36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély

Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 40 41 » Le | Téma száljai | Témaleírás
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. április 17. 23:50 | Link

Országomat egy szabadu--ért
🎶

- Salvador Dali kinézettel... - visszhangzom a lány szavait - az milyen? Bajusza van? Elfolyik? - hangosan töprengve hagyom, hogy vezessenek. Mondjuk lehet nem kellene ennyit fecsegnem itt össze-vissza, még a végén itt hagy, ha elege lesz belőlem. Igyekszem picit gyorsabban lépdelni (és csöndben lenni, bár ez utóbi ijesztőbbnek bizonyul), nehogy okot adjak bármiféle elhagyásra.

Érzékelem, hogy lelassítunk, majd meg is torpanunk, és amint elenged, vigyázállásba vágom magam, hogy minél kevésbé érjek hozzá... Hát bármihez is, ami körülöttem van. Bár nem látok, de a fejem automatikusan abba az irányba fordul, amerről Anna hangját hallottam, ezt elkönyvelem ilyen beidegződés-féleségnek. Furcsa hangokat hallok az irányából, levélzörejt, ágrecsegést, ruhaszakadást, és ezeket nem igazán tudom hová tenni. Najó, az egyetlen dolog ami eszembe jutott az az, hogy éppen megtámadott minket egy ördöghurok szerű cuki növényke, de a képzeletemet megtartom magamnak. Tényleg nagyon nem akarom, hogy megunjon és itthagyjon... A helyzetjelentésére csak aprót bólintok, és kinyújtom nagyjából felé a jobbkezemet, hogy ha készen van, indulhassunk.

Alig teszünk meg egy vagy két lépést, egy nagyon ismerős nyávogás töri meg az erdő neszeit.
- Lysander? - kiáltok fel automatikusan, de erre már nem érkezik macskanyelven válasz. Helyette viszont megkapjuk az első feladatunkat.

- Öhm, szép napot! - köszönök vissza, miközben elkezdem forgatni a fejem, próbálva kitalálni honnan beszélnek hozánk. Alig láthatóan picit közelebb is araszolok a társamhoz. Csak a biztonság kedvéért. Kattognak a fogaskerekek, és suttogni kezdek, hogy az idegen ne hallja amit mondok.
- Hol van aki beszélt? És mi ez a kérdés, benne sincs a tananyagban! - már nem mintha jelenleg pont valami felkészült lennék... Miután kimondom a gondolataimat, a hely neve derengeni kezd - valamelyik szünetben olvastam róla a Wikipédián.
- Ez nem valami vizsgahelyszín volt mágusoknak? - a suttogás megmarad, mivel nem vagyok biztos a dologban, de hé, azt nem mondtam, hogy sokra is emlékszem, csak azt, hogy elolvastam.


//Torpedóim: E1 és E5//

//Mindkettő elsüllyedt. A két érte járó infó: 1. Szeretet, nagylelkűség, alkotókészség.
2. Aktív, férfias, tüzes. - Várkonyi//
Utoljára módosította:Dr. Várkonyi Zoltán, 2019. április 19. 16:12 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Takács Milán Dániel
INAKTÍV


ifj. Charles Manson | kóbor kutty
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 247
Írta: 2019. április 19. 00:30 | Link

Ki szabadul a végén?
//nihilist blues//


Összefont karokkal s érzelemmentes ábrázattal dülöngéltem előre, majd hátra a székem két hátsó lábán, amíg a professzor úr előadta a szokásos tanármonológot. Ha valami hülye auror lennék, mint apám, biztos a frászt hoznám a gyanúsítottra ilyen ábrázattal és úgy énekelne, akár a dalos pacsirta. Még veritaserumra sem lenne szükség. Haha, azért ez elég szórakoztatónak hangzott - legalábbis nekem.
Halvány mosolyféle kúszott az arcomra, fogaimat is megvillantgatva az "életekkel való játszadozás" kijelentés hallatán, azonban ez hamar ráfagyott a képemre, amikor meghallottam a kölyökróka nevét.
Az, hogy a cserfes kék megvakul, én megsüketülök és hogy párba leszek osztva egy -számomra- idegen lánnyal... az tulajdonképpen már nem is nagyon érdekelt.
Rudi.
Ő az egyedüli, aki valamit is megmozgatott abban a sötét és üreges testemben ezen az egész pereputtyon kívül, akik a kastélyban laktak velem együtt.
Ha bármi baja esik annak a kölyöknek, én nem vállalok felelősséget a tetteimért. - morogtam az orrom alatt, szemeimet le sem véve az oktatónkról. Lehetett ő akármekkora mágus, aki bántani meri Rudit, azt én is bántom.

Végül már ott tartottam, hogy a hangok egyre tompábbakká váltak számomra, végül minden megnémult. Olyan érzés volt hirtelen, mint amikor egy piszokhangos házibuliban rohadsz órák óta, aztán hirtelen belépsz egy hangszigetelt szobába és.... nem fájt ugyan, de mocskosul kellemetlen volt. Zavart.
Ha tetszett, ha nem, a mellettem álló alsósra kellett bíznom az irányítást. Megbízni, na azt azért nem fogok, de... ő hallott és én nem. Mindjárt övé volt az előnyösebb helyzet, nem?
Amint elém állt, rögtön felfigyeltem a vonásaira, ajkai mozgására és keze rángására. Integetett. Le sem vettem róla a szemeim, igazából egész kellemes látványt nyújtott, na nem mintha akarnék tőle valamit. Csak tudjátok, jobb egy fiatal lánnyal együtt bóklászni az erdőben, mint például egy öregasszonnyal, aki csak a retiküljével ver nyakon, ha nem válaszolsz azonnal neki.
- Szia - Borzalom! A saját hangom sem hallottam - SZIA! - próbáltam hangosabban, de továbbra sem hallottam és egyre jobban frusztrált, pedig még el sem indultunk. Nagyszerű lesz, de nem érdekelt, csak Rudi legyen meg.
Sajnos nem tudtam és valószínűleg nem is fogok soha szájról olvasni. Ahogy azt figyeltem, amint előttem guggolt le, hogy valami görbe ággal rajzolgasson a homokba, már a szemeim forgattam kínomban. Itt rajzolgat, ahelyett, hogy mennénk és segítenénk a fiamon. A kérdőjelek no meg mutogatása hamar rávilágított számomra, hogy nem egyszemélyes óvodai foglalkoztató órát tartott magának, hanem engem próbált faggatni arról, miféle állatot keresünk épp.
- TE MOST AZT KÉRDEZED, MILYEN ÁLLAT RUDI? - továbbra is artikulálva, hangosabban kérdeztem rá, mint az alap hangszínem. Valamiért az ember szereti hallani a saját hangját és másképp is hallja azt, mint mások. Talán ettől érzi magát valóságosnak, élőnek. Én semminek sem éreztem magam.
- RUDI EGY RÓKA, Ő IFJABB IV. RÓKA RUDOLF LUCIFER FLÓRIÁN! - próbáltam elmondani, mert hát csak ezt kérdezhette, ha már mutogatott. Elővettem a pálcám és lumos bűbájt használva fényességet csiholtam az éjszaka sötétjét megtörve.
- SZERINTEM INDULJUNK MEG AZ ÖSVÉNYEN ÉS HA HALLASZ RÓKAKÖLYÖK SÍRÁST, RÚGJ BOKÁN! - próbáltam felvenni a barátságosabb siket énemet, amely képes szocializálódni és barátkozni, holott ez piszkosul nem volt igaz, de ha épségben vissza akartam kapni a rókám, akkor ez semmiségnek számított.



Torpedóim: B4 és A2

//Nem talált. - Várkonyi//
Utoljára módosította:Dr. Várkonyi Zoltán, 2019. április 19. 09:25 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. április 19. 07:13 | Link

Masa

Egy hang szól hozzánk, ami mintha körülvenne bennünket. Testtelen, furcsa zengés ez, mely éteri bölcsességgel teli. Előtte közvetlenül  hallottuk a keresett macska ijedt nyávogását, de az gyorsan elhal az erdő sűrűjében, nyom nélkül. Ez lehetett a bizonyság, a mézes madzag, úgy hiszem.  Saját macskám bajszos és a lustaságtól sokszor elfolyó természetét is kitárgyaltuk még, mielőtt a felsőbb hatalom hangja hozzánk elért volna. - Csak egy hang, aki a kilétét eltitkolja. Az a fontos, amit kérdezett. Nyomra az vezet. Vagyis a válasz - mondom a lánynak csendes, eltökélt megnyugtatással. Ezután mindketten gondolkozni kezdünk. Nem fogom helyette megfejteni a feladványt, de igyekszem jó irányba terelni és tartani, ha rátalált. Vizsgahelyszín. Nem rossz gondolat. Ezen érdemes lehet elindulni. Be is villan nekem is valami, amivel támogatni tudom, hogy érzésem szerint megvan a jó irány - Egykor a mágusok tizenkét ilyen helyet, templomot jártak végig mire a Denderaihoz éretek. A kiválasztottak itt részesültek végső beavatásban. Akár a nap, mely útját járva a zodiákuson végighalad és bölcsességet szerez - magyarázom rávezetés, igazolás gyanánt, miközben saját tanulmányaimra és olvasmányaimra gondolok. Nem voltam iskolaelső sosem, sőt, bizonyos tárgyakból igencsak rezgett a léc néhányszor. De ami érdekelt és szerettem, az nagyon jól ment. Az asztrológia a numerológia és még pár dolog a gemmológián kívül pont ilyen volt. Ez most jól jön. Meglátjuk mire megyünk vele.

