36. tanév, tanulmányi szünet
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Machay Ilián Konstantin összes RPG hozzászólása (30 darab)

Oldalak: [1] Le
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. október 29. 15:09 Ugrás a poszthoz

Carol Brown
adsz a sült krumplidból?

A szakadó esőben rohan valamiféle kajálda felé. Azt mondaná szíve szerint, hogy bármi jó, de a Félszeműben nem bízik: túl új, túl modern, jó lesz a régi Falatozó. Igen ám, de az messzebb van, ő pedig hiába a bőrdzseki, bőrig ázott. Haha.
Ahogy végre az ajtóhoz ér, kissé ziláltan tárja ki azt. A szempilláin megülő esőcseppeket igyekszik letörölni nagy gonddal, miközben beljebb merészkedik a zsúfolt étterembe. Mindig ennyien voltak itt? Persze ebédidőben mit vár az ember? Az a helyzet, hogy más tökéletes félistenekkel ellentétben Ilián rém lusta, esze ágában sincs főzni magára, helyette szórja, vagy inkább tapsikolja pénzét. Tudjátok, hogy van ez, ha van miből költeni, naná, hogy költ az ember. Néhányan rögtön felé fordulnak, mert öregítő bűbáj ide, nedves ruha és ázott haj oda, bizony bitang jó csávó. Ja, meg amúgy háromnegyed ízben véla. Az általános feltűnéskeltés már a mindennapjainak része, s mivel csak nemrég tért vissza Bogolyfalvára, hogy megpihenjen egy hosszadalmas kiküldetés után, ismerős arcot már nem igen lát.
Kiszúrja, hogy van egy árva asztal, ahol csak egyetlen szőke csinibaba ül. Mintha muszáj lenne, egy hetyke mozdulattal igazít dzsekijén és komótos, laza léptekkel szeli át a köztük lévő távolságot, hogy aztán könnyedén, nem kissé paraszt módon penderítse ki a széket és huppanjon le rá. Talán illett volna azzal kezdenie, hogy megkérdezi, leülhet-e. De komolyan, tele van a hely, ő meg rühelli az ilyen felesleges köröket. Ahol van szabadon szék, oda le lehet üli. Egy szemtelen mosollyal arcán - csak semmi vélamágia! - figyeli a nőt, majd a tányérján lévő sült krumpliból komótosan elvesz egyet és a szájába dobja.
- Mi a mai menü? - mintha épp nem most nyúlt volna le egy darabkát a nő kajájából, úgy kezd el cseverészni az asztalon könyökölve. Még egy elismerőt biccent is, tök természetes. Amúgy meg a pipik buknak rá, mások ilyenkor tovább kínálják, sőt oda is adják a kaját, de ő tényleg csak kóstolót akart venni. Tetszik neki a szőke ízlése.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. október 30. 18:11 Ugrás a poszthoz

Carol Brown
akkor elveszem

Oh, milyen kis harcias menyecske, nézzenek oda! Ez csak egy sült krumpli volt és így a szívére vette. Ilián enyhén csücsöríti ajkait, hogy ezzel is elfedjen egy mosolyt, hiszen számára a szőke visszavágása inkább mulattató volt, semmint fenyegető. Egyszerűen képtelen komolyan venni, mikor ilyen helyes bigék játsszák a kemény nőcit.
- Nem kell rögtön szemeket kiszúrni, csigavér - egy laza mozdulattal lelöki dzsekijét a válláról és a szék támlájára dobja, majd megigazítja ingének gallérját, mely kikandikál fekete pulóvere alól. Természetesen abszolút elegánsan, a legkevésbé sem slendrián módon öltözött fel, nem engedheti meg magának, hogy csorba essen a becsületén. Noha nem mondanám hiúnak, a megjelenés olyasmi nála, amiben nem ismer tréfát. - Hát figyelj, ha ragaszkodsz hozzá, ajánlhatsz valamit, azt pedig megköszönöm, ha rendelsz - szemtelenül állja a nő tekintetét, bár fejben már rég tudja, hogy egy hamburgert fog kérni ő is, sült krumplival. Ja és majonézzel! Anélkül semmit. Egyébként a férfi nem érzi úgy, hogy itt abba kéne hagynia Ophelia cukkolását, ezért, mielőtt még lenne esélye megállítani Iliánt, már szóra is nyitja száját.
- Addig is, ha megbocsájtasz... - és igen, jól sejtitek, egy újabb sült krumplit emel el a szőke tányérjáról és szájába pottyantja, majd jó ízűen hümmög. Egy dolgot szögezzünk le: én már úgy pofán basztam volna, hogy mióta kiesett az anyjából, olyat nem kapott, de hát Woody-tól megtanulta az élet esszenciáját: megszoksz vagy megszöksz. Szóval jah, nem zavartatja magát, önelégült vigyorral az arcán rágja azt a csoffadt darab krumplit és mielőtt még kétségeitek támadnának, nem, nem ez volt az utolsó lopott szem.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. október 30. 18:48 Ugrás a poszthoz

Carol Brown
akkor elveszem

Nem lehet nem észrevenni, mennyire kétségbeesetten keres egy olyan helyet, ahová elpaterolhatná Iliánt. De ugye, ahogyan azt már mondottam volt, minden hely foglalt, egyedül a szőke asztala szolgált szabad székkel és ezek szerint igen jó humorú társasággal. A férfi tettetett nevetéssel reagál a mondatokra, azonban nem sokkal ezután arca elkomolyodik.
- Na figyelj szépségem. Felőlem durcáskodhatsz itt napestig, tőlem nem szabadulsz ilyen könnyen. Vagy mész, vagy maradsz, más opció nincs - a végén egy gyors, abszolút nem őszinte mosolyt villant Opheliára, majd hátradől. Mindig is tudtuk, hogy ezt a Machay-t sem a kedvessége miatt fogjuk a szívünkbe zárni, ellenben vannak egyéb erényei. Szereti a családját, az édesanyja kedvéért bármit megtenne, a karrierje felfelé ível, remek okklumentor. Ezen felül pedig eszes és ravasz, jó a humora - nem erre a napra gondolok, bár szerintem vicces -, éppenséggel csak nem érdekli az emberek véleménye. Volt ideje gyakorolni az immunitást véla rokonai között. S ha gondolta is volna, hogy a szőke jó nő, ez az ideál lassanként leépül. Hisztis picsa.
- Még meglátjuk - s mivel Carolina nem szándékozik ezek szerint többet fogyasztani, nos, Ilián nemes egyszerűséggel elcápázza a tányérját és a fél adag sült krumplit. Ja, hogy ott van kávé is? Bedob szájába egyszerre pár szemet a kajából, majd nemes egyszerűséggel felhörpinti a kávé maradékát. - Egész jó ízlésed van, finom ez a kávé - elismerően bólogat, és pimasz módon hátradől, jobb bokáját támasztva térdén helyezkedik férfias terpeszbe, égszínkék szemei pedig kihívóan méregetik a másikat. Ha ez ilyen türelemjáték akar lenni, nem valószínű, hogy Ilián rajtaveszt. Ő zenben tolja.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 11. 11:02 Ugrás a poszthoz

Carol Brown
megvagy

Tagadhatatlanul kellemetlen stílusa a nő számára is szemet szúr, de minden szemöldökfelvonás, minden apró megjegyzés csak olaj a tűzre. Élvezi, ahogy bajt okoz, ahogy zavarog, mert pontosan jól tudja, hogy nem lehet tőle szabadulni. Persze ki is akarna?
- Még - magabiztosan vágja rá szinte rögtön. Drága cicccám, ha ő azt akarja, térdepelni fogsz a kegyeiért, csak éppenséggel nem tenné ezt veled. Na jó, talán mégis, persze csak hogy móresre tanítson. Az idősebbel illik tisztelettudóan bánni, az ilyen fiatal pipik meg azt hiszik, övék a világ. Azt például tudják, hogy jóval kevesebb férfi van a földön, mint nő, ebből kifolyólag épphogy nem a lányoknak kéne válogatniuk? Bizonyára nem. Egy nap, ha ismét összefutnak, talán felvilágosítja erről. - Tudtam én, hogy élvezed a társaságom - önelégült mosollyal arcán válaszol, majd lenyúlja a poharat és kiüríti a tartalmát. Még meg is dicséri Opheliát az ízlése miatt, amikor is tudtára adják a nyilvánvalót, miszerint egy sült krumplit is elfogyasztott. Na mit nem mond, talán nem vette észre.
- Olyan ez, mintha vanília fagylalttal ennéd, kicsit más ízvilág, de elég izgalmas - akárcsak én, tenné hozzá, de az utolsó pillanatban meggondolja magát. Talán egyszer, egy jobb világban kibukna belőle, de most nem szükséges. A bók részre csak egyetértően bólint. Van mit köszönnöd kiscsibe. Lábai ismét a padlót érik, közelebb hajol a szőkéhez, mintha csak bizalmasan akarna mondani valamit. Csapdát szimatolok. - Egyébként, ha ennyire zavar, meghívhatlak egy... Másikra - és akkor megtörténik az, ami csak nagyon ritkán szokott. Egy édes, gyönyörű, ellenállhatatlan vélamosoly ível arcára, miközben megtámaszkodik könyökén a válaszra várva. Oké, oké, tudjuk, utálja ezt az egészet, de annyira megszívatná a nőt, hogy... Uccu neki. Csak egy icipici, aprócska mosoly, aztán itt hagyja epekedni. Haha, micsoda terv!
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 17. 23:57 Ugrás a poszthoz

Carol Brown
arra is sor kerülhet

Okos gyerek ám ez az Ilián, érti a szarkazmust, meg az iróniát. Pedig semmi szükség ám rá, pontosan jól tudja, hogy az őrületbe kergeti a nőt, nem feltétlenül jó értelemben. Nem feltétlenül szexuális értelemben. De tudjátok, hogy van ez, ami késik... Ebben a pillanatban még tudja, hogy nem fogja használni vélaságát arra, hogy megviccelje a másikat, de végül rá kell jönnie, hogy semmi baj nem lehet abból, ha vissza nem élve a helyzettel átbassza a palánkon a másikat. Elhúzza orra előtt a mézes madzagot, magához édesgeti, aztán hoppon hagyja, hiszen így tulajdonképpen olyan, mintha nem is használta volna fajtájának előnyét. A terv szinte már tökéletes.
- Gondolom Te viszont menekülnél, persze azzal a feltétellel, ha soha, soha nem mennék el innen - huncut mosoly bujkál szája szegletében, ahogy próbál nagyon komolynak tűnni. Hogy megbántották volna? Kötve hiszem, olyasmi nehezen fordulhat elő a férfival. Talán csak a családja tudna rajta soha be nem gyógyuló sebet ejteni, de egy random szőke bige nem igazán.
Szó szót követ, Ilián pedig végre cselekvésre szánja el magát, az egyik legédesebb mosolyát fűszerezi meg némi vélamágiával, miközben közelebb hajol a nőhöz. Ki hitte volna, hogy ő majd pontosan ugyanezt teszi válaszadás közben? Ahogy csökken köztük a távolság, megérzi a nő fűszeres illatát, közelebbről is látja az acélos szemeket, amik makacsságot és határozottságot sugallnak. Ő nem egy gyenge, széltől is sérülő virágszál, ő egy kőkemény domina, akit megszerezni kihívás lenne... Ha nem bűvölte volna meg, de ugye megbűvölte, úgyhogy most kiélvezi a teljes figyelmet, amit kap. Ilián jobb keze mozdul, óvatosan végigszánt vele a csinos arcélen az áll irányába, hüvelykujja egy pillanatra végigcsúszik az érzéki, telt alsó ajkon, mielőtt elhúzódna. - És mondd csak, mire is hívjalak meg pontosan? - szemtelenül csillogó kékjei végigmérik a nőt, s ha valaki vak is lenne, a hirtelen felizzó feszültséget, a szexuális túlfűtöttséget akkor is érezné. Mert Ophelia mellett nem lehet csak úgy elmenni, akkor sem, ha halálosan idegesíti Iliánt, aki jól megtanítja arra, hogy bizonyos emberekkel nem illik ujjat húzni. Ő is ilyen. Még jobban az agyára akar menni, hogy megőrüljön tőle. Igen, ez egy egész jó terv.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 18. 20:05 Ugrás a poszthoz

