|
|
Juhász Laura INAKTÍV
Nyárfalevél kisasszony ^^ RPG hsz: 919 Összes hsz: 3147
|
mindiiig erre a jelenetre meg Liam bácsira gondolok ha meghallom azt hogy avocado XD
|
|
|
|
Farkas Zétény INAKTÍV
RPG hsz: 369 Összes hsz: 2234
|
FapiriEjj, ez a mai nap. Nem is tudom, hogy mit is kéne csinálni, talán jobb lenne ki sem mozdulni a csárdából. De óráim lesznek és ha már Jules segített kiharcolni az ösztöndíjat, talán jó lenne hasznosítani is. Mindenhol szívek, nyálas zene, igen a Csárdában is. Komolyan nem értem, okés, a Csárdának pénzt hoz, de amúgy minek kell ünnepelni, ha valaki szerelmes? A másik napon már nem szerelmes, csak azon? Meg ajándék, mi, öcsém?! Én nem tudom, ha egyszer lesz valakim, ezt a napot nem tartjuk, vagy otthon maradunk és egy maratoni... társasjátéknapot tartunk. Bezárkózunk, hogy senki se találjon be hozzánk és valahogy túléljük az egészet. Először bemegyek a Rellonba, ahol olvasva a faliújságot, ellátogatok a HV irodába. Ott már vár engem egy kis üvegcse, hát, ami azt illeti, jó az ötlet. Most miért? Ez sokkal szórakoztató, mint azt látni, hogy megy a smárolás, minden egyes fucking sarkon a kastélyban. Nem, nem a fakirályról és fakirálynőről van szó... Az egyik sráctól még beszerzek valamit, ami jól jöhet még, majd elmegyek kajálni. Rohadt éhes lettem, és mivel nemsokára kezdőik az első órám, pont van időm kajálni is, hogy teli hassal egy nagyon kellemeset aludhassak a hátsó padokban. Ez aztán a terv, mi? De amint beérek, elmegy az étvágyam, mert itt megtöbbszöröződnek az egymáshoz ragadt párok, az ajkuknál fogva. Méz van reggelire, vagy mi? De a Rellonosok ma különös undorral figyelik a többi asztalt, akkor ott nem lesz gond, szóval leülök az asztal vége felé és enni kezdek. Egyszer csak, vendégünk akad, ami igen ritka, egy eridonos leányzó érkezik és tüntetőleg hozzánk ül le. Legalábbis egyedül van, szóval ebből azonnal tudok következtetni, hogy talán ő nem örül annyira ennek az ünnepnek. Hmm, ő jó is lesz egy kicsit dumálni. Odahúzom mellé a telerakott tányérom és lehuppanok a közvetlen közelébe, meghagyván a személyes terét, egyelőre. - Helló, jó kajálást. Már, ha bírod hányás nélkül - féloldalas mosollyal, a jobb kezemmel lazán végigmutatok a nagytermen, már csak azon imádkozom magamban, hogy a tanárok ne kezdjenek smárolgatni. De figyelem a reakciót is, mert érdekel. - Zétény vagyok, ha nem ismernél - mondjuk miért ismerne, nyolc évig voltam távol, szóval, egészen kicsi rá az esély, hacsak nincs egy idősebb rellonos tesója, aki mesélt rólam korábban. De nem hinném. - Valamit tenni kéne ezekkel, meg átugrani ezt a napot. Komolyan, engem nem érdekel, ha párok smárolgatnak, de azért ez túlzás, öcsém... nem gondolod? - a tömeg felé fordulva, fintorogva nézem a többieket, majd megrázom a fejem és a lány felé fordulok.
|
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive RPG hsz: 421 Összes hsz: 588
|
tovább a hozzászóláshoz...
| | Figyelem! Ez a hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket, így különösen nyílt szexualitást tartalmaz. Ennek értelmében megtekintése 18 éven aluliak számára nem ajánlott. Ha mégis úgy érzed, hogy elolvasnád, kérlek kattints a kaméleonra! |
Azért sem lep meg, hogy ledermed a kijelentésemen, mert fordított esetben nagy valószínűséggel ugyanígy reagálnék rá. Szavaimra pedig hálából nincs olyan pont, amit ne terítene be csókjaival a nyakam körül. Engedelmesen tartom neki oda a célpontot, hogy kedvére játszadozhasson a bőrömön. Úgyis tudom, hogy bármit csinál, mindenképpen izgatóan fog rám hatni vele. Ellazulok ezektől az érintésektől, arcomra meghitt mosoly ül. Szemeim felcsillannak közelségétől. A világ gyors üteme lelassul, gondolataimban egyedül ő jár, az ajtóról pedig végleg megfeledkezem. Ahogy a családomról és a közelgő vizsgaidőszakról is. Az én elő Valentin-napom ez, amit egy ideje titkon már sejtettem, hogy valóra válik, de azt nem, hogy ebben a formában. Mélyeket sóhajtozva koncentrálok ajkaira, miközben tovább zakatol a szívem. S amilyen elégedettséggel mér végig magának, úgy leszek egyre büszkébb arra, hogy itt van nekem és ezt a hatást egyedül én váltom ki belőle. Végre nem az agresszióhoz segítem hozzá, sokkal inkább a beteljesüléshez, mintha támasza lehetnék a nehéz időkben. - Tényleg? - hebegem zavartan a bókjaira, majd szerényen elvigyorodom tőlük. Külső fülnek nevetségesek lennének ezek a szavak, nekem viszont mindennél többet érnek. Még sosem mondtak nekem ilyet. Teljesen behálóz velük, egyszerűen túl sok impulzus ér. Még csak fel sem fogom, hogy az előbb miket csináltunk, vagy azt, hogy éppen hol jár most a kezem. Megenyhülök a tiltakozásomat követően, így ismét egymás mellé tett lábakkal állok meg előtte, egyelőre felhagyva a takargatással, noha elég teszetosza a kiállásom. Nagyokat dobban a szívem a megtisztelő szereptől, viszont továbbra sem értem, hogy miként lehetséges az, hogy ennyire belém habarodott. Pont belém... Aki aztán tényleg nem egy főnyeremény. - Öhm, mármint? - harapom el a számat, mert nem teljesen tudom, hogy most mire gondol. Annyi minden lehetséges számomra, hogy inkább nem képzelek el semmit, nehogy félreértsem a szándékait. Finoman megremegek a simításától, végtagjaim megfeszülnek, ujjammal ügyetlenül helyezkedem nála.