//Lövésem: A4 és C4//



// A4 elsüllyedt. Infó: Gyémánt, rubin.
Válaszuk után a nyugodt bölcs hang ismét bezengi az erdőt.
- Sajnos a válasz nem teljes, bár amit mondtatok, igaz. Viszont én olyan választ várok, amiből egyértelmű kapcsolat látszik az asztrológiához. -
Messziről újra hallják a rémült nyávogást és üvöltő farkasok hangját. A tanárnő elhagyott talárja felriasztott egy vadméh rajt, és üldözőbe veszik a párost. A mágia nem hat ellenük, elvégre egy illúzió ez is. - Várkonyi //
Utoljára módosította:Dr. Várkonyi Zoltán, 2019. április 19. 16:23 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. április 19. 08:48 | Link

Dani


Talán még izgalmasnak is tudnám felfogni ezt az egészet, ha nem éppen egy kisállatkáról lenne szó. Na meg ha nem épp én lennék benne ebbe a szituációba. Megfigyelőként biztos szórakoztató lehet, ahogy szerencsétlenkedik mindenki. Így hogy benne vagyok így kevésbé mókás a dolog. Főleg, hogy soha nem tudnám megbocsátani magamnak ha a srác kedvencének valami baja esne, valamelyest az én hibámból. De hát csak nem hagyja meghalni a professzor úr, ugye?
Mindenesetre igyekszem magabiztos képet vágni, és elégedetten bólintok egyet, amikor a fiú visszaköszön. Akarom mondani rám ordít. Ez a módszer fog működni, bár az egész erdőt felverjük. De végül is nem hallja magát, elég fura lehet neki, szóval jól van ez így, nem is ez a fontos most.
Már-már kezdem feladni, hogy a rajzolgatással elérek bármit is, de úgy tűnik végül csak szerencsém van és rájön, hogy mit szeretnék. Nagyokat bólogatok válaszként, hiszen hallani úgy sem hallja, amit mondok, és nem úgy tűnik, hogy a szájról olvasás bevállna, szóval felesleges beszélnem.
- Szép neve van. – csúszik ki mégis a számon, majd egy apró mosollyal és egy határozott biccentéssel adom a fiú tudtára, hogy vettem az adást. Egy újabb bólintás, a javaslatára, miszerint induljunk már el, és végre kezdjük el keresni a kisrókát. Előkapom én is a pálcámat, fényt varázsolok én is. Hihetetlen, hogy nem jutott eszembe!
- Rudi?! Rudi! – kiabálom a kiskölyöknek miközben magasba emelt pálcával az ösvény jobb oldalán elterülő részt figyelem, hátha meglátok valami mozgást, vagy meghallok valamit. Lassan megindulok, lábnyomokat, szőrpamacsokat vagy bármit keresve. Hihetetlenül nagy itt a csönd, ami egyszerre baljóslatú és biztató. Ha bármi megmoccan akkor azt hallani fogjuk, vagyis fogom.


Torpedó: C2 és E3

//E3 süllyedt. Infó:Kirké, Hekaté, Szeléné.

Az egyik magas ágon egy sas ül, karmaiban egy rókavörös valami lóg. Ki tudja, nem esett-e máris baja Rudinak?!
Őket is körbelengi a hang, de amit mond, az Dani lábai előtt bele is íródik a homokba.
-Mondjatok két híres asztrológust, meg, hogy mitől híresek! - Ezután várakozó csend. Közben mindkettejüket megmagyarázhatatlan félelem önti el. Szembesülnek a legrémísztőbb fóbiájukkal. Kinek, mi. - Várkonyi//
Utoljára módosította:Dr. Várkonyi Zoltán, 2019. április 19. 16:37 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Zippzhar Mária Stella
Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos


minden lében villa
offline
RPG hsz: 673
Összes hsz: 6318
Írta: 2019. április 20. 22:48 | Link

Országomat egy szabadu--ért
🎶

Bár Anna szépen kiegészíti azt amit én mondtam, és én heves bólogatással is kísérem, a hangnak mégsem tetszik a megfejtésünk. Gondolkodni kezdek, hátha még bármi beugrik, de csak egy képre emlékszem valami plafonról. Dejó, szóval ez nem egy olyan "válaszolsz ha akarsz" fajta kérdés, hanem egy "válaszolj vagy baj lesz"-szerű. Hát ezt nem láttam jönni. És tényleg nem.

- Ez igazából egy állatkert ugye? - kapkodom a fejem döbbenten a nyávogás és üvöltés után. Ha elbődülne még egy oroszlán, vagy trombitála egy elefánt már az sem lepne meg. Vagyis de, rendesen meglepődnék, de talán még mindig kevésbé mintha kiderülne, hogy egy afrikai esőerdő közepén dekkolunk. Az mekkora poén lenne már!
Nyúlkálnék a rádió után, hogy elkapcsoljak a fehérzajos adóról (modern kor gyermeke), de ahogy egyre erősdik a zümmögés már valahogy mássmilyen lesz. Darazsak, hümmögök magamban, csak hogy pár pillanat eltltével felkapjam a fejem. Darazsak?! Reflexből rántom ki a kezemet Annáéból, és labdapózba gugolva próbálom eltakarni a fejemet a raj elől. Gondolkozz Masa, csak volt valami abban a nyünyünyü képeskönyvben!

Képeskönyv? Gondolom újra végig a dolgot, és ahogy már a fülem körül hallom a kis rovarokat, a hang vélt irányába kezdek kiabálni.
- Van valami festmény a plafonon! - kezdek hadarni, a mondandóm felét csak tippelgetve. Igen, a plafon volt egy tipp.
- Csillagképekkel - ez kicsit úgyhangzik mintha kérdezném, de azért igyekszem tovább gondolkodni. Emlékszem, hogy kettő van, de hogy melyik kettő... Próba cseresznye.
- Bika és Mérleg? - remélem ez nem olyan mint azok a TV-műsorok ahol a rossz válaszért büntetés jár.


//Torpedóim: C5 és E3//

//Mindkettő talált, süllyedt. Infók:sárga, arany, fehér 1 és 6
Ezzel kivégezték az ábrát. -Várkonyi//
Utoljára módosította:Dr. Várkonyi Zoltán, 2019. április 21. 07:51 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

RAWRR :3

*-*-*-*-*-*-*-*
 I  I III I  I
  I  IIIII  I
    IIIIIII  
    IIIIIII~~~~~~
     II II
Takács Milán Dániel
INAKTÍV


ifj. Charles Manson | kóbor kutty
offline
RPG hsz: 36
Összes hsz: 247
Írta: 2019. április 23. 17:26 | Link



Nem, tényleg nem igazán tartozott erősségeim közé a szájról olvasás. Sőt, skillnek sem nevezném, ami szerepelt valaha is az eszköztáramban. De ez van, nem lehetek mindenben tökéletes.
Elégedett bólintással adtam tudtára, hogy örültem neki, amiért végre elővette a pálcáját és lumost használva fényt csiholt. Így legalább két irányba tudtunk figyelni. A legtöbb bokrot próbáltam átnézni, az ott sertepertélő csúszómászókat pedig öklömmel lapítottam ki, mint hülye gyerek az asztalon a gyurmát. Utamban voltak.
Jobb vállam felett néztem át a másikra, hátha ő több szerencsével járt, mint én, aki ólálka módján tapicskolt négykézláb a sárban. A lányról egy furcsa, sötét árnyékra terelődött a tekintetem. Valami  madárszerűre az egyik fa ágán gubbasztva vöröslő dologgal a karmai közt. Egy pillanat alatt összeszűkült a pupillám, tekintetem eltorzult a dühtől és ijesztő hideg kezdte azt átjárni. Automatikusan emeltem a kezem, amellyel a pálcám tartottam. Még gondolkodtam, hogy melyik átokkal sújtsak le a tollas veszedelemre, ha már a professzor életekkel játszik, akkor én is játszadozom a madara életével. Így egál.
Már kezdtem kinyitni a szám, és mély levegőt véve egyik kedvenc átkommal akartam megajándékozni a -szerintem- gyilkos tollast, csakhogy felfigyeltem a szövegre a lábaim előtt. Hallani nem hallottam, de a szöveg láttán -akármennyire is szeretném tagadni- borsódzott a hátam.
- Két.... mi? Most komolyan?! - néztem hitetlenkedve a földre, majd fel a madárra, Rudira, majd megint a földre. Egy furcsa érzés kapott el, még nem igazán éreztem ezt, mintha a csontomig hatolt volna az aggodalom, a bátortalanság. Félelem, ez volt ami engem akkor átjárt. Szemeim előtt jelent meg a varázstalan társadalom, ahogy az általam kirobbantott magnix-mágus világháborúban ők, és az undorító varázstalan fegyvereik pusztítanak el minket. Tehetetlennek éreztem magam és gyengének, amelyet nem tűrtem.
Térdre rogytam.
- Thébai Héphaisztión, ha jól tudom.... egy Apoteleszmatika címet viselő asztrológiai összefoglaló munka szerzője. Ennek jelentőségét a benne megőrzött, máshonnan nem ismeretes korai görög asztrológiai munkákból származó idézetek, értesülések adják. - feleltem halkan.
- A másik pedig, a másik... a másik - és itt akadt el az a nagy tudományom. Rég volt már, hogy én asztrológiát tanultam. A lányra pillantottam oldalazva, hátha annak volt ötlete. Bármi ötlete.
Ha nem volt, egy stupor még mindig akadt a tarsolyomban. Vagy esetleg egy sectumsempra.



