A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691283#post691283][b]Maja Bojarska - 2017.07.17. 23:57[/b][/url]

Sok időbe és energiába kerül minden rendezvény megszervezése nekünk Annevel, pláne ha azt nézzük, milyen kis maréknyira csökkent a DÖK tagjainak száma. Ennek ellenére én örülök, hogy ilyen szépen haladunk, a SummerFest is igen szépen alakult, hiába csak társszervezők voltunk, így azt hiszem joggal mondható, hogy ügyesen végezzük a feladataink. A maival sem lehet ez másként, ezért is lett minden a legapróbb részletekig jól kitalálva és elrendezve, ráadásul úgy tűnt, ez pontosan illik is az időhöz, a hangulathoz és az egész eseményhez. Szeretem azt látni, hogy a munkámtól örülnek az emberek és ilyenkor ez megtörténik. Persze nem mindenki értékeli, de azért a félsiker is siker.
- Úúú, segítség. - Öltözködés közben sikeresen kaptam a hajamba, és ez az oroszlánsörén elnyelni akarta az ujjam az egyik gyűrűmmel együtt. Néha sikerül vele fennakasztani magam, de most nagyon rosszul álltam. Bár eredetileg a cipzáromhoz akartam kérni egy plusz kacsót, de fellépett egy nagyobbacska megoldandó helyzet is.
De aztán felöltöztem szépen, belebújtam a cipőbe, amivel nem éreztem magam alacsony tereptárgynak Lewcsi mellett, aztán fogva a kacsóját vonultunk le a tavacskához. Általában az elsők közt jövök és valamelyik sarokban vagy a többi szervezővel figyelek, de ha már sikerült nem egyedül jönni, meg van zene és színpad is... Azt hiszem ki sem kell fejtenem az álmaimat az estéről, így nem is tettem. Csak csendesen vigyorogtam, még meg nem kezdtem látni az apró fénypontokat, amik egyre nőttek, ahogy az emberek és a hangok sűrűsödtek. Intettem pár ismerős arcocska felé, akik felém is így tettek, akik meg esetleg csak úgy néztek felém, azokat igyekeztem nem nagyon látni, mert akkor megint a földet bámulnám, és előbb vagy utóbb orra is esek.
- Szeretnél inni valamit, vagy süüüti? Nagyon finik vannak, bár csak kettőt kóstoltam meg pakoláskor... - haraptam be az alsó ajkam a mondandóm közben. Nem szabadott volna tuuudom, de jól nézett ki. A kókuszos meg finom is volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691293#post691293][b]Lewy Bojarski - 2017.07.18. 06:41[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691342#post691342][b]Annelie Freya Merkovszky - 2017.07.18. 12:31[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691369#post691369][b]Dr. Mácsai Zója - 2017.07.18. 14:12[/b][/url]

Amikor a férfi elhúzza a tányérját kuncogni kezd, és kicsit megrázza a fejét a jelenetre. Nem a húsra pályázott, Isten mentse meg ettől a vétektől, csak éppen nem akarta, hogy a répa kárba vesszen. Édes a jelenet amúgy, ahogy engedi, hogy egyen a tányérjából, azt hitte, sokkal jobban ráförmed majd. Viszont el kell ismernie, hogy maga a mozdulat nagyon szép volt, sőt, gyönyörű, valószínűleg ilyen az, amikor egy férfi nagyon akarja azt, ami a tányérján van. Még a végén irigy lesz rá, igen a rákokra. Mostanában itt mindenkiért megy a harc, ő meg csak ül, és nézi a környezetét, és nem kicsit féltékeny arra, hogy milyen mázlisták egyesek. Az biztos, hogy érte sose küzdöttek és már valószínűleg nem is fognak. A gondolatot azonban mellőzi, inkább bekap még egy répát, és a tekintetét a férfiról elfordítva inkább a tömeget kezdi el figyelni.
- Még a végén megsértődök. Azt hiszed, nem ismerlek?
Eszébe se jutna olyan dologhoz hozzányúlni a tányérján, amit nyilván a férfi is szívesen fogyaszt. Egy kicsit ugyan érződik rajta az a plusz íz, ami miatt nem szereti a franciasalátát, de az ő választásában nincs répa, és most úgy megkívánta. Már épp fordulna vissza reménykedve, amikor a szó félbemarad, és helyette inkább a tőlük nem messze álló fiú felé irányítja a figyelmét. Tipikus.
- Nos, ha szeretnél valamit, tudod hol találsz.
Tárja ki végül a kezét, jelezve, hogy innen nem nagyon mozdulhat el az este folyamán. Ő nyerte meg a zárás jogát is, vagyis, amíg az utolsó kiskölyök le nem lép, ő sem mehet sehova. Mondjuk nem mintha ne lenne tele a tanári kar még gyermektelen egyedekkel, de ám legyen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691390#post691390][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.07.18. 15:59[/b][/url]

Nem tudom eldönteni amúgy, hogy az öreg pikkel-e rám, vagy kedvel, de amikor meglátom a motort, ösztönösen kihúzom magam. Mindig ez van, meg akarok felelni a szülőknél. Claire esetében is mindent megtettem, és aztán az utolsó nap megkaptam azt, ami eltántorított attól, hogy tovább tudjam csinálni ezt az egészet. Will bácsi elindított a szavaival valamit, aminek a vége az lett, hogy Claire minden nálam hagyott cucca visszaköltözött a kastélyba, ő pedig azóta, ha lát is, elfordul, és megvallom, én se szaladok utána.
Apuka lesegíti a kislányát a motorról, elég stílusosan érkezik, valljuk be, amíg háttal vannak nekem, addig meg is mosolygom a dolgot, majd a bőrbe öltözött hatalmas kétajtós szekrény odajön hozzám, már vártam. Mindig odajön, és igazából tök jó arc, de azt mondta, hogy ha ezt elmondom valaha a kislányának, akkor megtalál, és megkínoz, hosszan, nagyon hosszan. Én meg hiszek neki, szóval nem szeretnék bajba keveredni, ezért inkább mindig vágok némi fancsali képet, hogy apuka is örüljön, és Lexa se higgye azt, hogy ennyivel megúszta a dolgot. Ez valami sajátos nevelés lehet náluk, vagy én nem tudom, de megígértem az apukának, hogy nem fogom a dolgot széttrollkodni a trollkodását. Ennyit igazán megtehetek ugyebár.
- Nem olyan rossz arc ám. Félt téged, gondolom. Nem lehet könnyű, a kicsi lánya gyönyörű nővé változik.
Bár Lexa még fiatal, tudom, de akkor is látszik már rajta, hogy amikor befejezi az „érést” – lehet ezt máshogy mondani? – akkor majd gyönyörű nő lesz belőle, megszorítom az ujjaimmal az ujjait picit, majd mielőtt még elindulnánk befelé, közelebb húzom magamhoz, és egy finom csókot nyomok a nyakára.
- Én is félnék a helyében, mert mi van, ha én mondjuk megmaradok? Úgy kezdjek kapcsolatot a lányával, hogy nem is félek tőle? Nonszensz, és tudod, ha egy nap lesz lányom, én is ilyen apa leszek, rettegni fog az a kis taknyos, aki rá mer nézni. Szivatni fogom.
Már látom is magam előtt, ahogy a gyerek reszketve csenget be hozzánk, én meg még az is lehet, hogy Leventével addigra összebarátkozom és kölcsön kérek tőle egy elhasználódott fegyvert, csak azért, hogy a kis taknyost ijesztgessem. Remélem, születni fog egy lányom, mert nagyon vágyok erre. Miközben beérkezünk a helyszínre, egyből a táncolók közé vezetem, és szorosan magamhoz húzva táncoltatom.
- Szeretném, ha tudnál valamit, Lex. Nem kerülök kapcsolatba olyan emberrel, aki tudom, hogy nem normális, vagy éppen szavakkal árthat neked.
Hallottam arról, hogy mi történt ma, nem is ismerem a kiscsajt, pláne nem másznék rá egy olyan őrült tyúkra, de elég sok emberrel vagyok jóba ahhoz, hogy tudjam, mi a helyzet a Sárközi lány körül.
- Vigyázok rád, még ha azt hiszed, erre nincs is szükség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691410#post691410][b]Ombozi Noel - 2017.07.18. 18:05[/b][/url]