|
|
|
|
Lóránt Emma Regina INAKTÍV
RPG hsz: 98 Összes hsz: 236
|
A mai nap alkalmából veszem fel a pulcsit, amit amúgy nem szoktam, sűrűn, de amúgy rettentő puha és kényelmes. De ma kell a színe. A kastély ki van dekorálva, akkor már úgymond én is, de álmos fejem nem annyira illik a dolgokhoz, hajam laza kontya pedig olyan, mintha most másztam volna ki a takaró alól. Nem is gond ez, hiszen nekem nincs jelenésem, bárki hihet bármit, vagy épp próbált faggatni a szobatársam is, hogy kivel lesz randim, ezzel a pulcsival bőven jelzem, hogy abszolút téveszme az, hogy engem ebben bárki megkíván. Ápol és eltakar, én pedig tenyeremmel a hatalmas ásítást, amit menet közben ejtek meg. Nem veszem fel, hogy mi történik a falak között és a folyosókon, úgy teszek, mint egy normál napon, mert így is kell. Most lehet fintorogni, meg hogy jaj fúj és ilyenek, de nem leszek álszent, ha lenne kivel, vélhetően én is többször másznék közelebb csókért és örülnék a csoki-virág párosnak, de nem, kedves idegen a jövőben, nem kell aggódni, ha ezek elmaradnak, annyira nem leszek mérges. De csak mert szeretem a csokit. Az a könnyű most, hogy most kevésbé tart fel bárki, mert aki benne van, az elvan a másikkal, aki nem, az meg a sarokban, fal mellett depressziózik és sóhajtozik, vagy úgy tesz mint én, és egy színen kívül másképp nem tudassa a világgal, hogy mi is folyik jelenleg. Nekem éhség, ha pedig az van, akkor tipikusan hiszti is, így inkább csak intéssel rendezem le azt, aki mégis hozzám akar szólni. Egy háztársam az és valamiért nagyon izgatott, sőt mi több, látni rajta, hogy valamire készül és bele akart talán rántani is, ha épp nem tiltakozom, mert épp engem jobban foglalkoztat a megszokott helyem és a tányér, amire pakolni fogok. - Majd máskor, jó? - nyögöm felé még elhaladóban, ő meg vállat von, ezek szerint mégsem voltam annyira fontos és nélkülözhetetlen, mert már fordul is más felé. Szemöldököm felvonva követem mégis, mert kíváncsi vagyok azért, de innen és ebből semmit nem fogok kideríteni. Nos, érdekes. Úgy érzem, jobb, ha kicsit figyelek feléjük, mert ha eddig elkerülte a figyelmem, akkor megint csukott szemmel éltem a világom. Lehet csak valami ragacsot akarnak az idegesítő párosra küldeni, tudod, ők azok, akik nem csak ma, de minden nap össze vannak ragadva, irritáló beceneveket adnak egymásnak és ha egyikükkel akarsz beszélni, a másik is ott van, mert majd meghalna abban az öt percben, ha nem. Értük nem kár, ha valóban ez lesz, majd sajnálom kihagytam. - Te is hoppon maradtál? - az egyik srác nagyon lógatja az orrát, majd végül leülök, bajos sóhaja kíséretében. Nem vagyok különösebben kíváncsi rá, így kerítek pirítóst és rántottát a tányérra, szokványos kávét a poharamba és már eszek is, mert az éhség győz. Fél szemmel pedig azokra figyelek, le nem akarok maradni, ha már felkeltem.
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Prücsök x x x
| | Figyelem! Honey, sweet baby, a következő hozzászólásban erős nyelvezet és szexuális aktus fog megjelenni. Szóval, ha nem vagy 18 vagy annál több, akkor még most visszafordulhatsz. Ha mégis úgy gondolod, hogy maradsz, kattincs az ikonra! |
Olyan szép lehetne minden. Két szerelmes, akik első közös élményüket élik át. Lehetnénk akár egy pár is. Ha nem én lennék az egyik fél. Már attól a szótól is rosszul leszek, hogy szerelem. Számomra nem létezik olyan, hogy tiszta, valódi érzelmek. Nem, én manipulálok, hazudok és csalok, valamint ott szúrok bele az emberbe, ahol a legjobban fáj. Esetünkben Benettnek a szívére hatok, s bár a kis angyalka ott lebeg a vállam felett, mondván, hogy legyek jobb ember és ne használjam őt ki, én mégis fordulok inkább az ördögöt jelképező figura felé. Arcom meg sem rezzen, úgy hazudok pofátlanul a képébe. Tudom, hogy az ilyen szüzekkel hogyan kell bánni. Ezek mind érzelmes, aranyos pasikra vágynak. Én pedig megadom ezt neki, még ha ez csak álca is. Igazából nem tudom én sem, miért néztem ki őt magamnak. Talán azért, mert ő az egyik leghelyesebb levitás a kastélyban, de az is megeshet, hogy a makacssága az, ami hozzá láncolt. Hisz akármennyire is jó, hogy vannak olyanok, akik simán az ágyamba fekszenek, néha mégis jó egy kis kihívással is találkozni. Tőlük nem olyan unalmas az élet. Prücsök nélkül nem unalmas. - Csakis te. Szerinted hazudnék én neked? – Kérdezem a nagyon is ironikus kérdést, s alig bírom ki, hogy ne röhögjek bele az arcába. Jóllehet ő vakon megbízik bennem, mégsem kellene. Még fogalma sincs, mit tervezek, mert ha lenne, tuti nem bújna ilyen ragaszkodóan hozzám. Tartok is tőle, hogy esetleg többet akar, mint azt én elterveztem, de egyelőre nem foglalkozok ezzel a gondolattal. Majd, ha bekövetkezik, akkor lekoptatom. Nem nagy cucc, ezt csinálom Oliverrel nap, mint nap. A nagy csókcsatát ágaskodó tagja szakítja meg, mire rögtön megcsillan a szemem. Ez már annak a jele, hogy ő is akar engem, aminek nagyon is örülök. Nem szeretnék én megerőszakolni senkit sem, ha pedig már mindkét fél akarja, akkor már nem nevezhető erőszaknak a logika. Taktika, drágáim, taktika. A baj csak az, hogy teste hiába reagál így rám, ha az esze mást