// A torpedós játék megfejtése szerintünk: A Hold
A mítoszok általában gyönyörű nőként, ám gyakran kegyetlen csábítóként is ábrázolják a Holdat, a Rák urát. Kirké alakjában elcsábította Odüsszeuszt; Mint Hekaté gazdagsággal ajándékozta meg kegyeltjeit, mint Szeléné az éjjeli égen hajtotta harci szekerét.//
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Juhász Laura
INAKTÍV


Nyárfalevél kisasszony ^^
offline
RPG hsz: 919
Összes hsz: 3147
Írta: 2019. április 27. 20:01 | Link

Dani


Normális körülmények között talán bele is pirulnék, hogy egy mestertanonc legyen tanúja annak, hogy elfelejtem boszorkány voltomat és nem rögtön pálcát rántok bármi is van. De tény, hogy ilyen helyzetbe se kerültem még, úgyhogy szerintem talán még el is lehetne fogadni a dolgot. Viszont most nem normálisak a körülmények, és túlságosan koncentrálok a környeztem felfedezésére, mint hogy belegondoljak ebbe az apróságba.
Próbálom kizárni a fiú motoszkálását, bár eléggé hangosan csörtetünk mindketten. Minden bokorba belenyúlok a pálcás kezemmel – azért van annyi eszem, hogy ne puszta kézzel fogdossak össze kitudja milyen növényeket – hátha valamelyik alatt ott lapul a kisróka. Ahogy telik az idő és egyre beljebb hatolunk az erdőben úgy leszek egyre idegesebb. Annyi, de annyi veszély leselkedhet itt rá!
A ronda nagy dög madarat persze nem veszem észre, eddig eszembe se jut, hogy valami felragadhatja őt, és olyan magasra felviheti; a hangot azonban hallom. A semmiből érkezik, mégis olyan, mintha mellettem állna a beszélő. Közvetlenül mellettem. És mintha valami végigsúrolná a karomat is, ahogy beszél. Azonnal megdermedek, képtelen vagyok akár csak egy hangot is kiadni, megmozdulni, sőt még gondolkodni sem tudok. Tágra nyílt szemmel nézem végig, ahogy Danin is elhatalmasodik a pánik és a térdére zuhan. A szavai nagyon nehezen jutnak csak el a tudatomig, mintha köd venne körül mindent. Látom, hogy segélykérően néz rám, én is hasonló pillantásokat lövelek felé. Hogy mondhatnék bármit is, amikor valami simogat, tapogat én meg képtelen vagyok tenni ellene bármit is? Nem vagyok elég erős, nem hall meg senki.
Egyre szaporábban veszem a levegőt, a szívem őrült iramban kalimpál, és érzem, hogy hamarosan elájulok. Hogy lehetséges, hogy megtörténik egy ilyen itt, ezen a helyen? Az iskolában, egy tanórán! Rajtam múlik egy kisállat élete, és ez történik? Ez egyszerűen képtelenség … ez … lehetetlen. Ez nem történhet meg, ez nem történik meg!
- Paracelsus. Ő úgy tartotta, hogy fontos, hogy az orvos jártas legyen a csillagjóslásban, mert az ókori hagyományokhoz híven Naprendszer bolygói és az emberi test szervei, szervrendszerei között összefüggés van. Írt egy művet a különböző zodiákus jelekkel ellátott medálokról, talizmánokról, hogy milyen gyógyító hatásuk van. Azt hiszem Archidoxes of Magic volt a címe. Például a Merkúr a tüdőhöz kapcsolódik, a Nap a szívhez, az agyhoz pedig a Hold … - szinte magamat is alig hallom, ahogy az ájulás küszöbén próbálok választ adni a testtelen hangnak a kérdésére. Azt ugyan nem tudom, hogy vajon megfelelőek-e ezek az emberek, akiket mondtuk Danival, viszont amikor kiejtem azt a szót, hogy Hold valami megváltozik. A simogató érzés eltűnik, és szépen lassan az erdő képe is szétfolyik a szemem előtt. Először azt hiszem, hogy azért mert legyűrt a pánik, azonban pár pillanattal később már mintha a tantermet látnám magam előtt. A padot, amiben ültem. Érzetre is olyan, mintha a helyemen ülnék, leszámítva, hogy minden forog körülöttem. Visszatértünk. Gondolom a rókakölyök is megmenekült. Leborulok a padra, és próbálok egyenletesen lélegezni, hogy újra normális legyen minden.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Anastasia Strakhova
INAKTÍV


Gyógyító ¤ Angyal
offline
RPG hsz: 183
Összes hsz: 357
Írta: 2019. május 2. 20:52 | Link

Masa

A furcsa állathangok hallatán összerezzenek, majd gyorsan körbefordulok, hátha látom merről is jöttek. - Sajnos nem - felelem a lány kérdésére és számat finoman elhúzva megcsóválom a fejem. Valahogy az indokolatlan szadizmus -még ha csak illúzió is- sosem volt ínyemre. De mit van mit tenni, ha már belecsöppentem a helyzetbe hinnem kell benne, hogy nagy tudású kollégám nem bántana sem állatot sem embert sem egyiket a másik kínjai által. Már épp szóra nyitnám a szám, hogy próbáljam segíteni őt a válasz kiegészítésében, amikor furcsa zúgás üti meg fülemet. Szinte felocsúdni sincs érkezésem, amikor a lány már ki is húzza karját az enyémből és a földre veti magát. Darazsak! Tudatosul bennem a tény és azt teszem, amit a leghelyesebbnek érzek. Lehunyom a szemem és mozdulatlanná dermedek. Még lélegzésem is puhává teszem, azt mantrázva magamban, hogy mindez csupán a mágia szüleménye. Ezután már képes vagyok tovább gondolkozni azon, hogy miként is tehetnénk teljessé a választ a Hang számára, de partnerem megelőz ebben és úgy hiszem jó nyomon jár. - Igen, azok vannak ott, azt hiszem - erősítem meg őt és csak remélni merem, hogy a rajnyi darázs a hamarosan eltűnik és a a válaszunk helyesnek találtatik. Lehet a stressz miatt de egyelőre nem érzek fájdalmat, ha mégis megcsíptek kiderül allergiás vagyok e a bűvöld darazsak mérgére vagy sem. Ilyenekkel még sosem volt dolgom. Nem mintha valódiakkal lett volna. Legalábbis ennyivel biztosan nem és remélem ez a jövőben is így marad. Ha túléljük ezt, azt hiszem egy ideig nem nyitok be sehová úgy, hogy nem vagyok biztos benne száz százalékig, hogy mi van az ajtó mögött.


//Megfejtés tippünk a torpedóra: A Nap//
Utoljára módosította:Anastasia Strakhova, 2019. május 2. 21:00 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2019. augusztus 29. 19:47 | Link



Deja vu. Vagy mi. Elismeri, hogy racionálisan nézve nem volt a legátgondoltabb lépés otthagyni a büntetőmunkát minden szó nélkül, de ha fizettek volna sem maradt volna abban a helyiségben, tudván saját beszámíthatatlanságának valódi mértékét. A lehető legegyértelműbb döntés volt akkor minél távolabb kerülni a szituációtól, és átkozott legyen, ha másként tett volna. Szerencsére elég nagy ez az iskola, hogy ne kelljen minden nap találkozniuk, bár az, hogy háztársak, eléggé megnehezíti a dolgát - ettől függetlenül Dante azóta a nap óta a bájitaltan szertárban állhatatosan ignorálja Ábel létezésének majdnem minden aspektusát. Félreértés ne essék, nem néz át rajta teljesen, minimálisan reagál a jelenlétére, ha azt nagyon muszáj és a környezete elvárja, azon túl viszont nem hajlandó komolyabb figyelmet szentelni sem a szavainak, sem a gesztusainak, sem… semminek, ami a fiúval kapcsolatos. Az előzőek alapján mindkettejük érdeke, hogy ennek a gyakorlatának eleget tegyen, bár őt nem a jóindulat, nem is a nagylelkűség vezérli ebben, mindinkább az az elemi ösztön: hogy maradjon távol attól, ami túl bajosnak tűnik.
Így, hogy legalább irritáltságának nagyjábóli természetét ismeri, kicsit könnyebb kontrollt szerezni maga felett, az idő is ismét visszatért ahhoz a nyári forrósághoz, amiben mostanság jobban érzi magát, emiatt a hangulata is kevésbé szélsőségesen változó. Összességében egy szokásos útvonalat követ, amihez időről időre visszatér az emberi kapcsolataiban, változó okokból ugyan - figyelmen kívül hagyja, amire/akire úgy gondolja, hogy nem akar időt és energiát áldozni, ez a személy újabban Ábel, igaz, a szokásos motivációihoz képest ez esetben azért eléggé rendhagyóak az okok.
Erre tessék, annak eredményeképpen, hogy otthagyta a büntetőmunkát, ismét beállították őket az üsthöz, hogy ezúttal “verekedés nélkül képesek legyenek elkészíteni a főzetet”. Ezúttal működni fog, az az eset kifejezetten józanító hatással volt a vérmérsékletére. Ábel elé tolja az elkészítési útmutatót, mit és hogyan kell felaprítani vagy összeőrölni, részéről el is kezdi az egyik komponenssel, miután egyszer már megcsinálták, emlékszik a munkamenetre. Ha oldalra kell nézni Ábelre, oldalra néz, ha mondani kell valamit, kurta, egyértelmű és tárgyilagos módon közli, de érezhetően nem kommunikál többet az abszolút szükségesnél.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 19:49 | Link