Végzős bál és a Merkovszky lány

Tekintete még akkor is a főszervező után kutat, mikor arcán tökéletes, udvarias mosollyal vált néhány szót a folyton útját álló ismerősökkel. Sem ők, sem a bál nem érdekli, azt azonban tudja, hogy ma este itt találja Anneliet. Elköszön. Kezet fog. Lehajol, puszit ad. Elindul, csak hogy újra meg újra csevegni vágyókba botoljon. Mosolyog. Érdeklődik. Halkan nevet és megértően bólogat. A szemeit, a valódi figyelmét viszont senki sem képes elnyerni.
Aztán, mikor egy alkalommal elpillant idén végzős háztársa válla fölött, a közelében üldögélő lány jelenléte egészen váratlanul éri. Mosolyog, bocsánatot kér, és a fiú vállát megveregetve elköszön. Végre.
Szaporán dobogó szívvel, céltudatos léptekkel indul el az elnök asszony magányos asztala felé, hogy a hozzá legközelebb eső szék támlájára támaszkodva, visszafogott mosollyal kérdezze meg tőle:
- Szabad ez a hely?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691435#post691435][b]Annelie Freya Merkovszky - 2017.07.18. 19:34[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691492#post691492][b]Kevin Schönfeld - 2017.07.18. 22:18[/b][/url]

Shayleen komolyan mondom került engem, talán már rám unt, talán már elege volt abból az egészből, ami már hetek illetve hónapok óta mentek. Nem tudtam mitévő legyek, nem láttam a folyosókon, a levitába pedig nem tudtam beszökni hozzá, lehet Gwen pakolt volna ki, de beszélnem kell a lánnyal. Muszáj. A bálba is csak azért mentem el, hogy ott hátha látom azt a gyönyörű, törékeny testét illegni. Ritka szar így ez a helyzet és ráadásul tutira az én hibám. Ha nem vallottam volna be neki az érzéseimet, talán... talán másképp alakult volna, viszont akkor a szívem szakadt volna meg. Bár így is sajog. Ha nem akar tőlem semmit, akkor álljon elém és mondja meg, de így a kétségek ködében ácsorogva kegyetlenül rossz. Rosszabb, mintha azt mondaná hagyjam békén örökre.
Mindenesetre aznap estére én a végzős bálra szándékosan nem hívtam el senkit sem, vártam, hátha Shayleen felbukkan vagy valami, szóval ahogy a dresscode diktálta, egy laza nyári ruhát vettem fel, hagytam a fenébe a szűk öltönyömet és végignézve a nyitótáncot az italos pulthoz léptem, ásványvizet töltöttem magamnak, mert diétáznom kell, hogy formában tartsam az alkatomat. Elég langyin hangzik, de ez így van, ráadásul x óránként ennem kell, napi ötször keveset. Sajnos mindig ugyanazt. Komolyan beleőrülök egyszer a rizsbe és a csirkemellbe meg a halba.
Szóval a poharam tartalmát szürcsölgettem, szemeimet az érkező lányokon legeltettem, de valahogy egyik sem mozgatta meg a fantáziám. Semlegesek voltak. Mind.
Túlságosan stresszes voltam.
Legyen már vége ennek a rossz álomnak!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691498#post691498][b]Vitéz Rebeka - 2017.07.18. 23:05[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691504#post691504][b]Maja Bojarska - 2017.07.19. 00:07[/b][/url]

- Lehet le kéne vágatnom… Aúúú, sziii. Jó. - Nem voltam abban biztos, hogy a kijelentésemet komolyan gondolom-e vagy sem, de nem hangzott még nekem se túl fényesen. Azt hiszem, ha megtenném, hiányozna. Könnyebb lenne, biztos úgy is megszeretném, de furcsácska volna tapizni, hogy jé, mennyivel kisebb. Kevesebb nem gondolom, hogy lenne. Sok van és sűrű, a legrosszabb kombináció. Próbálkoztam közben nem nagyon mozogni, de elég kitekert módban állt a kezem, és mivel így fájt, nem tudtam sokáig mozdulatlan maradni. Végül azonban kihámozta nekem, amiért nagyon hálás voltam, mivel már elég elkeseredetten néztem magam elé, hogy most akkor tényleg nem mennénk?
Pontosan tudtam, hogy ez az esemény leginkább nekem fontos, és nem is teljesen úgy, ahogy sokan gondolnák. Nekem még van egy évecském addig, hogy kimondhassam, végleg felnőttem és bizony eljárjam azt a fontos táncit. Ellenben már az elmúlt években ennél egy kicsit több közöm van itt mindenhez, most is, hiszen a főszervezők egyike vagyok, és még ha nem is lenne kedvem és nem lenen kötelező, akkor is szerettem volna itt lenni, legalább addig, még látom, igen, megérte a dolog.
- Vigyázok a ruhámra, olyan kis szép, nem akarom összekenni. Meg nagy popsit se, szóval majd nem mászom bele az asztalba és ölelek magamhoz egy egész tálcát, mint valaki tette korábban máshol…
Egyből felé fordultam a valaki szónál, hogy szépen nézzek a szemeibe, jelezve, hogy a még taxisbácsitól is féltett csodák kapcsán nem volt akkora baj, ha kicsit itt-ott maszatos lesz bárki. Bár tény, most én sem akartam foltosan lézengeni. Közben egy asztalnál észrevettem Annet, akinek nagy mosollyal integettem, mikor egy pillanatra elkaptam a tekintetét. Úgy láttam van társasága így nagyobb köszöngetésbe nem kezdtem nekik. Közben kaptam egy puszit amire boldogan mosolyodtam el, majd picit szorítottam a kezén, amit fogtam, hogy követhessem őt, ha elindul.
- Ahham, ú, vannak szép színesek, valami róóózsaszínt kereshetünk?
Amíg a válaszára vártam, már az italokat nézegettem, amikhez közeledtünk. Persze nem sokáig kötöttek le, hamar a táncolókat bámiztam lesegetve, és bármennyire nem akartam feltűnő lenni, erre nem vagyok túlságosan képes.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691507#post691507][b]Lewy Bojarski - 2017.07.19. 00:46[/b][/url]

