Ruha

Megtehette volna, hogy úgy elbújik az égi gömbje mögé, hogy még holnap délben se találja meg senki, ám a horoszkópja szerint az idő most nem kedvez a bezárkózásnak, amúgy is egy kötelező körnek tekinti ezt a végzőst bált. Bár annyi kedve van hozzá, mint rablógyilkosban a szociális hajlam, most mégis kiöltözve tart a Kis tavacska felé. Fülledt meleg este ígérkezik, pár alkoholos ital jól fog esni ebben az időben. Már szájában érzi szétáradni a bódító ital aromáját. Nagyot nyel és sietősebbre veszi lépteit. Csörtet, mint egy zaklatott vaddisznó család, így nem veszi észre, hogy valaki vagy valami követi. Mikor becsukta szobája ajtaját, a kiskacsa, akit Lalától kapott a szülinapjára, kiosont a nyíláson, és hatalmas lábai között bujkálva követte idáig. Egy kis levegőre vágyott a kicsi jószág, ami hihető is, ha belegondolunk, mennyi időt fordíthat a tanerő a kicsi sétáltatására. Elvétve látni őket a folyosón kettesben, de kizárólag éjszaka, és sötétben. Várkonyi méltóságán aluli, hogy egy ilyen lénnyel lássa őt egy halandó, bár a festményeknek eljár a szája, illúziómágiával simítja el a kényes szituációkat.
Nem tétovázik sokat a tanár úr, körül sem nézve az italos pulthoz sétál, és egy jéghideg, alkoholos koktélt rendel a manótól. Érdekes módon a kis lény nem más, mint akit a múlt héten kipenderített a szobájából, mivel túl közel merészkedett az égigömbjéhez, ezért annak emlékeiben a tanerő nem szerepel pozitív előjellel. Elfintorodik a beste, majd gonosz mosolyra húzódik a szája. Egy jó adag zöld folyadékot tölt Várkonyi poharába, csak Merlin tudja, hogy mit tartalmaz a gyanús folyadék. Ám Zoltánunk nem kap szimatot, rég elfeledte már a kis incidensüket, különben is, akkor napi ötöt-hatot kéne fejben tartania, erre meg még ő sem képes, de nem is érdekli túlságosan. Lehunyt szemmel emeli ajkához a poharat és nagyot kortyol belőle.

Ruha

A zöldes itóka erősen égeti száját, garatját, nyelőcsövét, de a mellette tálalt jég, segít ezt elviselni, ezért kellemes érzések úsznak szét belsőjében. Elégedetten bólint a kaján vigyorú manó felé és kér még egy löketet az italból.
- Az előbbiből még egy kört! - rendelkezik, hisz megszokta, hogy mindenki azonnal ugrik parancsaira. Persze vannak kivételek és az egyik éppen a vállát kocogtatja. Bosszúsan, de hátra sem fordulva reagálja le tanársegédjét. Hogy egy perc nyugta sem lehet? Ez már mégis csak tűrhetetlen. Foghegyről válaszol, még mindig háttal.
- Ezt sokan elmondhatják magukról. - Most fordul meg, hogy megnézze, mit akar a lány. Hangját persze azonnal felismerte, és a legszívesebben láthatatlanná vált volna, de már az illúziómágia sem segíthetett. Lebukott. Rápillant a kicsi kacsókra, meg a még kisebb pihés pamacsra elkerekedett szemekkel. Csodálkozása csak egy pillanatig tart, máris újra hátat fordít, hogy az italába temesse bánatát.
- Olyanok is voltak, akik engem hagytak el. - Ezt már erős célzásként mondja, de nyomatékosításul még bele is mélyeszti tekintetét Laláéba. Értse csak, amit értenie kell. Nem nyúl a kis pihés után, csak szomorún nézi. Az ital megtette máris a hatását, az öregen eluralkodik a szentimentalizmus.
- Csináljon vele valamit, a maga dolga! - Hát, igen. A tanerő elég tágan értelmezi a tanársegédi feladatokat.
- Kérjek Önnek egy italt? Mit inna? -

