hogy Danténak szüksége lenne ilyen fajta kioktatásra. Nem is az én dolgom ilyenekre tanítani őt.
Bólintok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy azóta eszembe jutott más is, vagy, hogy az ugyanennyire hatásos lett volna. A pengeélen táncolás ilyen mélységeiből, ahol már nem csak költői túlzás azt mondani, hogy minden egyetlen hajszálvékony cérnán függőt, már nem volt hová lépni, a kihátrálás pedig eleve veszett opció lett volna, hát tettem az egyetlen, megoldásnak tűnő dolgot. Bevált. - De nem is kerültem a gyengélkedőre. - Az nyilván még csak meg sem fordul a fejemben - itt szeretnék kitérni arra, hogy a sértettségben eltúlzó gyanúsítgatások és a valóban komoly gondolatok még csak össze sem férhetnek egymással egy lapon -, hogy ennél végzetesebb kimenetele is lehetett volna. Az ember, érthető okokból, nem feltételezi indulásból a másikról, hogy potenciális gyilkos. Nem valami orgyilkos iskolába járunk, ahol egymás hegyén hátán gyűjtik a pszichopatákat.
Széles mosolyra húzódnak ajkaim a megjegyzése hallatán. Beszívva alsó ajkam, nyelvem hegyével benedvesítve a kiszáradó bőrt próbálom elharapni az így ugyan nem megjelenő, mégis nyilvánvaló gesztus élét.
- Szeretek veszélyesen élni - magam elé húzva az egyik komponenst simítok végig hajamon, a göndör tincsek először ujjaim köré kunkorodnak, majd megadva magukat simulnak kezem alá, hogy végül visszacsússzanak eredeti helyükre a mozdulat végén. - Tulajdonképpen bevált - mintegy utolsó ellenőrzésként helyezem a fiolát a mérlegre, miközben féloldalasan vállat vonok. Szavaim nyomán rövid csend áll be, amíg a másik tálcára felhelyezem az ellensúlyokat - ennyi idő alatt pedig már én is rájövök a mondat kétélűségére. - Mármint, elég ideges lettél tőle. Erre gondoltam.
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. szeptember 2. 10:36 Ugrás a poszthoz

Zayday Hudson
(szebb címzés coming soon)

Belépve a cukorkabolt ajtaján arcomon egyértelmű fintor uralkodik el, ahogy körbenézek. Ugyan a falak és padló a maga nevében letisztultnak mondható fehérségével, a további dekoráció valamint a számomra már túlzó színkavalkád kifejezetten giccsesnek számít a saját környezetemben - ebből kifolyólag pedig egyértelműen nekem is túl sok. Nem csoda hát, hogy kifejezetten ritkán járok ide, sőt, ha nem arról lenne szó, hogy másnak tegyek szívességet a leadott lista alapján rövidnek aligha nevezhető kitérővel, ugyanúgy mentem volna el a bolt kirakata előtt, ahogy mindig: ide sem nézve. Reménytelen, lemondó és kissé elveszett sóhajjal veszek el egy nagyobb kosarat, majd telefonom is előkerül zsebemből. A világ igényei szerint felrúnázott készülékkel keresem elő a beszélgetést Vajdával, majd nem sokat pörgetve vissza meg is találom, amire szükségem van. Ajkaim egymásnak préselve kellemetlen ívbe húzódik szám, ahogy felpillantva próbálom megkeresni a marcipános tárolókat, ám arra is hamar rájövök, hogy amennyiben sokat ácsorgok még az ajtóban, mint aki nem leli világát - kár lenne tagadni, határozottan így is érzem magam -, valaki vagy a két lapockám közé fogja nyitni az ajtót, vagy egyenesen belém is gázol, ami érthető okokból egyikőnknek sem lenne egy kellemes esemény. Így indulok el teljesen véletlenszerűen a jobb oldalt választva, még mindig abban reménykedve, hogy minél hamarabb el tudom intézni a kis bevásárlást anélkül, hogy mondjuk diabéteszt kapjon a szemem - bár ehhez már én is egyre kevésbé hiszek.
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. szeptember 4. 18:00 Ugrás a poszthoz


starboy

- Ehh. - Hanyag mozdulattal legyintek, állam apró ám észrevehető, nemleges ívet ír le. Határozottan nem a dicsekvés vagy az elbagatellizálás a gesztus célja, bár tény, ezen információ hiányában akár úgy is hathat. Továbbra sem állíthatom, hogy számítottam a reakciójára, ahogy abban sem gondoltam meg hirtelen magam, hogy lett volna esélyem felkészülni. Ugyan nem rendelkezem egy sűrűn traumatizált, nehéz gyerekkorral - mint az ide járók túlnyomó többsége -, a hasonlóan szélsőséges reakciók - még ha nem is az életemre törőek, nyilván - váltak olyan mértékűen megszokottá, hogy az abszolút szükségesnél tovább ne is foglalkozzak velük. Ezen az elven haladva pedig, ugyan keltett bennem némi tartózkodásra húzó hajlamot bennem a nem is olyan lowkey fojtogatása, már közel sem ráz meg vagy izgat fel olyan mértékben, amilyenben az bármelyik másik diákkal történne. Hogy szükségét érezzem a személyiségem ezen vonásainak eszközölését, vagy, hogy az ö szavaival éljek, következőre esetleg jobban átgondoljam a hasonlóan vérlázító cselekedeteket valószínűleg már tényleg a gyengélkedőre kellett volna kerülnöm, esetleg annak közelében. Ennek hiányában viszont kevésbé volt egy számottevő élmény - ha az ésszerűbb lényem tudatában is van annak, milyen visszafordíthatatlan vágányon siklodhatott volna félre.
- Volt mozgásterem gyakorolni - széles, az ő szavaihoz hasonlóan cinikus mosoly terül szét arcomon, ami a következő mozdulattal le is olvad onnan. Ez, ugyan, csak részben igaz, a család véla tagjaihoz mérten ugyan határozottan erősebb tűrőképességgel bírnak a féllények, még mindig hajlamosak ugyanolyan intenzitású hisztériát produkálni - a generációk felfelé ívelő, tisztuló vérű skálája pedig csak azt mutatja, hogy ez a jövőben sem lesz jobb. Sőt.
- Király - hátra téve egy lépést ropogtatom ki ujjaim majd nyakam is. Akkor most, hogy ezzel végeztünk, vissza is térhetünk a számomra sokkal érdekesebb témára. Felé fordulva ülök le az övéhez hajszálpontosan hasonlító székre, bal bokám kényelmesen támasztom meg jobb térdemen, én magam kissé görnyedve dőlök hátra, csuklóm a bokám felett, vádlimon állapodik meg. Mutató- és hüvelykujjam összedörzsölve, enyhén felszegett állal, felvont szemöldökkel nézek vissza rá.
- Hallgatlak.
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. szeptember 5. 09:43 Ugrás a poszthoz

Eddig én is csak hírét hallottam!!
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Machay Ábel Alexander összes hozzászólása (83 darab)

Oldalak: [1] 2 3 » Fel