A kijelentése volt annyira hatásos, hogy majdnem sikerült megtépnem és még bele is akadnom a hajába, így egy kissé ingerült sóhajjal igyekeztem megőrizni az amúgy már nem valami fényes állapotú türelmemet. Én igyekeztem a törődő és édes férj lenni, aki tényleg türelmesen gabalyítja ki a rettenetes csomóidat a hajadból, de ez nem egy egyszerű küldetés.
- Ugye tudod, hogy akkor szomorkodás lesz több napig? Szeretem a hajadat... - biggyesztettem le az ajkam pár pillanatra, de aztán elengedtem a dolgot, mert végeredményben mégiscsak az ő frizkója és joga van azt tenni vele, amit csak akar. Végül a keze megszabadult és a haja is csak minimális károkat szenvedett, a ruháján a cipzár medzsik módon felhúzta magát, szóval minden jó, ha jó a vége.
A bál egészen hangulatos volt, főleg az a része, hogy nem is a nagyteremben rendezték, mint a legtöbb rendes bált. Voltak szép fények, nők, ijesztően rövid ruhában és egy rakás habos süti, jól kinéző italokkal. Akkor mi másra lenne szüksége az embernek? Esetleg zenére, mert akadnak kis táncosok, mint a feleségem, nekik pedig nem árt... de az is volt!
- Ho, de kinyílt valakinek a szája! Nem is tudtam, hogy ilyet is tudsz, ez új - vágtam előbb döbbent, majd inkább egy kissé felháborodott fejet, de összességében nem éreztem magamat felelősnek a dolgokért. Ott folyt annyi bambi, hogy a süti okozta károkról esetleg ne is vegyek tudomást. Az az énem akár meg is fürdött volna benne, ha utána is finom marad. - Amúgy meg igen formás hátsód van, a süti sem ártana neki, nem kell félned!
Az italok hallatán rögtön arra asszociált, hogy ő valami szép színeset szeretne, én meg egy gyors szemforgatást követően indultam el arrafelé, még mindig finoman fogva a kezét. Nem szívesen engedtem volna el, annyira nem vagyok nagy rajongója az iskola népének, hogy egy egész estét átdenszeljek velük Maja nélkül.
- Persze, szerezhetünk rózsaszínt, ameddig nincsen szilva íze. Ugye nincs neki? - kérdeztem, bár alapvetően olyasmikben megettem, mint a gombóc, meg lepény, meg... szóval kajákban. De italban és édességben, ha nem muszáj, ugranám. - Ügyesek voltatok, nyuszi.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691521#post691521][b]Maja Bojarska - 2017.07.19. 03:39[/b][/url]

Nagyon kis segítőkész volt az egyetlen szerelmem, így bátran is mertem magam rá bízni, még akkor is, ha össze kellett szorítanom a fogacskáim. Néha felszisszentem, de egészen jól tűrtem azt hiszem. A probléma igazából akkor jött el, amikor feldobtam a fodrászos dolgot, ő meg megkérdezte, tudom-e, hogy arra, hogy is reagálna. Bólogattam, elfelejtve, hogy éppen tartja a tincseim, sikeresen meghúzgálva a saját frizurám. Oda is kaptam a nem gyűrűs kezemmel, kicsit megdörzsiztem, de aztán jobb lett. Hát, ennyit arról, hogy nem nagy cicaként megyek bálozni. Mondjuk én így is szeretem a hajam, csak ezek a nagy hullámok nem szeretnek engem. Mondjuk a kisebbek sem mindig.
- Én is szeretem. Az enyém is, a tiéd is…. Csak…én… szeretném, ha maradna, de ilyenkor mindig mérges leszek - mondtam ki végül a nyilvánvalót.
Ezek után inkább a bálra összpontosítottam, és lévén nekem nem volt új a dekoráció egy felszínesebb szemle után az embereket nézegettem, miközben kicsit el is szaladt velem az a paci. Kicsit el is szégyelltem magam, a számat harapdálva pillantottam fel a férjemre kis szünetet tartva és ezzel csendbe burkolózva.
- Én… nem…. Nem úgy értettem, naaa. Csak eszembe jutott. Aranyos voltál tökre akkor is.
Igazából nem a helyzeten akartam javítani a kijelentéssel, komolyan is gondoltam azt, de nem tudtam, hogy most ez az új dolog miként értendő. Valami rossz vagy csak furika? Ezért utálom a változásokat és az újításokat a legtöbbször. - A nagy és kerek is egy forma… de azért egy kicsit örülök, hogy neked nincs vele bajod. Majd meglátjuk, van egy kókuszos, azt muszáj leszel megkóstold te is, nagyon jóóóó.
Ügyesen és balesetmentesen követtem őt az italokhoz, ahol egész gyorsan szemlélgettem mi és merre van. Ebből sajnos nem emlékszem mindenre, de próbáltam felidézni őket azért, hiába kalandozott el a tekintetem néha.
- Ühm, azt hiszem van, és ömmm, narancssárga vagy barna színű, azokhoz ne nyúljunk. Meg van alkoholos meg nem olyan is, meg mindenféle gyümölcsös íz. A rózsaszínnek kicsit olyan epres gyerekrágó íze van, fini. Legalábbis a délutáninak olyan illata volt, bele nem ittam.
Igyekeztem a lehető legtöbbet segíteni, miközben sikerült elég hátulról, eldugott helyről egy rózsaszín kupacra lelnem az asztalon. El is emeltem egy poharat egyből. - Tényleg? Igyekeztünk, szerintem ez olyan csinibb, mint a nagyruhás termes, vagy nem tudom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691526#post691526][b]Lewy Bojarski - 2017.07.19. 05:06[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691620#post691620][b]Vér Lanetta - 2017.07.19. 14:32[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691627#post691627][b]Maja Bojarska - 2017.07.19. 15:11[/b][/url]