Ruha

- A kacsák valóban nem, maga viszont nagyon is. - A szemkontaktust megszakítja ugyan, de a szemrehányó stílust megtartja. Eljárt az idő és neki új tanársegédet kell találnia, hiszen Lala végzős. Jól megvoltak, mindennek ellenére. Fel kéne lélegeznie, hogy egy végtelenül idegesítő csitri kilép az életéből, mégsem érez örömet. Hiányozni fog neki a sok-sok csivitelés, a szemtelen beszólások, a kioktatás, aminek aztán büntetések sora lett a vége. Ezek is hiányozni fognak. Belé hasít a felismerés, kit fog ő ezután megbüntetni naponta? Mélyeket sóhajt, az ital kezdi elbódítani a tudatát. Mondata erősen kétértelmű, ami csodálatra méltó, hogy még félrészegen is ennyire vág az agya. Részint céloz arra, hogy Lanetta nő, részint, hogy elhagyta. Ezt így egy mondatba sűríteni, megspékelve egy nagy adagnyi szarkazmussal, briliáns megoldás. Odanyúl a kicsi kacsáért, aki figyelem felhívón csipked a durva bőrbe. Átveszi a lánytól, és egy pillanatra azon van, hogy a manóra bízza rá, de aztán meggondolja magát és leteszi a földre. Egy bűbájjal megoldja, hogy pár méternél többre ne tudjon eltávolodni, és védelemmel is ellátja, nehogy valaki rátaposson.
- Megvan elégedve Kisasszony? - Szemei pajkosan csillognak az italnak köszönhetően. A kis jószág pedig elégedetten lebzsel körülöttük, kóstolgatva a fűszálakat. Miután a kacsa sorsa megnyugtatóan rendeződött, Várkonyi a lányra függeszti tekintetét újra. Vidáman legelteti szemeit a lány, sok mindent nem takaró, de fantáziát beindító ruháján. Lesiklik a bokáira, majd úgy deréktájon, majd feljebb megállapodik.
- Aranyos vagyok? Ilyet még soha nem mondott nekem. Ezt most amolyan elbocsájtó szép üzenetnek szánja? Mi lesz velem maga nélkül? Lalácskáról nem is beszélve. - Láthatóan az ital megoldotta a nyelvét, azt is kibökte, hogy titokban a lányról nevezte el a kacsát, mivel az is pont olyan idegesítő tudott lenni, mint akitől kapta.
- Mivel már felnőtt.. - fogja meg az asztal szélét, nehogy előre bukjon - igyon velem egy kupicával! -

Ruha

A gonosz manó terve bevált, bár Várkonyi erősebbnek bizonyult, mint gondolta. A tripla adag részegítő hatással kombinált tetszetős koktél azért működött, tettesünk pedig élvezettel lesi a fejleményeket. Külön öröm, hogy a férfi nem távolodott el a pulttól, így a közvetlen közeléből mozizhat. Nem fog más történni, csak extrán berúg majd, remélhetőleg a saját hányásában fog fetrengeni, oda lesz a méltósága, sőt, ha alkalma lesz rá a megátalkodott bűnözőnek, még meg is rugdossa a fogatlan oroszlánt. Minek iszik, aki nem bírja, na nem? Kéjes örömmel dörzsölgeti kezeit a háttérben, előzékenyen töltögeti az újabb és újabb italokat, miközben aljas tervének hálóját fonogatja. Úgy is néz ki, hogy Várkonyi belesétál a csapdába. Jóhiszeműen dönti magába az amúgy kellemes zamatú itókát.
- Maga? Hiányozni? Na nem. - kap észbe - Csak a munkája kedvesem, csak a munkája - javítja ki gyorsan túlzott őszinteségét, ha lehet még egyáltalán. Lassan, de biztosan halad abba az állapotba, ahonnan már nincs visszaút, kimondja, amit gondol, akkor is, ha emiatt gyengének látják. Főleg a lány miatt nem szeretné ezt, de hiába, az ő akarata most semmit nem számít.
- Karamellás süti helyett hozzon egy másik, munka-és Várkonyibíró tanársegédet, akivel időnként kipucolhatom a sarokból a pókokat. - Lágyan helyezi a kis jószágot a talajra. A lány kényes arra, hogy bánik a tollassal és ezt a férfi tapasztalta már sokszor. Ezért is nem bízta végül az álnok manóra. Utóbbi szerencsés választásnak mondható. A mini ember biztosan okozott volna néhány kellemetlen hetet Várkonyinak a lánnyal kapcsolatban. Hiába csillantak azonban a z apró pincér szemei, most hoppon maradt. Zavartan válaszol a lány csipkelődésére.
- Csak nem jutott jobb az eszembe, és eleve hallgatott rá. - Szokásától eltérően lesüti a szemeit, inkább a kicsi jószágot bámulja, csak ne kelljen a lány szemébe nézni, még a külseje sem csábítja már a szemlélődésre. kifecsegett egy titkot, ám egy gyanú már motoszkál a fejében. Jobban bírja ő az alkoholt annál, hogy két pohárkától kidőljön. Egyelőre azonban nincs bizonyítéka semmire, de gyanúsan méregeti a manót, aki a kutató tekintet elől, a pult túlsó oldalára vándorol, így a tanerő maga tölt egy sima italt a lánynak.
- Tessen parancsolni Kisasszony! - Átnyújtja a poharat, majd koccintásra emeli a sajátját.
- Hoztam magának valamit, míg el nem felejtem. Gondolom, örülni fog neki, mert hát na...tudom, hogy odáig van érte. - Leteszi a poharat, anélkül, hogy ivott volna újból belőle, azután elővesz a talárja zsebéből egy becsomagolt könyvet. Azt a könyvet, amit az elmúlt nap attól a szőke, szimpatikus fiatalembertől vett. Mellékeli a sapkát is, amit egyenesen a lány fejére illeszt.
- Jól áll - jegyzi meg, bár az alkohol sokat rontott a célzóképességén.