mond neki. Valahogy elő kellene hoznom belőle a vadállatot, és akkor már nem lenne a semmi gebasz. A gond csak az, hogy még én sem vagyok benne biztos, hogy ilyen oldala létezik egyáltalán. Noha sokkal nyitottabb, mint volt, mégsem üti meg az eddigi partnerim szintjét, ha vágyak kifejezéséről van szó. Ezt orvosolva nyúlok hozzá sajátjához, majd mikor megkérdezi, hogy mit is értek a varázslatos szeretnél alatt, csak elmosolyodom, majd pillanatok alatt fagyasztom le a mimikám, hogy tettetett csalódottság kerüljön rá. - Áh, mit is gondoltam? Szerintem még recskázni sem recskáztál soha – biggyesztem le csalódottan ajkamat, majd ellépek tőle, mint aki már nem is akarja látni a másikat, olyannyira nagy bántódás érte. – Öltözz, mára végeztünk – adom ki az utasítást, miközben saját ruhám is megigazítom, hogy igazoljam elhangzott mondataimat. Persze valójában az eszem ágában sincs abbahagyni most, azonban tudom, ha így reagálok, akkor a teljesítési vágy nagyobb lesz benne, mint a helyzet iránt érzett félelme. Azt hiszem, már kezdem érteni, miért tartanak egy manipulatív köcsögnek mások…
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
Bencus abszolút az Abszol út
- Nem baj, úgysem használhatnánk, úgysem használhatnánk - nyugtatom magam nyüsszögős hangon. Nem is az a baj, hogy nincs rá pénzem igazából... Mármint oké, persze, az is gátat szab annak, hogy megvegyem, de igazából szimplán csak nem akarnék kiadni érte ennyi pénzt. Sőt, ajándékba se kérném senkitől, mert annyi sok jobb és viccesebb és kellemesebb és olcsóbb dolog van, hogy nem érné meg, ennyire nem szeretném. De lehet érdekességből majd kiszámolom, hogy az árából hány szelet gesztenyés pufit lehet venni, és hogy ha minden nap ennék egyet akkor hány évig reggelizhetnék olyat mielőtt a hasnyálmirigyem beadja a felmondását... Tuti el fogom számolni, de legalább onnantól kezdve minden süti tök olcsónak tűnne. Megéri. A boltban szokás szerint hipergyorsan egymásra hangolódunk Bencével, és mielőtt észrevehetném magam, már körbe-körbe pattogunk az üzletben ketrecről ketrecre. Csillogó szemekkel hallgatom amit mond, s én is rákontrázok, minden megszólalással egyre vadabb és vadabb képzetek alakulnak ki bennünk. Még jó, hogy itt az emberek nem tudnak magyarul, így is elég furán figyelhet minket a néni (nem is fordulok oda, nehogy tudomást kelljen vegyek esetleges megrovó pillantásáról). Elnevetem magam a macskakörmökre, és játékosan odahajolok, állkapcsomat összecsattintva, mintha rá akarnék nyammogni a mancsaira. Persze csak játszom, jóval az ujjai előtt megtorpanok a mozdulatban. - Ha kutyaharapást szőrivel, akkor macskakarmolást fogakkal? Nem. Ne akarja tudni senki miért tűnik ez most az én fejemben jó kis párhuzamnak. - Min den képp ppen - kerekednek el szemeim az ajánlatra, és már látom is magam előtt, ahogy egy nagy tükör előtt (csak hogy ő is jól szórakozzon) mahinálom a frizuráját, kétpercenként variálva a színnel, itt-ott megnövesztve, meg befonva, lehet megpróbálom összetűzni úgy mintha kalap lenne... ÚRISTEN el kell kapnom Nimródot vagy Lilit, hogy csináljak nekik süveget a fejükre. Követem a mellettem álló példáját, szorosan mellé állok, oldalunk összesimul ahogy a pultra támaszkodok, és tőlem is érkezik egy adag érme. Nyalóka nem. Most nevezzetek irigynek, de az almás savanyúm nem adom... Kivéve, ha Bence kér belőle, vele megosztom, hamár ő elajándékozta az övét a közös baglyainkért. Jóóó, persze, az állatokat nem tervezem nyalogatni, csigalom nyugavér.
Olyan sebesen bólogatok a néni szavaira, hogy hajam csak úgy repked mögöttem, én pedig érzem is azt a szédülős fura érzést, de nem zavar, mert bőrömből kibújva nyannyaranyennyerenyürünyerenyézhetem meg Bencét, hogy aztán engedjem magam a baglyok felé kormányozni. Először elvétem az irányt, kicsi korrekcióra szorulok, de ha ez megtörténik, pikk pakk az alkuképes baglyok előtt találhatjuk magunkat! - Nagyot, nagyokat vegyünk, kössük őket össze, és vitessük velük haza magunkat! Vajon kilenc óriásbagoly már elbír minket? Vagy ó legyen az ott az a tündéri kis apróság, nézd nézd nézd nééézd! - még szinte meg sem fogalmazódik bennem mit szeretnék, már ugrok is a következő gondolatra. Aki a figyelmem megragadja, nem más mint egy apró, hihetetlen sárga szemű töpszli, aki a legkevésbé sem nagy, de ahogy rátekintünk, fejét lassan körbe fordítja... Majd vissza. Majd jobbra... És vissza. Balra. És megint vissza. Nem, ezek nem könnyek, csak a bagolyalom. Hogy lehet valami ilyen cuki?? Hát olyan cuki, hogy belehalok!! - Hogy vihetjük őket haza? Köthetnénk a lábukra madzagot és akkor mint a héliumos lufik lebegnének felettünk! Vagy ültessük őket a vállainkra? Karra? A ketrec az olyan hnnnnnnn. - Kivételesen praktikus dolgok jutnak eszembe, még ki se választottuk kiket akarunk már a szállításon jár az agyam. Illetve egészen pontosan én már tudom, hogy az a kis töpszli velünk jön, csak azt nem, hogy ki lesz a többi. Remélem ő sem utálja meg a kis tollast. ISTENEM, a szárnya alatt kotor a csőrével! Apró nyüsszögő visító hangokat adok ki ahogy a hipercuki állatot nézem, komolyan, ellennék itt egész nap.