Hiába szeretem az ékszereim és a hajam is, ha ők egymással nem mindig jönnek ki. A nyakláncom kapcsába is néha beleakad egy-egy tincsem, az eljegyzésgyűrűm is szeret ebbe beleveszni itt a buksimon. Vagy valami jelet akarnak adni, hogy most már döntsem el, mit szeretnék vele, vagy így büntetnek. Még nem jöttem rá mi rosszat csináltam, de egyre jobban kezd bántani. Próbálom én a jó oldalát nézni, de ez ma csak nyünnyögés volt eddig, de szerencsére haj és ruha is rendben és egyben maradt, mi pedig nem kellett többet üljünk a dolgon most. Azt hiszem a haj dolog mindkettőnk részéről ilyen védelmi státuszt kapott. Én sem szerettem, ha új frizurája van, vagyis pontosabban, ha az túl rövid. Jó ideje én sem nyírtam bele a buksijába semmilyen mintát.
Egy nagyobb sóhajjal néztem körül, miközben jól összeszégyellni készültem volna magam, de még időben jött, hogy azért nehogy magamra vegyem a megjegyzést. Pontosan tudom, hogy nem rosszból teszi, de nem az agyam működik a leggyorsabban bennem, ezt mindketten jól tudjuk.
- Nem csak az voltál, de az is. Még Sebby is tök aranyos volt akkor, bár inkább elveszett. Azért ő sem ott éjszakázott az asztal alatt, ugye?
Ez olyan infó volt, amit meg sem tudtam azóta se. Valahogy ez az érdeklődés elmaradt, de most egy kicsit sajnáltam volna, hogy miután a férjecském a lábikójával ellenőrizte le él-e még ott is hagytuk és ki tudja hazakerült-e időben. Azt hiszem más emberek iránt túl magasan van a segítési és empatikus érzékem. A tekintetem az övére siklott, ahogy láttam, hogy a fenekem nézegeti, ha a nyakam megfelelően forogna én is odanéznék, mit is figyelünk, de mikor még a megjegyzésemre válaszolt tisztább lett a kép enélkül is. - De csak mert nem ettem annyi sütit még. Meg nem voltam lusta, de még lehetek sajnos.
Ezt már inkább magamnak mormogtam, miközben a szememmel megkerestem az italokhoz legközelebbi sütis asztalt, ahol van a kókuszos csodából. Eközben a kezem meg az italok között járt, hogy ráleljen valahol egy rózsaszínre.
- Soka, de van, aki szereti a szilvást, majd megisszák ők. Okie-taka - azzal meg is lett a pohár, amit szépen előre pakoltam, és még ő érte nyúlt, én hátrébb toltam pár barnát, ne is lássuk, meg úgy jobban nézett ki az asztalon. A szépérzékem legalább nem szokott cserben hagyni, ha az agyam igen.
- Ühhüm, az olyan hivatalos, vagyis… nekem biztosan. Sok dolog van ott, amit nemszeretek. Évnyitó, évzáró… uncsiii dolgok.
Közben felegyenesedve fordultam vele szemben szép mosollyal és csillogó szemekkel, előbb rá néztem majd a rózsaszín folyadékra. Azért reméltem, hogy nem olyan szörnyű tényleg, ha már én rajongtam éppen érte. A kérdésre bólogattam, aztán magam felé húzva hajoltam a szívószálhoz, nem is vettem ki a poharat a kezéből, mert minek. Még leborítom magunkat, amilyen ügyike vagyok. - Üh, olyan epres, tényleg. Szerintem fini. Ú, várj, mindjárt.
Eszembe jutott a sütemény, amit meg is láttam mögötte egy kék tálcán, szóval kikerülve őt fogtam szalvétát és két kockát felkapva vele tértem vissza.
- Ha ezt megesszük, az sok plusz kalória ám… nem szeretnénk letáncolni? - Szerintem a kérdésemmel számolt, én mégis körbekerítettem ilyen szépen, hogy biiztos legyen indokom, ne csak úgy megkérjem, vagy kibökjem, hogy én azért szeretnék és jó lenne, ha a végzősök letáncolták a magukét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691677#post691677][b]Antoinette Myra Blackburn - 2017.07.19. 20:59[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691688#post691688][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.07.19. 21:24[/b][/url]

Attól függetlenül, hogy egyáltalán nem értem apámat, nem tudom azt mondani, hogy annyira utálom ezt a helyzetet. A motor hátán jólesően hajtom fejem a hátára, meg karolom át a derekát. Régen többet csináltuk ezt, el is felejtette, szinte, mennyire jó érzés így utazni. A várakozás persze nagyobb, nem a bál gondolata foglalkoztat, sokkal inkább a tény, hogy ez lesz az első hivatalos eseményünk így együtt, párként, és fogalmam sincs arról, hogy Claire jelen lesz-e. Valamiért sose tartózkodik a szobában, amikor én is, nem... még nem is alszik ott. Persze, megértem, csak roppant gyerekesnek tartom. Ne engem utáljon, ha ő nem tudta megtartani. Na mindegy, ezt talán jobb is, ha magamban tartom.
- Csak a váltás éles. Úgy tűnt, mintha levette volna rólam a kezét, most meg háromszor küld vissza átöltözni - nevetve rázom meg a fejem. Csak miután apu elment, karolom át a derekát, és sóhajtok fel jólesően.
- Jó, többet nem hanyagolhatsz ennyi ideig - motyogom, persze ezt is csak játékosan, mert mennyivel jobban hangzik már, mint, hogy hiányzik, vagy valami. Az úgyse jönne a számra, és nem is szeretném, viszont a lényeget meg így is tudatom vele.
- Majd apa ad pro tippeket, ő ebben profi, szerintem születésem óta erre edzette magát, hogy szivasson - igen, én nem használom a ha szócskát, ha rajtam múlik, biztos marad, ezt valahogy sikerül lassan megemésztenem, már nem annyira ijesztő, és nem akarok menekülni a tudat elől, hogy igenis, én képes vagyok ilyesmire. De megígértem, hogy várok, majd ha kész lesz rá, úgyis előkerül a téma.
Alig van időm körülnézni, egyből a parketten kötünk ki, én meg mit sem törődve a tekintetekkel, bújok oda hozzá, és hagyom, hogy vezessen. Igen, érzem a tekinteteket, sok lány szemében nem vagyok több valakinél, aki feldúlt egy tökéletesnek tűnő kapcsolatot egy álompár között, de nem, most sem érdekel.
- Nem ártott. Már az elején tudtam, hogy ez is megeshet, hogy nem mindenki fogja kitörő örömmel fogadni, és felkészültem rá. Nem is érdekel túlzottan, nem adok ismeretlenek szavára, tudod - halkan beszélek, mert valahol meg iszonyat jól esnek a szavai, csak... nem értem.
- És nem kell vigyáznod rám. Tényleg nem kell. Évekig kellett ilyesmivel küzdenem otthon. Tény, itt nem akartam abba a szerepbe bújni, de úgy látszik elkerülhetetlen, viszont a terep nem ismeretlen... - elengedem, csak hogy aztán átkarolhassam a nyakát.
- És megmondtam, tök mindegy, hogy mi van, amíg mellettem vagy - ezt már halkan teszem hozzá, kissé még esetlenül is, mert nem sűrűn van ez. És eddig is csak a nő ügyekre értettem, de így belegondolva, igazából bármi lehet, nem érdekel, amíg ő itt van mellettem. Mikor lettem én ilyen?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691708#post691708][b]Mesélő - 2017.07.19. 22:34[/b][/url]