Hát jó. Túlzás lenne azt mondani, hogy néma beletörődéssel álltam be az üst mögé, mert a ténytől, hogy már megint Weiler hülyesége miatt szopok már másodjára ezzel az idegbeteggel, határozottan olyan eseménynek számít, amiből próbálom úgy kimagyarázni magam, ahogy csak tudom - ellenben, senkit nem érdekelt igazán, hogy én tulajdonképpen elvégeztem a büntetőmunkát. Enyhe rezignáltsággal kezdem ugyanazokkal a mozdulatokkal, amiket már a bájital első főzésénél is elvégeztem, abban az elképzelésben, hogy akkor majd gy nem is lesz semmi féle összetűzés közöttünk. Hüvelykujjam végighúzom a kés élén, csak, hogy leellenőrizzem, nincs-e szüksége élezésre, majd magam elé húzva a gyökeret és aprító deszkát állok neki annak hasábra vágásának. Összességében, látszólag elég csendben dolgozom, nem is fortyogok magamban, mert úgy sem érnék el vele semmit, de ha bárki - Dante - is elhitte, hogy ez végig így fog működni, akkor… Van egy rossz hírem. Úgy tűnik ez a legalkalmasabb alkalom a dologra, nem verhet el, nem fordíthat hátat, és ha tetszik neki, ha nem, előbb vagy utóbb kénytelen lesz válaszolni a feltett a kérdésre. A vágóeszköz hegye felfelé fordul kezemben, miközben tenyerem élével, mindkét kezem letámasztom az asztal szélén, s felé fordítom fejem. Szándékosan nem kezdem azzal, hogy “figyelj csak”, mert akkor lenne esélye közbe vágni és lekussolni - amit, ugyan nem fogadnék meg, de alapvetően azért sem rajongok, ha valaki félbe szakít.
- Emlékszel arra, amit a szekrénynél mondtam?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2019. augusztus 29. 19:57 | Link



Meglepően nyugodt és egyhangú (sosem gondolta ennyire áldásosnak az egyhangúságot, mint most) volt a munka kezdete, el tudott merülni a szeletelésben és a különböző alapanyagok súlyra pontos kimérésében. Egy pillanatra még azt is elhitte, hogy ez működőképes lesz egész végig, ám végül csak megüti a fülét Ábel hangja, amint mindenféle bevezetés és egyéb szócséplés teljes hiányában nekiszegezi a kérdést..
.. amit nem egészen ért, miért is kellett felhoznia. Személy szerint neki a jelenet olyasmi, amit, ha nem zavarná, hogy megmutasson valakinek, akkor egy legilimentorral kitöröltetné csak úgy, minden hezitálás nélkül. Feltételezte, hogy Ábel hasonlóan van vele. Nem tudja, miféle “áramszünet” volt az, ami miatt jó ötletnek vagy egyáltalán lehetséges opciónak tűnt megcsókolnia a másikat. Nem is fogja fel igazán csókként - pedig az volt, kétségtelenül -, inkább mintha dühében megharapta volna. Egyik lehetőség gyászosabb, mint a másik. Mégis mi a poklot képzelt?
Mindenesetre ez olyan téma, amit nem tud teljes mértékben ignorálni, bár konkrétan válaszolni sem nagyon van kedve. Azonban jól kalkulált Ábel, a főzet jelenlegi állapotát és a munka kötelező voltát nézve innen nagyon hova teljes ignoranciával nem tud kihátrálni, ettől függetlenül ugyanazzal a rideg elhatárolódással böki oda a választ, aminek hallatára a legtöbben már itt lemondanának a közös beszélgetésről.
-Mi van vele… ? - F*sznak kell felemlegetni, és okát sem látja, nem is akarja tudni, mit kíván kihozni belőle a Machay fiú, neki sem volt olyan dicsőséges az a pillanat, hogy alkalmas legyen unalmas percekben nosztalgiázni rajta.

Utoljára módosította:Weiler Dante, 2019. augusztus 29. 19:59 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 20:00 | Link


Nekem alapvetően nem sok problémám van azzal, hogy megtörtént - nem látok bele a kelleténél többet, ha talán, esetleg, történt volna valami más  is, akkor elkezdenék aggódni amiatt, hogy egy bizonyos szint alá süllyedtem, és minden előzetesség vagy következetesség nélkül, a legyet is röptében, de… Nem történt semmi. Ezért sem erről szeretnék beszélni, mert, ha igazán őszinte akarok lenni, nem ez az, ami különösebben érdekel. Sokkal inkább az azt megelőző pillanat, hogy volt-e bármiféle összekötő elem, hogy valóban azért tette-e, mert beszéltem hozzá. És ha így történt, a legfontosabb kérdés még mindig az orrunk előtt lebeg: miért értette meg?
Arcomon egy futó pillanatig félreérthetetlenül tükröződik a meglepettség, szemöldökeim összefutnak, tekintetemből kiolvasható a válasza keltette zavarodottság, de amilyen gyorsan jön, olyan iramban távozik is. Hogy….mi van vele? Nem is tudom, nagyon sok? Hé Dante, épp párszaszóul beszéltem hozzád, mondd csak, nem tűnt fel véletlenül? Kurtán megrázom fejem, mélyen beszívom a levegőt, az aprítódeszkát, annak tartalmával elé tolom, mint pótcselekvés, majd letéve a kést fordulok felé.
- És nem tűnt fel semmi… szokatlan?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2019. augusztus 29. 20:02 | Link



Talán ha szemernyit is koncentrálna Ábelre, mindez a zavarodottság felkeltené a figyelmét, de mind a bájital nagyobb prioritást élvez, mind pedig az az elhatározása, hogy amíg el nem simítja magában ezt a képtelenséget, ami történt, addig ha lehet, nem mélyed el túlzottan a másikkal való kommunikációban. Ábel olyasvalakinek tűnt az előzőek alapján, aki a rossz tapasztalatok és nyilvánvaló veszélyes ellenére is szereti a parazsat piszkálni, hátha egyszer csak lángra lobban, Danténak viszont nem hiányzott az, hogy ismét úgy elveszítse a kontrollt, mint a könyvtárban. Ha nem azzal végződött volna, amivel, akkor valami sokkal rosszabb is történhetett volna, amit még a minisztérium sem tud elkenni. Gyilkosság nem, kétli, hogy valóban meg akarta vagy tudta volna ölni a másikat - nem gyilkos alkat, mint jópáran ebben a szürreális iskolában. Igazán kritikus károkat tudna okozni, nyilván, de hogy halálra fojtson valakit a tulajdon két kezével még tőle is sok lenne.
Végigköveti az elé csúszó deszkát, de nem foglalkozik vele, főleg, mert Ábel csak nem ér a kérdéseinek végére. Erre azért már oldalra pillant a másikra, próbálva rájönni, hogy mégis miért ennyire fontos a fiúnak ez az egész. Netán gúnyt akar űzni, ez valami kifacsart vicc kezdete? Tudja mit, nem érdekli, mondja csak, egyszer majd megunja - ha nem az erőszak, majd az szoktatja le róla, hogy nem kap érdembeli reakciót rá.
- Nem, és ha kellett is volna sem érdekel. Ezt szórd bele velem egyszerre. - Talán valamivel hangosabban koppan az üveg, amit Ábel előtt koppan, őrölt ürömfű, grammra pontosan kimérve, el sem lehet rontani, ha ezt így egy az egyben mind beleborítja. Megvárja, míg a fiú a kezébe veszi a saját fioláját, és mikor ő beleszórja, úgy időzíti a saját mozdulatsorát is. Lehet tényleg jobb is így, hogy most próbálják szóval tartani, hogy van mellette másra is alkalma figyelni, mert bár szűkszavú és kissé mogorva, de most nem tűnik olyan agresszívnek, mint korábban. Hogy ez az időjárás, valóban a közös munka vagy a korábbi események hatása vagy sem, vagy együttesen, az jó kérdés.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 20:04 | Link


Szemöldököm szemernyit megemelkedik, ahogy végre rám néz. Kifejezetten érdekel, mert a Minisztérium hivatalos, bárki által elérhető listáján nem szerepelt - ez pedig további kérdéseket vet fel. Ha párszaszájú, miért titkolják? Kétlem, hogy köze lenne sötét varázslókhoz, ne adj isten, menekült halálfalókhoz, hiszen akkor nem lézengene ilyen nyugodtan Magyarország legnépszerűbb mágusiskolája közepén - ettől még a lehetőségek száma végtelen. Ha meg eleve nem birtokolja a képességet, a képzeletbeli kérdőjel még nagyobb. Dante nem tűnik úgy semmilyen kígyónak, rögtön számos biológiai buktatóba ütközik a dolog, kezdve azzal, hogy ember. Ha nem értette volna, akkor már egészen biztosan szóba hozta volna, ha az egyértelmű, váratlanság okozta zavarok nem is ütköztek ki az arcán. Nagyon problémás helyzet ez.
- Aha. Jó. - Bólintok, hogy megértettem, és, bár nehezemre esik elfogadni, hogy kvázi egy hatvanas, öntött vas harapófogóval kell kiszednem belőle mindent, különösebben nincs miért panaszkodnom. Egy bármilyen mértékű kommunikációra abszolút képtelen, minden élettől mentes könyvnél minden esetre határozottan jobb társaság. Jobbomba veszem az üveget, közelebb emelem orromhoz - a bájitaltan biztonsági szabályozásain belül -, már csak megszokásból beleszagolok, aztán elfintorodva nyújtom az üst felé, majd öntöm bele.
- Szóval azt mondod teljesen átlagosnak érezted. Olyannak, mint most is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2019. augusztus 29. 20:05 | Link