Carol Brown
te jobban

Nagyon nem szép dolog ám, amit csinálsz, Ilián kedves, de ezt biztosan te is tudod, csak pont leszarod. Hát igen, az igazi férfi, már szinte csupa nagy betűvel. Nem tudja megállni, hogy ujjával ne érintse a puha bőrt, a csinos arcélt és a telt ajkat, szíve szerint meg is csókolná. Ott csüggne rajta, amíg már le nem csókolt minden csókot róla, s csak akkor hagyná menni. De ugye vannak a képzelgések, meg van a valóság, utóbbiban pedig nem annyira kedvelik egymást. Pontosítanék: a férfi nem annyira kedveli Ophelia-t, de ugye mint minden dolog, ez is múlékony.
Az elhangzó mondatra felnevet, de olyan őszintén, mélyről jövően. Hát tudod bébi, ezt a testet nem kapja meg csak úgy senki, ezért meg kell dolgozni. Mégis, ahogy a nő végigméri, vággyal és szenvedéllyel telt íriszeivel, azért Iliánnak is megjön a kedve egysmáshoz. Ha értitek, mire gondolok.
- Menj ki a mosdóba - ellentmondást nem tűrően utasítja a szőkét, aki teljesítve óhaját megindul az említett helyiség felé. A férfi szemtelenül nézi a kecsesen ringó csípőt és a formás feneket, talán még felső ajkát is megnyalja a nagy bámulásban. Sohasem csinált még ilyet, sohasem használta még ki, hogy véla, de most ellenállhatatlan vágyat érez arra, hogy megtegye. Jól esett neki persze, mikor az ukrán vendégmunkások - továbbra is a kurváknál találod őket - csüngtek rajta, akár apró gyümölcsök egy hatalmas fán és egész éjszaka kényeztették, de egészen más az, ha fizetsz érte, mintha... Hát igazából most meg megbűvölte, szóval tök mindegy, de ez akkor sem ugyanaz. Ez ingyen van.
Ahogy a csinos alak eltűnik az ajtó mögött, Ilián is összeszedi magát és utána indul. Amikor belépne, az egyik alkalmazott már bele is kezd abba a bizonyos monológba, hogy "az nem a férfi mosdó", azonban egy kacsintás kíséretében ott hagyja az idegent. Annyit még fél szemmel lát, hogy a tálca megremeg a hölgy kezében. Kezdő még, nem érti a dörgést. Beérve azonnal Opheliához lép és könyörtelenül a falhoz préseli, nem nagyon érdeklik a következmények. Mégis, ahogy testük egymáshoz tapad, nem tesz mást, csak nézi a csodaszép szemeket. Talán a másik is véla volna, hogy így megbabonázza? - Gyönyörű vagy, mondták már?
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 25. 10:09 Ugrás a poszthoz

Sonjám, drágám
autumn mood

Hónapok óta nem látta szeretett hugicáját, ez a helyzet pedig már kezdett tarthatatlanná válni. Miután Ábellel kirúgták a ház oldalát és megtartották szokásos testvéri szeánszukat, már csak Sonja maradt hátra, hogy jól elkapja és megölelgesse. Noha vele nem olyan szoros a kapcsolata, mint a legfiatalabb Machay-val, tagadhatatlanul odavan a lányért. A ragaszkodás persze kölcsönös, azonban tekintve, hogy a két kisebbik állandóan egymásra féltékenykednek és Iliánon veszekednek, nem könnyű megteremteni az egyensúlyt. Ezért is dönt úgy, hogy nem él olyan snassz megoldásokkal, minthogy bekopogjon a szőkéhez, sokkal inkább megvezeti. Írt egy levelet az egyik barátnője nevében, hogy találkozzanak egy mugli parkban.
A férfi jóval előbb megérkezik, így a zord időjárásnak kitéve habtestét ácsorog egy fa tövében és rágyújt, míg várakozik. Jobbja bőrdzsekijében nyugszik, úgy szemléli az érkezőket: fiatal párok, akik szerelmesen andalognak, anyák és apák gyermekeikkel, ahogy sietve indulnak a buszok felé, hiszen későre jár. És ekkor pillantja meg a szőke tincseket, ahogy elhaladnak a szökőkút túloldalán, végül egy padnál állapodnak meg. Leül és láthatóan a barátnőjét keresi. Ilián egy halvány mosollyal az arcán figyeli, amíg cigarettája végleg le nem ég kezében. Eldobja a csikket, nem is ügyelve arra, hogy a kukába landoljon, majd megindul az említett ülőhely felé. Zsebre dugott kezekkel áll meg a lány előtt, arcán a megszokott, kedves mosoly. Mindig így néz a lányra, ha látja: gyengéden és szeretőn, akár egy tisztességes báty, aki nem hagyja magára a húgát hónapokra. A különbség csak az, hogy ő igen.
- Meglepetés - széttárja karjait és várja, hogy magához szoríthassa a másikat. A férfi mit sem változott, erős, fűszeres parfümjének illata keveredik a megszokott dohánnyal, erős karjai pedig ugyanolyan óvón kulcsolódnak a másikra, mint eddig mindig. A maga módján nagyon tud szeretni, a maga módján nagyon szeret is, s ahogy ott állnak, egy időre lehunyja a szemét, hogy csak a pillanat maradjon.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 25. 11:12 Ugrás a poszthoz

Carol Brown
de nem ma

Innen már nincs menekvés, a nő az övé mindenestül, s hogy ez mennyire így van, annak tekintete árulja el. Ahogy a hűvös tenyér tarkójára simul, kellemes bizsergés fut végig gerincén, ezúttal azonban vélamágia nélkül mosolyodik el. Így, hogy kint megbűvölte, semmi szüksége arra, hogy meg is vadítsa, neki csak az kellett, hogy Ophelia megadja magát. Ez megtörtént.
- Szemtelen vagy, de ez tetszik - olyan közel hajol a nő ajkához, hogy már szinte érezheti, ahogy Ilián formálja a szavakat. Mégsem csókolja meg, nem tesz semmi illetlen dolgot, már persze azon kívül, hogy testük egymásnak feszül, miközben a mosdó hideg csempéjének nyomja a vékony alakot. De tudna vele mit tenni! Mégis, ahogy a gyönyörű szempárba néz, nem érzi helyénvalónak. Az lenne igazán jó, ha a nő úgy kérlelné, hogy nem áll bűvöletében, ez azonban nem valószínű, hogy egyhamar bekövetkezik. Éljen tán vissza a helyzettel? Jobbja a csípőtől indulva kúszik fel a fal és a lapockák közé, hogy aztán ugyanilyen kínzóan lassan csússzon vissza, ezúttal azonban a derékra.
A könyörgés persze őt is elgyengíti, hiszen megkaphatja a nőt, akire tulajdonképpen vágyik. Ahelyett, hogy ajkukat összeérintené, borostája végigsiklik a puha arcon, míg lassanként el nem ér a hosszú, kecses nyakhoz. Oda lehel egy apró csókot, majd finoman bele is harap egy morranás kíséretében, ennél többet viszont nem tesz. Enyhe pír jelenik meg ott, ahol fogai közé szorította az érzékeny részt, de más tanúbizonysága nem akad találkozásuknak.
- Fogsz te még kérlelni vélamágia nélkül is - olyan közel van egymáshoz arcuk, hogy egy papírlapot sem tudnának közéjük csúsztatni, ekkor viszont ellöki magát a nőtől. Beletúr hajába és mindennemű köszönés vagy búcsúzkodás nélkül kilép a mosdó ajtón, hogy elhagyja a Falatozót. Nem kell a balhé, megtalálni pedig úgysem fogja ez a szőke démon - hacsak Ilián nem akarja.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 25. 19:16 Ugrás a poszthoz

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

Ilián napjai csendben telnek, találkozik azokkal, akiket már rég látott és érdemes látni őket, no meg szemmel tartja a dolgokat. Nem hiába auror. Valahogy, ha lazítania kell is mindig készenlétben van, hogyha a szükség úgy hozza, egyszerűen akcióba tudjon lendülni. Hű társa most is oldalán van a tokjában, s úgy közlekedik, akárha a rend őre lenne. Éppen ezért nem meglepő, hogy ezúttal a falu határa felé is elbattyog, minden mindegy alapon. Nem járt még erre, vagy legalábbis igen rég, úgyhogy whatever, csapassuk.
Mondanom sem kell, nem döbben meg különösebben, mikor Ophelia-t megpillantja a stégen állva. Ahogy kifújja a füstöt abban a szexi piros kabátban... Húúú. Na hát akkor menjünk az idegeire, gondolja ő, s már indul is öles léptekkel. Kigombolt szövetkabátjába bele-belekap a szél, Ilián mégsem fázik. Ki tudja, mi lehet az a dolog, ami ennyire fűti belülről, ha már egyszer sem vodkát, sem egyebet nem fogyasztott. Egyébként meglepő módon ritkán hódol eme káros szokásoknak, cserébe amikor igen, akkor szétcsapja magát napokra. Így történt ez Ábellel is, mikor hazaért. Kezeit zsebre vágja, úgy lassítja meg lépteit, mintha ezidáig is komótosan sétálgatott volna.
- Tartozol a szeretőid listájával Szöszi - arcán már ott is van az a pimasz mosoly, amiért annyira szeretjük. Persze a többes szám full indokolatlan, mert csak én szeretem, de mindegy. Szóval még pár méter és a nő mellett terem, maga is a csillagos égre emeli tekintetét és előhalássza cigarettáját. Ez nem is rossz ötlet. Az öngyújtó lángja enyhe meleget áraszt, legalábbis arra a kis időre, míg fel nem izzik a dohány, ekkor ugyanis a gyújtó elalszik és visszakerül a nadrágzsebbe. - Báááár én nem vagyok szakértő a témában, ha szeretnéd, teljesítményértékelést is tarthatunk. Semmi jónak nem leszek elrontója - hangjából egyértelműen kihallatszik a csipkelődés. Furcsa ember ő. Miközben nem tudod nem kedvelni, legszívesebben agyonvernéd. Ilyen ez a pop szakma.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 25. 20:37 Ugrás a poszthoz

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

Én nem azt mondom, hogy létének egyetlen célja Ophelia életének megkeserítése, de ha már így felmerült a kérdés, jelenleg nincs jobb dolga. Mármint, mehetne világot megmenteni, mint a hozzá hasonló szuperhősök - nincsenek hozzá hasonlók -, de neki ma este épp a falu határába, mi több, épp a stég felé kellett sétálnia! A sors akarta így, tehet ő róla? Arról nem is beszélve, hogy nem olyan szörnyű társaság ő, mint amilyennek beállítják, elvégre jár egy giga nagy köszönet, amiért Barnabás előtt megvédte a szőkét. Az más kérdés, hogy azért tette, mert a férfi full irracionálisan viselkedett olyan más férfiak miatt, akikhez a nőnek köze lehetett, de jóval azelőtt, hogy Bánkit megismerte volna. Ez olyan, mint amikor a friss és ropogós barátnő leribancozza az exeket. Hogy miért, azt ő sem tudná megmondani, de azért büdös ribanc. Full logikus. Na de mindegy, ha ezt a mechanizmust próbáljuk megfejteni, minden bizonnyal vakvágányra futunk, szóval vissza a jelenhez.
- Ne legyél már antipartiarc - kivételesen tök őszintén, mindenféle gúny nélkül mosolyodik el. Ez most egy olyan helyzet, hogy Ilián fel akarja dobni a másikat, mondja a faszságait, amik tökre viccesek, Ophelia-nak meg ideje lenne nevetni egy jót, de... Nem teszi. Besavanyodott egy bula, én mondom.
- M-m... - megrázza fejét, majd mutató és hüvelykujját összecsippentve, lassan kezdi tagolni mondandóját. Nem szájbarágósan, szótagolva, egyszerűen csak kicsit visszavesz a tempón, hogy lekezelőbb legyen, nothin' special doodle. - A szó, amit keresel, az a "köszönöm" - még szépen macskakaparást is ível, hogy egyértelmű legyen, nem Ilián mondja ezt Carolinának. Nehogy itten félreértések legyenek, mer' akko' mi lesz ugye. - Remélem a faszid helyrehozta, amit elbaltázott. Én igazán mindent megtettem - jah, ledobtad a dzsekid, a pólód, magadhoz rántottad Brown-t, biztos, ami biztos, aztán, mint ki jól végezte dolgát, nyitva hagytad a pizzázót. Tényleg Ilián, te egy aranyember vagy, hogy a picsába nem tűnt ez fel eddig senkinek?
- Nézd, nem tartozol magyarázattal sem neki, sem másnak. Jól nézel ki, fiatal vagy, most kell kiélvezned az életet. Ne az olyanoknak felelj meg, akiknek fingjuk sincs arról, mi a dörgés - megvonja vállát, miközben beleszív cigarettájába. Valószínűleg a szöszke majd jól lesajnálja emiatt, talán megalázni is megpróbálja - innen is sok sikert, kösz -, csakhogy Iliánt ez nem hatja meg. Soha nem ítélt még el nőt azért, mert élt a lehetőségeivel. Mindenki ezt teszi.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 25. 22:00 Ugrás a poszthoz