A múltkori alkalommal könnyű dolga volt, mert védtelen voltam, és váratlanul ért, és hátba támadott. Azóta minden egyes nap erre a következtetésre jutottam, így biztos vagyok a magam igazában. Csak így történhetett. Az ő hibája, én pedig végre megtaláltam a megfelelő alkalmat, hogy visszavágjak neki. Most ő lesz az, akit váratlanul, védtelenül és hátba támadnak. Most megismeri, hogy milyen azon az oldalon állni.
Azóta is kissé náthás vagyok, az orrom az ingujjamba törlöm, és szipogva haladok felé a tömegen. Képes volt otthagyni az erdőben, AZ ERDŐBEN, ahol a fűszál is kész megölni, nem törődve azzal, hogy mi lesz velem, hogy túlélem-e. Túléltem! Tudd meg Weiler Dante, túléltem! és most eljött a bosszú. Már egészen közel vagyok, már látom azt is, hogy nincs egyedül. Ráhel. Az a lány valamikor nekem is tetszett, akkor még, amikor szőke volt. Sokkal gyermekibb volt, sokkal ártatlanabb, de amióta ezzel a szemét alakkal van, ő sem jobb. Ő sem menekülhet. A bosszúm járulékos veszteséggel fog járni, ó de még mennyire, hogy azzal fog járni, és élvezni fogom.
Tegnap is még ezt terveztem, és a bosszúmat csak fokozta, hogy minden tárgyamból benyeltem egy trollt vagy hitványt, csak azért, mert nem készülhettem rá. Hát ennek most vége. Ha Dante nem lesz többet, akkor majd javítok. Nem engedhetem meg magamnak, hogy rontsak.
- WEILER! SCRUPTO!
Nem hagyok időt neki, hogy megfordulhasson, de azt tudatni akarom vele, hogy kifejezetten neki szánom ezt a kis ajándékot. De itt nem állok meg, épp, hogy csak kimondom a rontást, a sikerességével nem is foglalkozva, azonnal Ráhel felé is küldök egyet, mert megérdemli ő is:
- CUMERUITA!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691737#post691737][b]Weiler Dante - 2017.07.19. 23:29[/b][/url]

Mit ad isten, tényleg nem számított a hirtelen támadásra. ÉS ha ez a jóképességű szerencsecsomag nem lett volna akkora gyökér, hogy készségesen, jó idióta módjára a nevét ordítva gyakorlatilag bejelenti, hogy ott van és támadni fog, akkor bizony ez az átok úgy ahogy van gyönyörűen betalálta volna a háta közepét. Ha. DE ez történt, Dante pedig már valahol a "WEILER!" név enyhén szólva is hangsúlyos világba kiáltásánál reflexszerűen összerezzenve húzódik arrébb, hogy megforduljon a hang irányába.
Nagyjából ekkor süvít el mellette haragvóvörös fénycsóva kíséretében a felé dobott átok, alig vétve így is célt. Még így is súrolta, az alkarjába éles, szúró fájdalom hasít, de nem is neki rosszabb, hanem annak, akit mögöttük végül ténylegesen eltalált. Abból az irányból a fájdalom valódi kiáltása hallatszik.
- Barom. - Ennyit az általános hidegvéréről. Egyébként titokban, mélyen, még magának sem bevallva kicsit élvezi is, hogy eleresztheti a gyeplőt, és nyilvánvalóan okkal megválhat szokásos nemtörődömségétől, hogy fejest ugorjon az agresszió feneketlen kútjába.
Rohadtul meg fogja bánni, hogy nem előbb az igét dobta, hanem nagy mellénnyel a nevét óbégatta. Elég kellemetlen amúgy, hogy a domináns karját találta az átok. Nem lehetetleníti el teljesen, de ahhoz elég, hogy minden mozdulattal csak még jobban és jobban táplálja benne az irritáltságból fakadó haragot. Szóval most már nem várja ki, hogy félrevonuljon, tömeg előtt mer csak nagyfiú lenni. Elég kínos, de hirtelen nem jut eszébe, hogy Ráhelt védje. Tudat alatt az fut át rajta, hogy a lány is boszorkány, van pálcája, ideje is volt elővenni ahhoz, hogy a második átoktól védje magát. Tudatosan viszont még ezt sem gondolja át, helyette rögtön csak arra tud koncentrálni, hogy amíg a fiú Ráhelre fókuszál, addig van ideje pálcát rántani neki is. Logikus lenne a Labia Clausa rontást használni, azzal elejét venné a többi támadásnak, minek után a srác esélyesen nem képes nonverbális varázslatokra.
De nem gondolkodik logikusan, rögtön olyan igézések közül kezd fejben válogatni, amelyekkel fájdalmat képes okozni a másiknak.
- Flamma Frumentus! - Nem figyeli, hogy vannak-e Endre közelében. Úgyis vannak. Ha nincs eszük, akkor még nem húzódtak onnan arrébb, pedig nem ártana, ugyanis a rellonost a legkevésbé sem érdekli, hogy az esetlegesen kikerült átok aztán kit tud eltalálni. Elkezdi legyűrni a távolságot maguk közt, tervei közt szerepel, hogyha sikerülne valahogy kartávolságba érni, akkor a "nemes varázslópárbajuk" (ami egy hátbatámadással kezdődött, ugye) egyszerű orr vagy kartörésben kulminálhatna.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691743#post691743][b]Lewy Bojarski - 2017.07.20. 01:46[/b][/url]

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691855#post691855][b]Cameron Wallace - 2017.07.20. 15:58[/b][/url]

Lola valami múzsaféle. Mondhatni. Egy a sok közül, merthogy ő képtelen egyre korlátozódni, de ezt már mondta is. Hiszti még nem volt belőle. Egyelőre úgy tűnik, Lola egész jól viseli, hogy messze nem ő az egyetlen, de végtére is csak tudja, hogy ha ezen problémázik, akkor már a sok közül sem lesz egy sem. Különben is előnyös ez az egyezség szerinte. Csakis jól jár mindenki. Semmi féltékenység, semmi jelenet, de még túlzott kötődés sem. Ideális. Most meg azért van itt, mert a lány felvetette, hogy kísérje el, és ugyan melyik bál nem jó? Na persze, a legtöbb alapvetően unalmas szerény véleménye szerint, hiszen arról szól, hogy mindenki eszik, iszik, illedelmesen beszélget, illetve táncol, de mindössze egy kis szikra kell, és máris kész a kalamajka. Mondjuk elejteni egy megjegyzést arra, hogy valaki milyen előnytelenül öltözködik, netán ráönteni arra a fehér szaténra egy kis gránátalmalevet. Még vörösbor sem kell a csodához. Ó, ő máris a lehetőségek tárházát látja ebben az alkalomban, hogy okozzon némi zűrzavart, mindenekelőtt azonban körülnéz. Az ízlésének továbbra is túl puccosak ezek a bálok, de hát ha a nőknek ez kell, majd csak kibírja valahogy, mondjuk az említett lehetőséggel élve szít egy kis zűrzavart, aztán elnézi, hogyan esik egymásnak két tesztoszteron-túltengésben szenvedő kis kakas. Az innivaló viszont nem rossz ötlet. Bólint a javaslatra, hiszen mégiscsak kell valami, ami elviselhetővé teszi számára ezt a bált. Reméli, akad valami nagykorúak számára is, nem csak gyümölcslé és tea. Szét is néz gondosan az első asztalnál, amely útjukba esik, majd nagyot sóhajtva vesz el egy gyanúsan lila színű valamit, amiről azonban illat alapján biztos, hogy nem tartalmazza a legcsekélyebb mennyiségű tudatmódosító összetevőt sem. Kelletlenül szusszant.
- Mit keresek én itt? - kérdezi meg félhangosan. Kérés nélkül nyomja Lola kezébe a poharat, hogy megszabaduljon világos zakójától, aztán inge két felső gombját is kigombolja. Kell egy kis levegő. - Ahh. Rémes ez a pucc. Egészségedre, hercegnő. Óhohó - szalad ki aztán a száján, felkapva a fejét, amikor meghall egy elharsogott varázsigét. Nem ácsorognak az egész jelenet közvetlen közelében, de szinte meg is feledkezik Loláról, úgy sétál közelebb, hogy lássa, mi lesz ennek az eredménye. Végre valami kis érdekesség. Arcán elégedett mosoly terül szét. A végén csak kiderül, hogy megérte betenni ide a lábát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691856#post691856][b]Révész Kornél - 2017.07.20. 16:01[/b][/url]