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
Bence fehér lesz a világ tőle
Mint egy ártatlan kis angyalka vonok vállat megállapítására, hiszen tény, elég szemtelen módon használom ki néha extra képességeimet. Boldogan mosolyodok el, ahogy lényegében elfogadja a meghívást, és izgatottan kezdek tervezni fejben, várva a szünetet. Na, így már van mit várni! Márkkal viszont még gondok lesznek, ezt érzem én is... Sóhajtva vonok vállat, és gondolatban feljegyzem magamnak, hogy próbáljam meg megpuhítani. Mondjuk óvatosnak kell lennem, mert lehet, hogy ha megneszeli, hogy Bence át akar jönni, felállít valami akadályrendszert ellene, aztán meglep minket egy megelevenedett Reszkessetek betörők epizóddal. Mármint nem mintha Bence betörne, nem így értem naaa. - Majd ha nem tetszik neki valami, visszasomfordál a szobájába - igyekszem végül egy megnyugtató mosolyt varázsolni az arcomra, nehogy végül meggondolja magát. Persze nagyjából minden legendás lényt jobban gondozok, mint ahogy kétségeimet el tudnám rejteni arcomról, szóval biztosan látja ő is, de ezen a hídon majd akkor megyünk át, ha odaértünk a vízpartra. Óvatoskodva hozakodok elő a tervvel, ami igazából annyira nem is terv, inkább csak egy kósza gondolat, ami egy ideje elég gyakran előkószál. - Nem tudom, hogy ezt szeretném-e - teszem hozzá gyorsan, hiszen ez azért nem így működik, el kell olvasnom pár könyvet, cikket, beszélgetnem kell pár aurorral, besurranni az akadémiára, elkapni pár hallgatót és őket is kifaggatni, öö mit hagytam ki... Szóval igen, - utána akarok én ennek még járni, és ezzel együtt megnézni minden mást is amit csak tudok, hogy minél több minden közül választhassak majd. Először értetlenül érzem meg a kísérletet, majd ahogy rájövök mit szeretne, elmosolyodva folyok le a babzsákból, hogy áthuppanhassak mellé. Szorosan mellé fészkelem magam a zizegő ülőalkalmatosságon, lábaimat átvetve az övéin. Karjaim köré fonódnak, ahogy beledőlök az ölelésbe, fejemet nyakhajlatába fészkelem, jéghideg nózim igyekszem nem hozzányomni a bőréhez. Tudom, tudom, bejöttünk és melegebb van, meg pokróc, de most fagyoskodott odakint. Most nem piszkálom. Az iskolaelsőségre csak elvigyorodok, de nem áll szándékomban kijavítani, hogy Márkra gondol. Nem az a lényeg, értem én, nem hasogatok szőrszálakat. - Azért csak akkor, ha nem kell eltenned senkit láb alól azért a pénzért - nyomom el (sikertelenül) hangomban a finom kis meghatottságot, rezonálva az ő nevetésével. - Miért, te mi tervezel lenni, amiből majd jövőt vásárolhatsz? - kérdezek vissza, érdeklődve. Valahol furi is, hogy eddig ez a téma még nem merült fel köztünk, de majd most jóóóól kibeszéljük. - Hú, egyik sem hangzik könnyű választásnak - pislogok magam elé, beleszuszogva a nyakába. - Na hát az állatokat biztosan meghagyom neked, azoktól tuti kikészülnék. De hé, akkor lehetsz lénygondozó is, az gyógyít is, meg állat is. Vagyis nem állat, de hogy állatos, érted. Kinyúlok, hogy szabadabban lévő kezét kezdhessem piszkálni. Ujjait kihajtom, behajlítom, miközben hallgatom válaszét, figyelem ahogy húzódik a bőr, és megnyomkodom az ujjbegyeket mert milyen cuki rózsaszínek már! Meg puhák. - Ott - prüszkölök fel én is, s ahogy a nevetés csillapodik fészkelem el magam jobban, lelassult lélegzettel, békésen hunyorogva. - Cseh hó. Gondolkoztál már azon, hogy külföldre menj? - merül fel bennem a kérdés, s gondolkodás nélkül, hopp, már ki is szalad a számon.