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

Csak figyeli a csinos mozdulatot, ahogy a csípő kibillen stabil helyzetéből, majd a vékony ujjak köré ívelnek. Na de cicukám, mielőtt itt bejátszod a szexit, vegyed ám számításba, kivel állsz szemben. Ilián természetesen erre fel próbálja levakarni arcáról azt a vigyort, amiért már most pofon járna neki. Azért járna pofon, mert bárki, aki valaha találkozott férfival tudja, hogy ez az a fajta csintalan görbe, amit akkor használnak, ha gondolnak valamire.
- Szívügyem, hogy kisegítsem a bajba jutott hölgyeket - színpadiasan hajbókol egyet, majd visszafordul az ég felé. Hát igen, ez ő, a nagy Machay Ilián, a vélák vélája, a komolyak komolytalansága! Köszöntsük nagy tisztelettel. S bár sütkérezhetnénk hősünk dicsfényében, ahogy ő is teszi, végül kizökkenti a következő mondat. Kérdőn felvonva szemöldökét oldalra pillant és egy halvány görbe jelenik meg arcán. - Helyes. Ha engem kurváztak volna le, tuti picsán rúgom - nem mintha olyan gyakran történne meg a férfiakkal, hogy lekurvázzák őket, de hogyha esetleg mégis előfordulna az a hipotetikus eset, hogy valaki ilyesmire vetemednék, villámos sebességgel kóstolhatná meg Ilián cipőjének nem túl finom talpát. Szokták mondani, hogy úgy kezelnek másokat, mintha lábtörlők lennének. Mindenkit biztosíthatok afelől, hogy ez a férfi értelmezésében cseppet sem költői.
- Igyekezz picit jobban. A pizzázóban nem győztél meg - ugye senki sem gondolta komolyan, hogy majd kedves lesz? Ugye tényleg nem? A pimasz viselkedés, a szemtelen megjegyzések és a tolakodó stílus elengedhetetlen kelléke egy ilyen hímállatnak, aki nem mellesleg még bitang jól is néz ki. Lehetséges, hogy a kellemes megjelenés szükségszerűen társulna a kiállhatatlan természethez? Kötve hiszem.
- Épp cigizek, ha nem lenne nyilvánvaló - filozofikusan a csillagokat bámulva, fennkölt hangon szólal meg, mintha az élet értelmét fejtegetné épp. Aztán végül úgy dönt, hogy a Szöszire tényleg rájár a rúd mostanában, főleg ha komolyan annyi férfival van dolga, mint amennyit Bánki rebesgetett. Szal' lehet, hogy lehetne tapintatosabb, vagy ilyesmi. - Figyelj csak Szöszke, ha van kedved, elviszlek valahová. Ne örülj azért nagyon magadnak, nem kedvellek jobban, mint két találkozással ezelőtt, de le vagy törve, mint a bili füle - megvonja vállát, szív még egyet a cigiből, majd paraszt módon a tóba dobja. Whatever. - Tudod, bajba jutott hölgyek, segítség... Ne mondják, hogy szararc vagyok, ilyenek - zsebre vágja másik kezét is és fejét oldalra biccentve néz Opheliára. Hát kész jótékonysági szervezet van itt kérem szépen. Ki ez az eNber? Ki ez a dzsentülmen? Machay Ilián Konstantin, személyesen, csókolom.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 26. 09:35 Ugrás a poszthoz

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

Ilián megvonja a vállát, mintha semmiség volna. Nyilvánvaló, hogy a nő szavai szarkazmusban úsznak, mégis, van benne annyi büszkeség, hogy leperegjen róla az egész. - Pedig jobb, ha tőlem tudod, hogy mindig van lejjebb - ahhoz képest, hogy véla, egészen érdekesen látja a világot. Az pedig, hogy a másik szentül hiszi, hogy ő mindig visszaélne az erejével, bizony oltári nagy tévedés. Fogalma sincs arról a titokról, amit a férfi hordoz már hosszú-hosszú évek óta: hogy az erejét egy évben maximum kétszer használja, akkor is parancsra és bájitalt fogyaszt, hogy ne derüljön ki már első látásra, hogy ő más, mint a többiek. Hogy gyűlöli a faját, gyűlöl ebben a testben lenni, de végül mindig arra jut, hogy carpe diem és éli az életét legjobb belátása szerint. Ítélkezni mindig sokkal könnyebb, mint utánajárni az igazságnak, de persze ezt ki tudná jobban, mint a pár napja lekurvázott nő? Úgy tűnik, nem tanult eleget az esetből.
- Valóban nem, de ha már én kellek ahhoz, hogy valaki elhiggyen valamit... Ott nagy a szar - a dohány füstje ködként fonja körbe alakját, majd szájához emeli a cigit és beleszív. Tüdője megtelik a mérgező gázokkal, a nikotin mintha száguldozna ereiben: ezért szereti ezt az érzést. Megnyugtatja, de egyszeriben fel is pörgeti, isteni.
Épp csak észreveszi, hogy aprócska cukkolása mennyire szíven üti a másikat. Na jó, szíven talán nem, de nem túl boldog a ténytől, hogy társasága a vártnál is komolytalanabb. Nem mintha ez a Falatozó vagy a pizzázó után nem lenne tökéletesen egyértelmű, de mindegy.
- Ilián vagyok - édes görbével arcán figyeli a magabiztos szőkét, ahogy azonnal pózba vágja magát. Na itt most mindjárt meg lesz mondva a magáé, már szinte várja, izgul a végkifejletért, azonban csalódnia kell. Eddigi kedves arckifejezése enyhén gúnyossá válik és némi megvetés is átsuhan tekintetén, ahogy Carolina vázolja a tényeket. A férfi újabb cigarettára gyújt rá, melyet egy slukk reményében biggyeszt szájához, hogy aztán a nő feje fölé fújja ki a füstöt, amolyan hatásszünetként, ezzel is sejtetve, hogyha megszólal, semmi jóra ne számítson. - Ki mondta, hogy randira hívlak? - egy ragyogó mosoly terül el arcán, szemeiből pedig kiolvashatatlan, hogy éppen mire gondol. Általában semmi jóra, ezúttal viszont látszik rajta, hogy mulattatja Ophelia "erős, független nő" imidzse. Már csak azért is, mert a meghívás egyáltalán nem jelenti azt törvényszerűen, hogy ez valami meghitt, romantikus dolog, ami a szöszi szívének meghódításáért folyik majd. De nagyon aranyos, hogy a történtek ellenére ennyire reménykedik abban, hogy ez bekövetkezik egyszer.
- Azért ne pörögj rá túlságosan, megárt a híres szépségednek - tenyérbemászó vigyor, huncutul csillanó kék szemek, magabiztos kiállás. Ha ütni lehetne, péppé vernéd, ha megölhetnéd, puszta kézzel fojtanád meg. Mégis, annyira ennivalóan édesen pereg le róla minden, amit Brown mond, hogy az már egyenesen törvénybe ütköző. - Egyébként meg csak szórakoztam egyet. Ha akarnék tőled bármit, éltem volna a helyzeti előnyömmel, de nem tettem. Ismét csak szívesen - felvonja fél szemöldökét és már szinte várja, hogy elküldjék a fenébe. Érdekes nap lenne az, ahol ez a kettő jól szórakozik. Ahaha, előbb nyiffantanák ki egymást, minthogy megmaradjanak együtt öt percnél tovább. Még hogy randi, pff. Kapjál már az agyadhoz csira.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 26. 10:45 Ugrás a poszthoz

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

Nem reagálja le, értse bárhogy is. Vannak azok a pontok, amikor el kell engedni egy témát. Igazából az, ami a pizzázóban történt, egyszerre felháborító és nevetséges és, ha mondjuk csípné a csajt, valószínűleg beverte volna Bánki képét. Sok minden elmondható a férfiról, de az, hogy nőket bántalmazna akárcsak verbálisan is, na az nem. Jó, persze, cukkolja most is Ophelia-t teljes erőbedobással, de hogy teljes komolysággal vágjon ilyesmiket a fejéhez, aztán még közölje, hogy "neki tök mindegy, ki járt-kelt benne", na az durva. Nem is érti magát, miért akart kedvezni annak a csávónak, ha egyszer ennyire paraszt volt. Talán a tény, hogy a nő még ezek után is tudta volna szeretni, valamivel erősebbnek bizonyult a fránya igazságérzeténél.
Figyeli, ahogy a nő helyet foglal a rozoga padon, ő azonban egyelőre nem ül le mellé, csak hozzá hasonlóan odasétál. Azért igen magas termete végül mindenképp indokolttá teszi majd, hogy levágódjon, hiszen elég nagy udvariatlanság hagyni, hogy egy hölgy nyaka kitörjön a sok felfelé nézéstől. Még akkor is, ha Ophelia hölgy mivolta erősen megkérdőjelezhető. - Szóval most visszautasítasz? Kegyetlen nőszemély vagy te Brown - egy vigyorral arcán foglal helyet, talán a kelleténél kissé szorosabban a másik mellett. Hogy is volt? Ja igen, őrületbe fogja kergetni. A szél némileg felélénkül, így erős, fűszeres illatát a dohány füstjével egyetemben a szőke felé sodorja a szellő. Újabb slukk, majd látván, hogy lassan már a szűrőt szívja, megint a vízbe pöcköli a végét.
- Szerintem neked se esett olyan rosszul. Szükséged lenne egy határozott, kemény kezű férfira, aki elkapja a grabancodat. Nekem ez a véleményem - szemtelen mosollyal arcán dönti oldalra a fejét, hogy láthassa Carolina reakcióját. Olyan ő, mint egy vadló. Elszabadult és nincs élő ember, aki megállíthatná. Ráadásul annyiszor törte már össze a szívét pár pipogya alak - legalábbis eddigi beszélgetéseik ezt sugalljál -, hogy tényleg ideje volna egy egyenes, jó kiállású, tetőtől talpig férfit kifognia. Egyébként Ilián ilyen, pontosan ilyen, de nem az a nősülős, romantikázós fajta, aki minden hercegnő álmát valóra váltja és megküzd a csúnya gonosz boszorkányokkal, meg persze a sárkánnyal. Ahhoz valamiféle agymosásra lenne szükség, hogy ez bekövetkezzen. - Négy férfi? És ezért vagy te kurva? - hangosan felnevet, de úgy, hogy alig bírja abbahagyni. Komolyan, négy férfival lefeküdt, akik közül az egyik a férje volt és ettől már rossz lány?! Bárcsak minden hím elmondhatná magáról, hogy ilyen úri hölgyet fogott ki magának! A legtöbb bulát már foszlott salátára reszelték, erre itt ez a fiatal, csinos nő, aki mindössze négy ellenkező neműt engedett közel magához. Nevetséges.
- Mit gondolsz, mi volt a legjobb dolog a velük való szexben és mi a legrosszabb? Egyáltalán mi az a vágyad, amit még egyikük sem váltott valóra? - ingatag talaj, de Ophelia kezdte, most pedig viselheti a csúfos következményeket. Amúgy meg erről beszélni nem tabu, legalábbis a huszonegyedik században gáz, ha pironkodniuk kell ilyesmi miatt. Ilián is szívesen megosztja, hány lukban garázdálkodott eddig, de akkor reggelig itt ülnek majd.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 26. 14:50 Ugrás a poszthoz