- Dwaaaaaaaaaaaayne! - Nem számít, hogy már egyszer megszólította a pasast. Ha ennél is jobban lennének, mert mondjuk már megint hozta volna magával a szokásos zacskót (ami amúgy nála van), akkor a végtelenségig el tudnának ezzel játszani. Dwaaayne! Kornééél! Dwaaayne! Kornééél!
Mikor odaér a defenzorhoz, harcra készen feltartja ő is a nyársat (rajta még a kaja felével), és egy vívó mozdulattal megcsapja az auror koktélkardját.
- Ángárde. - Rosszul intonált, rosszul formált, amolyan magyarosan francia kiejtés. Egyszóval szar. - Az ingyen kaja még mindig jó a bulikon. De listen mate.. kell?
JóJó, a farmerzsebében van, de a hangszíne meg a simlis fejmozdulata amivel az említett zseb felé int, elég árulkodó. Ma még egyelőre elég jól tartotta ám magát, teljesen józan és tudatánál van, ami nem mondható el gyakran róla. Már épp fejtené ki a folytatást, amikor a tánctér széle felől nagy ordibálás és kiáltozás hallatszódik, aztán átkok igéit is sikerül elcsípnie. Meg a rontás csóvái is árulkodó fényt vetnek. Nem nehéz látni, nincsenek ám olyan messze. Alig egy-két sorral arrébb talál el valakit az elvétett átok.
Na ennyi se kell neki.
A világ még nem ismeri, mekkora hős tud lenni Révész Kornél. A hősök hőse. Senki olyan hős nem volt, mint ő. Mert megtehetné, hogy odaront, elővont pálcával, és közbelépve megmenti a bajba jutott csajt, ezen felül pedig elcsitítja a kedélyeket is. Megtehetné. De Kornél ennél sokkal királyabbat tesz.
Néhány üres másodpercig elbambulva néz a csetepaté irányába, aztán lassan visszafordítja a fejét Warren felé, és tőle szokatlanul nyugodt hangon szólal meg.
- Semmi baj. Intézkedem.
Azzal az egyik alkarjával körbeöleli az ételes tányérjának tartalmát, hogy a soron következő mozdulatoknak hála ne boruljon le semmi, majd gépiesen a büféasztalhoz lép. Leguggol. Megemeli az asztal lelógó abroszát. Végül bemászik alá.
Tökéletes. A végéig itt marad, az is hót biztos.
- Sok sikert főnök - szólt Dwaynehez a büféasztal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=691965#post691965][b]Maja Bojarska - 2017.07.20. 19:43[/b][/url]

Sajnos bármennyire szerettem volna hinni egy más válaszban, sejtettem a dolgot. Kicsit fancsali arccal vettem tudomásul a dolgot, de azért örültem, hogy azóta nem hagyták ott lehetőleg sehol, legalábbis legjobb tudomásom szerint.
- Mert a nap volt gondolom a legnagyobb problémája neki is reggel - bólogattam, mint akinek meggyőződése van és egyetért, de nem így volt. Ettől még igyekeztem elhinni a dolgot. Annál jobban ment ez, mint az a tévhit, hogy a süti a combra megy elsőre. Nem bizony, az ember feneke növekszik, és nem szép módon. Igazán pakolódhatna másfelé az a süti, ha már ennyire ragaszkodó lesz a megevés után. Ezért is markolok elsőre rá inkább az innivalóra, ami alatt jót vigyorgok a poharak között kotorászva a reakción meg még meg is rázom a fejem. Mondjuk nem vicces, tudom én, ha véletlen gesztenyés sütit találnék, valószínűleg már a megyében se lennék, hanem inkább otthon.
- Van, a legtöbb, amit itt látsz el szokott fogyni. Majd ígérem otthon sosem tartunk semmit, amiben van, jó? De inkább igyál - mutattam a pohárra aztán a szájára. Miután felajánlotta nekem is, picit nyújtózva megszereztem a szívószálat és kicsit nézelődtem közben. Az utolsó kortynál felnéztem a kék szemekbe, aztán lévén elég vicces volt a dolog el is nevettem felbubizva az italunkat. Elengedve a rózsaszín finomságot inkább kerestem sütit. Azonban ellépve Lewy mellett egy picit összerezzentem. Megszoktam már, hogy hangzavar van, hangosak, vagy éppen élénkek az emberek, de ez nem olyan volt. Én visszatértem a sütikkel, már éppen örültem volna, de ez gyorsan megváltozott. Csak kicsit rémülten pillantottam a férjecskémre, hogy most itt mi történik, ő pedig megragadta a kezem én egy pillanatra lecövekeltem, így majdnem orra buktam, de aztán utána indultam. Jó, én sem akarok itt lenni, ez nem tetszik, nagyon nem.
- De…de… várj, sütik. De… jó. De..
Több mindent is akartam volna egyszerre, egyrészt, hogy mi a fene történt, még én a kókuszos csodákkal törődtem, meg azt is, hogy akkor ugye megint elmarad a tánci, amitől eléggé el fog csempülni a szám, meg hát hova is megyünk? Végül csak csendes bólintással annyit visszahúztam a Drágán, hogy a legközelebbi tálcát felkapjam. A tömeggel ellentétesen indultunk el, hamar kikerülve a fényeket és a balhét. Annet még kerestem a tekintetemmel, de éppen nem láttam őt. Ez biztos nem lesz majd egyszerű téma jövő héten a megbeszélésen. A sötétben botorkálva szorítottam meg a lengyel kezét, a másikban a tálcát szorongatva ahogy lassan ismerős utacskát tapostunk magunk mögött hagyva a tavacskát és a bált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=692016#post692016][b]Lasch Ervin Balázs - 2017.07.20. 22:29[/b][/url]