|
|
|
|
Farkas Piroska Beáta INAKTÍV
Pirinyó RPG hsz: 25 Összes hsz: 154
|
Zétény[zárt] Komolyan mondom, ez elképesztő. Anno a gimiben is nagy kultusza volt a Bálint, illetve bocsánat, Valentin napnak - Ezt a marhaságot! -, de ennyire azért nem hülyítette meg a párocskákat. Meg azért a gimiben volt pár aranyos srác, akik hoztak be csokit a suliba, gondolva minden lányra, a fiú lakótársaim meg mindig csináltak nekünk reggelit, mint nőnapkor... De itt mindenki csak egy konkrét emberrel törődik, mintha a többiek az űrbe lőtték volna magukat erre a napra. Nem, ez nem pontos. A párocskák lőtték a Marsra az agyukat... - határozom el magam utolsó gondolatom mellett. Nem, ez valóban nem történhetett másképp. Ahogy a reggelimet rágcsálva bámulom unottan az embereket, egyik párost a másik után, valahonnan messziről értelmes szavak ütik meg a fülemet. Aztán rájövök, hogy nem is jöttek azok olyan messziről. Mi több, ez köszönés volt. Nem, az nem lehet. Lassan rágcsálom tovább az éppen számban lévő falatot, egy pillanatra sem véve le szemem az általam éppen megfigyelt gerlepárról. Vagy mégis? - bizonytalanodok el magamban, ahogy egyre határozottabban kezdek érezni egy tekintet magamon. Összehúzom a szemem, úgy fixírozom tovább a bután egymásra bámuló fiatalokat. Miután lenyelem a falatot, kell még pár másodperc, hogy a csábítás, ami az oldalra pillantásra késztet, erőt vegyen rajtam. De csak letelnek a pillanatok, én meg jobbra sandítva valóban egy szempárral találom szembe magam. Egy kék szempárral. Ami engem néz. Ez tényleg engem néz. - állapítom meg kissé rémülten, mert nem örülnék, ha a kékségek tulajdonosa egy potenciális partnert vélne bennem felfedezni, akivel majd a többi jelenlévő példáját követheti. Talán fél percig is eltart, amíg bámulok rá, közben azt találgatva, vajon ő is csak egy besózódott szerencsétlen, vagy ép elméjű férfiú. A tiszta és huncutságtól csillogó tekintetből kiindulva hajlok afelé, hogy utóbbi, de azért biztos ami biztos, lassan intek párat szabad tenyeremmel közvetlenül az orra előtt, attól csupán néhány centire, a reakcióját lesvén, mint a holdkórosoknál szokás. Ez az utolsó pontja a vizsgálatomnak, mielőtt fennhangon is felállítom a diagnózist: - Te tényleg magadnál vagy. - mondom némi meglepettséggel és őszinte csodálkozással hangomban, de hallhatóan határozottan, minden gúnytól mentesen, ahogy visszadőlök a székbe, tovább nézve őt. Hitetlenkedésem közepette még a fejemet is megcsóválom. - Ez elképesztő. Nem gondoltam volna, hogy fogok ma ilyen embert látni a környéken. - teszem hozzá elismerően. Következő mondatára azonban már cseppet megütközöm, nem igen tudom hová tenni a stílust hirtelen. - Te talán ismersz engem? - érdeklődöm félig felhúzott szemöldökkel. - Ugye, hogy nem. Na, én téged pont annyira. - teszem hozzá félmosoly kíséretében, mert azért nem akarok egészen bunkó lenni. Csak annyira, amennyire ő öntelt. - Piroska Beáta. Használd, amelyik jobban tetszik. - nyújtom felé jobbomat, csak mert így kerekebb a történet. - Ha te is smárolhatnál most egy jó csajjal, eszedbe se jutna ilyeneket mondani. - pillantok rá még egyszer, miközben harapok a reggelimből, és keresek szemeimmel egy újabb párost, akik valamiben kilógnak a többi közül. Sajnos ez a valami mindegyiknél csak az öltözet, minden másban ugyanazt a három dolgot ismételgetik mind: smár, bámul, etet, smár, bámul, etet... - Most komolyan, gyerekek, hol vagyunk? A gyogyóban? - intézem szavaim két lamúrharcoshoz, akik épp velünk szemben foglalnak helyet, és egymás nyalása meg etetése közepette fel se tűnik nekik, hogy egy tálca odébb lökésével épp most borították rám az italomat. Végignézve magamon lemondóan legyintek, eszembe se jut, hogy egy suhintással helyrehozhatnám a rajtam esett ,,károkat''. - Mit gondoltál, mit kéne tenni? Örömmel hozzájárulok bármivel a nap jobbá tételéhez, ha van valami jó ötleted. - nézek ismét a kék szempárba, miközben egy utolsót harapok a reggelimből, és leteszem a tányért a felborult kupám mellé. Mit ne mondjak, számomra is unalmasak a jelenlegi állapotok.
|
|
|
|
Anastasia Strakhova INAKTÍV
Gyógyító ¤ Angyal RPG hsz: 183 Összes hsz: 357
|
PiroskaCsak a fejemet csóválom elodázóan mosolyogva. A szó szoros értelmében kis hölgy reakciójára. Az előbb, amikor beléptem és rajtakaptam, hogy egy könyvön görnyed és azt nagyban tanulmányozza jó okot kértem tőle, magyarázat gyanánt. Meg is kaptam és már nyitottam volna válaszra a szám, de megelőzött és tovább beszélt. Nem tudom vidámság nélkül hallgatni. - Általában nem nézzük jó szemmel, ha valaki a kijárási tilalom ellenére éjnek évadján nem a szobájában van - kezdek bele válaszomba barátságos, de kicsit azért mégiscsak feddő hangon - Ám egy kutatás fontossága néha felülírja ezt a szabályt - lépek közelebb majd rápillantok a kötetre amit olyan bőszen böngészett az előbb. Egy jó régi könyv fekszik előtte és méretéből adódóan részben alatta. A lapok tele vannak jegyzetelve olyan ritka varázslatok és főzetek leírásával, amikről még én sem sokat hallottam. Kezdem sejteni mire megy ki dolog és mi is az a bizonyos kutatás, de vagyok olyan diplomatikus, hogy nem kezdem el feszegetni. - Ráadásul, ahogy elnézem önt a sors már jócskán megbüntette, így én már nem szeretném tovább rontani a helyzetét komolyabb retorzióval - tekintetem és beszédem tónusa is együtt érző. Sok mindent láttam már, így azért annyira nem lepődtem meg apróságán. Edződik az ember egy idő után, ha olyan munkakörben dolgozik, mint én hajdanán. - Viszont azt kérem, legközelebb legyen tekintettel a takarodó idejére, mert van aki kevésbé megértő a kutatókkal szemben - mosolyodom el végül, majd pálcámat elővéve magamhoz hívok pár szakirodalmat, amikben magam is el szeretnék kicsit mélyedni, ha már ide evett az olthatatlannak bizonyult kíváncsiságom - Vissza fogom kísérni a szobájáig, így az lesz a büntetése, hogy meg kell várnia - ülök le vele szemben és kinyitom az első asztalra lebegett kötetet. Egy értekezést a lélek és az elme viszonyáról és központjuk helyéről az emberi testben. Poros lapjait megmozgatva pár perc után rám jön az a fránya allergiám és tüsszögni kezdek. Egyszerűen megőrjít ez a nagy fokú érzékenységem a levegőben szálló apró kosz szemcsékre. Ezért nem szeretek könyvtárba járni, pedig vannak bizonyos helyzetek, amikor ez elkerülhetetlen.
|
|
|
|
Ivanich R. Benett Tanár, Végzett Hallgató, Színjátszó vezető, Minisztériumi dolgozó
still alive RPG hsz: 421 Összes hsz: 588
|
tovább a hozzászóláshoz...