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

A kérdésre felvonja a szemöldökét. Hát ugye ez sokkal összetettebb problémakör, mint azt tudjuk. Miután a Falatozóban úgy letámadta, kicsit körbeszimatolt. Egészen pontosan a Minisztériumban, ha már úgyis arra járt és megtudott olyan apróságokat a nőről, minthogy bejegyzett animágus, egyébként pedig a Romániai Rezervátum vezetője, ami daaaamn hot. Mondhatjuk, hogy abban a pillanatban lepergett előtte az élete, ahogy elképzelte, Ophelia megeteti majd a sárkányaival, de lényegesen gondtalanabb ő annál, minthogy ezen parázzon. Amúgy is, Woody közölte, hogy jó bőr és Ilcsi passzolja le, ha neki úgysem kell. De a férfi azért tudja, hogy a jó öreg Woody bácsi nem eszi ám olyan forrón azt a kását.
- Bözsi néni nekem is pletykált. A helyedben vigyáznék a FÖTYE-vel, mindenütt ott vannak - azoknak, akik esetleg nem tudnák, mi ez az exkluzív gyülekezet, felvilágosításképp elmondanám: Fonnyadt Öreg Tyúkok Egyesülete. Legyél vele tisztában, mert egyszer érted is eljönnek és azt nem teszed ám zsebre. Amúgy idősb Machay-nk már eltervezte, hogy a közeljövőben minden szlovák vendégmunkást - igen, a kurvákat - az erkélyen fogja megdöngetni. Kell ebbe a faluba egy kis élet, minden öregasszony csak azt látja, hogy kézen fogva sétikálnak a fiatalok, megérett a társadalmuk egy BogolyHUB-ra, ami a pronHUB alvállalata lesz. Ebben akkora biznisz van, hogy nem bírsz magaddal, meghámoz, mint a mandarin genyó. - Miért félne tőled bárki is? - értetlenül pislog a másikra, mert hát... Azért ő nem annyira ijesztő. Vagy csak Ilián nem fél senkitől, sose tudni. - Amúgy meg bocsi Szöszi, de az én szívem minden nőé. Ha találok valami nemes lovagot, mindenképp hozzád irányítom - hát igen, azért Konstantin finoman szólva is menő gyerek - meg jövő is, ha úgy adódik -, határozott, tudja mit akar és tesz is érte. Ha neki kéne Carolina, azt a mindenit, mi lenne itt?! Az egész kibaszott falut felégetné, ha az kéne ahhoz, hogy megszerezze, sárkányokkal harcolna. De ilyesmit az ember jó esetben nem tesz meg egy numeráért, úgyhogy marad a seggén.
Miután kinevetgélték magukat ezen az abszurd helyzeten, a férfi úgy dönt, ejti a témát. Nem akarja folyton felhozni a fájó emlékeket, úgyhogy inkább hagyja a fenébe. Nem mellesleg talál ő ennél lényegesen jobb témát is, például Ophelia szexuális életét. Őszintén szólva nem nagyon hisz abban, hogy ezt a témát valóban ki fogják vesézni, de mi történhet legrosszabb esetben? Pofán tenyerelik, nagy ügy.
- Ebből is látszik, hogy a nők - ekkor kattan az öngyújtó és rögtön szív is egy slukkot. Muszáj megint rágyújtania. Miközben kifújja a füstöt, folytatja. - Nem képesek érzelem nélkül élvezni a szexet. Azért volt szar, mert szétmentetek utána, érzelem. Azért volt szar, mert nem szeretted. Megint érzelem - széttárja karjait és ujjai között morzsolgatja cigarettáját. Ez egyébként alapvetően nem rossz dolog, máskülönben mindennel, ami él és mozog, ágyba bújnának - van, aki olyannal is, ami már nem él és mozog -, az pedig be kell vallani, nem csábító. Nincs egy konkrét szám, amit mondjuk ne haladjon meg egy nő, de előbb fogja értéktelen szextárgynak nézni, mint a jövendőbeli feleségének, ha csak az nem dugta meg, aki nem akarta. Őket meg jószerével a csaj rántotta meg. Remek. - De miért választasz töketlen majmokat? Ne mondd már, hogy nem találsz magadnak egy épkézláb faszit - ő is előrehajol és rá kell jönnie, hogy ez a beszélgetés már sokkal normálisabb, mint azt valaha is tervezte volna Brown-nal. Érzi is, hogy valami nem stimmel, lassan ideje lenne megint paraszttá válni. Lassan.
- Mi úgy működünk, hogy bukunk a jó nőkre. Mi nem az agyunkkal, hanem a farkunkkal látunk titeket. Ha a kis félszemű azt mondja, kell, mi megyünk. Na mármost, neked olyan valaki kell, aki ennél egy cseppnyivel tovább lát. Az eddigiek nem láttak, ami elég nagy szopás - ezt kár is tagadni. Mindenkinek addig kell egy csaj, amíg dugható kötelezettségek nélkül. Ha már mondjuk járni kell, meg ajándékot venni, meg felvállalni egymást, akkor már nem áll úgy a dákó és bomlik a kapcsolat. A férfiak sokkal nehezebben esnek szerelembe, mint a nők, éppen ezért életveszélyes azonnal odaadni a legdrágább kincset. - De vigasztaljon a tudat, hogy megszabadultál tőlük. Majd lesz jobb. És, ha szexuális kalandra vágysz, tudod, hol találsz - egy önelégült mosolyra húzódnak ajkai, ahogy ismét hátradől a padon. Érdekes módon nem nyomul rá Ophelia-ra, pedig úgy amúgy megtehetné. Nem próbál tolakodó lenni, csak éppenséggel verbális utalásokat tesz. Nem illenek össze és ezt mindketten tudják, de tagadhatatlan tény, hogy egyszer kipróbálná a nővel.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. november 26. 15:36 Ugrás a poszthoz

Sonjám, drágám
autumn mood

Óóó, az ő bújós kiscicája, de szereti. Magához szorítja és szőke tincsei közé egy apró csókot lehel, csak a mihez tartás végett. Tudja, hogy túl kevés időt töltött velük világ életében, ezen pedig sajnos már nincs lehetősége változtatni. A jelenlétére való igény állandó, hiszen apjukra nem számíthatnak, anyjukat pedig közellenségként kezeli a két legkisebb. Kellett nekik valaki, a legidősebb testvér, aki mellettük áll akkor, mikor a világ ellenük fordul - márpedig a kamaszkorban ez igen jellemző nézőpont.
- Ez volt a célom. Ebben is überelhetetlen vagyok - szokásos derűjével dobja fel az egyébként pocsék napot, hiszen az időjárás szomorú, az eső már szinte kabátjukon kopog, a szél pedig agresszívan cibálja az embereket jobbra-balra. Mégis, Ilián mosolya és jó kedve napsütésként ragyog fel, hiszen ő egy örök optimista. Vallja, hogy az a probléma, ami három napon belül nem oldódik meg magától, azzal nem érdemes foglalkozni. Életfilozófiája szerint az élj a mának alaptézis, erre pedig az élmények és tapasztalatok szerzése csak rátesz egy lapáttal.
Lassanként elereszti Sonja-t és nevetve fogadja a vállára csapást. Ha valaki, akkor ő aztán halálosan megijed, mikor a lány "dühös". Megkockáztatom, hogy azon kevesek közé tartozik, aki, ha nem is egy, de két szempillantás alatt meg tudja nyugtatni. Meg hát ugye húga nagyon szereti, szóval amúgy sem tud rá sokáig haragudni.
- Tudod, hogy dolgoztam, nem lehetett. A munka az én szerelmem - színpadiasan öleli át magát, mint valami gyerek, ezzel jelezvén, hogy élete párja az auror szakma. Nem, nem is szakma, hivatás. Ezernyi nő megfordulhat az ágyában és teheti neki a szépet, sohasem fogja úgy szeretni őket, mint a vérfagyasztó akcióikat. - Kutya bajom. De szereztem egy új heget, majd megmutatom - pimasz vigyor ül ki arcára, ahogy végül fél karral átöleli a lányt és óvatosan útnak indítja magukat. Értem én, hogy optimizmus, de attól még kurva hideg van.
- Kérdeztem Ábelt, mi van veled, de ködösített. Szóval a saját szememmel kellett látnom, hogy minden oké - nem mintha egyébként nem jött volna el hozzá vagy ne látogatta volna meg. Nyilván megteszi, de lássuk be, valahol hízelgő neki az a versengés, ami a kegyeiért folyik. Rájátszani nem szokott, ha nem muszáj, de Sonja akkor a legédesebb, mikor felfújja magát és bedurcizik. Olyankor lehet a legtöbbet ölelgetni és olyankor lehet a legjobban szeretni.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. december 7. 20:42 Ugrás a poszthoz

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

- Fonnyadt Öreg Tyúkok Egyesülete. Egyszer te is odakerülsz majd, de ahhoz még kell pár év - szemtelenül legyint egyet, miközben ajka szeglete óvatos mosolyra húzódik. Mit mondhatna, egy úriember, mindenki szereti, mert olyan előzékeny, udvarias és lovagias, aki bókokkal halmozza el a nőket... Ja várjunk csak, azt hiszem, rossz karakterhez léptem be.
- Én nem tudom, te milyen csávókat szedtél össze eddig, de érdekes elképzelésed van rólunk - jó, alapvetően nem mond hülyeséget, nem elhanyagolható dolgok ezek sem. Például egy jó nokedlinél csirkepörivel nincs jobb kaja, ezt még a hülyék is tudják. Meg persze mennyire jó, mikor reggel ott a kivasalt ing a szekrényben és nem kell vele szarozni, meg sebtibe megcsinálni, elvégre van egy nő, aki gondoskodik rólad. No és a szex... Jó, ha van, de az körülbelül úgy hangzott, mintha erőszak lenne. Ez ellen fel kell szólalni. - Amiket felsoroltál optimumok. Aki nem értékel egy határozott nőt, az nem férfi. Kell a fasznak valami nyámnyila csaj, aki csak annyit tud mondani, hogy igen vagy nem és ugyanolyan málészájú emberek közé visz majd be, mint amilyen ő maga - megrázza a fejét. Sértő a gondolat, értitek, sértő! Nyilván egy olyan nővel a legegyszerűbb, aki befogja a száját, de őszintén, ki választja az egyszerűbb utat? Hol maradnak a veszekedések, amik fergeteges szexbe torkollanak? Mikor lesz majd az, hogy a nő hazaérve dominaként közli, hogy ez lesz és ledózerol? Aki, amikor megkérdezik tőle, mit akar, egyszerűen rávágja, hogy ezt? Kinek kell olyan társ, aki igazából egy szobanövény? Pfuj. - Amúgy meg a szex közös megegyezésen alapul. Mondd ki, ha nem akarod. Aki ezt nem érti meg, annak le is út, fel is út, mehet, amerre lát - na nehogy már pont Ophelia-nak kelljen ezt elmondani... Pont neki. Nevetséges. Na de sebaj, lesz ez még így se kicsi rigó.
- Nekem tetszik. Illik hozzád, Szöszi - tenyérbemászó vigyora egy pillanatig se lankad, szinte már várja, hogy a nő jól leteremtse. Egészen aranyos, amikor ideges, meg ugye nincs jobb sport annál, mint Carolina őrületbe kergetése. Noha épp csak megismerték egymást, Ilián ezt már magas szinten űzi - amire én nagyon büszke vagyok. Ez az én fijam.
- Pedig érdekelne az exférjed. Meg az is, minek mentél hozzá, ha nem szeretted - nem akarja azt feltételezni, hogy a pénz dominált egy ilyen döntés meghozatalában. Nem túlzás, ha azt mondom, csalódna a másikban. Persze álszentség volna, ha ítélkezne felette, elvégre ő is megfizeti a kurvák árát, hogy kedvére szórakozhasson velük, de egészen más egy kokainmámoros éjszakát néhány könnyű nőcskével eltölteni, meg hozzámenni valakihez a pénzéért. - Annak nem mondanálak. Igazából csak el kéne engedned ezt a kérdést egy időre. Hidd el, ha itt az ideje, jön majd a lovagod - hát illetve ugye, mi számít lovagnak? Manapság nem sok futkározik belőlük szabadon, azt a keveset meg, ami van, pillanatok alatt lestoppolják. Abban lehet bízni, hogy egy ilyen normális faszit valami hülye picsa kap el, akit elhagy, majd újra facér lesz. Máskülönben... Mission impossible.
- Nyugalom Szöszi, nem kell egyből golyóra menni. Lehet ezt finomabban is - felnevet azon, ahogy elképzeli Ophelia-t azonnal a pasik alá nyúlni. Mi tagadás, érdekes látvány lenne, de nem kérne tőle soha ilyesmire. És, ha van esze, nem is tenne hasonlót. - Azért elég jó szolgáltatás lennék. Ingyen. A bajbajutott hölgyek a specialitásaim - és igen kedveském, te most az vagy a mi Iliánunk szemében. Egy BJH. Na jó, nem fog rád mászni - maximum egy illedelmes határon belül -, meg semmi erőszakos dolgot csinálni, előbb vágná le a saját farkát, de... Lassuk be, jó bőr volnál, ha engednél neki és a csáberejének. Persze pont ettől vagy izgalmas, nem adod be a derekad elsőre, hagyod, hogy vadásszon és becserkésszen, fenntartod az érdeklődését. Noha nem ez a másik célja, mégis remek a technika.
- Szűk határidőt szabsz kiscsillag, de legyen. Holnap este hatkor légy a téren és elviszlek valahová. Csípd ki magad, fel a magassarkúval - mondjuk tulajdonképpen mindegy neki, hogy mit vesz fel, csak látni akarja kirittyentve. Mármint, úgy igazán. Vérvörös rúzzsal, egy olyan cipővel, amivel ölni lehet - minden szempontból - és egy testhez simuló, tökéletes ruhában. Igen, azt akarja, hogy Ophelia csillogjon, nőnek érezze magát és különlegesnek. Mert, ha így tesz majd, Ilián gondolkodik róla, hogy semmiképp se bánja meg.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2019. december 17. 16:30 Ugrás a poszthoz