- Talán fél, hogy elveszít?
Szerintem az apja sosem vette le róla a kezét, az alapján, amit nekem mond, úgy tűnik, hogy mindig is rajta tartotta, jobban, mint a négy szülőm – Simfeléket is szülőnek számítom – együttvéve, az pedig elég kemény, ha az ember ismeri őket. A saját szüleim nem számítanak nagy eresztésnek, de Simfelék határozottan igen. Ehhez képest a lány apja még ezen is bővel túlmegy, sőt mi több, ha valaha is levette volna róla a kezét, akkor most biztos, hogy nem normális a nagy odafigyelés, ezért is hiszem azt, hogy ez állandó volt, csak maximum Lexa gondolta félre. Mondjuk a családjuk elég sok félreértésből áll, elég csak a múltkori „lelöktem a bátyámat a lépcsőn” esetre gondolni.
- Nem-e? És ha mondjuk, elmegyek a bátyáddal egy hétre horgászni, vagy ilyenek? Se telefon, se térerő, se bagoly, csak a férfiak és a természet?
Nem hiszem, hogy Leventével valaha is elmennék valahova, mert az a srác nagyon, de nagyon furcsa. Van benne valami ijesztő, valami nagyon titokzatos és zavaró, olyan, mintha az aurája instant cseszegetné az aurámat. Pedig valahogy azt hittem, hogy mi haverok leszünk, de mégsem bírok higgadt lenni a közelébe, mintha lenne valami sötét titok vele kapcsolatban.
- Te sem vagy jobb, ezt ne feledd, látszik, hogy ki az apád, és valljuk be, imádod őt.
Vigyorgok rá cinkosan. Tudom, hogy szereti, és tudom, hogy bármit megtenne érte, még akkor is, ha egyszerűen meg tudná fojtani néha egy kanál vízben. Szereti, és ez így természetes, én is szerettem egykor az apámat, amikor még képes voltam hinni neki, de a szó nélkül történő lelépése, az, hogy nem jelentkezik, hogy az öcsém teljesen összeroppant egy időben emiatt, ezek mind eltaszítottak minket egymástól, gyógyíthatatlan szakadékot képezve közöttünk.
- Tudom, de azt akarom, hogy te is tudd. Most tudom, hogy sokan akarnak ártani, hogy téged találnak meg, de ez a dolog halott volt már előtted is. Ha nem te, hát más teszi meg.
Közelebb húzom magamhoz, átkarolja a nyakam, én pedig egy apró csókot nyomok az ajkaira. Jobban nem akarok belelendülni, nem itt, és nem most, nem akarom nagyközönség előtt játszani a kapcsolatomat, az előzővel is talán pont ez volt a baj, ezért hitték, hogy álomszerű, pedig nagyon mások voltunk mi ketten.
- Lexa…mi ez?
Hirtelen robbant ki a nyugalomból a kiáltás, ösztönösen válok ki az ölelésből, és bár megfogom a kezét, mégis valahogy magam mögé húzom, mert hallom az átkot, de nem vagyunk olyan közel, hogy minket bármi elérjen, viszont valamiért, én sem tudom miért, ahelyett, hogy elmennék onnan, közelebb sétálok a bámészkodók közé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=692176#post692176][b]Ombozi Noel - 2017.07.22. 09:48[/b][/url]

Végzős bál és a Merkovszky lány

A széktámlára fonódó ujjai engednek a szorításon. A mellkasánál szabadon hagyott inghez nyúl, és megkerülve a széket, úgy ül le, hogy még futólag igazít egy keveset az egyébként is tökéletesen álló galléron. Azután felkönyököl a takaros kis asztalra, és Anneliere pillant; tekintete követi a virágmintás ruha szegélyét, a kivágását és fodrainak lenge útját, míg végül vissza nem ér a nő kéken égő szemeihez. A szíve szaporán ver, szinte taszítja a bordáit, ez azonban kívülről aligha látszik. Ha most valaki feléjük pillant, csak egy csillogó szemű fiatalembert lát, aki halványan elmosolyodva néz a vele szemben ülő gyönyörű barnára.
- Láttam a neved – jegyzi meg halk, mély hangján, míg hüvelykujjával futólag végigsimít borostás álla vonalán. – A gyakornoki listán. Úgy tűnik, idén nyáron együtt megyünk Romániába.
Habár izgatott, érzelmei sem a hangjában, sem arcvonásaiban nem köszönnek vissza. Megjelenése kiegyensúlyozottnak, szokatlanul nyugodtnak hat, ám a szemei elárulják: alig várja, hogy Annelie és ő végre a sárkányok között legyenek. Saját terepen. Az ő terepén. Otthon.
- Nem tudtam, hogy megjelölted a romániai rezervátumot - szólal meg újra, míg a táncoló párokról visszapillant Anniere. Hangjából ugyan hiányzik a kérdő hangsúly, zöldjeiben ott ül a kíváncsiság. Nem gondolja, hogy a lány azért jelölte be Romániát, mert vele akart lenni; tudja, hogy koránt sem. Valószínűleg éppen ellenkezőleg, és ez az, amit nem ért. Hiszen Annelie pontosan tudhatta, hogy ő csak és kizárólag azt a helyet véste fel a jelentkezési ívre, így, ha a lány kérvényét is elfogadják - mint ahogyan történt is -, akkor egész nyáron el kell viselnie a pyromagus társaságát. Elvégre, egy egész idény alatt nem kerülheti úgy, mint az iskolában szokta.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=692385#post692385][b]Mácsai Ráhel - 2017.07.23. 21:48[/b][/url]

Pedig még jól is éreztem magam, de úgy tényleg. Úgy néz ki, egy beszélgetés tényleg hat, merthogy Dantéval mintha azóta jobban ellennénk, vagy lehet csak én látom így, de teljesen mindegy.
Aztán derült égből villámcsapásként ér az átok. Még fel se bírom fogni azt, csak az ujjaimba nyilalló fájdalmat. Az egész hely egy pillanat alatt változik át egy csatatérré, én meg pontosan úgy pislogok, mint aki semmit sem ért. Persze ez így is van.
Dante persze képben van, ez lerí róla. Próbálok a keze után kapni, mert jobbnak látom a rellonost lenyugtatni, mint a másikat, akinek vélhetően ártott. Igen, tudom, hogy képes rá, van fülem, meg elég nagy képzelőerőm is, így eszemben sincs megkérdőjelezni a pletykákat, amiket szépen alá is támaszt Dante azzal, hogy szó nélkül pálcát ragad.
Tudom, nem kellene, mégse tágítok mellőle, csak összeszűkült szemekkel vizslatom a rendbontót. Meg kellene büntetni, vagy valami? Vagy azzal csak magam alatt vágom a fát?
A kezeimmel meg egyszerűen nem tudok mit kezdeni. Bárhogy forgatom őket, hiába mélyesztem tenyereimbe a körmeim, a fájdalom nem csökken. Most közéjük kéne állnom? Az nem lenne jó ötlet, nagyon nem. Tanácstalanul nézek hol Ervinre, hol Zójára, hol Alexandrára, de okosabb nem leszek.
- Haza szeretnék menni - az ajkamba harapva, lépek Dante mellé, és a vállára teszem a kezem, persze csak óvatosan. Még a szavakat is csak halkan ejtem ki a számon.
- Légyszi... menjünk innen... - könyörgőn tekintek rá, hátha legalább egy kicsit meghatja, legalább ez, mert az, hogy "ne süllyedj a szintjére", "hagyd a francba", gyanítom nem válna be ebben a pillanatban. És esélyét nem látom annak, hogy szépen félrevonulunk, és megbeszéljük a problémáinkat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=692431#post692431][b]Várkonyi Zoltán - 2017.07.24. 11:53[/b][/url]

Lala

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=692439#post692439][b]Sárközi Alexandra Anna - 2017.07.24. 13:22[/b][/url]