Lehet tanult az eddigi esetekből Ábel, mert könnyebben elfogadja a válaszait és ezúttal nem piszkálja a macska bajszát, hogy aztán az megkarmolja. Így is idegesítően ingere van vissza-visszanézni rá (amit egyébként sikerrel megáll), de tisztább fejjel kénytelen beismerni, hogy ez nem feltétlenül a fiú hibája. Kevésbé lesz maga a tény irritáló ettől még. Nem valóban nem sok kígyó-jelleg szorult belé, de még csak a jelleme sem olyan alattomos és sikamlós, hogy az ember akár csak asszociáljon a kígyókra.
Bár nem mutatja, hogy meglepődik, ettől függetlenül nem tényleg nem várta azt a mozdulatsort, amivel Ábel beleszagolt az üvegcsébe. Ez alapvetően sokak szerint nem nagy dolog, és valószínűleg a fiú sem tudatosan vagy rendszeresen csinálja, mindenesetre ez olyasmi, amit azok csinálnak, akik tényleg törődnek a bájital minőségével, amolyan utolsó ellenőrzésként még egyszer megnézik, biztosan friss és minőségi-e, amit beleraknak. Még ha nem is ilyen céllal történt, ebben az elővigyázatos cselekvésben talál valami olyan otthonosan, ami ideiglenesen talán toleránsabbá teszi, bár ezt ő nem konstatálja magában. Most amúgy is várniuk kell kicsit, míg minden feloldódik a főzetben.
- Nem igazán volt semmi átlagos abban a helyzetben. - Bár ráncolja a homlokát, és láthatóan nem a kedvenc témája, hajlandó Ábel felé fordulni és nyíltan válaszolni. A szavaiban semmi köntörfalazást nem hallani, ugyan ezzel együtt semmi romantikus vagy érzelgős él nincs benne. Már csak azért sem, mert az ott történtek sem hordoztak ilyen nevetséges jelentést magukban.
- Gondolom nem, de nem figyeltem. Inkább térj rá arra, hogy mire akarsz kilyukadni. - Egyértelmű, hogy Ábel ki akar hozni valamit ebből, szóval rákérdez, úgy a leggyorsabb és eredményesebb. Ezúttal nem indulatos, csak úgy tűnik, Dante amúgy is ilyen, kár a felesleges körökbe, ha egyszer itt állnak egymás mellett, akkor már Ábel egyenesen is rákérdezhet, amire akar.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 20:06 | Link


Apró, futó szusszanás hagyja el tüdőm. Nem érdekel a helyzet, valószínűleg, ha nem csinál olyan érthetetlen dolgot, ami felveti a fejemben a párszaszó értelmezését - és ezzel elvonja olyan fontos dolgokról a figyelmem, mint mondjuk, a szobámban megfejtésre váró könyv -, akkor nem is kezdem el feszegetni. Persze nem okolhatom ezért őt, elvégre, gondolom, nincs honnan tudnia, hogy ennyire rögzötten rá vagyok állva a specifikus témánál maradásra. Ja, biztos tök rossz lehet, hogy úgy érezte meg kell csókolnia egy fiút, ha ennyire tartózkodott eddig a beszélgetéstől, valószínűleg nem csinálta túl sokszor, de alapvetően ez egy olyan dolog, amihez nekem nem sok közöm van az ő lelkében.
- Oké - összeszorítom ajkaim egy kicsit, kezdem úgy érezni magam mint egy bemutatandó esettanulmányban - én vagyok az ügyvéd, ő meg épp most esküdött fel a tanúk padján. Azt nem kérdezhetem meg tőle, hogy tisztán értette-e a szavaim. Nem egy államtitok a képességem, ettől függetlenül nem szeretném, ha bármilyen formába is elterjedne az iskolában. Valószínűleg teljes társadalmi kirekesztéssel járna, ha meg valaki rám szállna - mint minden iskolai selejtre -, rövid idő alatt agresszív reakcióim lennének, esélyesen kicsapnának. Annak senki nem örülne.
- Úgy érzed, hogy amit csináltál, annak a hatására tetted, amit mondtam? - Az sem kizárt, hogy a párszaszó teljesen másképp működik egy ember agyában. Lehet, hogy, bár a tudata nem fogta fel, a tudat alattira hatott. - Értetted a szavakat?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2019. augusztus 29. 20:08 | Link



Lerakja a kezében tartott eszközöket, és egyik kezét az asztalra támasztva ezúttal már féloldalasan fordul Ábel felé. Mi tagadás, egyre jobban kezdi érdekelni, mégis mit szeretne kihozni a beszélgetésből a fiú. Lehet, hogy nem ért mélyrehatóan az emberekhez, de azért nem is ostoba, a másik pedig bőven túlzottan is körbejárja a témát, ahelyett, hogy egyenesen elétárná a kérdései okát. Ez mondjuk nem idegesíti annyira, neki is megvan a saját magánügye, több szempontból és több témában is, amit nem szívesen teregetne ki. Néhány másodpercig csak némán elgondolkodva figyeli a várakozó rellonost, értelmes tekintete árulkodik arról, hogy tisztán látja a kerülőválaszt, mégis, mikor megszólal, úgy tűnik, nem forszírozza feleslegesen. Legyen meg a magánügye, nem ő lesz az, aki két kézzel turkálni fog benne, megteszi majd az Edictum előbb vagy utóbb.
- Hogyne értettem volna őket, igen. - Arra valahogy “elfelejt” válaszolni, hogy azoknak hatására tette-e, mert ezt őszintén még ő maga sem tudja pontosan, lehet az az invitálás is triggerelte, hogy végül megtegye, de teljes bizonyossággal azt sem merné kijelenteni, hogy anélkül nem hajol előre. Némiképp bocsánatos lehet a válasz hiánya erre, ő legalábbis úgy ítéli, hogy Ábel végeredményben inkább a második kérdésre szeretné tudni a választ, azért pontosított rögtön az első után, így inkább szorítkozik Dante is ezekre az egzakt válaszokra, mintsem a felesleges lélektani fejtegetésekre.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 20:12 | Link


Szóval értette.
- Hát ez érdekes - elgondolkodva, magam elé mormolva fordulok vissza az asztalhoz, a könyvre figyelve igyekszem kikeresni, hol hagytuk abba a lépések folyamatát. A legtöbb esetben szükségem van valami pótcselekvésre, most is. Az asztal lapját nyilván nem kezdhetem el kivájkálni a késemmel. Gombóc nő a torkomban, az izgalom is elönt, olyan dolog ez, amivel eddig még nem találkoztam, kész rejtély, és én nagyon szeretem a rejtélyeket. Alsó ajkamra harapok, egy ideig tényleg úgy nézhetek ki, mint aki képes egyetlen dologra figyelni - egy nagyon, nagyon rövid ideig. Hirtelen fordulok vissza a fiú felé.
- És milyen érzés volt? Mintha valami hatása alá kerültél volna? Utána elkülönböztetted a saját akaratodtól, vagy…? - nem, nem hiszem, hogy a vélamágia lett volna, hiszen egy félvélához képest kifejezetten átlagon aluli, sőt, gyenge, így a hatása is megkérdőjelezhető - főleg az ő akkori állapotában. Minden esetre meglehetősen egyedi az esetem, egy vélának és egy vélaivadéknak nehezen születik ennyire emberi utódja, így a szakirodalom sem taglalja túl tágan a témát, bár tisztában vagyok a határaimmal, biztos vannak... kivételes esetek. Jobb mindenre részletesen kitérni. - Most is érzed? - tekintetem az arcán ragad, ahogy csípőm az asztal szélének támasztom.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2019. augusztus 29. 20:14 | Link



Tényleg úgy látszik, hogy sikerült Ábel kíváncsiságát kielégítenie annyira, hogy nyugodtan visszatérjenek a munkához, miután kivárták a megfelelő időt. Tény, hogy az előző alkalomhoz képest ez az időintervallum most kevésbé telt el feszültségteljesen. Egyelőre. Gyakorlottan és zökkenőmentesen dolgoznak, Dante azért, mert gyakran dolgozik ezekkel az összetevőkkel, Ábelnek meg lehet csak még frissek az élmények az előző alkalom után, mindenesetre most ha akarna sem tudna annyi mindenbe belekötni, mint előzőleg. Azért ha igazán elszánt lenne, akkor továbbra is találna valamit persze, de.. mindegy.
Aztán Ábel megint megszólal és ezúttal már sokkal veszélyesebb vizekre evez a szavaival, megint olyan témát feszeget, amit Dante nem szívesen húz elő, sőt legszívesebben eltenné egy fiktív polc legaljára, majd ráhányna mindent, csak hogy soha többé ne kerüljön elő újra. Vagy csak annyi idő elteltével, amikor már nem számít. A tartása ismét merevebbé válik.
- Mire véljem ezeket a kérdéseket? Arra akarsz utalni, hogy valamilyen befolyásolómágiát használtál? - Ha úgy nézzük, így, hogy nem tudja Ábel kérdéseinek hátterét, a következtetése nagyon is logikus az előbb elhangzott kérdéseket számbavéve. Akárki, aki egy kicsit is jobb dedukciós készségekkel rendelkezik, arra jutna, hogy a fiú próbálkozott valamivel, és most annak hatásai, utóhatásai felől tapogatózik. Nem olyan intenzív a  fenyegetés felőle, mint egyébként korábban volt, viszont azt azért érezni, hogy jobb, ha erre a kérdésére nemleges választ kap.
Az utolsó kérdésre végignéz Ábelen, ahogy az asztalnak támaszkodva felé fordul, a csípőjétől fölfelé, egész a szimmetrikus, szabályos arcvonásokig, majd visszatér a következő komponenshez. Erre nincs jó válasz az ő szemszögéből, csak.. nincs.
- Messze túltárgyaltuk a témát. Felejtsd el.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 20:17 | Link