Dr. Szöszi
mindenhol IS | stiló

Hamiskásan elmosolyodik, hiszen ebben nagyon is különböznek. Míg a nő reméli, hogy odébb van az öregedés, addig ő már nem is nagyon tudna élni a bájitala nélkül, amit hosszú évek óta fogyaszt. Emberemlékezet óta nem látta a harminchat éves arcát, csak a negyvenest. Valószínűleg nem sok különbség van köztük, legalábbis ha egy egyszerű varázslóról beszélünk, azonban az ő külsejük megreked évtizedekre, csak utána indul be nagyon lassan az öregedés. Nagyjából huszonötnek nézne ki alapjáraton, életkora ide vagy oda, a bájital viszont jótékonyan elrejti ezt: egy nőcsábász, sármos, középkorú férfit farag belőle.
- Bármennyire is sért a feltételezés, hogy még te is elbaszhatsz dolgokat, ez mégis évek óta megtörténik. Egyébként pedig a kihívás a lényeg Bennetek. Mondom ezt úgy, hogy volt már dolgom pár vadmacskával - pimasz vigyorra ívelnek ajkai, ahogy szemérmetlenül végigméri Ophelia-t, még így ültében is. Ínyére való falat, az egyszer bizonyos, de be kell cserkésznie, mielőtt kiélvezi ennek gyümölcsét. Nem lesz könnyű, annyi bizonyos, főleg miután közölte, hogy kerülje el a seggfejeket, Ilián pedig kilométerekről is seggfej szagot áraszt. Ha nem tudnád, hogy az, mert nem nyitotta még ki a száját, már akkor is fognád a fejed. Mert egyszerűen rá van írva, hogy csak azt nem dugja meg, ami gyorsabb nála és minden nőnek teszi a szépet. Mintha egy harminchat éves férfi egy tizenhat éves fiú testében ragadt volna. Utoljára akkor volt divat a farkuk után menni.
Nem lepi meg, hogy a nő jól mulat, inkább csak elnézegeti, ahogy nevet. Szép a mosolya és csilingelő a nevetése, olyasmi, amit az összetört férfi szívek még nagyon sokáig visszhangoznak. Tekintetével követi az előrehulló tincseket, a tökéletesen manikűrözött körmöket, mintha csak hipnotizálná a látvány. Kétség sem férhet hozzá, hogy veszélyes a nő. - Nagyon szívesen. Rád fért - hogy most a tanácsra vagy a nevetésre céloz, az nagyon jó kérdés, de végső soron teljesen mindegy. Hiszen mindkettőre szüksége volt, még akkor is, ha ő ezt nem így látja. - Vagy inkább arra, hogy mindössze ennyi mondható el rólad. Attól függ, honnan nézzük - pimasz mód Ophelia szemeibe fúrja íriszeit. Hogy ez most egy csúnya csipkelődés lenne? Igen, tagadhatatlanul. De hát, ha már a kreativitását éri kritika, akkor jobb, ha tudja a szöszi, hogy azért, mert nem lehet másképp becézni, még nem feltétlenül Ilián a hibás. Ő amúgy is egy ma született bárány.
- Nem hittem volna, hogy tényleg hozzámennél valakihez a pénzéért. Legalább a jó ügy érdekében tetted? - meglepő módon hangjában sem gúny, sem irónia nem hallható. Normális és érdeklődő, ráadásul abszolút süt róla, hogy nem kíván erkölcs csőszködni, egyszerűen tényleg csak csodálkozik, hogy a nő ilyesmit megtett. Hogy miért? Ezernyi oka van. Okos nőnek tartja, akinek nincs szüksége a testének eladására ahhoz, hogy elérjen valamit, bár itt jön a második indok, hogy van annyira jó teste és szép arca, hogy olyan pénzes zsákot fogjon, akit szeret is. Legalábbis egészen eddig így gondolta, most meg... Hát most nem tudom, mit gondol. Talán az indoktól függ? Mert, ha ilyen könnyű, akkor a férfi is szívesen befizet rá egy körre. - Ők jöttek, te meg foglalkoztál velük és beengedted őket... minden szempontból. Ez itt a hiba. Vágysz egy társra, ahogy a legtöbben, csak szarul közelíted meg - megvonja vállát, de letett már arról, hogy meggyőzze Carolinát, az ő készülékében lesz a hiba. Mert bizony bármennyire akarja behálózni őt valami seggfej, ha ő megacélozza magát és pár szép mosoly meg bók után nem adja meg magát, akkor nincs miről beszélni. Hozzáteszem, Ilián legnagyobb fegyverei is szavaiban rejlenek. Mivel mágiáját nagyon ritkán használja, magának kell összeügyeskednie az ágymelegítőit, ami korántsem olyan nehéz, mint gondolnánk. A létező legokosabb és leggyönyörűbb nőknek is megvan az Achilles sarka, csak meg kell találni.
- Neked még túl jó is, kiscsillag - azok a szemtelen nevetőráncok a szeme sarkában kacéran gyűlnek. Noha szája nem rezdül, szemei és tekintete elárulják: szórakozik. Ha arra gondolt Ophelia, hogy így majd jól megmondja a férfinak, akkor nagyobbat tévedett, mint hitte volna. Nem hiszem, hogy létezik olyan érv, amely ki tudná billenteni Iliánt azon meggyőződéséből, hogy csodálatos. Nem szívem, még te sem. - A pizzázóban is az voltál és látod, akár egy lovag, rögtön a megmentésedre siettem - széttárja karjait, amolyan "semmiség" stílusban. Tényleg nem tesz semmit bogaram, bármikor megteszi, érted legalábbis. Ha továbbra is ilyen sűrűn fújja össze őket a szél, hát nem fog tiltakozni, legalábbis addig semmiképp, míg nem kap belőled egy falatot.
- Most épp te vagy a szerencsés - egy édes vigyort villant, ahogy továbbra is pimasz módon kekeckedik a szöszivel. Nem rejti véka alá, hogy csapongó típus. Talán gáz, hogy ennyi idősen nem nőtt még be a feje lágya, de én inkább úgy fogalmaznék, él a lehetőségeivel és élvezi is azokat. Soha nem kötelességből teljesít parancsot, mindig számításba veszi, hogy talán többé nem tér haza, mégis elindul. Hosszú a póráz, a nyakörvén lévő tüskék pedig kifelé állnak, úgyhogy óvatosan. - Miért, most nem azt látok? - le sem reagálja a megkeseredett életére megjegyzésként tett félmondatot. Elég, ha ő tudja, mennyire izgalmasak a napjai és mennyire érzi jól magát. Ellenben a nő most már némiképp elkeseredettnek tűnik, mintha belefáradna abba, hogy jó nő legyen. Pedig ez a legnagyobb hiba, amit elkövethet.
Ahogy keze érinti a férfi combját és húzná el, sajnos túl lassú. Ilián keze rögtön elkapja a vékony ujjakat, ezzel egy időben fel is egyenesedik, hogy egy ügyes, határozott, mégis finom mozdulattal közel férkőzzön a nőhöz. Ajka súrolja az arcélt, ahogy a füléhez hajol. Mély hangja és forró lehelete dallamként siklik végig a tagon, mikor megszólal. - Tényleg ne késs, ne kelljen megbüntetnem téged - amilyen gyorsan történnek az események, olyan gyorsan illannak is tova. Mire Brown egyáltalán reagálhatna, vagy tiltakozhatna, a férfi már távolodik is tőle. Megtorpan egy pillanatra és szemtelenül visszapillant. - Nem jössz? - s mindegy is, mit mondjon a nő, ő bevárja és egy darabon elkíséri. Bár nem az ő páncélja a legfényesebb, ez talán nem is olyan nagy baj...
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2020. február 13. 22:25 Ugrás a poszthoz

Babetta
úrnak születni kell | silly me

Annyira utálja a hivatali köröket, hogy arra szavai sincsenek. Nemhogy postán kiküldenék neki, hogy mi a helyzet, áh, dehogy, inkább borzolják az idegeit azzal, hogy be kell jönnie és Micike csigatempóját tűrnie. Mert persze a kis recepciós nagyjából olyan gyors, mint egy defektet kapott, lerobbant autó. Semennyire. Térdén idegesen dobolva várja, hogy sorra kerüljön, amikor is szólítják végre. Odalép és átvesz minden iratot, majd valamivel arrébb sétál és átpörgeti őket. Jelentéktelen.
Bosszúsan mélyeszti zakójának belső zsebébe a borítékokat, mikor is tekintete megakad egy tipikus tinédzseren. Önkéntelenül is mosolygásra készteti a lány, hiszen Sonja is épp ilyen volt, vagy talán még mindig ilyen. Lehet érdemes lenne meglátogatnia, jó bátyhoz illően, de addig is, míg ez bekövetkezik, egy kollégája szólítja le. A másik kezet nyújt, mire ő a szokásos módon rászorít, könnyedén szóba is elegyednek. A nagy cseverészésben csak a pult felől érkező neszt hallja meg: nem túlzok, ha azt állítom, a korábban kiszúrt hölgyeménynek hangját alig lehet hallani, az ilyen típusú emberek pedig Micike első számú áldozatai.
- Ha megbocsátasz - ismét kezet ráznak, majd Ilián néhány öles lépéssel a lány mellett terem. Felkönyököl a pultra, ezzel a recepciós figyelmét rögvest magára vonja - a férfiért való rajongás kortalan. Kék íriszei egy pillanatra a lányra vándorolnak, hogy azzal a lendülettel karját a vékonyka vállra kanyarintsa, szavait pedig a pult mögött ücsörgőnek címezze. - Az a helyzet, hogy Babett nagyon fontos munkát fog kapni, mihamarabb kellenének neki a diákpapírok, menni fog Micike? - kedvesen pislog, sőt, egy igen apró, de tökéletesen célba érő vélamosolyt is megenged magának. Nem ereszti bő lére, az kéne még neki, hogy itt és most, helyben leteperjék, csupán egy kis ösztönzés, hogyha lehet, még ma készüljön el a feladatával, amiért egyébként fizetik.
- Na aggódj, pillanatokon belül megkapod a szükséges iratokat - mosolya arcán ragad, azonban ezúttal mágiájától mentesen, a Drinóczi lánynak címezvén. Határozott kiállása egyébként valóban lenyűgöző, az első sokk után az idős hölgy rögtön munkához is lát, eddig nem tapasztalt gyorsasággal. Ki hitte volna, hogy ezt így is lehet...?
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2020. február 14. 11:47 Ugrás a poszthoz