- Igen, sejtem, de úgyse - vállat vonok, mert többet nem tudok tenni. Annyi minden történt már, aztán mégis egy család vagyunk, na. Az a nyamvadt kötelék erősebb, mint gondoltam, vagy bárki gondolná. Tény, nem mi vagyunk az az idilli mintacsalád, akiket a reklámokban szoktak mutogatni, de család vagyunk.
- Ha elmész Leventével egy hétre horgászni, én zárdába vonulok - eresztek meg egy kihívó mosolyt. Röpke életem során nem tapasztaltam olyasmit, hogy a bátyám horgászna, vagy apa. Nem, nálunk a férfiak nem ilyenek.
- De mást simán... úgy tűnik, nem kell tovább puncsolnod - hisz a családom kedveli, vagy legalább is elfogadta a létezését, ami ebből a szempontból ugyanakkora siker. Főleg, ha azt vesszük, előtte a tanártól nem voltak annyira elragadtatva.... nem, egyáltalán nem voltak, sőt.
- Csak el ne mondd, el fog szállni magától - forgatom meg a szemem, mert tény, hogy nem egyszer kiborít, vagy az agyamra megy, és az is, hogy rá hasonlítok jobban, ennek ellenére, nekem ő tényleg a legfontosabb. De ez Levivel meg anyával is így van.
- Ervin... nem érdekel. Ha folyton azzal foglalkoznék, ki mit gondol rólam, már súlyos önértékelési problémáim lettek. Ez várható volt, amolyan szükséges rossz, és sejtettem, számítottam is rá. ha nem tudtam volna, hogy tudom ezt kezelni, nem vágtam volna bele ebbe az egészbe. Nézz csak körbe, a Claire klubb fel tudna minket gyújtani, és azok a fejek roppant viccesek - hajolok a nyakához, s miután a fülébe suttogtam a szavakat, óvatosan beleharapok a nyakába.
Még szerencse, hogy annyi jó érzés azért van bennem, hogy tudatosítsam magamban, rendezvényen vagyunk.
- Passz, de az az barna kicseszett szerencsétlen, bármi van, párbaj, vagy hasonlók, mindig jut belőle neki is - fogva Ervin kezét, lépek én is közelebb, egyetlen pillantást vetve a lányra.
- Várj, nem ő dekkol Simfeléknél veled? - ráncolom a homlokom, mert, jó... tudom, hogy megbeszéltünk valamit, de azért na. Jó, nem mintha tartanék attól, hogy valami történik köztük, hisz azzal a Dante gyerekkel van - amit megint csak nem értek -, csak épp furcsa. Itt minden ház szeretetszállóként is funkcionál?
- Átadhatnád neki a helyed, és jöhetnél hozzánk - vonok vállat, könnyedén ejtve ki a szavakat a számon.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=692462#post692462][b]Dwayne Warren - 2017.07.24. 17:04[/b][/url]

A szendvicskardok összeérnek, az Mennyek Országa pedig megnyílik, az angyalok alászállnak és hárfaszóval szentesítik a némának távolról sem nevezhető szövetséget. Az avatatlan kívülállók azonban nem érzékelik a csodát: a rosszul artikulált kiáltást halk "klakk" követi, majd egy sokat sejtető fejmozdulat és mormogás.
Dwayne szeme Kornél zsebe felé vándorol - nem a zacsit csekkolja, nyugodjatok le, no homo -, egyfajta elhaló, "aahhhhghmgmgnm"- hangot hallat, ami magyarra fordítva félszeg beleegyezés, felhívva Kornél figyelmét továbbá a kényelmetlen tényre, hogy technikailag épp szolgálatban van. A krízisből fakadó, belső agónia azonban már nem teljesedhet ki.
Összerezzenve fordítja a fejét a kiáltás felé. Az átok villanását csak a szemben állók arcán látja tükröződni. Lejjebb ereszti félig még mindig megrakott tányérját, egy garnéla a szélére gurul, majd lepottyan a fűbe.
   -  Sonofa.. d.ck.
A tányért lecsapja az asztalra, még visszafordulna Kornél felé, azonban már csak az abrosz kíván neki sok szerencsét. Ezt komolyan neeeeeem hiszi el! Egyszer zabálná és inná tele magát ingyen, erre mi történik? Hát naná, hogy két pattanásos képű suhanc kakaskodni kezd és kinek kell szétszednie őket? Naná, hogy neki.
És még a garnélája is leesett!
Átcsörtet a bámészkodók tömegének koncentrikus pogókörén. Az eperfa pálcát lassan és mérsékelt lelkesedéssel veszi elő. Azt már nem nehéz megtalálni, kik a balhé és ezáltal a bál aktuális főszereplői.
Dante.
Édes f.szom, legalább neked lehetne több eszed.
A fiú nagyjából akkor mondja ki az átkot, amikor ő mögé ér. Mivel pedig ez a tevékenység épp maximálisan lefoglalja őt, Dwayne nyugodtan lendíthet szélesen a karjával.
Hogy aztán úgy istenigazából tarkón vágja ezt a nagyra nőtt idiótát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=692482#post692482][b]Mesélő - 2017.07.24. 20:52[/b][/url]

Teljesen elborul az agyam, akárhányszor látom őt, akárhányszor pöffeszkedve végighalad a folyosón. Annyira unszimpatikus volt mindig, aztán az az erdős eset, akkor bebizonyosodott, hogy tényleg az is. Egy olyan taszító alak, akit meg kell alázni, meg kell torolni, amit művel. Van egy pont, amin túl már nem lehet tovább tűrni azt, amit ő azt hiszi, hogy megtehet. Csak mert rellonos, csak mert van egy szép barátnője, aki megjegyzem, pont, hogy nem most kellene, hogy nyafogjon. Ez itt a férfiak terepe.
- SILENTIO!
Üvöltöm a lány felé a bűbájt, mert bármennyire is vonzódom hozzá, barnán sokkal inkább képes vagyok arra, hogy ártsak neki. Ha szőke lenne, ha olyan maradt volna, mint amilyennek megismertem, akkor legyőzhetne, akkor nem tudnék ártani neki, de most nem azt a lányt látom magam előtt, nem árt nekem.
- LENTIS NEBULA!
Ezt a volt háztársam felé küldöm, elsős voltam, amikor a srác végzős, nem volt rossz hozzám, de nem akarom, hogy beleavatkozzon abban, amit most Dantéval meg kell tennünk. Mire újra emelem a pálcámat, a defenzor is megjelenik, de már annyira elvakult vagyok, hogy nem is érdekel. Ráadásul tarkón vágja a rellonost, ami tökéletesen alkalmas pillanat, valószínűleg ő is szívből gyűlöli őt. Akkor megérti, hogy miért teszem, de ez sajnos rajta már nem segít. Minden dühöm ebben a helyzetben van, érzem, ahogy szinte átjár a mana, úgy, ahogy eddig talán még sosem. Most van itt az idő, hogy megmutassam, én is itt vagyok, és nem hagyom azt, amit ők művelnek.
- FERRUM VIRGO!
Kiáltom Dantéra szegezve a pálcám, majd a következő pillanatban már Mr. Warrent támadom, elvakultan.
- FLAGELLUM MAXIMA!
A sikerességük nem is érdekel igazából, nekem csak az a lényeg, hogy nekik fájjon. Eredetileg mindent a rellonosnak akartam adni, de ha közbeavatkoznak, akkor másnak is megjár.