- Befolyásolómágiát - megemelkedik jobb szemöldököm, állam kicsit hátra is csúszik a csodálkozástól, amiért ilyet feltételez. - Nem, annak nem lett volna értelme. - Megrázom fejem, elolvasok egy fél sort, mielőtt visszafordulnék felé. - Meg igazából nincs is rá szükségem - akár pökkhendinek is hathatnának a szavak azok tartalmának alapján, mégsincs bennük fennhéjazó él, ahogy azt is erőltetetten kéne belemagyarázni, hogy szándékosan akarom emlékeztetni valamire.
Most nem.
Van ugyanakkor logika a feltételezésében. Az egész rohadt ország tudja hogy a családom megszállottan ráállt a vélavér kitisztítására - én mégsem lettem valami mintapéldány, szóval van értelme, csak… Valahol marha elkeseredett lépés is lenne tőlem. Valahol marhára meg is sértődnék ezen, vehetném akár övön aluli ütésnek is a szertárban történtek miatt, viszont ehhez túlzottan érdekel a párszaszós történet.
Tekintetem végig az arcán ragad, ahogy végigmér, kíváncsian, dőlök leheletnyit előre csípőből, nem mászok az aurájába, és részemről véletlenül sem tolakodó a gesztus - ki tudja, Dante túlérzékeny szervei hogyan fogják ezt felfogni.
- De én ezt - már, hogy ilyen magától értetődően kezeli, hogy nem csak hallgatott, de értette is azt, amit alapvetően, emberi formában, csak egy másik képességbirtokos lenne képes dekódolni -.... nem tudom csak úgy elfelejteni.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2019. augusztus 29. 20:22 | Link



Nem teszi hozzá, mert felesleges tudnia a másiknak, meglehet ösztönösen ráérzett azért ott és akkor is, de volt egy pillanat, amikor nagyon is jól jött volna. Abban a pillanatban saját maga, Dante is elhitte, hogy képes komolyan megszorítani a torkát. Végül aztán nem volt, és mindenki szerencséje, és az övé is, meg egy kicsit bizonyíték arra, hogy bár agresszor, de végeredményben nem romlott.
Szeme sarkából látja Ábelt közelebb hajolni hozzá, és hazugság lenne azt mondani, hogy az összes többi mozdulatát nem kíséri végig lowkey ugyanígy. Magának azt mondja, hogy csak azért, ne csináljon semmi hülyeséget, amire rámehet a bájital, de valójában messze nem erről van szó. Csupán valami vonzza a figyelmét a jelenlétében. Ennyire viszont nincs híján a tudatosságnak, valóban inkább ismét a főzet felé koncentrál. Józan megfontolás alapján is vannak emberek, akik nem kompatibilisek és csak bajt szülne erőltetni, ami nem megy, így azonosítja a Machay kölyköt is magához viszonyítva. A legjobb, ha így tesz.
- Pedig amíg kerülőkérdésekkel járod körbe, amit akarsz, addig kénytelen leszel. Egyenes választ szeretnél? Kielégíteni valami se-füle-se-farka kíváncsiságot? Hagyd el a felesleges köröket, mert én viszont nem szeretek vaktában ellőtt kérdésekre válaszolni.
Merthogy még mindig nem tudja mire fel ez a faggatás, így viszont nagyon hamat elege lesz majd belőle.

Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 20:25 | Link


Jó. Fogaim egymásnak feszülnek egy pillanatra, állkapcsom mentén észrevehetően kiugrik egy rágóizom a mozdulatra. Tekintetem először lesütöm, ujjaim keményen nyomódnak a falapnak, némán szusszanok egyet, végül elhúzva szám lazul el tartásom.
-Oké, jó, de erről nem szeretném, ha beszélnél bárkinek is - mint mondtam, nem egy hétpecsétes titok, ettől függetlenül tényleg nem örülnék, ha bárhogy is elterjedne rólam. Persze nem azt feltételezem, hogy mint valami pletykás kislány, azonnal rohanna a barátnőihez elújságolni, de igazából nem ismerem őt, hát jobb az ilyet megelőzni. Ez amolyan kölcsönös megállapodás lenne - ő befogja a száját, cserébe az enyém sem fog eljárni másról. Win-win.
Szemem sarkából lesek ki oldalra, karjaim összefonom magam előtt, majd egy diszkrét oldalra lépéssel csúszok hozzá közelebb.
- Párszaszájú vagy? - állam kissé leszegem, fejem finoman oldalra billen, ahogy tekintetét keresem. Hát jó, akkor hagyjuk el a felesleges köröket, ezzel, ez alól, már aligha bújhat ki. Ajkaim összeszorítom, amíg várok tőle bármiféle reakciót, de arra is hamar rájövök, hogy egy ilyen kérdést azért illene megmagyarázni is. - Mert amit mondtam, azt, a jelenlegi ismereteim szerint, csak egy párszaszájúnak kellett volna értenie.
Tessék. Helyben is vagyunk.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2019. augusztus 29. 20:25 | Link



A fiú minden mozdulatából süt, hogy nem nagy örömmel osztja meg vele a hátterét, de ahogy azt már Dante az előbb leszögezte, másképpen nem fognak előre jutni. Csak kurtán biccent a kérésre, Ábelnek egyelőre be kell érni ennyivel. Valójában amúgy sem beszélne senkinek erről, ha nem hangozna el a kívánság, már csak azért sem, mert semmi oka mások, illetve ebbe beletartozván Ábel magánügyeiről csevegni másokkal. Mondjuk a szertáras esetet határozottan jelentenie kéne a minisztériumnak, de.. nem érzi szükségét. Ha kényszerítenék sem mutatná meg szívesen, legalábbis addig, míg ő maga meg nem értette a miérteket.
Aztán a fiú kiböki, ami a szívét nyomja. A kérdés hirtelenéségére pedig elsőre mindössze csak hitetlenül áll meg a mozdulatban és néz ismét a másik felé. Hogy mi?
- Határozottan nem tudok róla, nem. - Réges régen kiderült volna, ha lenne ilyen affinitása, bár tény, nincs kígyók közt gyakran, de rendszeresen találkozik a motívummal, ami - azt mondják - triggerelheti az ilyesmit.
- Hn. - Elgondolkodva hümment, és valami mintha átfutna az arcán. A felismerés túlzás lenne, ahogy a teljes bizonyosság is, ugyanakkor nem is a totális bizonytalanság uralkodik el a vonásain. Valójában halvány tippje van, másról nagyon nem lehet szó.
A mágia kissé szabadosan értelmezte a hüllőt ez esetben, hm? A minisztérium precíz vizsgálatai sem vehetnek észre mindent - szólal meg az alkimista, némileg ő is kíváncsian. Ez olyan fordulat, amire nem számítottak. Azon egyébként Dante nem érződik, hogy fennakadna, hogy Ábel saját maga párszaszájú, persze nem is teljes természetességgel reagál, hosszabban elidőzik rajta, de aztán annyiban is hagyja. Számára nem stigmatizált adottság, kifogásolni valója sincs ellene azon túl, hogy a szertárban nagyon is megszólított valamiféle ösztönt benne, de abban nem volt semmilyen mágikus, semmilyen elvont, csak a fiú lustán mozduló ajkai és a fehér fogak közt fel-felbukkanó nyelv, ahogy a sziszegő hangokat képezte.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 20:28 | Link


Azt hiszem, ezen az egész dolgon jobban fennakadok, mint ő - ezen a ponton pedig elkezdek arra gondolni, hogy tud valamit, amibe engem nem avattak be. Persze nem konkrét információra gondolok, inkább csak kapaszkodó ez a hirtelen felkavarodó ismeretlen érzésében. Nincs semmi okom azt feltételezni, hogy Dante bármilyen kiváltságot élvezne egy olyan dologban, ami közel sem nevezhető hétköznapinak, esetleg a teadélutánokat kitöltő beszélgetéstémának.
- De ha nem akkor miért….? - nem fejezem be a kérdést, egyrészt teljesen egyértelmű, mire gondolok, másrészt félúton rájövök, hogy ezzel talán már olyan dologba mászok, amihez nem feltétlenül van közöm. Szóval inkább befogom a szám a hiányzó átgondoltság jegyében, ha szeretne valamit ezzel kapcsolatban megosztani velem, akkor, gondolom, majd úgyis megteszi - ettől függetlenül érdekel, mégis szorult belém némi tapintat ismeretlenek magándolgainak témájában.
- Hm? - a kellő információk hiányában aligha vagyok képes dekódolni az arcán halványan váltakozó érzéseket - ugyan, ez soha nem akadályozott meg abban, hogy feltételezésekbe bonyolódjak. Ez viszont számomra is újszerű terep, egy ember esetében - főleg Dante esetében -, valamiképp borulnak a kígyókra vonatkozó elméletek. Arra is rákérdeznék, hogy eszébe jutott-e valami, egészen a nyelvem hegyén ül, viszont, az előbbivel együtt, már magamhoz is túl sok tolakodásnak érezném.
Érzem -  meg látom is - magamon a tekintetét. Bár nem mondhatnám el, hogy valaha is igazán komoly támadással kellett volna szembenéznem a képesség miatt - az emberek persze beszélnek, de van különbség egy csökönyös, régimódi megítélés és a full frontál bántalmazás között -, az elgondolkodó szempár nem ébreszt semmilyen fájó emléket, mégis minimális kényelmetlenség érzését kelti.
- Van valami baj?
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2019. augusztus 29. 20:32 | Link



A kölyök kérdése jogos.