Babetta
úrnak születni kell | silly me

Milyen érdekes, hogy mennyire kedves tud lenni alkalomadtán. Vegyük ezt a mostani esetet: a Drinóczi lány szinte a megszólalásig hasonlít Sonjára, illetve annak tinédzser énjére, az ő kőszíve pedig rögtön meg is lágyult ettől és a segítségére sietett. Ebből is látszik, hogy úrnak születni kell, a paraszt meg csak nő, mint a gomba. Ez csak csupán azért ellentmondásos, mert Ilián valami batár magasra cseperedett, mintha kint felejtették volna az esőn. Na de kanyarodjunk vissza a drámai konfliktushoz Micike és a diák között, merthogy a mi hősünk egyetlen szempillantás alatt kezdi intézni azt, amire az elmúlt percekben képtelen volt a recepciós.
- Igazán nincs mit - hetykén megvonja vállát, bár pontosan jól érzékeli, hogy Babett bámulja. Úgy értem, az ember fiának azért feltűnik, hogyha valaki meredten, pláne tátott szájjal nézi... Ez a fajta rajongás nem igen ismert a számára, hiszen bomlottak már érte a nők és folyt is náluk ez-az, de nyál még soha. Így a helyzet egészen új, no meg a tény is, hogy a kisasszony életkora erősen a szokott alatt stagnál.
Kezét továbbra sem veszi le a lányról, kedélyesen nézegeti, ahogy Micike sürög és forog. Hiába, neki nem igen lehet ellenállni. Szinte érzi, hogy a testére tetovált kígyó lassanként megmozdul és zakójának ujjában egészen a csuklóig merészkedik, hogy kikandikáljon. Ábellel közös dolog ez, bár ő maga sohasem szokta meg igazán a tényt, hogy egy hüllő, még ha csak rajzolt is, kedvére szaladgáljon rajta. Meglepő viszont, hogy amennyire merész az auror, tetoválása ennyire félénk: legtöbbször kényelmesen elrejtőzik gerincének ívében, vagy bordái mélyedésében, esetleg az oldalán. Most mégis kukucskálásra késztette ez a kis jelenet. A zavart kérdésre egyenesen Babettre szegezi tekintetét, szemei sarkában csintalan nevető ránccá olvadnak az évek alatt gyűjtött szarkalábak.
- Fogalmam sincs. Szeretnél a titkárnőm lenni? - hamiskásan mosolyog le a levitásra, miközben egyik szemöldöke úgy dönt, hogy kihívóan megemelkedik. Milyen gonosz is vagy, hát nem látod, mennyire zavarba jött tőled? Akárhogy is, továbbra sem veszi le karját a vékony vállakról, sőt, most már szánt szándékkal fürkészi a csinos arcocskát. Különleges, sokan talán a hatalmas szemek és a kissé krumpliformájú orr miatt nem így gondolnák, de nem úgy Ilián! Mindig is csípte, ha valami más, főleg így, hogy a szeplőkkel tarkított arcocska mennyire bájos ezzel a vörös színnel. - Semmi gond, leszek az idegenvezetőd. Milyen munkára szerettél volna jelentkezni egyébként? - azt erősen kétli ugyanis, hogy valóban egy személyi asszisztensi pozíció volna megfelelő a lánynak, bár honnan is tudhatná? Talán onnan, hogy a Minisztériumban legkevésbé sem a szende kislányok töltik be az ilyen állásokat.
Eközben Micike lesütött szemmel csúsztatja az elkészült papírokat a pultra, jelezvén, hogy elkészült. A férfi hozzájuk sem ér, csak egyetlen pillantást vet rájuk: Mirtill. Ugye, hogy megy ez?
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2020. március 5. 14:37 Ugrás a poszthoz

Babetta
úrnak születni kell | silly me

Ösztönösen vigyorodik el, ahogy a lány még inkább zavarba jön a kérdés hallatán. Tudjátok mit? Válaszolnia sem kell, Ilián pontosan jól tudja, hogy mi lenne az őszinte reakció. Természetesen az, hogy ezer örömmel. Nem hibáztatja érte Babettet, a nők igen nagy százaléka gondolkodik hasonlóan, de persze a férfi ezt nem hangoztatja - túl sokat -, nem akar beképzeltnek vagy fennhéjázónak tűnni - pedig az. Ellenben nagyon is irgalmas, szóval nem feszegeti tovább a lány határait, mert az ájulás veszélye mindenképpen fennáll - elvégre az auror igen lehengerlő személyiség. Haha.
- Nem is tudtam, hogy hirdettünk - némiképp meglepve konstatálja a tényt, hogy melléjük keresnek aktakukacot, ezt pedig csak alátámasztja a tény, amikor Babett egy összehajtott papírfecnit nyújt neki. Noha észleli, hogy a lány figyeli, nem igazán tesz semmit, karját kényelmesen pihenteti a vékony vállakon és behatóan tanulmányozza azt a pár sort. Valójában csak időt húz, merthogy a teátrális hatásszünet után a levitás íriszeibe fúrja sajátját, majd végül elmosolyodik. - Nocsak, nocsak. Úgy látom, nálad jobb munkaerőt keresve sem találnának - hangsúlya kedves, de tekintete továbbra is incselkedő, mert hát milyen legyen? Nem tud kibújni a bőréből. Pillantása a telt ajkakra siklik, ahogy Babett megnyalja azokat, de olyan rövid ideig csupán, hogy a másik nem lehet biztos abban, hogy ez valóban megtörténik. Még szerencse, nem lenne jó, ha Ilcsiről elterjedne a hír, hogy gyerekeket molesztál a szemével.
- Igen, likvidátor vagyok - figyeli, ahogy a finom ujjak a papírokért nyúlnak, hogy elvegyék őket, aztán ismét elmélyednek egymás örvénylő lélektükreiben. Hihetetlen mennyire másak ők ketten, Ilián is csak ezért nem tekint rá valóban úgy, mint egy húgra. Sonjában megvan az a tüzesség, ami úgy tűnik Babettből hiányzik, de ez a Machay vérrel jár. Ettől még aranyos és kedves teremtésnek tűnik, aki nem kis védelemre szorul. - Machay Ilián, örvendek a találkozásnak - eközben int egyet Micikének is, mert semmi kedve tovább mellette szobrozni és a tipikus öregszagát magába szívni. Ez a baja a nyugdíjasokkal is, bármit csinálnak, van egy jellegzetes illatuk, akárcsak a babáknak. Az utóbbi valamivel jobb, bár Ilián elképzelhetetlennek tartja, hogy egy gyerek valaha is a kezébe kerüljön. Mármint olyan, ami az övé, pedig most már elmúlt negyven, ildomos lenne ilyesmiben gondolkodnia.
- Nos, ha gondolod, szólok pár szót az érdekedben, de most indulnom kell. Boldogulni fogsz? - a kérdés azon túl, hogy figyelmes, jogos is, mert a hivatal egy kibaszott útvesztő. Az új polgármester már dolgozik az ügyön, de még sok víznek kell lefolynia a Dunán, hogy itt tényleg érdemleges változások álljanak be. Ilyen az élet.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2020. március 27. 02:10 Ugrás a poszthoz

Veréna

A mai hűvös éjszaka a tavon éri. Ahogy a csónakban fekve siklik a víz felszínén, íriszei a csillagokat pásztázzák. Noha a látkép festői, nem bír mély filozófiai tartalommal: Ilián egyszerűen szórakozni vágyott, kicsit kiszakadni a megszokott közegből, ezért az éjszaka közepén kijött ide. Nincs ebben semmi több. Persze attól, hogy a jelenet tartalmilag nem filmbe illő, az nem jelenti azt, hogy nem foglalkoztatja ezer meg egy gondolat. Nem is igazán tudja, melyiket kellene megragadnia, hisz nehéz választania. Amióta itthon tengeti mindennapjait, minden sokkal csendesebb és lényegesen több ideje  van magával foglalkozni, mint egy-egy kiküldetésen. Természetesen ez esetben sem a világ megváltása, vagy egyéb magasztos ügyek foglalják le, de jó néha azt képzelni róla, hogy sokkal több rejtőzik benne, mint először gondolnánk. Ezzel persze nem tévednénk sokat: eleve az, ahogy saját lényéhez, fajához áll, már az különleges és kiemeli a többiek közül. Sokszor kívánja azt, bárcsak ember lenne, bárcsak ne folyna ereiben véla vér, de ez is tipikusan olyan dolog, amit senki sem választ magának, hanem készen kapja.
Lassan hajnalodni kezd, ő pedig felülve kinyújtóztatja elmacskásodott végtagjait, majd a csónakház felé veszi az irányt. Lomhán, kényelmesen evez el odáig, hogy aztán kikösse apró hajóját, kiszállni belőle azonban épp nincs lehetősége, ugyanis egy ismerős női hang üti meg a fülét. Méghozzá úgy, hogy a nevén szólítja.
- Veréna? - kérdőn vonja össze szemöldökeit, miközben lábai a biztonságos fapadlón landolnak és megindul a hang irányába. Honnan tudja a nő, hogy itt van? Persze nem hibáztatja, ő mondta, hogy keresse meg, ha bármiben tud segíteni neki, de őszintén szólva nem gondolta volna, hogy az éjszaka közepén, épp a csónakházban él majd eme lehetőséggel. Mikor tekintete végre rálel a keresett alakra, azonnal megállapítja, hogy valami nincs rendben. Zaklatottnak és sokkosnak tűnik, ami semmit jót nem jelent. - Mi történt?
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2020. április 19. 10:29 Ugrás a poszthoz

Veréna

Ez az éjszaka meglepően nyugalmas volt eddig és Ilián, tőle teljesen szokatlanul örült is volna, hogyha ez így marad. Számításait azonban a sokkos állapotban lévő Veréna húzza keresztbe. A nő látványa még Őt is megdöbbenti, mert bár tud arról, hogy maga ajánlotta fel a segítségét, de egyrészt nem igen tudhatta a másik, hogy hol lesz ma éjjel, másrészt nem hitte volna, hogy ilyen hamar eljön az a nap, mikor nélkülözhetetlenné válik.
- Tiszta vér vagy - el is feledkezik magáról, ösztönösen tegezi le, mintha csak ezzel is biztosítani akarná, hogy a társaságában lehet szabadabb, megnyílhat és nem kell tartania semmitől. Ez persze nyálasan hangzik, de közel sem az: az, akivel tegeződsz, az egy hozzád közel állóbb réteg, ők valamivel többek már. A magázódás távolságot feltételez két ember között, Ilián viszont pont ezt akarja megszüntetni. Szinte már türelmetlenül várja, hogy mi történt, amikor a remegő ajkak közül kiszökik a válasz. Az auror homloka ráncba gyűrődik, szemöldökei összeszaladnak, aztán szép lassan, ahogy Veréna felfedi saját magát előtte, már minden egyértelművé válik számára. Nem kell legilimentornak lennie, de még csak az emlékeket sem kell látnia ahhoz egy merengőben, hogy legyen elképzelése a nő eddigi éjszakájáról. Nos, nem azzal telt, hogy egy csónakban ringatózva a csillagokat bámulta. Látva, hogy elhagyja az erő, néhány lépéssel ott terem, de nagyon óvakodva, mintha egy sebzett vadhoz közeledne, úgy próbálja megfogni a nő két felkarját, hogy megtartsa.
- Bántott? Önvédelem volt? - szemei előtt már rég nem az lebeg, hogy valahol a faluban van egy hulla, az a legkisebb gondjuk. Viszont, ha Károly nem támadta meg, ő viszont úgy érezte, pontot kell tennie az ügy végére és önbíráskodik... Nos, akkor tényleg az lesz a legkevesebb bajuk, hogy meghalt a férfi, az már inkább, hogy nem tudja elintézni, hogy Verénát felmentsék. Az arcán lepergő könnyek persze az Ilián által felhúzott álcát is rövid úton lebontják. Sohasem tudta elviselni, ha egy nő sír - ez abból adódik, hogy édesanyja is rengetegszer tette. Sok gyermeket veszített el, az auror pedig minden alkalommal hallotta, ahogy a szobájának sötétjében önmagát ostorozza valami miatt, amiről nem tehetett. Ez a vértisztítás eredménye és ez az oka, hogy ő nem akar ilyenné válni. Aggódva figyeli a másik reakcióját.
- Kérlek, mondd el, mi történt.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2020. április 20. 03:18 Ugrás a poszthoz