| | Figyelem! Ez a hozzászólás a nyugalom megzavarására alkalmas elemeket, így különösen nyílt szexualitást tartalmaz. Ennek értelmében megtekintése 18 éven aluliak számára nem ajánlott. Ha mégis úgy érzed, hogy elolvasnád, kérlek kattints a kaméleonra! |
- Nem - vágom rá egyből, mielőtt kételkedni kezdhetne bennem. Ellenkezésem jeléül tiltakozóan csóválom meg a fejem, teljes erőmmel szorítva magamhoz testét, mintha ezzel hatékonyan a tudtára adhatnám az elköteleződésem és a hűségemet. Biztató mosollyal a számon nyomom a fejem az arcába, hátha minél előbb el tudom benne altatni a gyanakvását. Tudom, hogy milyen törékeny ez a viszony köztünk, és hogy mennyire óvnom kell őt a konfliktusoktól. Elég egy rossz pillantás, és már magára vesz valamit. Formálódó, sérülékeny, alaktalanul örvénylő kapcsolat köt minket egymáshoz, mely remélem egyszer egy szép napon szilárd kötelékké kovácsolódhat. Ahhoz pedig az általa sokat emlegetett, példának állított határozottságára van szükségem, hogy átvegyem. Bárcsak kiléphetnék ebből a csontos jelmezemből, amit a testemnek ismerek, s költözhetnék át egy macsóéba, akivel meghódíthatnám a világot. Csábos mosoly, izmok. Nálam legalább két, ha nem három fejjel nagyobb testmagasság. Vagyonos családi háttér, mely nem sajnálja rám a galleonokat. Drága göncök helyett jutottak örökül bátyáim használt ruhái, na meg némi zsebpénz, hogy kihúzzam a húsvéti szünetig. Néha időtlen időkig képes vagyok arról ábrándozni, hogy miként is alakulhatott volna a sorsom, ha kicsit több önbizalommal bírok. Válaszáig levegőt se merek venni. Mosolya megnyugtat, a rá következő fagyos tekintettől viszont a földbe gyökerezik a lábam. Eltátom a számat, szememmel jobbra-balra végigpásztázva a szobát. Mindenhová nézek, csak rá nem. A hajamba túrok, hogy a szégyentől elsápadt, majd kipirosodó arcomat némileg eltakarhassam előle. Szörnyen kínoz a csalódottságával. Iszonyatosan megalázó, hogy ezt gondolja rólam, mármint hogy még ne nyúltam volna magamhoz korábban. Gyermeteg hisztijén mégsem háborodok fel, hiszen a magam kudarcát látom benne. Felszólítása ellenére továbbra is az asztal szélénél szobrozok, értetlen arccal nézve végig, ahogy megigazítja a ruháját, s egyenesen távozni készül. Összeszorul a torkom, érzem hogy alig kapok levegőt, úgy gyűlik bennem a harag önmagam iránt, s rémlik fel a bál képe előttem, amikor magára hagytam. Most hasonló jelenetben találom magam, csak éppen a saját szemszögemből. Fáj, hogy nem adhatok neki többet, meg hogy hitegettem azzal, hogy eljövök. És miért ne vágynék arra, hogy boldogok legyünk... - De most mi a baj? Hé... ez nem igaz. Én szoktam. Eskü - fedem fel előtte titkomat, csak hogy maradásra bírjam. - Hová készülsz? - kérdezem remegő hangon, idegesen megigazítva a felsőmet.
|
|
|
|
|
|
Helvey Belián Balázs Tanár, Mestertanonc Tanár, Végzett Hallgató, Szavazásfelelős, Bogolyfalvi lakos, Előkészítős tanár
grey wind | disney princess RPG hsz: 997 Összes hsz: 4919
|
Huuuu valaki nagyon ki van pihenve. Jól aludtál? *de azért röhög* A reggel továbbra se jó, de hali
|
|
|
|
|
|
|
Elliot A. J. Wayne INAKTÍV
Griffendéles exTerelő RPG hsz: 105 Összes hsz: 1065
|
~ Niko ~
Megannyi emléket szereztem ebben a faluban, és fájó szívvel hagytam is itt a helyet. Köztük a csárdát is, de az élet úgy kívánta, hogy meghozzam azt a lépést. Ám most újra itt vagyok és ki gondolta volna, hogy hamarabb botlok bele abba a személybe, akire hagytam az egészet, mint hittem. Meglepetésként akartam berobbanni az ivóba, ehelyett a téren futottam bele Nikoba. Szó szerint. – Hamarabb kell felkelnie valakinek ahhoz, hogy engem eltegyen lábalól –kuncogtam fel halkan. Milyen kedves tőle, hogy már halottnak hitt… Mondjuk azt, hogy vannak is egy jó páran, akik ezt szeretnék, de mint mondtam: korábban kell ehhez felkelniük. – Nocsak. Egész jól megy akkor a csárda. Nem is gondoltam volna, hogy lesz valaha testvére. Gratulálok. –Minden elismerésem az övé, hiszen a jelek szerint elég jól felfuttatta azt a helyet. Elvégre az ember nem fektet olyan dologba pénzt, ami nem jövedelmező. Közben, ha a kutyusok engedték, kaptak buksisimit, nehogy azt higgyék, hogy őket nem vettem észre. – Akar a fene kivásárolni. Rád hagytam, a tiéd a hely –nyomtam meg egy picit a „tiéd” szócskát. Egyáltalán nem azért jöttem vissza, hogy elvegyem tőle azt, amit rá bíztam. Kellene a fenének még egy nyűg. – Visszaköltöztem a családommal, mert ide szólított az aurori munka. Na meg tanítom a suliban a lurkókat, hogyan ne átkozzák szét egymást. Veled mi a helyzet? –dobtam vissza neki a kérdést, közben fejemmel biccentettem, hogy induljunk meg valamerre. Még az hiányozna, hogy valamelyik aktakukac véletlen utánam szalad a megígért pihenőm ellenére.