Nem mondod.


Igen, ez őt is érdekelte: miért? Hiába volt sejtésük az okkal kapcsolatban (bárhonnan is nézi, ez az egyetlen lehetséges verzió), az még mindig nem volt bizonyított. Valahogy mélyen Dante viszont már tényként kezelte. Más egyszerűen nem lehet. Az továbbra is megkérdőjelezhetetlen, hogy ő maga nem tudná beszélni a nyelvet, régesrég kiderült volna. Az alkímiában a higany szimbóluma a kígyó, a higany pedig az egyik a három isteni szubsztanciának, lépten nyomon beleakad a leírásaiba és illusztrációiba, kizárt, hogy egy ilyen lényeges adottság mellett csak úgy elmentek volna.
- Nem. Nem mondhatnám, hogy baj lenne. – Tart némi szünetet, majd elfordul Ábeltől, de csak azért, mert tényleg nem hagyhatják félbe a munkát. Csak a felismerés miatt a kémiai folyamatok nem fognak megállni.
- Fejezzük be először ezt, aztán beszélünk róla.
Addig legalább ő is kitalálja, mennyit akar elmondani a fiúnak a birtokában lévő információkból, mert azoknak némelyike valóban magánügy, de így már nagyjából érti, miért izgatta úgy fel magát Ábel párszaszájúként. Valószínűleg nem gyakori, hogy emberek értsék a szavait.
- Tehát annak tudatában mondtad, amit, hogy úgysem fogom érteni? – szólal meg néhány perc elteltével keverés közben. Ezt a feladatot magára vállalta, mert ilyenkorra a főzet már annyira sűrű, hogy komoly fizikai munkát jelent a keverőkanál mozgatása. Akár fenyegetésnek is hangozhatott volna egy idegen nyelven.
- Miért? Halálvágyad van? – Úgy tűnik, ő is tud kínosnak tűnő kérdéseket feltenni, de ez ahogy felmerült benne, úgy nem is akarja elhagyni a gondola. És miért ne kérdezne rá, ha már a válasz itt áll mellette? Nagyon kétes volt az a pillanat, a fenébe, még ő is azt hitte, hogy helyben megfojtja, az, hogy abból végül egy erőszakos csók lett, még csak számításba sem lett véve. Kérdése cseppet sem gúnyos, ugyanazzal a rezdületlen objektivitással szegezi Ábelnek, ahogy az eddigi szavait is.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 29. 20:36 | Link


Azt nem állítanám, hogy nem vet fel kétségeket bennem a válasza, viszont az ilyen dolgok sosem hagynak mély nyomokat bennem, vagy keltenek hosszú távú bizonytalanságot. Nem vagyok legilimentor, amit nem mond ki, azért nem is vagyok felelősségre mondható - olyan mélységekben meg még távolról sincs a kettőnk kapcsolata, hogy olvasnom kelljen a testi jelekben, esetleg a szavak között. Hamar tovább is engedem a témát.
- Oké - vissza is fordulok az asztal-bájital páros felé, közelebb húzva magamhoz a könyvet le is ellenőrzöm, szükségesek-e további összetevők, majd egy pillantást vetve az üstre kezdek el összepakolni - minden esetre a feleslegessé váló elemeket takarítom el az útból. Nem vagyok egy megrögzött mániákus, de ha valahol szükség van a rendre, itt biztosan.
- Nem, nem mondanám, hogy tudatosan tettem - megrázom fejem, miközben áttörlöm az asztalt, vállat vonok. Számomra megszokott és magától értetődő a párszaszáj ösztönös, tudat alattiból felbukó használata, így nem is kell gondolkodnom a válaszon - legalábbis nem ezen a részén.
- Képes vagyok irányítottan használni, a saját akaratomból is, igen, viszont vannak esetek, amikor sokkal… mélyebbről jön. - balom megtámasztom, ahogy újra felé fordulok. - Nem tudnám egészen pontosan hozzáhasonlítani bármihez, leginkább azt mondanám, hogy vannak szituációk, amikor olyan mintha… Mintha lenne egy plusz érzéked. Nem azért veszed elő, mert az illik a stratégiába, csak… megtörténik. - Ennél pontosabban aligha lennék képes jobban elmagyarázni. Nem voltam tudatában vele kapcsolatban semminek, nem gondoltam bele, mit fognak maguk után vonni a szavak, és nem fogalmaztam meg őket előtte a fejemben.
A következő kérdése megmosolyogtat, röviden el is nevetem magam, miközben megrázom fejem.
- Nem, nincs halálvágyam. - Ugyanakkor nem is félem a halált, a maga kiszámíthatatlansága és előreláthatatlanságával teljesen felesleges lenne. Úgysem tudok tenni érte semmit, hát nem is fogom örök rettegésben letölteni az életem - legalábbis így, hogy nem vagyok közvetlen veszélyben, így gondolom. Akkor és ott nagyon is féltettem az életem, ami normális, minden épeszű ember megrettenne.
- De azt nem tudhattam, mit fogsz csinálni. A védelmemre kelt a képességem, leginkább ez történhetett.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2019. augusztus 30. 02:56 | Link



Nem baj, hogy elkezd pakolni, egyre kevesebb és kevesebb felhasználandó komponens van előttük, ami azt jelenti, hogy nemsokára abba a fázisba lépnek, mikor már csak hagyni kell összeérni a különböző anyagokat, valamint jó időben megfelelő mértékben megkeverni a főzetet. Ábel válaszára először csak bólint. Úgy tűnik, abban a pillanatban nem csupán ő volt az egyetlen, aki alól kicsúszott a racionalitás szilárd talaja.
Nem látszik ratja különösebben, de valójában kifejezetten érdeklődve hallgatja Ábel kifejtését erről, mert.. mégiscsak egy számára teljesen ismeretlen mágiaágba való betekintés. A fiú pedig nem vagy nemcsak könyveket olvasott róla, hanem saját maga is megéli. Ettől nyilván nem fogja őt semmivel sem jobban kedvelni, nem, nem felejtette még el, hogy mennyire szándékos is volt az a provokáció. Viszont legalább arra motiválja, ne zárkózzon el teljesen a vele való kommunikációtól. A szertárban történtek amúgy is felértek egy hidegzuhannyal, azóta az elvakult agressziója tompult valamennyit Ábel felé. Úgy tűnik, ilyen traumatikus pofon kellett ahhoz, hogy hátrébb lépjen eggyel a szituációtól és távolabbról rálátva felismerje mennyire irracionális, amit művel. Ez jelent némi javulást ugyan, de az jelentősnek aligha lehetne nevezhető.
Talán érti, átérezni ugyan nem érzi, neki csak a mágiája kel védelmére adott helyzetben, de az minden varázslóra és boszorkányra igaz. A varázserejük ösztönösen védi őket - már amikor éppen nem ellenük fordul; kétélű kard ez.
Letámasztja a keverőkanalat, és leül a mellettük lévő székek egyikére. Várni fognak pár percet, és akkor már kipiheni magát. Lerázza a kezeit, hogy átmozgatva őket kimenjen a megerőltetés fáradtságát az izmokból. Legutóbb ezután rakott be téves alapanyagot Ábel, és ezután esett neki, remélhetőleg a történelem nem fogja megismételni önmagát. Ezúttal nyugodtabbnak érezte magát azért, több kontrollja volt a reakciói felett.
- Elég kétes védelem. Kiválthatta volna az ellenkezőjét is. - Messze nem mondhatni, hogy könnyedén csacsogva közölné ezt, de hűvös objektivitással beszél a tényről, mert nincs is rajta mit szépíteni. Nézi a lassan bugyborékoló főzet felszínét, a színe még nem jó. El sem fordul tőle, míg folytatja, amit elkezdett mondani.
- Azzal, hogy teljesen a kezembe adod magad, miután a végletekig provokáltál... ? - Tagadhatatlan, hogy némi cinizmus cseng a hangjában, ám ezzel érezhetően sértést akar bevinni, mindössze rávilágítani a dolog abszurditására. Akaratlanul is felidézi a jelenetet az előbbiek miatt, de ez már annyira nem tetszhet neki, mert nem folytatja. Végeredményben igaz, bevált, de ettől még nem fog kevésbé ellentmondásosan hangozni.
- Mindegy mostmár - csapja le saját maga a beszélgetés ezen fonalát. Hátradőlve a háttámlán átpillant a másikra, ő ülve vagy ácsorogva várja ki, míg letelik az előírt időmennyiség.
- Máskor talán jobban meggondolod, meddig merészkedhetsz. - Szó sincs arroganciáról vagy fellengzésről. Őszintén így gondolja, hát ki is mondja. Tudja magáról, hogy a hidegfront nála magával hoz valami kiszámíthatlanságot, az alacsony önuralmat, és azon az elvékonyodott jégen táncolt Ábel is.