Veréna

Feszülten figyeli a nő reakcióit, ugyanis az önkívületi állapottól nem tartja túl sok távol. Az, ami idáig hozta, legyen az bármi, kiveszni, kihunyni látszik, s jelenleg az egyetlen dolog, ami egyben tudja tartani, az Ilián jelenléte. Nem mondanám, hogy ez nem helyez igen nagy súlyt a férfi vállára, de azért lett auror, hogy ilyesmivel megbirkózzon. Kérdése is azon túl, hogy aggodalmat sugároz, láthatóan a jövőbe tekint. Hajlandó lenne vallani a nő mellett, amennyiben úgy adódik, de ahhoz ismernie kell a történet részleteit, legyen bármily fájdalmas is azok felidézése.
- Folytasd – kedvesen, de határozottan kéri. Ez még nagyon kevés, ez még nem elég ahhoz, hogy fogja és megölje a férfit. Több kell, az kell, hogy Károly bántsa, hogy megpróbálja erőszakkal távozásra bírni. Egyébként is nehéz a családon belüli erőszak, hiszen Károly halálával már az sem bizonyítható, hogy minden így történt-e. Illetve de, az emlékeken keresztül, de mindenki szubjektíven, máshogy lát dolgokat, ahogyan ezek manipulálása is teljes mértékben lehetséges, ahogy azt már jó ideje tudjuk. Nem azért, mert az auror feltételezi, hanem azért, mert az igazságszolgáltatás igen. Neki pedig erre is fel kell készülnie. Mégis, nehéz erre koncentrálnia, miközben a karjaiban tartott nő lassanként darabjaira hullik. Kristálytisztán hallja a szavait, érti őket, de mélyen legbelül be akarja fogni a fülét. Ez nem az a fajta kínzás, amit a törvények büntetnek: ez egy csendes, lelket összeroppantó, gyilkos szenvedés. Mindent érez, mindent ért, Veréna bűntudata, önostorozása és lelketlen fájdalma teljesen nyilvánvaló a számára, segíteni azonban nem tud neki, nem tudja megváltani az életét és a lelkiismeretét. Ez egy olyasvalami, ami egész életében elkíséri majd, s Ilián, tegyen bármit, nem lesz képes enyhíteni a tett súlyát. Bár ez nem is tiszte, valahol mégis szükségét érzi, mivel teljes mértékben tisztában van a tettek miértjével, látja azt a kilátástalanságot, az út nélküliséget, mely végül erre vitte a nőt. A csel, ha becstelen is, egy végső ötlet, az elkerülhetetlen megoldás volt, s ha merne is akárkit gyilkosságért elítélni, az nem ő lenne. Nem ez a megtört, szárnyaszegett, szinte már kislánnyá zsugorodó ember.
- Meg akarta menteni az életed. Ez is egy játszma volt – a férfi egyetlen pillanat alatt látja át a feltételezett öngyilkosság okát. Ugyan Károly többé nem gazdagítja az élők sorát, felesége sohasem szabadulhat tőle, mert miközben megveti, gyűlöli és féli majd, mindvégig el fogja kísérni a tudat, hogy a szabadságát a saját bátorságának, hanem férje irgalmának köszönheti. Hogy megkímélte az emberöléstől, a béklyótól, melyet házasságuk jelentett, de ez is csak egy csel, akárcsak Verénáé volt: azzal zárja kalitkába, hogy a nő örök életére tartozni fog. Életért életet, ahogy ő fogalmazott. Pontosan ezt kapja a férfitól, semmi mást. Ha elveszti a boldogságot, a függőséget, a mindent, akkor a nő se élhessen tovább szabadon, kísértse mindig tettének súlya és kegyetlensége. Undorító.
Ezután viszont valami még ijesztőbb történik. A kezei között lévő teljesen kontrollját veszti, ahogy hangja erősödik, úgy válik egyre erősebbé Ilián ujjainak szorítása. Nem engedheti, hogy elszabaduljon, pedig ő is tudja, hogy el fog. Nem lesz képes megnyugtatni, s amitől a leginkább tart, lassan kibontakozik. Az eddig stabil metamorfmágia hirtelen labilissá válik a nő állapotával együtt, s az a felkar, mely eddig kitöltötte tenyerét, egyszeriben sokkal kisebbé válik, egy öreg hölgyévé, aztán nyurga, de maszkulinabb férfiévá. Nem tudja nyomon követni a sok változást, de mindegyikben felismerni véli a profilokat, melyet az ügy aktájában talált. Képtelen megállítani ezt. Pálcájáért nyúl jobbjával, majd erősen koncentrál, hogy a manát összpontosítani tudja, utána pedig halkan ejti ki a varázsigét. – Relevo – még korábban, mikor a különböző tudatmódosítókkal gyakorta életek, muszáj volt nyugtató után nézniük, de lehetőleg azonnalira. Ekkor kapott tippet egy gyógyító ismerősétől. Ha minden igaz, ez majd segít Verénának abban, hogy legalább egy kicsit megnyugodjon.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2020. május 17. 03:43 Ugrás a poszthoz

Veréna

Egyáltalán nem biztos benne, hogy a varázsige segíteni fog a nőnek, de mindent meg kell tennie, mert ha nem nyugtatja meg, még akármi is történhet. Ijesztő a látvány, az azt kísérő hangok pedig velőtrázók és szívszorítók. Tenni akarna valamit, enyhíteni ezen a végtelen fájdalmon, mert világ életében egyetlen gyenge pontja volt: a női könnyek. Ezekkel szemben sohasem tudott védekezni, s legyen bármilyen kőkemény és macsó, megtört a látvány súlya alatt.
Azonban aggodalma végül csillapodik, mikor az elmormolt varázslat hatni látszik. A hangos, tüdőt és lelket szaggató zokogás először sírássá, majd halk pityergéssé, végül csendes, kissé még szakadozó légzéssé szelídül. El nem tudja mondani, mennyire megkönnyebbül, s az ennek jeléül szolgáló sóhaj is csak azért nem tör fel belőle, mert fogalma sincs, tényleg vége van-e. Mindenesetre az átváltozások sora abbamarad és csak egy vörös hajú, szomorú, égszínkék szemű nő marad a kezei között, aki megtört ugyan, de józan eszénél van. Mégsem hiszi, hogy ennek itt vége van. Van egy halott a temetőben, van egy meggyötört, idegileg összeomlott nő a karjaiban, ezekkel pedig sorban, de kezdenie kell valamit. Fellőhetne egy jelzést a pálcájával, de nem akarja, hogy egy akárki, aki ideérkezik, kezelésbe vegye. Maga akarja eljuttatni az ispotályba, az lesz a legjobb.
- Nincs mit – hangja halkan, lágyan csendül, miközben a neki dőlő Verénát magához húzza, s míg egyik keze a térd hajlatába csúszik, a másikkal átöleli a törzset, hogy aztán fogást találva rajta először ölébe húzza, majd megemelje, miközben feláll. Ideje indulniuk, mert a gyenge test könnyedén megfázhat. Erősen koncentrál a rendelő képére, hogy odahoppanálhasson, miközben a nő, mellkasán pihentetve fejét próbál megnyugodni. Hamarosan minden rendben lesz, sugallja a férfiből áradó melegség, majd eltűnnek, hogy pár pillanat múlva már egy gyógyítónak adhassa át a kezében tartottat. Hosszú éjszaka vár rájuk.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2020. június 19. 21:28 Ugrás a poszthoz

Ophelia

Az utóbbi időben rájött, hogy mennyivel viccesebb, ha meglep embereket a semmiből, így hát ezúttal Sonját pécézte ki magának - ismét. Valami piszlicsáré ügyet kell elintéznie az AMS-en, ahová egyébként Ábel is jár, már amikor méltóztatik megjelenni az órákon. Így hát egy eldugottabb helyen ácsorogva várakozik, mikor megpillant valami úszó feketeséget. Mivel ilyesmi csak úgy nem történik meg, a hetedik érzékére hallgatva megállapítja, hogy ez bizony animágus lesz. Továbbra is meglapulva és elbújva várja a végkifejletet, amikor is a kígyó, meggyőződvén, hogy senki sem látja, egyszer csak... Ophelia-vá alakul? Mi a ménkő? A férfi ajka persze azonnal kaján mosolyra húzódik, s míg a nő cigarettájával van elfoglalva, addig hangtalanul közelebb oson.
- Nicsak, kit látnak szemeim? - zsebre dugott kézzel, kedélyesen lépdel közelebb, hogy aztán túlságosan is Brown intim szférájába tolakodva karolja át derekát. Az a helyzet, hogy nem így tervezte a meglepetést, de minden bizonnyal a szőke odavan a találkozásért. Sajnálatos módon kettejük kapcsolata még nem teljesedhetett be, de ismerjük a mondást, ami késik, nem múlik. Ilián is teljes szívéből vallja ezt.
- Ugye hiányoztam? - tenyérbemászó mosollyal arcán pillant le a nőre, akit természetesen nem hajlandó elengedni. Tulajdonképpen nem is érti, hogy lehetséges, hogy ennyi ideig ellen tudott állni egy olyan Adonisznak, mint a Machay. Valljuk be, nem kis önuralomról tesz tanúbizonyságot, de hátha ez a madárcsicsergős nap, Ilián fűszeres, férfias parfüm illata és nem mellesleg közelsége majd megteszi a hatását.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2020. június 23. 10:38 Ugrás a poszthoz

Ophelia

Egy perc habozási időt sem hagy, mielőtt magához húzná és szemtelenül incselkedne vele. Van valami, ami vonzza a szőkében: talán a vadászat, a szépsége, az esze vagy az attitűdje... De még nem döntötte meg és lássuk be, ennek nem csupán az az oka, hogy zseniálisan ellenáll. A Valentin napi fesztiválon és liciten könnyen megcsókolhatta volna, elcsábíthatta volna és már egy lenne a listáján.
- Ezt a választ akartam hallani - elégedetten bólint és mosolyogva várja a további magyarázatot, melyet meg is kap. Tény és való, hogy nélküle unalmas az élet, de mit mondhatna? Belőle csupán egy van és nem lehet ott mindig, mindenütt, néha be kell érniük a fantáziájukkal. Úgy értem azzal, hogy elképzelik, a férfi a közelükben tartózkodik és elbűvöli őket varázslatos személyiségével. Meg persze szerénységével. - Mégsem tetted meg, ezzel pedig összetörted a szívemet - színészi játéka megkérdőjelezhetetlen: lebiggyeszti kissé ajkainak szélét és kisfiúsan szomorú kiskutya szemeket mereszt a nőre. Ne reménykedjünk, sokan megkérdőjelezik, hogy van szíve, azt meg pláne, hogy van lelke, de azoknak, akik továbbra is fogadásokat kötnek, elárulom: akad. A biológia gondoskodott róla.
Élvezi, hogy engedelmesen a karjába csúszik a vékony test, s magabiztosan húzza ő is közelebb. Eddig csak olyan tessék-lássék módon ölelte, de ez már kezd valami lenni, nem hagy túl sok helyet maguk között. A mellkasára simuló kéz, a karjába kapaszkodó ujjak, mind eszébe juttatják azt a napot, melyre Ophelia is gondol. Noha nem legilimentor, szemében egyértelműen csillan az emlék. - Nem is kérdés. De ha gondolod, bebizonyítom - lassan hajol közelebb, a történelem megismétli önmagát. Ismét ott van ajka a nőétől csupán pár milliméterre, ezúttal azonban nincs élő ember a földön, aki megállíthatná, hacsak Brown nem teszi. Végre megízleli a gyönyörű, telt ajkakat, miközben kezei szorosan fogják a formás alakot.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2020. augusztus 19. 21:06 Ugrás a poszthoz