|
|
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Prücsök x x x
| | Figyelem! Honey, sweet baby, a következő hozzászólásban erős nyelvezet és szexuális aktus fog megjelenni. Szóval, ha nem vagy 18 vagy annál több, akkor még most visszafordulhatsz. Ha mégis úgy gondolod, hogy maradsz, kattincs az ikonra! |
Arcom akár a Cheshire macskáé, hatalmas tenyérbe mászó vigyorba torzul, ahogy Benettet hallgatom, amint nagyon is jól kivitelezett manipulatív kérdésemre válaszol. Vonásai az aggodalomról árulkodnak, míg a sajátom komolyba fordul át. Mosolyom csak a gondolataim része, valójában nagyon is sértődött arcot vágok, hogy ezzel is tovább fokozza benne a bűntudatot. Engedem, hogy magához szorítson, mire én jutalmam jeléül megsimogatom feje hátulját. Kicsit sem erőszakosan játszok a puha tincsekkel, még akkor is, mikor szája ismét az enyémhez nyomódik. Belemosolygok a csókba, majd hagyom, hogy most ő élhesse ki magát egy kicsit. Nagyon is bátortalan még próbálkozása, ám én így is büszkeséggel telek el, s szabad kezemmel cirógatni kezdem, ahol csak érem. Azt szeretném, hogy felébredjen benne a vágy irántam, hogy elfeledje a gátlásait, ha csak erre az éjszakára is. Lehet, hogy szemét módon kihasználom őt, ám mégis úgy vélem, tanul majd ebből valamit. Erősebb személyiség lesz belőle és belátja majd, hogy néhány szép szóért és érintésért nem szabad odaadnod magad rögtön egy majdnem vadidegennek. Végtére is azt akarta, hogy segítsek neki megerősödni, hát most megkapja. Még ha nem is úgy, ahogy ő azt várta. Az a bizonyos vágy fel is ébred, legalább is, most már testi reakciója is lesz. Ő takargatni próbálja, de addig halmozom el kedves szavakkal, míg ismét lábait ellazítja és a felsőjét sem akarja már leplezésképpen odahúzni. Aztán jön a fekete leves. Csalódott tettetek és megkérdőjelezem szexuális életét, vagy legalább annak kezdeményét, mikor a maszturbálását kezdem el firtatni. Hülyeség amit mondok tudom, hisz még a legprimitívebb ember is magához nyúl néha-néha, hát akkor a fiú miért ne tehetné meg. Mégis úgy gondolom, hogyha ezt meglépem, akkor majd sikerül benne provokációt keltenem, minek hatására esetleg egy kicsit bátrabb lesz. - Gratulálok, sikeresen lelohasztottad - komoly tekintetem elkapom a fiúról, miközben pulóverem igazítom meg, majd lépek el az asztal melletti székhez és kapom fel idő közben lekerült kabátom. Lassan indulok el az ajtó felé, szinte már kínzóak lehetnek lépteim a számára, mégsem nézek vissza rá. Nem, hisz ez mind része a tervnek. Már épp megfogom a kilincset, mikor bevallja, hogy ő igenis szokott ilyen mocskos dolgokat művelni a testével. Most nem lát, így kajánul elvigyorodom, de az istenért se fordulok vissza hozzá. - És mit tennél meg annak érdekében, hogy maradjak? – Teszem fel az égető kérdést, ám utána meg sem szólalok. Hagyom, hogy beálljon egy közöttünk némi csend, hisz sokszor az sokkal jobban fáj az embernek, mintha lyukat beszélne a másik hasába.
|
|
|
|
|
Drinóczi Babett Mirtill INAKTÍV
a legkisebb Drinóczi RPG hsz: 133 Összes hsz: 203
|
Ilián „mert anya azt mondta” | ahogyan Te látsz
Már egy jó ideje ácsorgok a csarnokban arra várva, hogy a szemüveges recepciós néni szólítson. Azt mondta, hogy majd szólít, de akárhogyan is próbálom elhihetni magammal, hogy mindjárt én jövök, mindig bal csuklómat szorító aranyszín karórámra csúsznak kékeszöldszín szemeim. Ezeket ilyenkor tinédzserlányos „nem hiszem el” arckifejezést követve forgatok meg koponyámban. Szívok egyet orromon, és hátra dőlök a kényelmetlen fából faragott széken, amin ugyan van egy ülőpárna, de annyira vékonyka, hogy inkább csak feltörni lesz képes hátsómat, minthogy kényelemmel szolgáljon. Fekete bőrtáska lóg oldalamról, amit asszonyosan az ölembe veszek. Vöröses nadrágot húztam, amihez természet… ellenesen a hozzá passzoló blézert is felvettem. Egy fehér vékonyka garbó takarja lapos felsőtestemet, és ez a szín visszaköszönöm az aprócska lábamra húzott slip-on lábbelimen is. Ó, és mi az a fülemben? Igen, fülbevaló. Ilyet is tudok ám. Vagyis Gerda, Gerda tud ilyet. Azt mondta, hogyha ügyeket jövök intézni – ahogyan a nagylányok szokták –, akkor nem lenne baj, ha esetleg nem úgy jelennék meg a hivatalban, mintha a Twist Oliver következő felvonására készülnék. Bevallom, nem is annyira rossz érzés prettynek lenni. Lábaimat keresztezem ülőhelyzetemben, és a táskámat markolászva várok a soromra. Közben nem nézek senkire sem, aki a közelemben van, elvégre én is azon emberek közé tartozom, akik nagyon nem szeretik, hogyha bámulják őket. Az előttem elterülő kövezetet kezdem bámulni, amit gyorsan be is számozok vízszintesen egytől nyolcig, majd a függőleges négyzeteket pedig az a betűtől egészen a h betűig. Készen is van a sakktáblám, amin fejben játszani kezdek, s egyik parasztommal elindítanám a játékot, amikor… - Drinóczi Babett Mirjam – a néni reszelős hangjára összerezzenek, s második nevem elrontása sem segít azon, hogy ne vágjam azt a szokásos kelletlen fintort. Ellököm hát magamat a széktől, majd kecses léptekkel próbálok a pulthoz lépkedni. Érzem, ahogyan a jelenlévők szemeivel engem követnek. Összeszorul a gyomrom, és már csak szívverésem dobog fejemben, miközben semmi mást nem hallok azon kívül csak cipőm nyikorgását a márványpadlón. Odalépek, majd bátortalan, vékony hangon kezdem. - Drinóczi Babett Mirtill – nyomom meg az elrontott nevet, mire az asszony közelebb hajol hozzám, és vizenyős szemeivel vizsgálni kezdi a vonásaimat. Mintha azokból ki tudná olvasni, hogy egy Mirjam vagy egy Mirtill áll vele szemben. Dús ajkaimat elhúzom, miközben zavartan a fülem mögött kezdem igazgatni néhány barna tincsemet. – A meghirdetett diákmunkára szeretnék jelentkezni – mondom végül halkan.