Utoljára módosította:Weiler Dante, 2019. augusztus 30. 03:01 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. augusztus 30. 19:35 | Link


Tekintetemmel követem mozgását, szemeim arcáról kezeire ugranak, figyelemmel követem ahogy kirázza az izmokba maradt feszültséget, majd ugyanazzal a kifejezéssel találok vissza újra arcához.
- Azt aligha hiszem - ugyan a belém rekedt vélamágia mértéke nem szembeütköző, sőt, ha a családom köreiben lennénk, elenyészőnek is mondhatnánk, mégis létezik. Persze nem tudhattam, hogy fog-e hatni Dantéra, abban a pillanatban még csak nem is tudatosan használtam - bár ez a kifejezés aligha helyes, amennyiben azt vesszük, hogy a mágia maga képes önmagában, mindenféle irányítottság nélkül hatni -, amennyiben használtam. Mégis hatott, véletlenül sem haltam meg, az viszont, hogy egészen pontosan a ez vagy a párszaszáj, esetleg a kettőjük keveredése fejtette ki azt, amit... nehéz lenne megmondani. Ez ennél sokkal összetettebb kérdés, ami, ugyan érdekel - ó, de még mennyire -, nem hiszem, hogy nagy eredményeket érnék el, ha egyszerre zúdítanék rá mindent. Majd eljön a maga ideje.
- Nem mondanám, hogy teljesen a kezedbe adtam volna magam - összevonva szemöldökeim rázom meg fejem, karjaim összefonom magam előtt. Vele ellentétben én állva maradok, egyelőre a bájital is másodlagos figyelmet kap csak tőlem, ez a téma sokkal jobban lefoglal. - Nem voltam tehetetlen - ugyan meggyőződésem, hogy az üveg, amihez először nyúltam, egy egészen biztos pont lett volna abban az esetben, ha nem ereszt el, ott volt még a termet felügyelő bűbáj, na meg - Amennyiben tényleg értetted a párszaszót, úgy bármi mást mondhattam volna. - De nem mondtam. Valóban. Vonok egyet vállaimon, fejem most az üst felé fordítom. A mozdulatot hamarosan követi testem is, leeresztve kezeim kezdek rövidre vágott körmömmel felkaparni egy odaszáradt víznyomot.
- Azért - röviden, gyorsan préselődik ki tüdőmből a levegő, ahogy újra rá téved tekintetem. Egyáltalán nem érzem úgy, hogy ez az egész egyedül az én hibám lenne - nyilván megvan benne a magam része is, de mint minden, ez is két emberen múlik. - Ha nem vágod az öklöd a gyomromba mindenféle érthető ok nélkül, esélyesen nem jutunk odáig.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Weiler Dante
Független varázsló, Animágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 213
Összes hsz: 845
Írta: 2019. szeptember 1. 05:24 | Link



Azért arra, hogy nem lett volna tehetetlen a másik, felszalad a szemöldöke, már csak azért is, mert akkor és ott semmit sem vett észre. Nem látta Ábel keze ügyében az üveget, ahogy azt sem, lett volna lehetősége még idejében fejbevágni vele. Ugyanakkor, még ha ki is szúrta volna abból a lehetetlen szögből, akkor sem biztos, hogy egyetértően bólintana erre. Elvégre, végeredményban nem tett semmit. Lehet, hogy Dante szorítása lazult a torkán, de még mindig nem engedte el - és valójában maga Dante sem tudta, hogy el fogja-e vagy meggondolja magát és végigviszi a mozdulatsort, egészen az utolsó pillanatig. Ha tényleg bántani akarta volna, az a hezitálás talán végzetes hiba lett volna. Még jó, hogy nem volt.
Ahogyan ő látja, ott és akkor Ábel teljesen átadta magát a pillanatnak, ugyanakkor így utólag veszekedni ezen már nem látja értelmét, így csak hümment egyet. Hagyja, hogy a fiú megmaradjon ebben a hitben - ahogy ő egyébként megmarad szintén a saját magáéban és nem firtatja tovább, mégis volt-e ott megadás vagy sem. Részéről nagyon is emlékszik az érzésre, milyen volt, mikor Ábel ellazult a tenyere alatt. Az emlékkép némileg kellemetlenül érinti, de félresöpri, mielőtt irritálttá válna tőle. Határozottan nem akar emlékezni ilyen részletekre.
- De nem mondtál - fűzi hozzá ő is szinte rögtön, amit Ábel csak magában mond ki. Nem gondolatolvasó, mindössze neki is ez az, ami először a szájára jön. A fiú nem azt mondta, hogy álljon meg, nem átkozódott, könyörögni sem könyörgött. A könyörgés hervasztó és taszító lett volna, az a felajánlás viszont valamiért nagyon is ösztönző volt. És legszívesebben dementorcsóknak vetné alá magát, csak ne kelljen elismernie ezt, hanem nyugodtan mondhassa arra is, hogy taszítónak érezte. De nem. Az a felajánlás, bár egyáltalán nem volt meghunyászkodó, mégis elégedettséggel töltötte el arra a pillanatra, míg engedte tombolni az ösztöneit a józan tudata helyett.
Szívesen megkérdezné, hogy akkor miért pont azt mondta, amit. Miért nem mást? Aztán mindig eszébe jut, hogy mennyire nem akarja tudni azt valójában, ez olyasmi, ami úgy érzi, ha megfejtenék, az számára túl ingoványos, veszélyes terep lenne. Ábel utolsó mondatára nincs cáfolata, olyannyira nem, hogy még egyetértően biccent is. Józanul visszanézve tényleg kétségtelenül Dante volt az, aki az első ellenséges lépést megtette, majd a másodikat és harmadikat is. Annyira azért még ő sem elvakultan makacs, hogy ezt le lássa át már.
- Ezért aztán, látván, hogy "minden érthető ok nélkül" is megütnek, jó ötletnek tartottad második alkalommal már szándékosan kiprovokálni.
Ez hangosan kimondva és összefoglalva olyan szürreálisan hangzik! Pedig érthető amúgy, még Dante számára is: a sértettség, a feszélyezettség, az ellenszenv kiváltja azt az ingert, hogy csak látni akarod a másikat idegesen, te szeretnél lenni a következő gondjának, fájdalmának, kényelmetlenségének forrása; ez a késztetés pedig nagy úr. Ettől függetlenül maga a mondat az előzmények ismeretében mégis komikusan hangzik. Nem vidám humor ugyan, de elég ahhoz, hogy Dante szája sarkába egy halvány mosoly árnyéka költözzön.
Ezt pár másodperc elteltével ő maga is észreveheti, mert gyorsan leolvad arcáról a gesztus, helyét ismét átveszi a semleges érdektelenség. Felkel, ideje lesz letudni a főzet befejezéséhez hiányzó utolsó lépéseket.
Utoljára módosította:Weiler Dante, 2019. szeptember 1. 05:27 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában
Machay Ábel Alexander
INAKTÍV


elite
offline
RPG hsz: 69
Összes hsz: 184
Írta: 2019. szeptember 1. 19:41 | Link


Különösebben nem lep meg a reakciója. Ha látta volna az üveget, egészen biztosan reagált is volna, hogy még csak lehetőségem se legyen, ellenben ez elmaradt - bár nem lennék abban sem biztos, hogy az összefolyó események között nem csúsztam el néhány részlet felett, Dante viselkedésének gondos kielemzése volt az utolsó dolog, amire épp figyelni akartam. Az érlelődő, majd hirtelen kirobbanó düh valóban képes elvakítani, nem csak átvitt értelemben. A környezet csupán másodlagossá válik, a beszűkülő pupillák csupán egyetlen célpontot látnak a leereszkedő vörös ködön keresztül, ez pedig lehet ugyanolyan végzetes, mint a hezitálás, azt viszont kétlem, hogy Danténak szüksége lenne ilyen fajta kioktatásra. Nem is az én dolgom ilyenekre tanítani őt.
Bólintok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy azóta eszembe jutott más is, vagy, hogy az ugyanennyire hatásos lett volna. A pengeélen táncolás ilyen mélységeiből, ahol már nem csak költői túlzás azt mondani, hogy minden egyetlen hajszálvékony cérnán függőt, már nem volt hová lépni, a kihátrálás pedig eleve veszett opció lett volna, hát tettem az egyetlen, megoldásnak tűnő dolgot. Bevált. - De nem is kerültem a gyengélkedőre. - Az nyilván még csak meg sem fordul a fejemben - itt szeretnék kitérni arra, hogy a sértettségben eltúlzó gyanúsítgatások és a valóban komoly gondolatok még csak össze sem férhetnek egymással egy lapon -, hogy ennél végzetesebb kimenetele is lehetett volna. Az ember, érthető okokból, nem feltételezi indulásból a másikról, hogy potenciális gyilkos. Nem valami orgyilkos iskolába járunk, ahol egymás hegyén hátán gyűjtik a pszichopatákat.
Széles mosolyra húzódnak ajkaim a megjegyzése hallatán. Beszívva alsó ajkam, nyelvem hegyével benedvesítve a kiszáradó bőrt próbálom elharapni az így ugyan nem megjelenő, mégis nyilvánvaló gesztus élét.
- Szeretek veszélyesen élni - magam elé húzva az egyik komponenst simítok végig hajamon, a göndör tincsek először ujjaim köré kunkorodnak, majd megadva magukat simulnak kezem alá, hogy végül visszacsússzanak eredeti helyükre a mozdulat végén. - Tulajdonképpen bevált - mintegy utolsó ellenőrzésként helyezem a fiolát a mérlegre, miközben féloldalasan vállat vonok. Szavaim nyomán rövid csend áll be, amíg a másik tálcára felhelyezem az ellensúlyokat - ennyi idő alatt pedig már én is rájövök a mondat kétélűségére. - Mármint, elég ideges lettél tőle. Erre gondoltam.
Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: « 1 2 ... 9 10 [11] 12 13 ... 21 ... 40 41 » Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastélyt körülvevő vidékA kastély