Sonja
az ágyad mellett | valahogy így

Minden nap.
A vérfarkas támadás óta minden nap meglátogatta húgát, mi több, minden napját az ágya mellett tölti, néha bent is alszik. Vár. Arra vár, hogy magához térjen, kinyissa a szemét, megint az idegeire menjen és Ábel miatt féltékenykedjen. Bármit megadna, hogy visszakapja a lányt, azt a makacs, szeretetéhes lányt, akit annyiszor ölelt magához, mint senki mást. Csak ül az ágya mellett magába roskadva és minden nap egyre kilátástalanabbá válik, az esélyei csökkennek. A gyógyítók nem tudják megmondani, hogy elkapta-e a vérfarkas kórt, de őszintén szólva ez a legkevésbé sem érdekli, hiszen arra sincs garancia, hogy valaha is felébred majd. Mit érdekli Őt, hogy fertőzött-e, ha egyszer azt sem tudja, él vagy hal?
Összetörve.
A fájdalom egyre csak erősödik, a kétségbeesés, a reményvesztettség eluralkodik rajta. A mindig csillogó szemű, sármos mosolyú férfi most nem viccelődik, ajkai nem görbülnek felfelé, az íriszeiben folytonosan bujkáló csintalanság tovatűnt. Ott maradt egyedül, pőrén, nem tudván, mit kezdhetne magával most, hogy húga élet és halál határán egyensúlyozik. A tehetetlenség szétfeszíti bensőjét, hisz haszna nem sok van a klórszagú kórtermekben. Csak ül és vár. Vár arra, hogy magához térjen.
Ambivalencia.
Nincs ereje mozdulni, tenni, akarni, mégis a düh felőrli: törne, zúzna, ölne. Ha tudná, hogy akár egyetlen lélek elpusztításával visszakaphatná Sonjáét, nem habozna. Hagyná, hogy kezeit vér áztassa, s bensőjét elárassza a gennyes fekély, burjánozzon és feleméssze. Ha biztosan tudná, ha valaki megesküdne, hogy így visszakapja testvérét, megtenné. De senki sem ajánlja fel neki ezt a lehetőséget, csupán szomorúan, sajnálkozva veregetik meg vállát, ám ajkaikat sem lemondó, sem biztató szavak nem hagyják el. Ott áll a tanácstalanságban, némaságban és az őrület peremén. Ujjai finoman kulcsolódnak a lányéra, s sajátjának hidegsége erős kontrasztot áraszt a kómában fekvő különös melegségével.
Minden nap.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2020. augusztus 19. 22:19 Ugrás a poszthoz

Sonja
az ágyad mellett | valahogy így

Hallott már arról, milyen érzés kómában lenni, de még sohasem tapasztalta. Nem mintha ez egyenlő lenne azzal, hogy igényt tart rá, egyszerűen csak el sem tudja képzelni - még az elmondottak alapján sem -, hogy mit él át valaki, aki érzékel, hall és tudatánál van, de nem képes cselekvésre, szólásra, vagy bármilyen, egyébként emberi reakcióra. Vajon Sonja tudja, hogy most itt ül mellette? Hogy a kéz, mely az övét fogja, nem másé, mint bátyjáé, aki közel sem töltött vele annyi időt, mint amennyit kellett volna? Talán haragszik rá mindenért, amit egész eddig nem tett meg.
Bár tudja, hogy minden apró szófoszlány eljut a lányhoz, jószerével csendben ücsörög mellette, figyeli a vonásait. Olyan, mintha mély álomba merült volna és Csipkerózsikaként várná a hercegét, aki felkelti majd. Most, ebben a pillanatban szeretne a hercege lenni, látni akarja, ahogy a hosszú pillák megrebbennek, szőke hajtincsei mozdulnak a tökéletes rendezettségből, ujjai lassan rászorítanak övéire. Ha tényleg igaz, amit mondanak, hogy mindenről van tudomása, ami körülötte történik, akkor talán elérkezett az ideje annak, hogy megtörje a kettejük közé beállt csendet. A torkában lévő gombóc e gondolatra csak még nagyobbra dagad, s tudja jól, hogy képtelen lesz lenyelni: vagy a könnyeit engedi szabadjára, vagy tovább tűri a makacs némaságot, melybe saját magát kényszeríti. Előrehajol, homlokát alkarjára hajtja, hogy vehessen pár mély levegőt, s azt reméli, így orra tán megtelik Sonja jól ismert illatával, de csak az ispotály és a betegség szaga tölti meg bensőjét.
Ez az a pont, ahol nem bírja tovább. Egy hét kitartó ellenállás után ezúttal megtörik. Egy könnycsepp rohan végig arcán, hogy aztán állán várakozón csüngjön, s azon tűnődjön, mi tévő legyen. Ekkor már Ilián sem képes a szótlanságra, ajkai elnyílnak, s miközben fájdalma lehelet formájában préselődik ki tüdejéből, felhangzik a zokogás hangja is. Egy férfi sohasem sír, mondják a kisfiúknak, ő viszont vesztett.
- Emlékszel, mennyit viccelődtünk azon, hogy vajon melyikőtök a kedvencem? Mindig marakodtatok Ábellel, hiába mondtam, hogy ugyanúgy szeretlek Titeket - halvány görbe játszik arcán, azonban ez is keserűségről árulkodik. Mély levegőt kell vennie, hogy folytatni tudja. - Annyira sajnálom, hogy nem mondtam el elégszer... Pokolian hiányzol és belehalok, ha nem térsz magadhoz - vállai előre zuhannak, egész testtartásából sugárzik a szenvedés. Nem vár választ. Nem remél választ. Ajkai csüggedőn suttogják gondolatait, melyet csak ők hallhatnak, senki más, még a folyosón halkan ténfergő nővérkék sem, akik készenlétben várják, hogy egy beteg segítségére siethessenek. - Én nem tudok nélküled élni... - az utolsó cseppek a pohárban. A mécses végleg kettétörik, s ő a vékony, magatehetetlen ujjakat kezei közé véve borul rájuk, hogy könnyeivel áztassa a puha bőrt. Bárcsak elég volna, hogy ettől felébredjen... Bárcsak...!
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2020. augusztus 24. 10:07 Ugrás a poszthoz

Ophelia

Nehéz lenne megmondani, mennyire józan döntés valójában ez a csók. Nyilvánvalóan nem részeg, ehhez kétség sem fér, azonban nem csak az alkohol okozhat olyan elmeállapotot, mely végül meggondolatlan döntéseket eredményez. Persze fel kell tennünk a kérdést: tényleg olyan váratlan és hirtelen ez, vagy mélyen legbelül mindketten tudták, hogy eljön ez a nap, s most, hogy megtörténik, igazából csak beteljesedik a sors?
Ilyen kérdésekre ő sohasem kereste a választ, tette, amit jónak látott és élvezte a kialakult szituációkat is. Mint most, Ophelia-val. Túlságosan csapodár, túlságosan megbízhatatlan, viszont emellett elmondhatatlanul vonzó. Bár a bájital miatt külseje negyven feletti életkorra enged következtetni, a benne lakozó harmincas pasi nem tud eleget élni. Semmi sem elég. Most is, ahogy lágyan indul csókjuk, az ingébe markoló ujjak hatására nyelve finoman kopogtat, hogy aztán határozottan törjön utat magának. Eközben a kellemes citrus illat megtölti orrát, forrón izzó tenyere pedig nyomatékosításképp rászorít a csípőre. Ha valaki látná őket, bizonyára zavarba jönne, de ez a veszély egyelőre nem áll fenn.
Bár tudná ezt folytatni napestig, egyszer csak elhúzódik és kaján mosollyal néz le a szőkére. Nem szemtelenebb a szokásosnál, épp csak annyira bosszantó, hogy az ember lánya ne hagyja szó nélkül. - Tudtam én, hogy odavagy értem, nem is volt kérdés - ez a fajta magabiztosság az, ami egyszerre teszi vonzóvá és ütni valóvá. Ha a nő szabadulni is akarna, nem ereszti oly könnyen, szorosan fogja és kész elfogadni sanyarú sorsát, legyen az bármi is.
Machay Ilián Konstantin
INAKTÍV


Ilcsi | ageless
RPG hsz: 81
Összes hsz: 93
Írta: 2020. augusztus 24. 14:32 Ugrás a poszthoz

Sonja
az ágyad mellett | valahogy így

Mintha minden rimánkodása hiábavaló lenne. Újabb könnycsepp szánt végig arcán, miközben realizálja, hogy szavai nem ébresztik fel alvó húgát. Olyan gyönyörű... Ahogy fekszik, arca nyugalmat és békét áraszt, s jószerével sérült bőre is porcelánnak hat a kórházi neonfények alatt. Az embernek az az érzése támad, hogy meghalt, erre azonban rácáfol mellkasa, mely ütemesen emelkedik és süllyed. A benne dobogó szív továbbra is lüktetve pumpálja a vért ereibe, arra ösztönözve hogy éljen, ne adja fel, mert van még mit tennie. A ColorRun-on ugyan részt vett, elvégre az még Sonja szervezése és megígérte neki, hogy elmegy, valójában szíve szakad bele. Ott volt, ahol a lány nem lehetett, lefutotta, amit ő nem tudott, s átlépte a célvonalat, a katarzis viszont elmaradt. Átlépte a célvonalat, de semmi más nem maradt, csak még nagyobb üresség. Ez az apró kis esemény, ami számára Őt jelentette, ami azt jelképezte, hogy még köztük jár, hirtelen ért véget, az esti party-ra pedig már el sem ment. Otthon ült a whisky-je felett, mélyen tüdejébe szívta a marihuána füstjét, hagyta szétáradni testében, mielőtt kifújta. Mégis, ez a zsibbadás sem hozta meg a kívánt hatást: ugyanúgy fájt, ugyanúgy kavargott, ugyanúgy elviselhetetlen maradt az élet, mert azzal kecsegtetett, hogy eggyel kevesebben lesznek.
Édesanyja, akárha megérezte volna összeomlását, másnap reggel megjelent ajtajában és látva, mennyire szétesett, első dolga volt összeszedni. Az ágy szélére hajtva fejét és zokogva szinte érzi a puha kéz simítását szőke tincseiben, a gondoskodást, amit elsőszülöttként mindig megkapott. Ugyanakkor azt is látja, ahogy anyai könnyei eláztatják lesoványodott, beesett arcát, végigfolynak a nyakán és eltűnnek az elegáns blúz alatt. Csontos ujjai ráfognak Sonja élettelen tagjára, vállait sírás rázza, mégsem zokog vagy üvölt. Egy édesanya fájdalma sokkal némább, sokkal láthatatlanabb, mert neki erősnek kell maradnia a többi gyermekéért. Aznap, mikor megérkezett Iliánhoz, hihetetlen tartásról tett tanúbizonyságot, s elérzékenyülni is már csak a klórtól és betegektől szagló kórteremben tudott. Az volt a végső kifeszített kötél, mely megrogyott a felelősség és szenvedés súlya alatt.
Felemeli fejét, s miközben kezei közé zárja a puha kézfejet, egyben ajkához is emeli azt, hogy apró, testvéri csókot leheljen rá. Nézi az egyenletes légzést, hallgatja az egyenletes légzést, kapaszkodik az egyenletes légzésbe. Még itt van, még nem adta fel. Még vele van és csak ez számít. - Meg fogsz gyógyulni és amikor felébredsz, én itt leszek melletted. Itt foglak várni - halkan suttog, hogy csak ők hallják, senki más. Lelkének egy olyan szelete kerül most előtérbe, melyet nem mutatott meg a világ számára. Talán még sohasem érezte magát ennyire elveszettnek. Annyira természetes volt, hogy Sonja ott van, hogy csak úgy meglátogatja munkából hazafele jövet, vagy beugrik hozzá a hivatalba, miközben a polgármesternek sürög-forog. Fel sem merült benne, hogy egy nap már hiába lép be az épületbe, hiába ugrik át az ő lakrészébe, hiába kémkedne azután, mikor találkozik barátnőjével, hiába ölelné magához és lehelne puszit selymes tincsei közé. Most sem engedi, hogy ezek a végzetes gondolatok eluralkodjanak rajta, egyszerűen nem teszi meg senkinek ezt a szívességet. Kitart, ha belehal is a szíve, kitart, mert amikor húga kinyitja majd a szemét, azt kell látnia, hogy Ilián ugyanazzal a huncut, szemtelen mosollyal, nevetőráncokkal szeme sarkában ül mellette. Nem tudhatja meg, hogy összetört. Soha.
Bagolykő Mágustanoda Fórum - Machay Ilián Konstantin összes RPG hozzászólása (30 darab)

Oldalak: [1] Fel