|
|
|
|
Zippzhar Mária Stella Egyetemi hallgató, Animágus, Legilimentor, Világalkotó, Bogolyfalvi lakos
minden lében villa RPG hsz: 673 Összes hsz: 6318
|
Csepreghy Péter - 2020.02.13. 07:46(van egy bája )Leginkább a rés a fogai között. Ha kiradírozol egy szót, akkor az hová tűnik? Az a baj, hogy ez nem zagyvaság, hanem komolyan elgondolkodtam rajta. Q______Q Most kattoghatok itt... A radírra? A radírforgácsra? De a lenyomat ott marad a papíron szóval ott is ott marad... Meg a fejemben is ha én írtam le, meg ott is akik elolvasták. Q_____Q
|
|
|
|
Theon Delacroix INAKTÍV
"Az a fura rellonos srác" RPG hsz: 311 Összes hsz: 869
|
Farkas koma Mélyet szippantok a káros szenvedélyből, tüdőm megtelik a szer adta füsttel, véremben csak úgy száguldozik a nikotin. Remegve engedem ki a bennrekedt levegőt, ujjaimmal megpöckölöm a cigit, hogy az elégett dohány lepotyogjon a viszonylag tiszta kövekre. Szabad kezemmel a meggyűrődött egyenruhám kezdem igazgatni, hisz igaz csak csókolóztunk Oliverrel, mégis azét eléggé meggyepálta a külsőm ahhoz, hogy ne legyek szalonképes. Hajam minden bizonnyal a szélrózsa minden irányába áll, ingem gyűrött és ki-kikandikál a betűrt nadrágomból. Arról ne is beszéljünk, hogy bűzlöm a bagótól, hisz már nem ez az első ma, ráadásul az imént lekoptatott srác is él vele, szóval esélyem sem volt elkerülni. A végén még tényleg rászokom. Tök ráérősen sétálgatok, de arcomról leolvasható, hogy jelenleg minden embert a halál faszára kívánok. Összeszűkült szemekkel nézek ki a nagyvilágba, amikor pedig valaki mellém ér, reflexből vakkantok rá. Nem vagyok most jó kedvemben, és ezt arcomról is leolvashatja. Nem, mivel léteznek akkora barmok, mint amilyen Mr. Taylor is, akik egyszerűen nem tudják belátni, hogy én nem akarok komoly kapcsolatot. Csak szexre vágyom és ennyi. De neeem, mert itt nyomni kell a szeretleket, meg tervezgetni a közös jövőt. Komolyan, mindjárt elokádom magam. - Most nem vagyok hangulatban, de este héttől megtalálsz a társalgóban, Honey – hadarom el a számban a cigivel. – Persze csak ha van nálad zsé – teszem hozzá mellékesen ezt a nagyon jelentéktelennek tűnő, ám mégis számomra fontos információt. Persze kicsit sem szenvedek pénzhiányban, mióta anyámmal jó kapcsolatot ápolok, hisz az asszony próbál a gyerekkori sérelmekért kárpótolni minden lehetséges úton. És mivel csak pénze van, szíve nincs, így azzal halmoz el. Komolyan, lassan már úszkálhatok is a húszezresekben. Tiszta jó. Először szemeim elkerekednek, mikor ujjaim közül hírtelen eltűnik a bláz. Csak pislogok okosan ki a fejemből, aztán mimikám vált és morgok valami kicsit se szépet asz orrom alatt. Aztán persze már nyúlok is a zsebembe, hogy mit se törődve a fiú parancsával, előrántsak meg egyet, majd ismét rágyújtsak. Szívok egy jó nagyot, majd csak úgy szemétségből is a fiú arcába fújom a füstöt. Fulladj meg, te rohadék! - Túl merev vagy, Szívecském. Segítsek egy kicsit feloldódni? – Fújom tovább a bagót, kicsit sem törődve azzal, hogy az imént gyakorlatilag megfenyegetett. Nekem is nem egyszer már megfordult a fejemben, hogy a viselkedésemmel a jelvényem, meg egyáltalán az iskolai tartózkodásom is veszélyeztetem, azonban túlságosan is jól érzem magam ahhoz, hogy ezen komolyabban is elgondolkodjak. Az élet rövid, nekem pedig eddig túlságosan sok szarságban volt részem ahhoz, hogy megérdemeljek egy kis szórakozást. Még ha az néha – na jó, legtöbbször – túl messzire is megy.
|
|
|
|
Machay Ilián Konstantin INAKTÍV
Ilcsi | ageless RPG hsz: 81 Összes hsz: 93
|
Blair Salomé Crawford - 2020.02.13. 14:30Machay Ilián Konstantin van olyan jó kiállású férfiú, hogy a póker mellett rá is elverjem a pénzem ebben az évben.. 3 galleon, csak hogy tisztázzuk a viszonyokat a konkurenciával. Hangosan nevetek. XDDDDDDDDDDD Ezen felül úgy látom, ebben az évben hozom a legtöbb pénzt a menhely és az árva gyerekek konyhájára. XD *az álmodó amúgy komolyan sírva nevet*
|
|
|
|
|
Blair Salomé Crawford INAKTÍV
RPG hsz: 21 Összes hsz: 37
|
Családi pénzt költök, i have no regrets. Amúgy is mindig bíztattak, hogy a charity eventek jót tesznek a társadalmi megítélésemnek... Mondjuk az emberkereskedelemmel vannak kétségeim, de mehh. -vállatvon- Szóval gondolkodhat, hova visz engem rendezvous-ra. :3
|
|
|
|
|